Nemzet, 1887. július (6. évfolyam, 1737-1767. szám)

1887-07-01 / 1737. szám

Skelirsazresáe, lerenoarek­tore, Athaenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi része­t illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk .­ Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám­o­kr. 1737. (179.) szárny Reggeli kiadás: Budapest, 1887. Péntek, julius 1 ElIADÓ-HI­V­AtAJÚ Barencziek-tere, Athenaeum-épület, 1 Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra •9 • » *• •• •• •• *• t* •* *• •• •• ’ hónapra ............ .. .. .....•- •• ® ^fj.pra ............................ .. .. .. •• .. Az esti,a(Já,8 postai különkü­ldéséért felü­l­­fizetés ha.­.jjj.^j g5 negyedévenként Egm szám 5 kr. V Lévil Budapest, június 30. Egész mythos veszi körül Milán szerb királynak bécsi útját. Épen úgy, mint Ná­thália királynénak krimi tartózkodását. Sőt világos, hogy egyik a másiknak pendantja és így a kétféle irányzatban megindított válto­zatos combinatiók, egymásnak ellensúlyozá­sára mintegy teremtve látszanak. Hogy ren­deltetésük csakugyan ez az ellensúlyozás, úgy a valóságban, mint a képzeletben, az csaknem kétségtelen. Ha Nathalie a fáma szerint a politikát űz és az orosz befolyások alá veti magát, "sőt azoknak férjével szem­ben is érvényt szerezni akar . Milán király — az ellenkező combinatio szerint — az osz­trák-magyar monarchia, sőt uralkodójának is személyes befolyását és súlyát, biztosítja ma­gának. Ha Natháliának épen felforgató ter­veket tulajdonítnak és fia, valamint maga számára, férje letételével, az uralomra vá­gyást szövik terveibe, rögtön jön reá a hír, hogy Milánt Bécsben lebeszélték lemondási szándékáról és elhatározásában, biztonságá­ban megerősödve tér vissza — bár egyik versió szerint fürdőre indult — azonnal Bel­grád­ba. És hogy ennek a siettető hírnek is magyarázata legyen, jön a hír Belgrádból, hogy mozgalom van Szerbiában Milán ellen, bár ezt a kormány azonnal, »a nyuga­lom és rend uralkodik« ismeretes hivatalos c­áfolettal hazudtoltatja meg. Hogy aztán a lapok lobbi híreiből és combinatióiból meny­nyi és milyen tarka képet lehetne összeállí­­tani, arról nem is beszélünk, mert családi dráma, udvari pletyka, magán és országos pénzügyi válság és ennek momentán vagy állandób­b elhárítása; az orosz lapoknak napról-napra, derűről borúra változó hangu­lata és a Rltics-kabinet intenzióinak ép úgy, mint keletkezésének ezerféle magyarázata, oly szivárványszerű változatossággal festik előttünk a szerb politikai helyzetet, hogy ab­ból hol az orosz cselszövények egész szín­­pompáját, hol azoknak monarchiánk ellensú­lyozó befolyása árnyékában való elhomá­­lyosodását, vagy legalább is a neutrális szürke színbe olvadt olvashatjuk le. Nem is tagadjuk, hogy a legutóbbi ese­mények folytán, melyeknek körvonalait a hírlapok csak kiszínezik, í® a valóságnak is megfelelőt tartalmazó adatokkal írják körül — annyira bizonytalanná és megbízhatlanná lett a helyzet Szerbiában, hogy sem arra nem vállalkozhatunk (bár jó forrából jönek meg­nyugtató biztosítások), hogy a felforgató ké­szülődésekről épen semmit se hgyjünk, sem arra, hogy az ellenkező törekvésk és áram­latok teljes érvényesülését biztosra vegyük. Sőt, hogy egyik vagy másik ormában, a meglepetések is lehetségesek, azt is megen­gedjük, főleg ha azok, kiknek a meglepetések érdekükben állanak, teljesen nem ellensú­­lyoztatnak és éberen nem ellenőriztetnek. Épen ebben látjuk mi most monar­chiánk