Nemzet, 1886. október (5. évfolyam, 1469-1499. szám)
1886-10-16 / 1484. szám
SzERKESZTŐSÉft! Weroncíiek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK Úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 5 kr. 1484. (287.) szám. Reggeli kiadás. Budapest, 1886. Szombat október 16 Kiadó-hivatal : Ferencziek-tere, Anisu»....épület, foraeime. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .............. 2 frt, 8 hónapra .............................. . ~ > •• 6 * 6 hónapra .................................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 85 kr., negyedévenként 1 * Egyes szám 5 kr. e. évi folyam. Budapest, október 15. Komoly fordulatot vesz a keleti conflictus, ha igaz, hogy Oroszország nem ismeri el a bolgár választásokat. Bulgária úgy e választások, valamint a Kaufhars elleni tüntetések által hatalmasan demonstrált Oroszország ellen, a czáz kormánya tehát kétségtelen felsülést szenvedett. De vájjon ok-e ez arra, hogy Oroszország tovább bonyolítsa a keleti gombolyagot. Amíg Oroszország joggal, vagy jog nélkül arra hivatkozhatott, hogy Bulgáriában csak a kormánynyal van ellentétben, addig legalább némi ürügye volt — akkor sem joga — Bulgária zaklatására. Jelenleg azonban már többé nem a kormánynyal, hanem a bolgár néppel van ellentétben. A bolgár nép az, mely férfiasan tiltakozik Oroszország protectoroskodása ellen, így a szentpétervári kormány meg van fosztva még a legfelületesebb ürügytől is arra, hogy Bulgária belügyeibe avatkozzék. Ha el nem akarja ismerni a választásokat, erre, miután a bolgár nép az alkotmány értelmében járt el, nem lehet egyébb oka, mint az, hogy a választások ellene ütöttek ki. Vagyis ez esetben mindinkább kitűnik, hogy Oroszország minden áron azon van, hogy Bulgáriát hatalma alá hajtsa. Maga az el nem ismerés ténye még mit sem jelentene egyebet, mint azt, hogy Oroszország borzankodik felülése miatt. A további bonyodalmak attól függnek : mily következményeket von le a szentpétervári kormány az el nem ismerésből s mily gyakorlati tényekhez fog. De szándékai nem lehetnek kétségesek, amint nem azok már régóta. Ez az oka, hogy Oroszország mindig nagyobb gyanút és ellenszenvet kelt maga iránt. Minden nép, mely a civilisatio színpadán megjelent, több-kevesebb rokonszenvet tudott támasztani. A francziákat szerették akkor is, midőn nagy forradalmuk és első császárságuk egész világrészünket felforgatta. Szerették különösen a németek, akiket pedig megaláztak, a földig tiportak. Ez utóbbiak rokonszenves népnek épen nem mondhatók, de az egész művelt világ elismeréssel van azon nagy szolgálatok iránt, melyeket a civilisatiónak tettek. A nyers német, főleg észak-német Chauvinismus kellemetlen ugyan, de a német kötelességérzet, munkabírás és takarékosság mindenkiben tiszteletet kelt. A finomabb modort nélkülöző, de fegyelmezett német társadalom mindenkinek imponál, s Európa minden zúgolódás nélkül elfogadta a franczia után a német hegemóniát. Az angolokról szólni sem kell, kik bár egyénileg szintén nem kedvesek, de az egész művelt világnak intézményeket adtak és szellemük mint a civilisatio óriási gyűrűje, körülveszi a földtekét. Még másod, harmad rangú népek is tudtak maguk iránt vagy rokonszenvet, vagy elismerést kelteni. A magyar nemzet iránt nagy rokonszenv létezett szabadságharczunk után. Szinte az összes nyugati népek bámulták hősiességünket. Érzelmeik a legyőzött magyar ügy és nem a győzők mellett nyilatkoztak. Török, görög, koronként