Nemzet, 1887. szeptember (6. évfolyam, 1797-1826. szám)
1887-09-29 / 1825. szám
rés és könyörgés által hatni akaró közvetítő, hanem mint az élő és halhatatlan nemzeti jog képviselője. Mint a bukásában is nagy magyar állameszme megtestesülése. E szerepének Deák teljes öntudatával birt. Ez magyarázza meg magatartását a hatalommal való érintkezésében az egész kiegyezési korszak alatt. Akiből minden személyes becsvágy hiányzott, megbecsültette magában a nemzet méltóságát. Deák valódi pályája a kiegyezéssel befejezést nyert. Az általa újjáteremtett Magyarország kormányzatában nem vett közvetlen részt. Jellemnagysága ebben is nyilvánult.. Volt lelki ereje rá, hogy személyes feladatát bevégzettnek tekintse, s arra, hogy beismerje, mikép egy és ugyanazon államférfinak nem lehet többféle hivatása. Valamint 48 előtt félrevonult az izgatástól, és úgy 67 után félre vonult a kormányzástól. Azon izgatástól, mely forradalmi lázba csapva akarta megteremteni a modern Magyarországot és azon kormányzástól, melylyel a már létesült Magyarországot tovább kellett vezetni a fejlődés és kibontakozás útján. Több volt ő, mint leendett a kormány élén, mert Magyarország újjáteremtője volt. De nem is benne, sőt közvetlen híveiben sem jutott legpregnánsabb kifejezésre a kormányzási elv, hanem azon férfiúban, akivel a közpályán több összeütközése volt, de akit ellenfele létére a kiegyezés korszakában anynyiszor megajándékozott bizalmával, mintha sejtette volna, hogy az ország sorsa hosszú időn át az ő kezében lesz letéve. — Tisza Kálmánban. Magyarország három nagy korszaka külön-külön államférfiakban talált megszemélyesítésre. Az izgatás korszaka Széchenyiben és Kossuthban. A kiegyezése Deákban , a békés, izgalmaktól ment nemzeti önkormányzás Tiszában. A két végső korszakot Deák köti össze; az ő óriás alakja töltötte be a kettő közti végtelen űrt. De egyszersmind ő a modern Magyarország personificatiója. A kormányzásban csak személyesen nem vett részt, de eszméi, elvei és intézményei képezik azon állandó alapokat, melyeken az új Magyarország kormányzata nyugszik. Deák nem kormányzott, de többet tett: szelleme által uralkodott még halála után is. Magyarországnak végső kibontakozásáig szüksége lesz e hatalmas szellem üde lendületére, komoly következetességére és szabadelvűségére. A szobor, mely a Ferencz József-teret diszíteni fogja, nemcsak azt dicsőíti, a ki meghalt, hanem azt is, a ki szelleme által köztünk él. Főműve, a közjogi kiegyezés, változatlanul áll fenn. Bármit hirdet is az ellenzék, e műnek nincsen egyetlen, bármily kicsiny oszlopa, mely meg volna ingatva. Sőt a történelem, ellenzékünkkel szemben, fel fogja jegyezni, hogy a magyar állameszme a Deák által alkotott alapon, Tisza kormányzata alatt, fejlődött, izmosodott. De nem pusztán közjogi műve az, ami által jelképileg mindig nemzete közepett fog élni. Sőt, e műt, bármily tartósnak ígérkezik, változhat idők és viszonyok behatása alatt. Szelleme az, mely változatlanul áldást fog terjeszteni, ha meg nem tagadják, a késő nemzedékek közt is. BEKSICS GUSZTÁV: mel hallotta mindenki, hogy az első díjat magyar művész — Huszár Adolf — kapta. De hadd szóljon erről maga a nevezetes ülés jegyzőkönyve, mely igy hangzik: »Jegyzőkönyv a Deák-szoboremlék pályázatra beérkezett versenyminták bírálatára s a dijak odaítélésére kiküldött bizottságnak Budapesten, a műcsarnokban 1878. deczember 8-án tartott üléséről. Jelen voltak a Deák-szobor végrehajtó bizottságának elnöke, Szlávy József, továbbá mint meghívott külföldi szakértők Ferstl Henrik lovag, építészeti főtanácsos Bécsből, Hahner Ernő szobrásztánál Drezdából és Wagmüller Mihály szobrásztánál Münchenből. Azonkívül Wenckheim Béla báró, Liptay Béla báró, Tisza Lajos, Pulszky Ferencz, Ráth György, Ybl Miklós, Weber Antal és Ke-eti Gusztáv. Szlávy József úz ő nagyméltósága üdvözölvén a bíráló bizottságot, felkéri különösen a külföldi szakértőket, hogy nem csupán a díjak odaítélésében, hanem a további teendőkre nézve is nagybecsű tanácsaikkal a szoborbizottságot támogatni szíveskedjenek. Felkérés folytán azután Wenekheim Béla báró úr ő nagyméltósága veszi át az elnökséget, Ke-eti Gusztáv pedig a jegyzőkönyv vezetésével bizatik meg. Elnök megalakultnak nyilvánítván a bíráló bizottságot, ez mindenekelőtt a