Nemzet, 1886. november (5. évfolyam, 1500-1528. szám)

1886-11-08 / 1506. szám

SzERKESZTŐSÉGE Ferenc stele-tere, Athenaeum-épület, I. emelet, 4 lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK egy mint előfizetések a kiadó­ hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. 1506. (309.) szám. Kiadó-hivatal : fferencziek-tere, Athenaeum-épület, föld»*»»»* Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva, 1 hónapra .......... ................... .......... 2 frt 3 hónapra .................................... .. „ .... 6 9 6 hónapra ................ ............................ 12 * Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1­0 Reggeli kiadás. Budapest, 1886. Hétfő, november 8­­. évi folyam. Egyes szám 2 kr. Az uralkodó tegnapi nyilatkozata fog­­lalkoztatja az egész sajtót s mint természetes, eltérő commentárokra ad alkalmat. Abban gy­egyeznek a hirlapok, hogy e nyilatkozat emi­­tor nenter békés alaphangját elismerik. Ausztria és Magyarország külpolitikáját nem is lehet másnak tekinteni, mint békésnek; e két ál­­lam csak kényszerítve venné fel a harcrot­­ érdekei védelmében, s mindaddig, m­íg ez ér­­m­­dekek békés érvényesítése lehetséges, minden­hol nyilatkozatban kell hogy kerülje nemcsak a hű provocatiót, hanem még az ellentétes érdekek kiegyenlítést nem engedő rideg szembehelye­zését is. A királyi beszédnek ezen természete­­s azonban, ellentétes magyarázatokra ad alkal­­ja­mat. Abból, hogy e beszéd átalánosságban te mozog, s a szerződések érvényesítésének és­­érdekeink védelmének politikáját közeleb- ns ki körülírások nélkül hangoztatja, több jó lap, így a »Pester Lloyd« is s a »Pesti Napló« — is, azt a következtetést vonja le, hogy e be-­­­széd politikai iránya és azon politika közt, a­melyet, mint az osztrák-magyar monarchia új külpolitikáját, előző kormánynyilatkozatok se általános helyeslés mellett részletesebben kör­­sz vonalazták — eltérés van és pedig oly mértékű, a­­mely politikai aggodalmakra adhat okot. Más­­­lapok — például a »Pesti Hírlap« s az »Egyetértés« — nincsenek e véleményen s ki egész megnyugvással látják e nyilatkozatban te a monarchia szerződéstisztelő s az egyoldalú orosz aggressiónak ellenszegülő politikája újabb hangoztatását. A bécsi sajtó e részben­­ talán még érdekesebb. Mig a keleti válság te előző stádiumaiban az u. n. német szabad- es­elvű orgánumok voltak azok, melyek monar­­ar­chiánk tétlenségét korholták, ma e lapok tel­­­­jes ijedelmet mutatnak minden oly nyilatkoz­e­­zatra, mely a helyzet komoly fordulatára vezethetne. Tisza Lajos gróf és Smolka be­ a­széde e lapoknak harczi riadó gyanánt tűnt­­ föl, s egész elképedve beszéltek a veszélyek-­­ ről, melyeket ezek bátor hangja felidézhet.­­ Ennélfogva érthető, hogy az uralkodói be­­­­szédben oly c­élzatot keresnek, mely ezekkel­­ ellentétes. Igen jól jegyzi meg e methodusra 11 egy más bécsi lap, a »Presse«, hogy hiába-­­ való dolog akkor a közös külügyminisztert a­­ Keleten történő dolgokért minduntalan fele­­­­lőssé tenni, harczias hangon a bolgár érdekek­­ mellett kirlapilag síkra szállni, ha azután po­­­­litikánk minden erélyes nyilatkozatának gon-­­­dolatára ugyanazok jónak látják rettegve a j. vészkürtbe funi.­­ A »Fremdenblatt«, melyet külügyi kér­­­­désekben a legjobban tájékozott orgánumok­­ közé sorolnak, azt írja a nyilatkozatról, hogy I . abban »politikánk azon czélja, mely már Ti-­­­sza miniszterelnök beszédében is oly mar-­­­cans kifejezést talált, új megerősítést nyert.«­­ A delegátióknak különben legközelebb lesz alkalmuk gróf Kálnokytól részletesebben is­­ meghallani, hogy ma igazán kevésbé lát-e­­ aggodalmakra okot a keleti viszonyok alaku­ ,­lásában a monarchia külpolitikája, mint rát­a­tott öt héttel ezelőtt. Mi igen kiváncsiak va­­­­gyünk a válaszra. Budapest, november 7. ti ____ vés­ zosztások szerint maradtak, — kivéven meg a XIV­ , ^gosztályt, mely Jüngling János osztálytanácsos s­­zérlete alatt — szintén a régibb személyzeti beosz- t­ás mellett ugyan, de az eddigi ügycsoportból kivá­­j­­tott — és mint önálló osztály kiadványozási joggal h­iháztatott fel. A segédhivatalok Bogdánffy Ferencz f­őigazgató, honvéd-őrnagy vezetése alatt, szintén vál­­t­ozatlanul maradtak. Budapest, nov. 7. (Tartalékos tisztek.)