Nemzet, 1889. március (8. évfolyam, 2337-2366. szám)
1889-03-01 / 2337. szám
alatt tartott mai ülésében az elnök üdvözölte a bizottság újonnan választott tagját, Gajáry Ödönt. Ezután tárgyalás alá vézetett a Kassa-oderbergi vasut elsőbbségi kötvényeinek convertálására vonatkozó törvényjavaslat. A Darányi előadó ismertetve a törvényjavaslat rendelkezéseit, kívánatosnak tartja, hogy a törvényjavaslatban világosan kifejeztessék, miként az újonnan kibocsátandó czimletek szelvényeire nézve nem bélyegmentesség adatik, hanem csakis a szelvénybélyeg megváltása történik évi 10.000 frt átlag összeggel. A javaslat azon rendelkezésére nézve, mely szerint a conversioból a vasút magyar vonalára eső nyereményösszegnek, a magyar államvasutaknál szükséges beruházásokra való fordítására hatalmaztatik fel a miniszter, megjegyzi szóló, hogy ez csakis elvi felhatalmazást tartalmaz; a felhasználás czéljai a költségvetésben külön lesznek feltüntetendők. A törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. Horánszky megjegyzi, hogy miután e javaslat bélyeg- és illetékmentességről szól, alkotmányos szempontokból a pénzügyminisztérium által is aláírandó lett volna. Felveti azt az elvi kérdést, vájjon nem kellene-e a törvényjavaslatban kifejezésre jutni annak, hogy e kölcsönt a törvényhozás engedélyezi. A maga részéről azt tartja, hogy a concessio törvényhozási engedélyezése, kifejezendő a törvény szövegében. — Baross miniszter szerint formailag irreleváns kérdés, vájjon csak a szakminiszternek, vagy egyúttal a pénzügyminiszternek aláírásával is terjesztetik be a javaslat. A végrehajtási clausulában különben is meg van nevezve a pénzügyminiszter. A conversionak magának ténye társulati adtus, melyhez a kormány beleegyezése szükséges, csakis azon szempontból volt ez a törvényhozás elé terjesztendő, hogy az itt kért kedvezményeket megadja. A nyereményösszegre nézve szóló csakis elvi felhatalmazást kér; hogy mikor fog ez felhasználtatni, az a conversio keresztülvitelétől függ. A czél : a felhatalmazás ideje önként érthetőleg a törvényhozás külön elhatározása alá fog tartozni. Az ellen nincs elvi kifogása, hogy a szelvénybélyeg fejében fizetendő általános összeg magában a törvényjavaslatban kifejeztessék. — Hegedűs elvi szempontból fentartja azt, hogy az ily conversiók a törvényhozás tudomásával történjenek már azért is, mert a conversió a törlesztési határidők kitolásával is történhetik. A jelen javaslatban, mely úgy is tudomására hozza a conversiót a törvényhozásnak, nincs szükség e szempontból semmi módosításra. A szelvény-bélyeg megváltása szóló szerint is kifejezendő a javaslatban. A nyeremény felhasználása iránti rendelkezésnek nem lévén gyakorlati jelentősége, szóló nézete szerint az egyszerűen kihagyandó lenne. Baross miniszter megjegyzi, hogy a törlesztési időben a szóban forgó conversio folytán nem történik változás. — Láng Lajos a maga részéről is kihagyandónak tartja a nyereményösszeg felhasználására vonatkozó rendelkezést s azon felfogást is magáévá teszi, hogy az ily conversionális művelethez a törvényhozás hozzájárulása szükséges, ami a jelentésben lenne felemlítendő. — Horánszky kérdésére Wekere államtitkár azt válaszolja, hogy a szelvénybélyeg évi 10,500 frtot képvisel. — Falk Miksa a bélyeg- és illetékmentességben nyilvánuló kedvezmény értékéről terjeszt elő számszerinti felvilágosítást. A Hieronymi kétségtelennek tartja, hogy az ily conversióhoz a törvényhozás jóváhagyása szükséges, ami kifejezendő lenne magában a jelen törvényjavaslatban is. Kívánatosnak tartotta volna, hogy tájékozásul bemutattassék a conversiora nézve a társulat s az illető pénzcsoport közt kötött szerződés. — Helfi azt látja a miniszter által a bizottság asztalára letett szerződésből, hogy az teljesen megfelel a törvényjavaslathoz csatolt indokolásnak. A törvényjavaslat érdemére nézve nincs kifogása, de maga is azt tartja, hogy a conversionális műveletnek a törvényhozás által való jóváhagyása szükséges, aminek kifejezése ellen