Nemzet, 1888. október (7. évfolyam, 2188-2218. szám)

1888-10-10 / 2197. szám

I­ieaftBMffiten­«, V'a*aaaal«k-t*r», Athenaeum-éptllat, L indít­ó lap laillami részát illető minden közlemény a szerkesztőnép­­ház intézendő. Binnen tátién levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK agy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás: 2197. (280.) szám. Budapest, 1888. Szerda, október 10. Euxié-xmil&i­­­ eve*watek**ara, Athanaauns'ápfilet. ffilfisaigl Előfizetési díj : 4 reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra S&4 8 hónapra - -----------------------------* . S * 8 hónapra - 13 » 4» esti kiadás postai kü­lönküldéséért falrn­­fizetée havonként 86 kr., negyedévenként 1 » Egyes szám 8 kr. VII. évi folyam. Budapest, október 10. A német császár bécsi látogatása és tar­tózkodása még mindig és még sokáig fog anyagot szolgáltatni a külföldi sajtónak, Né­metországgal való szövetségünk s a szövet­ségnek Oroszországhoz való viszonya kom­­mentálására. Azt lehet most már constatálni, hogy a II. Vilmos bécsi tartózkodása alatt Bécs­­ben történtek, a­mint a monarchiában — egyes pánszláv körök kivételével — mindenütt osz­tatlan örömmel fogadtattak, úgy Németország mérvadó politikai köreiben is a lehető legjobb hangulatot keltették. Egy angol lap berlini forrása még azt is tudni véli, hogy Bismarck Herbert gróf, atyjának igen örvendetes jelen­téseket küldött azon mély és őszinte rokon­­szenvről és ragaszkodásról, melylyel a mon­archia s különösen Magyarország politikai köreiben a német szövetség iránt találkozott. És a mély és őszinte rokonszenv e té­­nyein mit sem változtatnak egyes franczia la­pok kicsinyes és irányzatos hirlelései avagy commentárai a bécsi napok némely momen­tumairól, mert úgy indokaik, mint czélzataik nagyon is világosan láthatók. Végül vegyünk itt egyszerűen tudomást amaz egybevágó hírekről, melyek szerint míg Oroszország éppen nem nem tett le arról, hogy nyugati kormányzóságaiban a katonai intézkedéseket kiegészítse, viszont Francziaországban Freycinet hadügy­miniszter most a védművek és várak jó karba helyezését hozza napirendre. IBIEUDILIID. Budapest, okt. 10. (Az ágostai evange­licus egyház egyetemes közgyűlése.) A magyarországi ágostai evangelicus egyház ma délelőtt 10 órakor a Deák téri evangelicus főgymnasium épü­letének dísztermében, dr. P­r­ó­n­a­y Dezső egyetemes egyházi és iskolai felügyelő és Karsay Sándor püspök elnöklete alatt egyetemes közgyűlést tartott, melynek tárgysorozata több napot fog igénybe venni. A mai gyűlésen az egyházkerületek felügyelői, valamint ki­küldöttei teljes számban jelentek meg, köztük F­a­­b­i­n­y Teofil igazságügyi miniszter, Karsay Czékus és Szeberényi püspökök, és nagyszámú előkelő kö­zönség gyűlt össze. A karzatokon is igen sokan voltak, mivel a tárgyalás fölötte érdekesnek ígérkezett. Ugyanis ma tárgyalták a bányakerületi superinten­­dentia közel­múlt közgyűlésének azon határozatát, me­lyet Szontagh Pál indítványára fogadtak el, hogy tudniillik megbotránkozásának­ és rosszulásának ad ki­fejezést az egyház afelett, hogy egyik tisztviselője (Mudrony Pál) a kievi ünnepélyen részt vett és így a magyar lutheránus egyházat compromittálta. De megtorló eljárást is fognak indítani a magáról és hivatásáról teljesen megfeledkezett egyházi tisztviselő ellen.Az egyetemes közgyűlés a bányaker. superintendentia ezen határozatát, szavazás nélkül magáévá tette és utasítani fogja az egyházkerületet, hogy a vádolt tisztviselőt illő megtorlás végett a con­­sistorium elé állítsa. A kérdés felett igen érdekes eszmecsere fejlődött ki, melynek folyamán Szon­tagh Pál fényes beszédet mondott, megdönthetet­len argumentumokkal indokolván az indítványt és kér­ve a határozat