Nemzet, 1889. július (8. évfolyam, 2455-2485. szám)

1889-07-01 / 2455. szám

Szerkesztőség: nolrek­ter­e, Athenaeum-épület, I. emelet. szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám S­kr. Reggeli kiadás: 2­55. (178.) szám. Budapest, 1889. Hétfő, julius 1. Kiadó-hitátad: Fereneziek-tere, Atheneeum-épület, földiala* Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra _ _ _ , _ „ ____ _ _ _ 2 frt 8 hónapra _____________ g t 6 hónapra _____________ 12» Az esti kiadás postai különküldéséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1­1 Egyes szám S kr. Vin. évi folyam, Budapest, június 30. A magyar delegatív hadügyi albizottsá­gának tegnapi ülésén érdekes vita folyt a véderőtörvény hatásáról a hadseregre, külö­nösen az önkéntesi intézményre. Érdekes je­lenség volt, hogy míg az ellenzék szónokai annak idején a képviselőházban heteken át hzonyítgatták, hogy az önkéntesi vizsga nyel­vére vonatkozó országos resolutio nem invol­vál semmi javítást az eddigi állapothoz ké­pest, hogy az nem más, mint az eddig is ér­vényben volt instructio egyszerű fordítása.—­íz ellenzék delegatióbeli képviselői egyszerre­­ határozat alapján vélték követelhetőnek a­eljes magyar tiszti vizsgálatot, a­mi, ha­tásra nézve nem, azon jóhiszeműségre nézve ellemző, a­melylyel az e határozat elleni gitatiók és támadások annak idején a kép­­iselőházban országszerte intéztettek. A had­­gyminiszter nyilatkozatai éppen úgy, mint a magyar kormányelnök s a bizottság sza­­ndelvűpárti tagjainak felszólalásai nyilván­­alóvá tették, hogy mindaz, mit annak idején tárgyban a magyar országgyűlés vitái köz­én a kormány és pártja kilátásba helyezett, zigoruan és jóakarattal meg is fog valósu­­­­l­ni s hogy a hadügyminisztérium épp oly a tudatosan ismeri e részben feladatait, mint hogy a delegatio gyakorolni fogja az ellen­zés körül reá háruló kötelességeket. Ne nm csak a nyelvi kérdésre, hanem az önkén­­si intézmény egyéb kérdéseire nézve is oly­­világosításokat adott a hadügyminiszter,­elyek ez intézmény új alakjában való érvé­­kesítésére nézve a táplált aggodalmak leg­­igyobb részét minimumra szállíthatják le. BELFÖLD, Budapest, jan. 30. (A szeszadó jöve­­­lme.) Azon felmerült hírrel szemben, mintha az 89. évi költségvetésben szeszadó czimén előirány­­t 20.000.000 f­o­­­n­y­i bevétel tényleg eléret­i nem ;na, illetékes helyről vett következő adatokat kö­­hetjük: F. é. január 1-én május hó végéig terjedő idő­­t szeszadó fejében tényleg befolyt 8.461,495 frt kr, mely összeg az előirányzatnak ugyanazon idő­­kra eső hányadával szemben 128,165 frt 56 krnyi, megelőző év hasonló időszakában elért bevétellel Iliben pedig 4.699,916 frt 85 krnyi többletet tet fel, s mely összeg aránylagos számítás mellett 20.307,589 frt 34 krnyi jövedelemnek felel meg. Ugyancsak a fenti időszak alatt szeszadó czi­­t előiratott 7.979,575 frt, mely összeghez hozzá­­n a még hátralévő 7 havi időre, az utolsó hóza at adó kétszeres összegeként 12.913,418 frtot, az az évi előírás 20.892,993 frtot fogna tenni. Ha ezen számadatokon kívül még tekintetbe­sszük azt a körülményt is, hogy az 1888. évi­­IV. t.-cz. által életbeléptetett új adóztatási sszer folytán a szeszfogyasztási adó már nem a feléskor, hanem abban az időpontban eszközölte­­mikor a szesz fogyasztási czélokra szabad forgá­sa megy át , hogy ugyanazért, miután a szeszfo­­sztás az aratáskor és az ezt követő időben nagyobb lyukat vesz fel, a szeszadó előírása is az évnek hátralévő részében jelentékenyen emelkedni fog,­éget nem szenvedhet, hogy sem az eddigi tényfe­­bevétel, sem az eddigi adóelőírás eredménye nem idi meg azt a feltevést, hogy a folyó 1889-ik évre cégvetésileg előirányzott összeg tényleg elérhető lesz. Budapest, jun. 30. (Az igazságügyin­s­­zterium másod