Nemzet, 1889. március (8. évfolyam, 2337-2366. szám)

1889-03-01 / 2337. szám

alatt tartott m­ai ülésében az elnök üdvözölte­ a bi­zottság újonnan választott tagját, Gajáry Ödönt. Ezután tárgyalás alá vézetett a Kassa-oder­­bergi vas­ut elsőbbségi kötvényeinek convertálására vonatkozó törvényjavaslat. A Darányi előadó ismertetve a törvényjavaslat ren­delkezéseit, kívánatosnak tartja, hogy a törvényjavas­latban világosan kifejeztessék, miként az újonnan kibocsátandó czimletek szelvényeire nézve nem bé­lyegmentesség adatik, hanem csakis a szelvénybélyeg megváltása történik évi 10.000 frt átlag összeggel. A javaslat azon rendelkezésére nézve, mely szerint a conversioból a vasút magyar vonalára eső nyeremény­­összegnek, a magyar államvasutaknál szükséges be­ruházásokra való fordítására hatalmaztatik fel a mi­niszter, megjegyzi szóló, hogy ez csakis elvi felhatal­mazást tartalmaz; a felhasználás czéljai a költségvetés­ben külön lesznek feltüntetendők. A törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. Horánszky megjegyzi, hogy miután e javaslat bélyeg- és illetékmentességről szól, alkotmányos szempontokból a pénzügyminisztérium által is aláírandó lett volna. Felveti azt az elvi kér­dést, vájjon nem kellene-e a törvényjavaslatban kife­jezésre jutni annak, hogy e kölcsönt a törvényhozás engedélyezi. A maga részéről azt tartja, hogy a con­­cessio törvényhozási engedélyezése, kifejezendő a tör­vény szövegében. — Baross miniszter szerint for­mailag irreleváns kérdés, vájjon csak a szakminiszter­nek, vagy egyúttal a pénzügyminiszternek aláírásával is terjesztetik be a javaslat. A végrehajtási clausu­­lában különben is meg van nevezve a pénzügyminisz­ter.­­ A conversionak magának ténye társulati adtus, melyhez a kormány beleegyezése szükséges, csakis azon szempontból volt ez a törvényhozás elé terjesztendő, hogy az itt kért kedvezményeket megadja. A nyereményösszegre nézve szóló csakis elvi felhatalmazást kér; hogy mikor fog ez felhasznál­tatni, az a conversio keresztülvitelétől függ. A czél : a felhatalmazás ideje önként érthetőleg a törvényho­zás külön elhatározása alá fog tartozni. Az ellen nincs elvi kifogása, hogy a szelvénybélyeg fejében fizetendő általános összeg magában a törvényjavaslat­ban kifejeztessék. — Hegedűs elvi szempontból fentartja azt, hogy az ily conversiók a törvényhozás tudomásával történjenek már azért is, mert a conver­­sió a törlesztési határidők kitolásával is történhetik. A jelen javaslatban, mely úgy is tudomására hozza a conversiót a törvényhozásnak, nincs szükség e szem­pontból semmi módosításra. A szelvény-bélyeg meg­váltása szóló szerint is kifejezendő a javaslatban. A nyeremény felhasználása iránti rendelkezésnek nem lévén gyakorlati jelentősége, szóló nézete szerint az egyszerűen kihagyandó lenne.­­ Baross miniszter megjegyzi, hogy a törlesztési időben a szóban forgó conversio folytán nem történik változás. — Láng Lajos a maga részéről is kiha­­gyandónak tartja a nyereményösszeg felhasználására vonatkozó rendelkezést s azon felfogást is magáévá teszi, hogy az ily conversionális művelethez a törvény­­hozás hozzájárulása szükséges, a­mi a jelentésben lenne felemlítendő. — Horánszky kérdésére We­­k­e­r­­­e államtitkár azt válaszolja, hogy a szelvény­bélyeg évi 10,500 frtot képvisel. — Falk Miksa a bélyeg- és illetékmentességben nyilvánuló kedvezmény értékéről terjeszt elő számszerinti felvilágosítást. A Hieronymi kétségtelennek tartja, hogy az ily con­­versióhoz a törvényhozás jóváhagyása szükséges, a­mi kifejezendő lenne magában a jelen törvényjavaslatban is. Kívánatosnak tartotta volna, hogy tájékozásul be­­mutattassék a conversiora nézve a társulat s az illető pénzcsoport közt kötött szerződés. — Helfi azt látja a miniszter által a bizottság asztalára letett szerződésből, hogy az teljesen megfelel a törvényja­vaslathoz csatolt indokolásnak. A törvényjavas­lat érdemére nézve nincs kifogása, de maga is azt tartja, hogy a conversionális műveletnek a tör­vényhozás által való jóváhagyása szükséges, a­minek kifejezése