­­­l.z 1881. évi nyilvántartási rendszabályok második tszéhez — a tartalékos havi fizetésesek­­e vonatkozólag — e napokban egy pótlék jelent meg, a melyet mi, tekintettel arra, hogy e határoza­­tk széles­ kör érdekeit érintik, teljességében köz­­tük: 1. Pótlék az 1881. nyilvántartási rendszabályok második — a tartalékos havi fizetésesekre vonatkozó eszéhez. A 40. és 41. lapon a 6. pont szövege törlendő s helyére a következő szúrandó be : »A többi katonai elentkezések, a­melyre a tartalékos havi fizetésesek kö­­elezvek, a cs. kir. hadsereg szolgálati szabályzat I. ész 267. b) pontjában, illetőleg a cs. kir. haditenge­­észet szolgálati szabályzata II. rész. 13. §-ban van­­nak előírva. A négy hétnél tovább tartó időleges tar­­ózkodási változásokra nézve előírt jelentkezés - a­mi mellett e paragraphus 2. pontjában fog­alt jelentés érintetlen marad­t a tér-, illető­­eg a katonai állomásparancsnokságnál a tar­­ózkodás helyén akkor teendő meg, ha az utóbbi helység egyszersmind a nyilvántartásra il­­etőségű hadkiegészítő kerületi parancsnokságnak székhelye nem volna. Azonkívül tartoznak a ha­­dfizetésesek, a­kiknek állandó, tartózkodási he­­jén oly csapattestek (hadseregbeli intézetek) vagy csapattestek szakaszai léteznek, a­mely­­rez a beosztási­ tárcza szerint a mozgósítás esetén ii jelölve vannak, e csapattestek (hadseregbeli intéze­­tek) illetőleg szakaszok parancsnokainál jelentkezni. Végül ama tartalékoz havi fizetésesü­k, kiknek külföl­dön való tartózkodásuk alatt a katonai egyenruha viselése kivételesen megengedtetik, kötelesek magu­kat a tartózkodásuk helyén levő katonai­ állomási ha­­t­­óságnál és a cs. kir. képviseleti hatóságok székhelyén, széknél is egyenruhában bemutatni.«­ Az 50. oldalon az 1. pont szövege törlendő, helyébe a következő ha-­­ tározatok jönnek: »Katona­szolgálati alkalmaknál a tartalékos havi fizetésesek kötelesek az előírt katonai­­ egyenruhában megjelenni.« Tartalékos tábori lelkészek azonban a 30. §. I alapján teendő jelentkezéseknél a nekik az egyház- I megyei rendbeli vagy más szabályzat által előírt I papi öltönyeiket használhatják. Ezenkívül megengedtetik az egyenruha viselése azon havidíjasoknak, kik tényleges I tisztek (tábori lelkészek, katonai hivatalnokok) vol­tak megfelelő alkalmakkor, míg azok közülök, kik nem a tényleges tiszti pályáról valók, szolgálaton kívül csak ünnepélyes alkalmakkor viselhetik az egyenruhát. Ezen alkalmak közé tartoznak: A leg­magasabb udvarnál végbemenő ünnepélyességek, tisztán katonai és hivatalos jellegű azon ad­usok melyeknél a politikai és egyéb állami hatóságok képviseletei megszoktak jelenni; továbbá a legmaga­sabb császári és kir.­ház valamely tagjának tiszteletére rendezett ünnepségek, végre azon esetek, a­melyek­ben valamely helyőrség tisztikara vagy annak egy része bajtársi összejöveteleket tart. Azon tar­talékos havidíjasok kik valamely polgári hivatalt viselnek, akkor midőn ezen minőségükben mű­ködnek a katonai egyenruhát nem hordhat­ják. Az egyenruhában megjelenő tartalékos ha­vidíjasokat a tettleges állományú tiszt (tábori lelkész, katonai hivatalnok) jogai és kötelessé­gei megilletik , minélfogva egyenruházatuknak szabályszerűnek kell lennie. A katonai fegyelem fo­galmaival össze nem egyeztethető, hogy katonai sze­mélyek egyenruhában politikai jellegű nyilvános gyű­léseken és tüntetéseken résztvegyenek. Az ily részvé­tel ennélfogva minden katonai egyenruhában megje­lenő tartalékos tiszt, tábori lelkész és katonai tisztvi­selőre nézve tilos. Ugyanezen tilalom áll fenn a tengerészet tagjaira nézve is.« Az 55. oldalon a 42. §, 2. és 3. pontjai törlendők. Ellenben felveendő: »3. Az összes tartalékos havidíjasok alávetvék a katonai fegyelmi hatalomnak, a tiszti ellenőrzési (és utó-) szemlén való megjelenési kötele­zettségük indokolatlan elmulasztása esetében, vala­mint egyáltalában ezen szemle tartama alatt, mihelyt egyenruhát viselnek, nevezetesen akkor, ha ezen egyenruhában a katonai alárendeltségi vagy felebb­­valói viszony ellen vétenek, vagy az egyenruházati szabályzat határozmányait figyelmen kívül hagyják, valamint akkor is, ha az előírt egyéb katonai jelent­kezéseket (30. §. 