Nemzet, 1888. október (7. évfolyam, 2188-2218. szám)
1888-10-10 / 2197. szám
IieaftBMffiten«, V'a*aaaal«k-t*r», Athenaeum-éptllat, L indító lap laillami részát illető minden közlemény a szerkesztőnépház intézendő. Binnen tátién levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK agy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás: 2197. (280.) szám. Budapest, 1888. Szerda, október 10. Euxié-xmil&i eve*watek**ara, Athanaauns'ápfilet. ffilfisaigl Előfizetési díj : 4 reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra S&4 8 hónapra - -----------------------------* . S * 8 hónapra - 13 » 4» esti kiadás postai különküldéséért falrnfizetée havonként 86 kr., negyedévenként 1 » Egyes szám 8 kr. VII. évi folyam. Budapest, október 10. A német császár bécsi látogatása és tartózkodása még mindig és még sokáig fog anyagot szolgáltatni a külföldi sajtónak, Németországgal való szövetségünk s a szövetségnek Oroszországhoz való viszonya kommentálására. Azt lehet most már constatálni, hogy a II. Vilmos bécsi tartózkodása alatt Bécsben történtek, amint a monarchiában — egyes pánszláv körök kivételével — mindenütt osztatlan örömmel fogadtattak, úgy Németország mérvadó politikai köreiben is a lehető legjobb hangulatot keltették. Egy angol lap berlini forrása még azt is tudni véli, hogy Bismarck Herbert gróf, atyjának igen örvendetes jelentéseket küldött azon mély és őszinte rokonszenvről és ragaszkodásról, melylyel a monarchia s különösen Magyarország politikai köreiben a német szövetség iránt találkozott. És a mély és őszinte rokonszenv e tényein mit sem változtatnak egyes franczia lapok kicsinyes és irányzatos hirlelései avagy commentárai a bécsi napok némely momentumairól, mert úgy indokaik, mint czélzataik nagyon is világosan láthatók. Végül vegyünk itt egyszerűen tudomást amaz egybevágó hírekről, melyek szerint míg Oroszország éppen nem nem tett le arról, hogy nyugati kormányzóságaiban a katonai intézkedéseket kiegészítse, viszont Francziaországban Freycinet hadügyminiszter most a védművek és várak jó karba helyezését hozza napirendre. IBIEUDILIID. Budapest, okt. 10. (Az ágostai evangelicus egyház egyetemes közgyűlése.) A magyarországi ágostai evangelicus egyház ma délelőtt 10 órakor a Deák téri evangelicus főgymnasium épületének dísztermében, dr. Prónay Dezső egyetemes egyházi és iskolai felügyelő és Karsay Sándor püspök elnöklete alatt egyetemes közgyűlést tartott, melynek tárgysorozata több napot fog igénybe venni. A mai gyűlésen az egyházkerületek felügyelői, valamint kiküldöttei teljes számban jelentek meg, köztük Fabiny Teofil igazságügyi miniszter, Karsay Czékus és Szeberényi püspökök, és nagyszámú előkelő közönség gyűlt össze. A karzatokon is igen sokan voltak, mivel a tárgyalás fölötte érdekesnek ígérkezett. Ugyanis ma tárgyalták a bányakerületi superintendentia közelmúlt közgyűlésének azon határozatát, melyet Szontagh Pál indítványára fogadtak el, hogy tudniillik megbotránkozásának és rosszulásának ad kifejezést az egyház afelett, hogy egyik tisztviselője (Mudrony Pál) a kievi ünnepélyen részt vett és így a magyar lutheránus egyházat compromittálta. De megtorló eljárást is fognak indítani a magáról és hivatásáról teljesen megfeledkezett egyházi tisztviselő ellen.Az egyetemes közgyűlés a bányaker. superintendentia ezen határozatát, szavazás nélkül magáévá tette és utasítani fogja az egyházkerületet, hogy a vádolt tisztviselőt illő megtorlás végett a consistorium elé állítsa. A kérdés felett igen érdekes eszmecsere fejlődött ki, melynek folyamán Szontagh Pál fényes beszédet mondott, megdönthetetlen argumentumokkal indokolván az indítványt és kérve a határozat elfogadását. Mudronynak