Nemzet, 1887. november (6. évfolyam, 1858-1887. szám)
1887-11-08 / 1865. szám
SzERKESZTŐság: Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 5 kv. Reggeli kiadás. 1865. (307.) szám. Budapest, 1887. Kedd, november 8. VI. évi folyam. , — KIADÓ-HTTATAn, Ferencsiek-tere, JEL VZIXL XX tbeum-épület, földszint* Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ........ .. .. .. 2ért 3 hónapra .............................................. « - 6 » 6 hónapra ................................................... „ „ 12 * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 85 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 5 kr. Budapest, november 7. Semmi sem bizonyítja jobban a mostani vámpolitikai irányzatoknak téves és káros voltát, mint az, hogy egyfelől az államok közt a nemzetgazdasági ellentéteket mind élesebbé teszik, másfelől, hogy folyton csalódásokat idéznek elő azokban is, kiknek érdekében látszanak lenni. Igen természetes, mert az önérdek és önvédelem most már sokkal leleményesebb és több eszköz felett rendelkezik, hogysem pl. a kereskedelem elnyomni engedje magát védvámok által; helyét és eszközeit addig változtatja, míg érvényesül, a kár azoknak maradván meg, kik érdekeiket vélték védelmezni. Emelhetik a vámokat: a termelés, a hitel, a szállítás, a fogyasztás eszközei és költségei képesek most úgy érvényesülni, hogy a védvámok hatását — igaz, hogy áldozattal — sok részben ellensúlyozzák; míg másfelől, ugyanezen védvámok idézik elő azon reactiókat és repressáliákat, melyek által a védvámokkal védett ország kivitele rontatik meg. Hogy e téren nincs megállás, leginkább bizonyítja Németország példája. Ott most már a mezőgazdasági czikkekre a harmadik vámemelést tanácsolja a mezőgazdasági tanács, természetesen, minden mostani tételnek megkettőzésével, az adómentes transitó raktárak megszüntetésével; bár, némi következetlenséggel, a kivitelnél, a gabna identitásának a vám visszatérítés érdekében való bizonyításától elállani kész, ha a vám készpénzzel előre lefizettetik a behozatalnál. Ugyanazok tehát, kiket eddig kielégített a 3 márka gabna és 6 márka lisztvám, most 6 márka gabna és 12 márka lisztvámot tartanak, a német mezőgazdasági érdekek védelmére nélkülözhetetlennek. Sőt, ha referensük, Below-Saleske alapeszméjéből indulnak ki, ezt a vámot meg kell háromszorozniuk, mert ő kiszámítja a porosz termelőnek az orosz termelőnél nagyobb (épen két akkorára menő) költségeit, és azt követeli, hogy ezt a vám egyenlítse ki, pedig akkor a 6 márka nem elégséges. Sőt akkor olyan bizonytalan és kiszámíthatlan alapot vett fel, melyet évről-évre, vidékről vidékre, azt lehetne mondani, hétről-hétre, faluról-falura kellene változtatnia, mert, hogy a termelési költségek mindig és mindenütt különbözők, azt, úgy hiszszük, magyaráznunk sem kell. Feneketlen és czéltalan törekvés ez, mely elvezethet a communismusig és úgy, mint a bellum omnium contra omnes állapotáig, de természetes fejlődést és megelégedést nem fog sehol, soha létesíteni. Bizonyítja Németország eddigi tapasztalata. Most már az érdekelt felek maguk constatálják azt, hogy a gabnavám emelések a német mezőgazdaságnak nem használták, hogy az árakat benn meg nem javíták, a kivitelt elzárták egyik nagy fogyasztót, a malomüzletet megbéníták, a nagy német gabnakereskedelmet Mainzban, Königsbergben, Danzigban csaknem teljesen tönkretették. Márpedig ezek azon tényezők, melyek a mezőgazdasági terményeknek is forgalmat biztosítanak. Most aztán a német agráriusok úgy tesznek, mint az ópiumevők, minél többet bevesznek, annál többet kivánnak és mert az első adagok a