Nemzet, 1891. január (10. évfolyam, 3014-3026. szám)

1891-01-19 / 3014. szám

Szerkesztőség: Terencsiek­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A kp szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok Visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 3 kr. vidéken 4 kr. Reggeli kiadás: 301á. (19.) szám. Budapest, 1891. Hétfő, január 19. Kiadó-hiv­atal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földs.,IiK Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva, 1 hónapra ........................................... 2 frt 3 hónapra .......................... g > 6 hónapra ................. ............................... 12 > Az esti kiadás postai különküldéséért felü­l­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 I Ara 3 kr. vidéken 4 kr. X. évi folyam. A h­ú­s­k­é­r­d­é­s. Budapest, jan. 18. A húsárak emelése minduntalan fenyegeti a főváros lakosságát. Ha egy időre megszabadul az ag­­­­godalomtól, nemsokára más alakban ismét megjele­nik. A mészáros ipartestületnek a h­úskimérési sza­bályrendelet módosítása iránt beadott kérvénye a fő­városi törvényhatósági bizottság szerdai közgyűlésén kerül tárgyalás alá s igy a húskérdés ismét actuális; azért foglalkozunk oly sűrűén ezzel a nagy fontosságú üg­gyel, remélve, hogy a közgyűlés a mészárosok kér­vényét elutasítja. A fogyasztó közönség azelőtt úgyszólván ki volt szolgáltatva a mészárosoknak s jobbára ezek tetszé­sétől és tisztességétől függött, hogy milyen súlyú és minőségű bust mérjenek. Megfizetett jó minőségű bus helyett sovány, vagy bivalyhúst adtak, hús gyanánt csontot, szivet, májat stb. A főváros azonban végre megunta ezeket a visszaéléseket és ezt a rendezetlen állapotot s hosszabb tárgyalások után a huskimérésre nézve szabályrendeletet alkotott, melyet a belügymi­niszter megerősített. A szabályrendelet szigora és félremagyarázha­­tatlan intézkedései valóságos forradalmat idéztek elő ezen a téren. Minden kételyt kizárólag elrendelte ugyanis, hogy a mészárosok a fogyasztók által kért minőségű hús helyett azon az áron alsóbb minő­ségű, illetőleg osztályú húst, továbbá ökör- és tehén­hús helyett rosszabb, bivalyhúst nem adhatnak. De, hogy ennek a tilalomnak foganatja is legyen, a szabályrendelet mind­azokat, a­kik szarvasmarha, borjú, vagy juhhús árulásá­val foglalkoznak, szigorúan kötelezte, hogy székeikben, vagy árusító helyeiken a tanács által megállapított minta szerint készített b­u­s­á­r­j­e­g­y­z­é­k­e­t, mely­ben olvashatóan kitüntetni tartoznak, hogy mely nem­ből, minő busrészeket, mely áron mérnek ki, szembe­­ötlőleg kifüggesztve tartsanak. A szabályrendelet kimondja továbbá, hogy bi­­valyhús csak »bivalyhús« felírással ellátott kü­lön helyiségben árulható, melyben ökör, vagy tehén­­húst mérni nem szabad. Végül szintén nem kevésbé hatályos intézkedése a szabályrendeletnek az, mely megtiltja a mészárosoknak, hogy h­ús gyanánt fej és lábcsontokat, vesét, májat, tüdőt, szivet stb. adjanak, mert ezeket a szabályrendelet 3. §-a szerint csak k­ü­­lön minőségként lehet árusítani. Ezeknek a szigorú és üdvös intézkedéseknek kettős czélja volt: a mészárosokat rendre kényszerí­teni és a fogyasztók elhanyagolt érdekeit megvédeni. És ha a szabályrendeletet kellőleg végrehajtják, ille­tőleg végrehajtását éberen ellenőrzik, úgy általa mindkét czél elérhető, mert nemcsak a mészárosok kénytelenek e­lőbb-utóbb rendhez szokni, hanem a fogyasztó közönség is kellőleg megóvható a mészáro­sok egy részének túlkapásai, esetleg visszaélései ellen. De mit tapasztalunk ?... A mészárosoknak egy­általán nincs ínyére a szabályrendelet szigora; sokak­nak közülök a rendezetlen állapot kedvezőbb volt, mert azt ki-ki úgy használhatta ki, a­mint akarta. Míg tehát a közönség csak lassan alkalmazkodik az új húskiméréshez s a hatóság épp ennek folytán az