és Dulla Máté esperesnek hazafiatlan szánszláv szellemű kifakadásai általános reszenzust keltettek s megfelelő visszautasításra találtak. E vita után néhány folyó ügyet intéztek el, mire a mai ülés berekesztetett. A mai ülés lefolyásáról a következő részleteket jegyeztük fel: Prónay Dezső báró elnök, üdvözölvén az egyetemes conventet, bejelenti, hogy Geduly püspök beteg és Karsay fogja helyettesíteni. Ezután következőleg folytatja beszédét, visszapillantva az utóbbi húsz év történetére. Kezdetben — úgymond — egyházunk jogainak sértetlen megóvásáért folyt küzdelmek után, úgy látszott, békességes korszaknak nézünk elébe. Hazánk alkotmányának helyreállítását közvetlenül követő néhány éven át csendes és békés fejlődésnek indultak ügyeink, a rendes egyházi közigazgatási kérdések elintézése foglalkoztatta egyetemes gyűléseinket és ezen kívül a közoktatás, kivált középiskoláink ügye, valamint theológiai intézeteink helyzete, azoknak jobb és czélszerűbb szervezése. Sajnos azonban, nem sokáig tartott a csendes fejlődés korszaka. Néhány év múlva ellenállhatatlan erővel megújult azon eszmék harcza, melyek szorosan véve, nem egyházi jellegűek, de a kor uralkodó eszméi és azért az elemeknek látszólag fékezhetetlen erejével törnek maguknak utat mindenüvé és ennélfogva egyházi életünknek körében is és az egyházi ügyeinket intéző gyűléseink tanácskozásaiban érvényesülni igyekeznek. Hiába akarna bárki gátat emelni annak, hogy ezen eszmék bizonyos körbe ne jussanak, sem egyes ember bármely erős akarata, óvatossága, se elővigyázata, sem a legügyesebben alkotott szabályok, sem a legjobb, legtökéletesebb testületi szervezet, nem képes arra, hogy ellentálljon a nemzeteket, mozgató, a társadalmat uraló eszme hatalmának. És magyar ev. egyházunk, melynek alkotmánya széles alapon áll és népuralmi jelleggel bir, melyben számos tagból álló nyilvánosan tanácskozó gyűlések képezik a főbb egyházi hatóságokat, természetesen érzi szintén a korunk uralkodó eszméinek harczát, mely még az egyházi ügyek intézésénél is felmerül. Ezen helyzet kedvezőtlen és súlyos, de nem válik kedvezőbbé, ha el akarjuk tagadni. Be kell tehát vallanunk, hogy a bajt teljesen megszüntetni nem, de enyhíteni lehetséges. Az egyház feladata a közös vallásgyakorlat ; a vallásgyakorlat alatt természetesen a felebaráti szeretet munkálkodásait is értve , ha most számot vetünk magunkkal, kevés az, amit e tekintetben teszünk, még annál is sokkal kevesebb, mint amire szegénységünknél fogva képesek volnánk. Avagy van-e egyetemes egyházunknak, mint olyannak csak egy humanisticus intézete, vagy támogat-e, mint egységes testület, már létező ilyen intézeteket ? Pedig ezen feladat fölkarolása volna a leghatalmasabb módja a védekezésnek egyházunk körén kívül, valamint azon belül levő ellenzésekkel szemben. Kísértsük meg a védekezésnek ezt a módját és ekkor hiszem, hogy szebb napok derülnek egyházunkra. Ezt adja Isten! Az elnök tetszéssel fogadott megnyitó beszéde után következett Kubinyi Géza interpellátiója a már többször emlegetett Szeberényi-ügyben, kérdést intézvén az elnökséghez, mennyiben valók a hírlapoknak abbeli közleményei, hogy Szeberényi Gusztáv bányakerületi püspök az egyházi alapokat szabályellenesen kezelte és a jutalmakat hazafiatlan férfiaknak adományozta. E kérdésben Zsilinszky Mihály bányakerületi esperességi felügyelő adta meg a választ. Kijelentette, hogy némely lapok vezérczikkeiben túlzottan hangoztatott ama vádak, mintha Szeberényi püspök pénzeket hűtlenül kezelt volna, nem felel meg a valóságnak; az ő hazafisága ellen sem történtek határozott nyilatkozatok, csak gyanúsítások, abból az alkalomból, hogy a Zsedényi-féle 100 frtos jutalmat oly egyénnek adományozta, aki a hazafiság tekintetében gyanú alatt áll. Szeberényi Gusztáv püspök e felvilágosítás után ingerülten oda szólott az interpellálónak: »Máskor ne tessék mendemondák után indulni.