Nemzet, 1889. április (8. évfolyam, 2367-2395. szám)
1889-04-01 / 2367. szám
SZERKESZTŐSÉG: l*sf»£ö*l*kt«re, Athenaeum-épület, 1. emelet. A lap »kellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRESTÉSEE úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. 2367. (90.) szám. Esti kiadás. Budapest, 1889. Hétfő, április 1. KIADÓ-BTIRTAXi Verencziek-tere, Athenaeum-épület, földráro*. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ............ 1. Sári 8 hónapra g » 6 hónapra .......................... ig » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 2 kr. Vm. évi folyam. Budapest, április 1. A képviselőház, mai ülésében befejezte a véderő-javaslat részletes tárgyalását. Az ülés lefolyása röviden a következő volt: Elnök, többi előterjesztései közt bejelenté Bánffy György báró halálát, mely fölött a ház részvétének jegyzőkönyvileg ad kifejezést. A véderő-javaslat 62. §-a folytatólag tárgyaltatván, többek hozzászólása után Fejérváry miniszter, a 4-ik bekezdés magyarázatát illetőleg formulázott nyilatkozatot tett, mely jegyzőkönyvbe vétetett. Maga a szakasz Thalynak egy styláris módosításával, de Zay Adolf határozati javaslatának mellőzésével fogadtatott el. Hosszabb discussió fejlődött ki a 63. §. fölött is. Itt Iványi oly értelmű módosítványt terjesztett be, mely szerint az országgyűlés védköteles tagjai, az ülésszak tartama alatt csak az illető ház engedelmével hívhatók be gyakorlatra. A honvédelmi miniszter, Apponyi s mások felszólalása után Tisza miniszterelnök kijelenté, hogy Irányi módosítását elvileg helyesnek ismeri el, erről azonban külön törvényben kell intézkedni s az erre vonatkozó törvényjavaslatot még az ülésszak alatt a kormány be fogja terjeszteni. Tisza eme kijelentését a ház közhelyesléssel fogadván, Irányi visszavonta módositványát s a ház a §-t Münnich stylaris módositványával fogadta el. A 64., 65., 66. és 67. §§. változatlanul s részben vita nélkül mentek keresztül. A 68. §., melyhez Matuska, Münnich, Körösi és a honvédelmi miniszter szóltak, az igazságügyi bizottság s Fejérváry módosítványaival fogadtatott el. A 69., 70. és 71. §§. változatlanul, a 72-ik Kállay Zoltán azon módosítványával fogadtatott el, mely szerint az 1865-ben született hadkötelesek korosztálya nem hivatik fel az 1889-iki ujonczállitásra. A 73. és 74. §§. vita nélkül, a 75. pedig Meszlényi és Lázár Árpád módosítványainak mellőzésével ment keresztül. (Meszlényi módosítványa szerint az önkéntesek esetleges második évi szolgálata csak 1893. octoberében lépett volna életbe.) A többi szakaszokat végig (80.) vita és módosítás nélkül fogadta el a ház. A véderőbizottságnak Fenyvessy és Nagy István módosítványára vonatkozó jelentése a holnapi ülés napirendjére tűzetett ki. Az ellenzék az ülés végén Hoch-kiáltásokkal tüntetett újra, melyekre a többség a miniszterelnök zajos éltetésével felelt. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése április 1 én. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. Elnök: Péchy Tamás. Jegyző: Szathmáry György, Josipovich Géza, Nagy István. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Fejérváry Géza báró, Baross Gábor, Orczy Béla dr. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bejelenti dr. Bánffy György elhunytát, mi fölötti fájdalmának a ház jegyzőkönyvileg ad kifejezést, ezután bemutatja a tordai állami polgári iskolák, tantestületek tagjainak Pap Samu képviselő által beadott kérvényét, melyben az iránt esedeznek, hogy az 1885. évi XI. t. sz. intézkedései a polgári iskolai tanítókra is kiterjesztessenek. