Nemzet, 1887. március (6. évfolyam, 1617-1647. szám)
1887-03-27 / 1643. szám
két lelhetett volna, napszámosok által elfojtatott. — — Csirics Zsivojin technicust, aki Risztics bolgár betörő bűnügyében bünrészességgel gyanusittatván, vizsgálati fogságba helyeztetett, de később szabadlábra került, a főkapitányság kiutasította a fővárosból. — Megöklözték Kovács Teréz szakácsné és Molnár Juli szobaleány a velük egyházban szolgáló Böhm Anna mindenes cselédet, mert egy nyalka kocsislegény, akibe mind aketten szerelmesek voltak, a mindenesnek adott elsőbbséget; a szegény leányt kocsin szállították a Rókusba. Mulatságok. — Jótékonyczélű hangverseny és bál volt ma éjjel a redoute nagy termében. Rövid egy hét alatt ez már a második, melyet a buzgó józsefvárosiak rendeztek. Sikerben egyik sem engedett a másiknak: erkölcsi és anyagi eredménye mind a kettőnek fényes. Ugyanaz a fényes társaság, amely a múlt alkalommal a reggeli órákig derült hangulatban mulatott együtt, gyűlt össze ma újra, s mulatott, tánczolt jókedvvel a józsefvárosi jótékony nőegylet javára. A hangverseny, melynek rendezésével Palay Ede, a nemzeti színház derék igazgatója remekelt, változatos műsorával ritka élvezetben részesítette a díszes közönséget, mely egészen megtelte a vigadó nagy termét. A megnyitó szám Fisch Mari kisasszonyé, Állaga Géza operaházi tag szép tehetségű tanítványáé volt, ki a Lammermoori Luciádból concert egyveleget, továbbá magyar népdalokat adott elő, ismételten is zajos tapsokat aratva. Nagy hatással adta elő Vízvári Gyula úr, a nemzeti színház népszerű comicusa Bercsényi Bélának ismeretes monológját »Egy képviselő panaszá«-t. Humoros előadását látható élvezettel hallgatta a közönség s hálásan tapsolta. Pálmay Ilka asszony, a népszínház dívája kedves népdalokat énekelt, természetesen általános tetszés mellett; programmját a hosszas tapsra még meg is toldotta. A dalokat Sertey Gyula úr kísérte zongorán. Jászay Mari asszony, a nemzeti színház tragicája gyönyörű szavalatával ragadta el a közönségét: Kiss József »Simon Judit« czímű költeményét adta elő, Hubay Jenőnek saját szerzeményű kísérete mellett. Az élvezetes műsort Ney Dávid ur, az operaház tagjának gyönyörű éneke fejezte be: Loeve C. »Der gefangene admiral«-ját adta elő Szabados Károly ur zongorakisérete mellett s nagy hatással. Az estély, melynek sikeréért a rendezőség buzgó tagjai mellett főleg Rémi Róbertet illeti az elismerés, második, része a táncz, nyomban a hangverseny után kezdetét vette s mindvégig olyan kitűnő hangulattal folyt, mint az imént lezajlott farsang kevés mulatsága. Notabilitásaink szép számmal voltak képviselve; ott láttuk: Keglevich Gyula és Cziráky János grófokat, Wahrmann Mór, Hegedűs Sándor, Szilágyi Dezső és Visi Imre országgyűlési képviselőket, Cserhalmay ezredest, Paulay Edét, Nászay Mórt, Weisz B. Ferenczet, Rémi Róbertet, dr. Siklósy Gyulát, Bókai János drt, Weinseitz Józsefet, Császár Jenőt, Senger Bélát, Felsman Józsefet, Stiller Bertalant, Csepreghy Jánost, Müller Kálmánt Ladányi István drt. stb. A hölgyek között ott voltak : Bulyovszky Lila, Cserhalmay Ferenczné, Seile B.-né, Hegedűs Sándorné, Visi Imréné, Horánszkyné, dr. Ebner Jánosné, dr. Gondáné, Devecis Gyuláné, Weinseitz Lajosné, Kullmann Lajosné, Paulay Edéné, Rózsa Péterné, Szkalla Antalné, dr. Haas Tivadarné, Nászay Gézáné (Puszta- Hangoszer), Spanberger Alajosné, Bernhardt Jakabné, Kartschokke Jánosné, Hedrich Lászlóné, Csepreghy Jánosné, dr. Molnár Jánosné, Molnár Endréné, Filó Jánosné, Vidats Istvánné, Grund Józsefiné, Geist Györgyné, dr. Birnerné, Marzsall Józsefné, Talliánné, Sümegi Istvánné, Horváth Dezsőné, Buzzi Bódogné, Kállay Jenőné, Hahóty Sándorné, Véry Károlyné, Horváth Jánosné, Szörényi Reischl Károlyné, továbbá Rémy Adél, Vidats Hermin, Devecis Annuska, Weisz Marianna, Szalay Erzsi, Bernhardt Luszka, Bauer Paula, Nicola Szabin, Ney Hermin, Horváth Gizella, Marschall nővérek, Schwetz Irma, Molnár nővérek, Haas nővérek, Weiszmann nővérek, Földessy Aranka, Kelemen Flóra, Gonda Anna, báró Tünkés Aranka, Ujváry nővérek, Sümegi Mari, Buzzi Emilia, Reitter Gizike, Linhardt nővérek, Tallián Mariska, Csepreghy Irma, Péntek Mariska, Klein nővérek, Urbán Katicza, Zsámbokréty Fanny, Kriegl Erzsi, Henthaller