Nemzet, 1888. június (7. évfolyam, 2068-2097. szám)

1888-06-01 / 2068. szám

Kiadó-hu­­ata­­t: Tér­ no­lek-tere, Athenaeum-épület, föld.*tav. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ............................ 2 i­t 8 hónapra .......................... 6 , 8 hónapra .......................... 12 » Az esti kiadás postai kü­lönküldéséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Egyes szám 2 kr. 2068. (151.) szám. SzERKESZTősátt: Ferenc Elek­ttre, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Esti kiadás. Budapest, 1888. Péntek, junius 1. VII. évi folyam. Egyes szám­o­kr. Budapest, június ! A képviselőház mai ülésében, a vita ne­gyedik napján, véget ért a szeszadó-tör­vényjavaslat átalános tárgyalása és a javaslat nagy többséggel fogadtatott el részletes tár­gyalás alapjául. Szóltak ma, Steinacker Ödön a javaslat mellett a central-parlamenti ideáit fölmelegitve; Kossa Dezső, ki már függetlenségi álláspontról sem fogadja el a javaslatot, nem akarván új jövedelmi forrá­sokat nyújtani a kormánynak, hogy tovább kormányozzon, melyet azzal vádol, hogy tönkreteszi a regalebérlőket; Lázár Jenő gróf, ki aggodalmakat fejez ki az erdélyi szesz­ipar tekintetében, melyet Tisza figyelmébe ajánl. A javaslatot különben elfogadja. Ho­­r­á­n­s­z­k­y Nándor tüzetesen szólt a javaslat fogyatkozásairól, melyet föltételesen elfogad. Erre a vita bezáratván, Hegedűs Sándor előadó kimutatja Kossa vádjának alaptalan­ságát; utal arra, hogy az italmérési adó min­den államban csak 5—10%-át teszi a szesz­adónak, szólt a contingentált mennyiségről és a bonificatióról — c­áfolva az ide vonat­kozó ellenvetéseket, kimutatta a gácsországi verseny tekintetében, kifejezett aggodalmak túlzott voltát, védte az ipari gyárakat a föl­merült támadó tendentiák ellenében és igen érdekesen és tanulságosan szólt az egészség­­ügyi tekintetekről. Végül Tisza Kálmán szólt és zajos he­lyeslések közt emelte ki, hogy Apponyinak érvelései, a fogyasztási adók tekintetében való közös eljárást illetőleg — logikailag az egész közös ügy ellen irányulnak s meg nem ál­lunk a personális unióig; meggyőzően utalt arra, hogy a magyarországi és gácsországi szesz-árak közti különbség ki fogja egyen­­lítni magát s végül Lázár gr.-nak az erdé­lyi szesz-ipart, illetőleg megnyugtató választ adott. Holnap a szesz-adó-törvény részletes tár­gyalását kezdi meg a ház s a kérvények hol­napra kitűzött tárgyalása elhalasztatott. A mai ülés elején a miniszterelnök tör­vényjavaslatot terjesztetett be, az égetett sze­szes folyadékokra vetett vám után ideiglene­sen szedendő vámdíj­pótlékról. Már csütörtök reggeli számunk bécsi távirata, egész authentikus felvilágosítást tar­talmazott azon lépésről, melyet a bécsi fran­­czia nagykövet, Kálnoky gr. külügyminisz­ternél, Tisza miniszterelnök ismert nyilatko­zata tárgyában tett s a válaszról, a­melyet e nyilatkozatra nyert. Hogy gr. Kálnoky teljes határozottsággal kifejezte azt, hogy Fran­­cziaországot monarchiánk sérteni nem akarta, csak helyeseljük; de tudni véljük azt, hogy az ez alkalommal adott nyilatkozatok egyúttal an­nak hangsúlyozását is tartalmazták, hogy ily sértési szándék a magyar miniszterelnök nyilat­kozataiban sem foglaltatott, s így minden, bár­mely részről megkísérlett magyarázat, mely a külügyminiszterünk e részben adott válaszát úgy akarja feltüntetni, mint a­mely ellenkező a magyar miniszterelnök beszédével, igen czéltalan és hiábavaló erőlködés. Alant a bécsi »N. Fr. Pr.