külügyi kormányának legnehezebb, de egyúttal, legnélkülözhetetlenebb felada­tát. Mert — főleg, ha meg kell lenni — ami­cus Ristics, magis amicus Milán, sed maxima­­am­ica patria et monarchia. Már pedig ha nem is szabad visszautasítani, sőt kételkedni is Ristics jóhiszeműségében és Milán jó aka­ratában, addig, míg be nem bizonyul az, hogy vagy nem tudnak, vagy nem akarnak (Szerbia bel- és külügyi helyzete folytán) megfelelni monarchiánk irányában azon igé­nyeknek és kötelezettségeknek (és ezek nem­csak az írott szerződésekben vannak foglal­va), melyeket most is (mondhatnók talán így is: most még) jó akarattal elismernek és érvényesülni készek, de nekünk, úgy kell készülve lennünk, hogy ha akár Szerbia bel­­ügyei, akár külbefolyások alatti állása és po­litikája, akár az emberek hibája, akár az áramlatok ellenkező ereje folytán, lehetet­lenné vagy érvénytelenné tenné ezt a jó aka­ratot és ezen kötelességek teljesítését, még­se szenvedjenek csorbát méltányos igényeink és érdekeink, még a legellentéte­sebb és legváratlanabb fordulatok foly­tán sem. Nem vagyunk sötéten látók és még ke­vésbé, gyanakodók vagy gyanúsítók, de az tagadhatatlan, hogy sem Ristics múltja és összeköttetései, sem Milán viszonyai és jó akarata nem nyújtanak elég biztosíté­kot arra nézve, hogy egészen nyugodtan és egészen tétlenül nézzük a szerbiai eseményeket és főleg azokat, melyek Szer­bia körül és alatt történnek. Elfogadjuk a Ristics alatt teremtett helyzetet, de éber szemmel, figyelemmel kell kísérnünk, hogy mi lesz annak további fejlődése. Érde­künkben állónak tartjuk Milán trónjának biztonságát és háborútlan uralmát, de nem tagadhatjuk azt, hogy magán­viszo­nyainak gyakori (és nem épen hibáján kí­vüli) zavarodása és kormányainak nem épen kritika nélküli gazdálkodása még az ő jó­akarata és monarh­iánkra való támaszkodása daczára is rontja a helyzetet és fogé­konnyá teszi azt, az aláaknáztatásra és ellen­séges elemeknek felülkerekedésére. Mindenütt, de főleg ily államokban, az uralkodó egyéni jelleme, vezetése és befolyása lényeges hatással van az egész nemzet gon­dolkozására és az egész politikai helyzet ala­kulására. Kifogástalan élet és gazdálkodás mellett kedvezően alakul a helyzet és nő az uralkodó befolyása, és mind a kettő azon arányban romlik, a­mely mértékben szapo­rodnak és terjednek a kifogások és vádak mind a két irányban. Milán király és kor­mánya ezekről a főfontosságú mozzanatokról néha néha bizony megfeledkeztek. És ezeket a hibákat ellenségeik mindig ügyesen zsák­mányolták ki. Most is ez a baj! Óhajtjuk, hogy orvosolva legyen és a válság békés, szép lefolyást nyerjen. De, hogy igy legyen A NEMZET TÁRCZÁJA. Junius 30. A NÍLUS ARAJA. REGÉNY. [jogosított font.) Irta: EBERS GYÖRGY. MÁSODIK KÖTET. (Folytatás.) 58 E férfi egész megjelenése különös, nem nagyon örvendetes látványt nyújtott, mert szikár, barnás alakja az aggságtól meg volt görbülve, valódi egyp­­tomi arcza a széles ar­cz csontokkal és felálló fülekkel barázdás és oly redős volt, mint a tölgyfakéreg, fejéről az utoló hajszál is elveszett és arcza ugyancsak nem rég volt borotválva, de a szakáll helyén úgy nőttek a szürke kajsávok, melyek az áll és arcz mély redői­­ben gyökereztek, mint egy bokor, mely egy patak szűk medréből kandikál ki; a szorgalmas borotva oda nem furakozhatott be a bajcsikok után, melyek az arcznak rendetlen és ápolatlan kinézést adtak. Ennek megfelelt az aggastyán öltözéke is, ha