6. pont) elmulasztják. ESLPÖLD. Budapest, nov. 7. (M­i­n­i­s­z­t­e­r­t­a­n­á­c­s.) Ma este több óráig tartó minisztertanács volt. Budapest, nov. 7. (Ludovica academia.) A m. kir. honvédelmi miniszter egy concret esetből kifolyólag a következő elvi kijelentést tette: Az 1883. évi 1.1. sz. több szakaszában érintett katonai acade-­­ miák alatt a magyar kir. honvédségre nézve — ám­bár ez szabályrendeletileg eddigelé kimondva nincs — a magyar kir. honvédségi Ludovica academia régi rendszerű általános tisztképző tanfolyama és az 1883. évi XXXIV. t. sz. alapján felállított tényleges állo­mánybeli tisztképző tanfolyama volna csak érthető, holott a szabadságolt állományú tisztképző tanfolyam elvégzése egymagában, t.­­. ha a vizsgálatot egy más az 1783. évi I. törvényczikkben megjelölt polgári is­kola, vagy valamely e tekintetben figyelembe vehető katonai tanfolyam bevégzése meg nem előzte, polgári alkalmaztatás tekintetében az idézett törvény által követett minősültséget nem nyújtja. Budapest, nov. 7. (A honvédelmi minisz­­térium új ügybeosztása.) Mint a »Katonai lapok«-ból értesülünk, e hó 5-étől kezdve, a m. kir. I honvédelmi minisztériumnál az ügyosztályok beosztá­sánál következő módozatokat rendelte el a miniszter: Grúz Albert miniszteri tanácsost az eddigi VI-ik ügycsoport vezetőjét a IV-ik ügycsoport vezetésére helyezte át; ezen ügycsoport áll: a XI. és XIII. ügyosztályokból. Előbbinek vezetője Tiboltz Lajos osztálytanácsos, a másiknak pedig Ráday Gedeon gr. miniszteri tanácsos, a­ki eddig a XI. ügyosztályt ve­zette. Bárczy István miniszteri tanácsos az eddigi IV. ügycsoport vezetője az V. ügycsoportot vette át, mely a X. és XII. ügyosztályokból áll, ezeknek vezetője: a X-iké Szuborics Antal, a XlII-iké pedig (horvát osztály) Lermann József osztálytanácsosok. A IlI-ik ügycsoport megmaradt Bittó Kálmán miniszteri ta­nácsos vezetése alatt úgy mint eddig , áll pedig ezen ügycsoport a VHI-ik ügyosztályból, melyet Kasits Péter osztálytanácsos, és a IX. ügyosztályból, melyet Ehrenheimi Schyttra István osztálytanácsos vezetnek. Az elnökség Biró Pál elnöki osztálytanácsos vezetése alatt, és a katonai osztályok, úgy­szintén a hadbíró­­sági és szakszámvevőségi osztályok az eddigi személy­ Táviratok. Pétervár, nov. 7. Oroszország még a régensség bukása után sem tűrne meg egy oroszbarát bőlg­árt a bolgár miniszté­rium élén. A pétervári cabinet Bulgária kormányzását egy orosz államférfira, — Sto­­janovsky senatorra akarja bizni, mig az uj fejedelem megválasztatnék. (N. Fr. Pr.) Timovo, nov. 6. Esti 8 órakor. (A Havas ügy­nökség jelentése.) A Burgasba kirendelt két század ugyanoda ellentállás nélkül bevo­nult. A pópák és azon katonatisztek, kik a láza­dást kezdeményezték elmenekültek. A montenegróiak foglyul estek. Vérontás nem történt. Filipoppolisban két orosz alatt­való, kik parasztok tanúsága szerint, a környékbeli lakosság fellázítására tettek kísérleteket, az orosz consulatus dragomanjának házába me­­n­e­k­ü­lt. A praefektus, ki a követendő eljárás tekin­tetében utasításokat kért, azon választ kapta, hogy az orosz consult arra kérje fel, hogy ez őt az illeti házba kísérje el, hogy itt a lázitókat elfogassa. Tirnova, nov. 6. Esti 11 óra 40 perczkor Az »Agence Havas« jelentése. A sobranji ma este tartott titkos ülésében elfogad­ta a régensség beszédére adandó válasz szö­vegét. E válaszban köszönetet mond a nem­zetgyűlés a kormánynak az ország ügyeinél vezetéséért és kij­el­en­ti, hogy a fej­ede­­lemválasztáshoz hozzá fog. Geschov pénzügyminiszter állásáról lemondani szándékozik. Berlin, nov. 7. Ma a hivatalos lapok is vissza­­ü­kröztetik a helyzet komolyságát kele­ten. A »Nordd. Alig. Ztg.