elfogadását. Mudronynak és Dulla Máté esperesnek hazafiatlan s­zánszláv szellemű ki­­fakadásai általános reszenzust keltettek s megfelelő visszautasításra találtak. E vita után néhány folyó ügyet intéztek el, mire a mai ülés berekesztetett. A mai ülés lefolyásáról a következő részleteket jegyeztük fel: P­r­ó­n­a­y Dezső báró elnök, üdvözölvén az egyetemes conventet, bejelenti, hogy Geduly püspök beteg és Karsay fogja helyettesíteni. Ezután követ­kezőleg folytatja beszédét, visszapillantva az utóbbi húsz év történetére. Kezdetben — úgymond — egy­házunk jogainak sértetlen megóvásáért folyt küzdel­mek után, úgy látszott, békességes korszaknak né­zünk elébe. Hazánk alkotmányának helyreállítását közvetlenül követő néhány éven át csendes és bé­kés fejlődésnek indultak ügyeink, a rendes egy­házi közigazgatási kérdések elintézése foglalkoz­tatta egyetemes gyűléseinket és ezen kívül a közok­tatás, kivált középiskoláink ügye, valamint theológiai intézeteink helyzete, azoknak jobb és czélszerűbb szervezése. Sajnos azonban, nem sokáig tartott a csen­des fejlődés korszaka. Néhány év múlva ellenállha­tatlan erővel megújult azon eszmék harcza, melyek szorosan véve, nem egyházi jelleg­űek, de a kor ural­kodó eszméi és azért az elemeknek látszólag fékezhe­­tetlen erejével törnek maguknak utat mindenüvé és ennélfogva egyházi életünknek körében is és az egy­házi ügyeinket intéző gyűléseink tanácskozásaiban érvényesülni igyekeznek. Hiába akarna bárki gátat emelni annak, hogy ezen eszmék bizonyos kör­be ne jussanak, sem egyes ember bármely erős akarata, óvatossága, se elővigyázata, sem a legügye­sebben alkotott szabályok, sem a legjobb, legtökélete­sebb testületi szervezet, nem képes arra, hogy ellent­­álljon a nemzeteket, mozgató, a társadalmat uraló eszme hatalmának. És magyar ev. egyházunk, mely­nek alkotmánya széles alapon áll és népuralmi jelleg­gel bir, melyben számos tagból álló nyilvánosan ta­nácskozó gyűlések képezik a főbb egyházi hatóságokat, természetesen érzi szintén a korunk uralkodó eszméi­nek harczát, mely még az egyházi ügyek intézésénél is fel­merül. Ezen helyzet kedvezőtlen és súlyos, de nem válik kedvezőbbé, ha el akarjuk tagadni. Be kell tehát valla­nunk, hogy a bajt teljesen megszüntetni nem, de eny­híteni lehetséges. Az egyház feladata a közös vallás­gyakorlat ; a vallásgyakorlat alatt természetesen a felebaráti szeretet munkálkodásait is értve , ha most számot vetünk magunkkal, kevés az, a­mit e tekintet­ben teszünk, még annál is sokkal kevesebb, mint a­mire szegénységünknél fogva képesek volnánk. Avagy van-e egyetemes egyházunknak, mint olyan­nak csak egy humanisticus intézete, vagy tá­­mogat-e, mint egységes testület, már létező ilyen intézeteket ? Pedig ezen feladat fölkarolása volna a leghatalmasabb módja a védekezésnek egyházunk körén kívül, valamint azon belül levő ellenzésekkel szemben. Kísértsük meg a védekezésnek ezt a mód­ját és ekkor hiszem, hogy szebb napok derülnek egy­házunkra. Ezt adja Isten! Az elnök tetszéssel fogadott megnyitó beszéde után következett K­u­b­i­n­y­i Géza interpellátiója a már többször emlegetett Szeberényi-ügyben, kérdést intézvén az elnökséghez, mennyiben valók a hírlapok­nak abbeli közleményei, hogy Szeberényi Gusztáv bányakerületi püspök az egyházi alapokat szabály­­ellenesen kezelte és a jutalmakat hazafiatlan férfiak­nak adományozta. E kérdésben Zsilinszky Mihály bánya­kerületi esperességi felügyelő adta meg a választ. Kijelentette, hogy némely lapok vezérczikkeiben túl­zottan hangoztatott ama vádak, mintha Szeberényi püspök pénzeket hű­tlenül kezelt volna, nem felel meg a valóságnak; az ő hazafisága ellen sem történtek határozott nyilatkozatok, csak gyanúsítások, abból az alkalomból, hogy a Zsedényi-féle 100 frtos jutalmat oly egyénnek adományozta, a­ki a hazafiság tekinte­tében gyanú alatt áll. Szeberényi Gusztáv püspök e felvilágosítás után ingerülten oda szólott az interpellálónak: »Más­kor ne tessék mende­mondák után indulni.