bizonyára a kormánynak sincs kifogása. Annak elvi kimondását nem ellenzi, hogy a nyereményösszeg az államvasutaknál szükséges beruházásokra lesz fordítandó. — Wekerle államtitkár praecedensekre is hivatkozva, nem tartja igazoltnak azon elvi felfogást, hogy ily conversio a törvényhozás előleges jóváhagyásától teendő függővé, ami az administrate kezének túlságos megkötését jelentené. — Baross miniszter egyáltalán nem szándékozik a törvényhozás ingerenciája alól bármit is elvonni, csakis a felfogás szempontjából állítja, hogy helyes a kormány álláspontja e kérdésben. E conversionális művelet az állam szempontjából is előnyös, de főként magának a társulatnak helyzetét fogja megkönnyíteni, amit a társulattól megtagadni valóban nem lehetne. A nyereményösszeg felhasználására vonatkozó elvi rendelkezés csakis annyit czéloz, hogy a kormány ezt combinatióba vehesse. Ha azonban a bizottság oly nagy súlyt fektetne ennek mellőzésére,kész abba is belenyugodni. Wahrmann elnök nem tartaná indokoltnak annak átalános elvi kimondását,hogy minden garantírozott vasút köteles minden conversionális műveletét a törvényhozás jóváhagyása alá terjeszteni, de a jelen konkrét esetben a törvényhozás jóváhagyása szóló szerint azért van helyén, mert az illető vasút tartozik az államnak. Az államnak tehát e szempontból érdekében áll megítélni a conversionális művelet czélszerű voltát. Horánszky megjegyzi, hogy a garantia természetében lévén, hogy az illető vasút adósává válhatik az államnak, az elnök által kiemelt szempontból is szükséges a conversionak törvényhozási jóváhagyása. Baross miniszter maga is azt tartja, hogy minden oly ténynél, melyből az államra nézve bármily irányban teher származhatik, a törvényhozás jóváhagyása szükséges, de a jelen esetben a situatió nemcsak nem változik egy állam terhére, de sőt e conversionális műveletből pozitív haszna is lesz az államnak. Ha bárminő ily műveletnél az állam megterheltetése forog fenn, a kormány kötelességének tartja kikérni a törvényhozás jóváhagyását. Szólónak nincs az ellen kifogása, hogy ez ily értelemben, a jelentésben is kifejeztessék. — A bizottság felveendőnek határozván ezt a jelentésbe, általánosságban elfogadja a törvényjavaslatot. — A 2. §-ból törölte a bizottság a nyereményösszeg felhasználására vonatkozó rendelkezést a jelentésben kifejezendő azon indokolással, hogy az ellen, miként ezen összeg az államvasutaknál szükséges beruházásokra fordíttassék, nincs a bizottságnak kifogása, de miután a miniszter ez ügyben külön előterjesztést helyezett kilátásba, az elhatározást akkorra tartja fenn. A 3. §. változatlan elfogadásával a törvényjavaslat tárgyalása befejeztetvén, az ülés véget ért. (O. É.) Budapest, febr. 28. (A főváros tegnapi közgyűlésének határozata.) Egy pár ellenzéki lap megpróbálja elferdíteni s lehetőleg az ellenzékre előnyösnek tüntetni fel a főváros tegnapi közgyűlésének határozatát. Mennyire jóhiszemű ez az igyekvés, annak bebizonyítására szolgáljon a következő idézet, melyet — e gyűlés jelentősége méltatására — a mai »N. P. J.«-ból fordítunk ide . A főváros szavazatának világos és határozott értelme van. Miután az ellenzék az országgyűlésen azt állította, hogy az országban példátlan izgatottság uralkodik, mely a parlamenten kívüli agitatiót érthetővé, sőt jogosulttá teszi, a polgárság képviselői a városházán erre igen érthetően »Nem«-mel feleltek. A főváros municipiuma mindenekelőtt az utca politikáját defavoyálta. Nem akarja a terrorismust és a demonstratiókat, óv a parlament tárgyalásaiba való beavatkozástól s nem engedi magát azon bizonyos elemek uszályhordozóivá alacsonyítani, amelyek politikai reputatiónk megingatására és végeredményében a Parlamentarismus veszélyeztetésére vezetnek. .......Senki sem vádolhatja a főváros törvényhatóságát közönyösséggel ott, ahol valóban nagy nemzeti érdekek forognak szőnyegen, mindenekelőtt akkor, amidőn az államnyelvről van szó. Hazafiságuk e tekintetben kétségen és minden dicséreten felül áll. Érdemeik