Nemzet, 1886. november (5. évfolyam, 1500-1528. szám)
1886-11-02 / 1500. szám
Szerkesztő lapp: atenosiek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK egy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. ___________Egyes szám 2 kr.__________ 1500. (303.) szám. Budapest, 1886. Kedd, november 2. V. évi folyam. Kiadó-hivatal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .......... .. .............. .................. 2 frt 3 hónapra .................................................. 6 * 6 hónapra .................................................. 12 > Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Budapest, november 2. A bolgár sobranje a letett halogatások után végre tehát összeült. 450 bolgár képviselő volt jelen, kik közül russophil ellenzéki csak 76. Különös incidens nem fordult elő, s a bolgár kormány embereinek becsületére válik, hogy az eszközökben épen nem válogatós orosz machinatiók daczára és ellenére súg. 21-ke óta rázkódások nélkül és békében tudta elvezetni a bolgár nemzetet e fontos adtusig, midőn hivatva van másodízben fejedelmet választani. Hogy minő kellékeket kötnek a bolgárok az uj fejedelemhez, azt megmondá Stambulov a megnyitó beszédben. Olyan fejedelem legyen az, a kiéletét a haza érdekeinek megóvására szentelje s a nemzetet a haladás, nagyság, dicsőség és történeti hivatásának útjára terelje.« — A fejedelemjelölt, úgy látszik, Waldemar dán herczeg, ki ezekből már tudhatja, mit várnak tőle a bolgárok ,a független, szabad Bulgáriában.« A nagy sobranje ülésszaka igen rövidnek van kilátásba helyezve. Megválasztja a fejedelmet, aztán haza megy. Ez van legalább szándékban. Hogy közben nem történik-e valami, ami zavarokat idéz föl és meggátolja a bolgár kormányt, hogy a válságot békés után és szerencsésen befejezéshez vezesse, az pár nap alatt megválik. Annyi tény, hogy vannak pessimisták, kik még mindig nem tartják kizártnak az orosz occupatiot s azt hirdetik, hogy Oroszország, még ha nincs is rá ürügye, meg fogja szállni Bulgáriát, miután ehhez a hatalmak beleegyezését bírja, amiben azonban mi részünkről, legalább a mi monarchiánkat illeti, kételkedünk. A bolgár kormány, mint eddig, úgy e pillanatban is minden lehetőt elkövet, hogy lefegyverezze Oroszország ellenszenvét és rosszakaratát. Legújabban két embert bocsátott szabadon, kik az államcsínyben compromittálva voltak s azt a javaslatot is tette a konstantinápolyi orosz követnek, hogy oly bolgár kormány alakittassék, melyben a russophilek is képviselve legyenek. Hogy Waldemár dán herczeget tűzi ki fejedelmi jelöltül, ez is csak a bolgárok deferentiája Oroszország iránt, mert a herczeg a czár sógora s mint ilyen bizonyára grata persona Pétervárott. Ilyen előzékenységgel és békülékeny szándékkal szemben valóban minden ürügye az orosz occupatiónak elesik. Meglehet, ezen diplomatikus és eszélyes magatartását a bolgár kormánynak magyarázzák úgy a pessimisták, hogy az Európától elhagyatva, teljesen kimerült minden ellenállási erejéből. De várjuk be a további eseményeket. közgyűlés, amelyet Jakabffy Imre alispán vezet — nagy számban jelentek meg. Mélyen érzi e megye közönsége Tabajdy Károly elvesztését, s az elvesztése feletti fájdalom a megye minden polgára keblében bizonyára sok időt, sok eseményt fog túlélni még. Közéletünk teréről kétségtelenül egy nagy tehetség, s Krassó-Szörény megyének mondhatni újjá alkotója, jobb jövője alapkövének letevője tűnt le vele. Elhagyott mikor reá vezetett az útra, melyen e megye viszonyainak teljes javulásához eljuthatunk. Itt elhagyott, de az irányt megmutatá, melyen közöttünk maradt szelleme az óhajtott czél felé