Nemzet, 1891. február (10. évfolyam, 3027-3053. szám)

1891-02-01 / 3027. szám

családból származott, melynek neve hervadhatatlan emlékek által van összeforrva Hontmegye történelmé­vel és a ki egymaga is negyed századon át törhetet­len akarattal és lankadatlan önfeláldozó tetterővel vezette e vármegyének nemcsak közigazgatását, ha­nem közéletének mozzanatát is. Hálás örömmel ta­­pasztalom, hogy beiktatásom mai ünnepélyén nagy nevű elődöm is megjelent. E megtisztelő tényt annak biz­osítékául veszem, hogy főispáni méltóságáról tör­tént lemondása korántsem jelenti a köztevékeny­ség­től való visszavonulást, hanem hogy őt jövőben is mindenütt ott fogjuk látni, a­hol Hontmegye köz­ügyeiről lesz szó. A főispáni méltóság ezen intézmény történelmi fejlődésénél fogva kettős természetű (Halljuk! Hall­juk!) Egyfelől bizonyos administrativ czélok kielégí­tésére van rendelve s a főispán e hivatali min­őségénél fogva nemcsak a kormánynak, hanem általában min­denkinek jogi felelősséggel tartozik közigazgatási ténykedésének szigorú törvényességéért. Másfelől pe­dig a főispáni méltóság emminenter bizalmi állás, melyet önérzetes ember csak úgy foglalhat el és csak úgy tarthat meg, ha és a­meddig érzi, hogy politikai hitvallása teljes összhangban áll azon kormánynak programmjával és politikai intenzióival, melytől meg­bízatását nyerte. (Élénk helyeslés.) Jogi felelősségem elvéből következik, hogy nem ismerhetek más ural­mat, mint a törvénynek s az igazságnak az uralmát. (Élénk helyeslés.) és hogy a polgári szabadságot és az egyéni jogkört a közigazgatási téren is tiszteletben fogom tartani. (Élénk helyeslés.) És min­den felmerülhető jogos panasznak és sérelemnek or­voslására fogok törekedni, de viszont, a tisztviselőt, ki kötelességét teljesíti, minden jogtalan és méltány­talan támadás ellen meg fogom védelmezni és oltal­mazni. (Élénk helyeslés.) Bizton reménylem, hogy úgy kitűnő elődöm, mint a törvényhatósági bizottság minden tagja támo­gatni fogja azon szilárd elhatározásomat, mel­lyel iparkodni fogok átalánosan igazságos és mindenkit kielégítő közigazgatást fentartani és a mel­lyel oda fogok törekedni, hogy a közigazgatás minden ágá­ban elfogulatlan pártatlansággal és részrehaj­­latlan igazságossággal érvényt szerezzek ha­zánk törvényeinek és a törvényesség elvének. (Élénk helyeslés.) Igyekezni fogok, hogy lehető­leg saját észleleteim alapján szerezzek magamnak hű tudomást a kormányzatomra bízott vármegye valódi állapotáról és közéletének valódi szükségletéről és a mint egyfelől hiszem és reménylem, hogy e hazafias szándékomat a megyebizottság minden tagja szívesen fogja támogatni (Helyeslés.) és előmozdítani, úgy viszont ígérem, hogy a­mit a megye valódi érdekének fogok felismerni­, azt semmiféle más érdeknek alá nem rendelem. (Éljenzés.) Közigazgatási szerveze­tünk a közel­jövőben lényeges átalakuláson fog ke­resztül menni; országszerte nagy érdeklődés várja a kormány reformjavaslatainak előterjesztését, me­lyeknek esetleg kötelességeimet szaporító és szigorító rendszabályait is szívesen üdvözlöm, annál is inkább, mert már előre önként is meg akarok felelni azon kívánalmaknak, melyeknek szabatos, törvényes kere­tekben való kifejezése kormányunk és törvényhozá­sunk bölcseségétől várható. (Helyeslés.) A politikai felelősségről is részletesebben kell szólnom, mert e tekintetben is oly nyíltan és világosan óhajtok nyilat­kozni, hogy minden félreértés eleve ki legyen zárva. (Halljuk! Halljuk!) Én pártállásomnál fogva — s ez iránt nem foroghat fenn kétely — valamint eddig a szabadelvű­­ pártnak voltam