államtitkára.) Mint­­ jeleztük, a hivatalos lap mai száma közli, hogy vége C­z­o­r­d­a Bódog curiai bírót az igazságügy­­iszteriumhoz második államtitkárrá kinevezte. A delegati­ókból. Magyar delegatu­s. Bécs, jun. 29. A magyar delegátió hadügyi ol­­tsága ma délelőtt 10 órakor tartott ülésében atta a költségvetés részletes tárgyalását. Elnök: Gróf Tisza Lajos s előadó Rakovszky ,­ volt. Jelen voltak: Bauer hadügyminiszter, Lambert, ■udszky­s Pernhofer intendánsok, Dell’Adami, assy. A magyar kormány részéről: B. Fejérváry Géza. Az érdemleges tárgyalás megkezdése előtt T .­ Lajos gr. elnök javaslatára elhatároztatott, hogy az esetre, ha az albizottság munkálkodása a mai­ben befejezhető nem volna, a tárgyalás hétfőn, -én tartandó ülésben fog folytattatni. Érkezett a hetedik tétel: Szükségleti több­­etőtörvény következtében 341,070 frt. K­o­v­s­z­k­y István előadó tüzetesen ismer­­ten részleteket, melyekből a több szükséglet elő­­ előadása kapcsán bemutatja az egyévi önkénte­s vonatkozó kimutatást s tekintettel a véderőter­­ek az egyéves önkéntesekre vonatkozó szigorító réseire, minthogy a véderővita alkalmával az ő második évi szolgálata miatt felmerült hát a kormány azzal igyekezett eloszlatni t ölt intézkedések mellett a második évre utal­nám , igen csekély lesz, hogy visszaéléseknek lesz helye s hogy azok, kik második évet lesz­­kénytelenek szolgálni, erre semmi más okból nem ak kényszeríttetni, mint kizárólag tanulmányaik hiányossága miatt, ennélfogva azon határozati javas­­atot terjeszti elő, hogy a miniszter évenként kimuta­tást tartozik előterjeszteni, azon önkéntesekről, kik a m­ásodik évi szolgálatra kényszeríttetnek. Beöthy Ákos hosszasabban terjeszkedik ki az új védtörvény által előidézett állapotokra. Elisme­réssel említi fel a hadügyminiszter azon nyilatkoza­tát, mely szerint a hadügyi kiadásoknak, lehető tel­jességgel való parlamenti ellenőrzését lehetővé tenni avánja. Ebben örvendetes javulást lát és reménye, hogy a tények a hadügyminiszter nyilatkozatával tel­jesen congruensek lesznek. A védtörvényre visszatérve kiemeli, hogy a hadügyi kormányzatnak nevezetes diskretionális jatalmat ad. Áll ez különösen a létszámra nézve. Szerinte a tíz évi contingens 1,030,000, tehát 200,000-rel több, mint az 1868-ban megállapított étszám. Ez összeget a számításba veendő fogyaté­kokra nézve, melyek a hadügyminiszter által minden­kor 12 százalékban voltak contemplálva, túl magas­­nak tartja, mert ezen fogyatékok 96 ezerrel teljesen f­edezve vannak. A póttartalék kiszámításánál ő is elismeri a 10 százalék elégtelenségét, de tagadja, hogy szükség volna azon 250— 300 ezer póttartalékra, mely számí­tása szerint az új védtörvény értelmében elő fog ál­­lni. Részletes adatokkal igyekszik kimutatni, mily terjedelmes margóval bír a hadügyi kormányzat l­étszámra nézve és mily kiszámíthatatlan ennek pénz­ügyi hatása. A­mi az új védtörvény pénzügyi kihatását illeti, ezt megközelítőleg évenként 4 millióra teszi, tehát oly összegre, mely bárminemű administratív megta­nítással sem paralizálható. Az előadó által felhozottak tüzetes méltatása után kifejti, hogy nincs meggyőzve arról, hogy az előirányzott összeg a tényleges szükségletre elégséges és annak megfelelt volna. Ezek folytán azon kérést intézi a hadügyminisz­terhez,­ hogy az albizottságot kimerítően tájékozza az új véderőtörvény következményeinek pénzügyi ki­látásáról. P­u­­­s­z­k­y Ágost megjegyzi, hogy Beöthy számadatai előtte téveseknek látszanak, mert Beöthy számos mellékkörülményt figyelmen kívül hagyott, különösen pedig azt mellőzte, hogy az ujonczlétszám emelkedése nem vonja okvetlenül maga után a béke­­étszám emelkedését, mert ez a szabadságolások által reducálható s mind az ujonczok ki nem merítése, mind a szolgálati