Nemzet, 1887. június (6. évfolyam, 1707-1736. szám)
1887-06-03 / 1709. szám
gzEaSS&zrSsíS: Verencei elő'tere, Athenaeum-épület, I. emelet. a. lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk .S Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 5 kr. 1709. (153.) szám. Reggeli kiadás: ...I||»I»C' ■ ’*» ni ■■!■« - ■ -■ ...I ...... ■ . A.-—— -■■■■■.■ i.— Budapest* 1887. Péntek, junius 3. Kiadó-hivatal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ......... ................................... 2 is. 8 hónapra . ................ 60 hónapra ................................................ IS . Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonként 85 kr., negyedévenként 1 * Egyes szám 5 kr. ’■ 3L.1I -J. ■ ■■ - ■.■■■■'■ --------ss.Az VI. évi folyam. A NEMZET TÁRCZÁJA. Junius 2. A mester és tanítványa. Már jó régen, 1859-ik évi ápril havában volt, azóta egy emberöltő elenyészett, és daczára ennek, akkori élveimre és az újkor Athenesében, Firenzében töltött napjaimra jól visszaemlékezem. Magyar nemzeti öntudatomat akkor azon körülmény öregbítette, hogy a magyar származású Markó Károly tájkép festész, azon időben családjával együtt Firenzében lakott. Ez elég volt arra, hogy magamat ne érezzem egészen elhagyottnak az idegenek közt. Az akkori idők műszeretetőnknek még igen leverő képét adták.Művészeink többnyire, s ezek közt a Markó család külföldön tartózkodtak, hol az elismerés babérjait valamint a megélhetés anyagi eszközeit egyiránt könnyebben elérték. Múzeumunk képtárában a Markó-csarnok még hiányzott, mert hisz az 1860. évi deczember 8-án 70 éves korában meghalt művész hagyatéka, a nemzeti képcsarnoki egylet adományaként csak ezután került a képtárba. Markó művei azon időben külföldön, Német- és Olaszországban nagyobbra becsültettek mint honában, miután azokkal a külföld képtáraiban gyakran,honunkban ellenben felette ritkán találkozhattunk. Valahányszor Markó festményeit az idegenek közt feltaláltam, mindannnyiszor növekedett bennem az ösztön arra, hogy az Arno partján fekvő szép várost fölkeressem. Április hó első napja volt, és Firenze előkelő közönsége a nép alsóbb rétegeivel egyetemben nagy számban özönlött ki, a di Prato kapu előtt az Arno és Mugnone vizei által képzett szigeten levő Cascino mulató helyre. A firenzei Cascinák a bécsi Práterhez és ápril 1-je napja a bécsi május első napjához hasonlíthatók. Az előkelő világ ünnepélyes kocsi menetét ekkor tartja a mulató helyen. Ez Firenzébe érkezésem első napja volt, melyet jobban fel nem használhattam, mintha önmagam is a szabadba vándorlókhoz csatlakozom. A véletlen ezen alkalommal Szilassy Géza nevű honfitársammal hozott egybe, mely találkozásból azután annyira szívélyes baráti viszony fejlődött ki köztünk , hogy azon alkalommal Firenzében töltött napjaim nagy részét az ő társaságában töltöttem. A művészet és közös hazánk Magyarország iránti szeretetünk barátságunkban kifejezésre jutott. Daczára annak, hogy barátságunk sebesen múló meteorhoz hasonló vett és rövid ideig tartott, miután Firenzéből távozásom után Szilassyval többé nem találkoztam, és barátom emberbaráti érzületének áldozataként nem sokára ez után virágzó korban az élők sorából kimúlt, személyére való kegyeletes visszaemlékezésemnél s a vele töltött napok kellemes emlékénél fogva legyen szabad a boldogult iránti barátságom adóját jelen soraimmal leróvni. Szilassy Géza, előadása szerint gömörmegyei nemes és birtokos család ivadéka, 35 éves férfiú volt. Az 1849-ik évben beállott sújtó körülményei hazáiknak, Szilassyt szintúgy, mint vele