Nemzet, 1887. május (6. évfolyam, 1677-1706. szám)

1887-05-27 / 1703. szám

intézkedést azt hiszem mindenki örömmel fogadhatja, de első­sorban azok, a­kik képviselőválasztási ügyek­ben a Curia bíráskodását nem helyeselték. A cu­­riai bíráskodás ily ügyekben nem csak azért nem volna helyes, mert a mi szenvedélyes vérmérsék­letünknél fogva, ha az ítélet nem tetszik, mind­járt készek vagyunk a bírót támadni meg s ez­zel a legfőbb bíróságot a politikai harczok tusájába vonni, amint hogy ez ülészakban tényleg meg is tör­tént, hogy a Curia sokkal kevésbé fontos ügyekben név szerint a választó lajstromba való felvétel tárgyá­ban hozott ítéletei miatt a házban nyilvánosan meg­­támadtatott, hanem a curiai bíráskodás behozatala ily ügyekben azért sem volna helyes mert ez a ma­gyar képviselőháznak egyik legerősebb jogáról való abdicatioját jelentené, már­pedig a magyar állam­­eszme szempontjából a képviselőház jogkörének nem annyira megcsorbítására mint inkább fokozatos fej­lesztésére van szükség és pedig annál inkább, mert a dualizmusnál fogva a magyar parlament, jogai egy részét úgyis delegationális küldöttségek útján gyakorolja. Hogy ezen kérdésben a képviselőház többségét a párttekintetnél magasabb szempont vezette, ennek tanúságára legyen szabad a függetlenségi párt hiva­talos lapjának május 8-iki vezérczikkéből következő­ket idézni: »Sietünk kijelenteni, hogy az új házsza­bályok jobbak lesznek, mint voltak a régiek. Na­gyobb valószínűséggel fogja elérni a büntetés a visz­­szaéléseket, mint a­hogy eddig történt, s így keve­sebb is lesz a visszaélés. Ez határozott érdeme a mó­dosításnak. A ház maga pártférfiakból alakulván, a házon kívül való elemekre kellett volna bízni a bírás­kodást. De megjegyezzük azonnal, hogy ez is sok akadálylyal jár. A képviselőház csak nehezen mond­hat le arról a jogáról, hogy saját maga bíráskodjék megalakításának törvényszerűsége felett. Alkotmányi szempontból fontos jog ez, melyet nem szabad egy könnyen kezéből kieresztenie.­ A kormány különben a házszabályok módo­sításánál tovább kívánt menni és egy javasla­tot nyújtott be, a nagyobb választási vissza­élések ellenében teendő intézkedésekről; e tör­vényjavaslat fő c­élja az volt, hogy azon választó­kerü­letek, a­melyekben a választás a történt visszaélések folytán megsem­misíttetett, ne részesíttessenek szük­­ségszerűleg azon pr­emiumban, hogy új választás történven a visszaélésekre, különösen pedig a meg­vesztegetés ismétlésére újabb alkalmuk nyíljék ; — sajnálni lehet, hogy ezen törvényjavaslat törvény­erőre nem emelkedett az ellenzék magatartása foly­tán, de másfelől méltánylást érdemel a kormány azon tapintata, melylyel a régi országgyűlés végén és az új választások küszöbén az összeütközés ezen körét elhárította. A választási visszaélések megszüntetésére különben legtöbbet a pártok maguk tehetnek, mert az egyes jelöltekre legnagyobb nyomást saját pártjaik gyakorolhatnak, és hinni akarjuk, hogy minden pár­tot át fog hatni az a tudat, hogy erkölcsi súlyában és tekintélyében, meg nem engedett eszközök használata mellett többet veszt, mint a­mennyit egy pár kierősza­kolt szavazatban nyerhet, s hogy mig amott a veszteség bizonyos, emitt az eredmény vajmi bizonytalan és ké­tes értékű.« .Ki kell emelnem azon örvendetes lendületet, melyet a fővárosi közúti vasutak ügye egyfelől, más­felől pedig a fővárost annak vidékével összekötő helyi érdekű vasutak ügye az utóbbi időkben felmutat. A közúti vasutak fejlődése a főváros egy régi calamitásán, a megfelelő közlekedési eszközök hiánya­­lesz hivatva segíteni; kivált ha minden tényező közre­hat arra, hogy e kérdések gyors megoldást nyerjenek. Tudjuk, hogy a fővárosi szervezet már magában véve nehézkessé teszi az ügymenetet s ily kérdések meg­oldására hátráltatólag hat; de tudhatjuk azt is, a­mit gr. Széchenyi István mondott, hogy »kézfogás, váll­­vetés és bölcseség által nincs oly szövevényes körül­mény és viszony, mely közt üdülni ne lehetne.