időtartam rövidítése által administratív megtakarítások eszközölhetők. Hasonlókép a póttar­talékosok fegyvergyakorlatainál nem kell okvetlenül az egész törvény engedélyezte időt kihasználni, ha a rövidebb gyakorlat tapasztalatilag czélra vezet. A honvédelmi és hadügyi miniszter különböző alkalmak­or ki is jelentették ezeket. A jövőre sem következ­nek be múlhatatlanul a véderő­ törvény engedélyezte intézkedések maximális folyományai. Különben szóló nem barátja a struczmadár-politikának, de nem sze­retné, ha oly kérdések intéztetnének a miniszterhez a­melyek őt költségemelésre indíthatnák. Tisza Lajos gróf reflectálva Beöthy Ákos előadására, constatálja, hogy az ellenőrzés évről évre sraecisebbé válik az országos bizottság által inaugu­­rált s a hadügyminiszter részéről az országos bizott­ság kivonatára készséggel alkalmazott gyakorlat foly­tán. Rakovszky István előadó megjegyzéseket tesz Beöthy Ákos ama felfogására, mely szerint a hadügyi budget által a hadügyi kormányzatra szer­telen virement-fog ruháztatnék. A budget részletei­nek összeállítása ennek éppen ellenkezőjét bizo­nyítja. Beöthy Ákos Tisza nyilatkozata daczára is fentartja ama állítását, mely szerint az ellenőrzés fic­­tívvé vált. Szerinte ez a pauschalis megszavazások kö­vetkezménye. Hosszasabban polemizál Rakovszky Ist­vánnal a védtörvény folytán előálló virementra nézve. Ő a jövőt illetőleg teljesen tiszta képet akar s kéré­sét megújítja. Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter ki­emeli, hogy már az országgyűlésen kimerítően nyilat­kozott az új védtörvény pénzügyi következményeiről s most is ismételheti azt, hogy ő a védtörvény pénzbeli hatását 480 ezer írtra számította ki. A jelenleg tár­gyalás alatt levő költségvetés kimutatja, hogy helye­sen számított, mert a most követelt összeg az általa előre jelzettnél tetemesen kevesebb. Wahrmann Mór kiemeli, hogy a bizottság mindig figyelemmel volt arra, hogy az előirányzatok a legnagyobb részletességgel történjenek és e tekin­tetben egyáltalában jogosulatlannak tartja a felüle­tesség vádját. Bolgár Ferencz csatlakozik Beöthy A. fejte­getéseihez s Fejérváry honvédelmi miniszter megnyugtató felszólalása után kéri a hadügyminisz­tert, hogy ezt megerősítőleg nyilatkozzék.­­ A ho­lib­rit rai ex.Datexn­ek e tekintetben adandó nyilatkozatát a bizottság jelentésébe felvetetni kívánja. , Bauer hadügyminiszter Beöthy Ákos azon kérdésére, hogy az új véderőtörvény folyományaként miért nem irányoztatok elő a 480.000 forint teljes összegében, azt válaszolja, hogy a jövő évi sorozás előrelátható eredményei szerint csak 341.000 főt kö­veteltetik. Az ok, hogy miért követeltetik magasabb ujonczjutalék, a miniszter kifejti, hogy az eddigivel a meghatározott békeállományt alig lehetett fentartani. A felemelt ujonczállomány tehát lehetővé fogja tenni, hogy a békeállomány a meghatározott nagyságban megtartassék és hogy a tábori tüzérségnek már a költségvetésben előirányzott 14 nehéz ütege, valamint a vasúti és távirdaezred harmadik zászlóalja részére szükséges legénység megszereztessék. Lehetővé fogja tenni továbbá a részben a lovasságnál, részben a tü­zérségnél, tényleges szolgálatban levő első éves tarta­lékosok szabadságolását. m­egígy­á­r " M­ü­n­n­i­c­h Aurél magára a tételre, miután e tekintetben a szükséges felvilágosítások már meg­adattak, nem kíván többet szólni, hanem egyrészt fel­hívja a bizottság figyelmét arra, hogy a Rakovszky István előadó által elfogadásra ajánlott határozat azon kívánatra nézve, mely az önkéntesi vizsga ered­­ményeire vonatkozik, már a képviselőház által el­fogadtatott, s így habár helyesli az indítványt, felveti a kérdést, váljon szükséges-e, hogy ugyanezen felvilá­gosítás a delegativnak külön előterjesztessék, más­részt