Nemzet, 1886. november (5. évfolyam, 1500-1528. szám)
1886-11-13 / 1511. szám
rer Budapest, november 13. A magyar delegativ külügyi albizottsága Zichy Ferencz elnöklete alatt ma felette fontos ülést tartott. Kálnoky Gusztáv külügyminiszter a külügyi helyzetről háromnegyed óra hosszat tartó beszédben nyilatkozott, melyben ismertetvén viszonyainkat elsősorban Németországhoz, Oroszországhoz, Olaszországhoz és Angliához, előadta a bolgár kérdés jelenlegi helyzetét és végleges megoldása iránti reményeit; azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a béke, érdekeink megóvása mellett biztosítva lesz. Nyilatkozatai alapján, melyekről később bővebb értesítést adunk, többen intéztek hozzá kérdést, így Falk Miksa a bolgár kérdésben tett nyilatkozatainak magyarázatát kérte. Zichy Jenő gr. a sophiai főconsulunk magatartását a bolgár fejedelem irányában tette kérdés tárgyává. A p p o nyi Albert gr. Németországhoz való viszonyunkat és a három császár-szövetség mostani jelentőségét hozta szóba, a bolgár események közül némelyeket azzal ellentétbe állítván. Andrássy Gyula gr. a külügyminiszter némely nyilatkozatára kérdést téve, Kelet-Rumélia és Bulgária egyesítésének szükségét hangsúlyozta. Széchen Antal gr. csatlakozott Andrássy nézeteihez. Csernátony kérdezte, hogy van-e tudomása a bolgár fejedelem jelöltségről, mire Kálnoky gr. kijelenti, hogy hivatalos alakban még nincs értesülve Oroszország erre vonatkozó nézeteiről. Kálnoky a többi kérdésekre is kimerítőleg válaszolt, sőt monarchiánk főconsulának a bolgár összeesküvők kérdésében tanúsított magatartását okmányokkal igazolta. A nyilatkozott bizottsági tagok mindenike fentartotta magának nézeteinek nyilvánítását a közelebbi ülésre, mely kedden d. e. 10 órakor lesz. Kedvező hatást tett Kálnoky azon kijelentése, hogy a Tisza Kálmán miniszterelnök által mondott nyilatkozatot most is teljes mértékben fentartja, mert békét akarunk, de nem minden áron. Hogy az orosz occupatio eszméje Bulgáriában, a bolgár nemzeti pártnál a leghatározottabb ellenszenvvel találkozik, az tudva van és természetes, de az már új dolog, hogy ez eszmét épp úgy perkorrestálja a mérsékelt orosz-barát bolgár párt, nevezetesen Karavelov közlönye, a »Ternovska Konstitucia« is, mely e kérdésről a következő figyelemreméltó nyilatkozatot teszi: »Bármily fontos és meggyőző okok legyenek is azok, melyek Oroszországot a legújabb rendszabályokra vezették, mindazáltal Bulgária occupatioja egy hadsereg által oly tett volna,mely által a bolgárok az oroszoktól elidegenittetnének s ez által a két nép között olyfajta barátságtalan viszony támadna, a minőnek felszabaditók és felszabadítottak között soha sem volna szabad fennállani. Bulgária occupatioja Oroszország által szerencsétlenség volna mindkét népre és államra nézve. Legyen bár az occupatio átmeneti vagy állandó, az orosz befolyást a Balkán-félszigeten tetemesen csökkentené és orosz-ellenes befolyásoknak nyitna tág kaput. Még az eszme is, mely a felszabadító háborút szülte, veszélyes kritikának volna kitéve. Bulgária, meglehet, soha sem lenne többé Oroszország barátja. Meglehet Oroszország eleinte csak időlegesnek tervezi az occupatiot, mely aztán állandóvá lenne. De ez aztán egy borzasztó európai háborúra vezetne. SZERKESZTÓságI Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK Úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek tere, Athenaeum-épület) küldendők. Est Egyes szám 2 kr.