Nemzet, 1890. január (9. évfolyam, 2638-2667. szám)

1890-01-01 / 2638. szám

azt is nyíltan, hogy bármily megtisztelő lesz reám nézve a Józsefváros mandátuma, ha azt elnyerem, annak birtokában nem találhatnék kárpótlást lőcsei kerületi elvtársaim bizalmának és rokonszenvének el­vesztéséért, ha azt e kötelességszerű lépésem legna­gyobb sajnálatomra mégis maga után vonná. Hogy pedig bebizonyítsam, mily súlyt fi­zletek arra a véleményre, a­melyet jelenlegi választókerüle­tem közönsége táplál felőlem, kijelentem már most miszerint el vagyok határozva a lőcsei kerület man­dátumát megbízóim kezébe visszatenni abban az eset­ben is, ha a Józsefvárosban meg nem választatnám így akarok egy új választás által alkalmat és módot nyújtani lőcsei kerületi tisztelt polgártársaimnak arra, hogy ez esetben eljárásom felett ítéletet mond­hassanak. Kérlek, tisztelt barátom, közöld addig is, míg körötökben személyesen megjelenhetek, e nyilatkoza­tomat a lőcsei kerületi szabadelvű párttal és fogadd legőszintébb tiszteletem nyilvánítását s baráti üdvöz­letemet. Budapest, 1889. deczember 30. Berzeviczy Albert. 34. BELFÖLD. Budapest, decz. 31. (A szabadelvüpárt a miniszterelnöknél.) Az országgyűlési szabad­­elvü párt­­jai, holnap uj év napján d. e. 10 órakor ili­k a pártkör helyiségében és legkésőbb fél ezi­z órakor vonulnak föl testületileg a mi­niszt­ei palotába, honnan az uj évi üdvözlés után a ké ház elnökéhez hajtatnak. pest, decz. 31. (A józsefvárosi man­­dát A Berzeviczy-párt nagy választmá­nya 4-én d. u. 3 órakor a Beleznay-kert helyisé­gein u­epesi-ut 9. sz.) gyűlést tart. — A sza­vaza­tokat jan. 5-étől 12-ig, fogják kiosztani a T kér. elöljáróság helyiségében (stáczió utcza zsvár, decz. 31. (Oratio a miniszter­eln­ek.) [Az [0. É.« távirata.] A kolozs­­vár­idelvű párt bizottsága ma tartott ülésében elhí­­a, hogy az újév alkalmával táviratban fogja tud miniszterelnökkel a párt rendületlen bizal­­ma­sztéletét a miniszterelnök iránt. A táviratot a p­zottsága nevében az elnök és a jegyző fogják alá a párt Hegedűs Sándort is üdvözölni fogja az­lkalmából. Vármegyei élet. Üs­­­ély egy nyug. főszolgabíró tiszteletére. — Eredeti tudósítás. — Dunaföldvár, decz. 29. u­ aföldvár közönsége ünnepélyesen vett bú­csú galomba vonuló járási főszolgabirája, D­a­r­ó­­c­z­­ m­ás­t­ó­l, a ki e tisztet 18 éven át járásának telj­egelégedésére viselte. közszeretetben álló főszolgabíró a községben uí hivatalos működését teljesítvén, szívélyes sza­gért búcsút a községi képviselő-testülettől, a Bencze István apát-plébános indítványára, iszui szolgálati ideje alatt tanúsított igazságos­tatos eljárásáért jegyzőkönyvi köszönetet sza­­í nyugalomba vonulása fölötti őszinte sajnála­t idott kifejezést. A lelkes éljenzés közt távozó főszolgabirót ke­el ezután báró Eötvös József lakásán, hol szállva , öt tagú küldöttség kereste föl, s őt a tiszteletére idézett búcsú banquetre szívélyesen meghívta. Délben párt- és valláskülönbség nélkül számra, mintegy 80-an gyűltek össze a casino nagy termében, hol az 5-ik fogás után pezsgős pal­­czkok durrogása között Rátkay László a casinónak és egyszersmind a kerületbeli függetlenségi pártnak elnöke emelt poha­rat és köztetszést aratott beszédében kiemelvén, hogy ő bár nem egyszer villogó szemekkel állt szemben a pártmozgalmakban szintén élénk részt vett főszolga­bíróval, de mint melegen érezni tudó magyar embert s mint páratlan becsületességü hivatalnokot tisztelni s szeretni tanulta, — élteti ünnepektet. Dr. Ragályi Lajos az itteni szabadelvüpárt ve­­zérférfia ezután szónoki szépségekben gazdag beszéd­ben ugyancsak a főszolgabírót köszönti fel, különösen kiemelvén, hogy a távozó főszolgabíró a hivatali ha­talmat hatalmaskodássá, az erélyt erőszakká, a