Nemzet, 1889. január (8. évfolyam, 2278-2308. szám)
1889-01-14 / 2291. szám
Szerkesztőség : Ferencsiek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. Reggeli kiadás: 2291. (14.) szám. Kiadó-hivatal : fferencsiek-tere, Athenaeum-épület, földaalat Előfizetési du : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budepesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra „ .. .. ..................... .. _ .. 2 frt. 3 hónapra ................................„ „ „ , „ 6 » 6 hónapra .. .......... .................. .. .. „ 12 > Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Egyes szám 2 kr. Budapest, 1889. Hétfő, január 14. VIII. évi folyam. Budapest, január 13. A véderő törvényjavaslatok sorsa a magyar törvényhozás előtt élénken foglalkoztatja az egész bécsi sajtót. Amennyiben több bécsi lap még mindig a magyar kormány kebelében beállható válságról czikkezik, csak ismételhetjük, amit erre nézve mondtunk: mi a helyzetet nem látjuk olyannak, hogy újabb complicatióktól, vagy válságot maga után vonó parlamenti alakulásoktól tartani kellene s e tekintetben a bécsi lapok némelyikének sajnálkozása ép olyan fölösleges, mint amennyire a másik rész káröröme hiábavaló. A magyar parlament ki fogja vívni harczát e kérdésben s az, erős hitünk szerint, nem fog oly eredménynyel végződni, mely akár a monarchia védelmének általános érdekeire, akár Magyarország parlamenti jogaira hátrányos lenne. Megemlítjük, mint némely bécsi politikai tényezők irányzatának érdekes jelét, hogy a »Vaterland«, a bécsi reactionáriusok eme közlönye, a mostani alkalmat tartja a legjobbnak, hogy megtámadja Tiszát, amiért ez a parlamentben azt merte mondani, hogy Magyarország igyekszik a Habsburgok monarchiájának legerősebb támasza lenni. A bécsi ultramontán lap ez állítást »Tisza úr saját maga mellett való reklám«jának nevezi, s oly invectivákkal kiséri, melyek tanúsítják, hogy az a tábor, amely az ultramontán jelszavak után indul, Ausztriában oly nézeteket vall még mindig, amelyek, ha úgy lennének tekinthetők, mint az osztrák tényezők állami akaratának nyilvánulása, végzetesekké válhatnának a monarchia két államának viszonyára, mint végzetesek voltak pár évtizeddel ezelőtt az egész monarchiára. Szerencsére a feudális lap, bár az osztrák többség némely tényezője rokonszenvez vele, e részt csak a saját hóbortjait bocsátgatja világgá s mint ilyenek azok érdekes és jelentős curiosumok; más fontosságuk azonban nincs. BELFÖLD, Budapest,jan. 13.(A képviselőház ülése.) A képviselőház holnap, január hó 14-én, hétfőn, d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: A véderőről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Budapest, jan. 13. (A főrendiház pénzügyi bizottságából.) A főrendiház pénzügyi bizottsága f. hó 14-én d. e. 11 órakor ülést tart, melynek tárgyai: 1. A közösügyi bizottságok által rendkívüli katonai óvintézkedések költségeire megszavazott 47.300.000 frtnyi hitel Magyarországra eső részének fedezéséről; 2. a mostár-rámavölgyi keskenyvágányú vasútnak Szerajevóig való folytatásáról szóló törvényjavaslatok; és 3. a m. kir. pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott miniszterelnök jelentésének: az 1887. évi XXXIII. t. sz. alapján az állami pénztárak készleteinek kiegészítésére létesitett hitelműveletekről — érdemleges megvitatása. Budapest, jan. 13. (Közlekedésügyi hírek.) Illetékes helyről a következő sorokat vettük: Ismételve előfordult esetek alkalmából, félreértések elkerülése és a valóság érdekében kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a »Budapester Correspondenz«-nek a közmunka- és közlekedésügyi miniszter ügykörére vonatkozólag tett közlései nem erednek az arra illetékes forrásból, ennek következtében megbizatlanok lévén, azok tekintetében csakis a nevezett kőnyomatost terheli a felelősség. Budapest, jan. 13. (Bírósági könyvtárak alapítása.) Alább egész terjedelmében közöljük Fabin y Teofil igazságügyminiszternek körrendeletét, melyben az annyira nélkülözhetlen bírósági könyvtárak létesítésének alapját megveti. Valóban elismerésre méltó, hogy az egész vonalon megindult codificationális munka közepett is elég időt talál a miniszter mindenre kiterjeszteni figyelmét, melylyel igazságszolgáltatásunk színvonalát emelheti. Régi terve volt a miniszternek a bírósági könyvtárak eszméjének megvalósítása, de ezt a budget megterhelése nélkül kívánta keresztülvinni. A főfelügyelet erélyes, szigorú gyakorlása, a bíróságoknál a kezelési szakban alkalmazott munkaképtelen hivatalnokoknak munkaképesekkel való felváltása, az államnyomda által szállított nyomtatványok árának 30 százalékkal történt leszállítása és általában a takarékosságnak az ügymenet hátránya nélkül történt alkalmazása jelentékeny megtakarításokat tettek lehetővé és ekkor azonnal a leghasznosabb beruházásra, a szellemi tőke emelésére gondolt a miniszter. Összesen 10,100 irtot utalványozott ki a miniszter a bírósági könyvtárak alapításának kezdeményezésére (300 frtot a budapesti, 200 frtot a budapesti kereskedelmi és a pestvidéki, továbbá 150 frtot minden vidéki tavszék részére) s bizonyára osztatlan elismerésben részesül ezért az igazságügyminiszter nemcsak a bíróságok, de az irodalmi körök részéről is. Midőn folyton azon tanakodunk, hogyan lehet hazánkban az olvasási kedvet fokozni, az irodalmi termékek keretét elősegíteni, midőn bíróságunk tagjai nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy a tudományos termékeket különösen vidéken, hol közkönyvtárak csak elvétve léteznek, megszerezhessék, valóban kiváló cultural jelentősége van az igazságügyminiszter e nemes kezdeményezésének. A körrendelet, melyet valamennyi kir. törvényszék elnökéhez intézett a miniszter, így hangzik: A tudományos jogirodalom, nélkülözhetlen segédszere a gyakorlati jogéletnek. Az e. f. biróságok egyes tagjai azonban, főleg a vidéken, hol nagyobb közkönyvtárak rendelkezésre alig állanak, csak kivételesen vannak ama helyzetben, hogy a jogirodalom kiválóbb termékeit megszerezhessék és igy a tudomány folytonos haladásával lépést tarthassanak. Elutasílatlan feladatomut tekintem tehát, legalább alapját venni meg a törvényszéki könyvtárak intézményének, mely bizonyára nem hosszú idő múlva, hathatós eszközül szolgálhat az igazságszolgáltatás színvonalának emelésére. Elnök úr előtt nem szükséges ezen intézmény czélszerűségét és hasznos eredményét bővebben indokolnom, sőt meg vagyok győződve, hogy elnök úr buzgósága meg fogja találni a módot, hogy a vezetése alatt álló törvényszék rövid idő múlva czélszerűen használható jogirodalmi könyvtárral bírjon, amint egyes törvényszékeknél már idáig is a kezdeményezés megtörtént. Midőn elnök úr eme buzgó törekvésére számítok, épen nem célom az, hogy akár a társadalmi gyűjtés, akár a bíróságok tagjainak áldozatkészsége, — talán éppen anyagi helyzetünk rovására, — vétessék igénybe; de másrészről bizonyára örömmel veendi elnök úr az oly és bármely csekély önkéntes adományozást is, mely tisztán a nemes czél által lelkesítve igyekszik az ennek elérésére