megragadta az európai közszellemet. A szerencsétlen lengyel nép pedig mindig egy bár platonicus, de átalános rokonszenv tárgyát képezte. Egyedül az orosz nemzet nem tudta soha felmelegíteni maga iránt Európát. Nagy írói, Puskin, Turgenyen, Tolstoj, Gogol stb. feltárták ugyan Európa előtt, hogy az északi síkságokon roppant szellemi kincsek rejlenek. A szellemi mozgalmakban újabban mindig jelentékeny részt vesz Oroszország. S az orosz nép számbelileg egyike a legnagyobb népeknek. Azon politika pedig, melyet a czarismus csinál, két világrész meghódításáért küzdve, megragadhatja a képzelmet s amikor Moszkva és a beresinai átkelés megtörték I. Napóleon katonai uralmát, az oroszok kétségtelenül nagy szolgálatot tettek az akkori Európának, habár a franczia Caesar bukása után még gonoszabb elnyomás következett a népekre. Miért nem szereti mégis Európa az orosz nemzetet, miért nem rokonszenvez vele? Mert az orosz nemzet politikailag nem létezik, csak a charismus. Mert a nagy orosz nemzetnek nincs akarata s mert rabságban görnyed. A kicsinyek és elnyomottak előtt azonnal megnyílik a népek szive. De mikor a nagyok mondanak le arról, hogy szabadok legyenek, lemondanak egyszersmind arról, hogy rokonszenvet keltsenek. Van valami ereje a szabadságnak még a leggonoszabb korszakokban is. És az orosz nemzet nemcsak nem szabad, hanem eszközül engedi magát használtatni más népek elnyomására. Ez történik most már a Balkán-félszigeten is. A szabadságnak ezen állandó fenyegetése az, ami legtöbb ellenszenvet kelt a művelt népekben Oroszország és az orosz nép iránt. Hogy úgy az orosz állam, mint az orosz nemzet nagyok, hatalmasok, ez csak a rosszbbá teszi rájuk nézve a helyzetet, mert e nagyhatalom az európai népek és szabadságaik ellen koncentrálva, nagy rombolásokat tehet. Még azok is bizalmatlanul tekintenek Oroszországra, akiknek érdeke pillanatra összeegyeztethető volna a czár birodalmának érdekeivel. Magában Francziaországban, hol pedig a németeket nem szeretik és szövetségest keresnek ellenük, az orosz rokonszenv soha sem tudott a tényleges szövetségig érlelődni. Van valami, ami azt súgja a népeknek, hogy Oroszországgal szövetkezni annyi, mint cinkostárssá szegődni Európa és a civilisatió ellen. Minden nép bizonyos aggodalommal gondol arra, mivé fejlődhetik az a sláv hatalom, mely máris száz millió főnyi lakossággal bír, s egyszerre fenyegeti a Dunát, a Bosporust és a Cangest. Napoleon jövendő A NEMZET TÁRCZÁJA. Október 15. Az arany legenda. (Befejező közlemény.) Az Arme Heinrich alapgondolata az, hogy a hűség tetsző dolog az Urnak és elnyeri jutalmát. Az Arany legendáé pedig, hogy az Ur a rosszból is jót képes elővarázsolni s Lucifer, akaratlanul bár, az Urat szolgálja. Kegyelme nélkül ő se élne, Ő is az Ur cselédje, S ámbár eszünk nem fogja föl, Ő is jót eszközöl. A költemény e végsorai meglepő eszmerokonságban állnak az Ur lesújtó ítéletével, Madách Ember tragoediájába. Lucifer ott is öntudatlanul a jó eszköze, holott épen ellene küzd: Te Lucifer meg, egy gyűrű te is Mindenségemben, működjél tovább; Hideg tudásod, nőre tagadásod Lesz az élesztő, mely forrásba hoz, S eltántorítja bár, — az mit se tesz — Egy perezre az embert, majd visszatér. De büntetésed végtelen leend. Szünetlen látva, hogy, mit rontni vágyól, Szép és nemesnek uj csirája lesz. Longfellow-t némely criticusai eredetiség hiányával szeretik vádolni s ilyenkor rendesen az Arany legendára és a Hiavathára hivatkoznak. Tény az, hogy