híve, úgy jövőben is az maradok. (Éljenzés.) De nyilatkozni kívánok a pár­tok közti viszony tekintetében is. Az emberi elme sokfélesége és az életviszonyok és körülmények tarka változatossága kizárja, hogy egy egész társada­lom az államélet minden ágára nézve az idem semper idem veile, alique idem noile elve alap­ján tömörüljön. (Halljuk! Halljuk!) A­mig az em­ber szívében ki nem alszik az alkotmányos élet iránti érdeklődés nemes hangja, addig pártok és párt­küzdelmek is lesznek. De vannak és lesznek mindig bizonyos közös érintkezési pontok is, melyek e kölcsö­nös méltánylást és megértést lehetővé teszik és törek­véseik hazafias tisztaságának kölcsönös beismerése könnyen le fogja rontani azon válaszfalakat, melyeket az egyformán jóra törekvők között a czélzatok félre­ismeréséből eredő bizalmatlanság szokott emelni. (Éljenzés.) Ily együttműködési térnek kínálkozik a társadalmi élet, a közigazgatás, a közművelődés és közgazdaság számos ága, de kiváltképen az, a­mi a magyar állameszme megszilárdítására és előmozdítá­sára szolgál. (Élénk éljenzés.) Mai ünnepélyem tiszta örömébe azonban a ke­serű fájdalom érzete is vegyül, mert azon időközben, mely kineveztetésem és beiktatásom közé esik, e vár­megye róm. katholikus lakossága elvesztette közvet­len egyházi fejét, Simor János bíboros herczegprimást és esztergomi érseket. És habár e mai közgyűlés egyedül főispáni beigtatásom czéljából lett is össze­­hiva, mégis azt hiszem, hogy az egész bizottság köz­érzületének adok kifejezést, midőn indítványozom, hogy a törvényhatósági bizottság ama pótolhatatlan veszteség felett, mely egyaránt érte hazánkat, a leg­magasabb trónt és az egész katholikus egyházat, mé­lyen érzett fájdalmának adjon kifejezést és erről a méltóságos és főtisztelendő esztergomi főkáptalant jegyzőkönyv kivonat utján értesítse. A lelkes éljenzés után Horváth Béla in­dítványára az ősi szokásnak megfelelőleg határoza­táig kimondatott, hogy a székfoglaló alkalmából tartott beszédek s azon vendégek nevei, kik megje­lenésükkel a közgyűlés díszét emelték, a jegyzőkönyv­ben örökittessenek meg, s hogy a vendégeknek a megjelenésért köszönet mondatik. Végre Koszner Ervin főispáni jogát gyakorolva Halmay Lászlót, tiszteletbeli aljegyzővé s Dr. Podhorszky Lászlót tiszteletbeli szolgabíróvá nevezte ki, kik az esküt nyomban letették. Ezzel a szertartás véget ért, s Roszner Ervin élénk éljenzések között hagyta el az elnöki széket. A közgyűlés után kezdetüket vették a tisztel­gések. A megyei tisztikar bemutatásánál az alispán hangsúlyozta, hogy sokszor, tán lankadó munkássá­gukhoz a főispán nemes szivének melegéből, elhatá­rozásának szilárdságából, bölcseségéből és tántorit­­hatlan akaratából fogják az erőt meríteni, s hogy a megye javára hűséggel és teljes odaadással fognak közreműködni. B­o­s­z­n­e­r főispán bi­tosította a tisz­tikart a teljes jóakaratáról, igazság szeretetéről, mig a maga részéről szives támogatásukat remélli és kéri. A tisztelgések érdekes momentumát képezte a honti ellenzék külön tisztelgése, melynek tagjai Ivánka Oszkár körül csoportosultak. Szónokuk hangsúlyozta, hogy az ellenzék főleg azért tiszteleg külön, mert a me­gye legutóbbi közgyűlésén elfogadott határozat által a fogadó küldöttségből az ellenzék kizáratott, melynek tagjai pedig teljes bizalommal viseltetnek a főispán iránt, mert meg vannak győződve igazságszeretetéről és lojalitásáról. Az ellenzék is felfogja a főispán ama kijelentését, hogy számos érintkezési pont lesz és van a megye életének jövőjében, a­hol találkozhatnak és ígérik, hogy e tekintetben a