Anna, Urbanovszky Teréz, Prandtner Hermin, Tétész Irma, Burger Ilona, Szuna Aranka, Szepi Józsa, Stein nővérek, Penninger Irma, Csillag Antonia, Seile Emilia, Reischl Elvira és Hortense, Színház és művészet. — Komáromy Alajos búcsúja a nemzeti színháztól. Megható ünnepélye volt ma a nemzeti színháznak : egyik legrégibb s legjelesebb tagja búcsúzott ma el a nemzeti színház publikumától. Komáromy Alajos lépett föl utoljára nyugalomba vonulása előtt. Nemcsak érdekes mozzanatokban, hanem érdemekben és diadalokban is gazdag pálya volt az, amelytől most búcsút vett Komáromy. Ő is egyike volt azoknak, akiket az »úttörő« jelzővel tisztel meg az utókor, mert amikor még ő ezelőtt negyvenkét esztendővel a színpadra lépett, a magyar színpadnak voltak egyes nagy mesterei, de nem volt meg a színházaknak a publikuma, nem volt meg a színpadnak a becsülete s nem volt meg a színésznek az otthona. Abban a jelentős culturális harczban, mely az egyes jeles színészek korszaka után megteremtette a magyar nemzeti színészetet, nemcsak a fővárosban, de a vidék jelentékenyebb városaiban is a színészeknek otthont és iskolát teremtett, ebben a hosszas küzdelemben Komáromy is kivette a maga fáradalmait és a maga diadalait. Mint szerelmes színész kezdte meg művészi pályáját, majd gyorsan áttért a nagy tragicai s végül az apai szerepekre, Kean, Othello, Lear és Laroque jelzik fokozatosan azt az utat, melyet Komáromy az ifjú drámai hősöktől az öregebb szerepekig tett. Szerepkörének ez átváltozásai bizonyítják legjobban színészi tehetségének sokoldalúságát. A nemzeti színház tehát, melynek harmincnyolcz esztendőn át volt tagja, méltán ünnepelte őt kegyelettel és meleg rokonszenvvel nyugalomba vonulása alkalmával. A bucsu-ünnepély két részből állott, rokonszenves, lelkesült és megható volt mind a kettő ; az egyik lefolyt a színpadon, rendezték az ünnepelt pályatársai , a másik a nézőtéren volt, s ezt a közönség rögtönözte. Mielőtt a darab (»Egy szegény ifjú története«), melyet Komáromy búcsúfölléptéül választott, megkezdődött volna, fél hét órakor a színpadra gyűltek a nemzeti színház tagjai, hogy elbúcsúzzanak szeretett és tisztelt pályatársuktól. Ekkor Ujházy Ede és Szigeti Imre elővezették Komáromyt, kit a nemzeti szinház nőtagjai félkörben körülfogtak s vele szemben állottak a férfiak élükön gr. Keglevich István intendánssal s Paulay Ede igazgatóval. Ekkor Keglevich István gróf meghatott hangon beszédet intézett a búcsúzó művészhez; üdvözölte Komáromyt, a távozó kartársat, a kit az igazgatóság tisztelete, pályatársainak szeretete kisér el nyugalmába; de kifejezte reményét, hogy nem fog elszakadni a műintézettől, hanem tapasztalatával istápolója, buzdítója lesz az ifjabb nemzedéknek, tanúja annak az iparkodásnak, melyet a fiatalabb nemzedék ki fog fejteni e műintézet emelésére. E szavakkal átadta neki az igazgatóság babérkoszorúját, melynek nemzeti szalagján a következő szavak állanak: »Komáromy Alajosnak nyugalomba lépése alkalmával, a nemzeti szinház igazgatósága 1887. márcz. 26.« Kezet szorított az ünnepelttel, mire ez meghatva, könyezve mondott köszönetét; e jelenet anynyira meghatott mindenkit, hogy az ottlevők valamenynyien könyeztek. Ezután Bercsényi Béla üdvözölte a pályatársak nevében a távozó művészt a következő beszédben : Tisztelt művész! Szeretett barátunk! Mély elbusulással léptük át küszöbét ma a vászonfalakból épült teremnek, pedig más körülmények közt, ha nem is örvendenünk, de legalább, osztoznunk kellene veled abban az érzésben, amit a jól végzett munka, annyi sok esztendő fáradságos munkája után érzesz, azt a jól eső megnyugvást kellene veled éreznünk, ami akkor tölt el, midőn a magas hegy ormára feljutván, elterülünk a fensik pázsitján, s elkezdünk pihenni. De hát te kedves barátunk azt érzed-e ? Fáradt voltál-e már, hogy az oly lelkesülten kezdett, anyagi buzgalommal folytatott munkából kiálltál ? Nem hiszem. Mikor ma te imádott pályádról lelépni, e falaktól örökbucsut venni ezt a mai szerepet választód — lelked háborgását akartad lecsillapítani. Azt akartad, hogy az ősz fürtök, a sápadt arcz, az elesett tagok mind a tieidnek, sajátodnak tűnjenek fel, s elhitesd magaddal, hogy nagyon öreg vagy már, hogy nagyon elfáradtál. Hidd is el, jobb lesz így, ha elhiszed, a nyugalom, amely felé elindítottak, így nem lesz háborgás. Megtehedd könnyen, hisz egész életed nem volt más, mint tűrés, belenyugvás a változhatatlanba. Te elmondhatod a nagy költővel: »Boldogtalan voltam teljes életemben«, de folytathatod is így oly büszke öntudattal, mint ő: »csak az vigasztal, hogy meg nem érdemeltem!