Nemzet, 1888. szeptember (7. évfolyam, 2159-2186. szám)

1888-09-02 / 2160. szám

zők az adóbevallás alapján kárpótoltassanak. A bir­tokos osztály és az erkölcsi testületek és városok közt a kárpótlásnál különbséget kell tenni, mert ezek jö­vedelme a culturát mozdítja elő. A regale tényleges jövedelméből semmit nem szabad engedni. Az átlagra nézve nem az 1882—86. időszakot, hanem az 1884/88. időszakot kívánja. A regale értéke feletti döntést in ultima analysi a legfelső pénzügyi bíróságra kí­vánja ruházni. Végül kijelenti, hogy elfogadja a két indítványt. Gyarmathy Miklós alispán elfogadja az in­dítványt. A bizonyítást, melyet Groisz Gusztáv ajánl, nem tartja czélszerűnek, és a kárpótlást az úrbéri telkek száma szerint kívánja megállapítani. Miksa Elek, nem tartja szükségesnek az országgyűlési képviselők felszólítását, pressionálását. Mindenki tudja kötelességét, és ily fontos ügyben két­ségkívül a birtokossággal fognak tartani. Horváth Gyula képviselő szerint a szer­kesztendő feliratot nem lehet a képviselőkre reá­­erőszakolni. Az érdekeket tekintetbe veendi minden képviselő. Erre Szabó elnök constatálja, hogy tizenöt szó­laltak fel és a túlnyomó többség elfogadta Bánffy in­dítványát, t. i. a kérdésnek bizottsághoz való utasí­tását és az erdélyi gazdasági egylet által készítendő felterjesztést. Ez indítványt magáévá téve annak ér­vekkel és adatokkal való támogatását a bizottság ál­tal egybehívandó erdélyrészi képviselők által kívánja elfogadtatni. Az elnök pótlólag azt indítványozza, hogy az erdélyrészi törvényhatóságokhoz felszólítások intéztessenek, a teendő felterjesztés pártolására, a­mi zajos helyesléssel fogadtatott. A bizottság erre 17 taggal megalakult. A gyű­lés, mely tárgyilagosan, simán folyt, délután ért véget. A bizottságot az elnök 8—10 nap múlva ösz­­szehivja. h­írek. Szeptember 1. — Mai számunk mellékletének tartalma a követk­ező : F. M. K. E. (Az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egye­sület fővárosi választmányának évi jelentése.) — Tároza: Párisi alakok. (Irta: Újvári Béla.) — Hírek. — Egyesüle­tek és társulatok. — Törvényszéki csarnok. — Közgazdaság. Üzleti hetiszemle. — Közlemények. — Időjárási táblázat. — Naptár. — Színházak. — Nyilt tér. — A király ő felsége fogadtatására, mint leve­lezőnk távirja, Belováron nagy buzgósággal folynak az előkészületek.Az útmenti állomások egytől-egyig ün­nepi díszt öltenek f. hó 12-re, mikor a király a belovári hadgyakorlatokra utazik. A legtöbb állomáson pom­pás diadalkapukat állítanak föl, így Körösön, Zab­­non, Roviscsén, Savcsinban stb. A hadgyakorlatok végeztével, f. hó 14-én, közvetlenül ő felsége elutazása előtt Stuwer Bécsből Belovárra érkezik és nagy tűzi­játékot rendez. Immár végleg meg van állapítva, hogy Albrecht főherczeg, miután Vilmos császár a porosz testőrség zárgyakorlataira meghizta, nem fog részt venni a belovári hadgyakorlatokban. Erre ő felségével egyidejűleg érkeznek meg a walesi her­­czeg kíséretével és a külföldi tisztek. — Személyi hírek. Beuss herczeg, a bécsi német nagykövet holnap visszatér szabadságidejéről Bécsbe és ismét átveszi a követség ügyeinek vezeté­sét. — Bismarck herczegről jelentik, hogy ezút­tal n­e­m megy Kissingenbe. H­oy­o s gr., párisi nagy­követünk nejével együtt Dieppéből Párisba vissza­tért, de hivatalos működését még nem kezdte meg, a mennyiben a gróf Amsterdamba utazott, neje s gyermekei pedig magyarországi jószágukra utaztak ; a nagykövetség ügyeit Zichy Tódor gróf követségi tanácsos vezeti. — Szögyény osztálytanácsos, egy bécsi táviratunk szerint, ma több heti szabadságidő után Vietringből a wörthi tó mellett visszatért és megkezdte működését a külügyi hivatalban. — Ivánka Imre orsz. képviselő ma Szepes­ Béláról Budapestre érkezett. — Dr. E­r­­­e­d­­ Károly a pé­csi joglyceumhoz a római jogi tanszékre tanár he­lyettessé neveztetett ki. — Sczerbovszky Sza­­niszló tűzoltó főparancsnok, hat heti szabadságidejé­ről ma visszaérkezett a fővárosba s átvette hiva­tala vezetését. — A bajor udvarból. Miksa bajor herczeg nejé­nek 80-ik születésnapját, mint mai esti lapunkban már megírtuk, Tegernsee-ben fényesen megünnepel­ték. Pótlólag még a következőket írják: a­mig a feje­delmi személyek üdvözölték a herczegnét, az alatt a kastély kápolnájában csöndes mise volt, a hivatalno­kok jelenlétében. Délelőtt 11 órakor Reitter udvari káplán ünnepélyes isteni tiszteletet tartott, melyet a fejedelmi személyek mindannyian