__________ 1511. (314.) szám. Budapest, 1886. Szombat, november 13. KIADÓ-HIVATAS, 1 . . Berencziek tere, Athenaeum-épület, földszint. -—3ca_ « . r ^ r X\T T * - - —— A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva : 1 hónapra ........................................ 2 frt. 3 hónapra ....................................................... 6 » 6 hónapra ......................................................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 2 kr. V. évi folyam. A NEMZET TÁRCZÁJA. November 13. Sient-Andrássy Lajos. 1819 -1886. Szent-Andrássy Lajos, 1819. november 19-ikén Eperjesen született s iskolai tanulmányait is ott végezvén, ügyvédi oklevelet nyert s mint gyakorló ügyvéd szülővárosában telepedett meg. A szabadságharczban részt vett, s hazatérvén, egyedül csak ügyvédi hivatásának élt. Szerény, igénytelen életmódja mellett vagyona jelentékenyen megnövekedett s Gillányi Amáliával kötött házassága gyermek nélkül maradván, már akkor kezdett gondolkozni azon, miként fordíthatná vagyonát a legáldásosabb módon a hazai közérdek szolgálatára. Ettől 3 idve sűrűn adakozott jótékony czélokra. A Jaánó József által kezdeményezett legelső közművelődési egyesületnek alapítója. Az ő kezdeményéze s pénzáldozatával épült az eperjesi kisdednevelő egyesület mintaóvója, melynek czéljaira egy házat s azonfelül tetemes pénzösszeget ajándékozott. Nagy érdemei vannak az eperjesi és sárosmegyei népnevelés fejlesztése körül is, így a többi közt az ő kapronczai birtokán elemi népiskola fölállítására telket adományozott és tízezer forintnyi alapítványt tett. A Berzeviczy Albert által alapított Széchenyi-körnek alapító tagjává lett, az egyesületnek kitűnő zongorát szerzett, s 15 arany pályadíjat tűzött ki az eperjesi új színház megnyitása alkalmára írandó verses prolog jutalmául. Később száz aranyos pályadíjat ajánlott föl a körnek egy legalább három fölvonásos eredeti színmű jutalmára, mely pályázat azonban meddő maradt. Még előbb ismét egyik emeletes házát s tízezer forintot ajánlott föl egy Eperjesen fölállítandó s tanhelylyel egybekapcsolt polgári iskolára. Ő felsége ez időtájt a Ferencz József-rend lovagkeresztjével díszítette föl. Legnagyobb alapítványát azonban ez év nyarán tette Szent-Andrássy, a midőn a megye tanfelügyelője, dr. Tergina Gyula által magához kéretvén az éppen Eperjesen időző Berzeviczy Albert közoktatatásügyi államtitkárt, dr. Klamarik János miniszteri osztálytanácsost és Weber Antalt, egy oklevelet nyújtott át nekik, melynek a következők voltak bevezető sorai: »Minden magyar hazafinak kötelessége szeretett hazája anyagi és szellemi jóllétének emelésére és fölvirágoztatására tehetségéhez mérten közremunkálni, hogy ez által emberi és hazafiai kötelességeit híven és lelkiismeretesen betöltse, honfiainak, de főleg a jövő nemzedéknek jóllétét előmozdítsa. Mint szeretettt hazámnak hálás és hű fia, férfikorom kezdetétől a jelen pillanatig azon fáradoztam, azért munkálkodtam, hogy fáradozásom és munkásságom gyümölcsét, nélkülözések árán, verejtékkel szerzett vagyonomat jótékony adományul hagyhassam szülővárosom, Eperjes kir. főgymnasiumának, mely intézet az átalános művelődés fejlesztése és a magyarosodás terjesztése körül hazánk e határszéli városában oly dicséretes buzgalommal és hazafias misszióval működik.