elvezet. E szellem hatása nyilvánul a folyamban lévő közgyűlésen, melyet Jakabffy Imre alispán Tabajdy elveinek és törekvéseinek a múltban hű részese, magű képviselője, kellő erélylyel s kiváló tapintattal vezet. A gyűlés megnyitásakor Jakabffy alispán az alábbi meleg szavakban emlékezett meg a megye elhunyt felejthetetlen főispánjáról. »Midőn megyénk válságos viszonyok közé került — úgymond — az isteni gondviselés Tabajdy Károly főispán kezébe tette le a megye sorsát. És lángeszének varázsereje és óriási cselekvő képessége csakhamar kiemelte a közönséget betegágyából s a közigazgatási élet éltető forrásaihoz vezeté vissza. A ki Tabajdy Károly főispán első székfoglalásának idejét veszi kiindulási pontul és eszmékről eszmékre, tettről tettre halad előre a boldogult véglehelletéig: az ily vizsgáló be kell hogy lássa, miként e főispán uj korszakot alkota, mely békés jelent adott és szebb jövővel biztatott. Nem volt nehéz az ő kedély- és szellemvilágába tekinteni : kristálytiszta jellem — melynek salakja nem volt — és teremtő ész honolt abban. Megérthető őt mindenki. Ritka tevékeny életéből, melynek minden gondolata, minden percze a haza, a közjó oltárára volt szentelve, fájdalom, nekünk rövid öt esztendő jutott osztályrészül. De kormányzása annyiban mégis hosszúnak tekinthető, amennyiben egy állandó szilárd épület alapfalait rakta le eszének és kezének vaserejével, melyet, ha az idők viszontagságai romba dönteni megkísérlik is, azt az ő örökké élő szelleme az enyészettől megóvni képes lesz. Mint főnök szigorú, erélyes, de igazságos, az egyéni gyarlóság iránt elnéző, de a kóros kinövésekkel szemben kíméletlen volt. A boszu fegyveréhez nem nyúlt soha és a tisztikar benne bírta lelkes tanítóját. Bár nem volt e megye szülöttje, mégis szivének és lelkének egész hevével megyénknek élt, mely viszont benne élt azon magasztos, nemes eszmékért, melyeknek zászlóját a győzelem nymbuival ragyogtathatta. Indítványozom ennélfogva, hogy volt főispánunk Tabajdy Károly halála fölött a megye közönsége mély megindulásának és fájdalmának jegyzőkönyvileg kifejezést adjon, az ő elévülhetlen érdemeit és emlékét jegyzőkönyvileg örökítse meg és életnagyságú arczképét tanácskozási termünk számára szerezze be, melynek költségei mikénti előállítása az alispánra bizassék, és indítványozom, hogy e jegyzőkönyvi határozat a gyászoló özvegynek részvétirat kíséretében kiadassák.« Kegyelettel hallgatta a beszédet a megye közönsége s az alispán indítványát egyhangúlag fogadta el. A további tanácskozás nyugalommal és higadtan folyik. Ez ideig a közigazgatási bizottságba szükséges tagok választattak meg, s elhatároztatott, és pedig a nélkül, hogy szavazásra lett volna szükség, hogy Lugos nagyközség elöljáróságánál az eddig használt román és német nyelv mellett a magyar is jegyzőkönyvi nyelvként használtassák. A gyűlés a tárgyalt sokaságnál fogva csak holnap fog valószínűleg befejeződni. Jakabffy alispán a gyűlésen erélyes és tapintatos vezetőként mutatta be magát. BILPÖLD. Lugos, okt. 27. (Megyei közgyűlés.) [Saját tudósitónktól.] Ma kezdte meg Krassó-Szörénymegye rendes őszi közgyűlését, melyre a törvényhatósági bizottság tagjai részint azon okból, mert Tabajdy Károly elhalt főispán emlékére tegnap tartatott meg a lugosi lutheránus templomban a gyász isteni tisztelet, — részint pedig mert ez az első A NEMZET TÁRCZÁJA November 2. Adhemar próbaideje. Irta: BABITSSOIT HOBBIK, MÁSODIK RÉSZ. (Folytatás.) 