Nemzet, 1886. október (5. évfolyam, 1469-1499. szám)
1886-10-27 / 1495. szám
SzBBKBSZtőffÉ«! Ferencsiek-tere, Athenaeum-épület, X» emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk, IBDETBSBS úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere Athenaeum-épület) küldendők* Egyes szám 5 kr. Reggeli kiadás: 1495. (298.) szám. SIADÓ-n n»4jf^, Ferencziek-tere, Athenaeum-éj,—Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva, 1 hónapra .................... 2 frt 8 hónapra •» .................. ............ 6 a 6 hónapra .............. „ .. .. ,, ... 12 * Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetée havonként 85 kr., negyedévenként 1 * Egyes szám 5 kr. Budapest, 1886. Szerda, október 27. évi folyam. WBBBSBBE ■«. "! I II«!gBl!!!!!MgE!l!nl!:|nLl'!arei Budapest, október 26. Az Esztergomban már megindult s holnap és holnapután tetőpontjukat érő ünnepélyek — mint előrelátható volt — egy országos jelentőségű eseményt megillető fénynyel övezik körül Magyarország herczegprimásának ötven éves áldozári jubilaeumát. Ötven évig állani a hit, az egyház szolgálatában, mindig törhetetlen buzgalommal és kitartással s a valódi hivatás érzetének lelkesedésével ; e hivatás ötven éves szolgálatában fölemelkedni a legszerényebb sorsból nemcsak az egyház bíboros székébe, hanem egyúttal arra a polctra, amelyet monarchikus államunk törvényei és hagyománya oly közel helyeznek a fejedelem trónjához: ez, egy szerénységében nagyszerű pályafutás oly emelő példája, mely magában véve fölidézi a tiszteletet és csodálatot s méltó tárgyává lesz az ünnepeltetésnek. Ehhez járul, hogy a jelen napok ünnepeltjének, Esztergom bíboros érsekének egyéni tulajdonai a legteljesebb mértékben alkalmasak növelni a tisztelet és elismerés amaz érzelmeit, melyek egész önként és mesterkéletlenül s mégis oly imposans alakban nyernek most kifejezést. Keresetlen egyszerűség, amely csak a lényeg, csak a belső tartalom által igyekszik hatni tettben és szóban egyaránt; nem tüntető és tetszelgő, de igaz hazafiság; élénk, lelkes érdeklődés a tudomány és társadalom nagy problémái iránt s mély értelem azok taglalásában; fáradhatatlan kötelességteljesités a szent ige hirdetésében úgy mint az egyházi kormányzatban, s mindezeken kívül az a szivjóság, a melynek szükséglet jót, nemeset cselekedni; a szeplőtlen élet és jellem ama derült világnézlete, mely jótékonyan és felemelőleg hat minden közeledőre: ezek azok a tulajdonok a melyek megkettőzik a vonzerőt, mely e napokban az üdvözlők és tisztelgők egész zarándokseregét indítja útnak Esztergom felé. Kétségtelenül elismerendő tehát hogy nagyrészt személyi tulajdonok s a jelenlegi herczegprimás életéhez és tetteihez fűződő mozzanatok azok, amelyeknek hatása a jubiláns ünnepély örömét országszerte oly messze körökben visszhangoztatja. De másrészt nagyon tévednénk, ha at nem látnék, hogy az ünnepély valóban országossá amaz állás jelentősége által vált, a melyet a fényes érdemű főpap királya bizalmából elfoglal, s melynek politikai súlyát legékesebben példázza ama gyakorlat, hogy a fejedelem, koronáját az ő kezeiből veszi. Jeles egyéni tulajdonok és érdemek fényt kölcsönözhetnek egy állásnak s emelhetik azt, ép úgy mint a hogy az ellenkező tulajdonok a legmagasabb állást is lealacsonyítani képesek; a Simor bibornok áldozári jubileuma, legszebb fényét épen a magas állás és kiváló személyes tulajdonok s érdemek szerencsés egyesüléséből meríti; — de ismételjük : nem is mérnek fel az ünnepély jelensőségének teljes értékét és súlyát, ha szemet hunynánk ama tény előtt, hogy az ünneplés ily széles és nagyszerű mérveket épen csak azért ölthetett, mert az, ki központját képezi, több, sokkal több