Nemzet, 1887. szeptember (6. évfolyam, 1797-1826. szám)

1887-09-29 / 1825. szám

rés és könyörgés által hatni akaró közvetítő, hanem mint az élő és halhatatlan nemzeti jog képviselője. Mint a bukásában is nagy ma­gyar állameszme megtestesülése. E szerepének Deák teljes öntudatával birt. Ez magyarázza meg magatartását a ha­talommal való érintkezésében az egész ki­egyezési korszak alatt. A­kiből minden sze­mélyes becsvágy hiányzott, megbecsültette magában a nemzet méltóságát. Deák valódi pályája a kiegyezéssel be­fejezést nyert. Az általa újjá­teremtett Ma­gyarország kormányzatában nem vett köz­vetlen részt. Jellemnagysága ebben is nyil­vánult.. Volt lelki ereje rá, hogy személyes feladatát bevégzettnek tekintse, s arra, hogy beismerje, mikép egy és ugyanazon állam­férfinak nem lehet többféle hivatása. Valamint 48 előtt félrevonult az izga­tástól, és úgy 67 után félre vonult a kor­mányzástól. Azon izgatástól, mely forradalmi lázba csapva akarta megteremteni a modern Magyarországot és azon kormányzástól, mely­­lyel a már létesült Magyarországot tovább kellett vezetni a fejlődés és kibontakozás útján. Több volt ő, mint leendett a kormány élén, mert Magyarország újjáteremtője volt. De nem is benne, sőt közvetlen híveiben sem jutott legpr­egnánsabb kifejezésre a kor­mányzási elv, hanem azon férfiúban, a­kivel a közpályán több összeütközése volt, de akit ellenfele létére a kiegyezés korszakában any­­nyiszor megajándékozott bizalmával, mintha sejtette volna, hogy az ország sorsa hosszú időn át az ő kezében lesz letéve. — Tisza Kálmánban. Magyarország három nagy korszaka külön-külön államférfiakban talált megsze­mélyesítésre. Az izgatás korszaka Széchenyiben és Kossuthban. A kiegyezése Deákban , a bé­kés, izgalmaktól ment nemzeti önkormány­zás Tiszában. A két végső korszakot Deák köti össze; az ő óriás alakja töltötte be a kettő közti végtelen űrt. De egyszersmind ő a modern Magyarország personificatiója. A kor­mányzásban csak személyesen nem vett részt, de eszméi, elvei és intézményei képezik azon állandó alapokat, melyeken az új Magyar­­ország kormányzata nyugszik. Deák nem kormányzott, de többet tett: szelleme által uralkodott még halála után is. Magyarországnak végső kibontakozásáig szüksége lesz e hatalmas szellem üde lendü­letére, komoly következetességére és szabad­­elvűségére. A szobor, mely a Ferencz József-teret diszíteni fogja, nemcsak azt dicsőíti, a ki meghalt, hanem azt is, a ki szelleme által köztünk él. Főműve, a közjogi kiegyezés, vál­tozatlanul áll fenn. Bármit hirdet is az ellen­zék, e mű­nek nincsen egyetlen, bármily ki­csiny oszlopa, mely meg volna ingatva. Sőt a történelem, ellenzékünkkel szemben, fel fogja jegyezni, hogy a magyar állam­eszme a Deák által alkotott ala­pon, Tisza kormányzata alatt, fej­lődött, izmosodott. De nem pusztán közjogi műve az, ami által jelképileg mindig nemzete közepett fog élni. Sőt, e műt, bármily tartósnak ígérkezik, változhat idők és viszonyok behatása alatt. Szelleme az, mely változatlanul áldást fog terjeszteni, ha meg nem tagadják, a késő nemzedékek közt is. BEKSICS GUSZTÁV: mel hallotta mindenki, hogy az első díjat magyar művész — Huszár Adolf — kapta. De hadd szóljon erről maga a nevezetes ülés jegyzőkönyve, mely igy hangzik: »Jegyzőkönyv a Deák-szoboremlék pályá­zatra beérkezett versenyminták bírálatára s a dijak oda­ítélésére kiküldött bizottságnak Budapesten, a műcsar­nokban 1878. deczember 8-án tartott üléséről. Jelen voltak a Deák-szobor végrehajtó bizottságá­nak elnöke, Szlávy József, továbbá mint meghívott külföldi szakértők F­e­r­s­tl Henrik lovag, építészeti fő­tanácsos Bécsből, H­a­h­n­e­r Ernő szobrásztánál­ Drez­dából és Wagmüller Mihály szobrásztánál­ Mün­chenből. Azonkívül W­enckheim Béla­­ báró, L­i­p­­t­a­y Béla báró, Tisza Lajos, P­u­l­s­z­k­y Ferencz, R­á­t­h­ György, Ybl Miklós, W­eber Antal és K­e-­­­e­t­i Gusztáv. Szlávy József úz ő nagyméltósága üdvözölvén a bíráló bizottságot, felkéri különösen a külföldi szakér­tőket, hogy nem csupán a díjak odaítélésében, hanem a további teendőkre nézve is nagybecsű tanácsaikkal a szoborbizottságot támogatni szíveskedjenek. Felkérés folytán azután W­enek­heim Béla báró úr ő nagyméltósága veszi át az elnökséget, K­e-­­e­t­i Gusztáv pedig a jegyzőkönyv vezetésével biza­­tik meg. Elnök megalakultnak nyilvánítván a bíráló