szükséges eszközöket szaporítani. Minthogy a körülmények lehetővé tették, hogy az 1888. évre megállapított irodaátalány megtakarításaiból egy bizonyos összeg ezen célra fordítható: elnök úrnak hivatalos nyugtájára felvehetőleg az állampénztárnál, illetőleg az adóhivatalnál .... forintot utalványoztam s megengedem, hogy ezen öszszeget az 1879. évi irodaátalány számadásában leendő szabályszerű elszámolás mellett, tudományos jogirodalmi műveknek illetve folyóiratoknak beszerzésére fordíthassa. Elnök úr bizonyára leginkább tudja, hogy a vezetése alat álló törvényszéknél mily irodalmi művek elsősorban megszerzendők, ezért az ez irányban való intézkedéssel elnök urat bízom meg; mindazáltal az ügy iránti érdeklődés emelése szempontjából is nem tartom feleslegesnek, ha a törvényszék tagjaival bizalmas megbeszélés és eszmecsere előrebocsájtása után teszi meg a megrendelés iránti intézkedéseit. Rendelkezésre bocsátok egy czímjegyzéket, melyet belátása szerint használhat, és csakis azt jegyzem meg, hogy legczélszerűbbnek mutatkozik elsősorban úgy a hazai mint a külföldi tudományos folyóiratok megszerzése; az irodalmi munkák bevásárlásánál pedig — amennyire csak lehetséges —h úgy a polgári mint a büntető igazságszolgáltatás érdekei egyenlő figyelemben részesíttessenek. Végül felhívom elnök urat, hogy a megszerzett műveket, a beszerzési árban, a törvényszéki leltárba foglaltassa és ezekről szakok szerint czímjegyzéket készíttessen s általában intézkedéseket tegyen melyek a könyveknek és különösen az időszakonkint megjelenő folyóiratoknak minél szélszerűbb felhasználását lehetővé teszik. Jelen rendeletem foganatosításáról 3 hó lefolyása alatt mindenesetre jelentést várok. Budapest, 1889. évi január hó 9-én. Fabiny Tefii, Budapest, jan. 13. (A véderő-törvényjavaslat és a függetlenségi párt.) Arról a határozati javaslatról, amelyet Ugron Gábor a függetlenségi és 48-as párt nevében a véderő-törvényjavaslattal szemben a képviselőházban benyújtott, hiányzik a párt elnökének, Irányi Dánielnek aláírása. E határozati javaslat szövegét nem a pártértekezlet, hanem egy külön bizottság állapította meg, melynek Irányi is tagja volt s ez oknál fogva még feltűnőbb, hogy Irányi még sem irta azt alá. Mint a »Pester Lloyd« irja, Irányi vonakodásának az volt oka, hogy az önálló magyar hadsereg fokozatos fölállítására vonatkozó pontot nem helyeselte. Beszterczebánya, jan. 11. (Bende püspök a magyarosodás érdekében.) [Eredeti tudósítás.] Bende Imre beszterczebányai püspök, ki — mert székhelyén kényelmetlen kis lakása van — Bars-Szent-Kereszten lakik állandóan, a karácsonyi ünnepek alkalmából három hétig tartózkodott Beszterczebányán, csak e hó 10-én tért vissza Bars-Szent- Keresztre. A népszerű főpap az ünnepek alatt három alkalommal tartott egyházi beszédet. Mindegyik beszédjében a vallásos hit mellett, a lángoló hazafiságot hirdette. B 11 er a Kálmán kir. tanácsos s polgármester kezdeményezéséből — mint már röviden említettük — egy mozgalom indult meg városunk catholicus polgárai körében, hogy a kegyúri széket felkérjék, eszközölje ki a püspöknél, hogy a plébánia templomban, hol eddig mindig német és tót predicatió járta, minden második vasárnap magyar isteni tisztelet tartassák, hogy a keresztelési , esketési és temetési szertartások szintén magyar nyelven végeztessenek. Hazafias püspökünk eleve helyeselte e mozgalmat , örült neki. A kérvény több száz aláírással benyujtatott a kegyúri széknek, mely azt pártolva Bittera elnöklete alatt, egy küldöttség által