Nemzet, 1887. április (6. évfolyam, 1648-1676. szám)

1887-04-01 / 1648. szám

szállóban szállt meg. — A­n­d­­r­á­s­s­y Gyula gróf Bécsből hazaérkezett Budapestre. — Mihálovics József bibornok Budapestről hazautazott Zágrábba. — Lady Strangford a jótékonyságról ismert an­gol hölgy útközben a középtengeren meghalt. — Wodianer Béla országgy. képviselő tegnap kezdte meg körútját csákovai választókerületében.­­ Az új országház építése tulajdonkép a jelen évben kezdődik meg. Tavaly már hozzáfogtak a föld­munkákhoz s az idén úgy ezeket, mint az alapozást teljesen el fogják végezni. Erre vonatkozólag az összes részletes terveket kidolgozta S­t­e­i­n­d­l Imre tanár, az uj országház építője s jóváhagyás végett beterjesz­tette az orsz. végrehajtó bizottság elé. Az alapozást a legnagyobb óvatossággal viszik keresztül. Az uj or­szágház alapterülete 19 ezer négyszögmétert foglal el s ezt minden ponton hét méter mélységre ássák le, mindaddig, míg, szilárd kavicsrétegre nem akadnak. Eddig a leásott talaj igen kitűnőnek bizonyult, a­menynyiben a kavicsréteg oly tömör, hogy bár a du­nai vízállás szempotjánál egy méterrel mélyebbre ás­tak, a keskeny rakpart alatt vízátszivárgás nem tör­tént. Iszapos talajra alig elvétve bukkantak. A föld­­kiemelést több száz munkás végzi. Ezenkívül most bontják le a régi vízvezetéknek az országház terüle­tére eső épületeit, továbbá a négy régi vízvezetéki kutat, melyeknek elbontása és betömése sok nehézség­gel jár. Közelebb a rakpart egyes részeit is lebontják, és ezeken a helyeken a bekövetkezhető árvizek ellen ideiglenes védgátakat emelnek. Az egész területet pe­dig, hogy a talajvíz teljesen el legyen zárva, betoní­­rozni fogják. Csak ezután kezdik meg az alapfalak lera­kását, melyek közé, a­hol esetleg feltöltésre van szük­ség, tiszta kavicsot tesznek. Ez az alapozási munká­lat programmja, melyhez hasonlót csak az elevátorok építésénél hajtottak végre. S ez alapozás költsége 600 ezre­n egész 1 millió forintba fog kerülni. — Ausztria-Magyarország politikai és katonai helyzetét tárgyalja a Fortnightly Review legújabb számában Charles Dilke, a­ki mióta oly csúfosan kivonulni volt kénytelen az angol parlamentből, az európai politika jelen helyzetét tette tanulmányozása és nyilvános megbeszélése tárgyává. A nevezett folyó­iratban legutóbb Oroszországról szólt, melynek erejét csodálja, sőt túlzásig dicsőíti. Monarchiánkról már kevésbé hízelgőn emlékszik meg; katonai tekintetben azt hiszi, hogy elhanyagolja magát; nagy tábor­nokai nincsenek, a hadseregre nem sokat költ — csak kevéssel többet mint Olaszország , majd két­harmad­­dal kevesebbet, mint Németország ,­s csak az utóbbi időben gondoskodik annak kiegészítéséről. Oroszország hadserege szerinte nagyobb, mint Németországé és monarchiánké együttvéve, a­miből azt következteti, hogy mi egyedül mindenesetre a rövidebbet fog­juk hozni. Politikai tekintetben a monarchiát a nemzetiségek gyöngítik s a szerző előszeretettel foglalkozik a szláv elemek felülkerekedésével Ausz­triában. Nem sokkal kedvezőbb viszonyokat tüntet föl szerző szerint Magyarország, a­hol a magyar or­szággyűlés mellett Horvát-Szlavonországnak is kü­lön törvényhozása van , s a­hol épen az uralkodó elem a magyar, a többi nemzetiségekkel szemben nemcsak számbelileg kisebbségben van, hanem a nemzetiségek előtt fölötte népszerűtlen, sőt gyűlöletes. Mindebből persze rosszat következtet. Dilke fejtegetései egyéb­ként sok újat nem tartalmaznak, következtetéseit pe­dig maguk az angol lapok, így a »Times« határozot­tan téveseknek mondják. — A »Times« tagadja Dilke azon állításának helyességét, hogy Oroszország fölényben lenne monarchiánkkal szemben. — A német gyalogosok új fölszerelése. Emlí­tettük röviden, hogy két porosz tiszt és két altiszt be­mutatták a király előtt a porosz gyalogság új fölsze­relését. E tárgyban, — mely rendkívüli fontosságánál a legnagyobb figyelmet érdemli, — a következő rész­leteket jelentik Bécsből: A katonai küldöttség első­sorban Popp báró altábornagy főhadsegédnél jelent­kezett, ki azt bevezette a királyhoz. Az uralkodó po­rosz ezredének ezredesi egyenruhájában fogadta a tiszteket, s azok egyikével, Beaulieu századossal szí­vélyesen beszélgetett. Megjegyezte, hogy emlékszik rá, hogy Beaulieu bemutatta századát Rudolf trón­örökösnek, amikor a főherczeg Berlinben időzött. A király ezután bement a hadsegédek szobájába, ahol Dolff őrmester és Schmidt szakaszvezető várakoztak. A király bemutattatá magának a két hatalmas ter­metű testőrgránátost, s kérdezősködött tőlük szüle­tési helyük, szolgálati éveik, koruk felől. Beaulieu magyarázta meg az új fölszerelést. A