17 úgy állt a dolog, hogy a nyolc hónap óta tartó viszony oly unottá vált már előtte, mintha nyolc év óta tartana. S a báróné kora még nem okozta ezt, mert huszonöt éves korukig nem szokták a fiatal emberek számításba venni kedvesük éveit, ha csak az idő nyoma nagyon észrevehetően meg nem látszik azon. De ez a szerelem, mely sem vétek, sem erény nem volt, ez a közönséges formája a házasságtörésnek, a mi a mellett a veszélynek még csak árnyalatát sem bírta felkelteni s mely a szerelmeskedések legjártabb ösvényén haladt, minduntalan visszamondott, vagy időszerűtlen találkáival, elkeserítette Adhemárt. Ami valósággal hiányzott ebből a nyugalmas elragadtatásból, az érdeklődés volt, mert amint azt állítják — ostoba elvetemültség — miszerint elég ha valaki nem férje egy nőnek, arra, hogy mellette ne unatkozzék, az ember nem igen mutatja magát egy de Gatry báróné féle nő társaságában, ha az első bűbáj meg van törve. Különben ez a második szerető éppen nem hasonlított az elsőhöz, ez már a vétek képviselője volt, az előkelő, kifinomított, eredeti jellegű véteké, de végre mégis csak véteké. Tehát előbb-utóbb, vagy az erény, vagy a bűn pártjára kell állni. Az ifjú emberek, kik önbizalommal telve, egyszerűen két részre osztják a nőket, jellemüket illetőleg, nem ismerve e két minőség közt fokozatot, nem oly oktalanok, mint ami neknak látszanak ; egyszerűsítik a problémát : egyik oldalra csoportosítva a becsületes nőket, míg a másikra a többit valamennyit. A jó megfigyelése, a felfedezések ez állandó tárgya, felvilágosítja az ifjakat és egyenes lelkűeket s is megtanítja őket, hogyha úgy a férfiaknál, mint a nőknél többféle módja van is annak, hogy becsületesek ne legyenek, a becsületességnek csupán egy módja van. Ezen a meghatározáson túl nincs egyéb kételynél és homálynál; az ember eltéved az árnyalatok tömkelegében, belesül az esetlegekbe s amint két osztálynál többet akar találni, az osztályozás lehetetlenné válik. Abbemár elvesztette lába alól a talajt, a mint osztályozni próbálta de Garry bárónét. Amig azt kérdezgette magától, hogy tisztelheti-e őt és menynyire tisztelheti, rájött, miszerint nem igen szereti , mind ez elmélkedésekhez hozzájárult még néhány féltékenykedési jelenet s ez megtanította rá, hogy már épen nem szereti. Minda mellett, a bárónéval még nem tanulta meg azt, hogy még minő részoldalai is vannak a meg nem fizethető szerelemnek: a siránkozó lelkiismeretfurdalás és a bútorozott szállás. Sőt teljes tudatlanságban volt a törvényes együttélés sok esetben megalázó undorérzete felől. A báróné engedékeny, csendes szerelme néhány hónap alatt véget vetett hatalmának s a szükséges ellentét azonnal kéznél volt egy ördögiesen elbájoló asszony személyében, ki szinte a magasabb körökhöz tartozott, szinte férjes nő volt, de felért tíz kalandornővel. Most tehát az volt a kérdés, hogy hát csakugyan szereti-e nagyon d'Estable vicomtessét ? Erről igyekezett volna felvilágosodni. A vicomtesse abban a pereben ajánlotta fel neki szerelmét, mikor az a szerelmes szerep, melyet minden szenvedély nélkül játszott, nagyon nehéz teherként kezdett ifjú vállaira nehezülni. A tél vége felé egy éjjel, midőn egy álarctos bálban, hol mindenkinek az állatországból kellett jelmezt választani, találkozott Adhemar a fiatal asszonynyal, ki fekete tyúknak volt öltözve. A véletlen úgy hozta magával, hogy ő meg éppen kakastollakkal pompázott s igy a közeledésre mintegy utalva volt. Úgy egyik mint másik részről igen könnyen haladtak előre a dolgok. Különben is ennek az állatok báljának a hangulata olyan magas fokára emelkedett a lelkesültségnek, hogy a párisi sajtó egy hétnél tovább visszhangzott tőle. Olyan beszédek történtek ott, amint a logika is követelheti, mint akkor történhetnének, ha az állatok egyszerre beszédbe találnának kezdeni. Egy szóval, ott történt, hogy a ketté alakított terem egyik sarkában, oly hévvel udvarolt a tyúknak a kakas, hogy az előbbeni, hirtelen ostromlója felé fordulva s tekintetével csaknem keresztülszurva őt, egészen emberi módon hangosan felkaczagva igy szólt: »Tehát igaznak vegyem ? Legyen ide aztán, tudósitson.