Nemzet, 1887. március (6. évfolyam, 1617-1647. szám)

1887-03-27 / 1643. szám

két lel­hetett volna, napszámosok által elfojtatott. — — Csirics Zsivojin technicust, aki Risztics bolgár betörő bűnügyében bünrészességgel gyanusit­­tatván, vizsgálati fogságba helyeztetett, de később szabadlábra került, a főkapitányság kiutasította a fővárosból. — Megöklözték Kovács Teréz szakácsné és Molnár Juli szobaleány a velük egyház­ban szolgáló Böhm Anna mindenes cselédet, mert egy nyalka kocsislegény, akibe mind aketten szerelme­sek voltak, a mindenesnek adott elsőbbséget; a sze­gény leányt kocsin szállították a Rókusba. Mulatságok. — Jótékonyczélű hangverseny és bál volt ma éjjel a redoute nagy termében. Rövid egy hét alatt ez már a második, melyet a buzgó józsefvárosiak rendeztek. Sikerben egyik sem engedett a másiknak: erkölcsi és anyagi eredménye mind a kettőnek fényes. Ugyanaz a fényes társaság, a­mely a múlt alkalom­mal a reggeli órákig derült hangulatban mulatott együtt, gyűlt össze ma újra, s mulatott, tánczolt jókedvvel a józsefvárosi jótékony nőegylet javára. A hangverseny, melynek rendezésével P­a­l­­­a­y Ede, a nemzeti színház derék igazgatója remekelt, változa­tos műsorával ritka élvezetben részesítette a díszes közönséget, mely egészen megtelte a vigadó nagy ter­mét. A megnyitó szám F­i­s­c­h­­ Mari kisasszonyé, Állaga Géza operaházi tag szép tehetségű ta­nítványáé volt, ki a Lammermoori Luciádból concert egyveleget, továbbá magyar népdalo­kat adott elő, ismételten is zajos tapsokat aratva. Nagy hatással adta elő Vízvári Gyula úr, a nemzeti színház népszerű comicusa Ber­csényi Bélának ismeretes monológját »Egy képviselő panaszá«-t. Humoros előadását látható élvezettel hallgatta a közönség s hálásan tapsolta. P­á­l­m­a­y Ilka asszony, a népszínház dívája kedves népdalokat énekelt, természetesen általános tetszés mellett; programmját a hosszas tapsra még meg is toldotta. A dalokat S­e­rt­e­y Gyula úr kísérte zongorán. J­á­s­z­a­y Mari asszony, a nemzeti színház tragicája gyönyörű szavalatával ragadta el a közönségét: Kiss József »Simon Judit« czímű költeményét adta elő, Hubay Jenőnek saját szerzeményű kísérete mellett. Az élve­zetes műsort N­e­y Dávid ur, az operaház tagjának gyönyörű éneke fejezte be: Loeve C. »Der gefangene admiral«-ját adta elő Szabados Károly ur zongora­­kisérete mellett s nagy hatással. Az estély, melynek sikeréért a rendezőség buzgó tagjai mellett főleg Ré­­m­i Róbertet illeti az elismerés, második, része a táncz, nyomban a hangverseny után kezdetét vette s mindvégig olyan kitűnő hangulattal folyt, mint az imént lezajlott farsang kevés mulatsága. Notabilitá­­saink szép számmal voltak képviselve; ott láttuk: Keglevich Gyula és Cziráky János grófokat, Wahr­­mann Mór, Hegedűs Sándor, Szilágyi Dezső és Visi Imre országgyűlési képviselőket, Cserhalmay ezredest, Paulay Edét, Nászay Mórt, Weisz B. Ferenczet, Ré­mi Róbertet, dr. Siklósy Gyulát, Bókai János drt, Weinseitz Józsefet, Császár Jenőt, Senger Bélát, Felsman Józsefet, Stiller Bertalant, Csepreghy Jánost, Müller Kálmánt Ladányi István drt. stb. A hölgyek között ott voltak : Bulyovszky Lila, Cserhalmay Fe­­renczné, Seile B.-né, Hegedűs Sándorné, Visi Imréné, Horánszkyné, dr. Ebner Jánosné, dr. Gondáné, De­­vecis Gyuláné, Weinseitz Lajosné, Kullmann La­­josné, Paulay Edéné, Rózsa Péterné, Szkalla Antal­­né, dr. Haas Tivadarné, Nászay Gézáné (Puszta- Hangoszer), Spanberger Alajosné, Bernhardt Ja­­kabné, Kartschokke Jánosné, Hedrich Lászlóné, Csepreghy Jánosné, dr. Molnár Jánosné, Molnár Endréné, Filó Jánosné, Vidats Istvánné, Grund Jó­zsefiné, Geist Györgyné, dr. Birnerné, Marzsall Jó­­zsefné, Talliánné, Sümegi Istvánné, Horváth Dezsőné, Buzzi Bódogné, Kállay Jenőné, Ha­­hóty Sándorné, Véry Károly­né, Horváth Já­nosné, Szörényi Reischl Károlyné,­­ továbbá Rémy Adél, Vidats Hermin, Devecis Annuska, Weisz Marianna, Szalay Erzsi, Bernhardt Lusz­­ka, Bauer Paula, Nicola Szabin, Ney Hermin, Horváth Gizella, Marschall nővérek, Schwetz Irma, Molnár nővérek, Haas nővérek, Weiszmann nővérek, Földessy Aranka, Kelemen Flóra, Gonda Anna, báró Tünkés Aranka, Ujváry nővérek, Sümegi Mari, Buzzi Emilia, Reitter Gizike, Linhardt nővérek, Tal­­lián Mariska, Csepreghy Irma, Péntek Mariska, Klein nővérek, Urbán Katicza, Zsámbokréty Fanny, Kriegl