felállítandó szobor helyéül kijelölt Ferencz József-térnek helyszinrajzát vizsgálja s a kiegészítő tájékozás végett a pályázathirdetésében kitűzött pályázati feltételek újra és pontonkint felolvastatnak. A bíráló bizottság, melynek tagjai az egyes versenymintákat már megelőzőleg behatóan tanulmányozták volt, most a kiállítási terembe vonult s ott együttesen s főleg a dijak odaitélhetése szempontjából újra bírálat alá vette az egyes pályaműveket. Ily módon a beérkezett tizenkilenc pályamű közül tizenötöt mint olyan kísérletet, mely a pályázat és a művészet jogosult követelményeinek eleget nem tesz, kiküszöbölvén a bizottság csak a megmaradt négy versenymintát találta díjjal való kitüntetésre érdemesnek. E négy versenyminta közül háromra nézve a bizottság néhány közös alkatrészből s a felfogás azonosságából bizton következteté, hogy egy és ugyanazon művész művei. Jeligéik „a haza bölcse“ — »Budapest“ — királya is — nézzétek a nagyot — neki csak kézszoritást adhatott.« Ezen három mintára vonatkozólag "a bíráló bizottság beható tárgyalás után és tekintettel egyfelől a művészeti pályázatok czéljára és bevett szokásaira, másfelől arra, hogy egyes ugyanazon művészi eszmének többféle, s bár alakban egymástól némileg eltérő változata ugyanannyi külön díjjal jutalmazandó műnek nem tekinthető — megegyezett abban, hogy a figyelemre és díjra méltó három pályamű közül csak egyet, t. i. azt fogja jutalomdíjjal kitüntetni, melyben a művészeti feladat legsikeresebb megoldástnyert. Ily értelemben tehát az 1-ső díjat a »Királya is — nézzétek a nagyot — neki csak kézszorítást adhatott“ jeligéjű pályaműnek ítélte oda. In d’o k o 1 á s. Idézett jeligével ellátott ipályamű, mely Deák Ferenczet, nemes renaissance ízlésű talapzaton, ülő alakban ábrázolja, művészileg egységes és side eredetiséggel megalkotott mű. S habár összalakja és tagolása nem kifogástalan tökélyű, a bíráló bizottság mindamellett úgy építészeti, mint szobrászati alkatrészeiben nagyon fejtőképes elemeket ismert föl, s általában igen szerencsés tervezetet üdvözöl e pályamintában, mely a többihez hasonlítva a szoboremlék czélját legjobban fogná valósítani. A 2-ik díjat a bizottság az „Er liebte nur das Vaterland“ jeligéjű pályamintának ítélte oda. Indokolás: A jelzett minta, mely Deák Ferenczet görög stylu talapzaton szintén ülő helyzetben ábrázolja, összhangzatosan bevégzett mű, mely különösen a szobor és talapzat kölcsönös arányossága által előnyösen kiválik a többiek közül, nagyobb mérvben leendő végrehajtásra, azonban a fenforgó viszonyok között kevésbbé ajánlatos. Nehézségekbe ütközött a harmadik díjnak odaítélése, amennyiben a többi minták között alig találkozott olyan, mely a pályázati feltételeknek csak valamennyire is megfelelt volna. A bíráló bizottság ennélfogva ki is jelenti, hogy csupán a pályázati hirdetésben foglalt ama pontnak kívánt eleget tenni, mely mind a három díjnak feltétlen kiadását követeli, midőn a harmadik díjat az aránylag sikerültebb s »a honszeretet, erély, szerénység és bölcseség vezetnek örök hírnévre« jeligéjű versenymintának ítélte oda. Miután a bíráló bizottság sajátlagos teendőit a fent jelzett módon legjobb tudomása szerint befejezte s a pályanyertes művek jeligés levélkéi felbontattak, kiderült, hogy az első díjat Huszár Adolf tanár, a másodikat Zumbusch Gáspár bécsi academiai tanár, a harmadik díjat pedig ugyancsak Bécsben lakó Bresznyánszky Béla szobrász hazánkfia nyerte. A következő napon — decz. 9-én — midőn a szobormű kiviteléről kellett tanácskozni, legelőször tűnt fel azon fontos, Keleti Gusztáv 1881-ben az academiában tartott felolvasása által alaposan megvilágított kérdés, mely későbben egész aestheticai harczczá fejlődött ki és oly arányokat öltött, hogy azon vitákra emlékeztetett, melyek a magyar tudományos académia építésénél a felett keletkeztek, vájjongót — mint ezt főleg Henszlmann pártolta — vagy renaissance-stilben kell-e az academia palotáját építeni. Az említett fölötte fontos ülés jegyzőkönyve így szól: A bíráló bizottság közvetlen feladatának teljesítése után, a szoborbizottság elnökének óhajtása szerint, a bizottság tagjai külön eszmecsere tárgyává tettek némely, a díjak odaítélésével kapcsolatosan felmerülő s a szobor emlék végrehajtására vonatkozó kérdéseket. Első ily kérdés