Nemzet, 1890. november (9. évfolyam, 2938-2966. szám)
1890-11-01 / 2938. szám
lonszenv Megnyerésért Irányul. Színházakban és hadseregben, banquetteken és társaságban nincs egyébről szó, mint Oroszország dicsőítéséről. A kormány siet, hadi találmányait Oroszország rendelkezésére bocsátani, az orosz nagyherczegek kitüntető látogatását Carnot viszonozni akarja és az orosz nagykövet leányának esküvője Párisban valóságos politikai adtussá nőtte ki magát. Városi deputatiók szónoklatától a köztársasági elnök nászajándékáig, a lapok czikkeitől az ünnepélyességek beosztásáig, mindent oly politikai tendentia jellemez, hogy senkinek sem lehet kétsége az iránt, hogy mindez, bizony nem történik az ara szép szeméért, bármily bájoló legyen is az. És ebben van rendszer. Igaz, hogy egy franczia köztársaságot megalázó rendszer, főleg, ha tekintetbe veszszük,hogy fokozatosan halad egy pár év óta és amit a fanaticus Dérouléde — kinevetve — kezdett két év előtt, azt most már »tout Paris« és a kormány, sőt Carnot is »csinálják«. Eddig a nagy czár csak mosolygott ez előszoba-politika felett, de hogy nem bánja és esetleg — kizárólag saját czéljaira — fel is használja, az kétségtelen. Ez azonban éppen úgy nem fog Iprarussiaország javára válni, a mint hogy nem méltó hozzá az út és mód, a mint magát a czár lábához veti, esedezve kegyes pillantásáért és a felhasználtatásért. BELFÖLD, Budapest, okt. 31. (A bírói és ügyészi szervezet reformja.) A birói és ügyészi szervezet módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában, kedden nov. 4-ikén, mint az »Ügyvédek Lapja« rja, enquéte lesz Szilágyi Dezső igazságügyminiszter elnöklete alatt, melyre az államtitkárokon kívül meg vannak híva: Szabó Miklós a Kuria elnöke, Daruváry Alajos alelnök, Karap Ferencz nyug. kir. táblai tanácselnök, Puky Gyula, Janicsek József, Schédius Lajos curiai bírák. Előadó lesz dr. Wlasits Gyula budapesti egyetemi tanár. A képviselőház bizottságaiból. Közoktatásügyi bizottság . A kisdedóvásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága Firczák Gyula elnöklete alatt ma délelőtt folytatta a kisdedóvásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A 13-ik §-nál, mely a kisdedóvónők minimumát állapítja meg, Fenyvessy intézkedést óhajt a magánóvodáknál a fizetési minimumra nézve. — Berzeviczy államtitkár megjegyzi, hogy az alkalmazás itt magánjogi természetű, s hogy nehéz lenne ellenőrizni a törvény végrehajtását. — Csáky gr. miniszter szerint a javasolt intézkedés nehezítőleg hatna az óvodák létesítésére. — Bossival tekintettel arra, hogy e szakaszban az óvónők részére 300 frt fizetési minimum biztosítjatik kívánatosnak tartaná, ha a miniszter még e törvény megállapítása előtt javaslatot AdAöörsl szlágárminiszter nem fog késni, erre vonatkozó javaslatának benyújtásával, mert a jelenlegi állapotot maga is tarthatlannak véli. A szakasz változatlanul elfogadtatott. Al4. §-t hosszabb vita után több irányban módosítva következőleg állapította meg a bizottság: »Minden törvényhatósági joggal felruházott város, úgyszintén minden vármegyei székhelyül szolgáló község, tekintet nélkül egyenes állami adójának mennyiségére és minden község, melynek úgy maga a község, mint a 17-ik §-ban említett adókötelesek által fizetett egyenes állami adója együttesen évenkint 15.000 forintot meghalad, tartozik saját erejéből kisdedóvodát, illetőleg kisdedóvodákat állítani és a törvény rendeleteinek megfelelően fenntartani ; ha a városban, vagy községben óvoda nincs, vagy ha legalább 40 olyan gyerek van, kik a meglevő kisdedóvodákban már el nem helyezhetők és állandó felügyeletben és gondozásban nem részesülhetnek. Ily kisdedóvoda csak miniszteri engedéllyel változtatható át gyermek-menedék házzá. A Berzeviczy államtitkár által előterjesztett adatok szerint azon községek száma, melyek a fennebbi szakasz által érintettek, 1259-re megy. A 20-ik §-nál Rossival azon nézetét fejezi ki, hogy semmiféle felekezeti, vagy jogi személy sem kötelezhető arra, hogy esetleg ingyen