« Kubinyi Géza pedig örvendetes tudomásul vette Zsilinszky felvilágosítását, mert ilykép a püspöknek alkalma nyílik magát hirlapilag is tisztáznia. Ezzel a kényes ügy véget ért. Következett a házassági bíráskodás kérdése. Az ev. ref. egyház conventje átiratot intézett az egyetemes gyűléshez, amelyben az egyházi bíráskodás fontos kérdésének előkészítésére bizottságot kér kiküldeni, amely a convent kebeléből kiküldött bizottsággal együtt tenné meg a kellő lépéseket. E tárgy fölött hosszabb vita keletkezett. Az első szónok, Sztebló Kornél hosszabb történeti bevezetés után ,ellenzi a reformátusok indítványának elfogadását. Ő a kor szelleméhez képest az egész egyházi bíráskodást, még a catholicusoknál is, eltörülve szeretné látni és indítványozza, hogy ily értelemben írjanak fel a kormányhoz és országgyűléshez. Czékus István püspök ellenben pártolja a reformátusok indítványát és ez ügyben egy bizottság kiküldését kéri. Hasonló szellemben szólalt fel Hörn József, eperjesi hittanintézeti dekán és Győry Elek, aki hangsúlyozza, hogy a bizottság kiküldése által a kérdés megoldásának egyáltalában nem fognak praejudicálni. Prónay egyetemes felügyelő ezután határozatilg kimondotta, hogy az ág. evangélikusok közgyűlése a reformátusok indítványát a testvéri jóindulat nyilvánulásának tekinti és a házassági bíráskodás kérdésének megvitatására Beniczky Gyula és Zsilinszky Mihály esperességi felügyelőket, Győry Eleket, Doleschall budapesti lelkészt és Horváth Sándor lelkészt küldi ki a bizottságba. Következett a bányakerületi superintendentia indítványának tárgyalása a kievi-ügyben. Az indítványt Szontagh Pál ismertette a hallgatóság élénk figyelme közt. Szontagh Pál indokolja az ő indítványára elfogadott javaslatot, melyet a bányakerület terjeszt elő, hogy az egyetemes közgyűlés mondja ki azt, hogy Mudrony Pál esperességi felügyelő a kievi ünnepélyben részt vett, rosszalja, perkorrestálja és elítéli, és a dunáninneni kerület superintendentiáját utasítja, Mudrony ellen a vizsgálatot megindítani, és őt esetleg kánoni törvények szerint megbüntetni. Kötelességének tartotta ezt a javaslatot megtenni, tekintettel arra a helyzetre, melyet a protestáns egyház a haza alkotmányának keretében elfoglal. Minthogy soha meg nem cáfoltatott, bebizonyítottnak tekinthető, hogy a dunáninneni superintendentia két egyházközségének felügyelője egy egyházi és politikai demonstratióban Oroszországban részt vett, s az evangelicus egyháznak kötelessége ezt az eljárást elitélni. (Élénk helyeslés.) A nagy tetszéssel és éljenzéssel fogadott beszéd után Mudrony Pál emel szót védelmére. Különbséget kell tenni — úgymond — személye között, amaz állás között, melyet mint esperességi felügyelő és ama missio között, melyet most, mint a dunai egyházkerület delegáltja teljesít. A convent incompetens személye felett ítéletet mondani. A bányai egyházkerület pedig incompetens vádhatározati indítványt tenni egy másik kerület hivatalnoka ellen, mert csak az ő saját kerületének van, autonómiája értelmében, joga saját hivatalnokait felelősségre vonni. Ezzel szóló álláspontját eléggé jelezni vélte s nem vesztegetne ez ügyre több szót, ha az nem vert volna föl oly nagy port a sajtóban. — Azért meg akarja mondani a közönségnek, mi vezette őt Kievbe. (Halljuk ! Halljuk!) Ő mit sem tud arról, hogy a kievi ünnepnek politikai, egyházi, nemzeti jellege volt. Ő csak arról tud, hogy ott a keresztény vallás felvételének 900 éves jubilaeumát