Nemzet, 1889. április (8. évfolyam, 2367-2395. szám)

1889-04-01 / 2367. szám

SZERKESZTŐSÉG: l*sf»£ö*l*k­t«re, Athenaeum-ép­ül­et, 1. emelet. A lap »kellem­i részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRESTÉSEE úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. 2367. (90.) szám. Esti kiadás. Budapest, 1889. Hétfő, április 1. KIADÓ-BTIRTAXi­­ Verencziek-tere, Athenaeum-épület, földráro*. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ............ 1. Sári 8 hónapra g » 6 hónapra .......................... ig » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 2 kr. Vm. évi folyam. Budapest, április 1. A képviselő­ház, mai ülésében befejezte a véderő-javaslat rész­letes tárgyalását.­­ Az ülés lefolyása röviden a következő volt: Elnök, többi elő­terjesztései közt bejelenté Bánffy György báró halálát, mely fölött a ház részvétének jegyzőkönyvileg ad kifejezést. A véderő-ja­vaslat 62. §-a folytatólag tárgy­altatván, töb­bek hozzászólása után Fejérváry minisz­ter, a 4-ik bekezdés magyarázatát illetőleg formulázott nyilatkozatot tett, mely jegyző­könyvbe vétetett. Maga a szakasz Thalynak egy styláris módosításával, de Zay Adolf ha­tározati javaslatának mellőzésével fogadtatott el. Hosszabb discussió fejlődött ki a 63. §. fölött is. Itt Iványi oly értelmű módosít­­ványt terjesztett be, mely szerint az ország­­gyűlés védköteles tagjai, az ülésszak tartama alatt csak az illető ház engedelmével hívha­tók be gyakorlatra.­­ A honvédelmi minisz­ter, Apponyi s mások felszólalása után Tisza miniszterelnök kijelenté, hogy Irányi módo­sítását elvileg helyesnek ismeri el, erről azon­ban külön törvényben kell intézkedni s az erre vonatkozó törvényjavaslatot még az ülés­szak alatt a kormány be fogja terjeszteni. Tisza eme kijelentését a ház közhelyesléssel fogadván, Irányi visszavonta módositványát s a ház a §-t Mü­nnich stylaris módosit­­ványával fogadta el. A 64., 65., 66. és 67. §§. változatlanul s részben vita nélkül men­tek keresztül. A 68. §., melyhez Ma­tuska, Münnich, Körösi és a honvédelmi mi­niszter szóltak, az igazságügyi bizottság s Fejérváry módosítványaival fogadtatott el. A 69., 70. és 71. §§. változatlanul, a 72-ik Kállay Zoltán azon módosítványával fo­gadtatott el, mely szerint az 1865-ben szüle­tett hadkötelesek korosztálya nem hivatik fel az 1889-iki ujonczállitásra. A 73. és 74. §§. vita nélkül, a 75. pedig Meszlényi és Lá­zár Árpád módosítványainak mellőzésével ment keresztül. (Meszlényi módosítványa sze­rint az önkéntesek esetleges második évi szol­gálata csak 1893. octoberében lépett volna életbe.) A többi szakaszokat végig (80.) vita és módosítás nélkül fogadta el a ház. A véderőbizottságnak Fenyvessy és Nagy István módosítványára vonatkozó je­lentése a holnapi ülés napirendjére tűzetett ki. Az ellenzék az ülés végén Hoch-kiáltások­­kal tüntetett újra, melyekre a többség a mi­niszterelnök zajos éltetésével felelt. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése április 1 én. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. Elnök: Péchy Tamás. Jegyző: Szathmáry György, Josipovich Géza, Nagy István. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Fejérváry Géza báró, Baross Gábor, Orczy Béla dr. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bejelenti dr. Bánffy György elhunytát, mi fö­lötti fájdalmának a ház jegyzőkönyvileg ad kifejezést, ezután bemutatja a tordai állami polgári iskolák, tantestületek tagjainak Pap Samu képviselő által be­adott kérvényét, melyben az iránt esedeznek, hogy az 1885. évi XI. t. sz. intézkedései a polgári iskolai ta­nítókra is kiterjesztessenek. Kiadatik a kérvényi bi­zottságnak. Felolvastatik az elnöki havi jelentés a függőben levő ügyekről. Felolvastatik ezután a közgazdasági bizottság következő irata: Nagyméltóságu Péchy Tamás urnak, mint a képviselőház elnökének