Nemzet, 1887. február (6. évfolyam, 1589-1616. szám)

1887-02-01 / 1589. szám

„..a-- feaJfciKTMtóTOfll!« • geffenparek­ tert?s Ath­enaouaj-épület, 1. emelet* A lap szellemi részét illető minden le:.lem­ény' a szerkesztőség­­h­ez intézendő. Bém­entetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésért nem­ vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 5 kr. Reggeli kiadás: 1589. (31.) szám. Budapest, 1887. Kedd február 1. Kiadó-hivatal.: ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda*­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hón*Pra ....................~ ~ f, *..........S írt 3 hónapra­­ « * 6 hónapra ig , Az esti kiadás postai különküldéseárt felü­l­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 5 kr. VI. évi folyam. Budapest, január 31. Németország és Francziaország közt a helyzet napról napra feszültebb és harczia­­sabb lesz. Az aggodalom a béke miatt, egé­szen feléjük fordul. De azért monarchiánk és Oroszország is érzik, hogy mindenre el kell készülve lenniük, az utóbbi, mert így akarja monarchiánk, mert azzal kénytelen. Sőt a helyzet válságos voltát mi sem bi­zonyítja inkább, mint az, hogy míg egyfelől mindenik nagy hatalmasság képviselője a legbékésebb nyilatkozatokat teszi, a béke fentartásának szükségét hangsúlyozza, addig másfelől indokolja azt is, hogy fegyverkez­nie kell, még az olyan focuson kívül eső ál­lam is, milyen Anglia, mely szintén siet is­métlő fegyvereket beszerezni, önkényteseit ágyukkal jobban ellátni. Pedig ezt a roha­mos, átalános és nagymérvű fegyverkezést h­asonlító Salisbury bógörgeteghez, mely alatt járunk békét hirdetve és várjuk, hogy mikor szakad a nyakunkba. Hanem azért még Své­zia, Svájcz, Dánia, Szerbia, Görög­ország is ép úgy sietnek az ismétlőfegyverek beszerzésével, mint a nagyhatalmasságok, de ezek már nem érik be a h­arczképesség fej­lesztésével, hanem mindazon intézkedéseket megteszik, melyek csakis egy közvetlen ki­törőben levő háború által indokolhatók, annyira költséges rendszabályok, milyen például a lókiviteli tilalom, barakkok fel­állítása, a határokon kellőnél nagyobb számú csapatok elhelyezése, s élelmezési czikkeknek nagyobb mértékben beszer­zése, a mozgósításra vonatkozó előkészüle­tek, tartalékosok behívása. Pedig mindezt most már — különböző fokozatban — 5 ál­lam végzi el. Németország van legelői, mert ő már a lókiviteli tilalmat foganatosító és az ismétlő fegyverekkel való begyakorlás czímén a tartalékosokat is behívta; azután jön Oroszország, Francziaország, monar­chiánk és Törökország, megtéve, előkészítve mindent, a­mi egy háborúnak akár katonai, akár forgalmi, akár élelmezési, akár egész­­ségügyi követelményeinek megfelel. És ha egyenkint vesszük az illető álla­mokat, illetőleg h­a egyenkint vizsgáljuk azon helyzetet és felelősséget, melyben van­nak, mindeniknek igazat adni és mindenik kormánynak, a készülődésért és költekezés­ért a felmentést megadni vagyunk kénytele­nek. Mert készületlenül, megtámadásnak egyik sem teheti ki magát , illetőleg hazáját. És még az elfogulatlan Salis­bury is constatálja azt, hogy Franczia­ország felől ép úgy jöhet a veszély, mint származhatik az a bolgár kérdésből, noha a németországi készülődések a franczia csapat­­csoportosításon jóval túlmenteknek