Nemzet, 1887. október (6. évfolyam, 1827-1857. szám)

1887-10-18 / 1844. szám

LaMOtóKIÖSJÖ! #trenobiek-tere, A.thondouw-épü­let, L emelet ▲ lep szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK kgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-ép illet) küldendők. __________Egyes szám 5 kr. Reggeli kiadás. 1844. (286.) szám. Budapest, 1887. Kedd, október 18» J’*r6Hrr»t#fi­.^81,81 ^thenaeura­lpunM., Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .... n » h «..i ^ . S fit 3 hónapra­­ „ ............... 3» 3 hónapra 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » _______Egyes szám 5 kr. VI. évi folyam. Budapest, október 17. Ki­adott méltóbb kifejezést az ellenző princípiumnak: Apponyi Albert, vagy Irányi Dániel? Az előbbinek nyugodt kriticája­­fe­jezte-e ki az ország közvéleményében itt az elszigetelten jelentkező ellenzéki hangulata vagy Irányi Dániel üres vádaskodása? Az ellenzék két árnyalata közt ritkán volt ily kiáltó dissonantia, mint a mai vita alatt. A két ellenzék máskor mindig abban versenyzett, hogy az igazságtalan, gyakran méltatlan támadásokban egymást túllicitálja. Apponyi nem egyszer váll­akozott a kétes értékű feladatra, hogy a függetlenségi párt­hoz közeledjék, vagy azon túl is haladjon, valahányszor ez felült a látszólag népszerű phrasisok vesszőparipájára. És ma Apponyi Albert, mintha csak tüntetni akart volna Irányi ellen, szinte min­den recriminatiót mellőzött. Nem a múltról beszélt, hanem, a­mit eddig a mérsékelt el­lenzék legnagyobb óvatossággal elkerült, a jövőről. Még szónoklati babérokra sem vá­gyott, nem tartott nagy beszédet, sőt még beszédet sem, ha­nem csak bevezetést a mér­sékelt ellenzék felirati javaslatához. E javaslat által, melyet ő maga olvasott fel, pótolta a szónoklatot. A­mit, mint szónok mulasztott, mint iró és stylista igyekezett pótolni. Oro­­tori babérok helyett irói babérokat óhajtott aratni. Én úgy látszik, Apponyi Albertnek sike­rül ily babérokat is, pedig a javából szakí­tani. A felolvasott javaslat úgy compositio, mint irályi szépségek tekintében a jeles mű­vek közé tartozik, megbizonyítva, hogy mér­sékelt ellenzék vezérének akár beszél, aká­r ir, kiváló forma­érzéke van. Úgy látszik csak egy babért van megtagad­­v­­a Apponyi Albertnek : az államférfi a babér. f­­elirati javaslata bőven termelte számára az ir­ói babért, de alig hozott számára egyetlen zs­ild levélkét abból a koszorúból, mely a va­ló­­di államférfiúnak jár. Lesz még alkalmunk felirati javaslatá­­r­­ák részleteivel is foglalkozni. De már most f­elmondhatjuk felőle, hogy az inkább szyl­­gyakorlat, mint államférfim fejtegetés. In­kább essay, mint gyakorlati nyilatkozat. In­kább doctrinair fejtegetés, mint programm. Szép dolgok, amiket Apponyi ír a mér­sékelt ellenzék nevében a modern államról, s azon ellenszolgálmányokról, melyekkel ez tartozik a sok terhet viselő polgárok irányá­ban. De ez az előadás olyan, mintha vala­mely könyv ide vonatkozó fejezetéből volna kiírva. Az is szép, amit Apponyi kulturánk­­ról és haladásunkról beszél. Még szebb, hogy el­ismeri — eddig nagyon szűkmarkú volt elismeréseivel — mikép kétségkívül halad­tunk és haladunk. De attól tartunk, hogy az állami és társadalmi főkönyv két rovata kö­zül ő nagyon is a »tartozik«-lapra fekteti a súlyt, főleg pedig elfeledte, amire Tisza Kál­mán kormányelnök nyomban figyelmeztette, hogy a haladás eszközeit a társadalomnak az állam adta. Szóval dicsérnünk kell a mérsékelt el­lenzék felirati javaslatát, valamint Apponyi előadását formaszépségei