végighallgattak. Délután 36 terítékű ebéd volt, melyben a rokonság vett részt, azonkívül a kiséret számára szintén terí­tettek 40 személynek. Ebéd alatt zenekar játszott. A lakosság kivilágítást, serenádot stb. akart ren­dezni az ünnepélyes alkalomból, a jubiláló h­erczeg­­nő kérésére azonban lemondott erről a tervéről. Az ebéd alatt, midőn uralkodónk fölköszöntötte anyó­sát, megérkezett a nassaui herczegi család, Adolf nassaui herczeg, Vilmos trónörökössel és a badeni trónörökös-nagyherczegnővel. Négyes fogaton hajtat­tak Tegernseeig, a­honnan, üdvözölvén a jubiláló her­czegnét, mintegy félóra múlva ugyancsak a négyes fogaton visszamentek hohenburgi kastélyukba. Ke­véssel ezután, mivel a herczegnő pihenésre vágyott, a vendégek visszavonultak s egy részük azonnal el is utazott. Uralkodónk és trónörököspárunk este nyolcz órakor, szives búcsú után, Gmundenbe utazott. — A csehországi hadgyakorlatok. Az ő fel­sége látogatása alkalmából — mint Pisekből táv­­írják­­— tett ünnepi előkészületek teljesen befejeztet­tek. A városi hatóság és a lakosság valósággal túl­­tettek egymáson, hogy a város díszítését minél fénye­sebbé tegyék. A közelfekvő helységek és vasúti állomások Pisektől kezdve Protovinig fényesen di­­szítvék. A környékbeli lakosság tömegesen jön Pisekbe és Protovinbe, hogy ő felségét üdvözölje. Az esős időjárás daczára igen élénk és emelkedett a hangulat. A csapatok, daczára a rosz időnek, kitűnően végezték a concentratiot Pisek és Protivin mellett. Különös megemlítést érdemel az összes Landwehr-csapatok kitűnő tartása. Az uralkodó megérkezését mindenütt feszült érdeklődéssel és nagy örömmel várják, vala­mint nagy érdeklődést keltenek a küszöbön álló had­gyakorlatok is. Sajnos, az a körülmény, hogy a had­gyakorlatok szintere nagy részben el van árasztva, gátolja az összes csapatnemek mozdulatait s a Pisek melletti hadgyakorlatokat ezenkívül meg fogja ne­hezíteni a tartós esőzés is. Ugyancsak a hadgyakorlatokra vonatkozólag a »Bud.. Corr.«-nak a következőket távírják: Ő felsége a király, Rudolf trónörökös, Albrecht, Vilmos és Rainer főherczegek és több tábornok megérkezése alkalmából holnap reggel 1/2­6 órakor, már ma élénk mozgalom és ide­genforgalom tapasztalható. A hadgyakorlat vezetősé­gének tagjai már ma megérkeztek, még pedig itt van­nak : filippebergi Philippovic József báró táborszer­nagy és főhadparancsnok vezérkari főnökének, Czi­­bulka Hubert lovag ezredesnek, Corti Hugó alezre­des, 2. vezérkari tisztnek, továbbá Toppeiner József, Hubrich Sándor és Hlava Henrik századosoknak kí­séretében. Ezenkívül a mai nap folyamában megér­keztek a következő ítélőbírák : Weikard Ferencz és Galgotzy Antal altábornagyok, Kollarz Adolf és Löhneysen Huebert báró vezérőrnagyok, Hillmayer Ignácz lovag és Über Gusztáv ezredesek, Steininger Károly báró, Lowette Károly és Kotrnak Gyula alezredesek, végül Blondein Gusztáv, Gutherz Fe­­rencz, Hoditz Miksa gróf és Wolframitz őrnagyok. Holnap délelőtt 10 órakor fog a legmagasabb udvar­nál a tisztikar tisztelgése — még pedig tábori felsze­relésben — végbe menni. — Bár a zárgyakorlatok — még pedig a 9. gyalogsági hadosztályé a 19-ik ellen — csak holnapután reggel veszik kezdetüket, az egyes csapattestek már ma reggel megkezdték mozdulatai­kat és a 9. gyalogsági hadosztály egy nagy része ma este ide ér, míg a 9. hadosztály Protiv­ába és környé­kére ért. — A város közvetlen közelében ma a Wat­­tawa folyón két ideiglenes híd készült el, még­pedig az egyik 300 lépésnyire a vasúti híd fölött, Pisektől nyugatra; a másik 200 lépésnyire az alsó-malom fö­lött, Pisektől északra. Ez átjáratokat fogják a had­gyakorlatok alatt a csapatok használni, de ezenkívül szükség esetére a vasúti híd használata is meg van engedve. A zárgyakorlat tervét Philippovics tábor­szernagy főhadparancsnok titokban tartja és csak holnap délben fogja az egyes pártparancsnokokkal közölni, úgy, hogy ezeknek dispositióik számára csak pár órai idejük lesz. Ő felsége ugyan nem fog kihall­gatásokat adni, küldöttségeket azonban fogadni fog. — Az orosz czár útja. A galicziai lengyel la­pok Varsóból azt a tudósítást közüik, hogy Orosz- Lengyelországban szeptember közepére az orosz czár és a czarevna látogatását várják. — Natália királyné válópöréről Belgrádból »illetékes helyről« a »Pol. Corr.