Nemzet, 1887. október (6. évfolyam, 1827-1857. szám)
1887-10-18 / 1844. szám
LaMOtóKIÖSJÖ! #trenobiek-tere, A.thondouw-épület, L emelet ▲ lep szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK kgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-ép illet) küldendők. __________Egyes szám 5 kr. Reggeli kiadás. 1844. (286.) szám. Budapest, 1887. Kedd, október 18» J’*r6Hrr»t#fi.^81,81 ^thenaeuralpunM., Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .... n » h «..i ^ . S fit 3 hónapra „ ............... 3» 3 hónapra 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » _______Egyes szám 5 kr. VI. évi folyam. Budapest, október 17. Kiadott méltóbb kifejezést az ellenző princípiumnak: Apponyi Albert, vagy Irányi Dániel? Az előbbinek nyugodt kriticájafejezte-e ki az ország közvéleményében itt az elszigetelten jelentkező ellenzéki hangulata vagy Irányi Dániel üres vádaskodása? Az ellenzék két árnyalata közt ritkán volt ily kiáltó dissonantia, mint a mai vita alatt. A két ellenzék máskor mindig abban versenyzett, hogy az igazságtalan, gyakran méltatlan támadásokban egymást túllicitálja. Apponyi nem egyszer vállakozott a kétes értékű feladatra, hogy a függetlenségi párthoz közeledjék, vagy azon túl is haladjon, valahányszor ez felült a látszólag népszerű phrasisok vesszőparipájára. És ma Apponyi Albert, mintha csak tüntetni akart volna Irányi ellen, szinte minden recriminatiót mellőzött. Nem a múltról beszélt, hanem, amit eddig a mérsékelt ellenzék legnagyobb óvatossággal elkerült, a jövőről. Még szónoklati babérokra sem vágyott, nem tartott nagy beszédet, sőt még beszédet sem, hanem csak bevezetést a mérsékelt ellenzék felirati javaslatához. E javaslat által, melyet ő maga olvasott fel, pótolta a szónoklatot. Amit, mint szónok mulasztott, mint iró és stylista igyekezett pótolni. Orotori babérok helyett irói babérokat óhajtott aratni. Én úgy látszik, Apponyi Albertnek sikerül ily babérokat is, pedig a javából szakítani. A felolvasott javaslat úgy compositio, mint irályi szépségek tekintében a jeles művek közé tartozik, megbizonyítva, hogy mérsékelt ellenzék vezérének akár beszél, akár ir, kiváló formaérzéke van. Úgy látszik csak egy babért van megtagadva Apponyi Albertnek : az államférfi a babér. felirati javaslata bőven termelte számára az irói babért, de alig hozott számára egyetlen zsild levélkét abból a koszorúból, mely a valódi államférfiúnak jár. Lesz még alkalmunk felirati javaslatárák részleteivel is foglalkozni. De már most felmondhatjuk felőle, hogy az inkább szylgyakorlat, mint államférfim fejtegetés. Inkább essay, mint gyakorlati nyilatkozat. Inkább doctrinair fejtegetés, mint programm. Szép dolgok, amiket Apponyi ír a mérsékelt ellenzék nevében a modern államról, s azon ellenszolgálmányokról, melyekkel ez tartozik a sok terhet viselő polgárok irányában. De ez az előadás olyan, mintha valamely könyv ide vonatkozó fejezetéből volna kiírva. Az is szép, amit Apponyi kulturánkról és haladásunkról beszél. Még szebb, hogy elismeri — eddig nagyon szűkmarkú volt elismeréseivel — mikép kétségkívül haladtunk és haladunk. De attól tartunk, hogy az állami és társadalmi főkönyv két rovata közül ő nagyon is a »tartozik«-lapra fekteti a súlyt, főleg pedig elfeledte, amire Tisza Kálmán kormányelnök nyomban figyelmeztette, hogy a haladás eszközeit a társadalomnak az állam adta. Szóval dicsérnünk kell a mérsékelt ellenzék felirati javaslatát, valamint Apponyi előadását formaszépségei és mérsékelt