Nemzet, 1888. augusztus (7. évfolyam, 2129-2158. szám)

1888-08-02 / 2130. szám

eghelyi Dezső alispán urnák , Szeletglisztőség, Verenceiek­ tere, Athenaeum-épület, L emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám helyben 6 kr, vidéken 6 kr. 2130. (213.) szám. Reggeli kiadás: Budapest, 1888. Csütörtök, augusztus 2. KüLDŐ-HU­RT.il.: Peren ősiek-tere, Athenaeum-*-** -EnéntETÉsi díj : A reggeli óa esti kiadás postán egyszerre kid­dvt, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva. 1 hónapra .. .. ................................. 9 fr­ 5 hónapra .................................. . * 6 hónapra ....................................... - - - « H * Az esti­­ dán punta­­ kl­onküldéséért felül­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként ! . Egyes szám helyben 5 kr, vidéken 6 kr. VII. évi folyam. Budapest, augusztus 1. Az észak-európai udvaroknál tett láto­gató körútjából visszatért a német császár. Visszatért­e ez első körútját, melyre fog kö­vetkezni még egy másik is, igen jellemzőleg, Bismarck herczegnél, a német birodalmi can­­cellárnál, Friedrichsruheban tett látogatásá­val fejezte be. Kell-e ennél csattanósabb bi­zonyíték arra nézve, hogy az ifjú császár és öreg cancellárja közt, a birodalom sorsának vezetésében teljes harmónia és egyetértés lé­tezik? A­kiknek ebben tán kedvük volt alap­talanul­ kétkedni, most módjukban áll alapo­san más nézetre térni. Önálló gondolkozású egyéniségnek rajzolják II. Vilmost s kétség­telenül az is. De bármennyire legyen az, oly óriási szellemerőt, olyan kipróbált állam­­férfiúi lángészt, mint a vascancellár, mel­lőzni, nélkülözni, vagy vele éppen ellentétbe helyezkedni, önmaga s a német birodalom elleni súlyos vétség lett volna. Ilyesmit a te­hetséges fiatal császárról csak a tájékozatlan­ság tehetett föl. Oly lángészt, mint a német birodalmi cancellár, csak nagy ritkán s csak jó kedvé­ben ad nemzeteknek és országoknak a gond­viselés. Csak természetes tehát, ha Bismarck herczeg ma is annak a praeponderans állás­nak örvend, mint az előbbi két Hohenzollern alatt. A mód, melylyel II. Vilmos császár­ can­­cellárját azáltal tünteti ki, hogy Fried­­richsruhéval fejezi be észak európai körút­ját, csak arra alkalmas, hogy még jobban emelje és fokozza Németország s az egész vi­lág előtt Bismarck herczeg nimbusát. Az a szíve van friedrichsruhei császár-látogatásnak, mintha a fiatal német uralkodó ide, az észak­európai udvaroknál szerzett­­impressióiról­ jönne bizalmas vallomásokat tenni, hogy ne mondjuk: referálni. Mindenesetre a cancellár kiváló állásának s magas vezérlő szellemi fö­lényének lekötelező módon való elismerése ez. És ki tagadná,­ hogy e kitüntetés méltán éri a cancellárt ? Ő tanácsolta uralkodójának a körutat s igényt tarthat rá, hogy uralko­dója ajkairól értesüljön a látogatások alatt szerzett tapasztalatokról s impressiókról — hogy egyebeket ne mondjunk. De másként is kiérdemli a herczeg császárjának e kegyét. Azok az első informátiók, melyek II. Vilmosról korábban szárnyra keltek, nem igen voltak alkalmasak arra, hogy őt rokon­szenvessé tegyék a külföldi népek előtt. A körút pedig, melyből imént visszatért, egyéb, itt most elhallgatással mellőzött politikai, diplo­­matiai és nemzetközi előnyökön kívül, még azon szempontból is üdvös volt, hogy bizo­nyos fokú érdeklődést, figyelmet, vonzalmat keltett a német császár irányában, azon népek közt, a­hol megfordult s a német nemzeti ön­tudatot is nem kevéssé dagasztja az, hogy Észak-Európának nevezetesebb pontjain fel­hangzott a »Heil dir im Siegeskranz.