Nemzet, 1887. július (6. évfolyam, 1737-1767. szám)
1887-07-01 / 1737. szám
Skelirsazresáe, lerenoarektore, Athaenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részet illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk . Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes számokr. 1737. (179.) szárny Reggeli kiadás: Budapest, 1887. Péntek, julius 1 ElIADÓ-HIVAtAJÚ Barencziek-tere, Athenaeum-épület, 1 Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra •9 • » *• •• •• •• *• t* •* *• •• •• ’ hónapra ............ .. .. .....•- •• ® ^fj.pra ............................ .. .. .. •• .. Az esti,a(Já,8 postai különküldéséért felülfizetés ha..jjj.^j g5 negyedévenként Egm szám 5 kr. V Lévil Budapest, június 30. Egész mythos veszi körül Milán szerb királynak bécsi útját. Épen úgy, mint Náthália királynénak krimi tartózkodását. Sőt világos, hogy egyik a másiknak pendantja és így a kétféle irányzatban megindított változatos combinatiók, egymásnak ellensúlyozására mintegy teremtve látszanak. Hogy rendeltetésük csakugyan ez az ellensúlyozás, úgy a valóságban, mint a képzeletben, az csaknem kétségtelen. Ha Nathalie a fáma szerint a politikát űz és az orosz befolyások alá veti magát, "sőt azoknak férjével szemben is érvényt szerezni akar . Milán király — az ellenkező combinatio szerint — az osztrák-magyar monarchia, sőt uralkodójának is személyes befolyását és súlyát, biztosítja magának. Ha Natháliának épen felforgató terveket tulajdonítnak és fia, valamint maga számára, férje letételével, az uralomra vágyást szövik terveibe, rögtön jön reá a hír, hogy Milánt Bécsben lebeszélték lemondási szándékáról és elhatározásában, biztonságában megerősödve tér vissza — bár egyik versió szerint fürdőre indult — azonnal Belgrádba. És hogy ennek a siettető hírnek is magyarázata legyen, jön a hír Belgrádból, hogy mozgalom van Szerbiában Milán ellen, bár ezt a kormány azonnal, »a nyugalom és rend uralkodik« ismeretes hivatalos cáfolettal hazudtoltatja meg. Hogy aztán a lapok lobbi híreiből és combinatióiból menynyi és milyen tarka képet lehetne összeállítani, arról nem is beszélünk, mert családi dráma, udvari pletyka, magán és országos pénzügyi válság és ennek momentán vagy állandóbb elhárítása; az orosz lapoknak napról-napra, derűről borúra változó hangulata és a Rltics-kabinet intenzióinak ép úgy, mint keletkezésének ezerféle magyarázata, oly szivárványszerű változatossággal festik előttünk a szerb politikai helyzetet, hogy abból hol az orosz cselszövények egész színpompáját, hol azoknak monarchiánk ellensúlyozó befolyása árnyékában való elhomályosodását, vagy legalább is a neutrális szürke színbe olvadt olvashatjuk le. Nem is tagadjuk, hogy a legutóbbi események folytán, melyeknek körvonalait a hírlapok csak kiszínezik, í® a valóságnak is megfelelőt tartalmazó adatokkal írják körül — annyira bizonytalanná és megbízhatlanná lett a helyzet Szerbiában, hogy sem arra nem vállalkozhatunk (bár jó forrából jönek megnyugtató biztosítások), hogy a felforgató készülődésekről épen semmit se hgyjünk, sem arra, hogy az ellenkező törekvésk és áramlatok teljes érvényesülését biztosra vegyük. Sőt, hogy egyik vagy másik ormában, a meglepetések is lehetségesek, azt is megengedjük, főleg ha azok, kiknek a meglepetések érdekükben állanak, teljesen nem ellensúlyoztatnak és éberen nem ellenőriztetnek. Épen ebben látjuk mi most monarchiánk