terén érinthetetlenek, amit el kell ismerni barátnak és ellenségnek egyaránt. És e testület a 25. §-t nem tartja a nemzet lealázásának, nem tekinti legszentebb érdekei veszélyeztetésének, mint azt az ellenzék hirdeti, különben nem mulasztotta volna el a mai nappal kínálkozó alkalmat, hanem kereste volna, hogy megbotránykozásának hangos kifejezést adhasson. Ha ez ügyet oda utasítja, ahova tartozik, a nyugodt, szenvedély nélküli, parlamenti vitatkozás terére , úgy bizonyságot tett politikai érettségéről, s a helyzetet normálisnak nyilatkoztatta ki, amelyben a politikai józanság és nem a szenvedély juttatják érvényre a nemzet jogait és az ország javát. Budapest, febr. 28. (Az ellenzék s a német szövetség.) Arra nézve, minő megítélésben részesül külföldön az ellenzék legutóbb tett nyilatkozata a német-osztrák-magyar-olasz szövetséghez való ragaszkodása felől, érdekesnek tartjuk közölni a »Berliner Börsen-Courier«legutóbbi,február 27-ei nyilatkozatát. Magunk e kérdésben többször elmondtuk nézeteinket. A berlini »Börsen-Courier« czikke igy hangzik: A magyar ellenzék csudálkozik azon, hogy a külföld megütődik az ő vonakodásán, melyet a véderőjavaslat elfogadása iránt tanusít s hogy ebből teljes következetességgel azon gyanúra jut, mintha az ellenzéki padokon a középeurópai békeszövetség töreksései iránti érdeklődés igen kérdéses lenne és minden esetre sokkal lanyhább, mint Tisza ur kormányának párthívei körében. Bizonyára örvendetes, hogy az ellenzék nem akarja e gyanút magán száradni hagyni és gróf Apponyi szintúgy, mint a pesti képviselőház egész baloldala, mely gróf Apponyinak szövetségi biztosításait helyesli, meg lehet győződve arról, hogy ékesszóló helytállásuk Ausztria-Magyarországnak Németországgal és Olaszországgal való szövetsége mellett, jelentősége szerint méltányoltatik. A ki közelebbről van beavatva a magyar hangulat- és pártviszonyokba, az nem is fog tévedni az ellenzéki férfiak hazafias lojalitása felett. Másként áll azonban a dolog az ottani viszonyoktól messzebb levő külföldre nézve. Ez utóbbi a szerint ítél, amit a lapokból megtud és midőn oly elidegenítő tüntetések történnek, mint Pázmándy kísérlete, hogy a Déroulde-féle hazafias liga Magyarországba átültettessék, akkor természetesen megtörténhetik, hogy a Magyarországon kívüli közvélemény sajátságos gondolatokat táplál az oly népképviselőknek logikai álláspontja felett, kiknek a hármas szövetség iránti barátsága látszólag abban nyilatkozik, hogy ők a maguk részéről e szövetség életérdekei ellen dolgoznak. Tisza az Ausztria-Magyarország szövetséghű politikájának egyik legszilárdabb támaszául tartatik és pedig joggal tartatik annak. Az ő államférfim működése Magyarországon folytonosan összhangzásban állott és áll azon követelményekkel, melyek a monarchiára nézve a hármas szövetség keretén belül elfoglalt állásából származnak. Ennek megfelelőleg a véderő-javaslat is, mely ellen az ellenzék annyi keserűséggel küzd, a magyar miniszterelnök szövetséghű kormányzási actiója kiegészítő részének tűnik fel olyképpen, hogy aki e javaslat helyeslő elfogadását előmozdítja, az a hármas szövetség békepolitikája érdekeinek szolgál, míg ama javaslat ellenzése az utolsó fokban a békehatalmak törekvéseit károsítja, így fogják fel és pedig alapos okkal, a magyar pártok állásfoglalását a véderő-javaslat, mellett és ellen és ebből természetesen azon végkövetkeztetést vonják, hogy aki tettleg a hármas szövetség barátjának mutatkozik, érzületre nézve is az ő barátja — és megfordítva. Ha a közvélemény ítéletében, az utóbbi pontot illetőleg tévedett, — annál jobb, mondják a béke barátai. Ők bizonyára nem kívánnak semmit sem forróbban, mintha őket felvilágosítják és tévedésüket megcáfolják. Ehhez azonban természetesen meggyőzőbb bizonyítékok kellenek, mint a csak platonicus nyilatkozat, mely végül is csak afféle értelemmel bír: »Ítéljetek meg engemet szavaim és nem tetteim szerint!