bizott­ságot, ez mindenekelőtt a felállítandó szobor helyéül kijelölt Ferencz­ József-térnek helyszinrajzát vizsgálja s a kiegészítő tájékozás végett a pályázathirdetésében ki­tűzött pályázati feltételek újra és pontonkint felol­vastatnak. A bíráló bizottság, melynek tagjai az egyes ver­senymintákat már megelőzőleg behatóan tanulmányoz­ták volt, most a kiállítási terembe vonult s ott együtte­sen s főleg a dijak odaitélhetése szempontjából újra bírálat alá vette­ az egyes pályaműveket. Ily módon a beérkezett tizenkilenc­ pálya­mű közül tizenötöt mint olyan kísérletet, mely a pályá­zat és a művészet jogosult követelményeinek eleget nem tesz, kiküszöbölvén a bizottság csak a megmaradt négy versenymintát találta díjjal való kitüntetésre ér­demesnek. E négy versenyminta közül háromra nézve a bi­zottság néhány közös alkatrészből s a felfogás azonos­ságából bizton következteté, hogy egy és ugyanazon művész művei. Jeligéik „a haza bölcse“ — »Budapest“ — királya is — nézzétek a nagyot — neki csak kéz­­szoritást adhatott.« Ezen három mintára vonatkozólag "a bíráló bi­zottság beható tárgyalás után és tekintettel egyfelől a művészeti pályázatok czéljára és bevett szokásaira, másfelől arra, hogy egy­es ugyanazon művészi eszmé­nek többféle, s bár alakban egymástól némileg eltérő változata ugyanannyi külön díjjal jutalmazandó műnek nem tekinthető — megegyezett abban, hogy a figye­lemre és díjra méltó három pályamű közül csak egyet, t. i. azt fogja jutalomdíjjal kitüntetni, melyben a mű­vészeti feladat legsikeresebb megoldást­­nyert. Ily értelemben tehát az 1-ső díjat a »Királya is — nézzétek a nagyot — neki csak kézszorítást adha­tott“ jeligéjű pályaműnek ítélte oda. In d’o k o 1 á s. Idézett jeligével ellátott ipályamű, mely Deák Ferenczet, nemes renaissance ízlésű talap­zaton, ülő alakban ábrázolja, művészileg egységes és side eredetiséggel megalkotott mű. S habár ö­s­s­z­­alakja és tagolása nem kifogástalan tö­kél­y­ű, a bíráló bizottság mindamellett úgy építészeti, mint szobrászati alkatrészeiben nagyon fejtőképes ele­meket ismert föl, s általában igen szerencsés tervezetet üdvözöl e pályamintában, mely a többihez hasonlítva a szoboremlék czélját legjobban fogná valósítani. A 2-ik díjat a bizottság az „Er liebte nur das Vaterland“ jeligéjű pályamintának ítélte oda. Indokolás: A jelzett minta, mely Deák Ferenczet görög stylu talapzaton szintén ülő helyzetben ábrázolja, összhangzatosan bevégzett mű, mely különösen a szobor és talapzat kölcsönös arányossága által előnyösen kivá­lik a többiek közül, nagyobb mérvben leendő végrehaj­tásra, azonban a fenforgó viszonyok között kevésbbé ajánlatos. Nehézségekbe ütközött a harmadik díjnak oda­ítélése, a­mennyiben a többi minták között alig találko­zott olyan, mely a pályázati feltételeknek csak vala­mennyire is megfelelt volna. A bíráló bizottság ennélfogva ki is jelenti, hogy csupán a pályázati hirdetésben foglalt ama pontnak kívánt eleget tenni, mely mind a három díjnak feltétlen kiadását követeli, midőn a harmadik díjat az aránylag sikerültebb s »a honszeretet, erély, szerénység és böl­­cseség vezetnek örök hírnévre« jeligéjű versenymintának ítélte oda. Miután a bíráló bizottság sajátlagos teendőit a fent jelzett módon legjobb tudomása szerint befejezte s a p­ályanyertes művek jeligés levélkéi felbontattak, ki­derült, hogy az első díjat Huszár Adolf tanár, a má­sodikat Zumbusch Gáspár bécsi academiai tanár, a harmadik díjat pedig ugyancsak Bécsben lakó B­r­e­s­­znyánszky Béla szobrász hazánkfia nyerte. A következő napon — decz. 9-én — midőn a szobormű kiviteléről kellett tanácskozni, legelőször tűnt fel azon fontos, Keleti Gusztáv 1881-ben az academiában tartott felolvasása által alaposan meg­világított kérdés, mely későbben egész aestheticai harczczá fejlődött ki és oly arányokat öltött, hogy azon vitákra emlékeztetett, melyek a magyar tudo­mányos académia építésénél a felett keletkeztek, váj­jon­gót — mint ezt főleg Henszlmann pártolta — vagy renaissance-stilben kell-e az academia palotáját építeni. Az említett fölötte fontos ülés jegyzőkönyve így szól: A bíráló bizottság közvetlen feladatának telj­esí­tése után, a szoborbizottság elnökének óhajtása szerint, a bizottság tagjai külön eszmecsere tárgyává tettek né­mely, a díjak odaítélésével kapcsolatosan felmerülő s a szob­or emlék végrehajtására