« A cancellár otthon marad, csendesen, félrevonulva. Csak fiát küldi császárja mellé kísérőnek. De azért a gyeplő az ő kezébe fut össze, ő dirigál, ő kormányoz, ő vezet, ő in­téz. A fiatal császár fejét nem környezi,­­ mint nagyatyjáét, a birodalom megalapításá­nak messze sugárzó fénye, de azért Bismarck, egészen ő reá valló ügyes magatartás által. Intézi a fiatal császárral is az ügyeket, hogy Németország áll előtérben; ez viszi a primatusi szerepet, ez dominálja a helyzetet. Macaulay megívta Fitzről, horgy oly­ b­­­arm­at gyakorolt, mint Ximenes és Kiene­lieu. »A leghatalmasabb polgár volt, — úgy­mond — a­ki akkor Európában létezett. Soha a király alattvalója nem volt oly nagy An­gliában.« Németországra alkalmazva, hason­lót lehetne mondani most Bismarck herczeg­­ről is. Mi pedig örvendünk, hogy igy van s kívánatosnak tartjuk, hogy mig e politikai genie él, Németország s az európai közjó ér­dekében érvényesíthesse kivételes befolyását. A NEMZET TÁRCZÁJA. Augusztus 1. A báró Vay-család emlékeiből. — Vay, született Adelsheim Johanna báróné levelei báró Draishoz és leányaihoz. — 1797—1862. Közli: Jókai Etelka. (Folytatás.) Golop, október 13. 1839. Drága szeretett Amáliám! Ideje már, hogy ismét életjelt adjak magamról, ha ugyan az olyan létezést mint az enyém, még élet­nek lehet nevezni. Ritkán múlik el tőlünk csak egy hét is a nél­kül, hogy valami nagyobb bajom ne volna, azután is­mét néhány hét szükséges hozzá, a­mig némileg ösz­­szeszedem magamat; egész nyáron keresztül hidegle­léssel vesződtem s egyik szemem is fel akarja mon­dani a szolgálatot. Nem panasz képen említem fel ezeket, csak menteni akarom látszólagos hálátlanságo­mat. Áh! kedves leveleinek mindég nagyon örülök, s nem szeretném nélkülözni azokat, a­mig e földön járok. Mimi elmondhatja önnek, hogy miként néz ki holmi körülöttem s felolvassa előttem az ön válaszait, hanem mégis a­mi úgy igazán a szívből jön és szív­hez szól, azt magának kell az embernek közölni. Ál­matlan éjjeleimben gyakran foglalkozom önnel gon­dolatban, távol levő kedves barátnőm, eszembe jutnak elköltözött kedveseink, kiknek az istenben helyezett bizalomra és türelemre c­élzó példája, életem utolsó pillanatáig vezetőm fog maradni. Egy ideig mostanában nagyon levert kedélyű voltam; igen zavarólag hatott idegeimre minden külső zaj; végre rágondoltam az elmúlt atyai bará­tom tanácsára, hogy t. i. először mindig magunkban keressük lehangoltságunk okát s látom, hogy most is szerencsésen át vezetett a kellemetlen időszakon. Sokkal fontosabbnak tartottam magamat kis körömre nézve, mint a­milyen már most vagyok: min­den el tud már menni az én beavatkozásom nélkül és el is fog menni. Ez a bizonyosság megnyugtatólag hat rám és felélénkít; örülök körülöttem levő gyer­mekeim és unokáim szeretetteljes gondosságának, imádkozom az istenhez a távollevők boldogságáért és köszönetet mondok neki azért a sok örömért, a­mi még most is minden oldalról él. Önnek is nehéz aggodalmai vannak, drága ba­rátnőm, családjának egyik szeretett tagja miatt. Néha kötelesség erősnek lenni, hogy nagyobb bajt el­hárítson az ember. Erősítse és segítse önt a jó isten továbbra is, hogy megtalálhassa az igaz utat. Gyenge fejem nem engedi meg, hogy tovább folytassam az Írást, hanem azért még igaz szeretettel üdvözlöm önt s ezerszer