« e híreket közli. Külföldi lapok azon jelentése, hogy kabinetválság állott be azon okból, mert Christies miniszterel­nök nem akarta teljesíteni Milán király azon állító­lagos rendeletét, hogy Natália királyné eshetőleg erőszakkal is meggátoltassák a határ átlépésében — minden tényleges alapot nélkülöz. A király nem adott ki ilyen rendeletet; arról sem volt szó, hogy Natália királyné Szerbiába érkezik. — Továbbá jelentik, hogy a királyné azon netaláni szándékának, hogy személye­sen jelenjék meg az egyházi házassági törvényszék előtt, már azon fennálló törvényes rendelkezésen is meg kellene hiúsulnia, melyek szerint a királyi család tagjai csak képviseltethetik magukat a bírósá­gok előtt. — Trefort emlékezete. Brassóból távirják mai kelettel. Az E. M. K. E. választmánya fájdalmát fe­jezte ki Trefort miniszter elhunyta fölött és ün­nepélyes requiem tartását határozta el, melyen az összes iskolák, hivatalnokok és az egyletek részt fog­nak venni. Trefort Ágostról érdekes visszaemlékezést ír a »Vasárnapi Újság« holnapi számában P­u­­­s­z­k­y Ferencz. Czikkéből közöljük a következő részletet: »Trefort báró Eötvös Józsefnek elválaszt­hatatlan társa maradt az életben és irodalomban, a »Budapesti Szemlé«nél és »Pesti Hirlap«-nál; ő volt az ifjabb nemzedék nemzetgazdásza, ki a bankügyről is alaposan tudott írni akkor, midőn mi csaknem ki­zárólag szépirodalommal, történelmi tanulmányokkal és politikával foglalkoztunk. Midőn báró Eötvös Ig­­nácznak, a tárnokmesternek, financiális bajai az 1840-iki nagy válság következtében bekövetkeztek, Eötvös József lemondott minden várható atyai örök­ségről, elhagyta atyja házát s könyvtárával átköltö­zött barátjához, Treforthoz, kivel harmadfél évig együtt lakott. A barátság még szorosabbra fűződött, midőn vőtársak lettek, s báró Eötvös József a szép és magas műveltségű Rosty Ágnessel 1842-ben, Trefort annak hugával, Ilonával, néhány évvel később egybe­kelt. Az ipar kifejlesztése hazánkban már akkor is, a Kossuth-féle iparegyesület s a védegylet napjaiban erősen érdekelte Trefortot, úgyszintén a képzőművé­szet is. Ő volt az első, ki éppen ötven évvel ezelőtt megpendítette a képzőművészeti társaság eszméjét. Feleségével együtt bejárta többször Olaszországot s a nyugati államokat, mindig tanulmányozva egy rész­ről a művészet csudáit, más részről a nemzetgazda­sági kérdéseket és viszonyokat. Mi azalatt a politi­kába merültünk bele, de midőn a márcziusi napok után az első független magyar minisztérium megala­kult, ő lett Klauzál minisztériumában az államtitkár, az ipar-, kereskedelem- és földmivelési tárc­ában fiatalsága daczára, őt tartották a nélkülözhetetlen államférfinak. Forradalmi idők voltak azok s Trefort nem volt forradalmár, éppen oly kevéssé, mint barátja Eötvös. Szeptemberben mind a ketten elhagyták az országot, midőn látták az összeütközés kikerülhetet­­lenségét, mert európai széles látkörüknél fogvást tud­ták, hogy a szomszéd nagyhatalmak soha sem enge­dik Magyarország függetlenségét s az o­sztrák monar­chia végelgyengülését. Eötvösnek, a nemes idealistá­nak halála után, midőn Pauler lemondott a vallás- és közoktatási tárczáról, Trefort lett barátja nagy­szerű eszméinek practicus végrehajtója, a magyar közoktatás nagy organizátora. Munkaereje csodálatos volt, s mig másoknak, kik agyukkal dolgoznak, időn­ként szüksége van szórakozásra, s társaságra, mely­ben tudják, hogy okos szót nem fognak hallani, s azt legkönnyebben a kártyaasztalnál keresik. Trefort még azok közé tartozott, kik, mint gróf Széchenyi István, mint báró Eötvös József, mint Szemere, mint Szalay, mint Csengery, s mint irodalmunk legkiválóbb műve­lői, soha kártyához nem nyúltak. Baráti társalgásban, sétálgatásban, oly erős léptekkel, hogy nehéz volt vele lépést tartani, főleg pedig a nyugati cultur-nem­­zetek irodalmának olvasásában, megtalálta mindig a szükséges üdülést. Sokszor beszélgettem vele, hol ter­veiről, hol a napi eseményekről s a közönség nézetei­ről. Egyszer a protectio jöttt szóba, melyekről főleg azok szoktak panaszkodni, kik arra nem érdemesek. Trefort azt találta, hogy azon száz meg száz kineve­zésnél, mely minden évben előfordul, a miniszterek állása csakugyan nehéz, minden állásra találkozik legalább tíz-tizenöt versenyző, bizonyítványaik mind jók, mert a­kinek nincs ilyen, hogy merne folyamodni , a miniszter pedig egyikét sem ismeri. Természetes, hogy ott, hol a bizonyítványok egyenlők, inkább azt nevezik ki, a­kit a miniszternek ismerőse ajánl. De ez azután a legnagyobb nehézség; az egyik barát, a másik is, a harmadik s negyedik is ajánlgatják párt­­fogoltjaikat, miután pedig csak egyet lehet kinevezni, hárman neheztelnek s vádolgatják a minisztert, a­ki senkit sem akarna megsérteni ismerősei közül, s egy­nek is, másnak is megígéri, hogy pártfogoltját tekin­tetbe veendi. Mindenki ismerte Trefort jó szivét, ezereken segített, hol hivatalos állásánál fogva, hol mint magánember, de hálára nem talált mindig, ő figyelmeztetett engem egyre Turgenyev azon szép meséjére, a nagy banquetről, melyre mind az erények meg voltak hiva; midőn megjelentek, mind jól ismerte egymást, csak kettő volt az egész fényes társaságban, ki most legelőször találkozott s kiket egymásnak be kellett mutatni, a jótékonyság és háládatosság.