« Kubi­­n­y­i Géza pedig örvendetes tudomásul vette Zsi­linszky felvilágosítását, mert ilykép a püspöknek al­kalma nyílik magát hirlapilag is tisztáznia. Ezzel a kényes ügy véget ért. Következett a házassági bíráskodás kérdése. Az ev. ref. egyház conventje átiratot inté­zett az egyetemes gyűléshez, a­melyben az egyházi bíráskodás fontos kérdésének előkészítésére bizottsá­got kér kiküldeni, a­mely a convent kebeléből kikül­dött bizottsággal együtt tenné meg a kellő lépéseket. E tárgy fölött hosszabb vita keletkezett. Az első szónok, Sztebló Kornél hosszabb történeti bevezetés után ,ellenzi a reformátusok indít­ványának elfogadását. Ő a kor szelleméhez képest az egész egyházi bíráskodást, még a catholicusoknál is, eltörülve szeretné látni és indítványozza, hogy ily ér­telemben írjanak fel a kormányhoz és országgyű­léshez. Czékus István püspök ellenben pártolja a reformátusok indítványát és ez ügyben egy bizottság kiküldését kéri. Hasonló szellemben szólalt fel H­ö­r­n József, eperjesi hittanintézeti dekán és Győry Elek, a­ki hangsúlyozza, hogy a bizottság kiküldése által a kérdés megoldásának egyáltalában nem fog­nak praejudicálni. P­r­ó­n­a­y egyetemes felügyelő ezután határozati­lg kimondotta, hogy az ág. evangélikusok közgyűlése a reformátusok indítványát a testvéri jóindulat nyilvá­­nulásának tekinti és a házassági bíráskodás kérdésé­nek megvitatására Beniczky Gyula és Zsilinszky Mihály esperességi felügyelőket, Győry Eleket, Doleschall budapesti lelkészt és Horváth Sándor lel­készt küldi ki a bizottságba. Következett a bányakerületi superin­tendentia indítványának tárgyalása a kievi-ügyben. Az indítványt Szontagh Pál ismertette a hallgatóság élénk figyelme közt. Szontagh Pál indokolja az ő indítványára elfogadott javaslatot, melyet a bányakerület terjeszt elő, hogy az egyetemes közgyűlés mondja ki azt, hogy Mudrony Pál esperességi felügyelő a kievi ünne­pélyben részt vett, rosszalja, perkorrestálja és elítéli, és a dunáninneni kerület superintendentiáját utasítja, Mudrony ellen a vizsgálatot megindítani, és őt eset­leg kánoni törvények szerint megbüntetni. Kötelessé­gének tartotta ezt a javaslatot megtenni, tekintettel arra a helyzetre, melyet a protestáns egyház a haza alkotmányának keretében elfoglal. Minthogy soha meg nem c­áfoltatott, bebizonyítottnak tekinthető, hogy a dunáninneni superintendentia két egyházköz­ségének felügyelője egy egyházi és politikai demonstra­­tióban Oroszországban részt vett, s az evangelicus egyháznak kötelessége ezt az eljárást elitélni. (Élénk helyeslés.) A nagy tetszéssel és éljenzéssel fogadott be­széd után Mudrony Pál emel szót védelmére. Különbséget kell tenni — úgymond — személye kö­zött, amaz állás között, melyet mint esperességi fel­ügyelő és ama missio között, melyet most, mint a du­nai egyházkerület delegáltja teljesít. A convent in­­competens személye felett ítéletet mondani. A bányai egyházkerület pedig incompetens vádhatározati in­dítványt tenni egy másik kerület hivatalnoka ellen, mert csak az ő saját kerületének van, autonómiája ér­telmében, joga saját hivatalnokait felelősségre vonni. Ezzel szóló álláspontját eléggé jelezni vélte s nem vesztegetne ez ügyre több szót, ha az nem vert volna föl oly nagy port a sajtóban. — Azért meg akarja mondani a közönségnek, mi vezette őt Kievbe. (Halljuk ! Halljuk!) Ő mit sem tud arról, hogy a kievi ünnepnek politikai, egy­házi, nemzeti jellege volt. Ő csak arról tud, hogy ott a keresztény vallás felvételének 900 éves jubilaeumát