szi­gort szekatúrává fajulni nem engedte soha. S azon tisztviselők közé tartozott, kiknek becsületérzése nem­csak a megvesztegettetést, de a megajándékoztatást sem tűri. S így nemcsak a hivatali becsületet, de a hivatali tekintélyt sem teszi alku tárgyává; hangsú­lyozza, hogy habár a főszolgabíró a nyugalmat, hiva­tali évei számát tekintve, talán joggal vehetné is igénybe, járásának őszinte szeretete azt mégis szíve­sen tagadná meg tőle; élteti az ünnepeltet, a­ki ha megválik is hivatalától, járása nem válik meg hivata­loskodásának kellemes emlékétől. Id. Zaáry Józsefnek a vidéki vendégekre mon­dott humoros koasztja után, báró Jeszenszky Kálmán, a kerületbeli szabadelvűpárt elnöke igen szép beszéd­ben az ünnepeltnek barátaira üríti poharát. Daróczy Tamás meghatott hangon elmondott, szívhez szóló szavakkal köszöni meg a kitüntetést, melyet szűnni nem akaró zajos éljenzés követett, ezek után sikerült toasztok hosszú sora következett, így Bencze István apátplébános az ünnepeltnek fennkölt szellemű és ritka műveltségű kedves nejét, Szeniczey Stephaniet, dr. Seffer Sándor a cath. derűst, dr. Freund a restantia nélküli biróságot élteti. Szóltak még Heitzer József városbiró, Horváth Ignácz, dr. Schützenberger, dr. Stern, Forster Béla földbirtokos, végül az ünnepelt Dunaföldvár intelligens önálló gondolkozásu polgáraira emelvén bucsupoharát, éljen­­zaj között távozott. A hunyadmegyei tisztujitás után. — Saját levelezőnktől. — Déva, decz. 29. Hunyadmegye tisztújító közgyűlésének válasz­tási eredményét már táviratilag jelezve, nincs egyéb hátra, mint a geographiai helyzeténél, népességi vi­szonyainál fogva egyaránt kiváló fontosságú törvény­­hatóság szerencsés választása felett érzett őszinte örö­münk nyilvánítása mellett elismeréssel adózni azok­nak, kik a választóknak eleinte nyilatkozni kezdő ellentétes kívánalmai daczára teljes egyetértésre jut­tatták a megyét s az itt társadalmi és politikai érdekből egyaránt annyira nélkülözhetetlen békés egyetértés létrehozása által a megye körül valóban nagy érdemeket szereztek. Itt, a­hol a szolgálati érdemek, családi össze­köttetések mellett érzékeny nemzetiségi kívánalmak Scilla és Charybdisa közt evezve kelle előkészíteni a roppant kiterjedésű törvényhatóság népes tisztika­rának, restaurálását első sorban Pogány György főis­pán körültekintő tapintata s a viszonyok különfélesé­­gével bölcsen számolni tudó igazságérzete és méltá­nyossága fo^t be a most megyeszerte lelkesedéssel fogadott szép választási eredmény biztosítására. Ez az elismerés fényesen kitűnt a közgyűlés folyamán ismételten felhangzott lelkes ovatiókban s a választást követő banquet tagjainak, osztatlan tisz­­teletnyilvánulásaiban is. Hasonló oroszlánrész illeti a megyén kívül is élénk figyelemmel kisért s kifejlődésükben megelége­déssel fogadott választási mozgalmak irányításában és sikerhez juttatásában B­a­r­c­s­a­y Kálmán alispá­nunkat, kinek népszerűsége nemcsak széles családi összeköttetésein alapszik, hanem aki fényes tehetsé­geivel s az utóbbi időben a Maroshid, vármegyeház, szurduki út stb. létesítésénél is kifejtett üdvös tevékeny­ségével a megyei közvéleményt teljesen magához hódítá s a­ki nehéz viszonyok közt ritka erél­lyel és lelkesedés­sel már két cycluson át vezete a megye kormányát. A megye két vezérhivatalnokának teljes egyetértése lényegesen megkönnyíti gr. Kuun Géza, Pogány Ká­roly, báró Nopcsa Elek, Dáné Károly s más kiváló és nagy tekintélyben álló bizottsági tagok fáradozásait is, mint a­kik bizalmas előértekezleten magatartásuk és befolyásukkal a széthangzó vélemények kiegyenlí­tését és összhangba hozatalát elősegiték. A tisztujitás a megye legtávolabbi részeiből egyesité a választók óriás tömegét s ez rendkívüli ér­deklődés