nyújtotta át e hótdikén a püspöknek, ki válaszában a magyar cultura apostolának mutatta be magát. Kiváló örömére szolgál — úgymond — látni székvárosa polgárainak lelkes hazafiságát. Büszkeséggel tölti el a tudat, hogy épp az ő egyházmegyéjében indult meg e hazafias mozgalom, mely remélhetőleg másutt is visszhangra fog találni. Szerencsésnek érzi magát, hogy e hazafias szándékot teljesíteni a sors neki juttatta osztályrészül. Addig is, míg erről hivatalosan fogja a kegyúri széket értesíteni, örömmel jelenti ki, hogy a kérvényezők óhaját egész terjedelmében teljesíteni fogja, mert — úgymond — nyelvében él a nemzet s nekünk kötelességünk, hogy főképpen itt a felvidéken minél nagyobb tért hódítsunk nemzeti nyelvünknek. S ezt tehetjük a nélkül, hogy bárkinek is megsértsük nemzetiségét, sőt idegen ajkú honfitársainknak megbecsülhetlen jót teszünk, ha őket az állam nyelvére is megtanítjuk. — Van a mi püspökünknek még egy kiemelendő tulajdonsága, melylyel megbecsülhetlen szolgálatot tesz felvidékünkön a nemzeti culturának; ez a tanügy iránt való lelkes szeretete. Nyári bérmantja alkalmával ténykedését a templom s az iskola között osztotta meg. Ahol csak járt, minden faluban meglátogatta az iskolákat, kikérdezte s lelkesedéssel buzdította úgy a tót iskolás gyermekeket, valamint a szülőket is a magyar nyelv megtanulására. A magyar nyelv tanítása körül sikereket felmutató tanítók számára jutalmakat tűz ki. Áldásos buzgalmának van is sikere, mert egyházmegyéje iskoláiban, melyek egy-kettő kivételével mind tótajkuak meglepő szép eredménynyel tanítják a magyar nyelvet. A tanítók, ismerve főpásztoruk intenzióit, vetélkednek a jó siker elérésében. A tanügybarát főpap most is felhasználta ittlétét a helybeli tanintézeteket fölkeresse. Sorban meglátogatta az állami felsőbb leányiskolát, a királyi főgymnasiumot, a seminariumot, a községi polgári iskolát s a catholicus elemi iskolákat, minden tanintézetben egy-egy félnapot töltött, tüzetesen nézve meg mindent s buzdítva tanárokat s tanítványokat egyaránt. — Joggal mondhatják, hogy Bende Imre nemcsak bü főpásztora híveinek, hanem lelkes s fáradthatatlan apostola a magyarságnak is, a mire itt a felvidéken oly nagy szükség van. S.-A.-Ujhely, jan. 11. (Zemplén vármegye közigazgatási bizottságából.) [Saját levelezőnktől.] Zemplén vármegye közigazgatási bizottsága Molnár István főispán elnöklete alatt f. hó 8-án tarta ez évben első ülését. A tárgysorozat első pontjául olvastatott az alispáni jelentés, melyből kitűnt, hogy a múlt deczember hó folyamán Amerikába vándorolt 98, visszajött 113 egyén. Nagy sajnálattal említi fel a jelentés, hogy az administratióhoz fűződő fokozott igények s a munka folytonos szaporulata daczára — az egyes szolgabirói hivatalokhoz rendszeresittetni szándékolt bijnoki állások a költségvetésből töröltettek s éppen e miatt a belügyminisztériumhoz felterjesztés intézése határoztatott. Megalakittattak a közigazgatási bizottság albizottságai is, melyek közül a fegyelmi választmány tagjai: Dókus József, Diószeghy János, Becske Bálint, Nemes Lajos rendes, Mailáth József gr. és Hensch Dezső póttagok. — A gyámügyi felebbviteli küldöttség rendes tagjai: Diószeghy János, Bydeskuthy Sándor, Pramer Alajos és Szerviczky Ödön; póttagok: Dókus József és Meczmer Béla. Úgy ezek, mint a többi albizottság tagjai is a szabályszerű esküt nyomban letették. Pajzsos Andor árvaszéki elnök jelentése szerint, a múlt évben elintézendő 23,251 darabból, hátralékként csak 391 darab mutatkozik. — A főorvos