Nemzet, 1887. április (6. évfolyam, 1648-1676. szám)

1887-04-06 / 1653. szám

Ferenceiek-tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A Up szellemi részét illeti minden közlemény a­ szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Keves szám 2 kr. 1653. (95.) szám. . .......... Berencaiek-tere, Athenaeum-épület, földaltal Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadós postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .............. 2 frt 3 hónapra ...................... 6 » 6 hónapra .. ............................... IS > Az esti kiadás postai különküldéseért felül­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Esti kiadás. Budapest, 1887. Szerda, április 6. II. évi folyam. Egyes szám 2 kr. Budapest, április 6. Az angoloknak Birmával folytatott hosszadalmas küzdelmei immár befejezettek­nek tekinthetők. Mint ugyanis az angol alsó­­házban bejelentetett, Felső-Birma néhány még el nem fogott törzsfőnök kivételével tel­jesen meg van hódítva. A diplomatiai és külpolitikai szintérről soha le nem tűnő e­g­y p­t­o­m­i kérdésre vo­natkozólag londoni sürgönyünk jelentése sze­rint a porta és Anglia közti tárgyalások ked­vező eredményt ígérnek ugyan, de befejezé­sük még beláthatlan, mert a porta közmon­dásos temporizáló tacticája ugyancsak érvé­nyesíti magát — hihetőleg franczia befolyás következtében. A b­o­l­g­á­r kérdés megoldására külön­böző tervezetek merülnek fel. Egy angol lap szerint az volna a leghelyesebb megoldás, ha Bulgária és a porta között personal unió jönne létre; egy másik forrás meg azt szeretné, hogy a régensség hívja össze a sobranjét, de a kelet-ruméliai képviselők nélkül. Csakhogy ezt a régensség nem teheti, mert ilyen lépés­sel lehetetlenné tenné és lejárná magát Bul­gáriában, mivel mélyen sértené a bolgár nem­zet egységi törekvéseit. Hogy a bolgárok még ma is szeretettel és ragaszkodással csüngnek Battenberg Sán­doron, arra a volt fejedelem születésnapján nyilvánult rokonszenves enuntiatiók újabb bizonyítékokat szolgáltatnak. Viszont Sándor ex-fejedelem is fentartja még az összekötte­téseket a bolgárokkal. B­ELFÖLD, Budapest, ápril 6. (Az osztrá­k-m­agyar román kereskedelmi szerződés.) Mint a »Presse« írja, az osztr­ák-magyar-román kereskedelmi szerződés sorsa fölött elvben még e hét folyamán dönteni fognak. Az eddigi megbeszélések­nek az az eredményük, hogy jobban fölvilágosították a helyzetet. A román kiküldöttek előterjesztették az állategészségügyi egyezmény tervét, mely ellen az osztrák és a magyar kormány megtették kifogásaikat. A románok ezután közölték a tarifaszerződésben kor­mányuk által adandó concessiókat, s tudomásul vet­ték, hogy minő engedményeket tesznek a magyar és osztrák kormány a tarifaszerződésben. Ezzel meg volt állapítva, hogy minő eltérések vannak az uj szerző­désre nézve mindkét részről, s a további tárgyalások feladatát képezi e különbségeket kiegyenlíteni. E czélra mindkét részről új utasításokat kértek, s Szé­chenyi Pál gróf kereskedelmi miniszter Bécsbe uta­zott, hogy a tárgyalásokat egyszerűsítse. A tegnap­előtti és tegnapi nap túlnyomóan bizalmas megbeszé­lésekkel telt el. Tegnap értekezlet volt Bacquehem osztrák kereskedelmi miniszternél, melyen Széchenyi grófon kívül Falkenhayn gróf földművelési miniszter és Szőgyényi osztályfőnök is jelen volt. A conferentián megállapították, hogy mennyire fogadható el a román kormány által javasolt állat­egészségügyi egyezmény, azon feltevés mellett, hogy Románia a tarifa­kérdésben jelentékeny engedmé­nyeket fog tenni. Holnap