ölelem kedves, jó testvéreivel együtt. Jeanette. Golop, Juli 19, 1840. Kedves drága barátnőm! Kettős fájdalom-érzettel látjuk az újságokból, hogy a barátságos Boden virányai e hó 22-én mint pusztultak el; ugyan ilyen sors ért két nappal ké­sőbb itt nálunk is mindent. A félelem, mely a vihar alatt mindnyájunkat elfogott (dió nagyságú jegek csapkodták az ablak­táblákat) az egész ház népét egy szobába gyűjtötte össze. Mily szomorú volt reg­gel végig menni az agyonvert növényzetű kerten és földeken! A zöld vetések nagy részét, a­hol még lehetett lekaszálták, aggodalommal nézünk a tél elé. Soltzán, Lajosnál szinte ily szomorúan néz ki min­den mint itt, mert 40 óra járásnyira terjedt ki a vi­har pusztító dühe. Még­is nem kell félre­ismerni a jótékony következményeket sem, melyekre a felsőbb hatalom c­éloz; tevékenyen működik most mindenki, hogy a sors csapásából valamit megmenthessen, a gazdag úgy mint a szegény s ez a munkálkodás, a különböző érdekeket szorosabban fűzi egymáshoz, a­mire, most nagy szükség is van. Eseménydús országgyűlésünk berekesztése óta, kétszer volt már az az örömöm, hogy fiaimat együtt láthassam.. .. Csupán a protestáns kérdésben nem történt in­tézkedés, ebben pedig mindkét fiam vezérszerepet visz , mégis, miután hivatalosan érintetett, nem ma­radhat el a reményleti siker. Az idő sok mindent megérlel; én a mi részünkről mindig csak határo­zott, megfontolt szellemi haladást szeretnék, mely­nek semmi sem áll útjában, csak a magunk hanyag­sága. Ezért örvendek Miklósom új állásának, bár sok nehézségekkel kell neki küzdeni; deczemberben ugyanis a tiszamelléki református egyházkerület fő­­curátorává választatott; több mint 400,000 lélek templomai és iskolái lesznek hatásköre alatt. Rövid időn tudósítson, ha csak néhány sorban is kedves barátnőm, minél többet vagyok önnel gon­dolatban, annál inkább felébred bennem a vágy önt viszont láthatni! Változatlan szeretettel öleli Jeanette. Golop, január 10. 1841. Erősen fel­tett szándékom volt az évet azzal zárni be, hogy önnek Írjak drága barátnőm, ál­dásomat küldve önnek és kedves nővéreinek a bekö­szöntő új évre; azonban a fejemben folytonosan tartó vihar, sok szép feltett szándékomban megakadályo­zott. Éhez járult még több váratlan, kedves látogatás is, mely faluhelyen több időt vesz igénybe, mint váro­son, mert úgyszólva az egész napot együtt tölti az em­ber vendégeivel. Említett barátnőjének, boldogult édes­atyja életrajza felőli nyilatkozata, mintha egészen az én szívemből volna mondva. Saját tapasztalatomból tu­dom, mily jól esik, ha többek tekintete megakad azo­kon az érdemeken, melyek mindig előttünk lebegnek. Az én jó ,­a­g­m más pályán volt tevékeny hazája érdekében. József császár kora ragadta őt magával, örömmel áldozott fel hirt, egészséget, vagyont a szent czélnak; azonban ő is, mint a nagy szellemű császár, még megelőzte korát. Sok olyan dolog most lép életbe, a­mit ő kívánt minden áron létrehozni; örömtel­jes érzéssel hallok olyan új eszméket emlegetni, a­mik már én előttem mind ismertek s a­me­lyek közül én tettem igen sokat papírra, mint az ő hű segítőtársa. Egyszer gondoltam is, hogy idegen toll által megmutattatom, hogy Magyarországnak már régen mi mindene lehetett volna, ha akarta volna, de azután megint elgondoltam, hogy mi czélja volna annak ? Csak az a fő, hogy haladjunk a hasznosban! A vezető neve nem tesz különbséget! s mint ő ott fenn az egekben, én itt a földön