hangja miatt, de meg kell attól tagadnunk minden gyakorlati programmszerűséget. Alig van abban uj, mit az ellenzék már elő nem adott volna. Még a szellem sem uj, csakis a benne uralkodó hangulat már szelidebb és békülékenyebb. És ebből látszik, hogy Apponyi Albert nem pusztán Irányi ellen akart tüntetni. A függetlenségi párt vezére ily tüntetésre kétségkívül rászolgált volna. Irányi Dániel részéről megszoktuk ugyan a vádaskodásokat, valamint azt az erkölcsbirói szerepet, mely stereotyp változatlanságában nagyon unalmas. Ma sem nyújtott Irányi újat, csak, az üres phrasisok kongása volt a szokottnál nagyobb, s az álpathos — elidegenítőbb. A ház hangulata, melylyel a kormány, a hivatalnokok, bírák és az átalános corruptio elleni kifakadásokat fogadta, az ásító közöny, mely Irányi vádaskodásait kísérte, elrettentő hatással lehetett volna magában is Apponyira. A mérsékelt ellenzék vezére azonban úgy látszik már korábban tisztában volt nem csak a ház, hanem az ország hangulatával. Megértette, hogy a nemzet nem recriminatiókat vár, hanem kibontakozást. Nem szemforgató előadásokat a választási atrocitások felől, hanem nézeteket a jövőről. Így történt, hogy a mérsékelt ellenzék, bár az utóbbi tekintetben keveset nyújtott, legalább elkerülte azt a ferde helyzetet, melybe a szélsőbal, Irányival élén belerohant. Ebből nyilván következik, hogy a függetlenségi párt a politikai belátás azon mértékével sem bír, melyről a mérsékelt ellenzék kivételesen, ezúttal bizonyságot tett A közvéleménybe recriminatiók, sőt a leghevesebb vádaskodások által sem lehet üszköt dobni s legkevésbé lehet azt lángra lobbantani. A nemzet a parlamentben nem czivódási jeleneteket, hanem a jövőre tekintő komoly munkát akar látni. Ez tükröződött vissza a ház mai hangulatában. A szélsőbal, saját érdekében, vegye ezt tudomásul. De hisz maga a szélsőbal sem érzi, amit ma Irányi szája által beszélt. Nem nyilatkozik sem hit, sem erő azon hosszú lére eresztett, üres monológban, melyet Irányi ma beterjesztett. E felirati javaslattal foglalkoznunk sem kell. Recapitulatiója ez a régi, halva született javaslatoknak, azon különbséggel, hogy a felséget a szélsőbal, erdélyi nyilatkozataiért megdicséri. Még a tacticai hiba is ugyanaz. Miután a kormány ellen minden vádaskodás ki van merítve, akkor a felirat végén, előáll a függetlenségi párt azon stereotíp nyilatkozatával, hogy az ország szörnyű bajainak a közös ügy az oka. De hát akkor, mikép vádolhatja a kormányt ? És miért vádaskodik oly hangon, melyet maga ez ellenzék is túlzásnak tart? Miért akar felkelteni oly szenvedélyeket, melyeket maga sem érez? Hiszen, hogy nem érzi, megbizonyította ma önmaga. Ha a kormány és rendszere ellen az ellenzék oly haragot élene, mint Irányi mutatni akarta, ha a kormány úgy tönkretett volna ebben az országban mindent, a közvagyonosságtól a közerkölcsiségig, mint Irányi álpatkosa unalmasan elpredicálta, úgy ma hevesen és elkeseredetten indult volna meg a felirati vita. És mi történt? Az ellenzék már délben kifogyott a szónokból. Kérte a vitának holnapra való halasztását. Szónokai nem voltak készen a betanulandó recriminatiókkal. Mit jelent ez? Az ellenzék s különösen a szélsőbal könnyelműségét a vádaskodásban, vagy kötelességszegését. Mert vagy igaz az Irányi által felhozott vádlajstrom vagy nem igaz. Hogy nem igaz, fényesen kimutatta replikájában Tisza Kálmán kormányelnök, ki a szabadelvű párt indignatioja által kisérve utasította vissza Irányi támadásait. De