Nemzet, 1887. szeptember (6. évfolyam, 1797-1826. szám)

1887-09-12 / 1808. szám

IxKEKÁ­KZXÓnánt Feren­czieX-tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A­ lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kv. Reggeli kiadás: 1808. (250.) szám. Budapest, 1887. Hétfő, szeptember 12.­­ - . . . RudÓ-BTV­ATAL ! Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földsiral Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ...................................... .­g­ért 3 hónapra ................................. 6 , 6 hónapra .. .......................................... Í1 * Az esti kiadás postai különküldéséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 _ _________Egyes szám 2 kr. VI. évi folyam. Budapest, szeptember 11. A király Tőke-Terebesen is a nép oda­adó, lelkes fogadtatásával találkozik s megje­lenése az ottani hadgyakorlatokon ünnepe az egész országrésznek. A bő tudósítást ez ün­nepről alant találják olvasóink. A német császár ma utazik Stettinbe, a­hol tudvalevőleg találkoznia kellett volna az orosz czárral. Berlinből azt sürgönyzik a­­Pressernek, hogy rendszerint jól értesült ottani körökben még mindig azt hiszik, hogy ez a találkozás meg fog történni. .3 SzZ LPÖL 70. Budapest, szept. 11.. (Tisza Lajos gr. választói között.) Tisza Lajos gr. Szeged I. ker. országgyűlési képviselője, tegnap választói közé érkezett mandátuma átvételére. A népszerű képviselő fogadtatásán — mint a »Szegedi Hír­adó« írja — a szabadelvű párttal egyetemben már napok óta buzgólkodott a polgárság. A fogadtatás valóban impozáns volt. A párt tagjai és a városi ha­tóság a pályaudvarban fogadták Tisza Lajos grófot. Az indóház jóval a gyorsvonat megérkezése előtt mozgalmas képet nyújtott. Fogatok robogtak elő, szá­zakra rugó néptömeg lepte el a pályaudvar melletti tért s a perronon perczről-perczre szaporodott a vá­rakozók díszes sokasága. K­á­lr­a­y Albert főispán, mint mindig, most is megjelent, hogy szívélyesen üd­vözölje Szeged ujjáalkotóját. A szabadelvű párt kitű­nőségei, Z­s­ó­t­é­r Andor és Fodor István párt­elnökök vezetése alatt szép számmal voltak jelen. A testületek és hatóságok részéről ott voltak: a városi tanács és tisztviselői kar, P­á­l­f­y polgármester veze­tése alatt, a kir. törvényszék és a kir. ügyészség tag­jai M­u­s­k­ó Sándor kir. törvényszéki elnök vezetése alatt. Képviselve volt a róm. kath. papság, a refor­mátus és a görög keleti hitközség, továbbá a kegyes­rendi társház. Ott voltak Mikszáth Kálmán és Ivánkovics János országgy.képviselők. Mukics Károly dr. ügyvéd a szabadkai szabadelvű párt egyik vezérférfia, Fehér Ipoly kir. főigazgató, L­é­v­a­y Ferencz kir. tanfelügyelő Kovács Albert iskola­széki elnök és még számosan, 5 óra 7 perczkor robo­gott be az express-vonat a pályaudvarba. A­mint Ti­sza Lajos gróf alakja a salonkocsi ajtajában lát­ható volt, a jelenlevők lelkes éljenzésben törtek ki. Az éljenzés megszűntével Z­s­ó­t­é­r Andor pártelnök a párt nevében a következő beszéddel üdvözölte Tisza Lajos grófot: »Nagyméltóságu gróf úr! Tisz­telt képviselőnk! A szegedi szabadelvű párt nevében üdvözlöm Nagy méltóságodat, mint e város első kerü­letének másod ízben megválasztott képviselőjét. Nagyméltóságod megjelenése körünkben mindenkor a tisztelet, szeretet és igaz ragaszkodás nyilvánulásá­­nak ünnepe. Nagyméltóságod mondá, hogy e város területén történt megjelenésekor úgy tekinti minden­kor magát, mint a­ki szeretett övéi közé haza érkezett. Mi is hasonló érzelemmel vagyunk, a midőn körünk­­ben tisztelhetjük a mi Tisza Lajosunkat és alkal­munk van személye iránt ragaszkodásunk kifejezését nyilvánítani. Tartsa meg Nagyméltóságod e várost és lakosságát változatlan szeretetében továbbra is és fogadja részünkről szívből jövő legjobb kivánatain­­kat.