Nemzet, 1888. június (7. évfolyam, 2068-2097. szám)
1888-06-01 / 2068. szám
Kiadó-huatat: Tér nolek-tere, Athenaeum-épület, föld.*tav. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ............................ 2 it 8 hónapra .......................... 6 , 8 hónapra .......................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Egyes szám 2 kr. 2068. (151.) szám. SzERKESZTősátt: Ferenc Elekttre, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Esti kiadás. Budapest, 1888. Péntek, junius 1. VII. évi folyam. Egyes számokr. Budapest, június ! A képviselőház mai ülésében, a vita negyedik napján, véget ért a szeszadó-törvényjavaslat átalános tárgyalása és a javaslat nagy többséggel fogadtatott el részletes tárgyalás alapjául. Szóltak ma, Steinacker Ödön a javaslat mellett a central-parlamenti ideáit fölmelegitve; Kossa Dezső, ki már függetlenségi álláspontról sem fogadja el a javaslatot, nem akarván új jövedelmi forrásokat nyújtani a kormánynak, hogy tovább kormányozzon, melyet azzal vádol, hogy tönkreteszi a regalebérlőket; Lázár Jenő gróf, ki aggodalmakat fejez ki az erdélyi szeszipar tekintetében, melyet Tisza figyelmébe ajánl. A javaslatot különben elfogadja. Horánszky Nándor tüzetesen szólt a javaslat fogyatkozásairól, melyet föltételesen elfogad. Erre a vita bezáratván, Hegedűs Sándor előadó kimutatja Kossa vádjának alaptalanságát; utal arra, hogy az italmérési adó minden államban csak 5—10%-át teszi a szeszadónak, szólt a contingentált mennyiségről és a bonificatióról — cáfolva az ide vonatkozó ellenvetéseket, kimutatta a gácsországi verseny tekintetében, kifejezett aggodalmak túlzott voltát, védte az ipari gyárakat a fölmerült támadó tendentiák ellenében és igen érdekesen és tanulságosan szólt az egészségügyi tekintetekről. Végül Tisza Kálmán szólt és zajos helyeslések közt emelte ki, hogy Apponyinak érvelései, a fogyasztási adók tekintetében való közös eljárást illetőleg — logikailag az egész közös ügy ellen irányulnak s meg nem állunk a personális unióig; meggyőzően utalt arra, hogy a magyarországi és gácsországi szesz-árak közti különbség ki fogja egyenlítni magát s végül Lázár gr.-nak az erdélyi szesz-ipart, illetőleg megnyugtató választ adott. Holnap a szesz-adó-törvény részletes tárgyalását kezdi meg a ház s a kérvények holnapra kitűzött tárgyalása elhalasztatott. A mai ülés elején a miniszterelnök törvényjavaslatot terjesztetett be, az égetett szeszes folyadékokra vetett vám után ideiglenesen szedendő vámdíjpótlékról. Már csütörtök reggeli számunk bécsi távirata, egész authentikus felvilágosítást tartalmazott azon lépésről, melyet a bécsi franczia nagykövet, Kálnoky gr. külügyminiszternél, Tisza miniszterelnök ismert nyilatkozata tárgyában tett s a válaszról, amelyet e nyilatkozatra nyert. Hogy gr. Kálnoky teljes határozottsággal kifejezte azt, hogy Francziaországot monarchiánk sérteni nem akarta, csak helyeseljük; de tudni véljük azt, hogy az ez alkalommal adott nyilatkozatok egyúttal annak hangsúlyozását is tartalmazták, hogy ily sértési szándék a magyar miniszterelnök nyilatkozataiban sem foglaltatott, s így minden, bármely részről megkísérlett magyarázat, mely a külügyminiszterünk e részben adott válaszát úgy akarja feltüntetni, mint amely ellenkező a magyar miniszterelnök beszédével, igen czéltalan és hiábavaló erőlködés. Alant a bécsi »N. Fr. Pr.