« Kaposvár, febr. 27. (A 24—25. §. Somogyban.) A parlament apostolai a 48-as pártról, Somogyba is elvándoroltak, hogy Kaposvárott a szavazattal nem bíróktól feliratot eszközöljenek ki az országgyűléshez. Jól tudták a vándor-apostolok, hogy Somogymegye gyüléstermében a 48-as és Apponyi gróf ellenzéke már tehetetlenné vált s az utczán akarták azt elérni, a mit amott ki nem vihetnek. Alig hiszszük, hogy a kaposvári eredménynyel meg lennének elégedve Boulanger kebelbarátjai, Pázmándy és Svastics képviselők, mert a külső birtokososztálynak 4—5 szál legényén kívül nem sokat számít a tüntetők tömege, állván az a székváros egyszerű munkásembereiből, gyermekek- és mesterlegényekből. Még a 48-as párt régi, higgadt emberei sem mentek oda a lámpák mellé, többre becsülvén a város nyugalmát, a különben is felizgatott társaság békéjét, azon tűzbe ugrató szónoklatoknál, melyeket Pázmándy és társai megeresztettek. A mondott beszédek nem tartalmaztak semmi érdekkel bírót a napi politikáról; még számba sem vehetők komolyan, hanem a »haza szent nevével«, »az alkotmány elárulásával« és »személyeskedésekkel« voltak megspékelve, hogy a műveletlen tömeg izgalmára hassanak! Nagy a harag Somogyban az egyesült ellenzék pár, ugorkafáról leesett vezetőjénél, mert a febr. hó 4-re kitűzött indítványukat a véderő-javaslat ellen leszorította az országos gyász a napirendről, minden erőlködésük daczára. A főispán indítványára oly óriás számban történt a szavazás, hogy a gyűlésteremben a kisebbség száma méltó kifejezése volt azon rekruták tömegének, melylyel Apponyi gróf Somogyban rendelkezik ! ? Az egyesült ellenzék, mely kegyelemre megadta magát a 48-as pártnak s most egy lyukas hajóban evez a láthatatlan kikötő felé, azt látjuk, a közelgő márczius hó 4. évi megyegyűlésre is nagy készülettel van; megy a levelezés, toborzás, hogy a múlt gyűlésről leszorított indítványukat újra megtegyék s neki híveket szerezzenek, — hanem előre is mondhatjuk, hogy a történendők felett nem lesz kedve a »Pesti Napló«-nak dicshymnust zengeni, mert, ha szavazásra kerül a dolog, a régi számokat érheti el csak az ellenzék. Somogy megye gyűlésterme ma a higgadt elemeké, kik megfontolják a kormány nehéz álláspontját, hogy kifelé és itt bent béke és áldozatokkal kell megmutatni azt, mikép a hármas szövetségben, a másik két szövetségessel hasonló tényezők vagyunk. Nagy baj igaz, hogy a birtokos osztály egy része soha sem jelenik meg a gyűléseken, otthon álmodja vissza a régi jó időket. Nem szereti az izgalmakat s a hazafi gondokat a szántóföldön, gazdaságában szellőzteti el. De jön idő bizonyára, midőn belátják, hogy a megye és közügyek szolgálatában töltött idő hasznára válik a társadalomnak s jobb a megyeházában békésen tanácskozni, tanácsokat adni, ellenőrizni s befolyni az administrativ közérdekű ügyeibe, mint otthon tétlenül gondolkodni s hatás nélkül sóhajtozni a történt dolgok felett! Távol legyen tőlünk állítani akarni azt, hogy Somogy megyében az ellenzék egyszer mindenkorra letette fegyvereit, de higgadtabban gondolkodik, nem tüzel s a zajos tüntetés és ellenségeskedések fegyvereit nagyrészben szegre akasztotta. Természetes, hogy a 48-as pártot értjük, mert gróf Apponyi emberei összesen sincsenek többen, mint a hány ember egy Balatoni »lélekvesztőbe« belefér. Gróf Apponyiék csak a 48-as párt tüdejével lélekzenek, fejével gondolkoznak s annak karjai közt kiáltják az őket ragadó árban: »Abzug Tisza.« Szabadka, febr. 27. (A véderő-javaslat a városi közgyűlésen.) [Eredeti tudósítás.] Mai nap megtartott városi közgyűlésünk a véderő-törvényjavaslat ügyében , illetőleg az aradi átirat tárgyában következő határozatot hozott: »A véderő-javaslat 14-ik §-a tekintettel arra, hogy az eredeti javaslat e §-a az országgyűlés által már módosíttatott, tárgytalanná vált. A 25. §-ra nézve: a magyar nyelvre vonatkozó aggodalmakat nem osztjuk, mert a javaslatban a régi törvénytől eltérés nemcsak nem létezik, hanem a törvényes alapon kibocsájtandó katonai szolgálati szabályok a magyar nyelv számára a tiszti vizsgák körül eddig nem élvezett előnyöket biztosítanak. A szolgálati időtartamra vonatkozó intézkedések pedig, amennyiben az illető önkéntes a tiszti vizsgát leteszi, a régi kedvezményt meg nem változtatják. Mindezeknél fogva azon alapos reményben, hogy a magyar országgyűlés bölcsessége és kormányunk házassága ezen kérdést a trón és szeretett hazánk együttes érdekeinek megfelelőleg fogja megoldani, az átirat a törvényhatósági közgyűlés részéről egyszerűen tudomásul vétetik.