és mérsékelt hangja miatt, de meg kell attól tagadnunk minden gyakorlati programmszerűséget. Alig van ab­ban uj, mit az ellenzék már elő nem adott volna. Még a szellem sem uj, csakis a benne uralkodó hangulat már szelidebb és békülé­­kenyebb. És ebből látszik, hogy Apponyi Albert nem pusztán Irányi ellen akart tüntetni. A függetlenségi párt vezére ily tünte­tésre kétségkívül rászolgált volna. Irányi Dániel részéről megszoktuk ugyan a vádas­kodásokat, valamint azt az erkölcsbirói sze­repet, mely stereotyp változatlanságában na­gyon unalmas. Ma sem nyújtott Irányi újat, csak, az üres phrasisok kongása volt a szo­kottnál nagyobb, s az álpathos — elidege­­nítőbb. A ház hangulata, melylyel a kormány, a hivatalnokok, bírák és az átalános corrup­­tio elleni kifakadásokat fogadta, az ásító kö­zöny, mely Irányi vádaskodásait kísérte, el­rettentő hatással lehetett volna magában is Apponyira. A mérsékelt ellenzék vezére azonban úgy látszik már korábban tisztában volt nem csak a ház, hanem az ország hangulatával. Megértette, hogy a nemzet nem recriminatió­­kat vár, hanem kibontakozást. Nem szemfor­gató előadásokat a választási atrocitások fe­lől, hanem nézeteket a jövőről. Így történt, hogy a mérsékelt ellenzék, bár az utóbbi te­kintetben keveset nyújtott, legalább elke­rülte azt a ferde helyzetet, melybe a szélső­bal, Irányival élén belerohant. Ebből nyilván következik, hogy a füg­getlenségi párt a politikai belátás azon mérté­kével sem bír, melyről a mérsékelt ellenzék ki­vételesen, ezúttal bizonyságot tett A közvé­leménybe recriminatiók, sőt a leghevesebb vádaskodások által sem lehet üszköt dobni s legkevésbé lehet azt lángra lobbantani. A nemzet a parlamentben nem czivódási jeleneteket, hanem a jövőre tekintő komoly munkát akar látni. Ez tükröződött vissza a ház mai hangulatában. A szélsőbal, saját érdekében, vegye ezt tudomásul. De hisz maga a szélsőbal sem érzi, amit ma Irányi szája által beszélt. Nem nyilatkozik sem hit, sem erő azon hosszú lére eresztett, üres monológban, me­lyet Irányi ma beterjesztett. E felirati javas­lattal foglalkoznunk sem kell. Recapitulatiója ez a régi, halva született javaslatoknak, azon különbséggel, hogy a felséget a szélsőbal, er­délyi nyilatkozataiért megdicséri. Még a tac­ticai hiba is ugyanaz. Miután a kormány el­len minden vádaskodás ki van merítve, akkor a felirat végén, előáll a függetlenségi párt azon stereotíp nyilatkozatával, hogy az or­szág szörnyű bajainak a közös ügy az oka. De hát akkor, mikép vádolhatja a kor­mányt ? És miért vádaskodik oly hangon, melyet maga ez ellenzék is túlzásnak tart? Miért akar felkelteni oly szenvedélyeket, melyeket maga sem érez? Hiszen, hogy nem érzi, megbizonyította ma önmaga. Ha a kormány és rendszere ellen az el­lenzék oly haragot éle­ne, mint Irányi mu­tatni akarta, ha a kormány úgy tönkretett volna ebben az országban mindent, a közva­gyonosságtól a közerkölcsiségig, mint Irányi álpatkosa unalmasan elpredicálta, úgy ma hevesen és elkeseredetten indult volna meg a felirati vita. És mi történt? Az ellenzék már délben kifogyott a szó­nokból. Kérte a vitának holnapra való ha­lasztását. Szónokai nem voltak készen a beta­nulandó recriminatiókkal. Mit jelent ez? Az ellenzék s különösen a szélső­bal könnyelműségét a vádaskodásban, vagy kötelesség­szegését. Mert vagy igaz az Irányi által felhozott vádlajstrom vagy nem igaz. Hogy nem igaz, fényesen kimutatta replikájában Tisza Kálmán kormányelnök, ki a szabadelvű párt indignatioja által ki­sérve utasította vissza Irányi