Nemzet, 1887. november (6. évfolyam, 1858-1887. szám)
1887-11-01 / 1858. szám
Melléklet a „Nemzet“ 1858. (300.) november 1. számához. A közgazdaságtan a középiskolákban. Trefort miniszter, saját ’ initiativájából kibocsátott rendeletében azt a kérdést intézte az orsz. közoktatásügyi tanácshoz,vajjon kívánatosnak tartja-e, hogy a közgazdaságtan felvétessék a polgári és a reáliskolák, továbbá a gymnasiumok tananyagába ? A tanács e kérdésben, f. hó 15-én tartott évi összülésében határozott. E határozattal e közérdekű és nagy horderejű kérdés — az előkészület stádiumán túl esett. Az összülés akkér határozott, hogy a közgazdaságtan behozatalát — legalább a politikai földrajz keretében — úgy a polgári és a reáliskolákban mint a gymnasiumokban kívánatosnak tartja. Többszörös okunk van, hogy az orsz. közoktatásügyi tanácsnak e határozata miatt, örömünknek adjunk kifejezést. Az orsz. közoktatásügyi tanács, a magyar tanügyi világ közvéleményének legilletékesebb kifejezője. E határozata tehát mintegy biztosítékkép vehető arra, hogy e reformot rokonszenvvel fogják fogadni azok, akik annak foganatosítására lesznek hivatva. De örülünk e határozat miatt még azért is, mert fényesen igazolja azon, lapok hasábjain kifejezett reményünket, hogy e tanács, a jelen esetben a didactikus szempontok körén felül emelkedve, azon szempontból fogja véleményét megalkotni, amelyből a reform kezdeményezője, Trefort miniszter indult ki. Azon szempontból amelynek látköre nem leli határát a paedagogiai traditiókban és a tantervek szabványaiban, hanem az iskola körén kívül álló gyakorlati életet is magába öleli. Trefort miniszternek különböző alkalmakból kifejezett és nyilván a mindennapi élet szemléletén alapuló nézete szerint ugyanis azon egyetemes átalakulás, amelyen az újabb időben a művelt Európának, s vele együtt hazánknak társadalmi és kulturélete keresztül ment, azt igényli, hogy az általános műveltség megadására szolgáló intézetek tantervében változás történjék, és hogy a közgazdasági érték fejlesztésére szolgáló közgazdaságtan — mint az általános műveltségnek mindinkább nélkülözhetlen alkateleme — __ felvétessék az általános műveltség tárgyai közé. Így gondolkoznak Német,Franczia és Angolország tanügyi körei is, és e felfogásnak uralmát juttatja kifejezésre a mi orsz. közoktatásügyi tanácsunknak jelölt határozata. A tanácsnak ez elvi jelentőségű határozatát annál nagyobbra kell vennünk, mert az nem az indítványok kidolgozására hivatott kis tanácsnak javaslata alapján, hanem — legalább részben — e kis tanács javaslata ellenére, tehát minden befolyástól menten, keletkezett. A kis tanácsnak"javaslata az volt, hogy a közgazdaságtan behozatala csak a polgári és reáliskolákra nézve mondassák kívánatosnak, de a gymnasiumra nézve nem. Midőn az összülés a gymnasiumokra vonatkozólag javasolt ezen kivételt elvetette, nézetünk szerint már azért is helyesen járt el, mert ha egyszer a polgári és reáliskolák tekintetében igennel felelt, oly alapra állt, amelyről a közgazdaságtannak a gymnasiumokban való tanítását perkorrestálni, nyilvánvaló következetlenségnek látszik. A gymnasiumnak ugyanis ép úgy hivatása, hogy általános műveltséget adjon, mint a polgári és reáliskolának. A különbség e tekintetben közöttük csakis abban áll, hogy míg a polgári iskola túlnyomólag iparosoknak és kereskedőknek, a reáliskola pedig mérnököknek, addig a gymnasium a többi s legmagasabb képzést igénylő pályák embereinek, tehát ép azon elemek elitejének adja meg az általános műveltséget, amely elemekből egykoron társadalmi- és cultur életünk vezérférfiainak kell kiválniuk. És így ha választani kellene, hogy a három intézet közül elsősorban melyikben taníttassék a közgazdaságtan, nézetünk szerint a gymnasiumot kellene választani. Ily körülmények közt semmiképen sem tudjuk elfogadhatónak találni a kis tanács javaslatának