ugyan a vászon kötény és fehér kendő, mely naplemente óta csüngött meztelen vállain, egyátalában megérdemlék e nevet és az utczán még sem tartotta volna őt senki koldus­nak ; mert a vászon, melyet viselt, finom és hófehér volt és nagyon kiálló szemeiből, melyeknek éppen köze­­fölött kicsi, de hosszú és sörteszerű szemöldökcsomók nőttek ki sajátszerűen, világos szellem, erős öntudat, és oly elriasztó szigor fénylett és csillogott ki, mely az alamizsna elfogadójának épp oly kevéssé illett volna, mint az erélyes, gyakran gúnyos vonás, mely e férfi ajkain otthonra talált. Ez öreg­ember vonásai­ban semmi szeretetreméltóság, semmi tetszetősség és lágyság sem volt és a­ki ismerő az ő életét, az nem csodálkozhatott rajta, hogy az évek nem voltak képe­sek érdességét és nyers ellentállási kedvét eloszlatni, vagy éppen ama nyájas elnézéssé változtatni, melynek gyakorlásában az öreg kor, mely annyiszor botlott, és annyit látott elbukni, gyakran tetszeleg magának. Nyolc­van év előtt született ő Philaen, a szép nílusi szigeten, a vízesésen túl az Isis-templom kerü­letében, az egyedüli egyiptomi szent hely mellett, melyben egészen Horus fiú koráig szabad volt pogány isteni tiszteletet gyakorolni, még pedig nyilvánosan.­­ A nagy Theodosius óta egyik császár, egyik praefec­­tus Augustalis a másik után, gyalogosokat és lova­sokat egyaránt kényszerített a vízesésen átkelni, hogy a bájos nílusi sziget bálványimádásának véget vesse­nek ; de mindezek, a bátor blemmyaiak által, kik a sivatagban a folyam és a vörös tenger között lakoztak, vagy visszavonulásra kényszerittettek, vagy elpusztít­­tattak; mert ez a nyugtalan vándornép a philaei Isist védszentjének ismeré el és egy régi szerződés következtében védasszonyának képe annak papsága által évenkint ünnepélyes menetben vitetett a blem­myaiak elé és néhány hétig szabad volt annak körük­ben időzni is. Az aggastyán atyja volt a legutolsó boroskopja és nagyatyja legutolsó főpapja a phileai Isisnek. Gyermekkorát még az istennő szigetén élte át, később azonban egy császári légiónak sikerült a blemmyaiakat megverni, a szigetet körülvenni és a szent helyet ki­rabolni és bezárni. Az isis papok elmenekültek a bi­­zánczi poroszlók elől és Horus Apollon atyjával, nagy­atyjával és két ifjabb nővérével egész ifjúságát mene­külésben töltő, mindenütt súlyos veszélyektől fenye­getve. Az üldözők és atyái vallásának gaz megsemmitői iránti gyűlölet volt az eledel, melylyel ifjúi kedélyét táplálták és ez a gyűlölet a legkeserűbb engesztelhetet­lenségig fokozódott, miután Antiochiában az övéi a császári katonák által megtámadtattak és nagyatyja, két ártatlan nővérével együtt lemészároltatott. A püs­pök bujtogatására történt meg a borzasztó dolog, ki az idegen családban egyptomi bálványimádókat ismert föl és kinek a császári praefektus, egy elbizakodott és büszke patriczius, szívesen bocsátá rendelkezésére a fegyveres erőt. Csak a véletlennek vagy, mint az öreg monda, a »nagy Isis«-nek köszönhette, hogy atyja vele és a drágaságokkal szerencsésen megmenekült, melye­ket az öreg főpap a templomi kincsek közül hozott volt magával. E szerint nem hiányzott neki az eszköz arra, hogy idegen név alatt utazzanak és végre Ale­xandriában telepedjenek le. Az üldözött ifjú nevét Horusz, itt annak görög alakjára változtatá és ezentúl a házban és iskolában Apollonnak hívták. Sándor városának gazdag tan­eszközeit a tehetséges ifjú tüzes hévvel használta