látszanak és különösen a lókiviteli tilalom, valamint a tartalékosok behívása, már a legmesszibb menő rendszabályok közé tartoznak, úgy, hogy épen nem csodálkozunk, hogy a fran­czia lapok meg Németországot vádolják hábo­rús szándékkal és már csak az önvédelem szem­pontjából is indokoltnak tartják a részükről való fegyverkezést, határvédelmi intézkedé­seket, csapatok csoportosítását. Hogy a nyugati — majd nem mond­hatnék — harc­téren maradjunk, csakugyan nehéz eldönteni azt a kérdést, hogy melyik részen áll a harczvágy, melyik fél készül tá­madásra, illetőleg melyik az a hógörgeteg, mely alatt jár a másik fél, aggódó, de békés szándékkal, félvén attól, hogy ártatlan nya­kába szakad. Ha az ember vissza­megy azon chauvi­­nista izgatásokra, melyeket nemcsak a fran­czia nemzeti liga fanaticusai, de még Boulan­ger hadügyminiszter is folytattak, ha a re­­vanche-nak folytonos emlegetését nem felejti el; természetes, hogy a néhány hét óta hig­gadtabban beszélő Boulanger és elhallgató franczia izgatás az elfogulatlan előtt sem tűnik fel egészen természetes fordulatnak, melylyel szemben a németekben a ko­rábbi izgatások és agyarkodások folytán felszaporodott gyanú nem egy könnyen fog lefegyverkezni, sőt talán épen emiatt élesebbé lett és e miatt gyorsította a fegy­verkezést és hadi készülődéseket, előintéz­­kedéseket. De azért, másfelől, nekünk, a távolból, úgy tetszik, hogy mégis igen eről­tetett dolog, Francziaország mostani helyzetében és hangulatában annyi okot látni aggodalomra és oly kényszerítő indokot, a legmesszibb menő előkészületek megtételére, mennyit Németország elárul. Lehet ebben el­­rettentési tactica és túlzás, úgy a franczia kormánynyal, mint a német választókkal szemben, és ez még a legártatlanabb feltevés, de lehet egy eleve elhatározott támadó há­borúnak igazolása és előkészülete is, és ez már borzasztó gondolat! Azonban a veszély nemcsak a szándé­kokban és a helyzetben, de az ezekből folyó előkészületekben is rejlik. Mert a kölcsönös fegyverkezés mégis könnyebben vezethet, először diplomatiai, később fegyveres össze­ütközésre, a francziák és németek közt ép úgy, mint más államok közt, mintha az ér­dekellentétek élesebbek, a függő kérdések számosabbak és nehezebbek lennének, mint most. Jól h­a Churchill lord, az élesre fent kard mindig veszélyes, sőt csábító. Mert ha már meg van téve az előké­szület, a háborúra, minden szó könnyebben provokálh­atja, minden kis cselekedet köny­­nyebben előidézi azt, mintha ezek mögött még a fegyverkezés és hadi készülődések nincse­nek annyira előhaladva. Sőt, épen a franczia-német viszo­nyokra nézve az a különös, hogy diplo­matiai nehézségek, úgynevezett, függő kér­dések nem is léteznek. Mert Elsass­ és Lotha­­ringia lehet ugyan a Revanche czélja, de ez függő kérdésnek nem tekinthető, mert kü­lönben a lefolyt 16 év alatt máskor is köny­­nyen idézhetett volna elő háborút a két fél között; sőt erre — német zászló letépések, né­met üldözések és tüntetések alkalmával — többször volt több ok is, mint most. Ha tehát eddig Németország sohasem tartott szükséges­nek oly nagymértékű készülődést, mint most, félől, hogy vagy szándékai, vagy az orosz­­franczia viszonyokban észlelt tapasztalatai te­szik ezt szükségessé. Ez elég ok az aggodalomra! E