« (Lelkes éljenzés.) Tisza Lajos gróf a szívélyes üdvözletre következőképp válaszolt: »Tisztelt uraim! Nem mondom hogy meglepett, mert önök rá­szoktattak már, de véghetetlenül jól esik ezt a változhatatlan, szívélyes barátságot ismét lát­nom, a­melylyel fogadtak. Én már régebben akar­tam ide, önök közé jönni, sőt már útban is voltam, hogy személyesen legyen szerencsém az önök kezéből átvenni a mandátumot, midőn innét Szegedről, illeté­kes helyről, azt az értesítést vettem, hogy inkább mostanra halasszam a leutazást. Ez az oka, hogy nem ugyan a saját akaratomból, de akkor a leutazá­­som elmaradt. Rendkívül örülök annak, hogy ma végre ideérkeztem, mert alkalmam lesz néhány ba­rátságos órát az önök körében tölteni. Üdvözlöm önöket uraim, s még egyszer köszönöm a szívélyes fogadtatást, a miben részesítettek.« (Éljenzés.) A gróf kezet szorított a jelenlevőkkel, majd Zsótér Andor társaságában a föllobogózott utczákon a Tisza-szállóba hajtatott. Hosszú kocsisor követte a Tisza Lajos gró­fogatát s a merre a díszes menet elhaladt, az ablakok­ból s az utczán hullámzó nép éljenzése üdvözölte a népszerű képviselőt. A megérkezés után fogadta Tisza Lajos gr. a szabadelvűpárt és a városi hatóság tisztelgését. A szabadelvűpárt Zsótér Andor párt­elnök vezetése alatt oly nagy számban tisztelgett, hogy csak egy része fért el a tisztelgőknek a tágas teremben. Zsótér pártelnök üdvözölte itt is, a­mire Tisza Lajos gr. szívélyes szavakban válaszolt. A sza­badelvű párt után a városi hatóság és a tisztviselői kar P­álfy Ferencz polgármester vezetése alatt, to­vábbá Rózsa Ferencz apátplébános, a református hit­község, a törvényszéki kisebb hivatalnokok három­tagú küldöttsége, több egyesület képviselője és szá­mos magán­ember tisztelgett. A gróf huzamosabban s barátságosan társalgott mindannyival s ismételten is köszönetet mondott a rokonszenves fogadtatásért. Este megjelent az új szegedi népkertben, a szabadelvű párt kiválóbb férfiai s több városi tisztviselő társasá­gában, s részt vett a gazdasági egyesület és iparosok által rendezett népies banquetten. Tisza Lajos gr. — mint levelezőnk távirja — ma mondta el programmbeszédét a városház közgyű­lési termében. Már jóval 10 óra előtt zsúfolásig megí­­­telt a tágas terem választókkal; a karzatokat Szeget szép hölgyei foglalták el. Zsótér Andor 10 órakor megnyitotta a gyűlést, jelentve, hogy a kerület szeretett képviselője prog­­rammja kifejtésére, választói körébe érkezett. A mire aztán a gyűlés háromtagú küldöttséget menesztett a képviselőért. Szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták Tisza Lajos grófot, a mikor a teremben megjelent. A lelkes éljenzés csillapultával Zsótér Andor pártelnök emelkedett hangú beszédben tolmácsolta a képviselő előtt választói ragaszkodását és elismerését azért buzgalomért, a melylyel megbízatásuknak immár eddig is megfelelt. Ismét fölhangzott a lelkes éljen­zés, a mely után Tisza Lajos gróf elmondta prog­rammbeszédét,. A helyeslés és tetszés kifejezése kö­vette pontról-pontra az átgondolt s az ország jelen­ A király a hadgyakorlatokon. — Távirati tudósítások. — Töke-Terebes, szept. 11. (B. C.) Tegnap a 6. hadtest mindkét hadosztályának mai állásában való előnyomulása közben, Albrecht főherczeg tábor­­nagy jelenlétében, már oly hadmozdulatok történtek, melyeknek kifejlődése és eredménye a hétfőn, kedden és szerdán ő felsége jelenlétében itt végbemenendő zárhadgyakorlatok megértéséhez szükségesek. A 15. gyalog hadosztály (Czihárcz vezérőrnagy) 9-én a 29. gyalogdandárral (Succovaly vezérőrnagy) Kassán, a 30. gyalogdandárral (Stransky ezredes) Miskolczon állott. A 29. gyalogdandár a Kassáról Ujhely felé előnyomuló 27. gyalog-hadosztály előtt szeptember 9-én egész Bogdányig vonult vissza, a­hol az tegnap ha­tásos ellentállást szándékozott kifejteni.