« Ettől a percztől kezdve megértették egymást. Az bizonyos, hogy d’Estable vicomtesse az ifjúnak nem csak szívét igyekezett hatalmába keríteni; az is bizonyos, hogy nem valami magasztos szerelmi szenvedélylyel iparkodott felette való uralmát megszilárdítani. Azonban, eltekintve attól, hogy gyakran jobban lehet uralkodni a férfiakon, legaljasabb gyengéiknek hízelkedve, mint ha legbüszkébb vágyaikat dédelgetjük, ez a szerelem még azért is nyert olyhamar tért Adhemar lelkében, mert épen jókor érkezett, hogy oly nagyon szükséges szórakozásul szolgáljon. Ha Busignynek nem lett volna a keze ügyében d’Estable incomtesse, semmi kétség, hogy egy időre még alacsonyabb kalandokba keveredik. (Folytatása következik.) Táviratok, London, nov. 2. A Reuter-ügynökség jelentése szerint a bolgár kormánynak azt tanácsolták, miszerint a czárnak feltétlenül vesse magát alá, hogy orosz megszállástól meneküljön, jelentse továbbá magát képtelennek a helyzetnek megfelelő intézkedések megtételére, de az ebből származó következményeket a berlini szerződést aláírt hatalmakra hárítsa. Az egyptomi kérdésre vonatkozólag fenti ügynökség arról értesült, hogy az angol kormány a hatalmaktól nyert és elismert erkölcsi kötelességnek tekintve, Egyptom vagyoni biztonságáról gondoskodni kötelességének ismeri és daczára a franczia sajtó izgatásainak a jelenlegi politikai iránytól magát el nem terelteti és az országot zavargás, valamint újabb forradalmi bonyodalom esélyének ki nem teszi. Pétervár, nov. 2. A hivatalos lap közli a Kaulbars tábornok és a bolgár kormány között folytatott utolsó jegyzékváltást és hozzáteszi, hogy Kaulbars tábornok az orosz czár beleegyezésével a bolgár külügyminiszter előtt kijelentette, hogy a bolgárországi orosz alattvalókat érintő első erőszakoskodás esetén, Bulgáriát az összes orosz ügynökökkel együtt el fogja hagyni. Pétervár, nov. 2. A »Nov. Vremja« megalázónak tartja olyan hatalomra, mint Oroszország, hogy két hadihajója eredménytelenül fekszika várnai kikötőben, s hogy a régensekkel e mellett véletlenül tárgyalnak. Ezalatt Bulgáriának egyetlen beszámítható tényezője, a hadsereg átváltoztatik semmi előtt vissza nem rettenő politikai kalandorokból álló tömeggé, a régenseket kell elsősorban gyorsan eltávolítani, s azért félbeszakítani velük minden tárgyalást. — A »Novosti« szerint jelenleg a hatalmak tárgyalásokat folytatnak a bolgár fejedelemjelöltre vonatkozólag. — A Lemanov-ezredről elterjedt azon hír, hogy mozgósítják, teljesen alaptalan. Pétervár, nov. 2. A »Journal de St.Pétersbourg jelenti, hogy Laboulaye franczia nagykövet kinevezése az orosz udvar részéről elfogadtatott és hozzáteszi, hogy a Francziaország és Oroszország közötti jó viszonynak ápolását, melyek közös érdeken alapulnak, jobb kezekre nem bizhatták volna. London, nov. 2. A »Reuter-ügynökség« pétervári félhivatalos forrásból jelenti: A Francziaország és Oroszoszág közötti diplomatiai érintkezés utóbbi felvételének semmikép sem adható azon magyarázat, mintha az az Angolország ellen irányuló, és a francziaorosz megegyezésre támaszkodó politikához orosz részről történt hozzájárulás jelentené. Pétervár, november 2. Schwenitz pétervári német nagykövetnél tegnap nagy ebéd volt, melyen részt vettek: Griers külügyész nejével, Kangali, Dolgoruki herczeg vezérőrnagy és majdnem