Budapesten. Mint a közgazdasági bizottság elnökéhez inté­zett és f. évi február hó 20-án 1658—87/92. sz. a. kelt nagybecsű átiratában Nagyméltóságod arra nézve méltóztatott megkeresni, hogy az 1887. évi október hó 12-én tartott képviselőházi ülésben 94. sz. a. a közgazdasági bizottsághoz tárgyalás és jelentéstétel végett utasított tengerészeti rendtartásról szóló tör­vényjavaslat tárgyalása iránt intézkedjem. Ezen felhívásnak megfelelve a közgazdasági bi­zottság legközelebbi, f. évi márczius hó 21-én tartott ülésében felolvastattam Nagyméltóságod elnöki átira­tát és felkértem mind a t. szakminiszter urat, mind pedig a bizottsági tagokat, az ügy iránt való nyilat­kozatra. Behatóbb tanácskozás folytán, a közgazdasági bizottság abban állapodott meg, hogy tekintettel arra, hogy a kérdéses javaslat még Ausztriában sem véte­tett bizottsági tárgyalás alá, a­hol az ügy iránti álta­lánosabb érdeklődés folytán talán némi módosítások eshetősége sincsen kizárva és tekintettel a képviselő­ház teendőinek nagy halmazára, a törvényjavaslat tárgyalását későbbre halasztja. Midőn a közgazdasági bizottság ezen megálla­podását, tiszteletteljesen Elnök Úrnak bejelentenénk, egyúttal kérjük, hogy fogadja Nagyméltóságod meg­különböztetett és őszinte tiszteletünk nyilvánítását. Fálk Miksa, s. k. Emich Gusztáv, s. k. a közgazdasági biz. elnöke, a közgazdasági biz. jegyzője. Széll Ákos az állandó igazolási bizottság nevé­ben jelenti, hogy Jeszenszky László dr. pinczehelyi képviselőt a bizottság a 30 napi kérvényezési határ­idő fentartásával igazolandónak tartja. A ház ekként igazolt képviselőnek jelenti ki Jeszenszky bárót. Münnich Aurél a véderőbizottság előadója be­nyújtja a bizottság jelentését a Fenyvessy Ferencz és Nagy István által beterjesztett indítvány tár­gyában. Elnök indítványozza, hogy a jelentés holnap vé­tessék tárgyalás alá. Nagy István kéri, hogy a jelentés holnapután tárgyaltassék, mert csak holnap lesz kinyomatható és szétosztható. Elnök megjegyzi, hogy még ma kinyomatható és szét is osztható a jelentés, tehát tárgyalásra holnapra tűzetik ki. A napirend előtt Győry Elek kijelenti, hogy a Vesztei­ Imre módosítványának pártolását csak téve­désből ígérte meg, mert azt nem helyesli s nem is fog reá szavazni. Következik a véderőtörvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Thaly Kálmán a 62-ik §. folytatólagos tárgya­lásán felszólal s kijelenti, hogy a szakasz szövegezé­sét homályosnak tartja, kérdi tehát a honvédelmi mi­nisztert, hogy miként értelmezi a szakaszt ? Fejérváry Géza dr. honvédelmi miniszter. E szakaszban csak arról van szó, hogy a katonák az el­lenőrzési szemle alkalmával, a­midőn t. i. nincsenek katona ruhában, a büntető és fegyelmi szabályok alatt állanak és pedig épen csakis ez ad­ás alatt, mi­vel arra a félórára katona ruhába öltöztetni nem volna érdemes. Hogy tehát a katona ez idő alatt va­lami fegyelmetlenséget el ne kövessen, a katonai bün­tető- és fegyelmi szabályok alatt áll. A tisztekre e szakasz rendelkezései csak any­­nyiban vonatkoznak, ha a tiszt egyenruhában követ el katonai bűntényt, vagy fegyelmi vétséget, nem pedig általánosságban. Thaly Kálmán: Hát ha közlegény nem a szemle alkalmával, hanem bármikor is, mikor nincs aktív szolgálatban követ el bűntényt, vagy vétséget ? Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: »A közlegénynek nem áll jogában egyenruhát viselni, ha nincs tényleges szolgálatban.« E szakasz rendelke­zése csakis a tisztekre és csakis katonai bűntényekre és fegyelmi kihágásokra vonatkozik. Thaly Kálmán : Hátha polgárral szemben kö­vet el katonatiszt katonaruhában bűnt ? Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: Katonatiszt, katonaruhában, polgárral szemben nem követhet el katonai bűntettet, vagy fegyelmi kihágást. Thaly Kálmán a szöveg világosabbá tétele vé­gett az »a­vagy« szó helyett »vagy pedig«-et tenni javasol. S ezenkívül javasolja, hogy a szakasz utolsó előtti bekezdéséből e szavak: »avagy tiszti« (katonai hivatalnok) minőségben, katonai egyenruhában ha­gyassanak ki, mivel e vétségek inkább a polgári bün­tető törvénykezési eljárás alá tartoznak. Fejérváry Géza dr. honvédelmi miniszter: T. ház! Legyen szabad a beadott módosítványokra nézve csak egészen röviden nyilatkoznom. Van két, azaz tulajdonképen egy módosítvány, minthogy Veszter és Thaly t. képviselő urak módosítványai körülbelül ugyanazt tartalmazzák, azonkívül előttünk fekszik Zay Adolf t. képviselő úr határozati javaslata. Ezt a határozati javaslatot, a­mint méltóztatik belátni, már a Matuska Péter t. képviselő úr által felhozott indokoknál fogva sem fogadhatom el. Azt a szöveget, melyet Matuska J. képviselő úr proponált, melynél fogva ugyanis az mondassák: »lehetőleg minél előbb« szívesen elfogadom. Mert nem tagadom, nem is ta­gadtam soha, hogy én a katonai büntető törvényja­vaslat előterjesztését kívánatosnak tartom, de a t. ház jogász tagjai igen jól tudják, mily nehézségek­kel kell itt küzdenünk és küzdünk is. (Felkiáltások a szélsőbalon: Dehogy küzdenek!) Mihelyt azt mon­dom, hogy küzdünk, ne méltóztassék ezt kétségbe vonni, mert én ezen állításomat be is bizonyíthatom. Igenis küzdünk oly nehézségekkel,melyek egy­könnyen le nem győzhetők. Ami pedig a szóban forgó passus ki­hagyását illeti, abba a t. ház előtt is ismert okoknál fogva nem egyezhetem bele. E házban is volt már ar­ról szó, hogy egy tiszt, a­kinek szolgálat alatt kelle­metlensége volt, a tartalékba helyeztette magát s ugyan az­nap délután már insubordinatiót követett el. A szóban levő passus tehát a fegyelem szempont­jából elkerülhetetlenül szükséges , a midőn a tisztnek úgyis teljes szabadságában áll egyenruhában, vagy polgári ruhában megjelenni és midőn az egyúttal tudja milyen consequentiákat von maga után, ha ka­tonaruhában büntetendő cselekvényt követ el. Ha e passust kihagynék, a fegyelmet és a rendet alig le­hetne fenntartani. Kérem tehát méltóztassék e sza­kaszt változatlanul elfogadni. (Élénk helyeslés jobb­­felől.) Thaly Kálmán indokolja módosítványát. Nincs kifogása az ellen, hogy ha egy tartalékos tiszt katona­ruhában insubordinatiót követ el, az a katonai fe­gyelmi szabályok szerint büntettessék meg. De ha a tartalékos tiszt, valamely nyilvános helyen, polgárok­kal szemben követ el katonai egyenruhában bünte­tendő cselekményt, az még­sem való a katonai bí­róság elé. Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter: Itt tulajdonképen katonai büntetendő cselekményekről van szó. Az insubordinatiót méltóztatik concedálni, de tegyük fel, hogy valaki egyenruhában lázítást kö­vet el katonákkal szemben, vagy pedig az őrséget megtámadja. Ezek katonai büntettek. Ha pedig arról van szó — a­mit említeni méltóztatott — hogy pél­dául mulatozás közben oly valamit követ el az illető, a­mi nem helyes, az nem ilyen beszámítás alá kerül, mert ez nem katonai bűntény, vagy vétség, hanem becsületbeli eljárás útján lesz­ elintézve. Itt egy tiszt­nek katonailag büntetendő cselekményéről, katonai vétségekről, katonai bűntettekről van szó. (Helyeslés a jobboldalon.) Zay Adolf zárszavával él és ismételten érvel sa­ját határozati javaslata mellett, melyben utasíttatni kéri a kormányt, hogy még a jelen országgyűlés tar­tama alatt terjeszszen be javaslatot a katonai bün­tetőtörvényekről. A jelenleg fennálló katonai bün­tetőtörvények silányságát és törvénytelenségét leg­jobban jellemzi az, hogy a jobboldal részéről senki sem kelt föl mellettük lándzsát törni. Megtámadja a szóló az igazságügyi bizottságot, mely nem vette ko­molyan a kérdést és polemisál az igazságügyi bizott­ság előadójával. Reményét és óhaját fejezi ki, hogy a kinevezendő új igazságügyminiszter, politikája egyik főpontjává tegye a katonai