Nemzet, 1888. február (7. évfolyam, 1949-1977. szám)
1888-02-01 / 1949. szám
SzILEKESZTŐSÉG: Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám helyben 5 kr. vidéken 0 kr. 1949. (32.) szám. Reggeli kiadás. KIADÓH HVATAL : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ................................................... 2 frt 3 hónapra ................................................... 6 » 6 hónapra ................................................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám helyben 5 kr. vidéken 6 kr. Budapest, 1888. Szerda, február 1. VII. évi folyam. Budapest, január 31. Nagy és gyökeres reformot kezdeményez a szeszadóról szóló törvényjavaslat, melyet a miniszterelnök ma nyújtott be a képviselőháznak. Pénzügyi és közgazdasági tekintetben egyaránt nevezetes változás ez, mely alapeszméiben követi ugyan azon német birodalmi törvényt, mely a múlt évi október 1-én lépett életbe, de, természetesen a hazai viszonyoknak megfelelő és közgazdasági és pénzügyi fejlődésünk által követelt változtatásokkal. Hogy a törvényjavaslatnak mi lesz pénzügyi eredménye, azt a javaslat indokolása számszerűleg ki nem mutatja, mert az a fogyasztásra termelés és kivitel, valamint a kedvezményes gazdasági gyárak és kisüstök termelési arányaitól és főleg a fogyasztásnak az adó tetemes felemelése folytán való alakulásától függ. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy egyrészt a gazdasági gyárak és a kisüstök eddigi kedvezményeiket megtartják , s hogy másrészt a fogyasztásra való gyári termelés mekkorasága, az adó ily tetemes emelése által szintén befolyásoltathatik. De azon hat évi átlag adatok alapján, melyek a törvényjavaslat indokolásában foglaltatnak, aligha tévedünk, ha közel 30 millió forintra teszszük az új törvényjavaslatban tervezett pénzügyi eredményt , ami az eddig nyert 10 milliónyi eredménynek megháromszorozása és így az államháztartásnak nyújtott olyan 20 millió forintnyi újabb jövedelem, mely, míg egyfelől annak rendezését csaknem egészen biztosítja, másfelől méltóvá teszi azt az áldozatot, melyet e czímen a törvényjavaslat a közgazdasági érdekek veszélyeztetése nélkül vesz igénybe a közönségtől. S ez a törvényjavaslat sarkpontja. Szakít a gyártási adórendszerrel, magát a termelést — a kis üstök jelentéktelen megváltásától eltekintve — adómentesen hagyja, és ha azt szigorúbb pénzügyi ellenőrzés alá helyezi is, ezt csak azért teszi, hogy a szeszmennyiséget nyilvánlatban tarthassa, hogy azt hectoliterenként egy bizonyos mennyiségig 35 frt, azon felül 45 frt adó alá azon pereben vonja, melyben az a fogyasztásba átmegy. Tehát sem a termelés, sem a termelési eszközök adóalapot nem képeznek , a gyáros nem adószedő, fizeti az adót az, ki a szeszt megveszi, abból a czélból, hogy a fogyasztóknak elárusítsa. Az adóáthárítás és kijátszás egész költséges, sok tőkével és pénzügyi veszteséggel járó apparátusa megszűnik. A német tövényhozás fejenként 4 és fél literben állapíta meg azt a mennyiséget, mely a szeszből a kedvezőbb, 50 márkás adótétel alá esik, hogy az azon felül levő mennyiséget 70 márka alá vonja. A magyar javaslat 872,542 hektoliterben állapítja meg azt a mennyiséget, mely 35 forint adó alá esik, tehát fejenként 5 literben. Az azontúl, belfogyasztásra termelt mennyiséget 45 forint adó sújtja. Az így contingentált mennyiség Ausztriával közösen, az egész monarchia szeszforgalmának hat évi átlagából van kiszámítva, levonva abból a kivitelre és nem emberi fogyasztásra használt mennyiséget. Tagadhatatlan, hogy önkényes felvétel ez, mely a jövő fejlődéséről nem nyújt biztosítékot, de egyedül pozitív alap, melyre számítást alapítani lehet. S hogy nem túlságos nagyra vett számítás ez, az is bizonyítékául szolgál, hogy a fogyasztás csökkenésére már eleve 15 százalék leütés van