« szerint a bolgár állapo­tok legújabb fordulata kivételes jellegű. Mialatt a Sobranje elismerésre méltó nyugalommal tanácsko­zik és kerüli a nehézségeket, a burgasi katonai pro­­nunciamento új válságot teremtett. Az osztrák­­magyar delegációk elnökeinek beszé­­deire nézve a lap azon reményét fejezi ki, hogy az osztrák-magyar politika correct magatartását ez nem fogja megváltoztatni, mindazonáltal e beszédek a külföldi körökben megváltoztathatják a felfogást. A »Post« ma igen feltűnő czikket kö­zöl Oroszország ellen. Azt mondja, hogy Oroszország hallatlan pressióval foglal helyet Vár­nában, hogy a Fekete tenger partjait elfoglalhassa. Az orosz eljárás föllázítja minden ország közvélemé­nyét. Ha Oroszország, miután visszatartotta a bolgár kormányt a leggyalázatosabb bűnösök megbüntetésé­től, még a nemzeti kormány embereit is üldözőbe ve­szi, az izgatottság a tetőpontra hágna. A pánszláv benézegések ez izgatottságot még fokozhatnák. Még komolyabb veszély rejlik abban, hogy a Fekete ten­ger kikötőinek megszállása ellentétben áll az osztrák­magyar programmal és hogy míg a világ legnagyobb pénzhatalmának (Anglia) semmit sem tesz , mivel a gazdasága forrása elleni positió emelését megakadá­lyozná, Oroszország a portával szemben nem­ fukar­kodik. Másfelől kérdés, hogy a Németországgal szö­vetkezett Ausztria mint fogja fel a keleti kérdés új phasisát. Mindamellett a »Post« nem hisz az erősza­­kos megoldásban, a diplomatia mégis mozgalmas idők elé néz. A helyzetet magyarázza az is, hogy Bismarck hg. legközelebb visszamegy Berlinbe. Nis, nov. 7. A skupstina elfogadta a kor­mány hasonnemű előterjesztését a sabazi és negotini püspökség megszüntetésére vonatkozólag, továbbá el­intézte majd valamennyi a nép is a felsőbb oktatásra vonatkozó javaslatokat. A jövő hét elején a költség­­vetési vita veendi kezdetét, Pécs, nov. 7. L­­­á­b­y Ferencz ez. püspök nagy­prépost ma ünnepelte áldozárságának 50-ik évfordu­lóját. A város a tanács élén A­i­d­i­n­g­e­r János pol­gármesterrel n­ég csütörtökön tisztelgett a jubiláns főpapnál, mely alkalommal Majorossy főjegyző üd­vözlő iratot nyújtott át. Szülővárosa, Kanizsa szin­tén testületileg tisztelgett. Tegnap délben a szerzetes rendek tagjai és az egyházmegyei papság küldöttsége jelentek meg a jubiláns lakásán s Feszti kano­nok értékes arany keresztet nyújtott át. — Ma az ideiglenes székesegyházban ritka fény­­nyel tartatott meg az istentisztelet. Az érde­mes nagyprépostot D­u­­­á­n­s­z­k­y Nándor megyés püspök vezette az oltárhoz arany miséjét elmondani, mely alatt maga a püspök is jelen volt, s melynél az ünnepelt tanítványai segédkeztek ; az ünnepi beszédet Troll Ferencz kanonok tartotta a város és megye leg­előkelőbb köreiből álló hallgatóság előtt. Ma délben pedig a »Hattyú« termében fényes banquette tarta­tott, melyen a népszerű jubiláló főpap egykori tanít­ványai és nagyszámú tisztelőinek szine-java szintén jelen voltak. A városházán és néhány középületen A villamos vasút. Holnap lesz közigazgatási bejárása Vörös László miniszteri titkár vezetése alatt annak a vaspá­lyának, melyet Siemens és társai a Boráros tértől kiin­dulva a Dunaparton, viaducton és alagúton át az academiáig villamos erőre terveznek, tehát oly neme a közlekedésnek, melylyel eddigelé csak elsőrendű vi­lágvárosok, s azok közül is csak kevés dicsekedhet­nek. A főváros kiküldöttei: Rózsa Péter tanács­nok, L­e­chn­er Lajos, középítési igazgató, Toldy József főügyész, H­e­u­f­f­e­r Adolf osztályvezető mér­nök, Preuszner J­ózsef és Szarvassy Sándor biz. tagok, Bachmayer György, V. ker. elöljáró, Gebhardt Károly IV. ker. elöljáró és Zwick Mi­hály IX. ker. helyettes elöljáró már ma előleges ér­tekezletre jöttek össze abból a czélból, hogy a kiépí­tendő vaspályára vonatkozólag tájékozást szerezze­­­­nek. Az értekezleten jelen volt az ajánlattevők egyik­­ tagja Balázs Mór és a vállalat mérnöke S­c­h­w­i­e-­­ g­e­r Henrik is.