fel, mélyen és fáradhatatlanul hatolt be a görög tudo­mány minden ágába és e közben atyja vezetése alatt az egyptomi boroskép minden ismereteit elsajátította, melyek e késői idő számára még mindig nem voltak elveszve. Atya és fia a főváros keresztényei és azoknak vallási csivódásai közepette is pogányok és isisimádók maradtak , és mikor az öreg pap magas korban halt meg, Horus Apollon Memphisbe költözött át, a­hol csendes, visszavonult tudóséletet folytatott és csak néha ment a csillagvizsgáló toronyba a csillagászok, csillagjóslók és naptárcsinálók közé, vagy látogató, meg az alchimisták laboratóriumait, kik a keresztény Egytomban is buzgó hívei maradtak azon igyekezet­nek, hogy a nemtelen érczeket nemesekké változ-­ tassák. Vegyészek és az égtanban jártasok, nemsokára felismerték az öreg fölényes tudományát és daczára epés, gyakran visszautasító lényének, nehéz kérdések­ben mégis tanácsát kérdezék. Hire az arabokhoz is eljutott, és mikor arra került a sor, hogy Amr­us mecsetjében az imafülkének megadják a helyes irányt Mekka felé, kikérték segélyét és az ő tanácsa döntött. Philippus orvost néhány év előtt az öreg beteg­ágyához hívták és mert a kezdő művészete még akkor kevesek által vétetett igénybe, legjobb idejét és erejét szentelte volt neki. E közben Horus Apollont, az ifjú tudóst, mély műveltsége és komoly kutatóelméje von­zották hozzá és csakhamar meleg vonzalmat érzett iránta, a legmelegebbet, melyet övéinek halála óta egy felebarátja iránt csak táplált. Végre az idősebb a fiatalabb férfit oly gyöngédséggel zárta szívébe, mintha ez abban buzgólkodnék, hogy ismét jóvátegye azt, a­mit eddig a szeretetosztogatásban elmulasztott volt-Erősebben és odaadóbban egy apa sem csünghetett fián, mint ő az orvoson, és mikor egy visszaesés ismét közel hozta őt a halálhoz, Philippust bizalmasává tette, feltárta előtte külső és belső életének képét, kezdettől fogva és megígérte neki, hogy örökösévé teszi, ha az kötelezi magát nála mindvégig kitartani. Philippus, ki már elejétől fogva a legnagyobb részvétet érezte az agg, szellemdús kutató iránt, be­leegyezett annak indítványába és miután ő is közelebb jutott volt az öreg tanulmányaihoz és néha részt is vett azokban, az öreg felszólita, hogy legyen segé­lyére egy mű bevégzésében, melyet halála előtt be­fejezni kíván. A hieroglyphizásról szólt az és egyes jeleinek értelmét, a mennyire megállapitni lehetett, volt hivatva megmagyarázni és az utókorra átvinni. Az aggastyán, ki csak egyptomi nyelven szere­tett írni, és nem szívesen f­üggetlenül téve azt görögül, ifjú barátját bizta meg azzal, hogy feljegy­zéseit e nyelvre átültesse és e két, korukra és lényekre nézve oly különböző, de a szellemi igyekezetét illető­leg rokon férfi együttélése, az aggastyán sokféle­­ különcrködésének, ridegségének és szigorúságának daczára, mindkét félre nézve kellemessé és előnyössé alakult. Horus Apollon egy ó­egyptomi pap módja sze­rint élt, a­mennyiben sok mosakodásnak és nyírásnak veti alá magát, alig evett mást, mint kenyeret, zöld­ségeket és szelíd szárnyasokat, megtartóztatá magát a hüvelyes veteményektől és nemcsak a már őseinek is a­dott sertés, hanem minden négylábú állat husá­­-*■ élvezetétől, sohasem használt mást, mint tiszta vászo­nruhát és bizonyos órákat tartott ama pogány imák elmondására, melyeknek bűvereje szerintük arra kényszerítené az isteneket, hogy az őket szólítóknak akaratát teljesítsék. Miként az öreg