ellen bizonyára a kormánynak sincs kifo­gása. Annak elvi kimondását nem ellenzi, hogy a nye­reményösszeg az államvasutaknál szükséges beruhá­zásokra lesz fordítandó. — W­e­k­e­r­l­e államtitkár praecedensekre is hivatkozva, nem tartja igazoltnak azon elvi felfogást, hogy ily conversio a törvényhozás előleges jóváhagyásától teendő függővé, a­mi az admi­nistrate kezének túlságos megkötését jelentené. — Baross miniszter egyáltalán nem szándékozik a tör­vényhozás ingerenciája alól bármit is elvonni, csakis a felfogás szempontjából állítja, hogy helyes a kor­mány álláspontja e kérdésben. E conversionális mű­velet az állam szempontjából is előnyös, de főként magának a társulatnak helyzetét fogja megkönnyí­teni, a­mit a társulattól megtagadni valóban nem le­hetne. A nyereményösszeg felhasználására vonatkozó elvi rendelkezés csakis annyit czéloz, hogy a kormány ezt combinatióba vehesse. Ha azonban a bizottság oly nagy súlyt fektetne ennek mellőzésére,kész abba is bele­nyugodni. W­ahrmann elnök nem tartaná indokoltnak annak átalános elvi kimondását,­hogy­ minden garantí­­rozott vasút köteles minden conversionális­ műveletét a törvényhozás jóváhagyása alá terjeszteni, de a jelen konkrét esetben a törvényhozás jóváhagyása szóló sze­rint azért van helyén, mert az illető vasút tartozik az államnak. Az államnak tehát e szempontból érdeké­ben áll megítélni a conversionális művelet czélszerű voltát.­­ Horánszky megjegyzi, hogy a garantia természetében lévén, hogy az illető vasút adósává vál­­hatik az államnak, az elnök által kiemelt szempont­ból is szükséges a conversionak törvényhozási jóvá­hagyása.­­ Baross miniszter maga is azt tartja, hogy minden oly ténynél, melyből az államra nézve bár­mily irányban teher származhatik, a törvényhozás jó­váhagyása szükséges, de a jelen esetben a situatió nem­csak nem változik egy állam terhére, de sőt e conversio­nális műveletből pozitív haszna is lesz az államnak. Ha bárminő ily műveletnél az állam megterheltetése fo­rog fenn, a kormány kötelességének tartja kikérni a törvényhozás jóváhagyását. Szólónak nincs az ellen kifogása, hogy ez ily értelemben, a jelentésben is ki­fejeztessék. — A bizottság felveendőnek határozván ezt a jelentésbe, általánosságban elfogadja a törvény­­javaslatot. — A 2. §-ból törölte a bizottság a nyere­ményösszeg felhasználására vonatkozó rendelkezést a jelentésben kifejezendő azon indokolással, hogy az ellen, miként ezen összeg az államvasutaknál szüksé­ges beruházásokra fordíttassék, nincs a bizottságnak kifogása, de miután a miniszter ez ügyben külön elő­terjesztést helyezett kilátásba, az elhatározást akkorra tartja fenn. A 3. §. változatlan elfogadásával a tör­vényjavaslat tárgyalása befejeztetvén, az ülés véget ért. (O. É.) Budapest, febr. 28. (A főváros tegnapi közgyűlésének határozata.) Egy pár ellen­zéki lap megpróbálja elferdíteni s lehetőleg az ellen­zékre előnyösnek tüntetni fel a főváros tegnapi köz­gyűlésének határozatát. Mennyire jóhiszemű ez az igyekvés, annak bebizonyítására szolgáljon a követ­kező idézet, melyet — e gyűlés jelentősége méltatá­sára — a mai »N. P. J.«-ból fordítunk ide . A főváros szavazatának világos és határozott értelme van. Miután az ellenzék az országgyűlésen azt állította, hogy az országban példátlan izgatottság uralkodik, mely a parlamenten kívüli agitatiót érthe­tővé, sőt jogosulttá teszi, a polgárság képviselői a városházán erre igen érthetően »Nem«-mel feleltek. A­ főváros municipiuma mindenekelőtt az utc­a poli­tikáját defavoyálta. Nem akarja a terrorismust és a demonstratiókat, óv a parlament tárgyalásaiba való beavatkozástól s nem engedi magát azon bizonyos elemek uszályhordozóivá alacsonyítani, a­melyek po­litikai reputatiónk megingatására és végeredményé­ben a Parlamentarismus veszélyeztetésére vezetnek. .......Senki sem vádolhatja a főváros törvényhatósá­gát közönyösséggel ott, a­hol valóban nagy nemzeti érdekek forognak szőnyegen, mindenekelőtt akkor, amidőn az államnyelvről van szó. Hazafiságuk e te­kintetben kétségen és minden dicséreten felül