Nemzet, 1888. augusztus (7. évfolyam, 2129-2158. szám)
1888-08-02 / 2130. szám
eghelyi Dezső alispán urnák , Szeletglisztőség, Verenceiek tere, Athenaeum-épület, L emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám helyben 6 kr, vidéken 6 kr. 2130. (213.) szám. Reggeli kiadás: Budapest, 1888. Csütörtök, augusztus 2. KüLDŐ-HURT.il.: Peren ősiek-tere, Athenaeum-*-** -EnéntETÉsi díj : A reggeli óa esti kiadás postán egyszerre kiddvt, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. 1 hónapra .. .. ................................. 9 fr 5 hónapra .................................. . * 6 hónapra ....................................... - - - « H * Az esti dán punta klonküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként ! . Egyes szám helyben 5 kr, vidéken 6 kr. VII. évi folyam. Budapest, augusztus 1. Az észak-európai udvaroknál tett látogató körútjából visszatért a német császár. Visszatérte ez első körútját, melyre fog következni még egy másik is, igen jellemzőleg, Bismarck herczegnél, a német birodalmi cancellárnál, Friedrichsruheban tett látogatásával fejezte be. Kell-e ennél csattanósabb bizonyíték arra nézve, hogy az ifjú császár és öreg cancellárja közt, a birodalom sorsának vezetésében teljes harmónia és egyetértés létezik? Akiknek ebben tán kedvük volt alaptalanul kétkedni, most módjukban áll alaposan más nézetre térni. Önálló gondolkozású egyéniségnek rajzolják II. Vilmost s kétségtelenül az is. De bármennyire legyen az, oly óriási szellemerőt, olyan kipróbált államférfiúi lángészt, mint a vascancellár, mellőzni, nélkülözni, vagy vele éppen ellentétbe helyezkedni, önmaga s a német birodalom elleni súlyos vétség lett volna. Ilyesmit a tehetséges fiatal császárról csak a tájékozatlanság tehetett föl. Oly lángészt, mint a német birodalmi cancellár, csak nagy ritkán s csak jó kedvében ad nemzeteknek és országoknak a gondviselés. Csak természetes tehát, ha Bismarck herczeg ma is annak a praeponderans állásnak örvend, mint az előbbi két Hohenzollern alatt. A mód, melylyel II. Vilmos császár cancellárját azáltal tünteti ki, hogy Friedrichsruhéval fejezi be észak európai körútját, csak arra alkalmas, hogy még jobban emelje és fokozza Németország s az egész világ előtt Bismarck herczeg nimbusát. Az a szíve van friedrichsruhei császár-látogatásnak, mintha a fiatal német uralkodó ide, az északeurópai udvaroknál szerzettimpressióiról jönne bizalmas vallomásokat tenni, hogy ne mondjuk: referálni. Mindenesetre a cancellár kiváló állásának s magas vezérlő szellemi fölényének lekötelező módon való elismerése ez. És ki tagadná, hogy e kitüntetés méltán éri a cancellárt ? Ő tanácsolta uralkodójának a körutat s igényt tarthat rá, hogy uralkodója ajkairól értesüljön a látogatások alatt szerzett tapasztalatokról s impressiókról — hogy egyebeket ne mondjunk. De másként is kiérdemli a herczeg császárjának e kegyét. Azok az első informátiók, melyek II. Vilmosról korábban szárnyra keltek, nem igen voltak alkalmasak arra, hogy őt rokonszenvessé tegyék a külföldi népek előtt. A körút pedig, melyből imént visszatért, egyéb, itt most elhallgatással mellőzött politikai, diplomatiai és nemzetközi előnyökön kívül, még azon szempontból is üdvös volt, hogy bizonyos fokú érdeklődést, figyelmet, vonzalmat keltett a német császár irányában, azon népek közt, ahol megfordult s a német nemzeti öntudatot is nem kevéssé dagasztja az, hogy Észak-Európának nevezetesebb pontjain felhangzott a »Heil dir im Siegeskranz.