ülték meg s azt hiszi, hogy egy ilyen momentum minden keresztény egyháznak hí­vét örömmel töltheti el. (Élénk ellentmondás.) Mi történt volna, ha az oroszok annak idején nem a keresztény vallást, hanem az izlámot vették volna fel. Mi lett volna a kereszténységből Európá­ban ? Az ünnepélynek culturális jelentősége is volt, mert az által, hogy felvették a keresztény vallást, az által az oroszok culturát hoztak Európába. (Közbe­kiáltások: Kancsukát!) Szóló — úgymond — nem egy maga volt ezen az ünnepélyen. (Közbekiáltás: Igen, Strossmayer is ott volt!) Bizonyára, üdvözlő tá­virata által, de csak szellemileg. Ép úgy a canterburyi érsek, aki az anglikán egyház nevében küldött üdvözlő iratot. Hogy ez ün­nepnek valami köze volna a politikához, arról szó sem volt. Ha megróható az, hogy valaki a keresz­ténység elterjedésének ünnepében részt vett, akkor megróható az is, hogy őseink felvették a keresztséget s hogy mi keresztények vagyunk. (Közbekiáltások : Eláll!) De itt egyébről van szó ; ha Kiev nem Orosz­­oe Franczia- vagy Angolországban fekszik, akkor nem csaptak volna olyan lármát abból, hogy valaki az ünnepélyben részt vett. (Zajos közbekiáltások: Természetes ! Úgy van!) Itt már a nemzetiségi kér­dést szellőztetik. Szóló soha sem csinált titkot abból, hogy a szláv nemzetiséghez tartozik, s ha ő mint szláv rokonszenvezik a rokon nemzetiségekkel, az nem bűn; szivében ezzel az érzéssel született s azt kiirtani nem lehet soha. Az indítványra nézve különben tar­tózkodik minden nyilatkozattól. Erre Dulla Máté emelt szót. A szélső ele­mek a tanácskozásba oly elemet csempésznek be (Zajos ellenmondás), mely teljesen híjával van az egyházi színezetnek. Mudrony eljárá­sában sem lát semmi megróni valót, mivel csak igazán keresztény­ egyházi érzületéből kifolyólag cselekedett. Ha az afrikai hittérítőknek sikerül néhány négert megkeresztelniük, e miatt álta­lános az öröm a keresztények közt s ha most arról van szó, hogy egy egész nagy néptörzs, melynek ha­talma­i Európának és Ázsiának számos népére kiterjed. (Felkiáltások: Sajnos ! Sajnos!) ünnepli kereszténynyé lételének nagy évfordulóját, ne legyen szabad vele örül­ni ? Az egész ügy nem az egyetemes gyűlés elé való; ez Mudronynak magánügye, a­kinek mint szabad embernek s mint szlávnak sza­bad volt Kievbe mennie. Az egyetemes gyű­lésnek, mely fiatal intézmény, nincs joga, hogy az egyházi kerületek önkormányzatát csorbítsa s ha ez ügyben itél, pusztán politikai szenvedélyei által ragadtatja el magát. Az evangelicus egyházban felülkerekedett a Chauvinismus, a lutherá­nus tótok és különösen a dunántúli kerületbeliek el­szenvedték, hogy mint páriákkal bánjanak velük. (Kiáltások: Eláll! Rendre !) de ha ezen túl is a Chau­vinismus és nem a kereszténységi érzés fogja az egye­temes gyűlést vezérelni, akkor a lutheránus tó­tok el fognak szakadni, és a törvényes kerü­let védsánczai mögé fognak vonulni. Kéri az egye­temes gyűlést, térjen napirendre a javaslat felett. Utána Kubinyi Géza emelt szót, ki így kezdve beszédét: Nem tudom, mi nagyobb, a mi béketűrésünk, vagy ez urak arczátlansága?! . . . (Nagy zaj.) E szavaknál felugrik helyéről Dulla Máté, és mellét verve kiáltja: Kérem, én a dunáninneni ke­rület képviselője vagyok. Ilyen sértéseket kikérek magamnak. Kérek igazságot. (Nagy zaj.) P­r­ó­n­a­y Dezső elnök félbeszakítja: Itt az imént az urak részéről olyan kifejezéseket hallot­tunk, mint »kereszténytelenség«, »Chauvinismus«, ne tessék tehát csodálkozni, ha viszont más részről — sajnos — kissé élesebb kifejezések használtatnak. (Helyeslés.) Kubinyi Géza ezután kijelenti, hogy Mud­­ronyék nem felekezeti szempontból látogatták meg a kievi ünnepélyt, hanem elvitték oda a szlá­vok hódolatát az orosz nemzetnek, de