Nemzet, 1888. január (7. évfolyam, 1918-1948. szám)
1888-01-14 / 1931. szám
a biztos tudatban, úgy igazságügyünk mint a főváros érdekei szempontjából csak üdvözölhetjük ez építkezést. Budapest, jan. 13. (Az új fegyverek és a fegyvergyakorlatok.) Ma tárgyalta a képviselőház véderő bizottsága a tartalékosok hét napra való behívásáról szóló törvényjavaslatot és elismeréssel constatáljuk, hogy az e körül kifejlődött vitában a bizottság egy tagja sem foglalt állást annak szükségessége ellen, hogy az új fegyver használatában való gyakorlottság megszerzése czéljából a tartalékosok hét napi fegyvergyakorlatra külön behívhatók legyenek. A javaslat első hírére rámutattunk, hogy kétségtelenül újabb terhes áldozat az, amit e czímen az ország hadköteles polgáraira róni kénytelen a törvényhozás , de egyúttal kiemeltük, hogy mi e javaslatban háborútüntetést egyáltalán nem látunk, s azt az új fegyverkezés egyszerű, de kikerülhetlen következményének tekintjük. A bizottság mai tárgyalásán hallottak után csak ismételhetjük az akkor mondottakat, s azon reményünknek adunk kifejezést, hogy e javaslat is hozzá fog járulni harczképességünk fokozásához. A bizottságban vitát csak az keltett, hogy Bolgár Ferencz úgy kívánta a javaslatot formulázni, hogy az ne praejudicáljon annak az eshetőségnek, ha tán az újabb Mannlicher-fegyverek nem bizonyulnának be czélszerűeknek, s helyettük más fegyvert kellene választani, de a bizottság változatlanul fogadta el a javaslat erre vonatkozó részeit. A tárgyalásról mellékletünkön közöljük a tudósítást. Budapest, jan. 13. (Juli 1á 1ó román lap.) Fáklyászenével, ünnepi lakomával, zeneestélylyel, dictiókkal ülték meg Brassóban az ott román nyelven megjelenő »Gazeta Transilvaniei» czímű napilap ötven éves fennállásának jubileumát. Tudomást veszünk e tényről, mert több tekintetben figyelmet érdemel. A brassói román lap félszázados jubileumának ténye elsősorban is: ecclatans cáfolata sok igaztalan vádnak, melyek oly gyakran emelkedtek ellenünk a nemzetiségi sajtó s épen a jubiláló román újság hasábjairól is. Mert ha Magyarországon egy román lap fennállásának félszázados jubileumát ünnepelheti, ez okvetetlenül bizonyít annyit legalább, hogy az a sokat szidott és rágalmazott »zsarnoki magyar uralom« éppen nem gátolja a hazai nem magyarajku népfajok s ez esetben a románok közmivelődését. Sőt látjuk, hogy az a »magyar« sajtószabadság igen termékeny talajú melegágya a nemzetiségi sajtónak, s tudvalevő, hogy a sajtóviszonyok ugyszólva hőmérői a közművelődési állapotoknak is általában. Éppen azon rendszer alatt, melylyel szemben a hazai román intelligentia egy jelentékeny része főleg a királyhágón túli részekben a legellenségesebb alkotmányos és hazafias szempontból a legtarthatatlanabb álláspontot foglalta el az utolsó húsz év alatt, mondjuk, épen az újabb alkotmányos korszakban, melyet szeretnek exclusiv »magyar« jellegűnek s a nem magyar népfajok egyedi fejlődésére vészhozónak hirdetni, — mutat fel a hazai román sajtó aránylag roppant nagy gyarapodást. Mert míg 1867-ben, tehát — mint ők mondják — az újabb alkotmányos »magyar nera« első évében a hazai román lapok és folyóiratok száma csak 6 volt, e szám a két decennium alatt27-re szaporodott, ami 450 százaléknyigyarapodásnak felel meg. Ami csak úgy volt lehetséges, hogy míg a sajtótörvény kedvezett magának a román sajtónak, az országos kormányzat szelleme, iránya és tényei kedveztek a közművelődési érdekeknek, azaz tetemesen fölszaporították az olvasni tudó és vágyó emberek, ez esetben a román intelligentia számát. Minden, még oly hangos módnál hangosabban szólnak és cáfolnak e tények. Azért csak jubiláljanak Brassóban. Mi ennek örvendünk, — mert a félszázados fennállás mellett, akaratlanul bár, ugyanolyan tartamú vádaskodások cáfolatát is jubilálják — önmaguk. Budapest, jan. 13. (A ma gy a r a ranyjáradék.) Egy bécsi lap mai megjegyzése,hogy a magyar aranyjáradék alantas árfolyama Londonban nyilván magyar aranyjáradék bizományszerű eladására vezethető vissza, a Bud. Corr. jelentése szerint minden tényleges alapot nélkülöz. A magyar hitelbank nem lett megbízva járadéki kötvények bizományszerű eladásával , legkevésbbé lehet azonban