Nemzet, 1889. december (8. évfolyam, 2609-2637. szám)

1889-12-01 / 2609. szám

Melléklet a „Nemzet“ 2609. (331.) deczemb­er 1. számához. OISZISSTOLI& A képviselőház ülése november 30-án. A képviselőház mai üléséről esti lapunk­ban közlött tudósításunk kiegészítéséül, még a kö­vetkezőket közöljük : Az 1890. évi állami költségvetés részletes tárgyalásánál a közösügyi kiadások tételénél felszólal: Madarász József és jelzi a függetlenségi párt álláspontját a közösügyekkel szemben. Híve az ön­álló Magyarországnak, elitéli jelenlegi közjogi helyt­­eteinket s ezért nem is szavazza meg a közösügyi ki­adásokat. Pázmándy Dénes fölemlíti azt az esetet, mely vele s egy képviselőtársával a delegátiók legutóbbi bécsi ülésezései alatt történt; mint hallgatók be akar­tak menni az ülésekre, de nem eresztették be. Ez a képviselői jog megsértése. Akkor rögtön táviratilag a képviselőház el­nökéhez fordultak közbenjárásért, de nem kaptak választ. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! A tör­vény igenis határozottan megmondja, hogy a dele­gate ülései rendszerint nyilvánosak, de szól a dele­­gatióról, azt nevezi bizottságnak és nem szól a dele­gate albizottságairól. (Helyeslés a jobboldalon.) Ép úgy, mint a képviselőház összes tagjai szá­mára nyilvánosak a képviselőház bizottságai, de más számára nem, ép úgy a delegatió albizottságának üléseiben, mint hallgatók részt vehetnek a delegatió többi tagjai. Ez, gondolom, az analógia ezen esetben. (Ellenmondások a bal- és szélső­baloldalon. Halljuk! Halljuk!) De van még egy. Ha nálunk egy regnicolaris bizottság működik, az az, ha mindkét ház tagjaiból bizottság alakul, an­nak üléseit eddig senki nyilvánosaknak nem tartotta. A delegatió is már egymagában regnicolaris bizott­ság lévén, annak albizottságaira tovább terjeszteni a jogot, mint itt van, nézetem szerint helyesen és lo­­gice nem lehet. És engedelmet kérek, a képviselőház házszabályai nem lehetnek döntők a delegatióra nézve, mert maga a törvény megmondja, hogy az ügyrendjét maga állapítja meg. Hiszen akkor, miután a delegatió­­ban képviselők és főrendi tagok is vannak, az a kérdés is felmerülne, melyik házszabály hát az érvényes: a képviselőházé, vagy a főrendiházé ? Hisz azok sem egyformák! (Helyeslés a jobboldalon.) Ne méltóztas­sanak e dologból képviselői jogon ejtett sérelmet ki­magyarázni akarni, amit benne 22 év óta soha senki sem látott és jogosan és alaposan látni nem is lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök megjegyzi, hogy táviratilag a delegatió elnökéhez fordult, hogy a delegationalis ügyrend sze­rint járjon el, de választ nem kapott. Asbóth János: Én csak egy körülményre kívá­nom irányozni a t. ház consideratióját. (Halljuk! Halljuk!) Ez a körülmény pedig az, hogy azon albi­­zottsági ülés, a­melyben Pázmándy Dénes t. képviselő úr jelen kívánt lenni, azon bizalmas ülés volt, a­mely­ben a külügyminiszter szokta előadni azon ügyeket, melyek nem a nyilvánosság elé valók. És kérdem, van-e a t. háznak egyetlen tagja is, a­ki állíthatná, hogy az az ülés megőrizte volna bizalmas jellegét, ha azon Pázmándy Dénes t. barátom jelen lesz vala? (Derültség jobbfelől.) Pázmándy Dénes megjegyzi, hogy őt a külügy­minisztérium osztályfőnöke hívta meg arra az ülésre.­­ Beöthy Ákos azt tartja, hogy a képviselők nem lehetnek kizárva a regnicolaris bizottságok üléseiről s nem osztja a miniszterelnök nézetét, mel­lyel a képviselők jogát korlátozza. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. képviselőház! Én semmiféle jogot sem ez alkalommal, sem máskor, a mi jog, korlátozni nem akarok. (Úgy van­ jobbfe­lől.) Az előttem szólott t. képviselő úr még saját itteni, törvényhozói helyzetünket sem jól adta nézetem szerint elő, mert hogy áll a dolog ? Úgy, hogy a kép­viselőház bizottságaiban, a mentelmi bizottság kivé­telével a képviselőház egyes tagjai jelen lehetnek, de a főrendiház tagjai nem; és viszont a főrendiház bi­zottságaiban jelen lehetnek a főrendiház tagjai, de a képviselők nem. (Helyeslés a jobboldalon.) Az orszá­gos bizottságok albizottságaiban, hivatkozom rá, a­melyek néha itt is működnek, más, mint a bizottság tagjai jelen nem lehetnek. (Úgy van jobbfelől.) Én tehát felszólalok a mellett, a­mi az eddigi állandó gyakorlat volt, s a­miben reactionariusságot senki sem láthat. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hozzá­teszem még azt, hogy — miután a tör­vény egyenesen azt mondja, hogy maga a delegatió állapítja meg saját ügyrendjét, — ha valaki ezen ügyrendet vagy házszabályokat hibásaknak találja, tessék azok megváltoztatását a delegatiókban szóba hozni. (Helyeslés jobbfelől.) Ott van helyén ezen ügyet megfontolás tárgyává tenni s ha szükséges in­tézkedni a dolog természete szerint, mert ez nem tör­vénykérdés, hanem a törvény által a delegatiónak adott jogkörnek, illetőleg a delegatió ügyrendjének megállapitása. (Helyeslés jobbfelől.) Ezeket kívántam a t. képviselő úr előadására elmondani. (Élénk he­lyeslés a jobboldalon.) Elnök a vitát bezárja. Dániel Ernő előadó: T. ház! (Halljuk! Hall­juk !) Azon kérdéssel, a­melyet Pázmándy J. képvi­selő­társunk felvetett, nem foglalkozom, mert mint a pénzügyi bizottság előadója, csak a budgetre tett észrevételekre kívánok reflectálni. (Halljuk! Halljuk!) Ilyeneket pedig csak Madarász József t. képviselő­­társam hozott fel, ki a közösügyi kiadásokként elő­irányzott 23.297,673 írt rendes és 4.842,366 írt rend­kívüli kiadás és a Boszniában és Herczegovinában, továbbá a Dim területen álló parancsnokságok ré­szére előirányzott 1 millió 972 ezer 180 frt rendkí­vüli kiadás törlését indítványozza. A t. indítványozó ur azon szempontból indul ki, hogy ő az 1867. XII. t.-czikket károsnak tartja; tehát minden következ­ményeivel együtt töröltetni kívánja. Ez oly álláspont, melyet már 22 év óta hallunk és talán még gyakran fogunk hallani. Mi azonban, kik az 1867. t.-czikket elfo­gadtuk s annak alapján állunk, úgy vagyunk meg­győződve, hogy az 1867: XII. tcz. elfogadása által sem Magyarország önállósága, sem függetlensége nincs megtámadva és hogy ez tisztán azon viszonyok szabályozására hozatott, melyek az 17­23. évi I.,II. és III. törvényczikkekből származnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ennélfogva tekintve azt, hogy az 1867: XII. tcz. érvényben van és hogy a t. ház csak jó példát mutat a törvények iránti tiszteletben az egész nemzetnek, ha maga is tiszteli a törvényt, aján­lom, hogy a közösügyi kiadásokra előirányzott össze­geket a t. ház elfogadni méltóztassék. (Élénk helyes­lés a jobboldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azokra vonatkozólag, a­mik Pázmándy Dénes t. képviselőtársam által felhozattak, csak röviden vagyok bátor utalni az 1867: XII. t.-czikknek egészen világos és semmi kételyt fenn nem hagyó határozataira, jelesül a 31. §-ra, mely azt mondja, hogy a közös ügyek tárgyalására ki­küldött bizottság ügyrendjét maga állapítja meg; a 38. § ra, mely azt mondja, hogy a bizott­ság utasítások által meg nem köthető s így az mindazon ügyekben, melyek hatáskörébe vannak utal­va, egészen autonóm jogkörben jár el s így az ügy­rend tekintetében is; végre a 45. §ra, mely megkí­vánja ugyan, hogy a határozatok csakis nyilvános ülésekben legyenek hozhatók, de az ügyrendre bízza azt, hogy ezen nyilvános ülések miképpen szabályoz­­tassanak. (Helyeslés tobbfelől.) Azt hiszem tehát, hogy ezen világos határozmá­­nyokkal szemben, melyek az ügyrendre bízzák, hogy mikor és mennyiben legyenek nyilvánosak az ülések, és hogy kik vehetnek azokban részt és csak azt kötik ki, hogy csupán határozatokat kell nyilvános ülésben hozni és a­melyek az ügyrendnek megállapítását ma­gára a bizottságokra bízzák és még azt is kikö­tik, hogy azon bizottságok előleges utasítások által meg nem köthetők: kétségtelen, hogy nem — azon ál­talam nem vitatott — kérdés, valjon czélszerű-e azt megengedni vagy nem, hanem tisztán az ügyrendek határozmánya lehet irányadó a tekintetben, hogy képviselők mikor ,és mennyiben vehetnek részt az egyes ülésekben. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Pázmándy Dénes: Nincs erre nézve a delegátió ügyrendjében semmi! (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Ismétlem, nem azt akarom vitatni, czélszerű-e, vagy nem az ügyrendet így, vagy úgy megalkotni; nem azt akarom vitatni, hogy helyesen, avagy nem helyesen alkalmaz­tatott-e ez ügyrend, hanem csak azt akarom vitatni, hogy a t. képviselő úr által felvetett kérdésnek eldön­tése nem ide, hanem a delegátió elé tartozik. (He­lyeslés jobbfelől.) Beöthy Ákos: Mi sem mondtunk mást. (Hall­juk ! Halljuk!) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: De szóba méltóztatott hozni! (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Beöthy Ákos: Az egész ügyet, mert ez sérelem. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: A­miért tu­lajdonképen szólani kívánok, az Madarász József képvi­selőtársamnak határozati javaslata, vagyis inkább el­­lenindítványa, a­melyet e költségvetéssel szemben be­terjeszt. Én te­hát nem tehetek kifogást, sem észrevételt az ellen, ha valaki a javaslatba hozott költségeket meg nem szavazza; de egyre nézve — bocsánatot ké­rek — mégis kénytelen vagyok észrevételt tenni, és ez az, (Halljuk! Halljuk !) hogy a jegezim, a mely miatt a költségeket megtagadja, nézetem szerint nem lehet az, hogy az 1867 : XII. t. ez. az ő kívánalmait és igényeit ki nem elégítheti, hanem a jogczim kizárólag csak az lehet — a­mi appretiatio­­nalis természetű, — hogy a fennálló kormány­nak, vagy pedig általában azon közegeknek, a­kik­nek e kiadások megajánltatnak, meg nem szavazza e kiadásokat, mert akármily véleményben legyen is a t. képviselő úr, de addig, a mig az 1867. XII. tcz. fenn­áll, a minthogy tényleg fennáll, azon a czimen, hogy neki egy törvény nem tetszik, egy törvényen alapuló kiadást meg nem tagadhat. (Helyeslés jobbfelől.) Ha már e szempontból felszólaltam, nem hagy­hatom észrevétel nélkül a t. képviselő urnak érvelését sem, (Halljuk! Halljuk!) jelesül pedig annak azon részét, a­mely az 1867. XII-dik törvényczikkre vonatkozik. A t. képviselő úr ugyanis azt mondja, mutassunk mi egy törvényt, a­mely ko­rábban Magyarország önálló intézkedési jogát pénz­ügyei tekintetében bármely irányban feladta volna. Hát, te hát, teljesen elismerem, hogy senki sem fog mutatni ily törvényt, a­mely directe feladta volna az országnak pénzügyekre vonatkozó önálló intézkedési jogot, ha azonban nem az absolut jogok, hanem a tényleges viszonyok és a századokon át fennálló gya­korlat szempontjából bíráljuk meg e kérdést, ak­kor a t. képviselő úr kénytelen lesz elismerni, hogy az 1867. XII. törvényczikk nem hátra­­menést, hanem határozott előmenetelt képez. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Emlékeztetem a t. képviselő urat, hogy méltóztassék a közvagyon kezelésének s a köz­szolgáltatásoknak azon tág körére gondolni, a­mely azelőtt »jura regalia maiora« czimén a törvényhozás minden hozzájárulása nélkül gyakoroltattak ; méltóz­tassék az államvagyon kezelésére gondolni. Vannak azután oly közszolgáltatások, oly közvagyoni ke­zelések, a­melyek az országgyűlés rendelkezési köréből egészen elvonattak s nemcsak elvonattak, hanem a­melyekre nézve maga az országgyűlés több törvényben azoknak más, még­pedig nem magyar ha­tóságok általi­ kezelését közvetve ha nem is elismerte, de elnézte, jóváhagyta s eltűrte. (Helyeslés jobb­felől.) Ily állapottal szemben akkor, midőn egy kérdés a fennálló gyakorlat ellenére szabályoztatik, midőn a kiadásoknak egy bizonyos nemére nézve, megen­gedem, a megajánlásnak egy más formája válasz­­tatik, hiszen a megajánlás utolsó fóruma, sanc­­tiója, sőt érdemleges eldöntése ez országgyűlés­nek tartatik fenn, a­mint hogy mai tanácsko­zásunk is éppen ennek bizonyítékát szolgáltatja, mert ha arról van szó,­hogy a delegatiók által megállapított kiadásokat megszavazzuk-e, vagy nem, akkor azt hiszem, az 1867. XII. törvényczikket úgy feltüntetni, mintha az az ország független és önálló intézkedésé­nek nem uj attribútumait teremtette volna meg, hanem azokat feladta volna, nem felel meg a történeti igaz­ságnak. (Élénk helyeslés jobbfelől) Ezeknek előrebo­csátása után kérem a t. házat, hogy az előterjesztett elleninditvány mellőzésével, a beterjesztett költségve­tést elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb­felől.) A ház többsége a tételt elfogadja. Az 1849. évtől az 1867-ig központi kor­mány közegeinek nyugdijaira vonatkozó tételnél Madarász József fölszólal s az e czélra elő­irányzott 56,092 irtot a közoktatásra javasolja for­­dittatni. Dániel Ernő előadó a tétel megszavazását ajánlja. A ház többsége a tételt elfogadja. A nyugdíj­ak tételénél Horánszky Nándor kérdi a minisztertől, van-e tudomása arról, hogy van­nak nyugdíjasok, kik állami alkalmazásban vannak még ma is. Kéri, hogy a nyugdíjazottak névsora nyomattassék ki az ellenőrzés megkönnyítése végett. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. ház! Az előttem szólott képviselő úr által feltett kérdésre azt vagyok bátor megjegyezni, hogy arról, hogy állami nyugdíjat húzó egyén más állami alkalmazásban le­gyen, illetőleg nyugdíja mellett még külön fizetést is húzzon, tudomásom nincsen és nézetem szerint ez elő sem fordulhat, mert az 1886: XI. t.-cz.-nek egyik szakasza határozottan tiltja azt, hogy az illető nyugdíjas nyugdíja mellett még más fize­tést is húzzon. Húzhat fizetést, ha városi alkalma­zásban van, de megyei, törvényhatósági vagy állami alkalmazottak a nyugdíj mellett külön fizetést nem húzhatnak. Megjegyzem, hogy volt korábban egy szokás, és még ma is fennáll, hogy nyugdíja­zott egyének, ha dijnokoknak jelentkeznek, húz­hatnak napidijakat, melyek rendesen 1 frt, vagy 1 frt 50 krt szoktak tenni, de azért külön dol­goznak, mint bármely dijnok. De ha ez vissza­élésekre vezetne, vagy, ha valaki azért nyugdí­­jaztatná magát, hogy azután a napdíjjal együtt nagyobb illetményt húzzon, mint így kapna, akkor ez ellen intézkedések teendők, mert ezt határozottan helytelennek és elkerülendőnek tartom. De ha arról van szó­­, képviselőház, hogy az, a­ki a nyugdíjra törvény szerint jogosítva van , a nyugdíjazást igénybe veszi, vagy mert 65-ik életévét betöltötte, vagy mert 40-ik, illetve, ha tanár, 30-ik szolgálati évét betöltötte úgy, hogy jogszerűen, a fennálló törvény értelmében tőle e nyugdíj meg nem tagadható, csekély nyugdíja mellett napidíjas alkalmazást keres , ezt a szolgálati érdekből nemcsak megtiltandónak nem tartom, hanem, ha az illető még munkaképes, megengedőnek is vé­lem. (Helyeslés.) Ismétlem azonban hogy arról, hogy valaki nyugdíj mellett állandó fizetést húz, kivéve a most említett bijnoki fizetést, tudomásom nincs, s legyen meggyőződve a t. képviselő úr, hogy a­mint az illető esetről tudomást nyerek, azonnal megteszem a szük­séges intézkedést. (Általános helyeslés.) hogy a két­szeres illetmény élvezetének vége vezessék. (Általános élénk helyeslés.) A­mi pedig a másik általa felvetett kérdést illeti, hogy t. i. a nyugdíjasok névjegyzéke előterjesz­tessék, megjegyzem, hogy én a nyugdíjasokra előirány­zott szükségleteket, a­melyek évről-évre igen jelenté­kenyen növekszenek, s amelyeket az 1890-ik évre is 527,000 frttal voltunk kénytelenek magasabban elő­irányozni, mint a folyó évben, mindenesetre olyanoknak tekintem, a­melyekre nézve mindent el kell követni avégből, hogy ezen magában véve meddő kiadások, mert csak közvetve nevezhetők azok előnyös kiadások­nak, a­mennyiben az iletőket állami szolgálatra ösz­tönzi — mondom, hogy ezen egészben véve meddő kiadások folytonos növekedése lehetőleg megakadá­­lyoztassék. Épen ezért nem ugyan a törvény módosí­tásával, hanem az administratió keretén belül szán­dékozom intézkedéseket tenni oly irányban, hogy azon ideiglenesen nyugdíjazottak, a­kik még szolgálatra alkalmasak, habár azon állomásra, melyet koráb­ban betöltötték vissza nem is helyezhetők, vagy azon ügykörre, melyet elláttak, szolgálatképtelennek, de a szolgálati ágak más nemében sikerrel alkalmazhatók, hogy ezek, ezen más ágaknál alkalmazást nyerjenek. (Általános helyezlés.) E végből a nyugdíjazottak névjegyzékének felülvizsgálását szándékozom kezdeményezni s ha ezen túl leszünk, szükségesnek találom részemről is azt, hogy a nyugdíjasoknak oly jegyzéke állítassák össsze, a­melynek alapján ne csak a törvényhozás tagjai nyerhessenek kellő tájékozást, hanem hogy — a­mi kellő áttekintés hiányában az illető tárczák ve­zetőinek sem áll módjukban, — minden elkövettessék, hogy a nyugdíjasok száma ne növekedjék, hanem apasztassék. (Általános élénk helyeslés.) Dániel Ernő előadó javaslatára a tétel függő­ben tartatik, a­mennyiben az egyes tárczáknál fog részleteiben megszavaztatni. A miniszterelnökség tételéig változatlanul el­fogadtatnak a tételek. Ezután a tárgyalás a hétfői ülésre halasztatott. Madarász József a következő interp­ellátiót intézi a pénzügyminiszterhez. Van-e tudomása miniszter úrnak a­felől, hogy a pénzügyi igazgatóságok — miként én értesültem — Fehér megyében és jelesen Nagy-Láng, Tácz s egyéb községekben s igen valószínűen az egész országban, az italmérési jogosultság haszonbérbe adásánál túl­ságos felcsigázott összegeket követelnek s az egyes­­ség e miatt nem létesülhet. Ha nincs a felől a minisz­ter úrnak tudomása, szándékozik-e felőle meggyőződni s intézkedni, hogy az államnak kárt nem okozó, de ne is túlságosan felcsigázott s így a községeket anyagi­lag