főispán támogatásukra számíthat. A politikai élet megköveteli a pártállást, de az ellenzék meg van arról győződve, hogy a fő­ispán a politikai és társadalmi élet­ közti különbséget igazságosan szét tudja választani. Örömmel üdvözlik a főispánt, nemcsak mint a kormány képviselőjét, ha­nem mint kedves személyiséget is. Koszner főispán köszönetet mond eme, rá nézve kiváló megtiszteltetésért, melyben biztosítékát látja annak, hogy a megye érdekében kifejtendő te­vékenységében , mindazon politikai kérdésekben, hol ezt az ellenzéki álláspont is megengedi, az ellenzék támogatására bizton számíthat. A­mi a személy iránti bizalmat illeti, azt a maga részéről is legszívesebben viszonozza. (Éljenzés.) A földbirtokosság és Korpona város küldöttsé­gét N­y­á­r­y báró vezette. Ad. u. 2 órakor a megyeház nagytermében tartott disz­ebéd egyesítette az egész vármegye szine-javát és az uj főispán iránt pártkülönbség nél­kül a legélénkebb rokonszenv nyilvánult. Az első fel­köszöntőt Rosner főispán mondta a királyra és a királynéra és az uralkodó házra, mely felköszöntőt az egész társaság állva hallgatta végig. Bolgár fő­jegyző lelkes szavakban éltette a főispánt. Rosner főispán ismételve hangsúlyozta köszönetét a szives fogadtatásért, melyben részesült; ő ebben biztató reményt lát jövő működésére. Óhajtja, hogy Hont legyen oly kitartó támogatásában, mint a minő szo­kott lenni magatartásában. A vármegye közönségére emeli poharát. Lestyánszky alispán lelkes szavakban élteti a vendégeket, különösen az ünnepély emelé­sére megjelent képviselőket. P­u­l­s­z­k­y Ágost meleg hangon emlékezik meg azon régi baráti kötetékről, mely őt a főispán­hoz fűzi, kit eddig is mindenütt s mindig szerettek és tiszteltek. Meg van győződve, hogy Bosner uj állásá­ban is minden jónak és szépnek előmozdítója leend és Hont megyének javára fog közreműködni. Szcitovszky nógrádi alispán hangoztatja az atyafiságos, barátságos viszonyt a két szomszéd megye között és Hont felvirágzására emeli poharát. S­z­i­n­n­a­i selmeczi főjegyző a főispánra. Taszláry főszolgabíró zajos éljenzés közt Szapári miniszterelnökre és az egész kormányra emeli poharát. M­a­j­t­é­n­yi László báró kiválólag azon állam­­férfiúról emlékezik meg, ki az ország ügyeit válsá­gos viszonyok közt oly nagy bölcsességgel vezette s a szabadelvüségnek mindig első harczosa volt, poha­rát Tisza Kálmánra emeli (Zajos éljenzés.) V­a­d­n­a­y Andor szellemes felszólalásában él­teti báró Roszner Ervint, mint ama kitűnő karmes­tert, ki különböző hangszerek felett, melyek egyen­ként néha nem adnak kellemes hangot és élvezhető zenét, mint egy valóságos mester uralkodva, a leg­gyönyörűbb és legszebb összhangot, a­mint itt lát­hatni, elő tudja bűvölni. Az egyetértésre és jó barát­ságra emeli poharát. (Zajos éljenzés.) Thuránszky Ármin esperes az uj főispánra emeli poharát. M­ü­n­n­i­c­h Aurél az együttműködő zenekar első hegedűsére, a közszeretetben álló alispánra emeli a jelenlevők hosszas zajos éljenzése mellett poharát. F­i­r­c­z­á­k Gyula kijelenti, hogy a képviselőház mélyen érzi azt az űrt, melyet Roszner távozása által ott hátrahagyott. Báró Rosznerre e megyében nagy feladat vár és ő e feladatnak mindenkor telje­sen meg is fog tudni felelni. A megye közönsége kétségtelenül támogatni is fogja a főispánt a ma­gyar nemzeti érdekek előmozdításában, a főispán pedig elő fogja mindenkor segíteni a megye anyagi és kulturális érdekeit (Éljenzés.) Ezután Lestyánszky alispán a szabadelvű párt tagjaitól, s az ország minden vidékéről jött üd­vözlő táviratokat olvasván fel, Komlóssy Ferencz állott fel és Rosznert ellentétbe helyezve Majtényi Lászlóval, kijelenti, hogy azon képviselők dicsérete, kik ugyanezen párthoz tartoznak, szép ugyan, de nem nyomhat annyit a latba, mint az ő dicsérete, ki az ellentáborhoz tartozik. A Báró Rosznernek nyújtott bizalom teljesen kiérdemelt, ő üdvözli a felkelő na­pot, de nem mondhatja, hogy nyugtával dicsérheti a napot. t. i. a most már lenyugvó napot. (Nagy moz­gás.) Komlóssy folyton növekvő zajban beszél Maj­­thényi ellen, mire zajos »El áll!