Erzsi, Henthaller Anna, Urbanovszky Teréz, Prandtner Hermin, Tétész Irma, Burger Ilona, Szuna Aranka, Szepi Józsa, Stein nővérek, Penninger Irma, Csillag Antonia, Seile Emilia, Reischl Elvira és Hortense, Színház és művészet. — Komáromy Alajos búcsúja a nemzeti szín­háztól. Megható ünnepélye volt ma a nemzeti szín­háznak : egyik legrégibb s legjelesebb tagja búcsúzott ma el a nemzeti színház publikumától. Komáromy Alajos lépett föl utoljára nyugalomba vonulása előtt. Nemcsak érdekes mozzanatokban, hanem érdemek­ben és diadalokban is gazdag pálya volt az, a­melytől most búcsút vett Komáromy. Ő is egyike volt azoknak, a­kiket az »úttörő« jel­zővel tisztel meg az utókor, mert a­mikor még ő ezelőtt negyvenkét esztendővel a színpadra lépett, a magyar színpadnak voltak egyes nagy mesterei, de nem volt meg a színházaknak a publikuma, nem volt meg a színpadnak a becsülete s nem volt meg a szí­nésznek az otthona. Abban a jelentős culturális harcz­­ban, mely az egyes jeles színészek korszaka után megteremtette a magyar nemzeti színészetet, nemcsak a fővárosban, de a vidék jelentékenyebb városaiban is a színészeknek otthont és iskolát teremtett, ebben a hosszas küzdelemben Komáromy is ki­vette a maga fáradalmait és a maga dia­dalait. Mint szerelmes színész kezdte meg művészi pályáját, majd gyorsan áttért a nagy tragicai s végül az apai szerepekre, Kean, Othello, Lear és Laroque jelzik fokozatosan azt az utat, melyet Komáromy az ifjú drámai hősöktől az öregebb szerepekig tett. Sze­repkörének­­ ez átváltozásai bizonyítják legjobban színészi tehetségének sokoldalúságát. A nemzeti szín­ház tehát, melynek harminc­nyolcz esztendőn át volt tagja, méltán ünnepelte őt kegyelettel és meleg ro­­konszenvvel nyugalomba vonulása alkalmával. A bucsu-ünnepély két részből állott, rokonszen­ves, lelkesült és megható volt mind a kettő ; az egyik lefolyt a színpadon, rendezték az ünnepelt pályatár­sai , a másik a nézőtéren volt, s ezt a közönség rög­tönözte. Mielőtt a darab (»Egy szegény ifjú története«), melyet Komáromy búcsúfölléptéül választott, meg­kezdődött volna, fél hét órakor a színpadra gyűltek a nemzeti színház tagjai, hogy elbúcsúzzanak szeretett és tisztelt pályatársuktól. Ekkor U­j­h­á­z­y Ede és Szigeti Imre elővezették Komáromyt, kit a nemzeti szinház nőtagjai félkörben körülfogtak s vele szemben állottak a férfiak élükön gr. Keg­levich István intendánssal s Paulay Ede igaz­gatóval. Ekkor Keglevich István gróf meghatott han­gon beszédet intézett a búcsúzó művészhez; üdvö­zölte Komáromyt, a távozó kartársat, a kit az igazgatóság tisztelete, pályatársainak szeretete kisér el nyugalmába; de kifejezte reményét, hogy nem fog elszakadni a műintézettől, hanem tapasztalatával is­tápolója, buzdítója lesz az ifjabb nemzedéknek, ta­núja annak az iparkodásnak, melyet a fiatalabb nem­zedék ki fog fejteni e műintézet emelésére. E szavakkal átadta neki az igazgatóság babér­koszorúját, melynek nemzeti szalagján a következő szavak állanak: »Komáromy Alajosnak nyugalomba lépése alkalmával, a nemzeti szinház igazgatósága 1887. márcz. 26.« Kezet szorított az ünnepelttel, mire ez meg­hatva, könyezve mondott köszönetét; e jelenet any­­nyira meghatott mindenkit, hogy az ottlevők valameny­­nyien könyeztek. Ezután Bercsényi Béla üdvözölte a pá­lyatársak nevében a távozó művészt a következő be­szédben : Tisztelt művész! Szeretett barátunk! Mély elbusulással léptük át küszöbét ma a vá­szonfalakból épült teremnek, pedig más körülmények közt, ha nem is örvendenünk, de legalább, osztoznunk kellene veled abban az érzésben, a­mit a jól végzett munka, annyi sok esztendő fáradságos munkája után érzesz, azt a jól eső megnyugvást kellene veled érez­­nünk, a­mi akkor tölt el, midőn a magas hegy ormára feljutván, elterülünk a fensik pázsitján, s elkezdünk pihenni. De hát te kedves barátunk azt érzed-e ? Fáradt voltál-e már, hogy az oly lelkesülten kezdett, any­­agi buzgalommal folytatott munkából kiálltál ? Nem hiszem. Mikor ma te imádott pályádról lelépni, e falaktól örökbucsut venni ezt a mai szere­pet választód — lelked háborgását akartad lecsilla­pítani. Azt akartad, hogy az ősz fürtök, a sápadt arcz, az elesett tagok mind a tieidnek, sajátodnak tűnjenek fel, s elhitesd magaddal, hogy nagyon öreg vagy már, hogy nagyon elfáradtál. Hidd is el, jobb lesz így, ha elhiszed, a nyuga­lom, a­mely felé elindítottak, így nem lesz háborgás. Megtehedd könnyen, hisz egész életed nem volt más, mint tűrés, belenyugvás a változhatatlanba. Te elmondhatod a nagy költővel: »Boldogtalan voltam teljes életemben«, de folytathatod is így oly büszke öntudattal, mint ő: »csak az vigasztal, hogy meg nem érdemeltem!