« Ezek az alapitólevél bevezető sorai, melyek előre bocsátása után kijelenti, hogy kétemeletes házát, — mely Eperjes városának legszebb palotaszerü épülete s kétszázezer forintnyi értéket képvisel, — a kir. főgyimnasiumnak ajándékozza. E nagyszerű adományát Berzeviczy államtitkár mindjárt akkor a legnagyobb köszönettel fogadta el. Követte ezt Trefort miniszter köszönő levele s az elfogadási záradékkal ellátott adománylevél egy példányának ünnepélyes átadása. E záradék szerint a miniszter az ajándékul nyert épületet a lehető legrövidebb idő alatt át fogja alakíttatni a gymnázium czéljaira s homlokzatára e fölirást fogja alkalmaztatni : »A tudománynak emelte Szent-Andrássy Lajos.« Az adományozó születésnapját a főgymnázium az ő tiszteletére rendezett ünnepélylyel üli meg, s ünnepelte az idén először. Szent-Andrássy Lajos nagylelkű áldozatkészségének e nagyszerű adomány nem volt még zárköve. A múlt télen ismét tízezer forintnyi alapítványt adott át a kir. József-műegyetemnek, hogy annak kamarai családjából származó vagy más eperjesi születésű és tanulmányait a műegyetemen, jeles sikerrel folytató ifjúnak ösztöndíjképen kiadassanak. A műegyetemi tanács hálából lefestette a lelkes alapitó életnagyságu képét s azt a rectoratus termében függesztette föl. Margit Faustja. — Elbeszélés. — Irta : Egry Gyula. (Vége.'' Negyedik nap a kimerült felhők elvonultak s a nap kisütött. Délig csak ablakából nézte, mint száradnak fehérré az utak, s derült árnyak mint szaladoznak a ház előtt. A tengerről hófehér vitorlák csillámlottak, s maga a tenger oly mozdulatlanul feküdt, mint egy óriás darab smaragd-kő. Délután fürdeni mentek. A napfényben andalogva, elvesztette szem elől kísérőit. Tolható faházikóját, mely vétkezésre s öltözésre szolgál, nem találta. Járt-kelt a rekeszek között, barátnője s férje nevét hangosan kiáltva, hasztalan. Ez eset miatt elkedvetlenedve, ült be egy másik házikóba. Margit nagyon előre ment, várva a hullámütést mely egy pillanat alatt felkapja s leteszi az embert. Veszély elkerülése, végett csak bizonyos határig lehet előre menni. Őrök vannak felállítva, kik sippal jelt adnak s figyelmeztetik a vakmerőbbeket a visszatérésre. Ily siphangra riadt fel. Hátranézett s látta, hogy a többiek messzire elmaradtak. Vissza akart fordulni, de késő volt. A hullám jött. Valami szédítő forgatag ragadta meg s elmerült. Aztán érezte, hogy két erős kar fogja át s — meg volt mentve. Arthur volt ki még jókor érkezett. — Most az enyém ön. Én mentettem meg s jogom van önhöz. S mily szép! Mint Vénus, mikor a habokból először kikelt. Tudja, hogy ön karjaimban volt isten és az emberek ellenére ? Tudja, hogy nem szakadhatnak el azok, akiket a tenger összehoz ? — Bocsásson.... kiáltok. — Kiálts. Senki sem hallja. Itt jön a másik hullám... Oly kérlelhetetlen mint én vagyok. S mit tesz az, ha jönnek? Együtt találnak itt, ahol senki sincs, legföljebb vállaikat fogják vonogatni, s kétértelműen mosolyognak... Oh! ha ön drága asszonyom Faustot tudott csinálni férjéből, engem sötét Mephistová tett. a — Őrült! őrült! Roppant erővel kiszakította magát. Arthur utána ugrott, de a második hullám felkapta. S hogy a hullám elment, Margit már meszsze járt. A gavallér nem jött zavarba. Nedves haját megrázta s mormogá. — A mily okos volt az első hullám, mely nekem adta őt, épp oly ostoba a másik, mely elvette. Ha a kicsi becsületes nő — mert akad ilyen is — akkor egyenesen hazautazik Faustjához. S én az ablakon dobtam ki három hetet, amibe a fürdő került. Margit egész éjjel sírt s reggel visszavonhatlanul kijelentette, hogy haza megy. Kísérői nem örömest egyeztek bele, de végre mind a hárman útrakeltek. Arthur — daczára a fiatal nő fenyegető pillantásainak — az indóházig kisérte el őket. IV. Három hete van itthon. A falut más szemmel nézi, sőt el van ragadtatva általa. Gyakran elmegy az