teljes bizalmával ajándékozá meg Philippust, úgy ez sem titkolt el ő előtte semmit abból, a­mi bensejében történt és ha egyszer meg is téve, akkor amaz csodálatos éleslátással érzé ki ezt. Az orvos gyakran beszélt atyai barátjának Pauláról és a szerető szív egész melegével festé le előtte a leány előnyeit, de az öreg már elejétől fogva ellenszenvvel viseltetett iránta, először is alighanem mint egy patriczius és praefektus leánya iránt. Akárki viselte is e czímet, az ő gyűlöletének tárgya volt; mert hiszen egy praefektus és patriczius volt oka azok véres halálának, kiket ő legjobban szeretett volt. Bár az antiochiai helytartó csak a püspök megbízá­sából cselekedett, de tetszett az öregnek és elejétől fogva tetszett neki és atyjának, hogy az egész vétket a praefektusra tolják; mert egy ősrégi papnemzetség sarjadékainak kapóra jött, hogy haragjukat egész tel­jességében másra vihetik, mint, mindegy bármily is­tenségnek szolgájára. Ha Philippus Paulának büszke nagyságát, elő­kelő lényét, alakjának, gondolkozásmódjának fensé­gét magasztalta, az öreg fölugrott és legtöbbször igy szólt: »Ez az, éppen ez az! Őrizkedjél, őrizkedjél fiú ! A kevélységet, önhittséget és felfuvalkodottságot, elvakultan a legnemesebb nevekkel illeted. E szó »patriczius« mindent magába foglal, a mit felfuval­­kodottság és embertelenség alatt értünk és ezek közül a legrosszabbakat, legkeményszivübbeket, legnyervá­­gyóbbakat prefektusaikká választják a bíborba öltö­zött majmok, kik a Ceesarok trónját gyalázzák meg. A milyenek ők maguk, olyan a fajzatuk is! Letipor­nak, porba dobnak mindent, a mit ők önhittségükben »kicsinek« neveznek; mi pedig, mi, te és én, minden, a mi a polgári életben munkálkodva mozgatja kezeit, mi vagyunk az ő buta szemeik előtt a megvetett kicsi­nyek. Jegyezd meg magadnak, fiú! Ma a patriczius leánya feléd mosolyog, mert reád, holnap eldob, mint a hogy félre­­ lábaimat melegítő régi párduczbőrt, ha cziási napok jönnek!« Nem kevesebb ellenszenvvel, mi leánya viseltetett a mukaukas fia iránt még soha sem látott és mikor az orvos et mily mély harag foglalta el barátnője iránt, az aggastyán gúnyos nevetésben tör azzal a hatalommal bírna, hogy a szivek és a jövőbe nézzen, igy szólt: »Most marják és három nap mi fogják egymást! Gyűlölet és szerelem palota végpontjai. Mily könnyen fordul a kettő! Hasonló vér, hasonló gondolk efféle úgy igyekszik egymáshoz, mint a­h­hoz, mint a vas a mágneshez.« De ezek és az ezekhez hasonló figy az orvos érzelmeire csak kevés befolyást sőt még tüzes szerelmi vallomásának Pí házába való költözése után történt vi által sem rendült meg azon reménye, s végre is meg fogja nyerni. Ma reggel a­n­nának elhelyezése ügyében foglaltatott Paula örömest kész volt Philippusz Kyria előtti képviselőjéül, gyámjául elfogadni jelből nehezen viselhető kínnal azt vélte hogy agg barátja jól látott, hogy a pálezi és a hajadon szivében a gyűlölet szerel jett át. És mégis, Paula még soha sem mit szeretetreméltóan melegnek ő iránta, a hallá a leány hangját a vele való társ lágyan és szívélyesen csengeni, mint ma kertjében. Vidámabban és beszédesebben, nem fáradt bele, hogy hozzá forduljon Philippus lassankint belső kínját eltűn saját érzelem­világát újra fel­virágzani, lemi tehetségét növekedni érzé. Igen, ugy szebben és jobban még soha sem adott ki­ad­atainak, mint e közelmúlt órákban. S tartóztatá vissza helyeslését, örömmel­­ minden mondásába és mikor fél órával betegekhez ment vele, uj üdvözítő rém benne üdén zöldelve. Boldogan él­­.