Nemzet, 1887. október (6. évfolyam, 1827-1857. szám)
1887-10-10 / 1836. szám
felkarolta, mint a magyar állam poletia-usában mindig emlékükben fogják tartani azon bölcs atyai szavakat s azokhoz alkalmazkodni hazafias kötelességüknek fogják érezni, a melyeket ő felsége, urunk királyunk, Kolozsvárt az erdélyi magyar közművelődési egyesület küldöttségének adott válaszában mondott. A közművelődés terjesztését és a valódi hazafiasság megszilárditását, minden nemzetiségnél nemes czélnak tekintem — mondá ő felsége — s ha önök e czél felé törekedve, szint oly buzgóan mint tapintattal járnak el, egyleti tevékenységüket mindenkor jóakaró, meleg rokonszenvvel fogom kisérni.« Hogy egy ily mozgalomnak micsoda bűvevőt kölcsönöz az, ha az állam fejének rokonszenvét biztosíthatja magának, azt tovább fejtegetnem felesleges. Uralkodónknak e fenkölt állambölcsességtől sugárzó szavai is, újabb bizoyítékot tesznek arról, hogy »a legelső magyar ember a király.« Tartsa meg őt az egek ura, a magyar államnak fajkülönbségre való tekintet nélkül hű polgárai egyformán boldogitására, az emberi kor legvégső határáig. Éljen a király! (Hosszantartó lelkesült éljenzés.) Az élénk éljenzés lecsillapultával, melylyel a congressus a beszédet fogadta, általános figyelem közt Bartha Miklós emelt szót, ki a következő indítványt terjesztette elő: Igen tisztelt elnök úr! Tisztelt congressus! Azok közé tartozom, akik az udvariasságnak a köztérenem szoktak áldozatot hozni az elvek és meggyőződés rovására. Én azért kötelességemhez képest az elnöki beszédet bíráló figyelemmel kísértem és ha mégis vagyok bátor javasolni, hogy ő nagyméltóságú beszéde tarta Halommal jegyzőkönyvbe vétessék, ám egyszerű udvariasságból, formából teszem, hanem azért, mert a beszédben programszerű nyilatkozatot látok. Nekünk először van alkalmunk nagy feladatunk súlyával együtt megjelenni közös gyűlésen és mindnyájan is érezzük a kezdet nehézségét, de nekem, úgy látszik, hogy ebben a beszédben lefektetett elvek a kezdet nehézségein nagy mértékben könnyítettek, hogy azon elvek, az ott kár vonatozott irány, ránk nézve programmszerű jelleggel bírnak Épen ezért vagyok bátor ismételni, méltóztassék megállapodni abban, hogy ő nagyméltóságú beszéde teljtartalommal jegyzőkönyvbe vétessék. (Általános élénk helyeslés.) Az indítvány egyhangúlag elfogadtatván, dr. Buday jegyző felolvadta az ügyrendet, mely után következett a megbízó levelek bemutatása. Következett a napirend II. pontja, Gerőczy Károly előadása, mely ekként szól: Tisztelt congressus! Midőn a hazafias és a közművelődési, társadalmi mozgalmaknak oly hatalmas lendületet adott sajtó és a közművelődési egyesületeknek nagy többsége élénken sürgető és felhívá az országos magyar iskolaegyesületet a közművelődési congressus összehívására , egyesületünk mindenekelőtt arról akart gondoskodni, hogy a különböző, de rokon czélú egyletek tájékozást, áttekintést szerezzenek egymásnak életéről, tevékenységéről, mert eddig igen sok egyesület azt sem tudta, váljon létezik-e a másik, hogy fogalmat nyerjünk egymás erejéről, tanuljunk egymás küzdelmeiből és felhasználhassuk azt, amit mások haszonnal érvényesitenek munkálkodásaik közben. Ez eszmétől vezettetve adtuk ki »A magyarországi Közművelődési Egyesületek Élete« czimű munkát, melyet a congressus tagjai között kiosztani bátrak voltunk. (Az egyesületek tevékenységére vonatkozó statisticai kimutatást holnap fogjuk közölni.) Hogy mily nehézségekkel kellett küzdenünk és mily phasisokon ment át törekvésünk, azzal nem fárasztom a t. congressust, megtalálja azt az előszóban a szíves olvasó, ki ép e nehézségek mérlegelése folytán nem ítélheti meg szigorúan igénytelen kezdeményezésünket e téren. Elismerjük, hogy immár a tisztelt congressusi tagok kezében levő munkánk a jelzett nehézségek miatt töredékes és hogy azon egyén és egyesület, aki és amely később hasonló irányú mű kiadására lesz hivatva, teljesebbet adhat, de ha nem csalatkozunk, e könyvben foglalt adatok így is bár nagyobb körvonalakban, érdekes képet adnak a jövő kor számára arról, vájjon mennyiben ismerte fel a legutolsó néhány év Magyarország kiművelődési és nemzetiségi bajait, mennyire igyekezett azon segíteni, mennyire lendült fel a magyar társadalom törekvése e téren, mily áldozatkészséget mutatott és mennyire fogta fel e társadalom saját ereje azon