« közlése nyomán bőven ad­juk Goblet nyilatkozatát, melyből kiderül, hogy a magyar miniszterelnök is azonnal ki­jelenté, hogy, mint gróf Kálnoky is teljes joggal mondható, Tisza beszéde intenziójától távol volt Francziaországgal szemben minden sértő szán­dék. Ezt ama beszédbe itteni és pá­risi túlzók magyarázták bele s a franczia kor­mány e magyarázat után alig mutatkozhatott kevésbé érzékenynek, habár, mint Goblet be­széde mutatja, távol maradt is tőle az az ide­gesség, mit ez ügyben a franczia ügy itteni képviselői tanúsítanak, kik szerencsésen elér­ték, hogy a miniszterelnök egy tudva félre­magyarázott nyilatkozata valódi értelmének helyreállítása — mire nézve mi egyetlen pil­lanatig sem voltunk tévedésben — ekkora apparátust vett igénybe. Goblet beszéde a feleztük forrás szerint következőleg hangzott: Értem azt az izgatottságot, a­mely erőt vett a tisztelt szónokon, miután tudomására jött az eset, a­melyet szóba hozott, értem azt az izgatottságot, a­melyben a kamara is részes. A kormány nem várta be a mai napot, hogy ugyanily érzetei legyenek. Azonban , mint Gerville-Reache úr mondta, az eset horderejét nem szabad túlozni s óhajtom is, azt azon­nal korlátozni. Feleslegesnek tartom, hogy visszatér­jek amaz okokra, a­melyek az előző kormányt arra indították, hogy a kiállítást 1889-ik év­ben rendezze. Miután már a választás épp erre az évre esett, nem titkolhattuk el magunk előtt sem, hogy e dátum egyes kormányok részéről kifogá­solás alá fog esni. E kormányoknak jogukban állott nem tudni, avagy elfelejteni, hogy az 1889-diki év csakis az igazságosság, a szabadság és a sociális emancipatio emlékeit idézi fel. (Tetszés balfelől.) Nem is ragaszkodtunk ahhoz, hogy az aggodalmakat, melyekkel elénk állottak, megc­áfoljuk. Ma is, mint az első napon, készek vagyunk köszönettel fogadni minden részvételt a kiállításon. A jelentkezések máris oly nagy szárnyak, hogy daczára az utolsó pillanat­ban mutatkozó vonakodásoknak, önöket a kiállítás teljes sikeréről biztosíthatjuk. (Tetszés.) Semmi okunk sem lesz haragudni azon országokra, melyek jobbnak vélték, részvételüket megtagadni. A­mi Ausztria-Magyarországot illeti, ott a kö­vetkező dolog történt meg: A múlt évben Tisza úr ha­tározottan kijelentette, hogy a kormány, noha maga semmi tekintetben sem vesz részt a kiállításban, a magyar iparosokat, kik ebben részt venni akarnak, támogatni fogja. Nem régen Párisban egy osztrák­magyar bizottság alakult meg, mely annak az osztrák­magyar kereskedelmi kamarának tagjaiba áll, a­mely Párisban alapíttatott és a­melyet az osztrák-magyar kormány jóváhagyott. Ez a bizottság bejelentette megalakulását a főconsulságnál és érintkezésbe lépett a kiállítási­ bizottsággal. Abban a pillanatban, mikor az a bizottság megalakult és Ausztria -Magyarország különböző részeiből jelentkeztek kiállítók, a magyar kormány abban a nézet­ben volt, hogy véleményét erre nézve megváltoztassa. A magyar kormánynak meg volt az elvitazhatat­­lan joga, kijelenteni azt, hogy a magyar iparosokat nem fogja támogatni, ha ezek kiállításunkban részt vesznek. Mi ezt sajnálhatjuk, de nincs jogunk e miatt panaszt emelni. A magyar kormánynak az a joga is meg­volt, hogy kimondja azt, hogy azokat az iparosokat, kik hozzá tanácsért fordulnak, nemcsak a kiállításban való részvételre nem fogja buzdítani, hanem még e szándékuktól el is fogja őket téríteni. De, az én véleményem szerint, a magyar miniszternek, véleménye igazolására két dolgot nem volt szabad mondania, melyeket elfogadni nem is lehet, és a­me­lyeknek kijelentésében a szónok talán tovább ment mint azt tenni szándékozott. Nem mondhatta azt, hogy a helyzet olyan, hogy