aranyjáradék eladásáról szó. Budapest, jan. 13. (Pestvármegye közigazgatási bizottságának havi ülése.) Pestmegye közigazgatási bizottsága tegnap d. e. rendes havi ülését tartotta, Szapáry István gróf főispán elnöklete mellett. Elsősorban Földváry Mihály alispán tette meg a belügyminisztérium ügykörét érintő fél éves jelentését, amelyből fölemlítjük a következőket: A népesedési mozgalom a múlt év második feléből 15,445 születést és 11,525 halálozást tüntet föl; e szerint a megye népessége a múlt év második felében 3920 lélekkel szaporodott. A közegészségi viszonyok az I. félévhez viszonyítva, általában véve kedvezőknek mondhatók. A himlőoltás a törvényhatóság egész területén kellő szorgalommal és sikerrel foganatosíttatott. Orvosrendőri bonczolást 88 esetben teljesítettek. A megye területén dajkaságban levő gyermekek létszáma 1428 volt, ezekből az év második felében visszavettek 267-et, meghalt 155, maradt az év végével dajkaságban 1006 gyermek. A személy- és vagyonbiztosság általán véve megnyugtató volt. A megye területén az elmúlt év második felében 82 öngyilkosság és 75 véletlen szerencsétlenség által okozott haláleset fordult elő. — Pestmegye árvapénztárának állása az 1887. év TI-ik felében a következő volt: maradvány az 1887. év decz. 31-kén készpénzben 2041 forint 09 krajczár, betétkönyvben 1.253.977 forint 12 krajczár, értékpapírokban 148,079 forint 5 krajczár, ékszerekben 8579 frt 58 kr, magánkötvényekben 197,470 frt 26 kr, összesen 1,609,947 frt 55 kr. A letét (árva) pénztárban maradt decz 31-ikén : készpénzben 2,814 frt 51 kr, betétkönyvekben 129,519 frt 61 kr, értékpapírokban 12,317 frt, ékszerekben 1091 frt 90 kir, magánkötvényekben 1100 frt, összesen 146,843 frt2 kr. — A kir. adófelügyelő jelentése a következő főbb adatokat tartalmazza. 1887. decz. hó 31-ikéig 4.177,080 frt 921/akrnyi adóhátralék mutatkozott; ezzel szemben befizettek összesen 3.697,810 frt 40*/g krt, tehát a jelenlegi hátralék 479,270 frt 52 kr. Ez eredmény a m. évi november hava végéig terjedő időszakhoz képest 100,136 frt 94 krral kedvezőbb, a múlt havi eredmény pedig, a múlt év hasonló havához képest 43,122 frt krral kedvezőbb s igy az év lefolyt szakában elért eredmény 143,259 frt SCJ/s krral kedvezőbbnek mutatkozik. A hadmentességi díjban a behajtandó hátralék 178,827 frt 93 kr, ezzel szemben befizettek 95,477 frt 68 krt, tehát a jelenlegi hátralék 83,350 frt 25 kr. Ez eredmény az 1887. év november hava végéig terjedő időszakhoz képest 8178 frt 43 krral kedvezőtlenebb, a múlt havi eredmény 1691 frt 45 krral kedvezőbb, az év eddig lefolyt időszakában elért eredmény tehát 6486 frt 98 krral kedvezőtlenebb. Az elmúlt hóban a befizetés hanyatlott a czeglédi, gödöllői, kalocsai és kecskeméti adókerületekben, ellenben emelkedett a budai, kis kőrösi, kunszt-miklósi, monori, nagykátai, soroksári és váczi adókerületekben. A szőllődézsmaváltság, bélyeg-és jogilleték, úgyszintén a fogyasztási adók kielégítőleg folytak be. A megyei kir. tanfelügyelő, Tóth József, a Majsa, Halas és Szi László körüli tanyák iskoláit vette szigorú bírálat alá, amelyekben kiszolgált katonák, megélni nem tudó bukott mesteremberek, elcsapott falusi jegyzők s eféle problematicus existentiák »tanítják« a gyermekeket, amely tanítás azonban sokkal károsabban hat azok fogékony lelkére, mintha minden tanítás nélkül növekednének föl. A tanfelügyelő e tekintetben sürgős intézkedést kér, óhajtván a népnevelés ügyében, hogy ama tanítók mielőbb eltiltassanak üzelmeiktől. A közigazgatási bizottság megbízta a tanfelügyelőt, hogy adatait összegyűjtve, a jövő közigazgatási bizottsághoz nyújtson be egy a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez e tárgyban intézendő kérvényt. A folytatólag délután tartott ülésen az 1876: VI. t. ez. 38. §-a értelmében a kir. törvényszékek börtöneinek s a kir. járásbíróságok fogházainak megvizsgálására börtönvizsgáló tagokat az 1888. évre kiküldettek a következők: A pestvidéki kir. törvényszék börtöneinek vizsgálatára : Földváry Mihály alispán, Szivák Imre dr., Prónay Dezső dr. és Bellaagh Imre ; a kalocsai kir. törvényszék börtönei megvizsgálására: Horváth Ignácz és Gajáry Ödön. A küldöttségek elnöke a