Nemzet, 1887. október (6. évfolyam, 1827-1857. szám)

1887-10-01 / 1827. szám

fogalmazó mint jegyző. T­r­e f­o­r t miniszter az ülést megnyitván s üdvözölvén a megjelenteket, előterjesz­tette, miszerint a congrua-bizottság múlt évi tanács­­kozmányainak eredménye a minisztertanács határoz­­mányaival legfelsőbb helyre felterjesztetvén, ő felsége határozata immár leérkezett, mely szerint bejelente­tik, hogy ő felsége megengedni méltóztatott, hogy a congrua szabályozása tárgyában tanácskozások tar­tassanak s a tárgyalások megindittassanak, szükséges azonban egynémely kérdések előleges tisztába hoza­tala, hogy a congruaügy rendezése biztos alapon ha­ladjon. A miniszter hangsúlyozván, hogy a papokat ellátni kell, ha tőlök magasztos feladataik megoldá­sát várjuk. Ajánlotta, hogy a tanácskozmányok a fel­adott kérdésekkel behatóan foglalkozzanak, Haynald bibornokérseket pedig az elnöki szék elfoglalására felkérte. A miniszter eltávozása után abban történt megállapodás, hogy úgy a legfelsőbb elhatározás, mint szintén a tagokkal ekkorig még nem közlött okmá­nyok kinyomatni és szétosztatni fognak,­­és csak ezek tanulmányozása után fogja majd az elnök a minisz­terrel egyetértőleg a további tanácskozások napját kitűzni. Budapest, okt. 1. (A zárszámadások ügyében egybehívott enquete ülése.)Az állami zárszámadásoknak jövőre való beosztása tár­gyában egybehívott enquete — mint a »Bud. Corr.« jelenti — a pénzügyminisztérium tanácstermében ma déli 12 órától délutáni 1 óráig tanácskozott. Ez volt első ülése. Az enqueten Tisza Kálmán miniszterel­nök elnökölt. Rövid vita után az enquete elhatározta, hogy tizenegytagú albizottságot küld ki a czélból, hogy lehető rövid idő alatt indokolt, minden részletre kiterjedő véleményes javaslatot dolgozzon ki, mely alapul fog szolgálni az enquete további tanácskozá­saira. A tárgyaláson jelen voltak: A pénzügymi­nisztérium rész­éről: Dr. Wekerle Sándor államtitkár, Márffy Ágost b. államtitkár, Lukács László min. tanácsos, dr. Jankovich János osztályta­nácsos, Kovács József pénzügyi főtanácsos, Laczkovics József pénzügyi tanácsos, Nagy Gábor min. titkár; a legfőbb állami számszék részéről Gajzágó Salamon elnök, Hosszú József alelnök, Henisch Rezső tanácsos, Bauer Iván oszt. tanácsos; a magyar államvasutak részéről Hil­berth Mór pénzügyi igazgató, az országgyű­lési képviselők közül Helfy Ignácz, Pri­­leszky Tádé és Láng Lajos; a belügyminisz­térium részéről Csaba Lajos számtanácsos; a közoktatásügyi minisztérium részé­ről Berzeviczy Albert államtitkár, Hanzély Já­nos számv. igazgató; a kereskedelmi mi­nisztérium részéről Gyurkovics István, Surányi Albert, Dobi Miklós számv. igazgatók; a honvédelmi minisztérium részéről Mehrbrot Frigyes főhadbiztos, Dienzl Ferencz számtanácsos; a közlekedésügyi minisz­térium részéről Tichtl Frigyes oszt. tanácsos, Maurer Vilmos számtanácsos; az igazságügy­­minisztérium részéről Liszkay Jenő minisz­teri tanácsos, Rónay János főszám­tanácsos; to­vábbá meghivattak: dr. K­a­u­t­z Gyula bankkor­mányzó és főrendiházi tag; E­n­y­e­d­i Lukács, dr. B­o­c­h­k­o­r Károly egyetemi tanár és A­b­o­n­y­i Emil osztálytanácsos. A jegyzői teendőket P­o­p­o­­­v­i­t­s Sándor fogalmazó végezte. — Tisza minisz­terelnök üdvözli az egybegyűlteket s köszönetét fe­jezve ki, hogy meghívásának engedve, nagy számmal jelentek meg, jelenti, hogy Ghyczy Kálmán értesítette, hogy betegsége miatt nem vehet részt az enquete ta­nácskozásaiban. Miután a meghívottak közül más­tól senkitől sem érkezett be tudósítás, a mi­niszter feltételezi, hogy valamennyien készek részt­­venni a tanácskozásban. A­mi, a jelenlegi értekezlet feladatát illeti, annak előzetes története eléggé isme­retes. Úgy a képviselőházban, mint a főrendieknél is­mételve rámutattak annak szükségességére, hogy a zárszámadások rendszerében módosítások létesíttes­­senek. Az enquete feladata a vélemények tisztázása, ha egyik vagy másik irányban szükségeseknek bizo­nyulnának változások, az irányadó tényezők bizo­nyára nem fogják elmulasztani, hogy a javításokat