a kiállítás idején az ő országa és­ a mi országunk között a béke meg lehet zavarva, mert ha Tisza úr tudja, hogy az ő országa nem táplál ellenséges indulatot a mi országunk ellen, akkor azt is tudja, hogy e tekintetben országunk ellen semmiféle gyanút sem lehet táplálni. Azt nem lehetett mondania, hogy Francziaor­­szág az izgalmak olyan pillanatait éli át jelenleg, hogy mi nem leszünk képesek a magyar iparosok, vagy éppen a magyar lobogó számára kellő védelmet nyújtani. Ez sértő ítélet, aminőt olyan correct kor­mánytól, milyen Ausztria-Magyarországé, el nem vár­hattunk, különösen nem a monarchia azon részének kormányától, mely iránt mindig a legmelegebb rokon­­szenvet tanúsítottuk (Tetszés.) s amely ezt eddig, min­dig teljes reciprocitással viszonozta. (Zajos tetszés.) Bármiként legyen is, e szavak ki vannak mondva, és ez sajnálatos. Ámbár Tisza úr nincs azzal megbízva, hogy a monarchia külügyi ügyeit vezesse, ama szavak még­sem maradhattak észrevétlenül, annyi­val kevésbbé, mert a franczia kormány részéről semmi sem történt, ami azokat, nem mondom jogosulttá, de még csak megmagyarázhatóvá tenné is. Midőn e sza­vak tudomásomra jutottak, fölszólítottam bécsi nagy­követünket, hogy beszéljen felőle a külügyek közös miniszterével, Kálnoky gróffal, akinek lovagias udva­riasságát mindig csak dicsérni volt alkalmunk. (Tet­szés.) Kálnoky gróf mindjárt első összejövetelénél nagykövetünkkel, sajnálatát fejezte ki azon izgalom fölött, melyet Francziaországban e kellemetlen, előre nem látott eset okozott. Kálnoky gróf ki­jelentette, (a további szavakat egy papirosról ol­vassa Goblet) hogy ő egyedül illetékes a mon­archia kü­lügyeit vezetni, s hogy ő biztosíthat a felől, hogy kormányának nincs szándéka Francziaországot megsérteni, minthogy Francziaországgal barátságos viszonyban állunk. Ismételve kifejezést adott azon reményének, hogy a két hatalom között meglévő, ki­tűnő viszonyok továbbra is fenn fognak állani. Kál­noky gróf, e nyilatkozat megtevése óta, érintkezett Tisza úrral, s engem arról értesítenek, hogy Kál­­noki gróf, nagykövetünkkel közölt egy levelet, mely­ben Tisza úr kijelenti, (a miniszter ismét olvas) hogy ő csatlakozhatik a gróf Kálnoky által kifejezett ér­zelmekhez, (gúnyos felkiáltások a szélsőbalról), hogy szavai egyáltalán nem tanúsítanak ellenséges indula­tot Francziaország iránt, (közbekiáltások a szélső­balról), és hogy nincs olyan magyar ember, a­ki olyasmit tenni szándékoznék, a­mivel Francziaorszá­got megsérthetné. (Mozgás a szélső baloldalon, a kö­zép és a jobboldal nyugton marad.) A miniszter ezután így folytatja beszédét: Ezek képezik a mi nagykövetünk előtt kifejezett nyi­latkozatokat. Ha — a­min egyébiránt nem kételke­dem — az osztrák-magyar kormánynak, mint Kálnoky gróf és Tisza állítják, az a szándéka van, hogy a kö­zöttünk meglevő kitűnő viszonyt tovább is fentartsa, Tisza úrnak könnyű lesz a legutolsó nyomokat is eltö­rölni, melyeket szavai hátrahagytak. (Tetszés.) Azt hinném azonban, hogy várakozásuknak nem tettem egészen eleget, ha fel nem használnám az alkalmat arra, hogy néhány szót mondjak Francziaországnak általános külpolitikai helyzetéről és a mi jelenlegi külpolitikánkról. (Élénk helyeslés.) Felesleges lesz ismételnem, hogy ez a politika teljesen békés s azt hiszem, ennek őszinteségében a világon senki sem kételkedik. (Élénk tetszés a köztár­sasági padokról.) Francziaország a békére törekszik. Míg Francziaország körül a nemzetek izgatottságba jönnek, szövetségek kötésére törekszenek, hogy — mint mondják — szembe szállhassanak