főispán, akadályoztatása esetén az alispán ; a küldöttségek tagjai továbbá az illetékes kir. ügyészek és Hirkó László dr., megyei tiszti főorvos. A járásbirósági fogházak vizsgálatára kiküldetnek a következők : a kalocsaihoz: Horváth Ignácz és Gajáry Ödön ;a duna-vecsei és kun-szent-miklósihoz : Földváry József; a monorihoz: Teleki József gr. ; a nagy-kör ősihez: Beretvás János; a czeglédi hoz: Benedikty Gyula ; a nagy-kátaihoz: Gulner Gyula; a gödöllői- és váczihoz: Bossányi László ; a szentendreihez és pestvidékihez: Boross Pál; az ócsaihoz : id. Kógl István ; a ráczkeveihez: Bóth Ignácz ; a halasihoz: vári Szabó István ; a félegyházaihoz: Szivák Imre dr. A bűntettekről és vétségekről szóló 1878. évi V. t.cz. 48. §-ában említett felügyelő bizottságok az 1888-ik évre a következőkép alakíttattak meg :a pestvidéki kir. törvényszék területén működendő felügyelő bizottság tagjai: Bossányi László és Prónay Dezső br., póttag : Bellaagh Imre ;a kalocsai kir. törvényszékhez: Horváth Ignácz és Gajáry Ödön. — A fegyelmi választmány az 1888-ik év tartamára a következőkép alakíttatott meg: rendes tagok: Bossányi László és Rudnyánszky Ferencz, mint a közigazg. bizottság választott tagjai, Leypold Kornél, kir. adófelügyelő és Tóth József, kir. tanfelügyelő, mint a bizottság hivatal szerinti tagjai ; póttagok: Prónay Dezső dr., választott közig. biz. tag és Beischl Károly, a megyei kir. államépitészeti hivatal főnöke. — A gyámhatósági és gondnoksági ügyekben a közigazg. bizottsághoz, mint föllebbviteli hatósághoz terjesztendő föllebbezések elbírálására hivatott bizottság a következőleg alakíttatott meg: a főispán kinevezte: Prónay Dezső és Rudnyánszky Ferenczet rendes tagokká s Bossányi Lászlót póttaggá ; a közigazg. bizottság rendes tagokul választotta : Gulner Gyulát és Szivák Imre dr.-t, póttaggá : ifj. Hajós Józsefet, Földváry Mihály alispán és Ilkey Sándor főjegyző e küldöttségnek hivatalból és szavazattal biró tagjai. Dalmady Győző, árvaszéki elnök és Bellaagh Imre, tiszti főügyész, a küldöttségnek szintén hivatalból, de szavazat nélküli tagjai. Eger, jan. 11. (A viszonyok Hevesben. A főispán toastja.) [Saját levelezőnktől.] Általános megbeszélés tárgyát képezi városunkban az a felköszöntés, melyet gr. Keglevich Béla, megyénk főispánja, e hó 6-án elmondott, mikor meghiván magához a közigazgatási bizottság összes tagjait, jelezte az irányt, melyet — tekintettel a közelben és távolban lefolyt eseményekre — követendőnek tart. Megyénkben a párt- és társadalmi viszonyokat meglehetősen felforgatták az elmúlt év eseményei; de hogy az akkor keltett hangulat nem helyrehozhatlan, s hogy, ha mindkét tényező jóakaratot mutat, a pártharczok elmúltával egyesítni lehet a közügyek neutrális terén megyénk összes tényezőit, erre tanúság volt e főispáni ebéd, melyre a közigazgatási bizottság összes tagjai — két távollevő kivételével — mind megjelentek s a fogadtatás, melyben azon a főispán előzékeny szavai részesültek. A főispán körülbelül a következőket mondta: »Világszerte szokás, hogy az ó-esztendő letűntével szívesen foglalkozunk úgy az elmúlt év eseményeivel, valamint a jövendővel mozgalmas időben háttérbe szorulnak a kisebb családi és helyi körülmények és mindenki feszült figyelemmel lesi, tárgyalja a bekövetkezhető nagyobb eseményeket, melyek esetleg nemzetek sorsa felett lesznek hivatva dönteni. Béke lesz-e ? vagy háború 1888-ban, nemcsak bennünket magyarokat, de összes Európát feszült aggodalomban tartja és habár barátságos együttlétünk kedélyesebb eszmecserére utal, mégsem vagyok képes elzárkózni azon jövendő elől, mely aggodalom és remény váltakozó érzetével tölti el keblünket. A magyar miniszterelnök újévi nyilatkozata adta tudtára Európának, hogy ez idő szerint inkább béke, mint háború esélye forog fenn, és alapos reményét fejezte ki, hogy a háború elkerülhető lesz, de ennél többet ő sem mondhatott. Háttérbe szorul tehát minden, mi egy nemzet érdekében ennél kisebb fontossággal bír. Mindezek daczára visszatérek az elmúlt esztendő némely eseményeire, melyek itt, Heves megyében folytak le, megemlékezem róluk pedig azért, mert a komor jövőt figyelembe véve, szükségesnek tartom a múltak felemlítését. Az 1887. évi