« Hiszen, ha pályád kezdetére visszatekintesz.. . mennyi fényét, mennyi ragyogását látod ott reményeidnek, s mennyi jogod volt a hitre, hogy az mind beválik. De hát nem úgy lett! Úgy jártál, mint a földmivelő, a kinek tábláján ott hullámzik a kövér vetés, mely már kihányta a fejét... de elpusztítja a jégeső, az aszály. Nem pusztította el mind! Emlékeznek rád, s mi, kik nagy sikereidet nem láthattuk, ismerünk és szeretünk. Ismerünk jónak, becsületesnek, igaznak, s így ezért csak nehéz szívvel tudunk megválni tőled. Mielőtt búcsra nyújtott kezedet megszoritanak, fogadd tülünk e szerény emléket, mint szeretetünk zálogát, s fogadd őszinte jó kívánságunkat. Nyugalmad, legyen igazán nyugalom, legyen derűs, szelíd örömekben gazdag, s legyen nagyon, nagyon hosszú. Az isten éltessen, az isten áldjon meg! Komáromy alig birt szóhoz jutni a meghatottságtól, annyira megindultan búcsúzott el társaitól kik körülfogták s egyenkint érzékeny búcsút vettek tőle. Kissné és Nagy Ibolyka átadták a nemzeti szinház tagjainak ajándékát, a babérkoszorút és egy ezüst ballikomot és ezzel véget ért a színpadi ünnepély és következett a közönség tüntetése. Feuillet Octávnak »Egy szegény ifjú története« czímű színművét adták, melynek öreg Lacroque-ja Komáromynak egyik legjobb alakítása. Midőn Komáromy a színpadon megjelent, unokája, Laroque Margit karjára támaszkodva, egyszerre fölzúdult a nézőtéren a tapsvihar, aztán percekig meg sem szűnt. A taps és éljenzés közben négy nagy babérkoszorú röpült föl a nézőtérről a színpadra. És ez a taps s ez az éljenzés tartott az egész előadás folyama alatt, amikor csak Komáromy megjelent a színpadon. Maga az előadás is méltó volt az ünnepélyhez s a színházat előkelő közönség töltötte meg. Ez alkalomból a következő életrajzi adatokat közöljük Komáromy Alajosról: A búcsúzó művész huszonnyolcz év óta áll a nemzeti színház szolgálatában s mindössze negyvenkét esztendeig volt színész. Ez évekből csak hármat töltött a színpadtól távol, egyet mint honvéd, kettőt mint besorozott katona. Mert részt vett a szabadságharczban s meg is szenvedt érte. Békés Gyulán 1825-ben született s atyja derék polgár volt. Iskolai tanulása után, 18 éves korában jött Pestre s el-eljárva a nemzeti színházba, nagy örömmel nézte az akkori nagytehetségű tagok: Szentpétery, Egressy, Fáncsy, Bartha, László, különösen pedig Lendvay játékát. Ez utóbbi volt akkor a fiatalok és a nők kedvence; Komáromit is ő lelkesítő föl arra, hogy színészszé legyen. A Pázmán Mihály társulatához 1845. májusában szerződött Zala-Egerszegre s erőteljes alakú barna hajú, erős hangú ifjú lévén, csakhamar »amoroso« lehetett. Mikor 1848-ban sok színész fogott fegyvert, ő is elment a bánáti táborba egy csapattal, de még nem lévén rendes katona, visszajött Pestre s mint vendég lépett föl a nemzeti színházban, először a »Bánk bán« szerepében mutatva be magát. Mikor a herczeg Windischgrätz serege a főváros felé közeledett, fiatal színészünk Debreczenbe ment s beállt az ottani »vörös pántlikás «-ok közé. Nagy szál legény lévén, a Balmazújvároson szemlét tartó Kossuthnak is föltűnt, ki azt jegyzé meg: »Vagy kétszázezer kellene ilyen.« A szabadságharcz leveretése után, mint honvédtisztet besorozták a Hohenlohe-ezredbe s elvitték Laibachba. Nem volt ez neki gyöngyélet s mikor ő felsége egyszer szemlét tartott Adlersbergben a csapatok fölött, esetleg őt is megkérdezte, hogy mint érzi magát ? ő teljes őszinteséggel felelte: »Lehr schlecht, Euer Majestät!« A tisztek siettek ő felsége tudtára adni: »Ein eingereichter Honvédofficier.« A fejedelem megvigasztalta: »Wird schon besser gehen.