együtt sok más honfitársunkat leszorították azon életpályáról, amelyre képesítve és hivatva volt s a munkakereső ifjú hét év előtt foglalkozásául a művészetet, tartózkodási helyéül a művészet honát Olaszországot s ennek szép városát Firenzét, mesteréül pedig hazánkfiát, az európai hírre jutott ifjebb Markó Károlyt, a firenzei szépművészeti akadémia tanárát választotta, ki már jóval előbb, 25 év előtt, hagyván el honát nejével s András nevű egyik fiával együtt, Firenzétől 5 miglió távolságban, Appegiben, az úgynevezett Gheraldeska-villában lakott, melyet a IIY. században építettek, és mely regényes hegységen át az Arno medréig és Firenzéig nyúló gyönyörű kilátásánál fogva, tájképfestész számára különösen kedvező volt. Eltökéllett szándékom volt személyesen fölkeresni a Markó-családot, mint magyar és műbarát, ki jeles honfitársam műveit Európa különböző képtáraiban oly gyakran élvezettel szemléltem, kötelességeim közé számítottam, személyesen lerovni elismerésem adóját a kitűnő magyar művész iránt. Szilassy társaságában először is az éltes művésznek Firenzében lakó fiát, ifjabb Markó Károlyt kerestem fel oly czélból, hogy Appegiben atyjánál teendő látogatásomnál kísérőm legyen. Ifjabb Markó Károly atyja tanítványa s ennek modorát már akkor annyira szerencsés kézzel követé, hogy megkezdett modora fiában bizonnyal fenmaradand. Ifjabb Markó egyik szeme világát elvesztette ugyan, azonban ennek daczára műveit a legkisebb részletekig kiható s atyjáéhoz hasonló lelkiismeretességgel és értelemmel kezeli. Firenzében végkép megtelepült, az Orsini régi nemes családból származó hölgygyel kelt egybe, s ettől akkor három éves fiacskája volt. Atyja látogatásánál kísérőül szívesen vállalkozott, s igy Appegibe hajtatánk. Firenzéből az Arezzoi út, a villák szüntelenül megújuló változatossága mellett, regényes dombok, sőt hegymagaslatok, majd viruló, zöld vetésű szántóföldek, a vidék főgazdasági ágát képező olíva, és több zöld sugár cziprus vagy rügyre hajtó nyárfák soraiban, legjobb csinált után egy óra alatt kirándulásunk helyén voltunk. Idősb Markó Károly Appegiben gróf Gheraldeska villájában lakott. Ezen villát Estei Ipoly ferrarai herczeg építtető. Ez nem azon Estei Ipoly volt, ki Corvin Mátyás idejében, gyermekkorban magyar-országi prímás és esztergomi érsek volt, hanem azon ifjabb Estei Ipoly ferrarai herczeg, ki V. Károly császár oldalán mint pápai követ szerepelvén, bibornoki öltönyét katonai formaruhával cserélte fel, és Magyarhonban első Ferdinánd király mellett fegyvert fogott. Ezen Ipoly herczeg egyébként tudomány és műszeretetéről is jó hírben áll, s utóbbi tulajdonságát az Appegiben épített villáján kívül a Tivoliban Rómához közel levő villa d‘Este mai nap is bizonyítja. Ezen villában boldogult Liszt Ferencz hazánkfiát később önmagam is meglátogatom. A magyar közönségre nézve érdekes még azt is tudni, hogy ugyan ezen Estei Ipoly, magát a hires Tizian által is gyár öltönyben lefestette, mely igen szép arczkép Firenzében a Pitti palota világhírű képtárának remekei közé tartozik. Estei Ipoly herczeg 1511. évben született Urbinoban. Kérdéses arczképe vászonra festve a bíbornokot fél alakban ábrázolja. Fejét boglárral és tollával ékesített veres szinü magyar löveg fedi, egyik kezével kardját, a másikkal parancsnok pálczáját tartja. Ipoly herczeg ez arczképét azon időben kiszütető Vasari szerint, midőn V. Károly a pápával Bolognában találkozott, Ipoly serege élén magyarországi hadjáratából viszszatért és Tiziannak Bolognában jelenlétét felhasználta. Az appegi villát díszes