Nemzet, 1887. október (6. évfolyam, 1827-1857. szám)
1887-10-01 / 1827. szám
fogalmazó mint jegyző. Tre for t miniszter az ülést megnyitván s üdvözölvén a megjelenteket, előterjesztette, miszerint a congrua-bizottság múlt évi tanácskozmányainak eredménye a minisztertanács határozmányaival legfelsőbb helyre felterjesztetvén, ő felsége határozata immár leérkezett, mely szerint bejelentetik, hogy ő felsége megengedni méltóztatott, hogy a congrua szabályozása tárgyában tanácskozások tartassanak s a tárgyalások megindittassanak, szükséges azonban egynémely kérdések előleges tisztába hozatala, hogy a congruaügy rendezése biztos alapon haladjon. A miniszter hangsúlyozván, hogy a papokat ellátni kell, ha tőlök magasztos feladataik megoldását várjuk. Ajánlotta, hogy a tanácskozmányok a feladott kérdésekkel behatóan foglalkozzanak, Haynald bibornokérseket pedig az elnöki szék elfoglalására felkérte. A miniszter eltávozása után abban történt megállapodás, hogy úgy a legfelsőbb elhatározás, mint szintén a tagokkal ekkorig még nem közlött okmányok kinyomatni és szétosztatni fognak,és csak ezek tanulmányozása után fogja majd az elnök a miniszterrel egyetértőleg a további tanácskozások napját kitűzni. Budapest, okt. 1. (A zárszámadások ügyében egybehívott enquete ülése.)Az állami zárszámadásoknak jövőre való beosztása tárgyában egybehívott enquete — mint a »Bud. Corr.« jelenti — a pénzügyminisztérium tanácstermében ma déli 12 órától délutáni 1 óráig tanácskozott. Ez volt első ülése. Az enqueten Tisza Kálmán miniszterelnök elnökölt. Rövid vita után az enquete elhatározta, hogy tizenegytagú albizottságot küld ki a czélból, hogy lehető rövid idő alatt indokolt, minden részletre kiterjedő véleményes javaslatot dolgozzon ki, mely alapul fog szolgálni az enquete további tanácskozásaira. A tárgyaláson jelen voltak: A pénzügyminisztérium részéről: Dr. Wekerle Sándor államtitkár, Márffy Ágost b. államtitkár, Lukács László min. tanácsos, dr. Jankovich János osztálytanácsos, Kovács József pénzügyi főtanácsos, Laczkovics József pénzügyi tanácsos, Nagy Gábor min. titkár; a legfőbb állami számszék részéről Gajzágó Salamon elnök, Hosszú József alelnök, Henisch Rezső tanácsos, Bauer Iván oszt. tanácsos; a magyar államvasutak részéről Hilberth Mór pénzügyi igazgató, az országgyűlési képviselők közül Helfy Ignácz, Prileszky Tádé és Láng Lajos; a belügyminisztérium részéről Csaba Lajos számtanácsos; a közoktatásügyi minisztérium részéről Berzeviczy Albert államtitkár, Hanzély János számv. igazgató; a kereskedelmi minisztérium részéről Gyurkovics István, Surányi Albert, Dobi Miklós számv. igazgatók; a honvédelmi minisztérium részéről Mehrbrot Frigyes főhadbiztos, Dienzl Ferencz számtanácsos; a közlekedésügyi minisztérium részéről Tichtl Frigyes oszt. tanácsos, Maurer Vilmos számtanácsos; az igazságügyminisztérium részéről Liszkay Jenő miniszteri tanácsos, Rónay János főszámtanácsos; továbbá meghivattak: dr. Kautz Gyula bankkormányzó és főrendiházi tag; Enyedi Lukács, dr. Bochkor Károly egyetemi tanár és Abonyi Emil osztálytanácsos. A jegyzői teendőket Popovits Sándor fogalmazó végezte. — Tisza miniszterelnök üdvözli az egybegyűlteket s köszönetét fejezve ki, hogy meghívásának engedve, nagy számmal jelentek meg, jelenti, hogy Ghyczy Kálmán értesítette, hogy betegsége miatt nem vehet részt az enquete tanácskozásaiban. Miután a meghívottak közül mástól senkitől sem érkezett be tudósítás, a miniszter feltételezi, hogy valamennyien készek résztvenni a tanácskozásban. Ami, a jelenlegi értekezlet feladatát illeti, annak előzetes története eléggé ismeretes. Úgy a képviselőházban, mint a főrendieknél ismételve rámutattak annak szükségességére, hogy a zárszámadások rendszerében módosítások létesíttessenek. Az enquete feladata a vélemények tisztázása, ha egyik vagy másik irányban szükségeseknek bizonyulnának változások, az irányadó tényezők bizonyára nem fogják elmulasztani, hogy a javításokat foganatosítsák. De