az önkéntesek kiképeztetésére vonatkozólag in­téz kérdést a hadügyminiszterhez. Áthatva annak fel­tétlen szükségességétől, hogy a véderő harczképessége szempontjából, tekintettel az általános védkötelezett­ségre, minden védköteles egyén azon helyet foglalja el a hadseregben, melyet elfoglalni műveltségénél és képzettségénél fogva hivatva van, elfogadta az egy­éves önkéntesekre vonatkozó szigorításokat. De ha ezt tette,feltét­lenül kívánja, hogy minden önkéntesnek megfelelő alkalom nyuttassék a kiképeztetésre. Mint­­hogy azonban az új véd­őtörvény értelmében az önkén­tesek ezentúl saját ezredeiknél lesznek kötelesek szol­gálni, s így a most dívó összpontosítás nagyobb váro­­sokban meg fog szűnni, lesz-e gondoskodva, hogy azok részére is, kik csekély számban szolgálnak vala­mely ezrednél, tiszti iskolák legyenek szervezve, avagy másképen lesz-e a bajon segítve? fontos kérdés megoldása már­­azon szempontból is, hogy az illetők saját költségen szolgálhatnak-e, vagy nem, mert az áthelyeztetés erre fontos befolyás­sal lehet. Ezen kérdésre kér választ, mivel az utasítás második része, mely az erre vonatkozó rendelkezése­ket fogja tartalmazni, még előttünk nem fekszik és azért konkrét javaslat előterjesztését e tekintetben at­tól teszi függővé, váljon megnyugtató választ nyer-e a hadügyminisztertől vagy nem, mivel szerinte az eredmény elérése tekintetében legfontosabb követel­mény a kiképeztetés alapossága. Bolgár két kérdést kíván intézni. Meg van győződve arról, hogy a hadügy­ér tudja, miszerint az új védtörvény 25. §-a Magyarországon mily nagy iz­gatottságot keltett. Ezt a többség G­ajáry határozati javaslatával vélte csillapíthatni. A védtörvény tár­gyalásakor az önkéntesek kiképezéséről történt fejte­getés után kevesen lesznek kénytelenek második évi szolgálatra, de mert ez még teljesen kizárva nincs, kérdi, lehetséges-e, hogy egyesek, kik tiszti vizsgát etetni nem képesek, de egyébként egy évi szolgálati kötelezettségnek lelkiismeretesen megfeleltek, a má­sodik évi utánszolgálatot esetleges szabadságolás út­ján kikerüljék ? A Gajáry-féle határozati javaslatot úgy fogja fel, hogy a­kik a német nyelvet nem bírják, jogosítva lesznek a vizsgát elejétől fogva magyar nyelven letenni, minélfogva kérdi, gondoskodva lesz-e az utalásban arról, hogy a tiszti vizsga ilyenek által kizárólag magyarul tétethessék le. Gaj­áry Bolgárnak másodiki opera kifejti, hogy ő úgy saját, mint azok álláspontját, kik határo­zati javaslatát, illetve ma már országos határozatot­­ elfogadták, a magyar országgyűlés képviselőházában többszörösen tüzetesen kifejtette. Ez álláspont lénye­gében az volt, hogy míg régibb gyakorlat szerint a tiszti vizsgálóbizottság tetszésétől függött a védköte­­lesnek megengedni, hogy a feleleteket magyar nyel­ven adhassa addig az elfogadott határozat szerint, az egyévi önkénytes jogosítva van, tekintet nélkül a tár­gyak minőségére, általánosakat, avagy részleteket illető kérdésekre a tiszti vizsgán magyar nyelven megfelelni, korlátolva lévén ezen jogosultság az által, a­mi egyéb­ként a vizsga eredményére is döntő kihatással lehet, hogy a jelölt a német nyelvből, mint a közös hadsereg közlekedési nyelvéből, a vizsga folyamán annyi jártas­ságot tanúsítson, a­mennyi a szolgálati feltételek ál­tal múlhatlanul megkívántatik. Elismeri, hogy ebben a vizsgálóbizottságok részére bizonyos diskretionális hatalom foglaltatik, és ezt annak idején ki is fejtette, de utal arra, hogy ugyanazon diskretionális hatalom­mal állanánk szemben akkor is ha a német nyelvre vo­natkozólag külön vizsga hozatnék be. Hieronymi Károly kérdezi, hogy az önkén­teseknek, ha általában kedvezőtlen is a vizsgaletételi arány, miért van az, hogy a magyaroknál egy ötöde sülyed az egy­harmaddal szemben, mely