áll. Ér­demeik terén érinthetetlenek, a­mit el kell ismerni barátnak és ellenségnek egyaránt. És e testület a 25. §-t nem tartja a nemzet lealázásának, nem te­kinti legszentebb érdekei veszélyeztetésének, mint azt az ellenzék hirdeti, különben nem mulasztotta volna el a mai nappal kínálkozó alkalmat, hanem kereste volna, hogy megbotránykozásának hangos kifejezést adhasson. Ha ez ügyet oda utasítja, ahova tartozik, a nyugodt, szenvedély nélküli, parlamenti vitatkozás terére , úgy bizonyságot tett politikai érettségéről, s a helyzetet normálisnak nyilatkoztatta ki, amelyben a politikai józanság és nem a szenvedély juttatják ér­vényre a nemzet jogait és az ország javát. Budapest, febr. 28. (Az ellenzék s a né­met szövetség.) Arra nézve, minő megítélésben részesül külföldön az ellenzék legutóbb tett nyi­latkozata a német-osztrák-magyar-olasz szövetséghez való ragaszkodása felől, érdekesnek tartjuk közölni a »Berliner Börsen-Courier«legutóbbi,február 27-ei nyilatkozatát. Magunk e kérdésben többször elmondtuk nézeteinket. A berlini »Börsen-Courier« czikke igy hangzik: A magyar ellenzék csudálkozik azon, hogy a külföld megütődik az ő vonakodásán, melyet a véderő­javaslat elfogadása iránt tanusít s hogy ebből teljes következetességgel azon gyanúra jut, mintha az ellen­zéki padokon a középeurópai békeszövetség törek­sé­sei iránti érdeklődés igen kérdéses lenne és min­den esetre sokkal lanyhább, mint Tisza ur kormányá­nak párthívei körében. Bizonyára örvendetes, hogy az ellenzék nem akarja e gyanút magán száradni hagyni és gróf Apponyi szintúgy, mint a pesti képviselőház egész baloldala, mely gróf Apponyinak szövetségi­ biztosításait helyesli, meg lehet győződve arról, hogy ékesszóló helytállásuk Ausztria-Magyarország­­nak Németországgal és Olaszországgal való szö­vetsége mellett, jelentősége szerint méltányolta­­tik. A ki közelebbről van beavatva a magyar hangu­lat- és pártviszonyokba, az nem is fog tévedni az ellenzéki férfiak hazafias lojalitása felett. Másként áll azonban a dolog az ottani viszonyoktól messzebb levő külföldre nézve. Ez utóbbi a szerint ítél, a­mit a lapokból megtud és midőn oly elidegenítő tünte­tések történnek, mint Pázmándy kísérlete, hogy a Déroul­­de-féle hazafias liga Magyarországba átültet­­tessék, akkor természetesen megtörténhetik, hogy a Magyarországon kívüli közvélemény sajátságos gon­dolatokat táplál az oly népképviselőknek logikai álláspontja felett, kiknek a hármas szövetség iránti barátsága látszólag abban nyilatkozik, hogy ők a maguk részéről e szövetség életérdekei ellen dolgoz­nak. Tisza az Ausztria-Magyarország szövetséghű politikájának egyik legszilárdabb támaszául tartatik és pedig joggal tartatik annak. Az ő államférfim mű­ködése Magyarországon folytonosan összhangzásban állott és áll azon követelményekkel, melyek a monar­chiára nézve a hármas szövetség keretén belül elfog­lalt állásából származnak. Ennek megfelelőleg a véd­erő-javaslat is, mely ellen az ellenzék annyi keserűség­gel küzd, a magyar miniszterelnök szövetséghű kor­mányzási actiója kiegészítő részének tűnik fel oly­képpen, hogy a­ki e javaslat helyeslő elfogadását előmozdítja, az a hármas szövetség békepolitikája érdekeinek szolgál, míg ama javaslat ellenzése az utolsó fokban a béke­hatalmak törekvéseit károsítja, így fogják fel és pedig alapos okkal, a magyar pártok állásfoglalását a véderő-javaslat, mellett és ellen és ebből természetesen azon végkövetkeztetést vonják, hogy a­ki tettleg a hármas szövetség barátjának mu­tatkozik, érzületre nézve is az ő barátja — és meg­fordítva. Ha a közvélemény ítéletében, az utóbbi pon­tot illetőleg tévedett, — annál jobb, mondják a béke barátai. Ők bizonyára nem kívánnak semmit sem forróbban, mintha őket felvilágosítják és tévedésüket megc­áfolják. Ehhez azonban természetesen meggyő­zőbb bizonyítékok kellenek, mint a csak platonicus nyilatkozat, mely végül is csak afféle értelemmel bír: »Ítéljetek meg engemet szavaim és nem tetteim szerint!