mondat igazságát, hogy a nemzetek nagyságának legerősebb, legbiztosabb alapja a közművelődés, hogy mennyire felelt meg Magyarország társadalma azon Európában elfoglalt helyzetünkből folyó követelményeknek, mely helyzetnél fogva, míg a a múltban kelet barbár csordái ellen pajzs gyanánt szolgáltunk, melynek árnyékában nyűgöt népei kulturájukban előrehaladhattak, úgy a jelenben kelet felé a civilisatio hordnoka gyanánt kell szerepelnie nemzetünknek; hogy mennyire hatott a magyar társadalomra a legnagyobb magyarnak, gr. Széchenyi Istvánnak azon tettekre serkentő s a bölcsesség ős könyvéhez a bibliához méltó mondása: Elvesz az én nemzetem, mert tudomány, műveltség nélkül vagyon! Tanulságos bizonyítékul szolgálhatnak e könyvben összegyűjtött adatok arra nézve is, hogy a felsorolt és élettevékenységükben bemutatott összes egyesületek törekvésében nem volt oly mozzanat, oly lépés, mely okot adhatott volna a nemzetiségi féltékenykedésekre. Valóban Deák Ferencz szelleme leng ez egyesületek fölött , egyéb nézetem szerint a jövőben is csak akkor fogunk sikeres eredménynyel tovább haladni, ha lelki szemeinket, hazánk bölcsének néhány nap előtt leleplezett szobra felé fordítjuk, minden nehéz kérdésben és jövő küzdelmeinkben. Körültekintés, tapintat, türelem, lovagiasság jellemzi valamennyit s valóságos jóltevői az illető vidékeknek, amelyeknek nemcsak szellemi erejét növelni igyekeznek, hanem némely egyesület nemzetiségre, anyanyelvre való tekintet nélkül, még a vidék lakóinak anyagi előnyeiről, iparának és kereskedelmének fejlesztéséről, lendületéről is gondoskodni törekszik. Nyomukban óvodák, elemi iskolák, gyermekkerte-k, iskolai és népkönyvtárak, s a polgárosodás és művelődés egyéb tényezői keletkeznek; közvetítik a gyermekcserét a magyar és a nem magyar községek között; a szegény gyermekek iskoláztatását megkönnyítik; segítik a tanítókat és tanulókat egyaránt; tudományos és szépirodalmi folyóiratokat adnak ki és közművelődési, közgazdasági, különböző nyelvű hazafias hírlapokat alapítanak, a nem magyar ajkúak szántára; ezek anyanyelvén hasznos, népszerű, hazafias, épületes könyveket adnak ki; magyar nyelvi tanfolyamokat rendeznek ; felolvasások tartása által élénkítik a társadalmi életet; mindezen s más ténykedésükben a szeretet és türelem jelmondata vezeti őket. Meghajlanak a másiknak anyanyelve, a közművelődés és a hazafiság bármily nyelvű nyilatkozásai előtt s törekvésük, hogy hazánk minden, a műveit elnevezésre igényt tartó polgára anyanyelvén kivül ismerje a magyar nyelvet, melynek segélyével érvényesítheti tehetségeit a közélet lerén ; ismerje a nyelv irodalmát, a magyar szellem e tárházát. Ez egyesületek folytonosan szaporodnak, jeléül annak, hogy a megindított társadalmi mozgalom jelentősége mindinkább áthatja a szíveket, mindinkább magasabb hullámokban gyűrűzik tovább. Örömmel jelezhetjük tisztelt congressus, hogy az adatok összegyűjtése óta ismét egy újabb egyesület keletkezett a »resiczabányai magyar nyelvterjesztő egyesület«, mely ingyenes magyar tanfolyamot nyitott ; Kecskemét, Nagy-Kőrös, Félegyháza stb. magyar városokkal csereviszonyba lépett; az iskolás gyermekek, sőt iparos tanulók kicserélése ügyében nyilvános felolvasásokat rendezett a magyar történelemből és irodalomból , — támogatásával létest adott a gyermekkert egyletnek s a nem magyar ajkú iskolás gyermekeket, akik könyveiket nem képesek beszerezni, magyar tankönyvekkel ellátta stb. Ez egyesülettel a rokon egyesületek száma jelenleg 35 Elég szép szám, különösen ha meggondoljuk, hogy mindenik egyesület létezését fontos okok szülék, de van még igen sok hely, mely a közművelődést czélzó mozgalmakból vagy teljesen kivonta magát, vagy pedig azt helyzetéhez képest eléggé nem méltányolta. Sajnos, hogy a kiválóan magyar vidékek a közöny sajátságos jelenségeit mutatják, azon tapasztalatok alapján, miken a különböző közművelődési egyesületek kérvényei a kiválóan magyar vidékeket illetőleg keresztül menének. — Annyi tény, amint ezt az országos magyar iskolaegyesület tavalyi közgyűlésén előadni bátor voltam, hogy a vegyes ajkú vidékek aránylag nagyobb rokonszenvvel karolják fel az egyesületeket, mint a tisztán magyar helységek. De nem akarom e sajnos körülményt bővebben részletezni. Nálamnál hivatottabb szónoknak képezendi az tárgyát és ha a jelen congressus módozatokat