Nemzet, 1887. november (6. évfolyam, 1858-1887. szám)

1887-11-01 / 1858. szám

Melléklet a „Nemzet“ 1858. (300.) november 1. számához. A közgazdaságtan a középiskolákban. Trefort miniszter, saját ’ initiativájából kibo­csátott rendeletében azt a kérdést intézte az orsz. közoktatásügyi tanácshoz,vajjon kívánatosnak tartja-e, hogy a közgazdaságtan felvétessék a polgári és a reáliskolák, továbbá a gymnasiumok tananyagába ? A tanács e kérdésben, f. hó 15-én tartott évi összülésében határozott. E határozattal e közérdekű és nagy horderejű kérdés — az előkészület stádiumán túl esett. Az összülés akkér határozott, hogy a közgaz­daságtan behozatalát — legalább a politikai földrajz keretében — úgy a polgári és a reáliskolákban mint a gymnasiumokban kívánatosnak tartja. Többszörös okunk van, hogy az orsz. közokta­tásügyi tanácsnak e határozata miatt, örömünknek adjunk kifejezést. Az orsz. közoktatásügyi tanács, a magyar tan­ügyi világ közvéleményének legilletékesebb kife­jezője. E határozata tehát mintegy biztosítékkép ve­hető arra, hogy e reformot rokonszenvvel fogják fo­gadni azok, a­kik annak foganatosítására lesznek hivatva. De örülünk e határozat miatt még azért is, mert fényesen igazolja azon, lapok hasábjain kifejezett reményünket, hogy e tanács, a jelen esetben a didac­­tikus szempontok körén felül emelkedve, azon szem­pontból fogja véleményét megalkotni, a­melyből a reform kezdeményezője, Trefort miniszter indult ki. Azon szempontból a­melynek látköre nem leli hatá­rát a paedagogiai traditiókban és a tantervek szab­ványaiban, hanem az iskola körén kívül álló gyakor­lati életet is magába öleli. Trefort miniszternek különböző alkalmakból kifejezett és nyilván a mindennapi élet szemléletén alapuló nézete szerint ugyanis azon egyetemes átala­kulás, a­melyen az újabb időben a művelt Európá­nak, s vele együtt hazánknak társadalmi és kultur­­élete keresztül ment, azt igényli, hogy az általános műveltség megadására szolgáló intézetek tantervé­ben változás történjék, és hogy a közgazdasági érték fejlesztésére szolgáló közgazdaságtan — mint az ál­talános műveltségnek mindinkább nélkülözhetlen al­kateleme — __ felvétessék az általános műveltség tár­gyai közé. Így gondolkoznak Német,­Franczia és Angolor­szág tanügyi körei is, és e felfogásnak uralmát jut­tatja kifejezésre a mi orsz. közoktatásügyi tanácsunk­nak jelölt határozata. A tanácsnak ez elvi jelentőségű határozatát an­nál nagyobbra kell vennünk, mert az nem az indítvá­nyok kidolgozására hivatott kis tanácsnak javaslata alapján, hanem — legalább részben — e kis tanács javaslata ellenére, tehát minden befolyástól menten, keletkezett. A­ kis tanácsnak"javaslata az volt, hogy a köz­­gazdaságtan behozatala csak a polgári és reáliskolák­ra nézve mondassák kívánatosnak, de a gymnasiumra nézve nem. Midőn az összülés a gymnasiumokra vonatko­zólag javasolt ezen kivételt elvetette, nézetünk szerint már azért is helyesen járt el, mert ha egyszer a pol­gári és reáliskolák tekintetében igennel felelt, oly alapra állt, a­melyről a közgazdaságtannak a gymna­siumokban való tanítását perkorrestálni, nyilvánvaló következetlenségnek látszik. A gymnasiumnak ugyanis ép úgy hivatása, hogy általános műveltséget adjon, mint a polgári és reáliskolának. A különbség e tekintetben közöttük csakis abban áll, hogy míg a polgári iskola túlnyo­­mólag iparosoknak és kereskedőknek, a reáliskola pe­dig mérnököknek, addig a gymnasium a többi s leg­magasabb képzést igénylő pályák embereinek, tehát ép azon elemek elitejének adja meg az általános mű­veltséget, a­mely elemekből egykoron társadalmi- és cultur életünk vezérférfiainak kell kiválniuk. És így ha választani kellene, hogy a három in­tézet közül első­sorban melyikben taníttassék a köz­­gazdaságtan, nézetünk szerint a gymnasiumot kellene választani. Ily körülmények közt semmiképen sem tudjuk elfogadhatónak találni a kis tanács