Nemzet, 1887. augusztus (6. évfolyam, 1768-1796. szám)

1887-08-02 / 1769. szám

Budapest augusztus 1. Vájjon mi lesz a vége a legújabb botránynak, amelylyel Európát Párisból mulattatják : vájjon mi lesz a vége Ferry és Boulanger urak összeveszésének ? Akik a franczia szellem elsatnyulását hirdetik és vallják, azoknak nagy örömük telhetik a volt két miniszter párbajig élesített öszszekapásában, amely felől nap nap után részletes jelentéseket hoz a táviró; mások azonban, akik úgy tudják, hogy a Szajna partján, Európa szívében, egy nagy és hatalmas népnél, melynek szelleme, műveltsége, irodalma, művészete és ipara nélkül az európai civilisatio elképzelhető sem lennek azok, kik nem felejtették el, mit köszönhetnek E Európa összes népei Francziaországnak, azok döbbenve kérdik, vájjon csakugyan oda jutott-e Francziaország közszelleme, hogy ez a mérkőzés a legnagyobb esemény közéletében, hogy ez vonja magára összes előkelő tényezői érdeklődését. Ferryt, a volt kormányelnököt, két évvel ezelőtt a végleg lejárt politikusok közé szerették sokan sorolni Francziaországban. A gyarmatpolitika egy szerencsétlen fordulata söpörte el kormányát, mely addig tartósabb volt, mint a harmadik köztársaság kormányai rendszerint szoktak lenni ; de bukásakor az volt, az átalános hit, hogy Ferry bukása nem egy napra szól s hogy kormányzatának feltámadása szinte lehetetlenség. Az utána következett regime a maga radicali hajlamaival Boulangerban culminált. A szájas, népszerűséget hajhászó, száz milliókat költő, revanchera esküvő, couplet- ben megörökített hadügyminiszter lett a legkiemelkedőbb alak azok közül, kiket az utolsó években a franczia közélet előtérbe tolt , s egy pillanatra úgy látszott, mintha ez az alak túl akarna emelkedni a többiek színvonalán s mintha a neki, a viszonyok alakulása által juttatott jelentőség már-már történeti szerepet szánna nevének. De csakis egy pillanatig látszott így. Soha még oly gyorsan embert le nem taszítottak érdemetlenül kivívott népszerűsége tetőpontjáról, mint ez a volt hadügyminiszterrel Francziaországban történt. Nem bukása egymagában képviselte e letaszíttatást. Mikor Boulanger, utóda rendeletére, a múlt hó első hetében elutazott egy franczia vidéki városba, akkor még nagyhatalomnak tartották s a párisi csőcselék oly tüntetést rendezett neki, aminőre újabb időben a Szajna partján alig volt még példa. De ép e tüntetés után következett a franczia kamarának az az ülése, amely a szó szoros értelmében oly jellegű volt, mintha rögtönítélő bíróságot ült volna Boulanger fölött. A kormányelnöktől kezdve szinte az összes pártok képviselői — még a radicális Clemenceau is — kimondták rosszallásukat Boulanger modora, izgatásai, a nevéhez fűződő politika egész iránya felett, s a következő napok története megmutatta, hogy a franczia kamara e véleménye nem egy nálánál a népkegyben hatalmasabb ember túlsúlya ellen való védekezés, — hanem jogosult ítélet, melyre az illető nagyon is reá szolgált. Amit Boulanger azóta — directe vagy indirecte — tett, mind annak a bizonyítéka, hogy ez a lármás katona nem érdemelt jobb sorsot, mint azt, hogy leszorítsák a politikai cselekvés színpadáról. Hogy mily kétségbeesett eszközökkel küzd e végzet ellen, mutatja legközelebbi provocatiója Jules Ferry ellen. Rouvier-vel, Spullerrel, Ferronnal, a hatalmon levő miniszterekkel, kik a jelszót ellene kiadták, nem kezdhetett ki. Arra szakítania kellett volna állásával, rangjával s a miniszter utódait provokáló tábornok még a franczia különlegességek közt is szerfelett ízléstelen valaminek látszott volna. Ferryt szemelte ki tehát, a szintén »lejárt« nagyságot, kiről tudható, hogy népszerűség nem övezi s kivel szemben föllépése nem esik oly megítélés alá, mint esett volna különben. S