vonatkozó kér­déseket. Első ily kérdés az volt: váljon az első díjjal ki­tüntetett szoborminta egyúttal a nagymérvekben való kivitelre alkalmas-e vagy sem? A külföldi szakértők e részben egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy a beérkezett versenyminták közül egy sem volna változatlanul a nagyobb mérvekben való kivitelre ajánlható s igy az első dijat nyert pá­lyaminta is cs­a­k jelentékeny módosítá­sok után fogna a­ czélnak teljesen meg­felelni. A mű­ alapeszméje azonban nagyjában meg volna tartandó. A főalak valamint az allegorikus mellékalakok ruházata egyszerű­sítendő, fedezetét a barock ízlés mo­dorosságából ki kellene vetkőztetni. A magában véve kitűnő talapzatot, illetőleg külö­nösen F­e­r s 11 építészeti főtanácsos abbeli nézetet nyil­vánítja, hogy méreteit a főalakhoz képest alászállítani, a lépcsőzetből kiugró kisebb talapzatokra nézve pedig önállóbb és helyesebb tagolást kellene találni. Az alle­gorikus alakok a főalakhoz képest szintén kisebbek le­hetnének, hogy a főalaknak az egész szoboremléken uralkodó szerepe jobban érvényre jusson. Csatlakozik­ egyúttal Wagmüller szobrásztánál- vé­leményéhez, a­ki nagyon kívánatosnak tartja, hogy a szoboremlék maga­ ne a földszinén, hanem eshetőleg a tér színvonalától 5—6 lábnyira kimagasló külön terasse­­forma alépítményre állíttassék, mely az egész szobor­emléknek megfelelő magasságot kölcsönözne anélkül, hogy magának a szoboremléknek méreteit túlhajtaná a mitől szintén óvakodni kellene. A Széchenyi szoborral való analógiára vagy épen symmetriára nagy súlyt fektetni fölösleges volna. Hosszabb eszmecserére ad alkalmat az a további kérdés, váljon a szoboremlék feladata álló vagy ülő Deák-szoborral volna-e jobban és czélszerűbben megoldható. Ezen fontos kérdéssel szemben a külföldi szakér­tők véleménye szétágazik. Ferstl főépítészeti tanácsos ülő szobrot javasol. Már az a tény is — úgymond — hogy a két első díjat ülő szobormintának ítéltük oda, a mellett bizonyít, hogy ez a kedvezőbb megoldási mód. Ő úgy hiszi, hogy a tervezett szoboremlék körül a művészeti szempont is kiváló tekintetet érdemel, s ezen szempontból kiindulva nagyon ajánlaná az ülő szobor elfogadását, még azon esetben is, ha az álló szobor Deák Ferencz jellemének, szellemi irányának s politikai működésének talán még valamivel jobban megfelőnek ítéltetnék. Wagmüller szo­brásztanár igen élénken szintén az ülő szobor elfogadását javasolja. E felfogás támogatása végett hivatkozik az antik szoborművészetre, mely a jellem nagyságát és méltóságát ülő szobrokban is tudta kifejezni. De államférfiakat és a politikai műkő­és te­rén kitűnő egyéneket is igen találóan igy lehet ábrá­zolni. A nehézségek, melyek a mai kedvezőtlen ruházat mellett, különösen álló szoborban felmerülnek oly szá­mosok, és a műszaki segédeszközök e részben oly gyarlók és elkopottak, hogy különösen Deák Fe­rencz lényének és jellemének kifejezé­sére csakis az ülő szobrot tartja e célra­vezető felfogásnak annyival inkább, mert ülő szobor elfogadása mellett a compositió és ruházatban rejlő nehézségek is könnyebben legyőzhetők, tehát a művészeti siker esélyei is nagyobbak. H­0 (Wagmüller tanár) a saját Liebig szobra tervezésénél is, érett meg­fontolás után, az ülő alakra határozta el magát, és felfogásával a nyilvános pályázat alkalmával sikert is aratott. H­ä h­n­e­r szobrásztánál­ ezzel ellenkező nézetek­nek ad kifejezést s arra hivatkozik, hogy a szóban forgó feladat álló szoborral is teljesen kielégítő módon old­ható meg, habár nem tagadja, hogy ez utóbbi megol­dás nagyobb nehézségekkel jár. Arra is utal, hogy az újabb korban végrehajtott ülő szobrok ellen a nagy­kö­zönség körében bizonyos ellenszenv nyilvánult. Az álló szobroknál rendszerint igénybe vett s kifogásolt kife­­rtő eszközök, úgymint a benső szükség által nem in­okolható köpeny drapéria, támasztáska stb csak arra valók, hogy a szobrot a talapzat architecturájával for­mailag, jobban összekössék. Ő (Häb­ner tanár) a szoboremléknek álló szoborral való végrehajtása mellett nyilatkozik. Végül­ fölmerült az a kérdés, váljon az első díj­jal kitüntetett Huszárféle emlékmintáinak jeles talap­zata nem szolgálhatna e eshetőleg álló szobornak talap­­zatául? A válasz egyhangúan tagadó volt. Az ülő vagy álló alak feletti vitatkozásnak a Deák-szobor végrehajtó bizottság 1878. decz. 15-én