« Hiszen, ha pályád kezdetére visszatekintesz.. . mennyi fényét, mennyi ragyogását látod ott remé­nyeidnek, s mennyi jogod volt a hitre, hogy az mind beválik. De hát nem úgy lett! Úgy jártál, mint a földmivelő, a kinek tábláján ott hullámzik a kövér vetés, mely már kihányta a fejét... de elpusztítja a jégeső, az aszály. Nem pusztította el mind! Emlé­keznek rád, s mi, kik nagy sikereidet nem láthattuk, ismerünk és szeretünk. Ismerünk jónak, becsületesnek, igaznak, s így ezért csak nehéz szívvel tudunk megválni tőled. Mielőtt búcsra nyújtott kezedet megszoritanak, fogadd tülünk e szerény emléket, mint szeretetünk zá­logát, s fogadd őszinte jó kívánságunkat. Nyugalmad, legyen igazán nyugalom, legyen derűs, szelíd örömekben gazdag, s legyen nagyon, na­gyon hosszú. Az isten éltessen, az isten áldjon meg! Komáromy alig birt szóhoz jutni a megha­tottságtól, annyira megindultan búcsúzott el társaitól kik körülfogták s egyenkint érzékeny búcsút vettek tőle. Kissné és Nagy Ibolyka átadták a nemzeti szin­ház tagjainak ajándékát, a babérkoszorút és egy ezüst ballikomot és ezzel véget ért a színpadi ünnepély és következett a közönség tüntetése. Feuillet Octávnak »Egy szegény ifjú története« czímű színművét adták, melynek öreg Lacroque-ja Komáromynak egyik legjobb alakítása. Midőn Ko­máromy a színpadon megjelent, unokája, Laroque Margit karjára támaszkodva, egyszerre fölzúdult a nézőtéren a tapsvihar, aztán perc­ekig meg sem szűnt. A tap­s és éljenzés közben négy nagy babér­koszorú röpült föl a nézőtérről a színpadra. És ez a taps s ez az éljenzés tartott az egész előadás folyama alatt, a­mikor csak Komáromy megjelent a színpa­don. Maga az előadás is méltó volt az ünnepélyhez s a színházat előkelő közönség töltötte meg. Ez alkalomból a következő életrajzi adatokat közöljük Komáromy Alajosról: A búcsúzó művész huszonnyolcz év óta áll a nemzeti színház szolgálatában s mindössze negyven­két esztendeig volt színész. Ez évekből csak hármat töltött a színpadtól távol, egyet mint honvéd, kettőt mint besorozott katona. Mert részt vett a szabadság­­harczban s meg is szenvedt érte. Békés­ Gyulán 1825-ben született s atyja derék polgár volt. Iskolai tanulása után, 18 éves korában jött Pestre s el-el­­járva a nemzeti színházba, nagy örömmel nézte az akkori nagytehetségű tagok: Szentpétery, Egressy, Fáncsy, Bartha, László, különösen pedig Lendvay játékát. Ez utóbbi volt akkor a fiatalok és a nők ked­­venc­e; Komáromit is ő lelkesítő föl arra, hogy szí­­nészszé legyen. A Pázmán Mihály társulatához 1845. májusában szerződött Zala-Egerszegre s erőteljes alakú barna hajú, erős hangú ifjú lévén, csakhamar »amoroso« lehetett. Mikor 1848-ban sok színész fo­gott fegyvert, ő is elment a bánáti táborba egy csapattal, de még nem lévén rendes katona, visszajött Pestre s mint vendég lépett föl a nemzeti színházban, először a »Bánk bán« szerepében mu­tatva be magát. Mikor a herczeg Windischgrätz sere­ge a főváros felé közeledett, fiatal színészünk Debre­­czenbe ment s beállt az ottani »vörös pántlikás «-ok közé. Nagy szál legény lévén, a Balmazújvároson szemlét tartó Kossuthnak is föltűnt, ki azt jegyzé meg: »Vagy kétszázezer kellene ilyen.« A szabadság­­harcz leveretése után, mint honvédtisztet besorozták a Hohenlohe-ezredbe s elvitték Laibachba. Nem volt ez neki gyöngyélet s mikor ő felsége egyszer szemlét tartott Adlersbergben a csapatok fölött, esetleg őt is megkérdezte, hogy mint érzi magát ? ő teljes őszinte­séggel felelte: »Lehr schlecht, Euer Majestät!« A tisztek siettek ő felsége tudtára adni: »Ein einge­reichter Honvédofficier.« A fejedelem megvigasztalta: »Wird schon besser gehen.