meg is rontó egyességek köttessenek. Wekerle Sándor pénzügyminiszter, T. képvi­selőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Ha méltóztatnak meg­engedni, rögtön lesz szerencsém válaszolni a t. kép­viselő úrnak hozzám intézett interpellátiójára. (Hall­juk! Halljuk!) Arról, hogy egyes községekben az italmérési jövedék hasznosításának alapjául szolgáló fogyasz­tás, illetőleg kimérés túlzott mértékben vétetett-e fel, tudomásom nincs. Arról igenis van tudo­másom, hogy némely községekben merültek fel egyes panaszok és ezen esetekben a valószínűség sze­rint, a tényleges viszonyoknak megfelelő fogyasztás mértékére igyekeztem a kikiáltási összeget leszállí­tani. Megjegyzem, hogy Fehér megyében — azon köz­ségekről, melyekről a képviselő úr tett említést, nem tudok szólni — az átlagos adatok után, túlzott köve­telésekről beszélni nem lehet. Fehér megye kártalaní­tási összege, a Székesfehérvárt illető rész kivételével, a­hol sajátszerű viszonyok vannak, a mennyiben Szé­kesfehérvár városa a regale-jövedelmet alig haszno­sítván, kártalanítási tőkéje nem áll arányban az ital­mérési adó ottan várható jövedelmével — mondom — a várostól eltekintve, a megyében úgy áll a dolog, hogy 2.680.000 frtot teend a kártalanítás összege. Most ezen kártalanítási összeg után méltóztassanak számítani 4 és 1/20/C adómentes kamatot, 1/20/C-ot amortisació és kezelési költségek fejében, s miután nemcsak az italmérési jövedék, hanem a regale-adós­­ság kezeléséről is van szó, ismét 1/2 °/-­ot, a­mi együtt­véve 51/3 °/C-ot, vagyis 147,455 fitot tesz ki, tehát annyi lesz az államnak kész kiadása. Ehhez hozzá­számítva az elmaradt hasznot, a­mit az állam egye­nes adó czímén húzott, tőkekamat s járadékadó czimén elmarad 14.745, általános jövedelmi pótadó czi­mén pedig 5161 írt, vagyis ezt hozzáadva az állam kész kiadásához, együtt 167.361 forint az az összeg, melynél az állam nem veszít, ha a biztosított összeg teljesen befoly, de általában semmit sem nyer, mert ezen összeg az elmaradt hasznot pótolja és fedezi a kész kiadásokat. Hogy áll ezen összeggel szemben az az összeg, a­melyet a megyében mint az italmérési jövedék alapját kinyomoztak ? Ha a várost leszámít­juk, kerek összegben 162,000 litot tesz a kinyomozott jövedelem, vagyis ha sikerül ezt­ az összeget egészen biztosítani, az még mindig 5000 frttal lesz kisebb — mert 162,000 frt áll 167,000 frttal szemben — mint az az összeg, a­melynél az állam sem nem nyer, sem nem veszít. Ez a számítás az egész megyére vonatkozik. Megengedem, hogy egyes közegekre nézve fordulnak elő esetek, hogy túlzóan vétetett fel az összeg, de meg fogja engedni a t, képviselő úr, hogy az átlagos számításokból nem vonható le az a következtetés, mintha azon indokok vezették volna a pénzügyi igaz­gatóságokat, a­melyeket a képviselő úr érintett. Hogy azon községekben, a­melyeket a t. képviselő úr említett, tényleg fordult-e elő olyan eset, arról tudomásom nincs. Ha ezek a községek akkor, midőn a tárgyalás megkezdetett, hozzám fordultak volna, épp úgy mint más esetben, ebben sem késtem volna megtenni a szükséges intézkedéseket. A t. képviselő úr interpel­­lációja következtében szintén megteszem az intézke­déseket. Vájjon lesz-e ennek sikere, vagy nem, ez először is attól függ, mennyire alapos az állítás, de másrészről attól is függ, vájjon a pénzügyi igazgató­ság azon községekben az italmérési jövedék hasz­­nosítása iránt végérvényesen nem intézkedett-e. Kérem a t. házat, méltóztassék az interpellá­­tióra adott válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Madarász József s a ház is tudomásul veszi a miniszter válaszát. Az ülés d. u. x/2­2 órakor véget ért. KÖZGAZDASÁG, üzleti hetiszemle. I. Értékü­zlet. Kedvező benyomást keltett mindjárt a tőzsde­­hét kezdetén az olasz trónbeszéd. Egyrészről a béke biztosított volta felől elhangzó szavak tettek jó be­nyomást. Másrészről pedig a Francziaországgal szem­­ben használt concilians hang okozott kedvező hatást. A kereskedelempolitikai viszonyok javulta a két szomszéd ország közt, bizonyára csak a lehető legkel­lemesebb fordulatot adhatja egész Közép-Európa ke­reskedelmi és vámügyi helyzetének. A beszéd tehát közrehatott arra, hogy az olasz és némileg a franczia értékek emelkedjenek, a­mi is­mét a berlini tőzsdébe öntött lelket. Úgy, hogy Ber­linből megint megnyugtatóbb, sőt örvendetes