Nemzet, 1888. február (7. évfolyam, 1949-1977. szám)
1888-02-23 / 1971. szám
LEJÉRSLESZ'JŐBÉÖ,rerencsiek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSSÉ úgy mint előfizetések a kiadók irataiba (Fereneziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás ÍLIADÓ-IVAÍAn, Pereneilek-tere, Athenaeum-épület, földsírfil. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva, 1 hónapra „ . ....................... .. 2 fin 8 hónapra ........................ .. fin 6 hónapra .... 18 . Az esti kiadás postai különküldéseért felül* fizetés havonként 85 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 2 kr. 1971. (54.) szám. Budapest, 1888. Csütörtök, február 23. VII. évi folyam, Budapest, február 23. A változatosság kedvéért ma ismét Oroszország katonai intézkedéseinek fokozásáról hoz hírt a táviró. Százezer emberre teszik londoni táviratok a haderő számát, melylyel Oroszország a jövő hó folytán a nyugati határán álló csapatok számát szaporítani akarja, időközben azonban tart a békés actio is, kevés kilátással a sikerre, de azzal a vontatottsággal, mely az ilynemű tárgyalások rendes jellemvonása szokott lenni. Szentpétervárról most — sok félhivatalos bizonykodás után — teljes hivatalossággal jelentik ki, hogy a bulgár kérdésben erőszakos eszközök alkalmazása sohasem volt az orosz kormány szándékában s minthogy ez a hivatalos biztosítás a hadilábon álló határcsapatok szaporításának hírével egy napon kerül nyilvánosságra, igen érdekes feladatul kínálkozik a talányfejtésben kedvüket találó olvasók részére: mi hát a czélja akkor annak az újra a szintérre dobott újabb százezer embernek, ha az orosz kormánytól olyan nagyon távol van minden erőszakos szándék. Az orosz communiqué egyébiránt, mely egész szövege szerint csak első felében ismeretes előttünk, az orosz kormány e kérdésbeli előző nyilatkozatainak hangjához alkalmazkodik. A Bulgáriában Battenberg Sándor távozása után teremtett helyzet törvénytelenségére hivatkozik, de feledi, hogy azóta bármi történt is Bulgáriában, azt az orosz felfogás mindig törvénytelennek hirdette, ezzel útját vágván még a lehetőségnek is, hogy a bolgárok a náluk a fejedelem erőszakos eltávolítása által teremtett helyzetből a törvényes utón szabadulhassanak. Közöljük egyébiránt, bécsi levelezőnk következő értesítéseit: A bolgár kérdésben beállott legújabb phasis képe rövid körvonalakban a következő: Oroszország initiatívája következtében, a kabinetek közt barátságos eszmecsere folyik a helyzetről. Ezen eszmecsere alapját azonban sem diplomatiai jegyzék, sem formaszerű orosz indítványok nem képezik s csupán az eszme megpendítéséről lehet szó. A dolgok ezen újabb phasisában mindenesetre legnevezetesebb jelenség az, hogy Oroszország, amely eddig mereven passiv áltást foglalt el, végre kilépett tartózkodásából és megpendített egy eszmecserét, amely esetleg talán behatóbb alkudozásokra fog vezethetni. Ez a tényállás legjobb forrásból merített informátióim alapján, amelyeknek megnyugtató kiegészítését az képezi, hogy Bolgárország ellen netalán foganatba veendő kényszerrendszabályok szóba sem kerültek, sőt szóba kerülésük egyelőre teljesen kizártnak látszik. Ismétlem, ez a mai helyzet valódi képe. Aki ezzel ellenkezőt vagy rajta túlmenőt állítana, az talán kelthetne híveivel hatást és sensatiót, de állításai merőben alaptalanok volnának. Ami az eszmecsere további fejlődését illeti, erre nézve teljesen beavatott helyről a következő nyilatkozatot hallottam: »Valószínű, hogy mindegyik kormány meg fog maradni eddigi álláspontján, eddigi nézetei és felfogása mellett.