általában kielégítő egészségi állapotot jelent, az újabban megvizsgált 941 iskolásgyermek a trachomától mentesnek találtatott. — A kir. tanfelügyelő jelentése szerint a zsidó zugiskolák beszüntetése iránt erélyes intézkedések tétettek. A zugtanítókra kirótt bírságokból a magyar nyelvet és népnevelést terjesztő vármegyei egyesület pénztárába a múlt évben 1766 forint folyt be. A kir. ügyész jelentéséből kiemelhető, hogy az újhelyi fogházban űzött rabipar forgó tőkéje a múlt évben 10 573 frtra emelkedett, melyből a tiszta bevétel 2500 frtot képvisel. A rabok egészségi állapota kedvező. A kir. adófelügyelő jelentése szerint, a múlt hóban egyenes adó czimén befolyt 135.993 forint, vagyis a múlt évi eredménynél 8158 írttal több; — általában a régi hátralék is 176 ezer forinttal apadt, amiből örömmel következteti a kir. adófelügyelő az administrativ határozott javulását s azt, hogy nemcsak a községi közegek és járási tisztviselők igyekeznek kötelességeiket pontosan teljesíteni, de az adózó közönség is legnagyobb részben kényszer nélkül rója le az állam iránti pénzbeli tartozását. S amennyiben úgy az általános közigazgatás, valamint a pénzügyi vezetés terén mutatkozó javulásban a fáradhatlan s a közélet minden ágában éber figyelmet tanúsító s szigorú ellenőrzést gyakorló főispánnak van legnagyobb érdeme, az iránt s a közigazgatási bizottsággal szemben köszönetének ad kifejezést. — A bizottság ezután a többi folyó ügyeket intézte el. IEDTin-IZE-1 ÖZ1L3D Budapest, jan. 13. (A boulangeristák — Olaszországban.) Milanóban ma béke-meeting volt, állítólag Sonzogno nagy vagyonú republicanus kezdeményezésére. A boulangeristák ez alkalmat fel akarják használni, hogy az olaszok között a hármas szövetség ellen izgassanak és azért nagy számmal jelentkeztek a meetingre. A franczia anarchisták és communisták szintén nem szeretnék e kinálkozó alkalmat elszalasztani a propaganda csinálásra és hasonlóképp bejelentették részvételüket. Az olasz kormány azonban résen van és Crispi miniszterelnök, mint belügyminiszter szigorúan meghagyta a praefetnek, hogy az eredeti programm legcsekélyebb túllépését se tűrje s a kormánynak vagy Olaszország szövetségeseinek megtámadtatását ne engedje meg, hanem kérlelhetetlenül lépjen fel ily esetekben. Az olaszok észrevették a szándékot, mely a boulangeristákat Milanóba vezérli és a meghívott egyletek egy része, sőt maga a milánói békebizottság is vonakodott résztvenni a mai meetingen, amelynek lefolyásáról azonban még mi hír sem érkezett. [Az olasz lapok élesen elítélik a boulangeristák vakmerő vállalkozását, így a turiniGazzetta del Popolo« azt írja: »A boulangeristák megjelenése Milanóban arczátlan voltuk bizonysága. Még nem is régen színpadiasan határerőditéseikkel, az alpesi zászlóaljak felvonulásával és az olasz határ mentén felállítandó négy vártáborral fenyegetődztek. S ma ugyan azon Boulanger hívei, aki vérig sértette az olasz nemzetet a tunisi ügyben, ide merészkednek hozzánk — hazug békés szavakkal.« Az »Opione« ekkép fogadja a franczia vendégeket »Ugyan remélhetnének-e ez urak nagyobb sikert, mintha megköthetnék Olaszország kezeit? Valóban, a milánói összejövetel az olasz nemzeti méltóság megsértése, meggyalázása. A kormány intézkedései igen világosak s arra czéloznak, hogy a gyülekezés szabadsága ugyan tiszteletben tartassák, de a király, az állami intézmények, a szövetséges társak legcsekélyebb megsértése megtoroltassék, ami azonban a franczia résztvevőket illeti, ám élvezzék teljesen a vendégjogot, de ha az illő tekintetekről megfeledkeznek, akkor egyszerűen a határon túl szállítandók.