büntető­kódex létesítését. Kéri újból határozati javaslatának elfogadását. Matuska Péter: T. képviselőházi (Zaj: Hall­juk !) Méltóztassék megengedni, hogy miután az imént szólt t. képviselő úr úgy személyemet, mint az igaz­ságügyi bizottságot két ízben is megtámadta, némi helyreigazítással éljek és szavaimat igazoljam. (Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy a­mint ma az igen­t, honvédelmi miniszter úr is mondotta, tegnap­előtti beszédemben kijelentettem, hogy az igazságügyi bizottság nevében is elfogadok olyan határozati ja­vaslatot, a­mely így szól: »mielőbb terjesztessék be a katonai büntetőtörvény javaslata.« És felteszem a t. képviselő úrról, hogy igazságot fog nekem adni abban — és erről a t. ház is meg lehet győződve — hogy az osztrák képviselőház máris oly értelmű határozati ja­vaslatot fogadott el, mely szerint a kormány ezt a ka­tonai büntetőtörvénykönyvet mielőbb terjeszsze be. Ez tény, t.ház. Nem állott tehát jogában az. képviselő úr­nak az itteni igazságügyi bizottságot azzal vádolni, hogy enyhébben veszi az igazságügy érdekét, mint talán az osztrák képviselőház. Mert a mi jelentésünkben ép úgy, mint a véderőbizottság jelentésében hangsú­lyozva van, hogy a katonai büntető törvénykönyvnek mielőbbi életbeléptetése általános óhaj tárgya. Méltóztassék tehát a t. képviselő úr akként módosítani határozati javaslatát, a­mint én kifejez­tem. (Helyeslés jobbfelől.) Beöthy Ákos: Még csak az kellene! (Derültség.) Matuska Péter: Kinek-kinek tetszése szerint. A­mi azt illeti, a­miben engem a t. képviselő úr helyreigazított, hogy t. i. én minapi beszédemben azt állítottam, hogy sem a magyar büntető perrend­tartás nincs meg, sem az osztrák büntető perrendtartás, méltóztatik a gyorsírói jegyzetekből meggyőződni, az lapsus linguae volt s rögtön utána mondtam, hogy az osztrák újabb bü­ntetőtörvénykönyv nincs meg s éppen az van készülőben. És annak illustrálásául, hogy ily fon­tos kérdések tárgyalásának hosszasnak kell lenni, felhoztam azt, hogy tudtom szerint a véderő kérdésében hónapokig tárgyalt egy bizottság és nem tudott megállapodásra jutni, és bármennyire nagy súlyt fektetek is arra, hogy büntető perrendtar­tásunk tervezete be van nyújtva, még­is meg fogja en­gedni a t. képviselő úr, hogy ez­által igen sok kérdés, mint a tárgyalás, a felebbezés kérdése stb. még egyálta­lában nincs megoldva. És még egyre figyelmeztetem a t. képviselő urat. Ő múltkori beszédében felhozta, hogy Napóleon is készített egy katonai büntető­ törvény­könyvet, Oroszország is alkotott egy ilyent, csak mi nem vagyunk arra képesek.Engedje meg a képviselő úr, én ezt a viszonyoknak megfelelőnek találom. Mi e tör­vénykönyvet eddig azért nem alkothattuk meg, mert álta­lánosan tudvalevő dolog, hogy absolut kormányforma mellett codificálni igen könnyű, de alkotmányos, consti­­tutionális világban, különösen ilyen dualistikus formák mellett, a­hol az osztrák és magyar parlamenteknek és bizottságoknak kell tárgyalni, ott sokkal későbbre húzódik egy törvénykönyv megalkotása. Meg va­gyok győződve, ha Napóleon, az ő code-jait bizott­ságokban, melyekben a t. képviselő úr részt vett volna, akarta volna megalkotni, azok ma sem lenné­nek meg. Ismételve kérem a t. házat, méltóztassék a ha­tározati javaslatot azon formában, melyben az beter­jesztetett, mellőzni és kérem a t. indítványozó urat, ha akarja, méltóztassék javaslatát úgy formulázni, hogy »mielőbb terjesztessék be.« (Helyeslés a jobb­oldalon.) Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter: Mél­tóztassék t. hát, megengedni, hogy csak röviden vá­laszoljak Zay Adolf­­. képviselő úrnak. (Halljuk! Halljuk!) Egy még ki nem nevezett igazságügyminiszter­nek eljárását és ténykedését megbírálni, azt hiszem, minden­esetre idő előtti dolog. Várjuk be, hogy ki lesz az és mily irányban fog működni s akkor már helye lesz a bírálatnak. A t. képviselő úr azt mondja, hogy a kor­mány sem tört még lándzsát a mostani, törvény­telen katonai büntetőtörvénykönyv mellett. Tilta­kozom az ellen, hogy törvénytelen, mert nem törvény­telen. Méltóztassünk a régi védtörvénytörvény 54. §-át megnézni, melyben az áll: »addig is, mig a katonai törvények az általános védkötelezettség igényeinek megfelelőleg, annak útján átdolgoztatnának«, te­hát addig is a régi állapotot kell fenntartani, mert addig, mig új törvény nincs, nagyon természetesen a régi marad érvényben. Tehát e részben törvénytelen állapot nincs. Kívánom ugyan annak mielőbbi meg­változtatását, ezt mondtam, de az ellen tiltakozom, hogy a mostani állapot törvénytelen. Azt mondja továbbá a t. képviselő úr, hogy nincs abban veszély, ha elfogadjuk javaslatát. Szíve­sen elfogadnám a magam részéről, ha tudnám, hogy azt be lehet tartani, de lehetetlen dolgokkal nem foglalkozom, azt a t. képviselő úrra kell bíznom, én arra képes nem vagyok. (Tetszés a jobboldalon.) Csak ezeket akartam t. hát, jelezni. Az időről­­időre való jelentést azért nem tartom indokoltnak, mert nem volna czélszerű, hiába való vitát előidézni. Előbb tisztában kell lenni az ügygyel és csak azután kell kötelességszerűleg jelentést tenni. (Helyeslés jobbfelől.) Zay Adolf kijelenti, hogy nem vonja vissza in­dítványát, sőt azt évről-évre meg fogják újítani. Thaly Kálmán kijelenti, hogy ha a miniszter kije­lentése jegyzőkönyvbe vétetik, úgy módosítványát visszavonja. Veszter Imre hasonlóképpen visszavonja módo­sítványát. Josipovich Géza jegyző : (Olvassa.) »A 62. §. 4-ik bekezdésének magyarázatára nézve a honvédelmi mi­niszter a következőket nyilatkoztatja ki: »a véderőről szóló 62. §-ának 4-ik bekezdésében említett katonai büntetendő cselekmények alatt csak azon büntettek, vétségek és kihágások értendők, a­melyeket katona személy követett el, nem pedig oly cselekmények, melyek habár katonai egyenruhában levő tisztek (hát. hivatalnokok) által követtetnek el, mégis közönséges bűntettet, vétséget és kihágást képeznek«. A honvédelmi miniszter nyilatkozata jegyző­könyvbe vétetvén, a ház a szakaszt Thaly Kálmán styláris módosításával fogadja el. A 63-ik §-nál Münnich Aurél előadó styláris módosítást ajánl. Irányi Dániel a szakaszhoz új bekezdést ajánl, melyben kimondatnék, hogy hadköteles országgyűlési képviselők, az országgyűlési­­ülésszak tartama alatt csak a képviselőház engedélyével hívhatók be hadgya­korlatokra. A véderő­ bizottságban is előkerült ez ügy s határozati javaslat alakjában akarta elintézni. A szóló azonban ezt nem tartja helyesnek s törvényben akarja kimondatni a kivételt, mely a képviselőkre al­kalmazandó. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Készséggel el­ismerem, hogy a kérdés fontos, a­melyet Iványi Dá­niel képviselő úr felhozott, kapcsolatban a véderő bizottság részéről előterjesztett határozati javaslattal. De más részről azt hiszem, hogy ilyen kérdés itt mel­lékesen nem intézhető el. Első kötelessége a kor­mánynak és nevezetesen az én kötelességem a kérdéssel foglalkozni, foglalkozni pedig egyetér­tőig a ház tisztelt elnökével és azután ez irányban ha kell törvényjavaslatot is előterjeszteni, hogy azon kérdés minden irányban teljesen szabályoztassék, hogy ha a képviselő urak egyike vagy másika katonai kö­telezettség alatt áll, erre vonatkozólag mi történjék. Úgy mellékesen belevenni egy megjegyzést, a tör­vénybe, nem tartanám c­élszerűnek. A kérdés — mint említem — igenis szabályozandó, még­pe­dig a kormány, a ház­­ elnökével együtt fogja a javaslatot kidolgozni, legyen az törvényjavaslat, le­gyen az határozati javaslat, eziránt még most nem nyilatkozhatom, hanem foglalkozni ezen kérdéssel igenis kötele­sségemnek tartom, és annak idején je­lentést fogok előterjeszteni a t. háznak, de most ké­rem ne méltóztassanak a törvénybe ezen határoza­tot