« — Kossuth levele. Kossuth Lajos augusztus 29-éről kelt levelet intézett Ráth Károly, volt ország­­gyűlési képviselőhöz, mint az ipartestületek központi elnökéhez, melyben örömét fejezte ki a közelebbi vesz­prémi zászlószentelési ünnepély alkalmából számos város ipartestületi képviselői nevében hozzá intézett távirati üdvözletért. »Nyárszaki kóborlásaimból — írja — tegnap pár napra visszakerülve, találom az iparosok Balatonfüredről hozzám intézett üdvözletét a­ reám várt 75 távsürgöny közt, melyekkel hazámfiai­nak hálával fogadott szives megemlékezése s tehetet­len öregségemre pazarolt jó kivánatai eszembe juttat­ták a különben figyelmemen kívül maradandott kö­rülményt, hogy augusztus 25-én Lajos napja volt.« — Az iparosok tervezett és ez alkalomból bejelentett turini látogatására nézve megjegyzi Kossuth: »A fentebb említett oknál fogva táviratilag nem vála­szolhatván, van szerencsém önt, tisztelt uram, az irán­tam tanúsított jóindulatért hálás köszönetet mondva, ezennel tisztelettel értesíteni, hogy a tervbe vett lá­togatáshoz az én engedélyemre nincsen szükség, mert az emberi társaságtól különben elszigetelt remete-ta­nyámnak ajtaja hazámfia számára mindig nyitva van s én testvéries érzettel mondok istenhozottat minden magyarnak, aki engem­­ a magyar nemzet soraiból törvény által kiküszöbölt páriát hontalanságomban meglátogat, csupán azon egy óhaj kijelentését enged­ve meg magamnak, hogy a látogatás fesztelen barát­ságos jellegű legyen, menten minden ü­nnepélyességi színezettől, mely szónoklatokat ad és vár, mert ezek terhemre vannak, minthogy a hallgatag magány any­­nyira természetemmé vált, hogy irtózom attól, a mit szónoklatnak szokás nevezni: »j’ai perdu l‘habitude de la parole« — a fesztelen társalgás határán túleső szólam szokását elvesztettem. És hozzáteszi a táv­iratban használt »zarándokút« kifejezésre, hogy ő csupán az őt kitagadó magyar hazát hűn és hőn sze­rető, igénytelen, egyszerű magyar ember, a ki hálával fogadja, ha őt magyar emberek, a múltak kedvéért, a jelen daczára, szives megemlékezésükre méltatják s hontalan magányának borúját barátságos látogatá­sukkal s magyar zamatu-a fesztelen társalgásuk­kal fel-fel deritgetik. Amennyiben a magyar ipa­rosvilág nem igen úszik a jólét fürdőjében s az ut a távol Turinba tetemes kiadással jár, nagy hazánkfia jobb szeretné ugyan, ha a netán tervezett tömeges ki­rándulás helyett, annak költségei valamely iparérdekű közczélra, például az iparos ifjúsági egyletek czél­­jaira fordíttatnának, mindazáltal, ha az iparosok a látogatás eszméjének megvalósítása mellett marad­nak, felkéri Ráthot, hogy annak idejéről és egyéb körülményeiről jó eleve értesítse, nehogy történetesen Turinban ne találják , hogy ideje és módja legyen a látogatásnak a lehetségig kellemes emlékűvé téte­léről gondoskodni. — Halálozás. T­e­l­e­s­z­k­y István igazságügy­miniszteri államtitkár és családját súlyos csapás érte. Édes­anyja, özv. Teleszky Jánosné szül. Pörges Fran­­cziska 80 éves korában elhunyt Nagyváradon. A gyászoló család szomorúan, megtörve áll a jeles nő ravatala előtt s fájdalmukban részt vesz minden ba­rát, ismerős, tisztelő, kik meghatva rebegnek imát az elköltözött földöntúli boldogságáért. A család a kö­vetkező gyászjelentésben tudatja a szomorú hírt: Teleszky István és neje Krammarits Kornélia, vala­mint gyermekeik Stephanie, férj. Putnoky Elemérné, János és Dezső ; Teleszky Ferencz, úgy neje Farkas Mária s gyermekeik Béla, Ilona, Ferencz, Teleszky Teréz, férje Bódog Zsigmond és fia Váradi Zsig­­mond , Teleszky Jozefin, Farkas Elek és gyermekei István, Mariska és Etelka, továbbá Pörges Ede és Ignácz a maguk, valamint az összes rokonság nevé­ben fájdalommal tudatják a legjobb anya, nagyanya, testvér, illetve anyósnak, özv. Teleszky Jánosné szül. Porges