ha igaz, úgy az ellenzék megmutatta, mikép tesz eleget kötelességének, mindjárt az első nap elakadva, s a vita elhalasztását kérve. Mily színben jelenhet meg ez az ellenzék a közvélemény előtt, mely ellenzék, vezére által a legborzasztóbb vádakat harsogja s mindjárt ugyanazon ülésen kitűnik, hogy csak tréfál, hogy eszében sincs haragudni. Sőt hogy vádaskodni sem tud máskép, mintha előbb betanulja hozzá a phrasisokat. A szabadelvű párt majdnem úgy tett, mint azon admirális, aki ellenfelének lőport kölcsönzött, mikor ez kifogyott belőle. Az ellenzék puskája ma, miután Irányi az első vak töltést elpuffantotta, nem volt megtöltve, s kérte, hogy holnapig hadd tölthesse meg. A szabadelvű párt beleegyezett. Majd meglátjuk, milyet szól az a puska, melyet a szabadelvű párt nagylelkűleg megengedett tölteni. A NEMZET TÁRCZÁJA Október 17. Az academia köréből. A. M. T. Academia mathematical és természettudományi osztálya is megkezdte ma délután ez évi működését. Az ülésen Than Károly dr. egyetemi tanár elnökölt. A tagok szép számmal gyülekeztek öszsze és a hallgatóság körében voltak Trefort Ágost académiai elnök, Haynald Lajos dr., Szász Károly és mások. Először Hőgyes Endre 1. t. lépett a felolvasó asztalhoz és bemutatta »Új módszer a veszettség megelőzésére a fertőzés előtt« czimű értekezését, melyet érdekességénél fogva egész terjedelmében közlünk: »Ha az ember különböző tömörségű vizes oldatokat készít a veszettség fix fertőző anyagából, melyet számos generation át nyálról nyúlra átoltogatás útján állított elő és ez oldatokat a gyengébbektől kezdve az erősebbekig bizonyos sorrendben a bőr alá fecskendezi, biztos mentességet adhat a kutyának bármilyen módú veszettségfertőzés ellen. Az így mentesített kutya védve van, nemcsak a veszett kutya harapása ellen, hanem a sokkal hatásosabb mesterséges infectiók ellen is, történjék a fertőzés a bőrbe, vagy a bőr alá fecskendezés által, vagy a majdnem mindig biztosan halált hozó módon, t. i. a veszettség fertőző anyagának az agyburkok alá vitelével. Az így mentesített kutya ellenáll a legerősebb fertőzésnek is, sőt még az utánveszettség fertőző anyagánál jóval erősebb, eddigelé a legerősebb hatású, úgynevezett fix virus Bubduralis befecskendezésének is. E következtetés a következő kísérleti adatokon alapszik. I. Egy kutya 1887. márczius 24-én háza bőre alá két órai időközben egy-egy köbcentiméternyi folyadékot kapott, olyan elegyekből, melynek két és fél nap előtt inficiált és ennek következtében veszettségben elhalt bázinyul nyúlt agyából készültek hét promilles konyhasó oldattal összedörzsölve. Összesen hat befecskendezést kapott, hat különböző arányú oldatból, melyek így következtek: 1. 1/booo, 2. 1jaooo, 3. Veoo 4. 1/aBo, 5- Vioo. 6. 1/10 Márcz. 26-án és 27-én ismételve ugyanezen befecskendezéseket kapta. Későbben e három napos fecskendezésben ugyancsak fix veszettség vírusból készült hasonló oldatokból, hasonló módon még két ízben részesült ápril hó 4-én, 5-én, 6-án másodízben, továbbá ugyane hó 18., 19., 20-án harmadízben. E befecskendezések után a kutyának semmi baja sem lett. Május hó 4-én, tehát 41 nap múlva az első és 14 nap múlva az utolsó befecskendezése után megvizsgáltatott, vájjon immunis-e a veszettség ellen vagy nem ? E végből subduralis infectiót kapott egy 91/* nap előtt inficiált és veszettségben elhalt kutya nyúlt agyából. Az eredmény az lett, hogy e kutya életben maradt, holott a vele egyidejűleg ugyanazon módon inficiált, de a fennebbi