ha az tűnnék ki, hogy a fölmerült aggodalmak nincsenek igazolva, a közvélemény a tanácskozások eredménye által föl lesz világosítva s meg lesz nyugtatva. A miniszter azt hiszi, hogy szükséges mindenekelőtt a tanácskozás módjára nézve határozatot hozni, annál is inkább, mert bizonyára csak előnyös lesz, ha a tárgyalásokra nézve konkrét tárgyat nyerünk. (Helyeslés.) — Gajzágó államszámszéki elnök köszönetet mond a miniszternek, hogy ezen enquete egybehivása által alkalmat nyújtott a szakférfiaknak, hogy az oly sokszor szellőztetett kérdőben nyilatkozhassanak. A kérdések, melyekre az enquete-nek válaszolnia kell, sokkal terjedelmesebbek s őszintén szólva sokkal szárazabbak, semhogy csak úgy egyszerűen, minden előmunkálat nélkül tanácskozás tárgyát képezhetnék ily nagy testületben, mint amilyen ez az enquete. Azt indítványozza tehát, hogy küldessék ki egy körülbelül 9—10 tagból álló albizottság azzal a megbízással, hogy az egész ügyet, az összes előterjesztett kérdéseket, s ha szükségesnek látná az önmaga által is esetleg felvetett további kérdéseket behatóan vitassa meg s azután tanácskozásai eredményéről, valamint áthozott határozatokról terjeszszen indokolt véleményes javaslatot az enquete elé. De mivel az is lehetséges, hogy az enquete egy vagy más tagja oly kérdéseket szándékozik felvetni, amelyek eddig még nem merültek föl, mondja ki az enquete határozatilag azt is, hogy a szakbizottság bármely tagja kérdéseket terjeszthet az albizottság elé. Hogy azonban a munkát ne halogassuk a végtelenig, állapíttassák meg az ily kérdések előterjesztésére 10—14 napi záros határidő. — Prileszky Tádé azt hiszi, hogy zárszámadásaink rendszere, valamint egész állami számvitelünk kitűnő, mert sehol sem teszik oly gyorsan az állami zárszámadásokat közzé, mint Magyarországban. Ő tehát csak kevés s nem mélyre ható módosítást ajánlhat. Nézeteit, — az előterjesztett kérdésekre adandó válaszképen — írásba foglalta, s ez elaborátumát az enquete elé terjeszti, esetleg az albizottsághoz való utasítás végett. — Kautz Gyula azt véli, hogy az albizottság igen szívesen fogja bármely enquete-tag véleményét tanácskozás tárgyává tenni, ha az írásba foglaltatik. — Láng Lajos pártolja Gajzágó indítványát, csakhogy gondoskodni kellene arról is, hogy a kérdés megítélésére szükségelt teljes anyag összegyűjtessék, mert az albizottságánál csak így lesz földolgozható. Különösen lehetővé kellene tenni a tagoknak, hogy valamennyi külföldi állam zárszámadási rendszerével is alaposan megismerkedhessünk. Helfy Ignácz szintén azt véli, hogy a különféle adatokat bocsássák segédeszköz gyanánt a tagok rendelkezésére, különösen az összes államok zárszámadási rendszerét, ezenkívül a zárszámadások összeállításának nálunk szokásos módját is, az ellenőrzésről az államháztartásban gyakorlatban levő rendszer tüzetes ismertetése szintén a bizottság elé lenne terjesztendő. A Tisza miniszterelnök erre határozatkép kimondja, hogy egy tizenegytagú albizottság küldetik ki, a Gajzágó által körülírt feladat megoldására. Az albizottsághoz intézendő kérdések előterjesztésére nyolcz napi záros határidő állapíttatott meg s az albizottság, ha csak lehetséges, október végéig befejezi munkáját. Ezenkívül felhatalmazták az albizottságot, hogy a különböző szakminisztériumokhoz tartozó egyes enquete-tagokat esetleg szükségeseknek mutatkozó útbaigazítások beszerzése érdekében tanácskozásaira meghívhassa. A már egybegyűjtött és meglevő anyag az albizottság rendelkezésére adatik, az egészet sokszorosítani s minden egyes tagnak megküldeni alig volna lehetséges. Az albizottság véleményes javaslata azonban sokszorosittatni fog és szétosztatik az enquete tagjai közt. Erre aztán megalakították az albizottságot a következő tagokból: dr. Bochkor Károly, Enyedy Lukács, Helfy Ignácz, Henisch Rezső, Hilberth Mór, Hoszszu József, dr. Jankovics János, Láng Lajos Lukács László, dr. Popovits Sándor és Prileszky Tádé. Az albizottság azonnal meg is alakult