ülték meg s azt hiszi, hogy egy ilyen momentum minden keresztény egyháznak hívét örömmel töltheti el. (Élénk ellentmondás.) Mi történt volna, ha az oroszok annak idején nem a keresztény vallást, hanem az izlámot vették volna fel. Mi lett volna a kereszténységből Európában ? Az ünnepélynek culturális jelentősége is volt, mert az által, hogy felvették a keresztény vallást, az által az oroszok culturát hoztak Európába. (Közbekiáltások: Kancsukát!) Szóló — úgymond — nem egy maga volt ezen az ünnepélyen. (Közbekiáltás: Igen, Strossmayer is ott volt!) Bizonyára, üdvözlő távirata által, de csak szellemileg. Ép úgy a canterburyi érsek, aki az anglikán egyház nevében küldött üdvözlő iratot. Hogy ez ünnepnek valami köze volna a politikához, arról szó sem volt. Ha megróható az, hogy valaki a kereszténység elterjedésének ünnepében részt vett, akkor megróható az is, hogy őseink felvették a keresztséget s hogy mi keresztények vagyunk. (Közbekiáltások : Eláll!) De itt egyébről van szó ; ha Kiev nem Oroszoe Franczia- vagy Angolországban fekszik, akkor nem csaptak volna olyan lármát abból, hogy valaki az ünnepélyben részt vett. (Zajos közbekiáltások: Természetes ! Úgy van!) Itt már a nemzetiségi kérdést szellőztetik. Szóló soha sem csinált titkot abból, hogy a szláv nemzetiséghez tartozik, s ha ő mint szláv rokonszenvezik a rokon nemzetiségekkel, az nem bűn; szivében ezzel az érzéssel született s azt kiirtani nem lehet soha. Az indítványra nézve különben tartózkodik minden nyilatkozattól. Erre Dulla Máté emelt szót. A szélső elemek a tanácskozásba oly elemet csempésznek be (Zajos ellenmondás), mely teljesen híjával van az egyházi színezetnek. Mudrony eljárásában sem lát semmi megróni valót, mivel csak igazán keresztény egyházi érzületéből kifolyólag cselekedett. Ha az afrikai hittérítőknek sikerül néhány négert megkeresztelniük, e miatt általános az öröm a keresztények közt s ha most arról van szó, hogy egy egész nagy néptörzs, melynek hatalmai Európának és Ázsiának számos népére kiterjed. (Felkiáltások: Sajnos ! Sajnos!) ünnepli kereszténynyé lételének nagy évfordulóját, ne legyen szabad vele örülni ? Az egész ügy nem az egyetemes gyűlés elé való; ez Mudronynak magánügye, akinek mint szabad embernek s mint szlávnak szabad volt Kievbe mennie. Az egyetemes gyűlésnek, mely fiatal intézmény, nincs joga, hogy az egyházi kerületek önkormányzatát csorbítsa s ha ez ügyben itél, pusztán politikai szenvedélyei által ragadtatja el magát. Az evangelicus egyházban felülkerekedett a Chauvinismus, a lutheránus tótok és különösen a dunántúli kerületbeliek elszenvedték, hogy mint páriákkal bánjanak velük. (Kiáltások: Eláll! Rendre !) de ha ezen túl is a Chauvinismus és nem a kereszténységi érzés fogja az egyetemes gyűlést vezérelni, akkor a lutheránus tótok el fognak szakadni, és a törvényes kerület védsánczai mögé fognak vonulni. Kéri az egyetemes gyűlést, térjen napirendre a javaslat felett. Utána Kubinyi Géza emelt szót, ki így kezdve beszédét: Nem tudom, mi nagyobb, a mi béketűrésünk, vagy ez urak arczátlansága?! . . . (Nagy zaj.) E szavaknál felugrik helyéről Dulla Máté, és mellét verve kiáltja: Kérem, én a dunáninneni kerület képviselője vagyok. Ilyen sértéseket kikérek magamnak. Kérek igazságot. (Nagy zaj.) Prónay Dezső elnök félbeszakítja: Itt az imént az urak részéről olyan kifejezéseket hallottunk, mint »kereszténytelenség«, »Chauvinismus«, ne tessék tehát csodálkozni, ha viszont más részről — sajnos — kissé élesebb kifejezések használtatnak. (Helyeslés.) Kubinyi Géza ezután kijelenti, hogy Mudronyék nem felekezeti szempontból látogatták meg a kievi ünnepélyt, hanem elvitték oda a szlávok hódolatát az orosz