előzetes kezelésben nem részesült kutya 14 és */2 nap múlva veszettségben elpusztult. II. Három kutya, 1887. május 26., 27., 28-án a fennebbihez hasonló bőr alá fecskendezéseket kapott olyan nyúl velejéből készült oldatokból, melyen a veszettség a 7-dik nap tört ki és a halála 9-dik napon következett be. Junius 14., 15., 16-án egy új három napos cyclusban mind a háromnál ismételtetett ugyanez a kezelés. A befecskendezések után semmi bajuk sem lett. Július 16-án veszett kutyamarást kaptak. Egyik sem kapta meg közülök a veszettséget. Szept. 1-én egy napon keresztül, a fennebbi módon, új revaccinatiót kaptak. Szept. 18-án, tehát az első befecskendezések után majdnem négy hó múlva megvizsgáltattak, várjon mentesek-e a veszettség ellen vagy nem! E végből subduralis infectiót kaptak a legerősebb veszettség fertőző anyaggal, egy olyan nyúl velejéből, melyen a fertőzés után a 7-dik napon tört ki a veszettség, és amely a 9-ik napon halt meg. Az eredmény az lett, hogy nem lett baja egynek sem, holott a velük egyidejűleg hasonló módon inficiált, de a fennebbi kezelésben nem részesült kutya és nyúl 24-én már megveszett és a kutya 24-én, a nyúl 26-án elpusztult. Mind a négy kutya ma is él. E kísérletek által egy új módon be van bizonyítva Pasteur azon állítása, hogy a kutyákat aránylag gyorsan mentessé lehet tenni a veszettség ellen és így megelőzni a veszettséget a fertőzés előtt. Ha a két módot összehasonlítjuk, első pillanatra szembeötlő a különbség. Pasteur a védőoltásra szolgáló anyagokat, mint ismeretes, a fix vírusból úgy készíti, hogy a veszettségben elhalt nyúl gerinczvelejét száraz tiszta levegőn szárítja, midőn az napról-napra veszti erejében, míg utoljára hatástalanná válik, azaz nem öli meg a nyulat, ha azt az agyburkok alá beviszi. Mindennap egy-egy darab friss gerinczagyat téve be a szárítóba, utóljára egész sor szárított gerinczvelőt kap, a hatástalantól a leghatásosabbig. Ha most a hatástalantól a leghatásosabbig successive az egész velősorozatot befecskendezi a kutya bőre alá, több napon keresztül vagy akár egy nap folyamán is, a kutya immunis lesz a veszettség ellen. A fennebb leírt módszernél az eljárás egyszerűbb. A friss fix vírustól különböző oldatok készülnek, a leggyengébbtől a legerősebbig. A leggyengébb oldatok az ‘/booo, ‘/booo'es oldatok oly gyengék, hogy nem ölik meg a nyulat az agyburok alól. A hatás csak az ‘/books oldatnál kezdődik, mely már olyan erős, hogy a nyulat az agyburok alól megöli. Ha ez oldatsorozat a leggyengébbtől a legerősebbig, több napon át ismételve többször jut a kutya bőre alá, a kutyának immunitást ad a veszettség ellen, mégpedig nemcsak anynyira, mint Pasteurnél az utcai veszettség ellen, hanem a legerősebb, a nyúlról nyúlra továbboltás által hatályosabbá változott úgynevezett fix veszettségi vírus ellen is. Az a kérdés merül fel mostan, mikép magyarázható az immunitás létrejötte a védőoltások e két módjánál ? Pasteur védoltó methodusa magyarázatánál, először azt gondolta hogy a veszettséges velő, amint az ő módja szerint a 23—25° C. hőmérsékű száraz levegőbe jön, veszíteni kezdi fertőző képességét, anynyira, hogy az nullra leszáll; továbbá azt hitte, hogy módszere hatásának lényege azon alapszik, hogy a veszettség vírust előbb nem fertőző, azután gyengén, később mindinkább erősebben fertőző állapotban hozta a mentesítendő állat bőre alá. A e felfogását bizonyos tartózkodással tette közzé a franczia academia 1885. okt. 26-iki ülésén. Ezt a