Nemzet, 1888. szeptember (7. évfolyam, 2159-2186. szám)

1888-09-29 / 2186. szám

kellemes napokra, a­melyeket a kiállítás alkalmával a fővárosban töltött. Felemlítette továbbá, hogy ak­kor egy vasból készült lámpát vett, melyet nem rég helyeztek el egy új kápolnában a­hol általános tetszés tárgyát képezi. Mai látogatása alkalmával két nagyobb vas-függőlámpát és hat faszéket vásárolt. Ez utóbbiak támaszai, szépen kifaragva, különböző fejeket ábrázolnak. Ezenkívül számos szivarkaszipkát válogatott ki s végül két torontáli szőnyeget vett. Na­gyon megdicsérte a herendi porczellánkiállitást. Sokáig maradt a butorkiállitásban s azután visszahajtatott a fogadóba, hol a mai délután folyamán az aristocratia tag­jai közül számosan tisztelegtek nála. Ott voltak gr. An­­drássy Manó és Basili orosz consul stb. Este 7 órakor a herczeg Ellis tábornok és Wilson Tyrrll, hadsegédei kí­séretében részt vett a nemzeti casinoban tiszteletére rendezett diner-én, a melyen még Esterházy Lajos herczeg, Károlyi István gróf, Erdődy György gróf, Barington angol főconsul és Phips, volt budapesti angol főconsul voltak jelen. A diner után a herczeg, kíséretével, Esterházy Lajos herczeggyel és Károlyi István gróffal a népszínházba hajtatott, ahol Ká­rolyi István gróf páholyából nézte végig »Az uzsai gyöngy« czímű népszínmű második felvonását. A her­czeg, környezetéhez fordulva, ismételten adott tetszé­sének kifejezést és erősen tapsolt Blaháné dalainak, a­ki azokat megismételte. A népszínházból víg ke­délyhangulatban az operaházba hajtatott, a­hová a »Próféta« harmadik felvonására érkezett és kíséreté­vel együtt a kormánybiztos páholyában foglalt helyet. Károlyi István gróf, Beniczky kormánybiz­tost bemutatta a herczegnek, ki a nagy hatással előadott templomi jelenet alkalmával ismételten tet­szésének adott kifejezést az előadás összevágó volta fölött. A harmadik felvonás után a walesi herczeg visszahajtatott az »Angol királynő«-be, a­hol thea után nyugodni tért. A walesi herczeg holnap részt vesz az őszi meetingen és az ezután a nemzeti casino­ban rendezendő nagy versenyebéden. Még vasárnap este Miskolczra utazik ; az ott helyőrségen levő s a walesi herczeg nevét viselő 12. huszárezredet láto­gatja meg. Hétfőn délután ismét a fővárosba tér visz­­sza és innen kedden este utazik el. — Személyi hírek. Campenon tábornok volt franczia hadügyminiszter, sétalovaglás közben lebu­kott megbokrosodott lováról és eltörte a lábát. — K­o­v­á­c­h László a képviselőház, háznagya már sok­kal jobban van, s mint az »O. E.« jelenti, állapota örvendetes javulásnak indult. — Don Juan San Martino de Montalvo, Fiuméba kinevezett spanyol consul kinevezési okmánya, a működtetési jog legfelsőbb záradékával elláttatott. — V­u­­­k­o­­vics konstantinápolyi bolgár diplomatiai ügyvivő, mint Sophiából távirják, két heti szabadságot ka­pott, melyet családjánál, Filippoppolban tölt. — Havass Imre kir. ügyész, szabadságidejét Grácz­­ban tölti; távolléte alatt Lázár László kir. al­­ügyész helyettesíti. — Frigyes császárné villája. Majna-Frankfurt­­ból távirják lapunknak mai kelettel, hogy Frigyes császár özvegye a Reiss-villát végleg megvette. Az erre vonatkozó adás-vevési szerződést Frankfurtban ma írták alá. — Trefort-gyász. Az őrsz. m. képzőmű­vészeti­ társulat tegnapi választmányi ülésén a napirend megkezdése előtt Harkányi Frigyes alel­­nök meleg szavakban emlékezett meg Trefort Ágoston, az elhalt vallás- és közoktatásügyi minisz­terről. Szomorú kötelességet kell teljesítenem — úgy­mond — midőn megemlékezem arról a nagy veszte­ségről, mely utolsó ülésünk óta társulatunkat s egész hazánkat érte. Elvesztettük azt a kitűnő és nagyér­demű férfiút, a­ki 16 éven túl a közoktatásügyi mi­nisztérium élén állott, a­ki e nagy culturális missiónak önzetlen hazafisággal, annyi nemes buzgósággal és szakképzettséggel tudott megfelelni, hogy ama re­ményteljes haladás, melyet a közművelődés és neveze­tesen a művészet terén észlelhetünk, nagyrészt neki köszönhető. Ő a tudomány komoly férfia volt, de lel­kesült a művészet iránt is, mint minden nemes és jónak fenkölt szellemű pártolója. Nemcsak folytonos buzdításban, de, ha kellett, általa a kormány hathatós támogatásában is részesültünk. Társulatunk a boldo­gult jeles férfiúnak, a közoktatásügyi miniszternek annyi köszönettel tartozik, hogy rövid szavakban nem volnék képes hálaérzetünknek kifejezést adni, hanem azzal a kéréssel fordulok a tisztelt választmányhoz, hogy méltóztassék egyik tagtársunkat megbízni azzal, hogy jövő évi közgyűlésünkön a nagy halotthoz méltó emlékbeszédben örökítse meg a magyar művészet körül szerzett hervadthatlan érdemeit; addig is hatalmazza fel az elnökséget, hogy a társulat nevében a gyászoló család­hoz részvétiratot intézhessen. A vá­lasztmány közhelyesléssel fogadta az elnök in­dítványát.