egy, ma már az országban kizárólag nem uralkodó egyház első főpapjánál , egyúttal ép e minőségben egyik fő méltóságviselője az államnak, tényezője pedig fontos tényezője az alkotmányos életnek. Valódi megelégedésünkre szolgál oly korban, midőn a lelkiismeretek fölötti uralomban nálunk az ősi katholika egyházzal több más egyház békés és nemes versenyben osztozik, oly korban, melyben a vallási eszmék sokat veszítettek előbbi fényükből és hatályukból, oly időben, amikor a herczegprímások díszes székén nem — mint régente gyakran— az ország legelőkelőbb családjainak valamelyik sarja, hanem a nép egy gyermeke ül —: Esztergom felé seregleni látni a fejedelmi család tagjait, kormányt, parlamentet, egyházat, hatóságokat, a társadalom legkülönbözőbb alakulatainak, az ország legellentétesebbb vidékeinek képviselőit; mert ez tanújele annak, hogy daczára a kor minden változásainak, nemzetünk természetében erősen gyökerezik a nemzeti történet és hagyomány által szentesített tekintélyek és állami intézmények iránti tisztelet és ragaszkodás, amely, ha más oldalon a haladás vágya s a korszellem iránti fogékonyság szolgálnak ellensúlyaiul: legerősebb biztosítéka a nemzetek fennállásának és megszilárdulásának. Bár e szerint minden eszünkbe juttatja, hogy a Pázmány Péter utódjának széke nemcsak a catholicus egyházkormányzat legmagasabb polcza e hazában, hanem hogy rá az állami hatalom és tekintély fénysugara is esik; másrészt mégis lehetetlen szemet hunynunk azon jelentőség elől, amelyet épen a tekintélyek ez egyesülése kölcsönöz magának a catholicus egyháznak. S ha csak a közelmúltban is újra meg újra panaszhangokat hallottunk, melyek a catholicus egyház állapotát ez országban hanyatlónak, jogait megsértetteknek, erejét megtörték, érdekeit elhanyagoltaknak tüntették fel; az így panaszkodóknak ma bátran mutathatjuk meg az esztergomi fellegvárat körülözönlő ünneplő tömeget s az ország minden részéből felhangzó üdvözlő és tiszteletet kifejező szózatokat, a melyek legfényesebben czáfolnak meg minden indokolatlan panaszhangot. A mely egyháznak legfőbb képviselőjét s hatalmának legfőbb letéteményesét ily tisztelettel környezik király és nemzet, a mely egyház a maga szervezetét igy hozzá tudta forrasztani az állam alkotmányához, hatalmát igy tudta kölcsönhatásba hozni az állam hatalmával : az az egyház — ha csak szabadság alatt az állam elnyomatását nem érti, aminthogy Magyarországban nem is értette soha, — ebben az országban elnyomatásról valóban nem panaszkodhatik. Az oly látványok, mint az esztergomi ünnepélyeké, mutatják legvilágosabban, mennyire nem áll jól felfogott érdekében a katholikus egyháznak harczot keresni az állammal. A kötelékek, amelyek közte s az állam között a múltból megmaradtak, bár tagadhatatlanul nagybecsliek az állam szem-pontjából is, még sokkal becsesebbek, fontosabbak magára az egyházra nézve. Ezeket elszakítani azért, hogy körülvehesse magát s azokkal a védsánczokkal, amelyekre a többi egyházaknak éppen kisebbségük és elszigeteltségük miatt volt szükségük, végzetes ballépés volna, mely az egyháztól nemcsak fénye, hanem ereje nagy részét is elvonná. Magyarország herczegprimásának lélekemelő ünnepélyén első érzelmünk az érdem és erény iránti elismerés s a legőszintébb, legbensőbb üdvkivánat. Második érzelmünk az osztatlan, zavartalan öröm, nemcsak a fölött, hogy a valódi érdem és erény ily átalános és lelkesült méltatásban részesül, hanem a fölött is, hogy ez ünnepély lefolyása s valóban országos jellege változatlan erejében tünteti föl a szoros szövetséget és benső egyetértést a magyar állam és a kath. egyház között, a mely más egyházak szabad kifejlődését semmikép nem gátolva, hazánkra nézve