Nemzet, 1889. április (8. évfolyam, 2367-2395. szám)

1889-04-01 / 2367. szám

Szerkesztőség : #Arenparak-tere, Athenaeum-épület, L­intUt. A Up jellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. EIRDETESEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. 2367. (90.) szám. Reggeli kiadás: Budapest, 1889. Hétfő, április 1. KIADó-arvATAL: Verebeatek-tere, Ath­enaeum-épü­let, fildaaibi Előfizetési díj : reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Bude*­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra­­ 9 i­t 8 hónapra .......................... I­I 8 hónapra 18 * Az esti kiadás postai kfth­mküldéséért felül* fizetés havonként 85 kr., negyedévenként I • Egyes szám 2 kr. Vffl. évi folyam. Budapest, márczius 31. A külföld politikai eseményei egyelőre csupán a rejtőzködés stádiumában vannak.­ Az uralkodók találkozásának időpontját mégi csak találgatni lehet. Bismarck gróf angliai utazásából már hazatért, s bármennyire ma­gánüe­gyek vitték is a vascancellár fiát Lon­donba, alig lehet benne kétség, hogy amit a miniszter Bismarck fog jelenteni utazásáról atyjának, az fog befolyást gyakorolni Né­metország külpolitikájára, s annak nyilvánu­­lását nem érdek nélkül­­várja most Európa. Szerbiában tökéletes rendet tartanak a régen­­sek, legföljebb azzal jelezve, hogy azt maguk is sikernek tartják, hogy a szerbiai esemé­nyek kommentálása iránt tanúsított érzékeny­séget eltitkolni nem bírják. De mert semmi­féle irányban, a Boulanger huzakodásokat le­számítva, melyek szintén erős mértékben za­varosak — a külpolitika eseményei valami különösen figyelemreméltót jelenleg nem nyúj­tanak, Európa egész érdeklődésével és rész­vételével fordul Németország felé, melyet a Samoa-szigeteknél olyan gyászos csapás ért. Németország­­ eddigi nagy erőfeszítéseinek hasznát a gyarmati politikában csak kevéssé látta, áldozatot halmozott áldozatra, valóság­gal hősies kitartással küzdve meg a feltornyo­suló akadályokkal. S most e küzdelmei köze­pette egyszerre olyan súlyos sebet kapott hadi­tengerészetében, amely hamar begyógyul ugyan olyan hatalmas, életerős testen, aminő a német nemzeté, de sajogni fog azért még jó ideig és nyoma meg fog maradni nagyon sokáig. BELFÖLD. Budapest, márcz. 31. (A képviselőház ülése.) A képviselőház kob .4­1-én, hétfőn, d. e. 10 órakor ülést . A véderőről szóló törvényjavas­­latt­sának folytatása. Budapest, márcz. 31. (P­á r t é r t e k e z l­e t.) Az országgyűlési mérsékelt ellenzéki párt holnap d. u. 5 órakor értekezletet tart. Budapest,márcz.31.(A képviselőház köz­­oktatásügyi bizottságából.) A képviselő­­házi közoktatási bizottságnak tegnapi üléséről szóló tudósításban Berzeviczy­ Albert államtitkár nyi­latkozata, melyet az »Orsz. Ért.« nyomán közöltünk, mint most az értesítő írja, hiányosan és tévesen van ismertetve. Az államtitkár nem azt mondta, hogy »hajlandó behozni a seminariumi oktatást«, hanem ismertetvén a budapesti egyetemen jelenleg már al­kalmazott seminariumi rendszert, az előadó kérdésé­vel szemben, oda nyilatkozott, hogy a kolozsvári egyetemen czélszerűbb lesz majd csak a Budapesten tett tapasztalatok nyomán intézkedni a seminariumok fel­állítása iránt. Továbbá ugyanő nem a franczia facul­­té­k ellen támasztott kifogásokat ismertette, de Feny­­vessyvel szemben kimutatta, hogy Francziaországban sincs a felsőbb oktatás úgy szervezve, mint azt Feny­­vessy — a franczia példára hivatkozva — kívánatos­nak mondta. el­ő­­képvi- I d. u. G­­­abij.Jegeden, ülést gyar­gácsországi és r vonalainak meg- Budapest, márcz. 