« E nyilatkozatból az olvasó A NEMZET TÁRCZÁJA. Február 23. Ad OROSZORSZÁG. irta: Danilevszkij Gergely, oroszból fordította Szabó Endre E 18 könyv. NYOLCZADIK FEJEZET. (Folytatás.) 19 Julius utója volt. Esteledett. A mezőn keresztül, nem keresve az utat, sietve jött egy sugár, erős, porlepte legény, városias kék mellényben, új fekete kabátban és ugyancsak új, szürke báránybőr sipkában. Itt-ott megállt az aratók mellett, gyorsan néhány kérdést intézett hozzájuk s tovább sietett. Ahol a szentlélek zugába kell betérni, megállóit, mintha gondolkoznék hogy betérjen-e vagy tovább menjen ? Kis gondolkozás után kezével sajátságos mozdulatot tett és befordult. A templom-kerités mellett Pavladius páterrel találkozott, a ki épen a templomba akart valamiért menni. — Levencsuk ? hogy kerülsz te ide ? — Én ? tisztelendő ur . . . A pap észbe kapott s nem kérdezte tovább. Hallgatva fordult vissza s Levencsuk követte őt. — Látom, — kezdte a pap nagyot lélekzve s a paplak előtt levő gyep-pamlagra leülve, — látom, Harko, hogy mindent tudsz. — Mindent. — Hol voltál olyan sokáig ? — Betegen feküdtem az öbölben, majd meghaltam. — Igen, egy kicsit soványabb vagy. Mi van a tarisznyában ? miért öltöztél úgy ki ? — A tarisznyámban ajándékok vannak a menyasszonyom s az ön számára. Aztán, hogy ne öltöztem volna ki ilyen alkalomra ? Munka volt elég az öbölben, a váltságdíj készen van — csak menyasszony nincs, ugye tisztelendő úr ? A part mellett már egy házikót is kialkudtam, azt gondoltam, hogy ott majd tisztességes munkával, csendesen és megelégedetten élek vele . . . A pap fejét rázta, zokogott és aggódva, rettegve tekintett a szegény Harkára. — Megölöm! — kiáltott hirtelen Levencsuk, a tarisznyát a földre dobva, — megölöm, mint egy hitvány kutyát. — Szemei csillogtak, arcza holt-haloványra vált, rettenetesen szép volt. — Hát aztán ? kérdezte a pap gépiesen, miután nem tudta, hogy mit feleljen erre a fenyegetőzésre. — Aztán ráröpítem a vörös kakast a házára, meggyújtom mind a négy szögletén az ezredes házát, felpörkölöm a magtárt, a jubaklokat, őt megölöm, aztán magamat veszítem el, így aztán mindennek vége lesz. A pap, követve Harko által, a szobába ment és ott fel s alá járt. — Hát gyilkos akarsz lenni, Harko ? — Én ? gyilkos ? Nem , nem én, ő a gyilkos. Mit okoskodtam sokat? Azt hittem, idegen országban találok majd boldogulást. De rég bevágták mi előttünk annak az útját. Oh, bele ostobák is vagyunk! Most kezdek én csak tisztán látni. Igazán nagyon ostobák vagyunk. Egészen máskép kell ezt a dolgot csinálni: ott van a bibe. A pap megragadta Levencsuk kabátja szárnyát, behúzta őt magával az alvószobába, egy oltárterítővel letakarta az asztalt a szent képek előtt, kinyitotta az evangéliumot és ünnepélyesen szólt: — Esküdjél meg Harko, esküdjél meg, hogy nem fogod azt megtenni,s amit gonosz nyelved kiejtett. Esküdjél, Harko ! Én azt meg nem engedhetem. — Nem esküszöm, tisztelendő úr, nem esküszöm. — Esküdjél Harko, esküdjél őrült ember, máskülönben feljelentelek. Istenemre mondom, feljelentelek. — Jelentsen fel! Pedig mink önben bíztunk, mint tulajdon édesapánkban. Ön minket, szegény szökevényeket tanáccsal és jótéttel segített, táplált, védelmezett és bátorított... — Én ? Oh beb buta vagy te bolond! Mikor tartottam én szökevényeket ? Nem, én tőlem nem menekülsz, Esküdjél, Harko! — ismételte a pap aggódva s rámutatva a szent könyvre. — Esküdjél meg az evangéliumra, különben megkötöztetlek és feladlak. . . . Levencsuk hozzálépett. — Hát hallja csak tisztelendő uram, hogy miben áll a dolog. Mihelyt Oxana elraboltatásának hire jött, azonnal ott hagytam a tengerpartot. Mit képzel ? mindenfelé sajnálkoztak rajtam, amint ide siettem. Az