« A közgyűlésen K a 11 a főispán elnökölt. Pártunk — bízva erejében — semmi különös előintézkedést nem tett; egyéb, hogy elvtársaink a legutóbbi 24 óra alatt figyelmeztetve lettek a megjelenésre. Nem így az ellenzék, amely az előtt is — de különösen a mióta népgyűlését megtartotta, titokban és nyíltan óriási agitatiót fejtett ki. Még nem volt soha oly kérdés, illetve tárgy, amely az ellenzéknek tagjait ennyire össze bírta volna tömörítni. Csaknem utolsóig megjelentek, míg a mi részünkről számosan hiányoztak. A közgyűlés ennélfogva rendkívül népes volt. Szónokaink mintha csak a fórumon beszéltek volna — a lehető leggyűjtóbb és igaztalanabb népes igékkel és phrasisokkal iparkodtak kapacitálni a közgyűlést. A rethoricának és szinészies dialecticának ama fordulatait képzelni alig lehet — a melyekkel a közgyűlési közönségnek, főkép pedig a karzatnak honfi búval telt szivéhez hozzá iparkodtak férni. Declamáltak, könnyeztek és átkozódtak. A kérdés úgy lett felállítva, hogy most küzdi anteusi harczát és küzdelmét a »magyar nyelv.« Ők voltak a hazafiak, akik pedig az átiratot ellenezték, a német nyelv pártolók és nem hazafiak. Küzdelmünk nem volt egyenlő. És még is győztünk. Győztünk annak daczára, hogy legkisebb pressiót nem gyakoroltunk. Győztünk az összes helyb ellenzék egyesült ereje ellen. Érdekes lesz tudni mindazoknak, akik nem tudták, avagy eddig hinni nem akarták, hogy az a párt is, mely a múlt országgyűlési képviselőválasztás alkalmával Vojnits Sándor helyb. földbirtokos és társai aégise alatt mint »új szabadelvű párt« lépett ki a politikai küzdtérre, — együttesen az ellenzékiek minden árnyalatával foglalt a véderő-törvényjavaslat 14. és 25. §-ai ellen állást. Facta loquuntur. Russell meglepi a hallgatóságot azon közléssel, hogy Pigott szombaton este Labouchérehez jött és ott Augustus Sale előtt vallomást tett. Pigott levelet is írt, melynek felolvasására Russell engedélyt kér. Az államügyész azt kifogásolja, Russell szenvedélyesen felkiált: »Ünnepélyesen szót kérek, hogy az igazság nevében szólhassak. Arról van szó, hogy kimutassuk, miért tűnt el Pigott, bár a kormány három detectivet rendelt ki az ő őrzésére.« Midőn a birák vonakodnak, Russell emelkedett páthoszszal kiáltja: »Lordságtoknak a felett kell ügyelni, hogy az igazságnak szabad folyása legyen. Ha nem szabad beszélnem, azon veszély fenyeget, hogy az igazi bűnösök megszöknek. Ki kell deríteni az összefüggést Pigott hamisítása és a »Times«, valamint a »Times« és ő felsége a királynő miniszterei között s ezzel egyetemben ki kell deríteni az összeesküvést, amelyet Parnell vesztére szőttek.« Russell e szavai után leírhatatlan izgatottság vesz erőt az összes jelen voltakon. A bírák megadják Russellnek a szólhatási jogot és az nyíltan azzól vádolja a »Times«-t és Houstont, hogy eltüntették Pigott-ot, nehogy ez pellengére állítsa megbízóit. Ezután Houston, Soames ügyvéd és három detectívnek felizgató keresztvallatása következik. Houston súlyosan compromittáltnak tűnik fel. Elkobozták Pigottnak tegnap kelt egyik levelét, amelyben Pigott azt írja Houstonnak, hogy »a doboz a veszélyes tartalommal elégettetett, Houston és a többiek tehát teljesen nyugodtak lehetnek.