választások nálunk is megteremtették a kemény küzdelmet , a pártok élesen, minden erőt megfeszítve álltak egymással szemközt, mindkét táborban maradt fel oly keserűség, melyet a lefolyt rövid idő, mint láttam, nem volt még képes jótékony hatásával végleg elsimítani, miért is a komor jövőbe tekintve és figyelembe véve egy háború esélyeit, nem tudok ellentállni magyar érzületem parancsszavának és igy szólok hozzátok: meglehet, tisztelt barátaim, hogy daczára a magyar kormányelnök újévi olajágának, oly előre nem látható európai bonyodalmak keletkezhetnek, melyek a legbölcsebb államférfiak erőlködését meghiúsítva, háborúra vezetnek. Ne felejtsük, hogy ily eshetőséggel szemben nem szabad a magyarnak ketté válva lenni, hanem egy legyen a hazaszeretet hatalmas érzetében; és miután meg vagyok győződve, hogy szűkebb hazánkban, Heves megyében, a főispántól kezdve mindenki így érez és ehhez képest fog cselekedni, büszke öntudattal tölti el lelkemet, hogy én állok ezen megye élén, a mely megye hazánk és a trón megvédése körül az elsőséget senkinek átengedni nem fogja s azért óhajtanám, hogy bár alkotmányos élet pártmozgalom nélkül nem képzelhető, az éles párttusák rendes medrükbe térjenek vissza és legkisebb akadály se maradjon fenn azon egyetértés elérésére, mely a veszély bekövetkeztével bennünket erőssé, hatalmassá és áldozatkészszé tesz. Engedje a magyarok Istene, hogy a zord idő érintetlenül hagyja az új év olajágát, és hogy mi itthon szintén szakíthassunk abból egy kis gályát, amelynek symboluma vezéreljen bennünket hivatalos működésünkben, és szűkebb hazánknak, Heves megyének felvirágozását előmozdíthassuk. És most fogadjátok köszönetemet, hogy baráti felkérésemnek engedve, itt megjelentetek és alkalmat nyújtottatok elmondanom azt, mit szívemben hordoztam, poharamat reátok ürítve, kérem további támogatástokat, végül pedig felemlítem, hogy ha itt bizalmas körben elmondott szavaim, netalán nyilvánosságra kerülnének, félreértés kikerülése végett kijelentem, hogy nem kardcsörtetési viszketeg szólott belőlem, de visszatükrözni kívántam azon benső érzelemnek szavakban való kifejezését, mely tudom, minden magyar emberben él, hogy megvédeni kész mindhalálig hazáját, ha arra a körülmények által kényszerítve lesz.« Erre Zalár József megyei főjegyző, ékes szavait a főispán azon kijelentéséhez fűzve, »hogy alkotmányos élet párt-mozgalom nélkül nem képzelhető« kijelenti, hogy az alkotmányos alapnak két feltétele van: először a többség akaratának, szabad folyást engedve, tiszteletben tartása, másrészt a többségnek méltányossága a kisebbséggel szemben ; erősen hiszi hogy az elmondottak után a béke itthon helyre áll szerinte talán már ma helyre állt; poharát a főispánra ülite.« Hogy a főispán kezdeményezése mennyire megfelel a helyzet követelményeinek, mutatja az, hogy azt nem csupán városunk és megyénk minden körében a legrokonszenvesb hangon tárgyalják, hanem az is, hogy a helyi sajtó egyhangúlag helyesli. A párton kívül álló »Eger és vidéke« örömét fejezi ki e lépés megtörténte felett, az ellenzéki »Eger« pedig szintén igen rokonszenvesen ír róla. »Gr. Keglevich Béla — írja ez a lap, a hagyományos traditiók embere. Mint ilyen szereti Heves vármegyét, melynek szintén vannak családi nevével szorosan összefüggő traditiói. Amit szeretünk, azt úgy szeretjük, amint van, tehát gr. Keglevich is úgy szereti ezt a megyét, amint van. A főispán a vármegyét úgy, amint van, nem szeretheti mert a megye ellenzéki, a főispán pedig a kormány személyesítője. A főispán és gr. Keglevich egy személy. Megvan tehát lelkében a küzdelem a traditionális hajlam és kötelességérzet között. A megye többségének, mely erős ellenzéki olyasmi is roszul esett gr. Keglevichtől, mit más, idegen nevű főispánnak nem is imputált volna. Innen a szenvedélyesség, mely kényelmetlen állapotot teremtett. Gr. Keglevichet, ki családias otthonosságban érezhetné e megyében magát, feszélyezi ezen állapot azon tudat, pedig, hogy a jelen helyzet a megye érdekeire hátrányos, bántja, mert részben ő idézte ezen állapotot elő, amennyiben pártja embereinek többet engedett meg, mint kellett volna. — Ő egyetértést óhajt, ezt hangsúlyozta beszédében leginkább, és mint a hatalom hatalmas embere, kinek az első lépést megtenni nem derogál, nyújtja a béke, az egyetértés olajágát. — Zalárral tartunk, s vele egyetértve, üdvözöljük a főispán e törekvését.