foganatosítsák. De ha az tűnnék ki, hogy a fölmerült aggodalmak nincsenek igazolva, a közvélemény a ta­nácskozások eredménye által föl lesz világosítva s meg lesz nyugtatva. A miniszter azt hiszi, hogy szük­séges mindenekelőtt a tanácskozás módjára nézve ha­tározatot hozni, annál is inkább, mert bizonyára csak előnyös lesz, ha a tárgyalásokra nézve konkrét tár­gyat nyerünk. (Helyeslés.) — G­aj­z­á­g­ó állam­szám­­széki elnök köszönetet mond a miniszternek, hogy ezen enquete egybehivása által alkalmat nyújtott a szakfér­fiaknak, hogy az oly sokszor szellőztetett kérdő­ben nyilatkozhassanak. A kérdések, melyekre az en­­quete-nek válaszolnia kell, sokkal terjedelmesebbek s őszintén szólva sokkal szárazabbak, semhogy csak úgy egyszerűen, minden előmunkálat nélkül tanács­kozás tárgyát képezhetnék ily nagy testületben, mint a­milyen ez az enquete. Azt indítványozza tehát, hogy küldessék ki egy körülbelül 9—10 tagból álló albi­zottság azzal a megbízással, hogy az egész ügyet, az összes előterjesztett kérdéseket, s ha szükségesnek látná az önmaga által is esetleg felvetett további kér­déseket behatóan vitassa meg s azután tanácskozásai eredményéről, valamint áthozott határozatokról ter­­jeszszen indokolt véleményes javaslatot az enquete elé.­­ De mivel az is lehetséges, hogy az enquete egy vagy más tagja oly kérdéseket szándékozik felvetni, a­me­lyek eddig még nem merültek föl, mondja ki az en­quete határozatilag azt is, hogy a szakbizottság bármely tagja kérdéseket terjeszthet az albizott­ság elé. Hogy azonban a munkát ne halogas­suk a végtelenig, állapíttassák meg az ily kérdé­sek előterjesztésére 10—14 napi záros határidő. — Prileszky Tádé azt hiszi, hogy zárszámadá­saink rendszere, valamint egész állami számvitelünk kitűnő, mert sehol sem teszik oly gyorsan az állami zárszámadásokat közzé, mint Magyarországban. Ő tehát csak kevés s nem mélyre ható módosítást ajánl­hat. Nézeteit, — az előterjesztett kérdésekre adandó válaszképen — írásba foglalta, s ez elaborátumát az enquete elé terjeszti, esetleg az albizottsághoz való utasítás végett. — Kautz Gyula azt véli, hogy az albizottság igen szívesen fogja bármely enquete-tag véleményét tanácskozás tárgyává tenni, ha az írásba foglaltatik. — Láng Lajos pártolja Gajzágó indítvá­nyát, csakhogy gondoskodni kellene arról is, hogy a kér­dés megítélésére szükségelt teljes anyag összegyűjtes­­sék, mert az albizottságánál csak így lesz földolgozható. Különösen lehetővé kellene tenni a tagoknak, hogy valamennyi külföldi állam zárszámadási rendszerével is alaposan megismerkedhessünk.­­ Helfy Ignácz szintén azt véli, hogy a különféle adatokat bocsássák segédeszköz gyanánt a tagok rendel­kezésére, különö­sen az összes államok zárszámadási rendszerét, ezen­kívül a zárszámadások összeállításának nálunk szo­kásos módját is, az ellenőrzésről az államháztartás­ban gyakorlatban levő rendszer tüzetes ismertetése szintén a bizottság elé lenne terjesztendő. A Tisza miniszterelnök erre határozatkép ki­mondja, hogy egy tizenegytagú albizottság külde­tik ki, a Gajzágó által körülírt feladat megoldá­sára. Az albizottsághoz intézendő kérdések előter­jesztésére nyolcz napi záros határidő állapíttatott meg s az albizottság, ha csak lehetséges, október végéig befejezi munkáját. Ezenkívül felhatalmazták az albi­zottságot, hogy a különböző szakminisztériumokhoz tartozó egyes enquete-tagokat esetleg szükségeseknek mutatkozó útbaigazítások beszerzése érdekében ta­nácskozásaira meghívhassa. A már egybegyűjtött és meglevő anyag az albizottság rendelkezésére adatik, az egészet sokszorosítani s minden egyes tagnak meg­küldeni alig volna lehetséges. Az albizottság vélemé­nyes javaslata azonban sokszorosittatni fog és szétosz­­tatik az enquete­ tagjai közt.