valamennyi külföldi képviselő nejeikkel. London, nov. 2. A sociáldemokraták egyesületének gyülekezése elhatározta, hogy a november 9-ére kitűzött nyilvános tüntetést daczára a tilalomnak, megtartja. Páris, nov. 2. A »Republique Frangaise« szerint, a köztársaság elnöke Bebau közmunka miniszter leköszönését elfogadta és utóda már ma kineveztetik. Berlin, nov. 2. A tengerészeti költségvetéssel kapcsolatos emlékirat a torpedóhajók megszaporításának szükségességét, valamint háború esetén a nagyobb folyamtorkolatoknak hadihajók által való megvédését emeli ki ; ebből kifolyólag javasolja az Elbe folyamnál az észak-keleti tengeri csatornávaló csatlakozás elkészülte után 13, egyéb folyamkikötőkben 4 pánczélos ágyúnaszádnak beszerzését. A következő 5 évben ezen esetre évenkint 15 tiszttel és 300 emberből álló legénységgel, valamint a 6 pánczélos naszád építésére évenkint 28 millió többszükséglet mutatkozik. A már meglevő tengeri hajók fentartására az évi szükséglet 10 millió márkát tesz. Bukarest, nov. 2. Stoloján kereskedelmi miniszter leköszönt, a tárcza ideiglenes vezetését Bratiano vette át. Belgrád, nov. 1. A Bregovo területet a szerb bolgár megegyezés alapján tegnap a bolgár helyőrség kiürítette. Darmstadt, nov. 2. Mainz mellett Tinthen és Gonsenheim községekben cholera-szerű betegségek fordultak elő Bécs,nov. 2. A dunagőzhajózási társulat tulajdonát képező s a dunaparton fekvő raktár már két órán át lángokban áll; a tűz lokalizálva van. A főépület és a benne levő áruből és lisztből álló értékes árukészletek megsemmisültek. London, nov. 2. A Reuter-ügynökségnek Melbourneból jelentik. Egy angol kapitány, 8 gyöngyöt halászó hajóssal, utóbbi közül 2 angol, 6 malájia János-sziget mellett, Új-Guinea közelében a benszülöttek által meggyilkoltatott. Irodalom. Folyóiratok. A »Hazánk», történelmi közlöny október havi füzetét Höke Lajos czikke nyitja meg az 1848. jul. 4-től decz. 31-ig Pesten tartott országgyűlésről; ezután Márki Sándor közöl érdekes történelmi adatokat 1890-ből, Torma Károly és id. Szinnyey József pedig már régebben megkezdett czikkeiket folytatják, az első gr. Gyulai Ferencz tábornok emlékiratait ismertetve, az utóbbi pedig Komárom 1848—49-iki történetéhez szolgáltatva igen fontos, nagyobbára még egészen ismeretlen adatokat. A vállalat szerkesztője Abafi Lajos azt írja le: minő része volt »Török János«-nak a »Pesti Hírnök« későbbi szerkesztőjének, a magyar szabadságharczban, id. Szinnyei József és Hamary Dániel pedig Krivácsy »Komárom feladása 1849-ben« czimű czikkére tesznek helyreigazító észrevételeket. — A»Ludovica Academia Köz- lönyé«-nek három hosszabb közleménye van: Müller Hugo honvédszázados az ismétlő puskáról ir . Olchváry Ödön honvéd főhadnagy Hunyadi János hadjáratait ismerteti és Mehrbrot honvéd-főhadbiztos a honvédség új illetékszabályzatát mutatja be. Az újabb külföldi munkák és szaklapok e füzetben is több apró czikket szolgáltatnak a jól szerkesztett vállalatnak. — A »Földtani Közlöny« jul.—szeptemberi füzete megjelent a következő tartalommal: Dr. Schafarzik Ferencz levele a Kaukázus vidékéről. — A persányi hegység másodkori eruptiv kőzetei Budai Józseftől. — A vilnyei Ó-Antaltárna bányatelep földtani viszonyai Cseh Lajostól. •— Magyarországi Valenciennesiák Halaváts Gyulától. — Az »irodalom« rovat mint mindig, ezúttal is egész hosszú sorát adja a hazai és külföldi művekre vonatkozó bíráló megjegyzéseknek. — A »Fényképészeti Közlöny« legújabb számának tartalma: A fényképészeti szakoktatás kérdéséhez Halász Ágosttól. •— Magas nyomatú duezok Gromann-tól.