vegyen fel más felekezetű gyermekeket óvodájába, miért is kimondandó lenne, hogy a más felekezetűek legalább is oly arányban járuljanak az óvoda fentartásához, amely arányban az alapító saját felekezete gyermekeit kedvezményben részesíti, e hozzájárulási arány nem haladhatján felül a gyermekek szülői által fizetett egyenes adó 3°/0-át. B. Rosner pártolja ez indítványnyal szemben az. eredeti rendelkezését, mely szerint a kérdéses esetben a gyermekek felekezeti és anyanyelvi különbség nélkül egyenlő díjt fizetnek. A bizottság a következőleg állapította meg a szakasznak ide vonatkozó részét: Azon esetre, ha a községben állami, vagy községi kisdedóvoda vagy menedékház nem állíttatott, a felekezetek és jogi személyek által ott fenntartott kisdedóvodába, vagy menedékházba a gyermekek felekezeti és anyanyelvi különbség nélkül a viszonyokhoz mért mérsékelt díjért felveendők a törvényben megállapított szám határán belül. A szegénységüket igazoló szülők gyermekei ezen dij fizetése alól felmentetnek. A 22. §-nál Leskó annak kimondását javallai ügyelő bizotságoknak hivatalból tagjai legyenek a felekezetek lelkészei is. — Bossival annál szükségesebbnek tart ily intézkedést, mert ahol iskolaszék van, a törvény szerint hivatalból tagjai a lelkészek. — Fenyvessy hangsúlyozza ez indítványnyal szemben azt, hogy az óvadéknak nincs felekezeti jellegök. — Hag ar a előadó nem tart ily intézkedést helyesen beilleszthetőnek a szakaszba, mely kizárólag az egészségügyi felügyeletről intézkedik. — A szakasz érdemleges módosítás nélkül elfogadtatott. A 23—25. §-ok érdemleges módosítás nélküli elfogadása után a tárgyalás folytatása délutáni 6 órára halasztatván, az ülés véget ért. A délutáni ülésen a 31. §. azon rendelkezésénél, mely szerint kisdedóvónő-intézeteket jogi személyek és magánegyének csak a közoktatási miniszter engedélyével állíthatnak, Bossival azt a megtoldást hozza javaslatba, hogy a felállítást nem tagadhatja meg a miniszter, ha egyébként a törvényes kívánalmaknak elég van téve. — Csáky gr. miniszter utalván arra, hogy a felekezeteknek teljes szabadságuk van ily intézetek felállítására, a szakasz változatlanul elfogadtatott. A 32. §-nál Bossival túlságos korlátozásnak tartja azt, hogy 40 évnél idősebbek ne legyenek kisdedóvónőképző intézetekbe felvehetők, holott pl. tanítók özvegyei igen jó óvónők lehetnek. — Csáky gr. miniszternek nincs kifogása az ellen, hogy 40 évnél idősebbek csakis külön miniszteri engedély mellett legyenek felvehetők. — A bizottság a miniszter javaslata értelmében módosítva fogadja el a szakaszt. A 33. §-nál Schwicker igen nagynak tartja a képzőintézetek tantárgyainak számát. A bizottság Csáky gr. miniszter felvilágosításai után változatlanul elfogadja a szakaszt. A 38. §-nál Bossival megadandónak tartja a felekezeti kisdedóvónőképző intézeteknek azt a jogot, hogy érvényes oklevelet adhassanak ki a nélkül hogy ahhoz szükséges lenne a tanfelügyelők aláírása. — Hagara előadó a szakaszt akként tartja módosítandónak, hogy tanfelügyelő a képesítő oklevél aláírását nemcsak megtagadhatja, de megtagadni tartozik ilQ, ** XZ1r7CUTCm+'f£»y/( *v','~yr -«r"V—* ---x~ írásban kellően nem bírja. A bizottság az előbbeni indítvány mellőzésével s az utóbbi indítványnak megfelelően módosítva fogadja el e §-t. A 43. §. azon rendelkezésénél, mely szerint az államilag segélyezett óvodáknál és képzőintézeteknél a miniszter kikötheti a segélyezés arányában az intézeti személyzet megfelelő részének alkalmazását. — Bossival helyesebbnek tartaná, ha a miniszter a felügyelő bizottságba való kinevezés útján gyakorolná befolyását. — Csáky Albin gr. miniszter felszólalására változatlanul elfogadta a bizottság a §-t. A 44. §. azon rendelkezésénél, mely szerint állandó állami segélyben részesülő felekezeti kisdedóvoda és képzőintézet alkalmazottjainak elmozdítása csak a miniszter által jóváhagyott fegyelmi ítélet itJLFÖL 20. Hírek Bulgáriából, Sophiából írják okt. 27-ről a müncheni »Alig. Ztg.