s a gyűlés folyamán végig észlelt higgadtság és egyetértés bizonyára sokakat gondolkozóba ejt­het azok közül, kik a választási rendszer tarthatatlan­ságát hangoztatják s itt is kérdésbe jön nem egy oldal­ról , hogy az idei választások tanulságait felhasználva nem lehetne-e a választás korábbi hátrányainak or­voslásával a megyei életet javítva, a választók érdek­lődését és a nagy előszeretettel ápolt választói jog gyakorlatát fentartani ? Akármint alakuljon e tekintetben a jövő, an­­­nyi bizonyos, hogy az idei választások a főispáni ha­táskör érvényesülésével sokkal kevesebb helyen mér­gesedtek el, mint más években s a legtöbb megye tisztikara az uj Magyarország hivatásának felfogá­sára és megvalósítására mégis képesültebbnek ígér­kezik. Hunyad megye is megelégedéssel tekinthet a jövőbe, mert jobb, megbízhatóbb tisztikart akár ál­lami, akár megyei szempontból a jelenleginél kivárni se lehet. Az emlékezetes négy napot Pogány főispán, Barcsay alispán, Issekutz Antal városi polgármester, Lázár György tiszti ügyész, Hollaky Arthur tiszte­letére rendezett fáklyásmenet és a tisztikar fényes la­komája fejezte be. K­tr­,F Oxxxx A portugál király megkoronáztatása. Lissabonból, decz. 28. estéről jelentik. A »megkoronáztatás« szó népszerű, általános kifejezés, mely nem ad hit fogalmat a portugál király trónra­­lépéséről — ez a formában igen festői, de igen mo­dern szertartás is, mert lényegében teljesen nélkülöz minden vallási elemet és nem egyéb, mint ünnepélyes szertartása a régi szerződésnek az uralkodó­ család feje és az ország képviselői között. De minden kizá­rólag polgári, kivéve a Te Deumot, mely — mint a hivatalos lap mondja — I. Dom Carlos király ő fel­sége uralkodójának inauguratiójára tartozik. Az ünnepélynak a legszebb derült időjárás ked­vezett.­­ Napkeltekor a felségek fölébresztettek a be­­lemi lakosztályukban az erődök tüzérsége és a hadi­hajók lövései által. Tíz órakor a király és királyné a nagy diszhintóba szálltak. A király a tábornagyi egyen­ruhát viseli a három rendjellel, az egyenruha fölött bíbor királyi palástot, mely hermelinnel van szegélyezve. A királyné kék és fehér — a portugál színek — jelmezt visel; fölötte a királyi pa­lástot; gyémánt-diadém fénylik gazdag haja felett, mely csodás szépen van fésülve a homlokon elől és a nyakon. A fiatal anya ifjúsága egész teljében van. A népnek láthatólag hizeleg, hogy ily teljes szépségű királynéval bir és boldog hozzátehetni, hogy a felség épp olyan jó, mint szép. A kiséret hét hintóból áll, melyekben az udvari főtisztviselők és főméltóságbe­­liek foglalnak helyet, kiknek tiszte abból áll, hogy magukkal hozzák a királyi koronát és a legfelsőbb hatalom más jelvényeit. A királyi kocsit nyolcz ló vonja, mindegyiket laquais vezeti, a kocsit pedig a komornyikok és udvari szolgák három sora veszi körül. Elől két udvari mar­sall megy czimer-pajz­zsal. Jobbról és balról a lovász­mester és a királyi gárda parancsnoka megy lóháton, közvetve szolgák által. A kocsi előtt egy osztály dra­­gonyos megy, utána a király katonai irodájának tag­jai, és a fényes törzskar, lóháton. Az infáns Dom Al­fons, közvetlenül a királyi kocsi után, kocsiban megy. Az utczákon katonaság képez sorfalat, mely La Car­­neiro tábornok, az első katonai dandár parancsnoká­nak vezénylete alatt áll. Kevéssel 11 óra előtt a törvényhozó testület palotájában összegyűltek a senatus és a képviselőház tagjai, a senatus elnökének, d’Aheu y Sousa tábor­noknak elnöklete alatt. Itt küldöttség választatik, mely a felségeket a palota bemenetelénél fogadja. Inentől kezdve az ülés­teremig a sorfal a következő rendben alakul: Elől a miniszterek és az államtanács tagjai, azután a nagy szertartásmester, a királyi ház intendánsa stb. A fel­ségeket