mégis mindenkor az erő forrása volt s a melyet megzavarni és megbolygatni, csak az akarhat, a ki vagy az államnak vagy az egyháznak vagy mindkettőnek ellensége. A NEMZET TÁRCZÁJA. Október 26. Simor János. Élete. Simor János, a jubiláló bíboros herczegprimása Magyarországnak 1813. aug. 23 án született és így most 73 éves. Szülei jómódú mesteremberek voltak Székesfehérvárott; csakhamar fölismerték fiuk rendkívüli képességeit és azoknak megfelelőleg — áldozatot nem kímélve — kitűnő nevelésben részesítették. A gymnasialis osztályt miután elvégezte Székesfehérvárott és Budán, 1828. szeptember 17-én Rudnay Sándor esztergomi érsek fölvette a papnövendékek közé. Papi tanulmányait nagy szorgalommal és mindenütt sok kitüntetéssel a pozsonyi Emericanumban, a nagyszombati Lyceumban és a bécsi Pazmaneumban végezte s 1836. okt. 28-án, ötven esztendővel ezelőtt pappá fölszenteltetett Esztergomban. Papi működését Pesten kezdette meg, hova 1837. febr. 24-én terézvárosi káplánná nevezték ki. Másfél évi káplánkodás után a pesti egyetem bölcsészeti facultásán fönállott hittani tanszéken tanár és helyettes egyetemi szónok lett, de nem sokáig maradt itt, szónoklatai által bármily kedveltségre ten is szert hivei körében. Az esztergomi érsek 1840. júl. 31-én Bécsbe küldötte tanulmányi felügyelőnek a Pazmaneumba. Simor itt úgy szigorával mint nagy buzgalmával és tudományával mély benyomást gyakorolt a híres intézet növendékeire. Bármennyire kitüntették is elöljárói ebben a fiatal hittudorra nézve díszes állásban, azért papi lelkesedése mégis elvonzotta őt a zajos fővárosból. Ideálja volt, hogy lelkipásztora, vezetője, szerető atyja legyen valamely hitközségnek. 1842- ben Bajnára ment plébánosnak, hol 4 esztendeig maradt; mint példányképe a papnak csakhamar teljes mértékben megnyerte hívei ragaszkodását és szeretetét, és itt is, különösen szónoklataival, rendkívüli hatást gyakorolt nyájára. 1846-ban az esztergomi presbyteriumban a csoportosított theologia tanára (elődje ezen a tanszéken Haynald volt),[1848-ban Kunszt József káptalani helynök mellett érseki titkár lett. Innen 1850-ben ismét Bécsbe hivatott az Augustineum felsőbb hittani tanintézetre tanulmányi felügyelőnek és egyszersmind őfelsége kinevezte udvari káplánjává. Bécsi tartózkodása alatt (1850—1857) Simor nagy mértékben megnyerte ő felsége kegyét és azóta mindig meg is őrizte azt. 1851-ben osztálytanácsos lett az osztrák cultusminiszteriumban a magyar egyházi ügyek vezetésével megbízva. Ő felsége egyszersmind kinevezte székesfehérvári kanonoknak és széplaki apátúrnak. Bokros elfoglaltsága közepette is ráért figyelmet keltő értekezéseket írni a német egyházi folyóiratokba és nagyobb tanulmányutakat tenni az európai országokban. Ez időben (1854-ben) járt először Rómában is, az apostolok sírjánál. * Simor 1882. jan. 29-én ünnepelte 25 éves jubilaeumát annak, hogy az apostolok utódjai közé emelkedett. 1857-ben nevezte ki őt ő felsége győri püspökké. A papi és emberi erényei, tudománya és művessége által egyaránt kitűnő férfiú, minden tekintetben méltónak bizonyította magát arra, hogy a híres győri püspökök nyomdokaiba lépjen. Hívei csakhamar felismerték benne a Krisztus szerint való egyházfejedelmet és úgy megszerették, hogy tíz esztendő múlva alig tudtak megválni tőle. A szeretet különben kölcsönbe ment, mert Simornak is nehezére esett a távozás 1867-ben és ő maga írta anyjának, kihez mindig fiúi tisztelettel és szeretettel ragaszkodott: »bizon szívesebben maradnék Győrött, de hát ő felsége parancsol velem.