javaslatának tá­mogatására felhozott azon legfőbb indokot, hogy a polgári- és reáliskolák növendékeinek, későbbi életpá­lyájukon nagyobb szükségük van a közgazdaságtanra mint a gymnasiumot végző növendékeknek. Nem a gyakorlati­ hasznosság szempontja az, a­mi kívánasossá teszi, hogy a közgazdaságtan az ál­talános műveltség megadására szolgáló intézetekben taníttassék. A közgazdaságtan nem kenyértudomány. A földmíves, iparos, kereskedő, ügyvéd vagy tisztviselő, azért mert közgazdaságtant tanult, nem fogja a saját szakmányát jobban érteni, de igenis több érzékkel fog viseltetni a takarékosság, a munka megbecsülése és mindazon többi gazdasági erények iránt, a­melyek Amerikát és Angliát oly nagggyá tették, és a­me­lyeknek hiánya egyik fő oka annak, hogy hazánk ter­mészeti viszonyaihoz képest szegények vagyunk és hogy e szegénységünkből oly nehezen tudunk ki­­vergődni. Nyilván igy vélekedett Trefort miniszter és nyilván igy vélekedett szombati összülésében az or­szágos közoktatásügyi tanács is, a­mely e határozat meghozatalával ismét rászolgált azon elismerésre, a­melylyel a nemzet, eddigi működésén át kisérte. OS. F. A NEMZET TÁRCZÁJA. Október 31. A PUSZTULÁS ÚTJA. — REGÉNY — Irta : JAKAB ÖDÖN. (Folytatás). 12 Ez a kölcsön Ozsváthnak még magasabbra növelte a szenvedélyét. Látta, hogy a Lóri boldogulá­sának szüksége van az ő támogatására, amiből lassan­ként bizonyos jogot formált magának Lórihoz. Mert hiszen a méltányosság úgy hozza magával, hogy akinek a kedvéért valamit áldozunk, attól viszont követelni is jogunk legyen. Követelő szenvedélyének ez a képzelt jogossága még jobban csiklandozta szivét, melynek nyugodalma veszedelmesen meg volt hábo­rítva. Eszter mit sem sejtett a férjében ébredező szen­vedélyek fenyegető forrongásairól, sőt a dolgok folyá­sát fokozódó megelégedéssel szemlélte naponta. Leve­lei, melyeket Bajomi Gáspár úrnak és Klári néninek írogatott haza, tagadhatatlan jókedvről tettek folyvást tanúságot. Pedig a férje már a válaszúton is túljárt. Föl­tette magában, hogy Lórit bírni fogja akármi áron is. Megnyugodott, hogy azt a végzet akarja így. Csak egygyel nem volt tisztában. Vajon a Lóri magavise­lete nem-e az ártatlanság czéltalan játéka? ... Vajon az első komolyabb nyilatkozatra nem fog-e megvető visszautasítással elfordulni tőle ? ... Ez a megszégye­nítés nagyon lesújtaná, kétségbeejtené! Leste tehát az alkalmat, hogy valamely kézzelfogható biztosítékot szerezzen, melyből bátorságot meríthessen a továb­biakhoz. Remélhet ? bízhat ? .. . Ezekre a kérdésekre is adott az idő nemsokára feleletet. Augusztus közepe táján kora reggel egy kis tár­saság indult el a fürdőről a Szpli­ Anna tavához, mely Tusnádtól mintegy három órányi távolságra fekszik. Ezt a regényes fekvésű tavat a fürdővendégek gyak­ran látogatják, noha szerfelett fáradságos hegyi utak visznek fel odáig. Ahogy a havasba lépünk, tüstént kezdődik a vesződséges út is. Meredek, járatlan ösvé­nyek kanyarognak fel a rengeteg erdőség százados fái közt, melyeknek tömött koronáiról enyhe félhomály szakad,le a földre. Az a vézna ösvényszalag is tele van gáncscsal, akadálylyal. Itt egy kidőlt fa korhadó tör­zseké fekszi el az utat, amott vastag rétegben heverő száraz ágak szúró roncsai közt kell keresztül gázolni, fölőbb a hegyi patak árka szeli ketté mélyen a talajt lábunk előtt. Folytonos vesződés, örökös csetlés-botlás kiséri lépteink, hogy már-már alig bírjuk bágyadt tag­jainkat, mikor a tetőre érkezünk. S ha még a béretek tetején elértük volna kitűzött czélunkat! Oh nem, korántsem! Innen legfölebb csak alátekinthetünk a fényes tengerszemre, mely messze alattunk egy mély­séges hegytölcsér fenekén rengeti kristályhabjait csen­desen. Köröskörül barna fenyvekkel borított, magasra nyúló meredélyek képezik a tág tölcsér oldalát, mintha csak egy régen kialudt tűzhányó hegy óriási krátere tátongna előttünk. Leereszkedni e