külseje, szilárd, és tömör alkotása, földszinti homlokzata alatt elnyúló árkádjai, valamint melléképületeinek összhangzó nagyszerűsége a környék kitűnőbb épületei sorába helyezik. Markó dolgozóterme az első emeleten az alacsonyabb fekvésű szelíd dombok és villák változatos csoportozatai felett egész Firenzéig gyönyörű szép kilátást nyújt, s ily kilátás az árkádok feletti folyosóról egy regényes völgyre változatosan ismétlődik. A szép vidék látásába elmerülten a mester ecsetétől egy remek festményt véltem szemeim előtt elterülni, a távlat, a fák csoportozatai, s az olaszos jégtenger aranyszínű napvilágítása, minden a mester ecsetére emlékeztető, az egybehasonlítás a természet és Markó tájképei közt kétségtelenné téve, hogy a mester olaszföldön természet utáni tanulmányaival fejlesztette művészetét oly magas fokra, hogy művei az eszményesített természethű képmásai. Beléptemkor, miután fia bemutatott, magyar nyelven üdvözlöm művész hazámfiát. Szavaimat vidám arczal végig hallgatá, s ezután töredezett magyar kiejtéssel válaszolá, miképen az ő anyanyelve szintén magyar, ezt örömmel hallja, s szívesen beszéli, csak hogy erre az alkalom felette ritkán kínálkozik, s ezért a beszéd ezen nyelven neki most már nehezen esik, miután 25 év óta honától távol van ; a családja körében használt nyelv pedig német, mely neje anyanyelve, s ki az idegen nyelvek megtanulására oly kevés tehetséggel bir, hogy az olaszt sem birja megtanulni, mire beszélgetésünket természetesen németül folytatom. Fogadtatásom nyájas volt. A magába zárkózott komolyság, mi életkór szerint jellemsajátsága volt, eltűnt alakján. Közlékenynyélen, sokpolctát elhagyá, és bizalmas beszélgetés végett közvetlenül mellettem helyt foglaló, s a fokpalczon bevégezetlenül álló tájképre mutatva mondá: — Ezen festmény a Romához közel eső Nemi tavat és vidékét ábrázolja, melyeket helyszínén tanulmányoztam. A vidék a várrom magaslatáról van festve, s a romok előttem azért is érdekesek, mert a honunk történetében is jeles Frangepán család bölcsőjét képezik. Valóban Markó festményei történelmi visszaemlékezésre gyakran viszik át elménket. A vidék maga, vagy a Staffage, vagy végre mind a kettő gyakran történelmi becsü. A mutatott festményen az érdekes várromok a történelmi mozzanatot képezték. Markó a híres franczia tájfestész Poussin Miklósnak sokban ellentéte, miután ennél az alakoknak a világítás és színezés hatályával, valamint fesztelen érzeménynyel való élénkítése és felvidámítása gyakran hiányzik, az antik iránti szeretete pedig, mely művészetének fő jellemvonása, nem csak történelmi művein, hanem tájképein is nagyon szembeötlő. Jól mondja Kugler, hogy Poussin a számító ész hidegsége által visszataszít, s a régészetben való tudományos jártasságnak minduntalani csillogtatása nem épen arra szolgál, hogy e benyomást elenyésztesse. Poussin művei rendesen rajzban tetszősbbek mint festményben. Nem így Markó. Ennek művei nem az antik, hanem a természet tanulmányára mutatnak, s ezért kedves és vonzó benyomást szülnek. A két művész csak egy pontban a hősies előállítások iránti vonzalomban hasonlít egymáshoz. (Vége következik.) Lapunk mai számához fél év melléklet van csatolva. ! Budapest, június 2. Hát bizony a macskazenei és »pereat« lett a Rieger osztályrésze is a nemes cseh fiatalság részéről! Minthogy pedig azt szokás mondani, hogy egy nemzet közvéleménye mindig az, mit az utczán kiabálnak és kávéházakban beszélnek ; igen természetes, hogy ugyanezen okoskodás alapján, hasonló alapossággal hirdetni lehet azt, hogy a cseh nemzet közvéleménye