nemzetnek, de ezt nincs elég férfias bátorságuk bevallani. (Úgy van !) A király ő felsége Strossmayert ezért keményen megdorgálta. (Éljenzés.) Ha a mi megvetésünk hasonló súlylyal bírna, azok az urak már régen megszűntek volna szerepelni. Kívánja, hogy ez ügyben a legszigorúbb vizsgálat indíttassék meg. (Helyeslés.) Szontagh Pál szólalt fel ezután, ki nagy figyelemmel hallgatott beszéde során rendre cáfolta Mudrony szavait. Szontagh Pál nem érti, hogy e kérdést miért tárgyalják oly nagy hévvel. A szenvedélyt fölkeverni nem állt szándékában. Mudrony és Dulla uraknak az adott fölvilágosításokért köszönetet mond. Nem Mudrony személyét, hanem Mudronyt, az esperességi felügyelőt és kerületi küldöttet akarja felelősségre vonatni. A történelemből mindenki, tudja, hogy az oroszok ezelőtt 900 évvel nem csak a görög orthodox hitet vették föl, hanem nagy kegyetlenséggel tiporták le a kis oroszokat. Az ünnepnek tehát kettős jelentősége volt. Mudrony azt állította, hogy a canterburyi érsek szintén jelen volt az ünnepélyen, a szónok erre megjegyzi, hogy az érsek az oroszbarát Gladstone embere. A magyar ág. hitv. evangélikusoknak ezen az ünnepen nem volt mit keresniük, mert nem állíthatják azt, hogy az oroszokat az evang. egyházhoz való átlépésre akarták bírni. Ami az illetékességi kérdést illeti, az egyetemes gyűlés föltétlenül hivatva van ez ügyben ítéletet mondani, mert az ünnepélyben részt vett egyének az evang. egyház érdekei ellen jártak el. Ami Dulla ama fenyegetését illeti, hogy az ág. hitv. evang. tótok kilépnek az egyetemes gyűlésből, a szónok megjegyzi, hogy ettől nem tart. Különben a mi férges, hulljon le. (Élénk tetszés és taps.) Ez esetben a szakadárok nem maradnak sokáig lutheránusok, hanem áttérnek az óhitüek táborába. (Élénk tetszés.) Prónay Dezső br. elnök, Mudronynyal szemben, hivatkozva egy 1862-diki incidensre, kijelenti, hogy az indítványt illetőleg a bányakerületi superintendentia illetékessége kétségtelen. Ezután Mahrhauser bonyhádi lelkész szólott, kijelentvén, hogy Kievben nem keresztény ünnep volt, mert az orosz a keresztényüldözésben a pogányokat is felülmúlta, tűzzel, vassal pusztítván a lutheránusokat. Hörk tanár szólott e kérdéshez ezután, az egyházat menyasszonyhoz hasonlítván, kinek szeplőtlen jó hírnevét senkinek sem szabad compromittálni. Annál kevésbbé szabad egy egyházi felügyelőnek, ki azonban Kievben azt tette. A felügyelőnek kötelessége a béke fenntartása. De hát, kérdi: béke-e ez! (Dulla Máthé: Nálunk igen !) Végül kijelenti, hogy megvan az alap, hogy Mudronyt a consistorium elé állítsák. (Helyeslés.) Ritter somorjai lelkész kijelenti, hogy az indítványt pártolja. Majd Terray gömöri főesperes szólott a kérdéshez és azután felolvasta Dulla Máté egyik »hazafias« nyilatkozatát, melyben az egykori osztrák absolut uralom vezérlőinek ténykedését nevezi az igazi hazafiságnak (Nagy derültség.) Ezt a szellemet azonban a tót nép nem ismeri el a magáénak. (Helyeslés.) Dulla Máté kijelenti, hogy a felolvasott kifejezéseket egy perbeszédben használta. (Derültség.) Győry Elek constatálja, hogy az egész convent az indítvány mellett van. De Dulla kerületenkénti szavazást kért, mi azonban nem fogadtatott el. Ezután Prónay elnök kijelenti, hogy a bányakerületi superintendentia indítványát a közgyűlés elfogadta. Ezután elfogadták az indítványt, hogy a kormányhoz kérvényt nyújtsanak be az iránt, hogy az evangélikus iskolák segélyezésére az eredeti összeget, 5000 főt, állítsa vissza. Az elkeresztelések ügyében tavaly beadott kérvény elintézését pedig megsürgetni fogják. Ezzel a mai ülés 0g órakor véget ért. Budapest, október 10. (Pestvármegye közgyűlése.) Pestvármegyének közgyűlésének