-«nak. Ugyanakkor, midőn a sobranjét a szokásos szertartások között megnyitották, a képviselők között az a hír kelt szárnyra, hogy két miniszter, Toncsev és Mutkurov lemondani készül. Toncsev igazságügyminiszter egy budapesti gazdag bolgár leánynyal jegyet váltott és állítólag a magánéletbe szándékozik visszavonulni; Mutkurov hadügyminiszter pedig már régóta tervezi lemondását, minthogy egészsége nagyot megrendült. Ezen lemondásoknak csupán az lesz a következménye, hogy Szambulov kormánya két fiatal erővel lesz gazdagabbá, de a kormány politikája miben sem fog változni. A képviselők már majdnem teljes számban egybegyűltek s köztük újra, pár évi szünet után ismét láthatni nemzeti viseletű földmíveseket. — Asobranjeban és azonkívül mi sem érdekli jelenleg annyira az embereket, mint a görög patriarcha ellenséges magatartása a bolgár törekvések iránt Macedóniában. A patriarchának a templomok bezárására vonatkozó rendeletét a bolgárok kezdetben azzal a tréfás megjegyzéssel fogadták, hogy: »ha a görögök lezárják templomaikat, akkor az imádkozni vágyók majd a bolgár templomba fognak járni. Egyes megfontoló politikusok azonban komolyabban fogták fel az ügyet, amennyiben a patriarcha eljárását veszedelmesnek tartották a bolgárok ügyére nézve. A szultán ezáltal könnyen arra lesz indítható — így okoskodtak — hogy ezentúl vonakodni fog reformokat léptetni életbe Macedóniában, és a jogara alatt levő keresztény lakosságnak nem ad többé kiváltságokat, mert ime attól kell tartania, hogy ha a nemzetiségek egyikét kielégíti, a többiek elégedetlenségét idézi föl. Másrészt az ökumeniai patriarcha lépése felizgatja a görögöket a bolgárok ellen és viszont, aminek könnyen káros következményei lehetnek, nemcsak Macedóniában, hanem Bulgáriában is. A görögök eddig teljes egyenjogúságot élveztek a fejedelemségben a többségben levő bolgár elemekkel. A mostani sobranje-ben is több görög képviselő foglal helyet. Ha a görögök akadékoskodása miatt a bolgároknak kellemetlenségük lesz, p. o. a bolgár püspökök barátját semmisnek nyilvánítanák, akkor a bolgárok, ahol csak módjukban lesz, boszút fognak venni a görögökön, így azután könnyen ismétlődhetnének az 1884 és 1885-iki philippoli zavargások. Változások a diplomatiai karban. Mint a »Fol. Corr.« konstantinápolyi levelezője írja, Montelie 11o gróf franczia nagykövet valószínűleg elhagyja állását, mert túlságosan befolyásolni engedte magát Nelidov orosz nagykövet által. Blanc báró olasz nagykövet hallomás szerint szintén távozni készül Konstantinápolyból, mert a viszony közte és Crispi közt nem a legjobb. A harmadik még jelentékenyebb változás az lenne, ha megvalósul az a hír, hogy Nelidov újra lépéseket tett Bécsbe való áthelyeztetése érdekében. Crispi és Caprivi találkozása alkalmával a Pol. Corr. szerint fontos szerepet fognak játszani a Németország és Olaszország között levő kereskedelmi politikai viszonyok átalakítására célzó tárgyalások. Nagyon valószínűnek tekintik, hogy a két államfél Táviratod Berlin, okt. 31. A »Reichsanzeiger« szerint a belügyminiszter közzéteszi, hogy az Országgyűlést, a császár november 12-én délben a királyi kastély fehértermében fogja megnyitni. Wiesbaden, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »N. Fr.Presse« értesülése: Eyschen miniszter utazása a nassaui herczeghez az eskütétel ügyében történt. A herczeg ugyanis azt véli, hogy miután múlt évben már letette az esküt, annak megnyitása fölösleges, míg a luxemburgi minisztérium máskép fogja fel a kérdést. Minden előkészület megtörtént a herczegnek Luxemburgba való utazásához. München, okt. 31. A tudományos akadémia elnökévé Döllinger helyébe Pettenkofer titkos tanácsos neveztetett ki. — A régens-herczeg elfogadta Helferichnek, az államgazdaságtan tanárának lemondását, kifejezvén elismerését működéséért. Melbourne, okt. 31. A »Reuter-ügynökség« jelenti: Victoria-gyarmat törvényhozó gyűlése bizalmatlanságot szavazott a kormánynak. A Gillies által alakított minisztérium lemondott. A kormány e vereségének a munkásképviselők egy részének elpártolása az oka, akiket a strike vezetői befolyásoltak. Köln, ok. 31. A »Köln. Ztg.