Nemzet, 1887. február (6. évfolyam, 1589-1616. szám)
1887-02-01 / 1589. szám
„..a-- feaJfciKTMtóTOfll!« • geffenparek tert?s Athenaouaj-épület, 1. emelet* A lap szellemi részét illető minden le:.lemény' a szerkesztőséghez intézendő. Bémentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésért nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 5 kr. Reggeli kiadás: 1589. (31.) szám. Budapest, 1887. Kedd február 1. Kiadó-hivatal.: ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda*pesten kétszer házhoz hordva: 1 hón*Pra ....................~ ~ f, *..........S írt 3 hónapra « * 6 hónapra ig , Az esti kiadás postai különküldéseárt felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 5 kr. VI. évi folyam. Budapest, január 31. Németország és Francziaország közt a helyzet napról napra feszültebb és harcziasabb lesz. Az aggodalom a béke miatt, egészen feléjük fordul. De azért monarchiánk és Oroszország is érzik, hogy mindenre el kell készülve lenniük, az utóbbi, mert így akarja monarchiánk, mert azzal kénytelen. Sőt a helyzet válságos voltát mi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy míg egyfelől mindenik nagy hatalmasság képviselője a legbékésebb nyilatkozatokat teszi, a béke fentartásának szükségét hangsúlyozza, addig másfelől indokolja azt is, hogy fegyverkeznie kell, még az olyan focuson kívül eső állam is, milyen Anglia, mely szintén siet ismétlő fegyvereket beszerezni, önkényteseit ágyukkal jobban ellátni. Pedig ezt a rohamos, átalános és nagymérvű fegyverkezést hasonlító Salisbury bógörgeteghez, mely alatt járunk békét hirdetve és várjuk, hogy mikor szakad a nyakunkba. Hanem azért még Svézia, Svájcz, Dánia, Szerbia, Görögország is ép úgy sietnek az ismétlőfegyverek beszerzésével, mint a nagyhatalmasságok, de ezek már nem érik be a harczképesség fejlesztésével, hanem mindazon intézkedéseket megteszik, melyek csakis egy közvetlen kitörőben levő háború által indokolhatók, annyira költséges rendszabályok, milyen például a lókiviteli tilalom, barakkok felállítása, a határokon kellőnél nagyobb számú csapatok elhelyezése, s élelmezési czikkeknek nagyobb mértékben beszerzése, a mozgósításra vonatkozó előkészületek, tartalékosok behívása. Pedig mindezt most már — különböző fokozatban — 5 állam végzi el. Németország van legelői, mert ő már a lókiviteli tilalmat foganatosító és az ismétlő fegyverekkel való begyakorlás czímén a tartalékosokat is behívta; azután jön Oroszország, Francziaország, monarchiánk és Törökország, megtéve, előkészítve mindent, ami egy háborúnak akár katonai, akár forgalmi, akár élelmezési, akár egészségügyi követelményeinek megfelel. És ha egyenkint vesszük az illető államokat, illetőleg ha egyenkint vizsgáljuk azon helyzetet és felelősséget, melyben vannak, mindeniknek igazat adni és mindenik kormánynak, a készülődésért és költekezésért a felmentést megadni vagyunk kénytelenek. Mert készületlenül, megtámadásnak egyik sem teheti ki magát , illetőleg hazáját. És még az elfogulatlan Salisbury is constatálja azt, hogy Francziaország felől ép úgy jöhet a veszély, mint származhatik az a bolgár kérdésből, noha a németországi készülődések a franczia csapatcsoportosításon jóval túlmenteknek látszanak és különösen a lókiviteli tilalom, valamint a tartalékosok behívása, már a legmesszibb menő rendszabályok közé tartoznak, úgy, hogy épen nem csodálkozunk, hogy a franczia lapok meg Németországot vádolják háborús szándékkal és már csak az önvédelem szempontjából is indokoltnak tartják a részükről való fegyverkezést, határvédelmi intézkedéseket, csapatok csoportosítását. Hogy a nyugati — majd nem mondhatnék — harctéren maradjunk, csakugyan nehéz eldönteni