Longfellow a két költeménynek tárgyát idegen forrásokból merítette. De a modern critica jelen haladottságában tán fölösleges annak bizonyitgatásába bocsátkozni, hogy nem a tárgy, hanem a felfogás és kidolgozás újdonsága teszi az eredeti költőt. S ha eredetiségét, ha minthogy ezt s csupán ezt tartjuk helyesnek — nem a mese feltalálásában, hanem a felfogásban , a kidolgozásban keressük, ítéletünk egészen elismrőleg fog hangzani. Mert az Arany legendát mindenki bizonynyal egészen más hatással teszi le közé 151, mint a Hartmann költeményét. Mily feledhetetlei például Henrik s Elza utazásának leírása az Odenweji majorságtól Salernóig! E rész Longfellow költeménynek legsikerültebb, legcsillogóbb része. Pedig ennek épen még a nyomára sem akadtunk az Arme Henrichban.Hartmannál ez utazás egészben csak hausort foglal el, melyből csak azt tudjuk meg, hogy a leány azt igen hosszúnak találta. Longfellow költeményének e részében a középkor, egész színgazdagságában vonul el szemeink előtt. A strassburgi húsvéti ünnepek leírása, pater Cuthbertus utczai szónoklata, a közbeszőtt bájos mysterium Urunk születéséről, pater Claus pompás monológja a kolostor pinczéjének mély hordái közt, mely Tiszta öreg mind őszhaju, penészes, De torkig telve ifjúság tüzével, a scriptorium, a luezerni födött hid és a salernoi iskola eleven, hangulatos leírása, mind, mind oly részlet ez, melynek hatása alól a legkényesebb ízlésű olvasó sem képes magát kivonni. Jellemző és életeleven voltánál fogva különösen kitűnő a barátok éjféli gaudiolumának leírása, ocsmány dorbézolásával és a kolostor szent énekeit parodisáló dalaival Ave color vini clari — énekli egy hang, Funde vinum funde! Tamquam sint fluminis undae, zúgja rá a kar. A bor hatása egyre fokozódik. Páter Paulus még egyszer fenékig hajtván a kancsót, elrikkantja magát: Hej ! az aranykorba, Régi napokba’, Fából vala botja, Aranyból a püspök ! S nem hajtva szomszédjának csititő szavára, hozzá teszi: Hej ! ez a törvény Kiment a divatból, Botja aranyból, Fából van a püspök! S midőn a részegség utolsó stádiuma is elérkezik, mely tettlegességre késztet, a barátok egyesült erővel elpáholják pater Siebaldot, kiről azt hiszik, hogy reájuk leselkedik és kicsapongásaikat besúgja az apátnak. Az egész költeményben Elza alakja az, mely legkiválóbban magára vonja figyelmünket. Túl világi lény, akiben semmi sincs a föld porából; tiszta eszményi, még tisztább, mint Gretchen, szelíd és önfeláldozó, utólérhetetlen eszményképe a szűzi tisztaságnak. Bálványa szüleinek és testvéreinek s bálványozója urának, egy alkalommal, midőn szülei Henrik herczeg reménytelen állapotáról beszélnek, felkiált : Oh, bár valamit én is tehetnék, Enyhíteni buját, gyötrelmét! S midőn értesül a módról, melylyel megmenthetné, elhatározásával egy pillanat alatt készen van. Édes anyja ekkor nem hisz még elhatározásában, de aggódva nézi gyermekét s éjjel, midőn aludni térnek, igy szól férjéhez: Csodálatos ez az Elza leány Oly öregnek tetszik, pedig csak gyermek még, Boszorka vad eszmék járnak agyán keresztül, annak előtte pedig Oly jó vala, oly szende, szelíd. Pedig ő most is az az égi tisztaságú gyermek, mint volt azelőtt: valóságos legenda hősnője. Midőn életét felajánlja imádott urának, azt ez egyszerű szókkal teszi: Éltem parányi, Csak egy pohár víz, De kristálytiszta. Vedd el én herczeg ! Üdítsen az fel, Gyógyítson az meg. Szabadon adtam, Szivesen adtam, Isten megáldja Az adományt! Longfellow szép költeménye, sikerült