­­ A vaspálya leírásának és terveinek alapos meg-­­ ismerése után felolvasták H­e­u­f­f­e­r Adolf oszt. vezető , mérnöknek azokra vonatkozó jelentését s ennek alap­ján constatálták, hogy a vasút építése nagyobb mű­­­­szaki akadályokba nem ütközik s minthogy a pálya a­­ főváros szivén keresztül terveztetik építtetni, hol ed­­­­dig közúti közlekedés nincs, annak kiépítése, különö­­­­sen, ha az a tervezett nagykörúti s a már létező köz­úti vaspályákkal szerves összeköttetésbe hozatik, —­­kívánatos. — A főváros kiküldöttei tehát a holnapi közigazgatási bejáráshoz teljesen elkészülve mennek. Czélja a villamos vasútnak az, hogy nagyobb távolságra, olcsón és gyorsan szállítsa a közönséget. A bérkocsik drágaságuk miatt, a társaskocsik lassú­ságuk folytán, s a lóvasúti kocsik azért, mert hosz­­szabb utakat sem meg nem bírnak, sem rövid idő alatt be nem futhatnak, egy nagyobb területet nyert nagy­város közlekedési szükségleteinek teljesen meg nem felelhetnek. Roppant számok mutatják, hogy a Dunapartnak milyen óriási a közlekedése: a lánczhídon át egy év alatt kilenc­, a Margithídon két, a csavargőzösön négy millió ember ment át. Ez teszi indokolttá, hogy a villamos vasutat miért építik a Dunapartra, a­mely vasút egyébiránt szerves összefüggésben fog állani a lóvasúti hálózattal: a Podmaniczky­ utcza torkolatánál a városliget felé, a Nagy­körúton az egész fővárossal. Minden nehézség nélkül e vasút kiépítése menni nem fog. A rakodó sokkal keskenyebb, sem­hogy abból tért lehetne átengedni a vágányoknak, s így a terv szerint viaducton vezetnék a vasutat; az alsó rakodóra állított vasoszlopokon, úgy, hogy a fa felső corsóval egy színvonalon állana. Ez a terv elég tö merész, mert a befektetési tőkében kíván olyan na­­­­gyobbítást, mely kétségessé teheti a vállalat gyorsan is jövedelmezővé válását. De amint tervezik, a Ferencz- A József-téren alagúton át fog menni a vasút, nehogy­­ az itt összetorlódó közlekedést megakadályozza, ami út szintén jelentékeny nehézséget fog képezni. Ezek­­ egyébiránt olyan részletek, amelyek taglalása idő­ ii előtti volna. ” A villamos vasút tervezetéről szóló emlékirat a­zb­ban az út leírásáról a következőket találjuk: " A pálya az újonnan megnyitandó körút s az­­ ezen létesítendő közúti póspálya csatlakozásánál ve- ce­szi kezdetét az elevátorral szemben levő Boráros té­­­­ren és itt a Csepel rakpart felé hajlik. Ennek mentén is azon használatlan telkeken halad, melyek az elevator­­i és közraktárak határfala mellett feküsznek. A pályad­íj kiindulási pontjától a Czuczor-utczáig, mint egyvá­­j­gányú felszintes pálya van tervezve. Innen a pálya a már a tervezett közraktári irodai épület és a fővám-­­ ház közti téren megy keresztül, azután a fővámház­a előtti mélyen fekvő dunaparti útra jut s ott átmegy a­­ felszinti pályáról az áthidalt pályára (viaduct), azon­­ 2440 méterig minden megszakítás nélkül halad, 5 a Ferencz József-rakpart alsó rakodó útja felé behaj­­­­lik, a­hol is az ezen úthoz vezető átjáró áthidaltatik,­­ a Ferencz József rakparton a pálya egyenes irány- 2 ban halad a felső rakpart falazata mellett a part- 1 lépcsőzet hosszában egész az Eötvös-térig. Minthogy nem vihető keresztül, hogy a Ferencz-­­ József-tér a lánczhíddal szemben a kövezet felszíné- 1 ben a pálya által átmetszessék a nélkül, hogy az­­ utczai közlekedés a lánczhídtól és a lánczhídhoz meg-­­ zavartassék, a Ferencz­ József­ tér alatt egy alagút­­ létesítése van tervezve. A viaductról az alagútba­­ való bemenetet egy lejáró képezné, mely oly for­­­­mán létesíttetnék, hogy a meglevő kocsiutak széles-­­­ségükből mit se veszítsenek. E czélból kívánatos , volna, hogy azon lépcsőzetes járda, mely a Duna- 1 gőzhajózási társaság raktárának kerítése hosszában­­ a társaságnak a Ferencz­ József-térre menő ügynök-­­­ségétől az alsó rakparti útig vezet, s melynek semmi­­ czélja nincsen,­­eltávolittassék, és az ezen járdával­­ szemben levő belfalazat, mely a felső rakpartot az­­ alsó rakparthoz vezető átjárótól elválasztja, megfele­lően átalakittassék. Itt a pálya­alagút eleje oly for­­í­mán létesíttetik, hogy a Mária-Valéria utcza teljes­­ szélességében a Ferencz­ József­ térig vezettetik, a­mi­­ jelenleg a mondott térről az alsó rakparti útra vezető­k lejáró helyzeténél fogva nem lehetséges. A meglevő­­ utczák tehát a pályaépítés következtében e helyen a­­ mostani állapothoz képest némi javítást nyernének.