­­ Erre aztán megala­kították az albizottságot a következő tagokból: dr. B­o­c­h­k­o­r Károly, E­n­y­e­d­y Lukács, Helfy Ignácz, Henisch Rezső, Hilberth Mór, H­o­s­z­­szu József, dr. Janko­vics János, Láng Lajos Lukács László, dr. Popovits Sándor és Pri­le­s­z­k­y Tádé. Az albizottság azonnal meg is alakult s Hosszú József állal aszámszéki alelnököt választotta elnökévé, dr. Popovits fogalmazót pedig tollvivőjévé s erre közvetlenül belement a rendelkezésére álló anyag érdemleges megvitatásába. Budapest, okt. 1. (A mandátumok be­nyújtása.) A képviselőház tagjai jobbára mind benyújtották már megbízó leveleiket. Vannak azon­ban egyesek, a­kik ezzel késlekednek. A­mennyiben a benyújtást halaszthatlan magán­viszonyok késlelte­tik, nem lehet czégink azt kifogásolni, ámbár a ház­szabály azon intézkedése, hogy a benyújtás megbí­zott útján is eszközölhető, az ily késlekedés menthe­­tőségét is nagy mértékben devalválja. Még helytele­nebb azonban, ha a mandátum benyújtását egyesek más utógondolatból halogatják. Több esetről is hal­lottunk beszélni, hogy egyes megválasztott képviselők megbízó levelük benyújtásával szánt szándékkal kés­lekednek. Mi ezt nem tartjuk valószínűnek, s kifejez­zük hitünket, hogy a legközelebbi napokban minden megválasztott képviselő mandátuma illetékes bírája előtt lesz. Budapest, okt. 1. (»A lelkészi Congrua.«) E czím alatt B­o­n­c­z Ferencz köza­lapítványi ügy­igazgató 148 lapra terjedő tanulságos és időszerű könyvet irt, mely épen most, midőn a congrua-ügy felszínre került s illetékes helyen bizottsági tanács­kozások tárgyát képezi, kétségkívül széles körökben fog élénk érdeklődést kelteni. A munka czélja, a szo­ros értelemben vett magyarországi kath. lelkészi ja­­vadalmi ügy történeti alakulásának ismertetése és a jelen körülményeknek megfelelő rendezési mód kije­lölése. Az erdélyi e­leműi állapotokra ezúttal nem terjeszkedik ki. Szerző a congrua összegének megállapításánál az absolut megélhetési módból indul ki s az u. n. Existenz-minimumot tartja szem előtt. E tekintetben négy osztályzat megállapítását tartja szükségesnek, melyekben a congrua összege igy alakulna : 1. A fővárosban a plébános részére 1600 frt, a segédlelkész részére — mindenütt az egy szobából álló lakáson kivül — 500 frt; 2. A több, mint 20,000 lakossal bíró városok­ban a plébános részére 1300 frt, a segédlelkész ré­szére 400 frt; 3. A 2. pont alattiaknál kisebb városokban és gyógyfürdő helyeken 1100 frt, illetőleg 350 frt; 4. Végül minden egyéb helyeken 800, illetőleg 300 frt. Mi az á­ll­a­m szerepét illeti e fontos ügyben, kiemelt szerző, hogy az állam a lelkészi illetmények rendezésére nézve mindenkor fentartotta ugyan in­tézkedési jogát, de az ezzel kapcsolatos terheinek ál­tala akár egészben, akár részben viselését soha kilá­tásba nem helyezte, sőt az 1790/1­­67. t. sz. ki is mondotta, hogy a kath. egyházak szabályozása, ado­mányozása a kincstár megterheltetése nélkül történjék. Az állam tehát a congrua-rende­­zésnél, mint hozzájáruló tényező, tekintetbe nem jöhet. Természetes azonban, hogy a­hol a kincstár mint kegyúr kötelezettségeket vállalt és teljesített azok fen maradnak jövőre is. Még csak azt emeljük ki, hogy Boncz szerint a congrua-alap a következő járulékokból alakulna: 1. a kir. adományozásból származó főpapi java­dalmak (érsekségek, püspökségek, javadalmas apátsá­gok, prépostságok) évi járulékaiból; 2. a végrendelet nélkül elhalt főpapok hagyaté­kának a Kollonich-féle egyezmény értelmében az egy­házat illető egy­harmadából vagy legalább ennek egy bizonyos hányadából; 3. az üresedésbe jött egyházi főjavadalmak idő­közi jövedelmeiből, mint a­melyek úgyis a vallásalap­ba folynak be; 4. a vallásalap nélkülözhető fölöslegeiből; 5. az egyes egyházak nélkülözhető jövedelmei­ből; 6. az eddig e czélra létező s az egyházmegyei hatóságok vagy káptalanok által kezelt pénztárakban levő alapítványokból; 7. a megüresült kanonoki stallumok időközi jövedelmeiből ; 8. az egyházi szabályok szerint köteles hagyo­mányokból ; 9. a hitek hagyományaiból és önkéntes adako­zásaiból ; 10. a végrendelet nélkül elhunyt lelkészek ha­gyatékának az eddigi szabályok szerint az egyházat illető egész harmadából, minthogy ezentúl az egyház­megyei pénztár a congrua-alapba olvadna, az egyházat illető rész rendeltetése pedig szinte csak ez lehet. Budapest, okt. 1. (A bányakerületi ág. hitv. evang. egyházkerület közgyűlése) Szeberényi Gusztáv püspök és Sembery Imre elnöklete alatt ma délelőtt folytatta tanácskozásait. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után föl­olvasták a tanügyi bizottság jelentését a kerületben fönálló középiskolákról s tanítóképzőkről; a személyi s dologi kiadások összege 110,121 írtra rúg. Fölolvas­ták a cultusminister leiratát a melyben annak az óhaj­nak van kifejezés adva, hogy ott, ahol szokásban volt, szüntettessék be a tandíjaknak a tanárok között való föl­osztása. A közgyűlés nem látja helytelennek, ha a tandijak ezentúl az illető tanintézetek pénztáraiba folynak be s csak aztán fordittatnak a tanárok fizeté­sének javítására.­­ A Baldácsy alapítvány igazgató­ságának jelentése folytán a kerület közgyűlése azt határozta, hogy az alapítványi igazgatóságot nem fog­ja időről-időre újra választani, hanem megnyugszik az igazgatósági tagok kirendelésének eddigi módjá­ban. — A kerületi közgyűlés újra fölhívja az összes egyházakat, hogy a pozsonyi egyház új elemi iskolai épületére saját körükben a gyűjtést folytassák. — A vadkerti egyháznak felfolyamodására kimondták, hogy a közgyűlés a község részére föntartja a szabad választás jogát; a részletek megállapítása az illető esperességi gyűlés feladata lesz.­­ Moszkovcsák Já­nos zólyomi főesperes bejelentette, hogy a felső nép­iskolai bizottság által fölülbírált »Tót számtani pél­datár« Gerő tanfelügyelőtől megjelent. A közgyűlés a művet a legmelegebben ajánlja a tót ajkú iskolák­nak.­­ A nógrádi esperesség indítványát, hogy úgy a felügyelő, mint az esperesség egyéb felügyelői ezen­túl 6 évre választassanak, a közgyűlés az esperessé­­gekh­ez küldte le tárgyalás és véleményezés végett, Szeberényi Gusztáv dr. püspök bejelentette, hogy a hertelendi leány­egyház anyásítása megtörtént,­vábbá, hogy intézkedett Németh István tábornok ala­pítványa ügyében tartandó közös tanácskozásokba kép­­viseltetésre nézve. A templomok, lelkész lakások iskola s egyéb épületek biztosítására régebben több társaság­tól érkezett be ajánlat; a közgyűlés most fölkérte az el­nökséget, hogy különös figyelemmel első magy. ált. bizt. társaságra, mondja ki, hogy melyik biztositó társaság a legelőnyösebb.­­ A kér. törvényszékhez utólag beválasztotta a közgyűlés Böhm Károly budapesti tanárt.­­ A békési esperesség felkérte a közgyűlést, hogy a szarvasi főgymnasium mellett fennálló tanító­képző intézetet segélyezze. A kérelmet az állandó pénzügyi bizottsághoz utasították, hogy tegyen ja­vaslatot , ez évre azonban megszavazták a kért 800 frtot.­­ A békési esperesség nevében Áchim Ádám esperes és Zsilinszky Mihály esperességi felügyelő kérvényt terjeszt be a közgyűléshez engedélyt kérve arra, hogy a szarvasi főgymnasium részére a vallás- és közoktatásügyi minisztertől 25.000 frt segélyt kérhessenek. Kéri továbbá az esperesség a közgyűlést, hogy ajánlja e kérelmet úgy az egyetemes egyházi gyűlésen, mint a minisztériumban. A közgyűlés az ügyet a legmelegebben fogja ajánlani. Végül elhatá­rozták, hogy a papi interkaláris jövedelmek ezentúl az illető esperességi özvegy-árva pénztárba folyjanak be. — Hétfőn a bizottságok teszik meg a­ jelen­téseiket. Budapest, okt. 1. (A magyar-horvát testvériség.) A »Revue de l’Orient« Vukoti­no­v­i­c­s Lajostól, a horvát nemzeti pártkör elnöké­től a következő közleményt hozza: »A­­mint én annak idején a regnicolaris kül­döttség legutóbbi ülésében eleve kifejtettem, a nemzeti párt az eddig elfoglalt álláspontját nem változtatta meg. E magatartás csak növelte a párt tekintélyét az országban s vele szemben minden gyanút eloszlatott. S épp ezáltal, s bármely formális megegyezés hiányá­nak daczára a Magyarország és Horvátország közti barátságos s testvéries viszonynak közvetlenül s köz­vetve a legüdvösebb szolgálatot tette, mert a párt mindkét féllel szemben nyiltan s legálisan védte a kiegyezési törvény tekintetében táplált véleményét. Ehhez az állásponthoz határozottan kellett ragasz­kodnunk. Ma ezáltal a