Francziskának élte 80. évében f. hó 30-ik napján a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytál.. . A megboldogult hült tetemeit szept. hó 1-én d. u. 3 órakor a római cath. anyaszentegyház szertartásai szerint a margittai róm. kath. temetőben örök nyugalomra helyezték. — Kolozsvári ünnepek. Kolozsvári levelezőnk a következőket jelenti távirati uton : A segédek munkakiállitása, melyet a lövöldé­ben az iparos ifjak egylete rendezett, ma délután megnyílt. Béldi főispán, Gyarmathy alispán, Albach polgármester és a kereskedelmi és iparkamara tagjai voltak jelen a megnyitáson. Hegedűs Sándor védnök megjelenvén, Ferenczy elnök rövid beszéddel üdvö­zölte. Hegedűs, válaszában az ipar haladásáról szólt és üdvözölte az iparosok önképző egyletét. Utána Albach polgármester beszélt a város nevében. Este fáklyászene volt, melyet az iparos ifjak adtak Hegedűs Sándor védnöknek. A gyülhely a Trencsén­­téren este 8 órakor volt. Innen vonult kétszáz fáklyás, ezerekre menő tömeggel, zenével és lelkes éljenzések­kel, mintaszerű rendben a városház elé. Itt Sólyom János titkár üdvözölte Hegedűs Sándort, ki a követ­kezőket válaszolta.: Nem kerestem e kitüntetést, de hálával fogadom. Önök meggyújtják az elismerés szö­­vétnekét. Nem érdemlem meg, de megérdemleni ipar­kodom és azt megtartani lesz legfőbb törekvésem. E szövétnekek melegét, fényét keblembe zárom. Nem fog elmúlni melege soha; fény­leni fog még akkor is mi­dőn hanyatló erőm fogytán lesz és szemem elboruland. Fogadják hálámat. Végül ígérte, hogy az ipar és a közintézmények javára fog működni minden jutalom és elismerés nélkül. Akárki fogja felhívni, számíthat reá. Éljen a város, az ipar és a haza. A fáklyászene után az Újvilágban közvacsora volt. — Honvédgyakorlatok Nyitrán. A pozsonyi 13. számú honvéd-gyalog féldandár szerdán a nagy had­gyakorlatokra Nyitrára megy, hova ugyanakkor a lévai 14-ik számú féldandár is megérkezik. A tábor parancsnoka W­i­­­d­n­e­r ezredes, dandárparancsnok lesz. A gyakorlatok szeptember 24-ig tartanak. — Nagy tűz Londonban. A legnagyobb kereske­delmi raktárak egyike még jóformán lángokban áll s a tűzoltók egy részét újabb tűz vette igénybe. Lon­don nyugati részében szintén tegnap este kigyúlt a nagy szárító raktár. Az égő épület körül borzasztó hőség fejlődött ki, mely kezdetben majdnem teljesen lehetetlenné tette az oltást. Az áruk legnagyobb ré­sze odaégett. A veszedelmet növelte az is, hogy heves szél támadt, a mely széthordta a szikrákat s ezekből tüzet fogott egy szénraktár, melybe mintegy 16,000 méter mázsa szén volt lerakva. Ez is földig égett. Alighogy nagy fáradsággal elfojtották a tüzet, a rak­tár közelében kigyuladt egy nagy vitorlás hajó is s az is leégett teljesen. A kár tetemes. — Nagy pinczetüz Aradon. Tegnap délután Aradon Drazsay Lajos aradi fűszerkereskedő pincze­­helyiségében levő petroleum, két tanoncz vigyázatlan­sága következtében meggyuladt. A tüzet csak nehezen lehetett localizálni. A kár jelentékeny. — A zurányi robbanás. A megtörtént vizsgálat eredménye szerint a zurányi robbanást a nitroglyce­rin felbomlása idézte elő. Zurány és vidékének lakói a kormányhoz petítiót akarnak benyújtani, hogy vagy az eddiginél szigorúbb ellenőrzés létesítessék a gyár­ban, vagy távolítsák el a gyárat közelükből. — Fölrobbant lőpormalom. A scafatti lő­pormalomban — mint Nápolyból távirják — robbanás volt s a gyár egy része légbe röpült. Két ember életét vesztette, három megsebesült. — Savov, az elfogott bolgár rablóról, Sophiá­­ból szept. 1-sejétől ezeket jelentik a »P. C.«-nek . A bírósági vizsgálat kideríti, hogy a rabló a múlt telet még vagy 30 személy társaságában N­i­s­b­e­n töl­tötte. A társaság főnöke K­i­s­s­a­r­e­v volt, ki most a banda több tagjával a bellovai hegyek között van; ő mindig jól el volt látva pénzzel, melyet egy belgrádi ügynök közvetítésével kapott és em­bereit havonként fizette. A tavasz kezdeté­vel Kissarev 16 embert vett magához, közöttük Savo­vot és Bulgáriába ment azon szándékkal, hogy a bol­gár határszéli falvakat megtámadja. Midőn e terv nehézségeit fölismerte, rablási szándékkal a bellovai hegyek közzé ment. Carlova közelében a teteveni banda egy másik tagját is elfogták. — Megkerült sikkasztó. A székesfehérvári pos­tán 1881-ben Kupcsik Ádám gyolcskereskedő 297 frtos pénzeslevelet adott föl. Müller Napóleon ak­kori postamester vette át a küldeményt, a­mely azon­ban nem jutott el rendeltetési helyére. Kevéssel ez eset után Müller megvált postamesteri állásától s a sikkasztás őt terhelte s mert nem tudtak még körözte­­téssel sem nyomába akadni, az egész ügy annyiban maradt. Mostanság a székesfehérvári kir. törvényszék­hez bizalmas följelentés érkezett, hogy Müller Torda- Aranyosmegye Mező-Bodony községében tartózkodik. A törvényszék rendeletére Müllert letartóztatták s a megkerült sikkasztó ma már vizsgálati fogságban van.