« A radicalis »Lombardia« is helyesli a kormány intézkedéseit és figyelmezteti a francziákat, ne feledkezzenek meg arról, hogy »semmi beavatkozni valójuk sincs Olaszország belügyeibe.« Táviratok: Pétervár, jan. 13. A czár tegnapi kelettel rendeletet adott ki, hogy az európai Oroszországban elhelyezett húsz lövész zászlóalj két-két zászlóaljból álló lövész-ezredekké alakíttassák át és úgy, mint eddig, öt dandárba osztassák. Ugyanezen rendelet alapján továbbá a 27., 40. és 46. sz. gyalog tartalék keret-zászlóaljak szintén két-két zászlóaljból álló ezredekké alakítandók át. Pétervár, jan. 13. A czár Wyschneg ra dsky pénzügyminiszter és Mannstein igazságügyi miniszternek a Nevsky Sándor rendjelet adományozta. Hága, jan. 12. Éjjel. A király a mai nap folyamán és ma este nyugodtabb volt és eszmélete is kevésbbé volt megzavarva. Hága, jan. 13. (Hivatalos.) A király az éjszakát nyugtalanul töltötte és a legutóbbi 24 óra alatt csak igen kevés táplálékot élvezett. A beteg állapota egészben véve nem változott. Belgrád, jan. 13. (Eredeti távirat.) A görög újév alkalmából Milán király kéziratot intézett dr. Jován Risticshez, Nicola Obristics miniszterelnökhöz, Sava Gruics tábornokhoz és Mraovics metropolitához, a melyben szives szavakban, köszönetet mond odaadó tevékenységükért az alkotmányrevisio ügyében. — A király Risticsnek a Sava-rend első osztályát, továbbá Pantelics igazságügyminiszternek, Bogicsevics közlekedésügyi miniszternek és Oruics tábornoknak az első osztályú Takova-rendet adományozta. A metropolita a fehérsasrend Ilod osztályát kapta. Egyidejűleg ukáz jelent meg, amelyben a király az alkotmányrevistabizottság tagjait és számos érdemes államférfiat, magasabb hivatalnokot és művészt rendjelek adományozásával tüntetett ki. Ezek közt Stojan Boskovics volt liberálispárti, Avakumovics, Alimpije Vasiljevics volt radicális miniszterek, Gersics, Popovics István haladópártiak. Kujundje rendelkezési állapotban levő miniszter, Stojan Protics az utóbbi skupstina előadója és hírlapíró, Stojan Ribaraz ügyvéd, a Takova-rend középkeresztjét kapták. (Revue de l'Orient.) Berlin, jan. 13. A birodalmi gyűlés elé ma terjesztették a fehér könyv folytatását, mely Kelet-Afrikáról szól és 1888. november 16-ától 1889. január 7-ig terjedőleg 15 okmányt foglal magában. Ezek között van a zanzibári főconsulnak öt jelentése a deczember elejéig terjedő időszakról, nevezetesen a tongai walinak megbüntetéséről a sultán által, a helyzetnek javulásáról Daressalam Bagamiban és a déli kikötők vidékén a zavargásoknak folytatásáról. A német kelet-afrikai társaság fenhatóságának jelenlegi kiterjedéséről Bagamoyotól északra és Bagamoyoban és hogy mennyiben volna kilátás Panganni lakosságával békés egyetértésre juthatni. A német kelet-afrikai társulat főügyvivőjének november 13-ról kelt levelében a következők foglaltatnak: Az arabok azt hiszik, hogy a társulat megelégedne azzal, ha a vámok a tengerpartokon indulok által kezeltetnének és a társulatnak felügyeleti joga érvénybe maradna olyképpen, hogy havonként ellenőrzési szemléket tartana és az egész igazgatást a zanzibári vámhivatalba összpontosítaná. Ha a társulat az ebbeli javaslatot elfogadná és egyelőre lemondana azon további jogokról, melyeket a szerződés reá ruház, úgy a béke helyreállításának mi sem állana útjában és a társulat a tengerparti lakosság részéről elismertetnék, mint a vámjövedék kezelője. A további iratok