ezt nincs elég férfias bátorságuk bevallani. (Úgy van !) A király ő felsége Strossmayert ezért keményen meg­dorgálta. (Éljenzés.) Ha a mi megvetésünk hasonló súlylyal bírna, azok az urak már régen megszűntek volna szerepelni. Kívánja, hogy ez ügyben a legszigo­rúbb vizsgálat indíttassék meg. (Helyeslés.) Szontagh Pál szólalt fel ezután, ki nagy figyelemmel hallgatott beszéde során rendre c­áfolta Mudrony szavait. Szontagh Pál nem érti, hogy e kérdést miért tárgyalják oly nagy hévvel. A szenvedélyt föl­keverni nem állt szándékában. Mudrony és Dulla urak­nak az adott fölvilágosításokért köszönetet mond. Nem Mudrony személyét, hanem Mudronyt, az espe­rességi felügyelőt és kerületi küldöttet akarja felelős­ségre vonatni. A történelemből mindenki, tudja, hogy az oroszok ezelőtt 900 évvel nem csak a görög orthodox hitet vették föl, hanem nagy ke­gyetlenséggel tiporták le a kis oroszokat. Az ünnep­nek tehát kettős jelentősége volt. Mudrony azt állí­totta, hogy a canterburyi érsek szintén jelen volt az ünnepélyen, a szónok erre megjegyzi, hogy az érsek az oroszbarát Gladstone embere. A ma­gyar ág. hitv. evangélikusoknak ezen az ünnepen nem volt mit keresniük, mert nem állíthatják azt, hogy az oroszokat az evang. egyházhoz való átlépésre akarták bírni. A­mi az illetékességi kérdést illeti, az egyetemes gyűlés föltétlenül hivatva van ez ügyben íté­letet mondani, mert az ünnepélyben részt vett egyének az evang. egyház érdekei ellen jártak el. A­mi Dulla ama fenyegetését illeti, hogy az ág. hitv. evang. tótok kilépnek az egyetemes gyűlésből, a szónok megjegyzi, hogy­ ettől nem tart. Különben a mi férges, hulljon le. (Élénk tetszés és taps.) Ez esetben a szakadárok nem maradnak sokáig lutheránusok, hanem áttérnek az óhitüek táborába. (Élénk tetszés.) P­r­ó­n­a­y Dezső br. elnök, Mudronynyal szem­ben, hivatkozva egy 1862-diki incidensre, kijelenti, hogy az indítványt illetőleg a bányakerületi superin­tendentia illetékessége kétségtelen. Ezután Mahrhauser bonyhádi lelkész szó­lott, kijelentvén, hogy Kievben nem keresztény ünnep volt, mert az orosz a keresztényüldözésben a pogá­­nyokat is felülmúlta, tűzzel, vassal pusztítván a lu­theránusokat. H­ö­r­k tanár szólott e kérdéshez ezután, az egyházat menyasszonyhoz hasonlítván, kinek szeplőt­len jó hírnevét senkinek sem szabad compromittálni. Annál kevésbbé szabad egy egyházi felügyelőnek, ki azonban Kievben azt tette. A felügyelőnek kö­telessége a béke fenntartása. De hát, kérdi: béke-e ez! (Dulla Máthé: Nálunk igen !) Végül kijelenti, hogy meg­van az alap, hogy Mudronyt a consistorium elé állítsák. (Helyeslés.) Ritter somorjai lelkész kijelenti, hogy az indítványt pártolja. Majd T­e­r­r­a­y gömöri főesperes szólott a kér­déshez és azután felolvasta Dulla Máté egyik »haza­fias« nyilatkozatát, melyben az egykori osztrák abso­lut uralom vezérlőinek ténykedését nevezi az igazi hazafiságnak (Nagy derültség.) Ezt a szellemet azon­ban a tót nép nem ismeri el a magáénak. (Helyeslés.) Dulla Máté kijelenti, hogy a felolvasott ki­fejezéseket egy perbeszédben használta. (Derültség.) Győry Elek constatálja, hogy az egész convent az indítvány mellett van. De Dulla kerületenkénti szavazást kért, mi azonban nem fogadtatott el. Ezután P­r­ó­n­a­y elnök kijelenti, hogy a bányakerületi superintendentia indítványát a köz­gyűlés elfogadta. Ezután elfogadták az indítványt, hogy a kor­mányhoz kérvényt nyújtsanak be az iránt, hogy az evangélikus iskolák segélyezésére az eredeti összeget, 5000 főt, állítsa vissza. Az elkeresztelések ügyében tavaly beadott kér­vény elintézését pedig megsürgetni fogják. Ezzel a mai ülés 0­g órakor véget ért. Budapest, október 10. (Pestvármegye közgyűlése.) Pestvármegyének közgyűlésének mai