Nemzet, 1887. szeptember (6. évfolyam, 1797-1826. szám)

1887-09-01 / 1797. szám

SzBAKBE vá­ros Sö: ferencaisk-tere, Athenaeum-épület, I. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk és Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK így mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum­-épület) küldendők. ________ Egyes szám 5 kr. _______ Reggeli kiadás. VRDŐ-IVATAt,? Ferencsiek-tere, Athenaeum-épület, föld**sat, Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda* pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra 2 fil 3 hónapra «»«.. .................. 6» 6 hónapra 12* Az esti kiadás postai különküldéseért felfll­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1­ » Egyes szám 5 kr. 1797. (239.) szám. Budapest, 1887. Csütörtök, szeptember l. VI. évi folyam. Fiaink és az életpályák. — Befejező közlemény. — Budapest, augusztus 31. Bulgária helyzete nem akar tisztázódni. Az Ernroth tábornok kiküldetésére vonat­kozó hírek nem látszanak ugyan megvaló­sulni, legalább nem abban az alakban, mint eredetileg szárnyra bocsáttattak, de másrészt , maguk a bolgárok magatartása sem olyan, mely a helyzet tisztázását előmozdíthatná. Annyi hosszas vajúdás után az eddigi kabinet megmaradása, nem tekinthető meg­nyugtató megoldásnak. Nem is szólva arról, hoffo méer ez utóbbi hír is igazolásra szorul. Ha az új fejedelem rögtön azzal kezdi ural­kodását, hogy a régi kabinetet meghagyja hivatalában, akkor mindenki belenyugod­hatott volna ebbe a megoldásba, és nem kereshetett volna semmi kedvezőtlen ma­gyarázatot. A­mi akkor c­éltudatos eljá­rásnak, a nemzet és a fejedelem ingat­atlan bizalmának látszhatott volna, az ma egé­szen más sziliben tűnik fel. Ne feledjük, hogy Coburg herczeg azzal a határozott czélzattal ment el új országába, hogy új kormányt ala­kít. Ne feledjük el, hogy a kísérlet ebben az irányban meg is történt. A kabinet elnöksé­gét sorra kínálták Péternek, Pálnak. És nem akadt, a­ki elfogadta volna. Az egyik azzal védekezett, hogy nincs többsége, habár eddig is kormányon volt. És akkor felmerül a kér­dés, hogyan kormányozhatott eddig? A má­sik meg épen azt hozta fel mentségére, hogy nagyon is nagy befolyása van. És ekkor fel­merül az a sokkal szomorúbb kérdés, komo­lyan veszik-e a bolgár államférfiak feladatu­kat és nem vesztik-e el akkor eddigi bámu­latos tapintatukat és kitartásukat, mikor arra legtöbb szükségük volna? E belső zavarok és érthetetlenségek te­szik Bulgária helyzetét igazán válságossá és nem az Ernroth tábornok kiküldetésére vo­natkozó hírek. A berlini szerződés semmi jo­got nem ad Oroszországnak egy külön biztos kiküldetésére. Azt meg alig lehet feltenni, hogy a hatalmak egyetértő határozattal utó­­lag ily jogot adnának Oroszországnak. A­minthogy az sem valószínű, hogy Oroszor­szág a dolgok jelen állásában oly lépésre ra­gadtathatná magát, mely nyílt ellentétben áll a berlini szerződéssel, a­melynek betűje, ha nem is szelleme oly kényelmes eszközt szol­gáltat neki Bulgária jelenlegi kormányzói és fejedelme ellen. Biztost csak a porta küld­hetné. De lehet e a portáról föltenni, hogy ő egy idegen alattvalót ruházhatna fel ily nagy és kényes feladattal, a­nélkül, hogy azáltal teljesen Oroszország kész szolgája gyanánt mutatná be magát az egész világnak ? Ha végig nézünk Törökország mai po­litikáján, akkor az igaz még az utóbbi