« Kaposvár, febr. 27. (A 24—25. §. Somogy­ban.) A parlament apostolai a 48-as pártról, So­mogyba is elvándoroltak, hogy Kaposvárott a szava­zattal nem bíróktól feliratot eszközöljenek ki az or­szággyűléshez. Jól tudták a vándor-apostolok, hogy Somogy­­m­egye gyüléstermében a 48-as és Apponyi gróf el­lenzéke már tehetetlenné vált s az utczán akarták azt elérni, a mit amott ki nem vihetnek. Alig hiszszük, hogy a kaposvári eredménynyel meg lennének elégedve Boulanger kebelbarátjai, Páz­mándy és Svastics képviselő­k, mert­ a külső birtokos­osztálynak 4—5 szál legényén kívül nem sokat szá­mít a tüntetők tömege, állván az a székváros egyszerű munkásembereiből, gyermekek- és mesterlegényekből. Még a 48-as párt régi, higgadt emberei sem mentek oda a lámpák mellé, többre becsülvén a város nyu­galmát, a különben is felizgatott társaság békéjét, azon tűzbe­ ugrató szónoklatoknál, melyeket Pázmándy és társai megeresztettek. A mondott beszédek nem tartalmaztak semmi érdekkel bírót a napi politikáról; még számba sem vehetők komolyan, hanem a »haza szent nevével«, »az alkotmány elárulásával« és »sze­mélyeskedésekkel« voltak megspékelve, hogy a műve­letlen tömeg izgalmára hassanak! Nagy a harag Somogyban az egyesült ellenzék pár, ugorkafáról leesett vezetőjénél, mert a febr. hó 4-re kitűzött indítványukat a véderő-javaslat ellen le­szorította az országos gyász a napirendről, minden erőlködésük daczára. A főispán indítványára oly óriás számban történt a szavazás, hogy a gyűlésteremben a kisebbség száma méltó kifejezése volt azon rekruták tömegének, melylyel Apponyi gróf Somogyban ren­delkezik ! ? Az egyesült ellenzék, mely kegyelemre meg­adta magát a 48-as pártnak s most egy lyukas hajó­ban evez a láthatatlan kikötő felé, azt látjuk, a közelgő márczius hó 4. évi megyegyűlésre is nagy ké­születtel van; megy a levelezés, toborzás, hogy a múlt gyűlésről leszorított indítványukat újra megtegyék s neki híveket szerezzenek, — hanem előre is mondhat­juk, hogy a történendők felett nem lesz kedve a »Pesti Napló«-nak dicshymnust zengeni, mert, ha szavazásra kerül a dolog, a régi számokat érheti el csak az ellenzék. Somogy­ megye gyűlésterme ma a higgadt ele­meké, kik megfontolják a kormány nehéz álláspontját, hogy kifelé és itt bent béke és áldozatokkal kell meg­mutatni azt, mikép a hármas szövetségben, a másik két szövetségessel hasonló tényezők vagyunk. Nagy baj igaz, hogy a birtokos osztály egy ré­sze soha sem jelenik meg a gyűléseken, otthon ál­modja vissza a régi jó időket. Nem szereti az izgal­makat s a hazafi gondokat a szántóföldön, gazdaságá­ban szellőzteti el. De jön idő bizonyára, midőn belátják, hogy a megye és közügyek szolgálatában töltött idő hasznára válik a társadalomnak s jobb a megyeházában béké­sen tanácskozni, tanácsokat adni, ellenőrizni s befolyni az administrativ közérdekű ügyeibe, mint otthon tét­lenül gondolkodni s hatás nélkül sóhajtozni a történt dolgok felett! Távol legyen tőlünk állítani akarni azt, hogy Somogy megyében az ellenzék egyszer­ mindenkorra letette fegyvereit, de higgadtabban gondolkodik, nem tüzel s a zajos tüntetés és ellenségeskedések fegyvereit nagyrészben szegre akasztotta. Természetes, hogy a 48-as pártot értjük, mert gróf Apponyi emberei összesen sincsenek többen, mint a hány ember egy Balatoni »lélekvesztőbe« belefér. Gróf Apponyiék csak a 48-as párt tüdejével lélekzenek, fejével gondolkoznak s annak karjai közt kiáltják az őket ragadó árban: »Abzug Tisza.« Szabadka, febr. 27. (A véderő-javaslat a városi közgyűlésen.) [Eredeti tudósí­­t­á­s.] Mai nap megtartott városi közgyűlésünk a véderő-törvényjavaslat ügyében , illetőleg az aradi átirat tárgyában következő határozatot hozott: »A véderő-javaslat 14-ik §-a tekintettel arra, hogy az eredeti javaslat e §-a az országgyűlés által már módosíttatott, tárgytalanná vált. A 25. §-ra nézve: a magyar nyelvre vonatkozó aggodalmakat nem osztjuk, mert a javaslatban a régi törvénytől eltérés nemcsak nem létezik, hanem a tör­vényes alapon kibocsájtandó katonai szolgálati szabá­lyok a magyar nyelv számára a tiszti vizsgák körül eddig nem élvezett előnyöket biztosítanak. A szolgálati időtartamra vonatkozó intézkedé­sek pedig, a­mennyiben az illető önkéntes a tiszti vizsgát leteszi, a régi kedvezményt meg nem vál­toztatják. Mindezeknél fogva azon alapos reményben, hogy a magyar országgyűlés bölcses­sége és kormányunk házassága ezen kérdést a trón és szeretett hazánk együttes érdekeinek megfelelőleg fog­ja megoldani, az átirat a törvényhatósági köz­gyűlés részéről egyszerűen tudomásul vétetik.