« A főváros fejlődésére nem kisebb hatással lesz­nek a Budapest-vidéki helyi érdekű vasutak is. — A főváros élelmezési és munkáslakási viszonyainak javí­tása érdekében sok intézkedésre lesz szükség, de ezek közül nézetem szerint egy sem lesz hatásosabb, mint az, ha az ez irányban megindult mozgalom foly­­tattatik, s Budapest egész vidéke vicinális vasutakkal a szó­ szoros értelmében be lesz hálózva, s a futó homok helyét mindenütt kertek váltandják fel. Ezen czél lebegett a kormány szeme előtt is akkor, midőn a soroksári, czinkotai, szentlőrinczi és szentendrei helyi érdekű vasutak engedélyezésénél nemcsak az élelmiszereknek jelentékeny árszabási kedvezmények biztosíttattak, hanem a fővárosban fog­lalkozó, de a tervezett vasutak mentén fekvő telepek­ben és falvakban lakó munkások részére 40°­0, a be­járó tanulók részére pedig 331/s°/s ármérséklés álla­píttatott meg, s ezenfelül a munkások szállítására a rendes vonatokon kívül külön vonatjáratok köttet­tek ki. Ha már a vasutakról szólok, nem hallgathatok a fővonalakról sem, melyeket az állam nagy áldoza­tokkal Budapesten összpontosított. Ez intézkedés je­lentősége igazi arányaiban csak a közeli jövőben fog feltűnni, midőn előbb Salonikival, majd pedig Kon­­stantinápolylyal is a direct forgalmi összeköttetés helyre lesz állítva.­­ Én már régebben utaltam arra, hogy e részben mi a teendőnk, s igen örvendek, hogy napról napra emelkednek hangok, melyek a közfigyelmet ez irányba terelik. De megvallom — bármenynyire méltányol­jam is azon kívánságot, hogy Budapestet az idege­nek előtt vonzóvá és ismerté kell tenni, — első és leg­főbb teendőnek még­is azt tartom, hogy a jelzett ke­leti csatlakozásokkal szemben Budapest, a főleg rajzi és forgalmi viszonyaival fogva e várost méltán meg­illető helyzetet a világkereskedelemben tényleg el is foglalja , s a kelet és nyugat közti kereskedelem összekötő kapcsát képezze. Erre hatni vannak eszközök az állam kezében, kisebb arányban bár, de vannak ilyenek a főváros kö­zönsége kezében is; de legtöbbet tehetünk e részben mi magunk, kereskedőink és iparosaink, ha a helyze­tet nemcsak megértik, hanem ezen ritka alkalmat, melyet elhalasztani igen könnyű, de visszaidézni vaj­mi nehéz — saját jól felfogott érdekükben, mely az ország és a főváros érdekével összevág, felhasználni sietnek. A fővárosról most különböző hangokat hal­lunk; egyfelől azt mondják, hogy hanyatlik az ország s ezzel szemben a főváros virágzása csak mesterkélt s az ország többi részeinek rovására történik; másfelől szemrehányást tesznek a főváros közönségének, hogy nem sorakozik az ellenzéki lobogó alá, mely iránt a kormány oly mostoha magatartást tanúsított. Nem veszik észre, hogy az egyik állítás lerontja a má­sikat. Megvallom azt tartanám természetellenes­nek, ha Budapest arról, a­mit érte a törvényhozás s annak kifolyását képező kormány tett, valaha megfe­ledkezni tudna. A­mi pedig az ország és a főváros érdekének szembeállítását illeti, erre csak annyit mondok, hogy egy oly országban, mint a mienk, a­hol nyelvre, fele­­kezetre s társadalmi osztályokra nézve annyira elté­rők és szétágazók viszonyok, a magyar államot el­képzelni sem lehet a­nélkül, hogy annak egy a külföld előtt is imponáló, a belföldi erőket pedig egybe­­gyűjtő központja ne legyen; s e központ ter­mészete most nem az, hogy minden erőt ab­­sorbeál és a maga részére önzőn lefoglal; de sőt ellenkezőleg az, hogy az itt koncentrált erők az egye­sülés folytán, hatványozott hatályukat az egész nemzettel egyaránt éreztetik. Sem az nem áll, hogy a főváros virágzása mes­terkélt volna, sem pedig az, hogy az ország többi részei elhanyagoltatnának. Az első nem áll azért, mert városokat mester­ségesen galvanisalni csak rövid időre lehet s a vissza­esés annál rohamosabb szokott lenni. Budapest fejlő­dése pedig állandó és természetes emelkedést mutat, s évről-évre többet nyújt, mint a mennyit ígér. A második állítás sem állhat meg, mert a fő­város virágzása az egész nemzet emelkedésének leg­hívebb tükre: — nemzet és főváros ugyanis együtt emelkedik és együtt sülyed; — a­hol a szív szabá­lyosan ver, ott a