sem látszik lehetetlennek. Törökország ma majd­nem ugyanazt a szégyenletes gyönge szerepet játszsza Oroszországgal szemben, mint a hun­­kiar-iskelessi véd- és daczszövetség idejében. És ha ötven évvel visszamegyünk a történe­lemben, látunk oly helyzetet, a­melyben Tö­­­­rökország talán nem rettent volna vissza még ily megaláztatástól sem. De ez a szerencsét­len porta éppen azért, mert megpróbálta már egyszer az orosz barátságot is, alig lesz haj­landó abba ismét annyira elmerülni. S h­a­­ hajlandó volna is rá, hiányzik belőle az, a­mit annyi hányattatása közben rég elvesztett: az akarat. Ma a próféták örökösében alig mű­ködik más életerő, mint a legteljesebb vis m­ertiae. A­ki arra akarja a portát rábírni, hogy valamit ne tegyen, annak az esélyei mindig kedvezőbbek lesznek, mint annak, ki bármi parti a tény borlént biván tollo Még az egyptomi conventio meghiúsulá­sát is jóval nagyobb részben tulajdo­níthatjuk e minden cselekvéstől való ir­tózásnak, mint az orosz befolyásnak. Ak­kor Oroszország azt kivánta a portától, hogy ne tegyen valamit. S a­ki a padisabtól ma ezt kívánja, az mindig barátságos fülre talál nála. Ha ellenben arról volna szó, hogy Oroszország azt követelné a portától, hogy egy orosz alattvalót tegyen biztosává, akkor az orosz befolyásnak is meg kellene küzdeni a török tétlenségi vágyával, és akkor az orosz esélyei már távolról sem oly kedvezők. Tö­rökországban ma hamarább vihető ki, hogy tétlen maradjon, mikor a legkisebb tevé­kenységgel megmenthetné magát a romlás­tól, mint az, hogy bármi kis tevékenységet fejtsen ki, ha azzal a legnagyobb és legkéz­zelfoghatóbb előnyök is járnának. Törökország igen valószínűleg nem fog mozdulni. Nem mozdult akkor, mikor egész Európa szívesen látta volna beavatkozását Kelet Rumeliában. Miért mozdulna most, mi­kor legfölebb egy-két hatalmat elégíthet ki azzal és egy csomót maga ellen zudítana? A helyzet súlypontja ma is változatla­nul Sophiában van. A bolgárok helyzete ma kedvezőbb inkább, mint volt. Ha rendet fog­nak csinálni, alig valószínű, hogy bárkitől kellene tartaniuk. A német cancellár minden igyekezete a béke fentartására irányul, a­mi már magában is kizárja bármely hatalom erőszakos beavatkozását a keleti ügyekben. Törekvéseit úgy látszik siker fogja koronáz­ni ismét. Az orosz c­ár találkozását a német császárral mindig komolyabban kezdik emle­getni. Ily közeledés azonban föltételezi azt, hogy a politikai felfogásban sincs többé a két kabinet közt az a feszültség, mely nemrég az oroszok részéről a németek kiűzésében és a németek részéről az orosz papírok ellen indí­tott hadjáratban nyilvánult. Az aknabarctot Oroszország nem fogja feladni még a legjobb esetben sem. De a bol­gárok meg tudtak azzal küzdeni eddig s azért nem érthető, miért lankadnának el épen most, mikor egy régóta táplált vágyuk végre be­teljesedett. De bármily érthetetlen legyen is ez ellankadás éppen most, nagyon kell fél­nünk attól, hogy a bolgár drámában egy új fordulathoz érünk, mely a legnagyobb vesze­delmet hozhatja e sok megpróbáltatáson ke­resztül ment, jobb sorsra érdemes országra. A gyakorlati gályák. A mai napság sokat emlegetett industrialismus­­sal és materalismussal együtt jár a kereskedő- f­e­m fejlődése és fontossága. A régi részletkereskedés vagy k­a­­­m­á­r­k­o­­dás ideje lejárt, akkor az egész üzlet abban állt, hogy a