« A megyei elemek közt igy megindult közeledési processust figyelemmel fogjuk kisérni, s mert sikerét óhajtjuk ; nem teszünk megjegyzést e közölt vélemény azon részére sem, mely a múltra vonatkozólag vádat — szerintünk igaztalan vádat — tartalmaz; s hiszszük, hogy a jövőben ily vádaskodás sem fogja akadályozni azt, amit úgy látszik minden tényező akar az eltérő nézetek daczára: a közérdek szolgálatában jóakaró összeműködést. D. Budapest, jan. 13. (A »Post« czikke.) A berlini »Post« tegnapi czikke, melyet táviratilag kivonatban ismertettünk, az osztrák-magyar monarchia véderejéről szól és többek között megjegyzi, hogy a honvédség és a népfelkelők nem állanak a király feltétlen rendelkezése alatt és így támadó háború esetén nem vehetők számításba, továbbá, hogy a honvédség nem is teljesen megfelelő. E téves állítások ellenében a »Bud. Corr.« arra utal, hogy a törvény, különösen az 1868-diki 41. törvénycikk 3. §-a értelmében határozottan jogában áll nemcsak a honvédhadsereg bármikori behivása és mozgósítása, hanem — a kormány felelőssége alatt — azt az ország határain túl is fölhasználhatja, bár a törvényhozás utólagos jóváhagyása kikérendő. Ha a »Post« e határozatot mint megszorító intézkedésnek veszi, akkor fogalma sincs a magyar országgyűlés hazafiasságáról és áldozatkészségéről. Ami továbbá a honvédhadsereg képességét illeti, az utolsó évek nagy hadgyakorlatai, különösen az utolsó erdélyi őszi gyakorlatok bebizonyították, hogy a honvédlovasság teljesen egyenrangú a közös hadsereg lovasságával és hogy a honvédgyalogság — kivéve a trainirozás alig észrevehetően kisebb fokát — szinte nem áll az állandó hadsereg csapatai mögött, daczára annak, hogy a honvédcsapatok kiképezése aránytalanul kisebb pénz- és időbeli áldozatokba került. Budapest, jan. 13. (Orosz-Lengyelország állapota.) A »National Ztg.ve he 9-ről keltezve a Visztula vidékéről igen sok érdekes adatokat tartalmazó levelet közöl, melynek vége így hangzik: Ami a katonai helyzetet illeti, az itt a Visztula vidékén nagyjában olyan, mint már tíz év óta, csak a határon levő lovasságot szaporították lényegesen. Külsőleg legalább nem sok változás észlelhető. De a tisztek nagyon harcziasan beszélnek; szerintük a háború bizonyos. Támadó háborúról, az igaz, nincs szó. Hogy az itt levő katonai erőkkel nem lehet betörni Németországba, senki sem ringatja magát illuziókban. Nem hiszik, hogy az erődítmények kiállják az új tüzérségi romboló eszközöket. Attól tartanak, hogy a várakat rosszul építették. Ha az erősségek nem felelnek meg a hozzájuk kötött várakozásoknak akkor az összes csapatelhelyezés Lengyelországban eltévesztett dolog. Épp ott kényszerülhetne ütközetre az orosz haderő, ahol az a leggyengébb és ahol az ellenfél a legerősebb: a határon. Budapest, jan. 13. (Orosz lapok a helyzetiből.) A »St. Petersburgskija Vjedomosti« örül ugyan a békés híreknek, de nem bízik bennük. »Azt hiszszük — úgymond — hogy amíg a bolgár bonyodalmat előidéző körülmények és feltételek fennállanak, addig a bolgár ügyek elintézése sem várható. Nem hihetjük, hogy Oroszországnak egy győzelmes háború nélkül megengedjék, hogy a Balkánfélszigeten előbbeni positióját elfoglalja. A körülmények ama végzetes összetorlódásában, a melyben Bulgária a hosszú láncznak csak egy szeme csupán, látjuk mi az okot, mely nem engedi meg Oroszországnak, hogy a különböző oldalról eredő békés nyilatkozatok daczára megnyugvást érezzen. Ha a bolgár bonyodalomnak ránk nézve kedvező megoldása bekövetkezik, ez mindenesetre jó jel volna arra nézve, hogy Oroszország Európa szemében még nem esett ki a fenyegető rém szerepéből, amelyet harczra hívni ki nem igen bátorságos dolog.