számba véve. Ha az így kiszámított szeszmennyiség az országban elfogy, a javaslat pénzügyi eredménye biztosítva lesz; ha több lesz szükséges, a túltermelésre a magasabb, 45 fotos tétel jön alkalmazásba, mi az árakat, a egész szeszmennyiségre megfelelően emeli és ebben a 35 frtos tétel mellett termelőknek praemiumot ad. Ami az adótételt illeti, ez 31/1—41/11-szeresen nagyobb, mint a mostani, de így is minden európai államban magasabb, sokkal magasabb a szeszadó. A német 43 frt 75 fr, a franczia 79 frt 10, az olasz 91 frt 12, az orosz 148 frt 28a és az angol 247 frt 281/a kr. E tételek eléggé bizonyítják, hogy a javaslat tételei elviselhetők. Annyival is inkább elviselhetők, mert nem esnek vissza sem a szesztermelésre, sem a közgazdaságra, miután egyiket sem terhelik. A szesztermelésre nézve a javaslat nemcsak adómentessé teszi az egész kivitelt, hanem 5 fztos prémiumban is részesíti, közgazdaságunknak pedig a gazdasági szeszgyárak eddigi kedvezményeit nemcsak megtartja, hanem még szaporítja, mert leszállítja a feltételül tűzött területet, az adóból leenged 7 hectoliter napi termelésig 1—3 fztot és az ellenőrzéshez szükséges órákat az államkincstár terhére rendezi be, az adóhitelt megtartja, illetőleg a vevőknek is 4 hóra adja meg és nemcsak egyes gazdáknak, hanem szövetkezeteknek is megadja a mezőgazdasági gyáraknak biztosított kedvezményeket. Mindez azt bizonyítja, hogy a reform, bár mesterséges számításra, de helyes alapra van fektetve és csakis a regale megváltást teszi most már elodázhatatlanná, hogy mezőgazdaságunkat e czimen se károsítsa meg. A NEMZET TÁRCZÁJA. Január 31. A LÉLEKIDOMÁK. Orr kötetbeit. IRTA : JÓKAI MÓR. ELSŐ KÖTET. (Folytatás.) 25 Epen mint Traumbold temetésénél. Hanem azért volt elég számos halotti kiséret. Igazi siratók! Azok a Senki gyermekei, a kik jóltevő őrangyalukat vesztették el a jó Sarolta kisasszonyban : a falu leányai, a kik csupa jót tanultak tőle. A koporsóját is a lányok vitték a vállaikon egész a sírboltig, az árva gyermekek énekelték a gyászzsolozsmát. Lándory protestáns volt. — Ez ugyan nem tartozik a jellemrajzhoz, de mégis felemlítendő mellékkörülmény. Kivált temetés alkalmával. Kevés ott a szertartás. A gyermekek énekelnek, a lelkész imát mond, a néptanító búcsúztatót. Az már újabbkori engedmény a kálvinistáknál, hogy a viaszkfáklyákat meggyújtva viszik a koporsó mellett. Még ötven év előtt meggyújtatlan vitték. Gyalog haladt az egész gyászmenet a kastélytól a sírboltig. Elől az éneklő gyermekek, azután a pap, meg a rektor, azután egy hajadon leány, fehér vánkoson a myrtuskoszorúval, azután a koporsót emelő leányok , nyomban Bertalan, Godivát vezetvén a karján, utána a gazdasági tisztek, a falubeli honoratiorok, férfi, asszony külön. Nem messze volt a kastélytól a sírbolt, egy kis gömbölyű halom oldalában. Azt a helyet Lándory atyja alakitá át végnyugalom helyéül, akkor midőn ez a puszta domb a tagosztályban az ő birtokába jutott. A sírbolt kapuzata, egyptomi csonka kúp alakban, a domb oldalából fehérült elő, a hová pázsitos út vezet. Eleven fenyősövény veszi az egész dombocskát körül. A portale homlokán e szavak fekete betűkkel: Quies vera.« Az anya halálakor ültették ide mind a fákat. A bejárat jobbján egy magasra felnyúlt virginiai boróka (juniperus virginiana) mely tele rakva égszínkék bogyókkal, úgy tűnik fel, mint egy roppant nefelejtsbokor, a másik oldalon egy fává izmosult kecskerágó, evonymus, tele rózsaszín csillagokkal. Hátul pedig egy magasra kiemelkedő, ezüst levelű hársfa, mely sűrü lombjaival sátort borit a kőemlék fölé. Ezeket mind kegyelet ültette. De hozzájárult aztán a feldíszítéshez maga a vad természet: a tövises szederinda felkapaszkodott a fal tetejére, s hosszú füzéreit, miken együtt a veres és zöld szeder a fehér virággal, rengetegen ereszti alá