kalmár megvásárolt bizonyos czikkeket, s ugyanazokat 30—40 °­ C-kal drágábban újból el­adta. Ez aztán semmi fejtörésbe nem került. Ez volt a boltos vegetativ éle­te, ime­r egyik kezével vett, s a másikkal adott, s a forinton tallért kapot. Ám ma a valódi kereskedőnek, a­ki nagy üzle­tet csinál, világos eszűnek, óvatosnak, s mégis me­résznek kell lenni. Alaposan kell ismernie a piaczot, azaz a bevásárlási helyeket. Üzlete, czikkeit a gyár­tás részleteit, a különböző vidékek szükségleteit, a szállítással járó idő- és árkülönbözeteket, az idegen verseny törekvéseit, a vámviszonyokat, az égalj, évszak és a divat változásait, levelezői megbízhatóságát, bír­nia kell azzal az ügyességgel, hogy új áruezikkei iránt a keresletet felköltse, és azzal a tapintattal, hogy a legjobb ügynököket válaszsza, s a legjobb al­kalmat megragadja. Az igazi kereskedőnek érteni kell a földrajzhoz, a külföldi levelezéshez, s a nemzetközi törvényhozás­hoz, sőt a gyárüzlet és a tengeri kereskedés szabály­zataihoz is. Hazai kereskedelmi középiskoláink és acadé­­miáink Budapesten, Kolozsvártt, Pozsonyban, Brassó­ban stb. az ifjakat a polgári vagy a középiskola négy osztálya végzése után veszik fel. A tanfolyam három éves, s annak végén érettségi vizsgálatot tesz az ifjú. Sikeres vizsgálat után sok rendbeli pálya áll nyitva az ifjú előtt: a kereskedés, könyvvitel, posta stb. Sőt a­ki az egyéves keleti keresk.­tanfolyamot végzi, az a consulatusoknál találhat alkalmazást. Az oly ifjak, kik gymnasiumi vagy reáliskolai érettségi bizonyít­vány alapján iratkoznak be, egy év alatt elvégezhetik a kereskedelmi szaktudományokat. Ez intézetekben a tandíj magas. Kolozsvártt bennlakás is van, s k­­b. 270 forintba kerül az évi ellátás. A kereskedelmi pályát sokáig kicsinyelte és lenézte a magyar. A pun ármány, ép mint a zsidóban való gyanakvás, régi hagyomány Ma már csak kal­már számba esik az a kereskedő, aki vevői tudatlan­ságát kizsákmányolja; a valódi kereskedő jellemvo­nása a teljes megbízhatóság és becsületesség. Az ip­ar ma nevezetes tényezője a népek nagy­ságának ; az ipar hatalma hasonló a haderő szerezte hatalomhoz. Az industrializmus az anyagot az esz­mény, az érdeket az erény rangjára emelte. Valóban, sok költői elem van a természet vad terményeinek hasznos ipar- és műipar czikkekké való átalakításában s abban, hogy a gőz, a villamosság, a delejesség gondolatunk szolgájává s kezeink eszkö­zévé lett. Nyomukban járnak azok az életszabályok, melyek az élet kényelmi oldalával s a közjólét fokozó­dásával szorosan összefüggenek. Az ipari pályáknak nagy a jövőjük, mert szük­ségleteink annál jobban szaporodnak, mentői köny­­nyebben kielégíttetnek. Aztán a jólét, a legvagyono­sabb és legcivilizáltabb népeknél is még mindig csak a kisebbség kiváltsága, úgy látszik, hogy hovatovább mindinkább nem­zetközi fegyverekké lesznek az iparágak, s Proud­­honnak azt a hitét igazolják, hogy a fegyveres hábo­rúk ipari háborúkká változnak át. A háború már megkezdődött s a modern nemzetek létérdekeire mind jobban-jobban kiterjeszkedik. Olcsóbban gyár­tani, mint mások, uj iparágba kezdeni, mely nő, inga­dozik s elvégre sikerül; közlekedési és kereskedelmi miniszter módjára ismerni a nagy gyártelepek és gyárvárosok életének belső rugóit, a hajótöréseket és bankbukásokat veszedelem nélkül kiállani, az ipar­ Ui­fi Ti­opolban megbízható