« A cancellár otthon marad, csendesen, félrevonulva. Csak fiát küldi császárja mellé kísérőnek. De azért a gyeplő az ő kezébe fut össze, ő dirigál, ő kormányoz, ő vezet, ő intéz. A fiatal császár fejét nem környezi, mint nagyatyjáét, a birodalom megalapításának messze sugárzó fénye, de azért Bismarck, egészen ő reá valló ügyes magatartás által. Intézi a fiatal császárral is az ügyeket, hogy Németország áll előtérben; ez viszi a primatusi szerepet, ez dominálja a helyzetet. Macaulay megívta Fitzről, horgy oly barmat gyakorolt, mint Ximenes és Kienelieu. »A leghatalmasabb polgár volt, — úgymond — aki akkor Európában létezett. Soha a király alattvalója nem volt oly nagy Angliában.« Németországra alkalmazva, hasonlót lehetne mondani most Bismarck herczegről is. Mi pedig örvendünk, hogy igy van s kívánatosnak tartjuk, hogy mig e politikai genie él, Németország s az európai közjó érdekében érvényesíthesse kivételes befolyását. A NEMZET TÁRCZÁJA. Augusztus 1. A báró Vay-család emlékeiből. — Vay, született Adelsheim Johanna báróné levelei báró Draishoz és leányaihoz. — 1797—1862. Közli: Jókai Etelka. (Folytatás.) Golop, október 13. 1839. Drága szeretett Amáliám! Ideje már, hogy ismét életjelt adjak magamról, ha ugyan az olyan létezést mint az enyém, még életnek lehet nevezni. Ritkán múlik el tőlünk csak egy hét is a nélkül, hogy valami nagyobb bajom ne volna, azután ismét néhány hét szükséges hozzá, amig némileg öszszeszedem magamat; egész nyáron keresztül hidegleléssel vesződtem s egyik szemem is fel akarja mondani a szolgálatot. Nem panasz képen említem fel ezeket, csak menteni akarom látszólagos hálátlanságomat. Áh! kedves leveleinek mindég nagyon örülök, s nem szeretném nélkülözni azokat, amig e földön járok. Mimi elmondhatja önnek, hogy miként néz ki holmi körülöttem s felolvassa előttem az ön válaszait, hanem mégis ami úgy igazán a szívből jön és szívhez szól, azt magának kell az embernek közölni. Álmatlan éjjeleimben gyakran foglalkozom önnel gondolatban, távol levő kedves barátnőm, eszembe jutnak elköltözött kedveseink, kiknek az istenben helyezett bizalomra és türelemre célzó példája, életem utolsó pillanatáig vezetőm fog maradni. Egy ideig mostanában nagyon levert kedélyű voltam; igen zavarólag hatott idegeimre minden külső zaj; végre rágondoltam az elmúlt atyai barátom tanácsára, hogy t. i. először mindig magunkban keressük lehangoltságunk okát s látom, hogy most is szerencsésen át vezetett a kellemetlen időszakon. Sokkal fontosabbnak tartottam magamat kis körömre nézve, mint amilyen már most vagyok: minden el tud már menni az én beavatkozásom nélkül és el is fog menni. Ez a bizonyosság megnyugtatólag hat rám és felélénkít; örülök körülöttem levő gyermekeim és unokáim szeretetteljes gondosságának, imádkozom az istenhez a távollevők boldogságáért és köszönetet mondok neki azért a sok örömért, ami még most is minden oldalról él. Önnek is nehéz aggodalmai vannak, drága barátnőm, családjának egyik szeretett tagja miatt. Néha kötelesség erősnek lenni, hogy nagyobb bajt elhárítson az ember. Erősítse és segítse önt a jó isten továbbra is, hogy megtalálhassa az igaz utat. Gyenge fejem nem engedi meg, hogy tovább folytassam az Írást, hanem azért még igaz szeretettel üdvözlöm önt s ezerszer ölelem kedves, jó