nemzettest többi szervei sem le­hetnek betegek. Iparkodtam rövid vonásokban vázolni a lefolyt ülésszakot; felsoroltam működésünk részleteit; a­mi pedig a politika általános irányát illeti, csekély erőm­­höz mérten ugyan, de támogattam a fennálló kormányt. Támogattam pedig azért, mert az, a kormány­­­zat irányát, tekintve a magyar állameszmét ki és be­felé elég erélylyel tudta képviselni, s mert neki kö­szönhetni első­sorban azt is, hogy a mindenütt ész­lelhető reactionárius áramlatok közt Magyarország még mindig a liberalizmus egyik erős fészke. Minél nehezebbek az idők, annál erősebb kéz­ben kell, hogy legyen a kormány gyeplője. A béke ugyan, úgy látszik, egy időre biztosítva van, de ki tagadhatná, hogy mi nemcsak, a külpoli­­tikát, de közgazdasági viszonyainkat tekintve is, egy fegyveres béke nehéz korszakát éljük, melynek esélyei kiszámíthatlanok. Ezen bizonytalan esélyekkel szemben legtöbb biztosítékot nyújt a nemzetnek a kormányzat erélye és stabilitása. Szélvészes időben a hajó vezetését ki­próbált kezekből kivenni akarni, annyi volna mint koc­káztatni magát a hajót. Veszni indult népek hasonlanak meg és kap­kodnak a »nem szeretem« napokban: az oly faj, mely­ben még életerő van, a veszélylyel együtt nő s ha megtalálta és felismerte, meg is becsüli embereit. Ezzel befejezem beszédemet. Változhat a szerep, melyet betöltök; változhat a tér is, melyen működöm, de változhatlan lesz ben­nem azon érzés, hogy a közügyet szolgálni minden téren kell és lehet is. Ez egy önkéntes adó, mely alól becsülettel nem vonhatja ki magát senki, és én sem fogom magamat ez alól kivonni akarni. De nem fog változni önök iránt való hálás elis­merésem sem. Önök engem innen, hol a bölcsőtől kezdve ismernek, e helyről, hova engem minden em­lék köt, két ízben küldtek a törvényhozó testületbe, hogy ott az ország fővárosát s abban önöket kép­viseljem. Két ízben részeltettek a legnagyobb kitün­tetésben, melyet egy szabad ország polgára a másik­nak adhat. És itt meg nem állapodva, egész képviselői mű­ködésem alatt szellemileg tanácsaikkal, erkölcsileg pedig támogatásukkal istápoltak mindenkor s ha ítélni kellett, a barátság szemüvegén keresztül ítéltek meg engemet. Mint minden solid kereskedő tenni szok­ta, úgy én is megcsináltam képviselői működésemről a zárlatot és — bár adjak ki kezemből fegyvert ön­magam ellen — nem habozom bevallani, hogy akárhogy számítsak, én önöknek adósa maradtam, de mindig büszke lehetek azokra, kiknek lekötelezve vagyok. (Hosszas élénk helyeslés.) Kollár Lajos megjegyzi, hogy Darányiban a választók a legkisebb mértékben sem csalódtak, s ha megcsinálják a mérleget, akkor az Darányi javára üt ki. Amit Darányi tett, az sokkal több volt, mint a­mint szerénységében megígérni mert. De sőt többet tett, mint amennyit képviselőtől egyátalán várni le­het. (ügy van!) A közművelődési egylet dolgában is kitűnő szolgálatokat tett. Az öt éves mandátum ügyében előkelő módon működött közre. A szabad­elvű pártnak Darányi egyik kitűnő tagja, s nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kormány meg­­erősíttessék, s működését a haza javára teljes erővel fordíthassa. (Élénk helyeslés.) Kifejti, hogy a polgár­ság szívesen áldoz, mert tudja, hogy áldozatai elfecsé­relve nincsenek, de ez csak úgy lehetséges, hogy Da­rányi iránt föltétlen bizalommal viseltetnek. (Za­jos éljenzés.) Ezért nem lehet szó sem arról, hogy ebben a kerületben másnak csak a neve is em­­líttessék, s e kerület csak kis mértékét rójja le hálá­jának, a midőn Darányit egyhangúlag ismét megvá­lasztja. (Zajos éljenzés.) Darányi működésének érté­két fölöttébb emeli az a sűrü érintkezés, melyben ő választóival áll. Ezt a jó szokását őrizze meg to­vábbra is. Másrészt föltétlen az a bizodalom azért, mert ő független anyagilag, és független úgy, hogy meggyőződését semmi recompensativért el nem adja. (Zajos helyeslés.) Mert aki maga megszokta az adós­­ságcsinálást, az az államnak is könnyen csinál adós­ságot. (Zajos helyeslés.) Amilyen egyhangúlag nyúj­tották ezelőtt három évvel a lobogót