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Felolvastatik az elnöki havi jelentés a függőben levő ügyekről. Felolvastatik ezután a közgazdasági bizottság következő irata: Nagyméltóságu Péchy Tamás urnak, mint a képviselőház elnökének Budapesten. Mint a közgazdasági bizottság elnökéhez intézett és f. évi február hó 20-án 1658—87/92. sz. a. kelt nagybecsű átiratában Nagyméltóságod arra nézve méltóztatott megkeresni, hogy az 1887. évi október hó 12-én tartott képviselőházi ülésben 94. sz. a. a közgazdasági bizottsághoz tárgyalás és jelentéstétel végett utasított tengerészeti rendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyalása iránt intézkedjem. Ezen felhívásnak megfelelve a közgazdasági bizottság legközelebbi, f. évi márczius hó 21-én tartott ülésében felolvastattam Nagyméltóságod elnöki átiratát és felkértem mind a t. szakminiszter urat, mind pedig a bizottsági tagokat, az ügy iránt való nyilatkozatra. Behatóbb tanácskozás folytán, a közgazdasági bizottság abban állapodott meg, hogy tekintettel arra, hogy a kérdéses javaslat még Ausztriában sem vétetett bizottsági tárgyalás alá, ahol az ügy iránti általánosabb érdeklődés folytán talán némi módosítások eshetősége sincsen kizárva és tekintettel a képviselőház teendőinek nagy halmazára, a törvényjavaslat tárgyalását későbbre halasztja. Midőn a közgazdasági bizottság ezen megállapodását, tiszteletteljesen Elnök Úrnak bejelentenénk, egyúttal kérjük, hogy fogadja Nagyméltóságod megkülönböztetett és őszinte tiszteletünk nyilvánítását. Fálk Miksa, s. k. Emich Gusztáv, s. k. a közgazdasági biz. elnöke, a közgazdasági biz. jegyzője. Széll Ákos az állandó igazolási bizottság nevében jelenti, hogy Jeszenszky László dr. pinczehelyi képviselőt a bizottság a 30 napi kérvényezési határidő fentartásával igazolandónak tartja. A ház ekként igazolt képviselőnek jelenti ki Jeszenszky bárót. Münnich Aurél a véderőbizottság előadója benyújtja a bizottság jelentését a Fenyvessy Ferencz és Nagy István által beterjesztett indítvány tárgyában. Elnök indítványozza, hogy a jelentés holnap vétessék tárgyalás alá. Nagy István kéri, hogy a jelentés holnapután tárgyaltassék, mert csak holnap lesz kinyomatható és szétosztható. Elnök megjegyzi, hogy még ma kinyomatható és szét is osztható a jelentés, tehát tárgyalásra holnapra tűzetik ki. A napirend előtt Győry Elek kijelenti, hogy a Vesztei Imre módosítványának pártolását csak tévedésből ígérte meg, mert azt nem helyesli s nem is fog reá szavazni. Következik a véderőtörvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Thaly Kálmán a 62-ik §. folytatólagos tárgyalásán felszólal s kijelenti, hogy a szakasz szövegezését homályosnak tartja, kérdi tehát a honvédelmi minisztert, hogy miként értelmezi a szakaszt ? Fejérváry Géza dr. honvédelmi miniszter. E szakaszban csak arról van szó, hogy a katonák az ellenőrzési szemle alkalmával, amidőn t. i. nincsenek katona ruhában, a büntető és fegyelmi szabályok alatt állanak és pedig épen csakis ez adás alatt, mivel arra a félórára katona ruhába öltöztetni nem volna érdemes. Hogy tehát a katona ez idő alatt valami fegyelmetlenséget el ne kövessen, a katonai büntető- és fegyelmi szabályok alatt áll. A tisztekre e szakasz rendelkezései csak anynyiban vonatkoznak, ha a tiszt egyenruhában követ el katonai bűntényt, vagy fegyelmi vétséget, nem pedig általánosságban. Thaly Kálmán: Hát ha közlegény nem a szemle alkalmával, hanem bármikor is, mikor nincs aktív szolgálatban követ el bűntényt, vagy vétséget ? Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: »A közlegénynek nem áll jogában egyenruhát viselni, ha nincs tényleges szolgálatban.« E szakasz rendelkezése csakis a tisztekre és csakis katonai bűntényekre és fegyelmi kihágásokra vonatkozik. Thaly Kálmán : Hátha polgárral szemben követ el katonatiszt katonaruhában bűnt ? Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: Katonatiszt, katonaruhában, polgárral szemben nem követhet el katonai bűntettet, vagy fegyelmi kihágást. Thaly Kálmán a szöveg világosabbá tétele végett az »avagy« szó helyett »vagy pedig«-et tenni javasol. S ezenkívül javasolja, hogy a szakasz utolsó előtti bekezdéséből e szavak: »avagy tiszti« (katonai hivatalnok) minőségben, katonai egyenruhában hagyassanak ki, mivel e vétségek inkább a polgári büntető törvénykezési eljárás alá tartoznak. Fejérváry Géza dr. honvédelmi miniszter: T. ház! Legyen szabad a beadott módosítványokra nézve csak egészen röviden nyilatkoznom. Van két, azaz tulajdonképen egy módosítvány, minthogy Veszter és Thaly t. képviselő urak módosítványai körülbelül ugyanazt tartalmazzák, azonkívül előttünk fekszik Zay Adolf t. képviselő úr határozati javaslata. Ezt a határozati javaslatot, amint méltóztatik belátni, már a Matuska Péter t. képviselő úr által felhozott indokoknál fogva sem fogadhatom el. Azt a szöveget, melyet Matuska J. képviselő úr proponált, melynél fogva ugyanis az mondassák: »lehetőleg minél előbb« szívesen elfogadom. Mert nem tagadom, nem is tagadtam soha, hogy én a katonai büntető törvényjavaslat előterjesztését kívánatosnak tartom, de a t. ház jogász tagjai igen jól tudják, mily nehézségekkel kell itt küzdenünk és küzdünk is. (Felkiáltások a szélsőbalon: Dehogy küzdenek!) Mihelyt azt mondom, hogy küzdünk, ne méltóztassék ezt kétségbe vonni, mert én ezen állításomat be is bizonyíthatom. Igenis küzdünk oly nehézségekkel,melyek egykönnyen le nem győzhetők. Ami pedig a szóban forgó passus kihagyását illeti, abba a t. ház előtt is ismert okoknál fogva nem egyezhetem bele. E házban is volt már arról szó, hogy egy tiszt, akinek szolgálat alatt kellemetlensége volt, a tartalékba helyeztette magát s ugyan aznap délután már insubordinatiót követett el. A szóban levő passus tehát a fegyelem szempontjából elkerülhetetlenül szükséges , a midőn a tisztnek úgyis teljes szabadságában áll egyenruhában, vagy polgári ruhában megjelenni és midőn az egyúttal tudja milyen consequentiákat von maga után, ha katonaruhában büntetendő cselekvényt követ el. Ha e passust kihagynék, a fegyelmet és a rendet alig lehetne fenntartani. Kérem tehát méltóztassék e szakaszt változatlanul elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Thaly Kálmán indokolja módosítványát. Nincs kifogása az ellen, hogy ha egy tartalékos tiszt katonaruhában insubordinatiót követ el, az a katonai fegyelmi szabályok szerint büntettessék meg. De ha a tartalékos tiszt, valamely nyilvános helyen, polgárokkal szemben követ el katonai egyenruhában büntetendő cselekményt, az mégsem való a katonai bíróság elé. Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter: Itt tulajdonképen katonai büntetendő cselekményekről van szó. Az insubordinatiót méltóztatik concedálni, de tegyük fel, hogy valaki egyenruhában lázítást követ el katonákkal szemben, vagy pedig az őrséget megtámadja. Ezek katonai büntettek. Ha pedig arról van szó — amit említeni méltóztatott — hogy például mulatozás közben oly valamit követ el az illető, ami nem helyes, az nem ilyen beszámítás alá kerül, mert ez nem katonai bűntény, vagy vétség, hanem becsületbeli eljárás útján lesz elintézve. Itt egy tisztnek katonailag büntetendő cselekményéről, katonai vétségekről, katonai bűntettekről van szó. (Helyeslés a jobboldalon.) Zay Adolf zárszavával él és ismételten érvel saját határozati javaslata mellett, melyben utasíttatni kéri a kormányt, hogy még a jelen országgyűlés tartama alatt terjeszszen be javaslatot a katonai büntetőtörvényekről. A jelenleg fennálló katonai büntetőtörvények silányságát és törvénytelenségét legjobban jellemzi az, hogy a jobboldal részéről senki sem kelt föl mellettük lándzsát törni. Megtámadja a szóló az igazságügyi bizottságot, mely nem vette komolyan a kérdést és polemisál az igazságügyi bizottság előadójával. Reményét és óhaját fejezi ki, hogy a kinevezendő új igazságügyminiszter, politikája