támadásait. De ha igaz, úgy az ellenzék megmutatta, mikép tesz eleget kötelességének, mindjárt az első nap elakadva, s a vita elhalasztását kérve. Mily színben jelenhet meg ez az ellen­zék a közvélemény előtt, mely ellenzék, ve­zére által a legborzasztóbb vádakat harsogja s mindjárt ugyanazon ülésen kitűnik, hogy csak tréfál, hogy eszében sincs haragudni. Sőt hogy vádaskodni sem tud máskép, mintha előbb betanulja hozzá a phrasisokat. A szabadelvű párt majdnem úgy tett, mint azon admirális, a­ki ellenfelének lőport kölcsönzött, mikor ez kifogyott belőle. Az el­lenzék puskája ma, miután Irányi az első vak töltést elpuffantotta, nem volt megtöltve, s kérte, hogy holnapig hadd tölthesse meg. A szabadelvű párt beleegyezett. Majd meglát­juk, milyet szól az a puska, melyet a szabad­elvű párt nagylelkűleg megengedett tölteni. A NEMZET TÁRCZÁJA Október 17. Az academia köréből. A. M. T. Academia mathematical és természet­­tudományi osztálya is megkezdte ma délután ez évi működését. Az ülésen Than Károly dr. egyetemi ta­nár elnökölt. A tagok szép számmal gyülekeztek ösz­­sze és a hallgatóság körében voltak Trefort Ágost académiai elnök, Haynald Lajos dr., Szász Károly és mások. Először Hőgyes Endre 1. t. lépett a felolvasó asztalhoz és bemutatta »Új módszer a veszettség meg­előzésére a fertőzés előtt« czimű értekezését, melyet érdekességénél fogva egész terjedelmében közlünk: »Ha az ember különböző tömörségű vizes olda­tokat készít a veszettség fix fertőző anyagából, melyet számos generation át nyálról nyúlra átoltogatás útján állított elő és ez oldatokat a gyengébbektől kezdve az erősebbekig bizonyos sorrendben a bőr alá fecsken­dezi, biztos mentességet adhat a kutyának bármilyen módú veszettségfertőzés ellen. Az így mentesített ku­tya védve van, nemcsak a veszett kutya harapása el­len, hanem a sokkal hatásosabb mesterséges infectiók ellen is, történjék a fertőzés a bőrbe, vagy a bőr alá fecskendezés által, vagy a majdnem mindig biztosan halált hozó módon, t. i. a veszettség fertőző anyagá­nak az agyburkok alá vitelével. Az így mentesített kutya ellenáll a legerősebb fertőzésnek is, sőt még az utánveszettség fertőző anyagánál jóval erősebb, eddigelé a legerősebb hatású, úgynevezett fix virus Bubduralis befecskendezésének is. E következtetés a következő kísérleti adatokon alapszik. I. Egy kutya 1887. márczius 24-én háza bőre alá két órai időközben egy-egy köbcentiméternyi folyadékot kapott, olyan elegyekből, melynek két és fél nap előtt inficiált és ennek következtében veszett­ségben elhalt bázinyul nyúlt agyából készültek hét promilles konyhasó oldattal összedörzsölve. Összesen hat befecskendezést kapott, hat különböző arányú ol­datból, melyek így következtek: 1. 1/booo, 2. 1jaooo, 3. Veoo­ 4. 1/aBo, 5- Vioo. 6. 1/10 Márcz. 26-án és 27-én ismételve ugyanezen befecskendezéseket kapta. Későb­ben e három napos fecskendezésben ugyancsak fix ve­szettség vírusból készült hasonló oldatokból, hasonló módon még két ízben részesült ápril hó 4-én, 5-én, 6-án másodízben, továbbá ugyane hó 18., 19., 20-án har­­madízben. E befecskendezések után a kutyának semmi baja sem lett. Május hó 4-én, tehát 41 nap múlva az első és 14 nap múlva az utolsó befecskendezése után megvizsgáltatott, vájjon immunis-e a veszettség ellen­­ vagy nem ? E végből subduralis infectiót kapott egy 91/* nap előtt inficiált és veszettségben elhalt kutya nyúlt agyából. Az eredmény az lett, hogy e kutya élet­ben maradt, holott a vele egyidejűleg ugyanazon mó­don infic­iált, de a fennebbi előzetes