« Mikor kijött a rendelet, hogy besorozott tisztek ötszáz forinttal megválthatják magukat, Csernovics Péter, ki áldozatkész pártfo­gója volt a színészeknek, Komáromyt kiváltotta. Folytatta aztán pályáját Aradon, Debreczenben, Kolozsvártt, Kassán stb. s jó nevet szerzett magá­nak. Meghívták szerepelni 1853-ban a nemzeti szín­házhoz is s mint Kean és Moor Károly mutatta be magát, majd 1859-ben mint »Othello« tetszést aratott. De pénz nem lévén a szinház cassájában, nem szerződtethették őt, Bolnay (Bethlen Miklós gróf) a maga fizetését ajánlja fel, hogy itt marasztható le­gyen. De Komáromy ezt el nem fogadta s igy csak 1859-ben kerülhetett a nemzeti színházhoz, a­hol Essex szerepében lépett fel. Hős szerelmes szerepeket azonban csak nehány éven át játszott s korán átment az öreges alakok áb­rázolására, néhányszor játszva »Lear király«-t is. Megnősülvén, (neje Bayer Karolina egykori tanítónő) családja lett legfőbb gondja és szeretete. S most is nyugalomba vonulásakor családja fogja számára pó­tolni a színpadot, a­melyhez nevét és emlékét sok diadal fűzi. — A népszínháznak mai újdonsága, »Bársony uram« egy fiatal írónak, Rátkay Lászlónak műve; ugyanazon Rátkay Lászlónak, kinek »Felhő Klári«-ja oly szép sikert aratott, hogy még ma is föntartj­a ma­gát a színház műsorán. A nagy várakozásnak, a jo­gos reménynek, melyet tehetsége iránt keltett, Rát­kay ez egyszer nem tett eleget, új népszínműve hide­gen hagyta a közönséget. De nem is igen lehet a kö­zönség véleménye ellen felszólalni, mert a da­rab valóban gyenge. Hőse valami hódmező­vásár­helyi jómódú paraszt, ki indokolatlan nagy rálá­tással mindenféle bérleti­­ speculátiókba bocsátko­zott, elvette vagyonát, adósságokat csinált, úgy hogy utoljára nem maradt egyebe egy kétes végű pernél és szélső­baloldali elvénél. Ez az ember mindenkinek háromezer forinttal tartozik. Tartozik Illés János fakereskedőnek, tartozik saját húgának háromezer forinttal, és tartozik Rozmaring Lajcsi­­nak háromezer forinttal. A Lajcsi árva gyerek, és elérvén nagykorúságát, követeli pénzét, mely a nagy becsületben álló Bársony Mihályra volt bízva. Bár­sony fél a börtöntől, és hogy meneküljön a bajtól, el­adja a szegény Jobbágy Pálnak a pörös jószág egy részét, a szőlőt, mely még nem is az övé, háromezer forintért, mely összeggel ki akarja elégíteni a Lajcsit. De Bársony uram házsártos felesége elkergeti a háztól a hitelező sógoraszszonyt, és ennek dobja oda a nehezen megkaparitott háromezer forintot kielégítésül. A legnagyobb baj az, hogy Bársony uram nem is sejti, hogy milyen rut az ő jelleme és a politika terén hiszi becsületét kivívha­­tónak. Össze­vissza csókolja a szélsőbaloldali zászlót, kikiáltatja magát követjelöltnek, végig csalja az egész kompániát, hitegeti hitelezőjét, hazud czinkostársának, leányának és politikai elvtársainak, sir, óbégat, elker­geti és aztán visszarimánkodja feleségét s eladja ma­gát az ellenpártnak, eladja leányát egy másik sik­kasztó urnak, hogy ez el ne árulja becsületben járó titkait, szóval úgy viselkedik, mint egy buta, makacs ember, ki mindent feláldoz ostoba hiúságaiért , de az »oszlót,« az »oszlót« az térden­állva csókolgatja. Soha a magyar földmíves embert rútabb és hamisabb színben nem mutatták be szín­padon, mint Rátkay tévé Bársony Mihályának sze­mélyében. Ilyen szamár és gonosz paraszt Magyar­­országon nincs. A nagy hercze-hurcza, a sok esztelen ravaszkodás láttára a néző végtére alig tudja már, hogy Bársony Mihály kinek az adósa, és melyik poli­tikai párthoz tartozik. Nem is hatott e darabban -­­egy két episodicus jeleneten kívül — semmi. A ha­tás, a­mennyiben mégis volt, legnagyobbrészt Blaha Lujza remek játékának volt köszönhető. Blaha aszszony természetes bája és kelleme, párat­lan művészete, édes, üde hangja ma is lel­kesített, mint mindig. Dalait viharosan tapsol­ták , és köztük volt néhány új is, melyeknek szerzője Dr. Scheffer Sándor, dunaföldvári ügyvéd. A többi szereplők közül kiváltak: Kl­á­r­n­é (Vicza)­ Szathmáry (Béni) Németh (Tündér) és Kas­sai (Püspök Kelemen), kik jól jellemezték a rájuk bízott alakokat; Vidor (Rozmaring Lajcsi) jóizű humorral és kellő természetességgel ábrázolta a fiatal paraszt legényt, ki elérvén nagykorúságát, neki vadult a házasodásnak és zsebkendőjén csombékokkal jelzi a lányokat, kikbe szerelmes. Az egész előadás megle­hetősen jól folyt. — A darabot vasárnap és hétfőn ismétlik. — A magyar kir. operaházban ma »Gioconda« került színre, melynek czímszerepében Bellincio­­n­i Gemma k. a., operánk vendége, ismét sok szép je­lét adta drámai tehetségének. Kár, hogy az ilyen