magyarázatot, minthogy a himlőoltás által nyújtott immunitás magyarázatával megegyezett, általánosan elfogadták. E felvétel helyességének volt is látszólagos alapja. Az ő módszerének alkalmazásánál úgy látszott, hogy az először alkalmazott fertőzésre képtelen jelét fertőző képességében fokozódó velők követik. Ámde ez csak látszólag van így. A tapasztalat felderítette, hogy a szárított velők nem azért ölik meg későbben az állatot, mert virulentiájuk csökkenne, hanem azért, mert a fertőző anyag mennyisége csökken bennök a szárításnál. Tényleg Pasteur azt találta, amit a mi tapasztalataink is bizonyítanak, hogy a szárított velők által hosszúra nyúlt incubatió mindjárt az első nyúlra való tovább oltásnál visszaszáll az eredeti 7—8 napos virulentiára. Tehát a módszer hatása nem állhat abban, hogy előbb gyenge, azután erősebb-erősebb vírus alkalmaztatik. A szárított velőben a vírus fertőző képessége változatlan marad, csak a mennyisége változik. Pasteur későbben más magyarázathoz fordult. A tények, mint mondja, jobban megegyeznek azzal az eszmével, hogy a veszett nyúlvelőben e veszettség mikrobája mellett még egy vaccina is van jelen. A velő szárítás folyamán a veszettség mikrobjai számbelileg gyorsan tönkre mennek, de a megmaradtaknak virulentiája változatlan marad. A veszettségi vírust kísérő vaccinális anyag pedig hatásképes marad még azután is, midőn már a veszettségi mikróbák teljesen tönkre mentek. Erre az eszmemenetre azon kísérleti tapaszta-lat alapján jutott, hogy a fix vírus bőr alá fecskendezésekor kevesebb az eshetőség az állat megveszésére és több az eshetőség az immunitás megnyerésére, ha sokat fecskendezett be az ember az erős vírusból, mint akkor, ha csak keveset. A fentebb közölt módszernél a kísérleti feltételek egyszerűbbek lévén, talán az ok és okozat között levő összefüggés is jobban átlátható. Az immunitás előidézésére ennél kétségen kívül változatlan virulentiájú fertőző anyag használtatik, a legerősebb veszettségi vírus friss állapotában. Az immunitást eszközlő successiv befecskendezéseknél csak a menynyiség fokozódik, a nyálon hatástalan mennyiségtől a nyúlra halálos hatású mennyiségig. Hogyan idézi elő ez ama hatást a kutya idegrendszerében, hogy az fogékonytalanná változik a legerősebb veszettség vírus iránt is ? A mesterségesen előidézett, vagy veleszületett immunitás magyarázatára többféle theória létezik. Egy felfogás, melynek korábban Pasteur volt a főképviselője, azt mondja, hogy az immunis állatban azért nem fejlődik ki a fertőző betegség az infectió után, mert nincsenek meg az illető állat szervezetében a fertőző anyag tenyésztésére szükséges tápláló anyagok. A védőoltás azért ad mentességet az eredetileg nem immunis állatnak, mert a védoltás által a szervezetbe vitt fertőző anyag az általa előidézett könnyű baj folyamata alatt felemészti a szervezetből azokat az anyagokat, melyek e másodszori infectió sikerére szükségesek lennének. A másik felfogás szerint, melynek főképviselője Cheanvean, a vele született immunitás bizonyos fertőző anyagok iránt azért létezik, mert az illető állat szervezetében oly anyagok vannak, melyek a fertőző anyagok tenyésztésére nem alkalmasak. A védőoltások azért adnak immunitást az állatnak, mert a védőoltás alatt a könnyű betegséget okozó vírus olyan vegyi anyagokat termel és hagy vissza a szervezetben, melyek nem alkalmasak egy másodszori fertőzés alkalmával a fertőző anyag szaporodására. A harmadik felfogás a veleszületett immunitást úgy