­­ A józsefvárosi elsőszámú iskolaszék mai ülésében, Vi­si Imre elnök meleg szavakban emlékezett meg Trefort Ágost elhunyt közoktatási miniszterről, hangsúlyozván an­nak különös érdemeit a fővárosi közoktatás terén. Az iskolaszék, őszinte részvétét és mély fájdalmát jegyző­könyvbe iktatta. — Homonna, Trefort Ágost szülővárosa — mint lapunknak írják — kegyeletesen rótta le a nagy halott iránti tiszteletének adóját. A város képviselőtestülete f. hó 26-án gyászünnepet rendezett, melyet a róm. cath. templomban gyászmise előzött meg. A szertartást Szkurkay Ágost apát-plé­­bános végezte. Innen a város képviselőtestületének tagjai, a hatóságok, állami hivatalok és testületek képviselői a polgári iskola nagytermébe vonultak, a­hol Lukovics Géza, polgári iskolaszéki elnök mondott megnyitó beszédet, Sarlay János tanár pedig emlék­beszédben méltatta elhunyt jelesünk kiváló érde­meit. Végül az ünnepélyt rendező bizottság közölte azt a részvéttáviratot, melyet a város képviselete a gyászoló családhoz intézett. — A fiumei vendégek lakomája. Mint lapunk esti kiadásában már közöltük, a Deák Ferencz-ünne­­pélyen megjelent fiumei bizottság tagjainak tisztele­tére ma d. u. 2/73 órakor lakoma volt az »Angol ki­­rálynő«-ben, mely mindvégig vidám kedélyhangulat­ban folyt le. Az első felköszöntőt Ráth Károly fő­polgármester mondotta, kinek históriai vonatkozású beszéde igy hangzik: Uraim! Egy század előtt történt, sőt már több egy szá­zadnál, midőn 1776-ban Fiume városa és kerülete a csak rövid ideig tartott trieszti gyámság alól kibonta­kozván, ismét Magyarországhoz csatoltatott; — és midőn Majláth József királyi biztos, Magyarország nevében a várost általvette, — elragadtatással üdvö­zölték a város lakosai a királyné küldöttét, ki nekik a magyar polgárság jogával, a szabadságot is hozta. E szavak hangoztattak akkor mindenfelé: »Felix connubium, urbs felix, Hungária felix!« Három évvel később, 1779-ben keletkezett azon ünnepélyes diploma, melyben kimondatott, hogy Fiume város, kerületével együtt, mint Magyarország szent koronájához kapcsolt külön lesz tekintessék. Boldog idők voltak ezek mind Magyarországra, mind Fiuméra nézve, szerencsésnek érezte magát mind Magyarország, mind Fiume, mert mindkettő tudta, érezte és ismerte az egyesülésnek fontosságát és áldást hozó következményeit. Ennek tudata volt az, mely nemcsak Magyar­­országnak, hanem Fiuménak is legszentebb indokul szolgált, miszerint még a múlt században ismét és ismét sürgettetett, hogy azon diploma­, mely Fiume városát és kikötőjét Magyarországnak visszaadta, törvénykönyvünkbe beiktattassék, — mi elvégre 1807-ben meg is történt — kimondatván ez évi lV-ik törvényczikkben, hogy Fiume Magyarországhoz tartozik. »Bün-e tehát az, hogy Magyarország százados sajátját visszakivánja ? — Bün-e az, hogy Fiume maga is e kivánatunkat teljes erejéből és oly hazafias lelkesedéssel támogatja, és a régi kapcsolatot vissza­óhajtja ? E szavakat mondá Deák Ferencz nagy ha­zánkfia 1861-ben, midőn a zágrábmegyei körlevélre válaszolt. És mi is ugyanazt mondjuk, mert Budapest fő­város akképp van meggyőződve, hogy ez nemcsak nem bűn, hanem hazafiui s polgári szent kötelesség, — ez a törvénynek szent tisztelete — ez a százados test­véri együttlétnek legtermészetesebb postulátuma. Fiume érezte, hogy testvéri kötelékek csatolják hozzánk. Érezték ők, érezzük mi is, hogy elválaszt­­hatlanok vagyunk; minket nemcsak a törvény, ha­nem az összetartás testvéri szent érzülete köt össze és össze fog kötni — mindörökké! Emelem tehát poharamat a történelem, a tör­vény, a testvéri érzület által szentesített egyesülés­i kapcsolat teljes visszaállítására! Emelem poharamat a magyar tengerpartnak, Fiuménak felvirágozására! Emelem poharamat fiumei testvéreink együttes­­ jólétére! —­ és lelkemből, szívemből kivánom, hogy­­ mielőbb megülhessük a százados egyesülésnek, az­­ aranylakodalomnak szent s nagy ünnepét és hogy örömteljes elragadtatással elzengedeztek Fiumében : »Felix connubium, urbi felix. Hungária felix!