— A porozó eljárás Halász Ágosttól. — Társulati ügyek. Pályázat. Naptárak. A Légrády testvérek könyvkiadóhivatalában a következő naptárak jelentek meg: Tanítók zsebnaptára., szerk. György Aladár. XII. évf., ára 1 frt 20 kr. Ügyvédek zsebnaptára, szerk. dr. Siegmund Vilmos. XXIII. évf., ára 1 frt 40 kr. Orvosi zsebnaptár, szerk. dr. Lőrinczy Ferencz. XVIII. évf., ára 1 frt 40 kr. Gazdák zsebnaptára, szerk. Ordódy Lajos. XV. évf., ára 1 frt 60 kr. Jegyzék napló mindenki számára, ára 1 frt 20 kr. Közhasznú zsebnaptár, XIV. évf., ára 24 kr. »A csillagászati földrajz elemei«-t bocsátotta közre Berecz Antal. Az alaposan és jól írt kézikönyv szól a csillagászati földrajz feladatáról, a világról általában, a földről, a föld és nap közti viszonyról, a föld és hold közti viszonyról, az időszámításról és a naptárról, végül a különböző égi testekről. Az egyes fejezeteket ismert jelességű franczia munkákból vett ábrák illustrálják. Arát nem találtuk a czimlapon. Uj monographia. »Nyíregyháza szabad, kiváltságolt város történeté«- irta meg Lukács Ödön nyíregyházai ev. ref. lelkész és felső-szabolcsi esperes. A két kötetre terjedő munkának jelenleg még csak az első része fekszik előttünk, de magában ez is befejezett egészet képez, amennyiben a legrégibb kortól egészen napjainkig tárgyalja a város történetét. Lukács Ödön a régészeti nyomok kutatásával kezdi munkáját, s arra a meggyőződésre jut, hogy Nyíregyháza környéke már a kőkorszakban be volt népesítve, még pedig olyan lakossággal, melynél — a temetkezések modora után ítélve, — már nem voltak ismeretlenek a vallásos fogalmak. Nyíregyháza első, okmányilag igazolt birtokosával azonban először csak 1380-ban találkozunk, s ez Selezi Beke László volt, ki a Szabolcsi családdal kötött házasság utján lépett a helység birtokába. Ez időponttól kezdve már megbizható okmányok állanak szerző rendelkezésére, s ezek fölhasználásával készült a monographia. Lukács öt könyvre osztotta munkáját, külön tárgyalva a régészeti nyomokat, a Báthory korszakot, Bocskai, Bethlen és Rákóczy korszakát, mely az első virágzás és hanyatlás korszaka volt, az új település és várossá alakulás korát, s végül a legújabb időszakot, a második virágzás korát, mely 1847-ben kezdődik. A munka közelebb sajtó alá kerülő második kötete a nyíregyházai egyházak és vallásos élet ismertetésének lesz szentelve. Az első kötet ára 2 forint, a másodikat 1 forintért lehet megrendelni. »A massage«. Dollinger Gyula tanárnak ily czímű munkája, mely a simogatás, dörzsölés és gyúrás által való gyógyításban ad utasításokat a gyakorló orvosoknak és orvostanhallgatóknak, közelebb 2-dik átdolgozott és magyarázó kórtünetekkel bővített kiadásban jelent meg a Franklin-társulatnál. Ezúttal hat ábra magyarázza a szöveget s a szerző a legtöbb fejezetben saját gyakorlatából mutat föl érdekes kereseteket. A könyv ára 1 forint. A »Pallas könyvtár« most megjelent 4-ik kötete két hosszabb elbeszélést tartalmaz: »Veneno kapitányt« Pedro A.de Alarcon-tól, a spanyolok nagyhírű novellistájától, és »A kártyás leányát« Ulbach Lajostól, a nálunk is jól ismert szellemes franczia írótól. Mind akettőt Fái Béla fordította folyékonyan és szabatosan. A kötet ára egész vászonkötésben csak 60kv, HÍREK, November 2. — Kinevezések. A király ő felsége Florschütz József eszéki törvényszéki bírónak a zágrábi főügyészségséghez szolgálati érdekből való áthelyezését és a főügyészi helyettes teendőivel való megbízását jóváhagyván, dr. Jaksics Nikodem járásbírót törvényszéki bíróvá és főügyészi helyettessé nevezte ki. “A pénzügyminiszter Kocsis Sándor I. oszt. pénzügyi fogalmazót II. oszt. pénzügyi titkárrá és az eszéki kir. illetékkiszabási hivatal főnökévé ; Kántor