s Hosszú József állal aszámszéki alelnököt választotta elnökévé, dr. Popovits fogalmazót pedig tollvivőjévé s erre közvetlenül belement a rendelkezésére álló anyag érdemleges megvitatásába. Budapest, okt. 1. (A mandátumok benyújtása.) A képviselőház tagjai jobbára mind benyújtották már megbízó leveleiket. Vannak azonban egyesek, akik ezzel késlekednek. Amennyiben a benyújtást halaszthatlan magánviszonyok késleltetik, nem lehet czégink azt kifogásolni, ámbár a házszabály azon intézkedése, hogy a benyújtás megbízott útján is eszközölhető, az ily késlekedés menthetőségét is nagy mértékben devalválja. Még helytelenebb azonban, ha a mandátum benyújtását egyesek más utógondolatból halogatják. Több esetről is hallottunk beszélni, hogy egyes megválasztott képviselők megbízó levelük benyújtásával szánt szándékkal késlekednek. Mi ezt nem tartjuk valószínűnek, s kifejezzük hitünket, hogy a legközelebbi napokban minden megválasztott képviselő mandátuma illetékes bírája előtt lesz. Budapest, okt. 1. (»A lelkészi Congrua.«) E czím alatt Boncz Ferencz közalapítványi ügyigazgató 148 lapra terjedő tanulságos és időszerű könyvet irt, mely épen most, midőn a congrua-ügy felszínre került s illetékes helyen bizottsági tanácskozások tárgyát képezi, kétségkívül széles körökben fog élénk érdeklődést kelteni. A munka czélja, a szoros értelemben vett magyarországi kath. lelkészi javadalmi ügy történeti alakulásának ismertetése és a jelen körülményeknek megfelelő rendezési mód kijelölése. Az erdélyi eleműi állapotokra ezúttal nem terjeszkedik ki. Szerző a congrua összegének megállapításánál az absolut megélhetési módból indul ki s az u. n. Existenz-minimumot tartja szem előtt. E tekintetben négy osztályzat megállapítását tartja szükségesnek, melyekben a congrua összege igy alakulna : 1. A fővárosban a plébános részére 1600 frt, a segédlelkész részére — mindenütt az egy szobából álló lakáson kivül — 500 frt; 2. A több, mint 20,000 lakossal bíró városokban a plébános részére 1300 frt, a segédlelkész részére 400 frt; 3. A 2. pont alattiaknál kisebb városokban és gyógyfürdő helyeken 1100 frt, illetőleg 350 frt; 4. Végül minden egyéb helyeken 800, illetőleg 300 frt. Mi az állam szerepét illeti e fontos ügyben, kiemelt szerző, hogy az állam a lelkészi illetmények rendezésére nézve mindenkor fentartotta ugyan intézkedési jogát, de az ezzel kapcsolatos terheinek általa akár egészben, akár részben viselését soha kilátásba nem helyezte, sőt az 1790/167. t. sz. ki is mondotta, hogy a kath. egyházak szabályozása, adományozása a kincstár megterheltetése nélkül történjék. Az állam tehát a congrua-rendezésnél, mint hozzájáruló tényező, tekintetbe nem jöhet. Természetes azonban, hogy ahol a kincstár mint kegyúr kötelezettségeket vállalt és teljesített azok fen maradnak jövőre is. Még csak azt emeljük ki, hogy Boncz szerint a congrua-alap a következő járulékokból alakulna: 1. a kir. adományozásból származó főpapi javadalmak (érsekségek, püspökségek, javadalmas apátságok, prépostságok) évi járulékaiból; 2. a végrendelet nélkül elhalt főpapok hagyatékának a Kollonich-féle egyezmény értelmében az egyházat illető egyharmadából vagy legalább ennek egy bizonyos hányadából; 3. az üresedésbe jött egyházi főjavadalmak időközi jövedelmeiből, mint amelyek úgyis a vallásalapba folynak be; 4. a vallásalap nélkülözhető fölöslegeiből; 5. az egyes egyházak nélkülözhető jövedelmeiből; 6. az eddig e czélra létező s az egyházmegyei hatóságok vagy káptalanok által kezelt pénztárakban levő alapítványokból; 7. a megüresült kanonoki stallumok időközi jövedelmeiből ; 8. az egyházi szabályok szerint köteles hagyományokból ; 9. a hitek hagyományaiból és önkéntes adakozásaiból ; 10. a végrendelet nélkül elhunyt lelkészek hagyatékának az eddigi szabályok szerint az egyházat illető egész harmadából, minthogy ezentúl az egyházmegyei pénztár a congrua-alapba olvadna, az egyházat illető rész rendeltetése pedig szinte csak ez lehet. Budapest, okt. 1. (A bányakerületi ág. hitv. evang. egyházkerület közgyűlése) Szeberényi Gusztáv püspök és Sembery Imre elnöklete alatt ma délelőtt folytatta tanácskozásait. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után fölolvasták a tanügyi bizottság jelentését a kerületben fönálló középiskolákról s tanítóképzőkről; a személyi s dologi kiadások összege 110,121 írtra rúg. Fölolvasták a cultusminister leiratát a melyben annak az óhajnak van kifejezés adva, hogy ott, ahol szokásban volt, szüntettessék be a tandíjaknak a tanárok között való fölosztása. A közgyűlés nem látja helytelennek, ha a tandijak ezentúl az illető tanintézetek pénztáraiba folynak be s csak aztán fordittatnak a tanárok fizetésének javítására. A Baldácsy alapítvány igazgatóságának jelentése folytán a kerület közgyűlése azt határozta, hogy az alapítványi igazgatóságot nem fogja időről-időre újra választani, hanem megnyugszik az igazgatósági tagok kirendelésének eddigi módjában. — A kerületi közgyűlés újra fölhívja az összes egyházakat, hogy a pozsonyi egyház új elemi iskolai épületére saját körükben a gyűjtést folytassák. — A vadkerti egyháznak felfolyamodására kimondták, hogy a közgyűlés a község részére föntartja a szabad választás jogát; a részletek megállapítása az illető esperességi gyűlés feladata lesz. Moszkovcsák János zólyomi főesperes bejelentette, hogy a felső népiskolai bizottság által fölülbírált »Tót számtani példatár« Gerő tanfelügyelőtől megjelent. A közgyűlés a művet a legmelegebben ajánlja a tót ajkú iskoláknak. A nógrádi esperesség indítványát, hogy úgy a felügyelő, mint az esperesség egyéb felügyelői ezentúl 6 évre választassanak, a közgyűlés az esperességekhez küldte le tárgyalás és véleményezés végett, Szeberényi Gusztáv dr. püspök bejelentette, hogy a hertelendi leányegyház anyásítása megtörtént,vábbá, hogy intézkedett Németh István tábornok alapítványa ügyében tartandó közös tanácskozásokba képviseltetésre nézve. A templomok, lelkész lakások iskola s egyéb épületek biztosítására régebben több társaságtól érkezett be ajánlat; a közgyűlés most fölkérte az elnökséget, hogy különös figyelemmel első magy. ált. bizt. társaságra, mondja ki, hogy melyik biztositó társaság a legelőnyösebb. A kér. törvényszékhez utólag beválasztotta a közgyűlés Böhm Károly budapesti tanárt. A békési esperesség felkérte a közgyűlést, hogy a szarvasi főgymnasium mellett fennálló tanítóképző intézetet segélyezze. A kérelmet az állandó pénzügyi bizottsághoz utasították, hogy tegyen javaslatot , ez évre azonban megszavazták a kért 800 frtot. A békési esperesség nevében Áchim Ádám esperes és Zsilinszky Mihály esperességi felügyelő kérvényt terjeszt be a közgyűléshez engedélyt kérve arra, hogy a szarvasi főgymnasium részére a vallás- és közoktatásügyi minisztertől 25.000 frt segélyt kérhessenek. Kéri továbbá az esperesség a közgyűlést, hogy ajánlja e kérelmet úgy az egyetemes egyházi gyűlésen, mint a minisztériumban. A közgyűlés az ügyet a legmelegebben fogja ajánlani. Végül elhatározták, hogy a papi interkaláris jövedelmek ezentúl az illető esperességi özvegy-árva pénztárba folyjanak be. — Hétfőn a bizottságok teszik meg a jelentéseiket. Budapest, okt. 1. (A magyar-horvát testvériség.) A »Revue de l’Orient« Vukotinovics Lajostól, a horvát nemzeti pártkör elnökétől a következő közleményt hozza: »Amint én annak idején a regnicolaris küldöttség legutóbbi ülésében eleve kifejtettem, a nemzeti párt az eddig elfoglalt álláspontját nem változtatta meg. E magatartás csak növelte a párt tekintélyét az országban s vele szemben minden gyanút eloszlatott. S épp ezáltal, s bármely formális megegyezés hiányának daczára a Magyarország és Horvátország közti barátságos s testvéries viszonynak közvetlenül s közvetve a legüdvösebb szolgálatot tette, mert a párt mindkét féllel szemben nyiltan s legálisan védte a kiegyezési törvény tekintetében táplált véleményét. Ehhez az állásponthoz határozottan kellett ragaszkodnunk. Ma