külügyi kormányának legnehezebb, de egyúttal, legnélkülözhetetlenebb feladatát. Mert — főleg, ha meg kell lenni — amicus Ristics, magis amicus Milán, sed maximaamica patria et monarchia. Már pedig ha nem is szabad visszautasítani, sőt kételkedni is Ristics jóhiszeműségében és Milán jó akaratában, addig, míg be nem bizonyul az, hogy vagy nem tudnak, vagy nem akarnak (Szerbia bel- és külügyi helyzete folytán) megfelelni monarchiánk irányában azon igényeknek és kötelezettségeknek (és ezek nemcsak az írott szerződésekben vannak foglalva), melyeket most is (mondhatnók talán így is: most még) jó akarattal elismernek és érvényesülni készek, de nekünk, úgy kell készülve lennünk, hogy ha akár Szerbia belügyei, akár külbefolyások alatti állása és politikája, akár az emberek hibája, akár az áramlatok ellenkező ereje folytán, lehetetlenné vagy érvénytelenné tenné ezt a jó akaratot és ezen kötelességek teljesítését, mégse szenvedjenek csorbát méltányos igényeink és érdekeink, még a legellentétesebb és legváratlanabb fordulatok folytán sem. Nem vagyunk sötéten látók és még kevésbé, gyanakodók vagy gyanúsítók, de az tagadhatatlan, hogy sem Ristics múltja és összeköttetései, sem Milán viszonyai és jó akarata nem nyújtanak elég biztosítékot arra nézve, hogy egészen nyugodtan és egészen tétlenül nézzük a szerbiai eseményeket és főleg azokat, melyek Szerbia körül és alatt történnek. Elfogadjuk a Ristics alatt teremtett helyzetet, de éber szemmel, figyelemmel kell kísérnünk, hogy mi lesz annak további fejlődése. Érdekünkben állónak tartjuk Milán trónjának biztonságát és háborútlan uralmát, de nem tagadhatjuk azt, hogy magánviszonyainak gyakori (és nem épen hibáján kívüli) zavarodása és kormányainak nem épen kritika nélküli gazdálkodása még az ő jóakarata és monarhiánkra való támaszkodása daczára is rontja a helyzetet és fogékonnyá teszi azt, az aláaknáztatásra és ellenséges elemeknek felülkerekedésére. Mindenütt, de főleg ily államokban, az uralkodó egyéni jelleme, vezetése és befolyása lényeges hatással van az egész nemzet gondolkozására és az egész politikai helyzet alakulására. Kifogástalan élet és gazdálkodás mellett kedvezően alakul a helyzet és nő az uralkodó befolyása, és mind a kettő azon arányban romlik, amely mértékben szaporodnak és terjednek a kifogások és vádak mind a két irányban. Milán király és kormánya ezekről a főfontosságú mozzanatokról néha néha bizony megfeledkeztek. És ezeket a hibákat ellenségeik mindig ügyesen zsákmányolták ki. Most is ez a baj! Óhajtjuk, hogy orvosolva legyen és a válság békés, szép lefolyást nyerjen. De, hogy igy legyen A NEMZET TÁRCZÁJA. Junius 30. A NÍLUS ARAJA. REGÉNY. [jogosított font.) Irta: EBERS GYÖRGY. MÁSODIK KÖTET. (Folytatás.) 58 E férfi egész megjelenése különös, nem nagyon örvendetes látványt nyújtott, mert szikár, barnás alakja az aggságtól meg volt görbülve, valódi egyptomi arcza a széles arcz csontokkal és felálló fülekkel barázdás és oly redős volt, mint a tölgyfakéreg, fejéről az utoló hajszál is elveszett és arcza ugyancsak nem rég volt borotválva, de a szakáll helyén úgy nőttek a szürke kajsávok, melyek az áll és arcz mély redőiben gyökereztek, mint egy bokor, mely egy patak szűk medréből kandikál ki; a szorgalmas borotva oda nem furakozhatott be a bajcsikok után, melyek az arcznak rendetlen és ápolatlan kinézést adtak. Ennek megfelelt az aggastyán öltözéke is, ha ugyan a