« kiáltások szakítják félbe beszédét. Roszner Ervin báró (mély csendben) kije­­lenti, hogy nem volt szándéka többé szólani, de e be­széd után kénytelen nyilatkozni. Előtte szóló egy fér­ fiúról úgy nyilatkozott, mintha az lenyugvó nap volna; ez nem áll, báró Majthényi László tekintélyének tel­jében áll (lelkes éljenzés) ki még nagyon sok szolgá­latot tehet és fog is tenni e megyének és a hazának, nemcsak hogy nem lenyugvó nap dr. Majthényi László, hanem ténykedése melegen süt a közügyre. (Zajos Éljenzés.) G­o­n­d­a Béla plébános rövid szavakban azon reményének ad kifejezést, hogy ama nap még soká, de soká nem fog nyugvó nap lenni. (Éljenzés.) A budapesti vendégek délután 5 órakor külön vonattal haza­utaztak, este fényes fáklyászene rendez­­tetett a főispán tiszteletére, érdekében fekszik, hogy úgy politikailag, mint gazda­ságilag megértsék egymást. Ha ez gazdasági téren nem is lehetséges, de politikai téren nincs kizárva. Sturdza szerint Románia helyzete világos és tiszta; minden érdeke a közép-európai hatalmak felé vonzza. Romániának az az ellensége, a­ki e hatalmas szövetséget meg akarja bontani. Románia nem akar visszatérni a san-stefanoi szerződéshez és ennek irány­zatához. Sturdza nyilatkozatai Magyarországról. A »Kreutzzeitung« bukaresti levelezője a na­pokban, mint ez lapunkban is említve volt, megláto­gatta Sturdza volt külügyminisztert s vele való be­szélgetését megírta lapjának, de oly hiányosan s oly tévesen, hogy Sturdza kénytelen volt helyreigazító nyilatkozatot küldeni a fönnt említett lap szerkesztő­jéhez. Az általa helyreigazítani óhajtott passus a következő: »Most, mikor az erdélyi kérdés következtében a viszony Románia és Magyarország közt majdnem ellenséges, Romániának rendkívül óva­tosnak kell lennie az Ausztria-Magyarországgal való vámpolitikai szerződések kötésénél.­ Mind­azonáltal Románia bizonyos körülmények kö­zött hajlandó lehetne az osztrák-magyar iparnak kedvezményeket tenni, ha ellenszolgálatul az e­r­d­é­­lyi tanácsoknak bizonyos politikai jogokat adnának. Azt a fegyvert, mel­lyel Románia most rendelkezik Ausztria-Magyarország ellen, egy román kormánynak nem szabad kezéből kiadni. Sturdza kijelenti, hogy ő Romániának Ausztria- Magyarországhoz való gazdasági és politikai viszo­nyait sohasem zavarta úgy össze, mintha akármelyik ország részéről, akármelyik irányban kárpótlásról le­hetne szó. Az erdélyi románokról csak azt mondta, hogy a román és magyar nép békés és testvéries egyetértése ép oly politikai szükségesség Magyaror­szágra, mint Romániára nézve. Romániát és Magyar­­országot a földrajzi helyzet és európai politi­kai viszonyok egymásra utalják, közös veszély, közös ellenség fenyegeti őket. Ezt az egyetértést mindkét országnak nem megnehezíteni, hanem előmozdítani kellene. Meg lesz pedig nehezítve, ha valamelyik fél, a másiknak belügyeibe beleavatkozik. Különösen pe­dig Romániának kell ettől tartózkodnia, ha veszedel­mes precedenst nem akar alkotni. Romániának, mely a legnagyobb politikai nehézségeket csakis a nem­­intervenialis szigorú megtartásával küzdhette