tartott ülésében folytatása volt, de itt határozatra is került a dolog, a­mennyiben a bizottság egyhangúlag kimondta,­­hogy a pályanyertes Huszár­féle szoborminta, mely Deák Ferencz alakját ülve ábrázolja, a nagy mérv­ben való végrehajtás alapjául elfogad­ta­­­i­k. A művész tudta már most, hogy mit akarnak tőle, de ő maga még nem akarta azt, mert lelkében még mindig az álló szoborért rajongott. De hálával fogadta a bizottság felhívását, hogy tegyen 4—5 hó­napig tartó utazást tanulmányi czélból, nézze meg a plastika remekeit Németországban, Olaszhonban és Francziaországban. Azalatt itthon a Bajza-utczai nagyszabású műtermet kezdték építeni s midőn Hu­szár útjáról hazatért, már saját házának alapfalait láthatta. Nagy szorgalommal fogott hozzá felada­tához. A végrehajtó bizottság felszólítására uj, a természeti nagyság * 1/7 részét tevő mintát ké­szített, melyet 1880. tavaszán be is mutatott. A munka kedvező benyomást tett, de a bizottság kije­lentette, hogy több lényeges módosítás szükséges, mi­előtt a minta a nagy mértékben való kivitelre elfo­gadható volna, de már a végleges szerződést megköt­tette a művészszel. Főbb pontjai ezek: Huszár Adolf kötelezi magát a szoborművet 5 év alatt elkészíteni és kap tiszteletdij gyanánt 65,000 frtot; előlegül — a műterem felépítésére — pedig 25,000 frtot. Ezen szerződést a minisztertanács 1880. jan. 15-én tartott ülésében jóváhagyta. Minden rendben lett volna, ha a művész maga nem tétovázott volna ide-oda, mig egy szép napon kimondta, hogy ő nem ülő, hanem álló főalakban hi­szi legjobban kivihetőnek az emlékművet. Már az 1881. év tavaszán volt. Ekkor Tisza La­jos , ki a közös pénzügyminiszterré kinevezett Szlávy József helyett a szoborbizottság elnök­ségét átvette, márczius 21-ikére összehívott egy bi­zottsági ülést Huszár új műtermébe. Ott elhatároz­ták, hogy 9000 frt költséggel készíttetnek egy próba­mintát, mely a végleges szobor nagyságában a kije­lölt téren fel fog állíttatni, hogy határozott íté­letet lehessen alkotni. Most négy esztendeje, szep­tember hó végén ott állott a broceszinre festett ideiglenes minta, mely a művészt magát is­ meggyőzte, és annak kijelentésére bírta, hogy már most minden kételye megszűnt, maga is hiszi már, hogy ülő alakkal is lehet a feladatot sikeresen megoldani. E nyilat­kozatot az 1881. október 2-án tartott nevezetes és érdekes ülésen tette, melyet az académiában tartottak, akkor a végrehajtó bizottság is hozzájá­rult a bíráló bizottság véleményéhez és Fálk Miksa indítványára az elnök végzésileg kimondta, hogy az ülő alak megmarad. Október 4-én a szobor­­bizottság is elfogadta e határozatot. Beható vita után Andrássy Gyula gróf táviratilag kijelen­tette, hogy ő a szobor ülő alakban való kivitelét nem tartja helyesnek. Nagyon érdekesen szólalt fel T­i­s­z­a Kálmán. Ő is elfogadja — úgy mond — a bizottság javaslatát és letett azon aggodalmakról, melyeket előbb az ülő alak iránt táplált, de másrészt azt kér­dezi, váljon azon művésztől, ki rövid időközben fel­adatának egymással ellenkező felfogása mellett egy­forma hévvel és lelkesedéssel síkra száll­t ki az ülő alakmintával pályadíjt nyerve, csakhamar az álló alakot mondja egyedül kivihetőnek s majd ismét az előbbi felfogáshoz visszatérve feladatának ily irány­ban végrehajtására ajánlja fel tevékeny buzgalmának minden segélyforrásait, vájjon ilyen művésztől lehet-e megnyugvással sikerült művet várni ? Az elnök meg­nyugtatta Tisza Kálmánt és Huszár kételyeiben csak buzgó lelkiismeretét véli látni. Az ülés egyhangú határozattal és a művész teljes beleegyezésével vég­ződött. Az ideiglenes nagy minta talapzatán ez évszám T­áviratok. Kopenhága, szept. 28. A király ma fejedelmi vendégeivel együtt a Ringstedt mellett tartott hadgya­korlaton volt jelen. Sándor czár nem ment a had­gyakorlathoz, hanem leányaival Kopenhágán át Ama­­lienbergre kocsizott. Baden, szept. 28. Milán király október hó 3-án látogatást tesz Nathália királynénál. Ha a király hosszabb ideig marad itt, a Sacher fogadóban száll meg. Tegnap Rudolf trónörökös Ferencz Ferdinánd főherczeggel Nathália királynénál egy órai látoga­tást tett. Berlin, szept. 28. A »Kreuzzeitung« hi­vatalos adatok nyomán azt jelenti, hogy a zanzibari szultán azokat az összes ten­gerparti vidékeket, melyek az 1886. évi no­vember 1 én létrejött egyezmény szerint neki jutottak birtokul, az angoloknak és németek­nek engedte át. A sultán, hir szerint, évi já­randóságot kap és ezért a partvidékekre nézve lemondott minden befolyásáról. Bukarest, szept. 