folytatólagos ülése kevés tag jelenlétében folyt le, S­z­a­p­á­r­y István gróf főispán elnöklete alatt. Tárgyalás alá vétetett a megyei pót­adóból a községeknél kint lévő hátralékok behaj­tása iránt teendő intézkedések megállapítása. E hát­ralékok háromszázezer forintra rúgnak. A megye kö­zönsége határozatilag felelőssé tette a járási főszol­­gabírákat, a hátralékoknak behajtása végett, és fel­függesztése terhe mellett kötelezte őket, hogy a hát­­ralékokat újévig behajtsák. Némely községnél kint lévő, különböző megyei alapokat illető s be­­hajthatatlanoknak kimutatott kisebb összegek, a főszolgabíró jelentése és a számvevő tiszt­ség véleménye alapján, töröltetni rendeltetvén, felhatalmaztatott az alispán, hogy a számvevő tisztséggel a kisebb összegeket a követelési ro­vatból töröltesse. — Pozsony szabad királyi város kö­zönsége abbeli kérvényét, melyet a képviselőházhoz azért terjesztett be, hogy a közigazgatási bí­róságok létesítése iránt törvény hozassák, pártolás végett áttévén, a megye közönsége csak tu­domásul vette, azon oknál fogva, mert éppen Pest­megye közönsége volt az első, mely e törvény megte­remtése végett az initiativát a képviselőháznál meg­tette. — A megyeszékházának javítása körül felügyelt Kolbenbayer Viktor államépitési mérnöknek, teljesített munkájáért 200 frt tisztelet­dijat utalványozott a megye közönsége. — A rende­zett tanácsú városok kisebb jelentőségű részle­ges tisztujitásai alkalmával, ha az alispán gátolva van, helyetteséül a városi polgármestereket jelölte ki a megye. — Az alispán jelentése a megyei pénztáraknak időszakonkint történt megvizsgálásáról — tudomásul vétetett. — A sziget-szent-miklósi, köze­­lebb megejtett jegyző választás alkal­mával Kovács Károly lett megválasztva, e választás ellen azonban egyik megbukott jelölt felebbezést adott be. Indokul azt hozza fel, hogy a megválasztott kis­korú, mert bár árvaszékileg nagykoru fittatott is, ez csak személyére vonatkozhatik és mint tisztviselőt nem helyezheti a nagykorúak sorába. A megye a felebbezés elvetésével a megejtett választást helyben hagyta.­­ Félegyháza több lakója felebbezett a neve­zett város képviselőtestületének a katonai utóállítá­­sokkal és adók beszállításával megbízott tisztvi­selők napdíja ügyében hozott határozata ellen. A megye bizottsága a megfelebbezett határoza­tot Félegyháza város szabályrendeleteivel ellentétes­nek találván, a felebbezést jogosultnak mondta ki és annak helyt adván, a hozott határzatot megsemmi­­sítte, s utasította Félegyház képviselőtestületét, hogy a szabályrendeleteket pontosan tartsa be; — ellenben elutasította több Kartal községi lakosnak, a legelte­tésre vonatkozólag a képviselőtestület által hozott határozat ellen beadott felfolyamodását. — Kartal község egy írnokot alkalmazott; a község némely la­kója ez ellen felebbezett; a megye a felebbezés elveté­sével, az írnok alkalmazását s annak fizetését meg­állapította. A Csepel községnek a vadászati jog bér­beadása ügyében kötött szerződését a megye helyben­hagyta. A megyei tanfelügyelőnek előter­jesztésére, melylyel a magyar nyelv tanításában magukat kitüntetett tanítók megjutalmazását kéri, a megye a következőket jutalmazza : 50 forintos jutalmat kaptak: Simon Bertalan soroksári róm. cath. tanító és Gebier János berczeli róm. cath. tanító; 25 frtos jutalmat nyertek : Borsó Mária szi­getcsépi állami iskolai tanító, Fodor Anna sziget­­ujfalusi Bilik István mendei, Géher János vacsi, Ké­­ter Gyula kiskőrösi ág. evang., Hraskó Lajos pilisi, Lipták János acsai, Pohánka Ödön csővári tanítók; egyben a megye örvendetes tudomásul vette a tanfel­ügyelőnek azon értesítését, hogy a megyei német köz­ségeknek, magyarosítása körül, a tanítókon kívül, kü­lönösen érdemeket