Nemzet, 1887. június (6. évfolyam, 1707-1736. szám)

1887-06-18 / 1724. szám

100 házból szórtak feléje valóságos virágesőt. A kép­viselő kocsiján ismét az a szép selyemzászló lobo­gott, melyet 3 évvel ez­előtt, hasonló alkalommal ka­pott a budai hölgyek részéről. A menet így folytonos ovátiók között vonult Darányi Ignácz lakására, a­hova mintegy 150 választó felkísérte szeretett képviselőjét, Darányi Ignácz meghatva mondott újabb köszönetet polgár­társainak, s éltette választóit, különösen pedig válasz­tói közül Hunfa­l­vy Jánost,Ivánka Imrét,Pau­lo­v­i­t­s Lászlót, R­i­b­á­r­y Józsefet, úgyis mint a leg­­idősbeket, de úgy is mint érdemekben legkiválóbbakat. Ezek nevében ismét R­i­b­á­r­y József köszönte a képvi­selőt, megjegyezve, hogy ha ők a legöregebbek is, azért ha szeretett képviselőjük ügyében munkálkodnak, csak olyan lelkesedést és erőt éreznek, mint a leg­fiatalabbak. Szabó Ferencz szívélyes szavai után Ivánka Imre üdvözölte az új képviselőt. Darányi a po­litikusok ifjabb újabb generátiójához tartozik, ahhoz a gárdához, mely öntudatosan és törhetetlen munkássága erejével és erélyével támogatja azt a kormányt, mely fáradhatatlanul munkálko­dik egyetlen czéljának elérésére, a haza ja­vára. Ahoz az ifjú gárdához tartozik, melynek vál­­laira ők, a fáradó öregek bízvást és megnyugvással látják áthárulni a haza iránti kötelességek terheit, mert e vállak elég erősek, magasztos feladatuk elvi­selésére. E közben megjelent Földváry Mihály Pest megye alispánja, egy küldöttség élén és Pest­megye nevében üdvözli az újonnan választott képviselőt, mint a mely őt szintén magáé­nak tartja. Darányi Ignácz köszönetét mondva az őt várlanul, de annál kedvesebben ért meg­lepetésért, Pestmegye nagyérdemű alispánjának és a magyar közélet oly kiváló alakjának, kijelenti, hogy ő a fővárosnak szülötte ugyan, de úgy édes anyja, mint hold, atyja Pest megyében születtek, bir­tokos is a megyében s igy magát oda tartozónak is tekinti; ezt annál könnyebben teheti, mert az ország vezérmegyéje és az ország fővárosa mindig egy uton haladtak. Ezután felhívta Darányi Ignácz a köréje sereg­lett választókat, hogy virágaiból, melyekkel a polgár­társak őt elhalmozták viszont válaszának ők is emlé­ket. Párosával választották ki, a meg-megújuló éljen­zések közt távozó választók a bokrétákat s a bokréta mégsem fogyott ki. Kifogyhatatlan volt ez a virág­­tenger, mint a kerület lelkesedése! A IV. kerületben. A belvárosban — mint már esti lapunkban ír­tuk — délután 5 órára volt kitűzve a záróra. D. u. 4 órakor volt Trefortnak 970, Győrynek 85 szava­zata, 5 órakor Trefortnak 986, Győrynek 87 szava­zata. E szerint Trefort Ágoston 899 szó­többséggel a IV. ker­ület ké­p­vi­selőjévé választatott meg. Fél hatkor Kautz Gyula ve­zetése alatt küldöttség indult Trefort Ágostonhoz, hogy őt a mandátum átvételére meghívja. Rövid idő múlva megjelent a képviselő, útjában mindenfelé él­jenzéssel fogadták; a váczi­ utcza ablakaiból és erké­lyeiről lelkes hölgyek virágokkal árasztották el kocsi­ját. A régi városháza tanácstermében Ráth Károly főpolgármester és Kammermayer polgármester üdvö­zölték a minisztert, majd Ney Ferencz választási el­nök intézett hozzá beszédet, a­melyben értesítette megválasztásáról. Beszédében kiemelte, hogy 39 évvel ezelőtt szintén közreműködött, midőn­ Trefort a terézváros képviselőjévé választatott. Örömünkben — úgy­mond — a polgárság összesége osztozik, érdekeit képviselve látja, mert tudja, érti és érzi, hogy a jel­szó, mely képviselőnk, zászlaján leng, a magasabb műveltség, polgárságunk minden rétegét áthatja s a polgárság és a polgári élet minden mozzanatában áldásos gyümölcsöket terem. Élénk éljenzés kisérte e szavakat, melyek után Trefort miniszter átveve a megbizó levelet, köszönetét fejezte ki a bizalomért. A szerencse — úgymond — mindenkor szere­pet játszik életünkben s ezúttal is, mert 39 év után, midőn a Terézvárost képviseltem, ismét a főváros egy kerülete és pedig a belváros tisztel meg bizalmával; azonban meggyőződésem az, hogy győzelmünket főleg elveinknek s azok benső igazságának köszönjük. Ez­után előadja, hogy terjedelmes beszédet szándékozott tartani, melyben a politikára, a pénzügyekre, némely társadalmi kérdésekre stb. kívánt kiterjeszkedni, azonban, tekintve, hogy a választók kétségkívül fá­radtak, nem kívánja figyelmüket ezúttal hosszabban fárasztani, ennnélfogva a napilapok útján fogja a helyzetről nézeteit közzétenni.