magyarázza, hogy az immunis állat szervezetében bizonyos sejtelemek a bejutott fertőző anyagot magukba veszik és intracellularis után megemésztik. A nem immunis szervezet u. n. phagocytái nem alkalmasak erre, midőn aztán a bejutott fertőző anyagok felszaporodnak és kitör a fertőző betegség. A védőoltás azért ad immunitást a szervezetnek, mert a kisebb fokú infectiók alkalmával hozzászoktatja a phagocytákat ahoz, hogy a pathogen mikrobákat magukba venni és intracellularis után megemészteni tudják. A veszettség elleni mesterségesen előidézett immunitás magyarázatában a fennebbi kísérletek alapján csak annyira mehetünk, hogy felvesszük, miszerint az immunizálandó szervezet és különösen az idegrendszer a succesiv befecskendezések alkalmával lassan kint hozzászokik a fertőző anyag káros hatásához, annyira fogy anyagforgalmába a legerősebb veszettségi vírust is kár nélkül felveheti. E megszokás, vagy alkalmazkodni bírás az új körülményekhez, analogonját találja azon példában, hogy az édesvízi amoebik big sóoldatokból lassanint tömörebb-tömörebb sóoldatokba átvive megélnek olyan tömör sóoldatban is, amelyekben átmenet nélkül betéve gyorsan elpusztultak volna. Kétség kívül analóg e folyamattal az is, hogy az idegrendszer és a szervezet bizonyos bódító szerekhez és mérgekhez ( pl. morphium, arzén stb.) kis adagokból nagyobbakig emelkedve, lassanként annyira hozzá szokik, hogy különösen halálos adagokat is kár nélkül eltűr azokból. Hogy azonban miben állanak azok a finomabb benső folyamatok, melyek e megszokás alatt véghez mennek, az ismeretek mostani állása mellett még nem tudjuk. A kétféle módszernek immunitást előidéző hatása lényegében különben egyezik a kiszárított velősorozat hatásában, a lényeg, mint ezt e kísérletekből következtetni lehet, szintén az, hogy a veszettségi virus successive fokozódó mennyiségben jut be az immunizálandó szervezetbe és e kísérletek alapján a hatás magyarázatára nem látszik szükségesnek az, hogy Pasteur értelmében felvegyük, miszerint a veszett nyúl velejében, a veszettségi vírus mellett, valamely vaccina anyag is legyen egyúttal jelen.« Az érdekes felolvasás után ugyancsak Hőgyes Endre dr. két értekezést mutatott be Tangl Ferencz kór- és gyógytani gyakornoktól. Az egyiknek czime »Kísérleti kór- és szövettani tanulmányok a szivtúltengésről«, a másiké »Szövettani tanulmányok a sejttest és mag közötti viszonyról a mitoticus oszlás alatt.« Ezután Thanhoffer Lajos dr. ismertette Perényi József dr.-nak »A gyik amniosa és Wolf-féle csatornája« czim alatt, továbbá Antal Géza dr.-nak »Cystoskopicus képek a hólyag különböző bántalmairól« czimü tanulmányait. Majd König Gyula dr. terjesztette elő Schlesinger Lajosnak »A Fuchs-féle függvények elméletéhez« czimü dolgozatát. Utána Than Károly dr. elnök ismertette Neumann Zsigmondnak »Eudiometricus vizsgálatok amimoniak-oxygen elegyekkel« czimü dolgozatát. A bemutatott értekezések az academia értesítőjében fognak megjelenni. Végül a titkár Borbás Vinczének »A lembergi egyetem herbáriumában levő Schurféle erdélyi szegfüvekről« szóló munkáját jelentette be. Lapunk mai számához fél ír melléklet van csatolva. B E L P O L X . Budapest, okt. 17. (A képviselőház ülése.) A képviselőház holnap, folyó hó 18-án, kedden, d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: A felirati bizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása és a belügyminiszter válasza Szalay Imre és Eötvös Károly interpellációira. Budapest, okt. 17. (A szabadelvű