támogatására felhozott azon legfőbb indokot, hogy a polgári- és reáliskolák növendékeinek, későbbi életpályájukon nagyobb szükségük van a közgazdaságtanra mint a gymnasiumot végző növendékeknek. Nem a gyakorlati hasznosság szempontja az, ami kívánasossá teszi, hogy a közgazdaságtan az általános műveltség megadására szolgáló intézetekben taníttassék. A közgazdaságtan nem kenyértudomány. A földmíves, iparos, kereskedő, ügyvéd vagy tisztviselő, azért mert közgazdaságtant tanult, nem fogja a saját szakmányát jobban érteni, de igenis több érzékkel fog viseltetni a takarékosság, a munka megbecsülése és mindazon többi gazdasági erények iránt, amelyek Amerikát és Angliát oly nagggyá tették, és amelyeknek hiánya egyik fő oka annak, hogy hazánk természeti viszonyaihoz képest szegények vagyunk és hogy e szegénységünkből oly nehezen tudunk kivergődni. Nyilván igy vélekedett Trefort miniszter és nyilván igy vélekedett szombati összülésében az országos közoktatásügyi tanács is, amely e határozat meghozatalával ismét rászolgált azon elismerésre, amelylyel a nemzet, eddigi működésén át kisérte. OS. F. A NEMZET TÁRCZÁJA. Október 31. A PUSZTULÁS ÚTJA. — REGÉNY — Irta : JAKAB ÖDÖN. (Folytatás). 12 Ez a kölcsön Ozsváthnak még magasabbra növelte a szenvedélyét. Látta, hogy a Lóri boldogulásának szüksége van az ő támogatására, amiből lassanként bizonyos jogot formált magának Lórihoz. Mert hiszen a méltányosság úgy hozza magával, hogy akinek a kedvéért valamit áldozunk, attól viszont követelni is jogunk legyen. Követelő szenvedélyének ez a képzelt jogossága még jobban csiklandozta szivét, melynek nyugodalma veszedelmesen meg volt háborítva. Eszter mit sem sejtett a férjében ébredező szenvedélyek fenyegető forrongásairól, sőt a dolgok folyását fokozódó megelégedéssel szemlélte naponta. Levelei, melyeket Bajomi Gáspár úrnak és Klári néninek írogatott haza, tagadhatatlan jókedvről tettek folyvást tanúságot. Pedig a férje már a válaszúton is túljárt. Föltette magában, hogy Lórit bírni fogja akármi áron is. Megnyugodott, hogy azt a végzet akarja így. Csak egygyel nem volt tisztában. Vajon a Lóri magaviselete nem-e az ártatlanság czéltalan játéka? ... Vajon az első komolyabb nyilatkozatra nem fog-e megvető visszautasítással elfordulni tőle ? ... Ez a megszégyenítés nagyon lesújtaná, kétségbeejtené! Leste tehát az alkalmat, hogy valamely kézzelfogható biztosítékot szerezzen, melyből bátorságot meríthessen a továbbiakhoz. Remélhet ? bízhat ? .. . Ezekre a kérdésekre is adott az idő nemsokára feleletet. Augusztus közepe táján kora reggel egy kis társaság indult el a fürdőről a Szpli Anna tavához, mely Tusnádtól mintegy három órányi távolságra fekszik. Ezt a regényes fekvésű tavat a fürdővendégek gyakran látogatják, noha szerfelett fáradságos hegyi utak visznek fel odáig. Ahogy a havasba lépünk, tüstént kezdődik a vesződséges út is. Meredek, járatlan ösvények kanyarognak fel a rengeteg erdőség százados fái közt, melyeknek tömött koronáiról enyhe félhomály szakad,le a földre. Az a vézna ösvényszalag is tele van gáncscsal, akadálylyal. Itt egy kidőlt fa korhadó törzseké fekszi el az utat, amott vastag rétegben heverő száraz ágak szúró roncsai közt kell keresztül gázolni, fölőbb a hegyi patak árka szeli ketté mélyen a talajt lábunk előtt. Folytonos vesződés, örökös csetlés-botlás kiséri lépteink, hogy már-már alig bírjuk bágyadt tagjainkat, mikor a tetőre érkezünk. S ha még a béretek tetején elértük volna kitűzött czélunkat! Oh nem, korántsem! Innen legfölebb csak alátekinthetünk a fényes tengerszemre, mely messze alattunk egy mélységes hegytölcsér fenekén rengeti kristályhabjait csendesen. Köröskörül barna fenyvekkel borított, magasra nyúló meredélyek képezik a tág tölcsér oldalát, mintha csak egy régen kialudt tűzhányó hegy óriási krátere tátongna előttünk. Leereszkedni e mélyen rejtett