Darányinak, olyan őszinte köszönettel veszik azt most tőle vissza. S most ép úgy mint akkor jelszavunk: Éljen Dará­nyi Ignácz ! (Hosszas zajos éljenzés.) Dr. Buday József röviden vázolta az elmúlt ülésszak eseményeit, s kifejti, hogy a választókat semmi nagyhangú kürtölés, semmi csábítás a szabad­elvű párttól el nem csábíthatta, s az ország ma is méltó, vezérének tartja Tisza Kálmánt. (Zajos éljen­zés.) Üdvözli Darányit, mint a szabadelvű párt egyik kiemelkedő tagját. (Zajos éljenzés.) Hunfalvy Pál a választók nevében köszöne­tet mond Darányinak, hogy három éven át olyan méltóan képviselte a­­kerületet, s megköszöni most mondott beszédét is. (Éljenzés.) Ezzel a gyűlést fel­oszlatja. A gyűlés ezután értekezletté alakult s megvá­lasztotta elnökökké Paulovits Lászlót, dr. Lutter Nándort és Freyberger Pált, elnökhelyettesnek An­­dorffy Károly, Brüll Lipót, Mechwart.. András, Rupp Zsigmond, Szmekál József, Heinrich Ödön, Lindtner Imre, Szabó M. Ferencz, Ferenczffy Antal, Schmidt Ferencz, Prokesch Antal, Reischl Károly, Duma György és Schiller György. Jegyzők: dr. Kiss Ká­roly, Kollár Lajos, dr. Göcz József, dr. Buday Jó­zsef, Lengyel Sándor, Virágh Gyula, Laumann Jó­zsef, Fischer József, Bermüller Ferencz,­Kozma Gyula, Petsits Márk, Szmik Lajos, Heller Ágost és Strobencz Károly. Megválasztottak továbbá 194 bi­zottsági tagot. Kollár Lajos javaslatára a kerület je­löltjévé átalános lelkesedés között kikiáltották Darányi Ignáczot, s Lutter Nándor elnöklete alatt bizottságot küldtek ki, hogy erről Darányit ér­tesítsék. Darányit, midőn a terembe érkezett, zajos él­jenzéssel fogadták. Paulovits L. a választók nevében üdvöz­li Darányit, s kéri őt, hogy ne utasítsa vissza pol­gártársai bizalmát most sem, s fogadja el a képviselő­jelöltséget. (Zajos éljenzés.) Darányi Ignácz röviden válaszolt. Kész programmbeszédet mondani, ha a választók úgy kí­vánják, (Közbekiáltások: Nem kell! Ismerjük tet­teit ! Éljen Darányi!) de hangsúlyozza azt, hogy a közügyekből magát kivonnia senkinek sem szabad, h­írek. Május 26. — A tavaszi népfelkelő tanfolyam ma ért véget a fővárosban. Tegnap volt mindhárom tanfolyamnak befejező szemléje a vérmezőn,Jelentsik tábornok parancsnoksága alatt. Megjelent a szemlén Fejér­­váry honvédelmi miniszter,tábornoki egyenruhában, Álgya Sándor százados párán csőrtiszt kíséretében. Úgy a szakasz, mint a századgyakorlatok igen jól si­kerültek és a miniszter legnagyobb megelégedésének adott kifejezést. Távozása előtt beszédet intézett a népfölkelő csapatokhoz, többi közt ezeket mondva: »Ha ő felsége — úgymond — szólítani fog bennün­ket, remélem, mindegyikünk tudni fogja kötelességét. Önöknek ily rövid idő alatt tett előmenetele engem valóban meglepett.« Végül megelégedését fejezte ki Jelenteik tábornoknak, Jankovich, Czibur és Sághy főhadnagyoknak, Wittenberger, Berneczky és Csin­talan hadnagyoknak. Ma volt a leszerelés és osztá­lyozás napja, mivel a szakadó eső miatt a Megyerre tervezett harczászati gyakorlat elmaradt. A végzett népfölkelők a legszivélyesebben búcsúztak el taná­raiktól. — József nádor ösztöndíj. A pesti izr. hitközség által József főherczeg, Magyarország nádorispánjának félszázados nádori működése emlékére alkotott ösz­töndíjalapból az idén 400 frt kerül kiosztásra. Ez összeg egyenlő arányban két pesti születésű kitűnő szorgalmú és előmenetelő József műegyetemi hallgató közt osztatik meg. A kérvények szeptember 15-ig nyújtandók be a műegyetem rectoránál s az ösztöndí­jak november 10-én ítéltetnek oda. — Kossuth és a magyar halászat könyve. He­r­m­a­n Ottó orsz. képviselő tudvalevőleg tegnap Turinba utazott, hogy Kossuth Lajosnak szemé­lyesen nyújtsa át »A magyar halászat könyve« czimű nagy művét. A példány, melyet Kossuthnak visz igen érdekes, a mennyiben Herman a színtelen rajzokat színes aquarellekké festette meg, és pedig igazi művé­szettel. A munka iránt különben Kossuth, ki maga is nagy természetbúvár, oly melegen érdeklődött, hogy azt a természettudományi társulat által ivenkint kül­dette meg magának. Épen ez a