párt értekezlete.) Az országgyűlési szabadelvű, párt holnap, október hó 18-án, kedden, d. u. 6 órakor értekezletet tart. Budapest, okt. 17. (Pártértekezlet.) Az országgyűlési mérsékelt ellenzék folyó hó 18-án, kedden esti 6 órakor értekezletet tart. Budapest, okt. 17. (A képviselőház könyvtári bizottságából.) A képviselőház könyvtári bizottsága ma d. u. 5 órakor Péchy Tamás elnöklete alatt első ülését tartotta, melyen a képviselőháztól a jelen ülésszakra kérendő könyvtári dotatio 450 írtban állapíttatott meg. Azután a bizottság e könyveknek házon kívüli használatára nézve új ügyrendszert alkotott, mely a jelenleginél szigorúbb, amennyiben ezentúl a be nem szolgáltatott könyvek a késedelmezők napidíjaiból fognak megvásároltatni Végre elhatározta a bizottság, hogy a könyvtár két hivatalnokának munkakörét, mely a múltban élénk súrlódásra adott okot, szabályzatilag fogja körülírni. Budapest, okt. 17. (A közmiv. congressus.) Már volt alkalmunk jelezni, minő hatást keltett nemzetiségi körök, főleg ezek sajtójában a közmiv. egyesületek congressusa. Most még az újvidéki »Zasztava« nyilatkozatáról akarunk röviden tudomást venni. Vad ellenszenv, majdnem a düh hangján van írva ez is. Machiavellismust lát benne, amennyiben a magyar állameszme terjesztését »Tisza, a hivatalnok, Tiszának a nem hivatalnoknak adta át.« Az újvidéki szerb lap, ha nem Tisza ülne a kormányon, az államhatalom védelmét keresné »a culturanarchisták« ellen, — így nevezi a congressus és általán a culturegyletek tagjait. — Tán ez is egy okkal több arra, hogy a közműv. egyesületek ezután minél nagyobb csendben, de annál nagyobb buzgalommal folytassák munkájukat. Budapest, okt. 17. (Doda és a román sajtó.) Doda Traján lépését kommentálja most a román sajtó, melynek politikai orgánumai egytől-egyig mind szélső elemek kezén vannak. A commentárok abban a tenorban vannak tartva, melyben Doda a maga nyilatkozatait irta, vagy íratta. Egy húron pendülnek Dodával a brassói »Gaz. Trans.«, a n.-szebeni »Tribuna«, meg a bukaresti »Románul« s az ugyanott megjelenő »Unirea.« Budapest, okt. 17. (A népfelkelés.) A népfelkelés szervezetének mielőbbi befejezése czéljából a honvédelmi miniszter rendeletet intézett a törvényhatóságokhoz, hogy az egyes népfelkelési járásparancsnokságok által helyesbbítés, illetőleg kiegészítés végett kiküldött összeíró lajstromokat október hó végéig okvetlenül terjesszék fel, mivel a népfelkelők végleges összeírása és nyilvántartása csak a lajstromok visszaérkezése után eszközölhető. A honvédelmi minisztérium a népfelkelési felhívó és behívó hirdetményeket, értesítőket és pótlajstromokat kellő számban kinyomatva megküldte a törvényhatóságoknak, hogy azokat a megszokott módon az egyes községeknek kiosszák. A pótlajstromok a községekben állandóan tartózkodó, de ott nem honos, népfelkelésre kötelezettek összeírására szolgálnak s az elöljárók személyes felelőssége mellett megőrzendők. A népfelkelősi föl- és behívó hirdetmények, ép úgy mint a mozgósítási hirdetmények zár alatt őrizendők. Jövőre a szükséges nyomtatványokat a községek maguk lesznek kötelesek beszerezni. Budapest, okt. 17. (Rokonsági viszony a posta- és távíróhivatalnokoknál.) A közlekedésügyi miniszter, előfordult eset alkalmából figyelmezteti az összes postai- és távírói alkalmazottakat arra a fennálló szabályra, hogy fel- vagy lemenő ágbeli rokonok vagy egymással harmadíziglen sógorságban, továbbá fogadott szülői vagy gyermeki viszonyban állók nem lehetnek