elfordult Riegertől és csak Gregr-t ismeri el jó hazafinak, a közvélemény hű kifejezőjének. Már pedig ezt nem fogja állíthatni komoly ember, még azon bizalmatlanság és ellenszenv daczára is, melyet Rieger nemcsak nálunk,hanem másutt,sőt részben legalább saját honfitársainál is felkeltett. Az egész dologhoz nem kell egyéb, mint egy pár száz fiatal embernek erős torka és ennek önzetlen, erőteljes hanyatlása, hogy a politika bármely komoly tényezőjét és annak bármilyen üdvös törekvését úgy tüntessék fel, mint hazaárulót és mint a nemzeti közvélemény által elítélt egyént, illetőleg irányt. Ezzel szemben természetesen nem sokat ér a komoly érvelés és okoskodás ; hiábavaló dolog lenne tehát a prágai fiatalságnak azt magyarázni, hogy tulajdonképen az a híres cseh államjog aligha létezett az élők sorában és nehezen lesz visszaidézhető még Gregr és társai által is, hogy tehát ha nemzeti és culturális szempontból a csehek az államhatalomtól szolgálatokat akarnak (és, hogy akarnak és kivívni tudnak, azt eddigi viszonyaik is bizonyítják) akkor a mostani alkotmány keretébenmeg kell férniök; az ilyen higgadt beszédre csak perent lenne a válasz. Igaz ugyan, hogy ezzel sem Csehország, sem a cseh államjog boldogabbá és erősebbé nem lesz, hanem hát ezt az illetők sem akarják, csinálnak maguknak egy mulatságos estét és megvan. Nem is a fiatalságot kell és lehet az efféléért vádolni, hanem azokat a rendesen könnyű vérű és könnyű fejű — politikusokat, kik effélére felizgatják és felhasználják, nem nemzetük vagy a fiatalság javára és előmozdítására, hanem a saját gyönyörűségükre és gyakran — más után el nem ért és meg nem érdemlett — hírnevük és előmenetelük lehetővé tételére. Kár, hogy a fiatalság sem Csehországban, sem másutt észre nem veszi, hogy ilyen jámbor báránynak tekintik és használják fel, mert akkor lelkesedése tüzét és tanulmányait egészen más eszményeknek és más actióknak szentelné. De a történelemnek megvan az az elégtétele, hogy az ilyen naphősök amily hirtelen felemelkednek, épen olyan gyorsan eltűnnek és nagyot buknak. Minden vonatkozás nélkül nincsen ezen mondásunk azon népszerűségre, mely most Párisban Boulanger tábornokot körülveszi. Ő már nemcsak a fiatalságot, hanem az alsóbb néposztályokat is megtudta nyerni, ami, főleg egy hadügyminisztertől, nagy mesterség, s katonának rendszerint csak akkor lehetséges, hogy ha hős, aminek Boulangert még fanaticus hívei sem proclamálhatják. Mert eddig jobbára csak szóval vágta az ellenséget és csak phrasisokkal lőtte azt. Épen az mutatja a franczia közszellem sülyedését, hogy a hős Napóleonok és a nagyeszméket hirdető forradalmárok, vagy az ékesszóló Gambetta után, ezekkel egyenlő népszerűséggel karolja fel a kemény phrasisokkal dolgozó Boulangert, csak azért, mert mindennap tudott magáról a békés külföldi lapokban beszéltetni. Hogy mily módon és eszközökkel, azt csak későbbi leleplezések fogják kideríteni. De hát azért bátran kérdezheti bárki Grévy, Ferry, Freycinét, Rouvier megérdemlik-e az »elcsapás« és a »megfojtás« ítéletét a t. párisi utcai közvéleménytől és igazságosan jár-e ez el, midőn ezekkel szemben Boulangert dicsőíti és benne helyezi az ország reményét? Ha a nálunk is szokásos módon ítélnénk, az ítélet felebbezhetetlen lenne és Francziaország sorsa Boulangerhoz lenne bilincselve. Hanem hát ezt nálunk (a távolság által biztosított objectivitásnál fogva) senki sem hiszi, anélkül, hogy észre vennék, hogy ha diminutív akarnánk eljárni és a hazai viszonyok közt keresnék a fenti értelemben vett közvélemény eljárását és