erdőcskébe, hol ama nevezetes beszélgetés történt. Végig várja itt a nap leszálltát. Lángoló iv nyúlik át a Garamon, a lemenő naptól. A mesebeli aranyhid, melyen a mesebeli királyfi Tündér Ilonához jutott. Itt hallgatja a rigók füttyét s az érett szőke kalász halk összezörrenését, melyet férje egyszer az ő bajához hasonlított. Ha nem a férje, az megváltozott. Nem akar az tudni naplemenetről, hangos rigótorokról semmit. Ha együtt vannak szórakozott, s folyton okiratairól beszél, Margit már megunta ezt. A gazdaság egészen az ispán kényére van hagyva. Gábor körutakat tesz, s vidéki úri családok levéltáraiban kutat. Semmi fáradság nem drága, ha valami penészes adománylevél eredetijéhez juthat. Dolgozó szobája régi műtárgyakkal van tele. Elhalt honfiak mellképei, családfák, czímerek, pecsétek, hadisisak. Ha a fiatal asszony bizalmas csevegést kezdene, a pataki várról magyaráz, hogyan mikor jutott német családok kezére. Ha a szivet hozza fel Margit, Bánfi Dénesné toilette üvegcséjéről beszél, mely szivalaku; elmondja hány drágakő van benne, sőt készséggel le is rajzolja. Röviden: Gábor a legszárazabb, legunalmasabb emberré vált. Magasztalja, milyen dicső a tudományszomj. Hálálkodik nejének, hogy őt könyvírásra ösztönözte. — Evés alatt jó meg az étvágy — szokta mondani — annyira vagyok, hogy a természetet már csak érdekes könyvekben szeretem leírva. Dolgozó szobám lámpája becsesebb előttem sok mindennél. Répát termelni! hát ezért születtünk volna ? Írni, hírnevet szerezni, mégis folyton írni! Ezt nevezem én hivatásnak. S ilyenkor rendesen könyveit látogatta meg. Margit hiába czélozgatott rá, hogy férje szélsőségbe esik. S hogy ő mégis csak előbb való férje »kiállhatatlan« könyveinél. Igen, a kiállhatatlan szót használta, ami fölött Gábor úr méltó felháborodásának adott kifejezést. A helyzet a fiatal nőre tűrhetetlenné kezdett válni. Meleg őszi este volt. Az ubilak roppant kertjét holdfény ragyogta be. Éles, fekete árnyat vetett a legkisebb levél; őszi rózsák utolsó illatjukat lehellték szanaszét. Margit kétségbeesve járt fel s alá. Kezeit tördelte és érthetetlen szavakat suttogott. Keserve kiáradt, szive igen nehéz volt és nem volt, kinek elpanaszolja. Az önvád gyötörte lelkét. Gábor változásának ő az oka. Még csak nem is vádolhat senkit, magán kívül. A részletek, melyek férje készülő nagy művéből kezéhez jutottak, siralmasoknak tetszettek neki. Nehézkes mondatok, laza szerkezet, semmi plastica! S Gábor mily pompásaknak képzelte őket! S hogy feláldozta értük minden idejét. Mi lesz a vége ?... Határozott. Férjéhez ment s halkan lépett be hozzá. — Gábor ? A nyitvahagyott ajtón behangzott a lombok zaja s a holdfényben álló kert volt látható. — Gábor, azt jöttem megkérdezni tőled, mikor fejezed be könyvedet? — Ki tudná azt ? Még rendezve sincs a rengeteg anyag. Eltart legalább egy esztendeig. Egy egész esztendeig! — Nem Gábor, én nem állom ki tovább. Ez a könyv — boldogtalanságom. — De Margit! Édes feleség, hát a hírnév ? a dicsőség ? az ünnepeltetés ? Mindez semmi ? — Semmi. Azt akarom, hogy több időd legyen számomra. Gábor felállott. — Legalább várd be, míg sajtó alá kerül. Hallgasd meg csak, egy új fejezetet írtam hozzá. Kitűnő. Margit egész testében reszketett s arcza fellángolt. — S ha e papírbegyet felgyújtanám? Mindenre képes a nő, Gábor, aki férje szivét követeli. — Istenem, mit gondolsz ? Újra kellene összegyűjteni ez adatokat, s ez újabb félesztendőbe kerülne. A fiatal asszony szemeibe köny szivárgott. — Bocsáss meg Gábor! A boldogságot a felzsinen kerestem.Megbünhödtem érte.. Szeretlek, úgy szeretlek, mint vagy. Szeretem faludat.. A férfi megölelte nejét s kezeit csókolta. — Tudtam angyal, hogy szived győzni fog. A próba sikerült, sikerült! Utolsó szavában ujjongott az öröm. Aztán hozzá tette, a »papiros hegy«-re mutatva: — Faust cserben hagyja érted könyveit, melyeket — (mindenre kell lenni alkalmas embernek; ez a természet bölcs erőbeosztása.) mások írjanak meg... Gretchen! És hogy is van csak? »Szép kisasszony elkísérhetem?