« pétervári értesülése szerint Carnot állítólagos jövő évi látogatásáról Oroszországban a pétervári irányadó körök mit sem tudnak, sem orosz részről nem történt meghívás, sem Francziaország részéről bejelentés. (Fezt.) Róma, okt. 31. Az »Osservatore Romano« kinyilatkoztatja, hogy illetékes hatósághoz intézett kérdésre, vájjon érvényben van-e még az olaszországi catholicusokra vonatkozó tilalom, mely őket a politikai választásokban való részvételtől eltiltja, e hatóság azt a választ adta, hogy a tilalom még mindig teljes érvényben van. Milano, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »Neue Freie Presse« értesülése. Garibaldi dijoni emlékének tervét állítólag Cavaletti párisi tartózkodása alatt főzték ki és az ez ügyben megindított mozgalom merőben választási sakkhúzás az olasz kormány ellenében. Baden, okt. 31. A mai tartománygyűlési képviselőválasztáson Thomát választották meg Göthe liberális jelölt ellenében. London, okt. 31. Castroni svájczi állampolgár kiadását tárgyazó indítvány nov. 4-én kerül a Queens- Beach elé tárgyalásra. Bern, okt. 31. Kivizli biztos holnap ide érkezik, hogy a szövetségi tanácsnak jelenlentést tegyen. Jelentése szerint a katonaság ruganovan correctut járt el. A ressim nagytanács a jövő héten a kormánytanács három helyére eszközöl új választást. Belgrád, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »Neue Freie Presse« értesülése. A macedoniai liga a szultán védnöksége alá akarja magát helyezni, hogy mint a szultán alattvalója, annak védelmét kérhesse a bolgár propaganda ellenében. A liga tiszteletbeli elnökségére Törökország belgrádi követét akarják megnyerni. Belgrád, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »N. Fr. Presse« értesülése: Mihály metropolita belépett a »Velka Serbija« egyletbe, mint alapító tag. — Garassanin Milutin ismételten meglátogatta Natália királynét és nagy társasággal nála ebédelt. Garassanin gyakori látogatását Natália királynénál a russophilek rossz szemmel nézik. Pétervár, okt. 31. (Eredeti távirat). A belügyminiszter utasította a tartományi kormányzókat, hogy a parasztok kérelmére különös figyelemmel legyenek, folyamodásaikat vegyék át és minden hatóság kötelességéül tekintse, hogy a helytelenül hozzájuk intézett beadványokat hivatalos uton az illetékes közegekhez juttassák elintézés végett. (P. C.) Zágráb, okt. 31. (Eredeti távirat.) Alig, hogy leérkezett a királyi leirat a földtehermentesítési alap kérdésének megoldása tárgyában kiküldendő regnicoláris bizottság iránt, alig, hogy megtörtént a bizottság megválasztása, máris megindult a vita a közvéleményben e bizottság czélja felől. Az ellenzéki sajtó abbeli felfogásával szemben, mely szerint ez alap többletére nézve Horvátországnak napnál világosabb joga van és az a törvényen alapszik, az »Agr. Ztg.« egy tekintélyes szakembere kimutatja, hogy a kiegyezési törvény csak az alap igazgatását bízta Horvátországra ; a kiegyezési törvénynek minden más magyarázata hamis. Az alap illetőségi kérdése a kiegyezési törvény 21. §-a szerint »nincs megoldva.« Horvátország e tekintetben tehát nem hivatkozhatik a kiegyezésre. Az eredeti intenziók szerint Horvátország sohasem jöhetett volna abba a helyzetbe, hogy a fölösleg fölött tárgyaljon. Törvényhozási intézkedéseknek kell történni, melyek a fönnálló szabályt a megváltozott viszonyokkal összhangba hozzák. Egyetlen helyes kiindulási pont, hogy az alap az ő eredeti saját czéljától ne tereltessék el. Zágráb, okt. 31. A regnicoláris deputatio megalakult. Elnökévé Vukotinovicsot, előadójává Eggersdorfert választotta. Ezen Barkosék kapva-kapnak. Előveszik az öreg lelkészt, hogy ez, minthogy ő is nagyon szereti a Annácskát, most már menjen át Tátra-Füredre, és kérdezze meg szép ügyesen és illedelmesen Hupigné asszonytól, hogy hol lehet megszerezni a leány keresztlevelét, mert hát »egyikük« örökbe akarja fogadni és valamely becsületes, derék emberhez nőül