vászon kötény és fehér kendő, mely naplemente óta csüngött meztelen vállain, egyátalában megérdemlék e nevet és az utczán még sem tartotta volna őt senki koldusnak ; mert a vászon, melyet viselt, finom és hófehér volt és nagyon kiálló szemeiből, melyeknek éppen közefölött kicsi, de hosszú és sörteszerű szemöldökcsomók nőttek ki sajátszerűen, világos szellem, erős öntudat, és oly elriasztó szigor fénylett és csillogott ki, mely az alamizsna elfogadójának épp oly kevéssé illett volna, mint az erélyes, gyakran gúnyos vonás, mely e férfi ajkain otthonra talált. Ez öregember vonásaiban semmi szeretetreméltóság, semmi tetszetősség és lágyság sem volt és aki ismerő az ő életét, az nem csodálkozhatott rajta, hogy az évek nem voltak képesek érdességét és nyers ellentállási kedvét eloszlatni, vagy éppen ama nyájas elnézéssé változtatni, melynek gyakorlásában az öreg kor, mely annyiszor botlott, és annyit látott elbukni, gyakran tetszeleg magának. Nyolcvan év előtt született ő Philaen, a szép nílusi szigeten, a vízesésen túl az Isis-templom kerületében, az egyedüli egyiptomi szent hely mellett, melyben egészen Horus fiú koráig szabad volt pogány isteni tiszteletet gyakorolni, még pedig nyilvánosan. A nagy Theodosius óta egyik császár, egyik praefectus Augustalis a másik után, gyalogosokat és lovasokat egyaránt kényszerített a vízesésen átkelni, hogy a bájos nílusi sziget bálványimádásának véget vessenek ; de mindezek, a bátor blemmyaiak által, kik a sivatagban a folyam és a vörös tenger között lakoztak, vagy visszavonulásra kényszerittettek, vagy elpusztíttattak; mert ez a nyugtalan vándornép a philaei Isist védszentjének ismeré el és egy régi szerződés következtében védasszonyának képe annak papsága által évenkint ünnepélyes menetben vitetett a blemmyaiak elé és néhány hétig szabad volt annak körükben időzni is. Az aggastyán atyja volt a legutolsó boroskopja és nagyatyja legutolsó főpapja a phileai Isisnek. Gyermekkorát még az istennő szigetén élte át, később azonban egy császári légiónak sikerült a blemmyaiakat megverni, a szigetet körülvenni és a szent helyet kirabolni és bezárni. Az isis papok elmenekültek a bizánczi poroszlók elől és Horus Apollon atyjával, nagyatyjával és két ifjabb nővérével egész ifjúságát menekülésben töltő, mindenütt súlyos veszélyektől fenyegetve. Az üldözők és atyái vallásának gaz megsemmitői iránti gyűlölet volt az eledel, melylyel ifjúi kedélyét táplálták és ez a gyűlölet a legkeserűbb engesztelhetetlenségig fokozódott, miután Antiochiában az övéi a császári katonák által megtámadtattak és nagyatyja, két ártatlan nővérével együtt lemészároltatott. A püspök bujtogatására történt meg a borzasztó dolog, ki az idegen családban egyptomi bálványimádókat ismert föl és kinek a császári praefektus, egy elbizakodott és büszke patriczius, szívesen bocsátá rendelkezésére a fegyveres erőt. Csak a véletlennek vagy, mint az öreg monda, a »nagy Isis«-nek köszönhette, hogy atyja vele és a drágaságokkal szerencsésen megmenekült, melyeket az öreg főpap a templomi kincsek közül hozott volt magával. E szerint nem hiányzott neki az eszköz arra, hogy idegen név alatt utazzanak és végre Alexandriában telepedjenek le. Az üldözött ifjú nevét Horusz, itt annak görög alakjára változtatá és ezentúl a házban és iskolában Apollonnak hívták. Sándor városának gazdag taneszközeit a tehetséges ifjú tüzes hévvel használta