­­ A lánczhíd előtt az itt létező élénk forgalom­­ fontosságára való tekintetből az alagútban egy meg-­­­állóhely terveztetik, melyhez lépcsők fognának leve­­í­zetni. A Ferencz-József-tér alatti alagútból a Rudolf-­­ rakpart alsó részén lévő viaduetra a pálya egy a fen­­­­tebbihez hasonló átjáró közvetítésével megy át. Ezen átjárónál is kívánatos volna, hogy a Duna gőzhajózási társulat raktárainak bekerítése mentén levő, czél nél­küli lépcsőjárda eltávolíttassék, és azon bel­ül, mely az alsó rakparti úthoz vezető lejárót a Rudolf-rak­­part felső részétől elválasztja, oly formán átalakíttas­­­­sék, hogy az ezen bélfal és az académia közti felső út ugyanoly szélességben, mint az eltávolítandó járda­lépcsők, kibővítessék. A pálya az alagutat elhagyván, egy átjáró se­gélyével ismét egy vasszerkezetű viaduetra ér, mely a Rudolf-rakpart hosszában egészen úgy van tervezve, mint a Ferencz­ József-rakparton. A Zoltán ut­­czánál egy másik átjáró előtt, mely az új országház előtt levő alsó rakparti útra vezet, a pálya elhagyja a viaductot, melynek pályaszíne tökéletesen megfelel a felső rakparti tér magasságá­nak, s egy félszintes pályába menve át, a Báthory-ut­­cza felé kanyarodik, s itt a meghosszabbított Podma­­niczky-utczai vonalhoz, illetve a körúti pályához csat­lakozik. A pálya üzemére vonatkozólag az emlékirat a következőket mondja: A­mi a villamos üzemet illeti, az egy állandó­sított gépházból fog vezettetni a Csepel-rakparton. E gépházban lesznek felállítva a folyam fejlesztő dyna­­mo-electricus gépek, megfelelő gőzgépekkel. Másrészt mindenik villamos kocsinak meg lesz az ő másod­rendű villamos dynamogépe, mely a kocsit mozgásba hozza. A villamfolyam a gépházban lévő dynamo-gép egyik sarkától földbe sülyesztett cabel közvetítésével a pálya egyik elszigetelt sínszálába jut egész azon pontig, hol a v­llamos kocsik vannak, s ott a fakoron­gok által elszigetelt kerekek abroncsain át a kocsiban levő másodrendű gép egyik sarkába, onnan pedig a gép horgonyán keresztül a másik sarokhoz ér, végre­­ a második sínszálnak megfelelő kerékabroncsokon s ■­­ magán a sínen át a gépházban lévő főgép másik saro­­­­­kához visszatér.­­ A gépházi állandósított dynamo-gépekben gőz­erő segélyével fejlesztett villamos folyam a kocsiban i­­ lévő másodrendű gép horgonyát körmozgásba hozza, é­s úgy, hogy egy transmissio segélyével a kocsi kerekei­n lendületet kapnak, a kocsi pedig mozgásba lő.­­ A géptelep akként rendeztetik be, hogy a pálya­­ forgalmi szükségletéhez mérten egyideűleg több kocsi­­ is járhasson. A kocsik járhatnak egyenként, egymástól tet­szés szerinti távolságban, vagy egymáshoz kapcsolva a kis vonatok alakjában. A kocsik külseje hasonlít a I­I közúti vaspályák elegánsabb kocsijaihoz, tetőülések­­ nélkül. Nyáron nyitottak, télen csukottak.­­ A kocsik szabványos nyomtávúak, minthogy a villamos pálya összeköttetésben lesz a közönséges közúti vaspályahálózattal, egyrészt a Podmaniczky­­utczai, másrészt az új körúti vonalon. .......................................................... .. ...... ! HÍREK. November 7. — Katonai kinevezések. A király ő felsége kinevezte a tüzérségnél 1. oszt. századosokká a következő 2. oszt. századosokat: Kolozsváry Ferenczet, az 5. sz. vártüzér­­zászlóaljban, Stalleger Józsefet, a 15. sz. nehézüteg- osztálynál, Bux Lipótot, a 6. sz. hadtest-tüzérezredben, Kobath Józsefet, a 12. sz. hadtest-tüzérezredben , 2. oszt. századosokká a következő főhadnagyokat : báró Wuesthoff Frigyest, a 8. sz. vártüzér-zászlóaljban, So­­botka Istvánt, a 6. sz. hadtest-tüzérezredben, Roknic Jánost, a 4. sz. hadtest-tüzérezredben, Zellner Venczelt, a bécs-ujhelyi tüzér-szertárnál, Lang Vilmost, a tüzér­­törzsben, beosztva a 11. tüzér-dandár parancsnokságá­hoz, Widmar Alajost, a 19. számú nehézüteg-osz­­tálynál, Stangl Ödönt, a prágai tüzér-szertárnál, Wilms Józsefet , a tüzér törzsben , tűzmümestert Eszéken; Strnad Emilt, a 6. sz. vártüzér-zászlóaljban, beosztva a műszaki és közigazgatási kát. bizottsághoz; főhadnagyokká a következő hadnagyokat: Cysarz Gusz­távot, a 14. sz. hadtest tüzér-ezredben; Engelhofer Já­nost a tüzértörzsben, tűzmestert Szerajevóban ; Schön­auer Ferenczet, a 