körülmény indította Herman Ottót is arra, hogy személyesen kedvesked­jék művével nagy hazánkfiának. — Árvíz. A Temes és a Béga vize a tegnapi folyamán jelentékenyen apadt s az árvízveszély azon a vidéken megszűntnek tekinthető. Csákovánál azon­ban 5000 holdat elöntött a viz. Pógyer, Gád, Ürmény­­háza és Dolács községek viz alatt állanak. — Bihar­­megyében Vaskoh vidékén is nagy pusztításokat tett az árvíz, a Fekete Körös több hidat elmosott s a köz­lekedés hosszú időre teljesen megakadt. A Berettyó völgyében is sok kárt szenvedtek a községek s ezek között különösen Szent-Jobb, Poklostelek, Csoholy és Farnos. — A Wieser féle katonai affaire ügyében a »Pester Lloyd« egy munkatársa fölkereste Wieser főhadnagyot, ki határozottan tagadta, hogy mondta volna a neki insinuált sértő szókat: »Wer spricht hier bety­arisch?« — »Tiszti becsületszavamra mondom — igy szólt Wieser — hogy nem emlék­szem, hogy a nekem tulajdonított szavakat mondtam volna. — Továbbá Tegze tartalékos hadnagy, teg­nap este Gr­o­­­d ezredes előtt úgy nyilatkozott, hogy ő nem intézte azon szavakat Wieser főhadnagyhoz, melyeket neki tulajdonítanak. A­mint ebből láthatni tehát, az egész »affaire« egyszerűen nemlétezőnek tekinthető. — Az egyetemi ifjúságnak ebben az ügyben ma este 7 órára tervezett értekezlete el­maradt. — Sikkasztások. A győri városi árvapénztár pénztárnoka Szánthó Lajos, állítólag tizenhatezer fo­rintot elsikkasztott, sőt mint a vizsgálat kiderítette, az alapítványi pénztárból is hiányzik 4700 frt. A sik­kasztások fölfedezése folytán Horváth Ferencz vá­rosi házi pénztáros öngyilkossá lett; a főispán Batthyány Lajos gróf pedig felfüggesztette Haeffner Ernő főszámvevőt, Zánthó Lajos pénztárnokot, Fügi Ferencz gyámpénztári ellenőrt, Schädel József al­­számvevőt s Kolbe Lőrincz házi pénztári ellenőrt; ezenkívül fegyelmi vizsgálatot kértek maguk ellen Lacza Ferencz polgármester és Kozics László he­lyettes polgármester. — A sz. osztr.-magy. államvasuttársaság igazgatósága közhírré teszi, hogy Jablonicza és Mehádia állomások között a vasúti töltésnek Belareka patak által történt alámosása folytán keletkezett forgalmi akadály f. hó 24-én már annyira elháríttatott, hogy e naptól kezdve a személyszállítás minden további átszállás nélkül tör­ténhetett meg, és f. hó 26-tól kezdve a teherforgalom is ismét akadálytalanul eszközlendő lett volna. A 25-ről 26-ra hajló éjjelen azonban tartós eső állott be, miáltal a helyzet a töltéscsuszamlás helyén annyira rosszabbra fordult, hogy f. hó 26-tól kezdve a személyszállítás is­mét csak átszállással fog megtörténni, a teherforgalom pedig e vonalon továbbra is beszüntetve marad, tehát ő elfogadja a jelöltséget. De biztosítja polgár­társait, hogy bárminő viszonyok között is az ő ba­rátsága, szeretete és ragaszkodása a kerület iránt megváltozni és oly kevéssé fog, mint törekvése min­den irányban szolgálni a haza ügyét. (Zajos él­jenzés.) Paulovits László nehány szóval mondott ismét köszönetet Darányinak, mire az értekezlet vé­get ért. Tudomány és irodalom. — Az academia levéltára. Az academia kézirat­tárának rendezése közben, a lefolyt évben több igen becses okmány került napfényre. A Bossányi le­véltár folytatólagos rendezése alkalmával találtak több kisebb nagyobb brochuret, egy pár nyomtatott könyvet, melyeket a könyvtárba tettek át; érdekes 1848—49-ki proclamatiókat, szomorú jelentéseket, egy kötet eredeti levelezést az 1787—92-ki franczia forradalom idejéből, melynek azonban egy közbeeső füzetét, fájdalom nem találták meg. Zsoldos Ignácz büntetőügyi gyűjteménye rendeztetett s alakult be­lőle több ivrétü és negyedrétü kötet. A történelmi szak gyarapodott ivrétben 30 kötettel, negyedrétben 18 kötettel; a levelezések szaka ivrétben 2 s negyed­rétben 6 kötettel; a jogtani szak a Bossányi levél­tárból 9 ivrétü kötettel, a könyvészet néhai Mike Sándor történelmi, földrajzi, geneologiai, birtoki és administrativ gyűjteményével 25 kötetben; a vegye­sek szaka 8 ivrétü kötettel. Ajándékul jött a kézirat­tárba gróf Hadik András könyveinek