kezelésben nem részesült kutya 14 és */2 nap múlva veszettségben el­pusztult. II. Három kutya, 1887. május 26., 27., 28-án a fennebbihez hasonló bőr alá fecskendezéseket ka­pott olyan nyúl velejéből készült oldatokból, melyen a veszettség a 7-dik nap tört ki és a halála 9-dik na­pon következett be. Junius 14., 15., 16-án egy új há­rom napos cyclusban mind a háromnál ismételtetett ugyanez a kezelés. A befecskendezések után semmi bajuk sem lett. Július 16-án veszett kutyamarást kaptak. Egyik sem kapta meg közülök a veszettséget. Szept. 1-én egy napon keresztül, a fennebbi módon, új revaccinatiót kaptak. Szept. 18-án, tehát az első befecskendezések után majdnem négy hó múlva meg­vizsgáltattak, várjon mentesek-e a veszettség ellen vagy nem! E végből subduralis infectiót kaptak a legerősebb veszettség fertőző anyaggal, egy olyan nyúl velejéből, melyen a fertőzés után a 7-dik napon tört ki a veszettség, és a­mely a 9-ik napon halt meg. Az eredmény az lett, hogy nem lett baja egynek sem, holott a velük egyidejűleg hasonló módon inficiált, de a fennebbi kezelésben nem részesült kutya és nyúl 24-én már megveszett és a kutya 24-én, a nyúl 26-án elpusztult. Mind a négy kutya ma is él. E kísérletek által egy új módon be van bizo­nyítva Pasteur azon állítása, hogy a kutyákat arány­lag gyorsan mentessé lehet tenni a veszettség ellen és így megelőzni a veszettséget a fertőzés előtt. Ha a két módot összehasonlítjuk, első pillanat­ra szembeötlő a különbség. Pasteur a védőoltásra szol­gáló anyagokat, mint ismeretes, a fix vírusból úgy ké­szíti, hogy a veszettségben elhalt nyúl gerincz­velejét száraz tiszta levegőn szárítja, midőn az napról-napra veszti erejében, míg utoljára hatástalanná válik, az­az nem öli meg a nyulat, ha azt az agyburkok alá be­viszi. Mindennap egy-egy darab friss gerinczagyat téve be a szárítóba, utóljára egész sor szárított ge­­rinczvelőt kap, a hatástalantól a leghatásosabbig. Ha most a hatástalantól a leghatásosabbig successive az egész velősorozatot befecskendezi a kutya bőre alá, több napon keresztül vagy akár egy nap folyamán is, a kutya immunis lesz a veszettség ellen. A fennebb leírt módszernél az eljárás egysze­rűbb. A friss fix vírustól különböző oldatok készül­nek, a leggyengébbtől a legerősebbig. A leggyengébb oldatok az ‘/booo, ‘/booo'es oldatok oly gyengék, hogy nem ölik meg a nyulat az agyburok alól. A hatás csak az ‘/boo­ks oldatnál kezdődik, mely már olyan erős, hogy a nyulat az agyburok alól megöli. Ha ez oldatsorozat a leggyengébbtől a legerősebbig, több napon át ismé­telve többször jut a kutya bőre alá, a kutyának immu­nitást ad a veszettség ellen, még­pedig nemcsak any­­nyira, mint Pasteurnél az utc­ai veszettség ellen, ha­nem a legerősebb, a nyúlról nyúlra továbboltás által hatályosabbá változott úgynevezett fix veszettségi vírus ellen is. Az a kérdés merül fel mostan, mikép magya­rázható az immunitás létrejötte a védő­oltások e két módjánál ? Pasteur védoltó methodusa magyarázatánál, elő­ször azt gondolta hogy a veszettséges velő, amint az ő módja szerint a 23—25° C. hőmérsékű száraz levegőbe jön, veszíteni kezdi fertőző képességét, any­­nyira, hogy az nullra leszáll; továbbá azt hitte, hogy módszere hatásának lényege azon alapszik, hogy a veszettség vírust előbb nem fertőző, azután gyengén, később mindinkább erősebben fertőző állapotban hozta a mentesítendő állat bőre alá. A e felfogását bizonyos tartózkodással tette közzé a franczia academia 1885. okt. 26-iki ülésén. Ezt a magyarázatot, minthogy a himlőoltás