Francziaor­szág támadásával, addig egyedül Francziaország az, mely nyugodt marad, mozdulatlan, nem jár kalandok után és belügyeivel foglalkozik. (Tetszés). Távol tartván magát úgy a támadás, mint a gyengeség minden érzületétől, (Elénk tetszés.) csakis arra szorítkozván, hogy az események felett őrködjék és minden eshetőségre készen tartsa magát. (Tartós taps.) Nem-e a legjobb bizonyság a kiállítás, a mely­nek előkészületei napról-napra jobban haladnak s a melyre az egész világ iparosait meghívtuk, szándé­kainkra nézve (Tartós taps), ama biztos reményünkre nézve, hogy a béke nem lesz megszavazva s ama szi­lárd akaratunkat illetőleg, hogy az meg ne zavartas­­sék általunk ? (Tetszés.) Ez kétségben vonhatatlan tény s hasonlókép so­ha, és sehol sem volt a rend annyira biztosítva, mint most nálunk. Bizonyára szokatlan jóslás volt az, a­mit Tisza úr formulázott, a­mikor aggódni látszott, hogy a magyar zászló, mely vendégszeretetünkre len­ne bízva, meggyalázásnak lehetne kitéve. A magya­rok jól láthatták, hogy nem Francziaország az a hely, hol ilyesmi előfordulhat. _ Mi — így végzi a külügyminiszter fejtegetéseit — békében követjük azon kormányrendszer fejlődését, amelyet alapítottunk. Dolgozunk a nemzet erkölcsi és anyagi haladásán, anélkül, hogy elrémíttetnék ma­gunkat a belső agitatiotól, amelynek a külföld részé­ről, nem kellene nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint amennyit tényleg megérdemel, mert ez agitatió a józan ész szerint minden komolyabb alapnak híj­­jával van. Ez az ország könnyen kormányozható, és sohasem csinált forradalmat, kivéve mikor arra a kor­mányok kényszerítették. (Tetszés a baloldalon.) Ebben az országban a nép mindig törhetetlenül ragaszkodott az alkotmány szabadságához. A köztár­saság alapja ma szilárdabb, mint talán maguk a re­­publicánusok hiszik. Nem engedjük magunkat meg­zavartatni a külföldről érkező, többé-kevésbbé nyug­talanító hírek hírlapi czikkek és váratlan események által sem. Francziaország békében akar élni minden néppel, s hálásan fogadja a rokonszenv minden jelét, a­melyet vele szemben tanúsítanak. Azt hiszem jogom van ezt a barcelonai békés manifestatiók után monda­ni. Haszonban egyes szomszédos államok, jogkörük határain belül, ellenünk többé kevésbbé érdekeinket sértő rendszabályokat hoznak, elviseljük, reclamatiók nélkül azt, a­mit megakadályozni nem tudunk, s fön­­tartjuk magunknak azt a jogot­, hogy alkalmas időben, jogkörünk határain belül részünkről is megtegyük az érdekeinknek megfelő intézkedéseket. (Hosszan tartó zajos tetszésnyilvánítások.) Határozottan mindig azon leszünk, hogy a nem­zet méltóságának tiszteletben tartását biztosítsuk. (Zajos tetszés nyilvánítások.) Ez a mi külügyi politi­kánk. Nem fenyeget és nem hív­at ki senkit, egyszerű tiszta, békés és méltó az és meg vagyok győződve, hogy megfelel a kamara és az ország érzelmeinek. (Viharos tetszés és élénk mozgás.) Budapest, jun. 1. (A dunamelléki ev. ref. egyházkerület közgyűlése.) A duna­­melléki ev. ref. egyházkerü­leti közgyűlés a mai nap­pal véget ért. Ma is, mint eddig minden alkalommal, Tisza Lajos gróf, s S­z­á­s­z Károly püspök, világi és egyházi elnökök vezették a tanácskozásokat. Ma délelőtt csupán az egyházmegyék által fölterjesztett, s inkább magántermészetű ügyeket intéztek el.