azt a kérdést, hogy melyik részen áll a harczvágy, melyik fél készül támadásra, illetőleg melyik az a hógörgeteg, mely alatt jár a másik fél, aggódó, de békés szándékkal, félvén attól, hogy ártatlan nyakába szakad. Ha az ember visszamegy azon chauvinista izgatásokra, melyeket nemcsak a franczia nemzeti liga fanaticusai, de még Boulanger hadügyminiszter is folytattak, ha a revanche-nak folytonos emlegetését nem felejti el; természetes, hogy a néhány hét óta higgadtabban beszélő Boulanger és elhallgató franczia izgatás az elfogulatlan előtt sem tűnik fel egészen természetes fordulatnak, melylyel szemben a németekben a korábbi izgatások és agyarkodások folytán felszaporodott gyanú nem egy könnyen fog lefegyverkezni, sőt talán épen emiatt élesebbé lett és e miatt gyorsította a fegyverkezést és hadi készülődéseket, előintézkedéseket. De azért, másfelől, nekünk, a távolból, úgy tetszik, hogy mégis igen erőltetett dolog, Francziaország mostani helyzetében és hangulatában annyi okot látni aggodalomra és oly kényszerítő indokot, a legmesszibb menő előkészületek megtételére, mennyit Németország elárul. Lehet ebben elrettentési tactica és túlzás, úgy a franczia kormánynyal, mint a német választókkal szemben, és ez még a legártatlanabb feltevés, de lehet egy eleve elhatározott támadó háborúnak igazolása és előkészülete is, és ez már borzasztó gondolat! Azonban a veszély nemcsak a szándékokban és a helyzetben, de az ezekből folyó előkészületekben is rejlik. Mert a kölcsönös fegyverkezés mégis könnyebben vezethet, először diplomatiai, később fegyveres összeütközésre, a francziák és németek közt ép úgy, mint más államok közt, mintha az érdekellentétek élesebbek, a függő kérdések számosabbak és nehezebbek lennének, mint most. Jól ha Churchill lord, az élesre fent kard mindig veszélyes, sőt csábító. Mert ha már meg van téve az előkészület, a háborúra, minden szó könnyebben provokálhatja, minden kis cselekedet könynyebben előidézi azt, mintha ezek mögött még a fegyverkezés és hadi készülődések nincsenek annyira előhaladva. Sőt, épen a franczia-német viszonyokra nézve az a különös, hogy diplomatiai nehézségek, úgynevezett, függő kérdések nem is léteznek. Mert Elsass és Lotharingia lehet ugyan a Revanche czélja, de ez függő kérdésnek nem tekinthető, mert különben a lefolyt 16 év alatt máskor is könynyen idézhetett volna elő háborút a két fél között; sőt erre — német zászló letépések, német üldözések és tüntetések alkalmával — többször volt több ok is, mint most. Ha tehát eddig Németország sohasem tartott szükségesnek oly nagymértékű készülődést, mint most, félől, hogy vagy szándékai, vagy az oroszfranczia viszonyokban észlelt tapasztalatai teszik ezt szükségessé. Ez elég ok az aggodalomra! E mellett — a bolgár kérdés és azzal szemben az Oroszország, Törökország és monarchiánk fegyverkezése és viszonya egy acutabbnak látszó bajra mutat, de nem lehetetlen, hogy ez éppen azért acut, mert nyugaton készül valami, vagy megfordítva. Erről beszélni sem lehet sokat. Elég az hozzá, hogy a helyzet nagyon bonyolult, nagyon bizonytalan, a háború a levegőben van, noha sem kezdeményezőit, sem tényezőit, sem czélját most még megmondani nem lehet, hanem azért készül, fegyverkezik, költekezik, tapogatódzik és aggódik mindenik, anélkül, hogy megmondaná: mire, mi czélból, meddig? Pedig a népek már szeretnék látni a dolog végét, vagy jobban mondva: biztosan tudni, hogy el sem kezdik azt! Budapest, január 31. A házszabályok revisiójának kérdése rövid idő alatt napirendre kerül. Nem általános revisióról van szó. Nem a házszabályok szigorúvá tételéről. Nem az elnöki jogok széles körű kiterjesztéséről. Kétségkívül ezekre