Nemzet, 1889. november (8. évfolyam, 2579-2608. szám)

1889-11-08 / 2586. szám

SziBKJISZTŐtUÉö: ®’er&ac*8iek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencsiiek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 6 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) 2586. (308) szám. NEMZET Reggeli kiadás: Budapest, 1889. Péntek, november 8. Kiadó-hivatal: fétfeneBtek-tere. Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ...................................- ............ 2 frt. 3 hónapra .................................................... 8 » 6 hónapra „ ............................................... Í2 > Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Ara S kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) VIII. évi foryam». Budapest, november 7. A német birodalmi gyűlés socialista vitája ismét meglebbenti a fátyolt Németországnak tán legérzékenyebb gyengéje: a sociális kérdés fölött, melyben az országban tömérdek nehézséget, kifelé pedig nemrégiben Svájczczal igen komoly jellegű conflictust támasztott. És ugyancsak a német socialdemocratia tett elkerülhetlenül szükségessé oly törvényhozási intézkedéseket, melyek szembeszökő ellentétben állnak az újonnan alakult német császárság szabadelvű, alkotmányos berendezésével: a Mohi Róbert és más kiváló német gondolkozók által elítélt általános választási jogra alapított német birodalmi gyűlés mellett is Németországot évek óta béke idején »kis ostromállapot «-féle kivételes törvényekkel kénytelenek kormányozni. Kénytelenek, az nem szenved kétséget s midőn a német miniszter ezt »dura necessitas« nak mondá, teljesen igaza volt, mert a ki közelebbről ismeri a német socialdemocratiát, annak törekvéseit, a ki tudja, hogy e párt hatalmassá fejlődött sajtójában mily kiolthatatlan sivár gyűlölet uralkodott birtokos osztály, vallás, nemzetiség iránt stb.; a ki tudja, hogy e pártnak egyik legjellemzőbb vonása a hazátlan cosmopolitismus, mely előtt a nemzeti öntudat és lét nem egyéb, mint nemzetiségi szemfényvesztés; hogy e párt vallási nézetei abban culmináltak, hogy az utolsó theistával meg fog szűnni az utolsó rabszolga is: az előtt nem szorul magyarázatra, hogy a birodalmi kormány nem hagyható továbbra is védtelenül az államot és társadalmat ily destructiv irányzatok ellenében. Tenni kellett okvetlenül valamit, mert Bebel, Hasenclever, Liebknecht, Most és mások gyűléseken, lapjaikban oly szörnyű és oly modorú agitatiókat fejtettek ki, hogy csak a német nehézkesebb természetből lehet megmagyarázni, hogy már a hetvenes években nem mindegyre torlaszokra került a dolog. Tenni kellett valamit, mert míg a németekre szerencsés végű franczia-német háború után a diadalmámor hatása alatt közvetlenül összeült első birodalmi gyűlésbe még csak 2 socialdemocrata került, 1874-ben már 9 ilyen veszedelmes agitator választatott oda be, kiknek háta mögött jól szervezett, szigorúan fegyelmezett, közel 400,000 socialdemocrata munkás választó áll. Szemlátomást tért foglalt tehát e párt s a birodalmi cancellárnak gondoskodni kellett védeszközökről, ha azt nem akarta, hogy a Bullmannok, Hödelek és Nobilingek mindennapos szereplőkké legyenek, nem is szólva más, tömegesebb eruptiókról. Így jött létre a socialisták ellen az első speciális törvény, melynek most valamivel enyhébb alakban való megújításáról van szó. Kiutasításokhoz, elkobzásokhoz és egyéb kemény rendszabályokhoz nyúlnak, melyeknek éppen nem tapsol ugyan a liberalismus, de melyeket a »dura necessitas«-sal jellemzett helyzetből megmagyarázni lehet, sőt melyeket, tekintettel arra, hogy a