átültetésben, most már a mi irodalmunkat is gazdagítja. Gyulai Pál Olcsó könyvtárjában jelent meg * s czimlapján fordító gyanánt Jánosi Gusztáv van megnevezve. E név bizonyára nem ismeretlen azok előtt, kik irodalmi életünk iránt érdekkel viseltetnek. A hatvanas és hetvenes évek kiválóbb szépirodalmi lapjainak hasábjain sűrűbben találkozhattunk vele, egyes sikerült költemények és műfordítások alatt. Apróbb műfordításai 1867-ben jelentek meg összegyűjtve »Nyűgat költői« czimű kötetében. Ezt nemsokára Tennyson Arden Enoch-jának fordítása követte, mely 1870-ben jelent meg s második kiadást is kert Gyulai Olcsó könyvtárában. Azóta ritkábban lépett a nyilvánosság elé. Eleinte azt hittük hogy gyors emelkedése a papi rangfokozatokban hűtlenné tette őt ifjúkori szerelméhez. (Mert tudni , "’JAz arany legenda. Irta Lonffellow W. Henrik, angolból fordította Jánosi Gusztáv. Budapest. Olcsó könyvtár 204. sz. kell, hogy Jánosi a veszprémi káptalannak évek óta egyik legműveltebb kanonokja, ki előkelő helyet foglal el a város társadalmában is.) De nemsokára beláttuk, hogy tévedésben voltunk. Mert a legutóbbi években hébe-korba ismét találkoztunk néhány szép műfordításával, melyek majdnem kivétel nélkül a «Budapesti Szemlé»-ben jelentek meg s legutóbb nyilvánosságra került az Arany legenda is. E mű fordítása koronáját képezi Jánosi eddigi működésének. Ismeretes dolog, hogy az angolból általában, de különösen Tennyson s mindjárt utána Longfellow nyelvéből fölötte nehéz a fordítás, mert sok elvész az eredeti erőteljességéből és hatásából már akkor is, ha annak találó egytagú szóit, a mi többtagú, vagy éppen összetett szóinkkal adjuk viszsza. Különös érdeme Jánosinak, hogy fordításában minél kevesebb veszett el az eredeti hangulatából, változatos verseléséből és művészi kihelyezéséből. Ez állításunk bebizonyítására, azt hisszük, elég lesz utalnunk a második rész családi idylljének, Pater Cuthbertus középkori utczai szónoklatának és a zárdás jeleneteknek valóban mesteri kézre valló fordítására. Félix atya remek legendájának átültetése igaz költői lélekre vall s hangzatosság és költői hatás tekintetében semmivel sem áll hátrább az eredetinél. Jánosi technicája egy szóval e művében igen kitűnőnek bizonyult. Rövid idő múlva nyilvánosságra kerül tőle az Elveszett paradicsom fordítása is, melyet már régebben befejezett. S e mit hivatva lesz még fokozni az elismerést, melyre a Jánosi által felmutatható eredmények valóban méltók is. Jánosi még elég fiatal ember s anyagi gondoktól ment, kiváló és független állása remélnünk engedi, hogy irodalmunknak még nagy hasznára fog válni működésével. A műfordító szerepe fontos és termékeny hatású az irodalomban ; Goethe szerint valóságos próféta saját népe közt. Máshol ez már nem szorul bizonyításra, de nálunk, mintha még nem volna meg a kellő érzék ennek felfogására. Mert akárhány valóban értékes külföldi mű jelent meg a legújabb időben is magyarul, anélkül, hogy a fordító, ki munkáját igazi ambitióval végezte, bármi kis elismeréssel, vagy figyelemmel találkozott volna. A napisajtó, mely a regényvállalatokban megjelenő s jobbára kétes értékű idegen regények fordítását gyakran érdemen felül is méltányolja, minden megjegyzés nélkül szokott elsuranni egy classicus mű fordítása felett s eleget vél tenni kötelességének, ha megjelenését egyszerűen registrálja. E közös sors jutott Jánosi munkájának is osztályrészül. S hogy érdemetlenül, azt minden olvasója meg fogja