mai folytatólagos ülése kevés tag jelenlétében folyt le, Szapáry István gróf főispán elnöklete alatt. Tárgyalás alá vétetett a megyei pótadóból a községeknél kint lévő hátralékok behajtása iránt teendő intézkedések megállapítása. E hátralékok háromszázezer forintra rúgnak. A megye közönsége határozatilag felelőssé tette a járási főszolgabírákat, a hátralékoknak behajtása végett, és felfüggesztése terhe mellett kötelezte őket, hogy a hátralékokat újévig behajtsák. Némely községnél kint lévő, különböző megyei alapokat illető s behajthatatlanoknak kimutatott kisebb összegek, a főszolgabíró jelentése és a számvevő tisztség véleménye alapján, töröltetni rendeltetvén, felhatalmaztatott az alispán, hogy a számvevő tisztséggel a kisebb összegeket a követelési rovatból töröltesse. — Pozsony szabad királyi város közönsége abbeli kérvényét, melyet a képviselőházhoz azért terjesztett be, hogy a közigazgatási bíróságok létesítése iránt törvény hozassák, pártolás végett áttévén, a megye közönsége csak tudomásul vette, azon oknál fogva, mert éppen Pestmegye közönsége volt az első, mely e törvény megteremtése végett az initiativát a képviselőháznál megtette. — A megyeszékházának javítása körül felügyelt Kolbenbayer Viktor államépitési mérnöknek, teljesített munkájáért 200 frt tiszteletdijat utalványozott a megye közönsége. — A rendezett tanácsú városok kisebb jelentőségű részleges tisztujitásai alkalmával, ha az alispán gátolva van, helyetteséül a városi polgármestereket jelölte ki a megye. — Az alispán jelentése a megyei pénztáraknak időszakonkint történt megvizsgálásáról — tudomásul vétetett. — A sziget-szent-miklósi, közelebb megejtett jegyző választás alkalmával Kovács Károly lett megválasztva, e választás ellen azonban egyik megbukott jelölt felebbezést adott be. Indokul azt hozza fel, hogy a megválasztott kiskorú, mert bár árvaszékileg nagykoru fittatott is, ez csak személyére vonatkozhatik és mint tisztviselőt nem helyezheti a nagykorúak sorába. A megye a felebbezés elvetésével a megejtett választást helyben hagyta. Félegyháza több lakója felebbezett a nevezett város képviselőtestületének a katonai utóállításokkal és adók beszállításával megbízott tisztviselők napdíja ügyében hozott határozata ellen. A megye bizottsága a megfelebbezett határozatot Félegyháza város szabályrendeleteivel ellentétesnek találván, a felebbezést jogosultnak mondta ki és annak helyt adván, a hozott határzatot megsemmisítte, s utasította Félegyház képviselőtestületét, hogy a szabályrendeleteket pontosan tartsa be; — ellenben elutasította több Kartal községi lakosnak, a legeltetésre vonatkozólag a képviselőtestület által hozott határozat ellen beadott felfolyamodását. — Kartal község egy írnokot alkalmazott; a község némely lakója ez ellen felebbezett; a megye a felebbezés elvetésével, az írnok alkalmazását s annak fizetését megállapította. A Csepel községnek a vadászati jog bérbeadása ügyében kötött szerződését a megye helybenhagyta. A megyei tanfelügyelőnek előterjesztésére, melylyel a magyar nyelv tanításában magukat kitüntetett tanítók megjutalmazását kéri, a megye a következőket jutalmazza : 50 forintos jutalmat kaptak: Simon Bertalan soroksári róm. cath. tanító és Gebier János berczeli róm. cath. tanító; 25 frtos jutalmat nyertek : Borsó Mária szigetcsépi állami iskolai tanító, Fodor Anna szigetujfalusi Bilik István mendei, Géher János vacsi, Kéter Gyula kiskőrösi ág. evang., Hraskó Lajos pilisi, Lipták János acsai, Pohánka Ödön csővári tanítók; egyben a megye örvendetes tudomásul vette a tanfelügyelőnek azon értesítését, hogy a megyei német községeknek, magyarosítása körül, a tanítókon kívül, különösen