mellett — a bolgár kérdés és azzal szemben az Orosz­ország, Törökország és monarchiánk fegyver­kezése és viszonya egy acutabbnak látszó bajra mutat, de nem lehetetlen, hogy ez éppen azért acut, mert nyugaton készül valami, vagy megfordítva. Erről beszélni sem lehet sokat. Elég az hozzá, hogy a helyzet nagyon bonyolult, nagyon bizonytalan, a háború a levegőben van, noha sem kezdeményezőit, sem tényezőit, sem czélját most még meg­mondani nem lehet, hanem azért készül, fegy­verkezik, költekezik, tapogatódzik és aggódik mindenik, a­nélkül, hogy megmondaná: mire, mi czélból, meddig? Pedig a népek már szeretnék látni a do­log végét, vagy jobban mondva: biztosan tudni, hogy el sem kezdik azt! Budapest, január 31. A házszabályok revisiójának kérdése rövid idő alatt napirendre kerül. Nem általá­nos revisióról van szó. Nem a házszabályok szigorúvá tételéről. Nem az elnöki jogok szé­les körű kiterjesztéséről. Kétségkívül ezekre is szükség leendett. Nem azért, mintha bárki is meg akarná szorí­tani a parlamenti szólásszabadságot. Erre nem gondolt soha senki. Azért sem, mintha a több­ség mindenhatósága által el akarná valaki nyomni a kisebbséget. Hiszen ez a kisebb­ség, ez az ellenzék inkább megerősítésre, mint gyengítésre szorul. A Parlamentarismus ér­dekében mindent el kellene követni, hogy az valahára életre valóbb legyen. Ezt az ellen­zéket nem kell paralysálni, paralysálja az ön­magát. De igen­is szükséges volna a parla­ment hatalmának növelése. Szükség volna arra, hogy a parlament méltósága erősebb ga­­rantiák által vétessék körül. Szükség volna a koronként megújuló parlamenti botrányok ellensúlyozására. Szükség volna azon sérel­mek orvoslására, melyeket a parlamentben ott jelenlevő, vagy oly egyének ellen követ­nek el, kik a parlamentnek nem lévén tagjai, nem védhetik magukat közvetlenül. Szükség volna a parlamenti tárgyalások méltóságának megotalmazására. Tehát mind oly dolgokra, melyek a Parlamentarismus érdeke követel, de követel egyszersmind a kisebbségé. A szabadelvű­ párt, erejének tudatában, sohasem volt erőszakos. Nem iparkodott soha elnyomni a kisebbséget. Erre pedig akár­hányszor volt provocálva. Provocálta az el­lenzéki harag kiméletlen kitörése. Provocálta a pártszenvedély elharapózása. Haragosan követelte néha azon tüzelő athmosph­aera, mely szinte lángot fogott a házban. Védelemre oly roppant többség, mint a szabadelvű párt nem szorult. Ha ez a párt a haraggal szembe haragot, a gyűlölettel szem­­be gyűlöletet, az erőszakossággal szembe erő­szakosságot szegez vala­­mily sorsa leendett az ellenzéknek? Akinek védelemre van szüksége, az a minoritás. Minden törvény a gyengét védi az erős ellenében és nem megfordítva. A sza­badelvű párttal szemben az ellenzék nem szo­rult védelemre, de midőn átalános szabályok megalkotásáról van szó, nem speciális párto­kat, hanem az alapelveket kell szem előtt tartani. Éz azért leendett szükség rá, hogy a parlamenti fegyelem fékei megszok­tassanak. V­agy inkább, hogy egyátalán valami féke legyen a tárgyalásnak az elnök tapintatán és tárgyilagosságán kívül. Csak akkora hata­lommal kellene felruházni — s pedig a Par­lamentarismus miatt, parlamentünket, ameny­­nyivel a nyugati parlamentek bírnak. Az an­gol parlament hatalmának egy tized ré­sze elég