országúton, a kereszutakon, a a hidakon és tutajokon — mindenütt sajnáltak a munkások. A nép felingerült, fenyegetőzött — s épen én maradjak nyugodtan ? Hét napig futottam szakadatlanul, mig tegnap eszméletlenül beestem egy hegyszakadékba. Weber telepitvényes munkásai találtak meg s a legközelebbi korcsmába szállítottak. Életre hoztak, egy zsidó eret vágott rajtam ... a karom még most is be van kötve. Ki voltam merülve, de azért megint tovább futottam. Minduntalan kérdezősködtem , hogy igaz-e e hír ? Mindenütt megerősítették, mindnyájan sajnáltak és mindnyájan az ezredesre mutattak. »Nem akarunk bűnbe kerülni, — így beszéltek róla az emberek, — de azt a mérges kígyót meg kell ölni, meg kell ölni azt a kegyetlen ragadozó állatot, amely az embereket megrohanja és elnyeli.« A pap siváron nézett rá, sajnálta, de félt is tőle. — Azért határoztam én azt a dolgot, tisztelendő uram. Én kérve fogok hozzájárulni, a porban fogok előtte heverni... De ha nem adja vissza Oxánát, akkor — ne haragudjék rám tisztelendő uram — akkor végrehajtom, amit magamban feltettem. Könnyei végig peregtek szakállán, ajkai remegtek, bánatos tekintetét a papra vetette, a ki megfordulva az ablakon kinézett, bezárta az evangéliumot, aztán igy szólt: — Ha így van, hát menj isten nevében én azt hiszem , az ezredes visszaadja Oxánát. Bűnös tettért nem nyersz tőlem áldást; sajnálj engem is és az én agg koromat. Magam is írok Pancsukovszkijnak, talán visszaadja. De vigyázz magadra ! Barátodat, Milorodenkót keresik, nem menekül meg .... gonoszságaiért a bányákba hurczolják, kényszermunkára. Személyleírása már ki van hirdetve. Ez veled is megtörténhetik, vigyázz! A pap helyet foglalt az asztalnál, feltette pápaszemét, reszkető kézzel megírta a levelet, kinyitott egy szekrényt, pénzt vett ki s miután észrevette, hogy a gyáki és gyaloicra sírva beléptek, igy szólt: — Levencsuk! itt van a levél az ezredeshez és itt van a pénzed. Én bűnös vagyok, kötöttem magam a váltságdíjhoz s a szerencsétlen késleltetés oka én vagyok. No, most áldjon meg az isten. Ha visszakapod Oxánát, hozd ide, összeadlak benneteket; de ha nem sikerül őt visszakapnod, minek nekem akkor a te pénzed ? Fendribov, töröld ki a könyvből ezt az összeget, többé nem mienk az, nem az egyházé. . . — Tartsa meg a pénzt tisztelendő ur! úgyis szerencsétlenséget hozott az én reám. . . . Levencsuk ünnepélyesen egész földig hajtotta magát, meghajtotta magát a gyáli és gyaboicza előtt is és azzal kiment. Mire a felindult társaság utána indult, ő már nyomtalanul eltűnt. — Legyen meg az ur akarata! mondá Pavladius atya, visszatérve a házba. — Mindennek vége, én úgy sejtem felett zokogva a gyári. Levencsuk néhány órát haladt már; a nap leszállt, a folyó felől köd szállt fel. Egy hegyoldalon haladt felfelé s körülnézve a homlokára ütött. — Még itt sem hogy el ördögi sosrom. Most meg eltévedtem. Hol is vagyok voltaképen ? Alkonyodott. Egy csapat vadliba röpült el feje felett nyűgöt felé. Egy túzok-család, éjjeli szállásából felriasztva, előtte száz lépésnyire oldalra a bokrok közé menekült. Szent János-bogarak,világítottak a fűben, a csillagok feltünedeztek az égen s nem meszszire kis pásztortűz csillogott. Levencsuk ehez vette útját. Árukkal megrakott szekér állt ott, a gyepen két kereskedő hevert, a kik a jövevényt szívesen hívták meg magukhoz s miután Levencsuk nem szűnt meg sóhajtozni, megkérdezték szomorúsága okát. Erre ő megint elbeszélte egész életét, szerelmét Oxana iránt, akinek szintén szökevény apját valahol megölték. A két kereskedő egymásra nézett s figyelmesebben kezdtek hallgatni. Levencsuk mindent körülményesen elbeszélt