az általános arányt képezi. Javasolja, hogy a körülmény indokai­nak kiderítése szempontjából a hozandó határozat ki­bővítessék arra nézve, hogy e tekintetben a szüksé­ges intézkedések megtehetők legyenek. Ra­kovszky előadó ezzel szemben megjegyzi, hogy az eddigi­ adatok a régi állapotokra vonatkoz­nak, most új helyzettel állunk szemben s egyelőre elégségesnek véli az általa előterjesztett javaslatot. Fejérváry b. honvédelmi miniszter az ada­tok helyesbítése szempontjából felemlíti, hogy külön kell számítani a csapatoknál és külön más szolgálati ágaknál szolgálatot teljesítőket. P­ul­s­z­k­y Ágost megemlíti, hogy a kimutatások sem összegeikben, sem részleteikben nem vágnak ösz­­sze az egy évi önkéntesek és az azokból kikerült tisz­tek számát illetőleg, sőt a szükséges tekintetbe veendő mozzanatok beszámításával sem tisztázható kellőleg. Kéri tehát, hogy e tekintetben egységes elvek szerint készüljenek a jövő kimutatások az egyévi önkéntese­ket illetőleg és azoknál a Hieronymi által kívánt in­dokolás se hiányozzék, nehogy a kimutatások a való­nál sötétebb képet mutassanak. Rakovszky István előadó felvilágosításokat ad a Hieronymi és Pulszky felszólalásai foly­tán az egyévi önkéntesekre vonatkozó kimutatásokat illetőleg. Jo­a­u­e­r báró hadügyminiszter : Az egyéves ön­kéntesek kiképzésére vonatkozó utasítás épp úgy, mint minden utasítás, mely a hadsereg belső szervezetére és kiképzésére vonatkozik, a korona szentesítésének van fentartva. Az utasítás beható tanácskozások alap­ján állapíttatott meg és már ő felsége elé terjeszte­tett. A miniszter személyes meggyőződése az, hogy az utasítás teljesen megfelel a törvényes ha­tározmányok­­nak Az utasítás azon irányból indul ki, hogy az egy­éves önként­esekből ne csak tudományosan kiképzett, hanem különösen gyakorlatilag is megfelelő tartalék­tisztek nyeressenek. Ennek megfelelőleg az egyéves önkéntesek első­sorban az egyévi önkéntesi iskolák­ban együttesen elméleti tanfolyam­ot fognak végezni és azután megfelelő csapattesteiknél a szükséges gya­korlati kiképzést nyerni. A tanterv akként lett rövi­dítve, hogy mindenkitől, kinek ambitiója és akarata is van, hogy tartaléktiszt legyen, megvárható és meg­követelhető, hogy a szükséges vizsgát sikerrel fogja letehetni. A második szolgálati év alkalmazásá­nak szükségessége, a miniszter meggyőződése szerint, a legk­isebb mérvre fog szorítkolni. A miniszter igyekezett, módokat találni, hogy azon egy évi önkéntesek, kik szorgalmuk és jóakara­tuk daczára sem bírnak a tartalékos tiszti álláshoz megkövetelt kellékekkel, a második szolgálati évtől felmentessenek, továbbá, hogy annak, ki nem tökéle­tesen bírja a nyelvet, a vizsga letétele megkönnyítes­sék, végül, hogy azok, kik az elméleti tantárgyakban talán még­sem felelnek meg teljesen, még mindig tar­taléktisztekké legyenek qualificálhatók, ha gyakorlati tekintetben különösen alkalmasaknak bizonyulnak. A csapatparancsnokoknak kötelességévé tétetett, hogy az egyéves önkénteseknek módot nyújtsanak, hogy használ­ható és gyakorolt tisztekké kiképezzék magukat, ezen irányban gondoskodás történik, hogy az ezredeknél az egyéves önkéntesek részére külön iskolák létesíttesse­­nek. Hol egyes csapattesteknél az egyéves önkéntesek elégséges számmal nincsenek, azok más csapattestek egyéves önkéntes iskoláiba osztatnak be, a gyakorlati tanfolyamot azonban minden önkéntes a maga csa­pattesténél tartozik leszolgálni. Az önkéntesi iskolák századosi rangban álló jártas tisztek vezetése alatt fognak állani és oktatókul erre különösen alkalmas tisztek fognak az iskolákhoz beosztatni. A nyelv­kérdést illetőleg a miniszter arra kéri a bizottságot, hogy a teendő intézkedéseket illetőleg bizalommal viseltessék. Az új önkéntesi tanfolyamok gyakorlati