adni. A lelkésznek, e missio mellett, természetesen mindent őszintén be kellett vallaniuk, mert másképp jó, jámbor ember nem igen tehette volna meg a tőle kért szolgálatot. Itt tehát az igazság elől kitérni többé nem lehetett, és Barkós Gábor végre kijelentette Kenéz uram előtt, hogy a gyermek Zsigmondé kell hogy legyen, mert hát ez volt »a győztes« az énekesnőnél, ki őt, Gábort, mikor neki szerelemről beszélt, mindig csak barátságos tréfával fogadta. Kenéz uram tehát fölteszi magában, hogy szigorúan emlékeztetendi Zsigmondot atyai kötelességére. Már meg is kezdi intő beszédét, midőn Zsigmond, idegenkedve a neki imputált ténynek még csak gondolatától is, őszintén megvallja, hogy ő soha, még az apprehensio egy árnyával sem akarta illetni Gábort azért, hogy évek előtt az énekesnőnél »győztes volt.« Mert hát Gábor különb ember is volt nálánál az asszonyok közül, és ő teljesen felfoghatónak és igazoltnak is találja, hogy az énekesnő is nem őt, hanem Gábort részesítette kegyének és igy az atyaságnak is szerencséjében. Látni kell a zavart, bárgyú pofát, melyet a szegény falusi lelkész vág a kölcsönös testvéri gyöngédség eme furcsa vallomásaihoz. E két ember tehát csupa lelki jóságból, egymás iránt való szeretetből és becsülésből, nemes, lovagias előzékenységből nem szólt egymásnak, és fölnevelték szerették, dédelgették a leányt, mert mindenikük a másik gyermekének hitte. A drámai helyzet a darab e pontján valóban érdekes, és a jelenet, melyben ily simán és természetesen kifejlik, nagyban mulatságos. Muray Károlynak már ez egy eszméje is értéket adott volna e darabnak, mely különben teljes egészében is tetemesen sikerült. Aztán nem szabad, a külső hatás okainak kutatásánál számításon kívül hagynunk azt sem, hogy ezt a jelenetet Újházi (lelkész), és Szigeti Imre (Zsigmond) játszszák, és pedig mind a kettő oly virtuóz természethűséggel, oly finom és jóizű comicummal, hogy, igazán, élvezet őket nézni. És minthogy a művészektől meg nem vonható elismerésünk kifejezésével, ám félbeszakítottuk darabunk meséjét, illőnek tartjuk e helyt azonnal rámutatni arra is, hogy mennyire érdekes, mennyire újszerű és mulatságos e darabnak tárgya, ha ezt a Barkosék csoportja körül fonódó és az imént jelzett történetben akarjuk feltalálni, nem pedig — a czím útmutatása szerint — egy azonnal említendő huszárhadnagynak könnyen múló szerelmében, mely e darabban nem is első fontosságú elem, hanem inkább csak értékes segítő eszköz a mondott főtárgyból folyó bonyodalmak megoldásánál. Meglátják azonnal, hogy csak segítő eszköz. Folytassuk csak mesénket! A szép Annát két fiatal ember gyöngéd hajlamának keretében mutatja be szerzőnk. Az egyik ifjú Dér Pista, egy leányos modorú, naiv falusi poéta, kit gyermekies lelkitulajdonai miatt mindenki csak »kisaszszonynak« czímez. Ez szerelmes Annába, ki vele azonban csak úgy bánik, mint az elnézésre jogot tartó gyermekkel. A másik ifjú pedig Barkosék unokaöccse, Kálmán, a könnyűvérű, nyalka huszárhadnagy, ki »stickli«-ket és adósságokat csinál, és csinyjeit épugy mint váltóit a két jó bácsikával, Gáborral és Zsigmonddal fizetteti meg. Ez a könnnyen lobbanó huszárgyerek mindenki irányában lobban, csak Annával szemben nem, ki pedig őt még hibáiban és nem mindig szelíd kalandjaiban is csodálja és bámulja oly nagy mértékben, hogy már kissé nehéz is eldönteni, vájjon érzése a kizárólagos csodálat határain belől marad-e? A huszár észre sem veszi a leányka rajta csüggő tekintetét, hanem mindig felhasználja a kis házizsarnokot arra, hogy segélyével kimásszék a hínárból és a bácsikákat hajlandóvá tegye a mindenkor oly szükséges pénzbeli támogatások megadására. Íme, csak most is! Kálmán oda át volt Tátra- Füreden, meglátta Hapig Sárika kisasszonyt, ki apja-anyja kíséretében sétált, és fülig belészeretett. És minthogy ő ily esetben nem szokott sokat komédiázni, a poesisért rajongó, érzelgős, csepp szőke dán leányt egyszerűen megszökteti, és — mert nőül is akarja venni — ide hozza, a bácsikákhoz, hol elsősorban