« közlése nyomán bőven adjuk Goblet nyilatkozatát, melyből kiderül, hogy a magyar miniszterelnök is azonnal kijelenté, hogy, mint gróf Kálnoky is teljes joggal mondható, Tisza beszéde intenziójától távol volt Francziaországgal szemben minden sértő szándék. Ezt ama beszédbe itteni és párisi túlzók magyarázták bele s a franczia kormány e magyarázat után alig mutatkozhatott kevésbé érzékenynek, habár, mint Goblet beszéde mutatja, távol maradt is tőle az az idegesség, mit ez ügyben a franczia ügy itteni képviselői tanúsítanak, kik szerencsésen elérték, hogy a miniszterelnök egy tudva félremagyarázott nyilatkozata valódi értelmének helyreállítása — mire nézve mi egyetlen pillanatig sem voltunk tévedésben — ekkora apparátust vett igénybe. Goblet beszéde a feleztük forrás szerint következőleg hangzott: Értem azt az izgatottságot, amely erőt vett a tisztelt szónokon, miután tudomására jött az eset, amelyet szóba hozott, értem azt az izgatottságot, amelyben a kamara is részes. A kormány nem várta be a mai napot, hogy ugyanily érzetei legyenek. Azonban , mint Gerville-Reache úr mondta, az eset horderejét nem szabad túlozni s óhajtom is, azt azonnal korlátozni. Feleslegesnek tartom, hogy visszatérjek amaz okokra, amelyek az előző kormányt arra indították, hogy a kiállítást 1889-ik évben rendezze. Miután már a választás épp erre az évre esett, nem titkolhattuk el magunk előtt sem, hogy e dátum egyes kormányok részéről kifogásolás alá fog esni. E kormányoknak jogukban állott nem tudni, avagy elfelejteni, hogy az 1889-diki év csakis az igazságosság, a szabadság és a sociális emancipatio emlékeit idézi fel. (Tetszés balfelől.) Nem is ragaszkodtunk ahhoz, hogy az aggodalmakat, melyekkel elénk állottak, megcáfoljuk. Ma is, mint az első napon, készek vagyunk köszönettel fogadni minden részvételt a kiállításon. A jelentkezések máris oly nagy szárnyak, hogy daczára az utolsó pillanatban mutatkozó vonakodásoknak, önöket a kiállítás teljes sikeréről biztosíthatjuk. (Tetszés.) Semmi okunk sem lesz haragudni azon országokra, melyek jobbnak vélték, részvételüket megtagadni. Ami Ausztria-Magyarországot illeti, ott a következő dolog történt meg: A múlt évben Tisza úr határozottan kijelentette, hogy a kormány, noha maga semmi tekintetben sem vesz részt a kiállításban, a magyar iparosokat, kik ebben részt venni akarnak, támogatni fogja. Nem régen Párisban egy osztrákmagyar bizottság alakult meg, mely annak az osztrákmagyar kereskedelmi kamarának tagjaiba áll, amely Párisban alapíttatott és amelyet az osztrák-magyar kormány jóváhagyott. Ez a bizottság bejelentette megalakulását a főconsulságnál és érintkezésbe lépett a kiállítási bizottsággal. Abban a pillanatban, mikor az a bizottság megalakult és Ausztria -Magyarország különböző részeiből jelentkeztek kiállítók, a magyar kormány abban a nézetben volt, hogy véleményét erre nézve megváltoztassa. A magyar kormánynak meg volt az elvitazhatatlan joga, kijelenteni azt, hogy a magyar iparosokat nem fogja támogatni, ha ezek kiállításunkban részt vesznek. Mi ezt sajnálhatjuk, de nincs jogunk e miatt panaszt emelni. A magyar kormánynak az a joga is megvolt, hogy kimondja azt, hogy azokat az iparosokat, kik hozzá tanácsért fordulnak, nemcsak a kiállításban való részvételre nem fogja buzdítani, hanem még e szándékuktól el is fogja őket téríteni. De, az én véleményem szerint, a magyar miniszternek, véleménye igazolására két dolgot nem volt szabad mondania, melyeket elfogadni nem is lehet, és amelyeknek kijelentésében a szónok talán tovább ment mint azt tenni szándékozott. Nem mondhatta azt, hogy a helyzet olyan, hogy a kiállítás idején az ő országa és