fel, mélyen és fáradhatatlanul hatolt be a görög tudomány minden ágába és e közben atyja vezetése alatt az egyptomi boroskép minden ismereteit elsajátította, melyek e késői idő számára még mindig nem voltak elveszve. Atya és fia a főváros keresztényei és azoknak vallási csivódásai közepette is pogányok és isisimádók maradtak , és mikor az öreg pap magas korban halt meg, Horus Apollon Memphisbe költözött át, ahol csendes, visszavonult tudóséletet folytatott és csak néha ment a csillagvizsgáló toronyba a csillagászok, csillagjóslók és naptárcsinálók közé, vagy látogató, meg az alchimisták laboratóriumait, kik a keresztény Egytomban is buzgó hívei maradtak azon igyekezetnek, hogy a nemtelen érczeket nemesekké változ- tassák. Vegyészek és az égtanban jártasok, nemsokára felismerték az öreg fölényes tudományát és daczára epés, gyakran visszautasító lényének, nehéz kérdésekben mégis tanácsát kérdezék. Hire az arabokhoz is eljutott, és mikor arra került a sor, hogy Amrus mecsetjében az imafülkének megadják a helyes irányt Mekka felé, kikérték segélyét és az ő tanácsa döntött. Philippus orvost néhány év előtt az öreg betegágyához hívták és mert a kezdő művészete még akkor kevesek által vétetett igénybe, legjobb idejét és erejét szentelte volt neki. E közben Horus Apollont, az ifjú tudóst, mély műveltsége és komoly kutatóelméje vonzották hozzá és csakhamar meleg vonzalmat érzett iránta, a legmelegebbet, melyet övéinek halála óta egy felebarátja iránt csak táplált. Végre az idősebb a fiatalabb férfit oly gyöngédséggel zárta szívébe, mintha ez abban buzgólkodnék, hogy ismét jóvátegye azt, amit eddig a szeretetosztogatásban elmulasztott volt-Erősebben és odaadóbban egy apa sem csünghetett fián, mint ő az orvoson, és mikor egy visszaesés ismét közel hozta őt a halálhoz, Philippust bizalmasává tette, feltárta előtte külső és belső életének képét, kezdettől fogva és megígérte neki, hogy örökösévé teszi, ha az kötelezi magát nála mindvégig kitartani. Philippus, ki már elejétől fogva a legnagyobb részvétet érezte az agg, szellemdús kutató iránt, beleegyezett annak indítványába és miután ő is közelebb jutott volt az öreg tanulmányaihoz és néha részt is vett azokban, az öreg felszólita, hogy legyen segélyére egy mű bevégzésében, melyet halála előtt befejezni kíván. A hieroglyphizásról szólt az és egyes jeleinek értelmét, a mennyire megállapitni lehetett, volt hivatva megmagyarázni és az utókorra átvinni. Az aggastyán, ki csak egyptomi nyelven szeretett írni, és nem szívesen függetlenül téve azt görögül, ifjú barátját bizta meg azzal, hogy feljegyzéseit e nyelvre átültesse és e két, korukra és lényekre nézve oly különböző, de a szellemi igyekezetét illetőleg rokon férfi együttélése, az aggastyán sokféle különcrködésének, ridegségének és szigorúságának daczára, mindkét félre nézve kellemessé és előnyössé alakult. Horus Apollon egy óegyptomi pap módja szerint élt, amennyiben sok mosakodásnak és nyírásnak veti alá magát, alig evett mást, mint kenyeret, zöldségeket és szelíd szárnyasokat, megtartóztatá magát a hüvelyes veteményektől és nemcsak a már őseinek is adott sertés, hanem minden négylábú állat husá-*■ élvezetétől, sohasem használt mást, mint tiszta vászonruhát és bizonyos órákat tartott ama pogány imák elmondására, melyeknek bűvereje szerintük arra kényszerítené az isteneket, hogy az őket szólítóknak akaratát teljesítsék. Miként az