« Fiumei polgártársainkat, testvéreinket, kiket a szeretet, a ragaszkodás s kegyelet érzete hozott kö­rünkbe, a mindenható éltesse! (Hosszantartó, zajos éljenzés. Taps.) Utána Ossoinack L., fiumei bizottsági tag mondotta el már lapunk esti kiadásában közölt poli­tikai vonatkozású, remek beszédét. A főpol­gármester , valamint Ossoniack beszédét rend­kívüli tetszéssel fogadták. A beszédek hatása egészen felvillanyozta a társaságot. Ezután még több talpraesett felköszöntőt mondottak a főpol­gármesterre, a polgármesterre, a fiumeiekre egyen­ként, valamint a városra, az itteni vendéglátó bizott­ságra, Budapest és Fiume közti solidaritásra. A je­lenlevők majd mindnyájan szónokoltak olaszul, ma­gyarul, ki hogy bírta. Sikerük­ volt Királyi Pál, országgyűlési képviselő felköszöntője olaszul és Csernátony Lajos, Fiume városa országgyűlési képviselőjének szellemes magyar felköszöntője, mely nagy tetszést és zajos tapsot aratott. A társaság dél­után 5 óráig maradt együtt. A fiumei vendégeket a budapesti városatyák meghívták ma este az operába, hol Csernátony Lajos képviselőjükkel a fiumeiek meg is jelentek. Ott maradtak az egész előadás alatt. A fiumeiek még a holnapi napot B­udapesten töltik és csak hétfőn utaznak vissza Fiumébe. Megemlítjük, hogy az album,melyet P o s c h i c h A. F. bizottsági tag, rövid beszéd kíséretében, a mau­soleum előtt Kamermayer Károly polgármeste­rnek megőrzés végett átnyújtott, a maga nemében remek mű. Ez album chamois-bőrkötésű, érczdiszitéssel és kívül ezzel a felirattal: »A Francesco Deák la citadinanza di Fiume 1888.« Az első lapot Evinger Antal fiumei kormányzósági mérnök művészi tollrajza díszíti, melyen a Deák-mausoleum Fiume ajándéka, az ezüst koszorú talapzatával együtt és Fiume város látképe van feltün­tetve.]­­ A többi lapokban több ezer alá­írás olvasható azoktól, a­kiknek adományá­ból az értékes és gyönyörű emléktárgy készült. Az albumot, mint az átvételkor Kamer­mayer Károly polgármester kijelentette, a nemzeti múzeum Deák-szobájában fogják elhelyezni. A Deák­­mauzóleum ma egész estig nyitva volt és igen sokan megtekintették. Nemcsak a mausoleum előtt lefolyt ünnepi ad­ásról, hanem azon kívül a fiumei bizottsági tagokról és a főváros képviselőiről is készítettek sike­rült fényképeket. A társaság a mauzóleum lépcsőzetén állott csoportba, s hátterül az imposans mausoleum szolgált. — Szerencsétlenség a vasúti vágányon. Ma este hét és nyolcz óra között, a Ferenczvárosi személypá­lyaudvar közelében, Fogas Nándor fővárosi lovas ha­tárkerülőt, a­mint lovon ülve a vágányon át akart vágtatni, a vonat elütötte. A szerencsétlen ember életveszélyes sérüléseket szen­vedett, lova pedig el­pusztult. _ (Hírek folytatását lásd mellékletünkön.) Színház és művészet. — Tisztelgés az uj közoktatásügyi miniszternél. Az orsz. m. képzőművészeti társulat választmánya ma délelőtt küldöttségileg tisztelgett gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszternél. A küldöttség­ben résztvettek Harkányi Frigyes alelnök vezetése alatt Barabás Miklós másodalelnök, Keleti Gusztáv igazgató, Benkő Kálmán, Takács Lajos igazgatósági tagok, Szmrecsányi Miklós titkár, Aggházy Gyula, Berzeviczy Albert, Morelli Gusztáv, Szalay Imre és Tölgyessy Arthur választmányi tagok. Harkányi Frigyes üdvözlő beszédében a társulatot s az általa képviselt művészetet a miniszter kegyes pártfogásába ajánlotta. Kifejezést adott azon biztos reményének, hogy az új miniszterben éppen olyan nagylelkű párt­fogót nyert a társulat, a­milyent Trefort mi­niszterben elveszített. Az általános helyzet, mely a »si vis pacem, para bellum« elvét hozta előtérbe s az ország pénzügyi viszonyai takarékosságra intenek ugyan, de, ha valamely téren, úgy bizonyára a közok­tatási és a művészet ápolásának terén, a czélszerű költekezés mindenesetre áldást hozó. Látjuk, hogy mindenütt hanyatlás állott be, a­hol a tudomány s a művészet nem haladhat. Társulatunk — úgy­mond a szónok — a művészek és műbarátok közreműködésé­nek köszöni fejlődését; törekvése az, hogy a hazai művészetet emelje s a fiatal tehetségek érvényesülé­sét lehetővé tegye. Nemzetközi kiállításain a hazai és külföldi jelesebb műveket mutatja be, hogy fej­­lesztőleg hasson a mű ízlés