hőseit, megtalálnék a választ a tekintetben, hogy ami helytelen az egyik, helytelen és veszedelmes a másik esetben is. Még utczai tüntetés okos politikát nem csinált és egyetlen politikai kérdést sem oldott meg helyesen. Hanem, hogy könnyen felzavarja a nép legalsó rétegeit és benne is megteremti a zavargások elemeit, azt tudjuk. Mert most már sem nálunk, sem másutt nem igen fordultak elő politikai tüntetések, melyeket — végük felé — a munkás és nem munkás alsóbb osztályok fel ne használtak volna erőszakos kitörésekre és kihágásokra. Sőt így tanultak ezek bele a munkás strikeok azon módjába is, mely erőszakhoz és romboláshoz fordul. Mert rendesen politikai szerepet játszó, vagy arra törekvő vezéreik vannak, és ezek zsákmányolják ki e rettenetes alkalmakat arra, hogy a munkások vállain és az általuk okozott romokon felemelkedjenek. Ezt főleg az angol és német munkásmozgalmak története bizonyítja. És hogy Belgiumban is benn van a politikának a keze a folyton tartó munkásmozgalmakban, hogy socialisták által vannak azok kezdeményezve és fentartva, bizonyítja az, hogy po- ■ litikai jelszavakat —általános szavazatjog stb.! — használnak. Elég sajnos, hogy a hiúság és gyűlölet ezen eszközöket sem teszi megve-j tendőkké némely politikusra nézve; de hát ha már így van a jó és higgadt hazafiak fel- világosítása és rendíthetlen kitartása, buz-galma teheti lehetővé csak azt, hogy komo- lyabb eredményei és következményei az ilyen törekvéseknek ne legyenek!evel Választási mozgalmak. A fővárosban, Budapest főváros központi választmánya ma Kamermayer polgármester elnöklete alatt ülést tartott, amelyen mindenekelőtt több, a múlt ülésen meg nem jelent tag tette le az esküt s azután Márkus József főjegyző olvasott fel néhány, a választásokra vonatkozó min. leiratot. A központi választmány a képviselőválasztások napját Budapesten 1887. június 17-ére (péntek) tűzte ki. A szavazatszedő küldöttségek megválasztása előtt szót emelt dr. Halász Géza s kérte, hogy elvül mondassék ki, mikép a pártok élén álló férfiak — bár fölteszi róluk, hogy különben sem fogadnák el — a választások alkalmára választási elnöki vagy helyettes elnöki teendőkkel nem bízatnak meg. Kívánatosnak tartaná még, ha a functionáriusok összeállításánól minden párt méltányos óhajai figyelembe vétettének. Ország Sándor szerint a központi választmány addig is mindig biztosította a választások rendes, pártatlan vezetését s a választmány minden párton fölül iltván, tagjai esküt is tevén, saját reputatiója érdekében ily határozatba alig mehetne bele. Hasonló értelemben szólt Hindy Kálmán is, mire Halász Géza kijelentvén, hogy határozatot provokálni nem akar, Halász indítványa felett a választmány egyszerűen napirendre tért. Ezután a választások vezetésére következőleg alakították meg a küldöttségeket, megjegyezvén, hogy 3-ik kerület kivételével, hova egy küldöttség választatott, a többi kerületekben két-két küldöttséget alakítottak. I. kerület vál. elnök: dr. Országh Sándor, küld. elnök Scheich Károly, elnökhelyettesek: Magyarevics I., Schwarczer Ferencz, jegyzők: dr. Fái Andor, Ohlhamer Pál, h. jegyzők: Offner Károly, dr. Feilitsch Arthur. II. kerület: vál. elnök: Hunfalvy János, küld. elnök: Rupp Zsigmond, em. helyettesek : Szabó Ferencz, Deutsch János, jegyzők: Kollár Lajos, dr. Kiss Károly, h. jegyzők: Virág Gyula, Török Árpád. III. kerület: vál. elnök: Zboray Béla, evn. helyettes: Kugler József, jegyző: dr. Tatay Adolf, h. jegyző: Gyulányi Adolf. IV. kerület vál. elnök Ney Ferencz, küld. elnök Morfin Imre, ev. helyettesek Forgó