által nyújtott immunitás magyarázatával megegyezett, általánosan elfogadták. E felvétel he­lyességének volt is látszólagos alapja. Az ő módsze­rének alkalmazásánál úgy látszott, hogy az először al­kalmazott fertőzésre képtelen jelét fertőző képességé­ben fokozódó velők követik. Ámde ez csak látszólag van így. A tapasztalat felderítette, hogy a szárított velők nem azért ölik meg későbben az állatot, mert virulentiájuk csökkenne, hanem azért, mert a fertőző anyag mennyisége csökken bennök a szárításnál. Tényleg Pasteur azt találta, a­mit a mi tapasztala­taink is bizonyítanak, hogy a szárított velők által hosszúra nyúlt incubatió mindjárt az első nyúlra való tovább oltásnál visszaszáll az eredeti 7—8 napos vi­­rulentiára. Tehát a módszer hatása nem állhat abban, hogy előbb gyenge, azután erősebb-erősebb vírus al­­kalmaztatik. A szárított velőben a vírus fertőző ké­pessége változatlan marad, csak a mennyisége vál­tozik. Pasteur későbben más magyarázathoz fordult. A tények, mint mondja, jobban megegyeznek azzal az eszmével, hogy a veszett nyúlvelőben e ve­szettség mikrobája mellett még egy vaccina is van jelen. A velő szárítás folyamán a veszettség mikrobjai számbelileg gyorsan tönkre mennek, de a megmarad­­taknak virulentiája változatlan marad. A veszettségi vírust kísérő vaccinális anyag pedig hatásképes ma­rad még azután is, midőn már a veszettségi mikróbák teljesen tönkre mentek. Erre az eszmemenetre azon kísérleti tapaszta-­­­lat alapján jutott, hogy a fix vírus bőr alá fecskende­­zésekor kevesebb az eshetőség az állat megveszésére és több az eshetőség az immunitás megnyerésére, ha sokat fecskendezett be az ember az erős vírusból, mint akkor, ha csak keveset. A fentebb közölt módszernél a kísérleti feltéte­lek egyszerűbbek lévén, talán az ok és okozat között levő összefüggés is jobban átlátható. Az immunitás előidézésére ennél kétségen kívül változatlan viru­­lentiájú fertőző anyag használ­tatik, a legerősebb veszettségi vírus friss állapotában. Az immunitást eszközlő successiv befecskendezéseknél csak a meny­­nyiség fokozódik, a nyálon hatástalan mennyiségtől a nyúlra halálos hatású mennyiségig. Hogyan idézi elő ez ama hatást a kutya ideg­­rendszerében, hogy az fogékonytalanná változik a leg­erősebb veszettség vírus iránt is ? A mesterségesen előidézett, vagy veleszüle­tett immunitás magyarázatára többféle theória létezik. Egy felfogás, melynek korábban Pasteur volt a főképviselője, azt mondja, hogy az immunis állatban azért nem fejlődik ki a fertőző betegség az infectió után, mert nincsenek meg az illető állat szervezeté­ben a fertőző anyag tenyésztésére szükséges tápláló anyagok. A védő­oltás azért ad mentességet az ere­detileg nem immunis állatnak, mert a védoltás által a szervezetbe vitt fertőző anyag az általa előidézett könnyű baj folyamata alatt felemészti a szervezetből azokat az anyagokat, melyek e másodszori infectió si­kerére szükségesek lennének. A másik felfogás szerint, melynek főképviselője Cheanvean, a vele született immunitás bizonyos fer­tőző anyagok iránt azért létezik, mert az illető állat szervezetében oly anyagok vannak, melyek a fertőző anyagok tenyésztésére nem alkalmasak. A védő­oltá­sok azért adnak immunitást az állatnak, mert a védő­oltás alatt a könnyű betegséget okozó vírus olyan vegyi anyagokat termel és hagy vissza a szervezetben, melyek nem alkalmasak egy másodszori fertőzés al­kalmával a fertőző anyag szaporodására. A harmadik felfogás a veleszületett immunitást úgy magyarázza, hogy az immunis állat