öreg teljes bizalmával ajándékozá meg Philippust, úgy ez sem titkolt el ő előtte semmit abból, ami bensejében történt és ha egyszer meg is téve, akkor amaz csodálatos éleslátással érzé ki ezt. Az orvos gyakran beszélt atyai barátjának Pauláról és a szerető szív egész melegével festé le előtte a leány előnyeit, de az öreg már elejétől fogva ellenszenvvel viseltetett iránta, először is alighanem mint egy patriczius és praefektus leánya iránt. Akárki viselte is e czímet, az ő gyűlöletének tárgya volt; mert hiszen egy praefektus és patriczius volt oka azok véres halálának, kiket ő legjobban szeretett volt. Bár az antiochiai helytartó csak a püspök megbízásából cselekedett, de tetszett az öregnek és elejétől fogva tetszett neki és atyjának, hogy az egész vétket a praefektusra tolják; mert egy ősrégi papnemzetség sarjadékainak kapóra jött, hogy haragjukat egész teljességében másra vihetik, mint, mindegy bármily istenségnek szolgájára. Ha Philippus Paulának büszke nagyságát, előkelő lényét, alakjának, gondolkozásmódjának fenségét magasztalta, az öreg fölugrott és legtöbbször igy szólt: »Ez az, éppen ez az! Őrizkedjél, őrizkedjél fiú ! A kevélységet, önhittséget és felfuvalkodottságot, elvakultan a legnemesebb nevekkel illeted. E szó »patriczius« mindent magába foglal, a mit felfuvalkodottság és embertelenség alatt értünk és ezek közül a legrosszabbakat, legkeményszivübbeket, legnyervágyóbbakat prefektusaikká választják a bíborba öltözött majmok, kik a Ceesarok trónját gyalázzák meg. A milyenek ők maguk, olyan a fajzatuk is! Letipornak, porba dobnak mindent, a mit ők önhittségükben »kicsinek« neveznek; mi pedig, mi, te és én, minden, a mi a polgári életben munkálkodva mozgatja kezeit, mi vagyunk az ő buta szemeik előtt a megvetett kicsinyek. Jegyezd meg magadnak, fiú! Ma a patriczius leánya feléd mosolyog, mert reád, holnap eldob, mint a hogy félre lábaimat melegítő régi párduczbőrt, ha cziási napok jönnek!« Nem kevesebb ellenszenvvel, mi leánya viseltetett a mukaukas fia iránt még soha sem látott és mikor az orvos et mily mély harag foglalta el barátnője iránt, az aggastyán gúnyos nevetésben tör azzal a hatalommal bírna, hogy a szivek és a jövőbe nézzen, igy szólt: »Most marják és három nap mi fogják egymást! Gyűlölet és szerelem palota végpontjai. Mily könnyen fordul a kettő! Hasonló vér, hasonló gondolk efféle úgy igyekszik egymáshoz, mint ahhoz, mint a vas a mágneshez.« De ezek és az ezekhez hasonló figy az orvos érzelmeire csak kevés befolyást sőt még tüzes szerelmi vallomásának Pí házába való költözése után történt vi által sem rendült meg azon reménye, s végre is meg fogja nyerni. Ma reggel annának elhelyezése ügyében foglaltatott Paula örömest kész volt Philippusz Kyria előtti képviselőjéül, gyámjául elfogadni jelből nehezen viselhető kínnal azt vélte hogy agg barátja jól látott, hogy a pálezi és a hajadon szivében a gyűlölet szerel jett át. És mégis, Paula még soha sem mit szeretetreméltóan melegnek ő iránta, a hallá a leány hangját a vele való társ lágyan és szívélyesen csengeni, mint ma kertjében. Vidámabban és beszédesebben, nem fáradt bele, hogy hozzá forduljon Philippus lassankint belső kínját eltűn saját érzelemvilágát újra felvirágzani, lemi tehetségét növekedni érzé. Igen, ugy szebben és jobban még soha sem adott kiadatainak, mint e közelmúlt órákban. S tartóztatá vissza helyeslését, örömmel minden mondásába és mikor fél órával betegekhez ment vele, uj üdvözítő rém benne üdén zöldelve. Boldogan él.