a mi országunk között a béke meg lehet zavarva, mert ha Tisza úr tudja, hogy az ő országa nem táplál ellenséges indulatot a mi országunk ellen, akkor azt is tudja, hogy e tekintetben országunk ellen semmiféle gyanút sem lehet táplálni. Azt nem lehetett mondania, hogy Francziaország az izgalmak olyan pillanatait éli át jelenleg, hogy mi nem leszünk képesek a magyar iparosok, vagy éppen a magyar lobogó számára kellő védelmet nyújtani. Ez sértő ítélet, aminőt olyan correct kormánytól, milyen Ausztria-Magyarországé, el nem várhattunk, különösen nem a monarchia azon részének kormányától, mely iránt mindig a legmelegebb rokonszenvet tanúsítottuk (Tetszés.) s amely ezt eddig, mindig teljes reciprocitással viszonozta. (Zajos tetszés.) Bármiként legyen is, e szavak ki vannak mondva, és ez sajnálatos. Ámbár Tisza úr nincs azzal megbízva, hogy a monarchia külügyi ügyeit vezesse, ama szavak mégsem maradhattak észrevétlenül, annyival kevésbbé, mert a franczia kormány részéről semmi sem történt, ami azokat, nem mondom jogosulttá, de még csak megmagyarázhatóvá tenné is. Midőn e szavak tudomásomra jutottak, fölszólítottam bécsi nagykövetünket, hogy beszéljen felőle a külügyek közös miniszterével, Kálnoky gróffal, akinek lovagias udvariasságát mindig csak dicsérni volt alkalmunk. (Tetszés.) Kálnoky gróf mindjárt első összejövetelénél nagykövetünkkel, sajnálatát fejezte ki azon izgalom fölött, melyet Francziaországban e kellemetlen, előre nem látott eset okozott. Kálnoky gróf kijelentette, (a további szavakat egy papirosról olvassa Goblet) hogy ő egyedül illetékes a monarchia külügyeit vezetni, s hogy ő biztosíthat a felől, hogy kormányának nincs szándéka Francziaországot megsérteni, minthogy Francziaországgal barátságos viszonyban állunk. Ismételve kifejezést adott azon reményének, hogy a két hatalom között meglévő, kitűnő viszonyok továbbra is fenn fognak állani. Kálnoky gróf, e nyilatkozat megtevése óta, érintkezett Tisza úrral, s engem arról értesítenek, hogy Kálnoki gróf, nagykövetünkkel közölt egy levelet, melyben Tisza úr kijelenti, (a miniszter ismét olvas) hogy ő csatlakozhatik a gróf Kálnoky által kifejezett érzelmekhez, (gúnyos felkiáltások a szélsőbalról), hogy szavai egyáltalán nem tanúsítanak ellenséges indulatot Francziaország iránt, (közbekiáltások a szélsőbalról), és hogy nincs olyan magyar ember, aki olyasmit tenni szándékoznék, amivel Francziaországot megsérthetné. (Mozgás a szélső baloldalon, a közép és a jobboldal nyugton marad.) A miniszter ezután így folytatja beszédét: Ezek képezik a mi nagykövetünk előtt kifejezett nyilatkozatokat. Ha — amin egyébiránt nem kételkedem — az osztrák-magyar kormánynak, mint Kálnoky gróf és Tisza állítják, az a szándéka van, hogy a közöttünk meglevő kitűnő viszonyt tovább is fentartsa, Tisza úrnak könnyű lesz a legutolsó nyomokat is eltörölni, melyeket szavai hátrahagytak. (Tetszés.) Azt hinném azonban, hogy várakozásuknak nem tettem egészen eleget, ha fel nem használnám az alkalmat arra, hogy néhány szót mondjak Francziaországnak általános külpolitikai helyzetéről és a mi jelenlegi külpolitikánkról. (Élénk helyeslés.) Felesleges lesz ismételnem, hogy ez a politika teljesen békés s azt hiszem, ennek őszinteségében a világon senki sem kételkedik. (Élénk tetszés a köztársasági padokról.) Francziaország a békére törekszik. Míg Francziaország körül a nemzetek izgatottságba jönnek, szövetségek kötésére törekszenek, hogy — mint mondják — szembe szállhassanak Francziaország támadásával, addig