szervezetében bizonyos sejt­elemek a bejutott fertőző anyagot ma­gukba veszik és intracellularis után megemésztik. A nem immunis szervezet u. n. phagocytái nem alkalma­sak erre, midőn aztán a bejutott fertőző anyagok fel­szaporodnak és kitör a fertőző betegség. A védő­oltás azért ad immunitást a szervezetnek, mert a kisebb fokú infectiók alkalmával hozzászoktatja a phagocy­­tákat ahoz, hogy a pathogen mikrobákat magukba­­ venni és intracellularis után megemészteni tudják. A veszettség elleni mesterségesen előidézett immunitás magyarázatában a fennebbi kísérletek alap­ján csak annyira mehetünk, hogy felvesszük, miszerint az immunizálandó szervezet és különösen az idegrend­szer a succesiv befecskendezések alkalmával lassan kint hozzászokik a fertőző anyag káros hatásához, annyira fogy anyagforgalmába a legerősebb veszettségi vírust is kár nélkül felveheti. E megszokás, vagy alkalmazkodni bírás az új körülményekhez, analogonját találja azon példában, hogy az édes­vízi amoebik big sóoldatokból lassan­­­int tömörebb-tömörebb sóoldatokba átvive megélnek olyan tömör sóoldatban is, a­melyekben átmenet nél­kül be­téve gyorsan elpusztultak volna. Kétség kívül analóg e folyamattal az is, hogy az idegrendszer és a szervezet bizonyos bódító szerekhez és mérgekhez ( pl. morphium, arzén stb.) kis adagokból nagyob­bakig emelkedve, lassanként annyira hozzá szokik, hogy különösen halálos adagokat is kár nélkül eltűr azokból. Hogy azonban miben állanak azok a finomabb benső folyamatok, melyek e megszokás alatt véghez mennek, az ismeretek mostani állása mellett még nem tudjuk. A kétféle módszernek immunitást előidéző ha­tása lényegében különben egyezik a kiszárított velő­sorozat hatásában, a lényeg, mint ezt e kísérletekből következtetni lehet, szintén az, hogy a veszettségi vi­rus successive fokozódó mennyiségben jut be az im­munizálandó szervezetbe és e kísérletek alapján a hatás magyarázatára nem látszik szükségesnek az, hogy Pasteur értelmében felvegyük, miszerint a ve­szett nyúl velejében, a veszettségi vírus mellett, vala­mely vaccina anyag is legyen egyúttal jelen.« Az érdekes felolvasás után ugyancsak H­ő­g­y­e­s Endre dr. két értekezést mutatott be T­a­n­g­l Fe­­rencz kór- és gyógy­tani gyakornoktól. Az egyiknek czime »Kísérleti kór- és szövettani tanulmányok a szivtúltengésről«, a másiké »Szövettani tanulmányok a sejttest és mag közötti viszonyról a mitoticus osz­lás alatt.« Ezután Thanhoffer Lajos dr. ismertette P­e­r­é­n­y­i József dr.-nak »A gyik amniosa és Wolf-féle csatornája« czim alatt, továbbá Antal Géza dr.-nak »Cystoskopicus képek a hólyag külön­böző bántalmairól« czimü tanulmányait. Majd König Gyula dr. terjesztette elő Schlesinger Lajosnak »A Fuchs-féle függvények elméletéhez« czimü dolgo­zatát. Utána Than Károly dr. elnök ismertette Neu­mann Zsigmondnak »Eudiometricus vizsgálatok ami­­moniak-oxygen elegyekkel« czimü dolgozatát. A be­mutatott ér­tekezések az academia értesítőjében fog­nak megjelenni. Végül a titkár B­o­r­b­á­s Vinczé­­nek »A lembergi egyetem herbáriumában levő Schur­­féle erdélyi szegfüvekről« szóló munkáját jelentette be. Lapunk mai számához fél ír melléklet van csatolva. B E L P O L X . Budapest, okt. 17. (A képviselőház ülése.) A képviselőház holnap, folyó hó 18-án, kedden, d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: A felirati bizottság jelentésének folytatólagos tárgya­lása és a belügyminiszter válasza Szalay Imre és Eöt­vös Károly interpellációira. Budapest, okt. 17. (A szabadelvű párt értekezlete.) Az