tóhoz s innen aztán felvergődni ismét a tetőre: magában ez az út is bőven elég fáradság egy napra. A kirándulók között Eszter is, Lóri is ott volt. Eszter csak azért ment, hogy Lórit ott is mellőzhesse. Nem az élvezetvágy vitte, hanem a boszuvágy. Hogyne ment volna! Pedig pár nap óta egy kissé rosszul érezte magát. Meg volt hülve. Hiába intette férje, hogy egy kis kimelegedés, egy kis fáradság veszélyes lehet. Nem hallgatott reá. Ő menni akart. Ki-ki a maga férje oldalán tette meg a hegymászó nagy utat. Vígan haladtak fel a töretlen csapások szűk sikátorain, jó kedvüktől messze visszhangozva búgott a rengeteg. Kilencz órára elérték a tetőt, honnan a mély völgyületben pihenő tengerszem ragyogó panorámáját csodálva szemlélők. Költői hangulat szállotta meg az egész társaságot a természet ilyetén szépségei mellett. Nem bírtak betelni a lelkesedéssel és magasztalással. Mindazonáltal kevés hajlandóság mutatkozott, úgy a férfiak, mint a nők részéről, lemenni a tóhoz s bejárni annak regényes partjait. Egytől-egyig ki voltak merülve a szokatlan hegyi út eddigi fáradalmaitól. Letelepedtek nyugodni, gyűjtötték az erőt hazafelé. Rövid pihenéseután Lóriban feltámadott a vágy kitísletéről megnézni a tavat. Okvetlen erőszakolta a dolgot, már csak azért is, hogy megmutassa bátorságát és kitartó erejét. Ki akart tűnni a többiek fölött. Meg akarta szerezni magának azt a parányi múló dicsőséget, hogy a fürdőn majd beszéljenek róla. Neki esett a férjének: — Jer, kisérj le a tóhoz. Komlódi Károly, ki kényelmesen hevert a pázsiton, még a gondolattól is visszaiszonyodott. — Ugyan édes tubiczám, hogy’ is jut most efféle eszedbe.Nem érdemes azért a tóért olyan messzire lefáradni. Abban is csak víz van, mint akármely más tóban. — Nem szégyelled, hogy olyan prózai vagy? — pirongatta Lóri. — Jer! — Lehetetlen, tubiczám! Tönkre teszem az egészségemet, ha még oda is elhurczolsz. Bocsáss meg, de nem megyek. Ne kívánd. — Hát aztán én miattad erről is lemondjak ? Ozsváth Kálmán úgy szerette volna Lórinak magát felajánlni, de nem tehette egyenesen. Kerülő utakon puhatolt a lehetőség után: — Eszter! Kisérjük el Lórit, ha neked is van kedved. Eszter megértette a beszéd c célzatát, s látta, hogy mások is megérték. Zavarba jött. A fáradságtól már is ki volt merülve teljesen. Se a tóhoz éppen nem mehetett. Tehát mit csináljon ? Visszatartsa férjét? Mire fogják ezt a többiek magyarázni? Talán hogy félti Lóritól ? Ah, isten mentsen! Büszkesége fellázadott e föltevés ellen s szivéből az arczába kergette mind a vért. Összes erejét megfeszítette, hogy zavarát elfojtsa. Élénk vidámságot színlelve válaszolt: — Én fáradt vagyok. De remélem, a férjem azért csak lesz oly udvarias, hogy a testvéremet lekíséri oda. Ennyit a testvérem sógorától elvárhat. A »testvérem« és a »sógor« szó nyomatékolásával a társaság részéről felmerülhető minden utógondolatnak elejét igyekezett venni. Ozsváth egy engedelmes férj készségével hajtotta meg magát neje előtt s karját Lórinak nyújtotta. Pár pillanat múlva eltűntek. Derült, szép idő volt. A nap sugarai fényesen szűrődtek át az illatos fenyvek összeboruló ernyőin. A lefelé szaladó szűk ösvény vadvirágain még ragyogott a reggeli harmat. Két oldalt a bokrokból szerelmeskedő madarak gyügyögtek. Tele, volt a levegő fénynyel, költészettel. Lóri érezte, hogy ezt az alkalmat nem szabad elszalasztania. Most, vagy soha! Erősen belefogódzott vezetőjébe s az oldalához tapadott szorosan. A szemébe mosolygott, úgy kérte: r— Vigyázzon, el ne ejtsen ezen a meredek oldalon. Én magára bízom magamat egészen. Ozsváth nem tudott egyebet felelni, csak még jobban magához szorította társát, így haladtak tovább. Lóri egy tisztásnál kirántotta karját az Ozsváthéból s gyerekes örömmel hajolt le a fűbe: — Né, eper! S csakugyan kövér eperszem piroslott ki onnan. Leszakította és apró fehér fogaival