talál e baj orvoslására, akkor a veszélyeztetett helyeken működő egyesületek, a magyar vidékek talajából erőt, segítséget meríthetnek. Adataink gyűjtése közben sajnosan kellett azt is tapasztalnunk, hogy az Erdélyrészi egyesületet kivéve, női választmányokat az egyesületek szervezetében alig találunk. Van ugyan egy-két lelkes honleánya a gyűjtés terén minden egyesületnek, de ez ritka, mint a fehér holló és általán elmondhatjuk, hogy a női választmányok eszméje eddig ez egyesületek szervezetében gyökeret nem vert, — pedig óriási hatalom van letéve a gyöngéd, kis női kezekbe. — E kérdés is nálamnál hivatottabb előadóra fog találni, ki már régóta foglalkozik egyesületünk e hiányos oldalával és azért csak jelzem, de nem folytatom tovább ezen, mindenesetre javításra váró nem kedvező jelenséget. Meg kell említenünk az egyesületek élettevékenységében észlelhető azon hiányosságot is mely szerint — anyagi csekély jövedelmük miatt — nem terjeszthetik ki eléggé működésüket azokra, kik az iskolából, az óvodákból kikerülve csakhamar oly környezet, viszonyok közé kerülnek, melyek feledtetik velük a tanultakat, a beszitt érzés és gondolkodásmódot; a kikerült gyermekek csakhamar átalakulnak és az egyesületeknek rájuk halmozott fáradsága, ideje, pénze, a végeredményt tekintve, megsemmisül. Nem csalatkozom, ha azt vélem, hogy e körülményt is tekintetbe kell venniük az egyesületeknek, melyek közül egy-kettő a népkönyvtárak felállításával igyekszik segíteni a bajon. Törekedtünk az egyesületek vagyoni állapotáról is kimentő képet nyújtani, minthogy azonban az egyesületek egy jó része tavaly még a megalakulás vagy a szervezkedés stádiumában volt: összehasonlító Statistikai táblázatot nem állíthattunk fel; megkísérlésük azt az idén és felszólítottuk a rokon társulatokat, a »Magyarországi közművelődési egyesületek élete« czimü munkában megnevezetteket, hogy szíveskedjenek velünk tudatni, vájjon az 1886. évben mennyi volt a bevételük, mily összeget fordítottak czéljaik megvalósítására és mennyi volt a jelzett év végén vagyonuk. Minthogy 7 egyesület az 1887. évben alakult meg véglegesen s ez évben szervezkedett és mivel 5 egyesülettől nem sikerült részletes adatokat beszereznünk; továbbá mivel néhány egyesület 1887. évig inkább csak tag- és pénzgyűjtéssel foglalkozott s actióját csak ez évben kezdi meg, azért az egyesületek vagyoni helyzetéről minden tekintetben pontos kimutatást csak a jövőben várhatunk; de ha teljesen pontos, a legkisebb részletekig menő hű képet nem is nyújthatunk a bevételek és kiadásokról, nemkülönben a vagyoni helyzetről, megközelítőleg mégis fogalmat szerezni törekedtünk a közművelődési társadalmi mozgalmak anyagi erejéről. Az erről szóló táblázatos kimutatást van szerencsém a t. congressusnak ez alkalommal bemutatni. Számításaink szerint a jelzett egyesületeknek az 1886. évben összes bevételük volt 287,812 frt 56 kr, czéljaik megvalósítására kiadtak 191,456 frt 19 krt, összes alapvagyonuk pedig kitett 629,189 frt 523 krt. Nem akarok párhuzamot vonni a magyar egyesületek és más, a külföldön szereplő, de hazánkba is átátnyúló egyesületek között az anyagi viszonyokat illetőleg, bár e párhuzam sok tekintetben tanulságos lenne, nem akarok azért, mert szerény véleményem szerint Magyarországban a közművelődési egyesületek czéljukat nemcsak pénzzel eszközölhetik és merte külföldi egyesületek, eszközeik, eljárásuk, czéljuk olyanok, miket más ajkú polgártársainkkal szemben igénybe venni tiltja a magyar lovagiasság, testvéri szeretet s hagyományos szellemünk. Csak azt akarom megjegyezni, hogy beszélünk lépten-nyomon s joggal is a magyar nemzeti öntudatról, a magyar lelkesedésről, de a magyar közművelődési egyesületek iránt rokonszenvvel, lelkesedéssel viseltető magyar közönség soraiban, — általán szólva — mégsem találjuk fel azon szívósságot, kitartást, fáradhatlan ügybuzgalmat, tettekben nyilatkozó lelkesedést, milyent a külföldi egyesületek vagyoni számadatai oly világosan mutatnak. Az a néhány ezer forint, melylyel az egyesületek, ide számítva az anyagilag leghatalmasabbat, szemünk ínyét, melyre mindnyájunk tekintetet függesztvék, az Erdélyrészit is — évenkint rendelkeznek, alig elég a megélhetésre. Szóval a szükségletekhez képest nagynak épen nem mondható a vagyoni helyzet, de ne feledjük, hogy az aratásra hosszabb idő kell. Az