barátainak lenni: Íme a mai gyáriparos fenmaradásának az abcéje. A­ki magát a gyáripar bármely ágára adja a lehető leg­alaposabb készültségre tegyen szert, mely pályáján soha cserben ne hagyja. Sajnos, hogy gyár­iparunk, szintúgy mint műiparunk, még nagyon hé­zagos, hogy nincsenek hozzávaló országos múzeu­maink, (csak egy, a fővárosban) s még a jámbor óhaj­tások közé tartozik, hogy e részben magunkat a kül­földről való élés alól felszabadítsuk. Közoktatási mi­niszterünk buzgó kezdeményezése a központi felső­­ipar-rajziskolával csak a fővárosra szól, de az e nemű iskoláknak a vidék minden nevezetesebb pontján el kell terjedniük és virágozniuk, ha azt akarjuk, hogy iparos nemzetté váljunk. A znióváraljai és hosszúfalusi műfaragászati iskola, az üveg, agyag és faipar különböző ága űzé­­sére alapított alsófokú iskolák alkotják azt a héza­gos keretét az ipariskolázásnak, melyet a rendsze­res alkotások egész sorával kell lassanként kiegé­szíteni. A most említett ipariskolába való felvételre ál­talában elegendő 2—3 polgári vagy középiskolai osz­tály elvégzése. A kisipart vagy háziipart s általában a kézi mesterségeket népünk régóta űzi. Tökélyesbí­­tésének egy módja van, az t. i. ha a népiskolákban mentől több rajzot tanítunk, mert csak úgy szokja meg leendő kisiparosaink szeme a vonalok harmóniá­ját, s tesz szert arra az alakérzékre, mi nélkül a mes­terség örökös egyhangúságra van kárhoztatva. A rajzminták elemzése közben tanul a növendék meg­figyelni, észrevétele finomul, képzelete nemesbül, s ezekből az elemekből lassanként megszületik a mes­terség emeltyűje, a jóizlés. A rajztanítás teszi az ipa­ros nemzeteket egymáshoz mé­ltó versenytársakká az lehet hazai kisiparunknak ia au ujjatoremtőj®­, az eszközli, hogy a székely szőttesbe, a kalotaszegi var­­rottasba, s egyéb iparczikkeinkbe tiszta hazai motí­vumok kerüljenek, melyek azokat kapósakká, s a kül­földön is becsesekké teszik. Befejezésül emlékezzünk meg röviden a m­ű­v­é­­szeti pályákról is. Az építészetet a műegyete­men, a zenét az orsz. zeneacadémián s a rajzot és kép­írást az országos rajziskolában és a festészeti mester­­iskolákban tanulják; csak a képfaragásra nincs kü­lön intézetünk , de már a színészetre is van régóta académiánk vagy képezdénk. A művészeti pályáknak majdnem közös voná­suk, hogy elsőben vonzó stúdiumokkal csábítják a je­lölteket ; de midőn eljutottak a czélhoz, a pályáknak majd mindenike rideggé válik. Midőn a művész hosz­­szú tanulmányai s megfeszített szorgalma gyümölcsét szeretné szedni, gyakran magára hagyva, s a közön­ségtől elszigetelve látja magát, és nem egyszer a vé­letlen műve, hogy neve ismertté lesz, s a közönség szive hozzáédesedik. Az építészetet, mit a műalkotás egyik ágát, a műegyetem tanítja. A műegyetemi tanfolyam négy év, s a fölvételre érettségi bizonyítvány jogosít. Mint­hogy az építészet arra való, hogy — mint Puskin mondotta — alkotásaival hozzájáruljon az emberi szellem egészségéhez, erejéhez és öröméhez, a gondos m­a­­­h­­­é rajztanulmányokon kívül a szellem felta­láló erejét is megköveteli, mert különben csak pallér­számba esik az építőmester. (Az építészet kevésbé művészi ágait, a vízépítészete*-t ívben a műegyete­men tanulhatn, ^ * bányaépítészetet a bányá­­nyászati académián tanítják.) Jegyezzük meg jól az összes művészeti pályák­ról, hogy nagy csalódás, ha azt