a nagy alamizsnás bíbornok, udvari tisztek és a királyné szolgálattevő tisztjei követik, míg előt­tük apródok szabad utat nyitnak a felségeknek, kik előtt közvetlenül Dom Alfons infáns megy, kezében tartva az ország meztelen kardját. Miután a király és királyné a trónmenyezet alatt elfoglalták helyüket és a senátorok jobbra, a képviselők balra állottak fel , a király kezébe veszi a jogart, míg a trón lépcsőjén az alperes­ mór áll az ország begöngyölített zászlójával. E pillanatban a gyűlés elnöke, követve két apród által, a király elé nyitott evangéliumot tartja, melyen feszület van. A király baljába veszi a jogart és jobbját a szent könyvre téve, elmondja az alkotmányos charta 76-dik czikkelyé­­nek megfelelő esküt. A király ezután még néhány szót szólt a gyűléshez, mire az elnök felel s az alferes­ mór (e méltóság örökös a Sabugosa marquis családjában) kibontja a zászlót. E jelre a gyűlés feláll és lelkesedve élteti az uralkodót e szavakkal: » A legmagasb, leg­hatalmasabb, leghívebb portugál király, I. Károly, éljen soká!« Az alperes­ már a zászlóval erre kimegy a palota előtt levő nép közé s kiáltja: »Real! Real! A legmagasb, leghatalmasabb, leghívebb portugál király, I. Károly, éljen soká!« Az ágyuk megszólalnak, a nép éljenez, — a jelenet igen megragadó. Ezután kő­­­érkezett a Te Deum és a város kul­csainak átadása. Este színházi díszelőadás és kivilá­gítás, másnap katonai díszszemle. Az az interpellatió, melyet a Senatus egyik jobboldali tagja intézett a napokban az igazság- és vallásügyi miniszterhez, kit még hagyományosan »pecsét-őrnek« nevez a legszélsőbb radicalis is, a vallás-kérdést újból szőnyegre hozta. Abban ugyanis az Ariége-departement prefektusának köriratáról volt szó, melyet néhány plébánoshoz intézett, kik a válasz­tások alatt politikai, sőt ellenzéki propagandát csin­ál­­tak s kiknek fizetését ennek folytán egy időre felfüg­gesztették. Mielőtt ez ügyben részrehajlatlan ítéletet mon­danánk, nem lesz fölösleges tájékozásul megemlé­kezni magáról a vallás­kérdésről, melynek megoldása itt ma kétségbe vonhatlanul a legnehezebb feladatok közé tartozik. Tudvalevőleg a franczia nép, zömében oly vallá­sos, minő az olasz, vagy a spanyol, más­részt philoso­­phusai révén egész a ..vallástalanságig felvilágosodott. Amannak hegemóniáját a Bertalan-éj mészárlásai s a Nantes-i edictum visszavonása jellemzik, emezét pedig a Terrorismus és a Commune szörny-tettei. Mindkettő bebizonyította már ennél fogva, hogy ab­solut fölényre jutni egyformán méltatlan s hogy az igazság ez esetben is a közép után jár, melyet I. Na­poleon lángesze a Concordatum-ban oly talpra eset­ten megtalált. Ez szabályozza az állam s az egyház egymáshqzi viszonyába század eleje óta, csakhogy természetesen a különböző kormányok hajlamai sze­rint, különböző magyarázattal. Innen a Restauratió és III. Napoleon alatt a clericalismus növekedése, innen Lajos­ Fülöp kormányának közömbössége, a harmadik köztársaság látszólagos szigora. De, ha ily sokféle magyarázatra alkalmas, — fogja mondani az olvasó, — tán nem is lehet valójá­ban a Concordatumot valami nagy állam-bölcsességű okiratnak tartani! Mást bizonyít a tapasztalás: politikailag épp azok az intézmények a legtökéletesebbek, melyek a legellentétesebb véleményáramlatok érvényre jutta­tását teszik lehetővé, mint például a Parlamenta­rismus. Kell lenni benne azonban mégis egy hibának, mely helyes alkalmazását úgyszólván lehetetlenné te­szi. A pártok szerint e hibát a clericalismus, vagy a vallástalanság túlkapásainak tulajdonítják, holott nem keresendő másban, mint azon viszás helyzetben, melybe a papság jutott azután, hogy a nagy forrada­lom megfosztotta vagyonától. Mi ma egy pap Francziaországban ? állami hi­vatalnok, még