kormányhatalom azokat lehető discretióval vette igénybe és tekintettel az eredményekre is, enyhébben is lehet megítélni. Mert az ismét tagadhatlan, hogy mióta a német államhatalom védelmi és repressiv eszközökhöz nyúlt, a kérdés jelentékenyen alább hagyott immár félelmessé vált elmérgesedésével. De ebben az eredményben aztán nemcsak a repressaliáknak van részük, hanem van a munkásosztály sorsának javítását czélzó közgazdasági és humanitárius törvényhozási pozitív intézkedéseknek is, sőt tán az érdem oroszlán-rész éppen ezeké. Mindenesetre pedig az a tény és az a körülmény, hogy a német birodalmi kormány korunk nagy problémájával szemben nem szorítkozott pusztán csak repressív rendszabályokra, hanem kereste más irányokban is a megoldás pozitív és jótékony hatású módozatait; az, hogy e kényes és nagy kérdésnél a birodalmi cancellár nem pusztán akaraterejét és hatalmát vetette latba, hanem államférfim genialitását is a megoldás szolgálatába állítá: jogczimet biztosit neki és kormányzatának arra, hogy tárgyilagosan és elfogulatlanul biráltassék meg ebbeli ténykedése. A berlini reichstag egyik szónoka, az ultramontán centrumhoz tartozó Reichensperger ugyan más recipével állt elő e nehéz probléma megoldására. Szerinte azt nem úgy, mint a kormány óhajtja, hanem csak „a kereszténység és a hazaszeretet elvei útján kell és lehet megoldani.No hiszen , — mikor a socialdemocratiában éppen e kettő iránt hiányzik absolute minden érzék; mikor éppen e kettő iránt van meg benne a legnagyobb mérvű aversio! Az ilyen beszéd csak a socialdemocratia, csak a fenforgó kérdés lényének félreismeréséből származhatik s még abban az esetben is naiv és együgyű, ha a szónok nem czélzott volna vele egyebet, mint kaczérkodást a munkásokkal — az ultramontánok érdekében. Az a nagy és nehéz kérdés, mely most a nagy fejlettségű iparral s tehát igen jelentékeny, műveit és Marx és Lassalle tanai által saturált munkásosztállyal bíró Németország államférfiait és törvényhozását immár ismételten foglalkoztatja, közelebbről érdekli a többi európai kultúrállamokat és nemzeteket is. Mindabból, ami e téren Németországban újabb időben történik, le kell, hogy vonjuk mi is az okulást és tanulságot most és a jövőre. Németország példája e tekintetben is igen jó iskola. SjBXXF’OKJLirX, Budapest, nov. 7. (A főrendiház bizottságaiból.) A főrendiház közgazdasági és közlekedési bizottsága nov. 9-én d. e. 11 órakor ülést tart. Napirend: 1. A budapest-szentlőrinczi helyi érdekű vasút vonalának a Ludovica Akadémia előtti térig való meghosszabbítása tárgyában; 2. a deés zilahi helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában és 3. a borossebesi-buttyin-garabonczi másodrangú gőzmozdonyú vasút engedélyezése tárgyában szóló miniszteri jelentések és 4. a közutakról és vámokról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Budapest, nov. 7. (A külügyminiszter Budapesten.) Kálnoky Gusztáv gróf külügyminiszter — mint értesülünk — a napokban Budapestre jön, több napi tartózkodásra. Budapest, nov. 7. (Bismarck Herbert gróf Budapesten.) Bismarck Herbert gróf — mint a »Bud. Corr.