védvámból nem hozták meg érdekeiknek azt a vélt lendületet, melyet tőlük reméltek, folytonosan fokozni akarják azokat, ahelyett, hogy visszatérnének a nemzetgazdaság természetesebb törvényeihez. Pedig ha a védvámok terén tovább is megmaradnak, a nemzetközi kereskedelmi öszszeköttetéseket ép úgy lehetetlenné teszik, mint a nemzetgazdasági erők természetes fejlődését. És ha ezeken kívül még kettős valutában, a transitoraktárak beszüntetésében, a vámhitelezés megszüntetésében, a vasúti tarifták újabb megrendszabályozásában vélnek még a német agráriusok segítséget találni, még nagyobb és rosszabb csalódásoknak teszik ki magukat. Igaz, hogy a tengerentúli verseny (mely különben most már természetes korlátait és ellensúlyait kezdi érezni) és a mezőgazdasági általános bajok, a vámpolitika esetleges újabb ellentétes változása által elháríthatók nem lesznek; de, hogy ezeket sem hárítja el a védvámos áramlat, hanem csak beteges, mesterséges túlzásokra kényszeríti, azt tapasztaljuk. Ezért ismételhetjük azt, hogy a forgalmat, fogyasztást, kereskedelmet bénítani akarni és ezáltal kívánni előmozdítani a termelést; épp olyan tévedés, mint az általános bajoknak speciális intézkedésekben keresni orvoslását. Hanem hát a tévedés és csalódás károkat okoz és pedig (Németország részéről) nekünk is. Csak az az egy reményünk van még, hogy az egész rendszer úgy rohan az absurditásba, hogy sokáig nem tarthat. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. A delegátiókból. — Távirati tudósítások. — Bécs, nov. 7. A magyar delegatio hadügyi albizottsága ma ülést tartott. Az elnöki széket Tisza Lajos gróf foglalta el. Jelen voltak a közös kormány tagjai és képviselői. Tisza Lajos gr. megnyitván az ülést, Beöthy kifogásolja, hogy némely hírlap az utóbbi ülésről adott közleményében azt állítja, hogy a hadügyminiszter és Grünwald bizottsági tag közt lefolyt vita élesebb alakot öltött volna. Az albizottság tagjaira hivatkozván, constatálja, hogy a tárgyalásban átalában semmi ingerültség sem fordult elő. Rakovszky előadó ezután bemutatja az elnökség által a hadügyi albizottságnak kiadott két kérvényt, az egyik a magyar országos iparegyesület kérvénye, a melyben a hadsereg számára beszerzendő lőszerszállító kocsik megillető részét magyarországi iparosok által kéri beszereztetni. A másik a brassói kereskedelmi és iparegyesület kérvénye, melyben hivatkozván a brassói iparosok szállítóképességére, kéri az egyesület, hogy a hadsereg posztó, bakkancs és szíjazati szükségleteinél a brassói iparosok közvetlen megrendelések útján részesíttessenek. A kérvények az illető tételeknél fognak tárgyaltatni. Ugyancsak Rakovszky István előadó jelentést tesz a kiküldött szűkebb bizottság eljárásáról a hadsereg elhelyezésében történt változások tárgyában. E jelentés szerint a hadsereg elhelyezésében a lefolyt évben jelentékenyebb változások nem történtek, a megszállott területeken levő csapatok létszáma jelentékenyen csökkent (980 emberrel.) Tartalékosok a megszállott tartományokban két év óta egyátalán nincsenek. Jelenleg összesen 43 zászlóalj van ott, a végleges elhelyezés szerint a magyar korona területén elhelyezendő gyalogság, lovassági tüzérségi és műszaki csapatok kevés kivétellel mind már végleges állomásaikon vannak. Némi jelentéktelen eltérések egy részről az elhelyezésre szükséges térhelyek hiányából, másrészt abból erednek, hogy a megszállott területeken bizonyos számú gyalogsági és vadászzászlóaljak vannak. A szűkebb bizottság jelentése tudomásul vétetvén, az albizottság ezentúl a hadtestrendszer alapján teendő intézkedésekről jelentést nem