hírek érkeztek. Az üzletet ugyan kissé gátolta a pénzszükség, mely már-már állandó calamitássá kezd válni, jólle­het az ultimo-prolongatio sokkal simábban folyt le, mint a minőnek a speculatió várta. Jóllehet a report tételek nagyok voltak, a pénzbeli nehézségek még­sem voltak túlságosak. És még e nagy tételek ellenére is az üzlet me­nete állandóan barátságos, az irányzat pedig elég szilárd maradt. E szilárdságban sok valóságos és sok álhírnek volt része. Nagyon rebesgették megint a valutarende­zés kérdését, melylyel a speculatió hosszabb idő óta nagy kedvvel foglalkozik és melyről mindig van egy­­egy kapóra jött hir olyankor, a midőn a tőzsde iránya megszilárdul s a midőn a szilárd iránynak táplálékot adó híreszteléseknek akad sok követője. Most is­ egész formális üzenetváltásokról adott hírt a magántáviratok fámája. A jegyzékváltás állí­tólag a magyar és az osztrák kormányok közt folyt. Bécsből jött hozzánk a híre, állítólag Budapestről odaérkezett magántáviratok alapján. E magán hírek már befejezett ténynek mondták a valuta-enquetet és okul szolgáltak arra, hogy a papírjáradék 1/4 °/C-kal emelkedjék. Egyébiránt Berlinből újból hausse jelentések érkeznek. A bányaértékek, melyek oly sok aggódásra szolgáltak alkalmid, megint magasra emelkedtek az árfolyamok lépcsőjén és a bankpapírok hűségesen követik őket, sőt túl is emelkednek föléjük. A berlini tőzsde üzérei megint oly erővel dol­goznak, hogy szinte meghazudtolják a berlini piac­on folyó túlspeculatióról elterjedt általános véleményt. A mi piaczunk a berlini áremelkedéshez képest, da­czára a jelentékeny avanceoknak, még tartózkodó magatartást tanúsít. Különösen, ha tekintetbe ves­szük, hogy specu­­latiónk egy pillanatra sem tétovázott s helyi érté­keinket állandóan fenntartotta a megfelelő színvona­lon. A­minthogy akkor bányaértékeink és bankpapír­jaink nem követték a berlini bányarészvények és bankértékek rohanó csökkenését, úgy most is tőzsdénk helyes mérsékletet tanúsít a német vezér tőzsdén be­állott hausse-szal szemben. II. Gabona- és terményüzlet. Búza. Az e heti üzlet is szilárd irányzatban mozgott. Különöse­n a hét első napjaiban mutatkozott jobb kereslet a malmok részére, utóbb azonban a nagy hozatallal szemben a vételkedv megcsappant. Végeredményben az árak mindazonáltal 5 krajczár emelkedést mutatnak. A hozatal jóval meghaladta a 100,000 méter mázsát, a forgalom e mennyiségnél va­lamivel többre rúgott. Mai jegyzések tiszavidéki bú­zában 76 k. 8.20—8.30 frt, 77 k. 8.35—8.45 frt, 78 k. 8.45 — 8.50 frt, 79 k. 8.55—8.60 frt, 80 k. 8.60— 8.65 forint. A határidőüzletben gyengült az irányzat. Búza tavaszra 8.69—8.57 írton köttetett, zárul 8.57 — 8.59 írton. Búza őszre 7.98—7.86 írton köttetett, zárul főkép gyengébben 7.83—7.86 írton. Rozs. Ezen czikk iránt igen élénk kereslet nyil­vánult és bár a hozatal is aránylag jó volt, az árak ismét emelkedtek 25—30 krral. A minőség szerint 7.60— 7.85 frttal fizették. Zab. Nagyon szilárd, emelkedő, minőség szerint 7.30—7.65 frtig adatott el. Zab tavaszra 1890. márcz.—ápr. 7.38—7.58 frt közt mozgott, zárul 7.55 pénz, 7­.67 áru. Árpa. Mérsékelt forgalomnál az árak szilárdak, takarmányáru 6.20 — 6.50 frt, égetni való 7—7.40, maláta árpa 8 frt, sörfőzdéi 9—9.50 frt. Tengeri. Emelkedő irányt követ, ó­ áru 5.05 — 5.20 frt, uj 4.30—4.40 frton fizettetik. Tengeri 1890. máj.—jun. 5.15—5.35 frt közt mozgott, zárul 5.26 pénz, 5.28 áru. Repcze kész áruban nem volt forgalom, uj k­á­­posztarepeze aug.—szeptemberre l­x/4—121/3 frt közt mozgott. Búzaliszt és korpa. A lisztüzlet megmaradt a múlt hétről átvett szilárdságában és a malmok újab­ban fölemelték áraikat, főképpen a legfinomabb és legalsóbb fajokra nézve, de a középfajok is lényege­sen magasabbra tartatnak. A forgalom csak a hét elején volt élénkebb, míg az ismételt áremelések után a vevők tartózkodóbbak lettek, a­mit annál inkább tehettek, mert meglehetősen el vannak látva liszttel. A malmok készletei még inkább megcsökkentek, mi­hez járul még az, hogy a malmok az utóbbi eladások folytán a gyártásnak nagy részét hosszabb időre el­helyezték s így kényszereladások kizártaknak tekint­hetők. A lisztüzlet tovább fejlődése tehát meglehetős szi­lárd alapokra van fektetve és az árak állandó­ság­a is biztosítva van. Erre nagy szükség volt, mert az eddigi árviszonyok kedvezőtlenek voltak a malom­üzemre nézve. Ha