érdemeket szereztek maguknak a községi lelkészek és községi jegyzők, kiket is elismerés és dicséret illet. Püspök-Hatvan községében a községi korcsmáltatási jog haszonbérbe adatván, az árverés megtartása után az egyik ajánlattevő felebbezett, minthogy azonban a felebbezés nem indokolja azt a körülményt, mely az árverés megsemmisítését vonhatná maga után; a megye közönsége ezt az árverést helyben hagyta. A halasi regálebérlők bérelengedést kérvén a község ezt megtagadta, — a megye közönsége a felebbezés folytán, melyet a bérlők hoztak be — tekintettel a bérszerződésre, mely határozottan kimondja, hogy a bérlőknek bérelengedésre semmi körülmények között sem lehet igényük, — a felebbezést elvetette s a község határozatát helyben hagyta. Még néhány számadási ügy nyert elintézést, mire a közgyűlést délutánra halasztották. Budapest, okt. 10. (A »Times« a bécsi császár látogatásról.) A »Times« bécsi levelezője »egy kiváló magyar államférfiunak« Budapestről vett levelét közli a német császár bécsi látogatásáról, melyet — anélkül, hogy ezúttal megjegyzésekkel kisérnék s részletesen ráutalnánk egyes téves állításaira — a következőkben ismertetünk: »Ön tudja — írja a magyar államférfi, — hogy a németek nem nagyon népszerűek Magyarországon, különösen a vidéken. Azért itt kevés fontosságot tulajdonítottak a német császár látogatásának, s azt egyszerű udvariassági ténynek tekinték, amely a peterhofi látogatás után elmellőzhetlen volt. A helyzet azonban hirtelen megváltozott, a német császár által Tisza iránt tanúsított udvariasságok folytán. A magas kitüntetést, melyet a császár miniszterelnökünknek, sajátkezűleg átadott, a magánfogadtatást, a melyben részesítő és a gondosságot, melylyet a német császár abban tanúsított, hogy az osztrák császári czim mellett a magyar királyi czimet is hangoztassa, mindezen körülményeket hálásan vette tudomásul a magyar közvélemény. Úgy vélik, hogy a német császár ezáltal ki akarta fejezni, hogy Magyarország a monarchiának legszilárdabb része és hogy az osztrák-magyar-német szövetség erősebb alapon nyugszik nálunk, mint Ausztriában, ahol a szláv fajok aspiratiói sokkal több felbátorításra tarlálnak, mint nálunk. Még az ellenzék is érzékeny az elismerés iránt, melyet Magyarország Tisza személyében aratott. S ez elismerés annál inkább figyelemre méltó, minthogy az ifjú uralkodó láthatólag megfelejtkezett tudomást venni Taaffe grófról.« Budapest, okt. 10. (Külföldi krónika.) Sz.-Pétervárról okt. 6-ról azt távirják a »Times«-nak, hogy Oroszországban bizonyos csalódást keltettek fel a két császár által Bécsben mondott felköszöntők. Azt remélték, hogy Vilmos császár, az ő békés érzelmei által vezéreltetve és meggyőződvén arról, hogy Oroszország is hasonló érzelmekkel viseltetik, bizonyos közvetítő lépést tesz Bécsben, Oroszországnak a bolgár kérdésben adandó elégtétel tárgyában, s hogy a bécsi császártalálkozás alkalmával olyasmi nyilatkozat fog történni, amelyből e kísérlet hatására lehet következtetni. E helyett a Bécsben tartott felköszöntők harczias jelleggel bírtak, amit sajnálnak, mert abból a jövőre várható zavarokra következtetnek. A franczia munkások strikejai egymást érik, s azoknak kedvezőtlen hatása a közgazdasági viszonyokra máris szembetűnő a nélkül, hogy a munkások azoknak állandó hasznát vehetnék. A közgazdasági kár többféle irányban mutatkozik. A franczia tőke tartózkodó lesz a belföldi vállalatokkal szemben, melyek a munkakárak erőszakolt fölemelése folytán csak csekély, bizonytalan nyereséget ígérhetnek , és inkább a külföldön keres elhelyezést. Innen magyarázható, hogy az argentínai, brazíliai és chilei vállalatokat is fölkeresi a franczia tőke. Nagyobb