kíván ; a territoriális dislocatio már végleg befejeztetett, azonban a hadsereg elhelyezésében időközben történt változásokról a jövő évben is jelentést vár. Tárgyalás alá vétetett ezután a hadsereg rendes költségvetése és az abban a múlt évi előirányzattól eltérő különbségek, melyeknek legnagyobb része rövidebb vita és felszólalás után elfogadtatott. Ezek tárgyalásában részt vettek a hadügyminiszter és az előadón kívül Andrássy Aladár gr., Beöthy Ákos, Sztáray Antal gr. Wahrmann, Hegedűs Sándor és Szalay. A vezérkari tanulmányútra szánt összegeknél Wahrmann azok törlését indítványozza. A hadügyminiszter által adott felvilágosítás után az albizottság az indítványt szavazattöbbséggel mellőzi. A nyugdíjak kérdésében Hegedűs, Beöthy és Grünwald emeltek szót, ez utóbbi különösen utalván a nagy összegekre, melyeket a tiszti nyugdíjak igénybe vesznek, azt mondja, hogy ez nemcsak pénzügyi kalamitás, de a hadsereg szervezetére is nagy befolyással van. Minden rendszerváltozás bizonyára áldozatokat követel, és úgy mint vannak egyének, kik a magasabb igényeknek meg nem felelnek. Magától értetődik, hogy azokat a szolgálat megkárosítása nélkül a hadseregben megtűrni nem lehet. De ezen túl mennünk sem szabad. Mert ha a hadsereget kitűnő tiszttől megfosztjuk, úgy a hadsereget károsítjuk meg. A tisztek nyugdíjazásánál az eljárás ez idő szerint olyan, hogy mintegy kellemetlen nyomásként nehezedik a hadseregre. A bizonytalanság érzete uralkodik mindenha, mert oly esetek lettek köztudomássá, melyekben sem tehetség, sem a kötelesség buzgó teljesítés meg nem óvott kitűnő tiszteket a nyugdíjaztatástól. Szándékosan bizonyára ilyesmi nem történik, de szükséges következménye a mostani eljárásnak, mely határoz a legképzettebb tisztek sorsa felett, anélkül, hogy a kellő informatióra súlyt fektetne, vagy azon tisztek további sorsa iránt törődnék. Gyakran a legcsekélyebb indok, felebbvaló tisztekkel szemben mutatott csekély véleménykülönbség, bizonyos önállóság és önérzet elegendő, hogy a tényállás minden beható vizsgálata nélkül a hadsereget számos derék, képzett tiszt tényleges szolgálatától megfoszsza. A nyomott hangulat erkölcsi vesztesség, miután a tisztek elvesztik örömüket és lelkesedésüket a szolgálat iránt és szellemi vesztesség, mert a tisztek ismereteik érvényesítésétől, mi reájuk nézve rossz következményekkel járhatna, elriasztatnak. A hadsereg érdekében volna tehát, ha a hadsereg e nyomástól megszabadulna, ha a biztosság érzete visszatérne és oly eljárás honosíttatnék meg, mely az alapos informatió tekintetében több biztosítékot és a tiszteknek több oltalmat nyújtana az önkényszerű nyugdíjazások ellenében. Bylandt-Rheidt jr. hadügyminiszter hangsúlyozza, hogy a nyugdíjaztatások a legszigorúbb és a leglelkiismeretesebb kezelés mellett történnek. A nyugdíjigények, a nyugdíjaztatás iránti kérelmek és maguk a nyugdíjazások nem egyoldalúlag vagy egyes hatóságok véleménye és elfogult akarata szerint intéztetnek el, hanem az erre vonatkozó adatok mindig a lehető legóvatosabban szereztetnek be. Minden egyes nyugdíj-ügyben a minősítvényi táblázatok figyelembe vételén kívül az illető csapattestek erre hivatott bizottságai adnak véleményt, melyet aztán ismételten több felsőbb parancsnokság és hatóság vizsgál meg és csakis akkor történik a nyugdíjazás, ha mindezen különböző fórumok véleménye összhangban van. A hivatalból történő nyugdíjazás a legritkábban fordul elő, de ez sem történik könnyedén egyoldalú vélemény alapján. A nyugdíj-ügy szigorú kezelésének egyik tanúsága az is, hogy a nyugdíjazottak létszáma folyton csökken. Ha a