kényesen harapott bele a fűszeres gyümölcsbe. — Jaj, bel édes! Csak felét harapta le az epernek, másik felét a kísérője ajkához tartotta. — Beleharaptam ugyan, de ha nem utál, ízlelje csak meg. Ugye, milyen véghetetlen édes ? Ozsváth az epernyújtó puha ujjacskák hegyét forrón csókolta meg, amint ajkaihoz értek. Olyan édes epret nem evett még ember! Csupa méz, csupa nektár ! Bóditó, részegítő étel, minél finomabbat Hellász istenei sem ízleltek soha! — Jó volt? — Természetes édességét nem ítélhetem meg, mivel édes ajkai meghamisították: tízszer annyi mézet adtak hozzá. — Oh, maga, bohó ! — szirógatta meg Ozsváthot Lóri dévaskodva. — Talán én elhiszem! — Igaz egy betűig. Leértek a tóhoz. A tó mélységeiben a körző magaslatok erdős képei fürödtek. Haragoszöld habjain a nyári verőfény égette fényes szinjátékát. Tündökletes szép világ tárult fel előttük, melynek elragadó hatásán a szívben a szerelmi szenvedélyek csak nőnek, izmosulnak. Ha már itt vannak, úgy tervezők : körülsétálják egészen a terjedelmes partot. Gyönyörű táj: megérdemli. Hozzá is fogtak nyomban a sétához. A völgyfenék közepéről jól ki lehet látni a tetőre, hol a társaság tagjai maradtak. Lóri meglobogtatta fehér zsebkendőjét, s vígan kiáltott fel a többiekhez. Azok is kendőt lobogtattak és visszakiáltanak. Mindkét félről hallották a hangot, de nem értették: az értelem tökéletesen kiveszett belőle a hosszú légi után. Tovább sétáltak. Egy kanyarodásnál ismét elfedék a bokrok a tetőn pihenő társaság tekintete elől. Lóri megállíta vezetőjét: — Tyúk, hogy megizzadott ? És a nekihevült férfi arczáról a saját kendőjével törülte le a serkedező verítékgyöngyöket. Ozsváthtal keringett a világ .... Mindketten belebámultak a tóba, mely a velenczei tükrök tisztaságával vetette vissza alakjukat. — Lát engem a vízben, Kálmán ? — enyelgett Lóri pajzán jókedvében. — Hogyne látnám! Látom én magát mindenütt .... — Na, hát nézzen jól oda. — Nézek. A vízben tükröződő női alak kaczéran kacsintott, amit a partról tisztán ki lehete venni. Az ingerkedő asszony pajkosan mosolygott Ozsváthra, a ki ittasultan nyujta ki karjait, hogy az ördöngös szép teremtést keblére ölelje. Ez azonban elsiklott előle serényen, mielőtt bár érinthette volna. Megkerülték a tavat s visszaértek megint a tetőre vezető ösvényhez. Itt az aljban egy kis kápolna áll, hogy akik keresik, megtalálják ott a vadonban is az egy örök istent. Lóri leült a lépcsőre s érzelmes, olvadékony hangon ábrándozott: — Ha most csak itt teremne egy pap s azt mondaná : esküdjünk hűséget egymásnak! Az lenne ám regényes valami! Tüzes, fekete szemeit az izgatottan előtte álló férfira szegezte: — Mit szólana ahhoz ? — Letenném az esküt.... — Ej, ne bolondozzék! Tudom én, hogy nem szeret annyira engemet. Ozsváth Kálmánból kitört a felszított szenvedély ; a kétségbeesés őszinteségével nyitotta meg szivét. Megragadta a bujtogató asszony kezét s arkához szorítva, könyörgött: — Lóri, ne vegye el az eszemet egészen! Bevallom : szeretem úgy, amint még soha senkit sem szeretek. Öleljen meg s nyugodtan meghalok tüstént, ha kívánja. Lóri egy tiltó mozdulattal felelt az esdeklő szavakra. Nem engedett. Gonosz szerepéhez híven, megsértődésének adott kifejezést: — Kálmán! Ezt nem vártam magától. Hát olyan virágnak tart engem, melyet bárki olyan könynyen leszakíthat ? Mondhatom: csalódik. Ozsváth magánkívül tántorodott vissza. — Jól van hát! De el ne feledje, hogy kínaimban sokáig nem fog gyönyörködni. Lórinak éppen nem voló szándékában a felgyújtott szerelmi tüzet végkép eloltani. Tiltó magatartásával egyszerűen csak azt téve, amit a kovács tesz, mikor a kohóban éledő tűzre vizet fecskend, hogy annál hevesebben égjen. Azért nem is engedé a tüzet hamvába aludni, hanem sietett újból élesztgetni. — No látja, — mondá mesterkélt részvéttel — maga milyen gyermek! Hát az embernek szabad