berendezésében más szellem uralkodik, mint az eddi­giekben. Az elméleti vizsgán az önkéntesnek szabad­ságában fog állani, hogy azon nyelvet is hasz­nálhassa, melyben a vizsgát könnyebben leteheti, a német nyelvnek azonban annyira birtokában kell lennie, hogy a szolgálatot teljesíthesse. A miniszter azonban, különösen a csapatoknál szerzett sok évi tapasztalatai alapján meg van győződve, hogy azon egy éves önkéntes, ki komolyan veszi a szolgálatot a csapatnál és mindenben teljesíti azon előfeltételeket, ez év folyamán kétségkívül könnyen el fogja sajátí­tani a német nyelvet oly mérvben, hogy a szükséges válaszokat megadhassa. Münnich köszönettel veszi a hadügyminisz­ter felvilágosításait, csupán azt kérdezi meg, hogy az oktatásban leendő résztvétel miatt időközben bekövet­­keze mtő áttételek esetén az illető önkéntesnek, a­ki különben otthon képes magát ellátni, ezen időre szük­ség esetén fog-e adatni állami ellátás ? Bauer és Fejérváry megnyugtató felvilá­gosításai után azonban kijelenti, hogy concret indít­ványt nem tesz. Rakovszky István előadó kijelenti, hogy a védtörvény végrehajtására vonatkozó utasításokat ille­tőleg, a kérdés az, hogy az országos bizottság által hozott határozat végrehajtassák, nem pedig az, hogy a miniszter előzetes ígéretei mennyiben kielégítők. Az utasításnak olyannak kell lennie, hogy a törvény rendelkezéseinek és a hozott határozatoknak megfe­leljenek. Az, hogy a hadügyminiszter itt most mit mond, nem képezheti határozat és jelentés tárgyát. Bolgár Ferencz szerint az országgyűlésen sem volt nézeteltérés arra nézve, hogy helyes, misze­­rint jövőre a practicus kiképzésre fektettessék a fő­­súly, de az adott felvilágosítással csak részben van megelégedve. Érzi ugyan, hogy más levegőáramlat van, mint régebben, de aggódik, hogy a közös had­ügyminiszter azon kijelentése, hogy nem az egész vizsgát fogják magyar nyelven letehetni, nem felel meg a törvényhozás intenzióinak s ő ebben nem nyugodha­­tik meg, hanem szeretné praecise kimondani, hogy az elméleti vizsgálaton a magyar nyelv feltétlenül használható legyen. Hegedűs Sándor a hadügyminiszter nyilat­kozatát átalában megnyugtatónak tartja és kívánja, hogy ezen nyilatkozat és a hadügyminiszter törekvé­sének jelzésére a jelentésben említessék fel, hogy a czél az önkéntesek gyakorlati kiképzése lesz, a tan­tárgyak reducáltatnak és a­ki a gyakorlati igények­nek megfelelő mértékben bírja a német nyelvet, an­nak a theoretikus vizsgálat meg lesz könnyítve, míg azzal szemben, a­kinek katonai hajlamai nincsenek, az igények mérsékeltetni fognak, hogy a más garni­­zonba valók, ha nem bírják magukat fentartani, lami költségen fognak kiképeztetni és csak a maga­sabb rangú tisztek fognak a tanítással megbizatni. Ha ezek valamely formában a jelentésben érint­ve lesznek, fentartva az instructio további bírálatát, ez jó hatást fog gyakorolni. Tisza Lajos gr. elnök constatálja, hogy az ed­dig tett nyilatkozatok szerint az albizottság megnyug­vással vette tudomásul a hadügyminiszter felvilágosí­tásait, de azt véli, hogy erre vonatkozólag nincs ok a jelentésben részletesebb említést tenni. Beöthy Ákos ellenben egyátalában nincs megnyugtatva a hadügyminiszter nyilatkozata által. Mindazon aggályok és sötét jóslatok, melyek a véd­erővita alkalmával pártja részéről elmondottak, ime hfitelipsedzsik Az ----‘' ---'i-D, a­­­ügyminiszter semmiféle komoly támpontot nem nyúj­tott. Szétfoszlottak az illusiók is, melyeket a többség a Gajári-féle határozati javaslathoz fűzött, ime már Bolgár és Gajáry is ellentétesen értelmezik azt. O imperative akarja kimondatni, hogy a vizsga okvet­lenül magyar nyelven történhessék elejétől végig. Tisza Kálmán miniszterelnök nem akar Beöthy filippikájára reflectálni. Azt hiszi, hogy az