a tárgyalásokat folytatják. Hir szerint a román kormány hajlandó fakivitelünket illetőleg bizonyos engedményeket tenni, de többi czik­­keinkre nézve, melyek a Romániába való kivitelnél szerepet játszanak, e hajlandóság meg nincsen. A NEMZET TÁRCZÁJA. Április 6. SPLEEN. — Elbeszélés. — Irta: Gozsda Elek. Mon esprit, corame mes yertébres Inreque ardemment le reprs; Le coeur plein de sanges funebres, Je rais me coucher sur le dós Et me rouler dans vos rideaux O rasraichissantes ténebrss. Baudelaire. Gróf Kanuth István legény palotája Budapest egy félreeső utczájában feküdt, a­hová a nyüzsgő élet lüktetése, nyugalmat zavaró lármája nem ért. Miko­riban a palotát építeni akarta, aggodalmas óvatos­sággal kerülte a széles nagy utczákat, melyekről csak azt tudta, hogy nappal igen kényelmetlen rajtuk végig kocsikázni. Aztán meg az a sok ember, az a sok min­denféle ember! A palota, bizarrságánál fogva nem is illett a kaszárnya házak közé. A régi vártornyok szél­­jében tartott vonalak­;­­az utczára szolgáló előudvar, a nem egy síkba eső, különböző szabású ablakok, mind nagyon elütöttek a józan építkezés szokott formáitól. A kicsi palotában déli tizenkét órakor még min­dig lábujjhegyen járt a cselédség. A gróf aludt. A háló­szoba vastag pelticbe függönyei le voltak ereszt­ve s a fényesen ragyogó deczemberi nap sugarai nem birtak belopni a sötét szobába egy szikrányi fényt. A báló szoba ajtaja előtt állott, óráját nézve a komornyik. A parancs úgy szólott, hogy a grófot fél egy órakor költsék fel; még öt percz hiányzott, a komornyik ezt az öt perczet várta, s aztán kezét óvatosan rátette a kilincsre és belépett. Nesztelen lépésekkel ment az ablakhoz s félrehúzta a hatalmas függönyt. A komornyik szinte megijedt midőn a gróf ágyát üresen találta. A puha selyem párnák össze voltak gyúrva, a könnyű takaró a földön hevert, az ágy lepedője csupa ráncz volt; az ágy függönyszárnyai közül a fejhez eső le volt szakítva. A komornyik belépett a szomszéd szobába s ott látta a grófot, pompás arany hímzésekkel megra­kott mandarin köpenybe burkolva, a mint az ablak mellett ült. A fényes napsugarak reá estek, s élesen­­ megvilágították a ragyogó köpenyt, a gróf bágyadt,­­ sovány arczát, amelyről egy nyugtalan, kínos éj szen­vedéseit lehetett leolvasni. — Te vagy János? Hány óra? — kérdezte halkan. — Fél egy. Parancsolja a fürdőt ? — Nem kell János! Minek? — Az orvos úr azt parancsolta, hogy ma az erősebb folyamú villanygépet alkalmazzam, huszon­­nyolcz foknyi meleg vízben. — Nem kell János. Rosszul aludtam. Öltöz­tess. Hanem adj előbb egy pohárka cognacot. — Az orvos ur megtiltotta----------­— Vagy igaz! Eb! Mindegy, csak add ide. Siess! A gróf fölkelt s türelmetlenül járt föl és alá a szobában. A komornyik behozott egy kis pohárka cog­nacot, melyet a gróf hirtelen kihörpintett. Szemei né­hány másodpercz múlva kigyultak, orczái kissé neki vörösöd­tek; látszott rajta, hogy a szesz hatása alatt föléledt s jól érzi magát. — Többet használ nekem ez a kis cognac, mint a te keféid és villanygéped langyos vizestül, minde­nestül. Most pedig öltöztess! — Milyen ruhát parancsol ? — A kéket add rám ! vagy ne! Jobb lesz a hal­vány sárga kabát, és hozzá-------azaz, add mégis in­kább a magas kék kabátot, vagy-------de mégis in­kább a sötét barnát. Mikor jön az orvos ? — Fél kettőkor. Pista már befogott s megy érte. — Add ide a leveleket! A komornyik behozta a leveleket. Összesen négy levél volt. A gróf öltözködés közben bontotta fel őket. Megnézte az aláírásukat s egyet-kettőt