is szükség leendett. Nem azért, mintha bárki is meg akarná szorítani a parlamenti szólásszabadságot. Erre nem gondolt soha senki. Azért sem, mintha a többség mindenhatósága által el akarná valaki nyomni a kisebbséget. Hiszen ez a kisebbség, ez az ellenzék inkább megerősítésre, mint gyengítésre szorul. A Parlamentarismus érdekében mindent el kellene követni, hogy az valahára életre valóbb legyen. Ezt az ellenzéket nem kell paralysálni, paralysálja az önmagát. De igenis szükséges volna a parlament hatalmának növelése. Szükség volna arra, hogy a parlament méltósága erősebb garantiák által vétessék körül. Szükség volna a koronként megújuló parlamenti botrányok ellensúlyozására. Szükség volna azon sérelmek orvoslására, melyeket a parlamentben ott jelenlevő, vagy oly egyének ellen követnek el, kik a parlamentnek nem lévén tagjai, nem védhetik magukat közvetlenül. Szükség volna a parlamenti tárgyalások méltóságának megotalmazására. Tehát mind oly dolgokra, melyek a Parlamentarismus érdeke követel, de követel egyszersmind a kisebbségé. A szabadelvű párt, erejének tudatában, sohasem volt erőszakos. Nem iparkodott soha elnyomni a kisebbséget. Erre pedig akárhányszor volt provocálva. Provocálta az ellenzéki harag kiméletlen kitörése. Provocálta a pártszenvedély elharapózása. Haragosan követelte néha azon tüzelő athmosphaera, mely szinte lángot fogott a házban. Védelemre oly roppant többség, mint a szabadelvű párt nem szorult. Ha ez a párt a haraggal szembe haragot, a gyűlölettel szembe gyűlöletet, az erőszakossággal szembe erőszakosságot szegez valamily sorsa leendett az ellenzéknek? Akinek védelemre van szüksége, az a minoritás. Minden törvény a gyengét védi az erős ellenében és nem megfordítva. A szabadelvű párttal szemben az ellenzék nem szorult védelemre, de midőn átalános szabályok megalkotásáról van szó, nem speciális pártokat, hanem az alapelveket kell szem előtt tartani. Éz azért leendett szükség rá, hogy a parlamenti fegyelem fékei megszoktassanak. Vagy inkább, hogy egyátalán valami féke legyen a tárgyalásnak az elnök tapintatán és tárgyilagosságán kívül. Csak akkora hatalommal kellene felruházni — s pedig a Parlamentarismus miatt, parlamentünket, amenynyivel a nyugati parlamentek bírnak. Az angol parlament hatalmának egy tized része elég volna a mi képviselőházunk számára. De mind e kérdés a jövőnek van fenntartva. A szabadelvű párt elmondhatja , hogy több mint tíz éves uralma alatt egyetlen egy megszorító rendszabályt sem hozott létre sem a parlament, sem a sajtó ellenében. Még oly szabályt sem, mely a parlamentnek és a sajtónak előnyére vált volna. És e tekintetben is megmutatta a szabadelvű párt, de leginkább megmutatta annak vezére, Tisza Kálmán kormányelnök, hogy mily jól ismeri a magyar jellemet. Voltak ennek az országnak rossz napjai. Voltak pillanatok, midőn már-már attól lehetett tartani, hogy a pártszenvedély — úgy a parlamentben, mint a sajtóban, feldúlja ezt az országot. Nem történt. A magyar jellem kizárja a túlzások végleteit, bármily könynyen beleesik a túlzásba. Anglián kívül nincs ország, ahol a teljes szabadságnak oly kevés kihágása volna, mint nálunk. Csakhogy Anliában a legszigorúbb, legerőszakosabb törvények, bár mint a fenevadak lánczra kötve, de mégis léteznek. Végső esetben e fenevadak egyikét-másikát vagy egész csapatát lehetne kibocsátani. Nálunk ellenben még fenyegetésképen sem mutat a hatalom semmi ijesztőt. És mégis a szabadelvű kormány uralma meg tudta egyeztetni a rendet és szabadságot. S most, midőn a házszabályok egy részének — a verificationális eljárásnak — revisiójáról van szó, a szabadelvű párt és kormány most sem saját hatalmának erősítésére