fejlesztésére. — Vé­gül ajánlja a társulatot a miniszter hathatós tá­mogatásába s egyszersmind a társulat nevé­ben kéri, hogy a mostani őszi kiállítás meg­nyitását személyes jelenlétével megtisztelni szíves­kedjék. — Gróf Csáky Albin miniszter válaszában a társulat küldöttségét melegen üdvözölte. Kiemelte azt, hogy maga is nagy tisztelője volt elhunyt elődé­nek s nem érzi magát képesnek arra, hogy őt pótolja, de feladatának fogja tekinteni, hogy az ő alkotásait lehetőleg fejleszsze, bővítse és tágítsa. Teljesen mél­tányolja a társulat szép és nemes működési körét, ki­jelenti, hogy a művészet iránt mindig melegen érdek­lődött s mindenkor szívesen fogja a társulat törekvé­seit támogatni. Ha van akadály, mely ez iránti leg­jobb intenzióinak határt szabhat, úgy az nem lehet más, mint az országnak általán ismert pénzügyi hely­zete, az a kényszerűség, mely gyakran megköveteli­­ azt, hogy a legnemesebb czélokat fontos érdekeknek kell alárendelni. A miniszter végül a legszívesebben megígérte, hogy az őszi kiállítás megnyitására meg­jelenik. A miniszter e beszédét a küldöttség tagjai éljenzéssel kísérték. A miniszter ezután még hosszab­ban társalgott a társulat ügyeiről a küldöttség tagjai­val, a­kik a legjobb benyomással távoztak. A minisz­ter látogatása holnap délelőtt 10 órára van kitűzve. Holnap csakis a választmányi tagok, a kiállító művé­szek s a hírlapok képviselői léphetnek a kiállítási termekbe. A közönség számára, mint már említettük, csak hétfőn nyílik meg a műcsarnok. — A népszínháznak ma fölötte érdekes pre­­miereje volt; legtehetségesebb fiatal drámaírónk egyi­kének, G­e­r­ő Károlynak új népszínművét: »A­z uzsai gyöngy «-öt adták először. Az uzsai gyöngy, mint könnyen sejthetni, egy csinos és kedves paraszt­leány. Neve Sári. A szép Sári belebolondult a falu legcsinosabb és legkönnyelműbb legényébe, Gyuriba, kivel azonban összeveszett és pedig oly komolyan, hogy le is mondott róla, örökre, és nőül ment egy be­csületes, derék és jómódú fiúhoz, a helybeli gróf »to­­tum factumához«, Faragó Ferenczhez. Ez a házas­ság az uraság akaratára történt. Ferencz tudniillik egyszer megmentette ura nejének és leányának életét; a gróf »ijedtében« neki ajándékozta neje gyémánt karpereczét és ezen felül még nőül adatta hozzá a falu legszebb leányát, a »Gyöngy« Sárit. Alig volt együtt a fiatal házaspár csak egy napig, már kitört köztük a viszály. Ferencz rajta kapta felesége volt szeretőjét, Gyurit, a­mint ez az ablakon bebeszélge­tett fi III till Yt^C'JVC' XXV/« -- 1 ^ t ■ — tai i vsGgfeben föl­emelte kezét ártatlan feleségére. Sári duzzogott ba pedig joggal, de azért semmi rosszra nem gondolt. Volt azonban a faluban egy gonosz ember és egy gonosz asszony: Zakariás a lovász és Silvia a kulcsárné. Mindkettőt a gróf elcsapta v­olt szolgálatából hűtlen­ség miatt. E két semmirekellő most foglalkozás nél­kül lézengett a faluban és mindenféle tu­rpisságon törte a fejét. Minthogy Silvia ellopta Faragóéktól a gyémánt karpereczet, czinkosával együtt azon volt, hogy a menyecskét elválaszsza férjétől, abban remény­kedvén, hogy azután majd az eltávozott Sárinak tud­ják be a karperecz eltűnését. A gonosz ármány sike­rül is. Sári hitelt ad a fondorkodók hazugságainak és egy meggondolatlan pillanatban Gyurival haza szö­kik anyjához. Ferencz azon perezben tudja meg neje szökését, mikor a vendégek már egybegyűltek húgá­nak Juczinak eljegyzését ünnepelni. Ferencz úgy okoskodott volt, hogy ha nőül adja Juczit Gyurihoz akkor ez többé nem fog ólálkodni volt szeretője után és igy az ő családi élete zavartalan lesz. Mint mon­dák, már együtt voltak mindnyájan, midőn kiderült, hogy a vőlegény megszökött Sárival az alatt, míg Ferencz távol volt hazulról, hogy a könnyelmű Gyuri adósságait kifizesse és vagyonát a hite­lezők körmeiből kiragadja. E hatásos bevezetés után a darab a körül forog, miként ismeri föl hibáját az elszökött asszony, miként győződik meg Ferencz neje ártatlanságáról és miként bűnhődnek a minden bajnak okozói, a tolvaj Silvia és a szédelgő Zakariás. A darab eme része is nagy ügyességgel van kidolgozva, de részletei nem igen mondhatók el az éjjeli tudósítás rövid keretében. Csak annyit emlí­tünk fel, hogy van köztük két rendkívül hatásos jele­net, melyek fényes tanúságot tesznek a szerző kiváló tehetsége mellett. Az egyik az, melyben a férj meg­lepi feleségét szülei