« Mikor kijött a rendelet, hogy besorozott tisztek ötszáz forinttal megválthatják magukat, Csernovics Péter, ki áldozatkész pártfogója volt a színészeknek, Komáromyt kiváltotta. Folytatta aztán pályáját Aradon, Debreczenben, Kolozsvártt, Kassán stb. s jó nevet szerzett magának. Meghívták szerepelni 1853-ban a nemzeti színházhoz is s mint Kean és Moor Károly mutatta be magát, majd 1859-ben mint »Othello« tetszést aratott. De pénz nem lévén a szinház cassájában, nem szerződtethették őt, Bolnay (Bethlen Miklós gróf) a maga fizetését ajánlja fel, hogy itt marasztható legyen. De Komáromy ezt el nem fogadta s igy csak 1859-ben kerülhetett a nemzeti színházhoz, ahol Essex szerepében lépett fel. Hős szerelmes szerepeket azonban csak nehány éven át játszott s korán átment az öreges alakok ábrázolására, néhányszor játszva »Lear király«-t is. Megnősülvén, (neje Bayer Karolina egykori tanítónő) családja lett legfőbb gondja és szeretete. S most is nyugalomba vonulásakor családja fogja számára pótolni a színpadot, amelyhez nevét és emlékét sok diadal fűzi. — A népszínháznak mai újdonsága, »Bársony uram« egy fiatal írónak, Rátkay Lászlónak műve; ugyanazon Rátkay Lászlónak, kinek »Felhő Klári«-ja oly szép sikert aratott, hogy még ma is föntartja magát a színház műsorán. A nagy várakozásnak, a jogos reménynek, melyet tehetsége iránt keltett, Rátkay ez egyszer nem tett eleget, új népszínműve hidegen hagyta a közönséget. De nem is igen lehet a közönség véleménye ellen felszólalni, mert a darab valóban gyenge. Hőse valami hódmezővásárhelyi jómódú paraszt, ki indokolatlan nagy rálátással mindenféle bérleti speculátiókba bocsátkozott, elvette vagyonát, adósságokat csinált, úgy hogy utoljára nem maradt egyebe egy kétes végű pernél és szélsőbaloldali elvénél. Ez az ember mindenkinek háromezer forinttal tartozik. Tartozik Illés János fakereskedőnek, tartozik saját húgának háromezer forinttal, és tartozik Rozmaring Lajcsinak háromezer forinttal. A Lajcsi árva gyerek, és elérvén nagykorúságát, követeli pénzét, mely a nagy becsületben álló Bársony Mihályra volt bízva. Bársony fél a börtöntől, és hogy meneküljön a bajtól, eladja a szegény Jobbágy Pálnak a pörös jószág egy részét, a szőlőt, mely még nem is az övé, háromezer forintért, mely összeggel ki akarja elégíteni a Lajcsit. De Bársony uram házsártos felesége elkergeti a háztól a hitelező sógoraszszonyt, és ennek dobja oda a nehezen megkaparitott háromezer forintot kielégítésül. A legnagyobb baj az, hogy Bársony uram nem is sejti, hogy milyen rut az ő jelleme és a politika terén hiszi becsületét kivívhatónak. Összevissza csókolja a szélsőbaloldali zászlót, kikiáltatja magát követjelöltnek, végig csalja az egész kompániát, hitegeti hitelezőjét, hazud czinkostársának, leányának és politikai elvtársainak, sir, óbégat, elkergeti és aztán visszarimánkodja feleségét s eladja magát az ellenpártnak, eladja leányát egy másik sikkasztó urnak, hogy ez el ne árulja becsületben járó titkait, szóval úgy viselkedik, mint egy buta, makacs ember, ki mindent feláldoz ostoba hiúságaiért , de az »oszlót,« az »oszlót« az térdenállva csókolgatja. Soha a magyar földmíves embert rútabb és hamisabb színben nem mutatták be színpadon, mint Rátkay tévé Bársony Mihályának személyében. Ilyen szamár és gonosz paraszt Magyarországon nincs. A nagy hercze-hurcza, a sok esztelen ravaszkodás láttára a néző végtére alig tudja már, hogy Bársony Mihály kinek az adósa, és melyik politikai párthoz tartozik. Nem is hatott e darabban -egy két episodicus jeleneten kívül — semmi. A hatás, amennyiben mégis volt, legnagyobbrészt Blaha Lujza remek játékának volt köszönhető. Blaha aszszony természetes bája és kelleme, páratlan művészete, édes, üde hangja ma is lelkesített, mint mindig. Dalait viharosan tapsolták , és köztük volt néhány új is, melyeknek szerzője Dr. Scheffer Sándor, dunaföldvári ügyvéd. A többi szereplők közül kiváltak: Klárné (Vicza) Szathmáry (Béni) Németh (Tündér) és Kassai (Püspök Kelemen), kik jól jellemezték a rájuk bízott alakokat; Vidor (Rozmaring Lajcsi) jóizű humorral és kellő természetességgel ábrázolta a fiatal paraszt legényt, ki elérvén nagykorúságát, neki vadult a házasodásnak és zsebkendőjén csombékokkal jelzi a lányokat, kikbe szerelmes. Az egész előadás meglehetősen jól folyt. — A darabot vasárnap és hétfőn ismétlik. — A magyar kir. operaházban ma »Gioconda« került színre, melynek czímszerepében Bellincioni Gemma k. a., operánk vendége, ismét sok szép jelét adta drámai tehetségének. Kár, hogy az ilyen nagyszabású