átfu­tott belőlük, miközben közönyös hangon igy szólt: — Majd aztán elmegy Micihez, és adsz neki kétszáz forintot. Meghalt az anyja. Igaz ? — Igen. Tegnap este kétszer is itt volt és na­gyon sirt! — Ugyan mit sirat rajta! Fogadjon magának egy másik vén asszonyt. Az is megteszi. Ki az ördög törődik vele, hogy igazi-e ? — mondta a gróf, miköz­ben a tükör elé ült s a szakálát fésülte. Az átöltözködés gyorsan ment. Alig tiz perc­ alatt készen volt vele. Legtovább bajlódott a virágok­kal, melyek egy ezüst tálclán hevertek, mig végre hosszas próbálgatás, szagolgatás után egy vérpiros szegfűben állapodott meg, melyet aztán a gomblyu­kába tűzött. A gróf, igy felöltözködve a kellemes, szeretetre­méltó rové benyomását tette. Könnyedén lépett, s bá­gyadt, előkelő nézése valami nemét a részvétnek éb­resztette föl. Gyöngédnek, törékenynek látszott, mint valami régi, finom velenczei üveg, a­mihez csak félve mer az ember nyúlni. Aztán volt valami mély, de azért kibékítő melancholia az arczában, a mely büszke nézését szelidebbé tette. Mikor a gróf még egyszer beletekintett a tükörbe, a komornyik halk hangon kérdezte: — Mit mondjak az orvosnak ha kérdi, hogy használtuk-e az uj villanygépet ? — Mit ? A mit akarsz János! Azaz a békesség kedvéért — mondd hogy használtuk az uj keféket is! Bolondság az egész! Nem ér semmit. Semmit! Semmit! A gróf aztán bement dolgozó­szobájába, leült az íróasztala mellé s elkezdte az újságokat lapozni. Elolvasta a »Gil-Blas« vezérczikkét, mely a grisette szerelemről szólt, mosolygott olvasás közben néhány­szor, aztán rábámult könyves szekrényére, elszítt e közben egy czigarettet, a kezébe vett egy régi tör­vényjavaslatot, olvasott belőle egy-két szakaszt, aztán hirtelen fölugrott s a tükör elé állott és sokáig nézte, tapogatta arczát, homlokát. A komornyik bejelentette az orvost. A gróf lát­hatólag megörült, midőn a vidám arczú orvos belé­pett. Elébe sietett, megrázta mind a két kezét, át­ölelte és mondta: — Csakhogy itt van. Szinte bátrabban merek élni, ha mellettem van. Maradjon nálam reggelire! Ugy­e marad ? — Nem bánom! Hogy aludt ? — Jól! Azaz rosszul, sehogy! Már magam sem tudom, hogy miként vagyok ! — És a villamos gép ? — Maradjon velem egész nap! Sok mondani­valóm van! Érzem, hogy ez nem jól van igy a hogy van ! — mondta a gróf halkan, kedvetlenül, anélkül hogy az orvosra nézett volna. — De kérem, a gróf ma igen jól van dispo­­nálva! Arczszine után azt hinné az ember, hogy leg­alább is aratott tegnap ! — Eb! A cognac! — Ha jól emlékszem, említettem a grófnak, hogy a cognac árt az idegennek! — Tudom! De látja, inkább fölébreszti bennem­­ az életkedvet, mint az ön villany­gépe, langyos vize és­­ dörzskeféi! — És a programm ? A gróf megígérte nekem, hogy szót fogad ? — Nincs nekem már programmom. A komornyik jelentette, hogy a reggeli föl van tálalva. A gróf karon fogta az orvost és bevezette a kis étterembe. Leültek. Csupa ingerlő, buja eledelek vol­tak föltálalva. Hideg hal, fogoly, osztriga, édes illatú gyümölcs, lágy és kemény tojás, westfáli nyers sonka, libamáj pástétom és aromaticus, halvány aranyszínű tbea, de a gazdag reggeliből a gróf nem élvezhetett semmit. Reggelije két híg tojásból s egy adag jól összeaprított nyers húsból állott. A tojásokat megitta, s a nyers húshoz a borsot, olajt, mustárt maga keverte. Sokáig tartott mig elkészült vele; kereste, ízlelte, ismét tett hozzá valami fűszert, ismét keverte, s aztán jó étvágygyal hozzálátott. Evés közben ivott egy-egy kis pohár bordeauxit. — Ugy­e doctor úr ? Mi különbség van köztem és egy ragadozó között ? — Mindnyájan szelídített ragadozók vagyunk! Darwinizálódtunk ? A gróf mosolygott és némi árnyalatával a gúny­nak, mondta: — Az ősiség nyilatkozik bennem! Nyers bust mégis csak kevesen esznek Európában! — Számlakiegyenlítés az egész. A gróf sokat fogyasztott és fogyaszt; hogy kikerüljük a tönköt, gazdagabb bevételi forráshoz kellett folyamodnunk. Túlérzékeny idegeit, kefékkel, hidegvízzel és villany­nyal erősítjük! A gróf harapdálta szája széleit, néhány másod­­perczig komor merengéssel nézte a nyers húst, s aztán lassan vontatottan mondta: — Az lehetetlen, hogy egy complicált raffinee­­ment-nal tönkre tett idegrendszert, ilyen egyszerű szerek helyreállítsanak. Aztán meg nem is ott van a baj! — Hát hol ? A gróf egy ideig mereven nézte az orvost, aztán mosolyogni kezdett, majd a szívére, majd a fejére tette a kezét és mondta: — Itt, meg itt doktorkám! — Ép testben, ép lélek! Egy harmonikusan mű­ködő organismusnak egészséges idegrendszere okvet­lenül kell, hogy kellemes sensatiókat eredményezzen é s ezen sensatióknak összessége... — Még nem a lélek, s még nem biztosit az élet undora ellen! — A gróf ismét bizalmatlan. Tiz évi rossz gaz­dálkodást lehetetlen egy fél évi takarékossággal helyre­ütni. Türelem! A gróf minden dologban nagyon siet! — Jól teszi doktorkám, csak szidjon! Ha szid, bátrabban érzem magam, jobban merek élni! A gróf hangja félénk, tartózkodó volt, s mikor az utolsó szót kimondta, hogy elpalástolja zavarát, hirtelen kiivott egy pohárka vörös bort. — De hiszen a gróf nem beteg! Mindössze az életmódjában esett egy kis változás! — Tudom ! — Annál jobb! Elhallgattak. Kis idő múlva kérdezte az orvos: — Hogy sikerült a tegnapi carroussel ? — Semmi! Sem a férfiak, sem a nők nem tud­nak lovagolni. Aztán azok az unalmas arczok, a­mi­ket a nők vágtak! Úgy ültek piperéikben a lovakon akár a babák! Megszöktem! — A »Talált gyermekek háza« jelentékeny tőkével szaporodott. Derék asszonyok! — Inkább gondolnának a saját gyermekeikkel! — Azt hiszem elég figyelemmel nevelnek... — Egy európai mandarin osztályt! — vágott az orvos szavába a gróf. Az orvos szellőt csipkedett s hogy más irányt adjon a társalgásnak, kérdezte: — Mit szól a gróf Bertini kisasszony szerződte­téséhez? Úgy hallom, hogy a clubban sokan ellene nyi­latkoztak ! Kár , pompásan énekel! — Nem érdekelt az egész vita. Nem egészen kifogástalan tennt, ez az egész, a­mit föl tudtak hozni ellene, pedig a kis ujjában több picanteriája van, akár két darab Schwertnek a­kiért az egész club lelkesedik. Én ismerem mind a kettőt. Hihet nekem. — Hiszen én is a Bertini párthoz tartozom! — Nekem mindegy! Túl vagyok már az ilyen csekélységeken! — Én szeretem a művészetet! (Folyt. köv.) Táviratok. London, ápril 6. Alsó ház. Gorst közli a házzal, hogy néhány még el nem fo­gott törzsfőnök kivételével Felső-Birma teljesen meghódíttatott. Fergusson kijelenti, hogy a Porta és Diamond Wolff között a tár­gyalások még folynak és azok kedvező eredményt ígérnek, de csak megközelítőleg sem lehet az időpontot meghatározni, mikor fog Wolff küldetése véget érni, mivel a tár­gyalások gyors befejezése sem Wolfftól, sem az angol kormánytól nem függ. Erre következett az ír büntető tör­vényjavaslat második olvasása. S­a­­muelson határozati javaslatot terjesztett elő, melyben kijelenti, hogy a törvényjavas­lat elfogadása a rendetlenséget Izlandban nö­velni, az Uniót pedig veszélyeztetni fogja, a ház tehát a törvényjavaslatot ne fogadja el. London, ápril 6. Ridgeway