ezáltal a helyzet annyiban tisztult, hogy ez ügyben a regnicoláris küldöttségeknek fölösleges működniök. Sok köszönhető Tisza Kálmán miniszterelnök államférfim bölcseségének s szigorú igazságszeretetének, azután Khuen Héderváry gróf horvát bán valóban belátásteljes, nyílt s egyenes érzelmű lojalitástól áthatott áldásos működésének, mely által el volt érhető az, hogy a nemzeti párt immár bizalomteljesen az ő vezérlete alatt munkálkodik. Ezek tehát azok az okok, melyek következtében a választások várakozásunkat is meghaladó előnyös eredménynyel mentek végbe. Mindinkább terjedt az országban az a vélemény, hogy a kiegyezési törvény pontozatait ne változtassák meg s szükségtelen is azokat megváltoztatni. Ma már általánosan meg tudják érteni, hogy a horvát országos kormány a törvény magyarázatát illetőleg barátságosan, minden egyes esetben képes lesz megegyezésre jutni a közös magyar kormánynyal. S ezt a nézetet nemcsak a horvát nép intelligenciája értette meg, de megfogamzott az a nép kedélyében is. Az úgynevezett mérsékelt ellenzék gyöngeségét a legfényesebben jellemzi az, hogy a csekély számú párttagok közül hatan egyszerűen elmulasztották benyújtani meghívó levelüket, úgy hogy a párt a válaszfelirati vitában nem rendelkezett annyi szavazattal, amennyi a feliratának beterjeszthetésére szükséges volt. E mulasztás okozta csorbát bajos lesz ismét kiköszörülni. Az úgynevezett Starcsevicspárt, mely Barcsics dr. vezérlete alatt munkálkodik, nemcsak számra, de tényleges befolyásra nézve is vesztett az országban. Az e párt által előterjesztett válaszfelirati javaslat vajmi szembetűnően üt el a korábbi felirat hangjától. Feliratában e párt Horvátország közjogi viszonyának taglalásánál nincs tekintettel a pragmatica sanctióra s visszamegy a talpkövet képező,ez állami actiót megelőző korszakra. E párt csakis a czettinyei királyválasztást ismeri el, amint az történt a Ferdinánd király és Zápolya közti háborúk korszakában. E képzelődés szülte combinátiónál egyszerűen megfeledkeztek arról, hogy éppen akkor volt Horvátország két ellenséges táborra oszolva. Egyébiránt érdekesen jellemzi a Starcsevicspárt kebelében a solidaritás hiányát az a körülmény, hogy Starcsevics Antal nyilvános ülésben kijelentette, hogy az tulajdonkép nem az ő felirata, hogy neki feliratra nincs is szüksége, s hogy ő azt csak puszta szívességből írta alá azért, hogy az előterjeszthetésre megkívántató szám teljes legyen. A nemzeti párt mindössze 85 választott képviselőből áll, a virilistákon kívül, kik szintén tagjai a nemzeti pártnak. Miután a nemzeti párt a párt körében is megalakult, megragadta az alkalmat, hogy a bán előtt is tolmácsolja elveit. Ereje s növekedése által a nemzeti párt nagyobb s súlyosabb kötelmeket is vállalt magára. Neki kellene majd végeznie a törvény alkalmazásának ellenőrzésénél az ellenzék dolgát is, s számít is arra, hogy ezt a kormány részéről tekintetre fogják méltatni. A nemzeti pártnak mindenekelőtt szabadelvűnek kell maradnia s nem szabad, hogy kíméletlenül éreztesse a többség hatalmát. Programmját a párt két részre osztja, még pedig a közjogi politikaira, mely vitát nem igényel. E rész a kiegyezési törvénynek mindkét fél által lelkiismeretesen s híves eszközök alkalmazása által elintézést nyer. A másik részt képezik az önkormányzati ügyek. Ezeknél hárul ránk elsősorban a párt ereje által fokozott kötelezettség erélyes s rendszeres munka kifejtésével: a közművelődés, az igazságszolgáltatás, a közigazgatás és a közgazdasági fejlődés terén, hogy a Magyarországgal való testvéries egységünk által erősbödve, Horvátország boldogságát, jólétét és haladását előmozdítsuk, azáltal növeljük a hatalmát az államnak és a monarchiának!