az volt: váljon az első díjjal kitüntetett szoborminta egyúttal a nagymérvekben való kivitelre alkalmas-e vagy sem? A külföldi szakértők e részben egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy a beérkezett versenyminták közül egy sem volna változatlanul a nagyobb mérvekben való kivitelre ajánlható s igy az első dijat nyert pályaminta is csak jelentékeny módosítások után fogna a czélnak teljesen megfelelni. A mű alapeszméje azonban nagyjában meg volna tartandó. A főalak valamint az allegorikus mellékalakok ruházata egyszerűsítendő, fedezetét a barock ízlés modorosságából ki kellene vetkőztetni. A magában véve kitűnő talapzatot, illetőleg különösen Fer s 11 építészeti főtanácsos abbeli nézetet nyilvánítja, hogy méreteit a főalakhoz képest alászállítani, a lépcsőzetből kiugró kisebb talapzatokra nézve pedig önállóbb és helyesebb tagolást kellene találni. Az allegorikus alakok a főalakhoz képest szintén kisebbek lehetnének, hogy a főalaknak az egész szoboremléken uralkodó szerepe jobban érvényre jusson. Csatlakozik egyúttal Wagmüller szobrásztánál- véleményéhez, aki nagyon kívánatosnak tartja, hogy a szoboremlék maga ne a földszinén, hanem eshetőleg a tér színvonalától 5—6 lábnyira kimagasló külön terasseforma alépítményre állíttassék, mely az egész szoboremléknek megfelelő magasságot kölcsönözne anélkül, hogy magának a szoboremléknek méreteit túlhajtaná a mitől szintén óvakodni kellene. A Széchenyi szoborral való analógiára vagy épen symmetriára nagy súlyt fektetni fölösleges volna. Hosszabb eszmecserére ad alkalmat az a további kérdés, váljon a szoboremlék feladata álló vagy ülő Deák-szoborral volna-e jobban és czélszerűbben megoldható. Ezen fontos kérdéssel szemben a külföldi szakértők véleménye szétágazik. Ferstl főépítészeti tanácsos ülő szobrot javasol. Már az a tény is — úgymond — hogy a két első díjat ülő szobormintának ítéltük oda, a mellett bizonyít, hogy ez a kedvezőbb megoldási mód. Ő úgy hiszi, hogy a tervezett szoboremlék körül a művészeti szempont is kiváló tekintetet érdemel, s ezen szempontból kiindulva nagyon ajánlaná az ülő szobor elfogadását, még azon esetben is, ha az álló szobor Deák Ferencz jellemének, szellemi irányának s politikai működésének talán még valamivel jobban megfelőnek ítéltetnék. Wagmüller szobrásztanár igen élénken szintén az ülő szobor elfogadását javasolja. E felfogás támogatása végett hivatkozik az antik szoborművészetre, mely a jellem nagyságát és méltóságát ülő szobrokban is tudta kifejezni. De államférfiakat és a politikai műkőés terén kitűnő egyéneket is igen találóan igy lehet ábrázolni. A nehézségek, melyek a mai kedvezőtlen ruházat mellett, különösen álló szoborban felmerülnek oly számosok, és a műszaki segédeszközök e részben oly gyarlók és elkopottak, hogy különösen Deák Ferencz lényének és jellemének kifejezésére csakis az ülő szobrot tartja e célravezető felfogásnak annyival inkább, mert ülő szobor elfogadása mellett a compositió és ruházatban rejlő nehézségek is könnyebben legyőzhetők, tehát a művészeti siker esélyei is nagyobbak. H0 (Wagmüller tanár) a saját Liebig szobra tervezésénél is, érett megfontolás után, az ülő alakra határozta el magát, és felfogásával a nyilvános pályázat alkalmával sikert is aratott. Hä hner szobrásztánál ezzel ellenkező nézeteknek ad kifejezést s arra hivatkozik, hogy a szóban forgó feladat álló szoborral is teljesen kielégítő módon oldható meg, habár nem tagadja, hogy ez utóbbi megoldás nagyobb nehézségekkel jár. Arra is utal, hogy az újabb korban végrehajtott ülő szobrok ellen a nagyközönség körében bizonyos ellenszenv nyilvánult. Az álló szobroknál rendszerint igénybe vett s kifogásolt kifertő eszközök, úgymint a benső szükség által nem inokolható köpeny drapéria, támasztáska stb csak arra valók, hogy a szobrot a talapzat architecturájával formailag, jobban összekössék. Ő (Häbner tanár) a szoboremléknek álló szoborral való végrehajtása mellett nyilatkozik. Végül fölmerült az a kérdés, váljon az első díjjal kitüntetett Huszárféle emlékmintáinak jeles talapzata nem szolgálhatna e eshetőleg álló szobornak talapzatául? A válasz egyhangúan tagadó volt. Az ülő vagy álló alak feletti vitatkozásnak a Deák-szobor végrehajtó bizottság 1878. decz. 15-én tartott ülésében folytatása volt, de