31. (K­ülföldi krónika.) A német birodalmi gyűlés tegnapi ülésén 157 szava­zattal 72 ellenében elfogadta a munkások öregségi ellátásáról szóló javaslat 1. §-át. A vita legkiválóbb mozzanatát a következőkben említjük fel: Singer és Bebel social-democraták kijelen­tik, hogy a törvényjavaslatot ők elfogadnák, ha módo­­sítványaik a törvénynek a gyógyszerészsegédekre és a 2000 márka jövedelemig bíró önálló iparosokra való kiterjesztését illetőleg tekintetbe vétetnének. Bötti­cher államtitkár azt mondá, hogy elvileg ez ellen nincs kifogása, de pénzeszközök hiányában, a keresztülvitel még lehetetlen. W­indthorst beismeri, hogy a centrumban ez ügy felett nézetkülönbség uralt, de az nem fog a pártban sza­kadást előidézni, a nemzeti szabadelvűeket illetőleg sincs e tekintetben minden renden. Azt ajánlja, fon­tolnák meg még egyszer a dolgot. Ha 12 millió em­bert nyugdíjképesnek mondanak ki, ezt nem lehet ké­sőbb visszavonni. Ez intézkedés nem ugrás a sötétbe, hanem fényes nappal social-democra­­tiába vezet. A javaslat mellett szavaztak: a Car­­tell-pártok, a social-democraták, a lengyelek, s tíz cen­trum-párti, többnyire aristocrata; ellene a centrum nagy zöme, a német-szabadelvűek és az elszásziak. A Boulanger ellen teendő lépésekről a »N. Fr. Presse« párisi levelezője a következő híreket távírja: A minisztériumban két párt létezik, melyek közül az egyik, számos képviselő szorongatásának engedve, azonnal erélyes intézkedéseket rendelne el és egy má­sik, mely azt tartja, hogy a kormány tartsa fenn cse­lekvésének szabadságát; a dolognak nem szabad oly látszattal bírni, mintha kívülről jövő nyomásnak en­gednének. Be kell tehát várni a pert és ennek hatását a nyilvánosságra. Az elnök az utóbbi felfogáshoz haj­lik s igy egyelőre nem bolygatják az ügyet, ha Bou­langer és társai nem adnak okot az azonnali eljárásra. A samoai szerencsétlenség. Mielőtt a samoai nagymérvű szerencsétlen­ségről a legújabb híreket előadjuk, néhány szót aka­runk szólani a szerencsétlenség színhelyéről és a szi­geten fölmerült conflictus eredetéről, mely a német hadihajóknak ottani megjelenését előidézte. A Samoa szigetcsoportot Bougainville 1768-ban fedezte fel, a szigetek a nagy indiai tenger déli részén fekszenek, 16 szigetből állanak és a Npolu fősziget Apia kikötője harmadfél esztendő óta a német birodalmi gőzhajójáratoknak ausztráliai állomását ké­pezi. A catastropha a márt. 16. és 17-dikén dúló nagy vihar folytán, az apiai kikötőben történt. E kikötő észak felé nyitva van s fekvése általában igen ked­vezőtlen, mert ki van téve minden északi, keleti és nyugati szélnek. A kikötőt két észak felé előugró fél­sziget képezi, melyek közül a nyugati, a hosszabb és keskenyebb, a Mulinu hegyfokkal és a keleti, a tom­pább és szélesebb, a Matantu-fokkal végződik. A Mulinu-félsziget az ott lakó 180 németnek mintegy főhadiszállása; itt van a német consulatus, hajógyár és a német ültetvényesek főhelye, míg az amerikaiak consulatusukkal a Matantu-félszigeten telepedtek le. Az apiai öblöt, mely 8—30 méter mély, a part hosz­­szában 11g—1,/2 kilométer széles corall-zátony szegé­lyezi, mely apálykor száraz, dagály idejében is legfel­jebb */5 méter mély viz borítja. A vihar valószí­nűleg e zátonyokra veté a hajókat s azok ott széttö­redeztek. A mi az ottani conflictust illeti, az 1886-ból származik. A németeket Malietoa király alattvalói bántalmazták, mire a német consul elégtételt kért, de nem kapott. Ennek következése az volt, hogy német hajóhad­osztály jelent meg, csapatokat szállított partra, elfogta