hiszik a szülők és a jelöltek, hogy mihelyt magukat egyik-másik művészeti szakra adják, azonnal felhagyhatnak az irodalmi ta­nulmányokkal s szellemük általános művelésével; ha abban a jóhiszemben élnek, hogy elégséges az érze­lem és a képzelet, s hogy holmi divinatió-félével, a művészek kiváltságával, pótolhatják a tudást. Holmi rendszertelen olvasás soha sem pótolhatja a komoly tanulmányoknak azt a tőkéjét, mely az ízlést istápolja s a szellemet fenköltté és hajlékonynyá teszi. Másik megszívlelendő igazság az, hogy a társa­dalomnak nincs szüksége középszerű művészekre. Itt csak a jó számít. Ezt az igazságot főként a színészi pálya illustrálja, mely a tehetségeket és tanulni sze­retőket anyagi jutalommal és dicsőséggel látja el; ellenben a középszerűeket és selejteseket anyagilag és szellemileg, gyakran erkölcsileg is a bukás ezer veszedelmének teszi ki. A­kik hiúságból, vagy tisztán a dicsőségre vá­gyakozásból lépnek erre a pályára, azok keserű csa­lódások árán fogják megtanulni, hogy valamely pá­lyára kedvének lenni egészen más, mint hiva­tásának lenni. Hiszen valaki szenvedélyesen sze­retheti pl. a zenét és merőben hamisul énekelhet. Va­laki szeretheti szenvedélyesen a szavalást és a szín­házat, de a színpadon annyit sem bír tisztességesen elmondani, hogy »Jó reggelt kívánok!« .A művészet örömei — úgymond Nisard (»Que feront nos Gargons« cz. műben, melyből adataink egy részét vettük) ritkák és izzadságosak, mert az az Ádám nemzetségére parancsolt munkáknak a legne­­mesbike.« Aki a művészi pályát csak azért választja, hogy hiúságát kielégítse, hogy zabolátlan életet éljen, s igaz talentum díjával az erőfeszítés nélkül szerzett, örömökben dulakodjék, szép gyümölcsbe harap, mely — száját keserű ízzel tölti el — mondja igazán egy kitűnő franczia író. A művészi pályákra nevelő intézetekbe (acade­­miákba) való fölvétel (az építészet kivételével) legna­gyobbrészt az illető jelöltek tehetségétől függ. Ha arra valóságot tapasztalnak, a rendszeres előző stúdiu­mokat elengedik. A most említett pályáknak mintegy ellenlába­sai némely technicai­­pályák minek a posta, táv­­irdahivatal, vasúti szolgálat, gyógy­szerészet. A három elsőre előkészít a középisko­lán kívül a kereskedelmi académia, a gyógyszerészet pedig annyiban specialitás, hogy a négy évi középis- A NEMZET TÁRCZÁJA. Augusztus 31. Hosszú levél, darabokban. VI. Koritnyiczán, kedves baráti körben 6 napot töl­töttünk, azután utaztunk Csorba vasúti állomásig, honnan rázós kocsin és döczögés után 1/4 óra alatt fel­értünk a csorbai tóhoz. Kipótolhatatlan kár, hogy az út mentén az er­dőség legnagyobb része le van vágva, és a­mint érte­sültem, talaja a szomszéd községeknek legelőül van eladva. Kár, hogy legalább az út mentén jobbra balra 10—15 méter szélességben nem hagyattak meg a fák. Mikor felértünk, éppen ebéd ideje volt, s ipar­kodtunk mi is a közös asztalnál helyt foglalni; igen kielégítő ebédet, kitű­nő bort, jó kávét kaptunk, jó áron. Garderobe-ról azonban nincs kellően gondos­kodva, Ebéd után a tó felőli nyitott folyosóra kilépve, nem, ki velem együtt sokfelé utazott már, e nyilatko­zatra fakadt: »Ennél meglepőbb, szebb tájképet soha sem láttam!