egyik főpontjává tegye a katonai büntetőkódex létesítését. Kéri újból határozati javaslatának elfogadását. Matuska Péter: T. képviselőházi (Zaj: Halljuk !) Méltóztassék megengedni, hogy miután az imént szólt t. képviselő úr úgy személyemet, mint az igazságügyi bizottságot két ízben is megtámadta, némi helyreigazítással éljek és szavaimat igazoljam. (Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy amint ma az igent, honvédelmi miniszter úr is mondotta, tegnapelőtti beszédemben kijelentettem, hogy az igazságügyi bizottság nevében is elfogadok olyan határozati javaslatot, amely így szól: »mielőbb terjesztessék be a katonai büntetőtörvény javaslata.« És felteszem a t. képviselő úrról, hogy igazságot fog nekem adni abban — és erről a t. ház is meg lehet győződve — hogy az osztrák képviselőház máris oly értelmű határozati javaslatot fogadott el, mely szerint a kormány ezt a katonai büntetőtörvénykönyvet mielőbb terjeszsze be. Ez tény, t.ház. Nem állott tehát jogában az. képviselő úrnak az itteni igazságügyi bizottságot azzal vádolni, hogy enyhébben veszi az igazságügy érdekét, mint talán az osztrák képviselőház. Mert a mi jelentésünkben ép úgy, mint a véderőbizottság jelentésében hangsúlyozva van, hogy a katonai büntető törvénykönyvnek mielőbbi életbeléptetése általános óhaj tárgya. Méltóztassék tehát a t. képviselő úr akként módosítani határozati javaslatát, amint én kifejeztem. (Helyeslés jobbfelől.) Beöthy Ákos: Még csak az kellene! (Derültség.) Matuska Péter: Kinek-kinek tetszése szerint. Ami azt illeti, amiben engem a t. képviselő úr helyreigazított, hogy t. i. én minapi beszédemben azt állítottam, hogy sem a magyar büntető perrendtartás nincs meg, sem az osztrák büntető perrendtartás, méltóztatik a gyorsírói jegyzetekből meggyőződni, az lapsus linguae volt s rögtön utána mondtam, hogy az osztrák újabb büntetőtörvénykönyv nincs meg s éppen az van készülőben. És annak illustrálásául, hogy ily fontos kérdések tárgyalásának hosszasnak kell lenni, felhoztam azt, hogy tudtom szerint a véderő kérdésében hónapokig tárgyalt egy bizottság és nem tudott megállapodásra jutni, és bármennyire nagy súlyt fektetek is arra, hogy büntető perrendtartásunk tervezete be van nyújtva, mégis meg fogja engedni a t. képviselő úr, hogy ezáltal igen sok kérdés, mint a tárgyalás, a felebbezés kérdése stb. még egyáltalában nincs megoldva. És még egyre figyelmeztetem a t. képviselő urat. Ő múltkori beszédében felhozta, hogy Napóleon is készített egy katonai büntető törvénykönyvet, Oroszország is alkotott egy ilyent, csak mi nem vagyunk arra képesek.Engedje meg a képviselő úr, én ezt a viszonyoknak megfelelőnek találom. Mi e törvénykönyvet eddig azért nem alkothattuk meg, mert általánosan tudvalevő dolog, hogy absolut kormányforma mellett codificálni igen könnyű, de alkotmányos, constitutionális világban, különösen ilyen dualistikus formák mellett, ahol az osztrák és magyar parlamenteknek és bizottságoknak kell tárgyalni, ott sokkal későbbre húzódik egy törvénykönyv megalkotása. Meg vagyok győződve, ha Napóleon, az ő code-jait bizottságokban, melyekben a t. képviselő úr részt vett volna, akarta volna megalkotni, azok ma sem lennének meg. Ismételve kérem a t. házat, méltóztassék a határozati javaslatot azon formában, melyben az beterjesztetett, mellőzni és kérem a t. indítványozó urat, ha akarja, méltóztassék javaslatát úgy formulázni, hogy »mielőbb terjesztessék be.« (Helyeslés a jobboldalon.) Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter: Méltóztassék t. hát, megengedni, hogy csak röviden válaszoljak Zay Adolf. képviselő úrnak. (Halljuk! Halljuk!) Egy még ki nem nevezett igazságügyminiszternek eljárását és ténykedését megbírálni, azt hiszem, mindenesetre idő előtti dolog. Várjuk be, hogy ki lesz az és mily irányban fog működni s akkor már helye lesz a bírálatnak. A t. képviselő úr azt mondja, hogy a kormány sem tört még lándzsát a mostani, törvénytelen katonai büntetőtörvénykönyv mellett. Tiltakozom az ellen, hogy törvénytelen, mert nem törvénytelen. Méltóztassünk a régi védtörvénytörvény 54. §-át megnézni, melyben az áll: »addig is, mig a katonai törvények az általános védkötelezettség igényeinek megfelelőleg, annak útján átdolgoztatnának«, tehát addig is a régi állapotot kell fenntartani, mert addig, mig új törvény nincs, nagyon természetesen a régi marad érvényben. Tehát e részben törvénytelen állapot nincs. Kívánom ugyan annak mielőbbi megváltoztatását, ezt mondtam, de az ellen tiltakozom, hogy a mostani állapot törvénytelen. Azt mondja továbbá a t. képviselő úr, hogy nincs abban veszély, ha elfogadjuk javaslatát. Szívesen elfogadnám a magam részéről, ha tudnám, hogy azt be lehet tartani, de lehetetlen dolgokkal nem foglalkozom, azt a t. képviselő úrra kell bíznom, én arra képes nem vagyok. (Tetszés a jobboldalon.) Csak ezeket akartam t. hát, jelezni. Az időrőlidőre való jelentést azért nem tartom indokoltnak, mert nem volna czélszerű, hiába való vitát előidézni. Előbb tisztában kell lenni az ügygyel és csak azután kell kötelességszerűleg jelentést tenni. (Helyeslés jobbfelől.) Zay Adolf kijelenti, hogy nem vonja vissza indítványát, sőt azt évről-évre meg fogják újítani. Thaly Kálmán kijelenti, hogy ha a miniszter kijelentése jegyzőkönyvbe vétetik, úgy módosítványát visszavonja. Veszter Imre hasonlóképpen visszavonja módosítványát. Josipovich Géza jegyző : (Olvassa.) »A 62. §. 4-ik bekezdésének magyarázatára nézve a honvédelmi miniszter a következőket nyilatkoztatja ki: »a véderőről szóló 62. §-ának 4-ik bekezdésében említett katonai büntetendő cselekmények alatt csak azon büntettek, vétségek és kihágások értendők, amelyeket katona személy követett el, nem pedig oly cselekmények, melyek habár katonai egyenruhában levő tisztek (hát. hivatalnokok) által követtetnek el, mégis közönséges bűntettet, vétséget és kihágást képeznek«. A honvédelmi miniszter nyilatkozata jegyzőkönyvbe vétetvén, a ház a szakaszt Thaly Kálmán styláris módosításával fogadja el. A 63-ik §-nál Münnich Aurél előadó styláris módosítást ajánl. Irányi Dániel a szakaszhoz új bekezdést ajánl, melyben kimondatnék, hogy hadköteles országgyűlési képviselők, az országgyűlésiülésszak tartama alatt csak a képviselőház engedélyével hívhatók be hadgyakorlatokra. A véderő bizottságban is előkerült ez ügy s határozati javaslat alakjában akarta elintézni. A szóló azonban ezt nem tartja helyesnek s törvényben akarja kimondatni a kivételt, mely a képviselőkre alkalmazandó. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Készséggel elismerem, hogy a kérdés fontos, amelyet Iványi Dániel képviselő úr felhozott, kapcsolatban a véderő bizottság részéről előterjesztett határozati javaslattal. De más részről azt hiszem, hogy ilyen kérdés itt mellékesen nem intézhető el. Első kötelessége a kormánynak és nevezetesen az én kötelességem a kérdéssel foglalkozni, foglalkozni pedig egyetértőig a ház tisztelt elnökével és azután ez irányban ha kell törvényjavaslatot is előterjeszteni, hogy azon kérdés minden irányban teljesen szabályoztassék, hogy ha a képviselő urak egyike vagy másika katonai kötelezettség alatt áll, erre vonatkozólag mi történjék. Úgy mellékesen belevenni egy megjegyzést, a törvénybe, nem tartanám célszerűnek. A kérdés — mint említem — igenis szabályozandó, mégpedig a kormány, a ház elnökével együtt fogja a javaslatot kidolgozni, legyen az törvényjavaslat, legyen az határozati javaslat, eziránt még most nem nyilatkozhatom, hanem foglalkozni ezen kérdéssel igenis kötelességemnek tartom, és annak idején jelentést fogok előterjeszteni a t. háznak, de most