Oxanáról, amit csak hallott részint magától Oxanától, részint Milorodenkotól, aki csaknem szemtanúja volt a gyilkosságnak. — S hova vitték a meggyilkoltat ? kérdezte az idősebb kereskedő. — Taganrogba, amint mondják, ott is halt meg. A kereskedők rendkívüli érdeklődést mutattak s végre meghívták Harkot, hogy vacsoráljon velük; elmondták, hogy ők mint kereskedők, gyakran meglátogatják az azovi-tengermelléki városokat, Sebastopolban és Taganrogban üzleteik is vannak, jelenleg Morsomralaban laknak szevencsuk, ha egyszer felhagy a vándorélettel, náluk alkalmazást nyerhet. — Nem tesz semmit, hogy szökevény vagy; látjuk, hogy derék ember vagy, csak ki és helyed lesz nálunk. — Tudatták vele czímüket. — És ha nőül veszed a texánodat, akkor csak hozd el a feleségedet is, — biztatták a kereskedők. — Aztán ki rabolta el a leányt? kérdezték végre. — Pancsukovszkij. — Pancsukovszkij! ismétlék a kereskedők egymás közt csudálkozva. Ő lenne tán az ? Bizonyosan ő, bizonyosan az a hölgy a mi városunkban. Levencsuk egészen ki lévén merülve, a kocsihoz támaszkodva elaludt. A kereskedők a tűz mellett heverészve beszélgettek, miközben gyakran ismételték: Bizonyosan az az asszony, senki más! Majd hírt adunk neki, hiszen már évek óta kutatja istenadta asszonya!« (Folyt, köv.) és a közönség általában levonhatja a maga következtetéseit, anélkül, hogy ez irányban szüksége volna az önök levelezőjének segítségére. Budapest, febr. 23. (A költségvetés a főrendiház pénzügyi bizottságában.) A főrendiház pénzügyi bizottsága ma délelőtt tárgyalta le az 1888-iki állami költségvetést és ezt el is fogadta. Úgy az általános, mint a részletes tárgyalásnál több felszólalás történt; ellenzéki szempontból Somsich Pál, Zichy Nándor gróf és Sztáray Antal gróf bírálták a költségvetést, Tisza Kálmán miniszterelnökön kívül, Csáky Albin gróf szólalt föl több ízben. Rudnyánszky József báró felolvasván a bizottságnak a költségvetésre vonatkozó jelentését, a bizottság ezt is elfogadta. Budapest, febr. 23. (A dunaszerdahelyi választás.) A Szabó Lajos mandátumának megsemmisítése folytán megürült dunaszerdahelyi kerületben ma van a képviselőválasztás. A választás lefolyásáról Dunaszerdahelyről a következőket távírják lapunknak: A választás ma reggel vette kezdetét a választók óriási részvétele mellett. A jelöltek : Bartal Antal,Megyeri Krausz Lajos és Keglevich István gróf. A szavazás eredménye előreláthatólag Krausz Lajos javára dől el. D. é. 10 óráig Krausz Lajos 260, Bartal 55 és Keglevich gróf 43 szavazatot kapott. Az »U. E.« a következő sürgönyt közli: D. e. 11 óráig Krausz Lajos 300, Bartal Antal 78, Keglevich István gr. 58 szavazatot kapott; a választás folyik. Budapest, febr. 23. (Az igazságügy minisztérium működése 1875—1887.) »A magyar királyi igazságügyminiszterium működése 1875— 1887« czim alatt az igazságügyminiszterium által kiadott jelentésből megjelent a statistical táblázatokat tartalmazó második könyvnek II. befejező füzete. — A kötetben 76 statistical táblázat foglaltatik. AUSZTRIA. Budapest, febr. 22. (Strossmayer püspök Prága díszpolgára.) Ternek kormánytanácsos és prágai egyetemi tanár a Prága városi képviselőinek tegnap tartott gyűlésén a városi tanács határozata értelmében, azt az indítványt tette, hogy Strossmayer püspököt válaszszák meg Prága díszpolgárának. A püspök nevének említésekor élénk tetszés hangzott fel. »Ez a tetszésnyilvánítás — mondá Ternek tanár — a legjobb bizonyítékot nyújtja arra nézve, hogy ez ügyben a városi képviselők között teljes egyetértés uralkodik. Hogy Strossmayer mily közel áll az összes szlávokhoz, de főképen a cseh nemzethez, az nagyon ismeretes tény. Mint