« Soamesnak be kellett vallania, hogy a »Times« részéről nem tett nyomozást a levelek eredetét és Pigott jellemét illetőleg. A kijelentéssel, hogy Pigott hamis eskü és hamisítás miatt fog üldöztetni, a tárgyalás véget ér. KÜTLFÖLD, Budapest, febr. 28. (A »Times« pere.) A Parnell-bizottság utolsó üléséről, melyen Pigott csalása Parnell hamisított leveleivel napfényre került, a következő részletes tudósítást közöljük: Jóval a tárgyalás előtt az ülésterem egészen megtelt közönséggel. Gladstone, ki halvány és izgatott volt, a három bíró mellett foglalt helyet; Parnell, Labouchére, Harcourt és a legtöbb ír képviselő a hallgató közönség soraiban az első padokat foglalták el. Mindenki feszülten várta Pigott megjelenését, de az nem jött. Kikiálták nevét, senki sem felelt. Mindenki izgatottan suttogott, midőn hirtelen előlépett a »Times« ügyvéde, mr. Soames, s általános csend s feszültség közepette reszkető hangon azt adta tudtul, hogy Pigott tegnap este elhagyta a vendéglőt, amelyben lakott és eltűnt. Parnell ügyvéde, sir Charles Russell, az elfogatási parancs azonnali kiadatását kéri. A bíróság rögtön teljesíti e kérelmet. Az elnök ezután általános izgatottság között kijelenti, hogy nincs elkészülve a további tárgyalásra; meg kell fontolnia, hogy mi a további teendő. Erre feláll sir Charles Russell s igen határozottan ezt mondja: »Bármit tegyen is a »Times«, mi azt követeljük, hogy a tárgyalás végig vezettessék, mert Pigott mögött mások állanak. Aljas összeesküvés volt azon czélra, hogy Parnellt megrontsák és Izland ügyének ártsanak és ezt egészen ki kell deríteni!« Általános felindulás között a bírák a tárgyalást félórára felfüggesztik. Gladstone az izlandi képviselőknek kezét megrázza. Az összes jelenvoltak között csak Parnell tarta meg fagyos nyugalmát. A tárgyalás ismézt megkezdésekor az államügyész azt közli, hogy Pigott-tól levelet kapott, melyben ez megvallja, hogy Parnell összes állítólagos leveleit hamisítá. Táviratok, BéCS, febr. 28. A képviselő ház mai ülésében a költségvetés átalános tárgyalását folytatta. Ebenhach az ausztriai német katholikusok óhajait, aggodalmait és reményeit kívánja kifejezésre juttatni. Szomorú, hogy Lienbacher egy belső pártkérdést hozott a ház elé. Lienbachernek az a véleménye, hogy a felekezeti iskola csak a szabadelvűek segélyével volna elérhető, tévedés. A conservativek soha sem fognak a szabadelvűekkel karöltve járni, mert más nemzetek elnyomása romlása volna Ausztriának. Szóló elítéli a sajtó magatartását az egyházzal és a papsággal szemben, melyek a kormány részéről sem találnak kellő támogatásra. Még eddig az agrárkérdésben is csak igen kevés történt. Mindazáltal szóló és pártja a jobboldal és a kormány mellett fog küzdeni. (Élénk tetszés a jobboldalon.) — M e n g e r elitéli, hogy belső pártviszályokat hurczolnak a ház elé. Ezután a költségvetést fejtegeti és azt kívánja, állapíttassék meg végre, mekkora az egész teher, melyet a lakosság visel, beleértve az autonóm czélokra szolgáló terheket is. Nem érti az örömujjongást a deficit elenyésztő fölött, szemben az adók roppant emelésével, a nagyobb kiadási tételeknek a múlt és a jövő évre való áttolásával és szemben a kölcsönök felvételével, melyeknek csak évi törlesztési összegei vannak beillesztve a költségvetésbe. Szóló a költségvetés egyes tételeit bonczolgatja és arra a végeredményre jut, hogy a költségvetés nincs kellőleg indokolva. (Tetszés a baloldalon.) — Wodrich a nagy mértékben fenyegetett mezőgazdaság érdekében szól, melyet az állam nem véd eléggé, amit a termelő lakosság növekvő nyomora bizonyít. Kéri a kormányt, hasson a mezőgazdaság ínséges helyzetének javítására. (Helyeslés jobbfelől.) — Maga különösnek találja, hogy a bécsi akadémiai gymnasiumnak két tanára ül a jobboldalon. Fejtegeti a Taaffe-kormány tíz évi működését, mely csak azt az egy eredményt mutathatja fel, hogy az államadósság 698 millióval emelkedett. Majd bírálat alá veszi a költségvetés egyes tételeit, különösen azokat, melyek a nemzetiségi kérdéssel függnek össze és kijelenti, hogy a kormány a nemzetiségek követeléseivel szemben tanúsított engedékenységével csak növelte a zűrzavart Ausztriában. (Tetszés a baloldalon.) Schullje kiemeli, hogy az államháztartásban tíz év óta folytonos javulás észlelhető; kimutatja Menger ellenében, hogy a költségvetés tételei a szeszadó és