­­ Délelőtt 11 órakor az egyházkerületi törvényszék tar­tott ülést, a­mely alkalommal folytatták Czelder Márton kecskeméti lelkész ügyének tárgyalását. A nevezett lelkész ellen több rendbeli vád merült fel, így vádolva van részegeskedéssel, a lelkészi teen­dők rendetlen vezetésével, házsártossággal, kapzsiság­gal, az anyakönyvek helytelen vezetésével s azzal, hogy az egyház kormányzatot végezni teljesen képte­len. A kecskeméti ref. egyházmegye fegyelmi bíró­sága, e hó 12-ikén tartotta ez ügyben a végtárgyalást s Czelder Mártont a kecskeméti ref. egyháznál el­foglalt hivatalától való elmozdításra ítélte s kötelezte a fölmerült, 419 frtnyi eljárási költség megfizetésé­ben. Ez ügyben tegnap délután Eötvös Károly védő s ma délelőtt Nagy Dezső vádló ügyvéd tartotta meg beszédét. Az ítélet ma délután 4 órakor hirdetik ki. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése június 1-én. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Beöthy Algernon, Balogh Géza, Dárday Sándor. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán miniszterelnök, Baross Gábor, Bedekovich Kál­mán, Fejérváry Géza dr., Fabiny Teofil. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bemutatja báró Prónay Dezső képviselő levelét, melyben családi körülményeknél fogva, valamint egészségi tekintetből 4 heti szabadságidő engedélye­zését kéri. A kért szabadságidő megadatik. Bemutatja továbbá a házszabályok 188. §-a ér­telmében elnöki havi jelentését a függőben levő ügyekről. Az elnöki havi jelentés tudomásul vétetvén, megtekinthetés czéljából a ház irodájában helyezte­tik el. Tisza Kálmán miniszterelnök, mint pénzügymi­­niszter beterjeszti az égetett szeszes folyadékokra ve­tett vámtételek után ideiglenesen szedendő vámdíj­­pótlékról szóló törvényjavaslatot. Kiadatik a közgazdasági bizottságnak. Mohay Sándor beterjeszti a mentelmi bizottság jelentését Ugron Gábor és Vadnay Andor képviselők mentelmi ügyében. Napirendre fog tűzetni. Következik az égetett szeszes folyadékok után járó vámról, a szeszadóról valamint a szesztermelés­sel együttesen készített sajtol­ élesztőnek megadóz­tatásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásá­nak folytatása. Steinacker Ödön nem üdvözli oly nagy örömmel a törvényjavaslatot, mint Bosner Ervin báró s nem is hiszi, hogy sokan lennének, kik azt örömmel üdvözölnék. Tagadhatatlan ugyanis az a tény, hogy az új törvényjavaslat szaporítani fogja az állam jöve­delmeit, de a közgazdasági eredmény sokkal bizonyta­lanabb. Mindazáltal a szóló elfogadja általánosságban a törvényjavaslatot. Kifejezi azonban aggályait a tör­vényjavaslat hatása iránt. Aggálya van ugyanis a szólónak az adótétel magassága miatt s a kiviteli praemiumok aránya iránt. Az azonban kétségtelen, hogy az 1884-iki törvénynyel szemben a most tár­gyalt javaslat sok előnyt tartalmaz. Helyteleníti a törvényjavaslat előzetes tárgyalásának módját s jobb­nak tartaná, ha ily törvényjavaslatok ügyében ne a kormányok, hanem maguk a törvényhozó testületek érintkeznének egymással. Örvendetes tudomásul veszi azokat, a­miket a miniszterelnök úr a regale megvál­tására és a magyarországi contingens szétosztására vonatkozólag mondott. Végül kijelenti, hogy általá­n­osságban elfogadja a javaslatot. Kossa Dezső nem fogadja el a törvényjavasla­tot, mert ez a különben is túlságosan megterhelt adózó közönségre újabb terheket rak. A mos­tani kormány csak folyton pénzügyi áldozato­kat követel a nemzettől, a­nélkül, hogy az or­­­szág pénzügyi helyzetét javítaná. A törvényjavaslat a fogyasztók érdekein kívül érzékenyen sérti a re­­gálebérlők érdekeit is s mire ezek már tönkre mentek, akkor jön majd a regálemegváltás. Lázár Jenő gróf különösen a miniszterelnök és Wekerle államtitkár beszédeivel polemizál s azt igyekszik kifejteni, hogy a contingentálás nem egyés, mint monopólium