Portugál, Olaszország, Ausztria-Magyarország és Hollandia megegyezéséről szólnak a Kelet-Afrikába való fegyverkivitel meggátlása iránt, továbbá Olaszországnak és Portugálnak az ostromzárolásban való részvételéről. Berlin, jan. 13. Samoaból érkezett távirat szerint a felkelők Daressalamt megtámadták, mely alkalommal tetemes veszteséggel visszaverettek. A németek részéről csak Borenstein, a kelet-afrikai társaság hivatalnoka és Eingerle Mária apácza sebesültek meg, az evangelicus missió-társulat telepének felgyújtása alkalmával keletkezett harczban. Paris, jan. 13. Jaques, Boulangernak utolsó proclamatiójára újabb kiáltványnyal válaszolt, melyben Boulanger jelöltségét féktelenségnek és a nemzet romlásának jelenti ki. Páris, jan. 13. A »Figaro« és a »Presse« jelentik. Lesseps és a Panama-társaság igazgató tanácsa, a párisi bankkal tegnap este egyezményt írtak alá, 60 millió értékű újabb Panama részvény kibocsátása iránt. A kibocsátás január 20-án történik. Braunschweig, jan. 13. Hivatalos körökben mitsem tudnak a cumberlandi herczeggel folytatott tárgyalásokról, a braunschweigi örökösödési kérdést illetőleg. Sophia, jan. 13. Az új esztendő alkalmából mintegy 30 százados őrnagygyá neveztetett ki. Battenberg Ferencz József herczeg szintén ezek között van. Sándor herczeg, a volt fejedelem, ki továbbra is tulajdonosa marad az 1. sz. ezrednek, a tisztek névjegyzékében, mint gyalogsági tábornok fordul elő. Közgazdasági táviratok, Washington, jan. 13. A mezőgazdasági hivatal deczember havi jelentésében a következő adatok foglaltatnak: A tengeri termés 1888-ban 1.987.790.000 mérőre rúgott; a termelésre igénybe vétetett összesen 75.672,763 acre; a termés értéke 677.561,580 dollár. A gabonatermés 414.868.000 mérőre rúgott; a termelésre igénybe vétetett 37.636,138 acre; a termés értéke 384.248,030 dollár. A zab termés 707.737,000 mérőt tett, a termelésre igénybe vétetett 26.998,282 acre; a termés értéke volt 195.424,240 dollár. Az 1887. évi eredménynyel szemben a tengeri termés 1888-ban 31 millió dollárral több, a gabonatermés értéke 74 millió dollárral több és a zabtermés értéke 5 millió dollárral kevesebb volt. HÍREK: Január 13. — Személyi hir. Hornig Károly báró, veszprémi püspök, ki három napig a herczegprimásnál időzött Esztergomban, visszatért székhelyére. — Változások az egyház körében. A király a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére, a szamos-ujvári görög szertartású catholicus székeskáptalannál, Koroján Demeter iskoláskanonoknak az őrkanonokságra, Pap László irodakanonoknak az iskoláskanonokságra és Korticza Özséb praebendatus kanonoknak az irodakanonokságra való fokozatos előléptetését jóváhagyta, továbbá a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Hradszky József szentszéki ülnök és szepesváraljai lelkésznek a Szent- Lőrinczről nevezett báji (haj-szentlőrinczi), — Babura László szentszéki ülnöknek és késmárki lelkésznek a keresztelő Szent-Jánosról nevezett develicsi (develichi) czimzetes prépostságot és Kompanyik Coelestin szentszéki ülnöknek és lőcsei lelkésznek a Szent-Benedekről nevezett Garam melletti czimzetes apátságot adományozta. — Bírói kinevezés. A király az igazságügyi magyar miniszter előterjesztésére: Lucicle Kelemen fiumei albirót az ottani törvényszékhez bíróvá nevezte ki. — Bismarck Berlinben. Bismarck herczegnek táviratilag jelzett Berlinbe érkeztéről e hó 11-én a »Post« a következőket írja: A cancellár tegnap este 9 órakor érkezett meg nejével. Az indóháznál Bismarck Herbert gróf