hadügyminisztérium bármely szempontból is könnyelműen járna el, úgy a létszámnak nem csökkennie, de tetemesen növekednie kellene, főleg mivel az új nyugdíjtörvény kedvezményei erre számos alkalmat nyújtanak. Az albizottság e felvilágosításokat tudomásul vévén, a nyugdíjaknál előirányzott költségnövekedést elfogadta. Az élelmezésre és felszerelésre vonatkozó czimekben előforduló különbözetek megvizsgálására egy szűkebb bizottság volt kiküldve. E czimekkel kapcsolatosan ismerteti Rakovszky előadó a fentebb említett két kérvényt és hangsúlyozza, hogy a hadsereg részére történő szállításoknál nagyobb mérvű decentralisatióra törekedjék a hadügyi kormányzat. A múlt évben a hadügyminiszter hozzájárult az albizottság ama véleményéhez és kilátásba helyezte, hogy a szerint, mint a létező szerződések az 1889., 1890. és 1891. esztendőkben lejárnak, igyekezni fog e nézeteknek érvényt szerezni. Ezúttal azonban 1888-ban még egy szerződés sem járván le, külön intézkedések nem tehetők. A mivel szemben előadó utal annak szükségességére, hogy már most adassék felvilágosítás az intézkedésekről, mivel a szerződések egy része már 1889-ben lejárván, ezen ügyet nem lehet az utolsó pillanatra halasztani. Mindenesetre szükségesnek véll, hogy ha most részletes felvilágosítások nem nyerhetők, még a jövő évi költségvetés tárgyalása előtt biztos adatokat nyerjünk a hadügyminisztérium által követendő eljárásról. Hegedűs kívánja, hogy a hadügyminisztérium jelentése arról, hogy mikép szándékozik a jövőben a szállításokat biztosítani, a szerződések lejártával concret alakban terjesztessék a bizottság elé, de addig is felhívandónak tartja a hadügyminisztérium figyelmét azon sikerre, melyet a hazai ipar elért, midőn a népfelkelési felszerelések beszerzéséről volt szó. Az eredmény teljesen kielégítő volt és igazolta, hogy a decentralisatio mellett is kellő módon lehet a hadsereget ellátni. Óhajtja, hogy a hadügyminiszter még a szerződések lejárta előtt és ugyanazon módon, melyet a honvédelmi miniszter alkalmazott, lehetővé tegye a kisiparosoknak, nevezetesen a magyar iparnak nagyobb mérvű részeltetését. A hadügyminiszter ezekre adott válaszában kijelenti, hogy a szállítás kérdése sokkal fontosabb és a hadsereg harczképessége tekintetéből is sokkal kényesebb, semhogy ezt incidentalizel el lehetne intézni, szívesen hozzájárul ahhoz, hogy a decentralisatio bizonyos mértékig keresztül vitessék, de túlságba vinni ezt nem lehet; oly nagy administrationál, mint a hadseregé, minden egyes kisebb szállítási mennyiségre külön-külön nem bocsátkozhatik alkudozásba. A közelmúlt idők bebizonyították annak helyességét, hogy a nagy consortiumok teljes garantiát és munkaképességet nyújtanak. Wahrmann Mór kifejti, hogy a kis iparnak és a magyar iparnak támogatása a fenálló szerződések keretén belül is lehetséges. Bylandt-Rheidt gr. hadügyminiszter ígéri, hogy amennyire a fennálló szerződések megengedik, igyekezni fog e kívánalmaknak eleget tenni. Beöthy Ákos ezen általános ígéretekkel nincs teljesen kielégítve. Tudnunk kell, hogy melyek azon határok, amelyeket a hadügyminiszter átléphetetleneknek tart és ha most nem is, legalább a jövőre nézve határozott képet óhajt nyerni a szállításoknál követendő rendszerről. Hegedűs Sándor nem kíván a szélsőségekbe bocsátkozni, de azzal szemben, hogy a közelmúlt idők a nagy consortiumok czélszerűségét bizonyították be, nyilatkozik arra, hogy ugyancsak a közelmúlt időben fényesen bebizonyult, hogy a nagyobb mérvű decentralisatio sem veszélyezteti a hadsereg ellátását, különben a kézműipart tekintve, a nagy vállalkozók is kénytelenek