mélyen rej­tett tóhoz s innen aztán felvergődni ismét a tetőre: magában ez az út is bőven elég fáradság egy napra. A kirándulók között Eszter is, Lóri is ott volt. Eszter csak azért ment, hogy Lórit ott is­­ mellőz­hesse. Nem az élvezetvágy vitte, hanem a boszuvágy. Hogyne ment volna! Pedig pár nap óta egy kissé rosszul érezte magát. Meg volt hülve. Hiába intette férje, hogy egy kis kimelegedés, egy kis fáradság veszélyes lehet. Nem hallgatott reá. Ő menni akart. Ki-ki a maga férje oldalán tette meg a hegymászó nagy utat. Vígan haladtak fel a töretlen csapások szűk sikátorain, jó kedvüktől messze visszhangozva búgott a rengeteg. Kilencz órára elérték a tetőt, honnan a mély völgyületben pihenő tengerszem ragyogó pano­rámáját csodálva szemlélők. Költői hangulat szállotta meg az egész társaságot a természet ilyetén szépségei mellett. Nem bírtak betelni a lelkesedéssel és magasz­­talással. Mindazonáltal kevés hajlandóság mutatko­zott, úgy a férfiak, mint a nők részéről, lemenni a tóhoz s bejárni annak regényes partjait. Egytől-egyig ki voltak merülve a szokatlan hegyi út eddigi fáradal­maitól. Letelepedtek nyugodni, gyűjtötték az erőt hazafelé. Rövid pihenése­­után Lóriban feltámadott a vágy kitísletéről megnézni a tavat. Okvetlen erőszakolta a dolgot, már csak azért is, hogy megmutassa bátorsá­gát és kitartó erejét. Ki akart tűnni a többiek fölött. Meg akarta szerezni magának azt a parányi múló dicsőséget, hogy a fürdőn majd beszéljenek róla. Neki esett a férjének: — Jer, kisérj le a tóhoz. Komlódi Károly, ki kényelmesen hevert a pázsi­ton, még a gondolattól is visszaiszonyodott. — Ugyan édes tubiczám, hogy’ is jut most efféle eszedbe.­Nem érdemes azért a tóért olyan messzire lefá­radni. Abban is csak víz van, mint akármely más tóban. — Nem szégyelled, hogy olyan prózai vagy? — pirongatta Lóri. — Jer! — Lehetetlen, tubiczám! Tönkre teszem az egészségemet, ha még oda is elhurczolsz. Bocsáss meg, de nem megyek. Ne kívánd. — Hát aztán én miattad erről is lemondjak ? Ozsváth Kálmán úgy szerette volna Lórinak magát felajánlni, de nem tehette egyenesen. Kerülő utakon puhatolt a lehetőség után: — Eszter! Kisérjük el Lórit, ha neked is van kedved. Eszter megértette a beszéd c célzatát, s látta, hogy mások is megérték. Zavarba jött. A fáradságtól már is ki volt merülve teljesen. Se a tóhoz éppen nem mehetett. Tehát mit csináljon ? Visszatartsa fér­jét? Mire fogják ezt a többiek magyarázni? Talán hogy félti Lóritól ? Ah, isten mentsen! Büszkesége fellázadott e föltevés ellen s szivéből az arczába ker­gette mind a vért. Összes erejét megfeszítette, hogy zavarát elfojtsa. Élénk vidámságot színlelve válaszolt: — Én fáradt vagyok. De remélem, a férjem azért csak lesz oly udvarias, hogy a testvéremet lekíséri oda. Ennyit a testvérem sógorától elvárhat. A »testvérem« és a »sógor« szó nyomatékolá­sával a társaság részéről felmerülhető minden utógon­dolatnak elejét igyekezett venni. Ozsváth egy engedelmes férj készségével haj­totta meg magát neje előtt s karját Lórinak nyújtotta. Pár pillanat múlva eltűntek. Derült, szép idő volt. A nap sugarai fényesen szűrődtek át az illatos fenyvek összeboruló ernyőin. A lefelé szaladó szűk ösvény vadvirágain még ragyo­gott a reggeli harmat. Két oldalt a bokrokból szerel­meskedő madarak gyügyögtek. Tele, volt a levegő fénynyel, költészettel. Lóri érezte, hogy ezt az alkalmat nem szabad elszalasztania. Most, vagy soha! Erősen belefogódzott vezetőjébe s az oldalához tapadott szorosan. A sze­mébe mosolygott, úgy kérte: r— Vigyázzon, el ne ejtsen ezen a meredek olda­lon. Én magára bízom magamat egészen. Ozsváth nem tudott egyebet felelni, csak még jobban magához szorította társát, így haladtak tovább. Lóri egy tisztásnál kirántotta karját az Ozs­­váthéból s gyerekes örömmel hajolt le a fűbe: — Né, eper! S csakugyan kövér eperszem piroslott ki onnan. Leszakította és apró fehér