olyan hamar elcsüggedni? Ki látott ilyet! Hát a remény mirevaló? Várni kell, édesem, az időtől, az sok mindent meghoz. De az istenért, hova gondol most, mikor ott fenn várnak? Jöjjön, siessünk fölfelé. Ment és Ozsváth leverten, szótlanul követte. (Folytatása következik.) Az igazságügyi minisztérium 1888. évi költségvetésének indokolása. Az igazságügyminisztérium jövő évi költségvetésében a rendes kiadások 11.972,024 írttal, az átmeneti kiadások és beruházások 100,000 írttal, a bevételek 650,789 írttal vannak előirányozva s igy a jövő évi költségvetés 106,829 írttal kedvezőbb a jelen évinél. Mi a külön fejezet alá tartozó nyugdíjakat illeti, ezekre 1.070,904 frt, vagyis az ideinél 151,673 írttal több irányoztatik elő. És most a czímeket egyenként véve, a központi igazgatás előirányzata 229,107 frt (773 írttal több, mint a jelen évben.) A személyi járandóságoknál jutalmak és segélyekre 500 írttal kevesebb van ugyan felvéve, de a dologi kiadásoknál 1273 frt új kiadás van felvéve, melynek nagyobb része (1023 frt) kiadás van felvéve, melynek nagyobb része (1023 frt) fűtési átalányként szerepel, minthogy az ig. minisztérium mostani hivatalos helyiségei (a kereskedelmi minisztérium épületében) jóval nagyobbak az eddigieknél, melyek fűtésére tehát nagyobb tűzifa-mennyiség (233,87 köbméter) is kívántatik. A kisebb rész, 250 főt pedig a nemzetközi börtönügyi bizottság kiadásainak fedezésére, különösen a negyedévenként megjelenő nemzetközi börtönügyi szemle fenntartási költségeinek fedezésére szolgál. A hozzájárulási kulcs: 1 millió lakos után 2550 frank s így a magyar igazságügyminisztérium 500 frankkal (250 frt) támogatja e szemlét, míg magát e fontos hivatású bizottságban képviselteti, ami már azért is kívánatos, hogy Magyarország önálló államisága a külföld előtt is (főleg az ilyen nemzetközi börtönügyi congressusokon) feltüntetve legyen. A bevétel czíménél csak 2800 frt van előirányozva, ami 4800 írttal kevesebb, mint az idén. Származik pedig e különbség onnan, hogy »a régi sóház« jövő év elejével a főváros tulajdonába átengedtetvén, a 4815 frt bérjövedelem kihagyatott a bevételekből. Egyébiránt a főváros a régi sóház helyett az V. kerületben oly telket engedett át az igazi kormánynak, mely a törvénykezési épület czéljának amainál jobban megfelel. A királyi curiára előirányoztatik 458,141 frt, 550 frttal kevesebb, mint az idén, mely különbség egy szolga fizetésénél s a jutalmaknál eszközölt megtakarításokból származik. A budapesti királyi tábla költsége 638,827 frt, vagyis 7425 frttal kevesebb a folyó évinél. Származik pedig ez onnan, hogy a jövő évben előreláthatólag megüresedő két tanácselnöki fizetés, 5000 forintról 4000 forintra szállíttatott alá, ami 2000 forint megtakarítást képvisel. Hasonlót szándékszik tenni a miniszter még további három tanácselnöki állás megüresedése alkalmával is. Ezen eljárásban czélja az, hogy ezen állásokra fiatalabb, tehát munkaképesebb bírákat alkalmazzon, kiknek eddigi fizetéseihez képest a 4000 frt is jelentékeny fizetésemelkedést képez. A további 5445 frt apadás az 1886., XXXIV. t.-cz. folytán áll be, mihez képest 96 első oszt. bírói állás helyett csak 85, s 46 másodoszt. helyett 57 vétetett föl a budgetbe. Egyébiránt kilátásba helyezi a miniszter, hogy a kir. táblánál mutatkozó nagyobb hátralékok feldolgozása czéljából törvényjavaslatot fog beterjeszteni. A marosvásárhelyi kir. tábla költsége 108.461 frt, vagyis 4846 írttal kevesebb, mint a folyó évben. Ez származik onnan, hogy három tanácselnöki állás helyett csak kettő vétetett föl; négy 1-ső osztályú bírói állás javadalmazása kihagyatott, s helyébe négy II. oszt. bírói állás javadalmazása vétetett föl. Egy tanácselnöki állás szándékolt megszüntetésének oka az, hogy e tábla egyik tanácsa a táblai elnöki közvetlen vezetése alatt áll, holott ezelőtt az elnök csak az admin, ügyeket vezette, bírói teendőket alig teljesített. A királyi főügyészségekre előirányoztatik 44 948 frt, 1 808 írttal több, mint az idén. Ebből 700 frtot a budapesti főügyészi, két II. oszt. helyettesnek és két fogalmazónak lakbére 400 írtról 500 írtra, illetőleg 200-ról 300-ra, a m.