István, Német Antal, jegyző: dr. Vida Jenő, Kövér Kálmán, helyettes jegyzők Hahóthy Sándor, Némedy Jenő. V. kerület vál. elnök Gelléri Szabó János, küld. elnök Nyiry Lajos, ev. hely. Rebly Adolf, Kunewalder Lipót, jegyzők Mezei Sándor, dr. Vécsey István, helyettes jegyzők dr. Matta Árpád, Kern Tivadar. VI. kerület vál. elnök Mérő János, küld. evn. Tokaji Nagy Lajos, h. evn. Mészner József, Freund Vilmos, jegyzők dr. Örley Lajos, Sallay Aurél, h. jegyzők Kishner Gyula, dr. Keleti Gyula, VII. kerület vál. elnök Zichy Antal, küld. elnök Mendl István, h. evn. Kuklay János, Popper Ármin, jegyzők Lád Károly, dr. Grósz Sándor, h. jegyzők Braun Ignácz, dr. Martini Vilmos. VIII. kerület vál. evn. Nászai Mór, küld. elnök Kokesch Sándor, evn. hely. Radics Gyula, Örley János, jegyzők Kollmann Lajos, Cholnoki Imre, h. jegyző dr. Havas Resző, dr. Kiss József. IX. kerület. Vál. evn. Pordán Imre, küld. elnök Fáczányi Ármin, evn. hely. Schmiedlechner Károly, dr. Wagner Jenő, jegyzők dr. Rock Géza, Medvey Zsigmond, h. jegyzők Vajda Károly, Buth Károly. A küldöttségek összeállítása alkalmával két kerületnél volt vita. A VII-ik kerületnél a Morzsányi-párt folyamodott, hogy a választási elnöki tiszttel ne bízzák meg Mendl Isvánt, aki több ízben kijelentette, hogy Morzsányit megbuktatni törekszik s ennélfogva a kellő pártatlanság a szenvedélyek hevében nála nem föltételezhető, ajánlják helyette Kanovics Aladárt, ki sem egyik, sem másik párthoz nem tartozik, mert mérsékelt ellenzéki. Küldöttségi elnökül pedig Engelbach J.-t kérik. Kamermayer elnök kijelente, hogy Mendl, neki tett nyilatkozata szerint a választási elnöki tisztet elfogadni nem hajlandó. Ország Sándor szerint a pártok beadványait, miután a választmány a pártokon fölül áll, tekintetbe venni nem lehet. Schneider Alajos váltag vál. elnökül Zichy Antalt, küld. elnökül pedig Mendl Istvánt ajánlja, mert Mendl előtte kijelentette, hogy a küldöttségi elnökséget elfogadni kész. Halász Géza nem bírja érteni ezt, mert a küldöttségi elnök a választási elnök helyettese s megeshetik, hogy az egész választást ő vezeti. A választmány szavazni kívánt s vál. elnökül egyhangúlag Zichy Antal, küld. elnökül pedig Mendl 23 szóval Kanovics 8 szavazata ellen választatott meg. A IX. kerület Tolnay-pártja is kérte, hogy a küldöttségekbe az ő ajánlottjaiból is válaszszanak. E párt vál. elnökül Szász Károly ref. superintendenst és Wagner Jenőt ajánlotta. Többekre is kiterjeszkedett még ajánlataiban. Ország e beadványnak mellőzését is óhajtandónak mondá. De Pucher József méltányosnak mondotta, hogy legalább egy tagra nézve ez a párt is figyelemben részesüljön. Hindy az egyik elnökhelyettesi tisztre dr. Schönberg Ármint kérte megválasztani, ennek ellenében a választmány szavazás útján 17 szóval 10 ellen Wagner Jenőt választotta meg. Választási helyiségekül kijelölték: az I. kerület számára a várszínházát a II. » » a medve utczai iskolát a III. » »a korona vendéglőt a IV. » »a régi városházat az V. » »a vigadót a VI. » »a templom melletti iskolát a VII. » »a régi lövöldét (melyért 100 frt fizetendő) a VIII. » »a lovardát a IX. » »a köztelket. A helyiségek kijelölésénél a közp. választmány Ferenczvárosi tagjai, a bakácstéri városi épületet akarták választási helyiségül kitűzni, mert a köztelken a Tolnay-párt irodája is van. Szavazás útján mind a Köztelek, mind a bakácstéri épület mellett 13—13 tag nyilatkozott 8 elnök döntött a Köztelek javára. Elhatározták, hogy a választási eljárás egyszerűsítése végett megint választási tárczák adatnak ki, amelyek minden kerületi