erősíteni. Mi igaz szívvel ajánlhatjuk Jánosinak, hogy működését a megkezdett irányban folytassa tovább; gyűjtse össze elszórtan megjelent apróbb műfordításait is, vegye fel e gyűjteménybe a »Nyűgat költőiből« kiválóbb darabjait s meggyőződésünk, hogy az elismerés nem fog elmaradni. BALLA MIHÁLY: Mi számunkhoz félig melléklet van csatolva, lése ugyan egyik alternatívájában sem teljesült és nem is fog teljesülni; de tagadhatlan, hogy a néma és rideg északi nagyhatalom arczáról Európa fenyegetést olvas le. Ez az oka, hogy minden conflictus idején, melyet Oroszország támaszt, az egész művelt világ közvéleménye a nagy sláv hatalom ellen, s azon államok mellett foglal állást, amelyekről köztudomású, hogy saját érdekeiket védve, védik egyszersmint az európai érdeket. S a népeknek jó ösztönük szokott lenni. Mikor pedig faj-, nyelv- és érdekkülönbség nélkül minden nép megtagadja rokonszenvét valamely államtól, melyet veszélyesnek tart, kétségtelen, hogy a közös felfogás alatt igazság rejlik. S mindinkább kitűnik ez, amint Oroszország amúgy is átlátszó masque-ját ledobja. És ugyanazon mérvben csatlakoznak a nyugati népekhez a keletiek is. Rokonszenv Oroszország iránt csak a balkáni népek közt létezett. A czár ügynökeinek bulgáriai szereplése, s egyátalán a szentpétervári kormány bolgár politikája, kioltják itt a rokonszenvek utolsó szikráját is. És ez nagy dolog akkor, midőn Oroszország, felülése feletti keservében, esetleg tán meggondolatlan lépésekre ragadtathatik. Budapest, október 15. A franczia képviselőház tegnap megkezdte működését és egy jelentéktelennek látszó napirendben történt határozathozatallal rányomta az új ülésszakra ennek bélyegét mégpedig két irányban. Először egy — mint azonnal látni fogjuk — kényes kérdésben, a kormánynak meglehetős nagy, 93 szótöbbsége volt, ami épen a kérdés erőltetett módon történt eldöntésénél, nemcsak elég nagy, de egyszersmind bizonyítja azt, hogy a szünetek alatt történtek közelebb hozták a kormányt pártjához és annak positióját megerősítik. E szüneti események között bizonyára első és legfontosabb jelentőségű Freycinet miniszterelnök utazása, mert főleg a Dél- Francziaországban uralkodó radicális hangulatra, nagyon felvilágosítólag és csillapítólag hatottak azon beszédek, melyeket Freycinet a különböző városokban tartott, melyekben nemcsak a republicánus elemek összetartásának szükségét hangsúlyozta, de egyszersmind szigorúbb határokat ígért szabni, úgy a gyarmati politikának, a meglévők megtartására szorításával, mint a pénzügyi költekezéseknek, hangsúlyozván a takarékosságot, valamint a chauvinista törekvéseket is meglehetősen lehűtötte, a béke politikájának hangsúlyozásával. Azonban, ha ily kedvezően volt is előkészítve a higgadt, mérsékelt politikára a franczia kamara, ha a kormányra kedvezően ütött is ki, az első napirend fölötti szavazás, ennek jelentősége, valamint több más körülmény, nem igen kecsegtet azzal, hogy akár a pénzügyekre, akár a belpolitika más irányára, sőt talán a külpolitikára is, olyan kedvező lesz a franczia kamara új működésének folytatása és eredménye is, mint amilyenre szükség lenne az ország és Európa érdekében. A napirend ugyanis azt tartalmazta, hogy az új népoktatási törvény, mely az iskolák »elvilágiasítását«, az ingyenes oktatás elvének alapján, még tovább viszi, előbb tárgyaltassék, mint maga a költségvetés. Ez kettőt jelent. Egyfelől azt, hogy a radicális irány a népnevelés terén, újabb erőt és eredményt fog