szereztek maguknak a községi lel­készek és községi jegyzők, kiket is elismerés és dicsé­ret illet. Püspök-Hatvan községében a községi korcsmáltatási jog haszonbérbe adatván, az árverés megtartása után az egyik ajánlattevő felebbezett, minthogy azonban a felebbezés nem indokolja azt a körülményt, mely az árverés megsemmisítését von­hatná maga után; a megye közönsége ezt az árve­rést helyben hagyta. A halasi regálebérlők bérelengedést kérvén a község ezt megtagadta, — a megye közönsége a fe­lebbezés folytán, melyet a bérlők hoztak be — tekin­tettel a bérszerződésre, mely határozottan kimondja, hogy a bérlőknek bérelengedésre semmi körülmények között sem lehet igényük, — a felebbezést elvetette s a község határozatát helyben hagyta. Még néhány számadási ügy nyert elintézést, mire a közgyűlést délutánra halasztották. Budapest, okt. 10. (A »Times« a bécsi császár látogatásról.) A »Times« bécsi leve­lezője »egy kiváló magyar államférfiunak« Budapest­ről vett levelét közli a német császár bécsi látogatá­sáról, melyet — a­nélkül, hogy ezúttal megjegyzé­sekkel kisérnék s részletesen ráutalnánk egyes téves állításaira — a következőkben ismertetünk: »Ön tudja — írja a magyar államférfi, — hogy a németek nem nagyon népszerűek Magyarországon, kü­lönösen a vidéken. Azért itt kevés fontosságot tulaj­donítottak a német császár látogatásának, s azt egy­szerű udvariassági ténynek tekinték, a­mely a peter­­hofi látogatás után elmellőzhetlen volt. A helyzet azonban hirtelen megváltozott, a német császár által Tisza iránt tanúsított udvariasságok folytán. A magas kitüntetést, melyet a császár minisz­terelnökünknek, sajátkezűleg átadott, a magánfo­gadtatást, a melyben részesítő és a gondosságot, mely­­lyet a német császár abban tanúsított, hogy az osztrák császári czim mellett a magyar királyi czi­­met is hangoztassa, mindezen körülményeket hálásan vette tudomásul a magyar közvélemény. Úgy vélik, hogy a német császár ez­által ki akarta fejezni, hogy Magyarország a monarchiának legszilárdabb része és hogy az osztrák-magyar-német szövetség erősebb alapon nyugszik nálunk, mint Ausztriában, a­hol a szláv fajok aspiratiói sokkal több felbátorításra tar­­lálnak, mint nálunk. Még az ellenzék is érzékeny az elismerés iránt, melyet Magyarország Tisza szemé­lyében aratott. S ez elismerés annál inkább figye­lemre méltó, minthogy az ifjú uralkodó láthatólag megfelejtkezett tudomást venni Taaffe grófról.« Budapest, okt. 10. (Külföldi krónika.) Sz.-Pétervárról okt. 6-ról azt távirják a »Times«-nak, hogy Oroszországban bizonyos csalódást keltettek fel a két császár által Bécsben mondott felköszöntők. Azt remélték, hogy Vilmos császár, az ő békés érzel­mei által vezéreltetve és meggyőződvén arról, hogy Oroszország is hasonló érzelmekkel viseltetik, bizo­nyos közvetítő lépést tesz Bécsben, Oroszországnak a bolgár kérdésben adandó elégtétel tárgyában, s hogy a bécsi császártalálkozás alkalmával olyasmi nyilat­kozat fog történni, a­melyből e kísérlet hatására le­het következtetni. E helyett a Bécsben tartott fel­köszöntők harczias jelleggel bírtak, a­mit sajnálnak, mert abból a jövőre várható zavarokra következ­tetnek. A franczia munkások strikejai egymást érik, s azoknak kedvezőtlen hatása a közgazdasági viszo­nyokra már­is szembetűnő a nélkül, hogy a munkások azoknak állandó hasznát vehetnék. A közgazdasági kár többféle irányban mutatkozik. A franczia tőke tartózkodó lesz a belföldi vállalatokkal szemben, me­lyek a munkakárak erőszakolt fölemelése folytán csak csekély, bizonytalan nyereséget ígérhetnek , és in­kább a külföldön keres elhelyezést. Innen magyaráz­ható, hogy az argentínai, brazíliai és chilei vállalatokat is fölkeresi a franczia tőke. Nagyobb vállalathoz alig mer