« jelenti — Konstantinápolyból külön vonaton holnap délben fog Budapestre érkezni. Bismarck gróf valószínűleg egy-két napig fog Budapesten tartózkodni, mely idő alatt a német főconsul vendége lesz. Zágráb, nov. 7. (A dalmát kérdés a horvátoknál.) [Eredeti távirat.] A dalmát kérdés fölötti vita a tartománygyülésen gyorsabban zajlott le, mintsem hitték volna. A vita ma berekesztetett. Tegnap még azt beszélték, hogy Markovics és Vrbanics mérsékelt ellenzékiek Barcsics indítványa mellett fognak beszédet tartani. Ez azonban nem történt meg, hanem Krsnjavi és Gyurkovics beszéltek a kérdés fölötti napirendre térés mellett. Ezután Barcsics Erasmus élt a zárszó jogával és néhány figyelemreméltó nyilatkozatot tett. Beszédében főleg Kovacsevics főispánnal polemizált, kinek szavai szerint Horvátország egyáltalában jogokkal sem bír, ami pedig semmiképp sem felel meg a tényeknek. Fel nem foghatja, hogy Starcsevics miképp undorodhatik az indítványtól, hiszen a visszacsatolás a horvát közjog alapján követeltetik, melyre Starcsevics minden alkalommal hivatkozik. Szóló hű lesz a jogi párt elveihez, mert nem akar meghajolni egy személy akarata előtt. Ellensége az autocratiának, mert ez által csak viszályt keltünk a nép körében. Visszautasítja azt a vádat, mintha indítványa osztrák eredetű volna. Nem csodálkozik e vádon Starcsevics szájából, hiszen Starcsevics a Rakovicza mellett elesett Quaternikóról is azt állította, hogy az osztrákok eszköze volt, holott mindenki tudja, hogy Starcsevics elveiért ontotta vérét.. . Végül hangsúlyozta, hogy ő az egyetlen horvát, kisiumében Horvátország lobogóját fennen lobogtatta, habár azért a fiumei csőcselék üldözését kénytelen volt elviseni. (Zajos éljenzés a baloldalon.) Holnap az előadó mondja el zárbeszédét, aztán a katonai kihágásokról szóló törvény kerül tárgyalásra. A képviselőház bizottságaiból. Pénzügyi bizottság A pénzügyminisztérium budgetje: Fogyasztási adók. — Italmérési jövedék. — Bélyegek. — A horvátországi ut-, híd- és révvámok. A képviselőház pénzügyi bizottsága Wahrmann Mór elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta a pénzügyi tárcza költségvetésének tárgyalását. (Előadó Hegedűs Sándor.) A fogyasztási adóknál Helfy aggodalommal látja a személyzet szaporodását. Wekerle pénzügyminiszter szerint egyetleneggyel sincs több, mint amennyi elkerülhetetlenül szükséges. A szaporodó czukorgyárak számára a megfelelő ellenőrző személyzetről kell gondoskodni. Ezek a czukorgyári ellenőrzők külső közegek lesznek. Matlekovits kérdi, hogy a külföldről behozott sör nem részesül-e nagyobb administratív kedvezményekben, mint a belföldi ? — Horánszky szerint a galicziai szesz nálunk oly olcsó, hogy a felvidéki mezőgazdasági gyárak nem versenyezhetnek vele. — Wekerle miniszter elismeri, hogy a sörgyártás terén stagnatio mutatkozik, de ennek oka részben a gyárak eljárásában keresendő. — Legközelebb szakértekezlet fog összehivatni az iránt, mely eszközökkel lehetne a sörtermelést emelni. Ennek eredményétől teszi függővé a további teendőket, de azt megjegyzi, hogy a fogyasztási adót épp oly szigorral alkalmazzák a behozott, mint az itt termelt sörre. Nem áll az, hogy Gahcziából jelentékenyebb mennyiségű szesz hozatnék be. A szeszadó jövedelmezőségét a múlt hóban fölhalmozott nagy készletek megbénították, de e készletek időközben fogytak s a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a contingens nem túlságos magas. S ha egészen túl leszünk ez átmeneti nehézségeken a termelési s adóviszonyok előreláthatólag normálisak lesznek. A szeszadó jövedelme július hótól kezdve átlag havonként két millióra rúgott, s így az eredmény a 22 milliónyi előirányzatnak meg fog felelni. — Wahrmains Mór elnök a sörre nézve megjegyzi, hogy a bajnak főleg az az oka, hogy a söradó nagymérvű emelkedése folytán, a sörfogyasztás csökkent. — Eötvös úgy közegészségi s gazdasági szempontból, kívánatosnak tartaná a borfogyasztási adó tetemes leszállítását. — Wekerle miniszter elismeri a borfogyasztás jelentőségét, de a borfogyasztási adó nem oly nagy, hogy