aratásra reményt nyújtó csirákat már szemlélhetjük és hévvel, szorgalommal, kitűrni tudással elérjük, hogy csontokig, velőkig áthatja Magyarország minden lakóját a közművelődési egyesület törekvése és akkor erősebb eszközökkel rendelkezhetünk az anyagiak terén is. Ki kell fejteni a nemzetnek itt-ott még mindig szunnyadó erejét és az elhintett mag kedvező időjárás mellett meg fog érlelődni. És ha az egyesületek nem is tettek nagy lépéseket, de megindultak több irányban; ha keveset alkottak i, nagy dolgokat készítettek elő. A vagyoni helyzet megítélésénél ne feledjük fejlődésünk történetét, mely azt mutatja, hogy nagy akadályokon, néha kicsinynek látszó eredményekben készíttetik elő a nagy elvek diadala. S ne feledjük azt sem, hogy némely helyen a közművelődési egyesület már azáltal is hasznot hajt, hogy létezik. E létezés, e fennállás folytonos figyelmeztetés arra, hogy napi teendőik között az illető vidék lakói, ne feledkezzenek meg azon elvek fáradhatlan követéséről, melyek az egyesület zászlajára írvák. De ha mindezt megmérlegeljük is, nem csodálkozunk azon, ha egyesek — látván némely egyesületnek vergődését — azon gondolatra jöttek : váljon nem jobb lenne-e, ha erejüket, mikkel szápilig vehető eredményt sem most kivívni nem képesett,sem a tapastalt viszonyok miatt nincs kilátásuk arra, hogy egykoron kivívnak oly egyesületek támogatására fordítanák, milyenek a veszélyeztetett helyeken működnek, p. p. az erdélyrészi, a felvidéki, a szathmári stb. egyesületek ? Nem akarok e kérdésre felelni, mert ez belevág e congressus legfontosabb tárgyának megvitatásába, mely az egyesületek kölcsönös érintkezéséről, a kölcsönös támogatásról, szövetkezésről szól. Nem szándékom a fölvetett kérdésre e helyen már csak azért sem felelni, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy e kérdésre később a congressus bölcsessége megadja a kellő feleletet, de mindenesetre megvitatandó, mert a kölcsönös támogatás, a szövetkezés eszméjének gyakori felmerülése azt mutatja, hogy ezen eszme azok közé tartozik, miket okvetlenül tisztázni kell. Ha rossz, hogy eltemettessék, ha jó, hogy megvalósíttassák. Bármiként dőljön is el a kérdés, azt hiszem, czélszerű lesz gondoskodni arról, hogy az egyesületek élére, tevékenységére, vagyoni helyzetére vonatkozó adatok rendszeresen, a mostani gyűjtés hiányai nélkül beszereztessenek , esetleg — ha a congressus bölcsessége úgy határoz — azon egyesület által, melynek területén jövő összejövetelünket tartandjuk. Ezeknek előadása kíséretében van szerencsém a Magyarországi közművelődési egyesületek életéről szóló munkát a tisztelt cogressus elé terjeszteni, azon tiszteletteljes megjegyzéssel, hogy az Országos Magyar Iskolaegyesület, igyekezett közvetítitő szerepét az egyesületek között önzetlenül teljesíteni, bár e közvetítés, idejébe és némi anyagi áldozatába került is. Ezzel csak kötelességét teljesité, melyet egyrészről azon hely-/»«A rá. holy Budapesten az ország szivében székel, másrészt alapszabályainak azon legelső pontozata, mely szerint czélja a közművelődésre törekvő mozgalmat — bárhol tűnjék is az fel Magyarország területén — anyagilag, szellemileg és erkölcsileg támogatni. Az Országos magyar Iskolaegyesület nevében adott azon biztosítással, hogy nem egyéni, hanem egész Magyarország közművelődési törekvéseit tartja szem előtt egyesületünk, üdvözlöm a rokon egyesületek küldötteit és szivem, bűnszeretetem egész melegével kívánom, hogy e congressusnak a jövőre kitató, nagy gyakorlati haszna legyen. Isten éltesse drága hazánkat! Az elnök indítványára, Gerlóczy Károlynak, előadásáért jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak. Következett a napirend III. pontja . Javaslat: Miként lehetne a magyar nők hazafias tevékenységét a közművelődési egyletek számára nagyobb mértékben megnyerni és biztosítani ? Előadó: dr. Kenedi Géza. Emelkedett hangú előadásában, mely különösen a karzaton levő hölgyek tetszését nyerte meg, dr. Kenedi Géza visszaidézi emlékezetünkbe történelmünk nagy és vonzó női alakjait és amaz előkelő szerepkört, amelyet hazánk múltjának társas életében asszonyaink oly emlékezetes szeretetreméltósággal és a hazára nézve annyi haszonnal egykor betöltöttek. Háládatlanság volna tőlünk — úgymond — azt állítani, hogy asszonyaink az újabbkori közművelődési mozgalomban eddigelé részt nem vettek. Ennek ellene szólana nemcsak ama számos nőegyesület, amelyet az ország minden pontján gyöngéd női kezek tartanak fenn, de ellene szólana ama jól betöltött kötelesség is, amelyet hölgyeink a családi élet körén belül és a társas életben is annyira művelt és annyira nemzeties irányban teljesítenek. Magának a közművelődési egyesületi mozgalomnak is hovatovább tényezőivé kezdenek válni hölgyeink. Ám ez különösen az E. M. K. E.