házában és a már világosan látó asszonyt, minthogy a látszat ellene van, kénytelen ma­gától eltaszítni. A másik fölötte sikerült jelenet pe­dig az, melyben Ferencz megismeri a valót és nejét ismét keblére öleli. Egyátalán Ferencz és Sári házas­sági drámájában található fel a darab legjobb és leg­értékesebb része. Az sem nélkülözi az érdekességet, hogy a comicum jobbadán a cselszövők személyén összpontosul. Ily módon a gonoszság is könnyed, derült színben tűnik fel és a vidám hangulat, a tetszetős jó­kedv csak igen ritkán és csak perczekre szűnik meg a színpadon. — Ez egy rózsaszín népszínmű, mely csak rövid pillanatokra sötétül el komolyabb drámává és sohasem hanyatlik a tiszta és megható költészet szín­vonala alá. E nagy és ritka előnyéért könnyen meg­bocsáthatni a constructionális hibákat, melyek a cse­lekvést hol vontatottá, hol túlságosan rohamossá te­szik. A genre-szerű mellékalakok, a derék és okos parasztim, Jómag, a Jajnekemné, a czigányok, mind­­megannyian sikerültek és a nóták, melyek a darabot élénkítik — a régiek és az újak — mind igen szépek. Az előadásra nem mondhatunk elég dicséretet. Bl­a­h­a Lujza felülmúlhatatlan volt. Természetes bája, megigéző naivsága, gyönyörű, igazi ma­gyarsága ritkán ragyogott oly fényben, mint ma este. A megjavulás, a kiábrándulás hosszú folyamában játékának művészi egyszerűsége, meg­nyerő kelleme és drámai ereje egyaránt elragadták a közönséget, mely mindig fokozódó lelkesedéssel tap­solta imádott kedvenczét. Dalait pedig Blaha Lujza ma este annyi igazi érzéssel énekelte, hogy egynéme­­lyikénél saját szemei is könybe lábbadtak, igazi, hulló könybe, melyeket a »friss«-nek megkezdése előtt le­törölni volt kénytelen. A wales-i herczeg 13 perc­ekig tapsolta a dívát, miután fejbólintással kísérte az ál­tala is oly nagyon kedvelt magyar dalok lassú, gyön­géd sejtemét. Hogy Blaha Lujza kénytelen volt min­den dalát megismételni, mondanunk sem kell. Hisz ez a napirendhez tartozik. Jól játszotta Szir­mai is a férj szer­epét. Mindvégig nemes és tekinté­lyes volt. A nagyobb drámai erejű jelenetekben nagy hatást tett és az elismerést, melyben részesült, telje­sen megérdemelte. Szirmai mai sikere a jó iskola diadalát jelenti. Vidor igen szépen énekelt és kellő természetességgel ábrázolta a becsületes, jószivű pa­­rasztfiút, Jómagot. H­u­n­y­a­d­y is jól megállta he­lyét Gyuri szerepében. A többi szereplők közül hatá­sos játékkal tűntek ki: Kl­á­r­n­é (Tatárné), Hor­váth V. (Hamvas), Németh (Zakariás), C­s­a­t­a­i Zs. (Silvia), Makó (Korcsmáros), Bénii. (Jajne­kemné), Kassai, Gyöngyi, Újvári (czi­gányok) és Vidorné (Mári). Csak Erkel Elekkel, a zenekar vezetőjével kell pörölnünk. Az isten szerel­méért­ miért engedi zenekarát a »friss«-ek alatt any­­nyira tombolni ? A zenekar lármája egészen befödte Blaha Lujza hangját. Hát mit gondol a derék Lexi, mért megyünk mi a színházba ? Talán azért, hogy az ő trombitásait halljuk parádésan őrjöngeni ? Oh nem ! Mi Blaha Lujzát akarjuk hallani, a sok »pléh« egé­szen közönyös ránk nézve. Kérjük tehát, hangolja le kissé embereinek virtuóz hangzatosságát és alkalmaz­kodjék a népdal természetéhez, mely diséret kíséretet kíván. Az énekesek hangja renomméjának tönkretételét bízza — az operaházra! — A magyar királyi operaházban ma Spányi Irma kisasszony lépett fel a »Prófétá«-ban mint Fi­des. E fölötte nehéz szerepre hangjának terjedelme és ereje nem bizonyult ugyan teljesen elégnek, mind­azonáltal alakítása és éneke is nagy szorgalomról s törekvésről tett tanúságot. Jó volt Broulik mint Leydeni János és Ney mint Oberthal gróf. Az opera harmadik felvonását a walesi herczeg is végig nézte, az intendáns páholyából, s a fiumei vendégek a főváros páholyából. — Színházi műsorok. Operaház: Hétfőn az opereház zárva. Kedden: »Otelló.« Arkel Teréz asszony és Perotti Gyula úr vendégjátékával. Bérlet 1. sz. Rendes helyárak. Szerdán: az operaház zárva. Csütörtökön: »Észak csillaga.« Bianchi Bianca k. a. felléptével. Bérlet 2. sz. Rendes helyárak. Pénteken az operaház zárva. Szombaton: »Lakmé.« Bérlet 3 sz. Rendes helyárak. Vasárnap: »Lohengrin.« Arke­ Teréz asszony és Perotti Gyula ur vendégjátékával. Bérlet 4. sz. Rendes helyárak. — Nemzet­színház. Hétfőn :. »Az egér.« Kedden : »A pajtás­kodás.« Szerdán : (Ő­felsége névünnepének előestéjén.­ »Két év múltán.« »A mama.« Csütörtökön »Phaedra.