­­ Az állatkertből­ Miss Ella Zuilát és Lu-Lut, a kitűnő és merész művésznőket sikerült még egy elő­adásra megnyerni az állatkert igazgatóságának. Ez utolsó előadás, a­melyen a művész­pár bámulatos mu­tatványaik legkiválóbb számait fogják búcsúzásul elő­adni, holnap vasárnap délután 6 órakor lesz az állat­kertben. Ugyanott egész nap látható lesz »Krao«, a csodás majom leány. — A bécsi uj Burg színház. Mint a »Pol. Corr.« jelenti, tegnap tartatott meg a próbavilágitás a bécsi udvari uj Burg­ színházban. Minden már oly annyira kész, hogy csak ő felsége parancsát várják, hogy az uj színházat oct. 1-feje és 15-ike közötti időben, tetszés szerinti napon megnyissák. — A polgárság és katonaság örvendetes jó vi­szonyáról, Nagyváradon bizonyságot tesz az, hogy a város polgársága ma — mint onnét távirják — Sál Ferencz polgármester elnöklete alatt és számos pol­gár jelenlétében elhatározta, hogy a szeptember hó közepén Nagyváradra érkező József ezredet, mint házi­ezredet, ünnepélyesen fogadja, a legénységet meg­vendégeli és az összes tisztikar, a helyben állomásozó katonaság tisztjei és a tábornoki kar részére pedig fényes banqnetet rendez. A költségeket maga a pol­gárság fedezi. Elhatározta továbbá, hogy a 8 évig itt állomásozott s a polgársággal a legjobb egyetértésben élt 101-ik gyalogezred eltávozása alkalmából tisztjei­nek, szeretete jeléül, bucsueszélyt rendez. — Arnauta rablók. Tegnapelőtt, — mint So­­phiából távirják, — egy arnauta csapat Propadista nevű falut Macedóniában megtámadta,, a lakosokat kifosztották s a falut felégették. Számos lakó a lángok közt találta halálát. — A munkászavargások Amiensban és környé­kén még folyton tartanak. A kormány erélyes rend­szabályokat alkalmaz a zavargókkal szemben. Öt socialistát letartóztattak, mert az a gyanú ellenük, hogy az amiensi nagy gyárakat föl akarták gyújtani. — Halál a coulissák mögött. Megrázó tragoedia színhelye volt szerdán este Berlinben a Wallner­­színház színpada. A valóság és a látszat megrendítő közel állott egymáshoz. Mig a színpadon Warten­­burg drámájának hőse Urbain Sansnem haldoklott, addig a coulissák mögött egy úr, a­ki egyik ismerős színésznőt jött oda üdvözölni, — mint mondá : nagy betegsége után, »a halál körmeiből kiszabadulva« — szélhüdést kapott s rövid idő múltán kiszenvedett. Szomorú végű ünnepi felvonulás. Brüsszel­ben múlt hó 28-án ünnepélyes felvonulás volt, a­melynek végét egy diszkocsi képezte. A kocsi tetején szédítő magasságban egy 17 éves leány trónolt, alatta lépcsőzetesen elhelyezve negyvenkét fehérbe öltözött leány volt. Az óriás kocsinak eltört kereke, midőn befordulni készült a Lebeau-téren, erre a kocsi fel­dőlt s a rajta levők lezuhantak a kövezetre. Iszonya­tos jajkiáltások hangzottak fel, borzasztó zűrzavar keletkezett. A leányok szülei megrémülve rohantak a nagy szerencsétlenség színhelyére. A magasban tró­nolt leány lábát törte ki, 21 leány többé-kevésbbé ve­szélyesen megsebesült. — Utczaseprés színház után. A főkapitányság igen üdvös rendeletet adott ki, mely a fővárosi szín­házlátogató közönséget egy nagy kellemetlenségtől óvja meg. Eddig a járdasöprés és locsolás ideje ren­desen összeesett a színházi előadások végével, és a haza­térő közönségnek kellett nyelnie azt a sok port, a­mit a házmesterek utcza hosszat felvertek. Most a főkapitány elrendelte, hogy a Hatvani-utczában, a Kerepesi útnak a Múzeum-körút és Szövetség-utcza közötti részében, valamint a Múzeum-körúton, a Váczi­­körúton egész a Nagymező-utczáig, a Károly-körúton és az Andrássy-úton a járdákat csak éjjeli 11 — 12 óra közt szabad söpörni, 11 óra előtt csak kivételesen, és csak akor szabad söpörni, ha a színházi közönség már szétoszlott, vagy az illető színházban nem volt előadás. De 10 óra előtt semmi szín alatt sem enged­tetik meg a söprés. E rendelet megszegőjét 50 frt pénzbírsággal, esetleg 5 napi elzárással büntetik, búcsúznak el a népszínház közönségétől és pedig Szathmáry Árpád szept. 