itt határozatra is került a dolog, amennyiben a bizottság egyhangúlag kimondta,hogy a pályanyertes Huszárféle szoborminta, mely Deák Ferencz alakját ülve ábrázolja, a nagy mérvben való végrehajtás alapjául elfogadtaik. A művész tudta már most, hogy mit akarnak tőle, de ő maga még nem akarta azt, mert lelkében még mindig az álló szoborért rajongott. De hálával fogadta a bizottság felhívását, hogy tegyen 4—5 hónapig tartó utazást tanulmányi czélból, nézze meg a plastika remekeit Németországban, Olaszhonban és Francziaországban. Azalatt itthon a Bajza-utczai nagyszabású műtermet kezdték építeni s midőn Huszár útjáról hazatért, már saját házának alapfalait láthatta. Nagy szorgalommal fogott hozzá feladatához. A végrehajtó bizottság felszólítására uj, a természeti nagyság * 1/7 részét tevő mintát készített, melyet 1880. tavaszán be is mutatott. A munka kedvező benyomást tett, de a bizottság kijelentette, hogy több lényeges módosítás szükséges, mielőtt a minta a nagy mértékben való kivitelre elfogadható volna, de már a végleges szerződést megköttette a művészszel. Főbb pontjai ezek: Huszár Adolf kötelezi magát a szoborművet 5 év alatt elkészíteni és kap tiszteletdij gyanánt 65,000 frtot; előlegül — a műterem felépítésére — pedig 25,000 frtot. Ezen szerződést a minisztertanács 1880. jan. 15-én tartott ülésében jóváhagyta. Minden rendben lett volna, ha a művész maga nem tétovázott volna ide-oda, mig egy szép napon kimondta, hogy ő nem ülő, hanem álló főalakban hiszi legjobban kivihetőnek az emlékművet. Már az 1881. év tavaszán volt. Ekkor Tisza Lajos , ki a közös pénzügyminiszterré kinevezett Szlávy József helyett a szoborbizottság elnökségét átvette, márczius 21-ikére összehívott egy bizottsági ülést Huszár új műtermébe. Ott elhatározták, hogy 9000 frt költséggel készíttetnek egy próbamintát, mely a végleges szobor nagyságában a kijelölt téren fel fog állíttatni, hogy határozott ítéletet lehessen alkotni. Most négy esztendeje, szeptember hó végén ott állott a broceszinre festett ideiglenes minta, mely a művészt magát is meggyőzte, és annak kijelentésére bírta, hogy már most minden kételye megszűnt, maga is hiszi már, hogy ülő alakkal is lehet a feladatot sikeresen megoldani. E nyilatkozatot az 1881. október 2-án tartott nevezetes és érdekes ülésen tette, melyet az académiában tartottak, akkor a végrehajtó bizottság is hozzájárult a bíráló bizottság véleményéhez és Fálk Miksa indítványára az elnök végzésileg kimondta, hogy az ülő alak megmarad. Október 4-én a szoborbizottság is elfogadta e határozatot. Beható vita után Andrássy Gyula gróf táviratilag kijelentette, hogy ő a szobor ülő alakban való kivitelét nem tartja helyesnek. Nagyon érdekesen szólalt fel Tisza Kálmán. Ő is elfogadja — úgy mond — a bizottság javaslatát és letett azon aggodalmakról, melyeket előbb az ülő alak iránt táplált, de másrészt azt kérdezi, váljon azon művésztől, ki rövid időközben feladatának egymással ellenkező felfogása mellett egyforma hévvel és lelkesedéssel síkra szállt ki az ülő alakmintával pályadíjt nyerve, csakhamar az álló alakot mondja egyedül kivihetőnek s majd ismét az előbbi felfogáshoz visszatérve feladatának ily irányban végrehajtására ajánlja fel tevékeny buzgalmának minden segélyforrásait, vájjon ilyen művésztől lehet-e megnyugvással sikerült művet várni ? Az elnök megnyugtatta Tisza Kálmánt és Huszár kételyeiben csak buzgó lelkiismeretét véli látni. Az ülés egyhangú határozattal és a művész teljes beleegyezésével végződött. Az ideiglenes nagy minta talapzatán ez évszám Táviratok. Kopenhága, szept. 28. A király ma fejedelmi vendégeivel együtt a Ringstedt mellett tartott hadgyakorlaton volt jelen. Sándor czár nem ment a hadgyakorlathoz, hanem leányaival Kopenhágán át Amalienbergre kocsizott. Baden, szept. 28. Milán király október hó 3-án látogatást tesz Nathália királynénál. Ha a király hosszabb ideig marad itt, a Sacher fogadóban száll meg. Tegnap Rudolf trónörökös Ferencz Ferdinánd főherczeggel Nathália királynénál egy órai látogatást tett. Berlin, szept. 28. A »Kreuzzeitung« hivatalos adatok nyomán azt jelenti, hogy a zanzibari szultán azokat az összes tengerparti vidékeket, melyek az 1886. évi november 1 én létrejött egyezmény szerint neki jutottak birtokul, az angoloknak és németeknek engedte át. A sultán, hir szerint, évi járandóságot kap és ezért a partvidékekre nézve lemondott minden befolyásáról. Bukarest, szept. 