nagyszabású szerepeket a vendég énekesnő nem győzi physicai erővel. De a közönség nem vonja meg tőle tetszését és ma is sűrű tapssal tüntette ki. Igen szé­pen énekelt ma C s­e­r­i­o Gina k. a., kinek Laura legjobb szerepei közé tartozik. A vaknő szerepét T r e m e 11 i kisasszony adta, a főbb férfiszerepek­ben Hajós, Láng és Szendrői osztoztak. — A fényes ballet »az órák táncza« ma is élénk tetszéssel ta­lálkozott. — Művészestély. A holnapután, hétfőn esti 1/28 órakor a fővárosi Vigadó összes termeiben tartandó művész­estély műsora 12 számot tartalmaz s a követ­kezőkből áll: 1. »Búcsú Serenád« Zichy Géza gróf­­tól, előadja Wottara Henrik zongoraművész. 2. »Dalok« Schuberttól, énekli Spies Hermin k. a. 3. »Polonaise« Wieniawskitól, előadja Eldering Braun hegedűművész. 4. Magándal Verdi »Othello« czímű dalművéből, énekli Bel­­lincioni Gemma k. a. 5. »Simon Judit« Kiss Józseftől, melodramatikus zenéjét írta Hubai Jenő, szerző zongorakisérete mellett szavalja Jászai Mari asszony a nemzeti szinház tagja. 6. »Dalok«, énekli Spies Hermin k. a. 7. »Dalok« Tostitól, énekli Peschier A. a bécsi udvari dalműszinház tagja. 8. »Rákóczy« átirat Zichy Géza gróftól, előadja Wottawa Henrik. 9. »A kakasülőn« irta s előadja Gabányi Árpád a nemzeti színház tagja. 10. »Da­lok«, énekli Spies Hermin k. a. 11. »Szeretném itthagyni«, énekli Pálmai Ilka asszony a népszín­ház tagja. 12. Humorisztikus négyesek«, »A nyaktörő hegedűverseny«, előadja a Stoiber féle négyes társu­lat; »a paraszt symphonia«, előadja a budakeszi ud­vari zenekar. A nagy hangverseny pontban 8 és fél órakor veszi kezdetét. A bál éjfélkor kezdődik és a bemenetnél a báli szelvény előmutatandó. P­e­­­a­k­o­­v­i­t­s L. főhadnagy »Művészi körökből« czímű rezgő polkát szerzett ez alkalomra, melyet a bálrendező bizottságnak ajánlott. — Kamaraestély. Kedden f. hó 29-én este 71/* órakor, a fővárosi vigadó kistermében, Hubay J., Herzfeld V., Eldering B. és Popper D. urak 5-ik ka­maraestélye (bérletben) Spies H. kisasszony és Khayll Antal ur közreműködése mellett tartatik meg. Műsor: I. Hármas (B-moll), Volkmann. II. a) »In der Fremde«,b)» Dein Bildniss«,c) »Waldesgespräch«, d) »Die Stille«, e) »Frühlingsnacht«, Schumanntól, énekli Spies H. k. a. III. Négyes (D-moll), Schubert­tól. IV. a) »Von ewiger Liebe«, b) »Mädchenlied« op. 95., c) »Der Kranz«, d) »Wiegenlied«, Brahms­­tól, énekli Spies H. k. a. A hangverseny zongora Bö­­sendorfer L. gyártmánya. Jegyek kaphatók a »Har­monia« zeneműkereskedésében, váczi­ utcza 3. sz. — Hírek a népszínházból. A népszínház igaz­gatója három fölvonásos új operettet fogadott el Bátor Izidor és Hegyi Béla zeneszer­zőktől, kit a télen »A milliomosnő «-vel mutatták be szép tehet­ségüket. Az új operette májusban fog szinre kerülni. Ez lesz a negyedik eredeti operette a népszínház mű­során ebben az évadban. A Planquette új operette­­jéből »A comédiás herczegnőből« az énekpróbák any­­nyira előrehaladtak a népszínházban, hogy e héten elkezdik a színpadi próbákat is. Az első előadás ápril 15-dikére van tervezve. — É­v­v­a Lajos igazgató ma írta alá a népszínház bérletére vonatkozó új szerző­dést. A főváros részéről jelen voltak Kamermayer Károly polgármester, Márkus főjegyző s a népszín­házi bizottság két tagja. A szerződés Steinbach köz­jegyző előtt köttetett még. — Színházi műsorok: Operaház: Kedden »Hunyady László« II. bérlet 4. Mérsékelt helyárak — Szerdán az operaház zárva. — Csütörtökön: »Tannhäuser« Schr.-Hausstaenger M. asszony és Pe­­rotti Gy. ur mint vendég. I. bérlet 14. Rendes hely­árak. — Pénteken: Az operaház zárva. — Szomba­ton : »Hagbarth és Signe.« I. bérlet 1. szám. Rendes hely­árak. — Vasárnap: »Carmen.« Bellincioni Gemma k. a. mint vendég. II. bérlet 1. Rendes hely­árak. — Hétfőn: Philharmoniai hangverseny. — Nemzeti színház: Hétfőn: »A kis­mama.« »A komédiás.« »Az apród.« »Hivatalból.« — Ked­den: (Zárva.) — Szerdán: »Faust.« — Csütörtökön: »Faust.« (V. Bérletszünet.) — Pénteken: »Faust.« — Szombaton: »Nők iskolája.« »Dandin György.« — Vasárnap: »Faust.« — Várszínház: Már­­czius 31-én: »Tündérujjak.« — Népszínház: Hétfőn: »Bársony uram.« — Kedden, szerdán, csü­törtökön: (a bécsi vivóleányok utolsó fellépésével) »Az udvari bolond.« — Pénteken: »Bársony uram.« — Szombaton: »A mikádó.« »Borka és Bicska.« Egyesületek és társulatok.