« A »Novoje Vremja« is bizalmatlankodik, de azért nagyon merész feltételekről álmodozik. Czikkét így végzi: A Coburg eltávolítására vonatkozó collectív rendszabályokat illető tárgyalások nem kezdhetők meg előbb, amíg Oroszország teljes bizonyossággal nem tudja, hogy mit szándékozik tenni Ausztria-Magyarország, ha egyszer a bitorló fejedelem odahagyta Bulgáriát. Az ismert orosz programmal meg nem egyező ideiglenes rendet, az orosz kormány hihetőleg semmi szín alatt sem fogadja el. Nemcsak Coburg herczegnek, hanem híveinek és társainak is le kell tűnniök a politikai szintérről. Bulgária kormányzásának ideiglenesen olyan férfiak kezébe kell kerülnie, kik Pétervárott nem keltenek bizalmatlanságot. A bolgár trónra való kijelölés kérdése szintén ilyen értelemben döntendő el. A mostani viszonyok közepett bármily megegyezés csak úgy képzelhető, ha elegendő kezesség adatik arra nézve, hogy Bulgáriában semmiféle kellemetlen meglepetés sem vár reánk. Minthogy ez ideig ilyen kezességről még szó sincs, s minden arra vonatkozik csupán, hogy a bécsi kormány magatartásában valamicskét változtatott Ferdinand herczegnek Bulgáriában való további tartózkodását illetőleg, nem kell nagyon sietni az optimistikus következtetésekkel, hanem valamivel kevésbbé izgatott hangulatban mint eddig, be kell várni az események folyását.« Budapest, jan. 13. (Európai avagy localisált lesz-e a jövő háború.) A londoni »Economist« a háború eshetőségéről a következő érdekes fejtegetést közli: Nyilvánvaló az a lehetőség, hogy ha ki fog is törni a háború, azért még nem lesz általános európai háború. Eddig ezzel az eszmével sehogy sem tudtak megbarátkozni. Biztosra vették, hogy amikor teljes felfegyverkezésben annyira készen állanak a nemzetek, az első puskalövésre harczba fog menni valamennyi s tán csak Angolország egymaga nem vonatik be az aktív műveletekbe. Azt tartották, hogy Ausztria-Magyarország és Oroszország fogják legelőször megkezdeni a háborút, de Németországnak be kell majd avatkoznia, s akkor Francziaország is megragadja az alkalmat, szintúgy Olaszország is, és így egész Európa a pusztítás színtere lesz. Nagyon valószínű, hogy ez a feltevés helyes is, ámde most az a hit kezd elterjedni, hogy ez az elmélet mégis nagyon is könnyen lett elfogadva. A jelen helyzetben mi sem oly meglepő, mint Francziaország látszólagos nyugalma. Abban a véleményben voltak, hogy ez a nyughatatlan nép nem csak türelmetlenül várja a háborút, ha szövetségest kaphat és készen áll ez eshetőségre, hanem azt vélik, hogy adott alkalommal hajlandó lesz azt fel is idézni. Bismarck hg. ezt az eshetőséget tartotta mindig szem előtt és 1875. óta ez ellen szervezte folytonosan a békeszövetséget. Az emberek azt képzelték s az udvarok is azt állították, hogy Francziaország ezen revanche utáni vágya tartja egész Európát izgalomban és nyughatatlanságban. A rettegett válság előttünk áll. Oroszország és Ausztria Magyarország tetőtől talpig felfegyverkezve egymást (?) fenyegeti, minden székváros tele van háborús hírekkel, s a világ összes államai között Francziaország a legnyugodtabb. Nem vall semmi jel a franczia hadsereg mozgósítására. A franczia parlament nem vitatkozik a háború kérdései felett Francziaország vezérférfiai nem igyekeznek sem felizgatni sem lecsillapítani a franczia népet. Még a könnyen lángra lobbanó franczia hírlapírók is viszonylag mérsékeltek s úgy vitatják az esélyeket, mintha azokban Francziaország érdekelve sem lenne. Az elnök nem ad jelt semmiféle nyugtalanságra,és a nagy szállítók, akik zavaros időben úgy körülrajongják a hadügyi departement-t, mint a legyek a húst, nem valami nagyon vannak elfoglalva.Azt suttogják, hogy Francziaország nem kész és nem fog harczolni, hanem ha kitör a háború, csak azt fogja nézni, hogy melyik oldalon van közvetlen érdeke. Meglehet, hogy ez igaz. Régóta gyanítják, hogy Francziaország irtózata a háborútól sokkal mélyebb, mint általánosan hiszik. A parasztság fél a háborútól, és ha betöréstől nem kell tartania, inkább hajlandó elszalasztani bármily kedvező alkalmat, mintsem szembeszálljon egy nagy háború viszontagságaival. A vezérlő osztályok ámbár inkább hajlandók, a parasztság szavazatától függnek és a párisiak ámbár szomjazzák a revanche-ot, meghasonlásban vannak egymással a háború nehézségeire nézve. Azok a köztársasági vezérférfiak, akikben megbíznak, félnek egy nagy háborútól nem az esélyek és viszontagságok miatt, hanem mivel tudják, hogy ha Francziaország győz, a tábornokok fognak uralkodni és nem a köztársaság; és hogy ha