a vas rácsajtó elé, mig a komló befutotta a kecskerágó fát s aranyszínű barkatoborzaival tele tarkítja annak a piros korszovátás sötétzöld lombjait. A terebély hársfa ágairól pedig kalapnagyságú gömbök csüggnek alá, mint megannyi chinai lampionok: ezek az ős építőmester, a darázs fészkei, miket e megszentelt helyen nem háborgat senki. S maga a sírbolt belseje sem néptelen. Nagy abban az élet. A belső boltozatról egy lánczon, remekművű érczkoszoru csügg alá. Ennek a keretéhez építette hozzá a maga sejtházát egy elvadult méhraj, melynek boldog lakói döngve repkednek ki és be, a rácsajtón keresztül s egyre hordják a mézet és virágport a halottak házába. S mikor a gyászmenet közelit, egyszerre előjön a sirbolti méhköpünek s a darázsfészkeknek minden szárnyas lakója; (bizony nem a kegyeletből, hanem a viaszfáklyák szagától ösztönözve) s azoknak az egyesült döngése, amint a koporsó fölött összeverődnek a naptól aranyozott porködben odafenn, olyannak tetszik, mintha valami túlvilági karoknak zöngése zendülne meg a kitalálhatlan magasságban. — Oh, hogy irigylem én ezt a szép helyet te tőled! — rebegő Godiva, a koporsóra borulva, melyet ott az ajtó előtt a Szentmihály lovával együtt letettek. Elébb a szederindákat félre kellet hárítani az ajtó elől, aztán meg a sok csillagvirágos szulákat falappal lebontogatni, mely a rács czifrázatait összevissza fonta. Bertalan nem engedte, hogy egy szálat is letépjenek abból a vadgazból. »Quies vera. Quies vera.« suttogá magában Godiva, a homlokzat feliratát emlékébe edzve. Hát aztán csak otthagyták Saroltát, ahol hallgathatja a méhek döngését, amíg a föld az Isten planétája marad. A méh előbb élt, mint az ember. S tovább fog élni mint az ember. Én még ma este elutazom. Mondá Godiva, mikor az utolsó sopánkodó falusi honoratior is kihúzta a lábát a teremből. — A kocsi készen áll. Mondá Bertalan. Aztán kiadta a rendeletet, hogy vigyék le a hintóhoz a kisasszony útimálháit: az útravaló elemózsiát kosárkával együtt, meg a festőszeres ládikót. Mikor aztán már fel volt minden pakolva, a lovak nyugtalanul kapálták a kavicsot odalen az udvaron . Godiva, fátyolos utazó kalapjával a fején, esőköpenyét felöltve, kézitáskáját a derekára övezve, bejött Lándoryhoz búcsút venni. Kezeiket nyújták egymásnak, és aztán csak néztek egymás szemébe. És egy szót sem szóltak. Dehogy nem szóltak! Beszéd volt az, hosszú, érthető beszéd, amely egyik szemnek a sugarán át a másikba átfolyt: a minden természeti csodaelemek legfelségesebbje! Hatalmasabb erő a villanynál, a melegnél, a világosságnál, a hangnál. Együtt egy maga mind a négy. Hol az a természettudós, aki azt meg tudja nevezni ? A hosszú néma szembenézés után, végre Bertalan mélyen reszkető hangja szólalt meg. — Ha ön úgy tudna olvasni az én gondolataimban, mint én az önéiben. — Tudok, — susogá Godiva — ön azt gondolja: »ne menj el e házból,maradj itt örökre!« Az volt. — És ön azt gondolja rá vissza, — szólt Bertalan — »örömest maradnék, mert megszántalak; de nem maradhatok, mert szántak.« — Valóban igaz. — Még az eszmejárását is tudom önnek követni. Önt azt gondolja: te szeretnéd, ha én itt maradnék; ha Traumhold árvájának, ki földönfutóvá lett — a te megjelenésed napján — ezzel új menhelyet adnál; apa helyett apát, vagy még annál többet: élettársat. Ez a te lelkednek meghozná a nyugalmát. Godiva arcza még halaványabb lett ezen szavak alatt. Engedte, hogy ez az ember olvassa ki a szívéből a legtitkosabb gondolatait. — S erre ön azt mondja: mégsem tehetem azt, mert azzal, hogy ha én a magam sorsát a tiedhez hozzá kötném, kizárnálak téged a világból. A lány most már ijedten kapott mind a két kezével a kebléhez. Hát ez előtt nincsen semmi titok ? — Lássa ön, hogy kitalálom önnek a gondolatját. — Monda diadalmasan Bertalan. — S már most még azt is kitalálom, hogy micsoda választ vél ön az én szívemből kiolvasni. Ugyebár azt, hogy »mit törődöm én az egész világgal! Hisz én magam is száműzöttje vagyok a társadalomnak. Engem a nagy érdemeim tettek azzá. A nagy hírem emberfutamító! Szigetlakó vagyok, magánykereső, vadember. Nekem Isten kegyelme az, hogy egy második élő lelket találok a földön, akit emlékei, indulatai épen úgy kiűznek az emberlakta földről, mint magamat, s azzal együtt egy boldog otthont alkothatok magamnak.