testvéreivel együtt. Jeanette. Golop, Juli 19, 1840. Kedves drága barátnőm! Kettős fájdalom-érzettel látjuk az újságokból, hogy a barátságos Boden virányai e hó 22-én mint pusztultak el; ugyan ilyen sors ért két nappal később itt nálunk is mindent. A félelem, mely a vihar alatt mindnyájunkat elfogott (dió nagyságú jegek csapkodták az ablaktáblákat) az egész ház népét egy szobába gyűjtötte össze. Mily szomorú volt reggel végig menni az agyonvert növényzetű kerten és földeken! A zöld vetések nagy részét, ahol még lehetett lekaszálták, aggodalommal nézünk a tél elé. Soltzán, Lajosnál szinte ily szomorúan néz ki minden mint itt, mert 40 óra járásnyira terjedt ki a vihar pusztító dühe. Mégis nem kell félreismerni a jótékony következményeket sem, melyekre a felsőbb hatalom céloz; tevékenyen működik most mindenki, hogy a sors csapásából valamit megmenthessen, a gazdag úgy mint a szegény s ez a munkálkodás, a különböző érdekeket szorosabban fűzi egymáshoz, amire, most nagy szükség is van. Eseménydús országgyűlésünk berekesztése óta, kétszer volt már az az örömöm, hogy fiaimat együtt láthassam.. .. Csupán a protestáns kérdésben nem történt intézkedés, ebben pedig mindkét fiam vezérszerepet visz , mégis, miután hivatalosan érintetett, nem maradhat el a reményleti siker. Az idő sok mindent megérlel; én a mi részünkről mindig csak határozott, megfontolt szellemi haladást szeretnék, melynek semmi sem áll útjában, csak a magunk hanyagsága. Ezért örvendek Miklósom új állásának, bár sok nehézségekkel kell neki küzdeni; deczemberben ugyanis a tiszamelléki református egyházkerület főcurátorává választatott; több mint 400,000 lélek templomai és iskolái lesznek hatásköre alatt. Rövid időn tudósítson, ha csak néhány sorban is kedves barátnőm, minél többet vagyok önnel gondolatban, annál inkább felébred bennem a vágy önt viszont láthatni! Változatlan szeretettel öleli Jeanette. Golop, január 10. 1841. Erősen feltett szándékom volt az évet azzal zárni be, hogy önnek Írjak drága barátnőm, áldásomat küldve önnek és kedves nővéreinek a beköszöntő új évre; azonban a fejemben folytonosan tartó vihar, sok szép feltett szándékomban megakadályozott. Éhez járult még több váratlan, kedves látogatás is, mely faluhelyen több időt vesz igénybe, mint városon, mert úgyszólva az egész napot együtt tölti az ember vendégeivel. Említett barátnőjének, boldogult édesatyja életrajza felőli nyilatkozata, mintha egészen az én szívemből volna mondva. Saját tapasztalatomból tudom, mily jól esik, ha többek tekintete megakad azokon az érdemeken, melyek mindig előttünk lebegnek. Az én jó ,agm más pályán volt tevékeny hazája érdekében. József császár kora ragadta őt magával, örömmel áldozott fel hirt, egészséget, vagyont a szent czélnak; azonban ő is, mint a nagy szellemű császár, még megelőzte korát. Sok olyan dolog most lép életbe, amit ő kívánt minden áron létrehozni; örömteljes érzéssel hallok olyan új eszméket emlegetni, amik már én előttem mind ismertek s amelyek közül én tettem igen sokat papírra, mint az ő hű segítőtársa. Egyszer gondoltam is, hogy idegen toll által megmutattatom, hogy Magyarországnak már régen mi mindene lehetett volna, ha akarta volna, de azután megint elgondoltam, hogy mi czélja volna annak ? Csak az a fő, hogy haladjunk a hasznosban! A vezető neve nem tesz különbséget! s mint ő ott fenn az egekben, én itt a földön örülök