s nem a kisebbség elnyomására törekszik Ellenkezőleg a czél az, hogy a kisebbségi jogok nagyobb garantiát nyerjenek. A czél az, hogy a választások elleni kérvényeket, pusztán formai okokból ne kelljen és ne lehessen oly könnyen visszautasítani. Az eddigi igazolási eljárásnak ugyanis az volt a hibája, hogy a legalaposabb petitiókat kisszerű alakiságok miatt vissza kellett utasítani. A szabadelvű párt a verificationál is megmutatta, hogy saját hasznára nem él vissza hatalmával. De pártkülönbség nélkül lehetségessé kell tenni a jogtalanul szerzett mandátumok megsemmisítését. Az ellenzék eddig nem sok jelét adta tárgyilagosságának és lejalitásának. A jelen esetben mégis feltesszük róla, hogy elismeri a szabadelvű kormány és párt önzetlenségét. Öt évi mandátumról van szó és a szabadelvű kormány iparkodik meggátolni vagy megtorolni a visszaéléseket. Csak oly mandátumokat akar, melyek jogosan, törvényes eszközöket szereztetnek. Ily rendszabályokat többség és kormány másutt sem indítványozni, sem keresztülvinni nem igen szoktak. Mindenütt másutt az ellenzék agitatiója érlelte meg azokat. Az 1868-as angol törvényt, mely a parlament felett a bírói hatalmat építette fel az igazolási kérdésekben, szintén az ellenzék izgatta ki. A kérdésnek ily megoldását maga a kormány már indítványozta, de a parlament soha sem fogadta el. Nézetünk szerint helyesen. A hatalmi egyensúly felzavarása volna az, ha a bíróság döntene a felett, váljon egy mandátum érvényes-e, vagy sem. Az angol parlament aggodalom nélkül bízhatta a rendkívül fontos ügyet a bíróságra, mert e parlamentnek oly nagy hatalmi köre van, hogy abból feláldozhatott valamit. És feláldozhatott a nélkül, hogy nullifkáltatásának esélye fenforoghatna. A magyar parlament az igazolási eljárást nem adhatja ki kezeiből anélkül, hogy tekintélyén csorbát ejtsen. És nem is szükséges kiadnia, midőn szigorúbbá lehet tenni az igazolási eljárást a parlament hatáskörében is. Erre törekszik a kormány és a szabadelvű párt. Nem kétkedünk, hogy törekvése sikerülni fog. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. BELPOLL, Budapest, jan. 31. (A képviselőház ülése.) A képviselőház holnap, február hó 1-én, kedden, d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: A költségvetés részletes tárgyalása és pedig a miniszterelnökség költségvetése az ugyanazon füzetben levő tételek, továbbá a belügyminisztérium költségvetése, kapcsolatban a pénzügyi bizottság 441. számú jelentésével a belügyminiszternek az 1885. évi 24. t. sz. alapján szükségessé vált átmeneti rendkívüli kiadásokra vonatkozó előterjesztéséről, melynek a belügymminisztérium költségvetésével egyidejű tárgyalását a ház elhatározta. Budapest, jan. 31. (A főrendiház bizottságaiból.) A főrendiház pénzügyi bizottsága holnap, február hó 1-én délelőtt 12 órakor ülést tart, melynek tárgyai: A honvédelmi minisztérium elhelyezésére szolgáló államépületttel szomszédos teleknek és az azon levő épületnek megvételéről szóló törvényjavaslat tárgyalása. A közjogi és törvénykezésügyi bizottság február hó - án d. e. 12 órakor ülést tart, melynek tárgyai: Az 1878. V. t. ez. 27. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az igazoló bizottság február hó 2-án délelőtt 11 órakor ülést tart. Napirend: Gróf Zichy Béla és báró Wodianer Albert igazolása és egyéb folyó ügyek. Budapest, jan. 31. (A miniszterelnök válasza.) Tisza Kálmán miniszterelnök Irányi Dániel képviselő kérdéseire a külügyi helyzetre vonatkozólag adott válaszában, ma egész terjedelmében megerősítette eddigi jelentéseinket az iránt, hogy a hadügyi administrate hadszerelvény-kiegészítéseket és élelmi czikk beszerzéseket foganatosított. Azon észrevétellel — írja a »Budapester Correspondent — hogy a kizárólag óvatosságból eredő ezen intézkedések az illetékes törvényhozási factorok hozzájárulásának kikérésével fognak történni«, a miniszterelnök egyáltalában még nem mondta azt, hogy a delegációk egy rendkívüli ülésszakra a legközelebbi időben feltétlenül egybe is fognak hivatni, miután a hadügyi administráció rendkívüli kiadásainak fedezése szűkebb keretben a közös és a két államkormányok felelősségére is megtörténhetik, másrészt pedig bizonyos, kivált a honvédségek és a népfölkelés részére szánt készletek beszerzésének megszavazása a mindkét részen levő parlamentek elé tartozik. Mindazonáltal a delegációknak egy rendkívüli ülésszakra való egybehívásának lehetőségét mindenesetre szem előtt kell tartani, minthogy a monarchia azon helyzetbe fog juthatni, hogy tisztán a béke fentartásának érdekében nagyobb szabású évrendszabályokhoz lesz kénytelen nyúlni. A jelenlegi ülésszakra az őszön megválasztott delegáciak ezen esetre ismét Budapestre fognának egybehivatni. Budapest, jan. 31. (A kiegyezési tárgyalások.) A magyar és az osztrák miniszterek közt a még fenforgó kiegyezési kérdésekre nézve legújabban lefolyt tárgyalások — mint a »Bud. Corr.« írja, — egy irányban sem vezettek megállapodásra. A kiegyezési tárgyalások eddigi lefolyása jogosultnak tünteti fel azon gyanítást, hogy az osztrák kormány maga sem viseltetik valamely különös érdekkel a kiegyezés létrejövetele iránt. Az osztrák minisztérium előtt jelenleg a még függőben levő differenciákra nézve a magyar kormány oly formulázott alternatív javaslat fekszenek, melyek a legmesszebb menő előzékenységről tanúskodnak részünkről. Ha ezek a propositiók sem vezetnek megállapodásra, a további tárgyalások minden alapja hiányozni fogna. Budapest, jan. 31. (A kérvénybizottság ülése.) A képviselőház kérvényi bizottsága Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyaltattak több törvényhatóságnak a magyar nyelv diplomatikai érvényére vonatkozó feliratai, a székesfehérvári ügyvédi kamarának a bélyeg- és jogilleték felemelése ellen intézett kérvénye és számos magánügyben beadott kérvények, melyek Zeyk Dániel előadói javaslata szerint nyertek elintézést. Budapest, jan. 31. (A szadelvűpárt értekezlete.) Az országgyűlési szabadelvűpárt ma d. u. 6 órakor Vizsolyi elnöklete alatt folytatta az állami költségvetés részletes tárgyalását. Elsősorban a belügyminiszteri tárcaa költségvetése vétetett fel és fogadtatott el, melyet Rakovszky István előadó tüzetesen indokolt. A tárgyalás közben Vargics Imre, Szivák Imre és Török Zoltán szólaltak fel, kiknek Tisza Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter megadván a szükséges felvilágosításokat, áttért az értekezlet a pénzügyi tárcza költségvetésére, melyet Hegedűs Sándor előadó indokolt s mely észrevétel nélkül elfogadtatván, a tanácskozás véget ért. Az értekezleten Szapáry dr. pénzügyminiszter kíséretében jelen volt Márffy Ágost helyettes államtitkár. Budapest, jan. 31. (Az idei sorozás Pestmegyében.) A katonai parancsnokságok Pestmegye sorozási bizottságával egyetértőleg az 1887-ik évi ujonczálatásra vonatkozólag a következő határnapokban állapodtak meg. A sorozás márczius 1- én kezdődik s bezárólag április 30-ig tart. A 32-ik hadkiegészítő parancsnokság részére ujonczoz a sorozó bizottság a váczi felső sorozó járásban Vácz székhelyen márczius 1—5-ike közt; a vácz-városi sorozó járásban márczius 7—9-ike közt; a szentendrei sorozó járásban Szent-Endre székhelyen márczius 11 — 12-én; a pilisi felső sorozó járásban Budapest (Császárfürdő) székhelyen márczius 14 —18-ika közt; a pesti felső sorozó járásban Monor székhelyen márczius 