-vásárhelyi főügyészi helyettes fizetésének 1800 írtról 2000 írtra s lakpénzének 200-ról 300-ra emelésére fordittatik, hogy igy ezen javadalmazás a hasonrangu táblai bírák, illetőleg fogalmazókéval összhangba hozassék. Végül a 108 frt uj kiadást képez, mint melylyel a főügyészség fűtési átalányát (24 köbm. fa) pótolni kell az uj épületben (a keresk. minisztérium palotájában.) A kir. törvényszékek és járásbíróságok részére 6.803,298 frt van felvéve, 52,492 fttal kevesebb mint a folyó évben. E különbség a következőkkel indokoltatik: a) Az 1871: XXXI. t.-czikk 11. §-a értelmében 10-ed éves fizetésemelkedés élvezetébe a jövő év folyamán belépő bírák részére, 12,320 írttal többet, az ugyanazon törvény értelmében 15-öd éves fizetésemelkedést élvezők részére pedig 18,000 írttal kevesebbet, s így együttvéve 5,680 írttal kevesebbet vett fel a miniszter a folyó évre megszavazott hason összeg ellenében. A csatolt rovatos kimutatások szerint jövő évben 10-ed éves fizetés emelkedést élvez Budapesten 18, vidéken 226 elnök, törv. biró, járásbiró és albíró. (Budapesten 10-zel, vidéken 78-czal több, mint jelen évben); ez 12,320 frt költségszaporulatot tesz. A 15-öd éves fizetésemelkedést élvezi jövő évben Budapesten 15, vidéken 425 elnök, törv. biró, járás- és albiró (Budapesten 8-czal,vidéken 75-tel kevesebb, mint ez évben.) Ez 18.000 frt kevesebbletet tenne, hanem a 10-ed évesek többletét ebből levonva, a kevesebbletesek 5680 frt. b) Az első folyamodású bírósági személyzet költségvetésileg megállapított létszámának az egyes bíróságok közt leendő arányos és az ügyforgalomhoz mért felosztását mindenkor kiváló feladatának tekintvén a miniszter több bíróságnál a személyzet számát apasztania sikerült; az[ennek folytán megszüntetett]állásokkal egybekötött illetményeket, jelen: a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéki alelnöki állással egybekötött 3.500 frtot, egy I-fő osztályú fővárosi jegyzői állás illetményei fejében 1.400 frtot, egy Il-od osztályú fővárosi jegyzői állás illetményei fejében I1.200 forint, egy fővárosi írnoki állás illetményei fejében 800 frt, két Il-od osztályú vidéki jegyzői állás illetményei fejében 2.600 frt, egy Il-od osztályú vidéki irodaigazgatói állás illetményei fejében 950 frt, egy Il-od osztályú vidéki irodatiszti állás illetményei fejében 700 frt, két vidéki írnoki állás illetményei fejében 1.200 frt összesen 11.650 frtot törölt az eddigi illetményekből , ellenben több járásbíróságnak telekkönyvi hatósággal felruházása czéljából, szaporításkép 10 albirói 9 aljegyzői és 4 segédtelekkönyvvezetői állást kellett a vidéki bíróságok részére felvenni, mely állások illetményei együttvéve 20.400 frtot tesznek; ezen többletet egybevetve a fennebb kimutatott 11.650 frt + 5.680 frt kevesebblettel, mutatkozik 3.070 frt, illetve 2°/0 intercalare 61 frt leütése után 3.009 forint többlet. Ehez járul 1000 frt, mely összeg a budapesti törvényszék jelenlegi elnöke részére mint személyi pótlék vétetett fel, azon oknál fogva, mert ugyanaz már 1879. óta szolgál mint első bírósági elnök és curiai bírói ranggal a fővárosban, úgy, hogy a vele egyidejűleg kinevezett curiai bírák már huzamosabb idő óta élvezik a magasabb fizetési fokozattal járó évi 5000 frt fizetést; méltányos tehát, hogy a nevezett törvényszék jelenlegi elnökének, kinek állása bizonyára ép oly terhes mint a curiai biráké, és rendkívüli felelőséggel van összekötve, állandó pótilletmény engedélyeztessék. 