« KÜLFÖLD. Budapest, október 1. (A »N o rd d. Alig. Zeitung« és a»Petersburgskija Vjedomosti« a magyar trónbeszédről.) A Nord. Allg. Zeitung« a magyar trónbeszédről szólván felemlíti, hogy belügyi programmja élén a szigorú takarékosság elve tűzetett ki, miáltal a magyar állam meggyengült pénzügyi erejét ismét megjavítani és helyreállítani remélik. »Áttérve a külügyekre« — írja a cancellár lapja — »megemlékezik a trónbeszéd Ausztria- Magyarországnak folytonosan barátságos és jó viszonyáról az összpes hatalmakhoz, igaz, ezt a megjegyzést fűzve hozzája,hogy a világ helyzete nem olyan, hogy az állam véderejének minél tökéletesebbé tétele figyelmen kívül hagyható volna. Ha ez kevésbbé örvendetes tény is, azt mégis el kell ismerni, hogy Ausztria-Magyarország e tekintetben 1 .'V“, öuvezo 11 en fibhb filjozaiban•« - ‘ a többi hatalmas s e tény semmi esetre sem fogja ama buzgóságot csorbítani, amelyet a monarchia kormánya a béke fentartására törekvő többi tényezők együttes működésében kifejt. — A »Petersburgskija Vjedomosti« úgy nyilatkozik, hogy a biztosított békére való utalás Ferencz József uralkodó ajkán csak akkor volna jelentőségteljes, ha Ausztria-Magyarország jogosulatlan igényeit a Keleten elejteni akarná. E törekvések, valamint Németország befolyása Ausztria-Magyarországra magukban rejtik a válság veszedelmes voltát. Oroszország jogainak elismerése Bulgáriában, — ez volna a béke biztosításának a legegyszerűbb eszköze. Budapest, okt. 1. (Crispi találkozása Bismarck herczeggel.) A »Matin« hozta hírül először, hogy Crispi, az olasz kormány feje, hirtelen elutazott Rómából és utazásának az a czélja, hogy Bismarck herczeget Friedrichsruhe-ban meglátogassa. E hir annyira hitetlennek tetszett, hogy az európai sajtó alig vette tudomásul, de mai berlini táviratok megerősítik e hir alapos voltát. Bismarck Herbert gróf államtitkár már eléje is utazott az olasz miniszterelnöknek. Crispi útja nagy feltűnést s kellemetlen érzést kelt Párisban és Pétervárott. Két dolog foglalkoztatja jelenleg az olasz kormányt: a bolgár ügy és a pápa kibékülésének kérdése Olaszországgal. Minthogy azonban az olaszok nem akarják, hogy az utóbbi kérdés elveszítse belügyi jellegét, az a feltevés marad hátra, hogy Crispi útjának czélját főleg a bolgár kérdésben követendő politika megbeszélése képezi. Budapest, okt. 1. (Rieger egyházpolitikája.) A Moszkvában megjelenő »Ruszki Kurjer« czimű panslav lap egy Riegerrel folytatott párbeszédet közöl, mely főkép egyházi körökben kelthet feltűnést. »Ha a nemzetiségi küzdelmeknek — úgymond — gátat tudnak vetni, ott ahol csehek a németekkel torzsalkodnak, minden erőmet oda irányoznám, hogy Csehországban a katholikus egyház olyan viszonyba kerüljön Rómával, aminő jelenleg az orosz egyesültek közt fönnáll. Arra törekedném, hogy behozhassuk a keleti egyház rítusát, isteni tiszteleteinknél alkalmazzuk az ó-szláv nyelvet, engedjük meg papjainknak, hogy nősülhessenek stb. stb. Az orosz hírlapíró, kivel Rieger e párbeszédet folytatta, megjegyezte, hogy a lakosság részben hű maradna catholicus rítusához, ami az egyház kebelében szakadást idézhetne elő. Rieger erre azt válaszolta, hogy ettől nem tart, mert azt hiszi, hogy az egész cseh nép egy szívvel-lélekkel áttér a keleti egyház kebelébe. Ha ez megtörténnék a cseh nép műveltségi színvonala is emelkednék, mert a szláv liturgia felvillanyozná a nép hazafias szellemét, amely a nyugati cultura hatása alatt sokat szenvedett; a coelibatus megszüntetése nemzeti létünk jelentékeny tényezőjévé válnék s a nemzetet számos culturelemmel gazdagítaná. Budapest, okt. 1. (A »Standard« és a »Républ. Frangaise« a laoni esetről.) A »Standard« igyir: »A franczia közvélemény eddig figyelemre méltó önuralmat tanúsított. Ha azonban szomszédunk az annyira provokáló eset daczára nyugodt maradt, ez azért van, mert azt hiszik, hogy véletlen és nem szándékosság idézte fel s mert biztosra veszik, hogy a német kormány gyors és megfelelő elégtételt fog adni. Mi történnék azonban akkor, ha Bismarck herczeg abban a véleményben volna, hogy a német katona helyesen járt el, mikor a szerencsétlen vadászsegédet megölte és a fiatal franczia tisztet megsebesítette, és semmi esetre sem érdemel korholást ? Nem