«... Egymást átkarolva léptek ki s boldog nevetésük viszhangzott a holdfényes utakon. 13 ^ IL ZF Ö HL, 30. Budapest, nov. 13. (A magyar delegatio külügyi albizottsága.) A magyar delegatio külügyi albizottsága ma d. e. 11 órakor ülést tartott. Az ülésen jelen voltak a közös kormány részéről Kálnoky gr. közös külügyminiszter, Bylandt- Rheidt gr. közös hadügyminiszter és Kátray Béni közös pénzügyminiszter, továbbá Szögyény László I. osztályfőnök, Falke b. osztályfőnök, Dóczi, Kun udvari tanácsosok, Asbóth és Mittag osztálytanácsosok és Ta 1ján b. udvari titkár. A magyar kormánny részéről Tisza Kálmán miniszterelnök, Orczy Béla b. és Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter vettek részt az ülésen. Ezen kívül jelen volt Tisza Lajos gr. elnök és Haynald Lajos bibornok-érsek alelnök, nemkülönben számosan voltak jelen a magyar delegatio azon tagjai közül is, kik nem tagjai a külügyi albizottságnak. Az ülés tárgyát a külügyi helyzetre vonatkozó miniszteri exposé képezte, melyet Kálnoky gr. külügyminiszter adott elő. Ezt megelőzőleg a modus procedendi felett hosszabb vita folyt. Budapest, nov. 13. (A magyar delegáczió hadügyi albizottsága.) A magyar delegatio hadügyi albizottságának szűkebb albizottsága, mely a területi elhelyezés kérdésében küldettek ki, ma d. e. 10 órakor ülést tartott. Jelen voltak : Zichy Henrik gr. Ivánka Imre, Dőry Lajos b. tábornok, Szalay Ödön, Rakovszky István előadó, Bylandt gr. hadügyminiszter, — kinek kíséretében Lambert vezérhadbiztos, Pietreich vezérkari ezredes és Páter Árpád százados, a miniszter szárnysegéde voltak jelen — megadta a szükséges felvilágosításokat, melyekből az albizottság meggyőződött arról, hogy a még szükséges intézkedések az elhelyezés körül megtörténtek s a megszállott területen végrehajtatott a létszám leszállítása. Az erre vonatkozó jelentés az albizottság közelebbi teljes ülésében fog előterjesztetni. Budapest, nov. 13. (Az osztrák delegatio költségvetési bizottsága) Az osztrák delegatio költségvetési bizottsága f. hó 15-én d. u. 5 órakor ülést tart. Tárgy: A hadsereg rendes szükséglete. Budapest, nov. 13. (A belügyminisztérium köréből.) A belügyminisztériumban Novák Lajos miniszteri tanácsos e hó 10-én, megrongált egészsége indokából saját kérelmére nyugalomba helyeztetett, minek folytán a személyzeti beosztásban több rendbeli változás történt. Novák Lajos 1850. jan. havában lépett az ügyvédi pályáról a közigazgatás szolgálatába, a midőn Fejérmegyének központi járásába ideiglenes főszolgabíróvá neveztetett ki. 1854-ben márczius 24-ikén ugyanezen járás valóságos szolgabirája lett, s ezen minőségében 1860. decz. 6-ik napjáig szolgált, a midőn a m. kir. helytartótanácshoz lett szolgálattételre berendelve. 