21-től 26-ig; a pesti alsó sorozó járásban Ráczkeve székhelyen márczius 28-tól április 2- ig; a pilisi alsó sorozó járásban Bia székhelyen április 4., 5., 6., 7., 15. és 16-án ; a pesti közép sorozó járásban Alsó-Dabas székhelyen április 18—23-ika közt s a váczi alsó sorozó járásban Gödöllő székhelyen április 25-től 30-ig. A 38-ik hadkiegészítő parancsnokság részére soroznak a halasvárosi sorozó járásban Halason márczius 9 11-ike közt; a solti alsó sorozó járásban Kis-Kőrös székhelyen márczius 12—18-ika közt; a solti közép sorozó járásban Kalocsa székhelyen márczius 20-tól 29-ig; a kiskun felső sorozó járásban Szabadszállás székhelyen márczius 31-től április 2-ig; a solti felső sorozó járásban Duna-Vecse székhelyen április 4., 5., 6., 7. és 9-én ; a czegléd-városi sorozó járásban Czegléden április 14—16-ika közt; a nagy-kőrösvárosi sorozó járásban Nagy-Kőrösön április 18-tól 20-ig; a félegyháza-városi sorozó járásban Félegyházán április 22-től 26-ig s a kiskun alsó sorozó járásban Félegyháza székhelyen április 27-től 30-ig. A 68-ik hadkiegészítő parancsnoksághoz ujonczoznak: a kecskeméti alsó sorozó járásban Abony székhelyen márczius 4—8-ika közt s a kecskeméti felső sorozó járásban Nagy-Káta székhelyen márczius 10—12-ike közt. Budapest, jan. 31. (A nyugdíj és végkielégítés megalapítása az államszolgálatban.) Az államszolgálatba lépéskor elért életkornak a nyugdíj vagy végkielégítés megállapításánál leendő figyelembe vétele iránt a pénzügyminiszter körrendeletet intézett a pénzügyi hatóságokhoz, utasítván őket, hogy az állami tisztviselők, altisztek és szolgák, valamint azok özvegyei és árvái által nyugdíj, illetőleg egyszer mindenkorra való részeltetés (végkielégítés) elnyerésére irányzott kérvények elbírálása alkalmával az életévet, melyben az illető tisztviselő, altiszt vagy szolga államszolgálatát megkezdette, pontosan állapítsák meg és az 1885 évi XI. törvényczikknek rendelései értelmében járjanak el. Budapest, jan. 31. (A mérsékelt ellenzék értekezlete.) Az országgyűlési mérsékelt ellenzék ma este Ernuszt Kelemen elnöklete alatt tartott értekezletén tárgyalás alá vette a belügyminiszteri tárca költségvetését, melyet Horánszky Nándor ismertetett. Elhatároztatott, hogy az operaház részére előirányzott subventiót, valamint az újonnan rendszeresítendő főispáni titkárok fizetésére szánt összeget a párt nem szavazza meg, valamint megtagadja a fővárosi rendőrségnek a tavalyihoz képest indokolatlanul felemelt előirányzatát is. Ezután az értekezlet tárgyalás alá vette és elfogadta a pénzügyi bizottság jelentését a belügyminiszternek az 1885. évi 24. t. sz. alapján szükségessé vált átmeneti rendkívüli kiadásokra vonatkozó előterjesztéséről. A legközelebbi ülést holnap este 6 órára tűzték ki. Ipolyság, jan. 25. (A bonni ellenzék panaszai. [Saját levelezőnktől.] Az ipolysági kir. törvényszék előtt f. hó 21-én került végtárgyalásra azon úgynevezett bűnperek egyike, amelyekkel a bonni ellenzék három év óta foglalkoztatja a sajtót, szánalmat és részvétet ébresztendő, veszett ügyük és most már bomladozó pártjuk iránt. A vád alapját, melyet az ellenzéki furfang valóságos rémtörténette s hasonlóan a hírlapokban az ellenzék »politikai atrocity tőkévé« felfújt, abból áll, hogy az 1884-iki választások alkalmával, midőn Podborszky György szabadelvű párti képviselőjelölt körútját megtartva, fényes kíséretével Bélre is bevonult, a Simonyi Gyula által összegyűjtött tömeg által lármával, ordítással és fenyegetéssel fogadtatott. A szabadelvű párti választók megbotránkozva ezen qualificálhatlan eljárás fölött, többen közülök Simonyit rendre utasították. Szó szót ért s e közben id. Marek Károly járási