szerepeket a vendég énekesnő nem győzi physicai erővel. De a közönség nem vonja meg tőle tetszését és ma is sűrű tapssal tüntette ki. Igen szépen énekelt ma C serio Gina k. a., kinek Laura legjobb szerepei közé tartozik. A vaknő szerepét T r e m e 11 i kisasszony adta, a főbb férfiszerepekben Hajós, Láng és Szendrői osztoztak. — A fényes ballet »az órák táncza« ma is élénk tetszéssel találkozott. — Művészestély. A holnapután, hétfőn esti 1/28 órakor a fővárosi Vigadó összes termeiben tartandó művészestély műsora 12 számot tartalmaz s a következőkből áll: 1. »Búcsú Serenád« Zichy Géza gróftól, előadja Wottara Henrik zongoraművész. 2. »Dalok« Schuberttól, énekli Spies Hermin k. a. 3. »Polonaise« Wieniawskitól, előadja Eldering Braun hegedűművész. 4. Magándal Verdi »Othello« czímű dalművéből, énekli Bellincioni Gemma k. a. 5. »Simon Judit« Kiss Józseftől, melodramatikus zenéjét írta Hubai Jenő, szerző zongorakisérete mellett szavalja Jászai Mari asszony a nemzeti szinház tagja. 6. »Dalok«, énekli Spies Hermin k. a. 7. »Dalok« Tostitól, énekli Peschier A. a bécsi udvari dalműszinház tagja. 8. »Rákóczy« átirat Zichy Géza gróftól, előadja Wottawa Henrik. 9. »A kakasülőn« irta s előadja Gabányi Árpád a nemzeti színház tagja. 10. »Dalok«, énekli Spies Hermin k. a. 11. »Szeretném itthagyni«, énekli Pálmai Ilka asszony a népszínház tagja. 12. Humorisztikus négyesek«, »A nyaktörő hegedűverseny«, előadja a Stoiber féle négyes társulat; »a paraszt symphonia«, előadja a budakeszi udvari zenekar. A nagy hangverseny pontban 8 és fél órakor veszi kezdetét. A bál éjfélkor kezdődik és a bemenetnél a báli szelvény előmutatandó. Peakovits L. főhadnagy »Művészi körökből« czímű rezgő polkát szerzett ez alkalomra, melyet a bálrendező bizottságnak ajánlott. — Kamaraestély. Kedden f. hó 29-én este 71/* órakor, a fővárosi vigadó kistermében, Hubay J., Herzfeld V., Eldering B. és Popper D. urak 5-ik kamaraestélye (bérletben) Spies H. kisasszony és Khayll Antal ur közreműködése mellett tartatik meg. Műsor: I. Hármas (B-moll), Volkmann. II. a) »In der Fremde«,b)» Dein Bildniss«,c) »Waldesgespräch«, d) »Die Stille«, e) »Frühlingsnacht«, Schumanntól, énekli Spies H. k. a. III. Négyes (D-moll), Schuberttól. IV. a) »Von ewiger Liebe«, b) »Mädchenlied« op. 95., c) »Der Kranz«, d) »Wiegenlied«, Brahmstól, énekli Spies H. k. a. A hangverseny zongora Bösendorfer L. gyártmánya. Jegyek kaphatók a »Harmonia« zeneműkereskedésében, váczi utcza 3. sz. — Hírek a népszínházból. A népszínház igazgatója három fölvonásos új operettet fogadott el Bátor Izidor és Hegyi Béla zeneszerzőktől, kit a télen »A milliomosnő «-vel mutatták be szép tehetségüket. Az új operette májusban fog szinre kerülni. Ez lesz a negyedik eredeti operette a népszínház műsorán ebben az évadban. A Planquette új operettejéből »A comédiás herczegnőből« az énekpróbák anynyira előrehaladtak a népszínházban, hogy e héten elkezdik a színpadi próbákat is. Az első előadás ápril 15-dikére van tervezve. — Évva Lajos igazgató ma írta alá a népszínház bérletére vonatkozó új szerződést. A főváros részéről jelen voltak Kamermayer Károly polgármester, Márkus főjegyző s a népszínházi bizottság két tagja. A szerződés Steinbach közjegyző előtt köttetett még. — Színházi műsorok: Operaház: Kedden »Hunyady László« II. bérlet 4. Mérsékelt helyárak — Szerdán az operaház zárva. — Csütörtökön: »Tannhäuser« Schr.-Hausstaenger M. asszony és Perotti Gy. ur mint vendég. I. bérlet 14. Rendes helyárak. — Pénteken: Az operaház zárva. — Szombaton : »Hagbarth és Signe.« I. bérlet 1. szám. Rendes helyárak. — Vasárnap: »Carmen.« Bellincioni Gemma k. a. mint vendég. II. bérlet 1. Rendes helyárak. — Hétfőn: Philharmoniai hangverseny. — Nemzeti színház: Hétfőn: »A kismama.« »A komédiás.« »Az apród.« »Hivatalból.« — Kedden: (Zárva.) — Szerdán: »Faust.« — Csütörtökön: »Faust.« (V. Bérletszünet.) — Pénteken: »Faust.« — Szombaton: »Nők iskolája.« »Dandin György.« — Vasárnap: »Faust.« — Várszínház: Márczius 31-én: »Tündérujjak.« — Népszínház: Hétfőn: »Bársony uram.« — Kedden, szerdán, csütörtökön: (a bécsi vivóleányok utolsó fellépésével) »Az udvari bolond.« — Pénteken: »Bársony uram.« — Szombaton: »A mikádó.« »Borka és Bicska.