a búzaárak tovább felemel­kednének, feltehető, hogy a lisztárak legalább is meg­­felelőleg emelkedni fognak, miután azt a fent kifej­tett viszonyok teljesen lehetővé teszik. Külföldre az üzlet csendes volt, mert egyrészt a vevők ott is el vannak látva, másrészt pedig a külföldi piaczokon a hangulat kevésbbé szilárd és az üzlet nem élénk. A korpaárak igen szilárdan tartatnak és inkább tovább emelkedtek. Mai átlagárak: Rozsliszt. A lefolyt héten beállott vehemens rozs-hausse nem maradt befolyás nélkül a rozsliszt árára sem és a malmok felemelték jegyzéseiket. A fogyasztók eleinte tartózkodva, sőt elutasítólag fogad­ták az ujabbi áremelést, minthogy azonban szükség­leteiket más oldalról sem fedezhetik olcsóbban, kény­telenek voltak megnyugodni és a drágább árakat meg­fizetni. Mai jegyzések a következők : _ 0___0/1.__I. iy,. II. ír. n­. , 13.50 13.- 12.60 12.— 10.90 10.20 9.50. Magvak. A magpiaczon tartós a csend és csak néha érkeznek kisebb megrendelések első rendű lu­­czerra és heremagra. Miután minőségeink ez évben hiányosak, a legjobb esetben sem számíthatunk jelen­tékeny kivitelre. Jegyeztetik: Vörös heremag 30— 43 frt. Luczerna 48—54 frt. Bükköny 6 — 6.50 frt. Spanyol lóhere 10—11 frt. Moharmag 5.75—6.75 forint. Dió és méz. Dió. Az üzlet valamivel élénkebb­ lett, a hozatalok azonban gyérek. Közönséges magyar vidékiekért minőség szerint 12—13 frt, nagyvára­diakért és nagybányáikért 13—14 frt, erdélyiekért 14—18 frt fizetnek. Méz. Az üzlet nagyon lanyha s a forgalom csekély. Jegyzéseink: nyers mézért 24—25 frt, s csurgatott mézért 32 frt. Szilva és szilvaiz. Szilva. Az utóbbi napokban nagy mennyiségek vetettek az eladott kötések lebo­nyolítására, valamint újabb rendelmények foganato­sítására. A 85-ös szemű szilva ára körülbelül 2 fo­rinttal emelkedett 56 kilónként. Azonnali, valamint deczemberi átvételnél szerb szokvány minőségű ára 5.50—5.75, szerb vagy boszniai 100-as 7.25, 85-ös 11.25 írtba került 56 kilónként, mely árakon tovább­ra is jelentkeznek vevők. — Szilvasz iránt is nagyob­bodott az érdeklődés, és élénk forgalom mellett szla­vóniai árut 17.50—19 írttal, transito szerbiait 18.25 írttal fizettek métermázsánként. Zsiradékok. A sertésárak Kőbányán, úgyszin­tén Bécsben is az újonnan elrendelt kiviteli tilalom folytán olcsóbbodtak és daczára annak, hogy a kőbá­nyai sertésállomány, az előző évekhez képest, az idén sokkal kisebb, a kész áruk árai is olcsóbbak lettek. Szesz. Az üzletmenet vontatott és az árak nyo­mottak maradtak. Jegyeztetik contingentált szesz adózatlan 12,75 — 13 forinton, finomított adózott 50 forinton. Gyarmatáruk. C­z­u­k­o­r. A múlt héten beállott árjavulás tartós maradt, de az emelkedés nem nyert folytatást. A fogyasztás nagyobb mérvű beszerzése­ket eszközöl, de magasabb árakat vonakodik fizetni. Jegyeztetik: Raffinade I. r. 34'25, II. 33'75, koczka 35-25, pilé 32'75 írjon. — Kávé sokkal szilárdabb, de kevésbé a brazíliai politikai események, mint in­kább a brazíliai gyengébb termés következtében. — Fűszerek közül bors még mindig lanyha, fahéj vált­­­tlan, szerecsendió és virág szilárd, csillag-ánizs elhanyagolt. — R­i­z­s meglehetős jó kereslet mellett változatlan maradt. — T é a szilárdabb és jó minő­ségűek jobb árakat érnek el. Petroleum: Miután a vidéki vevők a jó időjárás mellett ellátták magukat készletekkel, most nem for­dulnak elő határidőkötések. A vásárlás csak a leg­szorosabb fogyasztási szükségletre szorítkozik, de azért ez is kielégítő. Jegyzések változatlanok: ameri­kai 22.50 frt, kaukázusi 21.21.25 frt, brassói szalon min. 20.50 frt, brassói I. min. 18.75 frt, orsovai 20.50 frt. Helyben elvámolva, nagyban készpénzfize­tés mellett. Csekélyebb minőségek 1.50—2.— frttal olcsóbbak, mint az első minőségek. Egyes barrelekben az árak 25 krral magasabbak. Vas, vasáruk és fémek. (Urbán és Nagel czég jelentése.) Az emelkedő irányzat a vas- és fém­szakma minden ágában tartós és ismét az osztrák egyezményi csoportok azok, melyek az árfelemeléseket kezdemé­nyezik. Ilyen körülmények között a beavatottakat nem lepte meg, hogy Ausztriában a vasgerenda és U­ vasárak 1 írttal felemeltettek, noha az áremelést a fogyasztók nem várták.