­­ Ugyan­az­nap 5 órakor reggel a 27. gyalog hadosz­tály (Daublebsky altábornagy) teljes hadilábon és a feltételezett üldözési menetnek megfelelőleg széles arczvonalban megkezdte a menetelést, miközben lo­vasságát lehetőleg előre tolta. A két fél menetelési szállásokat foglaltak el és előőrsökkel biztosították magukat, miközben az Olsava képezte a határt. Alb­recht fhg­­bogy elkísérte a Kassáról kivonuló 29. gy. dandárt Széplak-Apáti-ig s aztán a 27. gy. had­osztály elébe lovagolt, mely alkalommal az összes csa­pattesteket egyenként beható szemle alá vette. Az in­dulás és a szállások elfoglalása igen kedvező időjárás mellett ment végbe, habár a csapatok a nagy portól sokat szenvedtek. Tegnap reggel midőn a 27. gy. had­osztály Osva felé előnyomult, felhőszakadásszerü eső volt, mely az utakat feneketlenekké változtatta. A 15 gy. hadosztály az Olsava nyugati partján elfoglalt ál­lásában fejlődött ki, melyről a mélyebb pontokat telje­sen uralta. Daublebsky altábornagy az 54. dandárt(Pe­­lican vezérőrnagy) kirendelte, hogy az arczvonalban Bogdán felé tüntessen, míg a vezérlete alatt álló 53. dandár (Pachner vezérőrnagy) Garbeczen át nagy ki­terjedésű támadást intézett az ellenség ellen. Beható küzdelem fejlődött ki, mely Daublebsky hadosztályá­nak visszavonulásával végződött. Pachner dandára átgázolt az Olsaván és miután épp akkor az imént említett nagy eső állott be, a csapatok kénytelenek voltak térdig vízben járni. Ennek daczára egyetlen betegülési eset sem fordult elő s a csapatok magatar­tása és állapota egészen kitűnő volt. Albrecht főher­czeg — miután a felázott meredek utón már nem járhatott, — kénytelen volt kocsijáról leszállni és az út felét Cselejre gyalog tenni meg. Czihárcz hadosz­tálya a múlt évét Lastocz környékén töltötte, Daub­lebsky hadosztálya pedig Szaláncz környékén. Töke-Terebes szept. 11. (B. C.) Mindenütt a hol szeretett királyunk Magyarországon megjelenik, a hódolat és szeretet legrokonszenvesebb nyilvánításai fogadják. Mindezen tüntetések egymástól eltérő jel­leget viselnek s részleteikben a legváltozatosabbak. Az uralkodó terebesi fogadtatása ép oly imposans mint lelkesült volt s külső elrendezésében ép annyi sikert mint eredetiséget tüntetett fel. Az utczák és épületek épitésére a lakosság hasonlíthatlanul többet tett, mint a mennyit egy ily kis helységtől várni le­hetett. A kis pályaház gyönyörűen volt díszítve és az egyetlen nagy váróterem valóságos virágos kertté volt átváltoztatva. Egész a második vágányig, melyen a királyi vonat megérkezendő volt szép szőnyegek vol­tak lerakva és már 7 órakor reggel összegyűltek azon számos küldöttségek tagjai, melyeket a törvényható­ságok, élükön Zemplén vármegyével, valamint a különböző vallásfelekezetek a király üdvözlé­sére kiküldöttek; csaknem az összes küldött­ségi tagok gazdag magyar díszben voltak. Az összes küldöttségek élén Molnár István főispán ál­lott a zemplén megyei küldöttség tagjaival és pedig: Molnár Viktor orsz. képviselő, Varga János czimz. kanonok, Szaxon József esperes, Margitay József fő­­ispáni titkár, Fodor Sándor lelkész, gr. Hadik-Bar­­kóczy Endre, Persberg Ede, Fejes István, Némethy József főszolgabíró, Dokus Gyula, dr. Schluga Rezső, Nemes Lajos, gr. Andrássy Aladár, Argalacs Márk, a premontrei rend igazgatója, gr. Szirmay Vilmos, Szmrecsányi János, Szirmay Pál orsz. képviselő, Mol­nár Béla, dr. Ferenczy Elek, Bujanovits Béla, Má­­riássy Antal, Pramer Alajos prépost, Puza Sándor fő­esperes, Havathy József ügyész, Widder Ignácz, Sze­­kerák Kálmán, Péchy András, Füszeressy Tamás fő­szolgabíró, Kecskés Antal esperes, Szemere Emil, Dokus Endre, Meczner Gyula kormánybiztos, Sár­kány Imre, Pilissy Ferdinánd, Bittner Elek, Lónyay Gábor, Diószeghy János,Matolay Elek alispán, Wicz­­mándy Ödön főjegyző, Potoczky Dezső orsz. képvi­selő, Szentléleky Géza ez. kanonok, gr. Andrássy Gyula, ifj. gr. Andrássy Manó, gr. Andrássy Géza, Beszterczey Ferencz kanonok, Bogyay Zsigmond Hammersberg Jenő törvényszéki elnök, Képes Gyula, Dienes István, báró Vécsey Sándor, Malonyay Ferencz, Izsépy Vilmos, br. Sennyey Lajos, Thu­­ránszky