« Szónoklatai itt is oly népszerűek voltak, hogy mikor prédikált, alig lehetett beférni a templomba. Az egyházmegye anyagi viszonyait úgy rendbe szedte, hogy megtízszerezte a bevételeket. Iskolákat alapított, a papok fizetéseit javította, templomokat (köztük a győri székesegyházat 60,000 írttal), egyházi emlékeket, festményeket, edényeket, ruhákat restauráltatott szélszerűleg, az egyházi művészet követelményeinek megfelelőleg. A király győri püspöksége idejében nevezte ki Simort v. b. t. tanácsossá. 1857-től 1867-ig egész sereg egyházi értekezése jelent meg az insbrucki »Archiv für kath. Kirchenrecht« folyóiratban. * Simor János 1867. jan. 20-án szűnt meg győri püspök lenni. Ő Felsége ekkor nevezte ki az érdemes főpapot esztergomi érsekké és Magyarország herczegprimásává az 1866. okt. 19-én elhunyt Scytovszky János utódjává; február 22-én Rómában preconisáltatott és május 16-án elfoglalta érseki székét Esztergomban ; május 24-én vette át a nagy egyházmegye kormányzását, melyben 500 plébánia és 45 esperesi kerület van. És azóta mindig fáradhatlanul gondozza egyházmegyéje ügyeit, melynek minden tekintetben áldást hozó atyjává lön. Buzgón imádkoznak is érette hivei és papjai egyaránt. Mindjárt érsekségének kezdetén történelmi esemény tette emlékezetessé Simor János primásságát. 1867. jun. 8-án koronázta magyar királylyá I. Ferencz József ő felségét, egész Magyarország lelkesült örömrivalgása között. Két nappal a koronázás előtt a következő kéziratot kapta a királytól: »Kedves herczegprimás és érsek Simor! Magyar királylyá leendő koronáztatásom örvendetes alkalmat nyújt Nekem, önnek érdemteljes működése feletti elismerésem és jóakaratomnak jelét adni, és azért kinevezem önt, sz. István rendem nagy keresztjének egy idejű díjmentes adományozása mellett — e rend főpapjává. Midőn én ennek e rend jelvényeit közvetlenül kézbesítem — ezt egyidejűleg a rémi irodájának értésére adom. Budán, junius 6. 1865. Ferencz József s. k., Kulczim : Az én herczegprimásom és érsekemnek Simor Jánosnak. Hogy Simor micsoda szolgálatokat tett egyházmegyéjének, azt itt mind fölsorolni határos a lehetetlenséggel. A szegény papok sorsa mindig szivén feküdt, mióta módjában áll segíteni rajtuk ; mint esztergomi érsek sem feledkezett meg róluk és fejedelmi alapítványokkal adta annak bizonyságát. Az egyházmegye zilált anyagi viszonyait erélylyel és nagy munkával teljesen rendbe hozta, úgy hogy az esztergomi egyházmegye állapotát al földiekben» is mintaszerűnek mondhatjuk. Amit a nevelésügyért áldozott, az 810,000 írtra rúg, a közéletben való szereplését pedig más helyen méltatjuk. De Simor nemcsak kitűnő egyházfejedelem, hanem műveit és bőkező Maecenas és Amateur is. Csak a napokban szólottunk az esztergomi basilicáról, melynek építését ő fejezte be óriási áldozatokkal, s az érseki palotáról, melyet egészen ő építtetett. Ebben a palotában egész múzeumot gyűjtött össze; a 40,000 kötetre rugó könyvtáron kívül van itt nagyszerű képtára és metszet gyűjteménye; van becses egyházi szerekből álló drága régiségtára ; van kiváló becsű régi szövet- és csipkegyűjteménye; van fejedelmi pompával ékeskedő ritka díszmunkákból, óriási illustrált kiadásokból, képtárak és műkincsek másaiból álló diszmó-gyűjteménye; van különféle művészeti specialitásból álló ritkaságtára. A szt. István-kápolna és a Bakács-kápolna stílszerű helyreállításával és restaurálásával drága műemlékeket nyert Esztergom és az egész ország. A drégeli emlék szintén Simor Maecenásságát dicséri. Hát az esztergomi székesegyház műkincsei, melyekben százezrek feküsznek ! Még az a könyv is, melyet ezekről a kincsekről kiadatott, műértékkel bir és 5000 írtba került A »Monumenta Ecclesiae Strigoniensis«, melyet szintén Simor adot ki, nagybecsű szolgálatot fog tenni a magyar történetírásnak. Simor a zsinaton, 1869. november 18-án teljes