« Pénteken: »Thurán Anna« (először). Szombaton és vasárnap: ugyanez. — Várszínház: Szerdán: »A säckingeni trombitás.« Csütörtökön: »A pajtáskodás.« Vasárnap: »A szikra.« »Az eser­nyő.« »A komikus.« — Népszínház. Hétfőn: »Az uzsai gyöngy.« Kedden : »Szedtevette nagysám.« Szerdán: »Uff király.« Csütörtökön és pénteken: »Az uzsai gyöngy.« Szombaton: »Szedtevette nagysám.« Vasárnap: »Az uzsai gyöngy.« — Sarah Bernhardt Budapesten. Sarah Bern­hardt és franczia társaságának végleges úti pro­­grammja úgy van megállapítva, hogy okt. 30-án kez­dik az előadásokat Bécsben s bezárólag nov. 12-éig folytatják, 13-án és 14-én Prágában, 15., 16., 17. és 18-án pedig Budapesten a népszínházban játszanak. A népszínház igazgatósága ma ra­gasztana ki az erre vonatkozó plakátokat, melyeken a helyárak is rajta vannak. — A népszínházból. A népszínház legközelebbi újdonsága a »Kisvárosi hírességek« énekes bohózat tesz.Pálmai Ilka, Szirmai, Kassai, Boránd, Horváth majdnem egyidejűleg Bécsben is szín­rekerül a Theater an der Wienben. — Az orsz. m. képzőművészeti társulat választ­mánya tegnap este tartotta Harkányi Frigyes elnöklete alatt a nyári szünet után első ülését. Har­kányi Frigyes Trefort Ágost elhunyta fölött kegye­letesen emlékezett meg. (Lásd hir rovatunkat. A szerk.) Ezután Keleti Gusztáv igazgató bemutatta azt a csomagot, melyet a napokban elhunyt R­ö­k­k Szi­lárd a társulat részére letétbe helyezett. A felbontott csomagban 1300 frt névértékű pa­­pírjáradék-kötvény volt, a nagylelkű adakozó­nak egy levele kíséretében, melyben következő rendel­­kezés foglaltatik. E tőkeösszeg, mint örök alapítvá­nyom kezelendő s nevem alatt fentartandó lévén, kí­vánom és rendelem, miszerint annak évenkénti kama­tai szegényebb sorsú, jó és tiszta erkölcsű, szorgalmas képzőművészeti tagoknak felsegélyésére vagy pedig jutalmazásukra, akként, mint azt az igazgató-választ­mány jónak és czélszerűnek látandja, fordíttassék«. A választmány elhatározta, hogy hálaérzetét az el­hunyt nemesszivü adományozó testvére, R­ö­k­k Pál előtt fogja kifejezni. A Keleti Gusztáv által felol­vasott igazgatósági jelentésből kiemeljük, hogy P­é­­csett, az ottani általános kiállítással kapcsolatban a társulat által rendezett műkiállításnak igen örven­detes sikere volt. Az ott levő képek közül többet meg is vásároltak, összesen 2000 írtért, a jury pedig a társulatot díszoklevéllel tüntette ki. A kedvező ered­mény első­sorban N­á­d­o­r­y Kálmánnak, a pécsi ki­állítási bizottság elnökének és Irinyi Sándor, ottani rajztanárnak köszönhető. Szmrecsányi Miklós titkár hosszabb jelentést olvasott fel müncheni utazásáról, a­hol az igazgatóság megbízásából a nemzetközi kiállítás tanulmányozása végett időzött. A választmány elhatározta a jelentés közzétételét. — Magyar színészet Pozsonyban. A magyar színészegyesület igazgató tanácsa kérvényt intézett Pozsony városához az iránt, hogy a tanács jövőre a színházat magyar színigazgatónak adja ki. Hangsú­lyozza, hogy a magyar vidéki színészet, mely mint közművelődési tényező az országban mindinkább tért hódít, már évek hosszú sora óta sajnosan tapasztalta, hogy Pozsony városában, mely úgy ősrégi voltánál, mint lakosai számánál és műveltségénél fogva az or­szág első városai közt foglal helyet, csak mint vendég fogadtatott, de csak egy-egy rövid szini idényre, holott mint oly tekintélyes városnak, melyre nem kis büszkeséggel tekint az ország, a magyar vidéki színé­szet pártolása és állandósításában — tekintve külö­nösen helyi viszonyait — az elsők között is példány­kép kellene tündökölnie. Tudomány és irodalom. — Tolnai Lajos, legkeresettebb novellistáink egyike, új kötetre hirdet előfizetést. Összegyűjtve, azokat az elbeszéléseit és rajzait bocsátja a könyv­­piaczra, melyek legutolsó kötete óta egyszer immár napvilágot láttak a különböző fővárosi lapok hasáb­jain. Jó részt egy-egy tárczányi apróság mind, de valamennyi egy-egy darab hamisítatlan, tőrőlmet­­szett élet, a melynek képét élvezettel szemléljük s mely visszhangra talál lelkünkben. Képzelete nem keresi a hangzatosságot, mely manapság olyan bősé­gesen termi a léha phrasist; otthona itt van nálunk, a hétköznapi élet tarka visszásságai között, melyeket kiváló előszeretettel és nagy szerencsével fest. A szemébe ötlő apró-cseprő bűnöket, az emberi fogyatkozásokat veszi tolla hegyére, hogy eleven ri­kító színeivel visszatetszővé tegye. Az életnek ez az árnyas része egészen lefoglalja annyira, hogy a má­sikkal, a fényes oldalával elbeszéléseiben csak ritkán találkozunk. »Más boldog — mondja előfizetési föl­hívásában — írja és írta a fényt; én sok nyomorúsá­gomban írtam és irom az élet árnyát.