2. Az évi dijaknál a javadalmazás 2.160 írttal csökkent, mi abban találja megfejtését hogy a joggyakornokok száma 6-tal lejebb szállíttatott. Ugyanezen czimnél az összes dologi kiadásokra 54.341 írttal kevesebb vétetett fel, mely apadás oda vezethető vissza, hogy a házbérek 4341 frt leszállítás mellett is fedezhetők lesznek s hogy a telekkönyvi betétek szerkesztésének megkezdése jövő évben előreláthatólag nem fog igénybe venni 100,000 írtnál többet, mihez képest az előirányzat e rovatnál 50,000 írttal leszállíthatott. A hivatali és irodai költségek rovatánál a folyó évre megállapított 1,000.000 frtot, a jövő évre kisebb összegben nem lehetett előirányozni. Az igazságügyi tárca átvételével minden törvényes módot és eszközt alkalmazásba vett a miniszter a végből, hogy ezen rovatnál a már állandóvá vált és folytonosan emelkedő túlkiadásokat és némely bíróságnál ennek daczára is a felszaporodott kezelési és másolási hátralékokat megszüntesse, az ügymenetnek pedig nagyobb lendületet adjon. Ezen czél elérése végett mindenekelőtt a központból gyakorolt ellenőrzést szigorúbbá tette, az elnöki vezetésben ott, ahol ennek szüksége felmerült, változtatásokat eszközölt, a teljesen munkaképtelenné vált kezelő hivatalnokokat nyugdíjazta, üresedés esetén a kezelőhivatali állásokat rövid pályázati határidő kitűzése mellett gyorsan betöltötte, a szabadságolásokat kellő korlátok közé szorította, a fegyelmet szigorította stb. Mindezen intézkedéseinek eredménye az, hogy míg ezen rovatnál 1885. évben 1,160.491 frt, 1886. évben csak 1,042.897 frt, vagyis 117.594 frttal kevesebb kiadás merült fel. Habár az 1886. évben előfordult tényleges kiadások az 1887. évre megállapított hitelt és a jövő évi előirányzatot 42.897 forinttal meghaladják, mindazáltal a miniszter ez évben szerzett tapasztalatai s az azokhoz képest tett és teendő intézkedései alaposan remélni engedik, hogy az általa a jövő évre előirányzott 1.000.000 írtból túlkiadás és az ügymenet hátránya nélkül fogja fedezhetni az e rovatnál felmerülő összes kiadásokat, annyival inkább, mert a múlt évi tényleges kiadások is az 1883., 1884. és 1885. évi összkiadásoknak 1.094,843 frtot tevő évi átlagához képest 51,946 írttal kevesebbet tesznek ki. A képviselőház pénzügyi bizottsága úgy a tulajdon, mint a hitelviszonyok szempontjából évek óta hangsúlyozván a telekkönyvek átalakítására vonatkozó munkálatok gyorsítását, a helyszínelés után bekövetkezett birtokváltozások folytán szükségessé vált telekkönyvi átalakítási munkálatok gyorsabb keresztülvitele végett és az átalakítandó telekjegyzőkönyveknek még mindig igen nagy száma miatt a folyó évre megszavazott összeget újból előirányozni kellett. Annak feltüntetésére, hogy ezen munkálatok miként álltak az 1881-ik és az 1885-ik év végén, az alábbi összehasonlító kimutatás szolgál: 1881. 1885. év végén év végén. Az első folyamodású kir. bíróságok mint telekkönyvi hatóságok által beterjesztett kimutatások szerint a területükhöz tartozó városok, községek és telepek száma volt......................... 15,371 15,584 2. Azon helyeknek száma, melyekben a birtokszabályozás szüksége nem merült fel, s így azok telekkönyvei sem alakítandók át . . . 5,870 6,028 3. Azon helyeknek száma, melyekben a birtokszabályozás folyamatban volt . . 2,653 2,031 4. Azon helyeknek száma, melyekben a birtokszabályozás már keresztülvizetett ................................... 6,848 7,525 5. A birtokszabályozott helységek közül azon helyeknek száma,melyeknek telekjegyzőkönyvei már átalakíttattak ....... . 4,805 5,906 6. Azon helyeknek száma, melyekben az átalakítási munkálatok még folyamatban voltak......................... 485 547 1881. 10 BCI) végén év végéi. 7. Azon helyeknek száma, melyekben az átalakítási munkálatok még meg sem kezdettek ...... 