­­ Röviden megemlékezett ezután magának Buda­pestnek érdekeiről. »Vagyon, intelligencia és egész­ség«, ez irányokban fogja ő mindig Budapestnek és ezzel együtt az országnak érdekeit előmozdítani. Vé­gül még azt az ígéretet tette, hogy választóival több ízben fog találkozhatni. Fölszólítja őket, hogy keres­sék fel bármikor, ha nem is mint minisztert,­­ hi­szen ez úgy sem tarthat örökké, és ő nem is ragasz­kodik annyira a miniszterséghez , hanem mint hon­polgárt, és ő bizonyára szívén fogja viselni érdekei­ket. Zajos éljenzés követte a miniszter szavait, a­kit választói tömegesen kísértek le kocsijáig. A városház­téren fölszaporodott közönség lelkes ováziókban tört ki, midőn az újonnan megválasztott képviselőt meglátta. A VI. kerületben A hatodik kerületben a délutáni órákban na­gyon megfogyatkozott a jelentkező választók száma s a választási harczteret inkább a kiváncsiak serege lepte el. Délután 5 órakor Busbach Péterre beada­tott 1174 szavazat s Bobula Jánosra 638. Ekkor Mérő János, a választási küldöttség elnöke kijelentette, hogy miután a választók már csak szórványosan jelentkeznek, a választási zárórát esti 7 órára tűzi ki. Busbach megválasztatását már ekkor biztosra lehetett venni s a Bobula-párton nagy lehangoltság vett előtt. A záróráig a szavazatok közötti arány nem igen változott. Fél 6-kor Busbachra szav. 1208; Bobulára 650 6-kor » » 1239; » 666 Fél 7-kor » »1281; » 684 Hét órakor lezárták a szavazatokat s Mérő Já­nos kijelentette, hogy ezentúl csak a választási kül­döttségek tagjai és a bizalmi férfiak szavazhatnak. A legutolsó szavazó Mérő János volt, ki Busbach Péterre adta szavazatát. Ezután a választási jegyzőkönyv elkészíttetvén, Mérő kihirdette a következő eredményt: beadatott 1996 érvényes szavazat, ebből Busbach Péterre esett 1309, Bobula Jánosra 687, a Busbach több­sége tehát 622. Midőn Mérő János kihirdette a választó kö­zönségnek az eredményt, viharosan éljenezték Busbach Pétert, kiért küldöttség ment, hogy a választás szín­helyére hozza. Busbach megérkezvén, Mérő János elnök a kö­vetkező meleg hangon tartott beszéd kíséretében adta n­eki a mandátumot: Igen tisztelt képviselő Úr ! Kedves barátom és Polgártásom! A határtalan öröm édes érzete önti el keblemet, midőn Tégedet, mint a VI. kerület megválasztott kép­viselőjét üdvözölni szerencsém van. Már harmad ízben ér téged azon ritka szeren­cse és kitüntetés, hogy e kerület választói a polgári erények legfőbb jutalmával díszítenek föl s határtalan bizalmukkal tisztelnek meg. Ha e ritka tünemény okát kutatjuk, azt nem találhatjuk másban, mint azon őszinte tisztelet, ra­gaszkodás, és közszeretetben, melyben választóid ré­széről részesülsz; mert a te munkád oly tükör, mely­ben a szeplőtlen jellem, a becsületesség, képesség és munkásság mintaképét látjuk. Elv­hűség, a liberális eszmékhez való rendithetlen ragaszkodás a Te nemes tulajdonságaid; — ezek mellett a lefolyt két ország­gyűlés folyama alatt kifejtett buzgalmad és tevékeny­séged lebegtek szemeink előtt a mai választás alatt. A kiérdemelt elismerés és hála adóját kívántuk tehát az urnánál irántad leróni, jeléül annak, hogy e kerület választói, nemcsak felfogni és méltányolni ké­pesek a nemes ambitiót, a hazafias erényeket és a múltban szerzett érdemeket,­­ hanem jutalmazni is tudják a polgári koronával, s állhatatosak tudnak ma­radni az érdemes iránt. Én kívánom, hogy a mandátumot, melyet ezen­nel átnyújtani szerencsém van, — fényes tehetségedet és a múltban szerzett dús tapasztalataidat fordítsd jövőre is szeretett hazánk s folyton haladó fővárosunk boldogitására és felvirágoztatására, s ehez adjon neked a magyarok Istene kitartó erőt és hosszú életet. Midőn Tégedet szivem és lelkem mélyéből az ösz­­szes