28. (Eredeti távirat.) A legközelebb tartott román minisztertanács az Ausztria-Magyarországgal való szerződési tárgyalások újból leendő felvétele ügyében tanácskozott. A román kamara okt. 15—27-én ül ismét egybe. (P. C.) Róma, szept. 28. (Eredeti távirat.) Nemrég királyi kézirat jelent meg, a miniszterelnökség számára külön hivatal szervezése tárgyában. E hivatalnak feladata lesz a miniszterelnök és társai között az érintkezést és összefüggést fentartani. Ezentúl valamennyi miniszteri rendelet, valamint minden királyi aláírásra kerülendő avagy registrálandó okirat, felülvizsgálat czéljából a miniszterelnök kezén megy át. A miniszterelnökségi iroda további rendeltetése lesz informatiót nyújtani minden nevezetesebb politikai eseményről, a közvélemény nyilvánulásáról, a bel-s külföldi sajtó ítéleteiről stb. Sophia, szept. 28. (Eredeti távirat.) Határozottan állítják, hogy az egyesült Karavelovisták és Zankovisták amaz elhatározását, hogy a választásokban nem vesznek részt, az a meggyőződés érlelte meg, hogy a jelen viszonyok között minden fáradozásuk daczára sem lehet kilátásuk a választásokon kedvező eredmény elérésére Szambuov hívei meg vannak győződve, hogy vezérüknek sikerülni fog Radoslavov híveinek egy részét a maga részére megnyerni. (P. C.) London, szept. 28. A »Reuter-ügynökség« Bombayból jelenti, hogy Kabulból érkezett 22-iki távirat szerint Miralam Pardak ezredest és Ejub khánnak még más három kísérőjét a Jampedi területen, a Kusakin túl fekvő killai helység mellett, elfogták. Ejub khán maga, a türkmenek területére menekült. Linz, szept. 28. A catholicusok gyűlése, melyen mintegy kétezeren (többek között a helytartó, több tartományi és birodalmi gyűlési képviselő) vett részt, a tartományi főnök által ma megnyittatott. A gyűlés egyhangúlag elfogadta Mül-er püspök határozati javaslatát, mely szerint a pápa világi uralma ismét helyreállítandó volna és elfogadta egyúttal azt az indítványát is, hogy a pápához papijubilaeuma alkalmából a gyűlés szerencsekivánatait eljuttassa. A püspök végül a királyt éltetvén, ezt a gyűlés lelkesen fogadta és azután az osztrák néphymnust elénekelte. A későbbi szónokok a pápát mint a béke fejedelmét ünnepelték. Konstantinápoly, szept. 28. (Eredeti távirat.) Megbízható tudósítások szerint Macedoniában teljes nyugalom uralkodik és ez utóbbi időben mi sem történt, mi az ellenkező híresztelésekre okul szolgálhatott volna. Szintúgy a szerb, illetőleg a montenegrói határon, a már állandónak látszó jelentéktelen eseteken kívül, hónapok óta aggodalmat keltő újabb jelenség nem merült föl és remélhetőleg a montenegrói határ rendezését is rövid idő múlva befejezik. (P. C.) Róma, szept. 29. A »Riforma« szerint a »Trapano« nevű osztrák-magyar kereskedelmi hajó mely Brailából gabonanemüeket vitt, Tarantonál elsülyedt. A legénységet megmentették. Lissabon, szept. 28. (E r e d e t i távirat.) A portugál kormány kebelében a dohány kérdést illetőleg véleményeltérések merültek fel. Mi a pénzügyminiszter a dohányegyedáruságot akarja behozni, addig a miniszterelnök azt javasolja, hogy az országban levő dohánygyárakat egyesítsék, amiből az államnak akkora haszna lenne, mint a dohány-egyedáruságból. A Portugália és a zanzibári szultán között a tugnai öbölnek portugál csapatok által újból való megszállása végett felmerült differenciák elintézésére a portugál külügyminiszter Lissabonban tárgyalásokat folytat Németország és Anglia képviselőivel. Az ide érkezett hírek egészen biztosnak tüntetik fel, hogy Stanley megöletésének híre teljesen alaptalan. (P. C.) Közgazdasági táviratok. Értéktőzsde. Bécs, szept. 28. (Magyar értékek zárlata. Magyar földtehemi. kötv. 104.30. Erdélyi földteherm. kötv 104 50, 5 és fél száz magy. földiár, int. zálog]. —... Erdélyi vasutrészv. 179.— 1876. m. k. v. áll. els. kötv. 114.285. Magy. nyer. k. sorsjegy 122 40 Szölődézsmaváltó. kotr 100.—. 4 száz. aranyjáradék —.—. Tiszai és szegedi köles. sors. 123.50 4 száz. aranyjáradék 100 22 M. orsz. b.részv. —.—. Magy. vasúti kölcsön 149 75 Magy. kiteli. részv. 287 75. Alföldi vasút részv. 182.50 Magy észak-kel. vasút r. 163 25. 