örülök csendes magá­nyomban, azért ha nem őt szemelte is ki a mindenség ura, a hasznos újítások kivitelére. Legnagyobb örö­mömre még­is az szolgál, ha látom, hogy fiaim apjuk nyomdokain haladnak. A legutóbbi országgyűlésen,­­ független állású Lajosom méltó fia volt atyjának. Miklóst már jobban korlátozzák a rendszabályok, azonban mégis mint főcurátornak, tág tere nyitik hitsorsosai között tehetségei érvényesítésére, miután a nevelés felügyeletével ő van megbízva. Szegény férjem legutolsó tervezgetése az volt, mi módon le­hetne a protestáns ifjúság számára különféle szak­iskolákat felállítani ? hogy ne mind csak ügyvédek­nek képezzék magukat, a­mely pálya már úgy is túl tömött. Miklós fiamra maradt e tervek megvalósí­tása is. De most Isten önnel kedves Amáliám! egész lelkéből öleli Jeanetteje. Golop, május 31. 1842. Drága barátnőm! Szeretett édes atyja életrajzi adatait nem csak ott közelben olvassák nagy érdekkel, hol jól ismerték őt, de itt is élvezetet találnak benne bizalmas bará­taim ; olvasóinak száma nagyon felszaporodnék, ha távolabbi ismerőseimnek is át­engedném a művet. Dr. Bene barátunk, ki önt Miklósommal Manheim­­ben meglátogatta, kinek atyja Beck úrnak Freiburg­­ban ismerőse volt, az életrajzot olvasva, figyelmessé lett a »Lélek dietetikájára i­s úgy találta, hogy az nagyon tanulságos mit és igen érdekelhet minden fiatal orvost. Hogy leveleim, melyek csupán csak arra nézve lehetnek érdekesek a kihez írva vannak, ennek több téli estéjét megrövidítették (minek igazán örülök) bizonyosan onnét van, miszerint sok olyan vissz­hangra talál azokban, melyek az ön lelkében élnek. *) Mindnyájukat őszinte szeretettel ölelem. Mimi is az enyémhez csatolja üdvözleteit, mert igen szíve­sen osztozik velem az önök iránti ragaszkodásban. Meg sem tudom mondani mily áldás ez a jó lélek házunkban, oly odaadó és gondos, attól kell féltenem néha, hogy tulságba megy. **) Igen kérem, tudósítsanak mielőbb mintlétük­­ről, öleli Jeanette. Pest, február 20. 1843. Drága barátnőm! Hőn szeretett elköltözötteinkre való emlékezé­sünk nem csüggeszt, sőt felemeli lelkünket. *) A ki életében sokszor volt kénytelen nehéz vesztesé­gek súlyát elviselni, megtanulja végre, hogy: ne a látható alakon csügjön szeretetével; engedje szétfoszlani annak körrajzát lelki szemei előtt s mindig csak azzal foglalkozzék emlékezeté­ben, a mi belőlük az örökkévalóságig élni fog; a látható és tapintható emlék elszomo­rítja a szivet,. . . leverőleg hat a lélekre; míg a halhatatlan szellem emléke, egy, egy buz­dító szó, a dobogni immár megszűnt szív szeretetének egykori nyilatkozatai, midőn újra hallani véljük, a ke­resztényi megnyugvás érzetét adják lelkünknek s ma­gasztos, minden földi salaktól ment boldogság élvezé­sére tanítanak. Azért azonban nagyra tudom ám becsülni a földieket is, ha az üdvözöltek boldogságának sejtel­mében keresem is a kitartásra buzdító erőt , hisz a­mig itt lent létezünk, a földi alak a szellem hordozója. Nem rég az a fájdalomteljes öröm ért, hogy drága királynőm, Karolina hagyatékából egy kar­­diszt kaptam, még­pedig olyan kardiszt, a­mit maga szokott viselni, mivel az, az előttem is feledhetetlen Erzsébet császárné hajából volt készítve. A porosz királyné kegyéből részesültem ez ajándékban, mely­nek megválasztása arról tanúskodik, hogy az anya szelleme és nemes szive, ebben a leányában is tovább él, valamint — remélhetőleg — a többiek is méltó leányai