csendes magányomban, azért ha nem őt szemelte is ki a mindenség ura, a hasznos újítások kivitelére. Legnagyobb örömömre mégis az szolgál, ha látom, hogy fiaim apjuk nyomdokain haladnak. A legutóbbi országgyűlésen, független állású Lajosom méltó fia volt atyjának. Miklóst már jobban korlátozzák a rendszabályok, azonban mégis mint főcurátornak, tág tere nyitik hitsorsosai között tehetségei érvényesítésére, miután a nevelés felügyeletével ő van megbízva. Szegény férjem legutolsó tervezgetése az volt, mi módon lehetne a protestáns ifjúság számára különféle szakiskolákat felállítani ? hogy ne mind csak ügyvédeknek képezzék magukat, amely pálya már úgy is túl tömött. Miklós fiamra maradt e tervek megvalósítása is. De most Isten önnel kedves Amáliám! egész lelkéből öleli Jeanetteje. Golop, május 31. 1842. Drága barátnőm! Szeretett édes atyja életrajzi adatait nem csak ott közelben olvassák nagy érdekkel, hol jól ismerték őt, de itt is élvezetet találnak benne bizalmas barátaim ; olvasóinak száma nagyon felszaporodnék, ha távolabbi ismerőseimnek is átengedném a művet. Dr. Bene barátunk, ki önt Miklósommal Manheimben meglátogatta, kinek atyja Beck úrnak Freiburgban ismerőse volt, az életrajzot olvasva, figyelmessé lett a »Lélek dietetikájára is úgy találta, hogy az nagyon tanulságos mit és igen érdekelhet minden fiatal orvost. Hogy leveleim, melyek csupán csak arra nézve lehetnek érdekesek a kihez írva vannak, ennek több téli estéjét megrövidítették (minek igazán örülök) bizonyosan onnét van, miszerint sok olyan visszhangra talál azokban, melyek az ön lelkében élnek. *) Mindnyájukat őszinte szeretettel ölelem. Mimi is az enyémhez csatolja üdvözleteit, mert igen szívesen osztozik velem az önök iránti ragaszkodásban. Meg sem tudom mondani mily áldás ez a jó lélek házunkban, oly odaadó és gondos, attól kell féltenem néha, hogy tulságba megy. **) Igen kérem, tudósítsanak mielőbb mintlétükről, öleli Jeanette. Pest, február 20. 1843. Drága barátnőm! Hőn szeretett elköltözötteinkre való emlékezésünk nem csüggeszt, sőt felemeli lelkünket. *) A ki életében sokszor volt kénytelen nehéz veszteségek súlyát elviselni, megtanulja végre, hogy: ne a látható alakon csügjön szeretetével; engedje szétfoszlani annak körrajzát lelki szemei előtt s mindig csak azzal foglalkozzék emlékezetében, a mi belőlük az örökkévalóságig élni fog; a látható és tapintható emlék elszomorítja a szivet,. . . leverőleg hat a lélekre; míg a halhatatlan szellem emléke, egy, egy buzdító szó, a dobogni immár megszűnt szív szeretetének egykori nyilatkozatai, midőn újra hallani véljük, a keresztényi megnyugvás érzetét adják lelkünknek s magasztos, minden földi salaktól ment boldogság élvezésére tanítanak. Azért azonban nagyra tudom ám becsülni a földieket is, ha az üdvözöltek boldogságának sejtelmében keresem is a kitartásra buzdító erőt , hisz amig itt lent létezünk, a földi alak a szellem hordozója. Nem rég az a fájdalomteljes öröm ért, hogy drága királynőm, Karolina hagyatékából egy kardiszt kaptam, mégpedig olyan kardiszt, amit maga szokott viselni, mivel az, az előttem is feledhetetlen Erzsébet császárné hajából volt készítve. A porosz királyné kegyéből részesültem ez ajándékban, melynek megválasztása arról tanúskodik, hogy az anya szelleme és nemes szive, ebben a leányában is tovább él, valamint — remélhetőleg — a többiek is méltó leányai