« »A mai Magyarország« lesz a czime a két kötetes műnek, mely díszes kiállításban, kapható lesz két forinton. Megjelenik november hó derekán. Előfizetni lehet: Tolnai Lajosnál, Budapest, Tisztviselő telep, Rezső­­tér 6. szám. Minden nyolc­ előfizetőt gyűjtő tisztelet­példányban részesül. — A »Magyar Salon« októberi száma igen gaz­dag és érdekes tartalommal jelent meg. A díszes kiállítású füzet mindmegannyi elsőrendű tollból eredő czikkei között ízléses, kedves illustrátiókat közöl, ve­gyesen eredeti képekkel. Az utóbbiak két tehetséges fiatal festőnktől, P­a­t­a­k­y Lászlótól (A reservisták búcsúja; szövés; gyékényfonás és hajóvontatás) és S­z­é­c­h­y Gyulától (Viszhang) valók. A közleménye­ket írták : F­a­l­k Miksa (Trefort Ágoston ; ezt a meg­emlékezést egész terjedelmében közölte lapunk vasár­napi száma), Ábrányi Emil (Keresem az Istent, Költ ), P­u­l­s­z­k­y Ferencz (Október 6-ának vértanúi egy rajzzal), Jókai Mór (Csatavér, dramatizált el­beszélés, V. folyt.), F­u­rl­a­k­y Gyula (Királyunk a hadgyakorlatokon,­­ csoport­képpel), K­ü­r­t­h­y Emil (Pálmai Ilka, Strelisky fényképeivel és egy arcz­­képpel), Tolnai Lajos (A »Liliom«-kertben, el­beszélés, Cserépy rajzaival), J­u­s­t­h Zsigmond (A jövő nemzedékért, elbeszélés, 6 rajzzal), Pósa Lajos (Dalok egy szőke kis­lányról, költ.), Por­zsolt Kálmán (A halászat mint sport, egy rajzzal) és dr. S­i­m­o­n­y­i Jenő (A fonás, 10 ábrával), »az aradi tizenhárom« czímű czikket a tizenhárom vér­tanú arczképcsoportja illustrálja. Ezeken kívül közli a füzet S­z­e­m­e­r­e Bertalan hét kiadatlan költemé­nyét is: »Aradi akasztófa«, — »Aulich Lajos«, — »Dessewffy Aristid és öcscse«, — »Kiss Ernő«, — »Vécsey Károly gróf«, — »Nagy Sándor« és a »Dam­­janics János« czimekkel. Az élvezetes füzetet Pa-­­­agyi Lajos tiz csinos aphorismája rekeszti be. A szövegre úgy, mint illustratiókra nézve gazdag tar­talmú füzet ára 60 kr. — A »Budapesti Szemle« októberi füzete a kö­vetkező változatos és érdekes tartalommal jelent meg: Huszár Imrétől »Oroszország keleten«; N­e­n­d­­­­vich Károlytól: »Más világok« (II.); Pólya Ja­kabtól: »A védvámok« ; Ve­n­drei Ferencz tábor­noktól : »Nagy-Becskerektől Pákozdig« (II); Pálffy Alberttől: »Egy lány mint özvegy asszony (regény) ; L­é­v­a­y Józseftől: »Burns dalaiból« (I—III. költ.) ; K­u­f­f­e­r Bélától: »Franczia rokon- és ellenszen­vek« ; Ujváry Lajostól: »Deák Ferencznél« ; »Értesítő.« Egyesületek és társulatok. — A szathmármegyei Széchenyi-társulat tegnap tartotta Nagybányán évi közgyűlését , melyről már röviden megemlékeztünk. A gyűlés legérdekesebb pontját a társulat jövő évi munkaprogrammjának megállapítása képezte. A helybenhagyott tervezet szerint a társulat működésének fősúlyát a gyermek­óvó intézetek fejlesztésére fogja fordítani és e czélból alkalmas óvónők kiképeztetéséről gondoskodik. A meglevő 22 gyermekmenházra és a tervezett 20-25 menház felállítására 4500--5000 frtot irányoztak elő. A társulat kötelességének tartja ébren tartani a buz­­góságot, melyet az oláh népben a magyar nyelv tanu­lása iránt felébreszteni sikerült. Azért fentartja az esti tanfolyamokat s ezek költségeire 250 frtot irányoz működő néptanítók jutalmazása is. E czélra a társulat 500 frtot szánt. A szegény gyermekek segélyezésére az idén 600 frtot, a vándorkönyvtár telepek részére 300 frtot, a szegényebb magyar iskolákban a hiányos felszerelés fedezésére pedig 2000 frtot szavazott meg a közgyűlés. Ez utóbbi összeg a megyei pótadó alap­jából lesz fedezendő. A társulat tehát összesen 8650 f frtot fordít culturális czélokra. A­mi a fedezetet illeti, tekintetben két forrása van a társulatnak, a. m. a megyei pótadó alap és a társulat évi jövedelme. A megyei pótadót a közművelődési czélokra most már állandónak lehet tekinteni és évi összege körülbelül 9600 frtot tesz. A társulat évi jövedelme pedig a múlt évről 568 írtban van kimutatva. A kezelési összes költségek 433 frt 70 krt tesznek. De a jövő évben a munka tetemes szaporodása teljesen fölemészti a tár­sulat saját jövedelmét.