és dr. Schweninger tanár, a herczeg háziorvosa üdvözölték az érkezőket. A herczeg igen jó színben van. Polgári ruhát viselt, járás közben, mely kissé nehezére látszik esni, botjára támaszkodik. A cancellárt két hatalmas kutya követte. Bismarck herczeg egy-két hétig szándékozik Berlinben maradni. Mint ugyanonnan távírják, kívánságára a külügyi költségvetés tárgyalását keddre tették át, amiből azt következtetik, hogy még aznap beszélni fog és újra nagyérdekű felvilágosításokat nyújt az európai helyzetről. — Thaly Kálmán a közbeszóló. A »Budapesti Hírlap« ma Tisza Kálmán miniszterelnök tegnapi beszédéről szólva, erősen elítéli Thaly Kálmán képviselőt közbeszólásaiért. »Thaly Kálmán — úgymond — egy phanaticus barát obstinátiójával üldözte a szónokot közbekiáltásokkal. Thaly Kálmán ezt képviselői kötelességének látszik tartani, pedig ez csak egy jog, amelylyel ő, szónokot, hallgatót, ellenséget és jó barátot a kimerülésig fárasztva, visszaél. Üres, hiábavaló, szellemtelen feleselés ez. Nem akarok erősebb kifejezéseket használni. Végre is Tisza—Tisza. Még kisebb dologban is, hát még oly életbevágóban, mint a mostan tárgyalt kérdés, minden embert méltán érdekel az, hogy mit akar megfontoltan mondani. S íme, midőn e czélból feláll, Thaly nem engedi szóhoz jutni, kényszeríti, hogy az ő ötletes, érdektelen közbekiáltásaira felelgessen. Itt a dogmaticusok e legdogmaticusabbja, midőn a maga jogával visszaél, egyszersmind a hallgatókéban gázol. Egymásnak és a dolog érdeme iránt érdeklődő közönségnek is megfontolt képviselő urak többel tartoznak, mint ilyen nem éppen »talpra« esett boxolással. Végre is a jó közbekiáltás fűszer, de az ilyen közbedialogisalás a manégebe jobban illik, mint a politikai arénára« . . . — Uganda királyság. Mint táviratilag már jeleztük, Afrika belsejében, Uganda királyságban nagy átalakulások történtek. Moanga királyt, ki arabs testőrségét meg akarta semmisíteni, elfogták, agyonütötték, a franczia missiókat elégették, a kereszténynyé vált benszülötteket lemészárolták és Ugandát — a legnagyobb szerecsen birodalmat — mohamedán királysággá alakították. Uganda, melyet több európai utazó járt be így Speke, Burton, Grant, Stanley s mások, roppant területű ország és lakóinak száma meghaladja a 21/a milliót. A király 60,000 harczost állíthat síkra és a Victoria-Nyanza tavon 300 hadisajkája van. Az uralkodóház már a 15-ik század óta ül a trónon. Stanley az ország történetéről a többek között a következőket jegyezte fel: 1860-ig II. Luna uralkodott; egy igazi afrikai vérengző zsarnok, ki napjában néha több száz embert öletett meg. Utána Kadzsumba dühöngött hasonló módon, mígnem népe elkergette. Helyette testvére, Mtesa lett a király, akinek legelső gondja volt, hogy valamennyi testvéreit láb alól eltegye. Muley-ben Salim Mtesát rávette, hogy az izlámra térjen s attól kezdve Mtesa abbanhagyta a vérengzést és barátságosabban viselkedett az európaiak iránt. Követségeket küldött Zanzibárba, az egyptomi pasához Gondokoroba és az idegen utazókat támogatta és szívesen látta. Speke és Burton csakis az ő segedelmével jutottak el a Nílus forrásához. Csakhamar missionariusok telepedtek le az országban és Mtesa előbb az anglian, később a catholicus vallásra tért át. Midőn Stanley Livingstone keresésére indult, Mtesa nagyban segítségére volt. 1884-ben meghalt e fejedelem s utóda Moanga lett, ki nem lett kereszténynyé. Megtűrte ugyan a missionariusokat, de az európai utazók előtt elzárta országát és azt a jó viszonyt is, melyben régek-