le. Ha az erdélyi románok helyzete rosszabbra fordul, akkor ezek a Kárpátokon át délfelé vándorolnak, ügyüknek megnyerik Románia lakosságát, de azért a ro­mán királyság egyetlen egy tagjának sem juthat eszébe, hogy a magyarországi románok elégedetlen­ségét a román királyság részére nyerendő gazdasági előnyök kivivására használja föl fegyverül. Mind Romániának, mind pedig Magyországnak Crispi bukása. Nemcsak meglepő, de sok tekintetben elszomorító hír érkezett Rómából: Crispi miniszterelnök ma az olasz kamarában meg­bukott. Az olasz parlamenti válság nem csak a külföldre, de bizonyára Olaszországra nézve is oly váratlanul következett be, hogy a köz­véleményt nagy mértékben föl fogja izgatni. A melegebb éghajlat befolyását sohasem szabad ugyan figyelmen kívül hagyni, mikor az olasz parlament határozatainak chanceait mérlegeljük, de Crispinek ily váratlan bu­kását mégsem lehetett előre sejteni. A bukás közvetlen oka — mint az alábbi táviratok jelentik — az volt, hogy a kamara a behozatali vámok és a szeszgyár­tásra kivetett illeték ideiglenes fölemelésé­ről szóló törvényjavaslat alkalmából lesza­vazta Crispit, de kétségtelen, hogy e lesza­vazás tulajdonképeni indoka az az elégedet­lenség volt, melyet a kormány általános pénzügyi politikája iránt táplált a kamara többsége. Csak pár napja ismertettük G­rimaldi pénzügyminiszter pénzügyi expozéját, mely a deficit óriási összegeivel szemben, a ki­bontakozásra nagyon sovány eszközöket tu­dott megjelölni. Az 1890—1-iki pénzügyi évre 45 millió s az 1891—2-iki évre 37 mil­lió deficitet praeliminált a pénzügyminiszter. E hiányokkal szemben a parlament szigorú megtakarításokat követelt, melyeket azon­ban a kormány nem alkalmazhatott kellő mérvben s igy fordult rögtöni segélyül az ideiglenes vámemeléshez és az ideiglenes adó­emeléshez : föl akarta emelni a szeszadó s a paraffin, olajok, vegyi termékek és olajmag­vak vámját. E vám- és adó­emelések kerültek ma szőnyegre s ezek buktatták meg a kormányt. De miután az emelések csak ideigleneseknek javasoltattak s elfogadás esetén is nagyon kis részét képezték volna a pénzügyi válság­ból való kibontakozás eszközeinek , ezért tulaj­donképpen nem a kisebb jelentőségű javas­latok buktatták meg Crispit, hanem az a pénzügyi politika, melynek kétes következ­ményeiért, úgy látszik, nem tudták kárpótolni többé az olasz kamara többségét Crispi bel­ügyi és külügyi politikájának sikerei.­­ Már a kormánypárti képviselőknek a napokban tartott értekezletéből kiérzett Crispi híveinek levert hangulata. A pénz­ügyi bajok mellett sokan nem voltak meg­elégedve a legújabb közigazgatási javasla­tokkal sem s igy ma Crispi meglehetős izga­tott hangulatban mehetett az ülésbe, melynek hasonlóképen izgatott hangulatát — mint a táviratokból kitűnik — ő maga is növelte beszédével, melyben nem egy egyéni érzé­kenységet megsértett. így magyarázható meg, hogy az általános elégedetlenség az or­szág pénzügyi helyzetével, a szavazásnál megbuktatta a kormányt. Az olasz kormány­válság monarchián­kat kétségkívül igen közelről érinti s a ró­mai kamara eseményeit nemcsak szövetségi viszonyunkból kifolyó udvariasságból kisér­jük figyelemmel, hanem nyíltan és határozot­tan veszteségnek kell jeleznünk Crispi bu­kását, mert benne a monarchiánk területi ép­sége ellen intézett támadások ellenségét s a hármas szövetség barátját tiszteltük. Azt könnyen el tudjuk hinni, hogy akad­hat kormány, mely jobb pénzügyi politikát csinál, mint a most megbukott olasz cabinet csinált s az olasz költségvetés védelmének kellemetlen munkájára egyátalán nem vál­lalkozunk; de az iránt határozott kétséget táplálunk, hogy az olasz politikai világ ki­tűnőségei közül bárki is képes volna úgy Olaszországra, mint az európai békére elő­nyösebb külpolitikát csinálni, mint a minő Crispié volt. S épp ez okból aggódó figye­lemmel kell kisérnünk az olasz kormány­vál­ság lefolyását.