Ferencz II. oszt. pénzügyi fogalmazót II. oszt. pénzügyi titkárrá és ujgradiskai kir. adófelügyelővé ; Purmann József II. oszt. pénzügyi fogalmazót az eszéki kir. pénzügyigazgatósághoz 1. oszt. pénzügyi fogalmazóvá; Prileszky Guidó újpesti lakost, Ozegovic János zágrábi és Rehman József eszéki fogalmazó-gyakornokokat, az eszéki, illetőleg a’zágrábi kir. pénzügyigazgatósághoz ideiglenes minőségű II. oszt. pénzügyi fogalmazókká, Weichlein Ede számvizsgálót a fővárosi pénzügyigazgatósághoz számtanácsossá, a szatmári pénzügyigazgatóság Nagy Károly pénzügyigazgatósági irodasegédtisztet saját segédhivatalához II. oszt. irodatisztté nevezte ki. — A hadsereg köréből. A király ő felsége f. hó 1-én kinevezte, 2. oszt. századossá: Fischer József, Werner József, Braf Károly, Isser Herman, Prosche József, Strobel Adolf, Thonhauser Mátyás, Hammerschmia Simon, Herlitska Gusztáv, Jetei Károly és Normann Sándor főhadnagyokat; kinevezte továbbá főhadnagyokká: Lander Emil, Fischer Arthur, Lipa Vincze, Spalensky Frigyes, Richter Ferencz, Kanndaky Miklós, Morelli Richard, Jusa Ottokár, Wessenberg Péter, Steyrer Gusztáv, wallernriedi Veith Vilmos, Krausz Caesar, Kremser Ferencz, Kronke Albert, Lego Emil, Messing József, Bayer Alfréd, Fischer Viktor, Caesar József, Gottl Károly, Miessel Gyula, Kindl Ferencz, lovag Henriquez János, Reischl Károly, Blechinger Lipót, Habit Ferencz, kiskámoni Szalay László, Brandner Maxim, Mihanovic Károly, báró Korfi Adolf, és Philipp Gusztáv hadnagyokat ezenkívül kinevezte hadnagyokká : Mészáros Gusztáv, Wosotka Jaroslav, Rupnik Ferencz, Blaschke Rudolf, Vidalé Gyula, Humplik János, Dolliner Herman, lovag Nadherny Henrik, Wieser Gyula, Schram Herman, Ladjina Lajos, Novák Árpád, Porsch Rudolf, Castelpietra Hygien és kartenthali lovag Göttlicher Alajos hadapródokat. — Megerősítés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Puky Irma bohuniczi állami elemi iskolai rendes tanítónőt jelen állásában végleg megerősítette. — Királyi adományok. Ő felsége a vapeniki gör. szert. kath. templom és lelkészlak építésére kétszáz irtot, a fürgéi róm. kath. egyházközségnek iskolaépitkezési czélokra, a runyay gör. kath. egyházközségnek az iskola és tanítói lak felépítésére, a kéthelyi ágost. bitv. evang. leánygyülekezetnek iskolaépitkezési czélokra, a körmöczi ágost. bitv. evang. egyházközségnek uj orgona beszerzésre, a magyarfalvai róm. kath. egyházközségnek iskolája helyreállítása illetve annak kibővítésére és belső felszerelésére szász—száz frtotdományozott. — Rendjelviselési engedély. Ő felsége megengedte, hogy herczeg Hohenlohe-Waldenburg Frigyes cs. és kir. követségi titkár a konstantinápolyi cs. és kir. nagykövetségnél, a részére Németalföld királya által adományozott németalföldi oroszlán-rend lovagkeresztjét elfogadhassa és viselhesse. A trónörökös pár tegnap fogadta Bécsben Hoyos gróf osztrák-magyar nagykövetet, ki tegnapelőtt érkezett Párisból az osztrák fővárosba. Hoyos gróf után Szögyényi osztályfőnök tisztelgett ő fenségeiknél. Délután a trónörökös párnás ebéd volt, melyre magasabb rangú katonai méltóságokat hívtak meg. — Károly Lajos fhg. diszkardja. A 8. sz. keletporoszországi dzsidás ezred tisztikarának küldöttsége, mint már említettük, Károly Lajos főherczegnek szombaton nyújtotta át Bécsben a diszkardot. A kard a fegyverkovács mesterség valóságos remeke; lovassági kard, a szokásos öblös kosár nélkül, s a következő felírással van ellátva: 10 cs. és kir. fenségének, Károly, Lajos, József, Mária ausztriai főherczegnek, mint a 8. sz. keletporoszországi dzsidás-ezred főnökének, ebbeli működése 25. évfordulójának örömünnepére a tisztikar.