« Egyesületek és társulatok. Az orsz. tűzoltószövetség központi választmánya tegnap a régi városház tanácstermében Forfmann Alajos elnöklete alatt ülést tartott. A gyűlés elhatározta, hogy a tűzrendészeti törvényjavaslatot és a biztosító intézeteknek tűzoltó czélokra való megadóztatását a kormánynál újból kérelmezni fogja. A már több ízben ismertetett országos tűzoltói segélyalap eszméjéhez a választmány hozzájárult oly módon, hogy a tűzoltók ne 10, de 60 krt fizessenek évenkint a segélyalapra. A fiumei rendező bizottság elnökségének átirata folytán elhatározták, hogy a nyolcadik orsz. közgyűlést Fiuméban az. évi augusztus hó 18—22. napjain bizonyosan megtartják. A szatmári és balassagyarmati tűzoltótestületek abbeli indítványához, hogy a tűzoltók háború esetén csak helyőrségi szolgálatokat teljesítsenek, a gyűlés nem járult hozzá, de lelkesen fogadta József főherczegnek a népfölkelés és a tűzoltó intézményre vonatkozó leiratát, mely igy hangzik: »Még a honfoglalástól ránk maradt és szokása a magyarnak fegyvert fogni, ha hőn szeretett hazáját fegyveres erő fenyegeti. Ennek újabb alakja a népfölkelés, melyet a magyar országgyűlés már 1868-ban megszavazott s melynek a korszak igényeihez képest nemrég adott kifejezést. Lesz ezentúl egy katonailag kiképzett, fegyelmezett és egyenruhás népfölkelő seregünk, mely bátran nézhet az ellenség szemébe. Adja isten, hogy soha rá ne szoruljunk, de ha kellene, mi lesz a tűzoltásból épen olyan időben, midőn csak aggastyánok, gyermekek és asszonyok maradnak otthon ? Fölszabadítás a kötelezettség alól akkor nem lehet és ha lehetne, keresztülvihető nem volna, mert a magyar, ha koronás királya és hazája szent érdekeit sértve látja, akár hitják, akár nem, fogja a fegyverét és védi őket utolsó csöpp véréig. Ámde ily időben otthon is kettős a tüzek támadási veszélye, mert az azt előidéző anyagokkal olyanok bánnak, kik kevésbbé értik azok veszélyes voltát. És ha valóban kiüt a tűz, nincs szakértő aki elfojtsa. Ezért ily esetre is kell előre gondolnunk, mert a mostani században hirtelen támad a háború és a harctérre hirtelen kell indulni annak, aki elkésni nem akar, mert rendesen az első csapás dönt. Tehát, hogy képezzünk oly tűzoltókat ? Erre útmutatót nyertem egy alkalommal, midőn nem távol községünktől, erős vihar és nagy szárazság mellett egy odvas fa meggyuladt s ennek sziporkái a falu melletti buzakeresztekre hulltak, a fa körül pedig a kiszáradt fa tüzet fogott. Törzskürtösöm az őrtanyáról és én kertemből láttuk a füstöt és oda siettünk, de ott találtuk már a község derék biráját, ki épen termését szállitván haza, rakott szekerével földjéről jött és a közeli csordakutból sajtárral hozott vízzel iparkodott a tüzet oltani. Tüzjelt adni annyit jelentett volna, mint a szegény népet legsürgősebb aratási és hordási munkájában megzavarni, és ez által érezhető anyagi kárba keverni. A bíró tehát fölszólításomra oly szíves volt fogatával a faluba hajtani, és két otthon maradt tűzoltót és egy sereg kisfiút a vész helyére hozni. Ez alatt a törzskürtös kihúzta a szertárból a szivattyút és néhány percz múlva a szintén hordásból hazahajtó törvénybiró segítségével a kúthoz vontatták. Azalatt őrt álltam az égő fánál. Mennyire csodálkoztam, midőn a két megjelent tűzoltó a kisfiukat a szivattyúkhoz állitá, és azok a tűzjelek után teljes tűzoltói szakavatottsággal helyesen működtek. Ekkor gondoltam arra, hogy ez irányban az iskolákban tehetnénk valamit. Marad otthon jó tűzoltó-tartalékseregünk, mert az érdeklődés megvan fiatalságunkban, és gyakorlatainknál, tüzeinknél elsajátítják tőlünk a működést tanítás nélkül , hátha még a falusi iskolában valami keveset utánra segítenénk , nem ártana. Akkor azután mehet az apa lőfegyverrel népfölkelőnek, a kisfia addig otthon felveszi tűzoltó szerelvényeit és őrködik elhagyatott tűzhelye fölött. Parancsnoknak találkozik azután egyik másik volt rokkant tűzoltó.