a nagy gyárakra nézve. Különösen Erdély érdekeit sérti e törvény­­javaslat. Erdély hátrányban van nemcsak Ga­­licziával, de Magyarországgal szemben is, mert burgonyát nem termelhetvén talajviszonyai miatt, szesztermelése is korlátoltabb. Szükségesnek tartaná, hogy a mezőgazdasági gyárakat jobban támogatnák. Kéri a kormányt, hogy legyen tekin­tettel Erdély speciális viszonyaira, ne adjanak el ott állami birtokokat oly áron, a­melylyel maga a regale­­bér is fölér s ne importáljon se képviselőket, a­kikre ott semmi szükség nincs. A javaslatot különben álta­lánosságban elfogadja. Horánszky Nándor: A fogyasztási adók fölötti rendelkezésünk jogát tíz esztendőre elvesztettük, mi­dőn a vámközösségről szóló törvényjavaslatot megsza­vaztuk s most ezzel a törvényjavaslattal a szeszadóra nézve tíz évre megkötjük kezeinket. Ily körülmények között a szóló nem fojthatja el aggodalmainak kifeje­zéseit, de reméli, hogy a nemzet arra fog törekedni, hogy a fogyasztási adók közösségétől mielőbb szaba­duljunk s elkövetkezzék az idő, midőn függetlenül intézkedhetünk fogyasztási adóink ügyében. A fődolognak azt tartja a szóló, hogy meg­­akadályoztassék az, hogy az egyik államból a másikba a szesz be ne özönöljék. S tart tőle a szóló, hogy Ausztriából a nagyobb adótétel mellett termelt szesz bejön Magyarországba s itt megrontja nálunk a kis adótétel mellett termelt szeszt. Attól is tart a szóló, hogy a most tár­gyalt törvényjavaslat fokozni fogja a csempészetet. S ez igen fontos dolog, mert a szesz-csempészetet ne­hezebb ellenőrizni, mint a dohánycsempészetet. A szűzdohányt a fináncz könnyen fölismerheti s megkü­lönböztetheti a trafiktól, de a szüzszeszt bajosan. A törvényjavaslat legkényesebb pontjának a bonificatio kérdését tartja. A bonificatión fordul meg az egész törvényjavaslat hatása és eredménye. Ennél­fogva a bonificatio módosítását szükségesnek tartja a szóló. Ily körülmények között túlságos optimizmus­­nak tartja az államtitkár álláspontját s mindenesetre óvatosabban járt el az előadó, mert ő okult az 1884-i törvényen, melyet épp oly melegen ajánlott, mint a mostanit az államtitkár úr. Áttér azután azokra, a miket a miniszterelnök Apponyi Albert gróf beszédére mondott s kije­lenti, hogy a törvényjavaslatot csak azért fogadja el általánosságban, mert az 1884-iki törvényt tovább már fenntartatni nem kívánja. Bizalommal nem viseltetik a kormány iránt, de a rendezkedést le­hetetlenné nem akarja tenni. Kijelenti azonban előre, hogy a bonificatió megváltoztatásától teszi függővé a törvényjavaslat végleges elfogadását. Elnök az általános vitát bezárja. Szó illeti még a bizottság előadóját, Hegedűs Sándor előadó s Tisza Kálmán minisz­terelnök szólalnak föl ezután; beszédjeiket reggeli lapunkban közöljük. Ezután a törvényjavaslatot a ház nagy többsége általánosságban elfogadta s a részletes tárgyalás a holnapi ülésre halasztatott. Az ülés d. u. 2 órakor véget ért. Törvényjavaslat az égetett szeszes folyadékokra vetett vámtételek után ideiglenesen szedendő vámdíjpótlékról. 1. §. Az általános vámtarifa 76. tételszámának a) és b) pontja alatt megnevezett égetett szeszes fo­­lyadékok behozatala alkalmával, a vámtarifa e tétele alatt meghatározott vámdijon felül, e törvény kihir­detésének napjától kezdve, 1888. évi augusztus hó vé­géig, még 36 forintnyi vámdij-pótlék fizetendő. 