« A penge felső részén ez a felírás olvasható: »Velünk az Isten.« — Valdemár dán herczeg, ki jelenleg az egyedüli jelölt a bolgár trónra, — a kiről azonban még kétséges, hogy a czár is elfogadja-e jelöltül, ámbár sógora — IX. Keresztély dán király fia 1858. okt. 27-én született, tehát néhány nappal ezelőtt töltötte be 28. évét. Valdemár herczeg a legfiatalabb a hat testvér közöt, akik által a legelső uralkodó házak közel rokona. Egyik testvére Dagmár herczegnő — most Mária Feodorovna — az orosz czár neje; Alexandrát a walesi herczeg vette nőül; Thyra a cumberlandi herczeg neje; egyik bátyja Vilmos Keresztély, mint I. Georgios a görög trónon ül. Valdemár most hadnagy a dán tengerészetben; politikailag még semminő szerepet nem vitt. A hatalmaknak most azt kell megállapítaniuk, hogy Valdemár herczeget rokoni összeköttetései mennyire teszik alkalmassá a bolgár trónra. — Gyémántmise. Racsek Károly budweisi lelkész a napokban tartja meg gyémántmiséjét. A misét elképzelhető ünnepélyessé fogják tenni az agg lelkész hivei és barátai. — Tanári pályázat. Az aradi m. kir. állami főreáliskolánál betöltendő egy rendes tanári állomásra, melylyel a franczia- és németnyelv és irodalom tanításának kötelezettsége, 1200 frt évi fizetés, 200 frt lakáspénz és a szabályszerű ötéves pótlék élvezete van összekötve, pályázat hirdettetik. Pályázók a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz czimzett kérvényüket a nagyváradi tankerületi kir. főigazgatósághoz f. évi november hó 30-ig küldjék be. A charleroi-i munkás tüntetés, mely október 31-én történt, igen nagy mérveket öltött. A tüntetésben 50,000 munkás vett részt. A tüntetők czélja: az általános szavazati jog kierőszakolása, s az ismert márcziusi események miatt elitélt egyének megkegyelmezése. A menet elvonulása délután 2 órától 4-ig tartott. Elől mentek a munkások nejei, mintegy 500-an gyászruhában, ezután jöttek a különböző belga munkásegyesületek képviselői. A menetben körülbelül 200 vörös zászlót vittek. A tüntetők zajosan kiáltoztak : Éljen az általános szavazatjog! Éljen az amnestia! A rouxi temetőben, hol a márczius 26-án elesett munkások nyugosznak, a munkások szintén tüntetni akartak, de ebben a lovas csendőrök meggátolták őket. A rend nem zavartatott meg sehol, mert a kormány igen tapintatos intézkedéseket tett a rend fentartása végett. A városban két dzsidás ezredet összpontosítottak, az egész polgári gárda consignálva volt. Hat órakor a munkások szétoszlottak. — Az eperjesi római katholikus székesegyház tetőzete, melyet a f. év augusztus hó 11. éjjeli villámcsapás következtében támadt tűz megrongált, immáron csaknem teljesen elkészült. Wirth és [Pajtás kassai vállalkozók — mint eperjesi levelezőnk írja — a kitűzött időre kifogástalanul megfeleltek feladatuknak. A templom óriási fedélzete, mely mostan sokkal tetszetősebb alakot nyert, vaspléhből készült, míg a torony tetőzetét csak ideiglenesen, zsindelylyel fedték be és pedig nem csupán azért, mert a tetemes költségek fedezésére a szükséges összeg nem állott rendelkezésre, hanem azért is, mert a tűz által megrongált tetőzetnek minél előbb fedél alá való jutása volt kívánatos. A munkálatok több mint 8000 írtba kerülnek. A »Phönix« biztosító társulat a templom fedeléért 2500 frtot, a torony fedeléért 2381 frt 61 krt, az órán, a harangokon és az őrszobában esett károkért pedig 396 frt 51 krt fizetett ki. A városi levéltárban levő régi iratokban az eperjesi róm. kath. székesegyházra vonatkozólag a következő érdekesebb adatok találtattak: Zsigmond király 1391-ben Diós- Győrött kelt rendeletében felhívta István egri érsek