1865-ben helytartósági I. osztályú titoknokká léptettetett elő, és 1867-ben mint miniszteri titkár lépett át a belügyminisztériumba, hol 1868-ban osztálytanácsossá, 1872- ben tiszteletbeli miniszteri tanácsossá, 1879-ben valóságos miniszteri tanácsossá neveztetett ki. A belügyminisztériumban kezdetben a közjogi s több mint másfél évtizeden át a megyei osztályokat vezette, s a közigazgatási törvényhozás újabb alkotásaiban közvetlen és tevékeny részt vett. Novák Lajos az odaadó ügybuzgalom a törvetlen kötelességérzet megtestesülése volt. Közszolgálati érdemeit úgy tiszttársai, mint felebbvalói feltétlen és osztatlan elismerésben részesítették, s ez irányban a fejedelmi kegy is nyilatkozott akkor, a midőn 1877-ik évben a Lipótrend lovagkeresztje adományozásával hű és buzgó szolgálatai kitüntetve lettek. Novák Lajos hivatalos pályáját 37 évi szakadatlan szolgálat után fényesen fejezte Tisza Kálmán miniszterelnök ama leirata, melylyel nyugalomba lett helyezése és a szolgálat alól való felmentése felől értesítve lett, s melyet teljes szövegében, az alábbiakban közlünk: Méltóságos Novák Lajos urnak. 1977. évi. sz. Ő cs. és Apost. kir. Felsége, f. évi november 10-én kelt legf. elhatározásával — előterjesztésemre — legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Méltóságod, saját kérelmére, — hű buzgó kiváló szolgálatainak teljes elismerése mellett, végleges nyugalomba helyeztessék. Ennek folytán Méltóságodat miniszteri tanácsosi működésétől ezennel felmentem és véglegesen nyugalomba helyezettnek jelentem ki. Midőn eként, Méltóságod, a belügyminisztérium kötelékéből kilép s nyugalomba vonul, távozása felett — melyet hanyatlott egészségi állapota tett szükségessé, — ép oly bensőségteljes a sajnálatom, a mily őszinte, a mily élénk az elismerésem azon szolgálatok iránt, melyeket Méltóságod közel 37 évi hivataloskodása alatt az államnak tett. Ezen szolgálatokat mindig (s főkép miniszteri tanácsosi minőségében), a buzgalom, a teljes megbízhatóság, a jeles szakértelem s átalában a kötelesség teljesítésének mindig hü, mindig lelkiismeretes s egészen odaadó igyekezete jellemezte. E szolgálatokra Méltóságod épp oly önérzettel tekinthet vissza, a mily változatlan marad ama rokonszenvem, melynek Méltóságod tényleges működése alatt részese volt s a mely rokonszenvvel és jóindulattal a nyugalomba vonult jeles tisztviselőt is kisérem. Fogadja Méltóságod tiszteletem nyilvánítását. Budapesten 1886. évi nov. 12. Tisza Kálmán, s. k. Az ezen nyugalomba lépés folytán a belügyminisztérium személyzetében történt változások a következők : A megyei ügyosztályok főnökségével a belügyminiszter, magyarbéli Peöcz Elek miniszteri tanácsost bízta meg, ki ezen megbízatását megelőzőleg a közegészségügyi osztályok főnöke volt. A megyei osztályok új főnöke 1867 óta működik a belügyminisztériumban, és pedig 1873 előtt a philantropiai osztályokban, s ettől kezdve 1882-ig az elnöki osztályban mint elnöki titkár. A közegészségügyi két osztály közül a VIII. a) ügyosztály élére annak eddigi osztályvezetője dr. Grosz Lipót osztálytanácsos állíttatott osztályfőnöki hatáskörrel, a VIII. b) ügyosztály élére pedig rajnai és kőrösladányi Stesser József osztálytanácsos, kinek Szegeden, gróf Tisza Lajos királyi biztos melletti sikeres működése közismeretes, ő azonban az elnöki ügyosztály vezetésével továbbra is megbizatott. Az új osztályfőnökök mind kipróbált jeles szakerők s évtizedek óta működnek a központi közigazgatás szolgálatában, s ez újabb hatáskörükben is bizonynyal igazolni fogják azon bizalmat, mely irántuk ezen megbízatásukban nyilvánult. Az uj osztályfőnökök nov. 12-ikén vették át ügyosztályaikat. Budapest, nov. 13. (A horvát tartománygyűlés munkarendje.) Az »Agr. Ztg.