igénybe venni a kisiparost, a különbség csak az, hogy eddig az összes magyarországi és erdélyi ipar ignoráltatott, ma pedig az erdélyiek ipara és kereskedelme épen a monarchia nemzetközi politikája miatt szenved nagy károkat. Méltányos tehát, hogy legalább részben a belföldi fogyasztás útján pótoljuk őket. A fennálló szerződések lejárását nem lehet elvárni, mert elkésünk; már azoknak lejárta előtt kell követelnünk a hadügyminisztertől programmot, mely lehetővé teszi az országos ipar részeltetését és amely megszabja, mely határig tartja a hadügyminisztérium a decentralisatiót tehetőnek anélkül, hogy a hadsereg harczképessége szenvedjen. Az albizottság ezen felfogást magáévá tévén, határozati javaslatban állapodott meg, mely szerint a hadügyminisztérium felhivatik egyrészt arra, hogy már a fennálló szerződések keretén belül is odahasson a vállalkozóknál, hogy a kisipar nagyobb mértékben foglalkoztassák legalább a kézműárukban és amenynyiben egyes czikkek szerződésileg nincsenek lekötve, ezeknél már most is kellő figyelemmel legyen az ország iparára; másrészt pedig arra, hogy a jövő évben a delegatio elé kimerítő jelentést tegyen azon alapelvekről, melyek szerint jövőben a szállítási eljárást a decentralizatiónak megfelelőleg rendszeresíteni kívánja. Ezen határozati javaslattal együtt elintéztetett a brassói egyesület kérvénye, míg a magyar iparegyesület kérvénye a rendkívüli költségvetés megfelelő tételénél még külön is tárgyaltatni fog. Ezután Hegedűs Sándor, mint a szűkebb albizottság előadója terjeszti elő részletes és számadatokkal felszerelt jelentését az élelmezési czikkek költségvetéséről. A szűkebb albizottság által teljesített vizsgálat arra az eredményre vezetett, hogy az árak csökkenése folytán a költségvetésből további ötszázezer frt törülhető. Wahrmann Mór előadván azon indokokat, melyek a hadügyi kormányzatot ezen törlés ellenzésére bírják, szintén azon nézetének ad kifejezést, hogy a jelenlegi árak mellett ötszázezer forint veszély nélkül törülhető. Bylandt-Rheidt gr. hadügyminiszter arra hivatkozik, hogy a szűkebb albizottság azokat az adatokat veszi számba, melyek jelenleg esetleg olcsó árakat tanúsítanak, de azokon a vidékeken, hol még a szállítások nem biztosíttattak, kérdéses, vájjon ily olcsó árak elérhetők lesznek-e ? Továbbá a szükséglet nagy része még csak később lesz beszerezhető és szóló attól tart, hogy addig az árak újra emelkedni fognak. Nem szeretné, ha zárszámadásaiban túlkiadások fordulnának elő és azért legfölebb nyolczvan — százezer forint törlést tartaná megengedhetőnek. Beöthy Ákos a kisebb összeget véli a költségvetésbe felveendőnek és igy a nagyobb törlés mellett nyilatkozik. Ezzel szemben Tisza miniszterelnök mint magyar pénzügyminiszter megjegyzi, hogy mindig jobb előre tudni mire lesz szükség, mint meglepetéseknek és az utolsó pillanatban előálló szükségnek kitéve lenni. Rakovszky előadó kétszázötvenezer forint törlését indítványozza, mit az albizottság elfogad. A tárgyalás a holnap délelőtt tíz órakor tartandó ülésben fog folytattatni, amikor a rendes költségvetés egyes tételei és azután a rendkívüli szükséglet tárgyaltatik. A rendkívüli szükséglet első tételét az ismétlő fegyverek előirányzata képezi. Az ülés délután fél három órakor ért véget. * A magyar delegativ pénzügyi albizottsága ma ülést tartott. Az elnöki széket Harkányi Frigyes, az előadóit Szlávy Olivér foglalta el. Jelen voltak: a közös kormány részéről Kállay Béni közös pénzügyminiszter, Szentgyörgyi és Komarek udvari tanácsosok, Pongrácz gróf osztálytanácsos. A magyar kormány részéről: Tisza Kálmán miniszterelnök