ellenőrzést átmeneti intézkedésként csak lanyhán fo­ganatosítja, addig a mészárosok törekvése odairányul, hogy — mint a közgazdasági és közélelmezési bizott­ság magát helyesen kifejezte — a szabályrendeleten rést ü­senek. Kérvényt adnak be a hatóságnál azért, hogy a leves­ hust annak, a­ki akarja, nyomtatókkal is kimérhessék. Megtámadják a husárjegyzéknek a tanács által megállapított mintáját, egyúttal kijelentik, hogy az árjegyzéket azonnal nem függeszthetik ki s meg­ragadnak minden alkalmat, hogy a hús árát egyre­­másra emeljék. A nyomtatóknak a hússúlyba való beszámítha­­tására irányuló kérelmet a mészárosok a fogyasztó közönség érdekével hozzák kapcsolatba, holott ez épp az ellenkezőt kívánja. Mert tulajdonképp mi a kö­zönség érdeke? Az, hogy, ha egy kiló jó hús­nak az árát fizeti meg, ne kapjon he­lyette 700 gramm, vagy még ennél is ke­vesebb tiszta jó hust. Ha a nyomtatók adá­sát a szabályrendelet megengedné, úgy okvetetlenül meg kellene állapítani a tiszta bus és az ahhoz bus gyanánt adható nyomtatók között az arányt, vagyis,­­ hogy ha a fogyasztó egy kiló levesnek való húst kér, ebben az egy kilóban mennyi lehet a nyomtaték és mennyinek kell lennie a tiszta húsnak. De, ha ezt az arányt a szabályrendelet, mondjuk 20 vagy 250­ °-ban, meg is állapítaná, hol van az a rendőrség, mely azt ellenőrizheti ? A fogyasztó közönség csak ott volna, a­hol eddig, hogy t. i. a mészárosok annyi nyom­­tatékot adnának, a­mennyi nekik tetszik. Épp ezért igen helyeselnünk kell a szabályrendeletnek azt az intézkedését, hogy hús gyanánt csak tiszta bust szabad adni. Nem ingatja meg e részben való nézetünket a mészárosoknak az az állítása sem, hogy a fogyasztók a leveshez nemcsak hust, hanem cson­tokat, szivet, májat stb. is használnak, melyet egy súlyban, pl. egy kilóban kívánnak kapni. Effélét lehe­tetlen a józan közönségről föltenni, mert az a fo­gyasztó pl., a ki azelőtt egy kilo levesnek való húst vett, kapott, mondjuk 800 gramm húst és 200 gr. nyomtatékot; sőt kapott mint a tapasztalat mutatta 250—300 és talán ennél több gramm nyomtatékot is s ugyanannyival kevesebb tiszta hust. A szabályren­delet életbelépte után azonban kér 800 gr. bust és 200 gramm nyomtatékot. A különbség a két állapot között éppen az, hogy míg azelőtt a mészá­­ros megcsalhatta a közönséget, most ennek lehetősége ki van zárva. Teljesen megmagyarázható tehát, hogy a bus ára miért emelkedett a szabályrendelet életbelépte után, mert míg azelőtt a mészárosok a hús egy része helyett kisebb értékű nyomtatékot is adhattak, addig most tiszta húst kell szolgáltatniok. A húsárnak újabb emelése iránt most megindult mozgalomnak azonban már semmi plausibilis alapja sincs. Különösen nem okolható meg a tervezett fölemelés a húsárjegyzék kötelező kifüggesztésével és alkalmazásával, mert minden jobb mészáros a marhahúst eddig is osztá­lyozva külön árakon mérte ki. Nem történik tehát rajtuk semmiféle erőszakoskodás, vagy jogtalanság, ha a húsárakat osztályozva ki is függesztik, hisz a húsárakat nem a hatóság állapítja meg, hanem a mészárosok, a hatóság csak azt kívánja tőlük, hogy ugyanazon az áron, melyen a magasabb osztályú bust kínálják, ne adjanak a helyett rosszabb minőségűt. A rendes mészárost, a tisztességes iparost, tehát a szabályrendeletnek ez az intézkedése nem sújtja, ha­nem igenis sújtja azokat, a­kik a fogyasztók helyze­tét kizsákmányolva, őket a maguk előnyére megrövi­díteni igyekeznek. A mészárosoknak az az érvelése, hogy a ható­ság a szabályrendelet intézkedéseit hirtelen, minden előkészítés nélkül léptette életbe, igen gyönge ala­pon áll. Tudjuk, milyen gyors a fővárosi köz­­igazgatás. A szabályrendeletet nem alkották meg egy nap alatt; megelőzőleg hosszú tárgyalások foly­tak, miközben mészáros szakértőket is meghallgattak. Az ügy bizottsági, tanácsi és közgyűlési