jelenlévőkkel együtt éltetnélek, — egyúttal ked­ves kötelességemnek tartom elnöktársamnak és a kül­döttségek tagjainak, valamint a bizalmi férfiaknak s mindazoknak, a kik mai nehéz feladatom teljesítésé­ben közreműködtek, — őszinte köszönetemet nyilvá­nítom. Busbach a következőkép válaszolt: Busbach Péter meghatottan válaszolt az üd­vözlő szavakra: »Önök — úgymond — túlbecsülik érdemeimet és én hálára vagyok kötelezve, hogy ily fényes választás mellett tiszteltek meg a mandátum­mal. Kijelenthetem, hogy a mi szerény tehetségem van, hazánk és e díszes főváros érdekében fogom föl­használni. Gyönge és csekély volt az eső, a­melyet a múltban a törvényhozásban kifejtetten és ígérem, hogy a jövőre kettőzött erővel fogok a magam elé tű­zött feladatok megoldásához látni.« Busbach ezután kiment a választási irodából a téren emelt szószékre, melyen midőn megjelent, per­­czekig tartó éljenzés hangzott fel. Felvitték az emelvényre a párt szászlaját is, és R­a­d­o­c­z­a János rövid beszédben üdvözölte az újon­nan megválasztott képviselőt. Az a bizalom, tisztelet és szeretet — úgy­mond — mely hat évvel ezelőtt ke­zedbe adta ezt a zászlót, ma is sértetlenül fennáll a választók körében, a­mint ezt a mai választás ered­ménye is mutatja. S e tiszteletet s bizalmat becsüle­tes munkásságoddal ki is érdemelted. Szenvtelenül hoztad vissza ezt a zászlót s a választók most vissza­adják azt kezedbe, meg lévén győződve, hogy tisztán és szeplőtlenül fogod azt ezután is hordani.« Erre Busbach Péter általános figyelem kö­zött s viharos éljenzéstől kisérve a következő beszédet mondotta: Busbach Péter körülbelül a következőket válaszolta az üdvözlő szavakra: Tisztelt polgártársak! Midőn az önök kezéből átveszem e mandátumot, a­mely 5 éven keresztül fel­jogosít arra, hogy a törvényhozásban az Önök elveit képviseljem, teszem ezt a legnagyobb tisztelet és hála érzetével. Fényes győzelem volt az, a­melyet Önök ma kivívtak. De ezzel együtt be vannak fejezve az el­múlt hetek izgalmai, befejezést nyertek ama szenve­délyek, a­melyek e kerületben hosszabb idő óta dúl­tak. Kijelenthetem azonban, hogy e perc­től kezdve megszűnik közöttünk minden izgalom és kialszik keb­lünkből a szenvedélynek legutolsó szikrája is, a sértődésnek pedig semmi nyoma sem ma­rad. (Zajos éljenzés.) Én e percztől fogva a kerületet mint egy pártot, mint egy embert tekin­tem, és remélem, hogy a volt ellenpárt engem műkö­désemben épp oly híven fog támogatni, mint önök, a­kiknek szavazataival megválasztattam. (Taps.) A jövő országgyűlésen nehéz feladatok várnak reánk és e nehéz munkában szükségünk van még a leggyön­gébb erők közreműködésére is; ki kell használnunk minden erőt és munkát, nemzetünk és hazánk fölvirá­­goztatása érdekében. A mi szerény tehetségem van, ugyanabban a szabadelvű irányban, mint eddig ezen­túl is föl fogom használni hazánk és fővárosunk ér­dekében és biztosítom önöket, hogy e zászlót, a­mely alatt önök képviselőjükké megválasztottak, teljes tisz­taságában fogom megőrizni. Fogadják ismételten há­lám kifejezését. Szűnni nem akaró éljenzés és a jelenlevő zene­kar részéről tus fogadta a képviselő szavait, a­kit ezután választói testületileg kisértek el lakásáig. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után a vá­lasztók óriási tömege gyalog kisérte haza a kerület újonnan megválasztott képviselőjét. VII. kerület (Erzsébetváros.) A Matlekovics és Mozsányi­ pártra nézve ma közölt szavazó tabella kiegészítését adjuk a követ­kezőkben : 6x/4 . 1202. 