2. §. Az égetett szeszes folyadékok után járó vámról, a szeszadóról, valamint a szesztermeléssel együttesen készített, sajtolt élesztőnek megadóztatá­sáról­ szóló, és alkotmányos tárgyalás alatt levő tör­vényjavaslattal czélba vett új adóztatási rendszer ha­tályba léptekor meglevő égetett szeszes folyadékok­nak azon készlete, melyre nézve hivatalos vámkár­csákkal igazoltatik, hogy az általános vámtarifa 7­6. tétele alatt meghatározott vám és e törvény 1. §-ában meghatározott vámdíjpótlék befizettetett, a fentebb említett törvényjavaslatban meghatározott pótadó fizetése alól mentes. 3. §. E törvény, kihirdetése napján lép életbe. 4. §. Jelen törvény végrehajtásával a pénzügy­miniszter és a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter bízatnak meg. Indokolás az égetett szeszes folyadékokra vetett vámtételek után ideiglenesen szedendő vámdíjpótlékról szóló törvényjavas­lathoz. Az égetett szeszes folyadékok után járó vámról, a szeszadóról, valamint a szesztermeléssel együttesen készített sajtolt élesztőnek megadóztatásáról szóló, jelenleg alkotmányos tárgyalás alatt álló törvényja­vaslat 1. §-a szerint, az általános vámtarifa 76. tétel­­számának a) és b) betűje alatt felsorolt égetett szeszes folyadékok után, a jelenleg 100 kilogram­monként 40 , illetve 24 forinttal aranyban sze­dett vámdíj 76, s illetve 60 arany forintra lenne fölemelendő; másrészről pedig ugyannak 102-ik §-a szerint, a törvény életbeléptekor a vámvonalon belől talált folyadékok alkoholtartartalma után, hec­­toliterenként csak 24 o. é. forint pótadó fogna besze­detni. Ennek folytán azok az égetett szeszes folyadé­kok, melyek a most említett időpontig, a jelenlegi vámdíjak alkalmazása mellett fognának behozatni, a vámvonalon belől termelt, hasonló égetett szeszes fo­lyadékokkal szemben, s egyszersmind az államjöve­delem rovására is, jelentékeny előnyben részesül­nének. Ezen igazolatlan nyereség, közvetve még inkább fokoztathatnék az által, ha a bevitelt eszközlő fél a behozott égetett szeszes folyadékokat húsz, esetleg tíz liternél több alkoholt nem tartalmazó mennyiségek­ben forgalomba hozná, minthogy e mennyiségek az idézett törvényjavaslat 102. §-a értelmében a pótadó fizetése alól mentesek maradnának. Az itt jelzett eset főkép a finomabb s olyan ital­féléknél fordulhat elő, melyek — mint például a cognac — hosszabb fekvés folytán értékükben nyer­nek, mi­által a több havi szükséglet beszerzéséből származó kamatveszteség bőségesen fedeztetnék. De nem szenved kétséget, hogy a czélbavett és a jelenlegi vámtételek közötti tetemes különbözet a többi égetett szeszes folyadéknál is okot és alkalmat szol­gáltathat arra, hogy a bevitel a szeszadó-reform életbelépte előtt jelentékenyen fokozódjék, s ez­által nemcsak, hogy a hazai szeszipar, de a vámjövedék ér­dekei is sértetnének. E hatrányt megelőzendő, a cs. kir. osztrák kor­mánynyal egyetértőleg megállapított jelen törvényja­vaslat czélja, a szóban forgó égetett szeszes folyadé­kok behozatalánál, a szeszadó-reform iránt hozandó törvény életbeléptének időpontjáig, a jelenlegi és a czélba vett vámdíjtételek közötti különbözetnek meg­felelő vámdíj­pótlékot életbe léptetni. A törvényjavaslat 1. §-a azt az időt, melynek tartama alatt ilyen vámdíjpótlék volna szedendő, s egyszersmind annak mérvét kívánja megha­tározni, mely pótlék a régi és új vámdíjtételek közötti különbözet arányában, 100 kilogrammonként 36 írttal volna megállapítandó. A 2. §. azt határozza, hogy a szeszadóreform iránti törvény életbeléptekor az olyan szeszes folya­dékok, melyeknél igazoltatik, hogy azok után a jelen t­­örvényjavaslat 1. §-ában megállapított vámdíjpótlék eliettetett, a szeszadó iránti törvényjavaslat 102. §-a szerint fizetendő pótadó alól mentesek maradjanak mert nem volna