28. (Eredeti táv­irat.) A legközelebb tartott román minisz­tertanács az Ausztria-Magyarország­gal való szerződési tárgyalások újból leendő felvétele ügyében ta­nácskozott. A román kamara okt. 15—27-én ül ismét egybe. (P. C.) Róma, szept. 28. (Eredeti távirat.) Nem­rég királyi kézirat jelent meg, a miniszterel­nökség számára külön hivatal szervezése tárgyában. E hivatalnak feladata lesz a miniszter­­elnök és társai között az érintkezést és összefüggést fentartani. Ezentúl valamennyi miniszteri rendelet, valamint minden királyi aláírásra kerülendő avagy registrálandó okirat, felülvizsgálat czéljából a minisz­terelnök kezén megy át. A miniszterelnökségi iroda további rendeltetése lesz informatiót nyújtani minden nevezetesebb politikai eseményről, a közvélemény nyilvánulásáról, a bel-­s külföldi sajtó ítéleteiről stb. Sophia, szept. 28. (Eredeti távirat.) Ha­tározottan állítják, hogy az egyesült Karavelovis­­ták és Zankovisták amaz elhatározását, hogy a választásokban nem vesznek részt, az a meggyőződés érlelte meg, hogy a jelen viszonyok kö­zött minden fáradozásuk daczára sem lehet kilátásuk a választásokon kedvező eredmény elérésére Szam­­b­u­­­o­v hívei meg vannak győződve, hogy vezérüknek sikerülni fog Radoslavov híveinek egy részét a maga részére megnyerni. (P. C.) London, szept. 28. A »Reuter-ügynökség« Bom­­baybó­l jelenti, hogy Kabulból érkezett 22-iki táv­irat szerint Miralam Pardak ezredest és Ejub khánnak még más három kísérőjét a Jampedi terüle­ten, a Kusakin túl fekvő killai helység mellett, elfog­ták. Ejub khán maga, a türkmenek területére me­nekült. Linz, szept. 28. A catholicusok gyű­lése, melyen mintegy kétezeren (többek között a helytartó, több tartományi és birodalmi gyűlési kép­viselő) vett részt, a tartományi főnök által ma meg­nyittatott. A gyűlés egyhangúlag elfogadta Mül-­­­e­r püspök határozati javaslatát, mely szerint a pápa világi uralma ismét helyreállí­tandó volna és elfogadta egyúttal azt az indítványát is, hogy a pápához papijubilaeuma alkal­mából a gyűlés szerencsekivánatait eljuttassa. A püspök végül a királyt éltetvén, ezt a gyűlés lelkesen fogadta és azután az osztrák néphymnust elénekelte. A későbbi szónokok a pápát mint a béke fejedelmét ünnepelték. Konstantinápoly, szept. 28. (Eredeti táv­irat.) Megbízható tudósítások szerint Mac­edo­­niában teljes nyugalom uralkodik és ez utóbbi időben mi sem történt, mi az ellenkező híresztelésekre okul szolgálhatott volna. Szintúgy a szerb, illetőleg a montenegrói határon, a már állandónak látszó jelentéktelen eseteken kívül, hónapok óta aggodalmat keltő újabb jelenség nem merült föl és remélhetőleg a montenegrói határ rendezését is rövid idő múlva be­fejezik. (P. C.) Róma, szept. 29. A »Riforma« szerint a »Tra­pan­o« nevű osztrák-magyar kereskedelmi hajó mely Brailából gabonanemüeket vitt, Tarantonál elsülyedt. A legénységet megmentették. Lissabon, szept. 28. (E r e d e t i távirat.) A portugál kormány kebelében a dohány kér­dést illetőleg véleményeltérések merül­tek fel. Mi a pénzügyminiszter a dohányegyedárusá­­got akarja behozni, addig a miniszterelnök azt java­solja, hogy az országban levő dohánygyárakat egye­sítsék, a­miből az államnak akkora haszna lenne, mint a dohány-egyedáruságból.­­ A Portugália és a zanzibári szultán között a tugnai öbölnek portugál csapatok által újból való megszállása végett felmerült differenciák elintézésére a portugál külügy­miniszter Lissabonban tárgyalásokat folytat Német­ország és Anglia képviselőivel.­­ Az ide érke­zett hírek egészen biztosnak tüntetik fel, hogy Stanley megöletésének híre teljesen alapta­lan. (P. C.) Közgazdasági táviratok. É­rtéktőzsde. Bécs, szept. 28. (Magyar értékek zárlata. Magyar földtehemi. kötv. 104.30. Erdélyi földteherm. kötv 104 50, 5 és fél száz magy. földiár, int. zálog]. —... Erdé­lyi vasutrészv. 179.— 1876. m. k. v. áll. els. kötv. 114.285. Magy. nyer. k. sorsjegy 122 40 Szölődézsmaváltó. kotr 100.—. 4 száz. aranyjáradék —.—. Tiszai és szegedi köles. sors­. 123.50 4 száz. aranyjáradék 100 22 M. orsz. b.­részv. —.—. Magy. vasúti kölcsön 149 75 Magy. kiteli­. részv. 287 75. Alföldi vasút részv. 182.50 Magy észak-kel. vasút r. 163 25. 