952 + 250 Az elnök fél 6 órakor kijelentette, órakor bezárja a szavazást. Ekkor a zalmi férfiak megállapították a szavazás ered­ményét, melyet Zichy,. Antal választási elnök közölt a választókkal. Összesen szavaztak 2228-an . Matlekovics kapott 1254 szavazatot, Morzsányi 974-et, úgy, hogy Matlekovics 280 szava­zattöbbséggel választatott meg a VII. kerület képvi­selőjének. Óriási lelkesedés közepette lépett fel M­e­n­d­l István pártelnök az emelvényre és beszédé­ben kikelt a Morzsányi-párt vezetői ellen, kik nem átallották őt és pártját alaptalan rágalmakkal meg­­hurczolni. Örömét fejezte ki a fölött, hogy az Erzsé­betváros fényesen megmutatta, hogy mandátumát an­nak a férfiúnak kívánja adni, aki 3 év leforgása után épen oly méltó arra, hogy a három év előtti választás alkalmából reáruházott bizalmat újból kezébe lete­gyék. Időközben megérkezett Matlekovics Sán­dor államtitkár, ki általános éljenzés és taps között lépett az emelvényre, hogy választóit üdvözölje. Zichy Antal választási elnök néhány őszin­tén érzett szóval átadta neki a választás jegyzőköny­vét és örömmel jelenti ki, hogy ő maga is büszkén vallja magát Matlekovits párt hívének. Azzal a meggyőződéssel nyújtja át a megválasztott képviselő­nek a mandátumot, hogy képviselői munkásságát tel­jes erejével a haza és e kerület érdekének fogja szentelni. (Zajos éljenzés.) Erre Matlekovits Sándor emelt szót és velős rövidséggel adott kifeje­zést érzelmeinek. Megköszönte mindenekelőtt az el­nöknek a választás tapintatos vezetését. (Éljenzés.) Azután köszönetet mondott a választóknak, kik az ő feladatát annyiban megkönnyítették, a­mennyi­ben a kisebbség is ugyanazon politikai elveket vallja mint ő maga , és így bátran úgy vélekedhetik, hogy ő az egész kerületet képviseli. A lezajlott küzdelem személyes küzdelem volt. Nehéz a legyőzött félre a feledés, de ő azt hiszi, hogy a seb akkor gyógyul be hamarább, ha nem bolygatják. Ő a maga részéről most a harcz befejezése után minden személyes érde­ket letesz s minden polgárt mint hazafit fog tekin­teni. Legyen tehát a bizalom kölcsönös s akkor a se­bek könnyen fognak forradni s csak mint sebhelyek maradnak fönn, de maga a test épségben marad. Be­szédét a haza, a polgárság s a kerület éltetésével vé­gezte. Szavait hosszantartó zajos éljenzés követte. A Vil­. kerület. Esti lapunk zárta óta a választás újult, folyton hatalmasodó erővel folyt, pillanatról pillanatra ki­mutatva, hogy milyen compact, lelkes tömeg az, mely Visi Imre körül csoportosult. A Visi-pártnál szakadatlanul vágtató fogatok a gyalog özönlők áramlata között érkeztek a lovardába — a többi pártok helyén mindig csöndesebb a közönség, keve­sebb a választó­polgár és szaporodik a gyerek. A beadatott szavazatok között a különbség szá­zakba megy. Ugronnak alig van, Kaas vergődve kapaszkodik az 500-ig, Visi szépen halad túl az 1001-en is. Amint ezt Visi választói megtud­ják, csak úgy özön élnek elő minden felülről, jön­nek lobogókkal, fölvonulnak a tartalékok, impo­­záns számokkal rugtatva föl a szavazatok számát. A tér zsúfolttá kezd lenni. Ember ember hátán itt, a Kaas-oldalon kisebb csoportok, Ugronéknál alig vala­ki aki a ki­számítás alá esik. Hat óra felé a szavaza­tok aránya fölött olyan nagy a különbség, hogy a to­vábbi küzdelem kezd fölöslegesnek­ bizonyulni. Visi vá­lasztói bámulatos összetartással sereglenek elő minden oldalról, s ebben Rémin, Hűvösön kívül nagy érdeme van Weinseitz Lajosnak, Winter Lajosnak, dr. Ébner Jánosnak,kik egész kocsiparkot dirigáltak a választók­ért, ép­­olyanykitartással mint ügyességgel. Hat órakor kihozták a térre a párt gyönyörű nagy selyem lobogó­ját, jött a czigánybanda, a­mely rárántotta a Rákóczy­­indulót, é­s megindult egy olyan éljen-vihar, amely­­n­ek vége-hossza nem volt. x/27kor szavaztak Rémi Róbert és Hűvös József, akiket a Visi-párt élénk tün­tetéssel vett körül. Ezután N­á­s­z­a­y Mór kitűzte a zárórát. Ki­hirdette a téren is, hogy a választást x/48 órakor be­rekeszti, a polgárok tehát siessenek jogaikat gyako­rolni. A szavazatok emelkedését a következőkben mu­tatjuk ki: 1/48 órakor az elnök berekesztette a szavazást. De már ekkor a Visi-párt olyan tömeg volt együtt s olyan lelkesen övezte körül lobogóit, hogy annak alig volt mértéke. Amint Rémit vagy Hűvöst meglátták, zúgott-harsogott az »Éljen Visi Imre!