­ ­ Az orsz. tűzoltószövetség központi választ­mánya tegnap a régi városház tanácstermében F­o­rf­­m­a­n­n Alajos elnöklete alatt ülést tartott. A gyűlés elhatározta, hogy a tűzrendészeti törvényjavaslatot és a biztosító intézeteknek tűzoltó czélokra való meg­adóztatását a kormánynál újból kérelmezni fogja. A már több ízben ismertetett országos tűzoltói segély­alap eszméjéhez a választmány hozzájárult oly mó­don, hogy a tűzoltók ne 10, de 60 krt fizessenek éven­­kint a segélyalapra. A fiumei rendező bizottság el­nökségének átirata folytán elhatározták, hogy a nyol­­c­adik orsz. közgyűlést Fiuméban a­z. évi augusztus hó 18—22. napjain bizonyosan megtartják. A szat­mári és balassagyarmati tűzoltótestületek abbeli in­dítványához, hogy a tűzoltók háború esetén csak hely­őrségi szolgálatokat teljesítsenek, a gyűlés nem járult hozzá, de lelkesen fogadta József főherczegnek a nép­fölkelés és a tűzoltó intézményre vonatkozó le­iratát, mely igy hangzik: »Még a honfoglalás­tól ránk maradt és szokása a magyarnak fegy­vert fogni, ha hőn szeretett hazáját fegyveres erő fenyegeti. Ennek újabb alakja a népfölkelés, me­lyet a magyar országgyűlés már 1868-ban megszava­zott s melynek a korszak igényeihez képest nemrég adott kifejezést. Lesz ezentúl egy katonailag kikép­zett, fegyelmezett és egyenruhás népfölkelő seregünk, mely bátran nézhet az ellenség szemébe. Adja isten, hogy soha rá ne szoruljunk, de ha kellene, mi lesz a tűzoltásból épen olyan időben, midőn csak aggastyá­nok, gyermekek és asszonyok maradnak otthon ? Föl­szabadítás a kötelezettség alól akkor nem lehet és ha lehetne, keresztülvihető nem volna, mert a magyar, ha koronás királya és hazája szent érdekeit sértve látja, akár hitják, akár nem, fogja a fegyverét és védi őket utolsó csöpp véréig. Ámde ily időben otthon is kettős a tüzek támadási veszélye, mert az azt előidéző anyagokkal olyanok bánnak, kik kevésbbé értik azok veszélyes voltát. És ha valóban kiüt a tűz, nincs szak­értő a­ki elfojtsa. Ezért ily esetre is kell előre gon­dolnunk, mert a mostani században hirtelen támad a háború és a harc­térre hirtelen kell indulni annak, a­ki elkésni nem akar, mert rendesen az első csapás dönt. Tehát, hogy képezzünk oly tűzoltókat ? Erre útmutatót nyertem egy alkalommal, midőn nem távol községünktől, erős vihar és nagy szárazság mellett egy odvas fa meggyuladt s ennek sziporkái a falu melletti buzakeresztekre hulltak, a fa körül pedig a kiszáradt fa tüzet fogott. Törzskürtösöm az őrtanyáról és én kertemből láttuk a füstöt és oda siettünk, de ott találtuk már a község derék biráját, ki épen termését szállitván haza, rakott szekerével föld­jéről jött és a közeli csorda­kutból sajtárral hozott vízzel iparkodott a tüzet oltani. Tüzjelt adni annyit jelentett volna, mint a szegény népet legsürgősebb aratási és hordási munkájában megzavarni, és ez ál­tal érezhető anyagi kárba keverni. A bíró tehát föl­­szólításomra oly szíves volt fogatával a faluba haj­tani, és két otthon maradt tűzoltót és egy sereg kis­fiút a vész helyére hozni. Ez alatt a törzskürtös ki­húzta a szertárból a szivattyút és néhány percz múlva a szintén hordásból hazahajtó törvénybiró segítségé­vel a kúthoz vontatták. Azalatt őrt álltam az égő fá­nál. Mennyire csodálkoztam, midőn a két megjelent tűzoltó a kis­fiukat a szivattyúkhoz állitá, és azok a tűzjelek után teljes tűzoltói szakavatottsággal he­lyesen működtek. Ekkor gondoltam arra, hogy ez irányban az iskolákban tehetnénk valamit. Marad otthon jó tűzoltó-tartalékseregünk, mert az érdeklő­dés meg­van fiatalságunkban, és gyakorlatainknál, tü­­zeinknél elsajátítják tőlünk a működést tanítás nél­kül , hátha még a falusi iskolában valami keveset utánra segítenénk , nem ártana. Akkor azután mehet az apa lőfegyverrel népfölkelőnek, a kis­fia addig ott­hon felveszi tűzoltó szerelvényeit és őrködik elha­gyatott tűzhelye fölött. Parancsnoknak találkozik az­után egyik másik volt rokkant tűzoltó.