király a fölsze­relést nagyon gyakorlatinak találta, különösen mél­tányolva a súly csökkenését, s azt, hogy az egész »czakkompakk«-ot egy kézmozdulattal le lehet vetni, s ismét föl lehet venni. Arra, hogy a súlykönnyebbü­­lés öt fontot tesz ki, megjegyezte a király, hogy az fölöttébb fontos tényező, ha a katona terhét öt fonttal könnyíthetik. Ezután a király kívánságára a katonák lerakták minden felszerelésüket, a táskájuk tartalmát is széttök­ték a padlaton, é­s csakhamar a legrövi­debb idő alatt ismét összeszedtek mindent, s teljes fölszerelésben állottak a király előtt. A király aztán a felől tudakozódott, hogy mennyi része a hadsereg­nek van már az új fölszereléssel ellátva. A bemutatás majdnem háromnegyed órát vett igénybe. A királytól a poroszok Hohenlohe herczeg főudvarmesterhez, majd Albrecht főherczeg tábornagyhoz mentek, s ez utóbbinál majdnem egy óráig időztek. A főherczeg is nagyon dicsérőleg nyilatkozott az egész felszerelés­ről, s annak gyorsan kezelhetőségéről. Tegnap este Beaulieu és Noéi századosok udvari díszebéden vol­tak. A katonai küldöttség több napig marad Bécsben. — A gyorsíró versenyek eredménye. A buda­pesti magyar gyorsíró egyesület márczius 25-én tartott évi versenyének lefolyásáról már szóltunk. Valamint ebben, úgy a márczius 27-én, a képviselőház helyisé­gében rendezett írásversenyen is számos budapesti és vidéki gyorsíró vett részt. Az egyesület elnöke Mar­­kovits Iván örömmel üdvözölte a résztvevőket és vendégeket, és első­sorban az országgyűlési gyorsírók élén megjelent Fenyvessy Adolfot, az ország­­gyűlési gyorsiroda főnökét. (lelkes éljenzés.) A ver­­versenyirást Antalik Károly, Jankovich István, Kállay Bertalan, Rónay Károly és Vikár Béla urak vezették. A két rendbeli irásverseny ered­ménye a következő: márczius 27-én az első díjat, 4 db arany (perczenként 220 szótag) Raics Dusán nyerte ; a második díjat, 3 db arany (perczenkint 180 szótag) Lefkovics Áron; a harmadik díjat, 1 db arany (perczenként 150 szótag) Edvi Illés Zoltán. Elismerő okmányokat kaptak az első díjnál : Grünhut Sándor, Berzsenyi Jenő és Őszi Samu; a második díjnál: Flesch Sándor, Kecskeméti Emil, Reisinger Sándor, Admeto Géza; a harmadik díjnál: Csermák Ernő, Neumann Gyula, Buda Győző, Sass Béla, Kiss József és Becsey Károly. Márczius 25-én: I. dij, 4 drb arany (perc­enkint 220 szótag), Grün­hut Sándor; II. dij, 3 arany (180 szótag), Rákos Adolf; III. dij, 1 arany (150 szótag), Schulhof Zsig­­mond. Elismerő okmányt I. dijnál: Lefkovics Áron, Pallai Ernő és Flesch Sándor; II. dijnál: Murányi Ernő, Mandl Sándor, Buda Győző, Schlesinger Lajos és Reisinger Sándor; Ill­ik dijnál : Neu­mann Gyula, Kohn Dávid, Komor Gyula, Incze Jó­zsef és Murin István. Vidéki dijak: V­i­s­o­n­­tai Kovách László alapítványából, Flesch Sándor a szegedi, Tetétleni Ármin a nagy­váradi, Sass Béla a soproni és Nyulászy János, a kassai körök tagjai. A dijak és elismerő okmányok, a szombat esti 6 órakor, a képviselőházban tartandó ünnepélyes közgyűlésen fognak szétoszlatni, melyet a vigadó termében este 8 órakor, disz­közvacsora követ.­­ A bolgár iparról tartott ma élénk figyelem­mel hallgatott előadást az Iparoskörben Strausz Adolf, az ismert keleti utazó. Érdekes előadásának bevezetéséül a jelenlegi politikai crisist ismertette rö­vid, jellemző vonásokban. Azután áttért tárgyára, a bolgár ipar ismertetésére. Bulgária termékeny tala­jánál fogva első­sorban földmivelő állam, de a kínál­kozó természetes erő kivált hegyes vidéken, hol kevés a termékeny föld, a népet az ipar terére szorítja. A török uralom megszűnése, a törökök kivándorlása és a bolgár nemzeti elem érvényesülése új fordulatot létesített az ipar terén. Más lett a termelő, más a fo­gyasztó, tehát más a szükséglet is. Számos iparág, már az orosz háború alkalmával erőszakos módon szűnt meg, vagy önmagától szűnik meg, mert nem képez már szükségleti tárgyat. Új iparágak pedig a cultúra meghonosodásánál gyökeret vernek. Bul­gáriának ősidőktől fogva nagymérvű vas, cserép, se­lyem, paszomány és szövő ipara van. Ezek nemcsak a belszükségletet fedezték,­­ de tekintélyes kiviteli tárgyat is képeztek. Kis-Ázsia és az európai török birodalom hálás lerakóhelyül szolgálnak a bolgár ipar­termékeknek. Az utolsó években a régi ipar­­czikkeknél rohamos hanyatlás állt be. E hanyatlás más oka nagyrészt abban rejlik, hogy a nyugati verseny most könnyebben jut Bulgáriába, mint a török uralom idején. Még a legnemzetibb ipar a híres gaitandzsik (zsinór) is hanyatlik. Boszniát a felállí­tott vámsorompók következtében, a bolgár ipar el­vesztette, pedig a díszt kedvelő bosnyákok voltak a legjobb