erdész és Bory Tivadar közjegyző Simonyit sértő kifejezéssel illették. E közben odaérkezett ifj. Marek Károly szolgabiró s látva azt, hogy Simonyi lármás, sőt fenyegető magatartása, valamint izgatása által az összeütközés alig lesz elkerülhető, ennek meggátlása végett őt csendőrök által a Bélen jelen volt főszolgabíró elé rendeltette. Ez a száraz tény, melylyel szemben az ipolysági törvényszék, daczára annak, hogy a vádlottak egyike sem vonta tagadásba az előbb ismertetett cselekményt, mégis három éven át vizsgálódott és tárgyalgatott mindaddig, míg a 21-iki egész napon át tartott tárgyalás után ítéletileg kimondotta, hogy ifj. Marek Károly szolgabíró a személyes szabadság megsértése miatt 40 frt, Bory Tivadar és id. Marek Károly a személyes szabadság megsértése miatt az előbbi 20 frt, az utóbbi 15 frt pénzbüntetésben marasztaltatik. Az idő rövidsége miatt nem lehetvén megszerezni a törvényszék ítélet- és indokolásának hiteles szövegét, s így csak kivonatban közölhetjük annak tartalmát, melyet a bírói ítélet iránti minden tiszteletünk mellett sem tarthatunk olyannak, hogy az akár a felsőbb fokú bíróság, akár az elfogulatlan közvélemény előtt a criticát kiállhassa. Erősen meg vagyunk győződve, hogy a felsőbb fokú bíróság figyelemmel ama súlyos felelősségre, mely ifj. Marek Károly szolgabirót a kitörőben levő zavargással szemben illette, nem fogja Simonyinak általa történt elővezettettését a személyes szabadság büntetendő megsértésének tekinteni. Id. Marek Károly és Bori Tivadarra nézve, másként áll a dolog. Ezek már akár jogosan akár nem, az mindegy, de hát sérrtő kifejezést használtak Simonyi ellen. Nem is tagadták ezt, nyíltan beismerték eme cselekményüket. Természtes tehát, hogy törvényeink szerint büntetendők. Csak egyet nem értünk ez ügyben, és pedig azt, hogy mi köze id. Marek Károly és Bory Tivadar becsületsértési ügyének ifj. Marek Károly szolgabírró hivatalos eljárása és ez által állítólag elkövetett hivatalos hatalommal való visszaéléséhez, hiszen tudtunkkal ezen cselekményért a járásbíróság illetékessége elé tartoznának, vagy a bűnközösségnek az is szolgálhat alapjául, hogy Simonyinak tetszett összes sérelmeit egy feljelentésbe összefoglalni! Hát már e felett nálunk a vádló és nem a bíró rendelkezik. Ily kivételes jogviszonyok mellett lehető csak az, hogy ellenzéki polgártársaink épülésére és a hatósági tekintély emelésére (?) egymás után jönnek vád alá tisztviselőink, zavartatik a közigazgatási szolgálat, és mindez csak azért csinálódik, hogy megadassák a látszat, a honti ellenzék banda-bandáinak jogosultságára. Brassó, jan. 18.*) (Brassómegye közigazgatása az 1886. évben.) [Saját levelezőnktől.] Brassómegye közigazgatási bizottsága a napokban tartotta idei első gyűlését, melyen bemutattalak a múlt év második feléről szóló összes félévi jelentések. — Boll Gyula kir. tanácsos alispán akadályozva van az elnöklésben, üdvözli az uj évben a tagokat s megnyitja az ülést. Mindenekelőtt Tompa Sándor megyei főjegyző referált néhány katonaelbocsátási ügyet, melyek után egyenként mutatták be a szakelőadók féléves jelentéseiket. Ezekből kiveszszük a következő adatokat : A múlt év második felében a közig. biz. két ülést tartott. Beérkezett e bizottsághoz 491 ügy darab, melyek mind el vannak intézve. A megyei iktatóba beérkezett 5735 darab, melyek közül 5443 el is van intézve. Fegyelmi ügy csak egy tárgyaltatott. Fellebbezés beadatott 75, melyek közül hely adatott 36-nak. A közigazgatási bizottság személyzetében semminemű változás elő nem fordult. A közigazgatás menete az egész megyében rendes volt. A megyei pénztári alapok teljes rendben van*) Tárgyhalmaz miatt késett. A szerk.