tárgyaláso­kon ment keresztül, a szabályrendeletet törvénysze­rűen 30 napra kifüggesztették s csak azután terjesz­tették föl jóváhagyás végett a miniszterhez. A mészárosoknak tehát elég idejük volt az új viszonyokhoz készülni. Elég idejük volt egyébként a határjegyzék kifüggesztését is meg­gondolni, mert a tanács a mintát a szabályrendelet életbelépte után csak mintegy másfél évvel állapította meg. Az a kifogásuk pedig éppen naiv, mintha a hat­­árjegyzéket nem függeszthetnék ki, mert annak elké­­szítéséhez egy hónap szükséges. A hatóságtól azt kí­vánják , hogy kérvényeiket gyorsan intézze el, ők pe­dig egy nyomtatott jegyzék kitöltésére és kifüggesz­tésére egy egész hónapot reklamálnak a maguk részére. Minthogy a szabályrendelet a tisztességes mé­szárost nem sújtja, hanem igen alkalmas arra, hogy a fogyasztó közönség érdekeit a viszaélések ellen meg­védje, nem látunk semmiféle okot sem fenforogni arra nézve, hogy a főváros annak bármely szakaszát is módosítsa, sőt ellenkezőleg : kívánjuk, hogy egészében szigorúan végrehajtassák. Kívánjuk továbbá, hogy a hatóság az amúgy is magas húsárak netáni emelése ellen tegyen meg minden intézkedést, mozdítsa elő minden rendelkezésre álló eszközzel a hus behozatalt s fogjon mielőbb a húscsarnok építéséhez. A képviselőház holnap, f. hó 19-én, délelőtt 10 órakor ülést tart. Napirend: Bizottsági tagok vá­lasztása ; a gazdasági bizottság jelentése a képviselő­ház januári költségvetéséről és a kisdedóvásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. lás alá vette a kisdedóvási törvényjavaslat részleteit. A beható és élénk vitában részt vettek: Beöthy Ákos, Horánszky Nándor, Bujanovits Sándor, Horváth La­jos, Hollaki Imre, Károlyi Sándor gróf, Kaas Ivor báró, Bernáth Béla, Nagy István, Hock János, Ko­­váts Albert, Gaál Jenő, Szentiványi Kálmán, Lesskó István. Az értekezlet több rendbeli módosítvány elő­terjesztésében állapodván meg, a javaslatot részletei­ben is letárgyalta. Ezzel az értekezlet véget ért. BELFÖLD, Budapest, jan. 18. (A kisdedóvási tör­vényjavaslat.) A kisdedóvási törvényjavaslat többé-kevésbbé fontos módosítása tárgyában már több felől állottak elő javaslatokkal. Legújabban Háromszék vármegye közigazgatási bizottsága a népoktatás állapotáról a közoktatásügyi miniszterhez intézett jelentésében Eötvös Károly Lajos tanfel­ügyelő indítványára arra kéri a minisztert, hogy a törvényjavaslat módosítása, vagy esetleg a végrehaj­tására vonatkozó szabályrendelet által a következőkép rendelkezzék: a) az óvodába járatás joga és kötelezettsége ne a kisded betöltött 0. életéve határáig szabassék meg, hanem az elemi iskolába fölvételig , mert a népokt. törvény ren­delkezéséhez képest 6. életévükben lépnek ugyan rendsze­rint be az iskolába gyermekeink, azonban mindenütt van­nak, nálunk éppen fölös számmal (a tankötelezettségi első korosztálynak mintegy harmadrészében) fordulnak elő ese­tek, hogy a 7-ik évekbe lépő gyermekek »fejletlenség« miatt nem vehetők az iskolába fel, ezekre éppen testi és értelmi fejlődésük érdekében fölötte kívánatos kötelezőleg kimon­dani az iskolába felvételig óvodába járatást. b) A nyári óvák rendszerint a falusi iskolákkal kap­csolatosan, az iskola­helyiségben, a tanító (tanítónő), vagy óvódajkaságra képesített családtag által vezetetten, de min­denesetre lehetőleg tanítói igazgatás alatt állíttassanak föl, mert csak ez biztosíthatja faluhelyt az óvoda nevelő ha­tását, valamint az elemi iskola alsó osztályában az óvoda­­szerű nevelés-oktatásnak meghonosítását s tovább fejlesztését, c) a­mely községben tanítónő nincs, ott lehetőleg kis­dednevelőnő, vagy oly óvó-dajkaságra is képesített női kézi­­munka-mesternő alkalmaztassák a nyári óvó vezetésére, ki a téli hónapokban — természetesen megfelelő díjazás mel­lett — a mindennapi és ismétlő tanköteles leányokat