-renézve. Mindezt azonban még korántsem tekinthetjük egy általános föllelkesedés messzeható eredményének. Kijelöli ezután a nők részére a munkakört a nemes mozgalomban. Óhajtandónak véli mindenekelőtt, hogy a magyar nők nagy számmal, szinte tömegesen lépjenek be a közművelődési egylet tagjai közé. Sajnos, hogy hölgyeink az iskolák, jutalmazások, taggyűjtések, fölolvasások, közmulatságok, hangversenyek és általában a társas mulatságok körül mint résztvevő és alkotó tényezők szerepet alig játszanak. Föl kell tehát buzdítani országszerte és vidékenkint műveit asszonyainkat, hogy a közműv egyesületek kötelékébe belépvén, ott aktív szerepet is vállaljanak magukra. Elvégre is a szépnemet nem az által becsüljük meg igazán, ha üres udvariassági szólamokkal mérjük meg értékét, hanem azzal, ha legszentebb kötelességének teljesítése közben, őket munkánk egyenjogú társai gyanánt magunk mellé veszszük. Óhajtandó e mellett, hogy az egyesületek, különösen a vegyes ajkúak által lakott városokban külön női választmányokat alkossanak. Beszélt továbbá a salonok szükségességéről, amelyeknek eddig híjával vagyunk. Pedig vannak kitűnő hölgyeink, nemcsak a városokban, de a kisebb falvakban is, akik az igazi műveltség, kellem, kedély, szépség és sokszor vagyon által is maguk köré gyűjthetnek időnként környezetüknek szellemi élvezetre vágyó egyéneit. Estélyek rendezése a csatában és közhelyeken, hangversenyek, műkedvelői előadások, apró helyi kiállítások, vagy bazárok, ünnepélyek és tánczvigalmak kezdeményezése, megannyi kedves kötelesség, amely különösen a nők osztályrésze. Utoljára hagyta az előadó a családot, eme hűvös pontot, mely minden nagy és szép gondolatnak legelső forrása. A családnak és abban a nőnek folytonosan ul meg uj eszmékre, gondolatokra, indialatokra és lelkesedésre van szüksége, hogy ott az élet első tűzhelyénél a hazaszeretet lángját mindig lobogásban tartsa. Nem csökkent nálunk a családi élet régi tisztasága és melegsége. De nem tagadhatja el maga előtt a józan ész, hogy a nyugati műveltség erősebb behatása alatt s a nemzet számerejének gyors növekvése mellett, mindig számosabbakká lesznek ama családok, amelyek a hazafiasság és nemzeti eszme régi erőteljességéből veszítenek. Végül indítványozza: jelentse ki a közgyűlés 1. Hogy a magyar nők nagyobb részvételét óhajtja a közművelődési mozgalomban. 2. Hogy a magyar nőkhöz e végből nyilvános fölhívást intéz. 3. Hogy a közművegyleteknek női választmányok és bizottságok alakítását és működésben tartását, az ország minden pontjára nézve ajánlja. Előterjeszti az előadó a felhívás szövegét is, amely a magyar hölgyekhez intézendő. Ez így szól: Magyarország hölgyeihez! Bizalommal és várakozással fordul felétek, Magyarország leányai, a közművelődési egyesületek budapesti congressusa s megköszöni nektek elsősorban ama zajtalan, de hasznos támogatást, melyben e haza közművelődésének ügyét a múltban úgy mint a jelenben részesítettétek. A jövőre azonban támogatástok mostani mértékét nem tartja többé elegendőnek. A nemzeti erők békés megfeszítésének korában élünk. Szükségünk van minden szellemi és erkölcsi képességre, ami bennünk lakik. Teljessé és tökéletessé kell tennünk országunkban a hazafias érzést, nemzeti irányú művelődés által. Egygyé kell fűznünk társadalmunk minden osztályát, csoportját és töredékét az igazi és erős hazaszeretet kötelékei által. Magyar lelket kell adnunk műveltségünknek. Magyar jelleget kell adnunk társaséletünknek. Egygyé, erőssé és vonzóvá kell tennünk egész nemzeti életünket mindenki előtt, hogy helyünket ne csak az önálló, de a műveit nemzetek között is kellő méltósággal elfoglaljuk. E feladat legszebb része reátok néz, Magyarország leányai! Az anyákra, akik a jövőnek adják át legszentebb érzelmeinket és gondolatainkat! A nőkre, akik osztályos társai küzdelmeinknek, szenvedéseinknek és örömeinknek! A leányokra, akik derék fiatalságunk sorsát, a