söradó jövedelmezőségét illetőleg teljesen igazoltak; szembe száll a tiroli képviselőkkel, kik a házadó részleges leszállítását kívánják s felhozva a szlovének több panaszát, orvoslást vár a kormánytól. (Helyeslés jobbfelől.) — A ház este is ülést tart. BéCS, febr. 28. A képviselőház ma esti ülésében folytatta a költségvetés átalános tárgyalását. V a saty kifejti, hogy az államháztartást immár nem lehet a bevételek fokozása útján, hanem csakis a kiadások csökkentésével egészséges alapon és tartósan rendezni. A hadügyi költségvetést is csökkenteni kell. Szónok ajánlja, hogy Ausztria Oroszországhoz simuljon, mely esetben semmitől sem kellene félnie és lépéseket tehetne a lefegyverkezés útján. Mivel azonban jelenleg ily fordulat nem várható, szónok a költségvetést nem is szavazhatja meg. A belügyi politikával sincs megelégedve, mert a foederalismus elvét pártolja és kijelenti, hogy a cseh nép ősi jogait mindenka követelni fogja. Ezután a cseh nép panaszait fejtegeti, így felhozza a panaszokat az államvizsgálatok tárgyában a prágai cseh egyetemen és fölemlíti azt a panaszt is, hogy a csehországi helytartó nem tud csehül. Az állami alaptörvények Csehországban nem valósíttattak meg; szóló ép azért nem is szavazza meg a költségvetést. — V i t e z ic h Isztria szláv lakosságának szomorú helyzetét ecseteli. A trieszti helytartóságnál egyetlen egy hivatalnok sem tud horvátul. A hivatalos lap is csak német vagy olasz nyelven jelenik meg. Azt kívánja, hogy Isztriában minden hivatalnok tudjon minden nyelvet, mint Dalmátiában. — Vitezich beszéde alatt Verg o tini többször közbekiált, ami zajos jelenetre adott alkalmat. A két képviselő kölcsönösen a parlament méltóságával össze nem egyeztethető kifejezésekkel élvén, az elnök rendreutasítja őket. Minthogy a zaj nem csillapul, az elnöklő Chlumecky alelnök bezárja az ülést. Bécs, febr. 28. Ma tartották az ausztriai erdészek 12-dik nagygyűlésüket. A tanácskozások megkezdése előtt Colloredo-Mansfeld herczeg elnök, az egyesület gyászának adott kifejezést a trónörökös elhalálozása felett. A tagok az elnök szavait fennállva hallgatták meg. London, febr. 28. A »DailyNews« éles czikket közöl a »Times« ellen, melyben az utóbbinak magaviseletét infámisnak s a journalisticára nézve szégyenteljesnek mondja. A »Daily News« Webstert is megtámadja, minek következtében valószínű, hogy Webster lemond a »Times« képviseléséről a Parnell-perben, ha ugyan az ügyben a vizsgálat folytatását a »Times« egyátalában óhajtja. A »Times« kijelenti, hogy Houston és Pigott mögött nem rejlik összeesküvés; ha ilyesmi volna, ő nem vett részt benne, hanem általa csak súlyosan szenvedett. (Pr.) Stuttgart, febr. 28. (E r e d e t i t á v i r a t.) A »N. Fr. Presse« jelentése. A bajor lapok azon híre, hogy a király állapota a legnagyobb mértékben aggasztó, nem felel meg a tényállásnak. A Nizzából ma érkezett hivatalos jelentés constatálja, hogy a király hurutos betegsége rendes folyamatot vesz, a kórtünetek fokonként csökennek, s csak az ideges bántalmak miatt nem lehet felismerni eddig a javulást, melyet előbb a nizzai és más déli vidéken való téli tartózkodás rendszerint előidézett. E hivatalos jelentéssel megegyeznek a Nizzából érkező magán tudósítások. Bern, febr. 28. A tessini kanton kormánya tudatta a szövetség tanácssal, hogy nem hajlandó utasításait a választási felszólamlások elintézésére vonatkozólag követni. Páris, febr. 28. Ma délelőtt minisztertanács tartatott, melyen az ország belviszonyaira való tekintettel foganatosítandó komoly rendőri intézkedések felett tanácskoztak. Ez intézkedések mibenlétét titokban tartják. A minisztertanács után ugyanazon ügyben a belügyminisztériumban is értekezletet tartottak, melyen Tirard, Constans és Thevenet miniszterek, Baucher főállamügyész, a köztársaság ügyésze Banaston és Loze rendőrfőnök vettek részt. Páris, febr. 28. A kamara, mai ülésén, tárgyalás alá vette Basv kegyelmi indítványát. Delafosse értesítette a külügyminisztert, hogy az Asinoff esete