helyzet annyiban tisztult, hogy ez ügyben a regnicoláris küldöttségeknek fölös­leges működniök. Sok köszönhető Tisza Kálmán miniszterelnök államférfim bölcseségének s szigorú igazságszereteté­­nek, azután Khuen Héderváry gróf horvát bán valóban belátásteljes, nyílt s egyenes érzelmű lojalitástól áthatott áldásos működésének, mely által el volt érhető az, hogy a nemzeti párt immár biza­lomteljesen az ő vezérlete alatt munkálkodik. Ezek tehát azok az okok, melyek következté­ben a választások várakozásunkat is meghaladó elő­nyös eredménynyel mentek végbe. Mindinkább terjedt az országban az a vélemény, hogy a kiegyezési törvény pontozatait ne változtassák meg s szükségtelen is azokat megváltoztatni. Ma már általánosan meg tudják érteni, hogy a horvát orszá­gos kormány a törvény magyarázatát illetőleg barát­ságosan, minden egyes esetben képes lesz megegye­zésre jutni a közös magyar kormánynyal. S ezt a nézetet nemcsak a horvát nép intelli­­genciája értette meg, de megfogamzott az a nép ke­délyében is. Az úgynevezett mérsékelt ellenzék gyöngeségét a legfényesebben jellemzi az, hogy a csekély számú párttagok közül hatan egyszerűen elmulasztották benyújtani meghívó levelüket, úgy hogy a párt a vá­laszfelirati vitában nem rendelkezett annyi szava­zattal, a­mennyi a feliratának beterjeszthetésére szük­séges volt. E mulasztás okozta csorbát bajos lesz ismét ki­köszörülni. Az úgynevezett Starcsevicspárt, mely Bar­cs­i­c­s dr. vezérlete alatt munkálkodik, nemcsak számra, de tényleges befolyásra nézve is vesztett az országban. Az e párt által előterjesztett válaszfelirati ja­vaslat vajmi szembetűnően üt el a korábbi felirat hangjától. Feliratában e párt Horvátország közjogi viszonyának taglalásánál nincs tekintettel a pragma­­tica sanctióra s visszamegy a talpkövet képező,ez ál­lami actiót megelőző korszakra. E párt csakis a czettinyei királyválasztást ismeri el, a­mint az történt a­ Ferdinánd király és Zápolya közti háborúk korszakában. E képzelődés szülte com­­binátiónál egyszerűen megfeledkeztek arról, hogy ép­pen akkor volt Horvátország két ellenséges táborra oszolva. Egyébiránt érdekesen jellemzi a Starcsevics­párt kebelében a solidaritás hiányát az a körülmény, hogy Starcsevics Antal nyilvános ülésben kijelentet­te, hogy az tulajdonkép nem az ő felirata, hogy neki feliratra nincs is szüksége, s hogy ő azt csak puszta szívességből írta alá azért, hogy az előterjeszthetésre megkívántató szám teljes legyen. A nemzeti párt mindössze 85 választott képvise­lőből áll, a virilistákon kívül, kik szintén tagjai a nemzeti pártnak. Miután a nemzeti párt a párt körében is meg­alakult, megragadta az alkalmat, hogy a bán előtt is tolmácsolja elveit. Ereje s növekedése által a nemzeti párt nagyobb s súlyosabb kötelmeket is vállalt magá­ra. Neki kellene majd végeznie a törvény alkalmazá­sának ellenőrzésénél az ellenzék dolgát is, s számít is arra, hogy ezt a kormány részéről tekintetre fogják méltatni. A nemzeti pártnak mindenekelőtt szabadelvű­nek kell maradnia s nem szabad, hogy kíméletlenül éreztesse a többség hatalmát. Programmját a párt két részre osztja, még pedig a közjogi politikaira, mely vitát nem igényel. E rész a kiegyezési törvénynek mindkét fél által lelkiismeretesen s híves eszközök­ alkalmazása által elintézést nyer. A másik részt képezik az önkormányzati ügyek. Ezeknél hárul ránk első­sorban a párt ereje által fokozott kötelezettség erélyes s rendszeres munka kifejtésével: a közműve­lődés, az igazságszolgáltatás, a közigazgatás és a köz­­gazdasági fejlődés terén, hogy a Magyarországgal való testvéries egységünk által erősbödve, Horvát­ország boldogságát, jólétét és haladását előmozdítsuk,­­ azáltal növeljük a hatalmát az államnak és a monarchiának!