1,558 ^ 1,072 Ezen táblázat szerint tehát 1881. évvégén 485, 1885. év végén 547 helység telekjegyzőkönyveinek átalakítása várt befejezésre. Továbbá: 1881. év végén 1,558 birtokszabályozott, 1881. év végén 2,653 birtokszabályozás alatt álló, összesen tehát 4,211; — 1885. év végén 1072 birtokszabályozott, 1885. év végén 2031 birtokszabályozás alatt álló, összesen tehát 3103 helységnek telekjegyzőkönyvei vártak átalakításra. A fentebbi kimutatás szerint a birtokszabályozási ügyek lefolyása egyrészt az ügy természete, másrészt az eljárás folyama alatt felmerülő igen sok akadály miatt lassú ugyan, mindazonáltal azon helyeknek száma, melyekben a birtokszabályozás folyamatban volt, 1882—1886, tehát négy év folyama alatt 2653-ról 2031-re, vagyis 622-vel apadt. Habár az államkincstár érdekei minden tekintetben a legszigorúbb takarékosságot ajánlották is, mindazáltal a jogosult érdekek méltatása mellett a jövő év folyamán több járásbíróságot szándékozik a miniszter telekkönyvi ügyekben bírói hatáskörrel felruházni az esetben, ha az e czímnél szaporításként felvett 10 albírói, 9 aljegyzői és 4 segédtelekkönyvvezetői állás rendszeresítése a törvényhozás által engedélyeztetik. Ez idő szerint 22 járásbíróságnak telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel leendő felruházása iránt beadott kérvényei vannak tárgyalás alatt. Az idevonatkozólag beadott kérvények szabályszerű tárgyalás alá vétettek s azok eredményéhez képest fog a miniszter az előterjesztett kérelmek fölött határozni akként, hogy az említett járásbíróságok közül a megszavazandó hitel korlátai közt csak azokat ruházná fel telekkönyvi ügyekben bírói hatáskörrel, melyeknél a felruházást a jelenlegi telekkönyvi hatóságok távol fekvése, részközlekedési utak, földrajzi fekvésük, forgalmi és egyéb nemzetgazdászati tekintetek teszik azt szükségessé. Szükséges megemlíteni, hogy 1885. év végéig 183 járásbíróság volt telekkönyvi ügyekben bírói hatáskörrel felruházva. — Ehhez jött az 1886. év folyama alatt: 8, folyó évben 5. E szerint jelenleg: 66 törvényszék közül 65-nél, 385 járásbíróság közül 196-nál, vagyis összesen 261 bíróságnál 259 különböző székhelyen kezeltetnek a telekkönyvek, miután a fővárosban a budapesti kir. törvényszéken kívül a pestvidéki kir. törvényszék és az I —III. kerületi kir. járásbíróság is eljár telekkönyvi ügyekben. Ha leszámíttatik a pestvidéki, nagyváradi, kolozsvári és budapesti kir. törvényszék székhelyén levő, telekkönyvi hatósággal fel nem ruházott egy, két-két és hat járásbíróság, azon járásbíróságok száma, melyek még telekkönyvi hatósággal felruházva nincsenek, 117-et tesz ki. A telekkönyvi betétek szerkesztésére a folyó évre megállapított 150,000 frt helyett csak 100,000 frt irányoztatott elő. A telekkönyvi betétek szerkesztése a folyó évben nem volt megkezdhető, hanem egyedül csak az 1886. XXIX. t.-cz. alapján kiadandó utasítás és számos szerves rendelet szövegeztetett s ezen utasítás és rendeletek bizottságilag most tárgyaltatnak. A kérdéses utasításnak és a telekkönyvi betétek szerkesztésével összefüggésben álló rendeleteknek lehetőleg még a folyó évben vagy a jövő év elején bekövetkező kiadása s az egyéb szükséges intézkedések után a betétek szerkesztése, a pestvidéki kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság területén fog megkezdetni. A telekkönyvi betétek szerkesztését egyelőre ezen egy telekkönyvi hatóság területére azért kívánja a miniszter szorítani, hogy a betétek szerkesztésének nagyfontosságú munkálata törvényes főfelügyeleti joga gyakorlata által itt helyben eleinte hatályosan ellenőrizhető legyen, hogy az itt alkalmazandó munkaerők az eljárást teljesen elsajátíthassák s az itt már begyakorolt egyéneknek több telekkönyvi hatóságoknál leendő alkalmazása és újabb munkaerőkkel leendő kiegészítése mellett szerveztessék azután a később fokozatosan fejlesztendő eljárásra alkalmazandó személyzet, ami által a betétek szerkesztésének helyessége és egyöntetűsége a lehetőség korlátai között biztosítva leend. (Vége köv.)