anyjuknak. Adja az ég, hogy magas állásu­kon, jó szivük által másokat boldogítva, maguk is igen boldogok lehessenek. Ölelje meg helyettem kedves nővéreit, olyan szívesen, mint a­hogy önt öleli hű barátnője: Jeanette. (Folytatása köv.) *­ Ez a nagy lelki erőről tanúskodó levél, a báróné nővérének , dr. Neuborn­nénak — Vilhelm­ine anyjának — ha­lála alkalmával íratott. *) Bizonyosan most is számosan azzal az igaz élve­zettel olvassák a nemes lelkű báróné leveleit, melyet egy­kor a három, testvérileg szerető barátnő olvasta azokat. **) Neuborn Wilhelmine kisasszony nyolcz év óta volt a báróné házánál, mint hű ápoló és társalkodónő, midőn nénje eme szép elismerő nyilatkozatot tette felőle. Budapest, aug. 1. A cseh sajtóban mindegyre találkozunk táma­dásokkal a magyar kormány, s Magyarország ellen. A prágai »Hlas Naroda« legutóbbi czikke e tekintet­ben különös figyelmet érdemel. Nyilván hirdeti e lap, hogy a magyar politika vereséget szenvedett minden téren s e vereség tekintetében első sorba helyezi azt a vereséget, mely a »magyar chauv­inismust« a német császár oroszországi útja által érte. Mi elgondolkoz­tunk azon, minő vereségnek tarthatja a cseh lap a magyar chauvinismusra ezt a látogatást. A magyar chauvinismusnak absolute nincs köze e do­loghoz , hanem igen­is van köze hozzá az osztrák­magyar monarchia külpolitikájának. Ez a külpolitika a német szövetségre számított. Ha a szentpétervári látogatás azt tenné, hogy arra nem számíthat többé, az vereség lenne e politikára tagadhatatlanul. Mi nem látjuk az eseményeket ebben a színben, s az egész világ komoly sajtója sem látja ebben a színben. De hát a csehek — s mint látszik az ó­ csehek is kik pedig támogatták gróf Kálnoky külpolitikáját, — ebben a színben látják. S jellemző a jóhiszemű­ségre, hogy örvendenek rajta, s e föltett, képzelt, rá­fogott vereséget sittnek úgy tüntetni fel, mint a »ma­gyar Chauvinismus« vereségét, melynek hallatára a slávoknak s a cseheknek minden okuk van diadalt hirdetni. Soha ily módon politikai tényezők nem mer­ték meg hirdetni a saját hazájuk politikája nem is valódi, hanem kigondolt fiascoja felett való örömüket, mint ezt a prágai cseh újságok teszik. De meggyőző­désünk, hogy ez csak hasznára lesz annak, hogy a po­litikai kétkulacsosságnak az az iskolája, mely egy lélek­­zetvétel alatt az államhoz s a monarchiához való hű­séget hirdeti s ugyanakkor e monarchia érdekei meg­károsítására számit, hogy ez a politikai kétkulacsos­­ság lejárja magát. Ezt constatálván, a cseh újság egyéb támadásain könnyen túlteszszük magunkat. Prágában ámíthatják magukat kedvükre, abban a tekintetben, hogy Magyarországon a nem­zeti politikának 1867. óta követett iránya meg van rendülve. Magyarországon ezt az önáltatást nem veszi számba senki , mert ez ország összes po­litikai tényezői egyetértenek abban, hogy az osztrák föderalista töredékek sajtó­orgánumainak ilynemű jósolgatása nem egyéb haszontalan szóbe­szédnél, mely megfelel ugyan bizonyos osztrák poli­­tikusok vágyainak, de nem felel meg a tényeknek. A magyar politika nem volt a nemzetiségek elnyomá­sára irányozva soha, nincs arra irányozva ma sem. De igen­is alapgondolata volt, s az ma is, hogy szent István birodalma — Horvátország autonómiájának szoros respectálása mellett — erős, egységes magyar államként consolidálódjék, s ha ebben a politikai irányban a magyar politikusoknak fiatok "meg­erősítsed" ők­ét, azok a tapasztalatok, a­melyeket