ezredes és Barron kapitány holnap Pétervárra utaz­nak, hogy Afgh­anistán határának végleges meghatározása czéljából az orosz kormánynyal a tárgyalásokat meg­indítsák. Sophia, ápr. 6. A félhivatalos »Nesa­­vissima Bulgaria« szólva arról, hogy több lap híre tegnapra mondotta tervezettnek azt, hogy Bul­gária királysággá és Battenberg Sándor herczeg annak királyává proclamáltassék, — megjegyzi, hogy a bolgár nép bárminő odaadással és szeretettel visel­tessék is Sándor fejedelem iránt, sokkal józanabb, semhogy a törvényes utat elhagyja és Európa rokonszenvét könnyelműen elpo­csékolja. Bulgáriát egyébként nem az utczán kell királysággá proclamálni, minthogy erre csupán a nagy sobranje hivatott. Csak ez vethet véget a vál­ságnak, a­midőn Európával egyetértve választ feje­delmet. Sophia, ápril 5. Az itteni lakosság és katona­ság meg akarta ünnepelni ma is, mint minden évben tette Sándor fejedelem születésnapját. A kormány azonban megakadályozott minden hivatalos ünnepélyességet. De az összes csapattestek és hatóságok üdvözlő távirato­kat küldöttek Sándor fejedelemhez s azon reményük­nek és óhajtásuknak adtak kifejezést, hogy ismét mint fejedelmüket üdvözölhessék. (»N. Ér. Pr.«) Sophia, ápr. 6. Sándor exfejedelem mai szüle­tésnapja csöndben múlt el. Az ünnepély minden ut­­czai demonstrate nélkül, méltó módon folyt le, Sándor fejedelem javára. Az üdvözlő táviratok száma, melyek Bulgáriából Darmstadtba mentek, meghaladja a két­százat. Az első táviratot a régensség küldötte. A vá­ros zászló-diszt öltött. Különösen Panitza őrnagy háza volt szépen földiszitve. Hogy az egykori fejede­lem születésnapjának ünneplésében az ellenzék is részt vehessen, a fogságban lévők börtönét a régensség házi fogságra változtatta s ennek folytán ma Kare­­velov, Nikirov és Rustoff bérkocsikon fedezet alatt lakásaikra szállíttattak a fogházból. — Este banquett volt a katonai casinoban. (»N. W. T.«) Washington, ápr. 6. Bayard államtitkár ma Cleveland elnöknek bemutatta Tavera lo­vag osztrák-magyar követet. Tavera hangsúlyozta, hogy kellemes feladatának tartja, mindent elkövetni, hogy a barátságos viszony mindkét nemzet között to­vábbra is fennálljon és még jobban megerősödjék. Cleveland elnök üdvözölvén a követet azon ko­moly óhajnak adott kifejezést, hogy az Egyesült Államok és Ausztria-Magyarország közti barátság megszilárduljon. Brüsszel, ápril 6. A kamara által a katonai hitelek tárgyalására kiküldött központi bizottság elhatározta, hogy a kormánytól felvilágosítást fog kérni az erődmunkálatok szükségességéről és annak fontosságáról, nemkülönben az összkiadásokról, vala­mint a belgiumi hadsereg jelenlegi fegyverkezési módjáról. Brüssel, ápril 6. A katonai hitelek tárgya­lására kiküldött kamarai bizottság negyven kér­dést intéz a hadügyminiszterhez. Frére Orbán külö­nösen a Maas erődítési tervezetet kifogásolta. Bruyn előadó, a­ki különben a cleri­ális párthoz tartozik, május közepére készül el jelentésével. (III. Fr. Pr.) Berlin, ápril 6. A német birodalom és Szerbia között 1886. július 8-án az ipar­minták kölcsö­nös megvédése tárgyában kötött egyezmény ra­­tificáló okiratai ápril 4-én cseréltettek ki. A szerző­dés 10 nappal a kicserélés után lép hatályba. New­ York, ápril 6. Mostnak a fogságból való kiszabadulása alkalmából, az anarchista­ párt ma nagygyűlést tartott, melyen most kijelentette, hogy a tulajdon ellen oly módon fog továbbra is harczolni, mint azt bezáratása előtt tette. HÍREK. Április 6. — Közjegyzői kamarából. A debreczeni királyi közjegyzői kamara közhírré