Malietoa királyt és Tamaseset kiáltot­ták ki királylyá. Tamasese ellen múlt őszszel forrada­lom tört ki, melynek élén Mataafa ellenkirály állott A németek, kik Tamaseset védték, decz. 28-án Apja megött a Klein amerikai által vezetett fölkelők által orvul megtámadtatak s megverettek, mi­közben 2 német tiszt és 50 matróz lelte halálát. A német hajóraj parancsnok erre a Samoá­­ban levő idegeneket a hadi jog alá helyezte s a német consul azt követelte, hogy Samoa közigaz­gatása ideiglenesen a németeknek engedtessék át. Bismarck herczeg megczáfolta s visszavonatta mind­két intézkedést, de azok Londonban s Washington­ban lehangolólag hatottak, s ezért jelentek meg az­ amerikai hadihajók és az ázsiai kikötőben. Ezek után közöljük a »N. F r. P r­e s s e«-nek a szerencsétlenségről szóló következő táviratát, mely Berlinből, 30-dikáról kelt : A megrázó sze­rencsétlenség, mely a német hadihajókat Sa­­moában érte, itt általános felindulást keltett a közönségben éppen úgy, mint a birodal­mi gyűlésen, a­hol az erről érkező távira­tok elterelték a közfigyelmet a tárgyalásokról. A »R­ei­chsanzei­g­er« a következő hivatalos jelen­tést teszi közzé: »Az ausztráliai állomás legidősebb tisztjének távirata szerint, a márcz. 16-diki vihar al­kalmával ő felségének »Adler« czirkáló hajója és ő felségének »Eber« ágyú naszádja Apiában hajótö­rést szenvedtek. Ő felségének »Olga« corvetteje szintén zátonyra futott, de talán ki lesz szabadítható. Az »Eber« ágyunaszád személyzetéből a vízbe fúltak. Wa 1t is másod kapitány, Eckardt és Jürnst­­hausen tengerésztisztek,dr. Machenhauer első osztályú segédorvos, K­ü­n­z­e altüzelőmester és az egész legénység, 9 ember kivételével. Az »Adler« czirkáló legénységéből 20 ember fulladt a vizbe. Ő felsége »Olga« hajója nem szenvedett vesztesé­get. Berlin, márcz. 30. 1889. Az admiralitás főnöke, megbízásból: Báró S o h­­­e r­n. A szerencsétlenség — folytatja a távirat — az ápiai kikötőről nemrég megjelent leírások után, köny­­nyen megmagyarázható. Apja félkör alakú kikötőben fekszik, mely előtt korall­zátony van, mely csak kevés védelmet nyújt a vihar ellen. A zátony mélyedése ké­nyelmes bemenetet biztosít a kikötőbe, de északi szél­nél a viharnak is szabad bemenetet ad, úgy, hogy az öböl nem nyújt biztos menhelyet a hajóknak. Az apiai kikötőben már ismételve tönkrementek ha­jók és ezeknek személyzetei. A gőzösök tehát, a novembertől márcziusig terjedő viharos idő­szakban rendszerint folytonosan czirkáltak, hogy vi­har beálltakor azonnal a sík tengerre mehessenek. Úgy látszik, ez sikerült a »Calliope« angol gőzösnek, míg a német és amerikai hadihajók a kikötőben szét­töredeztek. A megmenekült legénység most aggasztó állapotban látszik lenni, különösen, ha nem sikerült lőszert megmentenie. A »Berliner Tagblatt« azt véli, hogy kétségtelenül újabb hadihajókat fognak Samoába küldeni. Első­sorban a kelet-ázsiai állomás hajói, az »Iltis« és »Wolf« ágyunaszádok jönnek te­kintetbe , valószínűleg azonban nagyobb hadiha­­jókat fognak kiküldeni. A császár tegnap délelőtt tudta meg a hírt és azonnal megtáviratozta azt Henrik herczegnek. Azon körülmény, hogy a szerencsétlenség híre csak most érkezik Európába, abban találja magyarázatát, hogy a Samoa-szigeteken nincs távirda. A legköze­lebbi távirdai állomás Auckland Új-Leelandban, mely nyolcz napi távolra van. Mindkét részről a veszteség, tonna tartalomban kifejezve, 10,998 tonna, míg a hajógépek 8556 lóerőt képviselnek. 