fogaival kényesen harapott bele a fűszeres gyümölcsbe. — Jaj, bel édes! Csak felét harapta le az epernek, másik felét a kísérője ajkához tartotta. — Beleharaptam ugyan, de ha nem utál, ízlelje csak meg. Ugy­e, milyen véghetetlen édes ? Ozsváth az epernyújtó puha ujjacskák hegyét for­rón csókolta meg, amint ajkaihoz értek. Olyan édes epret nem evett még ember! Csupa méz, csupa nek­tár ! Bóditó, részegítő étel, minél finomabbat Hellász istenei sem ízleltek soha! — Jó volt? — Természetes édességét nem ítélhetem meg, mivel édes ajkai meghamisították: tízszer annyi mézet adtak hozzá. — Oh, maga, bohó ! — szirógatta meg Ozsvá­­thot Lóri dévaskodva. — Talán én elhiszem! — Igaz egy betűig. Leértek a tóhoz. A tó mélységeiben a körző magaslatok erdős képei fürödtek. Haragoszöld hab­jain a nyári verőfény égette fényes szinjátékát. Tündök­letes szép világ tárult fel előttük, melynek elragadó hatásán a szívben a szerelmi szenvedélyek csak nőnek, izmosulnak. Ha már itt vannak, úgy tervezők : körülsétálják egészen a terjedelmes partot. Gyönyörű táj: megér­demli. Hozzá is fogtak nyomban a sétához. A völgyfenék közepéről jól ki lehet látni a tetőre, hol a társaság tagjai maradtak. Lóri meglobogtatta fehér zsebkendőjét, s vígan kiáltott fel a többiekhez. Azok is kendőt lobogtattak és visszakiáltanak. Mind­két félről hallották a hangot, de nem értették: az értelem tökéletesen kiveszett belőle a hosszú légi után. Tovább sétáltak. Egy kanyarodásnál ismét elfe­­dék a bokrok a tetőn pihenő társaság tekintete elől. Lóri megállíta vezetőjét: — Tyúk, hogy megizzadott ? És a nekihevült férfi arczáról a saját kendőjé­vel törülte le a serkedező verítékgyöngyöket. Ozsváthtal keringett a világ .... Mindketten bele­bámultak a tóba, mely a velen­­czei tükrök tisztaságával vetette vissza alakjukat. — Lát engem a vízben, Kálmán ? — enyelgett Lóri pajzán jókedvében. — Hogyne látnám! Látom én magát min­denütt .... — Na, hát nézzen jól oda. — Nézek. A vízben tükröződő női alak kaczéran kacsin­tott, a­mit a partról tisztán ki lehete venni. Az ingerkedő asszony pajkosan mosolygott Ozs­­váthra, a ki ittasultan nyujta ki karjait, hogy az ördöngös szép teremtést keblére ölelje. Ez azonban elsiklott előle serényen, mielőtt bár érinthette volna. Megkerülték a tavat s visszaértek megint a tetőre vezető ösvényhez. Itt az aljban egy kis kápolna áll, hogy akik keresik, megtalálják ott a vadonban is az egy örök istent. Lóri leült a lépcsőre s érzelmes, olvadékony hangon ábrándozott: — Ha most csak itt teremne egy pap s azt mondaná : esküdjünk hűséget egymásnak! Az lenne ám regényes valami! Tüzes, fekete szemeit az izgatottan előtte álló férfira szegezte: — Mit szólana ahhoz ? — Letenném az esküt.... — Ej, ne bolondozzék! Tudom én, hogy nem szeret annyira engemet. Ozsváth Kálmánból kitört a felszított szenve­dély ; a kétségbeesés őszinteségével nyitotta meg szi­vét. Megragadta a bujtogató asszony kezét s arkához szorítva, könyörgött: — Lóri, ne vegye el az eszemet egészen! Beval­lom : szeretem úgy, amint még soha senkit sem szere­tek. Öleljen meg s nyugodtan meghalok tüstént, ha kívánja. Lóri egy tiltó mozdulattal felelt az esdeklő szavakra. Nem engedett. Gonosz szerepéhez híven, megsértődésének adott kifejezést: — Kálmán! Ezt nem vártam magától. Hát olyan virágnak tart engem, melyet bárki olyan köny­­nyen leszakíthat ? Mondhatom: csalódik. Ozsváth magánkívül tántorodott vissza. — Jól van hát! De el ne feledje, hogy kínaim­­ban sokáig nem fog gyönyörködni. Lórinak éppen nem voló szándékában a fel­gyújtott szerelmi tüzet végkép eloltani. Tiltó maga­tartásával egyszerűen csak azt téve, amit a kovács tesz, mikor a kohóban éledő tűzre vizet fecskend, hogy annál hevesebben égjen. Azért nem is engedé a tüzet hamvába aludni, hanem sietett újból élesztgetni. — No látja, — mondá mesterkélt részvéttel — maga milyen gyermek! Hát az embernek szabad olyan