pedig a többiekkel nem assimilálható állami hivatalnok, kinek vallási kötelékeinél fogva cos­­mopolitikus tendentiái is vannak. Voltak ezek a mon­archia idejében is, — erősitik a köztársaságiak — de bezzeg akkor nem nyomtak annyit a latban, mert a clerus monarchikus érzelmű. Tökéletes csalódás ! Nem becsüli az a monarchiát többre, mint a köztársaságot, de mert a monarchia idejében fekvő vagyona volt, ér­dekei tökéletesen azonosak voltak az országéval. Most ellenben a szerény fizetés, melyet még a legtöbb eset­ben rossz képpel is adnak, minden papból egy elégü­­letlent csinál, ki szívesebben hallgat az ultramontán befolyásokra, melyektől hasznát várja, mint elődje, ki független állásánál fogva könnyen követhette haza­­fiúi, anyagi jóllétét is előmozdító érzelmeit. A franczia papság magatartására azonban még nagyobb befolyást gyakorol azon elszigeteltség, melyre az utóbbi időben a kormány által kárhoz­tattatok. Beszélik, hogy midőn Liszt Ferencz 1838-ban Magyarországon járt, felfogadott maga mellé magyar nyelvtanárnak valami becsületes kálvinista deákot. El lévén rettentően foglalva, a művész ezt rendesen csak akkor látta, mikor kifizette neki havi díját. így ment ez már vagy egy fél esztendeig, mikor a fiúból végre kitört a méltatlanság : »De uram, én a maga pénzét hiába nem fogadhatom el tovább! Ha ideje nem engedi hasznomat venni, engedje, hogy Isten hí­rével hazamehessek!« Nincs ez másképen a franczia clerussal sem : a köztársaság, ünnepélyein folyvást ignorálja, s nagy engedmény gyanánt egyezik bele abba, hogy az ál­lamférfiak temetése hivatalosan egyházi is legyen. S az a különös, hogy nem volt korszak, mely­ben a papság sorait annyira tisztán népies elemek képezték volna, mint képezik jelenleg! Azt kellene tehát következtetni, hogy a democrat]­a iránta elnéző leszen. Visszatérve a kérdésben forgó interpellation: ez előrelátható eredmén­nyel végződött: T­h­e v­e­n­et úr felelete — megígérvén, hogy ha az illető plébáno­sok nyugodtabban viselik magukat, ideiglenesen fel­függesztett fizetésüket visszanyerik — tudomásul vétetett. Constans belügyminiszter egy­millió hatszáz ezer francra menő rendelkezési­ alapját pedig meg­szavazta az alsóház. A radikálisok is rá szavaztak minden hajdani ellenszenveik daczára, mentségül hozván fel, hogy miután a boulangeristák egy ellen­zéki pénztárt és policziát alakítottak, a köztársaság­nak is kötelessége magát védelmezni. így lehet szépí­teni a legszembeötlőbb köpönyegforditást, nincsen megbízásuk a tartománygyülés nevében be­szélni, mely egyedül illetékes a viszály befejezésére. London, decz. 31. Mint illetékes oldalról állítják, a conflictus Portugáliával a barátsá­gos elintézés előtt áll és pedig választott bí­róság nélkül, kizárólag a kölcsönös felvilágo­sítások utján. A flotta-tüntetésről s más ha­sonlókról terjesztett hirek koholmányok vol­tak. (N. Fr. Pr.) Turin, decz. 31. A tengerészeti mi­niszter tiszteletére az itteni iparos kör ebédet rendezett, melynél Briu tengerészeti miniszter a katonai kiadásokról szólva, követ­kezőleg nyilatkozott: »Sajnálnunk kell, hogy az európai viszonyok oly nagy nyomást gyakorolnak Olaszországra, mely csak arra törekszik, hogy mindenkivel békében éljen s a­mely, miután minden fáradozását függetlensége kivívásának szentelte, most szükségét érzi annak, hogy erejét teljesen gazdasági és társadalmi újjászü­letésére fordítsa. Mindnyájunknak kívánnunk kell, hogy ez állapot jobbra forduljon. A leghőbb óhajtás, melynek e napokban kifejezést adhatunk, az, hogy a nyugalom állapota, melyhez értünk, annyira megszi­lárduljon, hogy mihamarább érkezzék meg a nap, melyen lehetséges lesz, az országra súlyosodó áldoza­tokon könnyíteni. A kormány kötelességének ismeri, hogy mindent megtegyen, hogy e nap mielőbb elkö­vetkezzék és erős szándéka ezt elérni.