Annától kéri az öregek capacitátiójához oly szükséges segélyt. A szegény leány szomorúan hallgatja a cousin kérelmét; végre áldott jó szívéből és szokott jó kedvével megígéri, hogy segíteni fog a bácsikák megegyezését kieszközölni. A bácsikák meg vannak botránykozva. Ez érthető is. Micsoda tempó ez ? — mondják nagy helyesen — elszöktetni egy leányt, aztán vele nekik a nyakukra jönni! Leányt szöktetni, az még hagyján, hiszen ők is szöktettek valamikor. De ők sohasem gördítették át az okozott bajt bátyjaik vállaira! És már adják is szigorú parancsaikat unokaöcscsüknek, midőn belépnek Hupiger és Hupigné asszony — tudvalevőleg az egykori énekesnő — kik lányukat,eltűnése után azonnal követték idáig. Kálmán ugyan tévútra akarta őket vezetni, amennyiben egyik huszárkapitány barátját, kinek egy parasztasszonyt adott ölébe, egész más irányban küldött el lóháton, azon reményben, hogy Hüpigék egy leányt szöktető huszárt tudakolván útközben, majd más irányba tereltetnek. De a dánusok nem kérdeztek semmit, hanem egyenest jöttek ide, hol leányuk már, megunván a szökés poesisét, báránymódra bégetett »mamácskája« után, »ki most bizonyára meg fog halni bánatában.« Itt voltak tehát a dánusok , és ez nagyon jó volt. Még pedig két irányban volt jó. Először is Sárika, ki annyira lángolt a költészetért, beleszeretett a mi fűzfa-poétánkbe, Dér Pistába; és midőn Kálmán hadnagy uramnak ez iránt megnyíltak szemei, végre meglátta azt is, hogy őt más nem szereti, csak Anna, kivel ő eddig elég vakul csak pajtáskodott. Meg van tehát a jól összeválogatott két mátkapárunk, mely minden becsületes vígjáték végére oly szükséges, mint a tojás a rántottához. De e két házasság, habár alaki befejezőül elengedhetetlen e vígjátékban, alapjában véve csak kevéssé érdekel minket. Tudtuk mi úgy is, hogy oly szép lány, mint Anna, talál magának férjet; huszárunk pedig olyan, mint a többi huszár ; ha tizenketten vannak, egy tucatnyiak. Mindezek a dolgok nem bántják lelkünket. Egész mást akarunk mi tudni. Tudni akarjuk, hogy kinek a lánya Anna ? Ez iránt költötte fel szerző leghatalmasabban érdekünket. Tehát mi más egyéb tekintetben mindent concedálunk neki. Csak ez egy kérdésre feleljen aztán helyesen és kimerítően! Hiszen mondtuk, hogy e darab tárgya nem a huszár szerelmében van. Az a körülmény, hogy e szerelem végre ezélt érvén, nem elégíti ki kíváncsiságunkat, és lelkünket más, nyomósabb és érdekesebb dolgok irányában engedi továbbszáguldni, világosan mutatja, hogy a darab igazi tárgya nem ama szerelem, hanem valami más: a kérdés tudnillik, melyet föntebb formuláztunk és melyre feleletet kérünk. Szerző meg is adja e feleletet, de csak felében úgy, mint kivontuk. Kértük e feleletet helyesen és kimerítően. Ő megadja kimerítően, de nem adja helyesen. És ez a darab egyetlen nagyobb hibája.------Az öreg lelkész végre beszédre bírja Hüpigné asszonyt, ki szintén bizonyítja, hogy a két Barkos teljesen ártatlan Annának létezésében , de egyszersmind azt is megjegyzi, hogy a leánynak nem ő az anyja, hanem Barkosék egy másodfokú unokahúga, kit, mert színésznő volt, családja megtagadott és elhagyatottan engedett meghalni. Hüpigné, a szegény asszony barátnéja, magához vette a kis gyermeket és mikor maga is férjhez ment, elküldte Barkoséknak a határozatlan értelmű levél kíséretében , helyesen számítva rá, hogy a két gavallér ember egymás iránt való gyöngédségből föl fogja nevelni a gyermeket. Ami, íme, meg is történt. A leány atyja pedig éppen az a vén huszárkapitány, ki ma Kálmánt segítette a leányszöktetésben. E felelet valóban kimerítő, de hogy helyes módon volna megadva, azt nem mernék állítni. Hogyan, egy darab bonyodalmát azzal oldani meg, hogy valaki végre elmondja, elmeséli azt, amit hosszú évek során át ravaszul elhallgatott. Ez mégis csak túlságosan olcsó módszer. Hát nem érzi szerző, hogy ő, mikor Hupignét beszélteti, exponál. Exponálni az utolsó jelenetek egyikében! A darab végén oly eszközt használni fel, melynek csak a darab elején van helye! Ez nem