« A közgyűlésen K a 11 a­­ főispán elnökölt. Pártunk — bízva erejében — semmi különös előintézkedést nem tett; egyéb, hogy elvtársaink a legutóbbi 24 óra alatt figyelmeztetve lettek a meg­jelenésre. Nem így az ellenzék, a­mely az előtt is — de különösen a mióta népgyűlését megtartotta, titokban és nyíltan óriási agitatiót fejtett ki. Még nem volt soha oly kérdés, illetve tárgy, a­mely az ellenzéknek tagjait ennyire össze bírta volna tömörítni. Csaknem utolsóig megjelentek, míg a mi ré­szünkről számosan hiányoztak. A közgyűlés ennélfogva rendkívül népes volt. Szónokaink mintha csak a fórumon beszéltek volna — a lehető leggyűjtóbb és igaztalanabb n­é­­p­­­e­s igékkel és phrasisokkal iparkodtak kapacitálni a közgyűlést. A rethoricának és szinészies dialecticának ama fordulatait képzelni alig lehet — a melyekkel a köz­gyűlési közönségnek, főkép pedig a karzatnak honfi búval telt szivéhez hozzá iparkodtak férni. Declamáltak, könnyeztek és átkozódtak. A kérdés úgy lett felállítva, hogy most küzdi anteusi harczát és küzdelmét a »magyar nyelv.« Ők voltak a hazafiak, a­kik pedig az átiratot ellenezték, a német nyelv pártolók és nem hazafiak. Küzdelmünk nem volt egyenlő. És még is győztünk. Győztünk annak daczára, hogy legkisebb pres­­siót nem gyakoroltunk. Győztünk az összes helyb­ ellenzék egyesült ereje ellen. Érdekes lesz tudni mind­azoknak, a­kik nem tudták, avagy eddig hinni nem akarták, hogy az a párt is, mely a múlt országgyűlési képviselőválasztás alkalmával V­o­j­n­i­t­s Sándor helyb. földbirtokos és társai aégise alatt mint »új szabadelvű­­ párt« lépett ki a politikai kü­zdtérre, — együttesen az ellen­zékiek minden árnyalatával foglalt a véderő-törvény­javaslat 14. és 25. §-ai ellen állást. Facta loquuntur. Russell meglepi a hallgatóságot azon közléssel, hogy Pigott szombaton este Labouchérehez jött és ott Au­gustus Sale előtt vallomást tett. Pigott levelet is írt, melynek felolvasására Russell engedélyt kér. Az államügyész azt kifogásolja, Russell szenvedélyesen felkiált: »Ünnepélyesen szót kérek, hogy az igazság nevében szólhassak. Arról van szó, hogy kimutassuk, miért tűnt el Pigott, bár a kormány három detectivet rendelt ki az ő őrzésére.« Midőn a birák vonakodnak, Russell emelkedett pát­­hoszszal kiáltja: »Lordságtoknak a felett kell ügyelni, hogy az igazságnak szabad folyása legyen. Ha nem szabad beszélnem, azon veszély fenyeget, hogy az igazi bűnö­sök megszöknek. Ki kell deríteni az összefüggést Pigott hamisítása és a »Times«, valamint a »Times« és ő felsége a királynő miniszterei között s ezzel egyetemben ki kell deríteni az összeesküvést, a­melyet Parnell vesztére szőttek.« Russell e szavai után leírhatatlan izgatottság vesz erőt az összes jelen voltakon. A bírák megadják Russellnek a szólhatási jogot és az nyíltan azzól vá­dolja a »Times«-t és Houstont, hogy eltüntették Pigott-ot, nehogy ez pellengére állítsa megbízóit. Ezután Houston, Soames ügyvéd és három de­­tectívnek felizgató keresztvallatása következik. Hous­ton súlyosan compromittáltnak tűnik fel. Elkobozták Pigottnak tegnap kelt egyik levelét, a­melyben Pigott azt írja Houstonnak, hogy »a doboz a veszélyes tar­talommal elégettetett, Houston és a többiek tehát telje­sen nyugodtak lehetnek.