hamar elcsüggedni? Ki látott ilyet! Hát a remény mirevaló? Várni kell, édesem, az időtől, az sok mindent meghoz. De az istenért, hova gondol most, mikor ott fenn várnak? Jöjjön, siessünk fölfelé. Ment és Ozsváth leverten, szótlanul követte. (Folytatása következik.) Az igazságügyi minisztérium 1888. évi költségvetésének indokolása. Az igazságü­gyminisztérium jövő évi költségvetésé­ben a rendes kiadások 11.972,024 írttal, az át­meneti kiadások és beruházások 100,000 írttal, a bevételek 650,789 írttal vannak előirányozva s igy a jövő évi költségvetés 106,829 írttal kedve­zőbb a jelen évinél. Mi a külön fejezet alá tartozó nyugdíjakat illeti, ezekre 1.070,904 frt, vagyis az ideinél 151,673 írttal több irányoztatik elő. És most a czímeket egyenként véve, a köz­ponti igazgatás előirányzata 229,107 frt (773 írttal több, mint a jelen évben.) A személyi járandó­ságoknál jutalmak és segélyekre 500 írttal kevesebb van ugyan felvéve, de a dologi kiadásoknál 1273 frt új kiadás van felvéve, melynek nagyobb része (1023 frt) kiadás van felvéve, melynek nagyobb része (1023 frt) fűtési átalányként szerepel, minthogy az ig. miniszté­rium mostani hivatalos helyiségei (a kereskedelmi mi­nisztérium épületében) jóval nagyobbak az eddigiek­nél, melyek fűtésére tehát nagyobb tűzifa-mennyiség (233,87 köbméter) is kívántatik. A kisebb rész, 250 főt pedig a nemzetközi börtönügyi bizottság kiadásai­nak fedezésére, különösen a negyedévenként megje­lenő nemzetközi börtönügyi szemle fenntartási költ­ségeinek fedezésére szolgál. A hozzájárulási kulcs: 1 millió lakos után 25­50 frank s így a magyar igaz­­ságügyminisztérium 500 frankkal (250 frt) támogatja e szemlét, míg magát e fontos hivatású bizottságban képviselteti, a­mi már azért is kívánatos, hogy Ma­gyarország önálló államisága a külföld előtt is (főleg az ilyen nemzetközi börtönügyi congressusokon) fel­tüntetve legyen. A b­e­v­é­t­e­l czíménél csak 2800 frt van elő­irányozva, a­mi 4800 írttal kevesebb, mint az idén. Származik pedig e különbség onnan, hogy »a régi sóház« jövő év elejével a főváros tulajdonába át­engedtetvén, a 4815 frt bérjövedelem kihagyatott a bevételekből. Egyébiránt a főváros a régi sóház he­lyett az V. kerületben oly telket engedett át az igazi­ kormánynak, mely a törvénykezési épület czéljának amainál jobban megfelel. A királyi curiára előirányoztatik 458,141 frt, 550 frttal kevesebb, mint az idén, mely kü­lönbség egy szolga fizetésénél s a jutalmaknál eszkö­zölt megtakarításokból származik. A budapesti királyi tábla költsége 638,827 frt, vagyis 7425 frttal kevesebb a folyó évinél. Származik pedig ez onnan, hogy a jövő évben előreláthatólag megüresedő két tanácselnöki fizetés, 5000 forintról 4000 forintra szállíttatott alá, a­mi 2000 forint megtakarítást képvisel.­­ Hasonlót szándékszik tenni a miniszter még to­vábbi három tanácselnöki állás megüresedése alkal­mával is. Ezen eljárásban czélja az, hogy ezen állá­sokra fiatalabb, tehát munkaképesebb bírákat alkal­mazzon, kiknek eddigi fizetéseihez képest a 4000 frt is jelentékeny fizetésemelkedést képez. A további 5445 frt apadás az 1886., XXXIV. t.-cz. folytán áll be, mihez képest 96 első oszt. bírói állás helyett csak 85, s 46 másodoszt. helyett 57 vétetett föl a budgetbe. Egyébiránt kilátásba helyezi a miniszter, hogy a kir. táblánál mutatkozó nagyobb hátralékok feldolgozása czéljából törvényjavaslatot fog beterjeszteni. A marosvásárhelyi kir. tábla költ­sége 108.461 frt, vagyis 4846 írttal kevesebb, mint a folyó évben. Ez származik onnan, hogy három tanácselnöki állás helyett csak kettő vétetett föl; négy 1-ső osztályú bírói állás javadalmazása kihagyatott, s helyébe négy II. oszt. bírói állás javadalmazása vé­tetett föl. Egy tanácselnöki állás szándékolt meg­szüntetésének oka az, hogy e tábla egyik tanácsa a táblai elnöki közvetlen vezetése­ alatt áll, holott ez­előtt az elnök csak az admin, ügyeket vezette, bírói teendőket alig teljesített. A királyi főügyészségekre előirá­nyoztatik 44 948 frt, 1 808 írttal több, mint az idén. Ebből 700 frtot a budapesti főügyészi, két II. oszt. helyettesnek és két fogalmazónak lakbére 400 írtról 500 írtra, illetőleg 200-ról 300-ra, a m.