« A gyűlés lelkesült éljenzéssel fogadta a leirat minden pontját s elhatározta, hogy a fölvetett eszme ügyében a kellő lépéseket megteszi. — A tisztviselők orsz. egyesülete ma tartotta évi rendes közgyűlését Lintner Imre elnöklete alatt. Az igazgatóválasztmánynak a közgyűléshez szóló je­lentéséből kiemeljük, hogy az egyesület vagyona 17,416 frt, a bevétel 29,437 frt, a kiadás 25,660 frt. Az egyesület könyvtára 4768 kötetből áll. Az özvegy- és árvasegélyalap 30,098 frtra rúg, melynek kama­taiból 5 szegénysorsú özvegy nyer segélyt. A közgyű­lés az alap tőkéjéhez ezúttal is 400 frtot szavazott meg. Az egyesület »Az állami tisztviselők helyzeté­ről« röpiratot tett közzé, a­melynek példányai a fő­rendiház és képviselőház tagjai közt szétosztattak. A Jankovich István titkár által felolvasott jelentések alapján a fölmentvények megadattak. Végül a közgyű­lés közfelkiáltással Manoilovich Emil curiai tanács­elnököt választotta az egyesület elnökévé és a lelépő Szász Károlynak buzgó működéséért jegyzőkönyvi kö­szönetet szavazott. Alelnökké Turóczy Adolf fővám­­igazgatót választották meg. Fővárosi ügyek. — A fehér-uti átjáró a kőbányai forgalom ál­landó akadálya volt. Az államvasutak vonalai ugyan­is oly sűrűen közlekednek, hogy a fehér-ut naponta többször és hosszabb időn át el van zárva, mi­által úgy a sertés és sör, mint egyéb szállítás nagy mérv­ben meg van nehezítve. A kőbányaiak nem is szűntek meg ez akadály ellen a tanácsnál és az államvasutak igazgatóságánál folyton kérelmezni. Kérelmük végre meghallgattatott. Az államvasutak főfelügyelősége ugyanis ma értesítette a fővárost, hogy a közmunka és közlekedési miniszter megengedte a fehér-úti átjáró áthidalását és a közigazgatási bejárást f. hó 31-ére, délelőtt 10 órára tűzte ki. Mint értesü­lünk, a bejáráshoz a tanács, a főváros képviseletében Rózsa Péter tanácsost, T­o­­­d­y József főügyészt, Lechner Lajos középítési igazgatót, Preuszner József és K­a­u­s é­r János bizottsági tagokat és a X. ker. elöljárót küldte ki.1 — A fővárosi egyesület ma tartotta évi közgyű­lését Kamermayer polgármester elnöklete alatt. Az évi jelentésből kiemelendő, hogy az egylet két he­­tenkint tartott értekezletein számos, a fővárost ér­deklő kérdéssel foglalkozott s eszméket pendített meg, a­mik közül több életrevalónak is bizonyult. A tagok száma 1886-ban 274-re emelkedett; az évi be­vétel 1300 frt 21 frt, a kiadás 562 frtot tett, maradt fölösleg 738 frt 21 kr. Ebből a választmány utólagos jóváhagyás reményében már adott a szünidei gyermektelep részére 20 forintot, a főv. szegény gyermekkert egyletnek 25 frtot, s javasolja, hogy a közgyűlés szavazzon meg a fővárosi szegények segélyezésére, a hírlapírók nyugdíjintézetének, az is­kola - egyesületnek, az erdélyi cultur egyletnek, a népnevelők egyletének, a gyermekkórháznak, a haj­léktalanok menedékének 50—50 frtot, s a szegény beteg gyermek egyesületnek és csángó egyesületnek 25—25 frtot. Az előterjesztések elfogadtatván, Gart­ner Antal pénztárnoknak a fölmentvényt kiadták és Reményi Antal indítványára az aradmegyei r­a­d­­n­a­i magyar kisdedóvó létesítésére is egyhangúlag megszavaztak 50 frtot. Az 1887. évi számadások­ megvizsgálására Légrády Károly, Beck Dénes, Tö­rök József tagokból álló bizottságot küldöttek ki. W­o­­­a­f­k­a Nándor a közgyűlés nevében kö­szönetet mondott Kamermayer elnöknek, Ki­rályi Pál és Morlin Imre alelnököknek s az egész választmánynak, mire az új választások ejtettek meg a következő eredménynyel. Elnök: Kamermayer Károly, alelnökök: Királyi Pál, Morlin Imre, választmányi tagok: Beck Dénes, Beck János, Bobula János, Bogisich Mihály, Brázay Kálmán, Degen Titusz, Forgó István, Gartner An­tal, Halász Géza dr., Hegedűs Ferencz, Huszár Kál­mán dr., Illés Lajos, Légrády Károly, Mandl J. Ignácz, Magyarevics Jeremiás, Medrey Zsigmond, Osztoics Mihály, Ráth Károly (főpolgármester), Reményi Antal, Sigray Pál, dr. Szabó Alajos, Te­­leszky István, Weisz Bernát Ferencz. Törvényszéki csarnok. A fogtechnicusok pere. A szünet után bejelen­tetett, hogy Gáspár József és Czettel József vádlot­tak betegségük miatt nem jelenhettek meg a tárgya­lásra. Gáspár József képviselője előadta, hogy vé­­denc­e ipar­igazolványnyal bír, fogakat nem húz, fogtöméssel nem foglalkozik, műfogakat csak orvosi megrendelésre készít. Ez utóbbi állításának beigazo­­lására több vidéki orvost nevez meg tanúként. Ka­tona Béla közvádló e tanuk kihallgatását indítvá­nyozza, nehogy pedig a fogtechnicusok pere tovább húzódjék, Gáspár József ügyének a többi vádlottak ügyétől való különválasztását kéri.