vevők. Most már ott sem versenyképesek. Ma még van nyoma Bulgáriában a hajdani nagy iparos életnek, de kérdés, meddig fog tartani. A híres bolgár panaji­ok (vásárok) különösen az északi eszki­drumai bámulatra ragadták a nyugati látogatót. Vannak helységek, melyekben minden ház egy-egy kis gyár. Itt apa, anya, gyermek egyaránt dolgozik télen, nyáron pedig földműveléssel foglalkozik. A bol­gár nő munkája, különösen hímzése, bámulatra ra­gadja a nyugati nőt, bárhogy is van elkényez­tetve, hogy mily olcsók e hímzések! De mint mindenütt, úgy itt is a nyugati verseny lassan kint tért hódított. Először is kivitelre tette a bolgár ipa­rost képtelenné, most pedig hazai piaczát is veszé­lyezteti. Ezután Strausz az egyes iparágakra tért át s részletesen ismertette a kovács, lakatos, fegy­­verkészitő, bőr, bádogos, cserép, arany, ezüst, fa, rózsa­olaj, festék stb. ipart. Végül pedig fejtegette, mit kell e hazai iparosainknak teni, hogy a magyar ipart a bolgár piaczokon meghonosítsák. — A fölol­vasást élénken megtapsolták. — A velocipede a német hadseregben. A velo­­cipede-en a lefolyt évtizedben eszközölt újabb javítások arra indították a német hadügyminisztert, hogy meg­bízzon egy frankfurti velocipedegyárt, mikép az ott állomásozó 81. sz. gyalogezred ötven altisztjét és köz­legényét a kaszárnya udvarán begyakorolja a veloci­­pedezésbe. E gyakorlatok eredménye oly kielégítő volt, hogy ez évi január havában kelt hadügyminisz­­teri rendelet folytán a kölni, strassburgi, königsbergi és poseni helyőrségek számára nagyobb mennyiségű velocipede vásároltatott s most már a velocipede általános használatnak örvend a német hadsereg­ben is. — Verekedés a franczia képviselőházban. Esti lapunkban ismertettük azon botrányos jelenetet, mely a franczia képviselőház folyosóján Donville-Maillefen és Sans-Leroy képviselők közt lefolyt. A kamara elnöke az esetet közölte a főügyészszel, a­ki mihelyt elhatározta a törvényes üldözést, a támadó gróf Don­ville-Maillefen kiadatását fogja kérni a kamarától, mely azt előreláthatólag vita nélkül meg fogja sza­vazni. Donville-Maillefen az ügyet a törvényszék elé akarja vinni, miért is segédeket sem küld ellenfelé­hez. Floquet elnök eleinte az ügyet, mint a képvise­lők magánügyét akarta tekinteni, melynek lovagias elintézést kell nyerni, Freppel püspök azonban kijelen­tette, hogy ez a házszabályokba ütközik, s hogy a kép­viselők a támadásokkal szemben semmiféle oltalomban sem részesülnének, s hogy interpellálni fogja az elnököt, ha a tényállást közzé nem teszi. Különben erre nézve már precedens eset létezik. 1850-ben Bonaparte Péter herczeg bántalmazott egy képviselőt; ennek folytán legottan vissza kellett vonulnia, a főügyészség köve­telte kiadatását és a herczeg el is ítéltetett. Floquet elnök tehát bejelentette az esetet a kamarának. Don­ville-Maillefen visszavonult, de az elnök haza engedte menni a­helyett, hogy a parlamenti fogságba kísér­tette volna, a­mint ezt a szabályok követelik. Don­ville-Maillefen egyébként hasonló eset miatt már egy ízben két havi fogságra ítéltetett. — Gyászrovat. Elhunytak: Hofer Ferencz Jó­zsef lovag Bécsben; malomvizi Malom Zsigmond élte 54 évében Szent-Gotthárdon; Langer Katalin 74. évében Hamburgban; Lindenmeyer Antal magánzó 82 éves korában Pozsonyban ; Cselkóné szül. Arbes Antónia 62 éves korában Pozsonyban; Etter Nán­­dorné Esztergomban ; Czukra János silingyiai köz­jegyző, Silingyián ; gr. Haller Béla dr. hitvese szül. Lázár Gizella grófnő Réten. — Hymen. Lénárt József ev. ref. lelkész nőül vette Somogyi Irén kisasszonyt Kézdivásárhelyen. — Tőkés Gábor h. szoboszlói földbirtokos eljegyezte Debreczenben Szögyény István kir. tanácsos, nyug. kir. törvényszéki elnök leányát Mariskát. — Húsvéti kirándulás. A folyó évi húsvéti ünnepek alkalmával z­iurnéban a bécsi dalegyesület közremű­­ködésével nagy hangversenynyel egybekötött ü­nnepé­­lyességek fognak tartatni, melyre a városi hatóság fényes előkészületeket tesz. A m. kir. államvasutak városi menetjegy-irodája által (Budapest Mária-Valeria­­utcza Hungária szálló) ugyanezen alkalommal április h­ó 9-én Budapestről társas kirándulás rendeztetik kü­lön vonattal Fiuméba, s onnét külön gőzhajón Abba­­ziába és Buccariba. A kirándulással egybekötött pro­­grammszerű ellátás, elszállásolás, s hajózásért járó költségeket magában foglaló árak : I. oszt. 39 frt, II. oszt. 31 frt, III. oszt. 24 frt. A vidéki résztvevők számára a különvonathoz való csatlakozás végett a m. kir. államvasutak vonalain Budapestre s vissza történő utazásra 50°/v­al mérsékelt, 14 napig érvényes menet­térti­­jegyek fognak kiadatni. Előjegyzések