felvenni. (Helyeslés jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Utasíttassék a bizottsághoz! Szederkényi Nándor a miniszter nyilatkozatá­ban megnyugszik, de azt javasolja, hogy Irányi indít­ványa a mentelmi bizottsághoz utasíttassék, hogy ez tárgyalja az ügyet. Thaly Kálmán ismerteti, hogy a német biroda­lomban miként oldották meg a kérdést, melyet a szóló is nagy fontosságúnak tart. Beöthy Ákos azt mondja, hogy ha a kormány tanulmányozni ígér egy kérdést, akkor ez azt jelenti, hogy az ügyet ad graecas calendas elhalasztja. Ezért nem nyugszik bele a kérdés ilyen elintézésébe. A kér­dés olyan, hogy rögtön érdemlegesen el is intézhető. A képviselői és a katonai hatáskör összeütközéséről van szó s az erősebbnek kell érvényt szerezni, ez pe­dig a képviselői hatáskör. Ha bizottsághoz engedjük az ügyet létetni, ezzel elismerjük, a katonai suprema­­tiát a törvényhozás felett. Pártolja Iványi indít­ványát. Györy Elek azt tartja a fődolognak, hogy a kép­viselő el ne vonattassék törvényhozó foglalkozásától s semmiféle zaklatásnak ne lehessen kitéve a képvi­selő. Ezért pártolja Irányi Dániel indítványát. Azért is szükséges ez, mert a katonai behívásra való meg nem jelenés megbüntetéséről törvény intézkedik. Helfy Ignácz figyelmébe ajánlja a háznak, hogy ez nem egy párt kérdése. Javasolja, hogy Irányi in­dítványa a véderő­ bizottsághoz utasíttassék, ott meg­jelenik a kormány, oda kéretnék a ház elnöke is s a bizottság 24 óra alatt tehetne jelentést. Györffy Gyula nem akarja a képviselőket kiszol­gáltatni a katonai hatóságoknak, ezért szabályoztatni akarja a kérdést. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház ! (Hall­juk! Halljuk!) Én, a magam részéről, határozottan nyilvánítom, hogy ha Irányi Dániel t. képviselő úr indítványát úgy érti, hogy itt »béke­ idején« való be­hívásról van szó . . . Irányi Dániel: Természetesen! Tisza Kálmán miniszterelnök: Azért mondom, mert e szó nincs benne. (Közbeszólások a szélsőbalol­dalon : Hadgyakorlatok.) Mondom ha erről van szó, részemről azt elvben helyesnek tartom és elfogadom. De igen kérem, ne is méltóztassanak e kérdést most szavazásra bocsátani, mert ez ebbe a törvénybe — méltóztassanak elhinni — nem való. (Zaj a bal és szélsőbaloldalon.) Beöthy Ákos: Hát miért vették bele ! ? (Igaz! Úgy van­ a baloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Én nem azt mondottam, hogy: »törvénybe nem való«, csak azt mondottam : »ebbe a törvénybe nem való.« Károlyi Gábor gr.: Hát a marhavészről szólóba akarja bevenni! (Zajos derültség a bal- és szélsőbal­oldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Mert ez nem az egyedüli kérdés, a­mely e téren fölmerült. Itt van pl. egy határozati javaslat is beterjesztve, a­mely hason­­lag egy, ezzel rokontermészetű ügyet érint, de ezzel az intenzióval némileg ellentétben is látszik lenni, a­mennyiben ez nem a behívhatást akarja korlátozni, hanem a behívott tiszteknek, mint képviselőknek azon állapotban való joggyakorlatáról szól. Ez igen fontos kérdés, mert ezen határozati javaslat intenzió­­jához talán nemcsak katonai, de inkább még parla­menti szempontból férhetne annyiban szó, hogy aggá­lyokat ébreszthet. (Helyeslés a jobboldalon.) Én tehát ismételten igen kérném,, hogy ezen kérdés felett ne méltóztassék szavazni. Én határo­zottan declarálom, hogy azt, ami az Irányi J. képvi­selő úr módosítványában van, mint elvileg helyest, el­fogadom és felelősséget vállalok érte, hogy azt, kapcso­latban a másik kérdéssel, a lehető legrövidebb idő, remélem, még ezen ülésszak alatt fogjuk törvényho­zási megoldásra vezetni. (Élénk helyeslés.) Apponyi Albert arra súlyt fektet, hogy bizonyta­lan időre el ne napoltassék a megoldás. S azért csak akkor nyugszik meg a miniszterelnök nyilatkozatá­ban, ha határozott határidőben köttetik ki, a­mely alatt a kormány beterjeszti a javaslatot. Tisza Kálmán miniszterelnök, T. képviselőház! Én azt mondtam, hogy »mentős előbb, lehetőleg még ezen ülésszakban.