László, br. Balassa István, Polányi Géza Kalniczky János, Buzinkay Gyula, Polányi Gyula, továbbá Ungvármegye küldöttsége, élén gr. Török József főispánnal, Pásztélyi János, Firczák Gyula orsz. képviselő, Gebe Viktor kanonok, Rokovics Ig­nácz kanonok, Bugyis András főesperes, Pomp Anta alesperes, Makkay Dániel ref. esperes, Szabó Endre, gr. Sztáray Antal, dr. Vécsey József, Markos György, Patay Gyula, Bernáth Dezső orsz. képviselő, Nehre­­beczky György, Ibrányi László, Szepesy Gusztáv erdőmester, Kende Péter alispán, Laszlokay Béla fő­ügyész, Mislinszky József, Lehoczky Béla polgármes­ter, gr. Sztáray Vilmos, Löw Lázár. Abaúj-Torna vármegye és Kassa város kül­döttsége Darvas Imre főispán vezetése mellett, tagjai voltak: Kaczvinszky Viktor jász­ói prépost, Géczy Gyula, Keltz Jenő, Gedeon Jenő,­br. Majláth György, gr. Károlyi László, Bárczay Ödön orsz. képviselő Koós József, gr. Vay Tihamér, Darvas Béla, Mecz­ner József, Csorna József, Widder Ignácz, Vitéz Viktor, Neményi Gyula árvaszéki elnök, Fábián Já­nos ügyvéd, Münster Tivadar polgármester, Losa József, Demeter Manó, Demeter Titusz, és Juhász Mihály. Szabolcs vármegye küldöttsége: Gräfl József főispán vezetése mellett: Zoltán János alispán, Miklós László főjegyző, Elek Emil, Fekete István esperes, Ferenczy Bertalan esperes, gr. Kornis Fe­rencz, Kállay Jenő, Lukács Ödön ref. esperes. A Mattyasovszky Tamás főispán által vezetett sárosmegyei küldöttség: Péchy Zsigmond alispán, id. Bánó József, Bornemisza Ádám képviselő, kormány­­biztos, Buka Róbert, dr. Fűzy Béla főszolgabíró, Fűzy Sándor, Fuhrmann Andor polgármester, Ghillányi József földbirtokos, Hattinger János kanonok, Gör­gey Béla orsz. képviselő, Korányi Antal esperes, Kiss Géza főjegyző, Pillér Miklós, Péchy Ignátz, Plaveczky József, Pletényi Endre apát, dr. Propper Adolf, Ros­­koványi Miklós, Sass Bertr­an kanonok, dr. Schmidt Gyula, Szinnyey Merse István, Szinnyey Merse Kál­mán, Sztehló János esperes, Sztenyik Ignátz kano­nok, dr. Tahy Mihály, dr. Vályi János püspök. Borsod megye küldöttsége dr. Vay Béla főispán vezetése alatt: dr. Radvánszky Géza, dr. Vay Elemér és ifj. Miklós Gyula. Az eperjesi görög katholikus egyházmegye küldöttsége, Vályi János püspök vezetése alatt; a fel­ső zemplén megyei református egyházmegye küldött­sége Kalniczky János esperes vezetése mellett; a ti­­szamelléki evangélikus egyházkerület 30 tagú kül­döttsége Czékus István püspök vezetése alatt; a kas­sai katholikus egyházmegye küldöttsége Bubics Zsig­mond püspökkel az élén; az újhelyi törvényszék kül­döttsége Hammersberg Jenő törvényszéki elnök ve­zetése alatt; a zemplén megyei izraeliták küldöttsége Beermann rabbival az élén; a tanítótestület Nemes Lajos tanfelügyelő vezetése alatt; az alsózempléni református egyházmegye küldöttsége Kopre Ferencz esperes vezetése mellett; végre a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület küldöttsége Kun Bertalan püspökkel az élén. Fél tiz óra után Andrássy Gyula gr. ma­gyar tábornoki diszegyenruhában, a Szent-István-rend nagykeresztjének szalagjával, továbbá Fejérváry br. honvédelmi miniszter és Jekelfalussy mi­niszteri tanácsos, valamint a magyar-gácsországi vasút képviseletében Andrássy Aladár gr. elnök a pályaudvarba hajtattak. A külön udvari vonat pontosan 9 óra 45 percz­kor berobogott az indóházba. A mozdony gazdagon fel volt díszítve lobogókkal és lombfüzérekkel. A vo­nat vezetését Kelenföldön Ludwigh igazgatósági el­nök és Langer főfelügyelők vették volt át. Szeren­csen a vezetést Ivánka Imre vezérigazgató, továbbá Sághy és Németh főfelügyelők váltották fel. Szeren­csen túl az összes állomások gazdagon díszítve votak s mindenütt nagyszámú közönség özön­lött volt össze, hogy az uralkodót üdvözöl­hesse. A király minden állomáson megjelent salonkocsija ablakában s a legszivélyesebben meg­köszönte az ovatiókat. Legenye­ Mihályin, a bol Vilmos főherczeg elhagyta az udvari vonatot, hogy Cselejre menjen, a­hol el lesz szállásolva, a vonat vezetését Rikler udvari tanácsos és Blazovszky üzletvezető vették át.