9-én a »Tót leány«-ban mint Gyarmati, Pusztai Béla pedig ugyan e hó 13-án a »Nebántsvirág«-ban mint Floridor. Gyarmati, Szath­­márynak nemcsak legjobb alakításai közül való, ha­nem ebben a szerepben lépett is fel először a nép­színházban 1885. május 10-én; Floridor-Celestin pedig szintén bemutató szerepe volt Pusztainak, s egyszersmind kétségkívül legnagyobb sikere. Szath­­m­á­r­y 3 évig, Pusztai egy évig volt tagja a nép­színháznak. — Rip van Winkle, mely szerdán szept. 5-én 100-adszor adatik 1883. decz. 28-án ke­rült először szinre, megelőzve Párist is, a­hol csak két évvel később jelent meg. Tekintve, hogy »Rip« jóformán az első szerepkiosztásban jutott el a 100-ik előadásig és olyan szerepváltozással, mint midőn Blaha L­­assz, átvette Serpolettet a »Corne­­villéi harangok«-ban, újabb vonzó erőt nem nyert, legalább is ugyanolyan sikernek mondható e darab pályafutása, mint a »Cornevillei haran­gok«­. Rip van Winkle« az első évben 52-szer 1885-ben 16-szor, 1886-ban 17-szer 1887-ben 11-szer került szinre. A czímszerepet majd mindig Victor játszta, csak néhányszor került szinre Kiss Pistával. Lisbet Pálmai I. alakításában lett népszerű a fő­városi közönség előtt. Kívüle még játszották Ligeti I. Margó Czélia és Szelényi Anna. — Színházi műsorok. Operaház: Hétfőn: Zárva. Kedd: »A fekete dominó« és »Rococo.« Szer­dán: Zárva. Csütörtök: »A bolygó hollandi.« — Nemzeti színház: Hétfő: »Egy csepp méreg.« Kedd: »A­hol unatkoznak.« Szerda: »A pajtásko­dás.« (Új betanulással.) Csütörtök: »Brankovics György.« Péntek: »A jóslat.« Szombat: »Szigetvári vértanuk.« Vasárnap: »Aesopus.« — Népszín­ház: Vasárnap: A revindicatio emlékére »Budavár megvétele.« (Blaha Luiza asszonnyal.) Hétfőn : »Szép Heléna.« Kedden: »A suhancz « Szerdán : »Rip van Winkle« (100-szor). Csütörtök: »A suhancz.«Pénte­ken : »Sztrogoff Mihály útja« (utoljára.) Szombaton: »A suhancz.« Vasárnap: »Tót leány« (Blaha Luiza asszonynyal, Misó szerepét Kassai fogja játszani elő­ször.) — Krisztinavárosi színkör. Hétfőn: »Keresd az asszonyt.« (Rétey L. jutalomjátéka.) Kedd : »Nebántsvirág.« Szerda : »Pipacsősz király.« (Harmadszor.) Csütörtök: »A kirchfeldi pap.« (Feld Zs. fellépte.) Péntek: »Az igmándi kispap.« (Fél­helyárakkal.) Szombat: »Ilona a havasi bolond.» Vasárnap: »A falu rossza.« — A nemzeti színházból. Beniczky Ferencz kor­mánybiztos — mint a »M. H.« írja — Spann­raft Ágost és Hirsch Gyula diszletfestőkhöz, kik a nem­zeti színházat az uj függönynyel megajándékozták, a következő levelet intézte: »A nemzeti színház részére festett előfüggöny által önök legszebb bizonyítékát adták az intézet iránti ragaszkodásuknak és áldozat­­készségüknek. Teljes méltánylással és elismeréssel fogadtam el a díszes munkát, mely egyszersmind az önök kipróbált művészetét dicséri s mint a nemzeti szinház kormánybiztosa kellemes kötelességet telje­sítek, amidőn szives köszönetet mondok áldozatkész­ségükért.« — Bignio Lajos kamaraénekes és operaházunk jeles tagja szabadsági­d­eje leteltével visszajött a fővá­rosba. Szünidejét legnagyobbrészt Ischlben töltötte, a­hol részt vett a király születésnapjának évfordulója alkalmából rendezett díszelőadáson. A »Traviatá«­­ból és az »Álarc­osbál«-ból énekelt egy-egy magán­dalt olyan hatással, hogy az előadás előkelő közön­sége újra és újra viharos tapsban tört ki. Három gyö­nyörű koszorút is kapott tisztelőitől, azonkívül egy­folytában többször hívták a lámpák elé. — A »Pipacsösz király«, Szikl­a­y János és Kőszeghy Géza operetteje, a vidéken több helyen szinre fog kerülni, így Kolozsvárott, hol a téli évad elején adják elő. — Magyar gyermekelőadások a városligeti színházban. A városligeti színházban holnap lesz az őszi évadban az első magyar gyermekelőadás. — Hamupipőke érdekes regéjét adják először,s Feld Zsig­mond igazgató személyesen rendezi a darabot. Ezekre az előadásokra a helyárak nagyon mérsékeltek. (Hirek folytatását lásd mellékletünkön.) Színház és művészet. — A magyar kir. operaház előadásának rendes sorozata ma nyilt meg, és pedig nem a szinlapon hir­detett »Fekete dominó«-val, melyet Ábrányiné hirte­len megbetegedése miatt előadni nem lehetett, ha­nem »Borgia Lucretia«-val és a »Bécsi keringő« Donizetti dalművében a czímszerepet Györgyné énekelte, kinek mai alkotásáról szívesen hallgatunk, tekintettel arra, hogy a hit télen rendezett előadást alig lehetett kellően előkészíteni, és hogy talán az énekesnő is minden próba nélkül lépett a színpadra. H­ajós, mint Gennaro teljesen eleget tett feladatá­nak ; O­d­r­y Don Alfonsója is tetszett. A kisebb