valaki Francziaországban fogni, a vállalko­zók csak a legszükségesebb munkára szorítkoz­nak, nem igen dolgoztatnak már a »raktár számára,« s nem győzik a külföldi versenyt. De a munkásnak sincs tulajdonképeni haszna az erőszakolt béremelésből. Ha a vállalkozó a pilla­natnyi szükséglet által kényszerítve, egyelőre meg is adja a fölemelt munkabért, másfelől a munkát a leg­szükségesebbre szorítja és a­mint lehet, tömegesen elbocsátja a munkásokat. A franczia munkás még ma is a socialisticus izgatók befolyása alatt áll és e kö­rülmény előbb-utóbb nagy gazdasági és társadalmi válságokra fog vezetni. London város községi képviseletét, az új ön­kormányzati törvény folytán, nagy változás éri. Az összes városi közigazgatási feladatokat magában egye­sítő »board of works« megszűnt és helyére Londont illetőleg is »grófsági tanács« lép. Eddig a londoni adó­fizető polgárnak kevés befolyása volt a városi köz­­igazgatásra. A külső kerületekben lakó adófizető pél­dául azon joggal bírt, hogy befolyt az egyházkerületi képviselet választására. Ez néhány tagot küldött a szomszédos nagyobb kerület közigazgatási hatóságába s végül ez utóbbi egy ta­get választott a board of works-ba. Most az új központi hatóság, a county coun­cil tagjait közvetlenül az adófizetők választják és pe­dig minden kerület kétszer annyi tagot, a­mennyi orsz. képviselőt választ. London összesen 59 orsz. kép­viselőt választ, a county council e szerint 118 tagból és 19 aldermenből áll, minthogy ez utób­biak száma nem haladhatja túl az összes ta­gok számának hatodrészét. Az alderment a county council választja. Megjegyzendő, hogy a köz­ségi választásoknál az­o­n a 11 a n­ő­k is, a­kik bi­zonyos adót fizetnek, választói joggal bírnak. A hivatalnokokat a county council választja és bo­csátja el. A városi ügyek némely része, mint a csa­tornázás, kövezés, világítás, utczatisztítás, egyelőre a board of works-nak van fentartva, de ha a county council intézménye helyesnek bizonyul, ez ügyek is reá fognak bízatni. Táviratok: Neuberg, okt. 10. Az uralkodók a vadász­­társasággal délelőtt fél 12 órakor ide érkez­tek, a lakosság által lelkesülten fogadtatva, s rövid idő múlva különvonatra szálltak, mely néhány perc­c­el 12 óra előtt elindult. London, okt. 10. (Eredeti távirat.) A »Standard« berlini távirati jelentése szerint Bismarck he­rczeg birodalmi cancellár számos levelet és táviratot kapott fiától , Bismarck Herbert gróftól Bécsből és Budapestről, melyben a legnagyobb örömmel és megelégedéssel be­szél e fogadtatás szíves voltáról. Ferencz Jó­zsef királynak, valamint a magyar irányadó és vezérlő politikai kö­röknek a n­ém­e­t-os­z­t­r­ák- m­ag­y­a­r szövetséghez való ragaszkodásá­­r­ó­l. (Extrak­t.) London, okt. 10. (Eredeti távirat.) Az itteni lapok jelentése szerint Erzsébet magyar ki­rályné karácsony táján ismét hosszabb időt tölt Angliában. (Pl.) Pétervár, okt. 10. Tiflisből jelentik, hogy a c­z­á­r tegnap Michailovában a kurdok küldött­­ségét fogadta, kik arról biztosították, hogy a lakosság Oroszországhoz való határtalan ragaszkodásában látja boldogulását. A czári család jelenleg Nikolajevits Miklós nagyherczegnél Borshomban időz. Berlin, okt. 10. G­e f f c k­e­n­t tegnapelőtt este ide szállították és zárt kocsiban a fogházba vitték, Kirchfeld vizsgálóbíró azonnal kihallgatta. Geffcken igen nyugodtan viseli magát, de élénken tiltakozik az ellen, hogy gondnokság alá helyezzék. A fogház­ban a lehető kedvezményekben részesítik s megen­gedték neki, hogy maga élelmezze magát. Geffcken családja a per befejezése után el akarja hagyni Né­metországot. Berlin, okt. 10. A Geffcken-ügyben a »Voss. Ztg.« azt jelenti, hogy Geffcken magától Fri­gyes császártól kapta, a naplót, melynek közzétételét

Next