híve egy olyan testvértörzsnek, mely úgy a csehekhez hasonlóan, mindig önállóságát, úgyszintén a monarchia nagyságát és dicsőségét tartotta szem előtt, Strossmayer is folytonosan a nemzeti és legmagasabb eszményeknek hódolt. A legkisebb kezdetből kiindulva gazdag püspöki jószágok kezelőjévé lön, melyeknek nagy jövedelmeit nemzeti, humánus és tudományos czélokra fordította és ő ezen után az ellenfél heves támadásai daczára is szilárdan haladt tova. Azt a benső köteléket, mely a cseh nemzetet már oly régen összekapcsolja Strossmayer püspökkel, most szorosabbra kell fűzni Prága tartományi főváros polgárkötelékével.« (Hosszantartó tetszés.) Törnek indítványát, mivel a német Bendiener távol volt, egyhangúlag elfogadták. Ezután Scholz polgármester meleg szavakkal emlékezett meg Hurbánról az épen elhalt szláv agitátorról. (Strossmayer és Hurbán dicsőítése egy napon: Táviratok. Freiburg, febr. 23. Lajos herczeg a badeni nagyherczeg másodszülött fia, ma reggel meghalt. Pétervár, febr. 23. A hivatalos lap communiquét közöl, melyben az orosz kormány kifejti nézeteit a bolgár kérdést illetőleg. A communiqué kiemeli, hogy a kormányt a bolgár válság kezdetétől fogva az itt kifejtett nézetek vezérelték, melyek szerint már eleve ki volt zárva az a gondolat, hogy a törvényes állapot Bulgáriában esetleges erőszakos után állíttassák helyre. Pétervár, febr. 23. A hivatalos lap a következő communitét közli: A legutóbbi külföldi magántáviratok azt jelentették, hogy a berlini orosz nagykövet javaslatokat tett a német kormánynak Bulgáriát illetőleg. Hogy a jelenlegi helyzet helyesen legyen felfogható, elengedhetetlen, hogy az orosz kormánynak a bolgár kérdést illetőleg már kezdetben kifejezett nézete szem előtt tartassák. A berlini szerződés szolgál alapjául a dolgok ama rendjének, mely a Balkán-félszigeten a hatalmak közegyetértése útján létesíttetett; ez foglalja magában az egyedüli nemzetközi biztosítékot oly megrázkódtatások ellen, melyek a félsziget ifjú államainak jövőjére nézve veszélyesek. Épp ebből a szempontból tekintette a császári kormány azokat az eseményeket is, melyek Bulgáriában első fejedelmének leköszönése óta fejlettek ki. Coburg Ferdinánd herczeg Sophiába menetele és a fejedelmi hatalom erőszakos magáhozragadása, ellenkezett a szerződés határozataival, minélfogva a császári kormány már akkor kijelentette, hogy nem szándékozik a herczeget Bulgária törvényes kormányzójának elismerni és egyidejűleg megkísérelte, hogy a többi kormányokat is arra indítsa, hogy hasonló értelemben nyilatkozzanak. Tekintettel a minden oldalról nyilvánvult óhajtásra, hogy vége vettessék a létező nyugtalanító állapotnak, mely kizárólag Bulgária kétséges helyzetében gyökerezik, a császári kormány jelenleg kötelességének ismerte, hogy új kísérletet tegyen a végből, hogy a hatalmak nyilatkozatát eszközölje ki a szerződésnek Bulgáriára vonatkozó határozatainak sérthetetlensége, valamint annak szüksége iránt, hogy az ország a törvényesség útjára visszavezettessék. A hatalmak ily nyilatkozatának azon természetszerű következménye kell hogy legyen, hogy Konstantinápolyban előterjesztések tétessenek, hogy a sultán arra indíttassék, hogy a bolgároknak jelentse ki, miképp a személy, ki jelenleg a bolgár fejedelem czímét viseli, nem törvényes kormányzója Bulgáriának, hanem csak bitorlója a hatalomnak. A császári kormány véleménye szerint e kijelentés kezdeményezése kétségkívül a sultánt illeti meg, kinek mint souserainnek jogait a sophiai törvénytelen helyzet közvetlenül érinti. (A communiqué folytatása 2 óra 30 perckor még nem érkezett meg.) Konstantinápoly, febr. 23. A Reuter-ügynökség