­­ A perronon összegyűltek valamint a pályaudvaron kívül ezrenként összesereg­­lett nép által a legrokonszenvesebben üdvözöltetve, a király ő felsége, ki magyar tábori tábornoki egyen­ruhát viselt csákóval, még a vonat megállapodása előtt leugrott a vonat felhágójáról elfogadta Brau­­müller altábornagy rövid jelentését, nehány szót inté­zett Paxy vezérőrnagyhoz s ezután kezet nyújtva Andrássy Gyula grófnak, hosszabb beszélgetésbe ereszkedett vele.­­ Miután a király még Fejérváry dr. honvédelmi miniszterrel is kezet fogott, a jelen­levők egy nagy félkörré alakultak s Molnár István főispán előlépve, a következő beszéddel üdvözölte a királyt: »Császári és Apostoli királyi felség! Legkegyelmesebb Urunk! Örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy felséged megérkezésekor a legalázatosabb hódolattal üdvözöljük. Szivünk mélyéből óhajtjuk, hogy felsé­ged kellemesen érezze magát köztünk hit alattvalói körében. Isten hozta felségedet!» (Lelkes éljenzés.) Ő felsége ezen üdvözlő beszédre következőleg válaszolt: »Igen köszönöm a lelkes fogadtatást. Örömmel jöttem e vidékre s habár itteni idő­zésem csak rövid, annak kellemes emléke előttem — mint bizton hiszem — tartós leend.« Miután a lelkesült, szűnni nem akaró éljenzés, mely a király ő felsége szavára felhangzott, lecsön­desült, a király ő felsége közelebb lépett a megjelen­tekhez, kezett nyújtott Andrássy Aladár gróf­nak s barátságosan szót váltva Bubics és Pásztélyi püspökökkel valamint Vay Béla dr. főispánnal, a váró­termen át fogatához haladt. Midőn a király az állo­mási épületen kívül megjelent, a levegőt a szabadban összegyűlt ezer meg ezer ember dörgő éljenei resz­­kettették meg. Rendkívül nagy feltűnést keltett a fes­tői paraszt bandérium, mely 660-nál több, felerészben magyar, felerészben tót parasztból egybeállitva Dó­­kus Gyula és Molnár Béla főszolgabirák vezetése alatt a pályaudvartól a helységig vezető úton foglalt állást.­­ A megye nagy lobogóját Bogyay Zsigmond vitte. A magyar parasztok mind a rövid fekete ujjast a tótok pedig fehér öltözetet viseltek, mindnyájan nemzeti szinü vállszalaggal s ugyanily szinü lobogócs­­kákat tartva kezeikben.­­ Midőn a király ő felsége fogatához lépett, Andrássy Gyula gróf el akart bú­csúzni ő felségétől, ő felsége azonban meghívta, hogy foglaljon helyet a kocsiban. A király fogatával egy­idejűleg a királyi fogatot megelőzve megindult a ban­dérium is. A menetet Némethy József főszolgabíró nyitotta meg. Utánna következtek Molnár főispán Matolay alispánnal, kiknek kocsija után közvetlenül a király ő felsége és Andrássy Gyula gróf hajtattak. A sűrü sorfalat képző lakosság közt a király Terebes hosszú utczáján végig a szép fekvésű kastélyba haj­tatott.­­ Közvetlenül a kastély előtt egy nagy cso­port fehérbe öltözött parasztleány szórt virágot a ki­rály elé. A következő kocsiban gr. Széchenyi keres­kedelmi miniszter és gr. Paar altábornagy főhad­segéd ültek és a következő nagy részt igen szép ko­csikban, melyekbe gyönyörű lovak voltak befogva, a kiséret urai, a külföldi katonai attaebék és a kü­lönböző küldöttségek vezetői és tagjai foglaltak helyet. A kastélyba megérkezve ő felsége rövid időre visszavonult és azután megjelent gr. Andrássy Gyula, gr. Széchenyi, dr. Fejérváry és a kísérettel a földszinti terrasson, honnan a bandérium elvonulását nézte, melyen roppant néptömeg volt jelen. Körülbe­lül 600 legény, valamennyi felnyergelt, igen szép lo­vakon, repülő szalagokkal kalapjaikon, négyes sorok­ban a legkifogástalanabb ügetésben, a közönség sza­kadatlan éljen kiáltásai között vonultak el a ki­rály előtt. 