« Igaz, meglepően szép a Csorba-tó, környéke és háttere, s igen szép a vasút mentén le­­jebb fekvő Lucsivna fürdő is. Szent Iványi József és Szakmáry Donát urak az utasok háláját érdemlették ki, hogy e helyeket a nagy közönségnek hozzáférhe­tőkké és élvezhetőkké tették. A Csorba tó, Lucsivna, a hármas Tátrafüred, Tátraháza és Barlangliget tulajdonképpen mind cli­­maticus gyógyhelyek, melyek látogatására legkényel­mesebben fekszik Poprád, hol a Húsz parkban­ ütöttük fel tanyánkat. Nem kísérlem meg leírni a három Tátrafüredet, hiszen annyit olvasott mostanában ezekről a közön­ség, hogy semmi újat nem mondhatnék. — Azt meg épen nem mondhatnám, hogy itt olcsó a lakás és élet, mert lesz az drágább mint Wiesbadenben, ezen pedig nem csak a közönség, hanem főkép a tulajdo­nosok érdekében segíteni kell. Nevetséges és boszantó intézkedés Ó­ Tátrafü­­reden, hogy kávét, ideát nem kap ott az ember, a­hol étkezik, hanem a kávéházba kénytelen menni. A nagy út mentén a fenyvesek nagy része itt is ki van vágva, az ösvény­­-Tátrafüredtől a Tar pa­takig, Castor és Pollux forrásokon túl a Rózsakuny­hóig — ily nagy fürdőhelyen, botrányos; az erdő­tu­lajdonosok nem tudják megbecsülni, mi kincset adott a természet; az is a mi itt polgárosodásra mutat, leg­inkább a Kárpát-egylet érdeme. Vájjon nem lehetne és kellene-e itt — az új erdőtörvény alapján, a mely a fürdőhelyeknek kedvez,­­— hatóságilag beavat­kozni ? Az erdő szépségére és zárt állományára nézve Alsó-Tátrafüred, Tátraháza és Barlangliget jobban állanak; e két utóbbi hely egészen új telepitvény, terjedelmes fenyvesek közepette, melyekben az üde levegő és a szurokfenyő balzsamos illatja a test ruga­nyosságát emeli, a pornélküli utak, az erdők csendje megnyugtatólag hatnak a kedélyre és jótékonyan a légzőszervekre. Az említett climaticus fürdőhelyek felett Bar­­lang­ligetnek hármas előnye van; először van itt egy, csak néhány éve felfedezett cseppkő barlang, melynek teljes megszemlélése két óránál többet vesz igénybe; abba jól elkészített ösvényes lépcsők léteznek; má­sodszor a Béla vize, közvetlen a telep szomszédságá­ban rohan alá; vízeséseivel és morajával emeli a vi­dék szépségét és a tartózkodás kellemességét; har­madszor az erdőség a Béla vizének jobb partján Béla város tulajdona, melynek polgárai, okulva a csorbai és tátrafüredi példán, ennek fentartását ha­tározták el. Ha még sikerülenk közelében vasas turfát ta­lálni és lápfürdőket rendeznek be, itt minden kellék együtt lesz a legszebb és látogatottabb fürdő és üdülőhely létesítésére. A hely szépsége és előnyös fekvése, az ott talált s többnyire pestiekből álló társaság, arra indítottak, hogy elhattározzam magamat ide egy kis nyaralót építeni s úgy hiszem, sok utánzóra fogok találni. Poprádról kirándultunk Gánoczra. E fürdőhely közelről nézve sokkal több, mint azt a vasútról látva sejteni lehet. Épületei, fürdői, kertje tisztán van­nak tartva, jók a lakások, jó az étkezés és szolgá­lat is. A gánóczi hévvíz számos súlyos betegségnél igen hatályos, nem mutató,­­ hanem igazán betegek­nek való fürdőhely. Nem tudom, van-e már segítve a régi bajon, t. i. van-e már orvos helyben ? VII. A Tátra hegycsoport nagyszerű alakzatát a kassa-oderbergi vasút Vibodnától Iglóig kiséri s előbb és utóbb is egyes nyílások mutatják csúcsait; e kö­rülmény s a Szepességnek jó útjai minden irányban , a szepesi népség magatartása, előzékenysége teszik kedvessé az idegennek a Tátiba vidékének látogatását és az itteni tartózkodást, mihez nem kis mérvben já­rul a H­u­s­z házaspár