­­ Az országos tűzoltó szövetség központi vá­­asztmánya, holnap reggel 8 órakor az új városház közgyűlési társalgó termében ülést tart, melyen a tűzrendészeti kormányrendeletekből kifolyó intézke­déseket és a törvényhatóságoknak adandó utasításo­kat fogják tárgyalni. Az ülésre a központi választ­mány rendes tagjai, a kerületi és megyei szövetségi elnökök meghivattak. Részt vesznek az ülésen : B­a­r­­csay Kálmán hunyadmegyei és Máriássy István vársmegyei alispánok. — A »Hasznos- és diszszárnyasokat tenyésztők orsz. egyesülete« ma tartotta a »Köztelek« épületében evő helyiségében népes közgyűlését, melynek egyéb tárgyain kivül, még az alapszabályok módosítása és az uj tisztviselők választása is napirenden voltak. E­z fontos és életrevaló egyesület, hogy működése és munkaköre mennél jobban szélesüljön, beleolvad az or­szágos gazdasági egyesületbe és ennek baromfi- és szár­nyas-tenyésztési szakosztályát fogja képezni. Miután a pénztárnoknak a felmentvény megadatott és az egyesü­­et titkára, P­a­r­t­h­a­y Géza, szakavatott, terjedelmes jelentésben az egyesület múlt évi működését vázolta, a tisztviselők választása következett. Az igen nagy számban megjelent tagok egyhangú lelkesültséggel választák meg újra elnökül Tolnay Lajos országgyű­­lési képviselőt,alelnökökül Ordódy Lajost és Serák Ká­rolyt, titkárul Parthay Gézát, másodtitkárokul Donászy ferenczet és Perényi Dénest és pénztárosul Hincs Gábort. S miután elhatároztatott, hogy úgy az elnök­, mint az elnököket küldöttség fogja megválasztatá­sukról é­­síteni és üdvözölni, a közgyűlés véget ért.­­ A budapesti izraelita kézmű- és földmivelési egylet dr. Schoenberg Ármin elnöklete alatt megtar­tott legutóbbi választmányi ülésében a budapesti ál­ami középipariskola 9 tanulója és a m. kir. iparmű­vészeti iskola 2 növendéke részére 60 frttól 120 frtig terjedő ösztöndíjakat 1100 frtnyi összegben ado­mányozott. Fővárosi ügyek. — A belvárosi plébánia­templom helyreállítási munkáira vonatkozólag a közgyűlés tudvalevőleg újab­ban ismét 36,000 ftot szavazott meg. A belügyminisz­ter azonban nem hagyta jóvá a közgyűlés e határoza­tát, hanem értesítette a fővárost, hogy ez iránt csak akkor fog határozni, ha előbb a helyreállítási mun­kákra vonatkozólag a költségvetések hozzá felterjesz­tetnek.­­ Az állandó színházvizsgáló bizottság, Hor­váth János tanácsnok vezetése alatt tegnap este tar­totta meg a rendes tűzvizsgálatot a várszínházban és a gyapjú-utczai német színházban. Az előbbi helyen mindent rendben talált, az utóbbiban pedig egyes apróbb tűzbiztonsági intézkedéseket rendelt el. — Új várócsarnokok. A közönség már többször adott kifejezést abbeli óhajának, hogy a közúti közle­kedés bizonyos góczpontjain, különösen ott, a­hol az átszállás történik egyik lóvasúti vonatról a másikra, nagyobb szabású csarnokok álljanak rendelkezésére a­hol rossz időben a kocsikra könyebben várhasson. A budapesti közúti vaspálya társaság egy ily váró­csarnokot a Károly körúton már fel is állított. Most újab­ban ismét két csarnokot akar felállítani: egyet, a Nikér­­prímásutczában, a margithíd közelében,egyet pedig a külső váczi­ úton, a vámház mellett s ez iránt kérvényt is adott be a tanácshoz. Mindkét helyen a forgalom élénksége csakugyan megkívánja a csarno­kok felállítását. Magunk részéről csak azt óhajtjuk, hogy bár mielőbb valamennyi élénkebb helyen állítanának ilyen varrócsarnokokat. Törvényszéki csarnok Fegyelmi tárgyalás volt ma délelőtt a kir. curián Daruváry Alajos elnöklete alatt. Solti Károly hódmezővásárhelyi aljárásbiró volt a vádlott, a­kit a kir. tábla, mint első fokú fegyelmi hatóság egy tanú­nak jogtalan elzáratása miatt rosszalásra ítélt. A mai tárgyaláson Székely főügyészi helyettes az íté­let helybenhagyását kérte, míg a védő, W­i­­­h­e­i­m Arnold dr. hódmezővásárhelyi ügyvéd azt bizonyította, hogy a letartóztatás nem az aljárásbiró, hanem a fogházőrmester hibájából történt. A kir. curia fegyelmi tanácsa a vádlottat fölmentette. Rágalmazás: Dr. Fái Márkus nagyperkátai volt körorvosról, Rácz Ferencz és leánya Király Istvánná azt híresztelték, hogy a nálunk elhalt Kollár­ János hajókapitány aranyóráját gyógykezelés közben el­lopta. Az orvos pert indított a rágalmazók ellen és ez ügyben a székesfehérvári törvényszék, mint la­punknak távírják, ma hozott ítéletet. Rácz Feren­­czet 8 havi, Király Istvánnét pedig 6 havi fogházra ítélték.

Next