elöljáróságnál június 7-től 15-ig naponta d. e. 9—12 és d. u. 3—6 óra közt adatnak ki. Erre nézve hirdetmény is fog kibocsáttatni. Rémi Róbert azon okból, mert a fővárosban e hó 7-én vásár lesz, a bárczák kiszolgáltatását csak 9-től óhajtaná kezdeni. A választmány a 7—15-ki határidőben állapodott meg. A VII. kerületi szabadelvű Matlekovics-párt ma délután 5 órakor a régi polgári lövölde nagy termében népes választmányi gyűlést tartott, melyen Mendl István elnökölt. Megnyitván a gyűlést, üdvözölte a nagy számban összegyűlt választópolgárokat és jelentette, hogy a párthoz napról napra tömegesen csatlakoznak és már is nagy többségben vannak. (Zajos éljenzés.) További kitartásra és munkára buzdítja a választmányt. A párt végrehajtó bizottsága is megalakult és nagy tevékenységet fejt ki, felhívja azokat, akik még akarnak a bizottsághoz csatlakozni, jelentkezzenek a pártirodában. Sajnálattal jelentette továbbá, hogy a választási elnöki tisztet, melyet három választáson át viselt, ez idén nem fogadhatta el. Kizárólag a pártnak akarja szentelni tevékenységét. (Zajos éljenzés.) Megjövendölte — úgymond — még november 29-én, hogy az ellenpárt részéről támadásnak lesz kitéve. Jövendölése bekövetkezett. De sohasem hitte, hogy a támadások oly kíméletlenek legyenek. Derék jelöltünket — úgymond — nem meri nyíltan támadni még az ellenpárt sem. Egyedül szóló őzei táblája az ellenpárt támadásainak, melyekre különben reflectálni nem akar, mert nem tartja ildomosnak. (ügy van! Igaz!) De még felesleges is lenne. Mert a kíméletlen támadások daczára is bírja polgártársai állandó bizalmát és jó akaratát. (ügy van! Igaz!) Ezekkel a támadásokkal az ellenpárt csak magának árthat, mert a jó érzelmű választókat elidegeníti magától. Továbbra is kéri polgártásai bizalmát. (Éljenzés.) Ezután szót emelt Braun Ignácz kerületi esküdt. Felsorolja a sértő kifejezéseket, melyekkel az ellenpárt a Matlekovics-pártot még a falragaszokon is illeti. Bizonyos »ármánykodó jármát« emlegetik, melyet e párt tagjai viselnének, (Derültség.) a mely jármot »minden józan és elfogulatlan gondolkozó polgárnak« le kell rázni. Ily nagy hangzású szavakkal mindenki tudja, hogy műveit polgárokra hatni nem lehet. Ha »járomról« beszélünk, azt csak az ellenpárt tagjaira lehet érteni, a kik egyesek önző czéljait előmozdítják és pedig öntudatlanul. (Úgy van!) Vannak egyes urak akik hatalomra akarnak vergődni a kerületben. Együtt láttuk őket már évek óta a kerületben ott, ahol befolyást lehet szerezni. Az ellenpárt valamennyi elnöke szövetséges volt Morzsányival együtt az adókivető bizottságban, a sajtóügyi esküdtek között. Most pedig már a tisztesség végső határáig is elmennek. Nem vezeti őket sem hazaszeretet, sem a kerület igazi érdeke, hanem önczéljuk. (Élénk helyeslés.) Amit röpirataikban Matlekovics ellen felhoznak, azok inkább illenek egy olyan emberre, aki mások kegyelméből kapott fel az ugorkafára, és sehogy sem illenek dr. Matlekovics Sándorra, kit saját érdeme, bámulatos munkássága és páratlan tehetségei emeltek fel a fényes polczra, amelyet most elfoglal és az egész ország elismerését bírja. (Zajos éljenzés.) De reménye, hogy az igazság végre is győzni fog. Nem kíván többet csak annyit, hogy a választásokon Morzsányi annyi szavazatot nyerjen csupán, amenynyit dr. Matlekovics Sándorral szemben igazán megérdemel. (Zajos helyeslés és éljenzés,) akkor a mi győzelmünk — végző szavait — fényes leszen. (Éljenzés.) Dr. Hertai Ferencz volt a következő szónok, ki az ellenpárt nagyhangzásu nyomtatványait sorba vette és sikerült