és Lukács László miniszteri tanácsos. — Szlávy előadó indokolta a közös pénzügyi költségvetést, melyet a számszékével együtt az albizottság vita nélkül elfogadott. A vámtételnél történt felszólalásra az előadó és jjUKac, megaarna a drukbdov. A jelentést holnap a kilencz órakor tartandó uieoval hitelesítik. Orosz üzelmek Bulgáriában/) n. A füzet, melyről egyszer már szólottunk, érdekes világosságot vet a mostani muszkabarát bolgár párt vezérembereire, Cankovra és Karavelovra is. Nem szólva többszörös és igen alapos a politikai nézetváltoztatásaikról, hogy hol mérsékelt, hol túlzó liberális, hol meg conservatív köpönyeg alatt keresték érdekeik biztosítását, csak az oroszokhoz való viszonyukra jellemző mozzanatokra akarjuk fölhívni a figyelmet. Mikor a hírhedt Hitrovo, mint Oroszország diplomatiai ügynöke, Sophiába érkezett, kezdetben tisztességesen viselte magát — a fejedelem mellé állott és a kormányon lévő conservativ bolgár politikai emberek ellen sem intrigált. Cankov akkor a liberális vezérférfiú szerepét játszotta és elkeseredve a fölött, hogy Hitrovo nem a conservativ minisztérium szétrobbantásán és Cankovnak a miniszterelnöki székbe való ültetésén kezdi bolgárországi működését, lapjában , a »Ternovska Constitutia«-ban a legpiszkosabb és legotrombább támadásokat irta Oroszország és Hitrovo ellen, azon nyargalva, hogy a bolgároknak teste-lelke annyira megunta és megutálta az oroszokat, hogy ezeknek a kezéből még az áldást sem fogadnák el. Hitrovo annyira dühbe jött Cankov kedveskedései miatt, hogy bebörtönöztetését követelte a bolgár kormánytól s az affairet csak a fejedelem személyes közbelépése tudta elsimítani. Hanem Cankov hazafias fölháborodása nem tartott sokáig. Hitrovo ugyanis csakhamar belátta, hogy piszkos üzelmeiben nem számíthat támogatásra a conservativ párt és a conservatív miniszterek részéről, akik mindig a legerélyesebben védelmezték Bolgárország jogos érdekeit, a koteria kizsákmányoló törekvéseivel szemben. Szakított tehát addigi lejális magatartásával és közeledett a liberálisokhoz, akik tárt karokkal fogadták, így megbékült Cankov is az általa »annyira utált« Oroszországgal, mert kilátása lehetett, hogy Hitrovo majd hatalomra segíti. Karavelovnak is érdekes kalandja akadt az oroszokkal, kiknek hű támasza volt mindig, mert együtt csinálták az aknákat a koteria érdekében. 1884. szeptember havában, a vakarel-caribrodi vasút árlejtésénél, a Goubonine-féle muszka consortium helyett, a hirtelen alakult Grossev bolgár társaság nyerte el a munkálatokat. Másnap Karavelov, annak tudatában, hogy ő elkövetett mindent az oroszok javára, nyugodtan ment fel az orosz agenziára,hogy ott közölje a kellemetlen eredményt. Kojander, az akkori sophiai orosz ügynök azonban nem respectálta Karavelovban a hű szövetségest, hanem egyszerűen kidobatta az ajtón, mikor meghallotta a rossz hírt. Hanent ez Karavelovot perczig sem feszélyezte, és Cankovval szövetségben, tovább szolgálta a muszka üzelmeket. A vakarel-caribrodi vasútra hirdetett árlejtés eredménye ütötte be a hordó fenekét, hogy ezt a kevéssé politikus, de annál találóbb kifejezést használjuk. Az oroszok valósággal maniacusan csüngtek a bolgár nemzeti bank concessióján és a vasúti terveken ; mint a füzet szerzője a bolgár kérdés kifejlődését, és abban az oroszok közreműködését összefüggőleg elmondja, úgy látjuk, hogy a sophiai orosz diplomáciai ügyvivők, Davydov és Arseniev urak kivételével, Coumanytól Kojanderig, a Bolgárországba miniszterekül odaküldött orosz tábornokok és polgári egyének egész bulgáriai szereplése, valamint az ő közreműködésükkel a Bolgárországot illető egész orosz politika. 