-J sulva engedett Paula azon kivár őt lakószobájába és ekkor, ott. (Folyt, kör más tényezőket és biztosítékokat is fel kell használni és érdekeinknek biztosítani. Ez a külügyi kormány feladata. Egyébként minden jót kívánunk Szerbiának, Risticsnek és főleg Milán királynak. BELFÖLD, Budapest, jan. 30. (Tisza miniszterelnök útja.) Tisza Kálmán miniszterelnök Tarkovich államtitkár kíséretében — mint a »B. Corr.« jelenti — ma este két napra Bécsbe utazott és vasárnap reggel tér vissza. A . .'niszterelnök valószínűleg csak egy pár nappal később utazik Gesztre. Báró Orczy miniszter ma este szintén Bécsbe utazott. Budapest, jan. 30. (A fiumei szabadkikötő megszüntetése.) A fiumei szabadkikötő illetve vámkürzet megszüntetése iránt már hoszszabb idő óta folynak tanácskozások. A megszüntetési módozatok tervezetének kidolgozása annak idején albizottságra ruháztatott, mely munkálatával már elkészült. Az albizottsági munkálat megvitatására Zichy Ágost gr. kormányzó enquete-ot hívott egybe, mely— mint a »Bud. Corr.« Fiuméból jelenti — ma kezdte meg tanácskozásait. A tárgyalásokon a kormányzó elnököl, s részt vesznek benne, a tengerészeti hatóság közegein kívül a pénzügyminisztérium részéről Turóczy Adolf pénzügyi főtanácsos és fővámigazgató, a kereskedelmi minisztérium részéről pedig Batthyány Tivadar gr. miniszteri titkár és tengerészeti előadó. A szabadkikötő megszüntetésének időpontját a bizottság nem fogja megállapítani ; ez a kormány, illetve, esetleg, a törvényhozás feladatát képezi. Választási mozgalmak. A vidéken. Vízaknáról írják a »Kolosvár«-nak: Vízakna város egyhangúlag megválasztott képviselője dr., Tisza István e hó 25-én érkezett választói körébe, alispánunk Csató János kir. tanácsos társaságában. A vasúti pályaháznál a szabadelvűpárt végrehajtó bizottságának elnöke , Kremnitzky Amand, meleg szavakkal üdvözölte a közszeretetben álló képviselőt s a nagyszámú bizottsági tagok és bandérium kíséretével, őt szállására, a Nendvich-féle villába kalauzolta, hol az összes szabadelvűpárti választók, nemzetiségi különbség nélkül, valamint az önkéntetűzoltó egylet és a bányamű személyzete nagy lelkesedéssel fogadták. A szabadelvűpárt nevében Szőcs Sándor pártelnök üdvözölte, kifejtvén beszédében, hogy az itteni egyhangú váratbitöa a tiszta meggyőződés őszinte nyilatkozata. Beszédét azon kéréssel fejezte be, hogy az országos érdekek mellett karolja fel a képviselő Erdély speciális érdekeit is. A közszeretetben álló képviselő meleg szavakban köszönte meg, úgy az egyhangúlag nyilatkozó bizalmat, mint a lelkes fogadtatást, s beszédét annak kijelentésével végzé, hogy nem lenne jó hazafi az, ki Erdélyt nem tartaná Szt.-István koronája gyöngyének, melyért mindent meg kell tenni. Beszéde lelkes éljenzéssel fogadtatott s a választó polgárság szép rendben oszlott szét. Ezután a képviselő megtekinte az újonnan épülő sós gyógyfürdőt, a sülyedt bányát, a honvéd emléket, miközben az este beállván, a választók barátságos vacsorára gyűltek egybe, mely a legkedélyesebb hangulatban folyt le. Másnap, délelőtt, vasárnap lévén, a képviselő is részt vett az Árpádkori református templomban tartott isteni tiszteleten, hol Sylveszter Domokos derék papunk tartott szép egyházi beszédet. Isteni tisztelet után a városház nagytermébe gyűlt egybe a választó