egyedül Francziaország az, mely nyugodt marad, mozdulatlan, nem jár kalandok után és belügyeivel foglalkozik. (Tetszés). Távol tartván magát úgy a támadás, mint a gyengeség minden érzületétől, (Elénk tetszés.) csakis arra szorítkozván, hogy az események felett őrködjék és minden eshetőségre készen tartsa magát. (Tartós taps.) Nem-e a legjobb bizonyság a kiállítás, a melynek előkészületei napról-napra jobban haladnak s a melyre az egész világ iparosait meghívtuk, szándékainkra nézve (Tartós taps), ama biztos reményünkre nézve, hogy a béke nem lesz megszavazva s ama szilárd akaratunkat illetőleg, hogy az meg ne zavartassék általunk ? (Tetszés.) Ez kétségben vonhatatlan tény s hasonlókép soha, és sehol sem volt a rend annyira biztosítva, mint most nálunk. Bizonyára szokatlan jóslás volt az, amit Tisza úr formulázott, amikor aggódni látszott, hogy a magyar zászló, mely vendégszeretetünkre lenne bízva, meggyalázásnak lehetne kitéve. A magyarok jól láthatták, hogy nem Francziaország az a hely, hol ilyesmi előfordulhat. _ Mi — így végzi a külügyminiszter fejtegetéseit — békében követjük azon kormányrendszer fejlődését, amelyet alapítottunk. Dolgozunk a nemzet erkölcsi és anyagi haladásán, anélkül, hogy elrémíttetnék magunkat a belső agitatiotól, amelynek a külföld részéről, nem kellene nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint amennyit tényleg megérdemel, mert ez agitatió a józan ész szerint minden komolyabb alapnak híjjával van. Ez az ország könnyen kormányozható, és sohasem csinált forradalmat, kivéve mikor arra a kormányok kényszerítették. (Tetszés a baloldalon.) Ebben az országban a nép mindig törhetetlenül ragaszkodott az alkotmány szabadságához. A köztársaság alapja ma szilárdabb, mint talán maguk a republicánusok hiszik. Nem engedjük magunkat megzavartatni a külföldről érkező, többé-kevésbbé nyugtalanító hírek hírlapi czikkek és váratlan események által sem. Francziaország békében akar élni minden néppel, s hálásan fogadja a rokonszenv minden jelét, amelyet vele szemben tanúsítanak. Azt hiszem jogom van ezt a barcelonai békés manifestatiók után mondani. Haszonban egyes szomszédos államok, jogkörük határain belül, ellenünk többé kevésbbé érdekeinket sértő rendszabályokat hoznak, elviseljük, reclamatiók nélkül azt, amit megakadályozni nem tudunk, s föntartjuk magunknak azt a jogot, hogy alkalmas időben, jogkörünk határain belül részünkről is megtegyük az érdekeinknek megfelő intézkedéseket. (Hosszan tartó zajos tetszésnyilvánítások.) Határozottan mindig azon leszünk, hogy a nemzet méltóságának tiszteletben tartását biztosítsuk. (Zajos tetszés nyilvánítások.) Ez a mi külügyi politikánk. Nem fenyeget és nem hívat ki senkit, egyszerű tiszta, békés és méltó az és meg vagyok győződve, hogy megfelel a kamara és az ország érzelmeinek. (Viharos tetszés és élénk mozgás.) Budapest, jun. 1. (A dunamelléki ev. ref. egyházkerület közgyűlése.) A dunamelléki ev. ref. egyházkerületi közgyűlés a mai nappal véget ért. Ma is, mint eddig minden alkalommal, Tisza Lajos gróf, s Szász Károly püspök, világi és egyházi elnökök vezették a tanácskozásokat. Ma délelőtt csupán az egyházmegyék által fölterjesztett, s inkább magántermészetű ügyeket intéztek el. Délelőtt 11 órakor az egyházkerületi törvényszék tartott ülést, amely alkalommal folytatták Czelder Márton kecskeméti lelkész ügyének tárgyalását. A nevezett lelkész ellen több rendbeli vád merült fel, így vádolva van részegeskedéssel, a lelkészi teendők rendetlen