« A gyűlés lelkesült éljenzéssel fogadta a leirat minden pontját s elhatározta, hogy a fölvetett eszme ügyében a kellő lépéseket megteszi. — A tisztviselők orsz. egyesülete ma tartotta évi rendes közgyűlését Lintner Imre elnöklete alatt. Az igazgatóválasztmánynak a közgyűléshez szóló jelentéséből kiemeljük, hogy az egyesület vagyona 17,416 frt, a bevétel 29,437 frt, a kiadás 25,660 frt. Az egyesület könyvtára 4768 kötetből áll. Az özvegy- és árvasegélyalap 30,098 frtra rúg, melynek kamataiból 5 szegénysorsú özvegy nyer segélyt. A közgyűlés az alap tőkéjéhez ezúttal is 400 frtot szavazott meg. Az egyesület »Az állami tisztviselők helyzetéről« röpiratot tett közzé, amelynek példányai a főrendiház és képviselőház tagjai közt szétosztattak. A Jankovich István titkár által felolvasott jelentések alapján a fölmentvények megadattak. Végül a közgyűlés közfelkiáltással Manoilovich Emil curiai tanácselnököt választotta az egyesület elnökévé és a lelépő Szász Károlynak buzgó működéséért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. Alelnökké Turóczy Adolf fővámigazgatót választották meg. Fővárosi ügyek. — A fehér-uti átjáró a kőbányai forgalom állandó akadálya volt. Az államvasutak vonalai ugyanis oly sűrűen közlekednek, hogy a fehér-ut naponta többször és hosszabb időn át el van zárva, miáltal úgy a sertés és sör, mint egyéb szállítás nagy mérvben meg van nehezítve. A kőbányaiak nem is szűntek meg ez akadály ellen a tanácsnál és az államvasutak igazgatóságánál folyton kérelmezni. Kérelmük végre meghallgattatott. Az államvasutak főfelügyelősége ugyanis ma értesítette a fővárost, hogy a közmunka és közlekedési miniszter megengedte a fehér-úti átjáró áthidalását és a közigazgatási bejárást f. hó 31-ére, délelőtt 10 órára tűzte ki. Mint értesülünk, a bejáráshoz a tanács, a főváros képviseletében Rózsa Péter tanácsost, Tody József főügyészt, Lechner Lajos középítési igazgatót, Preuszner József és Kaus ér János bizottsági tagokat és a X. ker. elöljárót küldte ki.1 — A fővárosi egyesület ma tartotta évi közgyűlését Kamermayer polgármester elnöklete alatt. Az évi jelentésből kiemelendő, hogy az egylet két hetenkint tartott értekezletein számos, a fővárost érdeklő kérdéssel foglalkozott s eszméket pendített meg, amik közül több életrevalónak is bizonyult. A tagok száma 1886-ban 274-re emelkedett; az évi bevétel 1300 frt 21 frt, a kiadás 562 frtot tett, maradt fölösleg 738 frt 21 kr. Ebből a választmány utólagos jóváhagyás reményében már adott a szünidei gyermektelep részére 20 forintot, a főv. szegény gyermekkert egyletnek 25 frtot, s javasolja, hogy a közgyűlés szavazzon meg a fővárosi szegények segélyezésére, a hírlapírók nyugdíjintézetének, az iskola - egyesületnek, az erdélyi cultur egyletnek, a népnevelők egyletének, a gyermekkórháznak, a hajléktalanok menedékének 50—50 frtot, s a szegény beteg gyermek egyesületnek és csángó egyesületnek 25—25 frtot. Az előterjesztések elfogadtatván, Gartner Antal pénztárnoknak a fölmentvényt kiadták és Reményi Antal indítványára az aradmegyei radnai magyar kisdedóvó létesítésére is egyhangúlag megszavaztak 50 frtot. Az 1887. évi számadások megvizsgálására Légrády Károly, Beck Dénes, Török József tagokból álló bizottságot küldöttek ki. Woafka Nándor a közgyűlés nevében köszönetet mondott Kamermayer elnöknek, Királyi Pál és Morlin Imre alelnököknek s az egész választmánynak, mire az új választások ejtettek meg a következő eredménynyel. Elnök: Kamermayer Károly, alelnökök: Királyi Pál, Morlin Imre, választmányi tagok: Beck Dénes, Beck János, Bobula János, Bogisich Mihály, Brázay Kálmán, Degen Titusz, Forgó István, Gartner Antal, Halász Géza dr., Hegedűs Ferencz, Huszár Kálmán dr., Illés Lajos, Légrády Károly, Mandl J. Ignácz, Magyarevics Jeremiás, Medrey Zsigmond, Osztoics Mihály, Ráth Károly (főpolgármester), Reményi Antal, Sigray Pál, dr. Szabó Alajos, Teleszky István, Weisz Bernát Ferencz. Törvényszéki csarnok. A fogtechnicusok pere. A szünet után bejelentetett, hogy Gáspár József és Czettel József vádlottak betegségük miatt nem jelenhettek meg a tárgyalásra. Gáspár József képviselője előadta, hogy védence iparigazolványnyal bír, fogakat nem húz, fogtöméssel nem foglalkozik, műfogakat csak orvosi megrendelésre készít. Ez utóbbi állításának beigazolására több vidéki orvost nevez meg tanúként. Katona Béla közvádló e tanuk kihallgatását indítványozza, nehogy pedig a fogtechnicusok pere tovább húzódjék, Gáspár József ügyének a többi vádlottak ügyétől való különválasztását kéri. A másik távollevő vádlott Czettel Józsefre vonatkozólag a védő előadja, hogy Czettel Filadelphiában