anyjuknak. Adja az ég, hogy magas állásukon, jó szivük által másokat boldogítva, maguk is igen boldogok lehessenek. Ölelje meg helyettem kedves nővéreit, olyan szívesen, mint ahogy önt öleli hű barátnője: Jeanette. (Folytatása köv.) * Ez a nagy lelki erőről tanúskodó levél, a báróné nővérének , dr. Neubornnénak — Vilhelmine anyjának — halála alkalmával íratott. *) Bizonyosan most is számosan azzal az igaz élvezettel olvassák a nemes lelkű báróné leveleit, melyet egykor a három, testvérileg szerető barátnő olvasta azokat. **) Neuborn Wilhelmine kisasszony nyolcz év óta volt a báróné házánál, mint hű ápoló és társalkodónő, midőn nénje eme szép elismerő nyilatkozatot tette felőle. Budapest, aug. 1. A cseh sajtóban mindegyre találkozunk támadásokkal a magyar kormány, s Magyarország ellen. A prágai »Hlas Naroda« legutóbbi czikke e tekintetben különös figyelmet érdemel. Nyilván hirdeti e lap, hogy a magyar politika vereséget szenvedett minden téren s e vereség tekintetében első sorba helyezi azt a vereséget, mely a »magyar chauvinismust« a német császár oroszországi útja által érte. Mi elgondolkoztunk azon, minő vereségnek tarthatja a cseh lap a magyar chauvinismusra ezt a látogatást. A magyar chauvinismusnak absolute nincs köze e dologhoz , hanem igenis van köze hozzá az osztrákmagyar monarchia külpolitikájának. Ez a külpolitika a német szövetségre számított. Ha a szentpétervári látogatás azt tenné, hogy arra nem számíthat többé, az vereség lenne e politikára tagadhatatlanul. Mi nem látjuk az eseményeket ebben a színben, s az egész világ komoly sajtója sem látja ebben a színben. De hát a csehek — s mint látszik az ó csehek is kik pedig támogatták gróf Kálnoky külpolitikáját, — ebben a színben látják. S jellemző a jóhiszeműségre, hogy örvendenek rajta, s e föltett, képzelt, ráfogott vereséget sittnek úgy tüntetni fel, mint a »magyar Chauvinismus« vereségét, melynek hallatára a slávoknak s a cseheknek minden okuk van diadalt hirdetni. Soha ily módon politikai tényezők nem merték meg hirdetni a saját hazájuk politikája nem is valódi, hanem kigondolt fiascoja felett való örömüket, mint ezt a prágai cseh újságok teszik. De meggyőződésünk, hogy ez csak hasznára lesz annak, hogy a politikai kétkulacsosságnak az az iskolája, mely egy lélekzetvétel alatt az államhoz s a monarchiához való hűséget hirdeti s ugyanakkor e monarchia érdekei megkárosítására számit, hogy ez a politikai kétkulacsosság lejárja magát. Ezt constatálván, a cseh újság egyéb támadásain könnyen túlteszszük magunkat. Prágában ámíthatják magukat kedvükre, abban a tekintetben, hogy Magyarországon a nemzeti politikának 1867. óta követett iránya meg van rendülve. Magyarországon ezt az önáltatást nem veszi számba senki , mert ez ország összes politikai tényezői egyetértenek abban, hogy az osztrák föderalista töredékek sajtóorgánumainak ilynemű jósolgatása nem egyéb haszontalan szóbeszédnél, mely megfelel ugyan bizonyos osztrák politikusok vágyainak, de nem felel meg a tényeknek. A magyar politika nem volt a nemzetiségek elnyomására irányozva soha, nincs arra irányozva ma sem. De igenis alapgondolata volt, s az ma is, hogy szent István birodalma — Horvátország autonómiájának szoros respectálása mellett — erős, egységes magyar államként consolidálódjék, s ha ebben a politikai irányban a magyar politikusoknak fiatok "megerősítsed" őkét, azok a tapasztalatok, amelyeket