volna a mi képviselőházunk szá­mára. De mind e kérdés a jövőnek van fenn­tartva. A szabadelvű párt elmondhatja , hogy több mint tíz éves uralma alatt egyetlen egy megszorító rendszabályt sem hozott létre sem a parlament, sem a sajtó ellenében. Még oly szabályt sem, mely a parlamentnek és a sajtónak előnyére vált volna. És e tekintetben is megmutatta a sza­badelvű párt, de leginkább megmutatta an­nak vezére, Tisza Kálmán kormányelnök, hogy mily jól ismeri a magyar jellemet. Voltak ennek az országnak rossz napjai. Voltak pillanatok, midőn már-már attól lehe­tett tartani, hogy a pártszenvedély — úgy a parlamentben, mint a sajtóban, feldúlja ezt az országot. Nem történt. A magyar jellem kizárja a túlzások végleteit, bármily köny­­nyen beleesik a túlzásba. A­nglián kívül nincs ország, a­hol a teljes szabadságnak oly kevés kihágása volna, mint nálunk. Csakhogy An­­liában a legszigorúbb, legerőszakosabb törvé­nyek, bár mint a fenevadak lánczra kötve, de mégis léteznek. Végső esetben e fenevadak egyikét-másikát vagy egész csapatát lehetne kibocsátani. Nálunk ellenben még fenyege­tésképen sem mutat a hatalom semmi ijesz­tőt. És mégis a szabadelvű kormány uralma meg tudta egyeztetni a rendet és szabad­ságot. S most, midőn a házszabályok egy ré­szének — a verificationális eljárásnak — re­­visiójáról van szó, a szabadelvű párt és kormány most sem saját hatalmának erősíté­sére s nem a kisebbség elnyomására törek­szik Ellenkezőleg a czél az, hogy a kisebb­ségi jogok nagyobb garantiát nyerjenek. A czél az, hogy a választások elleni kérvénye­ket, pusztán formai okokból ne kelljen és ne lehessen oly könnyen visszautasítani. Az ed­digi igazolási eljárásnak ugyanis az volt a hibája, hogy a legalaposabb petitiókat kis­szerű alakiságok miatt vissza kellett uta­sítani. A szabadelvű párt a verificationál is megmutatta, hogy saját hasznára nem él vissza hatalmával. De pártkülönbség nélkül lehetségessé kell tenni a jogtalanul szerzett mandátumok megsemmisítését. Az ellenzék eddig nem sok jelét adta tárgyilagosságának és lejalitásának. A jelen esetben mégis feltesszük róla, hogy elismeri a szabadelvű kormány és párt önzetlenségét. Öt évi mandátumról van szó és a sza­badelvű kormány iparkodik meggátolni vagy megtorolni a visszaéléseket. Csak oly mandá­tumokat akar, melyek jogosan, törvényes eszközöket szereztetnek. Ily rendszabályokat többség és kor­mány másutt sem indítványozni, sem ke­resztülvinni nem igen szoktak. Mindenütt másutt az ellenzék agitatiója érlelte meg azo­kat. Az 1868-as angol törvényt, mely a par­lament felett a bírói hatalmat építette fel az igazolási kérdésekben, szintén az ellenzék iz­gatta ki. A kérdésnek ily megoldását maga a kormány már indítványozta, de a parlament soha sem fogadta el. Nézetünk szerint helye­sen. A hatalmi egyensúly felzavarása volna az, ha a bíróság döntene a felett, váljon egy mandátum érvényes-e, vagy sem. Az angol parlament aggodalom nélkül bízhatta a rendkívül fontos ügyet a bíróságra, mert e parlamentnek oly nagy hatalmi köre van, hogy abból feláldozhatott valamit. És feláldozhatott a nélkül, hogy nullifk­áltatásá­­nak esélye fenforoghatna. A magyar parlament az igazolási eljá­rást nem adhatja ki kezeiből a­nélkül, hogy tekintélyén csorbát ejtsen. És nem is szüksé­ges kiadnia, midőn szigorúbbá lehet tenni az igazolási eljárást a parlament hatásköré­ben is. Erre törekszik a kormány és a szabad­elvű párt. Nem kétkedünk, hogy törekvése sikerülni fog. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. B­ELPOLL, Budapest, jan. 31. (A képviselőház ülése.) A képviselőház holnap, február hó 1-én, kedden, d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: A költségvetés részletes tárgyalása és pedig a minisz­terelnökség költségvetése az ugyanazon füzetben levő tételek, továbbá a belügyminisztérium költségvetése, kapcsolatban a pénzügyi bizottság 441. számú jelen­tésével a belügyminiszternek az 1885. évi 24. t. sz. alapján szükségessé vált átmeneti rendkívüli kiadá­sokra vonatkozó előterjesztéséről, melynek a belügy­­mminisztérium költségvetésével egyidejű tárgyalását a ház elhatározta. Budapest, jan. 31. (A főrendiház bi­zottságaiból.) A főrendiház pénzügyi bi­zottsága holnap, február hó 1-én délelőtt 12 órakor ülést tart, melynek tárgyai: A honvédelmi miniszté­rium elhelyezésére szolgáló államépületttel szomszé­dos teleknek és az azon levő épületnek megvételéről szóló törvényjavaslat tárgyalása. A közjogi és törvénykezésügyi bi­zottság február hó - án d. e. 12 órakor ülést tart, melynek tárgyai: Az 1878. V. t. ez. 27. §-ának mó­dosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az igazoló bizottság február hó 2-án délelőtt 11 órakor ülést tart. Napirend: Gróf Zichy Béla és báró Wodianer Albert igazolása és egyéb folyó ügyek. Budapest, jan. 31. (A m­i­n­i­s­z­t­e­r­e­l­n­ö­k v­á­lasza.) Tisza Kálmán miniszterelnök Irányi Dá­­­­niel képviselő kérdéseire a külügyi helyzetre vonat­kozólag adott válaszában, ma egész terjedelmében megerősítette eddigi jelentéseinket az iránt, hogy a hadügyi administrate hadszerelvény-kiegészítéseket és élelmi czikk beszerzéseket foganatosított. Azon észrevétellel — írja a »Budapester Correspondent — hogy a kizárólag óvatosságból eredő ezen intézkedé­sek az illetékes törvényhozási factorok hozzájáru­lásának kikérésével fognak történni«, a minisz­terelnök egyáltalában még nem mondta azt, hogy a delegációk egy rendkívüli ülésszakra a legközelebbi időben feltétlenül egybe is fognak hivatni, miután a hadügyi administráció rend­kívüli kiadásainak fedezése szűkebb keretben a közös és a két államkormányok felelősségére is meg­történhetik, másrészt pedig bizonyos, kivált a hon­védségek és a népfölkelés részére szánt készletek be­szerzésének megszavazása a mindkét részen levő par­lamentek elé tartozik.­­ Mindazonáltal a delegációk­­nak egy rendkívüli ülésszakra való egybehívásának lehetőségét mindenesetre szem előtt kell tartani, mint­hogy a monarchia azon helyzetbe fog juthatni, hogy tisztán a béke fentartásának érdekében nagyobb sza­bású évrendszabályokhoz lesz kénytelen nyúlni. A je­lenlegi ülésszakra az őszön megválasztott delegáciak ezen esetre ismét Budapestre fognának egybehivatni. Budapest, jan. 31. (A kiegyezési tár­gyalások.) A magyar és az osztrák miniszterek közt a még fenforgó kiegyezési kérdésekre nézve leg­újabban lefolyt tárgyalások — mint a »Bud. Corr.