tárgyában interpellálni fog. A külügyminiszter kijelente, hogy az interpellate tárgyalásába csak szombaton egyezhetnek. Páris, febr. 28. A kamara mai ülésén Andrieux interpellate intézett a kormányhoz a helyzet iránt Tonkingban, honnét az utóbbi napokban nyugtalanító hírek érkeztek. A belügyminiszter erre nézve felvilágosításokat adott és megjegyzi, hogy a kormány az ottani csapatok létszámát csökkenteni és egyáltalán a megnyugtatás politikáját érvényesíteni óhajtja. A kormány ez irányban megfelelő javaslatokat fog a kamara elé terjeszteni. Andrieux visszavonta interpellációját és a ház a kormány által indítványozott egyszerű napirendet 280 szavazattal 214 ellenében elfogadta. Hubbard kérdést tesz a sagalloi esetre vonatkozólag és bár hiszi, hogy a történtek Francziaország és Oroszország barátságát nem fogják megzavarni, mégis miután az eseményt más színben is fel lehetne tüntetni, szükséges, hogy a kormány nyilatkozzék. A külügyminiszter erre előadta a történteket, amint ezt a «Havas-ügynökség« közölte. A történteket sajnálatosaknak mondja és úgy tesz, mint minden franczia tenne, hogy t. i. a szószékről hirdeti azt a a rokonszenvet, melyet Francziaország a barátságos orosz nemzet irányában táplál. (Tetszés.) — Delafosse interpellate alakjában terjeszti elő a fentebbi kérdést, kijelentvén, hogy Francziaország jogosan cselekedett, de nem kell mindig a jog legvégső határáig menni. A Goblet hasonló felvilágosításokat ad, mint Spuller. Erre a kamara egyhangúlag elfogadta a napirendet, mely szerint csatlakozik a kormány által nyilvánított baráti érzület kifejezéséhez Oroszország iránt. Páris, febr. 28. (Eredeti távirat.) A »Neue Freie Presse« jelentése: A hazafias liga az ő 240,000 franczia tagja nevében a legélénkebb indignatióval tiltakozott a »parlamentáris kormánynak minősíthetlen és minden hazafi által visszautasított eljárása ellen, mely nem irtózott orosz vért ontani.« A liga Francziaországgal barátságban levő nagy nemzetnek kifejezi őszinte gyászát, legmelegebb sajnálatát és testvéri ragaszkodását. A liga igazgató bizottsága azonnal aláírást nyitott meg az Asinov-missió Sagalleban elhullt tagjainak családjai és a sebesültek javára. A gyűjtést a liga 1000 franccal nyitotta meg. A kiáltvány, melyet Dérouléde elnök és Laguerre bizottsági tag írtak alá, így végződik: »Éljen Francziaország! Éljen Oroszország!« Páris, febr. 28. A hazafias liga helyiségeit a körzetéren ma délután egy rendőri biztos húsz rendőrrel megszállotta és mindenkinek megtiltotta a bemenetet. A rendőrség ezután Dérouléde, Laguerre és Richard jelenlétében motozást tartott. Dérouléde, Laguerre és Richard miután gyűjtést kezdeményeztek az Assinov-féle expeditió javára és az erre vonatkozó felhívást aláírták, azon czimen, hogy ellenségeskedő cselekmények által az államot hadüzenés veszélyének tették ki, vád alá helyeztetnek. Dérouléde megtagadta a hozzá intézett kérdésekre a választ és ezért kihallgatás nem foganatosíttatott. Páris, febr. 28. Laguerre levelet intézett az igazságügyminiszterhez, melyben azt mondja, hogy értesült, hogy Dérouléde és a hazafias liga titkára Richard vád alá helyeztették, mert felhívás útján gyűjtést kezdeményeztek Asinoff javára. Miután pedig az ide vonatkozó felhívást ő is aláírta, csodálkozik, hogy ő miért nem helyeztetett azután vád alá. Kijelenti végül, hogy ha a miniszter az ő vád alá helyeztetése iránt a kamarától felhatalmazást kérni nem fogna, úgy szombaton az igazságszolgáltatás pártoskodása és igazságtalansága miatt interpellálni fog. Páris, febr. 28. Laguerre és Lassant képviselőket elfogták, mert erőszakkal ellene akartak szegülni a hazafiak ligájának helyiségeiben tartott házmotozásnak. A nevezettek in flagranti érezvén tetten, a képviselői immunitás nem védte őket. Tanger, febr. 28. A marokkói szultán 50,000 frankot küldött egy genuai cégnek, hogy gépeket készítsen a tervezett fegyvergyár és egy fezgyár számára. Róma, febr. 28. A kamara mai ülésének megnyitása után Crispi bejelentette.