országgyűlési szabadelvű, párt holnap, október hó 18-án, kedden, d. u. 6 óra­kor értekezletet tart. Budapest, okt. 17. (Pártértekezlet.) Az országgyűlési mérsékelt ellenzék folyó hó 18-án, ked­den esti 6 órakor értekezletet tart. Budapest, okt. 17. (A képviselőház könyvtári bizottságából.) A képviselőház könyvtári bizottsága ma d. u. 5 órakor P­é­c­h­y Ta­más elnöklete alatt első ülését tartotta, melyen a kép­viselőháztól a jelen ülésszakra kérendő könyvtári do­­tatio 450 írtban állapíttatott meg. Azután a bizottság e könyveknek házon kívüli használatára nézve új ügy­rendszert alkotott, mely a jelenleginél szigorúbb, a­mennyiben ezentúl a be nem szolgáltatott könyvek a késedelmezők napidíjaiból fognak megvásároltatni Végre elhatározta a bizottság, hogy a könyvtár két hivatalnokának munkakörét, mely a múltban élénk súrlódásra adott okot, szabályzatilag fogja körülírni. Budapest, okt. 17. (A köz­mi­v. congres­­s­u­s.) Már volt alkalmunk jelezni, minő hatást kel­tett nemzetiségi körök, főleg ezek sajtójában a közmiv. egyesületek congressusa. Most még az újvidéki »Zasztava« nyilatkozatáról akarunk röviden tudo­mást venni. Vad ellenszenv, majdnem a düh hangján van írva ez is. Machiavellismust lát benne, a­mennyi­ben a magyar állameszme terjesztését »Tisza, a hiva­talnok, Tiszának a nem hivatalnoknak adta át.« Az újvidéki szerb lap, ha nem Tisza ülne a kormányon, az államhatalom védelmét keresné »a culturanarchis­­ták« ellen, — így nevezi a congressus és általán a culturegyletek tagjait. — Tán ez is egy okkal több arra, hogy a közműv. egyesületek ezután minél na­gyobb csendben, de annál nagyobb buzgalommal foly­tassák munkájukat. Budapest, okt. 17. (Doda és a román sajtó.) Doda Traján lépését kommentálja most a ro­mán sajtó, melynek politikai orgánumai egytől-egyig mind szélső elemek kezén vannak. A commentárok abban a tenorban vannak tartva, melyben Doda a maga nyilatkozatait irta, vagy íratta. Egy húron pen­­dülnek Dodával a brassói »Gaz. Trans.«, a n.-szebeni »Tribuna«, meg a bukaresti »Románul« s az ugyan­ott megjelenő »Unirea.« Budapest, okt. 17. (A népfelkelés.) A népfelkelés szervezetének mielőbbi befejezése czéljá­­ból a honvédelmi miniszter rendeletet intézett a tör­vényhatóságokhoz, hogy az egyes népfelkelési járás­parancsnokságok által helyesbbítés, illetőleg kiegészí­tés végett kiküldött összeíró lajstromokat október hó végéig okvetlenül terjesszék fel, mivel a népfelkelők végleges összeírása és nyilvántartása csak a lajstro­mok visszaérkezése után eszközölhető. A honvédelmi minisztérium a népfelkelési felhívó és behívó hirdet­ményeket, értesítőket és pótlajstromokat kellő szám­ban kinyomatva megküldte a törvényhatóságoknak, hogy azokat a megszokott módon az egyes községek­nek kiosszák. A pótlajstromok a községekben állan­dóan tartózkodó, de ott nem honos, népfelkelésre kö­telezettek összeírására szolgálnak s az elöljárók sze­mélyes felelőssége mellett megőrzendők. A népfelke­lősi föl- és behívó hirdetmények, ép úgy mint a moz­gósítási hirdetmények zár alatt őrizendők. Jövőre a szükséges nyomtatványokat a községek maguk lesz­nek kötelesek beszerezni. Budapest, okt. 17. (Rokonsági viszony a posta- és távíróhivatalnokoknál.) A közlekedésügyi miniszter, előfordult eset alkalmából figyelmezteti az összes postai- és távírói alkalmazot­takat arra a fennálló szabályra, hogy fel- vagy le­menő ágbeli rokonok vagy egymással harmadíziglen sógorságban, továbbá fogadott szülői vagy gyermeki viszonyban állók nem lehetnek alkalmazva ugyan­abban