­­ Ezen intézkedést azért tették, hogy a tavaszi üzletet jobb árak mellett meg­kezdhessék és a magyar művek ezt feltétlenül követni fogják. Továbbá árszilárdulás állott be bányai és mezei vasúti sínekben, melyek iránt Ausztriából te­temes kereslet uralkodik, a­mi különben más czik­­kekre is kiterjeszkedik, mert az osztrák művek na­gyon el vannak foglalva. — Magyarországban a mű­vek rendelményekkel való túlhalmozottsága rendkí­vüli, úgy, hogy tavaszra komoly szállítási zavaroktól tarthatni. — A fémüzlet szintén változatlan szilárd. Áremelkedés történt nyershorganyban 1 frt 25 kr, lágy ólomban 2 frt, vörösrézben 1 frt 50 kr, dárdány­­ban 3 frt 100 kl grinként. —­ Ön szilárd és csendes, horganylemez ára nyersanyagbani nagy készlet miatt a finomítókban nem emelkedett. Bőrök. (Ifj. Leitersdorfer Lipót ezég jelentése.) Juh bőrökben az üzlet változatlanul élénk ma­radt. Érkező tételek eddigi árak mellett gyors elhe­lyezésre találnak. A közeledő főidény azonban való­színűleg csak jelenlegi jegyzéseinket fogja fölmutatni. Eladatott: kb. 10,000 db, szerb juhbőr 114 — 115 forintért, kb. 5000 darab bulgáriai 115 forintért 102 drbként, kb. 4000 macedóniai 64 frt, kb. 4000 bánáti 65—65 frt 102 kiként; továbbá bácskai 2.40—2.80 frt páronként, német finom gyapjas 40 frt, durva­gyapjas 40—50 frtért 102 kiként. — Báránybőr. Az üzlet csak egynéhány kisebb tétel nehéz szogosdi báránybőrre szorítkozott, melyek minőségük szerint, változatlan árak mellett adattak el. — Kecske- és gidabőr. A beérkező tudósítások határozottan kedvezőtlenebbek, minélfogva, jegyzéseink szilárdak­nak nem nevezhetők. Bánáti kecskebőrökért 105 frtot, horvát bőrökért 90—95 frt fizetnek 102 kiként. Er­délyi kecskebőröket első kézből, 170—175 frtért 100 dbként eredménytelenül kínálnak. tírdabőrökben nincs üzlet. — Marhabőr. A heti forgalom kb. 1500 drb marhabőrre — különböző minőségben — rúgott. Németországban a jegyzések igen olcsók, mely körülmény a felsőbőrárakra kedvezőtlen befolyást gya­korol s csak a nehéz ökörbőrök s pittlingek árai marad­nak változatlanul. Jegyzéseink nem válogatott marha­bőrökért 60— 65 frt, nem válogatott tehénbőrökért 65—70 frt, ökörbőrökért 68—74 frt, pittlingekért 70—75 frt, magyar kneipekért 85—90 frt, erdé­lyiekért 110—115 frt 102 klm.-ként. — Lóbőr. Tekintet nélkül arra, hogy a lefolyt két hét forgalma csekély volt, az üzlet oly kedvezőnek nem jelezhető, mint eddig. A hozatalok őszi árukban megkezdődtek s jó közép minőségűért 10—101^ frtot fizetnek pá­­ronkint. — Borjubőr. Készletek hiánya daczára, könnyű áru iránt a kereslet eddigi árak mellett ál­landóan élénk. Könnyű I. rendű borjubőrökért 150 frtot, II-od rendüekért 110 frtot, nehezekért 125 frtot és zunkerekért 105—115 frtot fizetnek. Gyapjú. A kedvezőbb londoni tudósítások és az állandó kereslet által előidézett élénkebb hangulat következtében különösen közép és másodnyilású gyapjúban mázsánkint 2—3 frtnyi áremelkedés je­lezhető. A legjobb folyamatban levő szerződések 1890-re, 6—8 frttal magasabb árban köttetnek, mint tavaly. Eladattak: egy tétel legfinomabb posztó gyapjú 135 frtért, finom posztógyapjú 120—120 frtért, nyári hegyi gyapjú 73—75 frt, közép bárány gyapjú 72—76 frt, békési és más különböző jó faj­tájú bárány gyapjú 62—65 frtért, gyárilag mosott nyírt gyapjú 125 —130 frtért, ugyanily bőr gyapjú 115—116 frtért, több tétel zigaja 46—50 frtért, zakel 38—42 frtért, tímár gyapjúban az üzlet szin­tén élénk, német gyapjúért 48—52 frt, zigaja 44—46 frt, s zakelért 33—35 frt, fizetnek 56 kikent 2 °/C-al. Élelmiszerek. (Halasi és társa ezég jelentése ) Tojás: A behozatal e héten kielégítő volt és a for­galom élénk. De minthogy többnyire alárendelt áru érkezett piaczunkra, az árak csak mérsékelten emel­kedtek. — Baromfi: Élő hizlalt libának az ára e héten fentartotta magát. Ellenben vágott liba nagy mennyiségben érkezett a piaczra, a kínálat sürgős volt, eladások csak­is árengedmények mellett voltak eszkö­­zölhetők. A többi fajok változatlan árak mellett kel­tek el. — Burgonya: Az e heti üzlet kielégítő volt és jegyeztetik sárga áru 1.75—1.80 írton métermá­zsánként. Jegyzéseink a következők: Liba, élő, hizlalt 4.70—5.60 írton, vágott liba 4.20—4.80 írton, sovány liba 2.50 — 2.60 írton, csirke 0.60—0.90 írton, tyúk —.-----.— írton, kappan —.— —.— írton, hizlalt kacsa 1.70—1.80 írton, sovány kacsa 1.20—1.40 írton, pulyka 3.-----3.20 írton, 0­1­2 3 4­56 78 S­/s 15740X5.10 14.8­ T 14.50 14.— 13.60 X3X 0­277U 12.30 11.70 ____________8_/4­9 F. G.______________ ’ 10.20 TAÖ 4.80 UsÓ

Next