* Francesco Crispi születettt 1819. okt. 4-én Riberában, Siciliában, mint egy bevándorolt görög család sarjadéka. Tanulmányait Palermóban végezte, azután Nápolyban ügyvédkedett. Fiatal korában, 1848-ban részt vett abban az összeesküvésben, mely II. Ferdinándot megfosztotta a két Sicilia trónjától. A palermói fölkelésben egyike volt a főszereplőknek. Képviselő, majd hadügyi államtitkár lett s két éven keresztül rendkívüli erél­lyel szervezte a siciliai ellenállás ügyét. Ferdinánd győzelme után Fran­­cziaországba menekült, s itt nem szűnt meg munkál­­kodni hazája fölszabadulásán. 1859—60-ban újra szervezte a sziczilai forradalmat, s később Bixio és Garibaldi egyike volt a marsalai ezernek. Mig Gari­baldi a hadjárat katonai részét végezte, ő a ná­polyi expeditió alatt a közigazgatást szervezte s előkészítette a két Siczilia egyesítését, Olasz­ország többi részeivel. 1861. márczius havában Palermo, az olasz parlamentbe küldte, hol szó­noki tehetsége és az olasz ügynek tett eminens szolgálatai folytán nagy tekintélyre tett szert. Az alkotmányos ellenzék vezére lett, s minden új vá­lasztás megerősítette helyzetét és tekintélyét. Pro­gram­ját a következőkben állította föl: közigazga­tási s pénzügyi reform, és korlátlan szabadság. 1867- ben Rattazzit az ő pártja segítette kormányra. Mi­után a monarchiát elfogadta az olasz egység sym­­bolumául, azon fáradozott, hogy a monarchiá­val a radicálisokat kibékítse. Az 1876-diki vá­lasztásoknál több helyütt győzött. Ez ülésszak­ban, 1876. november 21-én miniszterelnök lett. A következő évben félhivatalos utazást tett Német­ország-, Svájcz-, Anglia-, Magyarország-, Berlin- és Londonban; mindenütt nagy ünnepélyességgel fogadták. Lemondása után nemsokára Depretis mi­nisztériumában a belügyi tárczát kapta, de két hónap múlva erről is lemondott, nem politikai, hanem magán természetű okokból. Ekkor támadtak rá a bigámia vádjával, mely alól sohasem tisztáz­hatta magát teljesen, a belügyi tárczát ugyan­csak Depretis kabinetjében, 1887-ban ismét elvál­lalta, hogy nemsokára a miniszterelnöki tárczával cserélje föl. Azóta szerzett érdemei, különösen az Olaszország és az Ausztria-Magyarország közti vi­szony ápolása, Olaszországnak a hármas szövetségben való megtartása az olasz gyarmatpolitika, s Olasz­ország tekintélyének emelése körül, sokkal frissebb emlékezetben vannak, hogysem bővebben föl kellene sorolnunk.* Róma, jan. 31. (Eredeti távirat.) A »Neue Frei Presse« jelentése: Az itteni politikai körökben komolyan attól tar­tanak, hogy a mai kamarai szavazás alkal­mával a Crispi cabinet megbukik. Róma, jan. 31. A képviselőház mai ülé­sén tárgyalás alá vette a behozatali vámok és a szeszgyártásra kivetett illeték ideigle­nes felemeléséről szóló törvényjavaslatot, melyet a pénzügyminiszter már exposéjában jelzett. Az ülés izgatott volt. A karzatok zsúfolva voltak. Jelen volt az ülésen vala­­­­menyi miniszter. Sok képviselő szólott, ré­szint a javaslat mellett, részint ellene. Gri­maldi miniszter a javaslatot védte. Crispi miniszterelnök kijelentette, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat teljes öszhangban van a Turinban kifejtett program­mal. Kiemelte az eszközölt megtakarításokat és biztosította a házat, hogy a kormány meg­fontolás tárgyává