vállalathoz alig mer valaki Francziaországban fogni, a vállalkozók csak a legszükségesebb munkára szorítkoznak, nem igen dolgoztatnak már a »raktár számára,« s nem győzik a külföldi versenyt. De a munkásnak sincs tulajdonképeni haszna az erőszakolt béremelésből. Ha a vállalkozó a pillanatnyi szükséglet által kényszerítve, egyelőre meg is adja a fölemelt munkabért, másfelől a munkát a legszükségesebbre szorítja és amint lehet, tömegesen elbocsátja a munkásokat. A franczia munkás még ma is a socialisticus izgatók befolyása alatt áll és e körülmény előbb-utóbb nagy gazdasági és társadalmi válságokra fog vezetni. London város községi képviseletét, az új önkormányzati törvény folytán, nagy változás éri. Az összes városi közigazgatási feladatokat magában egyesítő »board of works« megszűnt és helyére Londont illetőleg is »grófsági tanács« lép. Eddig a londoni adófizető polgárnak kevés befolyása volt a városi közigazgatásra. A külső kerületekben lakó adófizető például azon joggal bírt, hogy befolyt az egyházkerületi képviselet választására. Ez néhány tagot küldött a szomszédos nagyobb kerület közigazgatási hatóságába s végül ez utóbbi egy taget választott a board of works-ba. Most az új központi hatóság, a county council tagjait közvetlenül az adófizetők választják és pedig minden kerület kétszer annyi tagot, amennyi orsz. képviselőt választ. London összesen 59 orsz. képviselőt választ, a county council e szerint 118 tagból és 19 aldermenből áll, minthogy ez utóbbiak száma nem haladhatja túl az összes tagok számának hatodrészét. Az alderment a county council választja. Megjegyzendő, hogy a községi választásoknál azon a 11 a nők is, akik bizonyos adót fizetnek, választói joggal bírnak. A hivatalnokokat a county council választja és bocsátja el. A városi ügyek némely része, mint a csatornázás, kövezés, világítás, utczatisztítás, egyelőre a board of works-nak van fentartva, de ha a county council intézménye helyesnek bizonyul, ez ügyek is reá fognak bízatni. Táviratok: Neuberg, okt. 10. Az uralkodók a vadásztársasággal délelőtt fél 12 órakor ide érkeztek, a lakosság által lelkesülten fogadtatva, s rövid idő múlva különvonatra szálltak, mely néhány perccel 12 óra előtt elindult. London, okt. 10. (Eredeti távirat.) A »Standard« berlini távirati jelentése szerint Bismarck herczeg birodalmi cancellár számos levelet és táviratot kapott fiától , Bismarck Herbert gróftól Bécsből és Budapestről, melyben a legnagyobb örömmel és megelégedéssel beszél e fogadtatás szíves voltáról. Ferencz József királynak, valamint a magyar irányadó és vezérlő politikai köröknek a német-osztrák- magyar szövetséghez való ragaszkodásáról. (Extrakt.) London, okt. 10. (Eredeti távirat.) Az itteni lapok jelentése szerint Erzsébet magyar királyné karácsony táján ismét hosszabb időt tölt Angliában. (Pl.) Pétervár, okt. 10. Tiflisből jelentik, hogy a czár tegnap Michailovában a kurdok küldöttségét fogadta, kik arról biztosították, hogy a lakosság Oroszországhoz való határtalan ragaszkodásában látja boldogulását. A czári család jelenleg Nikolajevits Miklós nagyherczegnél Borshomban időz. Berlin, okt. 10. Ge f f c kent tegnapelőtt este ide szállították és zárt kocsiban a fogházba vitték, Kirchfeld vizsgálóbíró azonnal kihallgatta. Geffcken igen nyugodtan viseli magát, de élénken tiltakozik az ellen, hogy gondnokság alá helyezzék. A fogházban a lehető kedvezményekben részesítik s megengedték neki, hogy maga élelmezze magát. Geffcken családja a per befejezése után el akarja hagyni Németországot. Berlin, okt. 10. A Geffcken-ügyben a »Voss. Ztg.« azt jelenti, hogy Geffcken magától Frigyes császártól kapta, a naplót, melynek közzétételét