a cseh aspirátiok képviselőinek magatartásából Ausztriára nézve szerezhettek, minden egyébnél meggyőzőbben hathattak volna e tekintetben. A cseh lapoknak tetszik Tiszát s a szabadelvű pártot tüntetni fel olyanok gyanánt, mint akik a magyar nemzeti politika ez irányát kizárólag képviselik s kiknek szerintük remélhető bukása ezen az irányon változtatna. Bármennyire hízelgő lenne is a pártra s a kormányra, melyet támogatunk, ha a cseh lap föltevése igaz lenne, s bármennyire kétségtelenné tenné ez, hogy mindazon nagy érdek, mely nem csupán Magyarországot, hanem az egész monarchiát e nemzeti, alkotmányos, magyar politika folytatásához s fejlesztéséhez fűzi, e kormány s e párt uralmon maradásához van fűzve, mi mégis azt mondjuk, hogy a cseh lap ebben is illusiókat ápol. A magyar állam alkotmányos egysége, nemzeti erősödése, consolidálása, Magyarországon nem pártkérdés, nem kiváltságos jelszava egy pártnak ; ez a magyar alkotmányos politikai tényezők közös hitvallása, ez a magyar hazaszeretet kiegészítő része, melyben e haza hit fiai — még ha nyelvük nem magyar is — mind együtt éreznek s ez az, mely ennek a politikai iránynak azt az erősséget adja, hogy az oly rossz akaratú jósolgatásra, mint a »Hlas Narodá«-é, csak mosolyogni tudunk ; mert hazánk boldogulását sohasem kívülről való, ilyen vagy olyan rokonszenvektől reméltük s vártuk, hanem saját fiai hűségétől, munkájától, hazaszeretetétől. A »Hlas Naroda« czikkéből adjuk a következőket : »A magyar politika sikertelenségei« cz. czikkében azt írja, hogy a magyar politika minden irányban vereséget szenvedett az utóbbi időkben. A magyar miniszterelnök még nem régen úgy beszélt a magyar országgyűlésen, mintha az összes európai kérdések a magyar országgyűlés fóruma elé tartoznának, míg most, a peterhofi császártalálkozás után, felocsúdván a német barátság ködéből, visszahúzódik. A magyar Chauvinismus reményei borsos leczkét kaptak. De a magyarok a belpolitika terén sem mutathatnak fel eredményeket, éppen úgy mint a külpolitika terén. Amint reménytelen a magyarok tervezgetése a bolgár, illetve a Coburg-kérdésben, úgy reménytelen az a belügyek terén is. A magyarok annyi adósságot csináltak húsz év alatt, hogy több kamatot fizetnek mint a 68-6°/a quotas Ausztria. Nem lehet kételkedni, hogy a magyar financiákon a szezadó sem fog segíteni. Újabban a kormány összeveszvén az ország prímásával egy kis culturharczot is provocált. Trefort szeretné a catholicus egyházat az államnak alárendelni. Ezelőtt, míg az ősrégi alkotmányt fel nem váltotta a kormány-önuralom, az egyház és az állam között semminemű confliktusok elő nem fordultak, de most észrevehető a törekvés, hogy az egyházak az államnak alárendeltessenek. Elnyomatás, terronsálás s a választók megvesztegetése által eléretett, hogy a magyar országgyűlés csaknem csupa magyar nemzetiségű emberekből áll. De ezáltal a magyarok nem szereztek erőt, csak azt mutatták ki, hogy erejük nem képes azt fentartani, amit hatalmukba ejtettek. Lassan kint oly állapot fejlődik ki, melyben azon politikusok az irányadók, a »kik részére a politikai foglalkozás, mely a maga emberét fentarthatja«. A czikkíró azután áttér a magyarországi nemzetiségi viszonyokra s gondolja, hogy a nemzetiségek az ellenállással nem hagynak fel. A töv. törvényhatósági bizottság közgyűlése. A főváros törvényhatósági bizottsága ma délután, a rekkenő