58 ágyú és 3 mitrailleuse sülyedt el, az elsők között 22 hatalmas amerikai ágyúszörny, melyek harmadfél mázsa nehéz aczélgránátokat tudtak kilőni. A legrégibb s egyszersmind leg­erősebb a szerencsétlenül járt hajók között az 1874-ben a vízrebocsájtott »Trenton« amerikai corvette volt, 77 méter hosszú, 3900 tonna tar­talommal, utána következik az egy évvel később épült »Vandalia« amerikai corvette 2100 tonnával, az utóbbi épp olyan erős volt, mint a német »Olga«, míg a »Ripric« csak 1375 tonnás, a két legkisebb volt a német »Adler« 128 emberrel s 884 tonna tar­talommal és az 1887-ben a vízre bocsátott »Eber« 86 emberrel s 570 tonna tartalommal. A sérülve meg­menekült »Calliope« angol gőzös legújabb szerkezetű 2770 tonnával. Amerika pénzbeli vesztesége mintegy 8 millió forint, Németországé — a tüzérségi felsze­relés nélkül — mintegy négy millió márka. * Berlin, márcz. 31. Samoából tegnap érkezett ide az »Adler« hadihajóról hiányzó legényeknek, va­lamint az »Eber« hajó megmenekült legényeinek névsora, melyet holnap közzétesznek. Goltz felmentetett az admiralitás helyettes főnökének állásától, de a ten­gerészet parancsnokságát továbbra is megtartja. Senden kapitány szárnysegéd az általa alakítandó külön tengerészeti minisztérium főnö­kévé neveztetett ki. Táviratok: Posen, márcz. 31. Vilmos császár reggel ide­érkezett és meglátogatta a hajléktalanokat, megte­kintette a barakokat és az elöntött területet. 1 óra 40 perc­kor a császár Berlinbe tért vissza. Posen, márcz. 31. Vilmos császár megszem­lélte az árvízkárosultak érdekében tett intéz­kedéseket és az ínségesek javára nagyobb összeget adományozott. A császár a helyőrség felett szemlét tartott és reggeli után, mint már jelentve volt, vissza­tért Berlinbe. A lakosságban a császár látogatása felett örömteljes és lelkesült hangulat uralkodik. London, márcz. 31. Bismarck Herbert gróf ma este Berlinbe utazott. Belgrád, márcz. 31. A ismert robbanás­hoz kötött combinatiók elesnek, mivel rossz akaratú koholmányon alapulnak. Azon elmélkedések, melyeket különösen a magyar lapok fűztek a legutóbbi esemé­nyeknek a montenegrói fejedelemmel történt közléséhez illetőleg e közlésnek barátságos és lejális viszonzásához, itt általános vissza­tetszést keltettek. Szerbiában nincs egyetlen egy politikus sem, a­ki a fenforgó nehézségek között föl akarná idézni a dynastikus kérdést. A mostani kormány minden ál­lammal fönn akarja tartani a barátságot és békét és egyáltalán nincs oka, hogy egy Szerbiával sok tekintetben rokon Balkán-ál­lammal szemben kivételt tegyen, különösen ma, midőn Montenegró kijelentései oly legálisak és barátságosak, hogy azokat Szerbia és az uralkodó dynastia minden barátja megelégedéssel kell, hogy fo­gadja. Belgrád, márcz. 31. Az osztrák-magyar követség kápolnájának ünnepélyes felava­tása ma ment végbe. A kormányt Miloszavljevics kulturminiszter és Graja, a külügyminisztérium osz­tályfőnöke képviselte. Páris, márcz. 31. A »Temps« kifejti, hogy Bouches főügyész vonakodott, Bou­langer mentelmi jogának felfüggesztését kérni. A kormány még nem határozott vég­leg Bouches ügyében, de bizonyos, hogy állá­sát más személyiséggel töltik be. A rendőr­­bírósági intézkedések azonban tovább foly­tattalak, a­nélkül, hogy praejudicáltatnék azon actionak, mely az állam biztonsága el­leni merénylet vádja alapján megindítható. Páris, márcz. 31. A »Liede« megc­áfolja azon hírt, mintha Bouches főügyész állásáról lemon­dani szándékoznék. Washington, márcz. 31. T­e­r­r­i­s Edvin belgiumi nagykövetté neveztetett ki. — A senatus három na­pig tartó vita után, végleg elvetette Halstead meg­erősítését Németország nagykövetévé. Frankfurt márcz. 