kérem ne méltóztassanak a törvénybe ezen határozatot felvenni. (Helyeslés jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Utasíttassék a bizottsághoz! Szederkényi Nándor a miniszter nyilatkozatában megnyugszik, de azt javasolja, hogy Irányi indítványa a mentelmi bizottsághoz utasíttassék, hogy ez tárgyalja az ügyet. Thaly Kálmán ismerteti, hogy a német birodalomban miként oldották meg a kérdést, melyet a szóló is nagy fontosságúnak tart. Beöthy Ákos azt mondja, hogy ha a kormány tanulmányozni ígér egy kérdést, akkor ez azt jelenti, hogy az ügyet ad graecas calendas elhalasztja. Ezért nem nyugszik bele a kérdés ilyen elintézésébe. A kérdés olyan, hogy rögtön érdemlegesen el is intézhető. A képviselői és a katonai hatáskör összeütközéséről van szó s az erősebbnek kell érvényt szerezni, ez pedig a képviselői hatáskör. Ha bizottsághoz engedjük az ügyet létetni, ezzel elismerjük, a katonai suprematiát a törvényhozás felett. Pártolja Iványi indítványát. Györy Elek azt tartja a fődolognak, hogy a képviselő el ne vonattassék törvényhozó foglalkozásától s semmiféle zaklatásnak ne lehessen kitéve a képviselő. Ezért pártolja Irányi Dániel indítványát. Azért is szükséges ez, mert a katonai behívásra való meg nem jelenés megbüntetéséről törvény intézkedik. Helfy Ignácz figyelmébe ajánlja a háznak, hogy ez nem egy párt kérdése. Javasolja, hogy Irányi indítványa a véderő bizottsághoz utasíttassék, ott megjelenik a kormány, oda kéretnék a ház elnöke is s a bizottság 24 óra alatt tehetne jelentést. Györffy Gyula nem akarja a képviselőket kiszolgáltatni a katonai hatóságoknak, ezért szabályoztatni akarja a kérdést. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Én, a magam részéről, határozottan nyilvánítom, hogy ha Irányi Dániel t. képviselő úr indítványát úgy érti, hogy itt »béke idején« való behívásról van szó . . . Irányi Dániel: Természetesen! Tisza Kálmán miniszterelnök: Azért mondom, mert e szó nincs benne. (Közbeszólások a szélsőbaloldalon : Hadgyakorlatok.) Mondom ha erről van szó, részemről azt elvben helyesnek tartom és elfogadom. De igen kérem, ne is méltóztassanak e kérdést most szavazásra bocsátani, mert ez ebbe a törvénybe — méltóztassanak elhinni — nem való. (Zaj a bal és szélsőbaloldalon.) Beöthy Ákos: Hát miért vették bele ! ? (Igaz! Úgy van a baloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Én nem azt mondottam, hogy: »törvénybe nem való«, csak azt mondottam : »ebbe a törvénybe nem való.« Károlyi Gábor gr.: Hát a marhavészről szólóba akarja bevenni! (Zajos derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Mert ez nem az egyedüli kérdés, amely e téren fölmerült. Itt van pl. egy határozati javaslat is beterjesztve, amely hasonlag egy, ezzel rokontermészetű ügyet érint, de ezzel az intenzióval némileg ellentétben is látszik lenni, amennyiben ez nem a behívhatást akarja korlátozni, hanem a behívott tiszteknek, mint képviselőknek azon állapotban való joggyakorlatáról szól. Ez igen fontos kérdés, mert ezen határozati javaslat intenziójához talán nemcsak katonai, de inkább még parlamenti szempontból férhetne annyiban szó, hogy aggályokat ébreszthet. (Helyeslés a jobboldalon.) Én tehát ismételten igen kérném,, hogy ezen kérdés felett ne méltóztassék szavazni. Én határozottan declarálom, hogy azt, ami az Irányi J. képviselő úr módosítványában van, mint elvileg helyest, elfogadom és felelősséget vállalok érte, hogy azt, kapcsolatban a másik kérdéssel, a lehető legrövidebb idő, remélem, még ezen ülésszak alatt fogjuk törvényhozási megoldásra vezetni. (Élénk helyeslés.) Apponyi Albert arra súlyt fektet, hogy bizonytalan időre el ne napoltassék a megoldás. S azért csak akkor nyugszik meg a miniszterelnök nyilatkozatában, ha határozott határidőben köttetik ki, amely alatt a kormány beterjeszti a javaslatot. Tisza Kálmán miniszterelnök, T. képviselőház! Én azt mondtam, hogy »mentős előbb, lehetőleg még ezen ülésszakban.