« K­ÜLFÖLD. Budapest, október 1. (A »N o r­d d. Ali­g. Z­e­i­­tung« és a»Petersburgskija Vjedomosti« a magyar trónbeszédről.) A Nord. Allg. Zeitung« a magyar trónbeszédről szólván felemlíti, hogy belügyi programmja élén a szigorú takarékos­ság elve tűzetett ki, miáltal a magyar állam meggyen­gült pénzügyi erejét ismét megjavítani és helyreállí­tani remélik. »Áttérve a külügyekre« — írja a can­­cellár lapja — »megemlékezik a trónbeszéd Ausztria- Magyarországn­ak folytonosan barátságos és jó viszo­nyáról az összpes hatalmakhoz, igaz, ezt a megjegyzést fűzve hozzája,­hogy a világ helyzete nem olyan, hogy az állam véderejének minél tökéletesebbé tétele fi­gyelmen kí­vü­l hagyható volna. Ha ez kevésbbé örven­detes tény is, azt mégis el kell ismerni, hogy A­u­s­z­t­r­i­a-M­agyarország e tekintetben 1 .'V“, ö­u­v­e­z­o 11 e­n fi­b­h­b filjozaiban­­•« - ‘ a többi hatalmas s e tény semmi eset­re sem fogja ama buzgóságot csorbítani, a­me­lyet a monarchia kormánya a béke fentartására törekvő többi tényezők együttes működésében kifejt. — A »Petersburgskija Vjedomosti« úgy nyilatkozik, hogy a biztosított békére való utalás Fe­rencz József uralkodó ajkán csak akkor volna jelen­tőségteljes, ha Ausztria-Magyarország jo­gosulatlan igényeit a Keleten elejteni a­k­a­r­n­á. E törekvések, valamint Németország befo­lyása Ausztria-Magyarországra magukban rejtik a válság veszedelmes voltát. Oroszország jogainak el­ismerése Bulgáriában, — ez volna a béke biztosítá­sának a legegyszerűbb eszköze. Budapest, okt. 1. (Crisp­i találkozása Bismarck herczeggel.) A »Matin« hozta hírül először, hogy Crispi, az olasz kormány feje, hir­telen elutazott Rómából és utazásának az a czélja, hogy Bismarck herczeget Friedrichsruhe-ban meglá­togassa. E hir annyira hitetlennek tetszett, hogy az európai sajtó alig vette tudomásul, de mai berlini táv­iratok megerősítik e hir alapos voltát. Bismarck Herbert gróf államtitkár már eléje is utazott az olasz miniszterelnöknek. Crispi útja nagy feltűnést s kelle­metlen érzést kelt Párisban és Pétervárott. Két do­log foglalkoztatja jelenleg az olasz kormányt: a b­o­l­­gár ügy és a pápa kibékülésének kér­dése Olaszországgal. Minthogy azonban az olaszok nem akarják, hogy az utóbbi kérdés elveszítse belügyi jellegét, az a feltevés marad hátra, hogy Crispi útjá­nak czélját főleg a bolgár kérdésben követendő poli­tika megbeszélése képezi. Budapest, okt. 1. (Rieger egyházpoliti­káj­a.) A Moszkvában megjelenő »Ruszki Kurjer« czimű panslav lap egy Riegerrel folytatott párbeszé­det közöl, mely főkép egyházi körökben kelthet fel­tűnést. »Ha a nemzetiségi küzdelmeknek — úgy­mond — gátat tudnak vetni, ott ahol cse­hek a németekkel torzsalkodnak, minden erő­met oda irányoznám, hogy Csehországban a ka­­tholikus egyház olyan viszonyba kerüljön Rómá­val, a­minő jelenleg az orosz egyesültek közt fönnáll. Arra törekedném, hogy behozhassuk a keleti egyház rítusát, isteni tiszteleteinknél alkalmazzuk az ó-szláv nyelvet, engedjük meg papjainknak, hogy nősülhessenek stb. stb. Az orosz hírlapíró, ki­vel Rieger e párbeszédet folytatta, megjegyezte, hogy a lakosság részben hű maradna catholi­­cus rítusához, ami az egyház kebelében szaka­dást idézhetne elő. Rieger erre azt válaszolta, hogy ettől nem tart, mert azt hiszi, hogy az egész cseh nép egy szívvel-lélekkel áttér a keleti egyház kebelébe. Ha ez megtörténnék a cseh nép műveltségi színvonala is emelkednék, mert a szláv liturgia felvillanyozná a nép hazafias szellemét, amely a nyugati cultura ha­tása alatt sokat szenvedett; a coelibatus megszünte­tése nemzeti létünk jelentékeny tényezőjévé válnék s a nemzetet számos culturelemmel gazdagítaná. Budapest, okt. 1. (A »Standard« és a »Républ. Frangaise« a laoni esetről.) A »Standard« igyir: »A franczia közvélemény eddig figyelemre méltó önuralmat tanúsított. Ha azonban szomszédunk az annyira provokáló eset daczára nyu­godt maradt, ez azért van, mert azt hiszik, hogy véletlen és nem szándékosság idézte fel s mert biztosra veszik, hogy a német kormány gyors és megfelelő elégtételt fog adni. Mi történnék azonban akkor, ha Bismarck herczeg abban a véleményben volna, hogy a német katona helyesen járt el, mikor a szerencsétlen vadászsegédet megölte és a fiatal fran­czia tisztet megsebesítette, és semmi esetre sem érde­mel korholást ? Nem volna annak semmi haszna, ha ez