a fogyasztást csökkenthetné. Különben is a bort termelő közszolgáltatások az uj regaletörvény által jelentékenyen leszállíttattak. A bizottság változatlanul megszavazza az előirányzatot. Az italmérési jövedéknél Gajáry megjegyzi, hogy a legtöbb községben az italmérési kizárólagos jogosultság jóval magasabban adatván ki a megváltási összegnél, az illetőket bizonyos compensatióban kellene részesíteni. Kérdi, vajjon hajlandó-e a miniszter e kedvezményben az illetőket 3 éven belül is részesíteni s kiterjeszteni azt a községekre is? — Horánszky szerint a városok fogják megfizetni a regale megváltást, ami elég baj azok hivatására való tekintettel. Mivel a zárt városokra nézve a nagyobb jövedelemben való participálást a törvényben már 1890-re kilátásba vették s mivel különösen a fővárosra, de az egész országra nézve is nagyobb bevételek vannak előirányozva, kérdi miért nem vett fel a miniszter a participálásnak megfelelő tételt a költségvetésbe? — Wekerle miniszter Gajárynak azt válaszolta, hogy a becslések alapján kipuhatolt italmennyiségre alkalmaztatván a törvényes adótételek, ez alapon mindenekelőtt az italmérőkkel, másodsorban a községgel történtek tárgyalások az italmérési jog bérbeadása iránt. Csak ha ezekkel sem sikerült a megegyezés, történt árverés s csak ha ez sem vezetett eredményre, akkor állott elő a kizárólagos italmérési jog érvényesítése. Szóló a végletekig ment a városok iránti előzékenységben jelentékenyen kevesebbel beérte, hogy ezek vegyék ki az italmérési jogot s még a kizárólagos italmérési jog tekintetében is előnyben részesítette a városokat, úgy, hogy azoknak panaszra egyátalán nincs okuk. Elmondhatni, hogy a legtöbb városnál alig érték el azt a határt, melynél az állam minden nyereség nélkül tisztán a közvetítő szerepét játsza, csak egy két olyan városnál, melyek nem használták ki regáléjukat, kedvezőbb a helyzet. De ezekkel szemben is annyira méltányos volt, hogy még a kipuhatolt összegeken is messze alul maradt. Az illető városok az állam által szedett adón túl élve adóztatási jogukkal, módot nyerhetnek saját financiáik rendezésére akként, hogy terheik az eddigieknél még mindig jóval csekélyebbek lesznek. Ami Horánszky kérdését illeti, a beszedési százalék czímén felvett összegben a városok participálása bőven fedezetet fog találni. — Horánszky az erre szükséges kiadást a maga nevén kívánja megnevezni. A praeliminált összeg e czélra nem lesz elegendő. A főváros a bornál mintegy 300,000 forint összegben fog participálni. Az bizonyos, hogy a főváros participatiója messze túlhaladja a beszedési százalék czímén praeliminált 200,000 forintot. Ez összeg tehát az elnevezés megfelelő megváltoztatásával,legalább is 3—400,000 frtra volna felemelendő. — Tisza miniszterelnök hangsúlyozza, hogy a participálásnak csak akkor lesz helye, ha a jövedelem az egész országban felesleget mutat. A beszedés folyóvá tétele különben is csak a végleges leszámolás után, tehát csak 1891-ben történhetik. — Wekerle miniszter maga is azt hiszi, hogy a főváros remélhetőleg annyiban fog participálni, mint amennyit Horánszky számított, de 1890-ben csakis előlegről lehet szó, amely megfelelhetne az első félévi részletnek, erre pedig az előirányzott összeg teljesen elegendő. — Horánszky szerint a participate mégis csak az 1890-ik évet fogja terhelni. — Wahrmann helyesnek tartja, ha a zárt városoknak a jövedelmi többlet fejében előleget adnak s az előirányzat illető tételének elnevezését »beszedési jutalék s a zárt városoknak jövedelmi többletükből esetleg állandó előleg« elnevezéssel tartja