« vég nélkül. Mielőtt a jegyzőkönyv szerkesztésére áttértek volna, Rémi Róbert mindhárom párt nevében föl­szólalt, s hangsúlyozva azt, hogy a­mint az egyes pártok tiszteletben tartják egymás meggyőződését, úgy megszüntetnek minden haragot és versenyzést, a­mint a küzdelem véget ért. Azért ő mindhárom párt nevében tartja kötelességének köszönetét mon­dani az elnöknek és társának azon bölcs, tapintatos, jóakaratú vezetéséért a választásnak, melyet tanú­sítottak. (Hosszas éljenzés.) Éljen az elnök! Éljen Visi Imre józsefvárosi képviselő! (Hosszantartó zajos éljenzés.) N­á­s­z­a­y Mór köszönetet mond Réminek s ki­fejti röviden, hogy ő csak akkér teljesíthette feladatát ezen legnagyobb kerületben, mert valamennyi párt vezetői támogatták őt abban, s ekkér vált lehetsé­gessé, hogy milyen nagy tömegű szavazókkal a legna­gyobb rendben és példásan folyt le az egész szavazás. Ennek érdeme pedig a párt vezetőit illeti, a­kiknek ezért köszönetet mond. (Éljen az elnök !) Visi tehát győzött 1601 szavazattal, azaz 370 szavazatnyi absolut többséggel. A jegyzőkönyvek szerkesztésének ideje alatt, a választók bizonyosak lévén a diadalról, mint­egy tengeráramlat özönöltek Visihez. Nem tud­ták bevárni mig az elnökség a maga hivatalos dolgá­val elkészül, — hozták Visit aki meghattotan mon­dott köszönetet barátainak, párthiveinek azért az ön­­feláldozásért, melyet iránta tanúsítottak, amelyet megérdemelni érte feladatát képezi. Aztán jöttek a választók Visivel óriási tolongással, szakadatlan, szűnni nem bíró éljenzés között a választás színhe­lyére. Itt, a múzeum téren érte el a lelkesedés tető­pontját. A roppant tömeg, tarkázva lobogók százai­val, éljenez, kalappal integet, kendőt lobogtat; a mú­zeum kerítése is teli van rakva néppel,­­ benn pedig szerkesztik a jegyzőkönyveket. Behallik az éljenzés, a zeneszó, a választók ezrei türelmesen várják a pillana­tot, midőn a képviselőjüknek a mandátumot átnyújt­hatják. Pedig az a pillanat jó későn következett be , 1/4 10 órakor, tehát harmadfél órával azután, hogy a választást berekesztették. De a közönség kitartó volt, hallgatta a téren játszó zenekar előadásait, éltette az újon megválasztott képviselőt, — és várt. Ezalatt pedig szaporodott folyton, úgy, hogy a Károlyi palota előtti tér, megtelt zsúfolásig, sőt megtelt Visi válasz­tóival az a tér is, melyet a másik párt csöndesen el­­hagyott. Végre szakadatlan éljenzés között mentek föl a tribünére Nászay Mór választási elnök és Visi Imre józsefvárosi képviselő. A fölzugó éljenvihar le­csillapulta után. Nászay Mór átnyújtotta Visinek a József­város mandátumát: Tisztelt polgártárs! Van szerencsém a válasz­tók névsorának, a szavazati és választási jegyzőkönyv­nek egy-egy példányát átnyújtani s ezzel önt hivata­losan értesíteni, hogy a VIII. kerület országgyűlési képviselőjévé nagy szavazattöbbséggel megválasz­totta. Örömmel üdvözlöm Önt­­, polgártárs, mint kép­viselőt és szívem mélyéből kívánok szerencsét a siker­hez. Ön munkássága, képessége és jelleme által sze­rezte meg magának polgártársainak bizalmát, s én meg vagyok győződve, hogy ön e bizalmat, e becses kincset, e legszebb kitüntetést féltékenyen meg fogja őrizni. Eddigi törekvése biztosítékot nyújt nekünk arra nézve, hogy ön teljes odaadással és nemes buz­galommal fog édes hazánk és kerületünk érdekében működni. Biztosítom, hogy kerületünk polgársága mindig készséggel fogja önt működésében támogatni talán pártkülönbség nélkül, mert hazánk, a főváros és a kerület érdeke mindnyájunk szívén fekszik. Ad­jon a mindenható önnek­­, képviselő úr sikert a mun­kához s áldja meg hazafias törekvését. Az isten él­tesse. (Zajos éljenzés.) Erre Visi, miután a tüntető tetszés zaj valahogy lecsillapult, körülbelől a következőleg felelt. Nagyságos elnök ur, tisztelt választó közön­ség ! A meghatottság legnagyobb érzetével állok itt megköszönni azt a kitüntetést, melyben engem ma ezen kerület választó közönsége részesített. Ha azon­ban azt hinném, hogy e köszönetnek méltó szavakat tudnék adni, nagyon túlbecsülném képességeimet. Az önök bizalma reám nézve oly megtisztelő, hogy az érte érzett hálának méltó kifejezést adni nem lehet, mert erre egy egész életnek a munkássága, kitartó buzgalommal végzett munkássága szükséges. Én ezt a kitartást, ezt a buzgalmat, egy egész életnek e munkásságát ajánlom fel önöknek és legyenek meg­győződve, hogy a haza szeretetével, a hazának és a fővárosnak szentelt