1879-től 1886-ig a körül forgott, arra törekedett, hogy biztosítsa a koteria érdekeit a banknál és a vasutaknál, és a szerint változtatta irányait és hangulatait, amint a bankra és a vasutakra vonatkozó kilátások kedvezőek, vagy kedvezőtlenek voltak. Kétségbeesett szívóssággal kapaszkodtak bele ezekbe a tervekbe, melyeknek sikere egyértelmű lett volna Bulgária kiszipolyozásával. Mikor a bank terve kisiklani látszott kezükből, akkor teljes erejükkel a vasutakra vetették magukat. A sophiaruszcsuki vasút eszméjét a sobranje elvetvén, azonnal a sophia-sistovai vasút tervével állottak elő, mikor ez is elbukott, a caribrod-sophia-vakareli összekötő vasút munkálataira pályáztak, megengedett és főképen meg nem engedett utakon s eszközökkel. Mikor a czaribrod-sophia-vakareli vasúttól is elestek és ezzel szétfoszlott minden reményük, hogy Bulgáriából a maguk részére aranybányát csinálhassanak, akkor kitört dühük teljes erővel. Ámbár Sándor fejedelem — a füzet szerzője szerint — minden tőle telhetőt elkövetett az orosz törekvések javára, Rojander sophiai orosz ügyvivő mégis azonnal a koteria utolsó kudar c) Les causes occultes de la quéstion bulgare. Paris. Paul Ollendorff Editeur. 1887. (L. a »Nemzet« nov. 1. számát.) cza után kiadta a jelszót, hogy Sándort, ezt a méltatlan fejedelmét Bulgáriának, meg kell fosztani trónjától. Kojander rendeletére és vezetése alatt a bulgáriai összes orosz consulok rendszeres hajszát kezdtek Sándor fejedelem ellen. És minderről tudomással bírtak Cankov és Karavelov, az előbbi akkor miniszter, az utóbbi miniszterelnök, amint látszik, anélkül, hogy bármit is tettek volna a veszedelem elhárítására. Elsősorban a keletruméliai unionista mozgalmat akarták fölhasználni Sándor fejedelem megbuktatására. Ezért Csicsakov ezredes, a filipopoli orosz főconsulatus katonai attachéja, siettette és rendszeresen szervezte a filipopoli puncsot. Mikor látták, hogy Kelet-Rumélia és Bulgária egyesítése nemhogy el nem söpörte a Sánor fejedelem trónk+l-nom még inkább megerősítette azt, a szerb-bolgár torzsalkodásokba vetették reményüket, és mindent elkövettek, hogy a két szomszéd országnak egymáshoz való viszonyát elmérgesítsék. A háború csakugyan kitört , de az oroszok terveire ez is balul ütött ki. Sándor fejedelem babérkoszorúzottan tért vissza a harczmezőről, ujjongó fővárosába. Ekkor Bogdanov, a sophiai orosz ügynökség vezetője és Sakarov ezredes katonai attadhé kieszelték azt a gyalázatos tervet, melynek 1886. aug. 21-én, Sándor fejedelem végre csakugyan áldozatul esett. A füzet szerzője szerint Bogdanov Canov, Nikoforov és Karavelov segítségével csináltatta meg az összeesküvést, melynek czéljaira másfél millió rubelt tett folyóvá. A koteria így megboszulta magát Sándor fejedelmen, de piszkos üzelmeivel elveszítette Oroszország részére Bulgáriát, melynek háláját II. Sándor czár, az oroszoknak pazarul kiontott vérével megvásárolhatta ugyan, de nem biztosíthatta a bolgárok rokonszenvét a koteria hitvány üzelmeivel szemben. SZOKOLAY KORNÉL: IBIENS.IF’CII.IX Budapest, nov. 7. (A jövő 1888. évi ujonczállitás.) Az 1888-ik évi ujonczállitásra vonatkozólag Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter, mint a »Hök« jelenti körrendeletet intézett az összes törvényhatóságokhoz, az előleges munkálatok, illetve az összes ujonczok mielőbbi összeiratására. A kivételes 4-ik korosztály felhívása iránt a miniszter még nem intézkedett véglegesen, de valószínű, hogy a 2., 5., 6., 12., 23., 26., 31., 33., 34., 37., 38., 39., 43., 44., 46., 48., 51. 