jelenti: Az a hír, hogy Radowitz német nagykövet utasításokat kapott a bolgár kérdésre vonatkozólag,nem felel meg a valóságnak. A német nagykövet régebben azt az utasítást kapta, hogy Nejidov orosz nagykövetet támogassa, de utasítást már hónapok óta nem nyert. Nejidov orosz nagykövet még semmiféle kívánsággal sem járult a porta elé, de tudják, hogy Oroszország még mindig Coburg herczeg eltávolítását kívánja. Nelidov még eddig csak egyetlen egy ízben kereste föl tanácscsal a portát, és pedig a burgasi ügyben compromittált bolgárok szabadon bocsátása tárgyában. Berlin, febr. 23. A diplomatiai tárgyalások a bolgár kérdésben tovább folynak. Az a múltkori jelentésünk, amely szerint majdnem attól kell tartanunk, hogy az orosz actio még fokozni fogja a helyzet kényelmetlenségét, az itteni politikai körök fölfogásában megerősítésre talál. (Fremdenblatt.) Berlin, febr. 23. A »Post« vezérczikkében megbeszéli a »Revue des deux mondes« ismert »Francziaország, Oroszország és Európa« czímű czikkét és a szerző által is álomnak jelzett osztrák-magyar-orosz kiegyezés gondolatát, mely az orosz-osztrák-magyarfranczia hármas szövetséget mozdítaná elő. A »Post« ezt fűzi hozzá: »E szövetség az osztrák-magyar monarchiának régi álláspontjának visszanyerésére czélozhatna Németországban. De erről az osztrákmagyar monarchia illetékes államférfiai és a különböző nemzetiségek kiválóbb képviselői és oly határozottan lemondtak, mint ahogy Németország is lemondott az osztrák tartományok megszerzéséről. Berlin, febr. 23. Az orosz javaslatokra vonatkozólag Bulgáriát illetőleg a lapok meglehetős egyértelműen úgy nyilatkoznak, hogy azok gyakorlati megoldásra alig vezetnek. Egyes lapok e lépést csak a fenyegető fordulat előjelének tartják. A »Voss. Ztg.« attól tart, hogy ez a lépés csak Oroszország további eljárásának bevezetését képezi, amit a többi hatalmak nem nézhetnek közönyösen. Köln, febr. 23. A »Köln. Ztg« így nyilatkozik : Még ha Oroszország meg is marad őszintén elővigyázó fellépése után a tárgyalások talaján, akkor sem élhetjük bele magunkat abba a gondolatba, hogy a bolgár kérdés most már megszűnik a békére nézve veszélyes lenni, sőt inkább a kérdés most került igazán szőnyegre és veszedelmes szírt felé közeledik. Páris, febr. 23. A pétervári kormány a signatarius hatalmaknál levő összes nagyköveteit egészen azonos közlésben értesítette Suvaloff missiójáról és a neki adott utasításokról. Ezek alapján az összes orosz nagykövetek tudatták az illető kormányokkal Oroszország lépését Berlinben s azon van mindannyi, hogy az orosz követelések részére az utat egyengesse. A mi közelebbi részletet itt meg lehetett tudni, ez Ferdinánd fejedelemségének törvénytelenné nyilvánítására vonatkozik, amit valamennyi signatarius hatalom ismételten kijelentene a szultán előtt, akire aztán a berlini szerződés helyreállítását czélzó további actro tartoznék. Úgy látszik, még azon is fáradoznak, hogy az orosz kormánynak általánosságban tartott indítványát praecisirozzák, mert az indítvány gyakorlati czélját eddigelé nem lehet elég világosan látni. (Fremdenblatt.) London, febr. 23. (Eredeti távirat.) Hír szerint Moszkvában és Kievben nagymennyiségű csapatokat összpontosítanak s márczius hó folyamában a nyugati orosz határon levő csapatokat ezek fogják 100,000 fővel megerősíteni. (Pl.) Krakó, febr. 23. A typhus a Czenstochau melletti táborban oly nagy mértékben kezd pusztítani, hogy a csapatokat a kielczei kormányzóságba kellett áthelyezni. Hir szerint az orosz kormány kényszerkölcsön útján egy millió 4 százalékos aranyrubel kölcsönt akar fölvenni. (N. V. T.) Róma, febr. 22. A hadügyi és