tevékenységgel fogom e hálámat leszolgálni. (Hosszas éljenzés.) Mélyen köszönöm önöknek ezt az engem meg­tisztelő, érdemem felett kitüntető bizalmat és azt az érzést, mely keblemet most áthatja, nem fejezhetem ki máskép, mint azzal a szeretettel, melyet választó­p­olgáraim iránt pártkülönbség nélkül érzek szivem legmélyében. (Zajos éljenzés.) A most vívott harcznak voltak számos keserű­ségei. Adja az ég, hogy azok elmúltak legyenek és hogy azoknak utóize ne maradjon, sőt inkább lépjen azok helyére a szeretet és egyesítsen jövőre mindnyá­junkat a közösen folytatott munka. (Hosszantartó éljen.) Még csak egy nyilatkozattal tartozom önöknek, tisztelt választóközönség, azzal, hogy itt való megvá­lasztásomat nem tulajdonítom oly tulajdonságoknak, melyek egyéniségemben rejlenek, hanem igenis tulajdo­­nítom kettőnek: először a választókerület polgárainak és a polgárok öntudatos vezető elemeinek, kiknek mű­ködése a közjó előmozdítására irányul, mert a polgárok összetartásának köszönhetem, hogy győzelemre ju­tott az a zászló, melyre az én nevem volt írva, — és tulajdonítom megválasztatásomat még annak is, hogy oly párthoz tartozom, melynek az országban egyedül van czéltudatos programmja (Közbekiáltások éljen Tisza Kálmán!) és melynek szolgálatában küzd­­tem eddig s akarok küzdeni jövőben a haza javára. (Éljenzés.) E politikai párt nevében is fejezem ki önöknek köszönetemet. ígérem, hogy közre igyekszem hatni a haza, a főváros és a főváros e kerületének fel­virágoztatására és kívánom, hogy e választókerület minden egyes polgárát az isten sokáig éltesse! (Szűnni nem akaró zajos éljenzés.) A közönség ismét és hosszasan éljenzett, a ze­nekar rázendítette a Rákóczyt, s a lobogók egész er­dejének elülvitele mellett indult meg a választó­pol­gárok menete, hogy lakására kisérje Visit. Szakadat­lan éljenzés között értek a Kálvin-térre, ahol Visi la­kik. Itt még egyszer néhány szóban dr. Ladányi István mondott köszönetet a polgárok nevében N­á­­s­z­a­y Mór választási elnöknek azért a bölcs tapinta­tosságért, melylyel a választást vezette, aztán Visi Imre köszönte meg a polgárságnak újból bizalmát és ragaszkodását, a közönség éljenzett még egyet har­sogó erővel, é­s megvárta, míg Visi megjelenik lakása erkélyén. Néhány percznyi szakadatlan éljenzés után megjelent Visi az erkélyen, az alant álló zenekar el­játszotta a szózatot, é­s a közönség szétoszlott. A választók egy jelentékeny tömege azután el­kísérte lakására Rémi Róbertet, a párt elnökét. A IX. kerületben. Esti számunkban ott hagytuk el, hogy 1/24 óra­kor Tolnaynak 608, Prücklernek 503 és Pázmándy­­nak 156 szavazata volt. Tolnay többsége állandóan tartott s bár a Prückler-párt néha a differentiát csökkentette is, a Tolnay-párt mindig túlsúlyban volt. A lelkesedés azonban mindkét párton egyenlő volt. A pártok kortesei zászlójuk érdekében mindent elkövettek. Ez alatt a déli órákban megfogyott néző­kö­zönség ismét gyülekezni kezdett s úgy az üllői utat mint a soroksári és Köztelek-utczákat nyüzsgő ember­tömeg lepte el. Háromnegyed hatkor az elnök kihirdeti, hogy az esetre, ha a szavazók gyéren fognak gyülekezni, a választás bezárása iránt 6 órakor intézkedik. Eddig következőleg szavaztak le a pártok: óra Tolnay Prückler Pázmándy összesen szav. 5 675 550 173 1399 x/25 697 582 184 1463 5 720 607 187 1514 x/26 899 641 197 1622 Ettől az időtől fogva a küzdelem meghatványo­zódott. A Tolnayak az absolut többségért, a Prückler­­pártiak pedig ez ellen küzdöttek. A heteken át tartó előcsatározásokban kifáradt kortesek újult erővel lát­tak neki. Egyik kocsi a másik után robogott a vá­lasztókért s valahányszor egy-egy választót sikerült elhozni, a jelenlevők közt harsogó éljenzés tört ki. Hat órakor Tolnaynak 862, Prücklernek 708 és Pázmándynak 203 szavazata volt. Elnök kihirdeti, hogy a szavazást 7 órakor bezárja. A küzdelem, mely­hez hasonlót a IX. és X. kerület még nem látott, te­tőpontját éri el. Elnök a rend fentartása végett az udvarba, melyet mind a két párt választói egészen megtöltöttek, a katonaságot rendeli ki. Az udvar csakhamar kiürül. A