felmutatni , tehát a papi befolyás még inkább a köztársaság ellen fog fordíttatni, másfelől pedig azt, hogy az állami költségvetés újabban jelentékeny teherrel fog szaporodni. Hogy egyik irány sem használ a köztársaságnak, azt már az eddigi tapasztalatok alapján is állíthatjuk, mert a franczia papság még oly jelentékeny hatással van, főleg a társadalom nagy tömegére, hogy már csak a politikai tactica is tiltja annak ingerlését, eltekintve attól, hogy a népnevelés terén közreműködése sem politikai, sem paedagogiai nehézségeket és aggodalmakat nem kelthet. Másfelől pedig constatálva van, hogy a franczia államháztartás, 1882. óta jelentékeny, chronicus deficitben szenved. A harmadik köztársaság a hadikárpótláson és azzal összekötött kiadásokból származó más adósságokon kívül, a rendezés és rendkívüli,de folyó állami kiadások miatt annyi adósságot volt kénytelen csinálni,hogy azoknak összege már meghaladja a 400 milliárdot , tehát csaknem eléri a sokat emlegetett hadikárpótlást és daczára annak, hogy két év előtt 1 milliárd függőadósságot convertált, az még mindig másfél milliárd francra emelkedik fel, a deficit pedig az idén 250—300 millió francra fog emelkedni, nemcsak a túlkiadások folytán, hanem egyszersmint a bevételek viszszaesése folytán is, melyekből 9 hó alatt 37 millióval jött be kevesebb, mint a tavalyi megfelelő időszak alatt. Ha ilyen pénzviszonyok most már a kamara pénzügyi bizottságát is megbarátkoztatták azon eszmével (miről eddig hallani sem akart), hogy a fedezetet szaporítani még adóemeléssel is kell, és már 55 milliónyi adóemelést javaslatba is hoz, ami első eset, a köztársaság első éveiben szükségessé vált 630 millliónyi (és utóbb VB-dal reducált) adóemelés után, ha a pénzügyminiszter kénytelen a szesz hectoliterjére 156 franc helyett 210 franc adót vetni (mily csekély ehhez képest a mi 11 írt adónk!), akkor valóban különös dolog, hogy a kamara a költségvetés tárgyalása előtt akar megszavazni olyan kétes indokoltságú és politikailag mindenesetre válságos, pénzügyileg terhes rendszabályt, milyen az iskolai törvény újabb módosítása. De másfelől a kormány is hibás, mely ilyesmit indítványoz és erőltet, sőt még azzal tetőz, hogy újabb 140 millió frankot követel a haditengerészet átalakítására. Ily gazdálkodás mellett lehetetlen lesz a pénzügyeket rendezni. De ami még inkább érdekel minket, az Francziaországnak külügyi magatartása. Meg lehet, hogy csalódunk, de úgy tetszik nekünk, hogy még e téren ért el Freycinet körútja legnagyobb eredményt, annyiban, amennyiben úgy a németellenes chauvinista mozgalmakra csillapítólag hatott, mint azt a szörnyű meleg orosz-barátságot, melyet a katonák, síremlékeknél és poharazás közben hirdettek, egy kissé mérsékelte, azáltal, hogy nagyon hangsúlyozta a békét és a minden irányban való jó viszony fentartásának szükségét. És ez a pont az, melyben nagyon gyanús Francziaország magatartása, csaknem állandóan. Egyszerűen megmagyarázható összefüggés van ugyan a két dologban, mert a németgyűlölet veti Francziaországot Oroszország karjaiba, de épen ez a hiba, mert sem a németgyűlölet Francziaországnak, sem a franczia-orosz természetellenes szövetség, a békének és így Európának nem használhat. Az események meg fogják tanítani erre Francziaországot is, de kívánatos lenne, hogy ezek leckéztetése nélkül, önként megtanulja azt. 3 SLPOLD. Budapest, okt. 15. (A képviselőház ülése.) A képviselőház holnap, október hó 16-án szombaton, d. e. 10 órakor ülést