legközelebbi jövőt tartják gyöngéd kezeikben. Lelkesüljetek fel a múlt idők példáin s mint egykor a hosszas nemzeti önvédelem dicső küzdelmeiben, úgy vegyetek részt ezentúl is ama kitartó, békés törekvésben, melyet a műveltségért, szintén történelmi ösztön által sarkalva folytatunk. Sorakozzatok, Magyarország leányai, a magyar közművelődési mozgalom lobogói alá minél nagyobb számmal. Lépjetek be a hozzátok és sziveitekhez legközelebb álló közművelődési egyesületbe. Követeljétek ott a munkából a magatok részét. S lakjatok akár a fővárosban, akár más városainkban, akár falvainkon, alakítsatok csoportokat, bizottságokat és választmányokat valamely közművelődési egyesület védpajzsa alatt. A hazának minden talpalatnyi földje szent, s nincs egyetlen pont sem az országban, a hol a magyar cultura munkája fölösleges volna. Vegyétek áldott kezeitekbe a kisdedóvás ügyét és a gyermekkerteket! gyetekkulmus 1 tekintettePa !*e*A n nevelésre, a mitől még sokat lehet várnia a hazának. Irányozzátok finom kezeitekkel a gazdasági munkát, a földmivelést, ipart és kereskedést a haza czéljai felé mindenütt. 8 nemesítsétek meg a vagyont a hazafiasság érzelmeivel. Vezessétek a műveit magyar társadalmi életet. És élénkítsétek azt fel ott, ahol tespedés mutatkozik, vagy ellentétek állanak fönn a haza gyermekei között. Rendezzetek a családban és családon kívül estélyeket, irodalmi és művészeti becsű szórakozásokat, fölolvasásokat, hangversenyeket, helyi kiállításokat, árucsarnokokat, közmulatságokat és tánczvigalmakat. És kössétek össze a nemes szórakozást hasznos gyűjtésekkel a nagy nemzeti czél érdekében. De műveljétek különösen családjaitokban és társasköreitekben kitartóan a haza gondolatát. Nyissatok utat környezetetekben a magyar nyelvnek, a magyar irodalomnak, a magyar könyvnek, a magyar festménynek, a magyar szobornak, a magyar ipar készítményének. Irtsátok a túlhajtott külföldieskedést s vegyétek körül magatokat és tűzhelyeteket ne csak a tiszta magyar érzéssel és gondolattal, de a magyar irodalom, művészet, ipar s általában a magyar munka termékeivel. Vigyázzatok rá, hogy gyermekeitek első öntudatos pillantása a haza jelvényeit lássa meg s első gondolata egy legyen a koszorús költő gondolatával: »a haza minden előtt!« Magyarország leányai! Sorakozzatok közművelődési egyesületeink lobogói alá. Gyűljetek össze oltárainknál, ahol a hazafias érzelem tiszta lángjai lobognak. Vigyetek el ebből a tűzből naponkint út meg új szikrát a saját magatok és környezeitek tűzhelyeihez. E láng még nem lobog mindenütt. És dobogása sokfelé nem elég magas. Dolgozzatok a hazafias irányú műveltség a magyar cultura teljessé tételén lelkesedéssel és kitartással. Nyomjátok rá gyöngéd kezeitekkel társas életünkre a magyarság kedves bélyegét! Lássátok el nagy nemzeti művünket a magyar szellem és ízlés hódítólag vonzó és nemes zománczával! És számoljatok mindezért biztosan e lovagias nemzet nagylelkű háládatosságára! A magyar közművelődési egyesület budapesti congressusa. Az előadást zajos tetszéssel fog:.diák. Sándor József, az E. M. K. E. titkára, a ki védelmébe veszi az erdélyi hölgyeket, mint a kik eddig is a legnagyobb buzgalommal áldoztak a közművelődés szent ügyének, indítványozza, hogy Kenedi fölhívása emelkedett hangú tartalmú előadásával kinyomatva küldessék meg az ország összes közművelődési egyesületeinek, ami egyhangúlag elfogadtatván, az elnök ily értelemben mondta ki a congressus határozatát e pontra vonatkozólag. A tárgysorozat IV-ik pontja: A közművelődési egyesületek czélját legjobban előmozdító eszközökről, amelynek előadójául Bánó József volt fölkérve, a napirendről levétetett, úgy amint azt már az előértekezleten elhatározták. A soproni irodalmi és művészeti kör, küldöttei által a magyar színügy pártolására és a kisdedóvó intézmény felvirágoztatására hívta föl a congressus figyelmét. Előadó Ujváry Béla volt, aki a következő indítványt terjesztette elő: »Mondja ki a congressus: 1-et, hogy a vidéki színészet ügyét nemzeti ügynek tekintvén, fölhívja a közművelődési egyesületeket, hogy a vidéki színészetet úgy erkölcsileg, mint anyagilag fölkarolni szíveskedjenek oly módon, hogy vagy kebelükből színügyi bizottságokat küldenek ki, vagy — ahol ez szükséges — színpártoló egyesületeket alakítanak; sor, hogy a kisdedóvókat és kisdedmenedékházakat nemzetföntartó