11 órakor ő felsége gr. Andrássy Gyulával, ki időközben tábori tábornoki egyenruhát vett ma­gára, a falunak kissé távolabb fekvő templomába ment; az ide vezető útán a közönség sűrü sorfalat képezett és szakadatlan éljen kiáltással kisérte a ki­rályt. A templom nagy hajójában a jelenlevő minisz­terek, méltóságok a kiséret és számos küldöttségi ta­gok foglaltak helyet. Buhí­r. a püspök itt csendes misét olvasott. 12 órakor megkezdődött a kastélynak az első emeleten fekvő nagy termében a küldöttségek fogad­tatása. Legelőször a róm. cath. clerus küldöttségét fo­gadta őfelsége. A küldöttség vezetője Bubics Zsigmond püspök a következő üdvözlő beszédet in­tézte ő felségéhez: Cs. és ap. kir. felség! Legkegyelmesebb urunk! Engedje felséged határtalan kegyelmével, hogy a kassai egyházmegye róm. cath. papsága legmé­lyebb alattvalói hódolatát és tántorithatlan hű­ségét királyunk és urunk lábaihoz letegye. Szent hi­vatásunkhoz képest kérjük a mindenhatót, hogy felségedet és az uralkodó házat minden áldásával te­tézze és boldogítsa, hogy felséged még az évek hosz­­szu során át dicsőségesen uralkodva, hű népeit eré­nyeikben, vallásukban és szabadságukban virágzón láthassa. Örömünket kifejezve, hogy felséges urunk és királyunk magas személye előtt megjelenhettünk, kérjük cs. és ap. kir. felségedet, hogy egyházmegyén­ket ezután is legmagasabb pártfogásába venni és kir. kegyével boldogítani méltóztassék. Ő felsége e beszédre következőleg válaszolt: »Itteni megjelenésüket s hódoló üdvöz­letüket, mint hagyományos hív ragaszkodá­suk ujabbi zálogát őszinte köszönettel s öröm­mel fogadom. Buzdítsák a lelkipásztori gond­jaikra bízott híveket ezentúl is az egyház és haza iránti szent kötelmeik lelkiismeretes be­töltésére, mely működésükben önöket min­denkor teljes elismerésem kisérendi.« Ezután ő felsége a görög szertartásu katholi­kus papság küldöttségét fogadta, mely Pásztélyi Já­nos munkácsi püspök vezetése alatt járult a király elé. Pásztélyi püspök a következő beszéddel üdvözli ő felségét: Felséges császár­ és apostoli király! Legkegyelmesebb urunk! Azon felette örvendetes alkalomból, hogy csá­szári és apostoli királyi felséged vidékünket legmaga­sabb látogatásával kitüntetni méltóztatott, a munká­csi egyházmegye részéről a legmélyebb tisztelettel és alázatossággal járulok én is káptalanommal, lelké­szeimmel és híveimmel együtt, alattvalói hódolatun­kat és tántoríthatatlan hűségünket császári és apos­toli királyi felséged legmagasabb Trónja zsámolyá­hoz egész odaadással letenni, azon legalázatosabb ké­­relemmel, mely szerint császári és apostoli királyi Felséged, ezen alattvalói legmélyebb hódolatunkat tőlünk legkegyelmesebben elfogaddni és minket to­vábbra is legmagasabb kegyelmében megtartani mél­tóztassék. A legmélyebb hála és a legbensőbb ragaszko­dás naponta emlékünkbe bozza azon számtalan jóté­teményeket és legmagasabb kegyelmet, melyekben minket úgy császári és apostoli királyi felséged, mint dicső elődjei is folytonosan részesíteni és atyailag gondozni kegyeskednek; azért mi mindennapi imáink­ban kérjük az isteni gondviselést, hogy cs. és ap. kir. felségedet, felséges királynénkat, Jens. Rudolf trón­örökösünket és az összes uralkodó család tagjait min­dig áldja meg és népeinek boldogítására sokáig boldo­gul éltesse. (Éljenzés.) Ezen beszédre a király következőkben vá­laszolt : »Örvendve fogadom itteni megjelenésü­ket és a hűség érzelmeit tanúsító hódolatu­kat. Nem kétlem, hogy az összes görög ca­­tholicus papság, melynek működését minden­kor különös figyelemmel kísérem, szent és hazafias hivatásától áthatva a gondjaira bí­zott népességet ezentúl is csak a trón és haza iránti hűség, valamint a vallásos erkölcsiség útján fogja vezetni, miáltal mint jelenleg, úgy jövőre is változatlan kegyelmemre és elisme­résemre fog találni.