fogja tenni: nem volnának-e még más megtakarítások is eszközölhetők. Az­tán így folytatta a miniszterelnök: Bonghi képviselőnek megadhatná a választ és kimu­tatná neki, hogy a jobb párt pénzügyi politi­kája nem volt jobb annál, a­melyet most kö­vetnek, de a hallottak iránt való tiszteletből nem akar tüntetni. Az a politika azonban, melyet 1875-ig követtek, lényegesen külön­bözött a mai politikától. Servilis politika volt az a külfölddel szemben. (Nagy zaj , közbe­kiáltások ;Rudini, Bonghi és más tobb­párti képviselők zajosan tiltakoznak. Finali miniszter távozik a miniszteri székből.) Az elnök nyugalomra inti a házat. Crispi miniszterelnök világos szerve­zetet kíván, oly becsületes férfihoz méltót, ki akarata ellenére marad meg helyén. A je­lenlegi helyzetből ki kell bontakozni. A ház szavazata visszhangra fog lelni úgy a bel­­mint­a külföldön és tanúságot fog tenni ar­ról , várjon Olaszország erős kormányt akar-e, vagy pedig oly kormányt, mely újra a határozatlanság és eltökéletlenség bűnébe essék. (Zajos közbeszólások.)­ Luzzatti kijelenti, hogy nem sza­vazza meg a javaslatot, minthogy Crispi oly személyiségeket sért, kiket szóló egész életé­ben leginkább tisztelt és a kik hazájukat mindig híven szolgálták. (Tetszés a jobbol­­oldalon. Nagy mozgás.) Crispi miniszterelnök azt válaszolja, hogy ő senkit sem akart sérteni, legkevésbé Minghettit. Ezután Villa határozati javaslatot nyújt be, melyhez a kormány is hozzájárult s mely szerint a ház a kormány nyilatkoza­tait tudomásul veszi. E határozati javaslatot a ház 186 sza­vazattal 123 ellenében elvette és elhatározta, hogy nem kezdi meg a részletes tárgyalást. Erre Crispi miniszterelnök kijelenti, hogy ki fogja kérni a király parancsát. Egy­úttal kéri a házat, hogy egyelőre napolja el üléseit. (Nagy izgatottság és mozgás.) Az ülést este 8 10 órakor bezárják. Róma, jan. 31. A képviselőház mai ülése után Crispi miniszterelnök a Quirinal-ba ment, hogy benyújtsa a királynak a kabinet lemondását Parlamenti és politikai körök­ben szerfölött nagy az izgatottság­ a falra, csakhogy a kamarával annál könnyebben el­fogadtassa pénzügyi javaslatait. (N. Fr. Pr.) Belgrád, jan. 31. Megerősítést nyer, hogy a G­r­u­i­c­s-kormány nem adta be lemondá­sát. Csupán arról van szó, hogy Gyula le­köszönt belügyminiszter helye véglegesen betöltessék. — A radicalis club a G­r­u­i­c­s­­kormánynak bizalmát fejezte ki. Belgrád, jan. 31. Kormánykörökben vi­tatják, hogy az öszminiszterium be­nyújtotta volna lemondását. Tény, hogy P­a­s­i­c­s egyetértően a radicalis párt többségével, a Gruics cabinet föntartása mellett van és hogy ennek következtében a kabinet valószínűleg maradni fog. Mindaz­­által lehetségesnek tartják, hogy Gyula miniszter visszalépésétől eltekintve, meg más változás is lesz a cabinetben. Belgrád, jan. 31. A szerb sajtó nagyon szellőzteti azt a levelet, melyet Risz­­tics régens a múlt hóban a volt királynéhoz intézett. A levél hangja nagyon rideg, Natáliát »felség« helyett »ön«-nek szólítja s szemére veti, hogy sorsá­nak önmaga az oka, hogy míg királyné volt, a tisztek és hivatalnokok feleségeit rossz példájával őrületes pazarlásra csábította, hogy udvarában oly orgiákat rendezett, me­lyek élénken emlékeztetnek XIV. Lajos ko­rára. Natália hívei óhajtják a levél közzé­tételét, de Natália eddig még nem adta bele­egyezését. (Pl.) Belgrád, jan. 31. A »Szrpszka Nezaviz­­n­o­s­z­t« (Az orosz­ barát liberálisok lapja) hevesen megtámadja a pétervári pánszláv bizott­ság lapját, szerbellenes magatartása miatt. (Pl.) Buenos­ Ayres, jan. 31. Chiléből érkezett