méltányos, hogy az ilyen vámdíj­­pótlékkal megrótt égetett szeszes folyadékok külön pótadóval is terheltessenek. A 3. §. a törvény életbeléptéről a 4. §. pedig annak végrehajtásáról intézkedik. T­áv i£j tok. A német császár betegsége. Berlin, junius 1. Frigyes császár, kitű­nően töltötte az éjét s délelőtt háromnegyed 11 órakor Potsdamba indult. Berlin, junius 1. A császári pár Vilmos trónörökössel és az udvari kísérettel, vala­mint Mackenzie, Wegener és Ho­well orvosokkal, ma délelőtt háromnegyed 11 órakor, gőzhajón Potsdamba indult. A csá­szár leányai lóháton indultak ugyanoda. Páris, június 1. A lapok mind tetszéssel fogadják Goblet külügyminiszter beszédét, melyet a kamara tegnapi ülésén tartott. (p) Berlin, jun. 1. (Eredeti távirat.) Az egész sajtó azzal a lehetőséggel foglalko­zik, hogy a császár megtagadja a tör­vényhozási időszak meghosszabbí­tására vonatkozó törvény szente­sítését. Teljes és hitelt érdemlő bizonyos­ság e tárgyban hiányzik. A »Nordd. Alig. Ztg.« reproducálja az erre vonatkozólag teg­nap estig fölmerült jelentéseket, s hozzáteszi, hogy ezt csak olvasóinak tájékozása végett teszi, de a hírek megbízhatóságáért nem vál­lalhat felelősséget.­­ Megerősítik több oldal­ról azt a hírt, hogy Stosch lesz a császár sze­mélye körüli miniszter. Róma, jan. 1. A hivatalos lap közzéteszi a Lastebasse melletti osztrák-olasz határra vonatkozó egyezményt, mely Schioban, 1887. junius 15-én íratott alá. Az egyezmény a holnapi nap­pal lép érvénybe. Krakkó, jun 1. Varsóba máj. 28-án érkezett egy katonai villamos telep személyzete Pétervárról: egy törzstiszt három sappeurtiszt, egy szakasz sappeur, egy polgári mérnök és négy franczia munkás. A vil­lamos szakasz ezúttal a modlini erődbe ment. Egy villamos jelzőkészüléket állított föl az összes erődök­ben és villamos világítással látta el az erődök kör­nyékét, London, június 1. Az alsó­ház, tegnapi ülésé­ben a költségvetést tárgyalta. A »Külügymi­nisztérium« fejezeténél Fergusson államtitkár kijelente, hogy Suakimot nem Anglia, ha­nem az egyptomi kormány tartja meg­szállva, a­mi nagy különbség. Egyptom közigazga­tása az egyptomiaknak engedtetett át és Anglia is támogatja őket az ország közigazgatásának javítá­sában. A Dél-Afrikával való kereskedelmet ille­tőleg, más nemzetek érzékenyek. Ott kevés kilá­tása van az angol kereskedelemnek, ha csak új piac­okat nem nyit. Az angol vállalatok törvé­nyes alakja az, hogy Afrikában kerskedelmi társaságok alkottassanak s egyedül ez al­kalmas Anglia érdekeinek előmozdítására. Nemkí­vánatos az angol gyarmati birtokok terjedése ott, hol erre természetes mód nem kínálkozik, de az igenis határozottan kívánatos, hogy minden törvényes támo­gatás megadassák azoknak az angol kereskedőknek, kik komoly koc­kázatra hajlandók, hogy Angliának Afrikával való kereskedelmét előmozdítsák. A kelet­­afrikai társaságnak még nem adatik meg az engedély, mert még nem alakult meg, de e társaság szaba­dalma mindenesetre oly módon korlátoztatik, mint a Niger-társaságé. Páris, jun. 1. Az a hír kering, hogy Con­stant­indo-chinai főkormányzó benyújtotta lemon­dását, minthogy a minisztérium, Delaporte gyar­matügyi államtitkárnak adott igazat a főkormányzó ellenében. Massova, jun. 1. Kan­­i­bay Hamasza negusnak a békealkudozásokra vonatkozó levelével ide érkezett. Zágráb, jun. 1. (O. E.) T­a r­t­o m­á n­y­g­y­ű l­é­s. Napirend: A büntettek és bűnügyekben hozott ítéletek hatályáról szóló törvényja­vaslat. A ház a javaslatot általánosságban elfogadta s valószínű, hogy a részletes tárgyalást még a mai ülésen befejezi.

Next