-J sulva engedett Paula azon kivár őt lakószobájába és ekkor, ott. (Folyt, kör más tényezőket és biztosítékokat is fel kell használni és érdekeinknek biztosítani. Ez a külügyi kormány feladata. Egyébként min­den jót kívánunk Szerbiának, Risticsnek és főleg Milán királynak. B­ELFÖLD, Budapest, jan. 30. (Tisza miniszter­­elnök útja.) Tisza Kálmán miniszterelnök Tar­­kovich államtitkár kíséretében — mint a »B. Corr.« jelenti — ma este két napra Bécsbe utazott és va­sárnap reggel tér vissza. A . .'niszterelnök valószínű­leg csak egy pár nappal később utazik Gesztre. Báró Orczy miniszter ma este szintén Bécsbe utazott. Budapest, jan. 30. (A fiumei sz­ab­a­d­­kikötő megszüntetése.) A fiumei szabad­kikötő illetve vámkürzet megszüntetése iránt már hosz­­szabb idő óta folynak tanácskozások. A megszün­tetési módozatok tervezetének kidolgozása annak idején albizottságra ruháztatott, mely munkálatával már elkészült. Az albizottsági munkálat megvitatá­sára Zichy Ágost gr. kormányzó enquete-ot hívott egybe, mely— mint a »Bud. Corr.« Fiuméból jelenti — ma kezdte meg tanácskozásait. A tárgyalá­sokon a kormányzó elnököl, s részt vesznek benne, a tengerészeti hatóság közegein kívül a pénzügymi­nisztérium részéről Turóczy Adolf pénzügyi főtaná­csos és fővámigazgató, a kereskedelmi minisztérium részéről pedig Batthyány Tivadar gr. miniszteri tit­kár és tengerészeti előadó. A szabadkikötő megszün­tetésének időpontját a bizottság nem fogja megálla­pítani ; ez a kormány, illetve, esetleg, a törvényhozás feladatát képezi. Választási mozgalmak. A vidéken. Vízaknáról írják a »Kolosvár«-nak: Vízakna város egyhangúlag megválasztott képviselője dr., Tisza István e hó 25-én érkezett választói körébe, alispánunk C­s­a­t­ó János kir. tanácsos társaságában. A vasúti pályaháznál a szabadelvűpárt végrehajtó bizottságának elnöke , Kremnitzky Amand, me­leg szavakkal üdvözölte a közszeretetben álló képvi­selőt s a nagyszámú bizottsági tagok és bandérium kíséretével, őt szállására, a Nendvich-féle villába kalauzolta, hol az összes szabadelvűpárti választók, nemzetiségi különbség nélkül, valamint az­ önkénte­­tűzoltó egylet és a bányamű személyzete nagy lelkes­­edéssel fogadták. A szabadelvűpárt nevében S­z­ő­c­s Sándor pártelnök üdvözölte, kifejtvén beszédében, hogy az itteni egyhangú váratbi­töa a tiszta meggyő­ződés őszinte nyilatkozata. Beszédét azon kéréssel fejezte be, hogy az országos érdekek mellett karolja fel a képviselő Erdély speciális érdekeit is. A köz­szeretetben álló képviselő meleg szavakban kö­szönte meg, úgy az egyhangúlag nyilatkozó bizalmat, mint a lelkes fogadtatást, s beszédét annak kijelen­tésével végzé, hogy nem lenne jó hazafi az, ki Er­délyt nem tartaná Szt.-István koronája gyöngyé­nek, melyért mindent meg kell tenni. Beszéde lelkes éljenzéssel fogadtatott s a választó polgárság szép rendben oszlott szét. Ezután a képviselő megtekinte az újonnan épülő sós gyógyfürdőt, a sülyedt bányát, a honvéd emléket, miközben az este beállván, a válasz­tók barátságos vacsorára gyűltek egybe, mely a leg­kedélyesebb hangulatban folyt le. Másnap, délelőtt, vasárnap lévén, a képviselő is részt vett az Árpádkori református templomban tartott isteni tiszteleten, hol Sylveszter Domokos derék papunk tartott szép egy­házi beszédet. Isteni tisztelet után a városház nagy­termébe gyűlt egybe a választó