lehet. Ez annyi, mint bujósdit játszani a néző hiszékenységével. És aztán, ha a dolog még valahogy elő volna készítve az előző részekben , ha mi, a nézők, részesek volnánk a titok birtokában ; vagy ha csak, sejtenők, valahogy előre látnák és óhajtanák e hirtelen felvilágosítást, akkor e késői expositio még úgy ahogy meg volna engedhető. De így a dolog valóságos meglepetés. Arról a másodfokú unokahúg-színésznő létezéséről senkinek fogalma, de még sejtelme sem volt; egyszerre csak előáll az a hajdani énekesnő, ki meglehetősen discreditálva van szemeinkben, és elbeszél egy siralmas legendát, mely Annának keresztlevél gyanánt szolgáljon. Ki fogja mindezt a fölötte »találékonynak« bizonyult asszonynak elhinni? Úgylátszik, a színpadon lévők mindnyájan. Mi azonban kissé lehűtve állunk a hirtelen támadó lebonyolítás emez új formája előtt, és azt mondjuk, hogy olyan megoldás, melynek elemei a darabban még említve sem voltak, nem a darabba való; mert a színdarabban csak azt lehet megoldani, ami benne van. Ami benne nincs, az nem igényel megoldást, és az ilyen teljesen idegen elem nem szolgálhat az ismerteknek megoldásul. A darabnak tehát első felvonása pompás , a második már gyöngébb és vége felé egészen incorrect. A közönség azonban kevésbé volt szőrszálhasogató, mint mi. Elfogadta, élvezte és tapsolta a darabot elejétől végig. Igen jól mulatott rajta; egyes kiválóbb részleteit, még nyílt jelenetben is megtapsolta. Muray Károly e művel határozott és jelentékeny sikert aratott, és ehhez szívből gratulálunk neki. Az olyan jeles tehetségű fiatalember, mint ő, nagyon megérdemli a közönség bátorító szavazatát. Mert atalán el kell ismerni, hogy Muray igen jelentékeny inventív képességgel — és ez nagyon ritka dolog — a helyzet drámai ereje iránt fölötte élénk érzékkel, a helyes és hatásos jellemzéshez megkívántató éles megfigyeléssel és jó felfogással és mindezeken felül még ama soha túl nem becsülhető tehetséggel is bír, hogy a keze közt levő adatból kifejti mindazt a comicumot, mely benne rejlik. Valami Scribe-féle ügyesség kezd e fiatal író tolla alatt nyilatkozni. Érdeklődéssel várjuk, mivé fog fejlődni. KESZLER JÓZSEF alapjánl történhetik meg, és s í v a t indítványozna, hogy e rendelkezés csak azon esetre szoríttassék, ha az állami segély az intézet fentartásához szükséges összegeknél többre megy. A bizottság ezen indítvány mellőzésével fogadja el a §-t. A 46 §-ból törölte a bizottság azon rendelkezést, mely szerint e törvény 1891 jan. 1-én lép életbe, s a szakaszt egyszerűen azért állapította meg, hogy e törvény életbeléptetésével és végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter bizatik meg. Ezzel a törvényjavaslat tárgyalása befejeztetvén, a házban leendő előadásával Hagara Viktor bízatott meg. Ezzel az ülés véget ért, fiúnak sikerülni fog a megegyezés. A syracusai és girgenti választók Crispit felszólították, hogy vállalja el a képviselőjelöltséget kerületükben, de Crispi, megköszönvén a bizalmat, kijelentette, hogy az továbbra is a palermói mandátumot óhajtja megtartani. Közgazdasági táviratok, Bécs, okt. 31. November elsején a kereskedelmi minisztériumnak új rendelete jelenik meg az érvényes vasúti tarifák hivatalosan megvizsgált átnézetével. E rendelet egyidejűleg hatályon kívül helyezi az eddig elszórva megjelent külön határozmányokat. A rendelet november 15-én lép érvénybe, addig valószínűleg a magyar kereskedelmi miniszter is kibocsát analóg rendeletet. (P. C.) Berlin, okt. 31. Félhivatalos hírek szerint a Bötticher elnöklete alatt tartott s tegnap befejezett előkészítő tanácskozásokon kilátásba vétetett, hogy az új német-osztrákmagyar kereskedelmi szerződésben a gabonavámokat leszállítják, ami azonban csak a legtöbb kedvezményezett államoknak válnék előnyére, köztük Francziaországnak és Amerikának is, de Oroszországnak nem. (N. Fr. Pr.) Berlin, okt. 31. A »Norddeutsche Alig. Zeitung« azon kritikával foglalkozik, melyet néhány hirlap a » Reichsanzeiger«-ek a húsárakra vonatkozó czikkével szemben