a hivatalban vagy oly hivatalokban, melyekben egyik a másikának közvetlen ellenőrzésére van hi­vatva. Ily viszonynak az illetők részéről való szándé­kos elhallgatása fegyelmi büntetés alá esik. Ez a ti­lalom azonban nem terjed ki a nő­kezelőkre, a­kik férjeik, illetve a családfő mellett, azok felelőssége alatt osztatnak be a hivatalokhoz. A képviselőház biráló bizottságaiból. A képviselőház­­hatodik bíráló bizottsága mai ülésesét, miután a bizottsági tagok oly csekély számban jelentek meg, hogy a bizottság határozat­­képes nem volt, meg nem tarthatta. Dárdai Sán­­dor elnök hatáskörébe tartozván a kérvényezett vá­lasztások előadóinak megnevezése: Komjáthy Béla Czegléd város képviselőjének választása ellen beadott kérvény előadójává Demkó Pál, Hoitsy Pál a gyomai választókerület képviselőjének válasz­tása ellen beadott kérvény előadójává M­i­k­ó Árpád bízatott meg.* A képviselőház nyolc­adik bíráló bizott­sága ma délután tárgyalta a Szabó Lajos duna­­szerdahelyi megválasztása ellen beadott kérvényt. A bíróság következőleg alakult meg: elnök Szomjas József, előadó M­ü­n­n­i­c­h Aurél, szavazók S­z­­­á­v­y Olivér, K­oczkár Zsigmond, Papanek Lajos, Olay Lajos és Zay Adolf. A választás védője Szemenyei János, a kérvényezők képviselője Nagy Dezső dr. budapesti ügyvédek. Szomjas elnök az ülés megnyitása után constatálta, hogy a tárgyalás alapját képező kérvény ellen sem a válasz­tás védője, sem a bizottság előadója kifogást nem emelt. M­ü n n­i­c­h Aurél előadó ezután felolvasta a kérvényt, mely a választás ellen a vizsgálat elrende­lését kéri, minthogy a választásnál csak egy jelöltre, Sághy Gyula egyetemi tanárra, adatott be ajánlat, más jelölt nem ajánltatott, csak az »antisemita párt nevében« kért a másik párt szavazást jelölt megneve­zése nélkül. Törvényellenes volt tehát oly egyénre fo­gadni el szavazásokat, a­ki jelölve sem volt. A sza­vazók egy része Szabó Lajos nevet mondott a sza­vazásnál, e szavazatok a törvény világos rendeleténél fogva semmisek, a választási elnök mégis Szabó Lajos budapesti ügyvédnek adta át a mandátumot. Megsemmisítendő a választás az ezen alkalom­mal Szabó Lajos által az osztályok és hitfelekezet, »zsidók« és »urak« ellen kifejtett »féktelen izgatás«, erőszakoskodások és tettlegességek miatt is. A hely­zet olyan volt, hogy sokan inkább az antisemitákkal szavaztak, semhogy életüket és vagyonukat veszély­nek tegyék ki. A választás napján a székhelyre be­jövő Sághy-párti választókat kocsijukról lehúzták, magukkal vitték s Szabóra szavazni kényszerítők, egyeseket súlyosan megsértettek, mind­ezt a járási főszolgabírónak elnézése mellett, aki különben egyik községben két forint bírság alatt kötelezte a választó­kat, hogy Szabóra szavazzanak. Nagy Dezső és a választást védő ügyvéd felszó­lalására felolvastattak a választási jegyzőkönyv és a szavazási jegyzőkönyvek. A választási jegyzőkönyvben, a kérvényezők állításától eltérőleg az mondatik, hogy Fekete La­­jos választó ajánlotta Szabó Lajost jelöltnek. Nagy Dezső a kérvényezők képviselője min­denekelőtt utal a házszabályok 71-dik §-nak azon rendelkezésére, mely szerint a választás megsemmisí­tendő, ha fenyegetésekkel, avagy osztály, vagy hitfele­kezet elleni gyűlöletre izgatással jogtalan befolyás gya­koroltatott, ha az is megállapítható, hogy másként más jelölt nyerhetett volna többséget. Vannak egyé­nek a­kikben nincs meg a képviselői álláshoz szüksé­ges qualificatio, ily egyének, hogy mégis ezért érje­nek, a szenvedélyekre szoktak appellálni s légióként a

Next