jegyzéke 1787-ből; névtelentől régi római családi pénzek be­tűrendes jegyzéke s a punjabi »Aujuman-i Punjab« czimü tudományos intézetnek a magyar tudomá­nyos académiához intézett s Leitner Gusztáv ha­zánkfia érdemeinek elismerését tárgyazó pergamen oklevele angol nyelven. A kézirattárt ez évben 230-an látogatták s több kevesebb kötet, füzet vagy egyes darabból álló kéziratot használtak. Lampel Róbert bizományában megjelent: A mathematika a positiv philosophia rendszerében. Irta dr. O­r­m­a­y Lajos, főgym­­nasiumi tanár. A 69 oldalra terjedő értekezés külön lenyomat a »Magyar philosophiai szemlé«-ből. Ára 50 krajczár. — Beszélyek és apróságok. Irta Gyar­­mathy Zsigáné. Budapest 1887. Hornyánszky Vik­tor könyvnyomdája. Az ismert nevű­irónő ebben a kötetében is a vidéki középosztály életét festi nagy előszeretettel vagy a családi tűzhely mellől mutat be sok közvetlenséggel és elevenen rajzolt képeket. Leg­jobban sikerülnek neki a rövidebb rajzok (»Az én kis fiam«, »A kamasz«), melyekben úgyszólván, csakis megfigyeléseinek élénkségével s előadásának kereset­len bájával hat az olvasóra. Hosszabb elbeszélése kettő van a kötetnek: »Az írónő leánya«, s »Büszke Zsófi«. Az elsőben nem egyszer jól alkalmazza a satyricus vonásokat; az utóbbi érzelmes dráma a népéletből, gondosan és szeretettel tanulmányozott alakokkal. Találunk a kötet végén kalotaszegi tár­­czákat is, melyeknek a sajátságos helyi színezet köl­csönöz érdekességet. A »Beszélyek és aprósá­gok« folytonos forrongásban mutatják Gyarmathy Zsigáné tehetségét, ízlése szemlátomást finomodik; előadása, irálya minden újabb művében tartalmasabb. A díszes kiállítású kötet ára 2 frt. ................................... ■■ ■ ■ .... ----­ Sport. A nagyváradi lóverseny ügyében a lóverseny­­rendező szűkebb körű hetes bizottság tegnap Nagy­váradon Tisza István lakásán s ennek elnöklete alatt ülést tartott. Az értekezleten elhatároztatott, hogy a lóverseny szept. 9. és 10-én fog megtartatni. Törvényszéki csarnok. A kir. curián a pünkösdi ünnepek utáni héten a tanácsülések nem a keddi, hanem a szerdai napon veszik kezdetüket. A nagy­kátai zavargások ügyében ma hirdette ki az ítéletet G­r­ó­f­f­y Sándor, a pestvidéki törvény­szék helyettes elnöke. A büntetések a 14 napi és 2 évi börtön között váltakoznak. Az elítéltek névsora, a büntetés fokozata szerint, a következő: Czakó András 2 évi börtön, Gulyás István 1 év és 6 hó, Hajdú Pál, Nyeznyik Antal és Ördög Tóth István 1—1 év, Kármán Pál 9 hó, Kocsi Péter 7 hó, Szi­lágyi Mihály, Molnár Gábor, Gulyás István 6 — 6 hó, Botka Sándor, Bodócs Mihály, Fehér János és Hor­váth Ferencz 3—3 hó Kovács Sándor, Fábián Ist­ván, Farsang József, Bodócs Illés és Kovács Pálné 14—14 nap. A többi vádlott fölmentetett. A védő­ügyvéd mindannyi elítélt nevében föllebbezést jelen­tett be; az ügyész Ördög Tóth Istvánra, Szilágyi Mihályra, Kocsi Péterre, Czakó Andrásra, Molnár Gáborra, Hajdú Pálra, Nyezsnyik Antalra és Kár­mán Pálra a súlyosbítás tekintetéből felebbezett, a fölmentett Gábor Istvánnénál pedig a bűnösségre vonatkozólag is. Párbajügy. A Kozma-Várady párbajügyet ma tárgyalta a kir. Curia I. büntető tanácsa. Az első­­biróság, Kozma Józsefet két évi államfogházra ítélte, a kir. tábla e büntetést egy évre szállította le s a kir. Curia (előadó Barthodeiszky biró) a másodbirósági ítéletet helybenhagyta. KÖZGAZDASÁG. Közlemények. Uj díjszabás. A szállítási adó felemlése folytán a m. kir. államvasutak kezelésében álló arad-temes­­vári vasút személy­i podgyász díjszabásához f. é. jú­nius hó 1-ével az I. pótlék lép életbe. Ezen pótlék példányai a m. kir. államvasutak díjszabási osztályá­ban kaphatók. Az országos kiállítás tanulságainak értékesítése tárgyában az országos iparegyesület már megkezdte működését. Az igazgató és titkár által előkészített anyag közelebb kerül a szakosztályok tárgyalása alá. Az első ülést e tárgyban a gyáripari szakosztály hol­nap, pénteken d. u. 5 órakor fogja tartani. A soproni légszeszvilágítási r­ed«ény»árci­ia» mint soproni levelezőnk jelenti — ma tartotta lovag Flandorfer Ignácz elnöklete alatt évi köz­gyűlését A lefolyt üzleti év frt. 27,581.86 tiszta nye­reséget eredményezett, melyből részvényenkénti frt. 25. — (azaz 121/2°/0) osztaléknak elosztása lett elha­tározva. Elhatároztatott továbbá az eddigi gázárak tetemes leszállítása, mely határozat a soproni iparo­sok körében a legkedvezőbb benyomást tette. A szab. osztrák-magyar államvasuttársulat kimutatása­ az 1887. évi 20-ik heti bevételekről. Ömmzem vonalak átlagos üzleti hossza 1886-ban 2451 1887-ben 2883. Vásári értesítés. Budapesti marhavásár. A folyó hó 26-án meg­tartott heti marhavásárra fölhajtatott 2462 db nagy- és 1419 db aprómarha. Ebből eladatott 69 db bika dbja 80—225 írtig, 1361 d­b ökör párja 180—320 írtig, 890 darab vágó tehén párja 120—240 írtig, — fejős tehén darabja 80—210 forintig, 142 darab bivaly párja 140—225 írtig, 1155 d­b borjú darabja 10.50—26.50 írtig, 255 db bárány párja 3.50 írttól 6 írtig. — Húsárak: ökörhús 45—51 írtig, te­hénhús 42—46 írtig, borjúhús---------írtig, bi­valyhús 38—43 forintig, mind 100 kilogrammonkint. Lóvásári értesítés. E hó 26-án felhajtatott 538 drb ló. Ebből eladatott 84 drb uj lólevél mellett és 98 db átíratással; bécsi vágóra jött 25 db; lefoglal­tatott — db. Fizettetett: könnyű kocsi lovakért 70— 140 írtig; nehezebbekért 130—200 írtig; bécsi vágóra valókért 15—40 frtig darabonként. Szállított Bevételek —­■■■ ■■ | — Különbség |(|) utasok áruk 1887-ben 1886-ban száma | tonna­b­irtokban (adópótlék nélkül) május 14-től május 20. 106308 91933 5815­.l 5­,746­- -f * 083 jan. 1-től május 113-ig 1559235 1856071 107727.8 105 66^9 + 216101 Havi helyesbítés a tényleges eredmény szerint...................... — — — — — Összesen .......... 1665543 194S­JC4 11354349 11134157 + 220192 Budapesti áru- és értéktőzsde. Május 26. Gabonaüzlet.(Délutáni tőzsde.) A gaboa­­tőzsdén a délutáni forgalomban a jegyzések a követ­kezők : Búza őszre 8.07—8.08, máj.—júniusra —.— —, írton. Tengeri 1887. május—júniusra 5.50—5.52, tengeri július—augusztusra —.—, zab őszre 5.91— 5.93 forinton. Értéküzlet. (U t­ó t­ő z­s d­e.) Az utótőzsde átmenetileg gyenge volt, de végül szilárdul zárult. Osztrák hitelrészvény 281.80-ról 282.10-re emelkedett, azután 281.60-ra csökkent, magyar hi­telrészvény 285.50, magyar aranyjáradék 102.30-ról 102.35-re javult, végül 102.25-re esett, magyar papír­­járadék 87.90. Délután 2 óra 30 perc­kor zárulnak: Osztrák hitelrészvény 281.70. — Magyar hi­telbank részvény —.—. — Magyar aranyjáradék 102.25. — Magyar papírjáradék 87.90. — Leszá­­mitolóbank —.—. Jelzáloghitelbank —.—. (Esti t­ő­z­s­d­e.) Az esti tőzsdén nem volt változás, a forgalom csekély. Osztr. hitelrészvény 281.75, magyar aranyjá­radék 102.20 és 102.221/7 közt ingadozott, magyar papirjáradék 87.921/2, leszámitolóbank 93.25. Délután 5 órakor zárulnak: Osztrák hitelrészv. 281.70. Magyar hitelrészv. 285.50. Magyar aranyjáradék 102.20. Magyar pa­pirjáradék 87.921/a-Leszámitolóbank—.—. Jelzálog­­bank —.— Hígikt tér. (E rovat alatt közlöiteknek sem tartalma, sem alakjáért nem felelős a szerk.) Kőbányai sertésü­zlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése. 1887. május 26. Az üzlet változatlan. Magyar urasági öreg nehéz 47.-----49.— frtig magyar urasági fiatal nehéz 50.----50.50 Írtig, magyar urasági fiatal közép 50.-----51.— frtig, magyar urasági fiatal könnyű 50.50—51.— frtig, magyar szedett nehéz 47.-----49.— frtig, magyar szedett közép 49.-----50.— frtig, magyar szedett könnyű 49.-----50.— frtig, romá­niai bakonyi átmeneti nehéz —.-------.— frtig, romániai bakonyi átmeneti közép —.-------.— frtig, romániai ba­konyi átmeneti könnyű —.-------.— frtig, romániai át­meneti eredeti nehéz —.-------.— frtig, romániai átme­neti eredeti közép —.--------.— frtig, szerbiai átmeneti nehéz 49.-----49.50. forintig, szerbiai átmeneti közép 49.-----49.50 frtig, szerbiai átmeneti könnyű 49.-----49.50 frtig, hizó a vasútról mázsáivá —.--------.— frtig, hízó 1 éves élősúlyban 44.-----46.— frtig, hizó két éves élő­súlyban (makkos) —.