1869. Ut. k. V. áll. els. kötv. 98 30. Tiszav. vasut-rész. 249 —. Magy lesz. és váltóbank r. 95 50 Kassa-Oderberg vasút r. 144 25 5 száz. papir-járadék 87 05 Adria m. teng. gdzh. r. társ.—.— Török dohány —— Északi vasutrészv. —.—. BICS, szept. 28 (Osztrák értések zárlata). — Osztrák Ulleirész. 282 40 Déli vasut.részvény 91.10. 4 százalékos arany-járadék 112 55 Londoni váltóár 125,85. Károly Lajos vasut-részvény társaság 214 90. 1864. sors-jegy. 168 —, 4 ’2 száz ezüstjáradék 82 49 1860. osjegy 136 —. Török sorsjegy 17.—, Angol-osztrák bank részv. —.—, Osztrák állatvasút rész?. 229 80 20 frankos arany 9 96— 4*2 száz. papír-járadék 81 20. Osztrák hitelsorsjegy 178 50. Osztrák-magyar bankrészv. 881 — Cs. kir. vert arany 595, .Német bankjának 61.55 Elbevölgyi vasut —.— Dunavő-hajózásr *. 392 Bécsi bajikegyl. —.—, Az irányzat: szilárd. Külföldi értéktőzsdék zárlata szeptember 28 án. Átszámítási árfolyam 100 márka viata ■■ 61 60 frt. —100 frankrra 49 60 frt. ~ A paritás az illető helyi szokványok szerint kézpénzben (K), t-iedióra (M) vagy ultimóra (U) értendő, költségek nélkül. — A C-vel e r u értékek a buffapstdi tőzsdén nem jegyeztetnek I| Béri in j| Frankfurt Pária j| Árf. | Paritás jj Árf. Paritás Árf. Faritae *•/»-os magyar aranyárad. 81 31 100 58 (J 81.10 100.83 V 81 75 100 27 58/,-oa „ papirjárad. 70.7b 87 48 0 -- 1.: i*ro/,-os osztrák „ 65 60 81 31K 65.20 10.74 K-------— 5»/0-ob „ „ 78. 96 30 K. n 80 96 95 a — 1*2»/,-ob „ ezüstjárad. 96.80 82.62 K 66 50 82 17 ff — .— i"/B-ob „ aranyjárad. 91.20 118.62 & 91.50,1.3 19 K —— .— Magyar keleti vasúti kötv. 79.70 — — K —I —.— —.— —.— 6*/,-ob keleti vasút els. kötv jől 80 V 5 82 K —.- —.- M Osztrák bítoköBZvény----- 4 9 - *82,56 O !Sz8 62,82 96 t— —M Osztrák-magyar bank----- -- -- — •— M710 - 1 I ——.Osztrák-magyar államvasú* 375 3 0 S76 230 49 D 480 — *3 5.44 Déli vasút ............................. 149 — 9* 31 t. 74 201-------L 192 60 -----Erzsébet osztrák-ny.vasut — — — I - — K — Magyar-gácaországi vasut . —- — 156 50,168 69 8 ——. — |Clbevölgyi vasutrészvény . . .— — —U —. — | —.— K —.— —.— Károly-Lajos vasút............ 83 25.57 u 174.50121&.30 •' Kassa-oderbergi vasut........ 68 80 44 60 A —.— — Orosz bankjegyek............... 180 80 1*1.37',,' —.■—| —.— —.— —.—• Váltó bécsi piaczra ______162 31.56 ;162.S7 61.53 —.— —. — II. kibocs. keleti kölcsön.. .— v-.— —.— — — —.— —.— 4'/«*/#*08 földhitelint, zálogl —. - ( j —— 3° e-es franczia járadék... --. — I - 8162 — 5V*0/o-°8 francai* járadék —. —.— —109 08 Ottomán bank részvény — —.— —.— ,480.-' — Franczia törleszthető járat, - - —- - .— — .— 85.50 —.— Tiszavidéki vasúti e. k... . -.— • —.— — ,, jelzálog-hitelbank „ lesz.és pénzv.-b -, — — —.— ——. — — Árutőzsde. Bécs, szept. 28. (Gabona- és terménytőzsde.) Az izraelita ünnepek miatt teljesen üzlettelenül telt el a mai tőzsde. Berlin, szeptemb. 28. Terményvásár. (Zár 1a t.) Búza szept.-októberre 149 márka 50 fillér = 9 frt 20 kr. ; okt.— novemberre 149 márka 50 fillér (= 9 frt 20 kr.). Bozi szept.— októberre 109 márka — fillér (= 6 frt 71 kr.); október— novemberre 109 márka 25 fillér (=6 frt 73 kr.). Zab szept.októberre 89 márka 25 fillér (= 5 frt 50 kr.); okt.-novemberre 89 márka 25 fillér = 5 frt 59 kr.); Repczeolaj szept.-októberre 48 márka 50 fillér (= 29 forint 85 kr.) ; október—novemberre 48 márka 30 fillér (= 29 frt 73 kr.); Szesz szeptemberre 68 márka 25 fillér (= — frt — kr.); nov.—deczemberre 90 márka 80 fillér (= — frt — kr.). Átszámítási árfolyam : 100 márka (=· 61 frt 55 krral. Stettin, szept. 28. Terményvásár: Búza szept.—okt.-re 150 márka — fillér (= 9 frt 23 kr.); októb.—novemberre 150 márka 50 fillér (·= 9 frt 26 kr.). Bors szept.—okt.-re 107 márka — fillér (= 6 frt 59 kr.) ; okt.—novemberre 107 márka 50 fillér (= 6 frt 62 kr.).Repereolaj szept.-októb.-re 48 márka — fillér (*= 29 frt 54 kr.); ápril—májusra 49 márka — fillér (~ 30 frt 16 kr.). Szesz kész szállításra 67 márka 50 fillér (~ — frt- kr.); szeptemberre 67 márka — fillér (= — frt — kr.) ; szept.-októberre — márka —fillér (= — frt — kr.) októb.—novemberre — márka — fillér (== — frt — kr.) Átszámítási árfolyam : 100 m. = 61 frt 55 kr. Köln, szept. 