10. sz. vártüzér-zászlóaljban; Mar­­schik Jánost a 3. sz. hadtest tüzér­ezredben; Rubenstein Alfrédet, a budapesti tüzérszertárnál; Weissenbacher Ottót, és Gross Ferenczet,­­ az 5. sz. hadtest tüzér­ezredben; Zaji­ek Edét a 6. sz. hadtest tü­zér-ezredben; Windisch Lajost az 1. sz. hadtest tüzér-ezredben; lo­­hauseni báró Jordis Henriket, a 6. sz. nehézüteg-osz­­tálytól,­­ a 10. számúhoz; Friedrich Károlyt, az 5. sz. nehézüteg-osztálynál; Brosch Viktort, a 3. sz. hadtest tüzér ezredben; Königsberger Józsefet, a 12. sz. vártü­zér-zászlóaljban, beosztva a szerajevói tüzérszertárhoz; Krammer Henriket, a 2. sz. hadtest-tüzér-ezredben; Thomich Manót, a 6. sz. nehéz-üteg-osztálynál; Flas­che Frigyest, a 2. sz. hadtest-tüzér-ezredben; Habich Antalt, a 18. sz. nehéz-üteg-osztálynál; Weeber Edét, 11. sz. hadtest-tüzér ezredben ; Wilhelm Ferenczet, a tüzér-törzsben, a 3. tüzér-dandár parancsnokság segéd­tisztjét; Wennig, Emilt, a 3. sz. hadtest-tüzér-ezredben; gieslingeni Giesl Tassilot, a 10. sz. vártüzér-zászlóalj­­ban; Novo.13 TLYhp.rt, a 50. a­z uorán u­tag-osztálynál ; Kanzian Frigyest, a 18. sz. nehéz-üteg-osztálynál; Ha­an Ferenczet, a 10. sz. nehéz-üteg-osztálynál; Buresch Józsefet, az 1. sz. hadtest-tüzér-ezredben; hadnagyokká, a következő hadapród-tiszthelyetteseket: Augste Vin­­czét, a 8. sz. nehéz-üteg-osztálytól, — a 4. sz. hadtest­­tüzér-ezredhez , Dattelkrämer Mórt, a 23. nehéz-üteg-osz­tálynál , Gross Emilt, a 7. sz. vártüzér-zászlóaljtól, — az 5. számúhoz, Gogger Ferenczet, az 1. sz. hadtest-tüzér ezredben, lovag Hitzinger Edét a 2. sz. hadtest-tüzér­­ezredben, Zabel Miksát, az 5. sz. hadtest-tüzérezredben. A hadmérnökségnél 1. oszt. századosokká a következő 2. oszt. századosokat: höfleini báró Portner Rudolfot, a hadmérnökkarban, a bécsi hadmérnök igazgatóság állo­mányában, Harbar Jánost, a hadmérnökkarban, a krakói hadmérnök igazgatóság állományában, a had­mérnökkarhoz, a közös hadügyminisztérium állományá­ban való beosztással, strandwehri lovag Grasern Tó­dort, a 2. sz. hadmérnök-ezredben, Czikán Alfrédet, az 1. sz. hadmérnök-ezredben , 2 oszt. századosokká a kö­vetkező főhadnagyokat: Wenzlik Jaroslavot, beosztva az olmützi hadmérnök igazgatósághoz, száml. a 2. sz. hadmérnök-ezredben,­­ a hadmérnökkarhoz, az emlí­tett hadmérnök igazgatóság állományában, Brumovszky Albint, Lahhota Lajost és Mihalek Adolfot, a 2. számú hadmérnök-ezredben, Mayer Károlyt, az 1. sz. hadmér­nök-ezredben ; főhadnagyokká a következő hadnagyo­kat : Seeliger Sándort, az 1. sz. hadmérnök-ezredben, Brosch Emilt, a 2. sz. hadmérnök-ezredben; Vogel Ró­bertet, az 1. sz. hadmérnök-ezredben; beosztva a 10. sz. hadtest mérnökségi főnökéhez; Lang Lajost, a 2. sz. hadmérnök-ezredben; lovag Czadek Mátyást, az 1. sz. hadmérnök-ezredben; Niedzielski Szaniszlót, beosztva a przemysli hadmérnök igazgatósághoz, számf. az 1. sz. hadmérnök-ezredben; k­erfelsi Le Gay Oszkárt, beosztva a bécsi hadmérnök igazgatósághoz, számf. a 2. sz. had­mérnök-ezredben ; Hortig Ottokárt, és báró Fries Ri­­chardot — a 2. sz. hadmérnök ezredben; az utász-ez­redben 1. oszt. századossá: Pfaffenbüchler József 2. oszt. századost; 2. oszt. századosokká a következő főhadnagyokat: Pötzl Jánost, és Reitinger Feren­czet ; főhadnagyokká a következő hadnagyokat: Je­­nisch Hugót, Mischek Jánost, Leitner Rudolfot, Hel­ler Ferenczet, Goldschmidt Rudolfot, és Valenta Vin­­czét; hadnagyokká a következő hadapród-tiszthelyete­­seket: Hambäck Alajost, és Kastner Jenőt; az egész­ségügyi csapatnál 1. oszt. századossá ; Tencher József 2. oszt. századost, a 12 sz. egészségügyi osztálynál; 2. oszt. századosokká a következő főhadnagyokat: meeres­­burgi lovag Salvini Mihályt, a 9. sz- egészségügyi osz­tálynál ; Leo Emilt, az 5. sz. egészségügyi osztálynál; Korasic Pétert a 24. sz. egészségügyi osztálynál; Szenzl Lajost, a 20. sz. egészségügyi osztálynál; mind a né­gyet egyidejűleg az illető osztály par­ancsnokává; fő­hadnagyokká a következő hadnagyokat: Gottardi Ar­túrt, a 10. sz. egészségügyi osztálynál; Jeschowsky Já­nost, a 7. sz. egészségügyi osztálynál; Angerer