polgárság, hova dr. Tisza István küldöttség által meghivatván, programmbeszédét tartotta meg, gyakori zajos éljenzésektől kísérve. A beszédet a következőkben ismertetjük: Dr. Tisza István mindenek előtt az immár befejezett általános választások eredményéről szólt, mely a szabadelvű párt fényes győzelmét mutatja. Egyik igen örvendetes mozzanat e győzelemben az antisemita párt veresége, mely párt minden létjog hiánya daczára, a 3 évi múlt választásoknál gyarapodott volt. Egy másik örvendetes jelenség a nemzetiségi képviselők számának apadása, ami teljesen igazolja, hogy népünk az egyes izgatók, demagógok vezetése alól mindinkább emancipálja magát, s így mint már e helyen elmondotta, alapos remény lehet arra, hogy a helyzet itt Erdélyben is megváltozik. A harmadik momentum győzelmünkben a mérsékelt ellenzék veresége, s bizonyos elégtétel a többségnek, hogy ez a párt, mely mindenféle válogatás nélküli eszközökkel küzdött egyetlen czéljáért: a kormánybuktatásért, és a legtöbb kerületet veszité. A nemzet bizalma a szabadelvű pártra bízta sorsát, mely pártnak programmja a fokozatos, folytonos haladás. De mivel erőnk csekély, számolnunk kell minden tényezővel, és így a haladás talán mérsékeltebb, mint sokan várnák, hanem így a már elért eredmények is, rázkódtatás által nem lehetnek kockázatnak kitéve. Sokszor vetik szemére pártunknak, hogy nincsenek nagy conceptiójú alkotásai, s hogy munkája csak foltozás. De ha a nagy konceptiók alatt egyszerre való nagy átalakításokat értenek, elég ezzel szemben arra utalni, hogy a jelenlegi viszonyok mennyire követelik a legnagyobb mérsékletet minden irányban. Sokféle bajaink között,legnevezetesebb a pénzügyi helyzet nehéz volta. Ámítás lenne azt hinni, hogy akad ember, ki azon momentán változtathat, de igenis teljes és biztos reménynyel hiszi, hogy szigorú takarékoskodással, s főleg a beruházások teljes megszorításával egyfelől, másfelől az indirect adók fokozatos fejlesztésével s általán az adók természetes fejlődéséből várható nagyobb jövedelmekkel, sikerül elérnünk államháztartásunk egyensúlyát. Igaz, hogy e pénzügyi politika nehéz, szigorú, sok önmegtagadást kíván, de ha a társadalom és egyéni takarékoskodás fog jó példával elöljárni, úgy könnyebben fog az czélhoz vezetni. Hisz jelenlegi súlyos állapotunk épp a társadalom által kívánt gyorsabb haladás és rohamosabb fejlődés által követelt nagymérvű befektetések következménye. Közgazdasági feladatok tekintetében a múltban már sok történt, s így remélhető, hogy azok gyümölcseit már a közeljövőben élvezni fogjuk. Itt egy igen fontos, sokat vitatott kérdéshez jutva, kijelenti, hogy ha még 8—10 év előtt a külön vámterületi rendszernek volt is némi előnye, az már ma teljesen elenyészett, s érdekünk ma sokkal inkább, mint valaha az, hogy nyers terményeink számára az egyetlen piaczot, az osztrák tartományokat, megtarthassuk. S itt még csak az Erdélyt specialiter érdeklő romániai vámszerződésről kellene nyilatkoznia, melyről köztudomású, hogy a tárgyalások fennakadtak, de a kérdésnek mikénti eldöntéséről biztosat most még nem mondhatni. A külpolitikai helyzetről ma sem mondhat egyebet, mint múltkori ittléte alkalmával, miután a viszonyok nagyon keveset változtak. Igaz ugyan, hogy most talán azért, hogy a választások a közfigyelmet lekötötték, nagy nyugalom van, s a békében mindenki bízik, még alig pár hóval ezelőtt a háború lehetősége