hőségben, rendkívüli közgyűlést tartott. Okot erre több sürgős természetű fontos ügy szolgáltatott, melyeket őszre halasztani nem lehetett. A napirend legfontosabb tárgya: a gabonaforgalomnak a fővárosban való összpontosítása érdekében teendő intézkedéseket azt okozó tanácsi előtertornyozva, hogy a főváros a raktárak építéséhez szükséges telkeket ingyen engedje át, a raktárak építésére azonban pénzsegélyt ne szavazzon meg. Ez ellen azonban s igy a tanácsi előterjesztés mellett, Scheidh Károly, Havass Rezső, Császár Jenő, Horváth Lajos és Vas Imre szólottak, ez utóbbi különösen hangsúlyozván azt, hogy a fővárosnak a gabonakereskedelem érdekében nemcsak ideiglenes, hanem a jövőre kiható intézkedéseket is kellene tennie, miért is figyelmébe ajánlja a közgyűlésnek, hogy a raktárak tovább építését, a bérlő magyar leszámítoló és pénzváltó bankra lehetne ruházni, amit ez természetesen csak abban az esetben vállalna el, ha abból, nem mint most , előnye lenne. Szólottak ezután még többen és valamennyien a tanács javaslata mellett, melyet a közgyűlés azután, Matuska Alajos előadó tanácsos felvilágosító szavai után egyhangúlag el is fogadott. A napirend többi tárgya sokkal gyorsabban ment keresztül. Vita egynél sem, felszólalás is csak a régi dologház helyreállítására vonatkozó ügynél volt s itt a közgyűlés a tanács javaslata ellenében, a munkának csak a miniszteri jóváhagyás leérkezte után való végrehajtását határozta el. Egyébként nem hagyható említés nélkül, hogy a közgyűlés hozzájárult a közmunka és közlekedésügyi miniszter által az óbudai főtértől a filatori védőgázig vezető gőzerejű közúti vasút ügyében kívánt módosításokhoz, és a svábhegyi fogaskerekű vasút igazgatóságának nyilatkozata folytán, elállott a menetdijak leszállításától s igy elvileg megengedte a fogaskerekű vasútnak a Széchenyi hegyig leendő meghosszabbítását. Végül a közgyűlés Rémi Róbertnek, a siketnémák oktatása ügyében tett indítványát, tárgyalás végett kiadta az illető szakbizottságnak. Részletes tudósításunk a következő: Ráth Károly főpolgármester megnyitván a közgyűlést, felolvastatott a miniszterelnök leirata, mely szerint a törvényhatósági közgyűlés részvétéért III. Frigyes német császár elhunyta felett, az uj német császár nevében Bismarck herczeg, köszönetét nyilvánította. (Tudomásul szolgált). Következett a napirend. A szentendrei vicinális vasutat a budapesti közúti vaspályával összekötő vonal ügyében a közlekedésügyi miniszter leiratára a tanács azt javasolja, hogy — bár a főváros a közúti vasúttal a szerződést még a géperejű vasutakra vonatkozó szabályrendelet létrejötte előtt megkötötte — mégis tekintettel a tiszti ügyészség megokolására — egyezzék bele a közgyűlés, hogy a szerződésre a kormány a jóváhagyási záradékot a szabályrendelet pontjainak megfelelően vezesse reá. A közgyűlés ezt vita nélkül elfogadta. A miniszter leiratát a»Szép Iloná«-tól a Hidegvölgyig vivő gőzvasút ügyében tudomásul vették és hozzájárultak a szerződés némely pontjainak a kormány által kívánt módosításához. A Hunyadi-tér befásítása kérdésében, miután az nem elhalaszthatatlanul szükséges, a költség a jövő évi budgetbe fog fölvétetni. A fogaskerekű vasút meghosszabbítása a Széchenyi hegyig, tudvalevőleg egyebek közt a tariftaleszállitáshoz köttetett. Miután azonban a társaság kimutatta, hogy eddig veszteségre dolgozott, a közgyűlés a tanács javaslatára