női kézi munkára oktatja. d) az óvó-d­ajka képezés rendszerint heti 6—8 órára ter­jedő dajkaképző tanfolyam végzése után történjék. e) A tanítóképezdét végzettek külön óvodai gyakor­lat nélkül óvóképesítő vizsgára jelentkezhessenek ; e gyakor­lat helyett azonban a tanító (tanítónő) képezzék az alap­nevelés és módszer elméletét, valamint kisdedóvodai gya­korló foglalkozást is kötelesek legyenek nyújtani növendé­keiknek, i f) Viszont, az óvóképezde végzése után tanító (taní­tónő) képezdébe átléphessen a magát tovább képezni törekvő növendék, az óvodai és iskolai nevelés-oktatás kölcsönhatá­sának biztosításául. És pedig akként, a mint, ily átlépés a felsőbb leányiskolák­­ VI. osztályából megengedve van, hogy t. i. a tanítókerezde 111. évfolyamába felvételi vizsgálat és külön engedély nélkül beléphessen az okleveles kisdedóvó (óvónő.) g) Ugyané fontos érdekből, de azért is, mivel az óvó­­képezdébe felvétel csupán az óvoda önálló vezetéséhez kí­vánatos érettebb kor biztosítása czéljából köttetik a betöl­tött 16 illetőleg 18 életévhez: a polg. iskolát 11 éves ko­rukban végzett lányokat és 16 éves korukban végzett fiúkat 2 évig tanulmányok nélkül idővesztésre és elméleti ismere­teik s tanulási fogékonyságuk elkallódására kényszerítő ren­delkezés helyett engedtessék a betöltött 14 (fiuknál 16) év­vel óvóképezdébe lépés meg (miként ez a többi képezdéknél és a felsőbb leányiskola tanítóképző V—TI. osztályánál megvan.) Csak a 18 (fiuknál 20) éves korig önálló alkalma­zás gátoltassék tiltó rendelkezéssel meg. Budapest, jan. 18. (Pártértekezlet.) Az országgyűlési mérsékelt ellenzék f. hó 18-án Kirá­lyi Pál elnöklete alatt tartott értekezletén tárgya­ Az erdélyrészi birtokrendezési eljárás reformja. Az erdélyrészi birtokrendezési eljárás reformja tárgyában az igazságügyminiszter által összehívott értekezlet ma tartotta első ülését. Részt vettek benne az igazságügyminisztérium feléről a miniszteren kí­­vül Teleszky államtitkár és dr. Tőry Gusztáv miniszteri titkár; a földmivelési minisztérium részé­ről Bethlen gróf miniszter, Kovácsy Sándor, Bláth Miklós báró és Kvassay Jenő miniszteri osztálytanácsosok; a belügyminisztérium részéről: Széll Ignácz min. tanácsos; a pénzügyminisztérium részéről: Angyal József jogügyi aligazgató; a marosvásárhelyi kir. ítélő táblától: Gyárfás Fe­­rencz kir. táblai bíró; a képviselőház tagjai közül: Beksics Gusztáv, Bokross Elek, Dániel Gábor, Dörr Soma, Emich Gusztáv, Eszterházy Kálmán gróf, Gáll József, Győrffy Gyula, Haller Jenő gróf, Hegedűs Sándor, Hollaky Imre, Horváth Gyula, Horváth- Tholdy Lajos gróf, Huszár Károly báró, Jelűnek Arthur, Kästner Henrik, László Mihály, Lázár Jenő gróf, Lőrinczy György,, Lukács Béla államtitkár, Meltzl Oszkár, Mikó Árpád, Mika Elek, Mohay Sándor, Mohay Antal, Pogány Károly, Salmen Jenő báró, Schuszter József, Sigmund Dezső, Szentiványi Kálmán, Szentkereszti Béla, Szentkirályi Árpád, Szerdahelyi Aladár, Teleki Domokos gróf és Ugron Gábor. Szilágyi miniszter megnyitván az ülést, elő­adta, hogy az érdekelt köröket akarta meghallgatni, mielőtt a minisztérium nézete szerint is reformra szo­ruló birtokrendezési eljárási szabályok részint tör­vény, részint rendelet útján módosíttatnának; köszö­netet mondván az értekezlet tagjainak megjelené­sükért, felkérte őket, adják elő egyenesen és nyíltan megjegyzéseiket azon hiányokról és hibákról, a­me­lyeket tapasztaltak, fentartván magának, hogy a nye­rendő informatiókból mit tart saját meggyőződése szerint s felelőssége tudatában a törvényhozás előtt javaslatba hozandónak, illetőleg rendeletbe fogla­­landónak. A tanácskozás kezdetén, a miniszter által kitű­zött speciális kérdőpontok keretén kívül egy pár áta­­lánosabb jellegű kérdést vetettek fel az értekezlet egyes tagjai. Hangsúlyozták nevezetesen annak szük­ségét, hogy az állandó