volna annak semmi haszna, ha ez esetre nézve a mi angol fölfogásunkat alkalmaznék, mert akkor nevezetesen azt kellene mérlegelnünk, hogy váljon a fenforgó körülmények között Kauffmannak egyáltalában szabad volt-e fegyverét használnia ? ! De az eset technikai részletei eltörpülnek amaz égető kérdéssel szemben, vájjon az egyik hatalmas állam tartozik-e a másiknak elégtételt adni vagy nem ? A szomszédos két nép felizgatott kedélyvilága mellett annak az egy polgárnak halála és a másiknak megsebesülése, alárendelt jelentőségű, szemben azzal a kérdéssel, vájjon meg van-e sértve Francziaország, avagy bocsánatot kell-e kérnie Németországnak? Csak Németország nagylelkű beismerése biztosíthatná a teljes megnyugvást.— A »Républ. Francaise« a következőkre hívja fel a német kormány figyelmét: Francziaországnak nem szabad beavatkoznia Elsass- Lotharingia beligazgatásába, de az a joga megvan, hogy az új határon ne hagyja magát megsérteni, ne hagyjon magán erőszakoskodni, s mégis egyetlen egy év folyamán kétszer történt meg ez ; első ízben elégtételt nyert és természetesen a jelen esetben is megkapja azt. De ép oly természetes az is, hogy ily eseteknek nem szabad a végtelenbe ismétlődniük, annál kevésbé, mert sajnos a teljes elégtétel nem mindig lehetséges, a holtakat nem lehet új életre kelteni. Egész Európában egyetért a közvélemény az iránt, hogy ez oldalról a világ békéjét komoly veszély fenyegeti. Irisass-Lotharingiában, nevezetesen a határon, számos hivatalnok a túlizgatottság amaz állapotában van, amely tiszta ítélő tehetségét megzavarja. Ki akarnak tűnni oly rendkívüli tettek által, melyeknek horderejéről fogalmuk sincsen. Azt hiszik, ha elnézők és jóindulatuak volnának, ez előléptésüknek ártalmára lenne, azt hiszik, hogy könnyebben bocsánatot nyernek, ha kissé erőszakoskodnak is. Brutalitásuk gúnynyal egyesül, mintha más célzatuk nem volna, mint sértegetni. Viselkedjenek bár Elsass- Lotharingia lakóival szemben ekkér, ha a német kormánynak úgy tetszik, ez nem tartozik a mi diplomatánkra. De ha hasonló eljárást tanúsítanak a franczia polgárokkal szemben is, úgy minden értelmes ember Németországban be fogja látni, hogy az ügy nagyon komolylyá válhatik. Távirjtok. Berlin, okt. 1. Mint a »Wolff-bureau« értesíti, Crispi olasz miniszterelnök ma este érkezik Friedrichsruheba Bismarck herczeg látogatására. Berlin, okt. 1. Bismarck gr. államtitkár ma délután elutazott, hogy Crispit Bichenben üdvözölje és onnan Friedrichsruhéba kisérje. Róma, okt. 1. A »Riforma « vonatkozással a »Matin« híreire a következőket mondja: a vatikáni kérdésnek mi köze sincs Bismarck és Crispi találkozásához. Ha Crispi Bismarck herczegnél látogatást, tesz, ez bizonyára oly czélokból történik, melyekkel az egész olasz nemzet csak meg lehet elégedve és amelyekhez az európai béke barátai csak gratulálhatnak. Nincs egyetlen olasz, ki azt a gyanút táplálná, hogy .... .Aaz Olaszország jogaia miniszterek találkozó ásamhoz való ba-Val. ^Snargban nem állana. Lemberg, okt. 1. Bochnia város tanácsa Gautsch minisztert díszpolgárrá választotta. Az itteni lapok kiemelik a szives fogadtatást, melyben Gautsch miniszter Krakóban részesült. A miniszter több ízben adott kifejezést a krakói nép- és középiskolákban a német nyelvből személyesen eszközölt vizsgálat eredménye feletti megelégedésének. Sophia, okt. 1. (Eredeti távirat.) Bolgár körökben nagy csodálkozással olvassák az európai sajtóban ismételten felmerült ama híreket, amelyek a bolgár kormány erőszakoskodásáról, a népesség elnyomatásáról terjesztetnek és amelyek a bolgárországi állapotokat, olyanoknak tüntetik fel, mintha az államszervezet felbomlásban volna. Az igaz, hogy a kormány őrködő szemekkel kíséri azokat, az elemeket, amelyek nagyon is készek zavarokat előidézni, de azért kivételes rendszabályok még eddig nem foganatosíttattak. A békés lakosság háborútlanul élvezi az ostromállapot megszűntével visszanyert szabadságot és a kormány intézkedései csak azokat