fent emlí­tett irodában, továbbá az aradi, kolozsvári, brassói, miskolczi, debreczeni és szegedi városi menetjegy iro­dákban bezárólag április hó 6-áig elfogadtatnak, hol külön részletes programmok is díjmentesen kaphatók. A Zsidó-magyar culturegyesület alakítását ha­tározta el ma mintegy 3—400 egyetemi polgár, kik ma délután Hajdú László joghallgató elnöklete alatt a sip­ utczai zsidó iskolában tanácskoztak. Vajda Emil tartott hosszabb beszédet, elmondván, hogy nem akarnak alliance Israelit-féle intézményt létesíteni, mert ők nem ismernek sem felekezeti, sem faji külön érdeket, hanem ismernek és tisztelnek egy általános, mindenkit egybefűző összfogalmat: a hazát, a magyar nemzeti culturát. E tetszéssel fogadott beszéd után el­határozták, hogy a magyar zsidóság körében nagy mozgalmat indítanak meg az új egylet megalapítása érdekében. — Elégett szarvasmarhák. A Vecsés nagyköz­séghez tartozó felső­halmi pusztán Deutsch Sán­dor bérlőnek nagy szarvasmarha-istállója tegnapelőtt éjjel kigyuladt s az egész 15 öl hosszú épület a benne volt 36 darab szarvasmarhával együtt porrá égett. Az odaégett állatok közt voltak a szegény cselédek tehenei is. A tűz keletkezése iránt megindított csen­dőrségi vizsgálat kiderítette, hogy a gulyás az istál­lóban tüzet rakott, azután mellette elaludt s igy a las­san továbbterjedő tüztől a tehenek alatt levő alom­. Magyar utazók Afrikában: czim alatt tartott ma este felolvasást a kereskedő ifjak társulatában ifj. Jankó János, szép közönség előtt, mely nagy figye­lemmel hallgatta az érdekes felolvasást. Ebből a kö­vetkező terjedelmes kivonatot közöljük: Minket, ma­gyarokat, ázsiai eredetünk folytán legközelebbről Ázsia érdekel. Afrikában nincs sok keresni valónk s nem is valami nagy hivatást akarunk a magyarok számára felfedezni, hanem inkább csak a magyar uta­zók emlékét elevenítjük fel, hogy ennek keretében főbb vonásaiban bemutassuk Afrika földét és népét Az afrikai felfedezések fénykora a 70-es évekre esik s az akkor Európaszerte megindult átalános érdek­lődés nálunk magyaroknál is felébredt. Ez érdek­lődés nyilvános jele volt a magyar földrajzi társasá megalakulása, továbbá Sámi Lajosnak a délafrikai utazásokról irt kis, bár ma már elavult műve. Ma ugyan hiányzik irodalmunk­ból egy összegező munka, de a­helyett örömmel consta­­táljuk, hogy az utolsó évtizedben egyrészt a külföldi utazók majd fordított, majd átdolgozott magyar kiadása, másrészt önálló munkák és becses értekezé­sek száma egyre növekszik. Ma már azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy 31 oly magyar emberről tehetünk jelentést, kiknek afrikai utazásáról irodalmi utón tudomást szerezhettünk, s e 31 közül csak 7 van olyan, ki irodalmilag egyáltalában nem működött. A hátralevő 24-ből 7 külön könyv alakjában, 5 tudomá­nyos folyóiratokban közlött czikkben, hat pedig hír­lapi tárczákban ismertette utazását; kettő most dol­gozik, kettő pedig most utazik. Az utazások sorát északnyugaton kezdve, 1881-ben dr. Tö­rök Aurél járta be Algírt, Tunisztól Marok­kóig, a parttól a sivatagig. A clima az At­lasztól északra déleurópai, délre sivatagbeli. Több ásványok: mágneses vas, réz, márvány; állatok pár­­ducz, sakál, hyena, oroszlán és teve; növények: a hegyvidéken cédrus, az oazokban pálma. Lakói ber­berek, arabok, zsidók, kevés néger, a korcs­márok és európaiak. Dr. Török A. a dolmeneket is tanulmá­nyozta ; ezekben az embert guggoló helyzetben temet­ték el. A dolmenek (kőtáblákból álló álló sírok) épí­tői Európából kerültek ide. — Dr. Szabó Józef szin­tén járt Algírban s ismertette az alfa-ipart, melyből papirost csinálnak. Az alfakivitel az utolsó 10 év alatt 400,000 tonnára rúg 50 millió értékben; a »Times«-t is erre nyomják.. . Bary Sándor 1886-ban a társadalmi és családi életet tanulmányozta itt. A vér az erekben lázasan pezseg, a szívben az érzelmek erő­sen hullámzanak, a kedélyvilágra minden jelenség ér­zékenyen hat, ez az, mi Algír nőit jellemzi. — Tuniszban a 60-as évek folyamán Forray járt s adott ki egy diszmüvet. Tripoliszt és Feraunth Csil­­lagh Lipót utazta be 1880-ban, de utazásának áldo­zatul esett a nagy reményekre jogosító utazó. — Beksics Gusztáv 1886-ban látogatta meg az észak­afrikai partokat s figyelmeztette az osztrák-magyar kereskedelmet, hogy Tripoliszban, Minnesotában, Bengáziban stb. még szerezhetne piaczot, s ha a mál­tai angol gazdasági válságot a többi államok fel tud­ták használni, azt mi is kiaknázhatnék. — Ezek után eljutottunk Egyptomba ,a sivatagok közt folyó Nílus partjaihoz, a pyramisok honába, abba a keskeny ter­mékeny völgybe, melynek viruló élete alatt meghalt virágok vannak eltemetve* a maguk titkaikkal egy csodaszerű élet romjaival, abba az Egyptomba, hol a történet, tudomány és művészet kezdődött, mely a történelem színpadján mindig előtérben állott, mely varázs hatalommal vonza Nagy Sándor után Caesart, a Caesarok után a kalifákat, a kalifák után Napóleont, a hol utolsó menedékét találta a görög szellem, a hol a civilisatió apostolaivá emelkedtek Arábia beduinjai, a honnan áthozták s barbarismusba sülyedt Európába a már-már haldokló antik tudományokat.