Francziaország legyőzetik, a nép a vereséget a kormányformának fogja tulajdonítani és a monarchiát fogja a helyére állítani. Végül a hadsereg bár türelmetlen a háborúra, jobban ismeri annak feltételeit, mint a nép, s tudja, hogy nincsen olyan hadvezére, akire jó lélekkel egy rengeteg hadjárat fővezényletét bízhatná. Ezenkívül a franczia hadügyi kormányzatot az is nyugtalanítja, hogy még nem kész az ismétlő fegyver és nincsenek töltényei. Azért hajlandók bevárni, vájjon Németország nem vonatik-e be a bábomba. Francziaország nem akarja sem nagyobbítani, sem megbüntetni Ausztria-Magyarországot, nem törődik Oroszország sorsával sem, csak egészen meg ne semmisittessék. Csak azzal törődik, hogy megboszulja magát Németországon s hogy éles leczkét adjon Olasz- és Spanyolországnak s a maga részére szerezze meg a katonai vezérszerepet a világon ; ezt pedig nem remélheti, mig Németország erősen bele nem bonyolódik a keleti ügyekbe. Francziaország tehát kész várakozni és nem fogja elhirtelenkedni dolgát. Valószínűleg nagy előnyöket fog megkaparitani háború nélkül is. Ezen jól felfogott, bár nem vitatott tekintet tartja nyugton Francziaországot s okozza azt, hogy Európa legindulatosabb népe, akkor, midőn történetének nagyon válságos pontjához ért, olyan kevéssé látszik érdekeltnek, mint ha merőben tenger venné körül. Azok, akik elfogadják ez elméletet s mondják, hogy Németország irányadó köreiben is vannak ilyenek, úgy lehet hibás számítással élnek. Túlságos súlyt fektetnek a francziák ezen számítási módjára, elfelejtik, hogy a franczia nép izgalmas időben könnyen kijön sodrából és másrészt nem igen veszik észre azt a roppant veszedelmet, amelybe Francziaország jönne, ha az orosz-osztrák-magyar háború eldöntetlen, csak a feleket kimerítő hadjáratnak bizonyulna, mert így Bismarck hg. szabadjára maradna régi ellenségével egyszer mindenkorra leszámolhatni. Ha Oroszország ugyanis a háborúban szerencsés volna, úgy Németország is belesodortatnék a háborúba és a franczia reménységek oly igen magasra szállnának, hogy a háborútól való tartózkodás hamar véget érne; míg rá Oroszország megveretik, akkor a czár idegenkedése a Francziaországgal való szövetségtől azonnal megszűnik és oly feltételeket ajánlana, amelyeknek egy franczia államférfi sem tudna ellentállani. Mindazonáltal minden ily számításban tekintetbe kell venni azt, hogy a francziák gyűlölik üzleti dologban a tulnagy riskot, lehet tehát, hogy Francziaország nyugton marad a nem várt pillanatban; ha ez megvalósul, akkor a küszöbön levő háború localizált, hosszan tartó lehet. A begyakorlott katonáknak nagy pusztulása Gácsországban jelentékeny és maradandó eredmény nélkül borzasztó incidens lehet Európa történelmében, de hatása a civilisatióra csak időleges volna és sokkal csekélyebb, mint egy európai háborúnak. S még ha Németország belevegyülne is a háborúba, de Francziaország meg nem mozdul, akkor is a háború csupán az érdekelt hatalmakra szorítkozván , nem fogja az egész világot belesodorni annak pusztításaiba. Alig lesz p. o. tengeri háború, s nem lesz ok arra, hogy az ipari kereskedelem Ausztria-Magyarország és Oroszországon kívül komolyan megzavartassék. Bár a válság ilyetén kifejlődése kevéssé valószínű, de lehetősége azért nincs kizárva, s csakis ezen feltételek alapján lehet megmagyarázni azt, hogy Francziaország most, az általános felindulás közepette olyan nyugton viseli magát. Táviratok. Konstantinápoly, jan. 13. (Eredeti távirat.) A hadügyminiszter az összes katonai parancsnokságokat utasította, hogy a redifeket háború esetére készenlétbe helyezzék. (P. C.) Konstantinápoly, jan. 13. (Eredeti távirat.) Diplomatiai körökben határozottan kétségbe vonják, hogy Coburg herczeget felszólítják Bulgária elhagyására. Ezt a lépést kétségtelenül hosszas tárgyalás előzné meg, pedig annyi bizonyos, hogy a bolgár kérdés még nem is került szóba a kabinetek közt. Az is bizonyos, hogy bár a sultánt, mint Bulgária souzerainjét, e kérdésben nem lehet mellőzni, újabban nem is tettek kísérletet Konstantinápolyban a további eljárás sürgetésére. (P. C.) Bukarest, jan. 13. Be van bizonyítva, hogy Nabokov orosz kapitány december 19-én Bukarestbe érkezvén, itt két napig