« De ha méltóztatnak kívánni — és méltóztassanak elhinni, az fekszik e perezben szive­men, hogy ezen elv, azért, mert meggyőződésem sze­rint nem kellő helyen kívántatik, le ne szavaztassák — én részemről kiegészíthetem ezt azzal, hogy még ezen ülésszak folyamán. (Élénk helyeslés.) Irányi Dániel megnyugszik a miniszterelnök ki­jelentésében. Münnich Aurél előadó megjegyzi, hogy most már a véderő-bizottság határ­ozati javaslata fölösle­gessé vált. A szakasz változatlanul elfogadtatik. 66-ik §-hoz Tóth Ernő styláris módosítványt nyújt be, a szakasz magyarabb szövegezése végett, mire Fejérváry Géza dr. miniszter kimutatja, hogy a módosítvány magyartalanabb s helytelenebb mint az eredeti szöveg, mire az egész ház változatlanul elfo­gadja az eredeti szöveget. A 68-ik §-nál felszólal. Matuska Péter: T. képviselőház! A most fel­olvasott 68. §. helyett bátor vagyok azon szöveget ajánlani, melyet az igazságügyi bizottság megállapí­tott és a­mely a jelentés 17-ik lapján foglaltatik. Ezen szakasz ugyanis a hatóságok hatáskörét illető­leg az illetékességet határozza meg azon kihágásokra nézve, melyek a jelen törvény különböző szakaszaiban, nevezetesen 35., 44., 50. és 61. §§-ban foglaltatnak. Az 1880: XXXVIL t. sz. 40. §-ának b) pontja az eddigi véderőtörvényben meghatározott kihágásokra vonatkozólag, a­melyek körülbelül ugyanazok voltak és melyek a jelen törvényben is megállapítva vannak, azt mondotta ki, hogy ezen kihágások megbüntetése tekintetében az illetékesség a járásbíróságokat il­leti meg. A t. honvédelmi miniszter úr a törvényjavaslat indokolásában azt hozza fel, hogy ezen kihágások megbüntetése nem volt oly szigorú és gyors, mint azt a katonai érdekek megkívánták volna. Felemlíti külö­nösen azt, hogy a katonai kötelezettség alóli kivonás különösen némely határszéli megyében oly mérvben történt, hogy azoknak meggátlása czéljából ezen köte­lezettségüket mulasztó polgárokkal szemben szigorúbb intézkedésre volna szükség és erre nézve azt a pana­­ceát gondolja a mulasztásokkal szemben, hogy a bíráskodás ezen kihágásokra nézve vetessék el a járásbíróságoktól és a közigazgatási ha­tóságokhoz utaltassák, még­pedig azon oknál fogva, mert a közigazgatási hatóságok a sorozás­nál eljárván, közvetlenebb érintkezésbe lépnek az egyes katonakötelezettekkel, azonnal alkalmazhatják a büntetést, így tehát az sokkal hatékonyabb lesz, mint ha a járásbíróságok hosszadalmas procedúrája maradna meg. Az igazságügyi bizottság belátván a helyzetnek komoly voltát, készségesen járult ahhoz, mert mindnyájunknak érdeke az, hogy a katona kötelezettségét egyiránt és szigorúan teljesítse minden honpolgár. Erre nézve tehát meg kell a hon­védelmi miniszter úrnak oldani az eszközt, hogy a katonakötelezettség alóli kivonás mentül szűkebb ha­tárok közé szoríttassék. A múlt napokban tárgyaltuk azt a szakaszt, a­melyben a honvédelmi miniszter úrnak meghatalma­zást adtunk rendkívüli intézkedések megtételére. Azt hiszem, hogy ezen intézkedések, különösen az oly megyékben, a­hol tömegesen fordultak elő szökések, nagyon meg fogják apasztani azok számát és a legközelebbi jövő­be fogja igazolni, hogy ezen intéz­kedések kellő felhasználása a leghatékonyabb eszköz arra nézve, hogy minden honpolgár eleget tegyen ka­tonai kötelezettségének. A­mily készséggel megadta az igazságügyi bizottság ezt a meghatalmazást a hon­védelmi miniszter úrnak, épp úgy nem zárkózhatott el annak igazsága elől, hogy azon csekély kihágások, melyek inkább rendbüntetések, mintsem büntető­jogi jellegűek, mint például a 35. §-ban foglalt az a mulasztás, hogy valaki nem a kellő időben jelentkezett a nyilvántartásnál, vagy a 44. §. első be­kezdésében foglalt az a mulasztás, hogy valaki nem a kellő időben