catasterrel kapcsolatosan mozdíttassék elő az erdélyi részekben a birtok­­rendezés ; másrészről pedig "az, hogy törvényben mondassék ki a kényszertagosítás, a végrehaj­tásnak fokozatos elrendelése mellett , hogy úgy a tagosítás, mint a birtokrendezés hivatalból fo­­ganatosíttatt­ék, alkalmas hatóságok statuálásával, kivétetvén a polgári bíróságok köréből. Az értekezlet ezen indítványokat a miniszteri kérdőpontok megvi­tatása után határozván tárgyalandóknak, áttért az általunk utóbb említett pontozatok tanácskozás alá vevésére. A miniszteri kérdőpontok első csoportjára nézve (bírósági szervezet, tekintettel a a birtok ren­dezési ügyeire­ beható eszmecsere után a felszólalók többségének nézete abban összpontosult, hogy nem volna helyes egyik törvényszék hatásköréből a birtok­­rendezési ügyeket elvonni s nagyobb ilynemű ügyfor­galom szomszédos törvényszékhez csatolni, mert ha valamely törvényszéknél e pillanatban nincs is sok birtokrendezési teendő, ezt a helyzetet akár csak egy nagyobb községben felmerülő birtokrendezés esete megváltoztathatja. Székhelyhez nem kötött bírák al­kalmazása nem kívánatos; egyfelől a bírói független­ség s elmozdithatlanság elvénél fogva, másfelől mert lényegesen úgy sem segíthetne a bajon. Az sem helyeselhető, hogy az erdélyi s a volt kapcsolt részek birtokrendezési ügyében egy kir. tábla gyakorolja a másodfokú bírói hatóságot, mert a judicatura egyöntetűsége úgyis meg van óva a kir. curia által s mert a kir. tábláknak hiva­tása lévén a hatályos felügyelet biztosítása is, ezt a nemét a hatáskörnek egyik tábla területéről a má­sikra átvinni majdnem lehetetlen. Különösen a volt kapcsolt részek nevében hangsúlyozták azt, hogy ha­gyassanak meg rendes kir. táblájuknál. Ki lön emelve továbbá, hogy gondoskodni kell az elkülönítési ügyek­nek gyorsabb elintézéséről, nevezetesen azáltal, hogy a végnélküli halasztásoknak gát vettessék s hogy a szóban forgó ügyek ne csak egy-két, hanem több biró­nak osztassanak ki. Általános helyesléssel találkozott az a nézet, hogy minden törvényszéknél legalább két úrbéri referens legyen s szakértő succrescentiának képzése céljából a birtokrendezési biró mellett jegy­zőküs joggyakornokok vagy törvényszéki jegyzők al­kalmaztassanak. (Az igazságügyminiszter kijelenté, hogy ez már egy év óta tényleg mégis történik.) A kérdőpontok második csoportjára nézve (a tagosítás költségei és feltételei) oda nyilatkozott a felszólalók többsége, hogy nem fordulhat elő annak esetet — tekintetbe véve az 1880. 45. t.-cz. 7. §-át is, — hogy a tagosítás gazdasági eredményei ne le­gyenek arányban a tagosítás költségeivel. A­mint egyik felszólaló kiemelte, a tagosított birtok minden körülmények közt legalább ^g-dal többet ér, mint a nem tagosított, az értéktöbblet még a rossz minőségű földnél is catasteri holdanként legalább tíz forintra tehető, holott a tagosítási költségek ezen ös­­­szegnek körülbelül egy­negyedére rúgnak. Ily körül­ménye­k közt a tagosítás feltételeinek nem esetleges megnehezítése, hanem lehető könnyítése tartandó szem előtt, a­mely czélból egyik felszólaló arra, hogy el kellene ejteni a kötségvetési tervezeteknek a mi­nisztériumhoz való előleges felterjesztését, a­mi szük­ség nélkül lassítja az eljárást, midőn minden egyes kiszállásról a számlák úgy­is felterjesztetnek. Ezzel szemben más részről kiemelték, hogy a birtokrende­zésre ezentúl 50,000 frt állami segély fordíttatván, már e körülmény is indokolttá teszi, hogy a költség­­vetési tervezeteket a minisztérium revideálja. Hivat­kozás történt arra is, hogy sok nehézséget gördít a tagosítás útjába az a körülmény is, hogy azt egyesek­nek kell kérelmezni s hogy e bajon legalább némileg segítene az, ha a tagosítás megindítására a községek­nek hivatalból való megkérdezése által történnék meg az első lépés. A kérdő pontok harmadik