« Folytatólag az itt összpontosított közös hadse­regbeli és honvédségi csapatok tisztikara tisztelgett ő felségénél, Braumüller altábornagy hadtestparancs­nok vezetése alatt. Ezután ő felsége az ágostai helvét hitvallásnak küldöttségét bocsátá maga elé, melynek élén Czékus István rozsnyói püspök állott, ki a következő beszéd­del üdvözölte ő felségét: Császári és apostoli királyi felség! Legkegyelmesebb urunk! Megjelentünk, mint a tiszai ág. hitv. ev. egyház­kerület küldöttei és képviselői, hogy jobbágyi őszinte hódolatunk, tántorithatlan hűségünk és törhetlen ra­gaszkodásunk érzelmének adjunk királyi trónja iránt örömteli kebellel igaz kifejezést és a forró bála in­dulatával áldjuk a mindenhatót, ki királyi felségei dicső és atyai uralkodásával áldja meg úgy hazánkat és nemzetünket, mint protestáns ev. egyházunkat. Áldó napként árasztja királyi felséged alkotmányos uralkodásának gazdag áldását, nemzetünk jólétének, hazánk felvirágoztatásának előmozdítására; atyai ke­gyes szívvel, önzetlen szeretettel érezteti ev. egyhá­zunkkal is szivjóságát és magas kegyelmét, mint an­nak legfőbb felügyelője, nemcsak törvényes jogaink és lelkiismereti szabadságunk fentartásában, hanem méltányos igényeink, az egyház üdvére szolgáló kívá­nalmaink kielégítésében, sőt templomaink és iskoláink áldozatkész gyámolításában is. Ezen­­tények legmélyebb hálára, kiolthatatlan tiszteletre, szeplőtlen hűségre és lángoló jobbágyi sze­­retetre lelkesítenek bennünket, melynek folytán a ke­gyes isteni gondviselés iránti bálától áthatva, könyör­günk az egek urához, hogy óvja meg minden vész és vihartól felséged dicsőséges trónját, terjeszsze kitartó erő és viruló egészség mellett simeoni korra drága életét. Ő felsége ezután a helvét hitvallásunknak és a sárospataki református collegiumnak küldöttségét Kun Bertalan miskolczi püspök vezetése alatt fo­gadta. Kun Bertalan a következő beszédet intézte ő felségéhez: Császári és apostoli királyi felség! Legkegyelmesebb urunk! A magyarországi ev. ref. egyház, hitelődeiről maradt örökség szerint ápolja keblében eleitől hazá­jának felkent koronás királya iránti hódoló legmé­lyebb tiszteletét és legodaadóbb szeretetét; ezen szi­veinkben lángoló tiszteletnek és hódoló szeretetnek méltó kis"i——-—- “~sz­es aposi,. Kir. felséged előtt, mint a magyarorsz. ev. ref. egyház egyetemének egyik alkotó része, a tiszáninneni egyház­kerület képviselői, fogadja csász. és ap. kir. felséged tőlünk legmélyebb hódolatunkat legkegyel­mesebben, azon szivünkhöz forrt kívánságban, hogy császári és királyi felségedet a gondviselés, összes bi­rodalma és édes magyar hazánk javára, boldogítá­sára az idők hosszú során át boldogul éltesse. Ezután az összes itt képviselt törvényhatóságok nagy küldöttségének fogadtatására került a sor. Molnár főispán ezen küldöttség nevében a kö­vetkező beszéddel üdvözölte ő felségét: Császári és apostoli királyi felség! Legkegyelmesebb Urunk! Midőn Zemplén vármegye ama kiváló szeren­csében részesül, hogy területén felséged időzni mél­­tóztatik, nekem, mint e vármegye főispánjának jutott osztályrészül azon kitüntetés, hogy úgy Zemplén vár­­megye, mint a szomszéd törvényhatóságok és a meg­jelent egyházi és világi küldöttségek nevében felséged legmagasabb személye és dicső trónja iránt ér­zett terhetlen ragaszkodásunkat és hűségünket hódo­latteljesen tolmácsolhatom. Bár különböző ajkú népség lakja az itt megje­lent törvényhatóságokat, mindnyájan hű fiai vagyunk a hazának, tántorithatlan hit alattvalói felségednek, é­s ha a körülmények úgy kívánják, parancsára mindnyájan készek leszünk felségedért, dicső trónjá­ért s hazánkért életünket és vérünket feláldozni. Mély alázattal kérjük felségedet, hogy hódola­tunkat kegyesen fogadni, szeretett hazánkat s ben­nünket királyi jó indulatában továbbra is megtartani legkegyelmesebben méltóztassék, és boldogság koro­názza a haza, nemzet és egyház üdvére folytatott di­cső uralkodását és az ur angyalai védjék szabaditó karjaikkal mindenkor királyi szivének legdrágább ki­kincsét, felséges családját. (Viharos lelkes éljenzés.) A király ő felsége e beszédre a következő vá­laszt adta: tt »Őszinte köszönettel viszonzom az itten egy­begyült törvényhatósági küldöttségek ne­vében imént kifejezett szíves üdvözletét és ragaszkodás nyilvánításait. Legjobb kívána­­taimmal kísérem az Önök által képviselt né­pesség jólétének előmozdítására irányzott tö­rekvéseiket és hinni akarom, hogy az erre hivatott törvényhatósági közegek és bizott­sági tagok mindenkor teljes buzgósággal és odaadással fognak közreműködni ezen ne­mes czél elérésére. Fogadják önök, valamint küldőik ismételt köszönetemet s kegyelmem biztosítását. (Lelkes éljenzés.) Következett ezután az államtisztviselők és a tantestületek, valamint a zemplén megyei izraeliták küldöttségeinek fogadtatása. Az utóbbiak nevében Beckmann Lipót főrabbi a következő beszédet mondotta: Zemplén megyei összes zsidó hittársaink nevében bátorkodunk kegyes színe előtt leborulva, legmélyebb hódolatunknak kifejezést adni. Könyörgünk a meny­beli uralkodó előtt, árassza dicsőséges fényét felséged koronás fejére, mint azon földi uralkodóra, a ki alatt­valóira felekezeti különbség nélkül egyaránt kiterjeszti atyáskodását és tartsa életben felségedet fenséges családjával az emberi kor legvégső határáig, szeretett hazánk boldogságára. (Hosszas lelkes éljenzés.) Utólsó gyanánt Eperjes város küldöttsége je­lent meg a király színe előtt, hogy köszönetet mond­jon ő felségének az eperjesi tűzvész alkalmával nyúj­tott fejedelmi támogatásáért. A küldöttségek a kas­tély alsó nagy termében gyülekeztek össze s egyen­ként a főlépcsőn az első emeleti váróterembe léptek, a honnan megállapított sorrendben bocsáttattak az elfogadó terembe. A vallásfelekezetek hitküldöttsé­geit ő felsége egyedül fogadta ; a többi küldöttségek fogadtatásánál azonban Széchenyi gr. miniszter és P­a­a­r gr. altábornagy főhadsegéd folyton jelen voltak. A király majdnem kivétel nélkül minden egyes küldöttségi tagot megszólítással tüntetett ki. A törvényhatóságok küldöttségének majdnem egy tel­jes órán át tartó fogadtatása alkalmával Szé­chenyi gr. miniszter bemutatta ő felségének Mattya­sovszky, Vay dr., Darvas, Graefl és Török gr. főispá­nokat, a kik aztán a maguk részéről bemutatták a királynak az általuk vezetett küldöttségek egyes tag­jait. Csak a római kath. és gör. kath. clerus valamint a törvényhatóságok küldöttségének olvasta ő felsége válaszait; a többi küldöttségeknek köszönetet mond­va a ragaszkodás nyilvánításáért, a király mindig rögtönözve felelt. 1/1 2 órakor a küldöttségek fogadtatása véget ért. A sárosmegyei küldöttség ma délután külön vo­naton visszament Eperjesre. A közmondásos hosszú­ságú Terebes csaknem kivétel nélkül parasztházakból áll, és bár a parasztok vetélkedve bocsátották szép szobáikat a vendégek rendelkezésére és a külföldi ka­tonai attadhék itt találtak is elszállásolást, kénytele­nek voltak azon küldöttségi tagok, kik a király itt időzése alatt itt kívántak maradni, a környéken venni lakást. Gr. Andrássy Aladár, kinél J­ózsef főherczeg kíséretével együtt Velejtén lakik, több vendégével minden este Homonnára megy. Albrecht főherczeg ma Cselej­en nagy ebédet adott, melyre Vilmos főher­czeg, dr. Beck altábornagy, a hadgyakorlat vezetősé­gének tagjai és számos tiszt hivatalosak voltak. Töke-Terebes, szept. 11. (U. É.) Az udvari ebédhez az udvari méltóságokon kívül M­o­l­n­á­r fő­ispán és a püspökök hivatalosak voltak; este a köz­séget kivilágítják. A park körül folyvást nagy nép­tömeg van, mely, mihelyt ő felsége mutatkozik, zajo­san éljenzik. — A város feldíszítése igen jó benyo­mást tett ő felségére. A siker érdeme a rendező bi­­legi helyzetét felölelő beszédet, a melyet egész terje­delmében fogunk közölni. A beszéd után Zsótér párt­elnök köszönetet mondott Tisza Lajos grófnak Szeged iránt"eddig tanúsított érdeklődéséért, s biztosította őt Szeged polgárságának változatlan szeretetéről és bi­zalmáról. Ezzel a gyűlés a népszerű képviselő élteté­sével véget ért.

Next