« írja, — egy irányban sem vezettek megállapodásra. A kiegyezési tárgyalások eddigi lefolyása jogosult­nak tünteti fel azon gyanítást, hogy az osztrák kor­mány maga sem viseltetik valamely különös ér­dekkel a kiegyezés létrejövetele iránt. Az osztrák minisztérium előtt jelenleg a még függőben levő diffe­­renciákra nézve a magyar kormány oly formulázott alternatív­ javaslat fekszenek, melyek a legmesszebb menő előzékenységről tanúskodnak részünkről. Ha ezek a propositiók sem vezetnek megállapodásra, a további tárgyalások minden alapja hiányozni fogna. Budapest, jan. 31. (A kér­vény­­­bizott­­ság ülése.) A képviselőház kérvényi bizottsága Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyaltattak több törvényhatóságnak a magyar nyelv diplomatikai érvényére vonatkozó feliratai, a székes­fehérvári ügyvédi kamarának a bélyeg- és jogilleték felemelése ellen intézett kérvénye és számos magán­ügyben beadott kérvények, melyek Z­e­y­k Dániel előadói javaslata szerint nyertek elintézést. Budapest, jan. 31. (A szadelvűpárt ér­tekezlete.) Az országgyűlési szabadelvűpárt ma d. u. 6 órakor Vizsolyi elnöklete alatt folytatta az állami költségvetés részletes tárgyalását. Első­sorban a belügyminiszteri tár­­c­a­a költségvetése vétetett fel és fogadtatott el, me­lyet Rakovszky István előadó tüzetesen indokolt. A tárgyalás közben V­a­r­g­i­c­s Imre, S­z­i­v­á­k Im­re és Török Zoltán szólaltak fel, kiknek Tisza Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter meg­adván a szükséges felvilágosításokat, áttért az érte­kezlet a pénzügyi tárcza költségvetésére, me­lyet Hegedűs Sándor előadó indokolt s mely ész­revétel nélkül elfogadtatván, a tanácskozás véget ért. Az értekezleten S­z­a­p­á­r­y dr. pénzügyminiszter kí­séretében jelen volt M­á­r­f­f­y Ágost helyettes ál­lamtitkár. Budapest, jan. 31. (Az idei sor­ozás Pest­­megyében.) A katonai parancsnokságok Pestme­gye sorozási bizottságával egyetértőleg az 1887-ik évi ujoncz­álatásra vonatkozólag a következő határ­napokban állapodtak meg. A sorozás márczius 1- én kezdődik s bezárólag április 30-ig tart. A 32-ik hadkiegészítő parancsnokság részére ujonczoz a sorozó bizottság a váczi felső sorozó já­rásban Vácz székhelyen márczius 1—5-ike közt; a vácz-városi sorozó járásban márczius 7—9-ike közt; a szent­endrei sorozó járásban Szent-Endre székhe­lyen márczius 11 — 12-én; a pilisi felső sorozó járás­ban Budapest (Császárfürdő) székhelyen márczius 14 —18-ika közt; a pesti felső sorozó járásban Monor székhelyen márczius 21-től 26-ig; a pesti alsó sorozó járásban Ráczkeve székhelyen márczius 28-tól április 2- ig; a pilisi alsó sorozó járásban Bia szék­helyen április 4., 5., 6., 7., 15. és 16-án ; a pesti közép sorozó járásban Alsó-Dabas székhelyen április 18—23-ika közt s a váczi alsó sorozó járásban Gö­döllő székhelyen április 25-től 30-ig. A 38-ik had­kiegészítő parancsnokság részére soroznak a halas­városi sorozó járásban Halason márczius 9 11-ike közt; a solti alsó sorozó járásban Kis-Kőrös székhe­lyen márczius 12—18-ika közt; a solti közép sorozó járásban Kalocsa székhelyen márczius 20-tól 29-ig; a kiskun felső sorozó járásban Szabadszállás székhe­lyen márczius 31-től április 2-ig; a solti felső sorozó járásban Duna-Vecse székhelyen április 4., 5., 6., 7. és 9-én ; a czegléd-városi sorozó járásban Czegléden április 14—16-ika közt; a nagy-kőrösvárosi sorozó járásban Nagy-Kőrösön április 18-tól 