polgárság, hova dr. Tisza István küldöttség által meghivatván, prog­rammbeszédét tartotta meg, gyakori zajos éljenzések­től kísérve. A beszédet a következőkben ismertetjük: Dr. Tisza István mindenek előtt az immár be­fejezett általános választások eredményéről szólt, mely a szabadelvű párt fényes győzelmét mutatja. Egyik igen örvendetes mozzanat e győzelemben az antise­­mita párt veresége, mely párt minden létjog hiánya daczára, a 3 évi múlt választásoknál gyarapodott volt. Egy másik örvendetes jelenség a nemzetiségi képvi­selők számának apadása, a­mi teljesen igazolja, hogy népünk az egyes izgatók, demagógok vezetése alól mindinkább emancipálja magát, s így mint már e he­lyen elmondotta, alapos remény lehet arra, hogy a helyzet itt Erdélyben is megváltozik. A harmadik mo­mentum győzelmünkben a mérsékelt ellenzék vere­sége, s bizonyos elégtétel a többségnek, hogy ez a párt, mely mindenféle válogatás nélk­üli eszközökkel küzdött egyetlen czéljáért: a kor­mánybuktatásért, és a legtöbb kerületet veszité. A nemzet bizalma a szabadelvű pártra bízta sorsát, mely pártnak programmja a fokozatos, folytonos haladás. De mivel erőnk csekély, számolnunk kell minden tényezővel, és így a haladás talán mérsékeltebb, mint sokan várnák, hanem így a már elért eredmények is, rázkódtatás által nem lehetnek koc­kázatnak kitéve. Sokszor vetik szemére pártunknak, hogy nin­csenek nagy conceptiójú alkotásai, s hogy munkája csak foltozás. De ha a nagy konceptiók alatt egy­szerre való nagy átalakításokat értenek, elég ezzel szemben arra utalni, hogy a jelenlegi viszonyok mennyire követelik a legnagyobb mérsékletet minden irányban. Sokféle bajaink között,legnevezetesebb a pénz­ügyi helyzet nehéz volta. Ámítás lenne azt hinni, hogy akad ember, ki azon momentán változtathat, de igen­is teljes és biztos reménynyel hiszi, hogy szi­gorú takarékoskodással, s főleg a beruházások teljes megszorításával egyfelől, másfelől az indirect adók fokozatos fejlesztésével s általán az adók természetes fejlődéséből várható nagyobb jövedelmekkel, sikerül elérnünk államháztartásunk egyensúlyát. Igaz, hogy e pénzügyi politika nehéz, szigorú, sok önmegtagadást kíván, de ha a társadalom és egyéni takarékoskodás fog jó példával elöljárni, úgy könnyebben fog az czélhoz vezetni. Hisz jelenlegi súlyos állapotunk épp a társadalom által kívánt gyor­sabb haladás és rohamosabb fejlődés által követelt nagymérvű befektetések következménye. Közgazdasági feladatok tekintetében a múlt­ban már sok történt, s így remélhető, hogy azok gyü­mölcseit már a közel­jövőben élvezni fogjuk. Itt egy igen fontos, sokat vitatott kérdéshez jutva, kijelenti, hogy ha még 8—10 év előtt a külön vámterületi rendszernek volt is némi előnye, az már ma teljesen elenyészett, s érdekünk ma sokkal inkább, mint va­laha az, hogy nyers terményeink számára az egyetlen piaczot, az osztrák tartományokat, megtarthassuk. S itt még csak az Erdélyt specialiter érdeklő romániai vámszerződésről kellene nyilatkoznia, mely­ről köztudomású, hogy a tárgyalások fennakadtak, de a kérdésnek mikénti eldöntéséről biztosat most még nem mondhatni. A külpolitikai helyzetről ma sem mondhat egyebet, mint múltkori ittléte alkalmával, miután a viszonyok nagyon keveset változtak. Igaz ugyan, hogy most talán azért, hogy a választások a közfigyelmet lekötötték, nagy nyugalom van, s a békében mindenki bízik, még alig pár hóval ezelőtt a háború lehetősé­ge izgatta a