teszi, hogy Warga László jászberényi királyi közjegyző, folyó évi márczius hó 31-én elhalván, a jászberényi királyi közjegyzői állás üresedésbe jött. — Ügyvédi kamarából. A budapesti ügyvédi ka­marába Kerekes Elek (1. IV. Múzeumkörút 5. sz.), dr. Varsányi Gábor (1. Dömsödön), és dr. Weiner Adolf (1. II. Eötvös u. 23. sz. a) ügyvédek folytatólag felvéte­lek : Beöthy Miklós, és Denis Benedek budapesti ügy­védek és kamarai tagok, elhalálozásuk folytán fenti lajstromból kitöröltettek : Beöthy Miklós ügyvédi iro­­dája részére gondnokul: Bernáth Béla, Dents Benede­ké részére pedig Szabó János budapesti ügyvéd és ka­marai tag neveztetett ki. A szabadkai ügyvédi kama­rába dr. Hadzsits Dömjén ügyvéd, Baja székhelylyel fel­vétetett. A szombathelyi ügyvédi kamarába dr. Bauer József ügyvéd Szombathely székhelylyel felvétetett, és a Dezse Pál ügyvéd ellen, ki lakását időközben Vasvár­ról Szt.-Gotthárdra a kamara területén belül helyezte át, a szombathelyi kir. törvényszék 2126/85. b. u. sz. vád alá helyező határozata folytán 23/85. fegy. sz. ha­tározattal elrendelt felfüggesztés, a szombathelyi kir. törvényszék 339/87 b. u­. sz. jogerős felmentő ítélete folytán megszüntettetett. — Posta, Szatmár megye Alsó-Fernezely községé­ben folyó évi április hó 10-én újonnan felállított posta­­hivatal lép életbe. A Vásár A földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi miniszter megengedte, hogy Somogy m­egye terü­letéhez tartozó Babócsa községben a­z. évi márczius hó 19-ére esett, de elmaradt országos vásár helyett f. évi április hó 18-án pótvásár tartassék, hogy Bács-Bodrogh­­megye területéhez tartozó Újvidék sz. kir. városban a. f. évi márczius h­ó 20. és 21-én meg nem tartathatott országos vásár helyett f. évi április hó 17. és 18-án pót­vásár legyen. — Személyi hírek. Frigyes főherczeg és Esterházy István gróf főispán visszatértek Po­zsonyba. — Lobanov herczeg bécsi orosz nagykö­vet több heti szabadságáról Pétervárról Bécsbe utazott. — Bedekovich Kálmán horvát miniszter Buda­pestről Varasdra utazott. — Jäger horvát tarto­­mánygyűlési képviselő az eszéki árvaháznak 20,000 frtot adományozott. — M u n i r bej budapesti con­sul Budapestről Bécsbe utazott. — Egy nap a király életéből. Hogy uralkodónk közönséges időben csak egy napon át menyire el van foglalva, arról a P. Lloydból átvett következő sorok élénken tanúskodnak. Mint rendesen, a múlt szomba­ton, vagyis ápril 2-án már reggel 6 órakor az ural­kodó dolgozó asztala mellett ült. Elolvasott néhány miniszteri jelentést és előterjesztést, a­mi még az előbbi napról feküdt asztalán s azokat elintézte. Ez­után pedig a hírlapokból is olvasott egyet-mást. Ek­kor tett jelentést a katonai iroda főnöke, kivel a ki­rály hosszabb ideig dolgozott.Közvetlen ezután fogad­ta a király cabinetiroda igazgatóját, a kivel majdnem, egy óra hosszáig dolgozott. Fogadta még a főudvar­mestert, a főkamarást és főlovászmestert, hogy a folyó ügyeket elintézze s aztán fölöltötte díszruháját, hogy az udvari kápolnában fe­jére tegye Vanutelli bibornoknak a bíboros kalapot. Ez nagy pompával megtartott egyházi szertartás után visszatért a király lakosztályába, hogy kihallga­tásokat adjon. Ezután még egy negyedórája maradt, hogy gyorsan megreggelizzen, mert az udvarban már várták a kocsik, hogy a királyt a fogadalmi templom­ba vigye, ahol az elhalt Liechtenstein herczeg lovas­sági tábornok fölött tartottak gyász istentiszteletet. 2-től 1/44-ig volt itt a király elfoglalva, az elhalt roko­naival és a kivonult csapatok fölött való szemle tar­tásával. 