vezetésével, házsártossággal, kapzsisággal, az anyakönyvek helytelen vezetésével s azzal, hogy az egyház kormányzatot végezni teljesen képtelen. A kecskeméti ref. egyházmegye fegyelmi bírósága, e hó 12-ikén tartotta ez ügyben a végtárgyalást s Czelder Mártont a kecskeméti ref. egyháznál elfoglalt hivatalától való elmozdításra ítélte s kötelezte a fölmerült, 419 frtnyi eljárási költség megfizetésében. Ez ügyben tegnap délután Eötvös Károly védő s ma délelőtt Nagy Dezső vádló ügyvéd tartotta meg beszédét. Az ítélet ma délután 4 órakor hirdetik ki. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése június 1-én. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Beöthy Algernon, Balogh Géza, Dárday Sándor. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán miniszterelnök, Baross Gábor, Bedekovich Kálmán, Fejérváry Géza dr., Fabiny Teofil. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bemutatja báró Prónay Dezső képviselő levelét, melyben családi körülményeknél fogva, valamint egészségi tekintetből 4 heti szabadságidő engedélyezését kéri. A kért szabadságidő megadatik. Bemutatja továbbá a házszabályok 188. §-a értelmében elnöki havi jelentését a függőben levő ügyekről. Az elnöki havi jelentés tudomásul vétetvén, megtekinthetés czéljából a ház irodájában helyeztetik el. Tisza Kálmán miniszterelnök, mint pénzügyminiszter beterjeszti az égetett szeszes folyadékokra vetett vámtételek után ideiglenesen szedendő vámdíjpótlékról szóló törvényjavaslatot. Kiadatik a közgazdasági bizottságnak. Mohay Sándor beterjeszti a mentelmi bizottság jelentését Ugron Gábor és Vadnay Andor képviselők mentelmi ügyében. Napirendre fog tűzetni. Következik az égetett szeszes folyadékok után járó vámról, a szeszadóról valamint a szesztermeléssel együttesen készített sajtol élesztőnek megadóztatásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Steinacker Ödön nem üdvözli oly nagy örömmel a törvényjavaslatot, mint Bosner Ervin báró s nem is hiszi, hogy sokan lennének, kik azt örömmel üdvözölnék. Tagadhatatlan ugyanis az a tény, hogy az új törvényjavaslat szaporítani fogja az állam jövedelmeit, de a közgazdasági eredmény sokkal bizonytalanabb. Mindazáltal a szóló elfogadja általánosságban a törvényjavaslatot. Kifejezi azonban aggályait a törvényjavaslat hatása iránt. Aggálya van ugyanis a szólónak az adótétel magassága miatt s a kiviteli praemiumok aránya iránt. Az azonban kétségtelen, hogy az 1884-iki törvénynyel szemben a most tárgyalt javaslat sok előnyt tartalmaz. Helyteleníti a törvényjavaslat előzetes tárgyalásának módját s jobbnak tartaná, ha ily törvényjavaslatok ügyében ne a kormányok, hanem maguk a törvényhozó testületek érintkeznének egymással. Örvendetes tudomásul veszi azokat, amiket a miniszterelnök úr a regale megváltására és a magyarországi contingens szétosztására vonatkozólag mondott. Végül kijelenti, hogy általánosságban elfogadja a javaslatot. Kossa Dezső nem fogadja el a törvényjavaslatot, mert ez a különben is túlságosan megterhelt adózó közönségre újabb terheket rak. A mostani kormány csak folyton pénzügyi áldozatokat követel a nemzettől, anélkül, hogy az ország pénzügyi helyzetét javítaná. A törvényjavaslat a fogyasztók érdekein kívül érzékenyen sérti a regálebérlők érdekeit is s mire ezek már tönkre mentek, akkor jön majd a regálemegváltás. Lázár Jenő gróf különösen a miniszterelnök és Wekerle államtitkár beszédeivel polemizál s azt igyekszik kifejteni, hogy a contingentálás nem egyés, mint monopólium a nagy gyárakra nézve. Különösen