e követelménytől elállott s igy elvileg megadta az engedélyt a fogaskerekű vasútnak a Széchenyi I.Ann-T.JxWtőpített a gabnaforgalom emelése érdekében teendő intézkedésekre vonatkozó javaslatnál. A tanács tudvalevőleg az új gabnaraktárakat a közraktári bank által kívánja“ építtetni ingyen telkeket adván s a 80,000 frt beruházási költséget 8 év alatt kamat nélkü visszanzerőe. A telkek öt évre adatnak át. Medrey Zsigmond arra utal, hogy a közraktárak azért nem képesek a gabonát befogadni, mert befogadási képességüknek legnagyobb részét 170,000 méter mázsa kukoricza foglalja el. Leginkább óhajtandó volna, ha a kukoricza-consortium szétrobbantható volna, mert a fővárosnak kötelessége ugyan a hazai gabonakereskedelem érdekében megfelelő intézkedéseket tenni, de a kereskedelem kárára spekulánsok kezére dolgozni nem. Aztán a főváros a közraktári bankot évi 50,000 aranyforinttal segélyezi — s mégis, daczára annak, hogy pótraktárakkal a Boráros-tért is elfoglalta már, az évi jövedelem mégis 28,000 írttal fogyott a múlt évben. Ily körülmények közt ő csak az ingyen telket szavazza meg, a pénzsegélyt nem. És a Boráros-térről a raktárakat a jövő évre elhordatni óhajtaná. A tanács javaslata értelmében a Medvey által felhozottakat sorba cáfolva szóltak Scheich Károly, Schönberg Ármin, Havas Rezső és Császár Jenő. — Vas Imre nemcsak ideiglenes, hanem jövőre kiható intézkedéseket is szeretne fölvenni, hogy az ezután építendő raktárak fölállításának gondja a közraktári bank vállaira nehezedjék egyedül, ami természetesen csak úgy volna elérhető, ha annak a felállításból előnye lenne. Horváth Lajos a gabina-raktározás érdekében kimondaná, hogy a raktárak szeptember 1-ig, legfeljebb 10-ig fölépüljenek. Pártos Gyula a tanács előterjesztése mellett szólt. Matuska tanácsos némely fölvilágosító szavai után a közgyűlés a tanács javaslatait elfogadta, a Horváth Lajos által előadott függelékkel együtt. Ezután Rózsa tanácsos bemutatta a kerepesi úti régi dologházi épület helyreállítására vonatkozó javaslatot ami 20.000 frt költséget igényel. A tanács, a kormány jóváhagyása reményében, a munkák haladéktalan foganatosíttatására kér fölhatalmazást. Az elnök, az előadó és a öt biz. tag rövid véleménycseréje után, a kormány jóváhagyását bevárni határozták. Az Üllői úti kórház condensált gőzeit elvezető csővezetéknek rézcsövekkel való kicserélésére 6250 frtot, s a fűtési csőhálózatnak beburkolására is a megfelelő 4500 frt összeget megszavazták. A németvölgyi temető alagcsövezésére a 3000 frt költséget szintén megszavazták. A József fiárvaházban alkalmazott felügyelő tanítók osztály tanítással bízatnak meg. A Gyermekbarát-egyesület részére a közgyűlés, tekintettel az egylet által fentartott kórház közhasznú voltára, az 1889. évre 2000 frt segélyt szavazott meg. A magyar államvasutak körtére a közgyűlés hozzájárult a tanács ama javaslatához, hogy a központi pályaudvar és a józsefvárosi pályaudvar közt vivő vasúti töltés szélesítésére, s újabb sínpárok elhelyezésére 17,000 □ ös terület az államvasutaknak ingyen átengedtessék, tekintettel arra, hogy a régi fegyvergyári honvédlaktanya mögött a kocsik számára aluljáró fog létesíttetni, de azon kikötés teendő, hogy az államvasutak ez építkezést a közönség életbiztonsága szempontjából haladéktalanul létesítsék. Több felfolyamodás és végkielégítési ügy elintézése után a közgyűlés véget ért.