-vásár­­helyi főügyészi helyettes fizetésének 1800 írtról 2000 írtra s lakpénzének 200-ról 300-ra emelésére fordit­­tatik, hogy igy ezen javadalmazás a hasonrangu táblai bírák, illetőleg fogalmazókéval összhangba hozassék.­­ Végül a 108 frt uj kiadást képez, mint melylyel a főügyészség fűtési átalányát (24 köbm. fa) pótolni kell az uj épületben (a keresk. minisztérium palo­tájában.) A kir. törvényszékek és járásbíró­ságok részére 6.803,298 frt van felvéve, 52,492 fttal kevesebb mint a folyó évben. E különbség a kö­vetkez­őkkel indokoltatik: a) Az 1871: XXXI. t.-czikk 11. §-a értelmé­ben 10-ed éves fizetésemelkedés élvezetébe a jövő év folyamán belépő bírák részére, 12,320 írttal többet, az ugyanazon törvény értelmében 15-öd éves fizetés­emelkedést élvezők részére pedig 18,000 írttal keve­sebbet, s így együttvéve 5,680 írttal kevesebbet vett fel a miniszter a folyó évre megszavazott hason összeg ellenében. A csatolt rovatos kimutatások szerint jövő év­ben 10-ed éves fizetés emelkedést élvez Budapesten 18, vidéken 226 elnök, törv. biró, járásbiró és albíró. (Budapesten 10-zel, vidéken 78-czal több, mint je­len évben); ez 12,320 frt költségszaporulatot tesz.­­ A 15-öd éves fizetésemelkedést élvezi jövő évben Bu­dapesten 15, vidéken 425 elnök, törv. biró, járás- és albiró (Budapesten 8-czal,vidéken 75-tel kevesebb, mint ez évben.) Ez 18.000 frt kevesebbletet tenne, hanem a 10-ed évesek többletét ebből levonva, a ke­vesebblet­esek 5680 frt. b) Az első folyamodású bírósági személyzet költségvetésileg megállapított létszámának az egyes bíróságok közt leendő arányos és az ügyforgalomhoz mért felosztását mindenkor kiváló feladatának tekint­vén a miniszter több bíróságnál a személyzet számát apasztania sikerült; az[ennek folytán megszüntetett]ál­­lásokkal egybekötött illetményeket, jelen: a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéki alelnöki állással egy­bekötött 3.500 frtot, egy I-fő osztályú fővárosi jegyzői ál­lás illetményei fejében 1.400 frtot, egy Il-od osztályú fővárosi jegyzői állás illetményei fejében I1.200 forint, egy fővárosi írnoki állás illetményei fejében 800 frt, két Il-od osztályú vidéki jegyzői állás illetményei fe­jében 2.600 frt, egy Il-od osztályú vidéki irodaigaz­gatói állás illetményei fejében 950 frt, egy Il-od osz­tályú vidéki irodatiszti állás illetményei fejében 700 frt, két vidéki írnoki állás illetményei fejében 1.200 frt összesen 11.650 frtot törölt az eddigi illetmények­ből , ellenben több járásbíróságnak telekkönyvi ható­sággal felruházása czéljából, szaporításkép 10 albirói 9 aljegyzői és 4 segédtelekkönyvvezetői állást kellett a vidéki bíróságok részére felvenni, mely állások illet­ményei együttvéve 20.400 frtot tesznek; ezen többle­tet egybevetve a fennebb kimutatott 11.650 frt + 5.680 frt kevesebblettel, mutatkozik 3.070 frt, illetve 2°/0 intercalare 61 frt leütése után 3.009 forint többlet. Ehez járul 1000 frt, mely összeg a budapesti törvényszék jelenlegi elnöke részére mint személyi pót­lék vétetett fel, azon oknál fogva, mert ugyanaz már 1879. óta szolgál mint első bírósági elnök és curiai bírói ranggal a fővárosban, úgy, hogy a vele egyide­jűleg kinevezett curiai bírák már huzamosabb idő óta élvezik a magasabb fizetési fokozattal járó évi 5000 frt fizetést; méltányos tehát, hogy a nevezett törvény­szék jelenlegi elnökének, kinek állása bizonyára ép oly terhes mint a curiai biráké, és rendkívüli felelőséggel van összekötve, állandó pótilletmény engedélyeztessék. 