kísérettel elindult Rómába, a vaticani egyetemes zsinatra. Ismeretes a magyar kath. egyház Prímásának megtartása e zsinaton, melyhez tudományosan készült és ülései alatt sokat dolgozott. Itt csak annyit jegyzünk meg ez életrajzi vázlathoz tartozólag, hogy e zsinaton Simor Herczeg-Primás kiváló szerepet vitt úgy az osztályülésekben, munkabírása és tudománya által, valamint a nyilvános ülésben szónoki culturája és classicus latin nyelvkezelése által; a deczember 20-iki szigorú zsinati congregatió őt a legfontosabb bizottságba, a hittaniba (»pro robus fidei«) választá be, melyben a zsinat atyáinak legkitűnőbb nevei szerepeltek, továbbá, hogy az 1870. január 14. és 17. ünnepélyes zsinati nagy ülésekben nagy és remek beszédeket tartott, és »velős előadása, mély tudománya, classicus latin szónoklata elragadó hatást gyakorolt a zsinati atyákra.« (»M. Állam« zsinati tudósit. 1870. február.) Úgy mondták a beavatottak, hogy «Simor Herczeg-Primás ezen hitbizottságnak a lelke volt és hogy a javított indítványok (schemák) mindig úgy mentek keresztül a gyűléseken, amint ő azokat javította.» Ez zsinati szereplésének jellemzője !... Négy nyilvános ülést tartott a római vaticani egyetemes zsinat. A IV-ben 1870. julius 18-án a zsinati atyák «533» igen szavazattal kimondották a nagy hitágazatot : a római pápának hit és jámbor élet dolgában lelkiismeretünket csalatkozhatlanul szabályozó tanítói tekintélyét («Infallibilitas«)-----------és azután, mert ugyanakkor teljes erővel kiütött a francziaporosz háború, a zsinat egy időre fölfüggesztve elnapoltatott, a zsinati atyák hazatértek. Hazatérve a zsinatról, a csalhatatlansági dogma megvédelmezésére négy olyan művet irt és bocsátott közre, melyek európaszerte feltűnést keltettek. Ezek elseje : «A római pápa térmentességéről szóló ősi hagyományok tanúbizonyságai Magyarországon a magyar irodalomtörténeti szempontból is értékkel bir. A bibornok, Simor, 1873. deczember 22-én kapta Rómától a magas bibornoki méltóságot és rangot, és vele az ugyanazon napi pápai consistoriumban S. Bartholomei in Insula ez. római templomot minden jogokkal és kiváltságokkal. És ezzel Simor János életpályája legmagasabb pontjára hágott. Mint esztergomi érsek . Főmagassága Simor János a XV-ik Bibornok. Első volt az esztrgomi érsekek között Yancha, ki e méltóságig emelkedett. 1873. deczember 27-én érkezett Esztergomba a külön pápai futár, ki személyesen adta át az új bibornoknak szokásos ünnepélyességek között a bibornoki kis jelvényeket. 1874. január 13-án pedig a budai várkápolnában, szokásos szertartartások között vette át a Falsétól a bíbor bietumot. E tény történeti nevezetességű, mert ezelőtt e fontos szertartásos ténykedés a korona bibornokain, mindig az ország határain túl hajtatott végre. Simor első, ki Magyarország fővárosában, a magyar király palotájában, vette át a magyar királytól a bibornoki löveget (biretum). E nagy fontosságú tény 1874. június 20 án ment végbe Simor Herczeg-Primáson Rómában, a vaticani titkos consistoriumban, IX. Pius pápa kezei által. Június 22-én aztán elfoglalta Bibornokunk a Tiberis szigetén épült szent Bertalan egyházában bibornoki trónját. Bibornoki czimén birtokba vett templomában ez alkalommal Simor szép latin beszédet tartott, kiemelve, hogy meghatottan foglalja el bibornoki jogainak e helyét, hol közvetlen elődje a nagy belgiumi Prímás. Stercks bibornok volt, ki a hires lőweni kath. egyetemet alapította, nagy nevének még nagyobb emlékét. Egy másik elődje e bibornoki templom leírásában gr. Batthányi esztergomi érsek volt, kinek nagy erényeit és érdemeit ugyancsak kell utánoznia, ha méltó utód akar lenni. Örül továbbá ezen emlékezetes körülmények mellett e