« De ha méltóztatnak kívánni — és méltóztassanak elhinni, az fekszik e perezben szivemen, hogy ezen elv, azért, mert meggyőződésem szerint nem kellő helyen kívántatik, le ne szavaztassák — én részemről kiegészíthetem ezt azzal, hogy még ezen ülésszak folyamán. (Élénk helyeslés.) Irányi Dániel megnyugszik a miniszterelnök kijelentésében. Münnich Aurél előadó megjegyzi, hogy most már a véderő-bizottság határozati javaslata fölöslegessé vált. A szakasz változatlanul elfogadtatik. 66-ik §-hoz Tóth Ernő styláris módosítványt nyújt be, a szakasz magyarabb szövegezése végett, mire Fejérváry Géza dr. miniszter kimutatja, hogy a módosítvány magyartalanabb s helytelenebb mint az eredeti szöveg, mire az egész ház változatlanul elfogadja az eredeti szöveget. A 68-ik §-nál felszólal. Matuska Péter: T. képviselőház! A most felolvasott 68. §. helyett bátor vagyok azon szöveget ajánlani, melyet az igazságügyi bizottság megállapított és amely a jelentés 17-ik lapján foglaltatik. Ezen szakasz ugyanis a hatóságok hatáskörét illetőleg az illetékességet határozza meg azon kihágásokra nézve, melyek a jelen törvény különböző szakaszaiban, nevezetesen 35., 44., 50. és 61. §§-ban foglaltatnak. Az 1880: XXXVIL t. sz. 40. §-ának b) pontja az eddigi véderőtörvényben meghatározott kihágásokra vonatkozólag, amelyek körülbelül ugyanazok voltak és melyek a jelen törvényben is megállapítva vannak, azt mondotta ki, hogy ezen kihágások megbüntetése tekintetében az illetékesség a járásbíróságokat illeti meg. A t. honvédelmi miniszter úr a törvényjavaslat indokolásában azt hozza fel, hogy ezen kihágások megbüntetése nem volt oly szigorú és gyors, mint azt a katonai érdekek megkívánták volna. Felemlíti különösen azt, hogy a katonai kötelezettség alóli kivonás különösen némely határszéli megyében oly mérvben történt, hogy azoknak meggátlása czéljából ezen kötelezettségüket mulasztó polgárokkal szemben szigorúbb intézkedésre volna szükség és erre nézve azt a panaceát gondolja a mulasztásokkal szemben, hogy a bíráskodás ezen kihágásokra nézve vetessék el a járásbíróságoktól és a közigazgatási hatóságokhoz utaltassák, mégpedig azon oknál fogva, mert a közigazgatási hatóságok a sorozásnál eljárván, közvetlenebb érintkezésbe lépnek az egyes katonakötelezettekkel, azonnal alkalmazhatják a büntetést, így tehát az sokkal hatékonyabb lesz, mint ha a járásbíróságok hosszadalmas procedúrája maradna meg. Az igazságügyi bizottság belátván a helyzetnek komoly voltát, készségesen járult ahhoz, mert mindnyájunknak érdeke az, hogy a katona kötelezettségét egyiránt és szigorúan teljesítse minden honpolgár. Erre nézve tehát meg kell a honvédelmi miniszter úrnak oldani az eszközt, hogy a katonakötelezettség alóli kivonás mentül szűkebb határok közé szoríttassék. A múlt napokban tárgyaltuk azt a szakaszt, amelyben a honvédelmi miniszter úrnak meghatalmazást adtunk rendkívüli intézkedések megtételére. Azt hiszem, hogy ezen intézkedések, különösen az oly megyékben, ahol tömegesen fordultak elő szökések, nagyon meg fogják apasztani azok számát és a legközelebbi jövőbe fogja igazolni, hogy ezen intézkedések kellő felhasználása a leghatékonyabb eszköz arra nézve, hogy minden honpolgár eleget tegyen katonai kötelezettségének. Amily készséggel megadta az igazságügyi bizottság ezt a meghatalmazást a honvédelmi miniszter úrnak, épp úgy nem zárkózhatott el annak igazsága elől, hogy azon csekély kihágások, melyek inkább rendbüntetések, mintsem büntetőjogi jellegűek, mint például a 35. §-ban foglalt az a mulasztás, hogy valaki nem a kellő időben jelentkezett a nyilvántartásnál, vagy a 44. §. első bekezdésében foglalt az a mulasztás, hogy valaki nem a kellő