a cseh aspirátiok képviselőinek magatartásából Ausz­triára nézve szerezhettek, minden egyébnél meg­győzőbben hathattak volna e tekintetben. A cseh lapoknak tetszik Tiszát s a szabadelvű pártot tüntetni fel olyanok gyanánt, mint akik a magyar nemzeti politika ez irányát kizárólag képviselik s kiknek szerintük remélhető bukása ezen az irányon változtatna. Bármennyire hízelgő lenne is a pártra s a kormányra, melyet támogatunk, ha a cseh lap föl­tevése igaz lenne, s bármennyire kétségtelenné tenné ez, hogy mindazon nagy érdek, mely nem csupán Ma­gyarországot, hanem az egész monarchiát e nemzeti, alkotmányos, magyar politika folytatásához s fejlesz­téséhez fűzi, e kormány s e párt uralmon maradásá­hoz van fűzve, mi mégis azt mondjuk, hogy a cseh lap ebben is illusiókat ápol. A magyar állam alkot­mányos egysége, nemzeti erősödése, consolidálása, Ma­gyarországon nem pártkérdés, nem kiváltságos jel­szava egy pártnak ; ez a magyar alkotmányos poli­tikai tényezők közös hitvallása, ez a magyar hazasze­retet kiegészítő része, melyben e haza hit fiai — még ha nyelvük nem magyar is — mind együtt éreznek s ez az, mely ennek a politikai iránynak azt az erőssé­get adja, hogy az oly rossz akaratú jósolgatásra, mint a »Hlas Narodá«-é, csak mosolyogni tudunk ; mert hazánk boldogulását sohasem kívülről való, ilyen vagy olyan rokonszenvektől reméltük s vártuk, hanem saját fiai hűségétől, munkájától, hazaszere­tetétől. A »Hlas Naroda« czikkéből adjuk a követ­kezőket : »A magyar politika sikertelenségei« cz. czik­kében azt írja, hogy a magyar politika minden irány­ban vereséget szenvedett az utóbbi időkben. A magyar miniszterelnök még nem régen úgy beszélt a magyar or­szággyűlésen, mintha az összes európai kérdések a magyar országgyűlés fóruma elé tartoznának, míg most, a peterhofi császártalálkozás után, felocsúdván a német barátság ködé­ből, visszahúzódik. A magyar Chauvinismus reményei bor­sos leczkét kaptak. De a magyarok a belpolitika terén sem mutathatnak fel eredményeket, éppen úgy mint a külpoli­tika terén. A­mint reménytelen a magyarok tervezgetése a bolgár, illetve a Coburg-kérdésben, úgy reménytelen az a belügyek terén is. A magyarok annyi adósságot csináltak húsz év alatt, hogy több kamatot fizetnek mint a 68-6°/a quotas Ausztria. Nem lehet kételkedni, hogy a magyar financiákon a sze­zadó sem fog segíteni. Újabban a kormány összeveszvén az ország prímásával egy kis culturharczot is provocált. Trefort szeretné a catholicus egyházat az állam­nak alárendelni. Ezelőtt, míg az ősrégi alkotmányt fel nem váltotta a kormány-önuralom, az egyház és az állam között semminemű confliktusok elő nem fordultak, de most észre­vehető a törekvés, hogy az egyházak az államnak aláren­deltessenek. Elnyomatás, terron­sálás s a választók megvesz­tegetése által eléretett, hogy a magyar országgyűlés csak­nem csupa magyar nemzetiségű emberekből áll. De ez­által a magyarok nem szereztek erőt, csak azt mutatták ki, hogy erejük nem képes azt fentartani, amit hatalmukba ejtettek. Lassan kint oly állapot fejlődik ki, melyben azon politikusok az irányadók, a »kik részére a politika­i foglalkozás, mely a maga emberét fentarthatja«. A czikkíró azután áttér a ma­gyarországi nemzetiségi viszonyokra s gondolja, hogy a nemzetiségek az ellenállással nem hagynak fel. A töv. törvényhatósági bizottság közgyűlése. A főváros törvényhatósági bizottsága ma dél­után, a rekkenő hőségben, rendkívüli