2. Az évi dijaknál a javadalmazás 2.160 írttal csökkent, mi abban találja megfejtését hogy a joggya­kornokok száma 6-tal lejebb szállíttatott. Ugyanezen czimnél az összes dologi kiadásokra 54.341 írttal kevesebb vétetett fel, mely apadás oda vezethető vissza, hogy a házbérek 4341 frt leszállítás mellett is fedezhetők lesznek s hogy a telekkönyvi be­tétek szerkesztésének megkezdése jövő évben előre­láthatólag nem fog igénybe venni 100,000 írtnál töb­bet, mihez képest az előirányzat e rovatnál 50,000 írttal leszállíthatott. A hivatali és irodai költségek ro­vatánál a folyó évre megállapított 1,000.000 frtot, a jövő évre kisebb összegben nem lehetett előirányozni. Az igazságügyi tárc­a átvételével minden tör­vényes módot és eszközt alkalmazásba vett a minisz­ter a végből, hogy ezen rovatnál a már állandóvá vált és folytonosan emelkedő túlkiadásokat és némely bíró­ságnál ennek daczára is a felszaporodott kezelési és másolási hátralékokat megszüntesse, az ügymenetnek pedig nagyobb lendületet adjon. Ezen czél elérése végett mindenekelőtt a köz­pontból gyakorolt ellenőrzést szigorúbbá tette, az el­nöki vezetésben ott, a­hol ennek szüksége felmerült, változtatásokat eszközölt, a teljesen munkaképtelenné vált kezelő hivatalnokokat nyugdíjazta, üresedés ese­tén a kezelőhivatali állásokat rövid pályázati határ­idő kitűzése mellett gyorsan betöltötte, a szabadságo­lásokat kellő korlátok közé szorította, a fegyelmet szigorította stb. Mindezen intézkedéseinek eredménye az, hogy míg ezen rovatnál 1885. évben 1,160.491 frt, 1886. évben csak 1,042.897 frt, vagyis 117.594 frttal keve­sebb kiadás merült fel. Habár az 1886. évben előfordult tényleges ki­adások az 1887. évre megállapított hitelt és a jövő évi előirányzatot 42.897 forinttal meghaladják, mind­­azáltal a miniszter ez évben szerzett tapasztalatai s az azokhoz képest tett és teendő intézkedései alaposan re­mélni engedik, hogy az általa a jövő évre előirányzott 1.000.000 írtból túlkiadás és az ügymenet hátránya nélkül fogja fedezhetni az e rovatnál felmerülő összes kiadásokat, annyival inkább, mert a múlt évi tényle­ges kiadások is az 1883., 1884. és 1885. évi össz­kiadásoknak 1.094,843 frtot tevő évi átlagához ké­pest 51,946 írttal kevesebbet tesznek ki. A képviselőház pénzügyi bizottsága úgy a tu­lajdon, mint a hitelviszonyok szempontjából évek óta hangsúlyozván a telekkönyvek átalakítá­sára vonatkozó munkálatok gyorsítását, a helyszí­nelés után bekövetkezett birtokváltozások folytán szükségessé vált telekkönyvi átalakítási munkálatok gyorsabb keresztülvitele végett és az átalakítandó te­lekjegyzőkönyveknek még mindig igen nagy száma miatt a folyó évre megszavazott összeget újból elő­irányozni kellett. Annak feltüntetésére, hogy ezen munkálatok miként álltak az 1881-ik és az 1885-ik év végén, az alábbi összehasonlító kimutatás szolgál: 1881. 1885. év végén év végén­­. Az első folyamodású kir. bíróságok mint telekkönyvi hatóságok által beterjesz­tett kimutatások szerint a területükhöz tartozó váro­sok, községek és telepek száma volt......................... 15,371 15,584 2. Azon helyeknek száma, me­lyekben a birtokszabályo­zás szüksége nem merült fel, s így azok telekkönyvei sem alakítandók át . . . 5,870 6,028 3. Azon helyeknek száma, me­lyekben a birtokszabályo­zás folyamatban volt . . 2,653 2,031 4. Azon helyeknek száma, melyekben a birtokszabá­lyozás már keresztülvize­tett ................................... 6,848 7,525 5. A birtokszabályozott hely­ségek közül azon helyeknek száma,melyeknek telekjegy­zőkönyvei már átalakíttat­tak ....... . 4,805 5,906 6. Azon helyeknek száma, melyekben az átalakítási munkálatok még folyamat­ban voltak......................... 485 547 1881. 10 BCI) végén év végéi. 7. Azon helyeknek száma, melyekben az átalakítási munkálatok még meg sem kezdettek ...... 