tengerészetügyi miniszterek a kamarában törvényjavaslatot terjesztenek elő s ebben 24 millió franknyi rendkívüli hitelt kérnek a hadsereg rendkívüli szükségleteire. Ezt egyes körökben összeköttetésbe hozzák a franczia fegyverkezéssel, jóllehet a törvényjavaslat már rég elhatározott dolog. Azt, hogy a franczia kormány a középtengeren 30 hadihajót és 27 torpedónaszádot concentrál, nem tekintik másnak, mint Olaszország elleni tüntetésnek, melynek okát nem tudják fölfogni. Olaszország azonban nem engedi magát nyugalmából kizavartatni és ezért csak némely elővigyázati intézkedést tett. (N. Fr. Pr.) Brüssel, febr. 23. A kamarában Frére Orbán kérdést intézett a kormányhoz a Maas megerősítése tárgyában. A hadügyminiszter azt válaszolta, hogy a nagyobb erődök két millióba, a kisebbek egy millióba kerülnek. Lehet azonban, hogy az előre nem látott terepnehézségek a költségeket növelni fogják. (N. Fr. Pr.) Konstantinápoly, febr. 23. Az ottomán bank a keletruméliai hűbéradó februári részletét beszolgáltatta az államadósági pénztárba, ez csak elég egy napra Prága érdemes városától. Az osztrák reichsratb jobboldalának érdemes vezérei meg lehetnek elégedve: az általuk elhintett mag nem hullott rossz talajra. A »Nemzet« szerkesztője.) HÍREK. Február 23. — Kihallgatás. Ő felsége a király, ma délelőtt 10 órakor átalános kihallgatást adott, amely alkalommal mintegy 100 személy jelentkezett. A király elé járultak : Zichy Ferencz gr. főtárnokmester, Majthényi László br. hontmegyei, Gyürky Ábrahám gr. nógrádmegyei főispánok s Jankovich László gr. b. t. tanácsosok , Pásztély János munkácsi g. cath. püspök, Károlyi Tibor gr., Pogány György hunyadmegyei fő ispán, Schell-Bauschlott Rezső br., Zedtwitz gr., Ré vay br. és Kállay cs. kir. kamarások, Neuwirth vezérőrnagy, Hilbert, Leitner br. és Záhorszky min. tanácsos, Abonyi Emil, Jeney, Mihalovics, Mercsics és Nádor Vincze osztálytanácsosok, Matuska Péter és Perlaky Elek országgy. képviselők, Wolafka Nándor dr., Csernov János dr., Kisfaludy N. dr. udvari káplánok, Kistétényi Walther Ágoston, a m. államvasutak igazgatója, Mihalovics Ödön az orsz. zeneakadémia igazgatója, László, Lontagh és Szombathelyi kir. tanácsosok, Schlacher alezredes és Fernandi pénzügyi tanácsos. A kihallgatás 12 órakor ért véget. Trefort Ágost miniszter állapotában általában véve nem állott be lényeges változás, mint értesülünk, a beteg az éjjel kissé nyugtalanul aludt, de azért reggelre ismét jól érezte magát. — Artibus et literis. Ő felsége a királynál kihallgatáson megjelentek volt Fraknói Vilmos az akadémia főtitkára, Keleti Károly az országos statisticai hivatal igazgatója, Benczúr a festészeti akadémia igazgatója és Salamon Ferencz egyetemi tanár. Fraknói kanonok a többiek nevében is a következő beszéddel közönte meg az ő felsége által kegyelmesen adományozott kitüntetéseket: Megjelentünk Felséged szine előtt, hogy hálánkat tolmácsoljuk a kitüntetésért, melyben minket a »tudomány és művészet érdemjelének« adományozása által részesíteni méltóztatott. A királyi kegyelem ezen nyilatkozatának kiváló jelentőséget kölcsönöz, Felségednek fenkölt szellemű szándéka, mely az uj érdemjel alapításának fényében kifejezést nyert: a trón magaslatáról hirdetve és emelve azon eszmények cultusát, melyeknek szolgálatában állanak az irodalom és művészet igénytelen munkásai ; azon eszmények cultusát, melyek láthatatlanul, de biztosan működő hatalmukkal irányozzák a népek gondolkodását, nemesítik érzelmeiket, egyszersmind megedzik karjaikat, úgy a békés haladás mindennapi munkájában, mint az önfentartás válságos tusáiban, melyek a gondviselés akaratából netán osztályré-