1/44-kor a műcsarnokba ment a tavaszi kiál­lítást megnyitni. Másfél óráig volt itt olyan sűrű nép­tömegben, — melynek elemei egyenként Bécs társa­dalmának szine-javát képezik, — hogy gyakran alig tudott járni, néha majd elsodorták, és a »Hogy fog ez végződni?« — czímű kép előtt egy festő neje egyenest rá is taposott az uralkodó lábára. A király majdnem minden képett megnézett, s majdnem minden művész számára volt egy elismerő, biztató szava. Visszatérve a palotába, részt vett 6 órakor egy udvari díszebéden, melyre 24-en voltak hivatalosak. Ebéd után cerclet tartót, beszélgetve a jelenvoltak mindenikével. 1/28 órakor visszavonult dolgozó szobájába, s 10-ig irt és olvasott. Hozzávető­leges számítás szerint a király ez egy napon 120 em­berrel beszélt. Megjegyzendő, hogy e nagy tevékeny­ség egyáltalán nem rendkívüli, hanem egészen átla­gos, mert ha máskor nincs is annyi külső munka, a katonai és a cabinet-iroda főnökeinek, a főudvarmes­ternek s minisztereknek előterjesztése és a kihallga­tások máskor sokkal több időt szoktak igénybe venni. — Kitüntetés. Ő felsége Gaáli Antal nyugal­mazott vámtisztnek, sok évi hi és buzgó szolgálata elismeréséül, az arany érdemkeresztet adományozta. — Uj főispáni titkár. A hivatalos jelenti: Gróf L o g’o t h­e t i Hugó, Pozsony vármegyei tiszteletbe­li aljegyző, a belügyminister által főispáni titkárrá, a ministeri segéd-fogalmazói rangosztályban, kinevezte­tett, s szolgálattételre Temes vármegye főispánja mel­lé rendeltetett. — A király szalonkavadászaton. A király őfel­sége és Rudolf trónörökös Bécsből tegnap délután szalonkavadászatra indultak, mely az asperni egykori csatamezőn folyt le. A vadászatban részt vett a ki­rály és a trónörökös kísérete is. Csupán a király te­rített le egy szalonkát egy gyönyörű lövéssel, a trón­örökösnek és a társaság többi tagjainak azonban nem kedvezett a szerencse. Valóságos szélvihar dühöngött. Este a király és a trónörökös visszatértek Bécsbe. — Baross Gábor Debreczenb­en. Baross Gábor közlekedési miniszter tudvalevőleg a munkács-besz­­kidi vasút ünnepélyes megnyitásáról visszafelé utaz­­tában, az egész meghívott társasággal kiszállt Debre­­czenben s harmadfélórát töltött ott tegnapelőtt. A miniszter debreczeni tartózkodásáról a következőket írja a »Debreczeni Ellenőr« : A minisztert a pálya­udvarban Dégenfeld József gr. főispán, Simonffy Imre kir. tanácsos polgármester, Rásó Gyula alispán, Kőrössy Sándor orsz. képviselő, Laky Lajos városi tanácsos várták. A város közönsége nevében a pol­gármester röviden, melegen üdvözölte, s felajánlotta neki a városba való bejövetelhez a város híres ötös fogatát. A miniszter azonban meg akarván szemlélni a helyi vasút vonalát, egy szintén készen álló külön közúti vonatra ült a társasággal együtt, mely kiment a nagy erdőre s onnan nehány percznyi időzés után ugyancsak a helyi vasúton a Bikába tért, hol szü­­kebb körű ebéd volt. Ebéd alatt csupán Simonffy Imre polgármester mondott a miniszterre rövid po­hárköszöntőt. Az ebédnek x/a2 órakor lett vége. A miniszter a város ötös fogatára ült s kihajtatott az indóházhoz, közben megtekinte a színházat is. Az átutazó társaság többi tagjai a helyi vasúton mentek ki. A különvonaton 2 órakor utaztak Budapestre. A miniszter ezúttal járt először Debreczenben, de ígé­retet tett, hogy a képviselőház ülésszakának bezárása után ismét meglátogatja Debreczent.