a provocatió sikere emlegetés tárgyává teheti, s a conflictus, ha ellenfele bármi módon fölül kerekedni engedi, még népszerűsége visszaszerzésére is vezethet. S a népszerűség birtokában Boulanger holnap ismét oly veszedelmes lehet, mint tegnap volt, s azért, hogy a franczia pártok egyetértenek, nem pusztán elítélésében, hanem abban is, hogy ez a gyorsan népszerűvé lett katona egyáltalán nem számottevő tényező, s azért e veszedelem a franczia közéletre nézve nem kisebb, sőt nagyobb lehetne. íme ez a jelentősége Ferry és Boulanger mérkőzésének. Erről az erőlködésről a népszerűség visszaszerzése iránt, adnak hírt a táviratok. S ha golyóváltásra kerül a sor, Boulanger golyója nem csupán Ferrynek van szánva, hanem mindazoknak, kik politikai bíróságot ültek felette a minap és elítélték. S ez oly nyilvánvaló, hogy minden közéleti tényező tudja és látja Francziaországban, s mégis minden tényező engedi történni. A közszellemnek szüksége van idegesítő látományokra: ez a mérkőzés olyan, tehát kedve telik benne. Pedig a franczia viszonyok alakulása nem a Ferry és nem a Boulanger urak párbajától függ. S igen szomorú lenne, ha annak kimenetele bármiben is irányadóvá lehetne egy ország közviszonyaiban. A franczia közéletben a legutóbbi válsággal, ugyanazzal, mely Baulangert Clermont Ferrandba küldte, tagadhatatlan s bár ma még nem teljesen érvényesülő, mindazonáltal igen mélyreható fordulat állott be. Évtized óta ez volt az első válság Francziaországban, mely a hatalmat azok kezéből a kik előbb bírták, nem olyanok kezébe adta, a kik a túlzásra előzőiknél is jobban hajlanak. A radicalizmus felé való végzetes haladásban a Rouvier-kormány létesülése képezte eddig az egyedüli határozott megállapodást. S úgy látszik, hogy nemcsak e kormány létesülése, hanem egész működése, tevékeny- sége és szelleme bizonyos határozott negatiot képvisel a subversiv elemekkel szemben seninek fölérzése máris oly jelenségeket provo-í A NEMZET TÁRCZÁJA Aug. 1. Iskolai vizsgák Alcsuthon. Alcsuth, jul. 31. Az alcsuthi kastélynak ma nagy napja volt. Nem valami fényes ünnepély tette e napot nevezetessé, nem olyan természetű ünnepély legalább, aminekről a fejedelmi családok tagjainak otthonát legtöbbször emlegetni szokták. De azért méltó megemlékezni a kastély e napjáról. József főherczegnek a növendékkort elért két fia, fenséges szüleik jelenlétében, magyar középiskola hazafias tanárai előtt vizsgálatot tettek ma a tárgyakból, melyek törvényeink s tanrendszerünk értelmében azon osztályokban, a melyeket a főherczegek az idén végeztek, kötelezők; s hogy ez a nap az alcsuthi kastélynak nevezetes napja volt, az csak kiegészítő vonásul szolgál ahoz a képhez, a mely Alcsuthról minden magyar ember előtt úgy is ismeretes, s mely e főherczegi otthont úgy tünteti fel, mint a melynek — fénye és pompája mellett — fő jellemvonása a családiasság. A főherczegi családban az ifjú főherczegek tanulmányai, haladása, sikere iránt a legteljesebb, s legközvetlenebb érdeklődés nyilvánult, s kevés polgári család van, melyben szülők s testvérek több gonddal, több örömmel járultak volna hazaszerte szeretett gyermekeik s testvéreik vizsganapjának fő gondjához s öröméhez mint amenynyit az alcsuthi kastély fennséges urai részéről volt alkalma tapasztalni azoknak, a kik e vizsgálatok tanúi lehettek. Két cs. k. főherczeg vizsgázott; József Ágost és László, József Ágost főherczeg ki 1872. aug. 9-én született s igy most ép 15 éves, a gymnasium ötödik,és László főherczeg, ki 1875. julius 16-án született s igy most tizenkét éves, a gymnasium második osztályából. A vizsgálaton jelen voltak: Fenséges Klotild főherczegnő az édes anya ;Margit főherczegnő a jó nővér, és József főherczeg az édes atya; továbbá Holdházy János apát-kanonok nevelő ; Malatin Gotthárd és Köpple Károly tanárok. —Vaszary Kolos pannonhalmi főapát, Francsics Norbert győri kath. főgymnasiumi igazgató; a győri tanári karból Hunfalvy Bopis és Kisfaludi Tóbiás. — A vizsgálat harmadfél óráig tartott. A kis fenségek minden tárgyból valóban kitűnően feleltek. S hogy a nevelés szelleméről a fiatal keblekben honoló, emelkedett érzésről és a magyar anyanyelv irályi kezelésében elért haladásról, mely a főherczegek egész nevelésének irányára nézve tájékoztatóul szolgálhat, mindennél meggyőzőbb bizonyítékot szolgáltassak : közlöm itt az idősb főherczeg két, ez alkalommal készített magyar dolgozatát, szó szerint. Az olvasó láthatni fogja azokból, hogy az alcsuthi kastély ifjú főherczegei méltó fiai szüleiknek, s hogy a szellem, a melyet ez ifjú lelkekbe magyarul nevelnek, a nemesért és szépért való lelkesülés fenkölt szelleme. A két dolgozat így hangzik : »Szeresd és imádd az Istent.« — Értekezés. — Láttad-e már a kis fecskét, mennyire keresi az ő, eledel után járó szüleit? s ha látja visszatérni, mennyire örül, hogy simul hozzájuk, mintha csak azt mondaná: »Szeretlek, mert jó vagy!« Láttál-e már egy kis aranyfürtü gyermeket, mikor puha karját a szerető édes anya nyaka körül fonja, s még nem tudja, de akarja kimondani: »szeretlek, mert jó vagy!« Nem jut-e ilyenkor gyermekséged szép álma eszedbe, mikor azt még te is úgy mondtad ? — Ebből láthatod, hogy mit tesz szeretni! De hát ki adta annak a kis fecskének szüleit ? Ki adta ama kis gyermeknek az édesanyát ? nemde Isten ? Ebből meg azt láthatod, hogy őt mindennél jobban kell szeretned. E szeretet alapját Isten jósága képezi, mert igazán csak akkor fogjuk szeretni, ha elgondoljuk: minő végtelen jó irántunk! Ő adta s tartja fenn életünket s egészségünket; az ő keze vezet az élet utáin, tart és egykor magához emel, ha megtartjuk, a mit parancsol. Még soha senki sem szeretett és szerethetett úgy, mint Isten, mert szent vallásunk tanítása szerint, egyszülött fiát adta érettünk! Másrészt, ha széttekintünk a nagy mindenségen, a legtávolabbiról a legközelebbire, a legapróbbról a legnagyobbra, a legegyszerűbbről a legnagyobbszerűbbre; ha látjuk, hogy minden az ő alkotása, hogy minden az ő kormányzása és felügyelete alatt siet czélja felé , úgy szeretetünkkel a csodálat és bámulat érzete olvad egybe. Csodálni fogjuk őt, a végtelent, ki hozzánk végesekhez leereszkedik. Bámulni fogjuk őt, ha megismerjük igazságosságát, mely egyrészt oly nagy áldozatot kíván parancsának megszegéséért, másrészt a szomjazónak nyújtott pohár vizet sem hagyja jutalom nélkül. A szeretet, csodálat és bámulat érzetének e vegyülete az, mit emberi nyelven imádásnak nevezünk, mely fölemel ahhoz, a kitől vagyunk, a kié vagyunk, s a kié kell egykor egészen lennünk! József Ágost frig cál, mintha a franczia társadalom jó ideje háttérbe szorult conservativ tényezői hajlamot éreznének megalkudni a viszonyokkal, kilépni a cselekvés szinterére s a köztársaságot megbékéltetni azon elemekkel, melyeket sohasem lett volna szabad a mellőzöttek közé juttatni, egyszóval visszaadni a társadalmilag irányadó tényezőknek a politikai hatalmat is. Mindenki tudja, látja, hogy ez a feladat sokkal nehezebb, mint a napi természetű függő kérdések megoldása szokott lenni. Itt rendszeres ellentétek kiegyenlítése forog szóban, ami nem történhetik meg százados hagyományok és előítéletek mellőzése nélkül. De a tények ereje kényszerítő, s ha Francziaországot állandón meg akarják menteni a túlzók uralmától, amihez eddig minden évben közelebb jutott, akkor a conservativ és liberális tényezőknek a létező alkotmány alapján sorakozniuk kell egymás mellett, ami a mostani — monarchikus és köztársasági — pártcsoportosulás teljes elenyésztére vezetne. Ez iránynak