csoportjára nézve (előterjesztés az előmunkálatok s az érdemleges tár­gyalás­ folyama alatt) ebben összpontosult az értekez­let tagjainak majdnem egyértelmű nézete, hogy az előmunkálatok folyamán halasztó hatál­lyal nem bíró előterjesztésnek hely adassák a törvényszékhez, a­mely a fölött véglegesen döntsön; ellenben az érdemleges tárgyalás folyama alatt nem lenne czélszerű előter­jesztésnek helyet engedni. A további kérdőpontok tárgyalása kedden, d. u. 4 órára tűzetvén ki, az ülés véget ért. (O. É.) Ü USZTRIA. Tüntetés Prágában. Prágából jelentik,hogy dr. Rieger háza előtt tegnap a tartománygyűlési ülés után körülbelül fél óráig tartó tüntetés volt, mely fe­nyegető jelleget öltött. Több száz ember sereglett össze Rieger lakása előtt, legtöbbnyi cseh diákok és egy adott jelre azt kiabálták: »Le Riegerrel! Pereat Rieger! Le a cseh nép árulójával! Gyalázat Rie­­gerre!« Erre a tüntetők hógolyókkal Rieger lakásá­nak ablakait bedobálták. E­közben megérkeztek a rendőrök és szétverték a tüntetőket. A tüntetők közül kettőt, kik legjobban »ki — tüntették« magukat elfogtak. Ezek egyike cseh joghallgató, a másik aranyműves legény. Rieger házától a szétvert csoportok Vasaty képviselő lakása elé vonultak és ott ovaziót akartak rendezni. Midőn azonban a tömeg megtudta, hogy Vasaty nincs otthon, meg akarták várni, a­míg haza megy. Azonban a rendőrség itt is szétkergette a tüntetőket. Úgy látszik a tünte­tés előre volt rendezve, mert a résztvevők azt hitték, hogy az országos közoktatási tanácsról szóló tör­vényjavaslatot már tegnap elfogadták harmadszori olvasásban. A tüntetés híre gyorsan elterjedt az egész városban. Azt állítják, hogy a cseh diákok hasonló tüntetgetéssel Riegert mandátumának letételére akar­ják kényszeríteni, minthogy a választókerületekből a visszalépésre irányuló felhívásokra nem hederít. At­tól tartanak, hogy még további tüntetések is lesznek az országos közoktatási tanács harmadik olvasása al­kalmából Mattusch és Zeilhammer ellen. Nemcsak Rieger, hanem a »Narodni Listy« szerkesztősége és több cseh képviselő lakása előtt is őrszemeket állítot­tak fel. X^XTXIIE^ÖILiZD. A londoni kérvény s az orosz zsidók kilátásai. Említettük már, hogy az orosz c­ári udvar kérvényi bizottsága a londoni kérvényt azzal a megjegyzéssel küldte vissza a lordmayornak, hogy ilyen külföldi kér­vények nem terjeszthetők a czár elé. Valótlannak bi­zonyult a »Times« az a híre is, hogy a czár a zsidók ellen irányuló legújabb törvények és rendeletek végrehajtását három esztendőre elhalasztotta volna. Hogy a zsidók mit várhatnak a mostani czártól, azt élénken illustrálja a következő eset: Egy gaz­dag és tudós zsidónak nagy fáradtsággal sikerült a czárhoz memorandumot terjeszteni be az orosz zsi­dók helyzetéről s kifejtette benne, hogy magának Oroszországnak is érdekében állana fölhagyni a zsidóüldözéssel. A czár figyelmesen átolvasta a me­morandumot, ezután a következőket jegyezte rá: »E memorandum igen figyelemreméltó. Alapos oko­kat tartalmaz, több passusa ékesszóló s oly tényeket sorol föl, melyek igen elszomorítók, de sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a mi urunkat a zsidók feszítették föl és ontották ki drága vérét.« Vajjon Pontius Pilátus nem volt-e zsidó? T­áv­íj­jí­tok. London, jan. 18. A Reuter-ügynökségnek jelentik Limából: Az üzlet pang. Iquiqué­­ben egy font bus ára egy dollár. Balma­­s­e­d­a elnök kiáltványt fog kibocsátani, a­melyben kijelenti, hogy a congresszus alkotmánysértést követett el, mi­dőn megtagadta a költségvetés és a katonai törvény megszavazását; kilátásba helyezi az ostrom­állapot kihirdetését és közli, hogy márcziusig megmarad helyén. Brüsszel, jan. 18. A katonai hatóság az új polgári őrség felfegyver­zésé­re szol­gáló fegyvereket elvitette az eddigi rak­tárból a laktanyába. A belügyminiszter a jövő keddi