30. E g s c b e n miniszter reg­gel visszatért Louxemburgba. Louxemburg, márcz. 31. Hirlik, hogy az államta­nács oda nyilatkozott, hogy a nassaui herczeg Louxemburgba jöjjön és üzenetben tudassa az ország­gal és a kamarával, hogy a régensséget átveszi. A kamara ezt tudomásul veszi, mire az esküdtetések megtörténnek. Pétervár, márcz. 31. A hivatalos lap visszauta­sítja azon támadásokat, melyeket az orosz sajtó Su­va­­­o­v Péter gróf ellen a berlini congressuson ta­­nusított magatartása miatt, intézett és kijelenti, hogy a berlini congressus jegyzőkönyvei arról tanúskod­nak, hogy az elhunyt mily erélyesen védte Oroszor­szág érdekeit. Bern, márcz. 31. Minthogy Tessinben a rend helyreállott, a szövetségi biztosi hivatalt megszüntették. London, márcz. 31. Az állami bevételek a leg­utóbbi pénzügyi évben 8811­ millióra rúgnak, szemben a múlt évben elért 89,8 milliónyi eredménynyel. A csökkenés a jövedelmi adó leszállításából ered, tegnap érkezett Budapestre, holnap visszautazik Bécsbe. — Szögyény osztályfőnök, kit ő felsége ma dél­ben hosszabb kihallgatáson fogadott és a ki a nap folyamán Tisza miniszterelnökkel többször tanács­kozott, ma este visszautazott Bécsbe. — A király adománya. A király ő felsége Dub­­n­­­ez községnek, az ott jan. 7-én dühöngött tűzvész által károsult lakosai segélyezésére 300 frtot ado­mányozott. — Exequatur. A király ő felsége Carpi Fran­­cisconak Triesztbe spanyol kir. consullá történt kine­vezéséhez az exequaturt megadta. — Rendjelviselési engedély. A király ő felsége megengedte, hogy Németh Imre nyug­­miniszteri tanácsos, a kereskedelmi múzeum igazgatója, a neki adományozott portugál királyi »Mária de la Villa Vicosa« katonai rend középkeresztjét, J­á­n­o­s­i E­n­­g­e­l Sándor gyáros, a spanyol Izabella-rend lovagke­resztjét és a szerb királyi szent Száva-rend III. osz­tályú jelvényét, Pekár Károly m. kir. állam­vasúti főfelügyelő, a román csillag-rend lovagkeresztjét, Ha­­r­­­s Pál budapesti görög főconsul, a görög királyi Megváltó-rend lovagkeresztjét, gelsei Guttmann Izidor a spanyol Izabella-rend lovagkeresztjét,F­ri­e­d­­f­e­l­d Mór zágrábi lakos malomigazgató, a belga Lipót-rend lovagkeresztjét, Janik Béla m. kir. ál­­lamvasuti főellenőr a román királyi korona-rend tiszti­keresztjét, Wagner Lajos uradalmi vadász, a szerb királyi koronás ezüst érmet és dr. K o­h­o­u­t Adolf drezdai lakos, a szász Ernő herczegi koronás érmet elfogadhassák és viselhessék. — Személyi hírek. Kossuth Lajos, kiről a »D. Ztg.« után mi is említettük, hogy beteg, mint az »Egyetértés«-ben olvassuk, kissé gyöngélkedik ugyan, de állapota semmi aggodalomra okot nem ad. — Waldstatten János altábornagy az uj temes­vári hadtestparancsnok tegnapelőtt este megérkezett Temesvárra. — Bánffy György báró, az erdélyi aristocratia egyik legrokonszenvesebb tagja, a szilágy-somlyói ke­rület országgyűlési képviselője, mint lapunknak Bécs­­ből távírják, tegnap hosszas szenvedés után meg­halt. Holttestét kedden szállítják le Kolozs­várra. Halála, daczára annak, hogy a gyógyíthatlan betegség folytán, mely az ifjú főúr erejét egy idő óta szemlátomást emésztette, előre volt látható, számos barátja és ismerőse körében mély résztvétet keltett. Rendkívüli munkakedv és sok­oldalú szép tehetség volt az elhunyt ifjúban, s olyan egyéni szeretetremél­­tóság, mely neki számos jóbarátot, tisztelőt szerzett. Kolozsvár közéletében, de a főváros aristocratiájában is mindig előkelő szerepet játszott, de a mellett mint képviselő, a­mig