felcserélendőnek. — Wekerle miniszter ismétli, hogy amennyiben a zárt városok participálásának esete előreláthatólag bekövetkezik, a szükséghez képest, a költségvetés keretén belül is megadhatja az előleget. — Hegedűs a miniszter e kijelentésének a bizottság jelentésébe leendő felvétele mellett az előirányzatot változatlanul megtartandónak véli. — Darányi nem lát nehézséget abban, hogy az adandó előlegek a költségvetésben külön tétel alatt vétessenek fel. — A bizottság abban állapodnék meg, hogy az összeg változatlan megtartása mellett — a költségvetés illető rovatának megnevezésébe felvétessék» a zár városoknak részesedésük fejében adandó előleg« is. — Eötvös utal arra, hogy a törvény megkívánja azoktól, kik italmérési jogosultságot akarnak nyerni,a feddhetlen előéletet, de a fővárosi rendőrségnél a kiállított bizonyítványok tekintetében igen visszás gyakorlat fejlődött ki. — Wekerle miniszter utána fog járni, hogy a kérdéses bizonyítványok a törvény intenzióinak megfelelően állíttassanak ki. Az italmérési jövedék kiadási és bevételi előirányzatát változatlanul megszavazta a bizottság. A bélyegnél Eötvös fölöslegesnek tartja a németnyelvű űrlapokat. — Matlekovits megjegyzi, hogy a kereskedőnek s termelőnek érdekében áll, hogy a marhalevelek ne legyenek kizárólag magyar nyelven kiállítva. — Helfy a váltó-űrlapokra nézve határozottan igazat ad Eötvösnek. — Wekerle miniszter felvilágosításai után, az előirányzat megszavaztatott. A horvátországi ut-, híd- és révvám előirányzatának megszavazása után a tárgyalás folytatása holnap d. e. 10 órára halasztatván, az ülés véget ért. (O. É.) Történelmi társulat. A magyar történelmi társulat Thaly Kálmán elnöklete alatt ma délután ülést tartott. Pettkó Béla bemutatta Kvacsala János »Egy álpróféta a XVII. századból« czimü munkáját, mely Drévik Miklósról, a Pozsonyban Prága, nov. 7. (A cseh tartománygyűlésből.) [Az »0. É.« távirata.] A tartománygyülés mai ülésén a felirati vita alkalmából a karzatok tömve voltak. Rieger a többség indítványát indokolta, mely szerint a ház térjen napirendre a felirati javaslat fölött. Beszéde folyamán nem állhatta meg, hogy a magyarokról is ne beszéljen. Szilárdul elhatároztuk — úgymond — hogy a magyar ügyekbe nem avatkozunk és azért nem is tudjuk, a magyarok miért ellenzik annyira közjogunkat? A szláv ügyet ott különféle okokból panszlavismusnak nevezik, főképp azért, hogy fölléphessenek azok ellen, kik nem akarják magukat megmagyarosittatni. Meggondolhatnák pedig a magyarok , hogy a tul erősen feszitett húr szétpattan. Eljárásuk által az egész monarchiára hozhatnak veszélyt. (!) A jelen kor nem kedvez a kisebb nemzetiségeknek. A közmivelődés, tudomány és a művészet ugyanazon magaslatán állunk, mint a magyarok (Ejha! ?) és még sincs oly politikai tekintélyünk, mint nekik. Ha egy nép közművelődésben és tudományban annyira fejlődött, mint a mienk, akkor közjogilag is érvényre kell jutnia. Nem igen eszélyes politikai ellenségeket szerezni, ezt a magyarok megfontolhatnák. — Rieger beszéde alatt többször nagy zaj keletkezett az ifjú csehek padjain és a karzatokon. — Gregr Gyula visszautasítja Rieger személyes támadásait. — Gregr Ede két óra hosszat tartó beszédében az ifjú csehek és a karzat nagy tetszése mellett védelmezte a feliratj j waslatot. — Schwartzenberg herczeg kifejtette, hogy a cseh államjog csak az alkotmány keretén belül valósítható meg. A herczeg a többség élénk helyeslése közt kijelentette, hogy ő és elvtársai egyes-egyedül a császár szavába vetik bizalmukat. Végül tiltakozott az ország mindennemű kettéosztása ellen és kijelentette, hogy az ország belbékéjének helyreállítása csak az államjogi formák megtartása mellett lehetséges. A vitát holnap folytatják. November 7. A NEMZET TÁRCZÁJA. A GAZDAG SZEGÉNYEK. REGÉNY HÁROM KÖTETBEN. Irta: JÓKAI ISzEDJEL. I. KÖTET. HARMADIK FEJEZET. (Folytatás.) 