« Soamesnak be kellett vallania, hogy a »Times« részéről nem tett nyomozást a levelek eredetét és Pigott jellemét illetőleg. A kijelentéssel, hogy Pigott hamis eskü és ha­misítás miatt fog üldöztetni, a tárgyalás véget ér. K­ÜTLFÖLD, Budapest, febr. 28. (A »Times« pere.) A Parnell-bizottság utolsó üléséről, melyen Pigott csalása Parnell hamisított leveleivel napfényre került, a következő részletes­ tudósítást közöljük: Jóval a tárgyalás előtt az ülésterem egészen megtelt közönséggel. Gladstone, ki halvány és izgatott volt, a három bíró mellett foglalt helyet; Parnell, Labouchére, Harcourt és a leg­több ír képviselő a hallgató közönség soraiban az első padokat foglalták el. Mindenki feszülten várta Pigott megjelenését, de az nem jött. Kikiálták nevét, senki sem felelt. Mindenki izgatottan suttogott, midőn hirtelen előlé­pett a »Times« ügyvéde, mr. Soames, s általános csend s feszültség közepette reszkető hangon azt adta tudtul, hogy Pigott tegnap este elhagyta a vendéglőt, a­melyben lakott és eltűnt­.­ Parnell ügyvéde, sir Charles Russell, az elfoga­tási parancs azonnali kiadatását kéri. A bíróság rög­tön teljesíti e kérelmet. Az elnök ezután általános izgatottság között kijelenti, hogy nincs elkészülve a további tárgyalásra; meg kell fontolnia, hogy mi a további teendő. Erre feláll sir Charles Russell s igen határozottan ezt mondja: »Bármit tegyen is a »Times«, mi azt köve­teljük, hogy a tárgyalás végig vezettessék, mert Pi­gott mögött mások állanak. Aljas összeesküvés volt azon czélra, hogy Parnellt megrontsák és Izland ügyének ártsanak és ezt egészen ki kell deríteni!« Általános felindulás között a bírák a tárgya­lást félórára felfüggesztik. Gladstone az izlandi kép­viselőknek kezét megrázza. Az összes jelenvoltak között csak Parnell tarta meg fagyos nyugalmát. A tárgyalás ismézt megkezdésekor az állam­ügyész azt közli, hogy Pigott-tól levelet ka­pott, melyben ez megvallja, hogy Par­nell összes állítólagos leveleit hamisítá. Táviratok, BéCS, febr. 28. A kép­vis­elő ház mai ülésében a költségvetés átalános tárgya­lását folytatta. Ebenhach az ausztriai német katholikusok óhajait, aggodalmait és reményeit kívánja kifejezésre juttatni. Szomorú, hogy Lienbacher egy belső párt­kérdést hozott a ház elé. Lienbachernek az a vélemé­nye, hogy a felekezeti iskola csak a szabadelvűek segé­lyével volna elérhető, tévedés. A conservativek soha sem fognak a szabadelvűekkel karöltve járni, mert más nemzetek elnyomása romlása volna Ausztriának. Szóló elítéli a sajtó magatartását az egyházzal és a papsággal szemben, melyek a kormány részéről sem találnak kellő támogatásra. Még eddig az agrár­kér­désben is csak igen kevés történt. Mindazáltal szóló és pártja a jobboldal és a kormány mellett fog küzdeni. (Élénk tetszés a jobboldalon.) — M e n g e r elitéli, hogy belső pártviszályokat hurczolnak a ház elé. Ezután a költségvetést fejtegeti és azt kívánja, állapíttassék meg végre, mek­kora az egész teher, melyet a lakosság visel, beleértve az autonóm czélokra szolgáló terheket is. Nem érti az örömujjongást a deficit elenyésztő fölött, szemben az adók roppant emelésével, a nagyobb kiadási téte­leknek a múlt és a jövő évre való áttolásával és szem­ben a kölcsönök felvételével, melyeknek csak évi tör­lesztési összegei vannak beillesztve a költségvetésbe. Szóló a költségvetés egyes tételeit bonczolgatja és arra a végeredményre jut, hogy a költségvetés nincs kellőleg indokolva. (Tetszés a baloldalon.) — W­o­­­d­­r­i­c­h a nagy mértékben fenyegetett mezőgazdaság érdekében szól, melyet az állam nem véd eléggé, a­mit a termelő lakosság növekvő nyomora bizonyít. Kéri a kormányt, hasson a mezőgaz­daság ínséges helyzetének javítására. (Helyeslés jobbfelől.) — M­a­g­a különösnek találja, hogy a bécsi akadémiai gymnasiumnak két tanára ül a jobb­oldalon. Fejtegeti a Taaffe-kormány tíz évi működé­sét, mely csak azt az egy eredményt mutathatja fel, hogy az államadósság 698 millióval emelkedett. Majd bírálat alá veszi a költségvetés egyes tételeit, különö­sen azokat, melyek a nemzetiségi kérdéssel függnek össze és kijelenti, hogy a kormány a nemzetiségek kö­veteléseivel szemben tanúsított engedékenységével csak növelte a zűrzavart Ausztriában. (Tetszés a bal­oldalon.)