« Ezt olvassa ön az én szivemből, ugye ? E szóknál erősen megszokta a leánynak mind a két kezét, s kényszerité azt, hogy a szemeibe nézzen. Godiva zavarodottan meredt Bertalan tekintetébe. Most már nem értette azt. Ezek a zöld szemek ; a szikrát hányók; a titok teljesek; a behatolhatlanok. Értelmetlen volt előttük azoknak a beszéde. — Hát lássa ön, nincs igaza. — Szólt Bertalan, mosolyra szelídülve. — Én nem gondolok arra, hogy örök időkre kizárjam magamat a világból. Pár év múlva az én viselt dolgaimról nem beszél többé senki. Nagy világesemények elmossák az apró harczok történetét. Nekem még lesz dolgom az emberek között. S a Traumbold nevén ejtett homály sem marad ott örökre. Annak, erős hitem, hogy el kell tisztulni végkép. Nem a gyász, nem a bánat, nem a léleknyugtalanság az, ami engem arra készt, hogy azt a kezet, amit kezemben tartok, el ne bocsássam, hanem valami más! — Emlékezni fog ön arra, amit első beszélgetésünk alatt mondtam önnek. »Minden embernek a szívében van egy talány, férfiéban, nőében egyaránt Száz közül egy az, a ki a megoldott talányban a saját titkára talált rá.« — Ez a századik én vagyok.« —Én megkérem önt, mert szeretem! Mert lelkem jobb felét találom önnél. Hát ön megtalálja-e azt nálam ? Godiva a megdicsőülés kábulatával rogyott Bertalan karjai közé........................................................... Aztán szépen lement a nap, a hold szépen feljött , a személyvonat szépen fütyülhetett az indóháznál, tovább is roboghatott. A befogott paripák még ott kapáltak a patkóikkal a lépcsőjárat előtt. (Vége az I. kötetnek.) Mai számunkhoz két év melléklet van csatolva, Budapest, január 31. Az idei általános budgetvita ritka komoly, méltóságos folyamatának keretében mozog az egyes tárczák általános és részletes tárgyalása is. Örvendetes és a jövőre nézve megnyugtató volt a sensatió-hajhászás s botránykeresés nélkül lefolyt általános költségvetési vita. De sokkal örvendetesebb az, hogy a részleteknél is állandóvá vált ez a hang és a minisztériumok budgetjeit, politikai és személyes epeskedéstől ment, szakszerű, a tárgynál maradó és az ügyet, nem külön érdekeket illető fejtegetéseknek veszik alapjául. Számos életre való eszmét vetettek fel ma is a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium költség előirányzatának általános tárgyalásánál. És ha a megpendített eszmék megvalósítása a közeljövőben nem is lehetséges, mindenesetre szolgálatot tettek azoknak propagálói azzal, hogy az ország színe előtt vita tárgyává tették őket. Közgazdasági viszonyaink egészséges fejlődése csak vállvetett együttműködéssel lehetséges. Ez részben el kell némulnia a pártok és személyek érdekeinek. A mostani budgetvita eléggé tárgyilagos menete mutatja, hogy ebben az irányban a jó és helyes irányt felismerték. Úgy a közlekedési, mint a közgazdasági költségvetésnek általános vitájánál azonnal szembeötlik annak a józan felfogásnak az érvényre jutása. A közgazdasági szak előadójának rövid, de sokat mondó és mindig a tárgynál maradó beszédje, az általa képviselt ügy fontosságához mérten vezette be a vitát, melynek mai folytatása méltó volt ehhez a beszédhez. Alig volt szónok, aki a mai vitában csak egy lépéssel is félretért volna a tárgyilagosság útjáról. Abban a mederben folyt a tárgyalás, amelyet annak az előadó komoly és szakszerű