megjegyzéseivel a kellő értékre szállította alá. A gyűlés élénk derültségben tört ki különösen akkor, midőn a plakátról Heltai felolvasta, hogy »dr. Morzsányi Károly megválasztatásában a szabadság ügyének lesz diadala«. Az elnyomott szabadságról beszélnek azok, — úgymond — kik ily gyönyörűséges plakátokat ragasztanak a falakra. (Zajos derültség.) Kiadta az ellenpárt Morzsányi életrajzát is — úgymond — de kihagyták belőle mindazt, amit Morzsányi az ország és kerület érdekében tett. Erre párthívei sem emlékeznek. (Derültség.) Dr. Matlekovics Sándor nevét és munkásságát messze, a haza határain túl is emlegetik. (Éljenzés.) De hasonlítsuk össze a két programmbeszédet, melyet a két jelölt mondott el. Matlekovics beszéde egy országnak szólott, mert benne hazánk összes közgazdasági érdekeit a legnagyobb szakavatottsággal fejtegette. Morzsányi programmjában nem volt egy gondolat, egy eszme sem és mégis az ellenpárt kétségbe meri vonni Matlekovics államférfim tehetségeit, országos hírnevét, mikor minden művelt ember tudja, hogy Matlekovics a közgazdaság terén európahírű kapacitás. (Úgy van! Éljenzés.) Valóban a hálátlanság bélyegét sütné a kerület saját homlokára, ha Matlekovica zászlaját cserben hagyná. De ezt feltenni is sok volna, midőn tudjuk, hogy az ellenpárt egyes tagjait megvont személyes kedvezmények miatti bosszú vagy ki nem elégített hiúság viszi a harczba. (Tetszés.) De nem is sokra mennek törekvéseikkel, mert a Matlekovics párt zászlaját nem egy »klikk«, nem is egy »kis király« befolyása, hanem a polgárok egyöntetű akarata viszi a diadalra. (Zajos éljenzés.) Bodnár Zsigmond az ellenpárt kortes fegyvereit oly közönségesnek tartja, hogy azokkal sehol sem lehetne czélt érni. (Tetszés.) annál kevésbé oly nagy számú és műveit választó polgárok között mint az erzsébetvárosiak. (Éljenzés.) Hasonló e fegyverekhez Morzsányi programmbeszéde is, melyből nemcsak hogy a tartalom, a gondolat, az eszme hiányzik, hanem még forma sincs benne. Mindenkinek ígér valamit, akire csak számíthat. (Úgy van!) Koldusság van a gondolatban, házalás a forma. (Derültség.) Azután az ellenpárt Mendl Istvánt gőgösnek mondja. Szóló ismeri talán Mendlnek minden résztulajdonságát, de hogy gőgös, önkénykedő volna, azt senki sem tapasztalta róla. (Úgy van!) Sőt a legnagyobb hibája a szívesség, az előzékenység, melyet azokkal szemben is gyakorol, kik aztán hálátlansággal viszonozzák. (Úgy van!) Pláne ármánykodónak mondják, hát hasonlít Mendl István arcza Cassiuséhoz ? (Zajos derültség.) Így néznek ki a kis királyok, az autocraták ? Igenis, Mendl István a mi szivünk királya, (Éljenzés) a ki barátságával, szeretetével kötelezett le bennünket és követni fogjuk, míg jó útón vezet bennünket. (Zajos helyeslés. Éljenzés.) Kötelességünk, — úgymond — hogy az elferdített tényekről a választókat felvilágosítsuk és a félrevezetetteket a helyes útra tereljük, mert »consilium mutare melius.« Éljen Matlekovics Sándor! (Zajos éljenzés). Ezután Sentz Ignácz német nyelven, Ludvig János pedig magyar nyelven mondott rövid beszédeikben éltették Matlekovicsot. Elnök végül jelenté, hogy f. hó 8-án este 8 órakor a párt a városligeti Klemens-vendéglőben összejövetelt tart, melyen dr. Matlekovics Sándor is meg fog jelenni. (Éljenzés.) Ezzel a gyűlés véget ért. A Vili. ker. szabadelvű Visi-párt, június 5-én, vasárnap délelőtt 10 órakor, az ősz-utczai tornacsarnokban közgyűlést tart, melyen Őas Imre képviselőjelölt fogja programmbeszédét elmondani. Ez alkalommal Jókai Mór is részt vesz a gyűlésben s a politikai helyzetről fog beszélni.