­­ Schullje kiemeli, hogy az államház­tartásban tíz év óta folytonos javulás észlelhető; ki­mutatja Menger ellenében, hogy a költségvetés tételei a szeszadó és söradó jövedelmezőségét illetőleg telje­sen igazoltak; szembe száll a tiroli képviselőkkel, kik a házadó részleges leszállítását kívánják s felhozva a szlovének több panaszát, orvoslást vár a kormánytól. (Helyeslés jobbfelől.) — A ház este is ülést tart. BéCS, febr. 28. A képviselőház ma esti ülésében folytatta a költségvetés átalános tárgyalását. V a s­a­t­y kifejti, hogy az államháztar­tást immár nem lehet a bevételek fokozása útján, ha­nem csakis a kiadások csökkentésével egészséges alapon és tartósan rendezni. A hadügyi költségvetést is csökkenteni kell. Szónok ajánlja, hogy Ausztria Oroszországhoz simuljon, mely esetben semmitől sem kellene félnie és lépéseket tehetne a lefegyverkezés útján. Mivel azonban jelenleg ily fordulat nem vár­ható, szónok a költségvetést nem is szavazhatja meg. A belügyi politikával sincs megelégedve, mert a foe­­deralismus elvét pártolja és kijelenti, hogy a cseh nép ősi jogait mindenka követelni fogj­a.­­ Ezután a cseh nép panaszait fejtegeti, így felhozza a panaszokat az államvizsgálatok tárgyá­ban a prágai cseh egyetemen és fölemlíti azt a panaszt is, hogy a csehországi helytartó nem tud csehül. Az állami alaptörvények Csehországban nem valósíttattak meg; szóló ép azért nem is szavazza meg a költségvetést. — V i t e z i­c h Isztria szláv la­kosságának szomorú helyzetét ecseteli. A trieszti helytartóságnál egyetlen egy hivatalnok sem tud hor­vátul. A hivatalos lap is csak német vagy olasz nyel­ven jelenik meg. Azt kívánja, hogy Isztriában minden hivatalnok tudjon minden nyelvet, mint Dalmátiában. — Vitezich beszéde alatt V­e­r­g o t­i­n­i többször köz­bekiált, a­mi zajos jelenetre adott alkalmat. A két képviselő kölcsönösen a parlament méltóságával össze nem egyeztethető kifejezésekkel élvén, az elnök rendreutasítja őket. Minthogy a zaj nem csillapul, az elnöklő Chlumecky alelnök bezárja az ülést. Bécs, febr. 28. Ma tartották az ausztriai erdészek 12-dik nagygyűlésüket. A tanácskozások megkezdése előtt Colloredo-Mansfeld herczeg elnök, az egyesület gyászának adott kifejezést a trónörökös elhalálozása felett. A tagok az elnök szavait fennállva hallgatták meg. London, febr. 28. A »DailyNews« éles czik­­ket közöl a »Times« ellen, melyben az utóbbi­nak magaviseletét infámisnak s a journalisticára nézve szégyenteljesnek mondja. A »Daily News« Webstert is megtámadja, minek következtében valószínű, hogy Webster lemond a »Times« képvise­léséről a Parnell-perben, ha ugyan az ügyben a vizs­gálat folytatását a »Times« egyátalában óhajtja.­­ A »Times« kijelenti, hogy Houston és Pigott mögött nem rejlik összeesküvés; ha ilyesmi volna, ő nem vett részt benne, hanem általa csak súlyosan szen­vedett. (Pr.) Stuttgart, febr. 28. (E r e d e t i t á v i r a t.) A »N. Fr. Presse« jelentése. A bajor lapok azon híre, hogy a király állapota a legnagyobb mértékben aggasztó, nem felel meg a tényállásnak. A Nizzából ma érkezett hivatalos jelentés constatálja, hogy a király hurutos betegsége rendes folyamatot vesz, a kórtünetek fokonként csökennek, s csak az ideges bántalmak miatt nem lehet felismerni eddig a javulást, melyet előbb a nizzai és más déli vidéken való téli tartózkodás rendszerint előidézett. E hivata­los jelentéssel megegyeznek a Nizzából érkező magán tudósítások. Bern, febr. 28. A tessini kanton kormánya tudatta a szövetség tanács­sal, hogy nem hajlandó utasításait a válasz­tási felszólamlások elintézésére vonatkozólag követni. Páris, febr. 28. Ma délelőtt miniszter­­tanács tartatott, melyen az ország bel­vi­szonyaira való tekintettel foganatosítandó ko­moly rendőri intézkedések felett ta­nácskoztak. Ez intézkedések mibenlétét titok­ban tartják. A minisztertanács után ugyan­azon ügyben a belügyminisztériumban is ér­tekezletet tartottak, melyen Tirard, Con­­stans és Thevenet miniszterek, Bau­ch­e­r főállamügyész, a köztársaság ügyésze Banaston és Loze rendőrfőnök vettek részt. Páris, febr. 28. A kamara, mai ülésén, tárgya­lás alá vette Bas­­­v kegyelmi indítványát. Dela­fos­s­e értesítette a külügyminisztert, hogy az A­s­i­­n­o­f­f esete tárgyában interpellálni fog. A külügymi­niszter kijelente, hogy az interpellate tárgyalásába csak szombaton egyezhetnek. Páris, febr. 28. A kamara mai ülésén A­n­d­r­i­e­u­x interpellate intézett a kormány­hoz a helyzet iránt Tonkingban, honnét az utóbbi napokban nyugtalanító hí­rek érkeztek.