intézményeknek tartván, a culturegyesületek ezeket is vagy kezdeményezzék, vagy ahol már volnának, támogassák. — Ujváry Béla néhány szóval melegen ajánlván a congressus figyelmébe az indítványban foglaltakat, az elnök kimondja a határozatot, amely szerint az előadottak a helyi bizottságok figyelmébe ajánltatnak. Az V-ik pontot a következő javaslat képezte: Milyen intézkedéseket lát czélszerűeknek a congressus népszerű, hazafias és irodalmilag is becses munkák szerkesztése és kiadása tárgyában, figyelemmel a m. tud. academia fölajánlott közreműködésére és a Fekésházy-alapítvány irodalmi hasznosítására. Afölkért előadó Beöthy Zsolt volt, aki azonban gyöngélkedése miatt akadályozva lévén, helyetteDolinay Gyula adta elő a tárgyat, u. m. a népies olvasmányok és a népkönyvtárak kérdését. Dolinay egybefoglalván a két kérdést, behatóan fejtegeti a népiratok fontosságát. Elszomorítónak találja, hogy a népnek nem képezi életszükségletét az olvasás; constatálja, hogy a magyar nép milliója nem pártol sem irodalmat, sem művészetet, ezrével vannak jómódú polgárok, kik az irodalomra egy fillért sem költenek. A bajon úgy lehet segíteni, ha a népnek közszükségletévé tétetik az olvasás, ha ráserkentjük arra, ha megkedveltetjük vele a betűt, az írottakat. E czélból ajánlja e munka megkezdését már az iskolában; ott kell a gyermeket serkenteni az olvasás megkedvelésére, mi legczélszerűbben a kólái és népkönyvtárak igénybe vételével történhetik; állítni kell tehát minden népiskola mellé oly könyvtárat, mely úgy a gyermekeket, mint a felnőtteket is ellássa alkalmas olvasmányokkal. E könyvtárak szervezését és felállítását előadó a cultur egyletek buzgóságába ajánlja. — Itt e téren fejleszthető ki üdvös siker; e kérdés az, melynek oldása a társada^*ura vár, mert úgy a ko-.f I many, mint a rindkivül igénybe varrnak véve, a mindennapi iskoláztatás keresztül vitelével. Az iskolai továbbképzésre alig gondol valaki, pedig épen azon fordul meg a magyar közművelődés ügye hogy a gyermek,iskoláztatásának, jól-rosszul való bevégzése után, részesül-e továbbképzésben? A továbbképzés eszközlése volna jó könyvek olvasása, ez aárháza a népkönyvtár. Ily könyvtárak szervezése tehát nemzeti ügy. Ha a tízezeret meghaladó iskola mellett annyi, évi dotatióval ellátott könyvtár állíttatik, akkor ugyanannyi oltárt emeltünk a magyar nemzeti közművelődésnek. Egyszerre fellendül az irodalom s miveltség, tízezer csatornán terjed szét az országban, s a haza milliói mind részesülnek az olvasás áldásában. Dolinay előadó jelzi, hogy ez ügyben Trefort miniszter már több rendeletben szólalt fel, hogy a megyék is tárgyalták e kérdést s az országos tanitógyűlés is mellette nyilatkozott, az egyházi hatóságok szintén, s felolvasta Haynaldnsk ez ügygyel foglalkozó főpásztori levelét Csak arra van szükség, hogy most már a magyar társadalom egész teljességében karolja fel e kérdést. Ennél fogva indítványozza, hogy a congressus az iskolai és népkönyvtárak ügyét, mint az iskolai továbbképzés fontos eszközét, a magyar irodalom és közművelődés hathatós terjesztőjét, a közművelődési egyletek figyelmébe a legmelegebben ajánlja, hogy átirat intéztessék az academiához, jó mpies iratokra való pályadijak kitűzése tárgyában, továbbá a végből: nsjtncto &z,#£aae2Lta &il412»M bizottságot a mell kápatát, egybeállítsa az iskolai és népkönyvtárakba illeszthető művek jegyzékét. Továbbá kérelem intézendő Trefort miniszterhez, hogy az ügy érdekében lehető országos mozgalmat indítson meg s esetleg a törvényhozás intézkedését vegye igénybe, törvény hozatala által, az iránt, hogy az iskolák mellett iskolai és népkönyvtárak is állíttassanak fel kötelezőleg, s ugyancsak Trefort miniszter buzgó figyelmébe ajánlhatnék a könyvtárak szervezése és kezelése érdekében szükséges szabályrendelet kibocsátása. A nagy tetszéssel fogadott előadáshoz hozzászóltak : Versényi György, aki a gyermekirodalmi munkákra nagyobb gondot kívánna fordítani, sürgetve, hogy ezekből catbalogus állíttassák öszsze. Versényi azt is óhajtandónak tartja, hogy a gyermek játékszerekre is figyelemmel legyünk, mert a játékszereknek, ha bizonyos rendszer van az előállításuknál követve, nemcsak mulattató, hanem képző hatása is van; az is kívánatos, hogy a játékszerekben is meglegyen a nemzeti jelleg. Mindez — úgymond — csekélységnek látszik, de