1869. Ut. k. V. áll. els. kötv. 98 30. Tiszav. vasut-rész. 249 —. Magy lesz. és váltóbank­ r. 95 50 Kassa-Oderberg vasút r. 144 25 5 száz. papir-járadék 87 05 Adria m­. teng. gdzh. r. társ.—.— Török dohány —— Északi vasutrészv. —.—. BICS, szept. 28 (Osztrák értések zárlata). — Osztrák Ulleirész. 282 40 Déli vasut.részvény 91.10. 4 százaléko­s arany-járadék 112 55 Londoni váltóár 125,85. Károly Lajos vasut-r­észvény társaság 214 90. 1864. sors-jegy. 168 —, 4 ’2 száz ezü­stjáradék 82 49 1860. o­sjegy 136 —. Török sorsjegy 17.—, Angol-osztrák bank részv. —.—, Osztrák á­l­latvasút rész?. 229 80 20 frankos arany 9 96— 4*2 száz. papír-járadék 81 20. Osztrák hitelsorsjegy 178 50. Osztrák-magyar bankrészv. 881 — Cs. kir. vert arany 5­95, .Német bankjának 61.55 Elbevölgyi vasut —.— Du­­navő-hajózás­­r *. 392 Bécsi bajikegyl. —.—, Az irányzat: szilárd. Külföldi értéktőzsdék zárlata szeptember 28 án. Átszámítási árfolyam 100 márka viata ■■ 61 60 frt. —100 frankrra 49 60 frt. ~ A paritás az illető helyi szokványok szerint kézpénzben (K), t-iedióra (M) vagy ultimóra (U) értendő, költségek nélkü­l. — A C-vel e r­ u értékek a buffapstdi tőzsdén nem jegyeztetnek I| Béri in j| Frankfurt Pária j| Árf. | Paritás jj Árf. Paritás Árf. Faritae *•/»-os magyar aranyárad. 81 31 100 58 (J 81.10 100.83 V 81 75 100 27 58/,-oa „ papirjárad. 70.7b 87 48 0 -- 1.: i*ro/,-os osztrák „ 65 60 81 31K 65.20 10.74 K-------— 5»/0-ob „ „ 78.­ 96 30 K. n 80 96 95 a — 1*2»/,-ob „ ezüstjárad. 96.80 82.62 K 66 50 82 17 ff — .— i"/B-ob „ aranyjárad. 91.20 118.62 & 91.50,1.3 19 K —— .— Magyar keleti vasúti kötv. 79.70 — — K —I —.— —.— —.— 6*/,-ob keleti vasút els. kötv jől 80 V 5 82 K —.- —.- M Osztrák bítok­öBZvény----- 4 9 - *82,56 O !Sz8 62,­82 96 t— —M Osztrák-magyar bank----- -- -- — •— M710 - 1 I ——.­Osztrák-magyar állam­vasú* 375 3 0 S­76 230 49 D 480 — *3 5.44 Déli vasút ............................. 149 — 9* 31 t.­­ 74 2­0­1-------L 192 60 -----­Erzsébet osztrák-ny.vasut — — — I - — K — Magyar-gácaországi vasut . —- — 156 50,168 69 8 ——. — |Clbevölgyi vasutrészvény . . .— — —U —. — | —.— K —.— —.— Károly-Lajos vasút............ 83 2­5.57 u 174.50121&.30 •' Kassa-oderbergi vasut........ 68 80 44 60 A­­ —.— — Orosz bankjegyek............... 180 80 1*1.37',,' —.■—| —.— —.— —.—• Váltó bécsi piaczra ______162 3­­1.56 ;162.S7 61.53 —.— —. — II. kibocs. keleti kölcsön.. .— v-.— —.— — — —.— —.— 4'/«*/#*08 földhit­elint, zálogl —. - ( j —— 3° e-es franczia járadék... --. — I - 8162 — 5V*0/o-°8 francai* járadék —.­­ —.— —109 08 Ottomán bank részvény — —.— —.— ,480.-' — Franczia törleszthető járat, - - —- - .— — .— 85.50 —.— Tiszavidéki vasúti e. k... . -.— • —.— — ,, jelzálog-hitelbank „ lesz.­és pénzv.-b -, — — —.— ——. — — Árutőzsde. Bécs, szept. 28. (Gabona- és termény­­tőzsde.) Az izraelita ünnepek miatt teljesen üz­lette­lenül telt el a mai tőzsde. Berlin, szeptemb. 28. Terményvásár. (Z­á­r 1­a t.) Búza szept.-októberre 149 márka 50 fillér = 9 frt 20 kr. ; okt.— novemberre 149 márka 50 fillér (= 9 frt 20 kr.). Bozi szept.— októberre 109 márka — fillér (= 6 frt 71 kr.); október— novemberre 109 márka 25 fillér (=6 frt 73 kr.). Zab szept.­­októberre 89 márka 25 fillér (= 5 frt 50 kr.); okt.-novemberre 89 márka 25 fillér = 5 frt 59 kr.); Repczeolaj szept.-októberre 4­8 márka 50 fillér (= 29 forint 85 kr.) ; október—novemberre 48 márka 30 fillér (= 29 frt 73 kr.); Szesz szeptemberre 68 márka 25 fillér (= — frt — kr.); nov.—deczemberre 90 márka 80 fillér (= — frt — kr.). Átszámítási árfolyam : 100 márka (=· 61 frt 55 krral. Stettin, szept. 28. Terményvásár: Búza szept.—okt.-re 150 márka — fillér (= 9 frt 23 kr.); októb.—novemberre 150 márka 50 fillér (·= 9 frt 26 kr.). Bors szept.—okt.-re 107 márka — fillér (= 6 frt 59 kr.) ; okt.—novemberre 107 márka 50 fillér (= 6 frt 62 kr.).Repereolaj szept.-októb.-re 48 márka — fillér (*= 29 frt 54 kr.); ápril—májusra 49 márka — fillér (~ 30 frt 16 kr.). Szesz kész szállításra 67 márka 50 fillér (~ — frt­­- kr.); szeptemberre 67 márka — fillér (= — frt — kr.) ; szept.-októberre — márka —fillér (= — frt — kr.) októb.—novemberre — márka — fillér (== — frt — kr.) Átszámítási árfolyam : 100 m. = 61 frt 55 kr. Köln, szept. 