izgatta a kedélyeket. De, mint már említő, a helyzet mitsem változott, s a mostani nyugalom csak anynyira indokolt, mint a pár hóval ezelőtti izgatottság. Bízni kell azonban a külügyi kormányzat bölcsességében, mely nehezebb időkben is biztos kezekkel vezette hazánk sorsát. Végül újból kijelenti, hogy a szabadelvű párt zászlója alatt kíván küzdeni s ígéri, hogy mindent el fog követni, hogy a választókerület megtisztelő bizalmát tevékenységével viszonozza. És ha az eredmény a várakozást talán annak oka nem a buzgóság hiányában, gyengeségében rejlik. Még egyszer kösztelő bizalmat. A beszéd végeztével a választó vében Tímár Károly üdvözölte a két köszönte, hogy oly tiszta képet adott , biztosította, hogy a Vízaknai választóki tántoríthatatlan fog maradni bármily jöjjenek, s a képviselő számára hosszú désére áldást kíván. Délben a képviselő terítékű bankett lett rendezve, mely nagyszebeni magyarság küldöttsége Pál kir. tanácsos közjegyző vezetése tett szellem és derült hangulat mellett, vadt együtt a társaság, a szellemes felk sorát élvezve. Este a választópolgár összejővén, szűkebb körű társaságban figyes vacsora, mely után képviselőnket két bandériummal, lobogó fáklyák fént sértük ki a vasúti pályaházhoz, hol az szívélyesebb volt. Szepsiből írják lapunknak a kör legnagyobb várakozással tekintettünk elé. Constatálnunk lehetett és kellett, Izék részéről be nem érték azzal, hogy eresztül vesztegettek volt, de még a válás: éjjel is számtalan leitatott szavazatot . Ez sem volt elég: a választás napján izéki jelölt állott ki az útra, járt fel és között, izgatott, csábított, kortesei is ellént, de lehetetlen volt, lelkesedéssel tikát eltántorítani, sőt miután minden kis sült egy ártatlan, nem is szavazó zsidót bosszújukban, hogy nem tudott részük szerezni. Végre eljött a záróra és mikor a nők kimondta, hogy Darvas Ferencz 1€ gél megválasztatott a kerület képvisel lelkesedésben tört ki a több ezerre men ahhoz hasonlót látni ritka eset. Húszon számtalan kocsi kíséretében érkezett mi választott képviselő. Csak aki látta, az igen lelkesedésre képes egy igazán érző iránt, kit szeret, ki iránt bizalommal és becsülésének kifejezést adhasson. A választási elnök a választási következő szavak kíséretében adtídőn hivatalos kötelességem teljesítés adom a megválasztásodat igazoló válás ez alkalommal kijelentem, hogy azok elvi szempontból nem szavaztak reád, özölnek, mert személyed ellen senkinek is lehet kifogása.« — Ekkor tört ki ujb leírhatatlan lelkesedés. — A lovas balmos kocsi, pár ezer, a vidék minden részeit választó és nem választó tömeg kiss indult a menet. Szepsi városában ne megállapodtak. Innen Bulcsára mentünk lakosai diadalkapujok előtt állva vártak, kák sorfala között be vonultunk,és ültünk Másnap, mikor képviselőnket haza ki meglepetéssel találkoztunk, 6 kilométern .tokából,Felső-Gagy, Alsó-Gagy és Csend lovas várt reánk, és mikor a fali lakosság virágokkal behintett utakon ki képviselőjét lakására. — Választásunk eletétől befejezéséig, minőnek párját talál czeglédi választásról Gubody gármester junius 28-iki kelettel a követ intézte a megye alispánjához. A képv után észlelt lázas izgatottság csillapul miért is a karhatalmul kirendelt egyiogságnak visszarendelése végett a helyparancsnokságot megkerestem. Van szentem ez alkalommal, hogy nagyobb sem történt; a választás napján egyetli bért voltam kénytelen letartóztatni .