tüntetés ügyében a polgármesterrel értekezett és kijelentette, hogy minden rendzavarást a legerélye­sebben el fognak fojtani. B­u­r­s polgármester kezes­séget vállalt a rend föntartásáért. A katholikus lapok helyeslik, hogy a kormány behívta a miliczia két kor­osztályát és úgy tekintik ezt, mint a zendülés meg­akadályozására irányuló intézkedést. A szabadelvű lapok azt mondják, hogy ez intézkedést a félelem sugalla. Buenos­ Ayres, jan. 18. A Rosarióban tartott nagygyűlés a köztársasági elnökségre Mitrét, az alelnökségre Irigoyent jelölte ki az 1892. deczembertől 1896. deczemberig terjedő idő­szakra. Szófia, jan. 18. A mai vizke­reszt-ünnep alkalmából a fejedelmi palota előtti térségen ünnepé­lyes Te Deum-ot tartottak, melyen jelen voltak : a fe­jedelem kíséretével, a polgári és katonai méltóságok, a helyőrség csapatai és nagyszámú közönség. Az egy­házi szertartás alatt az ágyuk dörögtek. Az isten­­tisztelet alatt a fejedelem szemlét tartott a helyőrség felett. Pétervár jan. 18. A »Ruskij Invalid« szerint elrendelték, hogy Igierzében (Petrokow kormányzó­ság) két, Rovnoban pedig egy zászlóalj vár­gyalogság szerveztessék. Hamburg, jan. 18. A biztositó társaságok kü­lön gőzhajót tartanak, mely Helgoland közelében czirkál Ó3 figyelmezteti a többi hajókat, hogy ne evez­zenek az Elbára, hol több hajó vergődik a j­é­g á­l­­tal körülzárolva. Közgazdasági táviratok: BOCS, jan. 18. (»Bud. Corr. távirata.«) Az osz­trák-magyar bank állása január 15-én. Bankjegyfor­galom 420.205,000 forint (—11.642,000 frt), étetér­­tékkészlet 244.818,000 forint ( + 191,000 frt), tárcza 144.824.000 forint (+10.913,000 frt), lombardüzlet 33.358.000 frt (- 2.473,000 forint), adómentes bank­jegytartalék 38.646,000 frt (+14.517,000 frt.) HÍREK. Január 18. — Személyi hir. Josipovich Imre, a hor­­vát ügyek minisztere ma reggel Zágrábból a fővá­rosba érkezett. — József főherczeg czigány levele. Kállai Gyula czimbalmos »Himes pille« czimü, saját szerze­ményű népdalát küldte el újévkor József főherczeg­­nek, a ki azt szívesen fogadta s a következő levelet küldte a czimbalmos szerzőhöz: »Fiumete, 7/1.1891. Mró lőcske romeja! Avel mange tró lyil tbaj gyila szó tu kergyal, bics bavlyom len mró cskajorake kon basavei bare sukare trasztunya. O baro Dél del tuke bachta tlaj szasztyipnan József nyirutno herczego, s. k.« — A levél magyar,fordításban igy hang­zik: »Fiume, 7/1. 1891. Én kedves czigányom! Kéz­hez vettem az általad készített nótát; a­hogy meg­kaptam, mindjárt el is küldtem leányomnak, a ki már szépen czimbalmozik. A nagy isten adjon neked egészséget és szerencsét. József főher­czeg, s. k.« — Szaadullah pasa, a bécsi török nagykövet, mint Bécsből táviratilag jelentik, az éjjel 1 és 2 óra között meghalt. Szaadullah életrajzából a következő adatokat közölhetjük: 1828. júl. 1-én született Erzerumban és fia volt Esszád pasának, az ünnepelt költőnek. Még nem töltötte be a 12-dik évet, midőn Abdul Medsid szultán rendeletére a porta fordító osztályában nyert alkalmazást. Ez időtől tizennégy éven át fokról-fokra haladt s 1869-ben már mint az államtanács első tit­kára szerepelt. 1873-ban kinevezték a közoktatásügyi minisztérium államtitkárává, azután nem sokára ke­reskedelemügyi miniszterré. V. Murad szultán trónra­­léptekor Szaadullaht első titkárává nevezte ki és ké­sőbb Abdul Hamid szultán is megtartotta őt ez állá­sában. 