egészsége megengedte, élénk részt vett a törvényhozás munkálkodásában; mint gazda tekintélyes névvel birt a mezőgazdaság művelői kö­zött, s versenylovaival többször dijakat is nyert. Sok­oldalú képességei között nem utolsó volt az, melylyel a zenét művelte, s különösen mint a magyar népda­lok kedvelője, több szép s hamar kedveltté vált dalt irt maga is. Ezek között általánosan ismeretes a »Kék nefelejts« kezdetű dal,melyet már országszerte ismernek mindenütt. Két operettet is irt, a »Gólya­­királyt« Kemény Endre báró, és »Fekete hajót« Rá­kosi Jenő szövegére. Amaz a kolozsvári, ez a nép­színházban került színre. Az elhunyt összesen 36 évet élt. Áldás emlékére. — A hadsereg köréből. A király Csáky Kálmán gróf nyugalmazott honvéd-huszár ezredesnek a czim­­zetes vezérőrnagyi jelleget adományozta. — Pleskott Rezső főhadnagy a 4. hadtest tü­zérezred állományából a magy. honvéd gyalogság tettleges állományába, Trolics Lajos főhadnagy a 28. féldandártól a 27. fél­dandár 3. keretszázadához helyeztetett át. — Vrklyán János 26. honv. gyal. féldandár, főhadnagy hat hóra várakozási illetékkel szabadságoltatik. Nyugalomba helyeztetnek: Sartorius Lajos 6-ik, Trautwein Sán­dor 13-ik, Mirkovics György 25-ik honv. gyalog fél­­dandárbeli főhadnagyok és Köffler József 17-ik honv. gyal. dandárbeli százados. — Buckingham herczeg. Buckingham her­czeg, 66 éves korában hirtelen meghalt. Mi­dőn 28 évvel ezelőtt a herczegi czimet örö­költe, az ősi birtokokat tetemesen eladósodva ta­lálta ; elődje lelkiismeretlen pazarló volt, ki az összes műtárgyakat elárvereztette. Az új herczeg elhatá­rozta, hogy tisztáz minden adósságot és ezt az elha­tározását nagy lelki erővel végrehajtó, úgy élt, mint a remete és reggeltől estig dolgozott, mint a London és északnyugati vasútnak elnöke, s végre sikerült is czélját elérnie. — A Duna, mely az egész télen át, torló­dás nem lévén, olyan békésen viselte magát, a hóol­vadás és a tavaszi esőzés megindulta óta, ismét kezd magáról beszélgetni. A legutóbbi napokban a víz ro­hamosan áradt, s ereje, sodrása annyira megnöveke­dett a megszokotton felül, hogy sok helyütt jelenté­keny károkat is okozott. A víz ma már 4 m. 40 cmtr. a 0 pont fölött.­­ A viharos időjárás folytán pedig a duna-vecsei partokat a rohamos hullámverés any­­nyira rongálja, hogy Apostag községet a Duna árja elpusztulással fenyegeti. Földváry alispán a veszély elhárítására vonatkozó műszaki véleményezésre a kir. folyammérnökséget kereste meg — s a dunavecsei főszolgabírónak 1000 forint segélypénzt küldött. — Görög-catholicus isteni tisztelet. Jövő szomba­ton, azaz április hó 6-án, mint gyüm. o. b. a. ünne­pén, továbbá a rá következő vasánap (ápr. 7.), vala­mint virág vasárnapján (ápr. 14.) délelőtt fél 9 óra­kor az egyetemi templomban a szokott oltárnál gör. cath. istenitisztelet lesz. Azok a hívek, a­kik a sz gyónást végezvén, saját rítusuk szerint óhajtanak ál­dozni — azt a mondott napokon megtehetik. Husvét vasárnapján nem lesz isteni tisztelet, minthogy Firczák nagyprépostnak hivatalból székhelyére kell utaznia. — Sétahangverseny. A pesti jótékony nőegye­sület elmaradt bálja helyett, ma este a vigadó összes termeiben Balázs Kálmán, Bunko testvérek, id. Ra­­dits Vilmos és Rácz Pali nemzeti zenekaraik, továbbá Horvát Feri, Pintér Józsi és Pál közreműködése ....