közgyűlést tar­tott. Okot erre több sürgős természetű fontos ügy szolgáltatott, melyeket őszre halasztani nem lehetett. A napirend legfontosabb tárgya: a gabona­for­galomnak a fővárosban való összpon­tosítása érdekében teendő intézkedéseke­t az­t o­kozó tanácsi előtertornyozva, hogy a főváros a raktárak építéséhez szükséges telkeket ingyen en­gedje át, a raktárak építésére azonban pénzsegélyt n­e szavazzon meg. Ez ellen azonban s igy a tanácsi elő­terjesztés mellett, Scheidh Károly, H­a­v­a­s­s Rezső, Császár Jenő, Horváth Lajos és V­a­s­­ Imre szólottak, ez utóbbi különösen hang­súlyozván azt, hogy a fővárosnak a gabonake­reskedelem érdekében nemcsak ideiglenes, hanem a jövőre kiható intézkedéseket is kel­lene tennie, miért is figyelmébe ajánlja a köz­gyűlésnek, hogy a raktárak tovább építését, a bérlő magyar leszámítoló és pénzváltó bankra lehetne ru­házni, a­mit ez természetesen csak abban az esetben vállalna el, ha abból, nem mint most , előnye lenne. Szólottak ezután még többen és valamennyien a ta­nács javaslata mellett, melyet a közgyűlés azután, Matuska Alajos előadó tanácsos felvilágosító sza­vai után egyhangúlag el is fogadott. A napirend többi tárgya sokkal gyorsabban ment keresztül. Vita egynél sem, felszólalás is csak a régi dologház helyreállítására vonatkozó ügynél volt s itt a közgyűlés a tanács javaslata ellenében, a munkának csak a miniszteri jóváhagyás leérkezte után való végrehajtását határozta el. Egyébként nem hagyható említés nélkül, hogy a közgyűlés hozzájá­rult a közmunka és közlekedésügyi miniszter által az ó­budai főtértől a filatori védőgázig vezető gőzerejű közúti vasút ügyében kí­vánt módosításokhoz, és a svábhegyi fogaske­rekű vasút igazgatóságának nyilatkozata folytán, elállott a menetdijak leszállításától s igy elvileg meg­engedte a fogaskerekű vasútnak a Széchenyi hegyig leendő meghosszabbítását. Végül a közgyűlés Rémi Róbertnek, a siketnémák oktatása ügyében tett indít­ványát, tárgyalás végett kiadta az illető szakbizott­ságnak. Részletes tudósításunk a következő: Ráth Károly főpolgármester megnyitván a közgyűlést, felolvastatott a miniszterelnök leirata, mely szerint a törvényhatósági közgyűlés részvétéért III. Frigyes német császár elhunyta felett, az uj né­met császár nevében Bismarck herczeg, köszönetét nyilvánította. (Tudomásul szolgált). Következett a napirend. A szent­endrei vicinális vasutat a budapesti közúti vaspályával összekötő vonal ügyében a közlekedésügyi miniszter leiratára a tanács azt ja­vasolja, hogy — bár a főváros a közúti vasúttal a szerződést még a géperejű vasutakra vonatkozó sza­bályrendelet létrejötte előtt megkötötte — mégis te­kintettel a tiszti ügyészség megokolására — egyezzék bele a közgyűlés, hogy a szerződésre a kormány a jóváhagyási záradékot a szabályrendelet pontjainak megfelelően vezesse reá. A közgyűlés ezt vita nélkül elfogadta. A miniszter leiratát a»Szép Iloná«-tól a Hideg­völgyig vivő gőzvasút ügyében tudo­másul vették és hozzájárultak a szerződés némely pontjainak a kormány által kívánt módosításához. A Hunyadi-tér befásítása kérdésében, mi­után az nem elhalaszthatatlanul szükséges, a költség a jövő évi budgetbe fog fölvétetni. A fogaskerekű vasút meghosszabbítása a Szé­chenyi hegyig, tudvalevőleg egyebek közt a tarifta­­leszállitáshoz köttetett. Miután azonban a társaság ki­mutatta, hogy eddig veszteségre dolgozott, a közgyű­lés a tanács javaslatára e követelménytől