máris vannak szószólói minden franczia mérsékelt párt kebelében, s ha valami, ez az irány létesíthetne ott tűrhető állapotokat. S az igy regenerált franczia közélet nem a Ferry-Boulanger féle párbajok botrányaival mulattatná az európai közvéleményt, hanem visszafoglalná abban az őt megillető komoly, nemes, vezérszerepet. jbe: per. Budapest, aug. 1. (Óvóintézkedések a cholera ellen.) Az Olaszországban fölmerült cholerára vonatkozólag a belügyminiszter a következő újabb körrendeletét intézte a törvényhatóságokhoz : Miután a legújabb tudósítások szerint a cholera Olaszország déli részében, különösen Siciliában és Calabriában még mindig nem szűnt meg, sőt annak szórványos esetei ott már több apró községben is jelentkezvén, a cholera az első góczpontból tovaterjedni látszik; az ily megtámadott vidékekről a cholerának tovahurczolása a mostani fejlett közlekedési viszonyok mellett könynyen bekövetkezhetvén, intézkedés teendő azon czélból, hogy a Siciliából vagy Calabriából érkező utasok ott, ahova huzamosabb tartózkodás czéljából érkeznek, még azon esetben is, ha utazásuk közben már vesztegintézeti kezelést állottak ki, megérkezésüktől számított három napig tartó szigorú orvosi megfigyelés alá vétessenek, ruhaneműjeik megvizsgáltassanak és amennyiben a ruhanemüek szennyeseknek vagy ürülékekkel fertőzötteknek találtatnak, azok haladéktalan kimosatása, illetőleg szigorú fertőtlenítése eszközöltessék. Azon esetben pedig, ha ily utasnál choleragyanús betegedés tünetei mutatkoznának, az ily betegek azonnali gyógykezeléséről és tökéletes elkülönítéséről hatósági gondoskodás történjék. Miről a törvényhatóságot azzal értesítem, hogy haladéktalanul tegye meg a kellő intézkedéseket arra nézve, miszerint törvényhatósága területén a Siciliából vagy Calabriából érkező utasok megérkeztük után azonnal bejelentessenek az illetékes hatóságnak, a hatóság pedig a vett bejelentés után haladéktalanul intézkedjék az iránt, hogy az ily egyének orvosilag rögtön megvizsgáltassanak és jelen rendeletem értelmében azonnal orvosi megfigyelés alá vétessenek. Felhívom a törvényhatóságot, miszerint ezen rendeletem pontos keresztül viteléről és a végrehajtás ellenőrzéséről A tavasz. — Leirás. — Óe itt vannak a fecskék! Elment a szigorú, mogorva tél, és ime mit látunk ? azt, hogy már semmi sincs kemény, csillogó hókristálykák ezrével borítva, nincsenek a sűrü, nyirkos hideg ködök, hanem a fák gyengéd üde zöld levelekkel boritvák, a rétek szintén csillogó harmatgyöngyök nagy sokaságával diszitvék. Oh mily friss, üde minden, a kis fecskék csicseregnek, a csalogánykák bús dalaikat hallatják, az illatozó virágok vagy fák körül meg a méhecskék és lepkék keringenek. Mily öröm az a jó gazdára nézve, mikor kimegy földjeire és gyönyörködik a smaragzöld vetéseken, hallgatja a vetésben bujdosó pittypalatynak egyhangú füttyét, vagy a magasban járó pacsirta énekét. A gyermekek kertjeikben játszanak, vagy kis házakat építenek maguknak, s kertészkednek. Már nyílnak a tulipánok, kibontják lassan gyengéd szirmaikat, a gyöngyvirágok kis ezüst harangjait szelíd szellő lengeti, mintegy jól érzik magukat benne. A balzsamos illatú rózsát kinyitják téli takaróikat és először kidugják kis finom leveleiket s bimbóikat, azok meg fölpattanva kidiszitik az eddig még csak zöld cserjét mindenféle színűre. Oh mily jól érzi magát ezek között az ember, minden kimegy a mezőre, rétre. Mindenfelé új életet, ifjúságot találunk, az ég is friss kék színbe öltözködik, a hegyek vörös feje zöld koszorúval van övezve, mind örülünk e szavakat mondhatni ! »a tavasz rózsás kebelét kitárta!