20-ig; a fél­­egyháza-városi sorozó járásban Félegyházán április 22-től 26-ig s a kis­kun alsó sorozó járásban Félegy­háza székhelyen április 27-től 30-ig. A 68-ik had­kiegészítő parancsnoksághoz ujonczoznak: a kecske­méti alsó sorozó járásban Abony székhelyen márczius 4—8-ika közt s a kecskeméti felső sorozó járásban Nagy-Káta székhelyen márczius 10—12-ike közt. Budapest, jan. 31. (A nyugdíj és vég­kielégítés megalapítása az államszol­gál­a­t­b­a­n.) Az államszolgálatba lépéskor elért élet­kornak a nyugdíj vagy végkielégítés megállapításánál leendő figyelembe vétele iránt a pénzügyminiszter körrendeletet intézett a pénzügyi hatóságokhoz, uta­sítván őket, hogy az állami tisztviselők, altisztek és szolgák, valamint azok özvegyei és árvái által nyug­díj, illetőleg egyszer mindenkorra való részeltetés (végkielégítés) elnyerésére irányzott kérvények elbí­rálása alkalmával az életévet, melyben az illető tiszt­viselő, altiszt vagy szolga államszolgálatát megkez­dette, pontosan állapítsák meg és az 1885 évi XI. törvényczikknek rendelései értelmében járjanak el. Budapest, jan. 31. (A mérsékelt ellen­zék értekezlete.) Az országgyűlési mérsékelt ellenzék ma este E­r­n­u­s­z­t Kelemen elnöklete alatt tartott értekezletén tárgyalás alá vette a belügymi­niszteri tárc­a költségvetését, melyet Horánszky Nándor ismertetett. Elhatároztatott, hogy az operaház részére előirányzott subventiót, valamint az újonnan rendszeresítendő főispáni titkárok fizetésére szánt összeget a párt nem szavazza meg, valamint megta­gadja a fővárosi rendőrségnek a tavalyihoz képest indokolatlanul felemelt előirányzatát is. Ezután az értekezlet tárgyalás alá vette és el­fogadta a pénzügyi bizottság jelentését a belügymi­niszternek az 1885. évi 24. t. sz. alapján szükségessé vált átmeneti rendkívüli kiadásokra vonatkozó elő­terjesztéséről. A legközelebbi ülést holnap este 6 órára tűzték ki. Ipolyság, jan. 25. (A bon­ni ellenzék pa­naszai. [Saját levelezőnktől.] Az ipolysági kir. törvényszék előtt f. hó 21-én került végtárgya­lásra azon úgynevezett bűnperek egyike, a­melyekkel a bonni ellenzék három év óta foglalkoztatja a sajtót, szánalmat és részvétet ébresztendő, veszett ügyük és most már bomladozó pártjuk iránt. A vád alapját, melyet az ellenzéki furfang valóságos rémtörténette s hasonlóan a hírlapokban az ellenzék »politikai atro­city tőkévé« felfújt, abból áll, hogy az 1884-iki vá­lasztások alkalmával, midőn Podborszky György sza­badelvű párti képviselőjelölt körútját megtartva, fé­nyes kíséretével Bélre is bevonult, a Simonyi Gyula által összegyűjtött tömeg által lármával, ordítással és fenyegetéssel fogadtatott. A szabadelvű párti választók megbotránkozva ezen qualificálhatlan eljárás fölött, többen közülök Simonyit rendre utasították. Szó szót ért s e közben id. Marek Károly járási erdész és Bory Tivadar köz­jegyző Simonyit sértő kifejezéssel illették. E közben odaérkezett ifj. Marek Károly szolgabiró s látva azt, hogy Simonyi lármás, sőt fenyegető magatartása, va­lamint izgatása által az összeütközés alig lesz elke­rülhető, ennek meggátlása végett őt csendőrök által a Bélen jelen volt főszolgabíró elé rendeltette. Ez a száraz tény, melylyel szemben az ipolysági törvény­szék, daczára annak, hogy a vádlottak egyike sem