« Ezen a clas­­sicus földön járt a Suez csatorna megnyitásakor ő fel­sége a király, kit Kecskeméty Aurél ismert szellemes iró kisért. 1870-ben báró Pongrácz, később Asbóth látogatta meg, mindegyik külön munkában írván meg utazását. A Széchenyi gróf keleti expeditiója szintén átment Egyptomon. Ott időzik, mint a nemzetközi törvényszék egyik tagja, a derék magyar közjegyző, dr. Grubiczy László. Két mohamedán lakodalmon volt; az egyiken először csupán a nők lako­­dalmaztak a 13 éves márkával, aztán három nap múlva csupán a férfiak. Ez az esküvő 25.000 frankba került, a másikon a pasa­s ex­­cellentiák kacsáikkal nyúltak a tálba és tépték szét a baromfipecsenyét. 1879-ben két magyar tourista Csorna József és Hosszufalusy Gyula látogatta meg Egyptomot. Tudósaink közül itt járt még dr. Gold­­zieher, dr. Hatala és Xantus János, jelenleg utazik ott Fraknói Vilmos. Egyptom legmagasabb írói láto­gatója Rezső trónörökös cs. és kir. fensége volt. Mű­ve magyar fordításban jelent meg. A felolvasó közli Egyptom határvárosának, Assuánnak festői leírását a fenség könyvéből, s ezzel egyszersmind búcsút vesz Egyptomtól és áttér Sudánra. Az egyptomi Sudánban is jártak magyar utazók, még pedig először egy derék magyar nő, az angol White Baker Sámuel afrikautazó neje. Bakert a khedive a rabszolgakereskedés elnyo­mására küldte, irtózatos nehézségekkel kellett meg­küzdenie, de az expedítió sikerült. A hű magyar nő az expeditió nehéz és megpróbáltatásokban gazdag sorsában teljesen osztozott s hűségének legmagasabb elismerése volt az, mikor az angol királynő azt mondta rá : »ez egy igazi nő!« — Sudánban, Dar­­furban és Kordofanban járt egy magyar mérnök, B. Sólymos (Falkenberg), ki egy gyönyörű munkát adott ki útjáról angolul. Mi magyarok alig tudunk róla. (Desert Life in Soudan). A Nílus forrás vidékeinek kutatása által híressé vált Schwer Juan Maria kísé­rője. Nagy, szintén magyar ember, kiről azonban bő­vebbet nem tudunk. Mind e vidékeken keresztül Zan­­zibarig jutott Rakovszky, a kairói osztrák-magyar szalma meggyuladt s az egész épületet lángba borí­totta. — Nyitrai csendélet. Braun Móricz sempthei lakos családjába e hó 22-én az esti órákban három betyár vetődött be s borozgatni kezdett. E közben az egyik a belső szobán át a konyhába ment, hol az őt követő szolgára forgópisztolyából több lövést intézett s azt fején s jobb karján megsebesítette. A lövés után a benmaradt két betyár a korcsmárost támadta meg, 15 lövést intézett felé, anélkül, hogy egyik is talált volna. Braunnak sikerült az ablakon át kiugrani. A rablók ezután összeszedvén a talált ingóságokat, tá­voztak. — Rövid hírek. Farkós bottal ütötte le egy pa­raszt a sógorát, kivel valami kicsinyes ok miatt össze­veszett Koloson. — A budapesti boltőrsé­g­­egylete ápril 23-án tartja évi közgyűlését. _ — Fővárosi krónika. Ismeretlen öngyilkos. Ma délután 2 órakor az Angyalföldön egy ismeretlen 55—60 évesnek látszó férfi revolverrel szájába lőtt s szörnyet halt. Holttestét estefelé beszállították a Rókus­­halottas házába. Öngyilkossági kísérlet. Magas György portás a magyar­ államvasutak pályaudvarán, ma dél­után lakásán felakasztotta magát mankójára. De ideje­­korán észrevették és még élt, midőn levágták._____ (Hírek folytatását lásd mellékletünkön.) Sport. Evező sport. Sidney-ben a Victorian Rowing Association elhatározta, hogy a nyáron az Angliában rendezendő nagyobb versenyeken kiküldöttei által részt vesz. Tudomány és irodalom. consulatus tagja, kit a bécsi földr. társ. felolvasásra hitt meg. — A zanzibári partvidéken vadászgatott Kégl István, jelenleg ott­ van gr. Teleki Samu, ki Stanleyhez akart csatlakozni. Port Natal vidé­kén az angol lovassereg oltalmában egy trappista se­reg térit, melynek egy magyar tagja Fráter József hazánkba is hozott tudósításokat. — Transvaalban él Tajti János, mint vendéglős, utazásának azonban sem irodalmi haszna nem volt. — A zuluk elleni harczban esett el 1879-ben Kohn Dezső hazánkfia. — Dr. Holubot is kiséri egy magyar, névleg: Fekete. A Fokvárost Gregus György sorhaj­ózászlós láto­gatta meg a »Saida« osztrák-magyar corvetten, sze­rinte ez unalmas város. Lakói