tartózkodott. Deczember 21-én hagyta el Románia fővárosát nagy összegű pénzzel, (török aranyokban), amelyet egy nappal ezelőtt Hitrovo kezéből vett át az orosz követségnél. (Pl.) London, jan. 13. Salisbury lord tegnap Liverpoolban így szólt: A jelen pillanatban s a legközelebbi jövőre nézve fennáll a béke és amidőn látom, hogy az uralkodók és miniszterek erőteljesen dolgoznak a béke fentartásán, magam is azt remélem,hogy végre is a béke fentartatik, de senkit sem akarnék azzal altatni, hogy a béke tartósságának biztos reményében tovább menjen, mint azt legutóbb mondott szavaim jogosulttá teszik. (N. Fr. Pr.) Krakó, jan. 13. A lublini hadtest sok hideget szenvedett az utóbbi napokban. Minden tizedik embert ágyba döntött a typhus. A batórai őrállomás alatt negyvennél több katona fagyott meg. (W. Abtt.) Pétervár, jan. 13. Az itteni lapok újévi czikkei nagyon pessimisticusak. Katonai szempontból legalább, — úgy szólnak — az új év nem kevésbbé lesz komoly, mint a lefolyt év. Oroszországnak vigyáznia kell magára. — A hivatalos »Kronstädter Bote« szerint a katonai körök hangulata békés. Senki sem gondol a közeli háborúra, habár a katonaság hivatását komolyabban veszi, mint valaha. Tolstoi gróf a Vladimir renddel együtt a czártól igen elismerő és kegyelmes kéziratot kapott. (N. Fr. Pr.) Páris, január 13. A senatus mai ülésén Le ro yer köszönetet mondott, hogy hetedszer tisztelték meg a senatus elnöki tisztével. Beszédében utalt a senatus hagyományaira, nevezetesen a tárgyalások szabadsága iránt érzett tiszteletére és a senatus tanácskozásainak méltóságára. Sajnálattal constatálta, hogy számos törvényjavaslat függőben maradt, mivel azok elintézése a sok miniszteri változás által halasztást szenvedett. Szónok reménye, hogy a kormány a senatus jóakaratát hasznára fogja fordítani és hogy a senatus is ellenőrző jogát éberséggel és határozottsággal érvényre fogja juttatni, mivel ez alkotmányszerű jogát képezi és az ország hazafiságától ezt el is várja. Végül dicsérőleg nyilatkozott Carnotról. A senatus ezután számos választást igazolt. Páris, jan. 13. (Eredeti távirat.) A franczia kormány éppenséggel nem gondol arra, hogy a radicálisok agitatiójának megfelelően Lefébvre de Béhaine-t, a pápánál accreditált franczia nagykövetet, a pápához intézett beszéde miatt megrótta. (P. C.) Belgrád, jan. 13. (Eredeti távirat.) A szerb belügyminiszter újév alkalmából körrendeletet intézett a kerületi főnökökhöz, kiemelve, hogy a király különösen szívére kötötte a rend fentartását, a személy- és vagyonbiztonságot, az állampolgárok törvényileg biztosított jogainak épségben tartását. Ennélfogva a miniszter kötelességévé teszi a hivatalnokoknak, hogy eljárásuk alapjául mindig a törvényt válaszszák, különösen felhívta őket, hogy a személy- és vagyonbiztonságnak minden körülmények közt pártatlan őrei legyenek és őrködjenek a fölött, hogy a polgárok véleményüket a közügyekről szabadon nyilváníthassák. A rendelet kijelenti, hogy az ez ellen vétő tisztviselőket szigorúan meg fogják büntetni. A belügyminiszter felhívta a közigazgatási tisztviselők ügyében kiküldött vizsgáló bizottságokat, hogy működésükről haladék nélkül tegyenek jelentést. Azokat a bizottságokat, amelyek még eddig semmi pozitív eredményt nem értek el, a miniszter feloszlatta. Belgrád, jan. 13. Az újév alkalmából az udvarnál tartott bál fényesen sikerült. Bray német követ a diplomatiai kar nevében üdvözölte a királyt, azután kifejezték szerencsekívánataikat a miniszterek, az udvari tanácsosok, a tisztikar és a városi praefectusok. Belgrád, jan. 13. A hivatalos lap mai száma közli a belügyminiszter rendeletét a kerületi praefectusokhoz, mely a rendőrközegeknek hivataluk gyakorlásában követendő eljárását szabályozza az állampolgárok törvényes jogaival szemben. A rendelet a törvények legszigorúbb betartását kivánja. Belgrád,jan. 13. Gruics miniszterelnök tábornokká neveztetett ki. Prága, jan. 13. (Eredeti távirat.) A tartománygyűlés mai ülésén botrányos jelenetek fordultak elő. Vas a ty ifjú cseh párti képviselő azzal vádolta a cseh nemességet, hogy a nyelvbeli egyenjogúságot határozottan ellenzi és a német nyelvet, mint az állam hivatalos nyelvét, legbuzgób