28. Terményvásár: Búza novemberre 16 márka 10 fillér (= 9 frt 90 kr.) ; márcziusra 16 márka 80 fillér (=10 frt 34 kr). Bors novemberre 11 márka 40 fillér (= 7 frt 02 kr.); márcziusra 12 márka 10 fillér (= 7 45 frt.). Rep­czeolaj (hordóstól) kész szállításra 26 márka 10 fillér (= 32 frt 12 kr.) ; októberre 25 márka 80 fillér (== 3 frt 76 kr.). Átszámítási árfolyam : 100 márka = 61 frt 55 krral. Külföldi terménytőzsdék tegnapi és mai árjegyzéseinek összehasonlítása. BRBUS. Szeptember 28. Szeptember 27. Búza szept.-októberre. . . . 149 márka 50 fillér 146 márka 75 fillér „ október—novemberre . . 149 „ 60 „ 117 „ 25 „ Rozs szept.—októberre .... 109 „ - „1*8 „ október—novemberre . . lö< „ 25 n 109 „ — „ Zab szept.—októberre. ...81„ 25 „ 88 „ — „ „ október—novemberre 89 n 25 „ 89 „ 2b „ STETTIN. Búza szept.—októberre .... 150 márka — fillér 149 márka — fillér — október—novemb­rre. . . 150 * 50 „ 150 márka — „ ROZS szept.-októberre . 117 „ n 10b „ 10 „ „ október—novemberre. . . 107 „ 60 „ H7 „ •­ „ KÖLN. Búza novemberre........................16 márka 10 fillér 1P­ márka — fillér „ márcziusra...............................16 „ 40 „ 16 „ 60 „ ROZS novemberre................................li „ 40 „ 11 „ 40 „ „ márcziusra...............................­2 „ lú „ 12 „ ~ „ PÁR18 ura folyó hóra...............................20 frank 40 címe 22 frank 25 címe n októberre..........................22 „ 36 ,,21 „ 40 „ „ novembertől 4 hóra . . . 24 „ 40 „ 22 „ 40 „ „ 4 első hóra......................................2^ „ 5'1 „ *2 „ 40 „ VSZ folyó hóra.....................................49 „ 90 „ 50 „ . 1.» „ . „ októberre.....................................48 „ 91 „ 49 „ 1« „ „ novembertől 4 hóra ... 48 „ 7 . „48 „ 75 „ „ 4 első hóra.....................................48 „ 8» * 48 „ 75' „ A Nemzeti Színház jubileuma. A nemzeti színházban. A nemzeti színháznak 50 éves fönnállását ma ünnepelték meg illő fénnyel és pompával, és akik je­len voltak ez ünnepélyen, érezhették, hogy első műin­­tézetünknek örömnapja az egész nemzeté, mert részt vettek az örömben mindazok, kik hazánkban főran­­gúak, vezérlők és kitűnőek. Pont 7 órakor jelent meg ő felsége a király, József főherczegnek és fényes udvari suite-jének kíséretében. Ő felségét, ki az »Ár­pád ébredésének« befejezéséig volt a színházban, a színház körül összegyűlt nagy néptömeg úgy ér­kezése­ mint távozásakor harsány éljennel üdvö­zölte. Midőn a király páholyába lépett, az ünnepi nyitány már folyt; az udvari páholy tőszomszédságá­ban lévő páholyban Hohenlohe főudvarmester és Trautmansdorf főkamarás foglaltak helyet. Jelen voltak: Tisza miniszterelnök, Orczy, Fabinyi, Baross, Fejérváry miniszterek, a főrendiház és képviselőház számos tagja, a központi főbb államhivatalok viselői, egyetemi tanárok, a főváros és a megye tisztviselői, sok jeles tudós, író és művész. A legfényesebb néző­közönség, melyet a főváros szolgáltathat, rendkívül nagy érdeklődéssel várta az előadás megkezdését. Erkel Ferencznek ez alka­lomra írt ünnepi nyitánya után fölszállt a függöny Jókai »Olympi verseny «-ének első színe fölött, mely az Olympust ábrázolja. Már az első kép is tet­szett a közönségnek, maga a költemény pedig nagy és mély hatást tett. Az olympi verseny fölötte sikerült dramolet, mely minden tekintetben megfelel az alkalmi darab­hoz támaszható igényeknek. Érthetően magyarázza az ünnepély jelentőségét; tág teret nyit a fényes ki­állításnak, a színpadi pompának, melyek az ily ünne­pélyek emelésének leghathatósabb eszközei, továbbá érdekes, változatos is és inventióra nézve kiváló, mert oly dolgokat ölel fel, amelyeket eddig hasonló al­kalmi darabokban nem igen láttak. Olvasóink isme­rik tartalmát, hiszen ma reggeli számunkban közöl­tük a művet egész terjedelmében ; tartózkodunk tehát a tartalom elmondásától. Csupán a dictio szép­ségére és a nemes pathosra akarunk utalni, mely az egész művön végig vonul. Ezek tették a legnagyobb hatást ma este is. Élvezettel hallgatták Jókai szép verseit , csodálták ragyogó poesisé­­nek hatalmas szárnyalását, és — ami a legnagyobb ritkaság — a darab végén, minőn a Jelen géniusa, megszerényülve az Oraculum szavain, leveve saját fe­jéről a babérkoszorút és a Múlt geniusának fejére téve, mindenki meg volt indulva. A közönséget egy alkalmi, allegorikus darabbal elragadni és megin­­dítni; ezt a fényűzést is csak Jókai engedheti meg magának, az elragadás és megindítás eszközeinek mil­liomossá. A »Múltat« Jász­ay Mari asszony szavalta. Igen szépen viselte a régi római jelmezt és mes­teri tökéletességgel mondta a hangzatos verseket, a komoly hangulatot, a nemes, de mérsékelt patkost, melyet szerepe követel, szintén jól eltalálta. Az »Oraculum« rövid szerepét Prielle Cornelia adta, bi­zonyára csak azért, mert az igazgatóság az által, hogy e szerepet neki osztá, ez alkalommal is hirdetni kí­vánta, hogy jelenleg a magyar színművészet dolgában a legfőbb bírónak, oraculumnek Prielle Cornéliát te­kinthetni. A »Jelen« szerepe P. Márkus Emí­liának jutott, ki értelemmel, finomsággal és kellem­mel szavalt, természetes bájával is emelvén szavala­tának hatását. A régi római színpad tableau-ja valóságos fel­tűnést keltett. És ha a közönség hamarjában talán nem is tudta fölismerni a római színpad állandó alak­jait, a sikerült kép mégis tetszett, épúgy, mint a kö­vetkező, mely az operettet ábrázoló és a Mikádó és Czigánybáró főbb alakjait mutatá. Élénk érdeklődés­sel nézték a török temetőt, melyen a XVI. század Budapestjének képe látható. Tinódinak a »Régi go­nosz idők«-ről szóló dala is hatást tett. Leginkább foglalkoztatá a közönséget az utolsó két kép, melyek­ben a régi híres színészek, a régi és új műsor legfőbb színpadi alakjai voltak láthatók. Különösen az utolsó kép, a királynak élesen megvilágított mellszobra kö­zött csoportosuló gazdag és fényes jelmezű alakjaival nagy benyomást tett, úgy, hogy a hosszantartott lát­ványt talán még keveselték is, midőn a hymnus után a függöny alászállt. És ha a taps szokásos volna a király jelenlétében, úgy bizonyára újra kérték volna a nagy pompájú képet. Közzenéül erre Liszt Ferencznek rhapsodiája következett, melyet a zenekar Erkel Sándor vezetése alatt szépen adott elő.­­ »Árpád ébredésé«-t, melyet Vörösmarty a szín­ház megnyitásának alkalmára irt, a mai színházjáró közönségben csak kevesen ismerték. Színpadon még kevesebben látták. És mégis volt a közönségben sok olyan is, a­kik ez alkalmi darabot a nemzeti színház megnyitásakor, 1837. aug. 22-én látták. Sőt mutogat­tak egy magyar dolmányn úri embert, ki Mármaros­­megyéből följött az ünnepélyre és ma is a földszint má­sodik sorának ugyanazon támlásszékén ült, melyből a megnyitó előadást ötven év előtt végig nézte. »Árpád ébredésé«-nek thémája az, hogy a hon­alap­ító Árpád, a harminczas évek vége felé egy éj­szaka fölébred sírjából és egy költő vezetése mellett bejárja Magyarország fővárosát, megtekintvén mind­azt, a­mi jó és rossz készült az elmúlt évezred folya­mában. Az új nemzeti színház előtt egy csoport rém­alakot talál: az irigységet, a részvétlenséget, a meg­vetést, a gúnyt, a rágalmat, csábot, kajánságot és éh­halált. Mindezek egy színésznőt, — ki itt az egész színészet képviselője, — bántalmaznak, gyötrenek és gúnyolnak. Árpád kimenti kezeik közül a színésznőt és a rémalakok egyikét, a részvétlenséget odadobja a többinek martalékul. Ehez az eszméhez kötötte C­s­i­k­y Gergely al­kalmi darabját »A színésznő«-t, mely a mai előadás harmadik részét képezte. Talán helyesebben monda­nék, hogy Csiky Vörösmarty eszméjét tovább szőtte, illetőleg művét folytatta. Ő a mai korba helyezi da­rabját és ugyanazon színésznőt állítja elénk, kit Ár­pád 50 év előtt a rémalakok körmei közül kimentett. A színésznő megvénült, kertecske közepett, csendes házikóban éli fénytelen vénségét. Midőn a dalt hallja, melyet a költő valaha róla énekelt, és melyben neki, a viruló fiatal művésznőnek halhatatlanságot igér, elke­seredik szive, és az agg nő sírva fohászkodik a köl­­tőhez, hogy hozza meg az égből számára az ifjúságot, minthogy elévülhetetlen dicsőséget ígért neki. A költő megjelenik a felhők között és meghozza a művésznő kérésének teljesülését. A művésznő ismét ifjú lesz s a küzdelem tere ismét meg fog nyilni előtte. A második szín a dicsőség templomát mutatja. Ajtaja felé tart a megifjodott színésznő, midőn elejébe lép az aesth­e­­tica és néhány kíméletlen megjegyzéssel, melyek az igazság színét kívánják viselni, elutasítja. Töb­bek közt azt is mondja az aesthetica, hogy a régi rémalakok még mindig élnek, épp úgy üldözik a színésznőt, — illetőleg a színésze­tet — mint »Árpád ébredésének« korában, és hogy még az a »Részvétlenség« is él, melyet akkor Árpád oda dobott a többinek martalékul. A színésznő leül a templom lépcsőire, vár, és rövid idő múltán

Next