szereplők közül Dalnoki, Kiss Dezső és S­z­e­n­d­r­ő­i váltak ki; Orsini-t H­e­n­s­t­e­r Helen énekelte . A balletten jól mulatott a szépszámú közönség, habár a keringők kissé álmosan folytak a zenekarban. Csak a csárdásban volt némi élet. — Blaha Lujza asszony három havi szabadság­­ideje leteltével ma tartotta bevonulását a népszínház deszkáira. A művésznő föllépése különben is mind megannyi ünnepnap a fővárosi színházjáró közönségre nézve, elképzelhető hát, hogy milyen volt a mai est, a viszontlátás hosszú, három havi távollét után : merő taps, éljenzés, kihívás és egyre ismétlődő újrázás. Mi­kor a művésznő, mint Józsi gyerek, a »Suhancz«, elő­ször lépett a lámpák elé, olyan tapsvihar támadt, hogy kedves entrée-dalából a nézőtéren egyetlen üte­met sem lehetett hallani. Egy ideig csak folytatta, hanem aztán elhallgatott és vele elcsendesült a zene­kar is. Az ovatio hasonló módon és többször ismétlő­dött az előadás további folyamán is s a népszerű mű­vésznő egyetlen dala, jelenete sem maradt megtapso­­latlan. »Egy-kettő ...« indulóját meg épen négyszer ismételtették meg s rá egyfolytában kilenczszer is a lámpák elé hívták. Ugyanakkor gyönyörű virágkürtöt is nyújtottak föl neki a zenekarból. Blaháné mellett többször tapsolták Hevesi Janka kisasszonyt is, a­ki Blse-t ezúttal játszotta először. Szépen énekelt, játéka élénk és gondos volt, ismételten bizonyságot téve arról, hogy a népszínháznak hasznavehető tagja. A többi szereplők a régi jók voltak. A ház zsúfolásig megtelt. — A népszínházból. Szathmáry és Pusztai, kik a kolozsvári színházhoz szerződtek, a jövő héten Tudomány és irodalom. — A »Budapesti Szemle« Gyulay Pál jeles folyóirata szeptemberi füzetének tartalomjegyzéke ez: Nendtvich Károly: Más világok; Károlyi Árpád : Metternich és a Napoleonidák I. Napoleon haláláig; Ven­drei Ferencz tábornok: Egy leány, mint özvegyasszony (III. folyt.); Gyulay Pál: Ba­ráti körben (költ.); Szász Béla: A hid (Longfel­low után költ.); S­i­m­o­n­y­i Zsigmond: Ártatlan vádlottak; M­a­d­r­o­d­y Pál: Papir-iparunk emelése ; Értesítő. — A »Magyar Szalon« szeptemberi száma kö­vetkező érdekes tartalommal jelent meg: Abafi Lajos: Szent István a magyar népköltészetben (10 rajzzal); Trefort Ágoston arczképe; Trefort Ágoston; Molnár Victor: Trefort miniszter végnapjairól; Trefort Ágoston miniszter levele Markusovszky doc­­torhoz; Dr. Erdődi Béla: Az occupált területen (6 rajzzal); Jantyik Mátyás: Dinnyeszüretkor (rajz); Szabóné Nogáll Janka: Len virág. (El­beszélés.) 6 rajzzal; P­a­t­a­k­y László: Idyll a kony­hában (rajz) ; P­a­t­a­k­y László : A békebiró (rajz); A. S. C. Wallis: Zorgoliet Hága mellett (rajz); A. S. C. Wallis: Breyer és Gerda (költemény); Jókai Mór: Csatavér. Dramatizált elbeszélés. (IV. folytatás); Temérdek: Török dalok (költemény); gr. V­a­y Péter: A Saharában. (Naplótöredék) 2 rajzzal; Hevesi József: Emberszeretet, jótékony­ság ; C­s­e­r­é­p­i Árpád: Aratás (rajz); J­u­s­t­h Zsigmond: Parisianismus; G­e­ő­c­z­e Sarolta: Hogy támad a népdal?; Egyveleg: Erdődy Imre: A melegség keletkezése; Porzsolt Kálmán: A lab­­dázásról (6 ábrával); Egy kis fejtörő; Aranypor; Szerkesztői üzenetek; Orvosi salon; Fővárosi ügyek. — A legközelebbi közgyűlés. A törvényhatósági bizottság szünideje is nemsokára lejár, s az első köz­gyűlés valószínűleg már szeptember 12-én lesz. A közgyűlés összehívását több sürgős ügy teszi szüksé­gessé, így az új köztemetőhöz tervezett gőzmozdonyú vasút ügye egyike a legsürgősebbeknek, és soron kí­vül való halasztást nem tűrő elintézése a főváros ösz­­szes lakosainak érdeke. Az első közgyűlésen kerül tárgyalás alá a Szabó-Schönwald féle papírlemezgyár kisajátítási ügye is, melyben a mérnöki hivatal és tiszti ügyészség a kisajátítási terv és összeírás miként való elkészítésére utasítást vár. A stálló- és Podma­­niczky-utczai villamos vasutak szerződéseinek módo­sítása szintén a közgyűlésnek lesz tárgya. — Az uj népliget. A közgyűlés tudvalevőleg elhatározta, hogy az üllői út végén, annak balolda­lán, a tisztviselői telep mögött levő faiskolát meg­szünteti s e helyett ezen a területen, melyhez még az összekötő vasút vonaláig terjedő szántót fogja csa­tolni, új népligetet létesít. A belügyminiszter azonban, mielőtt a közgyűlés e határozatát jóváhagyta volna, felhívta a fővárost, hogy tegyen jelentést arról, hogy a népliget létesítésével járó költségek mily összegre fognak rúgni s hogy e költségeket honnan fogja fe­dezni.

Next