­­ A belügyminiszter erre nézve felvilágosításokat adott és meg­­jegyzi, hogy a kormány az ottani csapatok létszámát csökkenteni és egyáltal­án a meg­nyugtatás politikáját érvényesíteni óhajtja. A kormány ez irányban megfelelő javaslatokat fog a kamara elé terjeszteni.­­ Andrieux visszavonta interpellációját és a ház a kor­mány által indítványozott egyszerű napiren­det 280 szavazattal 214 ellenében elfogadta. Hubbard kérdést tesz a sagalloi esetre vonatkozólag és bár hiszi, hogy a történtek Francziaország és Oroszország barátságát nem fogják megzavarni, mégis miután az eseményt más színben is fel lehetne tüntetni, szükséges, hogy a kormány nyilatkozzék.­­ A külügy­miniszter erre előadta a történteket, a­mint ezt a «Havas-ügynökség« közölte. A történ­teket sajnálatosaknak mondja és úgy tesz, mint minden franczia tenne, hogy t. i. a szó­székről hirdeti azt a a rokonszenvet, melyet Francziaország a barátságos orosz nemzet irányában táplál. (Tetszés.) — Delafosse interpellate alakjában terjeszti elő a fentebbi kérdést, kijelentvén, hogy Francziaország jo­gosan cselekedett, de nem kell mindig a jog legvégső határáig menni. A Goblet ha­sonló felvilágosításokat ad, mint Spuller. Erre a kamara egyhangúlag elfogadta a napirendet, mely szerint csatlakozik a kormány által nyilvánított baráti érzület kifejezéséhez Oroszország iránt. Páris, febr. 28. (Eredeti távirat.) A »Neue Freie Presse« jelentése: A ha­zafias liga az ő 240,000 franczia tagja nevében a legélénkebb indignatióval tilta­kozott a »parlamentáris kormánynak mi­­nősíthetlen és minden hazafi által visszauta­sított eljárása ellen, mely nem irtózott orosz vért ontani.« A liga Francziaországgal ba­rátságban levő nagy nemzetnek kifejezi őszinte gyászát, legmelegebb sajnálatát és testvéri ragaszkodását. A liga igazgató bizottsága azonnal aláírást nyitott meg az Asinov-mis­­sió Sagalleban elhullt tagjainak családjai és a sebesültek javára. A gyűjtést a liga 1000 franccal nyitotta meg. A kiáltvány, melyet Dérouléde elnök és Laguerre bizott­sági tag írtak alá, így végződik: »Éljen Fran­cziaország! Éljen Oroszország!« Páris, febr. 28. A hazafias liga he­lyiségeit a körze­téren ma délután egy rend­őri biztos húsz rendőrrel megszállotta és min­denkinek megtiltotta a bemenetet. A rendőr­ség ezután Dérouléde, Laguerre és Ri­chard jelenlétében motozást tartott. Dé­rouléde, Laguerre és Richard miután gyűjtést kezdeményeztek az A­s­s­i­n­o­v-féle expeditió javára és az erre vonatkozó felhí­vást aláírták, azon czimen, hogy ellenséges­kedő cselekmények által az államot hadüze­­nés veszélyének tették ki, vád alá he­lyeztetnek. Dérouléde megtagadta a hozzá intézett kérdésekre a választ és ezért kihallgatás nem foganatosíttatott. Páris, febr. 28. Laguerre levelet inté­zett az igazságügyminiszterhez, mely­ben azt mondja, hogy értesült, hogy Dérouléde és a hazafias liga titkára Richard vád alá helyeztették, mert felhívás útján gyűjtést kezdeményeztek Asinoff javára. Miután pedig az ide vonatkozó felhívást ő is aláírta, csodálkozik, hogy ő miért nem helyeztetett azután vád alá. Kijelenti végül, hogy ha a miniszter az ő vád alá helyeztetése iránt a kamarától felhatal­mazást kérni nem fogna, úgy szombaton az igazság­szolgáltatás pártoskodása és igazságtalansága miatt interpellálni fog. Páris, febr. 28. Laguerre és Las­­sant képviselőket elfogták, mert erőszakkal ellene akartak szegülni a hazafiak ligájának helyiségeiben tartott házmotozás­nak. A nevezettek in flagranti érezvén tetten, a képviselői immunitás nem védte őket. Tanger, febr. 28. A marokkói szultán 50,000 frankot küldött egy genuai c­égnek, hogy gé­peket készítsen a tervezett fegyvergyár és egy fezgyár számára. Róma, febr. 28. A kamara mai ülé­sének megnyitása után C­r­i­s­p­i bejelentette.

Next