« Belgrád, decz. 31. (Eredeti távirat.) Teg­nap itt miniszterválságról szóló hírek voltak elter­jedve. Indokul erre az államtanács tagjainak kineve­zése szolgált. A radicálisok hátrányban érzik magu­kat szorítva az alkotmánynak azon rendelkezése által, a­melynek értelmében csak az lehet az államtanács tagja, a­ki már legalább is tíz évig államszolgálatban volt. A felmerült differentiák miatt a kinevezéseket karácsony utánra halasztották. (P. T.) Belgrád, decz. 31. A belgrádi ügynök­ség felhatalmaztatott annak kijelentésére, hogy a régensség és a kormány tagjai közti conflictusról, va­lamint a kabinet lemondásáról szóló hirek eddig alap­pal nem bírnak. Róma, decz. 31. A pápa a tegnapi consis­­toriumban tartott beszédében örömének adott kifejezést a washingtoni, ottawai és freiburgi katholikus egyetemek felállítása fölött. A katholicismus — azt mondá — virágzik ez országokban, hála a törvényeknek és az emberek igazlelkűségének. Annál élesebb ellentétben áll ez örömmel az a fájdalom, melyet Olaszország okoz neki. Itt az egyház ellenségei nem szűnnek meg folytatni az egyház elleni harczot. Eléggé bizonyítják ezt azok a szavak, me­lyeket a közélet egy férfia csak nemrég hangoztatott beszédében, tudatva, hogy a hatalom birtokosai Olaszországban mit szándékoznak elkö­vetni az egyház és a pápa ellen. Emlékezetbe idézte ezután a pápa a Giordano Bruno tiszteletére rende­zett maniferratiot s megjegyzi, hogy a kormány el­akarja szakítani az olasz népet az egyháztól s minden eszközzel síkra száll a pápai szentszék actioi ellen. Beszéde további folyamán azt hangsúlyozta, hogy a pápaságnak joga van a világi hatalomra, mely füg­getlensége szempontjából és kötelességei gyakorlására szükséges. Ez a hatalom képezi a pápai szabadság alapját. Nem emberi indokokból tart igényt a világi hatalomra, hanem, mert joga van hozzá és mert szüksége van rá, hogy a keresztény hit kincsét sér­tetlenül megtartsa. Az uj olasz büntető törvénykönyv, mely január elsejével lép életbe, sérelem a papság törvényes szabadsága ellen ; gátolja a papságot fel­adata teljesítéséb­en és megsértése az egész papság­nak, a­mint ezt már egy korábban tartott beszédében kiemelte. Újabb sebet ütöttek épp most az egyházon a kegyes alapítványokról szóló törvén­nyel, me­lyet csak imént fogadtak el nagy sebtiben. Ez a törvény újabb lépés azon az uton, mely oda irányul, hogy a polgári intézményekből a vallásosság minden nyoma kitörü­ltessék. Minden kegyes alapítványt meg­szüntettek, vagy átalakítottak, nevezetesen a zárdába lépő fiatal leányok kiruházására szolgálókat és a ha­lottak tiszteletére vonatkozókat. Ez az alapítók aka­ratának megsértése. Utalt továbbá arra, hogy csakis a lelkészek zárattak ki a jótékonysági intézetekből, míg az asszonyoknak a részvétel megengedtetett. Azt mondták, hogy lak­osoknak kell gyakorolni a jóté­konyságot, mert a jótétemények azután kedvezőbben fogadtatnak. A szerencsétlenek azonban szégyenkez­nek az egyházon kívül nekik nyújtott keresztény kö­­nyörületességet igénybe ve­nni, mivel az egyházon kí­vül nincs valódi könyörületesség. A pápa végül meg­jegyezte, hogy az egyház a világi hatalomnak az egy­házi ügyek intézésébe való behatolása által uj sérel­met szenvedett. Róma, decz. 31. Baldissera tábornok teg­nap Massauahban hajóra szállt, hogy Kairóba men­jen. — Makonnen tegnapelőtt Massauahba ér­kezett s rövid ideig ott marad. London, decz. 31. A »Times« pétervári tudó­sítója szerint a c­ár egészségi állapota annyira javult, hogy vasárnap megjelenhetett a gacsinai kastélyban tartott hangversenyen. Berlin, decz. 31. A »National Zeitung« pétervári jelentése szerint azon körülményből, hogy a finnlandi