­­ A másik tá­vollevő vádlott Czettel Józsefre vonatkozólag a védő előadja, hogy Czettel Filadelphiában orvosi diplomát szerzett. Védencze beismeri, hogy egész 1885-ig fog­húzással, fogtöméssel, műfogak készítésével és beil­lesztésével stb. foglalkozott. Czettel ezzel 1877. óta mint Vidéki Ferencz dr. üzlettársa foglalkozott. Vi­dékivel közjegyző előtt társas szerződésre lépett, melynek értelmében mindenféle műtétet Czettel vég­zett, Vidéki pedig a szükséges műszereket és a fog­­műtermet adta. A megadóztatás is a társas­ üzletre történt. Mentségül Czettel azt hozza fel, hogy őt a szájüregben való műtétek végzésére Vidéki Ferencz dr. bujtotta fel. A járásbíró ezután a tárgyalást azzal függesztette fel, hogy a holnapi tárgyaláson, mely reggeli 8 órakor veszi kezdetét, Glück Ignácz dr. tör­­vényszéki orvost is kihallgatja szakértő gyanánt. NAPTÁR, Vasárnap, márczius 27. Nap kél 5 ó. 50 d., nyug. 6 ó. 32 p — Hold két 7 ó. 21 p. reg­, nyug. 9 ó. 10 p. este. Rom. kath.: B. Judica. — Prot.: B. Kupert. — Görög-orosz : (márczius 15.) D. 4. Nagyböjt negyedik vasárnap. — Zsidó: (nisan 2.) Miniszterek nem fogadnak. Országos ipartestületi értekezlet d. e. 9 órakor az iparos­­körben (Ferencziek határa) Utolsó nap. Az irók és művészek társaságának évi közgyűlése d. u. 3 órakor saját helyiségében. Népszerű természettudományi előadás délelőtt 11 órakor a műegyetem vegytani termében. A magyarországi központi Fröbel nőegylet rendes évi köz­gyűlése d. u. 3 órakor (Széchenyi-tér.) A magyar kir. állami tisztviselők központi egyesületének rendes közgyűlése d. u. 1 órakor (megyeháza.) A puszta­szent­mihályi munkásházakat épitő egylet alakuló gyűlése d. u. 3 órakor (Fehér ló szálló.) A budai polgári lövészegylet évi rendes közgyűlése d. e. 11 órakor saját helyiségében. A budapesti önkéntes tűzoltó testület évi közgyűlése d. u. 3 órakor a belvárosi reáliskolában. Színházak. Budapest, vasárnap, 1887. márczius 27-én. NEMZETI SZÍNHÁZ. Évi bérl. 82. Havi bérl. 26. PRY PÁL. Vígjáték 5 felv. Irta John Poole, ford. Csiky Gergely. Személyek: Hardy................... Újházi Hardy Frank .... Császár Witherton............. Gabányi Willis.................. Kőrösmezei Stanley................. Abonyi Harry, fia.............Horváth Pry Pál................. Vízvári Grasp................... Egressy Doublecot,fogadós Tóth Simon ................. Sántha Eliz....................... Alszegi I. Marianna............. J. Gaál I. Kezdete 7 órakor. Műsor: Hétfő : A kis­mama. — A ko­médiás. — Az apród. — Hi­vatalból , bérletfolyam. Szerda: Faust, 1-szer, bf. Csütörtök : Faust, 2-szer, bf. Péntek : Faust, 3-szor, bf. Szombat: Nők iskolája. — Dandin György, bf. Vasárnap : Faust, bf. MAGY. KIR. OPERAHÁZ. X. bér­. 12. I. bér­. 12. SCHROEDER-HANFSTREN­­GEL MÁRIA asszony és PEROTTI GYULA ur vendégjátékául: Aida. Opera 4 felvonásban. Zenéjét szerzette Verdi. Személyek: A király Szendrői Amneris, leánya Tremelli V, Aida Schroeder M, Radamos Perotti Gy. Ramfis, főpap Ney Amonasro Bignio Küldött Takács Főpapnö Seyler L. Kezdete 7 órakor. Műsor : Hétfő : Excelsior, bérleti. Kedd : Hunyadi László bf. Csütörtök: Tannhäuser. Sehr. Hanfstaenger Mária áss.., és Perotti Gyula úr vendégjáté­kául, hf. Szombat: Hagbarth és Signe, bérletf. Vasárnap : Carmen, Bellin­cioni Gemma k. a. m. v., hf. Hétfő : Phylharmoniai hang­verseny. NÉPSZÍNHÁZ. BLAHA LUJZA a. m. vendég. Bársony uram. Eredeti népszínmű 3 felvoná­s­ban, dalokkal. Irta: Rátkay László. Személyek: Bársony Mihály Tamássy Bársonyné Pártényiné Judit, leányuk Blaha L. Tallér Béni Szathmáry Vicza, felesége Klérné Tündér György Németh Magda, leánya K. Tóth I. Püspök Kelemen Kassai Rozmaring Vidtor Bükki István Horváth Beri, fia Szabó Kaczag Gyurka Egri Csaba Sándor Benedek Illés János Szilágyi Szelő Matyi Újvári Madzag Pista Nagy Róka Lidi Vasváriné Kezdete 7 órakor. Holnap ugyanez. várszínház. Nagy béri. 70' Havibér]. 10. Egy szegény ifjú története-Színmű 5 felvonásban. Irta Feuillet Octáv. Fordítot­ták Felek­ és Hegedűs. Személyek : Odiot Maxime Mihályi! Bévallau Náday Laroque Komáromi A. Laubepin, jegyző Szigeti I. Alain Pintér Desmarets, orvos Hetényi Gaston Feleki Pál Vauburger Mátrai Champlein Földényi Ivánet Haraszti H. Laroquené assz. Felekiné Margit, leánya K. Hegyesi M. Helene Békéssy I. Aubriné asszony Györgyné Krisztina Tárnoki G. Vaubergerné Lubinszkyné kezdete 7 órakor.

Next