választók azonban csak gyéren érkeznek. A Tolnay-pártnak már csak 23 szavazat kellett volna s az absolut többséget megszerzi. De ép ez a pár szavazat volt nehezen megszerezhető, különösen akkor, midőn a Prückler-párt szintén megfeszítette minden erejét. Hét órakor már 1872 választó szavazott le, mely szavazatok közül Tolnay 917, Prückler 740, és Pázmándy 215 szavazatot kapott. Por­dán Imre választási elnök a szavazás berekesztési határidejét negyed órával megtoldja s kijelenti, hogy egynegyed 8 órakor a szavazást bezárja, mely határidő után csak a szavazatszedő küldöttségek és a bizalmi fér­fiak szavazhatnak. Mindkét párt legnagyobb erő megfeszítése mel­lett is alig-alig jött már egy-egy választó. Az sem jött, hanem a folyton éljenző választók nagy tömegén keresztül mintegy bedobatott a választási udvarba. Az utolsó negyedórában a választások így álltak: óra Tolnay Prückler Pázmándy összesen szav. 7 ó. 3 p. 924 746 215 1885. 7 ó. 5 p. 931 749 215 1895. 7 ó. 12 p. 933 752 216 1901. 7 ó. 15 p. 934 752 218 1904. A záridő itt volt s a Tolnay-pártnak még min­dig 19 szavazata hiányzott ahhoz, hogy jelöltjük az absolut többséget elnyerje. Ekkor elnök a szavazást bezárja. Miután még az elnökség és a bizalmi férfiak leszavaztak , a választás eredménye az lett, hogy a kormánypárt a­mint előre látható volt, a függetlenségi felett győzött. A Tolnay és Prückler közötti, harcz azonban eldöntetlen marad. Összesen 1915 szavazatot adtak be. Ezekből Tolnay 937, Prückler 760 és Pázmándy 218-at ka­pott. Tolnaynak tehát még 22 szavazatra lett volna szüksége, hogy absolut majoritást nyerjen. A választás emez eredménye a Tolnay-párton lehangoltságot, a Prückler-párton pedig általános örömet és lelkesedést keltett. Legjobban azonban da­czára nagy bukásának a Pázmándy-párt örült. Nem csoda: kapósak lesznek most a függetlenségiek a Ferenczvárosban. Az elnökség ezután a jegyzőkönyveket készí­tette el és 9/4 9 órakor elnök kihirdeti a választás eredményét azzal, hogy — miután absolut többséget egyik jelölt sem nyert, a választási jegyzőkönyvet pótválasztás elrendelése végett a központi választ­mányhoz fogja bemutatni. (Éljenzés a Prückler-párt részéről.) egyúttal megköszönni úgy a választóknak, mint a rendőrségnek és katonaságnak a rendben tar­tása körül tanúsított fáradozásait. Mire a választók P­o­r­d­á­n Imre választási elnököt éltették a választás higgadt és pártatlan ve­zetéséért. Erre csakhamar kiürült a köztelek udvara. A körüllevő utczákból azonban csak lassan oszlott szét a közönség. De a választók nagy része még most sem ment pihenni, hanem megtöltötte a szomszéd korcsmákat s ott tanakodott a további küzdelemről, mely a mainál még elkeseredettebbnek ígérkezik. Tájékozásul még megjegyezhetjük, hogy a IX. és X. választó­kerületben összesen 2625 választó van. Ezek közül ma 1915 szavazott le. Oly tekintélyes szám, hogy ehhez aránylag más fővárosi kerületben sem szavazott több. A pótválasztásnál tehát mindkét párt a hiányzó 710 szavazat és a Pázmán­ypárt 218 szavazata megnyerésére fog igyekezni. Hogy melyik­nek fog sikerülni az a­z­ a jövő titka. A vidéken, Kolozsvár, június 17. (Ered. távirat.) Délután 2 óra 50 perc­. A külmonostor, hidelve és belmonostor leszavazott. Az eredmény: Hegedűs Sándor 271, Ugrón Gábor 184. Kolozsvár, jun. 17. (Ered. táv.) Délután 3­­óra 20 p. A külszéntized is leszavazott. Az eddig be­adott 565 szavazatból Hegedűsre 342, Ugronra 223 jutott. Kolozsvár, jun. 17. Délután 4­/2 óra. A kolozs­vári első kerületben Hegedűs eddig 376, U­g­r­o­n 227 szavazatot nyert, a II-ik kerületben Z­s­i­g­m­o­n­d 397, Bénél 129 szavazatot nyert. A szavazás rend­ben foly. Kolozsvár, jun. 17. (Eredeti távirat.) Fel­adatott 4 óra 35 perczkor.) I. kerület. Az utolsó (belszén) tized is leszavazott, az eddigi eredmény: Hegedűs Sándor 384, Ugron Gábor 232. Kolozsvár, június .1­7. (O. É.) Az első kerület­ben Hegedűs 156 szótöbbséggel lett képviselővé választva. Kolozsvár, júl. 17. (O. É.) Zsigmod Dezső 355 szavazat többséggel képviselővé választatott. Szeged, jun. 17. (O. É.) Az I. kerületben T­i­s­z­a Lajos gróf 488 szavazattal képviselővé vá­lasztatott. Bartha Miklós 54 szavazatot kapott. A II.kerületben Ivankovics János szabad­elvű kapott 838 szavazatot és Herman Ottó függet­lenségi 745 szavazott. Szeged, jun. 17. (Eredeti távirat.) Szeged második kerületében a szabadelvű párt jelöltje Ivankovich János győzött Hermann Ottó ellen. (A függetlenségi párttól nyert kerület.) Debreczen, jun. 17. (D. E.) Gr. Degenfeld Lajos sz. p. Mezey Ernővel szemben a 2. kerületben 142 szótöbbséggel képviselővé választatott. Paks, jun. 17. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) S­z­e­n­i­­c­z­e­y Ödön szabadelvű 1030 szóval Szluha István függetlenségi 981 szavazata ellenében megválaszta­tott. A győzelem fölött óriási a lelkesültség. (A füg­getlenségi párttól nyert kerület.) Apafin, jun. 17. (Ere­deti távirat.) Dél­után hat és egy negyedkor a záróra kitüzetvén Fern­­bach 965, Bittó 793 szavazatot kapott. Az ellenzék több szavazatot nem birt összeszedni. Apponyi grófot a kudarcz rendkívül leverte. Bezdánból, Monostorszeg­ről és Kupuszináról személyes jelenléte daczára sem bírtak 254 ellenzékinél többet behozni, Prig-Sz.-Ivári­ról, a Szemzők fészkéből 114 szabadelvű-párti s csak 83 ellenzéki szavazott (1. mellékletünket.) Szombathely,június 17. (Eredeti távirat.) A szabadelvüpárt jelöltje Varasdy Károly, Csá­­volszky Lajos függetlenségi ellenében megválasz­tatott. Szt.-Gotthárd, jun. 17. (Eredeti távirat.) H­e­­­f­y Ignácz függetlenségi párti megválasztatott. (A szabadelvüpárttól nyert kerület.) Sárvár, junius 17. (Eredeti távirat.) Dr. Barthodeiszky Imre szabadelvüpárti megvá­lasztatott. (A függetlenségi párttól nyert kerület.) Érsekújvár, jun. 17. (Eredeti távirat.) Az érsekujvári választókerületben Kapisztoly szabadelvüpárti újból megválasztatott. Beregszász, jun. 17. (Eredeti távirat.) Bereg megye felvidéki kerületben G­u­l­á­c­s­y Dezső szabadelvűpárti szavazattöbbséggel megválasztatott. Aranyos Medgyes, jan. 17. (Eredeti táv­­i­r­a­t.) C­h­e­r­i­n Ferencz szabadelvű párti jelölt az aranyos­ medgyesi kerületben 1505 szavazattal Bar­tók Lajos függetlenségi jelölt 634 szavazat ellenében nagy lelkesedéssel képviselővé választatott. Szatmár, jun. 17. (U. É.) B­a­r­t­ó­k Lajos füg­getlenségi ellenjelöltel szemben kinek csak 200 sza­vazata volt, Perlaky Elek választatott 1700 szava­zattal szabadelvű képviselővé. (A függetlenségi párt­tól nyert kerület.) Stomfa, jun. 17. (Eredeti távirat.) Dr. Rossival esperes, szabadelvüpárti, Prileszky Tádé szintén szabadelvüpárti ellenében képviselővé vá­lasztatott. Kassa, jun. 17. (D. É.) A gönczi kerületben V­é­c­s­e­y Endre szótöbbséggel választatott függet­lenségi párti képviselővé. (A szabadelvű párttól nyert kerület.) Léva, jún. 17. (E­r­e­d­e­t­i távirat.) A lévai kerületben Konkoly Sándor szabadelvűpárti vá­lasztatott nagy szótöbbséggel képviselőnek, Levatich Gusztáv függetlenségi ellen. Szentes, június 17. (D. K.) A szegvári választó­­kerületben Pallavicini Sándor őrgróf visszalépése folytán Helfy Ignácz választatott képviselővé. (A szabadelvűpárttól nyert kerület.) Mád, június 17. (O. É.) Z­alay István szabad­elvüpárti képviselő 428 szavazat többséggel választa­tott meg, Plathy függetlenségi ellen. Rum, junius 17. (Eredeti távirat.) Is­­t­ó­c­z­y Győző antisemita újból megválasztatott. Tata, jun. 17. (Eredeti távirat.) F­e­s­z­t­y Adolf szabadelvűpárti 148 szótöbbséggel képviselővé választatott. Rigyicza, junius 17. (Eredeti távirat.) Latinovics Ernő szabadelvüpárti képviselővé megválasztatott. Nagykapos, június 17. (Eredeti távirat.) B­e­r­n­á­t­h Dezső mérsékelt ellenzéki, az antisemita Margittai Gyula ellenében képviselővé választatott Matlekovicsnak Morzsányinak 4 órakor 886, 776 + 110 4x/2 » 933, 821 + 112 5 » 870, 856 + 114 5­x/2­6 1013, 906 + 107 6 + 1158, 946 + 212 óra Visi Kaas Ugrón 5 1251 435 214 x/26 1319 535 231 6 1373 540 241 x/27 1511 554 262 8/47 1564 571 268 7 1577 583 273 x/48 1601 589 273 óra Tolnay Prückler Pázmándy összesen szav. x/47 875 719 208 1802 x/27 884 725 209 1818 8/47 895 728 210 1833

Next