« József Ágost fhg. szigorú felelősség terhe mellett gondoskodjék. Budapesten, 1887-ik évi julius hó 26-án, a miniszter helyett Lukács György államtitkár. Hi "CT L F D L 3D. Budapest, aug. 1. (A népjog átalakítása végett összehívott conferentia.) Londonban a napokban értekezlet ült össze, mely sir Travers Twiss elnöklete alatt a népjog átalakítása és könyvbe foglalása iránt tanácskozott. Az értekezlet először a nemzetközi szakemberek kedvencz tervével, a választott bírósággal foglalkozott. Richards békeapostol fejtegette a haladást, melyet az intézmény 1883 óta tényleg tett és felhozott hat, választott bíróság által elintézett esetet, így a Hollandia és Szt. Domingo között felmerült vitás ügyet Grévy elnök döntötte el. A Fidjiben lakó német alattvalók részéről területek átengedése iránt támasztott igények a londoni déli tengeri választmány által nyerték megoldásukat. Spanyolország és az Egyesült Államok a Washingtonban levő olasz miniszterhez, Blanc báróhoz fordultak, midőn a spanyolok Manillában egy amerikai hajót csempészet miatt lefogtak volt. A kártérítések ügyében, melyeket Angolország, Francziaország és Olaszország Chili ellen támasztottak, a Chili s Peru között legutóbb folyt háború után, vegyes választmány döntött. Richards azonban nem jogosan hozta fel a Pensdeh-ügy elintézését, mivel a bíráskodásra felszólított dán király ez ügyben sohasem mondott ítéletet. Annál fontosabb a XIII. Leo által, mint békebíró által eldöntött Karolina-ügy. Legmesszebbre megy egy Columbia és Honduras között kötött szerződés, melynél fogva mindkét fél választott bíróság elfogadására kötelezi magát minden közöttük felmerülő vitás ügyben. Ez az első ilyen nemű béke- és barátságszerződés, melynek létesítése Richards-ot arra az indítványra bátorította fel, hogy Angolország és az Egyesült Államok hasonló módon mindennemű czivódásnak békés elintézésére biassanak rá. A Richards-féle javaslat fejtegetése közben Levi Leone tanár, az állandó hadseregekre utalt, melyek a választott bírósági intézménynek legnagyobb akadályát képezik. Webster a mellett emelt szót, hogy a választott bíróság főképen halászati jogba vágó ügyeknél érvényesüljön. Lawson Wilfrid tréfás és gúnyos módon kelt ki a régi elcsépelt mondás ellen: »Sivis pacem, parabellum,« és beszédjével a hallgatóság körében nagy derültséget keltett. Másnap S i e v e k i n g s dr. elnöklete alatt folytak a tárgyalások a szállítólevelek és azon kötelezettségek mértéke iövében, melyek a kereskedők és hajótulajdonosa!-'s felmerült tengeri szerencsétlenségek alkainl keletkezhetnek. Részt vettek a vitában Hill, Glover, Wendt dr. és Clunet Párisból. Clunet azt a javaslatot terjesztette be, hogy a consulostat, fel kell hatalmazni oly házasságok megkötésére, melyekben a saját nemzetségebeli férfiak és azon országbeli nők kelnek egybe, amely országokban az illető consulok megbízva vannak. A conferentia ehhez azt fűzte, hogy először okmányilag kell bebizonytani az illető idegennek, hogy hazájában az így kötött házasság érvényességgel bírna. Végül a conferentia tagjai a Lord Mayor által rendezett lakomán jelentek meg, melyen a londoni főconsulok, az amerikai követ, Sieveking dr., Pease, Wartegg, Goldsmid Julian vettek részt. Samnak, az ügy érdekében, s a szorosan fölvett kérdéssel is foglalkozva, bizonyos általános nemzeti körülményekre és hazai viszonyokra is kitérni. * Mindenek előtt az a sokszor hangoztatott magyar aristocratismusról szólló tan, amelynél fogva, s amely szerint, — és P. ur szerint is — a magyar faj nem volna jó gyár munkás, egy igen nagy tévedésen alapszik; mert a magyar munkás a világ legjobb, legfegyelmezhetőbb munkása; mert önként gyakorolja az engedelmességet és fegyelmet, s nem alattomoskodik, nem conspirál; s éppen mint az angol munkás, saját kalyiba, házacska után vágyódik, a más nagy házát nem irigyeli. Jól bánó, rendesen fizető urának vérével és hűségével szolgál. Igaz, hogy