gyakorol. Utal a »Neue Freie Presse« okt. 30 iki czikkére és a következőket jegyzi meg: A bécsi szabad, kereskedelmi közlöny buzgósága, összeköttetésben az idevaló szabad kereskedelmi irányzatú hírlapok eljárásával, megvilágítja, mikép létetik folyamatba a támadás a német birodalom nemzetgazdasági politikája ellen. Az 1879-ik év utáni tapasztalatok nyomán komolyan nem lehet szó arról, hogy a kereskedelmi politikában oly irányváltoztatás történjék, mint a minőre a szabadkereskedelmi elveket követők csábítgatnak. Ezek támadásával szemben helyén van a nemzeti közgazdasági politika érdekeltjeit arra figyelmeztetni, hogy álláspontjuk kellő védelméről gondoskodjanak. A »Norddeutsche Allg. Zeitung« felsorolja ezután azon czikkeket, melyek az Ausztria- Magyarország és Németország által tárgyalt kereskedelmi politikai kérdésekben közzététettek és megjegyzi, hogy a »Kölnische Zeitung«, a »Hamburgische Correspondent« »Münchener,»Allgemeine Zeitung« és a »Schlesiche Zeitung« czikkeinek értékét nem kívánja behatóbban bírálgatni. München, okt. 31. Az »Allgemeine Zeitung«, a »Neueste Nachrichten« és a »Fremdenblatt« egybehangzó jelentése szerint a regens-herczeg ma délben jelentést tétetett magának a belügyminisztertől a húsárak drágulása tárgyában és kifejezte teljes egyetértését a minisztérium nézeteivel s a magas húsárak mérséklésére irányuló intézkedésekkel. Prága, okt. 31. Tekintettel a kiállításra való bejelentési határidő újabb meghosszabbítására, a tartománygyűlési német club elhatározta, hogy erre vonatkozólag a határozathozataltól egyelőre eláll. Newyork, okt. 31. A newyorki postaigazgató közzéteszi, hogy ama congressusi acta, mely szerint a lottóközlemények a postai forgalomból ki vannak zárva, a lottóhirdetéseket tartalmazó lapokra is kiterjed. Az illetékes hatóság oly értelemben döntött, hogy a törvény az európai kormányok díjkötvényeinek hirdetéseire is kiterjed. Értéktőzsde. Bécs, okt. 31. (Tőzsdei tudósítás.) Miután Berlinre szilárdság állott be, nyugati tőzsdék nyomtak. Vasutak többnyire szilárdak. Berlin, okt. 31. (Tőzsdei tudósítás.) Részbeni ingadozás mellett az alapirányzat szilárd volt, jól tartott vas- és bányarészvény-árfolyamokkal. Bankok csendesek. Belföldi vasutak nyugodtak, keletiek nyomva, déli vasút szilárd. Külföldi értékek jól tartva. Birodalmi kölcsön szilárd. Pénz bőven. Ultimo egészen simán folyt le. Bécs, okt. 31. (Magyar értékek zárlata.) Magyar földtehermentési kötv. 89.10. Magyar hitelbank részv. 351.—. Erdélyi vasút részv. 199.— . 1876. m. k. v. áll. els. kötv. 111.—. Magyar nyer. k. sorsjegy 137.50. Magy. lesz. és váltóbank 115.50. Tiszai és szegedi köles. sorsj. 127. — . Magyar 4 száz. aranyjáradék 101.80. Magy. fegyvergyár —.—. Magy. vasúti kölcsön 96.40. Alföldi vasut-részv. 200.50. Magy. északkeleti vasut-részv. 194.75. 1869. m. k. v. áll. els. kötv. —.—. Tiszavidéki vasut-részv. —.—. Kassa-Oderbergi vasut-részv. 170.75. Magyar 5 száz. papirjáradék 99.35. Villamos rész vt. —.—. Magy. jelzálogbank részv. —.—. Bécs, okt. 31. (Osztrák értékek zárlata.) Osztrák hitelrészvény 305 50. Déli vasut-részv. 149.50. Osztrák 4 száz. aranyjáradék 107.—. Londoni váltóár 114.95. Károly Lajos vasut-részv. 205.25. 1864. sorsjegy 179.50. 1860. sorsjegy 137.40. Török sorsjegy —.—. 42 száz. ezüst-járadék 88.85. Dunagőzhajózási társ. 815.—. Dohány-részv. 133.—. Angolosztrák bank-részv. 164.90. Osztr. államvasuti részv. 246.15. 20 francos arany 9.11—. 42 száz. papirjáradék 88.75. Osztrák hitelsorsjegy 183.50. Német bankváltók 56.50. Cs. k. vert arany 5.46—. Osztrák-magyar bank-részv. 983.—. Elbevölgyi vasutrészv. 233.—. Bécsi bankegylet-részv. 118.75. Alpina-részv. t. 93.30. — Az irányzat szilárd. Frankfurt, okt. 31. (Esti tőzsde.) Osztr. hitelv. 268.50. Osztr. államvasuti részv. 215.75. Déli vasut-részvény 130.87. Károly Lajos vasut-részv. 181.—. Magyar 4 száz. aranyjáradék 89.70. Osztr. 4 száz. aranyjáradék —.—. Magyar 5 száz. papirjáradék —.—. Alpina részv. társ. 82.50. — Az iányzat szilárdabb.