4 A mosónő kiment teregetni. Az idő szépen kitisztult reggelre, jól száradtak a ruhák. A leány odabenn maradt a mosókonyhában megfőzni a tejet, meg a kávét. Soha sem próbálta, de hamar beletanult. Azután hozzálátott a tegnapi czafatolásban átázott, bepiszkolt ruháinak és topánkáinak a kitisztításához. Mikor azzal készen volt, keresett egy seprűt, s kiseperte a hálókamaráját. Radikális takarítást vitt véghez. Az előbbi »Lidl« úgy látszik, hogy etekintetben nagyon felületes elveket követett, mert az ágy mögött a szögletben sok lerakodott szutyok verődött össze. Mielőtt az összesepert szemetet a bádoglapáton kivitte volna, előbb gondosan megvizsgálta, hogy nincs-e közte valami megmentendő tárgy ? Csakugyan talált közte egy hímző-rámába való srófot. No lám Ezt a hajdani Lidi vesztette el, s aztán helyettesítette egy darab czirokseprü ággal. Azon kívül talált a szemét közt egy összetépett fényképet. Kiváncsi volt összerakni a darabjait. Egy kétfelé választott hajú kamasznak az arczképe került ki belőle. Ilyenekért ugranak a vízbe a leányok. Azt kitalálta magától, hogy a tűzhely mellett azért áll egy deszkaláda, hogy abba kell a szemetet üríteni, azt viszik ki aztán a szemetes szekérre, mikor reggel a szolgalegény becsenget. Akkor azután hozzálátott a reggelijéhez, s a maradékot eltette a hálókamara ablakába. Ott van a szegény leányok éléskamarája. Még egy pár piros alma most is volt ott az előbbi leánytól. Az ablakot kinyitotta, hadd jöjjön be rajta friss levegő. Az ablak egy kis kertre nyílt, melynek a közepében állt egy deszkabódé, hajdani festés nyomaival az oldalain. A bódé füstölgött, köröskörül meg volt az oldala tömve trágyával, nem volt kellemes illat. Pedig abban alkalmasint laknak. Talán azok találták ki azt a módját a Meiszner légfűtésnek. A kert oldalában volt egy hosszu fáskamara forma épület. Hanem annak az ajtaja az udvarra nyílt. Látta, hogy az ajtón kilép egy rongyokban telhetetlen férfi alak, hasonlatos azokhoz, akikkel a múlt éjjel találkozott, ugrik egyet, mikor kijön: vaslapát van a vállán. Egy percz múlva kiugrik a másik, azután a harmadik, a negyedik és így tovább. A huszadiknál megunta számlálni s betette az ablakot. Azután kiment a kamrából a mosókonyhába s elgondolkozott rajta, hogy mi dolgot találna még? Előszedte a varróeszközeit; gyüszüt, tűt, selyem matringokat. Koczogtatás hangzott az ajtón kívülről, s ez a kategorikus felhívás : »mach auf, zu Luder!« Ez szépen kezdi! Persze, hogy Pikusz az ő méltósága volt, aki bekérezkedett. Ő jött legelői nagy tekintélyes léptekkel, mögötte a Zsuzsa asszony, meg a napszámosnő czepelték a nagy ruhás kosarat a kicsavart ruhákkal, azokat idebenn kell kikeményíteni. — Vigyázzon, kisasszony! Itt a szarka! kiáltá fel ijedtséggel a mosónő. A Pikusz már akkor fenn volt az asztalon s vitte a gyüszüt. Az ágy alul kellett elővadászni, hogy visszaadja. — Ez ám az a konstábler, a ki rendre szoktatja a varró-kisasszonyokat. Aki tüt, ezért a gombolyagot, gyászüt mit szerteszélylyel bagyogat, a szarka rögtön felszedi s úgy eldugdossa, hogy sohase látjuk többet. Pikusz ur aztán, mikor látta, hogy senki sem akar vele játszani s nincs semmi ellopni való többé, felrepült a karszék támlányára, a szárnya alá dugta a fejét s fél lábon állva, elkezdett szunyókálni. A napszámosnő a