jogtalanságot és méltatlanságot nem tűr. De hát tűr-e ilyesmit az angol munkás ? És még sincs a világnak megközelítő olyan jó munkás népe, mint azon két millió gyármunkás, a mely London új külvárosait alkotta s a mely ott mind saját házzal bír. A belga munkás-kaszárnyák rendszere, s a németeké is, a socialismus jogos szülőfészke. Ezen rendszert P.ur tévesen ajánlhatja követésre méltónak, s ez csak ott engedhető meg, ahol valamely gyár távol esik az emberlakta vidékektől, s a népes városoktól. A fővárosok, ahol a kormányok, hivatalok székelnek és főurak laknak, ritkán válnak be jó munkást tartó és adó helyekül. London sokáig nyögött e bajban, azért ragadta el tőle a gyáripari fennsőbbséget Manchester, Leeds, Glasgow. A nagy urak kényelmes szolgálattevői, s a fővárosi fény roszul hatottak a munkás erő képződésre Londonban. A londoni külvárosokba újabban visszatelepedett munkás népet, a közeli gyártelepekről, a munkás lakókat építtető társaságok hozták oda, s az olcsó közlekedés. Az kezdő gyáripari életre bárhol, valamely munkaerőben bővelkedő népes nagy város volt a legelőnyösebb. Hogy a munka olcsó legyen, erre nézve állandó, tartós munka kell. A berlini kőművesek, két év előtt sikerrel strikeoltak, 5—6 márka napidij helyett 7-et értek el. A tégla és habarcs hordók 5-ig fölvitték; ez 3 —4ért napidij a túltömött népességű államban, ahol a gyári munkások keresete a vidéken 40—50 kv naponként ,de ez állandó! A szegedi fonógyár kevesebbet fizet egy órára, mint bármely cseh vagy szászországi gyár. A szegedi dohánygyárba állandó szolgálatra 15 frt havi díj mellett ajánlkoztak erős férfi munkások. Sok munkást képeztem és fegyelmeztem az életben. A szegedi dohánygyárba menők is hozzám jöttek ajánlatokért. Ahol 100 munkás kelett, 500, sőt 1000 is jelentkezett. A vezetésem alatti munkások között, soha egyetlen esetben sem kellett a rendet és fegyelmet, idegen személynek vagy bíróságnak helyreállítani, sőt egyetlen esetben sem volt egyesekkel sem baja. Az eszmék világa csupa föltevéseken épült, a gyakorlati élet tényeken alapszik. Szeged aristocraticusnak nevezett munkásai közül, most is 6 — 800 dolgozik a nem aristocraticus rusznyákok között, Galicziában, sáncz munkán, s ugyanannyi Romániában vályog vetéssel van elfoglalva. De ez a nép nem olyan mint a székely, hogy részben is künn maradna, s hogy itthon szégyenelne hasonló munkát végezni. A Iparunk ügyéhez. — Észrevételek Jágocsi Péterffy József urnak a szegedi posztógyár ügyéhez irt czikkére. — A »Nemzet«-nek f. hó 24-én megjelent, 202. számában, J. Péterffy úr — fölteszem, hogy a legjobb akarat által vezéreltetve — Szegednek nagy hátrányára fejtegeti, az itt tervbe vett posztógyár kérdését. Minthogy ez a kérdés, a P. ur által fölvetett alakban, sok más igen lényeges nemzeti körülményekkel és kérdésekkel vág össze; szabadságot veszek ma A NÍLUS ARÁJA. REGÉNY. [Jogosított ford.) Irta: EBERS GYÖRGY. MÁSODIK KÖTET. (Folytatás.) 72 De ismét perez perez után telt el, a negyedórából félóra lett és Orion még mindig hiába várta a szüzet. Az örvendetes várakozás már régen türelmetlenségre, a türelmetlenség a sértett méltóság érzésére és ez elfojtott dühre és keserű haragra változott át benne, mikor végre Paula helyett Pulcheria lépett az ebédlőbe és annak megbízásából arra kérte Oriont, hogy jöjjön a kertbe. Túl sokáig tartották vissza a zárdában. Mint a füst, melyet a méhész a méhkasba bocsát be, úgy ijesztő föl és zavarta összevissza a rémhír a csöndes ájtatos testvéreket megszokott nyugalmukból. Ma a legértékesebbet kellett összecsomagolni és ámbár Orion kijelentette, hogy csak csekély számú láda és zsák kaphat helyet a dereglyén, mégis ez imazsámolyát, amaz egy nagy szentképet, egy harmadik egy réz balüstöt és egy