tart, melynek napirendje : a közös ügyek tárgyalására kiküldendő országos bizottság 40 rendes és 10 póttagjának megválasztása ; a közösügyi kiadások hozzájárulási arányának újból való megállapítására kiküldendő országos bizottság tíz tagjának és a közgazdasági bizottságban hiányzó egy tagnak megválasztása; a pótbírákra vonatkozó törvényjavaslat harmadszori felolvasása, a 26. sorjegyzékben foglalt kérvények tárgyalása és végül Tisza Kálmán miniszterelnök válasza Komjáthy Béla interpellációjára. Budapest, okt. 15. (A szabadelvű párt értekezlete.) Az országgyűlési szabadelvű párt ma d. u. 6 órakor Vizsonyi Gusztáv elnöklete alatt tartott értekezletén elsősorban kijelöltettek a közös ügyek tárgyalására kiküldendő országos bizottságba rendes tagokká: Andaházi Pál, Andrássy Tivadar gr., Apponyi Albert,gr., Ábrányi Kornél, Bausznern Guidó, Bárczay Ödön, Bende Imre, Beöthy Ákos, Bethlen Ödön gr., Bohus Zsigmond, Boros Bálint, Csernátony Lajos, Dániel Ernő, Balk Miksa, Gáli József, Grünwald Béla, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Horváth Gyula, Ivánka Imre, Jókai Mór, Keglevich István gr., Kresztics György, Kubinyi Árpád, Latinovics Gábor, Láng Lajos, Miskatovics József, Perényi Péter b., Prileszky Tádé, Rakovszky István, Szalay Ödön, Szerb György, Széll Kálmán, Szilágyi Virgil, Tisza Lajos gr., Vukotinovics Lajos, Wahrmann Mór, Wodianer Albert b., Zichy Jenő gr., Zmajic Bertalan br.; póttagokká: Dégen Gusztáv, Fackh Károly, Szákovics Milán, Neusiedler Károly, Basics Szaniszló, Rakovszky Géza, Szirmay Pál, Teleki Domokos gr., Török József gr., Visi Imre. A közösügyi költségek hozzájárulási arányának újból megállapítása tárgyában kiküldendő küldöttségbe: Bánffy Béla gr., Fáik Miksa, Gaál Jenő (pécskai), Hegedűs Sándor, Horánszky Nándor, Láng Lajos, Széll Kálmán, Szontágh Pál, Vizsolyi Gusztáv, Vukotinovics Lajos. Irodalom. «Esztergom múltja és jelene» czímmel dr. Kőrösy László esztergomi lapszerkesztő illustrált emlékművet ad ki Simor János herczegprimás jubileumára. A tizenöt évre terjedő kötet ára t írt s az előfizetési pénz a szerző nevére Esztergomba küldendő. »Görög szertartásu kath. Hitszónok« czimmel évnegyedes folyóirat jelent meg Ungvári Lévay Mór kiadásában. Az uj vállalat a görög szert. kath. egyházi irók műveinek kívánt tért hódítani, s az első kötet Me 11 és Emil kisdobrai lelkész egyházi beszédeit fogja tartalmazni. Egy-egy füzet 5 nyomatott ívből áll s az egész évi folyam előfizetési ára 2ért. A közlemények és előfizetési pénzek Ungvárra, a »Hitszónok« kiadó hivatalához küldendők. Tagányi Károly hetvenkilencz oldalra terjedő 4-rét alakú, kétszer hasábozott kötetben állította öszsze az országos levéltárban, a magyar és erdélyi udv. cancelláriák felállításáig található herczegi, grófi, bárói, honossági és nemesi okleveleknek jegyzékét. A mintegy 7000 adatot tartalmazó összeállítás eredetileg a »Turul« számára készült s e lap 1883—86 évfolyamaiban meg is jelent; most, az országos levéltár költségén külön lenyomat készült belőle, hogy a hatóságoknak, magánosoknak hozzáférhetőbbé tétessék, s a most gyakrabban felmerülő nemesség-kérdésekben tájékozásul szolgálhasson. »Eszmék és nézetek« czímmel 160 lapra terjedő és a szerző arczképét is tartalmazó költeményfüzérre, és ezenkívül »Társadalmunk problémái és azok megoldási módja« czímű röpiratra hirdet előfizetést Kubowich Gáspár. Az első ára 1 frt 20, az utóbbié 20 krajczár. Az előfizetési pénzek Nagy-Kaposra küldendők.