bevezetése előre kijelölt. Praegnans jellege az összes szónokok mai fejtegetéseinek az, hogy mindanyian a mezőgazdasággal foglalkoztak. Az ipar és kereskedelem érdekeit a tárcza tárgyalásánál még csak nem is érintették. Azért-e, mert ezen a téren a minisztérium működése átalán semmi kívánni valót nem hagy, vagy azért e, mert a képviselőház tagjainak nincs e tekintetben kívánni valója, nem kutatjuk. Csak registráljuk azt a tényt, hogy ellentétben az utóbbi évek ama jelszavával, mely folyton az ipar fejlesztését hangoztatta, az idén eddig az ipari érdekekről egy szót sem ejtettek. Tisztán a mezőgazdaság ügyének előmozdítása képezte a vita tárgyát. — Nem tartjuk különösnek e jelenséget. A sokat szorongatott meglevőnek fentartása épp oly fontos, ha nem fontosabb érdek, mint az új létesítése és megerősítése. De kedvező körülményt látunk abban, hogy jóllehet hozzászóltak a tárgyhoz azokról a padokról is, amelyekről jó ideig megszoktuk az agrárius velleitások fejtegetését, az agrarismus elveit ma nem hangoztatták. Csak itt-ott csillámlott fel néha viszfénye annak a letűnőben levő napnak, mely egy idő óta mindinkább halványodó fénynyel világít az agráriusok megcsappant számú, egykor buzgó híveinek. A felvetett kérdések közül különösen három érdemli meg nagyobb mértékben figyelmünket. Az egyik a bortermelés és azzal kapcsolatosan a mintapincze, a másik a mezőgazdasági személyes hitelügy és a harmadik a talajjavítási hitel kérdése. Mind a három kérdés tárgyalásán egyöntetűn végigvonul az ellenzéknek az a hajlandósága, hogy a javítást a kormány ne csak kezdeményezze, hanem fejleszsze és hogy úgy mondjuk, saját régiejében meg is tartsa. Különös, hogy az az ellenzék, mely olyannyira irtózik mindentől, ami a kormánytól jön, mely olyannyira kicsinyes, ócsárol mindent, ami a kormány kezében van, hogy ugyanaz az ellenzék kívánja minden téren a kormánynak gyámkodó befolyását. A bortermelés ügyének előmozdítását, a szőlészet javítását kérte a szélsőbal részéről egyik, borászati téren — ők tudják miért — kapacitásnak elismert szakférfia a pártnak. Miután elmondta, hogy a kormány szakértői mihez sem értenek, a phylloxera elleni védelem intenzívebbé tételét és a mintapinczének a jelenlegi szervezetben való fentartását sürgette. És amíg ő melegen szólott a szőlészetnek, közgazdaságunk ez egyik legfontosabb ágának védelme mellett és a szőlők fentartását követelte, addig a vele ugyanegy parton ülő Petrich Ferencz azt a famázus eszmét hangoztatta, a culturmérnökök talajjavító működéséről szólván, hogy elég nálunk a művelt föld, fölösleges a termőföldnek szaporítása s a talajvíz levezetése. Ugyancsak a mintapincze ügyével foglalkozott Hannibal József is s megszüntetését kérte, a káros verseny miatt, mit e pincze okoz. A mintapinczét illető mind a két végletbe menő, kivánalomra megadta a helyes választ a távollevő szakminiszter helyett, Matlekovits Sándor államtitkár. Igazolta a kormány eljárását, hogy a már megerősödött mintapinczét lassan kint ki akarja bocsátani kezelése alól és védte a nemcsak nálunk, hanem külföldön is elismert és népszerűvé vált intézményt a káros verseny vádja ellen. Valóban, ha a talajjavítási és gazdasági hitelügy felvetett eszméinek megtestesítésére példát akarnánk találni, az állam támogatásával, az ő védjegye alatt létrejött s lassankint az érdekeltek kezébe megerősödötten átbocsátott mintapinczénél jobb analogont keresve is alig lehetne találni. A mintapincze alárendeltebb jelentőségű s kicsinyesebb ügyénél sokkal fontosabb az a kérdés, melyet a mérsékelt ellenzéknek új tagja, a volt ma is sikerjegyző Linder György vetett fel. Nem szándék nélkül említjük föl előbbi társadalmi állását. Ebben a hivatalában az ifjú képviselő maradandót és hasznosat alkotott. Társadalmi uton, a földmívesek körében apostolkodva egy