Erdély érdekeit sérti e törvényjavaslat. Erdély hátrányban van nemcsak Galicziával, de Magyarországgal szemben is, mert burgonyát nem termelhetvén talajviszonyai miatt, szesztermelése is korlátoltabb. Szükségesnek tartaná, hogy a mezőgazdasági gyárakat jobban támogatnák. Kéri a kormányt, hogy legyen tekintettel Erdély speciális viszonyaira, ne adjanak el ott állami birtokokat oly áron, amelylyel maga a regalebér is fölér s ne importáljon se képviselőket, akikre ott semmi szükség nincs. A javaslatot különben általánosságban elfogadja. Horánszky Nándor: A fogyasztási adók fölötti rendelkezésünk jogát tíz esztendőre elvesztettük, midőn a vámközösségről szóló törvényjavaslatot megszavaztuk s most ezzel a törvényjavaslattal a szeszadóra nézve tíz évre megkötjük kezeinket. Ily körülmények között a szóló nem fojthatja el aggodalmainak kifejezéseit, de reméli, hogy a nemzet arra fog törekedni, hogy a fogyasztási adók közösségétől mielőbb szabaduljunk s elkövetkezzék az idő, midőn függetlenül intézkedhetünk fogyasztási adóink ügyében. A fődolognak azt tartja a szóló, hogy megakadályoztassék az, hogy az egyik államból a másikba a szesz be ne özönöljék. S tart tőle a szóló, hogy Ausztriából a nagyobb adótétel mellett termelt szesz bejön Magyarországba s itt megrontja nálunk a kis adótétel mellett termelt szeszt. Attól is tart a szóló, hogy a most tárgyalt törvényjavaslat fokozni fogja a csempészetet. S ez igen fontos dolog, mert a szesz-csempészetet nehezebb ellenőrizni, mint a dohánycsempészetet. A szűzdohányt a fináncz könnyen fölismerheti s megkülönböztetheti a trafiktól, de a szüzszeszt bajosan. A törvényjavaslat legkényesebb pontjának a bonificatio kérdését tartja. A bonificatión fordul meg az egész törvényjavaslat hatása és eredménye. Ennélfogva a bonificatio módosítását szükségesnek tartja a szóló. Ily körülmények között túlságos optimizmusnak tartja az államtitkár álláspontját s mindenesetre óvatosabban járt el az előadó, mert ő okult az 1884-i törvényen, melyet épp oly melegen ajánlott, mint a mostanit az államtitkár úr. Áttér azután azokra, a miket a miniszterelnök Apponyi Albert gróf beszédére mondott s kijelenti, hogy a törvényjavaslatot csak azért fogadja el általánosságban, mert az 1884-iki törvényt tovább már fenntartatni nem kívánja. Bizalommal nem viseltetik a kormány iránt, de a rendezkedést lehetetlenné nem akarja tenni. Kijelenti azonban előre, hogy a bonificatió megváltoztatásától teszi függővé a törvényjavaslat végleges elfogadását. Elnök az általános vitát bezárja. Szó illeti még a bizottság előadóját, Hegedűs Sándor előadó s Tisza Kálmán miniszterelnök szólalnak föl ezután; beszédjeiket reggeli lapunkban közöljük. Ezután a törvényjavaslatot a ház nagy többsége általánosságban elfogadta s a részletes tárgyalás a holnapi ülésre halasztatott. Az ülés d. u. 2 órakor véget ért. Törvényjavaslat az égetett szeszes folyadékokra vetett vámtételek után ideiglenesen szedendő vámdíjpótlékról. 1. §. Az általános vámtarifa 76. tételszámának a) és b) pontja alatt megnevezett égetett szeszes folyadékok behozatala alkalmával, a vámtarifa e tétele alatt meghatározott vámdijon felül, e törvény kihirdetésének napjától kezdve, 1888. évi augusztus hó végéig, még 36 forintnyi vámdij-pótlék fizetendő. 