--------.— frtig, öreg makkos sertés élősúlyban, 46»/» levonással —.--------.— forintig. Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 45 kilós 1%-os levonással métermázsánkint értendők. Sertéslétszám — készlet május 24-én 100419 db, máj. 25-én felhajtatott 1613 db, elszállittatott 1041 db, maradt készletben 100991 d­b. N A P T A R. Péntek, május 27. Nap kél 4 ó. 11 p., nyug. 7 ó. 43 p. — Hold kél 8 ó. 13 p. reg., nyug. 11 ó. 36 p. este. Rom. kath.: Paz. Magdolna. — Prot.: Luczián. — Görög­orosz . (május 15.) Pákom. — Zsidó . (sivan 4.) Belügyminiszter fogad déli 12—1-ig. Közmunka- és közlekedésügyi miniszter fogad d. u. 2­3-ig. Az orsz. erkölcsnemesítő egylet ülése d. u. 5 órakor a kép­viselőház társalgótermében. A fővárosi középitési bizottság ülése d. u. 5 órakor (új városháza.) Az országos iparegyesület gyáripari szakosztályának ülése d. u. 5 órakor. Ipolyi kiállítás a műcsarnokban. (Andrássy­ út 69.) d. e. 9— d. u. 6-ig. Belépti díj 30 kr. Kereskedelmi múzeum a városligeti iparcsarnokban d. e. 10—12 és d. u. 3—6-ig. Országos képtár az academia palotájában, nyitva van d. e. 9—1-ig. Vörös kereszt-egylet Erzsébet-kórháza Budán, megtekint­hető d. e. 10-től fél 12-ig. Nemzeti múzeum régiségtár d. e. 9— d. u. 1-ig. Orsz. tanszermúzeum a budai állami tanítóképezde épüle­tében d. e. 9—12-ig és d. u. 3—6. A magy. kir. technológiai iparmúzeum (Kerepesi-ut 9. Belez­­­nay-kert) nyitva van délelőtt 9—1-ig, délután 3—5-ig. Egyetemi füvészkert az üllői­ után d. e. 8—12-ig és d. u. 2-6. Academiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. e. 10—12-ig és d. u. 4—8-ig. Múzeumi könyvtár d. e. 9— d. u. 1-ig. A magyar orsz. panoráma, (Városliget, volt kiállítási terü­let) reggeli 9 órától esti 10 óráig. (A „Commune“ csatái Párisban czimü látványosság.) Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 kr. Svábhegyre fogaskerekű vasút indul félóránkint; az Eöt­vös villában czigányzene. Margitsziget. Gőzhajók félóránként. — Jó czigányzene naponkint; csütörtök, szombat és vasárnap d. u. ka­tonazenekari hangverseny. Színházak. Budapest, péntek, 1887. május 27-én. NEMZETI SZÍNHÁZ. Évi bér­. 137. Havi bér­. 25. Uj betanulással először : Házassági 3 parancs. Eredeti vigjáték 3 felvonásban. Irta: Szigligeti. Személyek: S­­ürgéi Horváth Ottilia, neje Hegyesi M. Viola, ellenőr Gyenes Victoria, neje Helvey L. Pereginé Szathmáry L.-né András Sántha Cili Vizváriné P-t. ------• Magdolna Lányiné Kezdete 7*/a órakor. Műsor : Szombat, Aranyhalak. Vasárn., A strike. Rendk. lesz. MAGY. KIR. OPERAHÁZ. Zárva. Műsor: Szombat, Ördög Róbert. Vasárnap, Excelsior. Hétfő, Mesterdalnokok. NÉPSZÍNHÁZ. Blaha Lujza assz. mint vendég- Ez idényben utólszor : Királyfogás. Eredeti nagy Operette 3 felv. Irta Csiky G. Zenéjét szerzette Konti József. Személyek : Radzivil herczeg Victor Marx, német Kassai Kopek, muszka Szilágyi Balström, svéd V. Kovács Elóra Blaha L. Almanzor Horváth Lola, leánya Fehér I. Don Bernardo Németh Amadil Ligeti I. Cogollos Újvári Languszka gr.-né M. Csatai Zs. Kezdete 7­/9 órakor. Műsor: Szombat, Komédiás herczegnő. Vasárnap, Uff király. FŐVÁROSI SZÍNKÖR. (A Krisztinavárosban.) Idénybérlet 12. szám. A pozsony-temesvári színtársulat által Három feleség s egy férj. Uj franczia bohózat 3 felvo­násban. írták: Valabreque és Greuet Dancourt. Francziából fordította: Makó Lajos. Személyek: Dubochard André Makó Dardeubois Baoul Győré Carindol Mezei Master Boxon Boránd André, festő Szirmai Raoul, ügyvéd Gyöngyi Pirouette, jegyző Csabi Baptiszt Szinai Battinet asszony Oláhné Carindol Lénárdné Pigeonette Szabó Ilka Euphemie Lévay Ilon Victoria Boxon Kertész M. Juliette Carindol Kalmár P. Frangoise Lászi Etel kezdete 7 órakor. Főszerkesztő : Tócs­a,I­LMIor. Felelős szerkesztő : “Visi Imre. 50.000 forintra rúg a Kincsem-sorsjáték főnyere­ménye, melynek még ezenkívül 4874 nyereménye van s ez ál­tal rendkívül kedvező nyereménykilátást nyújt, miért is nem mulaszthatjuk el a t. olvasók becses figyelmét e sorsjátékra különösen felhívni. 607

Next