­­ . I­I , -y 7f' f­­­V - «s mellett sétahangversenyt rendezett, mely nem min­dennapi élvezetet szerzett a nagy számú közönségnek. A sétahangversenyen ugyan séta nem igen volt, mert a közönség, mint a bálokon a csárdásnál, az emel­vény köré tömörült, a­melyen a négy legjobb czigány­­zenekar kiválogatottjai felváltva más és más prímás vezetése alatt játszottak. A hangverseny után a sor­solás következett — meglepetéseivel. A nagyon díszes közönség mindvégig ott maradt s a műsor minden számát élőben megtapsolta. — Halálozás. Petz Adolf nyugalmazott királyi örvényszéki biró e hó 29-én este 9 órakor 71 éves korában elhunyt Győrött. — Csenkezetbei és bunyai 3­­­v­ő Margit e hó 20-án 18 éves korában meghalt­­ V­entonában. — A kolozsvári tüntetések tárgyában, melyek legutóbb meglehetősen nyugtalanították a lakosságot, mint lapunknak távirják, ma a kolozsvári egyetemi ifjúság gyűlést tartott s kimondotta, hogy a tünteté­sek botrányos és törvényellenes részében testüle­tileg nem vett részt. Az ifjúság azután elhatá­rozta, hogy budapesti collegáik nyomán, elfogadja a calpag viselését. — Brightról Salisbury és Granville. Az angol f­elsőház márcz. 28-ai ülésében Salisbury és Granville, a legmelegebb szavakkal emlékeztek meg Brightról. Salisbury kiemelte, hogy csak a történelem fog az elhunytról teljes igazsággal nyilatkozhatni, de az élő nemzedék is elismeri az ő egyszerű, nemes jellemét és ékesszólását, mely felülmúlta Foxét és Pittét. Gran­ville hozzátette, hogy Bright a kormányban mi­nisztertársai között mindig a béke előmozdítója volt s mindkét szónok Bright elhunytát Anglia oly nagy veszteségének jelenté ki, mely felett minden párt egyetért. — Szerencsétlenség az Északi-tengeren. Osten­deből a következő részleteket jelentik az Északi-ten­geren történt s már említett szerencsétlenségről: A »Henriette herczegnő« belga postahajó pénteken déli 12 óra felé hagyta Dovert s kezdetben, minthogy az időjárás tiszta és a tenger nyugodt volt, teljes gőz­erővel haladt. Később azonban köd ereszkedett le, mely fokonként átdatlanná vált. Ezért Wäffeläre ka­pitány a hajó járását félerőre lassítá, s folytonosan hallatá a jelző sípot. Több hajó, melyekkel találkoz­tak, így értesült közeledtéről és kikerülhette a gőzöst. A »Henriette herczegnő« fedélzetén az utasok szo­rongva állottak, aggodalmasan figyeltek és közlék a kapitánynyal észrevételeiket. Rögtön, Dünkirchen magaslatán a kapitány jobboldalról egy gőzös jelző sípolását hallotta. Csakhamar felismerte, hogy a jelt a »Flandriai grófnő« belga postahajó adja és balra kitért. Az utóbbi gőzösön a jelzéseket vagy nem hal­lották, vagy nem értették — hirtelen nagy recsegés hallatszott s a »Flandriai grófnő« pósta­hajó a középen ketté volt vágva. A »Henriette herczegnő« azonnal megállott, leereszte a mentő csónakot s igy sikerült több utast megmenteni. Egy angol anyját, kit karján vitt fel a fedélzetre, a mentőcsónakban a matrózoknak dobta oda s maga utána ugrott és megmenekült, bár nem jelentéktele­nül megsérült. A »Flandriai grófnő« kapitá­nya, hajóstisztje és vízbefult 14—15 utasa holt­­tetemeit még nem találták meg. A »Henriette herczegnő« csak két óra múlva hagyta el a ret­tentő szerencsétlenség színhelyét. A kár igen nagy még nincs megállapítva. A »Flandriai gróf­nő« gőzösön volt az Angliából a continensre kül­dött egész posta és még nem tudatik, hogy az értékküldemények mily összeget tesznek ki. Napo­leon Jeromos herczeg, ki a »Flandriai grófnő« gő­zösön volt, Chislehurstba volt utazandó Eugénia császárnéhoz. A herczeg hadsegéde, Brunet báró társaságában a hajó hátulsó részében volt, midőn a catastropha bekövetkezett. A herczeg beesett a vizbe. Báró Brunet utána ugrott s a hercze­­get megragadva, fentarta a vízben, ezt kiáltva: »Mentsétek meg Napoleon h­erczeget!