angol, holland, német, maláj. Néger kevés van, azok a belföldre vonultak. A híressé vált német utazó Pogge kíséretében ment Lux Ede Loandából Kimbundába. Útját egy nagy kötetben leírta németül. Jelenleg a kismartoni ka­tonai reáliskola tanára. Libériában dr. Weinek László magyar csillagász járt s igen érde­kesen irta le ezt a néger köztársaságot. Ez­zel egyszersmind eljutottunk a legnagyobb, leg­első magyar afrika-utazóhoz, Magyar Lászlóhoz. — A felolvasó nem ismertetheti utazásait, ez különben is fölösleges, az academia leveleit és mun­káit kiadván, azt minden magyarnak hozzáférhetővé tette. Az újabb utazók számtalan új felfedezéssel állnak elő, pedig azok nagy részét már Magyar László felfedezte. Magyarország Magyar Lászlót uta­zásában nem segíthette, s ő tudásvágyának áldozott akkor, mikor azt a hányatott és nehéz életet válasz­totta, s tudományos munkásságáért elismeréssel adó­zik neki első­sorban magyar hazánk, másodsorban az egész cosmopolita tudósvilág. A fölolvasást élénken megéljenezte a közönség. Szinház és művészet. — A philharmonikusok hétfőn, ápril­is 4-én tartják meg hatodik bérlet-hangversenyüket a követ­kező műsorral: 1. Weber nyitánya»Euryanthe« ope­rához. 2. Stocker István hegedűversenye (D­-moll, kézirat, először) zenekar kísérettel előadja H­u­b­a­y Jenő. 3. Magándarabok Vieux temps és Wieniawszky­­tól, előadja Huber Jenő. 4. Bruckner Antal VII. si­phóniája (E-dúr először). Ezenkívül ápril havában lesz még egy rendkívüli philharmoniai hangverseny, melyben kiválólag ifjabb hazai zeneszerzők műveiből lesz összeállítva a műsor. — Helvey Laura asszony tegnap az »Odette«­­ben folytatta vendégszereplését Szegeden, az odavaló lapok szerint rendkívüli sikerrel. Minden jelenése után zajos tapsokat aratott, és a szinügyi bizottságtól babérkoszorút kapott. — A bécsi vivóleányok utolsónak hirdetett föl­lépte »Az udvari bolond« mai előadása iránt oly érdeklődést keltett, hogy a színház egészen meg­telt, a­mi arra indította az igazgatóságot, hogy velük még egy előadásra szerződést kössön. Ez a bucsufel­­lépése a vivóleányoknak szombaton (2-án) lesz a mi­dőn »A mikádó« helyett »Az udvari bolond« kerül színre. — Egy zenekari tag jubilaeuma. Dubez Pé­ter, az operaház zenekarának egyik kiváló tagja, hol­nap ünnepli huszonötödik évfordulóját annak, hogy a magyar opera szolgálatába lépett. Nyéky intendáns­­sága alatt 1862-ben szerződtették a zenekarba, hol mint első hárfás huszonöt év óta szakadatlanul mű­ködik. Hogy költői hangszerét mily bevégzett művé­szettel kezeli, arról a budapesti közönség sokszor meggyőződhetett az egyes operai előadások alatt is — például a »Lammermoori Lucia«-féle magán hárfa részletben, mely után mindig zajos tapsok hangza­nak föl,­­ de a 60-as években Dubez működése nemcsak a zenekarra szorítkozott, hanem több hang­versenyt is adott a fővárosban, fényes sikerrel. Utóbb maga nem hangversenyzett többé, de annál nagyobb buzgalmat fejtett ki mint tanár és mint a philharmo­niai hangversenyek rendezője. A philharmonikusok­­nak ma is vezértagja, a­kit pályatársai osztatlan sze­retettel és bizalommal vesznek körül. Úgy halljuk, hogy a derék művész tiszteletére az operaház zene­kari tagjai és a fővárosi zenekedvelők jubiláris lako­mát rendeznek. Egyesületek és társulatok. — A Szent-István-társulat választmánya, gróf Károlyi Sándor és dr. Steiner Fülöp pápai praelatus elnöklete alatt ma délben ülést tartott. Jelen voltak : gróf Szapáry István, dr. Hornig Károly, Barta Béla, Gervay Mihály, Huszár István, Gerlóczy Károly, Lubrich Ágoston stb. Gróf Károlyi Sándor elnök fel­hívta a választmány figyelmét a katholikus­ világ fé­nyes ünnepére, a pápa ötven éves áldozári jubilaeumá­­ra. Ez alkalommal magyarországi katholikusok kül­döttségét a herczegprímása fogja­­vezetni Rómába, a szt.­István-társulatnak az elnökség vezetése alatt tisztelgő küldöttsége e bizottsághoz fog csatlakozni. Mielőtt azonban ez irányban megtenné indítványát, kívánja a választmány tagjainak esetleges nyilatkoza­tait.­­ Barta Béla hangsúlyozza, hogy a katholiku­sok« csak addig erősek, mig jó katholikusok. Őseink — úgymond — jó katholikusok voltak s nemes haza­­fiságuk ragyogó példái ott diszlenek a törté­net lapjain. A ki jó katholikus az jó hon­polgár is. E kettő nagyon összeillik. Mi tehát őseink példáit utánozzuk, midőn hazánk és az apostoli szék között fennálló ezredéves viszonyt ápoljuk s midőn minden alkalmat felhaszná­lunk arra nézve, hogy hűségünknek kifejezést adjunk. A pápa legutóbbi encyclicájával a magyarokat szi­vére ölelvén, szivvel-lélekkel várja az elnökség indít­ványát. Ezután gr. Károlyi Sándor, elnöktársai nevé­ben indítványozza: 1. hogy a Szent­ István-társulat a pápa jubilaeumában részt vesz, 2. a társulat fiúi sze­­retete és hűsége zálogául a pápai trónhoz a Péterfil­­lérek kétszeres összegét teszi le, 3. hogy a pápához hódoló feliratot intéz, melynek szerkesztésére dr. Steiner Fülöp alelnököt kéri fel. 4. a társulati elnök­ség vezetése alatt küldöttséget indít Rómába, mely átadandja a társulati fővédnök s az elnökség által aláirt feliratot. 