jelenik meg a sorozásra, sokkal hat­hatósabban orvosolható olyképen, hogy ha az a közeg, melyhez a sorozás tartozik, t. i. a közigazgatási ha­tóság mondja ki és alkalmazza azonnal a pénzbün­tetést. Nem említem itt az újabb törvényben, nézetem szerint is, talán nem egészen helye­sen alkalmazott amaz eljárást, a­mely szerint bizonyos kihágások a közigazgatósági hatóságok­hoz utaltattak, hanem bátor vagyok utalni magára a kihágási törvényre, a­mely szerint a rendészeti és igen sok más ügyekben, a­melyek, teszem a földmű­velési minisztérium köréhez tartoznak, a törvényhozás már a kihágásokról szóló törvény megalkotása alkal­mával a kihágások megbüntetését az illető közigaz­gatási hatóságokhoz utalta. Úgy hiszem az, ház áta­­lában nem esik következetlenségbe, ha azon kisebb kihágásokat, melyek mind csak rendellenes dolgok és mulasztások s inkább rendészeti ügyek, azon köze­gekre bízza, melyek ezek elbírálására fel vannak ha­talmazva. Ezen egyszerű pénzbüntetések, mint mondom, a 33. §-ban foglalt késedelmezés és a 44. §. első bekezdé­sében foglalt késedelmezés esetei.De egészen más szem­pont alá esik a 44. §. második és harmadik bekezdése, mely arról szól, hogy ha a katonakötelezett azon szándékból marad el a sorozástól, hogy magát a kö­­telesség teljesítésétől elvonja, mely elmaradásnak kö­vetkezményei nagyon súlyosak, mert ha alkalmasnak találtatik, a katonai szolgálatra hat ki ezen mulasztás, ha nem találtatik alkalmasnak, fogsággal büntettetik és nemcsak ő, hanem a bűnrészesek, csábítók, kik a mulasztásban segédkezet nyújtottak, vagy azt elő­mozdították. Ezen esetekben kétségtelenül szükséges, hogy épen a szándék meghatározásában van a büntető­jogi momentum és fekszik annak szükségessége, hogy az ily esetek elbírálása a vizsgálatok gyakorlatában jártas egyénekre bizassék és hagyassék az ezentúl is a járásbíróságoknál, melyekről meg van az a garan­­tia, hogy azok, mint bírói gyakorlatban jártas egyének, jogtalanul nem fognak ítélkezni és netán oly egyéne­ket kemény szabadságvesztés büntetésével nem fognak suttatni, akik ezen mulasztások elkövetésénél ártat­lanok. Azt hiszem te­hát, még a nősülés esetét is már csupán azon oknál fogva, mert a különböző vallás­fe­­lekezetek lelkészei és papjai mint hivatalos közegek követvén el ezen cselekményeket, azokra nézve a bün­tető törvénykönyvben a helytelen anyakönyvi vezetés miatt állapíttatott meg a járásbíróság illetékessége, nem volna tehát czélszerű ezen esetet is a járásbírósá­gok hatásköréből kivonni annál kevésbbé, mert a­mint a t. honvédelmi miniszter úr előadása után is tudjuk, ezen tiltott nősüléseknél fordultak elő esetek, mikor más bűntetteknek jelenségei is felmerültek, mint pl. hamis bizonyítványok mutattattak be, így tehát a bün­tető eljárásban jártas járásbírósági közeg sokkal in­kább lesz hivatva arra, hogy ezen jelenségek alapján a további eljárást megindíthassa és az illető bűnösö­ket kiderítse. Én azt hiszem, te­hát, hogy az igaz­ságügyi bizottság a katonai érdeket ezen módo­sítással nem sértette meg egyltalában. Az igaz­ságügyi bizottság proponálta azon eszközt is, hogy ezen ügyek, melyek a járásbíróságnál ez­után is megmaradnak, soron kívül intéztessenek el, tehát a kellő gyorsasággal láttassanak el és így a hadsereg érdekei általában véve semmi csorbát ne szenvedjenek. Ajánlom a t. háznak, a módosítványt elfoga­dásra. (Helyeslés jobbfelől.) Münnich Aurél előadó: T. ház! Én csak egé­szen röviden azt akarom kijelenteni, hogy az igazság­ügyi bizottság által szövegezett szakaszt elfogadom. Midőn a bizottság a szakaszt úgy szövegezte és úgy fogadta el, a­mint azt beterjeszteni bátor voltam, akkor tisztán a katonai szempont vezérelte a bizott­ságot, a­mennyiben tudvalevő dolog, hogy azon kihá­gások megtorlása, melyek e szakaszban foglaltatnak, nagyon gyakran, nagyon későn eszközöltetett, úgy

Next