esetre nézve a mi angol fölfogásunkat alkalmaz­nék, mert akkor nevezetesen azt kellene mérlegelnünk, hogy váljon a fenforgó körülmények között Kauff­­mannak egyáltalában szabad volt-e fegyverét hasz­nálnia ? ! De az eset technikai részletei eltörpülnek amaz égető kérdéssel szemben, vájjon az egyik hatal­mas állam tartozik-e a másiknak elégtételt adni vagy nem ? A szomszédos két nép felizgatott kedélyvilága mellett annak az egy polgárnak halála és a másiknak megsebesülése, alárendelt jelentőségű, szemben azzal a kérdéssel, vájjon meg van-e sértve Francziaország, avagy bocsánatot kell-e kérnie Németországnak? Csak Németország nagylelkű beismerése biztosíthatná a teljes megnyugvást.— A »Républ. Francaise« a következőkre hívja fel a német kormány figyelmét: Francziaországnak nem szabad beavatkoznia Elsass- Lotharingia beligazgatásába, de az a joga megvan, hogy az új határon ne hagyja magát megsérteni, ne hagyjon magán erőszakoskodni, s mégis egyetlen egy év folyamán kétszer történt meg ez ; első ízben elég­tételt nyert és természetesen a jelen esetben is meg­kapja azt. De ép oly természetes az is, hogy ily ese­teknek nem szabad a végtelenbe ismétlődniük, annál kevésbé, mert sajnos a teljes elégtétel nem mindig lehetséges, a holtakat nem lehet új életre kelteni. Egész Európában egyetért a közvélemény az iránt, hogy ez oldalról a világ békéjét komoly veszély fe­nyegeti. Irisass-Lotharingiában, nevezetesen a hatá­ron, számos hivatalnok a túlizgatottság amaz állapo­tában van, a­mely tiszta ítélő tehetségét megzavarja. Ki akarnak tűnni oly rendkívüli tettek által, melyek­nek horderejéről fogalmuk sincsen. Azt hiszik, ha el­­nézők és jóindulatuak volnának, ez előléptésüknek ártalmára lenne, azt hiszik, hogy könnyebben bocsá­natot nyernek, ha kissé erőszakoskodnak is. Brutali­tásuk gúnynyal egyesül, mintha más c­élzatuk nem volna, mint sértegetni. Viselkedjenek bár Elsass- Lotharingia lakóival szemben ekkér, ha a német kormánynak úgy tetszik, ez nem tartozik a mi di­plomatánkra. De ha hasonló eljárást tanúsítanak a franczia polgárokkal szemben is, úgy minden értelmes ember Németországban be fogja látni, hogy az ügy nagyon komolylyá válhatik. Távirjt­­­o­k. Berlin, okt. 1. Mint a »Wolff-bureau« ér­tesíti, Crispi olasz miniszterelnök ma este ér­kezik Friedrichsruheba Bismarck herczeg lá­togatására. Berlin, okt. 1. Bismarck gr. államtitkár ma délután elutazott, hogy C­r­i­s­p­i­t Bi­chenben üdvözölje és onnan Friedrich­sruhéba kisérje. Róma, okt. 1. A »R­i­f­o­r­m­a « vonatko­zással a »Matin« híreire a következőket mondja: a vatikáni kérdésnek mi köze sincs Bismarck és Crispi találkozás­á­­h­o­z. Ha Crispi Bismarck herczegnél láto­gatást, tesz, ez bizonyára oly czélokból törté­nik, melyekkel az egész olasz nemzet csak meg lehet elégedve és amelyekhez az európai béke barátai csak gra­tulál­hatnak. Nincs egyetlen olasz, ki azt a gyanút táplálná, hogy .... .Aaz Olaszország jogai­a miniszterek találkozó­­ ásamhoz való ba-Val. ^Snar­gban nem állana. Lemberg, okt. 1. Bochnia város tanácsa Gautsch minisztert díszpolgárrá választotta. A­z itteni lapok kiemelik a szives fogadtatást, melyben Gautsch miniszter Krakóban részesült. A mi­niszter több ízben adott kifejezést a krakói nép- és középiskolákban a német nyelvből személyesen eszkö­zölt vizsgálat eredménye feletti megelégedésének. Sophia, okt. 1. (E­re­de­ti távirat.) Bolgár körökben nagy csodálkozással olvas­sák az európai sajtóban ismételten felmerült ama híreket, a­melyek a bolgár kormány erőszakoskodásáról, a népesség elnyo­matásáról terjesztetnek és a­melyek a bol­gárországi állapotokat, olyanoknak tüntetik fel, mintha az államszervezet felbomlás­ban volna. Az igaz, hogy a kormány őr­ködő szemekkel kíséri azokat, az elemeket, a­melyek nagyon is készek zavarokat előidézni, de azért kivételes rendszabályok még eddig nem foganatosíttattak. A békés la­kosság háborútlanul élvezi az ostromállapot megszűntével visszanyert szabadságot és a kormány intézkedései csak azokat korlátoz­zák, kik a legszabadabb