­­ A német császár tegnap először kikocsizott; útjában a közönség mindenütt élénken üdvözölte az uralkodót. A császár arczának haloványsága és szen­vedő kinézése mutatja, hogy egészségi állapota szor­gos kímélést igényel. A császár szíves mosolylyal kö­szönte meg a közönség üdvözlését. A császár a trón­örökös két lányának confirmatiójánál nem volt jelen.­­ A német trónörökös nyakbaja már nagyjában meggyógyult. Polypsa volt, melyet műtéttel távolí­tottak el. A trónörökös Emsben fog nyaralni. — A czárné egészségi állapotáról nagyon szo­morú hírek érkeznek Pétervárról. Udvari körökben általánosan aggódnak, hogy a czárevna egészségére káros befolyást gyakorolt mind­az az izgalom, melyet a legutóbbi merénylet alkalmával ki kellett állania, a­midőn férje és fia a trónörökös élete forgott vesze­delemben. A czárné ideges szenvedését növeli az, hogy Cumberland Thyra herczegnő, ki tudvalevőleg test­vére, olyan szomorú sorsra jutott. A czárné kedélye e sok csapás súlya alatt egészen föl van dúlva.­­ Kraszewski holtteste tegnap délben érke­zett Krakkóba. A pályaudvaron a város elöljárósága, az egyetemi ifjúság és nagy nép­tömeg volt jelen. A koporsót leemelték a vasúti kocsiból és a kegyesrendiek templomába vitték. A holttestet e hó 18-án helyezik el ünnepélyesen a Wawelben. — Királyi kegyelem. Baráth Kálmán honvéd­hadnagyot, Ludoviceumbeli vivótanárt, aki tudvalevő­leg Dessewffy Árpádot párbajban halálosan megsebe­sítette, e hó 2-án, királyi kegyelem folytán szabad­lábra helyezték. Ő felsége tehát az egy évi büntetésből 8 hónapot elengedett. — Vallási türelmetlenség Smyrnában. 1887. évi márczius 20-án — írja levelezőnk — a helybeli g. n. e. bitüek az angol »temperend­er«-ek imaházát megtámadták az ablakokat betörték és az imaházat is ostromállapotba vették, mig a török csendőrség és katonaság által el nem űzettek. F. hó 27-én az isteni tisztelet ideje alatt csendőrséget rendeltek az imaház­hoz, de daczára annak a legalsóbb görög néposztály­ból származó söpredék az imaház előtt csoportosodott. Erre rendes katonaság is kivonult és szuronynyal kergette szét a népet. A tömeg most a protestáns egyháznak indult, de a török hatóság erről értesülvén, oda is katonaságot küldött, mely a tömeget szétker­­gette. A nők mindkét imaházból, az angol és amerikai »Ravaszok« által kísértettek haza. — Merénylet a képviselőházban. Párisban teg­nap volt az esküdtszéki tárgyalás B­a­f­f­­­e­r szobrász ügyében, ki tudvalevőleg Casse Germain képviselőt a franczia kamara folyosóján késszurásokkal megtá­madta. A vádlott politikai phrasisokkal teli beszédet tartott s azt bizonyítgatta, hogy Casse Germain ellen joga volt fellépni. Említésre méltó, hogy Baffi­er csi­nálta St.­Just szobrát. A tanúként beidézett Casse Germain maga kérte a vádlott felmentését mit az es­küdtek meg is tettek. — Nem viszonzott üdvözlés. Párisból távirják. Több lap azt írja, hogy az angol hajók, melyek Vic­toria angol királyné­ tiszteletére a cannesi kikötőben horgonyoznak, nem viszonozták a franczia flotta üdv­lövéseit. A­maire kérdést tett a föltűnő eset felől, s Edinburgh herczegtől azt a választ nyerte, hogy a hajókon nem volt elég alkalmas ágyú a 21 üdvlövés megtételére. — Gyújtogatás Kőbányán. Ma éjjel 11 óra táj­ban a kőbányai sörgyár-utczában (ó-hegy) levő s az első magyar részvény-serfőző tulajdonát képező úgy­nevezett felhúzó (Auszug) mellett fekvő nagy trágya­­szalmadomb 5—6 helyen egyszerre kigyuladt és több órai égés után elhamvadt. A trágyadomb mellett levő lakatlan házban Vojtkó Zsuzsánna csavargónőre akadtak, ki ott rejtőzködött. Le is tartóztatták, mert a gyújtogatás gyanúja terheli. A vizsgálatot folytatják.

Next