elég szépen működő, a Raiffeisen-féle ebablon után készült hitelszövetkezetet létesített. Intézménye például szolgálhatna sok vidéknek. A házban szintén ebédelgetett eszméjéről szólott. Liberális, minden politikai háttértől ment beszédben fejtegette a kisgazdák hitelügyének kérdését. Csak azt tartjuk különösnek, hogy ő, ki ezen a téren a társadalmi tevékenység hatását közvetlen tapasztalatból ismeri, szintén a kormány támogatását kívánja igénybe venni. Pedig mai beszédében erősen hangsúlyozta, mily befolyással lehet a parasztok hitelügyére a személyes közreműködés. Figyelemre méltó, hogy azon a párton ülve, mely első vetette föl a váltóhitel megszorításának kérdését, előre is óvást tesz minden ily — általa teljesen czéltévesztettnek tartott — retrograd intézkedés ellen. Beszéde alkalmat adott Károlyi Sándor grófnak arra, hogy ugyane tárgyban mondja el a saját észleleteit. Károlyi gróf Pest megyében volt meleg szószólója ez ügyiek és a megye támogatásával sikerült is 17, a marssihoz hasonló, egymással szerves kapcsolatban álló szövetkezet létesítése. Szintén az állam támogatását kívánta, jóllehet tapasztalásból tudhatná, hogy a megye sokkal többet tehet ez ügyben, mint a kormány. De constatálni kívánjuk, hogy gr. Károlyi csak az állam és kormány erkölcsi támogatását kívánta ez ügynek, s ez ellen — helyesen értelmezve — még azok is alig tehetnek kifogást, kik, mint mi, a legnagyobb veszedelemnek tartják, ha a társadalom s az állam feladatait összetévesztik. A gazdák személyes hitelügyén kívül felmerült a talajjavítási hitel kérdése. Dárdai Sándor, a vízjogi törvény ez alapos ismerője és egyik megalkotója, hozta szóba. Alapos beszédben ismertette a külföldön ezen a téren elért eredményeket. És fejtegetései eredményéül nem a kormány kezdeményezését kérte, mint az ellenzék szónokai, hanem csak támogatását egy talajjavítási bank felállításához. Matlekovics Sándor úgy a mezőgazdasági személyes, mint a talajjavítási hitelügy kérdésében kimerítően jelezte a minisztérium álláspontját, ígérte a beavatkozást ott, ahol szükséges és perkorrestálta, ahol esetleg gyámkodássá válhatnék. Holnap folytatja a ház a mai tárgyalást s a vita további folyamára esetleg még magunk is visszatérünk. BELFÖLD, Budapest, jan. 31. (A képviselőház ülése.) A képviselőház holnap, február hó 1-jég, szerdán, d. e. 10 órakor illést tart. Napirend: A Németországgal kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása és az 1888-ai állami költségvetés részletes tárgyalásának folytatása. Budapest, jan. 31. (A szeszadó.) Azon nagyfontosságú javaslatot, melyet a kormány ma terjesztett a képviselőház elé, lapunk mai számának mellékletein egész terjedelmében, indokolásával együtt közöljük. A közelebbi időkben e javaslat nagyban fogja foglalkoztatni a közvéleményt s azért sietünk azt egészében s egyben közölni olvasóinkkal. Budapest, jan. 31. (Az országgyűlési szabadelvű pártból.) Az országgyűlési szabadelvű párt ma d. u. 5 órakor Vizsonyi Gusztáv elnöklete alatt értekezletet tartott, melynek egyedüli tárgyát a Németországgal 1887. deczember 8-án kötött kereskedelmi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat képezte. A törvényjavaslat, melyet Láng Lajos előadó indokolt, úgy általánosságban, mint részleteiben vita nélkül elfogadtatván, a tanácskozás véget ért. Budapest, jan. 31. (A képviselőház zárszámadási bizottságából.) A képviselőház zárszámadási bizottsága ma délután 5 órakor Rakovszky István elnöklete alatt ülést tartott, melynek napirendjére az igazságügyi s a honvédelmi tárczák zárszámadásai voltak kitűzve. — Jelen voltak — a bizottsági tagokon kívül —■ Fabin y Teofil igazságügyminiszter, Gromon honvédelmi államtitkár, Hosszú államszámszéki alelnök, Jankovich pénzügyminiszteri osztálytanácsos és Cserhalmay vezérhadbiztos. Az e 1-