alkalmazva ugyanabban a hivatalban vagy oly hivatalokban, melyekben egyik a másikának közvetlen ellenőrzésére van hivatva. Ily viszonynak az illetők részéről való szándékos elhallgatása fegyelmi büntetés alá esik. Ez a tilalom azonban nem terjed ki a nőkezelőkre, akik férjeik, illetve a családfő mellett, azok felelőssége alatt osztatnak be a hivatalokhoz. A képviselőház biráló bizottságaiból. A képviselőházhatodik bíráló bizottsága mai ülésesét, miután a bizottsági tagok oly csekély számban jelentek meg, hogy a bizottság határozatképes nem volt, meg nem tarthatta. Dárdai Sándor elnök hatáskörébe tartozván a kérvényezett választások előadóinak megnevezése: Komjáthy Béla Czegléd város képviselőjének választása ellen beadott kérvény előadójává Demkó Pál, Hoitsy Pál a gyomai választókerület képviselőjének választása ellen beadott kérvény előadójává Mikó Árpád bízatott meg.* A képviselőház nyolcadik bíráló bizottsága ma délután tárgyalta a Szabó Lajos dunaszerdahelyi megválasztása ellen beadott kérvényt. A bíróság következőleg alakult meg: elnök Szomjas József, előadó Münnich Aurél, szavazók Szávy Olivér, Koczkár Zsigmond, Papanek Lajos, Olay Lajos és Zay Adolf. A választás védője Szemenyei János, a kérvényezők képviselője Nagy Dezső dr. budapesti ügyvédek. Szomjas elnök az ülés megnyitása után constatálta, hogy a tárgyalás alapját képező kérvény ellen sem a választás védője, sem a bizottság előadója kifogást nem emelt. Mü n nich Aurél előadó ezután felolvasta a kérvényt, mely a választás ellen a vizsgálat elrendelését kéri, minthogy a választásnál csak egy jelöltre, Sághy Gyula egyetemi tanárra, adatott be ajánlat, más jelölt nem ajánltatott, csak az »antisemita párt nevében« kért a másik párt szavazást jelölt megnevezése nélkül. Törvényellenes volt tehát oly egyénre fogadni el szavazásokat, aki jelölve sem volt. A szavazók egy része Szabó Lajos nevet mondott a szavazásnál, e szavazatok a törvény világos rendeleténél fogva semmisek, a választási elnök mégis Szabó Lajos budapesti ügyvédnek adta át a mandátumot. Megsemmisítendő a választás az ezen alkalommal Szabó Lajos által az osztályok és hitfelekezet, »zsidók« és »urak« ellen kifejtett »féktelen izgatás«, erőszakoskodások és tettlegességek miatt is. A helyzet olyan volt, hogy sokan inkább az antisemitákkal szavaztak, semhogy életüket és vagyonukat veszélynek tegyék ki. A választás napján a székhelyre bejövő Sághy-párti választókat kocsijukról lehúzták, magukkal vitték s Szabóra szavazni kényszerítők, egyeseket súlyosan megsértettek, mindezt a járási főszolgabírónak elnézése mellett, aki különben egyik községben két forint bírság alatt kötelezte a választókat, hogy Szabóra szavazzanak. Nagy Dezső és a választást védő ügyvéd felszólalására felolvastattak a választási jegyzőkönyv és a szavazási jegyzőkönyvek. A választási jegyzőkönyvben, a kérvényezők állításától eltérőleg az mondatik, hogy Fekete Lajos választó ajánlotta Szabó Lajost jelöltnek. Nagy Dezső a kérvényezők képviselője mindenekelőtt utal a házszabályok 71-dik §-nak azon rendelkezésére, mely szerint a választás megsemmisítendő, ha fenyegetésekkel, avagy osztály, vagy hitfelekezet elleni gyűlöletre izgatással jogtalan befolyás gyakoroltatott, ha az is megállapítható, hogy másként más jelölt nyerhetett volna többséget. Vannak egyének akikben nincs meg a képviselői álláshoz szükséges qualificatio, ily egyének, hogy mégis ezért érjenek, a szenvedélyekre szoktak appellálni s légióként a