időben jelenik meg a sorozásra, sokkal hathatósabban orvosolható olyképen, hogy ha az a közeg, melyhez a sorozás tartozik, t. i. a közigazgatási hatóság mondja ki és alkalmazza azonnal a pénzbüntetést. Nem említem itt az újabb törvényben, nézetem szerint is, talán nem egészen helyesen alkalmazott amaz eljárást, amely szerint bizonyos kihágások a közigazgatósági hatóságokhoz utaltattak, hanem bátor vagyok utalni magára a kihágási törvényre, amely szerint a rendészeti és igen sok más ügyekben, amelyek, teszem a földművelési minisztérium köréhez tartoznak, a törvényhozás már a kihágásokról szóló törvény megalkotása alkalmával a kihágások megbüntetését az illető közigazgatási hatóságokhoz utalta. Úgy hiszem az, ház átalában nem esik következetlenségbe, ha azon kisebb kihágásokat, melyek mind csak rendellenes dolgok és mulasztások s inkább rendészeti ügyek, azon közegekre bízza, melyek ezek elbírálására fel vannak hatalmazva. Ezen egyszerű pénzbüntetések, mint mondom, a 33. §-ban foglalt késedelmezés és a 44. §. első bekezdésében foglalt késedelmezés esetei.De egészen más szempont alá esik a 44. §. második és harmadik bekezdése, mely arról szól, hogy ha a katonakötelezett azon szándékból marad el a sorozástól, hogy magát a kötelesség teljesítésétől elvonja, mely elmaradásnak következményei nagyon súlyosak, mert ha alkalmasnak találtatik, a katonai szolgálatra hat ki ezen mulasztás, ha nem találtatik alkalmasnak, fogsággal büntettetik és nemcsak ő, hanem a bűnrészesek, csábítók, kik a mulasztásban segédkezet nyújtottak, vagy azt előmozdították. Ezen esetekben kétségtelenül szükséges, hogy épen a szándék meghatározásában van a büntetőjogi momentum és fekszik annak szükségessége, hogy az ily esetek elbírálása a vizsgálatok gyakorlatában jártas egyénekre bizassék és hagyassék az ezentúl is a járásbíróságoknál, melyekről meg van az a garantia, hogy azok, mint bírói gyakorlatban jártas egyének, jogtalanul nem fognak ítélkezni és netán oly egyéneket kemény szabadságvesztés büntetésével nem fognak suttatni, akik ezen mulasztások elkövetésénél ártatlanok. Azt hiszem tehát, még a nősülés esetét is már csupán azon oknál fogva, mert a különböző vallásfelekezetek lelkészei és papjai mint hivatalos közegek követvén el ezen cselekményeket, azokra nézve a büntető törvénykönyvben a helytelen anyakönyvi vezetés miatt állapíttatott meg a járásbíróság illetékessége, nem volna tehát czélszerű ezen esetet is a járásbíróságok hatásköréből kivonni annál kevésbbé, mert amint a t. honvédelmi miniszter úr előadása után is tudjuk, ezen tiltott nősüléseknél fordultak elő esetek, mikor más bűntetteknek jelenségei is felmerültek, mint pl. hamis bizonyítványok mutattattak be, így tehát a büntető eljárásban jártas járásbírósági közeg sokkal inkább lesz hivatva arra, hogy ezen jelenségek alapján a további eljárást megindíthassa és az illető bűnösöket kiderítse. Én azt hiszem, tehát, hogy az igazságügyi bizottság a katonai érdeket ezen módosítással nem sértette meg egyltalában. Az igazságügyi bizottság proponálta azon eszközt is, hogy ezen ügyek, melyek a járásbíróságnál ezután is megmaradnak, soron kívül intéztessenek el, tehát a kellő gyorsasággal láttassanak el és így a hadsereg érdekei általában véve semmi csorbát ne szenvedjenek. Ajánlom a t. háznak, a módosítványt elfogadásra. (Helyeslés jobbfelől.) Münnich Aurél előadó: T. ház! Én csak egészen röviden azt akarom kijelenteni, hogy az igazságügyi bizottság által szövegezett szakaszt elfogadom. Midőn a bizottság a szakaszt úgy szövegezte és úgy fogadta el, amint azt beterjeszteni bátor voltam, akkor tisztán a katonai szempont vezérelte a bizottságot, amennyiben tudvalevő dolog, hogy azon kihágások megtorlása, melyek e szakaszban foglaltatnak, nagyon gyakran, nagyon későn eszközöltetett, úgy