negyedik, ötödik és hatodik meg éppen a nagy szekrényt czipelte elő, Ammonius vértanú csontjaival, melyeknek a templom különös szent hirét köszönhette. Hogy e tulságnak gátat vessen, a fejedelemasszonynak egész tetterejét és méltóságát fel kellett használni és nem egy becses, de nagyon terjedelmes tulajdonnal visszautasított testvér, sírva vonult vissza kincsével. Az apáczák főnöke csak akkor szentelhette magát egészen Paulának, miután a magukkal viendők áttekinthetők voltak. Ekkor a szüzet tiszta és értékes egyszerűséggel berendezett lakószobájába vezette és ott meleg részvéttel engedé meg, hogy Paula kiöntse előtte szivét. Aki e kettőt így együtt látta, könnyen azt hihette volna, hogy itt a nyugtalanított leány tanácsot keresve menekült az anya szivére, mert az agg főnöknő ifjú korában nagyon jól hasonlíthatott Tamás leányához, csakhogy a hajadon előkelő és mégis bájos magatartása, a matrónánál, fenséges, leereszkedő méltósággá változott át és daczosan összecsukott száján már nem látszott meg, hogy az egykor arczának bájos ékessége volt. Míg a leány vallomásait kisérte figyelemmel, nyugodt szemeinek kifejezése, melyek csak akkor lángoltak fanatikusan, ha lelkét vallási buzgóság ragadta meg, nem ritkán változott és valóban nagyon különböző dolgokat is hallott, mert Paula e párbeszédet úgy tekinté, mint gyónást és az anyai és egyszersmind papi barátnő előtt semmit sem hallgatott el mindabból, ami külső életében, lelkében és szivében végbe ment, mióta a mukaukas házába lépett. Lelkének egyetlen redőjét sem hagyta leplezetlenül, semmit sem szépített vagy rejtett el és mikor kedvesének azon erőteljes törekvését festé le, hogy az élet egész komolyságát megragadja, a szerelem és lelkesültség elragadták, hogy annak rövid, de mély árny által elhomályosított képét annál tisztább fényben ragyogtassa. Miután Paula végre elvégzé gyónását, a fejedelemnő sokáig néma maradt; azután pedig magához vonta a leányt és szeretetteljesen kérdé: »És most ? Nemde, most ott benn ösztönöz és az valami, hogy szabad folyást engedj a szenvedélynek, mely oly idegen módon ejtett hatalmába, hogy a szeretett férfi kitárt karjaiba repülj, odaadd magad neki és igy szólj : »Itt vagyok, tied vagyok! Hívd a papot, hogy megáldjon minket! — így van-e, jól látok-e ?« Erre Paula mélyen elpirulva intett, az aggnő pedig keblére vonta fejét és elgondolkozva válaszolt: »Láttam őt, mikor négyes fogatát hajtotta el mellettem és e közben a görög pogányok több híres szobrára gondolok. Szépség, születés, vagyon, sőt még szellem és tehetségek is, minden, ami egy Paula szivét megnyerheti számára, az övé és az — látom — örömest engedi l át neki szivét.« És a leány újra intett és az aggnő halk sóhajjal és mintha csak nagy nehezen sikerült volna neki valami megmásithatatlannal megbarátkozni, folytatta: »így hát minden intés hasztalan volna. Ő csakugyan , nem a mi hitünkön van, ő . ..« »De hogy mennyire tiszteli azt,« kiáltá Paula, »azt megmutatja, midőn érted, a tieidért szabadságát és életét teszi koczkára.« »Mondd a kedvesért«, viszonzá a fejedelemnő. »De hagyjuk ki ezt a játékból, bármennyire fáj is nekem, hogy Tamás leányát egy jakobita feleségének iUADÓ-HÍVATALi ! Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint Előfizetés:ld.,t: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ................................................. 2 kr. 3 hónapra ................................................. 6 » 6 hónapra ......... ......... ......................... 12 » Az esti kiadás postai kiadtiköéséért felülfizetés havonként 36 kr., negyedévenként 1 » Egyes szám 5 kr. Szerkesztőség : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 5 kr. 1769. (21.) szám. Budapest, 1887. Kedd, augusztus 2. VI. évi folyam.