bibornoki templom czimének leírása fölött azért is, mert ezen templomban, most már az ő templomában őriztetik Mai számunkhoz féliv melléklet van csatolva. Budapest, október 26. Úgy látszik, hogy a hatalmak, egymásközti viszonya lényeges változásnak néz elébe, részben a Balkán-félszigeten történtekkel közvetlen összeköttetésben, de részben, ezzel kapcsolatosan, más törekvések folytán is. A fordulat, Francziaország magatartásával áll kapcsolatban. Az a passivitás, mely Gambetta bukása és még inkább, halála óta, túlnyomó mértékben jellemezte a franczia külpolitikát, úgy látszik, az utóbbi időben, bizonyos mozgékonyságnak tevékenységnek, sőt talán pozitív terveknek is adott helyet. Míg ugyanis, csak egy fél év előtt is, Francziaország, az egyptomi dolgok iránt nem érdeklődött, a pápával viszályban volt, Oroszországgal oly feszültségbe jutott, hogy a diplomatiai viszonynak megszakításából lehet tartani, a Balkán-félszigetre reá sem nézett, az utóbbi időben, mindezen kérdésekben más hangulatot és bizonyos tevékenységet kezdett a franczia kormány tanúsítani. Erélyes fellépésével megakadályozta (egy időre legalább) azt, hogy Chinában önálló pápai képviselet állíttassék fel és ennek következtében, most a fenyegetődzések helyett, békülékenységet tanúsít a római szentszék iránt. Oroszországgal felmerült képviseleti nehézségeit eloszlató, illetőleg a személy választásban elkövetett botlásait jóvá tette és a czárnak kedve szerinti nagykövetet választott, akinek útját és fogadtatását a sok katonai tüntetés és fegyverbarátság talán épp úgy készíti elő, mint Deroulédeur, eleinte szívesen vett, hanem később eltiltott oroszfranczia propagandája Oroszországban és ezen felül mindig komolyabban kezdte venni az egyptomi kérdést, állítólag máris megegyezett Oroszországgal e tekintetben, hogy együttesen szólítsák fel Angliát az Egyptomból való távozásra. Messzi vezetne annak fejtegetése, hogy mindez miért történik, mert a combinatiókra igen sok tér nyílik ott, hol a kezdetben működő rugókat épp oly kevéssé ismerjük, mint a végczélt,mely a törekvéseinél és szervezeténél fogva annyira ellentétes két országot ily hirtelen békíté ki és bírja, mint látszik, nem csak egyetértésre, de egyszersmind közös actióra is — ha ugyan lesz belőle valami és nem akar az egész csak »Schreckschuss« lenni Anglia és talán Németország ellen és úgy, mint — főleg — monarchiánk ellen. De annyi bizonyos, hogy Oroszországnak a Balkánon felmerült nehézségeivel és Angliától, monarchiánktól való aggodalmaival annyira összeesik a franczia-orosz barátság újabb felelevenítése és a kelleténél is zajosabb hirdetése, hogy könnyen valószínűvé válik az a feltevés, hogy az egész, orosz ösztönzésre és orosz érdekből keletkezett, azért indult meg Francziaország tevékenysége éppen azon vonalakon, hol Oroszország vagy fenyegetve vagy érdekelve van és több valószínűség van a mellett, hogy részben Németországnak sakkban tartására , részben Angliának fenyegetésére és monarchiánk elszigetelésére van az egész actió irányozva, mint arra, hogy Francziaország maga érjen el komoly eredményeket a földközi tengeren vagy Afrika partjain, mert az már csakugyan a mesék országába tartozik, hogy ezzel vagy más actióval «franczia tóvá» változzék át a Földközi tenger. Úgy látszik, hogy Németország észrevette Oroszország újabb tervét és egyelőre, magára nézve úgy akarja azt ártalmatlanná tenni, hogy nagyon ártatlan és szíves képpel közeledik Francziaországhoz. Legalább ebből magyarázzuk ki azt a fölötte szíves fogadtatást, melyben a német császár részesíti az új berlini franczia nagykövetet, bizalmát fejezvén ki ügyességében, mi csak udvariasságáé egyúttal hangsúlyozván a két