2. §. Az égetett szeszes folyadékok után járó vámról, a szeszadóról, valamint a szesztermeléssel együttesen készített, sajtolt élesztőnek megadóztatásáról szóló, és alkotmányos tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal czélba vett új adóztatási rendszer hatályba léptekor meglevő égetett szeszes folyadékoknak azon készlete, melyre nézve hivatalos vámkárcsákkal igazoltatik, hogy az általános vámtarifa 76. tétele alatt meghatározott vám és e törvény 1. §-ában meghatározott vámdíjpótlék befizettetett, a fentebb említett törvényjavaslatban meghatározott pótadó fizetése alól mentes. 3. §. E törvény, kihirdetése napján lép életbe. 4. §. Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter és a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter bízatnak meg. Indokolás az égetett szeszes folyadékokra vetett vámtételek után ideiglenesen szedendő vámdíjpótlékról szóló törvényjavaslathoz. Az égetett szeszes folyadékok után járó vámról, a szeszadóról, valamint a szesztermeléssel együttesen készített sajtolt élesztőnek megadóztatásáról szóló, jelenleg alkotmányos tárgyalás alatt álló törvényjavaslat 1. §-a szerint, az általános vámtarifa 76. tételszámának a) és b) betűje alatt felsorolt égetett szeszes folyadékok után, a jelenleg 100 kilogrammonként 40 , illetve 24 forinttal aranyban szedett vámdíj 76, s illetve 60 arany forintra lenne fölemelendő; másrészről pedig ugyannak 102-ik §-a szerint, a törvény életbeléptekor a vámvonalon belől talált folyadékok alkoholtartartalma után, hectoliterenként csak 24 o. é. forint pótadó fogna beszedetni. Ennek folytán azok az égetett szeszes folyadékok, melyek a most említett időpontig, a jelenlegi vámdíjak alkalmazása mellett fognának behozatni, a vámvonalon belől termelt, hasonló égetett szeszes folyadékokkal szemben, s egyszersmind az államjövedelem rovására is, jelentékeny előnyben részesülnének. Ezen igazolatlan nyereség, közvetve még inkább fokoztathatnék az által, ha a bevitelt eszközlő fél a behozott égetett szeszes folyadékokat húsz, esetleg tíz liternél több alkoholt nem tartalmazó mennyiségekben forgalomba hozná, minthogy e mennyiségek az idézett törvényjavaslat 102. §-a értelmében a pótadó fizetése alól mentesek maradnának. Az itt jelzett eset főkép a finomabb s olyan italféléknél fordulhat elő, melyek — mint például a cognac — hosszabb fekvés folytán értékükben nyernek, miáltal a több havi szükséglet beszerzéséből származó kamatveszteség bőségesen fedeztetnék. De nem szenved kétséget, hogy a czélbavett és a jelenlegi vámtételek közötti tetemes különbözet a többi égetett szeszes folyadéknál is okot és alkalmat szolgáltathat arra, hogy a bevitel a szeszadó-reform életbelépte előtt jelentékenyen fokozódjék, s ezáltal nemcsak, hogy a hazai szeszipar, de a vámjövedék érdekei is sértetnének. E hatrányt megelőzendő, a cs. kir. osztrák kormánynyal egyetértőleg megállapított jelen törvényjavaslat czélja, a szóban forgó égetett szeszes folyadékok behozatalánál, a szeszadó-reform iránt hozandó törvény életbeléptének időpontjáig, a jelenlegi és a czélba vett vámdíjtételek közötti különbözetnek megfelelő vámdíjpótlékot életbe léptetni. A törvényjavaslat 1. §-a azt az időt, melynek tartama alatt ilyen vámdíjpótlék volna szedendő, s egyszersmind annak mérvét kívánja meghatározni, mely pótlék a régi és új vámdíjtételek közötti különbözet arányában, 100 kilogrammonként 36 írttal volna megállapítandó. A 2. §. azt határozza, hogy a szeszadóreform iránti törvény életbeléptekor az olyan szeszes folyadékok, melyeknél igazoltatik, hogy azok után a jelen törvényjavaslat 1. §-ában megállapított vámdíjpótlék eliettetett, a szeszadó iránti törvényjavaslat 102. §-a szerint fizetendő pótadó alól mentesek maradjanak mert