albizottság előadója helyesen mondta azt, hogy a de­­legációk feladata a törvények és határozatok végrehaj­tását ellenőrizni, és arról meggyőződést szerezni, de ma még az ügy nem lépett a végrehajtás stádiumába, tehát nem állunk a törvény mikénti végrehajtásával szemben. Ennélfogva a jelentésbe csak azt lehet fel­venni, hogy szóba jött az ügy és akkor lesz a delegatio feladata intézkedni, ha a végrehajtás folyamán azt ta­pasztalja, hogy az utasítás olyan rendelkezéseket tar­talmaz, melyek a törvények és a hozott törvényes ha­­tározatoknak meg nem felelnek. Gajáry Ödön a Beöthy által mondottakra reflektálva kifejti, hogy a magyar országgyűlés által hozott határozatot ma is úgy értelmezte és értelmezi, a­mint azt a magyar országgyűlésen tette. Nem sza­vatolhat e tekintetben Bolgár értelmezéséért, és ha ma a hadügyminiszter által az egyévi önkéntesekre vo­natkozólag kiadandó utasításról tett nyilatkozatokat figyelembe veszi, úgy látja, hogy az irányelvekre nézve az utat a miniszter helyesen jelölte meg. Szóló meg­mondta már az országgyűlésen az okokat, melyek a külön magyar tisztivizsga behozatalának akadályául szolgálnak épen azon állásponttal szemben, a­melyet Bolgár Ferencz erre vonatkozólag a magyar or­szággyűlésen kifejtett. Bolgár ma épen azt akarja belemagyarázni az elfogadott országgyűlési hatá­rozatba, a­minek hiányáért ezt a határozatot támadta, és ez a külön magyar vizsgának nem­­csak gyakorlatilag, hanem elvileg is decretá­­lása. Szóló az országgyűlésen sem mondta soha, hogy a határozati javaslat implicite a külön magyar vizs­gát magában foglalná. A határozati javaslat czélja nem ez volt, hanem az, hogy gyakorlatilag megköny­­nyíessék a magyar nyelvnek csakis egy tekintet ál­tal korlátolt használhatása következtében a tiszti vizsga letétele, az előbbi gyakorlattal szemben, és hogy a magyar nyelvnek, mint államnyelvnek ér­vényre jutása az országgyűlési határozatban is ki­fejezést nyerjen. Ha a hadügyminiszter az utasí­tást azon elvek szerint fogja inaugurálni, a­melyek erre vonatkozólag a magyar országgyűlésen eléggé tüzetesen lettek körülírva, akkor e tekintetben az­ utasítás teljes megnyugvással lesz fogadható. Rakovszky István előadó kéri a bizottsá­got, hogy ne menjen a határozatban azon túl, a­mit a miniszterelnök kijelentett. Nem akar tudomásul venni semmit, a­mi csak ígéret, várjuk meg, mi lesz keresztülvitel. A honvédelmi miniszter felelőssé­gét nem akarja csökkenteni, a kellő kritika úgy a hadügyminiszterrel, mint a honvédelmi miniszterrel szemben a felelősségrevonással együtt annak idején lesz gyakorlandó. Wahrmann Mór e felfogásban osztozik. Ez esetben a hozott törvényről van szó, annak végrehaj­tását kell bevárni, mielőtt ítélhetnénk. A miniszter ki­jelentése kétségkívül igen érdekes, de valamint Ga­járy sincs ma már jogosítva indítványát értelmezni, mert az ma csakis az országgyűlés hatáskörében áll, úgy a miniszternek sem mai kijelentései, hanem ké­sőbbi tettei fogják a tárgyalások alapját képezni. Tisza Lajos gróf a jelen vitát czélszerűtlen­­nek és meddőnek tartja, mert az utasítás közrebocsá­tása előtt nem állunk tényekkel szemben és igy még nem mondhatunk ítéletet. Bolgár Ferencz csak ismétli, hogy a minisz- táriaotv. Urgyau ertette Gajáry indítványát. A feleletből kiderült, hogy kétféle az értelmezés. Az önkéntesek nem tehetik elejétől végig magyarul a vizsgát. Kérdi tehát, hogy mi a miniszter szándéka ? Hegedűs Sándor kérdi, hogy a delegatió fog­­lalkozhatik-e a végrehajtás kérdéseivel ? Azt hiszi, igen. De foglalkozhatik a miniszter törekvéseivel és szándékaival is. A felelősségrevonás joga meg­van az országgyűlésen, de meg­van a delegatióban is. A jelentésben tehát fel kell említeni azon irányzatokat is, a­melyek a minisztert az ő