1,558 ^ 1,072 Ezen táblázat szerint tehát 1881. évvégén 485, 1885. év végén 547 helység telekjegyzőkönyveinek átalakítása várt befejezésre. Továbbá: 1881. év végén 1,558 birtokszabá­lyozott, 1881. év végén 2,653 birtokszabályozás alatt álló, összesen tehát 4,211; — 1885. év végén 1072 birtokszabályozott, 1885. év végén 2031 birtokszabá­lyozás alatt álló, összesen tehát 3103 helységnek telekjegyzőkönyvei vártak átalakításra. A fentebbi kimutatás szerint a birtokszabályo­zási ügyek lefolyása egyrészt az ügy természete, más­részt az eljárás folyama alatt felmerülő igen sok aka­dály miatt lassú ugyan, mindazonáltal azon helyek­nek száma, melyekben a birtokszabályozás folyamat­ban volt, 1882—1886, tehát négy év folyama alatt 2653-ról 2031-re, vagyis 622-vel apadt. Habár az államkincstár érdekei minden tekin­tetben a legszigorúbb takarékosságot ajánlották is, mindazáltal a jogosult érdekek méltatása mellett a jövő év folyamán több járásbíróságot szándékozik a miniszter telekkönyvi ügyekben bírói hatáskörrel fel­ruházni az esetben, ha az e czímnél szaporításként felvett 10 albírói, 9 aljegyzői és 4 segédtelekkönyv­vezetői állás rendszeresítése a törvényhozás által en­gedélyeztetik. Ez idő szerint 22 járásbíróságnak telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel leendő felruházása iránt beadott kérvényei vannak tárgyalás alatt. Az idevonatkozólag beadott kérvények szabály­­szerű tárgyalás alá vétettek s azok eredményéhez képest fog a miniszter az előterjesztett kérelmek fö­lött határozni akként, hogy az említett járásbíróságok közül a megszavazandó hitel korlátai közt csak azo­kat ruházná fel telekkönyvi ügyekben bírói hatáskör­rel, melyeknél a felruházást a jelenlegi telekkönyvi hatóságok távol fekvése, rész­közlekedési utak, föld­rajzi fekvésük, forgalmi és egyéb nemzetgazdászati tekintetek teszik azt szükségessé. Szükséges megemlíteni, hogy 1885. év végéig 183 járásbíróság volt telekkönyvi ügyekben bírói ha­táskörrel felruházva. — Ehhez jött az 1886. év fo­lyama alatt: 8, folyó évben 5. E szerint jelenleg: 66 törvényszék közül 65-nél, 385 járásbíróság közül 196-nál, vagyis összesen 261 bíróságnál 259 különböző székhelyen kezeltetnek a telekkönyvek, miután a fővárosban a budapesti kir. törvényszéken kívül a pestvidéki kir. törvényszék és az I —III. kerületi kir. járásbíróság is eljár telek­könyvi ügyekben. Ha leszámíttatik a pestvidéki, nagyváradi, ko­lozsvári és budapesti kir. törvényszék székhelyén levő, telekkönyvi hatósággal fel nem ruházott egy, két-két és hat járásbíróság, azon járásbíróságok száma, melyek még telekkönyvi hatósággal felruházva nincsenek, 117-et tesz ki. A telekkönyvi betétek szerkesztésére a folyó évre megállapított 150,000 frt helyett csak 100,000 frt irányoztatott elő. A telekkönyvi betétek szerkesztése a folyó év­ben nem volt megkezdhető, hanem egyedül csak az 1886. XXIX. t.-cz. alapján kiadandó utasítás és számos szerves rendelet szövegeztetett s ezen utasítás és rendeletek bizottságilag most tárgyaltatnak. A kérdéses utasításnak és a telekkönyvi betétek szerkesztésével összefüggésben álló rendeleteknek le­hetőleg még a folyó évben vagy a jövő év elején be­következő kiadása s az egyéb szükséges intézkedések után a betétek szerkesztése, a pestvidéki kir. törvény­szék mint telekkönyvi hatóság területén fog megkez­detni. A telekkönyvi betétek szerkesztését egyelőre ezen egy telekkönyvi hatóság területére azért kívánja a miniszter szorítani, hogy a betétek szerkesztésének nagyfontosságú munkálata törvényes főfelügyeleti joga gyakorlata által itt helyben eleinte hatályosan ellenőrizhető legyen, hogy az itt alkalmazandó munka­erők az eljárást teljesen elsajátíthassák s az itt már begyakorolt egyéneknek több telekkönyvi hatóságok­nál leendő alkalmazása és újabb munkaerőkkel leendő kiegészítése mellett szerveztessék azután a később fo­kozatosan fejlesztendő eljárásra alkalmazandó sze­mélyzet, a­mi által a betétek szerkesztésének helyes­sége és egyöntetűsége a lehetőség korlátai között biz­tosítva leend. (Vége köv.)

Next