5. A társulat fennállása óta megjelent összes műveket diszkiadásban a pápának felajánlja. — A választmány az elnökség indítványait nagy lel­kesedéssel elfogadta s megbízta az elnökséget, hogy a módozatok felől a herczegprimással érintkezzék.­­ Gróf Károlyi Sándor elnök ezután előadja, hogy a megváltozott alapszabály-függelék a belügyminiszter­hez felterjesztetett. Mihelyt az megerősítést nyer, az elnök összehívja a 30-as bizottságot, az irodalmi és tudományos osztály tagjainak összeírása tárgyában. Haydin Károly, mint a gazdasági bizottság előadója, bemutatja a nyomda ügyében jelentését. A társulat 15 nyomdát szólított fel ajánlattételre, — a bizottság az ajánlatokat megvizsgálta s legolcsóbbnak találta az »Athenaeum« egységárait, miért is e nyomdának ajánlatát terjeszti elfogadás végett a választmánynak. A választmány a gazdasági bizottság javaslatát elfo­gadta. — Hummer Nándor társ­­titkár benyújtja a társulathoz érkezett hivatalos iratokat. — Néh, Né­meth, szathmári nagyprépost a társulatnak 100 frtot hagyományozott. Beterjeszti továbbá Bogisich Mihály prépost-plébános »Őseink buzgósága, imák és énekek­ben« czimü kéziratban levő művét. — A munka a »tud. és irod.« osztályhoz uttasittatott. — Wenczel Antal társ. pénztárnok jelenti, hogy a társulat bevé­tele 1887. február hóban 8317 frt 20 kr, kiadása 7238 frt 17 kr Volt, a Maradék tehát 1078 frt 13 kr. A társ. ügynökségben elkelt: 6288 frt 23 kr értékű­­ nyomtatvány. — Február hóban a társulat 1 alapitó és 177 rendes taggal szaporodott. — Az elnök a jegyzőkönyv hitelesitésésére gróf Szapáry Istvánt és Horvát Piust kérvén föl, az ülés véget ért. — Cultur-congressus. A közművelődési egyesü­leteknek Deák Ferencz szobrának leleplezése idején tartandó congressusán, a legjelentékenyebb kérdés előadói tisztségét Károlyi István gr. vállalta el. A kérdés következőleg hangzik: Szükségesnek tartja-e a congressus a különböző nevek alatt ugyanazon czélra, a magyar állameszme megszilárdítására, a nemzeti szellem és műveltség terjesztésére és fokozá­sára törekvő magyar közművelődési egyesületek közt állandó összeköttetést létesíteni ? S ha igen, mi lenne ennek leghelyesebb alakja és szervezete ? — A Szé­chenyi-társulat alelnöke, Ujfalussy Sándor mint előadó a következő kérdésről értekezik : Szükséges­nek tartja-e a congressus a további összejövetelek (congressusok) állandó szervezését? Ha igen, akkor mily időszakban, Budapesten tartassanak-e, vagy fel­váltva a különböző egyesületek működési területén, vándorgyűlések alakjában. Bánó József a »Magyar­­országot és népnevelést Sáros megyében terjesztő egyesület« elnöke értekezni fog amaz eszközökről, a­melyekkel a culturegyesületek kitűzött czéljaikat leginkább elérni hivatják. Előadóként fognak szere­pelni a congressuson még Kenedi Géza dr., Zichy Antal, Ka­as Ivor b. és a »Felvidéki ma­gyar közművelődési egyesület.« Megemlítjük végül, hogy az országos magyar iskolaegyesület részéről egy — az összes magyarországi culturegyletek életét ma­gában foglaló — 7 ívnyi testes kötet jelent meg. — A magyar jogászegylet ma este Csemegi Károly elnöklete alatt ülést tartott, a­melynek tár­gyát dr. Emmer Kornél táblai biró előadása ké­pezte. A franczia törvényszéki elnök jogszolgáltatási hatásköre és egy magyar sürgősségi eljárás tervezete, czímmel. Az értekező, aki Párisban a közvetlenséget és szóbeliséget tanulmányozta, igen érdekes képet nyújtott a párisi igazságügyi palotának »Référé« fel­­irású terméből, a­melyben a törvényszéki elnök he­­tenkint háromszor közvetlenül tárgyal a jogszolgálta­tást kereső peres felekkel. Az elnök sokszor egyetlen rendeletével örökre véget vet olyan pörlekedéseknek, a­melyek másutt talán évekig húzódnának el. Az el­nök közvetlen érintkezik a feljelentő és panaszolt féllel, valóságos eszmecserét folytat velük és e köz­ben hozott rendeletei rendesen mindkét fél meg­nyugvásával találkoznak. A tárgyalás gyors egy­másutánban délelőtt 11-től, délután 3-ig foly és ez idő alatt 50—60 ügy intéztetik el. Az előadó vázolta a »référé« eljárás történeti fejlődését. Ismertette továbbá az elnöki jog­szolgáltatás egy másik ágát, a­mely egyoldalú ké­relemre szükségelt