28. Terményvásár: Búza novemberre 16 márka 10 fillér (= 9 frt 90 kr.) ; márcziusra 16 márka 80 fillér (=10 frt 34 kr). Bors novemberre 11 márka 40 fillér (= 7 frt 02 kr.); márcziusra 12 márka 10 fillér (= 7 45 frt.). Repczeolaj (hordóstól) kész szállításra 26 márka 10 fillér (= 32 frt 12 kr.) ; októberre 25 márka 80 fillér (== 3 frt 76 kr.). Átszámítási árfolyam : 100 márka = 61 frt 55 krral. Külföldi terménytőzsdék tegnapi és mai árjegyzéseinek összehasonlítása. BRBUS. Szeptember 28. Szeptember 27. Búza szept.-októberre. . . . 149 márka 50 fillér 146 márka 75 fillér „ október—novemberre . . 149 „ 60 „ 117 „ 25 „ Rozs szept.—októberre .... 109 „ - „1*8 „ október—novemberre . . lö< „ 25 n 109 „ — „ Zab szept.—októberre. ...81„ 25 „ 88 „ — „ „ október—novemberre 89 n 25 „ 89 „ 2b „ STETTIN. Búza szept.—októberre .... 150 márka — fillér 149 márka — fillér — október—novembrre. . . 150 * 50 „ 150 márka — „ ROZS szept.-októberre . 117 „ n 10b „ 10 „ „ október—novemberre. . . 107 „ 60 „ H7 „ • „ KÖLN. Búza novemberre........................16 márka 10 fillér 1P márka — fillér „ márcziusra...............................16 „ 40 „ 16 „ 60 „ ROZS novemberre................................li „ 40 „ 11 „ 40 „ „ márcziusra...............................2 „ lú „ 12 „ ~ „ PÁR18 ura folyó hóra...............................20 frank 40 címe 22 frank 25 címe n októberre..........................22 „ 36 ,,21 „ 40 „ „ novembertől 4 hóra . . . 24 „ 40 „ 22 „ 40 „ „ 4 első hóra......................................2^ „ 5'1 „ *2 „ 40 „ VSZ folyó hóra.....................................49 „ 90 „ 50 „ . 1.» „ . „ októberre.....................................48 „ 91 „ 49 „ 1« „ „ novembertől 4 hóra ... 48 „ 7 . „48 „ 75 „ „ 4 első hóra.....................................48 „ 8» * 48 „ 75' „ A Nemzeti Színház jubileuma. A nemzeti színházban. A nemzeti színháznak 50 éves fönnállását ma ünnepelték meg illő fénnyel és pompával, és akik jelen voltak ez ünnepélyen, érezhették, hogy első műintézetünknek örömnapja az egész nemzeté, mert részt vettek az örömben mindazok, kik hazánkban főrangúak, vezérlők és kitűnőek. Pont 7 órakor jelent meg ő felsége a király, József főherczegnek és fényes udvari suite-jének kíséretében. Ő felségét, ki az »Árpád ébredésének« befejezéséig volt a színházban, a színház körül összegyűlt nagy néptömeg úgy érkezése mint távozásakor harsány éljennel üdvözölte. Midőn a király páholyába lépett, az ünnepi nyitány már folyt; az udvari páholy tőszomszédságában lévő páholyban Hohenlohe főudvarmester és Trautmansdorf főkamarás foglaltak helyet. Jelen voltak: Tisza miniszterelnök, Orczy, Fabinyi, Baross, Fejérváry miniszterek, a főrendiház és képviselőház számos tagja, a központi főbb államhivatalok viselői, egyetemi tanárok, a főváros és a megye tisztviselői, sok jeles tudós, író és művész. A legfényesebb nézőközönség, melyet a főváros szolgáltathat, rendkívül nagy érdeklődéssel várta az előadás megkezdését. Erkel Ferencznek ez alkalomra írt ünnepi nyitánya után fölszállt a függöny Jókai »Olympi verseny «-ének első színe fölött, mely az Olympust ábrázolja. Már az első kép is tetszett a közönségnek, maga a költemény pedig nagy és mély hatást tett. Az olympi verseny fölötte sikerült dramolet, mely minden tekintetben megfelel az alkalmi darabhoz támaszható igényeknek. Érthetően magyarázza az ünnepély jelentőségét; tág teret nyit a fényes kiállításnak, a színpadi pompának, melyek az ily ünnepélyek emelésének leghathatósabb eszközei, továbbá érdekes, változatos is és inventióra nézve kiváló, mert oly dolgokat ölel fel, amelyeket eddig hasonló alkalmi darabokban nem igen láttak. Olvasóink ismerik tartalmát, hiszen ma reggeli számunkban közöltük a művet egész terjedelmében ; tartózkodunk tehát a tartalom elmondásától. Csupán a dictio szépségére és a nemes pathosra akarunk utalni, mely az egész művön végig vonul. Ezek tették a legnagyobb hatást ma este is. Élvezettel hallgatták Jókai szép verseit , csodálták ragyogó poesisének hatalmas szárnyalását, és — ami a legnagyobb ritkaság — a darab végén, minőn a Jelen géniusa, megszerényülve az Oraculum szavain, leveve saját fejéről a babérkoszorút és a Múlt geniusának fejére téve, mindenki meg volt indulva. A közönséget egy alkalmi, allegorikus darabbal elragadni és megindítni; ezt a fényűzést is csak Jókai engedheti meg magának, az elragadás és megindítás eszközeinek milliomossá. A »Múltat« Jászay Mari asszony szavalta. Igen szépen viselte a régi római jelmezt és mesteri tökéletességgel mondta a hangzatos verseket, a komoly hangulatot, a nemes, de mérsékelt patkost, melyet szerepe követel, szintén jól eltalálta. Az »Oraculum« rövid szerepét Prielle Cornelia adta, bizonyára csak azért, mert az igazgatóság az által, hogy e szerepet neki osztá, ez alkalommal is hirdetni kívánta, hogy jelenleg a magyar színművészet dolgában a legfőbb bírónak, oraculumnek Prielle Cornéliát tekinthetni. A »Jelen« szerepe P. Márkus Emíliának jutott, ki értelemmel, finomsággal és kellemmel szavalt, természetes bájával is emelvén szavalatának hatását. A régi római színpad tableau-ja valóságos feltűnést keltett. És ha a közönség hamarjában talán nem is tudta fölismerni a római színpad állandó alakjait, a sikerült kép mégis tetszett, épúgy, mint a következő, mely az operettet ábrázoló és a Mikádó és Czigánybáró főbb alakjait mutatá. Élénk érdeklődéssel nézték a török temetőt, melyen a XVI. század Budapestjének képe látható. Tinódinak a »Régi gonosz idők«-ről szóló dala is hatást tett. Leginkább foglalkoztatá a közönséget az utolsó két kép, melyekben a régi híres színészek, a régi és új műsor legfőbb színpadi alakjai voltak láthatók. Különösen az utolsó kép, a királynak élesen megvilágított mellszobra között csoportosuló gazdag és fényes jelmezű alakjaival nagy benyomást tett, úgy, hogy a hosszantartott látványt talán még keveselték is, midőn a hymnus után a függöny alászállt. És ha a taps szokásos volna a király jelenlétében, úgy bizonyára újra kérték volna a nagy pompájú képet. Közzenéül erre Liszt Ferencznek rhapsodiája következett, melyet a zenekar Erkel Sándor vezetése alatt szépen adott elő. »Árpád ébredésé«-t, melyet Vörösmarty a színház megnyitásának alkalmára irt, a mai színházjáró közönségben csak kevesen ismerték. Színpadon még kevesebben látták. És mégis volt a közönségben sok olyan is, akik ez alkalmi darabot a nemzeti színház megnyitásakor, 1837. aug. 22-én látták. Sőt mutogattak egy magyar dolmányn úri embert, ki Mármarosmegyéből följött az ünnepélyre és ma is a földszint második sorának ugyanazon támlásszékén ült, melyből a megnyitó előadást ötven év előtt végig nézte. »Árpád ébredésé«-nek thémája az, hogy a honalapító Árpád, a harminczas évek vége felé egy éjszaka fölébred sírjából és egy költő vezetése mellett bejárja Magyarország fővárosát, megtekintvén mindazt, ami jó és rossz készült az elmúlt évezred folyamában. Az új nemzeti színház előtt egy csoport rémalakot talál: az irigységet, a részvétlenséget, a megvetést, a gúnyt, a rágalmat, csábot, kajánságot és éhhalált. Mindezek egy színésznőt, — ki itt az egész színészet képviselője, — bántalmaznak, gyötrenek és gúnyolnak. Árpád kimenti kezeik közül a színésznőt és a rémalakok egyikét, a részvétlenséget odadobja a többinek martalékul. Ehez az eszméhez kötötte Csiky Gergely alkalmi darabját »A színésznő«-t, mely a mai előadás harmadik részét képezte. Talán helyesebben mondanék, hogy Csiky Vörösmarty eszméjét tovább szőtte, illetőleg művét folytatta. Ő a mai korba helyezi darabját és ugyanazon színésznőt állítja elénk, kit Árpád 50 év előtt a rémalakok körmei közül kimentett. A színésznő megvénült, kertecske közepett, csendes házikóban éli fénytelen vénségét. Midőn a dalt hallja, melyet a költő valaha róla énekelt, és melyben neki, a viruló fiatal művésznőnek halhatatlanságot igér, elkeseredik szive, és az agg nő sírva fohászkodik a költőhez, hogy hozza meg az égből számára az ifjúságot, minthogy elévülhetetlen dicsőséget ígért neki. A költő megjelenik a felhők között és meghozza a művésznő kérésének teljesülését. A művésznő ismét ifjú lesz s a küzdelem tere ismét meg fog nyilni előtte. A második szín a dicsőség templomát mutatja. Ajtaja felé tart a megifjodott színésznő, midőn elejébe lép az aesthetica és néhány kíméletlen megjegyzéssel, melyek az igazság színét kívánják viselni, elutasítja. Többek közt azt is mondja az aesthetica, hogy a régi rémalakok még mindig élnek, épp úgy üldözik a színésznőt, — illetőleg a színészetet — mint »Árpád ébredésének« korában, és hogy még az a »Részvétlenség« is él, melyet akkor Árpád oda dobott a többinek martalékul. A színésznő leül a templom lépcsőire, vár, és rövid idő múltán