1877-ben, Oroszország hadüzenete után berlini török nagykövetté neveztetett ki s a berlini congres­­suson ő volt a török birodalom egyik mandatáriusa; megelőzőleg a san­ stefanoi békekötésnél is szerepelt kormánya megbízottjaként. Ez előtt nyolcz évvel a »pasa« czimmel tüntették ki s egyidejűleg kinevezték bécsi török nagyköve­­té. Bécsben hosszas nagyköveti működése folyamán meg tudta kedveltetni magát s a legnépszerűbb diplomaták közé tartozott. Szaadullaht uralkodónk már ezelőtt két évvel kitüntette a Ferencz­ József-renddel. Mint lapunknak távirják, a török nagykövet­séghez a mai nap folyamán többek közt K­á­l­n­o­k­y gróf külügyminiszter, Szőgyény M. László ő fel­sége személye körüli miniszter, Pasetti osztály­,­főnök, a R­e­u­s­s herczegi-pár s a diplomáciai karnak számos tagja intézett részvét-nyilatkozatot. — Eljegyzés: Emmerling Adolf Budapes­ten eljegyezte malomszegi Légrády Mariska kis­asszonyt, Légrády Károly kereskedelmi tanácsos, a »Pesti Hírlap« főszerkesztőjének leányát. — Az algyógyi földműves iskola. Kolozsvár­ról távirják. Az algyógyi birtokot ma adta át az E. M. K. E. az államnak, hogy ott földművelési isko­lát létesítsen. Az átadásnál jelen voltak: az állam részéről: Csávossy Gyula dr. jogügyi tanácsos, mint Bethlen gr. miniszter teljhatalmú képviselője; az E. M. K. E. részéről: Bartha Miklós alelnök és Sán­dor József főtitkár, a kik már e hó 15-én elutaztak volt algyógyra, a hol őket Künn Kocsárd gr. szives vendégséggel fogadta. A létesitendő földműves isko­lának ez lesz a czime: »Gróf Künn Kocsárd földmű­ves iskola.« Az állammal a szerződést 40 évre kötöt­ték meg. Az intézet igazgatójává Gáspár József a kolozsmonostori gazdasági intézet tanára van kisze­melve. Az intézetbe az E. M. K. E. évenként 32 sze­gény székely fiút vesz fel és részesít teljes ellátásban egészen díjtalanul, a többi helyek fizetésesek lesznek. Az intézet czélja az, hogy paraszt gazdákat gazda­tisztekké képezzen ki. A szerződést ma vitték Kolozs­várra, a­hol azt Bethlen Gábor gróf, az E. M. K. E. elnöke alá fogja írni. — Hóviharok. A déli vasút igazgatóságától kapjuk a következő értesítést: B­u­d­a­p­e­s­t-N­a­g­y- Kanizsa és Nagy-Kanizsa-Szombathely között f. hó 18-án reggel a személyvonatforgalom is­mét felvétetett, úgy, hogy jelenleg a sopron-szombat­­helyi vonalrész, valamint a kőszeg-szombathelyi helyi érdekű vasút kivételével, a­hol egyelőre az összes vonatforgalom még szünetel, az összes magyar vona­lak a személyvonatforgalom számára nyitvak. Nagy- Kanizsa és Pragerhof között f. h­ó 17-től kezdve a tehervonatforgalom is már ismét közvetíttetik, a többi magyar vonalon és a barcs-pakráczi helyi érdekű vas­úton a tehervonatok forgalma egyelőre még szünetel, kivévén a székesfehérvár-ujszőnyi, valamint a zap­­resic sziszeki vonalakat, a­hol a vonatforgalom nincs korlátozva. A szombathely-soproni vonalrész és a kőszeg-szombathelyi vonal előreláthatólag még a mai nap folyamán fog szabaddá tétetni.­­ A magy kir. államvasutak igazgatóságától vett értesí­tés szerint, hófúvások miatt újabban a somogy­­szobb-barossi és a kisfalu­di­szt­ iván­­csáktornyai vonalokon szüntettetett be az ös­­­szes forgalom, ellenben Győr-Kis-Czell, to­vábbá Szombathely-Behring között a személyforgalom ismét fentartatik. E szerint tehát az összes for­galom be van szüntetve Székesfehérvár-Kis-Czell, Kis-Czell-Szombathely, Szombathely-Pinkafő, Boba- Sümeg, Ukk-Csáktornya, Somogy-Szobb-Barcs és a camerai - moravicza - fiumei vonalszakaszokon.. — Mint Cetin­j­éből jelentik, a szokatlan nagy hó­esés következtében a főváros és a vidék közti összeköttetés megszakadt. — Tüzilárma a trieszti színházban. Mint la­punknak Triesztből távirják, a városi színházban tegnap a »Tell Vilmos« czimü operát adták; a har­madik felvonás megkezdése után erős égési szag ter­jedt szét s a közönség közül többen a kijáratok felé siettek. Pignalosa énekes, Pome karmester és a föld­szinten ülő több színházlátogató megnyugtató szavai­nak sikerült a közönség izgatottsápái, lecsillapítani, mire az előadást zavartál a mirigíy­­­át legjűlölő A tüzi­lárma okául azt hozzák jm,h­ogy a szik­ének öltöző­jében egy ruhadarab, v^ószinüleg egy eldobjott égő cigarettától tüzet fogott/ amit kififáln a tu^oltósáf gyorsan elfojtott.­­ Áz » V

Next