kijelentése szerint ve­zérelni fogják. Nem a törvény értelmezéséről van szó, hanem annak bírálatáról, a­mit a miniszter em­lített. Ő részéről abból megnyugvást merített és ezen megnyugvásnak akar a jelentésben kifejezést adni. Hiszen feladatunk kettős: a közvélemény kép­ződésére adni, de egyszersmind befolyásolni a minisz­ternek irányzatait és szándékait is. Tisza Lajos gr. elnök azt véli, hogy a mai tárgyalás folyamán mondottak, a hadügyminiszter által jelzett irányelvek bírálatát is magukban foglal­ják, de azok a jelentésben előzetesen talán még­sem volnának befoglalandók; felteszi a kérdést, hogy az előadó által beterjesztett határozati javaslat fogad­­tassék-e el? Ezek után a többség az előadó javaslatát fo­gadta el. Áttérve a kilenczedik tételre, továbbá a 10. 11. 12. tétel az előadó felvilágosításai nyomán vita nélkül elfogadtatnak. A 13. tételnél, a­mely a nyugdíjra vonatkozik, Bolgár Ferencz felhozza, hogy az özvegyek és ár­vák ellátása tekintetében alkotott törvényre vonatko­zólag régebben már több kérvény terjesztetett a bi­zottság elé az iránt, hogy ezen törvény kedvezményei terjesztessenek ki azokra is, akik annak alkotásakor már nyugalomba léptek, valamint azoknak is özve­gyeire és árváira, kik esetleg időközben elhaltak. Kérdi, hogy szándékában áll-e a miniszternek ily ki­­terjesztést javasolni ? Bauer hadügyminiszter feleletében kifejti, hogy e tekintetben helyesnek és jogosnak tartja a ré­gebbi kérvényekben felhozott igényeket. Ki is számít­tatta, hogy kedvező elintézés esetén ez mennyibe ke­rülne s egyszersmind azt is, hogy minő módon le­hetne e szükségletet fedezni. Ő tehát készen van az e kérdésben teendő javaslattal és az jelenleg a honvé­delmi miniszternél van tárgyalás alatt. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter meg­említi, hogy a pénzügyminisztériumhoz tette át, mint­hogy a költségvetést érinti az ügy. Egyelőre tehát tárgyalás alatt áll. Ezek után a 13. tétel megszavaztatik A 14. tételnél Hegedűs Sándor, mint az élel­mezési kérdésre nézve kiküldött albizottság előadója, előterjeszti az albizottság jelentését, a­mely szerint : „ „TL*_L­L-AO _ kapitaulatOS elő­irányzati változtatásokat és a készletek fogyasztásá­val elérhető megtakarításokat tudomásul vevén, át­ment a határozat alapját képező árak vizsgálatára. Itt megemlíti, hogy a folyó évi tőzsdeárak is figye­lemben részesültek, a szükséglet beszerzése azonban csak ősszel kezdődik és ennek következtében erre az avatásnak még ismeretlen hatása is befolyással lesz. Végeredményben az előirányzat elfogadását ajánlja. Elfogadtatik. A 15. tételnél Hegedűs Sándor ismét előter­jeszti a kiküldött albizottság jelentését, a­mely a lét­szám-kiszámítás és az árak megvizsgálásának esz­közlése után, az e czimen történt előirányzatot szintén megszavazásra ajánlja. Hieronymi Károly kérdi, várjon a conser­­veket csakugyan eszi-e a legénység ? Nem halzsiro­­sak-e ? Mert tapasztalat szerint ezelőtt másfél évvel azokból sokat eldobtak. B­a­u­e­r dr. hadügyminiszter megjegyzi, hogy a conservek készítésében nagy haladás történt. A régi conservek közt volt kevésbé élvezhető, de most már jobbak. A conservek körülbelül két év múlva kerül­nek most fogyasztásra és lehetetlen, hogy a hadsereg lemondjon azon előnyről, a­mely conservek által az eledelnek concentráltabb voltánál fogva . .a szállítás tekintetében reá háramlik. . Bolgár Ferencz kérdi, , ha legénységi élelmezés javításáról nem gondolk( ^?%,e a miniszt« ? B a u e r br. hadügyminiszti/' °TMlne’ ha az­ élel­­mezés javítása lehető volna, de t­efő szenint az nem szükséges. Tekintetbe kell venni !­de?zügyi szemP°°‘ tot. 4x/* krajczárnyi javítás mint 11 adag^nál 4x/. millió frtnyi emelést okozna a költségvetésben. Ezután a tétel meg­­e^intik.

Next