működése Poprádon. Egy kisebbszerű sörfőzde tulajdonosa, a vasút megnyitásakor nagy kertet ültet épületének közelé­ben ; az utasoknak szállást, étkezést nyújt, egyszerűet, de tisztát, ízletest, igen mérsékelt áron; a közönség a telepet felkarolja, az ennek folytán évről-évre terjed, most már mintegy 100 idegen szobával, ét­kező helylyel, tánc­teremmel, czukrászdával, ba­zárral, meleg és hideg fürdővel rendelkezik. A Húsz parkban ma is minden egyszerű, csakis a szükségnek megfelelő, de Huszné asszonyom ren­detlenséget nem tűr, minden: ágyak, teríték, étel, ital tiszta, s a cselédség rendes, hűséges. Egész Poprád enged Húsz uram felszólításának, ha kocsikat rendel, mindenki befog; ha neki munka, segítség kell, min­denki eljön, mert tudja mindenki, hogy ő csak Pop­rád és a Szepesség javára dolgozik, fáradozik napestig. Szegényeknek nincsenek gyermekeik, elhaltak,­­ ők tevékenységüket az egész közönség érdekének széne í­telik. Áldozatkészségük példájául szolgálhat, hogy­­ egy czélra, arra, hogy a kárpáti museum ide helyez­tessék, vagyonuk Vio­cl részét áldozták. Vannak a Huszparkban is hiányok, de azokról megfelejtkezik az ember, ha a szolgálati készségre és jó akaratra gondol, melylyel itt találkozik. VIII. Hivatalos teendőim néhány napra az Alföldre hívtak, minek folytán családomat Rajecz Teplitzbs, az ottani fürdőben időző rokonaihoz küldöttem. Ma­gam ped­g délnek utaztam. A climaticus különbség nevezetes. Miglen Pop­rád környékén az aratást meg sem kezdették, a bur­gonya javában virágzott, s a vegetatio nedvtelt, sötét­zöld volt, Kassa körül javában folyt az aratás, a sző­lők és fák zöldeltek, Nyíregyháza körül pedig be volt hordva minden, javában csépeltek, a tengeri fonnyadt, az akácz­fák levelei sárgulni kezdettek, csak a dohány volt mérges zöld. Teendőim bevégzése után családomért mentem. Az út Szőllőskétől, Sátoralja­ujhelytől, kezdve Kassán, Aboson, Poprádon át Rutkáig valóban szép és igen változékony. Ad vocem »R­u­t­k­a« : miért nevezik azt még magyar vasutak tisztviselői is »Ruttek«­­nek ? Mióta Magyarország létezik, Rutkának hívták mindig; egyátalán jó lenne e vidéknek tábor­kari térképében a községek erőszakkal németre és csehre csavart elnevezéseit magyarra visszafordítani. Azért, mert Hurbán uram, meg Paulini Tóth Vilmos (kinek neje, úgy tudom, Nagykőrösről vagy Kecskemétről való volt:) holmi Maticzákat és Zsi­­venákat alakítottak Turócz-Szt.-Mártonban, azért Turócz megye ősmagyar, — habár legnagyobbrészt tótul beszélő — nemessége, mely Turóczban egész falvakat népesít be, mai napig is büszkén vallja ma­gát magyarnak. Ruttkától Zsolnáig az út regényes. Mindenkit, a­ki vasúton utazik, arra figyelmeztetek, hogy a hosszú alagutban már jobbra fordítsa fejét, s a tunnelból kiérve, azonnal látni fogja a hídról O-Vár romjait. S a midőn az a hegy mögé eltűnt, balról Sztrecsnó vár romjai tűnnek fel a magas sziklacsúcson. A minő szép várromokat láttam e rövid kirán­dulásaim közben, azok más nemzeteknél a mesevilág egész koszorúját teremtették volna meg, és így a li­­centia poeticával kibővített költeményekben, festmé­nyekben, fényképekben ismertetnék és emelnék a nemzeti érzületet. Fülek, Végles, Zólyom, Revistye, Lehota, Schmetz, Körmöcz, Znió, Ó-Vár, Strecsnó, Lietava, Késmárk, Szepes, Szaláncz, Sárospatak, Kövesd, mind egy sorban és közel a vasúthoz