államban is gátolva volnának hazaáruló törekvéseikben. Épp oly c­élzatosak azok a tudósít­ások is, melyek szerint a hatalmak megbízottjai panaszra jo­got és okot adó elbánásban részesülnek, alap­talan tehát az a hír is, hogy­ a ruszcsuki görög consult nyilvánosan megsértették. (P. C.) Sophia, okt.. 1. A fejedelem tegnap este megelégedetten tért, vissza kirándulásá­ról, mely alkalommal a, szlivniczai csatame­zőt is megtekintette. — Thielmann Né­metország képviselője ma viszonozta a mi­niszterek látogatását. Thielmann hétfőn Ber­linbe utazik. Athén, okt. 1. (Eredeti távirat.) Az »Aeon« Sto­j­ano­v Zachariás levelét közli Bulgaria Leonidáshoz, ki igen kiváló tagja annak az athéni klubnak, mely a balkán népek szövetségének akar propa­gandát csinálni. A balkán népek egyesülésé­nek eszméje fenséges idea — mondja az em­lített levél — s méltó az időkhöz, melyben élünk. Megvalósulását aligha lehet föltartóz­tatni. A kisebb balkán­ államok, sőt Török­ország is csupán csak a szövetkezés útján biztosíthatják fennmaradásukat. Bulgáriában e czélra még nem alakult klub, mert a nem­zetet, most teljesen a belügyi kérdések fog­lalkoztatják, azonban a bolgár nemzet és kor­mánya készséggel fogadják ez eszmét. Orosz­ország valószínűleg ellene lesz, Ausztria- Magyarországnak ellenben — mint a leg­utóbbi események bizonyítják — a balkán népek szövetsége csak hasznára lenne (P. C.) Páris, okt. 1. (Eredeti távirat.) A bolgár kérdést illetőleg a diplomatiai tárgyalások körében ú­j gondolat, kezd érvényesülni. Sofiába nemzetközi bi­zottságot akarnak küldeni az ország kor­mányzásának átvétele végett. Ez idő alatt Ferdinand herczeg az európai udvarokat látogatná meg. A tervbe vett nemzetközi bi­zottság a bolgár népnek óhajait megállapí­taná és a, törvényes formák megőrzése mel­lett új fejedelemválasztást tartana. A megvá­­lasztott, fejedelem — akár Ferdinánd her­czeg, akár más — a bizottságtól venné át a kormányhatalmat.. Ez eljárásra volna prae­­cedens, a mennyiben Kelet-Rumélia, ügyeit 1879-ben ily bizottság rendezte és meg­egyeznék a berlini szerződés szellemével is. (P. C.) Bombay, október LA »Times of India« Lahore-ból kelt táviratot tesz közzé, melynek ér­telmében benszülöttek köréből eredő tudósítások sze­rint a afghán emir rendkívül aggasztó kösz­­vényben szenved, mely különösen a gyomorra terjed ki. Ghazni-ból szept. 17-től kelt leirat szerint Mu­kur mellett szept. 1­7-én ütközet volt, melyben az emir egy ezredese megöletett. Páris, okt. 1. Münster gr. német nagy­követ értesítette tegnap Flourens külügy­minisztert,, hogy a német­ kormány haladékta­lanul megkezdi az intézkedéseket a h­e­l­y­­z­e­t­n­e­k javítása iránt. Páris, okt. 1. A hírlapok constatálják, hogy miután Németország mindjárt, kezdet­ben a határon előfordult, eset fö­lött sajnálatát fejezte ki, most már csak a kárpótlási összeg megállapítása van hátra, a­mi mellékes jelentőséggel bír. Páris, okt. 1. (Eredeti távirat.) A franczia kormány a Voges-h­a­tá­ron történtekre vonatkozólag nem fog sem túlságos, sem lehetetlen követelések­kel előállani, azonban annál szilárdabban megmarad ama kívánsága, mellett, hogy K­a­u­f­f­m­a­n­n­t, b­ü­n­t­e­s­s­é­k m­e­g és Fran­cziaországnak adjanak erkölcsi elégtételt. Meg vannak győződve, hogy Németország nem lesz szűkkeblű az elégtételadásban. Mind­két kormány magatartásából ki fog tűnni, hogy itt, úgy mint a németeknél is a békét komo­lyan óhajtják. (P. C.) Páris, okt. 1. A kormány Roy­sette philip­­popoli franczia consulnak bizonytalan időre szóló sza­badságot engedélyezett. Dublin, okt. 1. O’Brien képviselő és a polgármester tegnap Luggacurranba men­tek, hol legközelebb néhány bérlőt a tör­vényszék rendelete folytán bérföldeiktől el­mozdítottak. Az utóbbiak népgyűlést, tartot­tak, a­nélkül, hogy azt a hatóságoknak beje­lentették volna. O’Brien felhívta a bérlőket, hogy eddigi álláspontjukat ne adják föl, mert a haszonbérek leszállítását csak így eszkö­zölhetik ki. London, okt. 1. Ras Alula abyssziniai tá­bornok parancsot kapott, induljon Massoubba az.

Next