ruhákat húzogatta ki az asztalon. Ez nem tudott, csak magyarul: e felől lehetett németül értekezni. A Zsuzsának ez könnyebben ment. — No, kisasszony lelkem, mondhatom, hogy szerencsés órában érkezett meg. Épen sürgetős munka van. Ezt is én szereztem annak a szerencsétlen leánynak, akinek a helyét most maga elfoglalja , de már nem várhatta meg. Pedig én nem zaklattam a házbér miatt. Nekem két hónapival tartozott. Nyolcz forintom veszett oda. Nem panaszolom fel neki. Nyugodjék békével. Minden pénzét arra költötte, hogy lefotografiáztatta magát, s küldözte a képeit annak, a ki elbolonditotta. — Mi az a munka ? — Egy igen előkelő családból való menyaszszonynak a kelengyéje. Tizenkét tuczat damaszt-kendőre kell egy grófi czimert színes selyemmel, aranynyal, ezüsttel felhímezni. Darabjáért fizetnek hatvan krajczárt: a selymet, aranyfonalat a kereskedő adja. Hat hét alatt el kell készülni. Meg lehet győzni, ha lámpásnál is dolgozik. Hanem akkor tegye fel a kék szemüveget, mert sok fekete és arany szín van rajta, ami a szemet rontja. — El tudom végezni ez idő alatt, ha nem nagyon czifra a czimer. — Oh, nagyon egyszerű. Itt van a minta, ami után kell dolgozni. A mosónő elővette a szekrényéből az összehajtott damaszt kendőket, s a selyempapírba takart czimermintát. A leány kibontotta a czimert. Egy fekete hattyú volt rajta arany mezőben. A szívdobogása elállt egy pillanatra. Közel volt hozzá, hogy megszakadjon. Szemeit elfutotta a köny. Az a fekete hattyú arany mezőben az ő saját családi czimere volt. Oda szokta a kezét a szivére s kényszerűé azt csendesen dobogni. Aztán nyugodtan mondá a mosónőnek: — Elfogom végezni a munkát hat hét alatt s kifizetem az árából, a mivel a Lidl adós maradt. A czigányok odalenn a pinczében megint játszották a Serenadewalzen, (Folyt. köv). 1671-ben kivégzett álprófétáról szól, kiről már többen írtak, igy a többek között Pauler Gyula is. Kvacsala több újabb érdekes adatot hozott fel az álpróféta életéből Oalinka naplójegyzetei alapján, kimutatva, mily jelentékeny szerepet játszott a kuruczvilág idejében jóslásai által. A terjedelmes dolgozatot a »Századok« legközelebbi száma fogja közölni. A felolvasás után Thaly Kálmán elnök jelentette, hogy ez évi szeptember hó 28-án személyesen nyújtotta át Munir pasának, a török közoktatásügyi miniszternek a társulat dísztagsági oklevelét Konstantinápolyban. A miniszter nagy megtiszteltetésnek vette a tiszteleti tagságot és élénk érdeklődéssel tudakozódott a társaság viszonyai iránt. Szilágyi Sándor titkár a folyó ügyekről tett jelentést. Hevesmegye közönsége kéri a választmányt, hogy biráltassa meg Szederkényi Nándornak »Hevesmegye monographiája« czimü munkájának eddig elkészült részét s adjon arról véleményt. A társulat Acsády Ignáczot, Nagy Gyulát és Mailáth Bélát kérte fel az említett munka megbirálására. Nagy Gyula v. tag a Somosy-család levéltáráról tett jelentést. A levéltár, mely most Somosy András szabolcsmegyei földbirtokos tulajdonában van, sok érdekes históriai anyagot tartalmaz. Bemutat egynéhány oklevelet az említett leveles ládából, a melyek a Tömöri család viszonyaira vonatkoznak. Szádeczky Lajos dr. jelentést tett az Onody Zsigmond által Komárom Szentpéterről beküldött két okmányról; az egyik Zsigmond király adománylevele 1428-ból, Acsay Jánosnak egy somogymegyei acsai birtokról. A másik érdekes történeti háttérrel bir. A smalkaldi háborúban, 1546 47-ben vitézkedett »magyar huszárok« egyikét, Büki Balog Györgyöt megnemesiti és két telekkel ajándékozza meg. A pénztári jelentés tudomásul vétele után az ülés véget ért.