elállott s igy elvileg megadta az engedélyt a fogaskerekű vasút­nak a Széchenyi I.Ann-­T.JxWtőpített a gabnaforgalom emelése érdekében teendő intézkedésekre vonatkozó javaslatnál. A tanács tudvalevőleg az új gabnaraktá­­rakat a közraktári bank által kívánja“ építtetni in­gyen telkeket adván s a 80,000 frt beruházási költsé­get 8 év alatt kamat nélkü visszanzerőe. A telkek öt évre adatnak át. M­e­d­r­e­y Zsigmond arra utal, hogy a közrak­tárak azért nem képesek a gabonát befogadni, mert befogadási képességüknek legnagyobb részét 170,000 méter mázsa kukoricza foglalja el. Leginkább óhaj­tandó volna, ha a kukoricza-consortium szétrob­bantható volna, mert a fővárosnak kötelessége ugyan a hazai gabonakereskedelem érdekében megfelelő intézkedéseket tenni, de a kereske­delem kárára spekulánsok kezére dolgozni nem. Aztán a főváros a közraktári bankot évi 50,000 aranyforinttal segélyezi — s mégis, daczára annak, hogy pótraktárakkal a Boráros-tért is elfoglalta már, az évi jövedelem mégis 28,000 írttal fogyott a múlt évben. Ily körülmények közt ő csak az ingyen telket szavazza meg, a pénzsegélyt nem. És a Boráros-tér­­ről a raktárakat a jövő évre elhordatni óhajtaná. A tanács javaslata értelmében a Medvey által felhozot­takat sorba c­áfolva szóltak Scheich Károly, Schönberg Ármin, Havas Rezső és Császár Jenő. — V­a­s­­ Imre nemcsak ideiglenes, hanem jövőre kiható intézkedéseket is szeretne föl­venni, hogy az ezután építendő raktárak fölállí­tásának gondja a közraktári bank vállaira nehe­zedjék egyedül, a­mi természetesen csak úgy volna elérhető, ha annak a felállításból előnye lenne.­­ Horváth Lajos a gabina-raktározás érdekében ki­mondaná, hogy a raktárak szeptember 1-ig, legfeljebb 10-ig fölépüljenek. Pártos Gyula a tanács előter­jesztése mellett szólt. Matuska tanácsos némely fölvilágosító szavai után a közgyűlés a tanács javas­latait elfogadta, a Horváth Lajos által előadott füg­gelékkel együtt. Ezután Rózsa tanácsos bemutatta a kere­­pesi úti régi dologházi épület helyreállítására vonat­kozó javaslatot a­mi 20.000 frt költséget igényel. A tanács, a kormány jóváhagyása reményében, a mun­kák haladéktalan foganatosíttatására kér fölhatalma­zást. Az elnök, az előadó és a ö­t biz. tag rövid vé­lemény­cseréje után, a kormány jóváhagyását bevárni határozták. Az Üllői úti kórház condensált gőzeit elvezető csővezetéknek rézcsövekkel való kicserélé­sére 6250 frtot, s a fűtési csőhálózatnak beburkolá­­sára is a megfelelő 4500 frt összeget megsza­vazták. A németvölgyi temető alagcsövezésére a 3000 frt költséget szintén megszavazták. A József fiárvaházban alkalmazott felügyelő tanítók osztály tanítás­sal bízatnak meg. A Gyermekbarát-egyesület részére a közgyű­lés, tekintettel az egylet által fentartott kórház köz­hasznú voltára, az 1889. évre 2000 frt segélyt szava­zott meg. A magyar államvasutak körtére a közgyűlés hozzájárult a tanács ama javaslatához, hogy a köz­ponti pályaudvar és a józsefvárosi pályaudvar közt vivő vasúti töltés szélesítésére, s újabb sínpárok elhe­lyezésére 17,000 □ ös terület az államvasutaknak ingyen átengedtessék, tekintettel arra, hogy a régi fegyvergyári honvédlaktanya mögött a kocsik számára alul­járó fog létesíttetni, de azon kikötés teendő, hogy az államvasutak ez építkezést a közönség élet­­­biztonsága szempontjából haladéktalanul létesítsék. Több felfolyamodás és végkielégítési ügy elin­tézése után a közgyűlés véget ért.

Next