korlátozzák, kik a legszabadabb államban is gátolva volnának hazaáruló törekvéseikben. Épp oly célzatosak azok a tudósítások is, melyek szerint a hatalmak megbízottjai panaszra jogot és okot adó elbánásban részesülnek, alaptalan tehát az a hír is, hogy a ruszcsuki görög consult nyilvánosan megsértették. (P. C.) Sophia, okt.. 1. A fejedelem tegnap este megelégedetten tért, vissza kirándulásáról, mely alkalommal a, szlivniczai csatamezőt is megtekintette. — Thielmann Németország képviselője ma viszonozta a miniszterek látogatását. Thielmann hétfőn Berlinbe utazik. Athén, okt. 1. (Eredeti távirat.) Az »Aeon« Stojanov Zachariás levelét közli Bulgaria Leonidáshoz, ki igen kiváló tagja annak az athéni klubnak, mely a balkán népek szövetségének akar propagandát csinálni. A balkán népek egyesülésének eszméje fenséges idea — mondja az említett levél — s méltó az időkhöz, melyben élünk. Megvalósulását aligha lehet föltartóztatni. A kisebb balkán államok, sőt Törökország is csupán csak a szövetkezés útján biztosíthatják fennmaradásukat. Bulgáriában e czélra még nem alakult klub, mert a nemzetet, most teljesen a belügyi kérdések foglalkoztatják, azonban a bolgár nemzet és kormánya készséggel fogadják ez eszmét. Oroszország valószínűleg ellene lesz, Ausztria- Magyarországnak ellenben — mint a legutóbbi események bizonyítják — a balkán népek szövetsége csak hasznára lenne (P. C.) Páris, okt. 1. (Eredeti távirat.) A bolgár kérdést illetőleg a diplomatiai tárgyalások körében új gondolat, kezd érvényesülni. Sofiába nemzetközi bizottságot akarnak küldeni az ország kormányzásának átvétele végett. Ez idő alatt Ferdinand herczeg az európai udvarokat látogatná meg. A tervbe vett nemzetközi bizottság a bolgár népnek óhajait megállapítaná és a, törvényes formák megőrzése mellett új fejedelemválasztást tartana. A megválasztott, fejedelem — akár Ferdinánd herczeg, akár más — a bizottságtól venné át a kormányhatalmat.. Ez eljárásra volna praecedens, a mennyiben Kelet-Rumélia, ügyeit 1879-ben ily bizottság rendezte és megegyeznék a berlini szerződés szellemével is. (P. C.) Bombay, október LA »Times of India« Lahore-ból kelt táviratot tesz közzé, melynek értelmében benszülöttek köréből eredő tudósítások szerint a afghán emir rendkívül aggasztó köszvényben szenved, mely különösen a gyomorra terjed ki. Ghazni-ból szept. 17-től kelt leirat szerint Mukur mellett szept. 17-én ütközet volt, melyben az emir egy ezredese megöletett. Páris, okt. 1. Münster gr. német nagykövet értesítette tegnap Flourens külügyminisztert,, hogy a német kormány haladéktalanul megkezdi az intézkedéseket a helyzetnek javítása iránt. Páris, okt. 1. A hírlapok constatálják, hogy miután Németország mindjárt, kezdetben a határon előfordult, eset fölött sajnálatát fejezte ki, most már csak a kárpótlási összeg megállapítása van hátra, ami mellékes jelentőséggel bír. Páris, okt. 1. (Eredeti távirat.) A franczia kormány a Voges-határon történtekre vonatkozólag nem fog sem túlságos, sem lehetetlen követelésekkel előállani, azonban annál szilárdabban megmarad ama kívánsága, mellett, hogy Kauffmannt, büntessék meg és Francziaországnak adjanak erkölcsi elégtételt. Meg vannak győződve, hogy Németország nem lesz szűkkeblű az elégtételadásban. Mindkét kormány magatartásából ki fog tűnni, hogy itt, úgy mint a németeknél is a békét komolyan óhajtják. (P. C.) Páris, okt. 1. A kormány Roysette philippopoli franczia consulnak bizonytalan időre szóló szabadságot engedélyezett. Dublin, okt. 1. O’Brien képviselő és a polgármester tegnap Luggacurranba mentek, hol legközelebb néhány bérlőt a törvényszék rendelete folytán bérföldeiktől elmozdítottak. Az utóbbiak népgyűlést, tartottak, anélkül, hogy azt a hatóságoknak bejelentették volna. O’Brien felhívta a bérlőket, hogy eddigi álláspontjukat ne adják föl, mert a haszonbérek leszállítását csak így eszközölhetik ki. London, okt. 1. Ras Alula abyssziniai tábornok parancsot kapott, induljon Massoubba az.