nem volna méltányos, hogy az ilyen vámdíjpótlékkal megrótt égetett szeszes folyadékok külön pótadóval is terheltessenek. A 3. §. a törvény életbeléptéről a 4. §. pedig annak végrehajtásáról intézkedik. Táv i£j tok. A német császár betegsége. Berlin, junius 1. Frigyes császár, kitűnően töltötte az éjét s délelőtt háromnegyed 11 órakor Potsdamba indult. Berlin, junius 1. A császári pár Vilmos trónörökössel és az udvari kísérettel, valamint Mackenzie, Wegener és Howell orvosokkal, ma délelőtt háromnegyed 11 órakor, gőzhajón Potsdamba indult. A császár leányai lóháton indultak ugyanoda. Páris, június 1. A lapok mind tetszéssel fogadják Goblet külügyminiszter beszédét, melyet a kamara tegnapi ülésén tartott. (p) Berlin, jun. 1. (Eredeti távirat.) Az egész sajtó azzal a lehetőséggel foglalkozik, hogy a császár megtagadja a törvényhozási időszak meghosszabbítására vonatkozó törvény szentesítését. Teljes és hitelt érdemlő bizonyosság e tárgyban hiányzik. A »Nordd. Alig. Ztg.« reproducálja az erre vonatkozólag tegnap estig fölmerült jelentéseket, s hozzáteszi, hogy ezt csak olvasóinak tájékozása végett teszi, de a hírek megbízhatóságáért nem vállalhat felelősséget. Megerősítik több oldalról azt a hírt, hogy Stosch lesz a császár személye körüli miniszter. Róma, jan. 1. A hivatalos lap közzéteszi a Lastebasse melletti osztrák-olasz határra vonatkozó egyezményt, mely Schioban, 1887. junius 15-én íratott alá. Az egyezmény a holnapi nappal lép érvénybe. Krakkó, jun 1. Varsóba máj. 28-án érkezett egy katonai villamos telep személyzete Pétervárról: egy törzstiszt három sappeurtiszt, egy szakasz sappeur, egy polgári mérnök és négy franczia munkás. A villamos szakasz ezúttal a modlini erődbe ment. Egy villamos jelzőkészüléket állított föl az összes erődökben és villamos világítással látta el az erődök környékét, London, június 1. Az alsóház, tegnapi ülésében a költségvetést tárgyalta. A »Külügyminisztérium« fejezeténél Fergusson államtitkár kijelente, hogy Suakimot nem Anglia, hanem az egyptomi kormány tartja megszállva, ami nagy különbség. Egyptom közigazgatása az egyptomiaknak engedtetett át és Anglia is támogatja őket az ország közigazgatásának javításában. A Dél-Afrikával való kereskedelmet illetőleg, más nemzetek érzékenyek. Ott kevés kilátása van az angol kereskedelemnek, ha csak új piacokat nem nyit. Az angol vállalatok törvényes alakja az, hogy Afrikában kerskedelmi társaságok alkottassanak s egyedül ez alkalmas Anglia érdekeinek előmozdítására. Nemkívánatos az angol gyarmati birtokok terjedése ott, hol erre természetes mód nem kínálkozik, de az igenis határozottan kívánatos, hogy minden törvényes támogatás megadassák azoknak az angol kereskedőknek, kik komoly kockázatra hajlandók, hogy Angliának Afrikával való kereskedelmét előmozdítsák. A keletafrikai társaságnak még nem adatik meg az engedély, mert még nem alakult meg, de e társaság szabadalma mindenesetre oly módon korlátoztatik, mint a Niger-társaságé. Páris, jun. 1. Az a hír kering, hogy Constantindo-chinai főkormányzó benyújtotta lemondását, minthogy a minisztérium, Delaporte gyarmatügyi államtitkárnak adott igazat a főkormányzó ellenében. Massova, jun. 1. Kanibay Hamasza negusnak a békealkudozásokra vonatkozó levelével ide érkezett. Zágráb, jun. 1. (O. E.) Ta rto má nygyű lés. Napirend: A büntettek és bűnügyekben hozott ítéletek hatályáról szóló törvényjavaslat. A ház a javaslatot általánosságban elfogadta s valószínű, hogy a részletes tárgyalást még a mai ülésen befejezi.