orvosi diplomát szerzett. Védencze beismeri, hogy egész 1885-ig foghúzással, fogtöméssel, műfogak készítésével és beillesztésével stb. foglalkozott. Czettel ezzel 1877. óta mint Vidéki Ferencz dr. üzlettársa foglalkozott. Vidékivel közjegyző előtt társas szerződésre lépett, melynek értelmében mindenféle műtétet Czettel végzett, Vidéki pedig a szükséges műszereket és a fogműtermet adta. A megadóztatás is a társas üzletre történt. Mentségül Czettel azt hozza fel, hogy őt a szájüregben való műtétek végzésére Vidéki Ferencz dr. bujtotta fel. A járásbíró ezután a tárgyalást azzal függesztette fel, hogy a holnapi tárgyaláson, mely reggeli 8 órakor veszi kezdetét, Glück Ignácz dr. törvényszéki orvost is kihallgatja szakértő gyanánt. NAPTÁR, Vasárnap, márczius 27. Nap kél 5 ó. 50 d., nyug. 6 ó. 32 p — Hold két 7 ó. 21 p. reg, nyug. 9 ó. 10 p. este. Rom. kath.: B. Judica. — Prot.: B. Kupert. — Görög-orosz : (márczius 15.) D. 4. Nagyböjt negyedik vasárnap. — Zsidó: (nisan 2.) Miniszterek nem fogadnak. Országos ipartestületi értekezlet d. e. 9 órakor az iparoskörben (Ferencziek határa) Utolsó nap. Az irók és művészek társaságának évi közgyűlése d. u. 3 órakor saját helyiségében. Népszerű természettudományi előadás délelőtt 11 órakor a műegyetem vegytani termében. A magyarországi központi Fröbel nőegylet rendes évi közgyűlése d. u. 3 órakor (Széchenyi-tér.) A magyar kir. állami tisztviselők központi egyesületének rendes közgyűlése d. u. 1 órakor (megyeháza.) A pusztaszentmihályi munkásházakat épitő egylet alakuló gyűlése d. u. 3 órakor (Fehér ló szálló.) A budai polgári lövészegylet évi rendes közgyűlése d. e. 11 órakor saját helyiségében. A budapesti önkéntes tűzoltó testület évi közgyűlése d. u. 3 órakor a belvárosi reáliskolában. Színházak. Budapest, vasárnap, 1887. márczius 27-én. NEMZETI SZÍNHÁZ. Évi bérl. 82. Havi bérl. 26. PRY PÁL. Vígjáték 5 felv. Irta John Poole, ford. Csiky Gergely. Személyek: Hardy................... Újházi Hardy Frank .... Császár Witherton............. Gabányi Willis.................. Kőrösmezei Stanley................. Abonyi Harry, fia.............Horváth Pry Pál................. Vízvári Grasp................... Egressy Doublecot,fogadós Tóth Simon ................. Sántha Eliz....................... Alszegi I. Marianna............. J. Gaál I. Kezdete 7 órakor. Műsor: Hétfő : A kismama. — A komédiás. — Az apród. — Hivatalból , bérletfolyam. Szerda: Faust, 1-szer, bf. Csütörtök : Faust, 2-szer, bf. Péntek : Faust, 3-szor, bf. Szombat: Nők iskolája. — Dandin György, bf. Vasárnap : Faust, bf. MAGY. KIR. OPERAHÁZ. X. bér. 12. I. bér. 12. SCHROEDER-HANFSTRENGEL MÁRIA asszony és PEROTTI GYULA ur vendégjátékául: Aida. Opera 4 felvonásban. Zenéjét szerzette Verdi. Személyek: A király Szendrői Amneris, leánya Tremelli V, Aida Schroeder M, Radamos Perotti Gy. Ramfis, főpap Ney Amonasro Bignio Küldött Takács Főpapnö Seyler L. Kezdete 7 órakor. Műsor : Hétfő : Excelsior, bérleti. Kedd : Hunyadi László bf. Csütörtök: Tannhäuser. Sehr. Hanfstaenger Mária áss.., és Perotti Gyula úr vendégjátékául, hf. Szombat: Hagbarth és Signe, bérletf. Vasárnap : Carmen, Bellincioni Gemma k. a. m. v., hf. Hétfő : Phylharmoniai hangverseny. NÉPSZÍNHÁZ. BLAHA LUJZA a. m. vendég. Bársony uram. Eredeti népszínmű 3 felvonásban, dalokkal. Irta: Rátkay László. Személyek: Bársony Mihály Tamássy Bársonyné Pártényiné Judit, leányuk Blaha L. Tallér Béni Szathmáry Vicza, felesége Klérné Tündér György Németh Magda, leánya K. Tóth I. Püspök Kelemen Kassai Rozmaring Vidtor Bükki István Horváth Beri, fia Szabó Kaczag Gyurka Egri Csaba Sándor Benedek Illés János Szilágyi Szelő Matyi Újvári Madzag Pista Nagy Róka Lidi Vasváriné Kezdete 7 órakor. Holnap ugyanez. várszínház. Nagy béri. 70' Havibér]. 10. Egy szegény ifjú története-Színmű 5 felvonásban. Irta Feuillet Octáv. Fordították Felek és Hegedűs. Személyek : Odiot Maxime Mihályi! Bévallau Náday Laroque Komáromi A. Laubepin, jegyző Szigeti I. Alain Pintér Desmarets, orvos Hetényi Gaston Feleki Pál Vauburger Mátrai Champlein Földényi Ivánet Haraszti H. Laroquené assz. Felekiné Margit, leánya K. Hegyesi M. Helene Békéssy I. Aubriné asszony Györgyné Krisztina Tárnoki G. Vaubergerné Lubinszkyné kezdete 7 órakor.