testőrezred szemléje elmaradt, a czár meg­betegedéséről és valami nihilista összeesküvésről be­széltek. A valóság a következő: Az említett dísz­­ünnepély előtt való este a császári család néhány belső emberével Gacsinában a kis hangversenyterem­ben gyűlt egybe. A czár még mindig egy kissé in­fluenzában szenvedvén, gyengének érezte magát és háttal neki dőlt a falnak, erre azonban a villamos vi­lágítás hirtelen kialudt és az egész helyiség sötét lett. A jelenlevők nagyon megijedtek. De csakhamar le­csillapultak, midőn kitűnt, hogy a czár vállának a villamos vezeték gombjára való nyomása következté­ben aludtak ki a villamos lámpák. Mindamellett az eset az üdülő félben levő czárra leverő hatást tett, emiatt a czár újra nagyon rosszul érzi magát és álla­pota csak lassan javul. (Pr.) Pétervár, decz. 31. Egy ma kihirdetett törvény felhatalmazza a közoktatási minisztert, hogy a goldingeni német gymnasiumot három év alatt bezárja és hogy a kurlandi lovagi karnak a gymna­sium segélyezésére megszavazott évi 1600 rubel kor­mánysegélyt 1890. újévtől kezdve bevonja. Pétervár, decz. 31. (Eredeti távirat.) A »Neue Freie Presse« jelentése: Már néhány héttel ezelőtt több tüzér- és tenge­részeti tisztet fogtak el. A napokban ismét újabb elfogatások voltak, ami, mint beszélik, kényes kérdés. — Eredeti levél. — Páris, decz. 27. — adb. Táviratok, Bécs, decz. 31. Az év vége alkalmából a Burg kápolnájában ünnepélyes isten­tiszteletet tartottak, melyen a k­i­r­á­l­y ő felsége, a királyi család és igen nagy közönség volt jelen. $j Prága, decz. 31. Az ó-csehpárti közlönyök communiquét tesznek közzé. Kifejtik, hogy a korábbi kiegyezési kísérletek ismeretes eredményei után az újból való közeledéshez az első lépés nem az ó­ csehek részéről indulhat ki. A nemzeti párt azonban, tekintettel hagyományaira és ama nagyjelentőségű nyilatkozatokra, melyek a leg­utóbbi napokig terjednek, épp oly kevésbé vonhatta ki magát az ez iránti meghívás alól. E tanácskozás résztvevői bizonyára tudatában lesznek a nagy fel­adatoknak és ezzel összefüggő nagy felelősségüknek, de egyúttal ama komoly momentumoknak is, hogy­ ­ egy alakulóban levő socialisticus jellegű tit­kos társaság felfedezésére vezetett. Állítólag alapos ok van a föltevésre, hogy a socialisti­cus programm csak köpönyegül szolgált a veszélyes forradalmi üzelmek elpalástolására. Róma, decz. 31. (Eredeti távirat.) A differentialis vámok beszüntetése daczára nem á­lőtt be Olaszország és Francziaország kö­zött a várt javulás sem a politikai, sem a köz­­gazdasági téren. (P. C.) Konstantinápoly, decz. 31. Az ismid-ango­­rai vasútvonalon a Krupp-féle czég megkez­dette a sínek lerakását. Konstantinápoly, decz. 31. (Eredeti táv­­i­r­a­t.) Nagy feltűnést, kelt N­i­k­o­l­o­v­n­a­k, a bolgár vasutak főigazgatójának a préfetekhez intézett körle­vele, a­melyben felszólítja őket, hogy a keleti vasutak üzemigazgatósága ellen emelt panaszt gyűjtsék egybe és terjes­szék fel. Azt hiszik, hogy ez bolgár részről előkészítő lépés a vakarel-mustaphabasai vonalrész birtokba vételéhez. Bolgár részről a társaságra a ma­gas tarifatételek és a kocsihiány miatt panaszkodnak. (P­­p.) h­íre­k. Deczember 31. A t. olvasó közönséghez. A­­ Nemzete kilenczedik évfolyamának alkalmával, lapunkra előfizetésre hívjuk fel a magyar olvasó közönséget. Lapunk egész odaadással és erős kitar­tással azt a politikát képviseli, azt a politikát védi, és terjeszteni, érvényesíteni iparkodik, a­mely a magyar nemzetnek, minden irány­ban, egész erőmegfeszítéssel való fejlesztését­­ és szabad, alkotmányos, zavartalan fejlődését a jelenlegi közjogi alapon, tűzte ki kizáróla­gos feladatául. Annak a politikának vagyunk hívei és szerény munkásai, mely nem tű­r visszaesést: sem a