kedélyeket. De, mint már említő, a hely­zet mitsem változott, s a mostani nyugalom csak any­­nyira indokolt, mint a pár hóval ezelőtti izgatottság. Bízni kell azonban a külügyi kormányzat bölcsessé­gében, mely nehezebb időkben is biztos kezekkel ve­zette hazánk sorsát. Végül újból kijelenti, hogy a szabadelvű párt zászlója alatt kíván küzdeni s ígéri, hogy mindent el fog követni, hogy a választókerület megtisztelő bizalmát tevékenységével viszonozza. És ha az eredmény a várakozást talán annak oka­ nem a buzgóság hiányában,­­ gyengeségében rejlik. Még egyszer kösz­telő bizalmat. A beszéd végeztével a választó vében Tímár Károly üdvözölte a két köszönte, hogy oly tiszta képet adott , biztosította, hogy a Vízaknai választóki tántoríthatatlan fog maradni bármily­­ jöjjenek, s a képviselő számára hosszú désére áldást kíván. Délben a képvise­lő terítékű bankett lett rendezve, mely nagyszebeni magyarság küldöttsége Pál kir. tanácsos közjegyző vezetése t­­ett szellem és derült hangulat mellett, vadt együtt a társaság, a szellemes felk sorát élvezve. Este a választó­polgár összejővén, szűkebb körű társaságban fi­gyes vacsora, mely után képviselőnket két bandériummal, lobogó fáklyák fént sértük ki a vasúti pályaházhoz, hol a­z szívélyesebb volt. Szepsiből írják lapunknak a kör legnagyobb várakozással tekintettünk elé. Constatálnunk lehetett és kellett, I­zék részéről be nem érték azzal, hogy e­resztül vesztegettek volt, de még a válás: éjjel is számtalan leitatott szavazatot . Ez sem volt elég: a választás napján i­zéki jelölt állott ki az útra, járt fel és között, izgatott, csábított, kortesei is ell­­ént, de lehetetlen volt, lelkesedéssel ti­kát eltántorítani, sőt miután minden kis sült egy ártatlan, nem is szavazó zsidót bosszújukban, hogy nem tudott részük szerezni. Végre eljött a záróra és mikor a nők kimondta, hogy Darvas Ferencz 1€ gél megválasztatott a kerület képvisel lelkesedésben tört ki a több ezerre men ahhoz hasonlót látni ritka eset. Húszon számtalan kocsi kíséretében érkezett mi választott képviselő. Csak aki látta, az igen lelkesedésre képes egy igazán érző iránt, kit szeret, ki iránt bizalommal és becsülésének kifejezést adhasson. A választási elnök a választási következő szavak kíséretében adtí­dőn hivatalos kötelességem teljesítés adom a megválasztásodat igazoló válás ez alkalommal kijelentem, hogy azok elvi szempontból nem szavaztak reád, ö­­zölnek, mert személyed ellen senkinek­­ is lehet kifogása.« — Ekkor tört ki ujb leírhatatlan lelkesedés. — A lovas bal­mos kocsi, pár ezer, a vidék minden rés­zeit választó és nem választó tömeg kiss indult a menet. Szepsi városában ne megállapodtak. Innen Bulcsára mentünk lakosai diadalkapujok előtt állva vártak, kák sorfala között be vonultunk,és ültünk Másnap, mikor képviselőnket haza ki meglepetéssel találkoztunk, 6 kilométern .tokából,Felső-Gagy, Alsó-Gagy és Csend lovas várt reánk, és mikor a fali lakosság virágokkal behintett utakon ki képviselőjét lakására. — Választásunk e­letétől befejezéséig, minőnek párját talá­l czeglédi választásról Gubody gármester junius 28-iki kelettel a követ intézte a megye alispánjához. A képv után észlelt lázas izgatottság csillapul miért is a karhatalmul kirendelt egy­i­­ogságnak visszarendelése végett a hely­parancsnokságot megkerestem. Van s­zentem­ ez alkalommal, hogy nagyobb sem történt; a választás napján egyetli bért voltam kénytelen letartóztatni .

Next