Károlyt, a 2. sz. egészségügyi osztálynál; hadnagygyá : Müller Adolf hadapród-tiszthelyettest a 24. sz. egészségügyi osztálynál; a vonat-csapatnál 1. oszt. századosokká, a következő 2. oszt. századosokat: Pohl Henriket, a 3. sz. vonat-ezred­nél ; Haub­er Gusztávot, az 1. sz. vonat-ezrednél; Stoco­­vich Ferenczet, a 8. sz. vonat-ezrednél; 2. oszt. száza­dosokká a következő főhadnagyokat: Savric Antalt, a boszniai és herczegovinai csendőr­karban, számf. a 3. sz. vonat-ezredben ; Krippner Hugót, a 2. sz. vonat-ez­­redben; Zhaniel Ferdinandot, beosztva a hadbizottság­hoz, számf. az 1. sz. vonat-ezredben; Berkovits Viktort, a 2. sz. vonat-ezredben ; Strupf Józsefet, az 1. sz. vonat­ezredben ; főhadnagyokká a következő hadnagyokat: Koschuschnik Edét, az 1. sz. vonat-ezredben; Jordán Jánost a 2. sz. vonat-ezredben ; Kraus Lajost, és Eberle Venczelt, a 3. sz. vonat-ezredben; hadnagyokká a kö­vetkező hadiapród-tiszthelyetteseket: Salamon Sámuel, a 2. sz. vonat-ezredben; Skala Rudolfot, az 1. sz. vonat­ezredben; Diener Rudolfot, a 3. sz. vonat-ezredben; Gläser Herman­, az 1. sz. vonat ezredben; Lanz Alajost a 3. sz. vonat­ezredben; Krone Vilmost, az 1. sz. vonat­­ezredben ; a ruhakezelő-tisztikarban 1. oszt. századosok­ká a következő 2. oszt. századosokat: Ottó Jánost, a gráczi 3. sz. ruha-raktárnál; Killmann Flóriánt, és Kautzill Károlyt, a budapesti 2. sz. ruha-raktár­nál ; főhadnagyokká a következő hadnagyokat: Tom­­kowski Józsefet, a brünni 1. sz. ruha-raktárnál, beosztva a kaiserdorfi 4. számú ruha-raktárhoz; Grzybowski Jánost, a brünni 1. sz. ruha-raktár­nál ; a békeállományban I. oszt. századosokká a kö­vetkező 2. oszt. századosokat: Szitz Ágostot, a kát. föld­rajzi intézetnél ; Miller Antalt, gazdasági tisztet a bu­dapesti 16 sz. helyőrs. kórháznál, jelen szóig, alkalma­zásában való ideiglenes meghagyással; Frey Ferenczet, a kát. legfőbb törvényszéknél; 2. oszt. századosokká a következő főhadnagyokat: Grünbaum Bélát, a budapesti térparancsnokságnál; Nicklas Károlyt, a kát. földrajzi intézetnél; Kandelsdorfer Károlyt, a vezérkarhoz vezé­nyelve ; Radler Károlyt, a kát. földrajzi intézetnél; végre pedig a cs. és kir. lótenyész-intéz­etek kat. osztá­lyaiban 2. oszt. századossá ; Kallina Alfréd főhadnagyot a klosterbrucki állami méntelepnél; főhadnagyokká a következő hadnagyokat: bordognai és valiigrai báró Taxis Pált, a dronowyzei állami mén­telepnél; Wolf Venczelt, a radautzi állami méntelepnél. — Áthelyezések. Az igazságü­gyminiszter Hencz Ödön kaposvári és Wlassics Sándor pécsi kir. al­­ügyészeket, továbbá Szundi Radó budapesti és dr. Szigeti Dezső pestvidéki kir. törvényszéki jegyző­ket, kölcsönösen áthelyezte . Desposovics Döme módosi kir. járásbirósági Írnokot a pancsovai kir. tör­vényszékhez és Kovács József csáki-gorbói kir. já­rásbirósági Írnokot a szamosujvári kir. járásbiróságh­oz helyezte át. — Rendjelviselési engedély. A király ő felsége megengedte, hogy dr. Schnierer Gyula miniszteri tanácsos a szerb királyi Takova-rend II. oszt. nagy­keresztjét, a badeni nagyherczegi »zökringeni orosz­­lán-rend« II. oszt. középkeresztjét, végül a franczia becsületrend tiszti keresztjét, L­i­p­t­h­a­y István mi­niszteri tanácsos a »Pour le Mérite agricole« jelvé­­­nyét s végül P­e­t­r­i­k Lajos tanár a budapesti álla­­­­mi középipariskola a szerb kir. Takova-rend IV. oszt. jelvényét elfogadhassák és viselhessék.­­ —Személyi hírek. Zichy Ágost gróf fiumei kormányzó ma reggel Budapestről visszautazott szék­helyére. — Vojeskof, a physikai földrajz tanára a pétervári egyetemen, nagyobb európai körútja alatt tanulmányok czéljából eljött fővárosunkba, s meg­látogatta Zsigmondy Vilmost. Az orosz tudós Ma­gyarország több nevezetesebb pontját fogja be­utazni. — Jubilaeum. A közoktatásügyi minisztérium tisztviselői T­r­e­f­o­r­t Ágost miniszter kezdeménye­zésére. Weber Antal építésznek, a minisztérium e nagyérdemű tagjának 40 éves építészi működésének jubilaeuma alkalmából a Frohner-fogadóban ma este díszvacsorát rendeztek, melynek fáradhatatlan major­domusa S­z­a­l­a­y Imre osztálytanácsos volt. A kedé­

Next