fekszenek; legna­gyobb részük valóban szebb a Rénus melletti romok­nál, de egy poéta laureatusunknak sem jutott ideje, hogy »Ritter Toggenburg« s aféle költeménynyel is­mertetné, szerettetné meg nagy közönségünkkel múl­túnk ezen emlékeit. Vagy mégis, Jókai Mór barátom Lietavát belevonta egy jeles regényébe. Élvezvén az út szépségeit, Zsolnára jutottam. Ezen eleven kis város az által, hogy most két nagy vasút góczpontjává lett, egész új életre ébred. Itt vártak már reám. Kényelmes Landauerben foglaltunk helyet, a nagy podgyászt átadtuk a posta omnitensnak és haladtunk, igen jó karban levő or­szágúton. Lietava várromnak magasan fekvő romjait, és egy szép, a völgy szélében álló kastélyt jobbra hagyva, Rajez Teplitz felé; ennek közelében három párhuzamos, az országútra függőlegesen vonuló szikla gerincz korlátozza a láthatárt, a legváltozékonyabb torz alakokat mutatva fel, mely sziklák a »Vale di Cortina« Dolomit alakulásaira emlékeztetnek élénken — kisebb kiadásban. Rajecz-Tepliczbe értünk. Rajecz — a­mint a tót atyafiak mondják — azt jelenti: »Paradicsom«. S igazuk van, ez egy kis paradicsom. Látszik, hogy e fürdőhely valamikor látogatott volt, hogy kis folyója gyárak, hámorok kerekeit haj­totta, de később hanyatlott, és csak most, új birtoko­sai által emelkedik, nagy áldozatok útján, — de sikeresen. A régi fürdőház, a különböző régi épületek ki vannak javítva, új — svájczi modorban készült — lakházak emelkednek a jól gondozott, tisztán tartott parkban és a körül­ kényelmes új séta utak készül­tek és készülnek most is; helyben fürdő orvos, posta, távirda van, az obligát zene sem hiányzik; a két fogadóban jól és nem túlzott árakon étkezhetni, s a­mint az asszonyok mondják: a kávé és tej kitűnő! Egyszóval Rajecz emelkedőben van s kedvező, védett fekvése, a nagy vasúti állomás közelsége, a fürdő igazgatóság gondos előzékenysége, fejlődését biz­tosítják. Itt is szükséges gyalog és kocsin közel elérhető kirándulási helyekről gondoskodni, a­hol reggelizni, uzsonnázni lehet; az elsőre a közel fekvő kis erdő, a másodikra Lietava község és Rajecz mezőváros aján­latosak. Úgy értesültem, hogy a Rajcsanka vize a bőr­gyártásra rendkívüli kedvező alkatrészekkel bír, és hogy Rajecz mezővároskában hajdan virágzó bőr­gyártás és kiviteli kereskedés volt. Elmentem tehát azt megnézni. Jelenleg két bőrgyár mintegy 30—40 munkással dolgozik; az egyik főképen markabőröket, a másik birka­bőröket simára, színesen és bundákra dolgoz fel, s habár készítményük jó, mégis nehéz küzdelemmel tartják fenn magukat; van itt azonfelül vagy 80 tí­már család, a­kik mezei gazdaság mellett a timársá­­got is folytatják; hajdan az egész vidéket ezek látták el jól kikészített bőrrel, sőt ki is vitték készítményei­ket ; most nagy nehezen tengődnek, s ha a földműve­­lés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium nem tekint feléjük, nem nyújt támaszt, kénytelenek lesznek ván­dorbothoz nyúlni. Visszatérek­ a fürdőbe. A fürdőtelep s annak kertje mind meleg források felett áll, úgy, hogy itt téli időben a hó elolvad. A három tükörfürdő feneke megfurdult vastag padlókból készült, melyeken át a forrásviz folyton felbugyog és jéggyöngyeit rakja le a csöndesen ülő förödének testére. Habár a viz hősége 33 C fok, még­sem lankasztja el az embert. Fürdés után ugyan­úgy Lapunk mai számához fél év melléklet van csatolva.

Next