« a következőket írja: Az e hó 20-ikán összeülő tartománygyűlés az autonóm budgeten kívül, — mely a bevételekben és kiadásokban 50,000 frtnyi többletet mutat fel, — elsősorban azon előterjesztéseket fogja tárgyalni, melyek a budgettel összefüggésben állanak, tehát a javaslat tárgyalása alatt vagy előbb igénylik azt, hogy fölötte határozzanak, így a közoktatási osztály javaslatot fog beterjeszteni a népiskolai felügyelők állásának létesítése, és munkakörük megállapítása tárgyában. Ezenkívül négy javaslatról van még szó. Az egyik a törvényszékek számáról, helyéről, és illetékességi körük megállapításáról szól; a második az igazságügyi hivatalnokról szóló törvény részbeni megváltoztatása ; a harmadik a közjegyzői intézmény kiterjesztése a volt határőrvidékre, a negyedik pedig az anyagi büntetőtörvény megváltoztatása. Budapest, nov. 13. (Az országos közoktatási tanács.) Az orsz. közoktatási tanács tegnap d. u. tartotta rendes havi ülését, dr. Sztoczek József főrendiházi tag elnöklete alatt. A tanácskozáson részt vett a tanácstagokon kívül a vallás- és közoktatásügyi minisztérium részéről dr. Klamarik János osztálytanácsos is. Az ülés első fontosabb tárgyát képezte a tanács titkárának terjedelmes jelentése a múlt tanév végén tartott érettségi vizsgálatok felől. A jelentés constatálja, hogy az érettségi vizsgálatok az állami vezetés alá tartozó összes intézetekben szabályszerűen folytak le s hogy a vizsgálatok jelentősége évről évre emelkedik. Sok helyütt nem alkalmaztatott ugyan az igazságos szigornak az a mértéke, mely a vizsgálati utasítások szerint megkívánható lett volna, de ezt részint a helyi viszonyok, részint egyéb körülmények, melyeket a végeredmény mérlegelésénél szintén számba kell vennünk, igazolják. Általánosságban mindenütt szigorúbban folytak le az utóbbi tanév érettségi vizsgálatai, mint az 1884 —85-iki tanév végén, mit a következő statistikai kimutatás is bizonyít. Megjegyezzük, hogy a zárjelbe tett számadatok az 1884—85-iki tanévre vonatkoznak. Az állami vezetés alá tartozó 75 középiskolákban érettségi vizsgálatra jelenkezett 1547 (1547) tanuló, írásbeli vizsgálatra bocsáttatott 1481 (1505), szóbelire bocsáttatott 1372 (1424) éretteknek nyilváníttatott j e 1 e s e n 150 (204), j ó 1 368 (408), egyszerűen 648 (615). Javító vizsgálatra utasíttatott 151 (144), ismétlő vizsgálatra 50 (47) végleg elutasíttatott 5 (9). Élénk discussio tárgyát képezte a főváros tanácsának azon intézkedése, mely szerint a főváros az általa fentartott reáliskolákban a latin nyelv tanítására külön cursusokat rendel. Az orsz. közoktatási tanács nagy elismeréssel nyilatkozott a főváros tanácsának dicséretes áldozatkészségéről, de erősen hangsúlyozta a tanítás menete pontos körvonalazásának szükségét, nehogy a tanítás puszta formalitássá legyen. A tanács későbbre tartotta fenn a rendszeres tanterv kidolgozását, amidőn a latin nyelvnek, mint rendkívüli tantárgynak tanítása az összes állami reáliskolákban elrendeltetik. Az ülés folytatólag tankönyvbírálatokat intézett el és csak a késő esti órákban oszlott szét. Budapest, nov. 13. (A szerb egyházi congressus ellenzéki tagjainak nyilatkozata.) A szerb nemzeti egyházi congressus ellenzéki tagjai Nikolics kir. biztoshoz — mint az »E—s« értesül — a következő nyilatkozatot terjesztették fel: Méltóságos kir. biztos úr! A mostani szerb nemzeti egyházi congressus, melynek az alalkottak szerencsések tagjai lenni, nagyon nehéz körülmények között kezdette meg működését. Már megnyitása alkalmával is mély fájdalommal kellett értesülnie, hogy az első ülési szakból az ő cs. és kir. apóst, felségéhez, legkegyelmesebb urunkhoz