60., 61., 63., 64., 65., 66., 67., 68., 71., 76., 82., 83., 85. és 101. számú hadkiegészítési kerületeket, illetőleg Horvát-Szlavónországban a 10., 53., 70., 78., 79. 96. számúakat fogják ismét felhívni, mint amelyek tavaly a kellő számú ujonczot nem bírták kiszolgáltatni. Ezeken kívül a miniszter mindamaz ujoncz- és póttartaléki jutalékokban elrendelte az összeírást, amelyekben hátralék mutatkozott. A hadkötelesekről szóló részletes kimutatások, valamint az utazási és működési tervezetek, ugyancsak a sorozóbizottságok polgári elnökei és többi polgári tagjainak nevei, a jövő évi január hó 15-éig terjesztendők fel a miniszterhez, míg a távollevő hadkötelesek kipuhatolása és a teljesen ismeretlenek iránti vizsgálatok eszközlése czéljából évenként szervezendő községi bizottságok megalakulásáról és működésük eredményéről február végéig kell a szokásos jelentéseket felterjeszteni. Kassa, október 29. (Cu 1t ur mozgalmak.) [Eredeti tudósítás.] A választási mérkőzés utóhangjai már elnémultak, a szenvedélyeskedés helyére a komoly munkálkodás lépett, mely ez idő szerint több alkotás létrehozását terveli. Legfontosabb ezek közül a Cultur-egyesület, mely Komáromy László, kir. tanácsos, a megye érdemes alispánjának vezetése mellett, legközelebb megkezdi üdvös tevékenységét. Eddigelé a részvét oly nagy, hogy a legszebb jövővel kecsegtethetni, ezen új és rég nélkülözött egyesületet. Idegen ajkú községeink hazafias érzületét legszebben jellemzi az, hogy tömegesen lépnek az alapító tagok sorába. Vájjon magyarságunk távol maradásával fogja-e jelét adni annak az országszerte ismeretes közönynek, amelylyel éppen ezen, a magyarosodást felkaroló mozgalom iránt eddigelé viselkedik? Intelligenciánk és derék tisztviselőink közrehatásával talán elérhető lesz az, hogy megyénk összes községei tömörüljenek, az újonnan keletkező egyesület körül. Hisz éppen városunk és megyénk volt az régebben, amely a nemzeti érzület fölkeltése és terjesztése érdekében a legelső nagyobb szabású alkotást létesítő: az állandó magyar színházat. Amidőn a culturcongressuson az előadók egyike a nagyközönséget a magyar színészet pártolására hívta fel, azzal a nagy jelentőségű enunzióval indokolta meg javaslatát, hogyha a fővárosi színház valamiképen eltűnnék, széles e hazában nem volna hely, ahonnét azt pótolni lehetne. Pedig régebben bizony Kassáról került ki nem egy jelese a nemzeti színháznak! És ez idő szerint valóban így állanának a viszonyok? Hál’ isten, az előadó úr, pessimismusával ,túllőtt a czélon. Van még néhány színházunk, amelyben jeles erőket találhatni, de a közönség bizony gyenge pártolásban részesíti és ezért a kérdéses felhívás még itt minálunk sem lesz fölösleges. Jakab, színtársulatával, anyagi gondokkal küzd ezen évadban és attól lehet tartani, hogyha a színügyi bizottság nagyobb subventiót nem nyújt, a telet alig fogja kibírni. Pedig társulata megérdemelné, hogy a balsiker esélyeitől megkíméltessék. A régi színházi épület tűzbiztonságáról, az aesthetika rovására, gondoskodva van, most csak az a kívánatos, hogy műveit közönségünk lelkesedése, ambitiójához híven, mielőbb tömeges látogatásának adja jelét. A színház és iskola, a magyar cultura nemes terjesztői. És itt örömmel kell kiemelnünk, hogy tanintézeteink, nemes hivatásuknak mindenkor a legnagyobb odaadással törekednek megfelelni. Szellemi niveausok folyton emelkedik, de anyagi ellátásuk sok tekintetben hiányos; különösen a helyiségek nem felelnek meg az egészségtan követelményeinek. Ilyen kifogásolt intézet volt az Orsolya-zárda képezdéje is. Nemrégiben még egyetlen egy nedves és szűk tanterem állott ezen