erre a külföldön nagy súlyt fektetnek. Ilyen nagyfontosságú dolog a képzőművészeti műnek sokszorosítása s a népközt való terjesztése is, mert manapság vannak ugyan apró szobor másolataink, de még egyrészt nem versenyezhetnek a külföld hasonló termékeivel szépségre, másrészt áraik is oly nagyok, hogy a nép meg nem szerezheti. Figyelmet kíván még fordíttatni a szóló a magyar zenére s a magyar színészetre, mindegyiknél azt hangsúlyozván, hogy jóvá, széppé és könnyen hozzáférhetővé kell tenni, mert nem az eszmével kell megszerettetni az eszközöket, hanem az eszközökkel az eszmét. Deáky Albert Kolozsvárról a népolvasmányok megkedveltetését a kis gyermekeknél kívánja kezdeni, jó művecskék olvasgatása által. Üdvözli az előadó eszméit. Sándor József jelzi, hogy az E. M. K. E. már dolgozott ki népkönyvtári catalogust s practicus fölhívást adott ki, amit a továbbiakban zsinór mértékül ajánl. Szóltak még többen, ezek közt Horváth Gyula, melegen üdvözölve minden eszközt, amely a népművelődés ügyét előmozdítja , az olvasás iránt való kedvet és a hazaszeretetet minél szélesebb körben terjeszti. Szütő Géza nézete szerint az iskolai és népkönyvtárak terjesztése tekintetéből fölmerül az a kérdés, hogy azokat a nem magyar anyanyelvű gyermekek is olvassák, értsék és így a magyar culturának részesei legyenek. — Ehhez elsősorban legszükségesebb a magyar nyelv elsajátítása — és ezt a népiskoláknál úgy érhetjük el leghamarabb és legbiztosabban, ha a szegényen sietett néptanítók sorsán is segítünk, illetőleg ezek javadalmazását is vele összekötjük, így például bemutatva: tegyük föl, hogy Magyarországban van 2 millió tót anyanyelvű lakos. Ennek a számnak 15°/0-ja tanköteles. E 15 százaléknak egyharmada ismétlő lévén, marad mindennapi tanköteles 200,000. Ezek közül iskolába jár 70°,0, vagyis 140,000. Ezek közül minden évben az iskolából kilép 23.000, — tehát ha a néptanító minden tanköteles után, aki az iskolából kilép, ha jól megtanult magyarul, az illető tanfelügyelő bizonyítványa szerint 1—1 írt jutalomban részesül. Horváth Gyula az elnök beszédében látja lefektetve a közművelődési egyesületek czélját, hogy t. i. jó honpolgárok neveltessenek s hogy alkalom nyujtassék mindenkinek a magyar nyelv elsajátítására. Tehát amik az elnök beszédében körvonalazottakon túl esnek, azok megvitatásába nem kiván bocsátkozni s kéri ugyanerre a congressus tagjait. Az ölnök összegezvén az elmondottakat, köszönetet mond az előadónak s a határozatot akként mondja ki, hogy a congressus súlyt fektet arra, hogy a nép nyelvén írott irodalmi termékek terjesztessenek ; továbbá: kívánatosnak tartja, hogy esetleg a törvényhozás útján országosan szereztessenek a népkönyvtárak s végre óhajtja, hogy hazafias irányzatú képek és szobrok jutalom gyanánt osztassanak ki az iskolákban. A congressus különben örömmel fogadja, hogy több egyesület ez irányban már megtette a lépéseket saját körében. Dolinay fölolvasása egész terjedelmében föl fog a naplóba vétetni. A tárgysorozat VI-ik pontja amaz indítványt foglalja magában, hogy a művelődési tízpararancsolatot is magában foglaló igazoló okirat adassák ki, hogy az összes közművelődési egyesületek tagjai által megszerezhető legyen s hogy tárcza-naptár adassék ki, a mely az összes egyesületek évi működéséről jelentést adjon. A javaslatot Odescalchi Arthur hg adta elő, a megokolással együtt. Az elnök a javaslatot a Károlyi István gróf javaslatával együtt tárgyalandónak jelentette ki, a mit a congressus is elfogadott. Ezzel a mai napra kitűzött tárgy ki volt merítve. Végül az elnök a következőket jelentette be. Távollétüket kimentették, sürgönyileg és levélileg a következők: Haynald Lajos bibornokérsek, Schuster Constantin püspök, Kolozsváry Ferencz, Jeszenszky Ferencz baranyai alispán, Pongrácz Lajos honti alispán, Szalavszky Gyula nyitrai főispán, Fehér Ipoly tankerületi főigazgató, Varasdy Lajos, Deák Lajos tanfelügyelők, Schmauss Endre bácsbodrogmegyei alispán. Bejelenti továbbá, hogy a malaczkai járási tanítói kar meleg hangú sürgönyben üdvözli a congressus összegyűlt tagjait. — Petényi Ottótól nagyobb munkálat érkezett be, a melyet a szerző a congressus rendelkezésére bocsát. Kiadatott az orsz. iskolai egyesületnek megbirálás s alkalmilag előterjesztés végett. Végül a jegyzőkönyv hitelesítésére kiküldettek Bende Imre beszterczei püspök.