szabadelvűségben, sem az alkotmányosságban, sem a megszerzett jo­gokban és biztosított rendben; de sőt, ellen­kezőleg, mindezeknek további fejlesztését és az államéletnek minden részében egy mo­dern állam igényeinek, és saját viszonyaink­nak megfelelő módon való berendezésére tö­rekszik, minden túlzás és koczkázat nélkül. Ezért kerüli és ellenzi a szenvedélyek meddő harczát; ezért keresi a nemesebb küzdelem jobb fegyvereit. És ezek a szempontok vezetnek lapunk­nak nemcsak politikai, de culturális és köz­­gazdasági, szépirodalmi és művészeti, társa­dalmi és helyi ügyekre vonatkozó részéinek szerkesztésében is. Nem az izgalmat és a sen­­satiót, de az igazságot és azt, a­mi nemes, ke­ressük és iparkodunk terjeszteni. Ebben a zajtalan, szerény munkában nem kímélünk szellemi erőfeszítést és anyagi áldozatokat, hogy lapunk irodalmi színvonalon álljon és egy hirlap minden föladatának pontosan, lel­kiismeretesen és gyorsan megfeleljen. Értesü­léseink, sürgönyeink, tárczáink változatossá­gáról és tartalmasságáról gondoskodunk. Az 1890. év folyamán közöljük­ Jókai Mór most készülő nagy regényét: »Rákóczy fia« czim­­mel és gondunk lesz arra, hogy érdekes és finom, nemes és hasznos olvasmányokkal, ki­sebb, nagyobb közlemények alakjában, foly­tonosan ellássuk olvasóinkat. A „Nemzet“ előfizetési ára : Az estilap külön küldéséért, negyedéven­­kint 1 írttal több. Az előfizetési­­ pénzek, lapunk kiadóhiva­talához, Athenaeum-épület (Ferencziek­ tere 3 sz.) küldendők. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala. — Mai számunk mellékletének tartalma a következő : A rabszolgakérdés. (Irta : Bánh­idy Béla báró.) — Olaszor­szágból. (Irta : Óváry Lipót.) — Tárcza: Irodalom. (Dr. Darvas Móricztól.) — Közgazdaság: Deczember 31-ike* Közlemények. Közgazdasági táviratok. — Vízállás. — Naptár* — Időjárási táblázat. — Színházak. — Nyilt tér. — Rainer főherczeg, ki jelenleg nejével, Mária főherczegnővel Madridban, Mária Krisztina régens­­kir­álynénál van látogatóban, egy idő óta gyöngélke­dik. Állapota azonban néhány nap óta már annyira javult, hogy elhagyhatta az ágyat. E gyengélkedés következtében a főherczegi pár csak január közepén térhet vissza Bécsbe. — A brazíliai császárné halála. Portóból, decz. 28-ról távirják. A brazíliai császár a múzeumban volt, midőn a brazíliai consul értesítő őt a császárné állapotáról. Dom Pedro azonnal Donna Teresa ágyá­hoz sietett, de akkor a császárné már kilehelte lelkét. A császárné halálának híre gyorsan elterjedt a vá­rosban és a kitűnőségek díszben jöttek a palotába, mert éppen visszatérőben voltak a székesegyházban I. Károly megkoronáztatása alkalmából tartott Te Deumról. A bibornok csakhamar Dom Pedrohoz jött­ A császárné holtteste a Papa-templomban fog gyász­ravatalra állíttatni s azután Lissabonba szállíttat­ván, a Szent-Vincent-Pantheonban, a Braganza-család sírboltjában temettetik el. — Salisbury betegségéről a következőket táv­irják mai kelettel Londonból: A reggeli lapok hírei Salisbury egészségi állapotát illetőleg túlzottak. A miniszterelnök meghűlés következtében a szobában kénytelen maradni, betegsége azonban nem komoly jellegű. — Visi Imre emlékezete. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, ki több napig távol volt a fővárostól és csak most, hogy hazaérkezett, értesült Visi Imre elhunytáról, dr. S­i­k­l­ó­s­s­y Gyula főor­voshoz, az elhunyt sógorához a következő meleghangú részvétiratot intézte: Nagyságos tanár úr! Néhány napig falun betegen feküdtem, távol tartva magamat még a hírlapok olvashatásától is. Tegnap érkeztem haza s a legnagyobb megilletődéssel s a fájdalom igaz részvétével tudtam meg Visi Imre barátom korai elhunytak évnegyedre . . 6 frt. fél évre . . .12 frt. egész évre . .24 frt.

Next