felterjesztett legalázatosabb felirata, melyben előadta panaszát és kívánalmait jogai biztosítására vonatkozólag a legmagasabb helyen el sem fogadtatott. Azonkívül legnagyobb meglepetésére értelsülnie kellett a püspöki zsinat 1. évi október hó 22-én kelt, e congressus 1. évi november hó 6-ki ülésén felolvasott átiratából, hogy e congressusnak még törvényes alapja is tagadtatik, és hogy e congressus, — mely összes nemzeti-egyházi jogaink őre és nemzeti-egyházi önkormányzatunk legfelsőbb orgánuma — a püspöki zsinat felfogása szerint nem egyéb, mint csak consultativ s a püspöki zsinatnak alávetett testület. Ezen, a görö kel. szerb metropolita híveinek jogai és a nemzeti egyházcongressus, mint törvényes képviselőjük ellen intézett legújabb merénylet, a hívek és képviselőik keblében legnagyobb felháborodást szült s az alulírott képviselők mindamellett meg nem feledkezve magasztos hivatásukról és állásukról s keblükben elfojtván a jogosult elkeseredést, ama nyugodtsággal és méltósággal hallgatták meg a legújabb sértő támadásokat, amely ez állásuknak teljesen megfelel. De mindamellett tegnap még valami történt, ami általában úgy az elfogadott tanácskozási eljárással, mint e congressus szabályzatával ellenkezik, ami pedig e congressus szabad működését egészen akadályozza. A mostani congressus tényleges elnöke nem akarta megeadni az congressus 53 tagja által aláírt határozati javaslat felolvasását, mielőtt ő azt át nem olvassa, és még mielőtt a napirend kimeríttetett volna, az ülést önkényileg feloszlatta. Ennek következtében a congressus tagjai egyhangúlag elhatározták, hogy a 16 évi gyakorlat által szentesített congressusi házszabályok 5. §-a értelmében 15 társuk által írásbelileg felszólítják a tényleges elnököt, hogy délutáni 1/a4-re hívja össze az ülést, azonban e helyett a képviselői gyűlésnek tudomására hozatott méltóságodnak 1. évi november hó 8-kán 11. szám alatt kelt átirata, melyben méltóságod minden alapos ok nélkül, és minden esetre csak is a méltóságodnál feljelentett, de teljesen alaptalan és igazolatlan gyanúsítás alapján mindaddig nem engedi meg az ülések egybehivását, míg az 53 képviselő említett határozati javaslata méltóságoddal nem közöltetik és méltóságod az ülések tartását meg nem engedi. Ha az alálírt képviselők, ismerve a jelenlegi tényleges elnököt, nincsenek meglepve enykénytes és törvénytelen eljárása által, melyet a tényleges elnök az ülés indokolatlan feloszlatásával és új ülés egybe nem hívásával tanúsított, de azért mindenesetre annál inkább meg vannak lepve, hogy méltóságod, mint a rend és törvény őre önkormányzati viszonyainkban, az ő cs. és kir. felség által megerősített congressusi szabályzat világos értelme ellenére, mely a szabályzat 8. §. szerint a kir. biztos »a congressus működésére és határozathozatalra be nem foly, sem pedig nem akadályozhatja törvényes működésében«, — hogy akadályozhatta meg e congressus törvényes működését és avatkozhatott be annak tárgyalásába. Alulírottak ezt a szabad működésük és a tanácskozásuk legvilágosabb sértésének tekintik. És amennyiben a fent jelzett körülmények folytán a nemzeti egyházi viszonyok rendezésére irányuló működésük meg van nehezítve, amennyiben a tényleges elnök és méltóságod említett utolsó tényei által teljesen lehetetlenné van téve. Mindezek alapján a szerb nemzeti egyházi congressus alálírt képviselői kénytelenek legünnepélyesebben tiltakozni még ama gondolat ellen is, mintha e congressus 53 tagja, e nehéz és kivételes körülmények közt aláírhatna és a congres-