határozathozatalban áll, minek a biztosítások, letiltások, zárlatok stb. elrendelése, mielőtt az ellenfél még csak tudomást is vett róla, hogy ellenében bírói segély kéretett. A fél gyakran otthon keresi föl az elnököt, a­ki írásbelileg rendel­kezik ; a fél ezzel még ugyanabban az órában fölke­resi a végrehajtót és nyomban foganatosíttatja az elnök sürgős rendelkezéseit. Még az ülés folyama alatt elszélednek a városban a végrehajtók és szak­értők, a­kik lehetőleg még ugyanabban az ülésben tesznek jelentést kiküldetésükről. Az előadó bele­bocsátkozott ez intézmény criticai bonczolgatásába. Nálunk az írásbeliségben növekedett gyakorlati jogá­szok és theoretik­usok talán megrémülve tekintenek ez intézményre, mely szerintük megingatja a jogbiztonság alapjait elhamarkodott eljárásával. Az előadó az ily kifogásokat csak a beteges reformiszony kifolyásá­nak tartja. A­ki nem tud úszni, fél a víztől, de mikor megtanult úszni, csodálkozik, miért rettegett attól annak előtte. Az intézmény ellenzőivel szemben meggyőzőleg sorolja föl a référé-intézmény sokoldalú előnyeit, mint perirtó természett, a gyors igazság­szolgáltatást. Áttér ezután a magyar igazságszolgál­tatás ama hiányainak ecsetelésére, a­melyek a sür­gősségi eljárás hiányában keletkeznek. Nálunk a judicatura semmit sem tett a »veszély« igazo­lására, a­mi a jogérzületet aláásó állapot. Ná­lunk a per elhúzódhatik a végtelenig. Az elő­adó a magyar sürgősségi eljárás tervezetét már régebben formulázta volt és azt a megboldogult Pau­­ler miniszter elé terjesztette. Az igy elszunnyadt esz­mét az előadó mai értekezésével új életre ébresztette, bemutatva a jogászegylet előtt sürgősségi tervezetét, amely összevéve 18 szakaszból áll és elfogadása ese­tén nagy javulást volna hivatva előidézni jogszolgál­tatási viszonyainkban. Az értekezést zajos éljenzéssel fogadták. Csemegi elnök a fölolvasónak élvezetes, tanulmányoz és alapos előadásáért köszönetet szava­zott. Ő is óhajtaná, hogy a sürgősségi eljárás az elő­adó tervezetének alapján léptettetnék életbe. Ezzel az ülés véget ért.­­ A jogászegyletbe újabban tagokul beléptek Bogisich Lajos és Kriszt János törvényszéki elnökök, Székács Ferencz törvényszéki alelnök, Se­bestyén curiai biró, Bittó Ernő, Bócz Alajos, Karsa László, Szabó Endre, Reviczky Ambró, Cseke Kál­mán, Fenyvessy Arnold, Jovanovits István, Verovácz Gyula, Zsemlye István törvényszéki bírák, Traiber Vincze kir. alügyész stb. — Családi estélyt rendez a VII. ker. »Erzsé­betvárosi kör« április hó 2-án. Az estély hangverseny­nyel és tánczc­al lesz egybekötve. A vigalmi bizottság élén Engelbach Alajos, Mátray József, Meister Nán­dor, Paksy Béla, Harmos Béla, Seidl Ferencz és Ke­resztes Károly állanak. A hangverseny rendezését Vajdaffy Béla zenetanár vállalta el. Belépő­jegy ára 1 frt, ülőhely ára 1 frt 50 kr. A mulatság kezdete es­te 8 órakor lesz.­­ A polgáriskolai orsz. tanáregyesület április hó 5-én délelőtt 9 órakor tartja közgyűlését a fővá­rosi IV. ker. (Lipót­ utca 5 sz.) községi polgári leány­iskola helyiségében a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári jelentés. 3. Pénztár nők jelentése. 4. A számvizsgálók jelentése a számadások megvizsgálásáról s a felmentvény megadása. 5. A jövő évi költségek előirányzata. 6. A napirendre felvetett indítványok megvitatása. 7. »A polgári iskolák felü­gyelete.« Előadó: Balásy Dénes. 8. »Milyen legyen a polgári fiúiskola, hogy a gazdasági, középipar-és középkereskedelmi iskolák igényeinek megfeleljen?« Előadó: Schuch József. 9. A tisztikar (elnök, alel­nök, két titkár, pénztárnok, könyvtárnok, 12 helybeli és 6 vidéki választmányi tag) megválasztása. — A »szegény beteg gyermek egyesület* ápril hó 1-én d. u.­­­. 1 órakor az uj városház társalgó termében választmányi ülést tart. — A budapesti (budai) tanító-egylet i. é. áp­ril hó 2-án szombaton d. u. 5 órakor helyiségeiben (török u. iskola) közgyűlést tart. napirend : 1. Folyó ügyek. 2. Uj pályakérdés kitűzése. 3) A bálrendező bizottság jelentése. 4. Előadás: »A társadalmi bajok és a népiskola.« (Az arad vidéki tanitóegylet mozgalma alkalmából.) Értekezik: Hortobágyi Antal egyl. tag. 5. Felolvasás: »Útirajz Veszprémtől Almádiig.«Ér­tekező : Mihalecz József egyl. tag. — A magyar gazdasszonyok orsz. egylete ápril 3-án (vasárnap) délelőtt fél 12 órakor a Lipót-utczai uj városház II-ik emeleti társalgó termében tartja XXVI-ik rendes közgyűlését. Tárgysorozat: 1. A közgyűlésnek elnöki megnyitása. 2. A választmány évi működésének előterjeszt*-,' ^"BCSolatosan a szám­­vizsgáló bizottság. ' választmánynak tsz. —Auivizsgálo bizottságnak egy évre megválasztásit.

Next