vonta tagadásba az előbb ismertetett cselekményt, még­is három éven át vizsgálódott és tár­gy­algatott mindaddig, míg a 21-iki egész na­pon át tartott tárgyalás után ítéletileg kimondotta, hogy ifj. Marek Károly szolgabíró a személyes sza­badság megsértése miatt 40 frt, Bory Tivadar és id. Marek Károly a személyes szabadság megsértése miatt az előbbi 20 frt, az utóbbi 15 frt pénzbüntetés­ben marasztaltatik. Az idő rövidsége miatt nem lehetvén megsze­rezni a törvényszék ítélet- és indokolásának hiteles szövegét, s így csak kivonatban közölhetjük annak tartalmát, melyet a bírói ítélet iránti minden tisztele­tünk mellett sem tarthatunk olyannak, hogy az akár a felsőbb fokú bíróság, akár az elfogulatlan közvéle­mény előtt a criticát kiállhassa. Erősen meg vagyunk győződve, hogy a felsőbb fokú bíróság figyelemmel ama súlyos felelősségre, mely ifj. Marek Károly szolgabirót a kitörőben levő zavargással szemben illette, nem fogja Simonyinak általa történt elővezet­­tettését a személyes szabadság büntetendő megsérté­sének tekinteni. Id. Marek Károly és Bori Tivadarra nézve, más­ként áll a dolog. Ezek már akár jogosan akár nem, az mindegy, de hát sérrtő kifejezést használtak Simonyi ellen. Nem is tagadták ezt, nyíltan beismerték eme cselekményüket. Természtes tehát, hogy törvényeink szerint büntetendők. Csak egyet nem értünk ez ügyben, és pedig azt, hogy mi köze id. Marek Károly és Bory Tivadar be­csületsértési ügyének ifj. Marek Károly szolgabírró hivatalos eljárása és ez által állítólag elkövetett hiva­talos hatalommal való visszaéléséhez, hiszen tudtunk­­kal ezen cselekményért a járásbíróság illetékessége elé tartoznának, vagy a bűnközösségnek az is szol­gálhat alapjául, hogy Simonyinak tetszett összes sé­relmeit egy feljelentésbe összefoglalni! Hát már e felett nálunk a vádló és nem a bíró rendelkezik. Ily kivételes jogviszonyok mellett lehető csak az, hogy ellenzéki polgártársaink épülésére é­s a hatósági tekintély emelésére (?) egymás után jönnek vád alá tisztviselőink, zavartatik a közigazgatási szolgálat, és mindez csak azért csinálódik, hogy megadassák a látszat, a honti ellenzék banda-bandáinak jogosult­ságára. Brassó, jan. 18.*) (Brassómegye köz­­igazgatása az 1886. évben.) [Saját leve­lezőnktől.] Brassómegye közigazgatási bizottsága a napokban tartotta idei első gyűlését, melyen bemu­tattalak a múlt év második feléről szóló összes félévi jelentések. — Boll Gyula kir. tanácsos alispán aka­dályozva van az elnöklésben, üdvözli az uj évben a tagokat s megnyitja az ülést. Mindenekelőtt Tompa Sándor megyei főjegyző referált néhány katonaelbocsátási ügyet, melyek után egyenként mutatták be a szakelőadók féléves jelentéseiket. Ezekből kiveszszük a következő adato­kat : A múlt év második felében a közig. biz. két ülést tartott. Beérkezett e bizottsághoz 491 ügy darab, me­lyek mind el vannak intézve. A megyei iktatóba beérkezett 5735 darab, me­lyek közül 5443 el is van intézve. Fegyelmi ügy csak egy tárgyaltatott. Fellebbezés beadatott 75, melyek közül hely adatott 36-nak. A közigazgatási bizottság személyzetében semminemű változás elő nem fordult. A közigazgatás menete az egész megyében rendes volt. A megyei pénztár­i alapok teljes rendben van­*) Tárgyhalmaz miatt késett. A szerk.

Next