« Két matróz egy csónakkal a helyre eredzett, honnan a kiáltás hallatszott. A herczeg be­lekapaszkodott a csónakba s igy mentetett ki a »Henriette herczegné« fedélzetére. A herczeg ko­mornyikja a tengerbe fúlt; ennek holttestét megta­lálták, ez az egyetlen eddig kihalászott holttest. M­a­th­i­­­d herczegné a herczeg megmentéséről a kö­vetkező távirat által értesittetett, mely Ostendeban adatott fel: »Herczeg és én megmentve — Brunei« A »Henriette herczegné* kapitányának gondossága folytén kifogott holmik között Napoleon herczegnek bőröndje is van, mely sok értékpapírt tartalmazott. Párisban gróf Münster német követ mint első közlé a brit Carnot elnök nejével, aki éppen a Concorn hippique-nél volt jelen. — A franczia forradalom szobra. A franczia kamara igen kicsinyesen járt el múlt csütörtöki ülé­sén a franczia forradalom szobrát illető versenykiírás tárgyában. A kormány e czélra 150,000 francot ja­vaslott. Cassagnac ellenző a javaslatot, mert a szobor fölöttébb költséges s nagyon szomorú emléke­ket idézne fel. A kamara végre hosszabb vita után, 247 szavazattal 116 ellen, megszavazta a javaslati költséget, de azon hozzátétellel, hogy a szobor költ­ségei nem haladhatják túl a 2 millió francot. A ka­mara nem volt mindig ily takarékos. A franczia for­radalom emlékszobra csakis nagyszerű mű lehet, nem­csak a jelképezendő nagy esemény jelentőségénél fogva, hanem a­miatt is, hogy e szobor hivatva volna előtüntetni a művészetek haladását a forradalom óta. Ez minden esetre sokkal fontosabb ma, mint az ízlés­telen Eiffel-torony. — A nagyszombati gyilkossági s öngyilkossági merénylet. Újabban táviratilag a felől értesülünk, hogy Emmer László, a nagyszombati fogyasztási szövetkezet titkára, az önmaga ellen intézett lövések által súlyosan megsérült. Az egyik lövés elszakítá majdnem egész orrát, a másik agyvelejét is érinté. Emmer el volt bocsátva és fegyelmi vizsgálat alatt állott. Még nem tudható, hogy a pénztárban van­ a hiány ? Emmer állapota reménytelen. — Fegyelmi vizsgálat. Minthogy az újpesti községháza adóügyi osztályában nem a legakkurátu­­sabban mentek a dolgok, az alispán, a közigazgatási bizottság határozatából kifolyólag, megindította a fe­gyelmi vizsgálatot Gurányi István adókezelő jegyző s Fischer István községi írnok ellen. — A falu hyenája. Temesvárról írják a »P. Ll.«­­nak. J­e­­­k­i­n István oroszlámosi paraszt ember, hi­hetetlen raemeriával űzött hamisításaival a falu leg- HÍREK. Márrzius 31. Felhívás előfizetésre. Az uj évnegyed közeledtével felhívjuk a »Nem­zet« előfizetőit előfizetésük megújítására, hogy a lap küldésében fennakadás ne történjék. A »Nemzet« előfizetési ára: évnegyedre ... 6 írt fél évre .... 12 » egész évre ... 24 » Az esti lap külön küldéséért, negyedévenként 1 írttal több. Az előfizetési pénzek lapunk kiadóhivatalához, Athenaeum-épület, (Ferencziek tere 3. sz.) küldendők. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala. — Udvari hírek. A király holnap este két napi tartózkodásra Bécsbe utazik, a­honnan, mint a »Bud. Corr.« írja, csütörtökön reggel érkezik ismét vissza Budapestre. — Az a hir, hogy az udvar ápril 10-én huzamos tartózkodásra Bécsbe megy, valótlan. Az el­utazás napja, Budapestről még nincs véglegesen meg­állapítva, az eddigi dispositiók szerint azonban ő fel­ségeik és Mária Valéria főherczegnő ápril 11. vagy 12-én Ischlbe utaznak.­­ Ferencz Salvator főherczeg tegnap este két napi tartózkodásra Budapestre érke­zett. — Hohenlohe herczeg első főudvarmester, ki

Next