ország közös érdekét is, mit eddig legalább, Francziaország még az itten értett békében sem szívesen ismert el. Ha Németországnak sikerülne, a francziák legyezgetése és az oroszoknak — mint eddig — tett concessiókkal, megakadályozni azt, hogy a franczia-orosz barátság agressívvé váljon, ha e concessiók nem fognak Anglia és monarchiánk rovására történni, még hasznát veheti annak egész Európa és a béke is, mert Oroszországot lekötni és legálisabb eljárásra hangolni csak úgy lehet, ha nem számíthat biztos szövetségre , ki legalább cselekvési szabadságát megóvja. De ha ez Németországnak nem sikerül, úgy abban csak magáról gondoskodik, és a franczia orosz barátság Anglia és monarchiánk ellen fordul, akkor ezeknek összefogniuk kell, mert ha csak egyik megretirál, Oroszország a keleten úrrá lesz, vagy legalább is olyan alkalmat nyer erre, melyet csak saját ügyetlenségével ronthat el. Ezért vagyunk azon nézeten, hogy az orosz-franczia barátkozás sokkal komolyabb horderejű tény, illetőleg jelenség, mint első perczre tetszik, és diplomatiánknak teljes figyelemmel és erélylyel kell ez ügyben is eljárnia, mert úgy látszik, hogy az oroszok, ha már nem vehetik be a várat egyenes támadással, illetőleg ha erre ürügyük és bátorságuk nincs, meg akarják azt kerülni. IS X3 XI F1 CX XI JD. Budapest, okt. 26. (A képviselőház ülése.) A képviselőház október hó 30-án, szombaton, d. u. 12 órakor ülést tart, melyen Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter az 1887. évi állami költségvetést terjeszti elő. Budapest, okt. 26. (A delegatiók ülésezése.) A legfelsőbb egybehívó leirat értelmében, az osztrák és a magyar delegatiók november 4-én tartják meg első ülésüket Budapesten. Miután a törvény világos szövege teljesen kizárja, hogy a delegatiók albizottságai másutt tárgyalhassanak mint azon helyen ahova a delegátiók egybehivattak, önként érthető, hogy az osztrák delegátió albizottságai üléseiket hasonlóképen Budapesten fogják tartani. Az egyes minisztériumok szakelőadói, kiknek az albizottsági üléseken jelen kell lenniük, egyébiránt egyáltalában nem volnának abban a helyzetben, hogy felváltva hol Bécsben hol pedig Budapesten időzzenek. Budapest, okt. 26. (Korai mozgalmak.) A főváros több kerületében — különösen a YI-ikban és YII-ikben — azzal a jelenséggel találkozunk, hogy már most meg akarják indítani a választási mozgalmakat. A hatodik kerületre nézve múlt számaink egyikében constatáltuk ezt, a hetedik kerületre nézve egy hozzánk beküldött értesítés ma tudatja, hogy ott — Kaschnitz Gyula úr meghívása folytán — egy értekezlet szabadelvű párti programmal dr. Morzsányi Károly jelöltségét proclamálta. Szabadelvű párti mozgalomról lévén szó, nem eshetünk gyanú alá, hogy pártérdekből beszélünk, mikor azt mondjuk, hogy a választási mozgalmak megindítása most, mikor a választásokig körülbelül nyolc hónap, a jelen országgyűlés mandátumának lejártáig pedig közel egy esztendő hátra van, igen helytelen eljárás. Azt akarják-e ezen igen tisztelt választópolgárok, hogy egy éven át legyen izgalomban városrészük, s oly igen tetszetősek-e előttük egy-egy szenvedélyes fővárosi választás jelenségei, hogy azokat nem akarják a törvény által kikötött — az országgyűlés eloszlatásától kezdve a választások idejéig szóló — határidőre korlátolni, hanem már mostantól fogva kívánják, hogy részük legyen benne ? Mi más nézetben vagyunk s ez iránt nem is habozunk közreműködésre hívni fel e haza minden polgárát, pártkülönbség nélkül. Sok szó volt ez országgyűlésen, hogy új törvényt kell hozni a választási visszaélések ellen. Mi a legmelegebb pártolói lennénk e kívánalomnak, ha tudnék, hogy van oly törvényhozói bölcseség, mely a visszaélések