jelen­tések szerint, a kormány csapatai újra meg­szállották Pisaguát. A felkelők okkupálták Tal­alt. Budapest, jan. 31. Táv­i­r­a­tok. BÓCS, jan. 31. (Er­edeti távirat.) A Dunagőzhajózási társaság admi­­nistratiója ma elhatározta, hogy az eddigi könyvvezetőség működési körét egyesíti és a külön e czélból alakított igazgató-colle­­giumra ruházza. E testület áll Ullmann La­jos lovagból, ki a forgalmi, kereskedelmi, műszaki és bányászati osztályokat vezeti. Müller Ottó felügyelőből, ki az általános könyvvezetésnek az ellenőrző, a pénztári és a statisticai osztálynak lesz a főnöke és végre Poloschek Ferencz főtitkárból, a ki az admi­nistrate és jogi osztályt dirigálja. Berlin, jan. 31. A »Reichsanzeiger« közli Wissmann őrnagy jelentését a Machemba törzsfőnök elleni ka­tonai expeditióról. A jelentés szerint az expeditióban résztvett csapatokat Kamsai főnök vezette, azonban két napi előnyomulás után a korán beállott esőzés következtében az emberek és a felszerelés kímélése végett vissza kellett vonulniok a tengerpartra. Az expeditió vesztesége 7 halott és 18 sebesült. Páris, jan. 31. A képviselőház meg­szavazta a censura eltörléséről szóló indítvány sürgősségét. Róma, jan. 31. A tripolisi határon tör­­tént eseményeket az olasz lapok ma nyugod­­tabban beszélik meg. A»Popolo Romano« sze­rint R­i­b­o­t külügyminiszter nyilatkozatai után le­hetetlen feltenni, hogy Francziaország újabb kalan­dokra gondol. A radikális lapok azzal a szándékkal gyanúsítják Crispit, hogy készakarva festi az ördögöt Közgazdasági táviratok. Páris, jan. 31. Az általános vámbizottság elfogadta a következő vámokat: 30 és 36 frankot phantesse-papirosra és elvben 12 frank 50 c. és 15 frankot a mechanikus után készített papirosra és a kártyák minden fajára nézve. Megmaradt a 13 fran­kos vámnál a csekélyebb értékű papirost és 50 frank­nál a közönséges nyomtatványokra való nyomdapapi­rost illetőleg. Továbbá elfogadták a következő vámo­kat: 15 és 18 frankot a merített papirosra és 12 frank 50 cen­t a nyers lemezpapirosra és mintákra, 16 frankot a vágott és simított lemezpapirosra, 36 és 45 frankot a dobozoknak való simított lemezpapirosra és 70 frankot az albumokra és díszes cartonokra. Új vámkategóriát fogadott el a bizottság cellulose gyárt­mányokra 16,20, 50, 60, 200 és 250 frankkal. Végül 80 és 100 franknyi vámot állapított meg a bizottság mindenféle nyomtatványokra,kivéve a könyveket. Athén, jan. 31. Itt 25 millió drachma alaptőké­vel is hajózási társulatot akarnak alapítani s erre vonatkozólag már megkezdték a tárgyalásokat. A vállalatban több angol tőkepénzes is részes. Róma, jan. 31. Január hó végétől márczius 31-ig, az autonóm olasz behozatali vámtarifában a következő változások lépnek életbe. A nehéz ásvány, kátrány és gyanta­olaj vámját quintalonként 8 lírá­ban, más olajokét 47 lírában, az olajos magvak, len és más magvak vámját négy lírában állapították meg. Az aether és chloroform vámpótlékját 3—8 lirára. A rum, cognac és más szesztartalmú essentiák vámpót­lékát 90 centesimire, az illatos alkoholtartalmú essen­tiák vámpótlékát 130 lirára, a szeszt tartalmazó máz vámpótlékát pedig 110 lirára emelték. Buenos-Ayres, jan. 31. A »Reuter ügynökség« jelentése : A köztársaság elnöke aláírta a magán­bankoknál elhelyezett betétek 2 °­ C-os megadóztatására vonatkozó új törvényt. A pénzügyminiszter a tartományi jelzálogbanknak ki­jelentette, hogy kizárólag és egyedül saját segélyfor­rásaira kell támaszkodnia, szelvényeit a bevételekhez mérten kifizetnie és a ki nem fizetett összeg fejében 1 °/C-os törlesztéssel kötvényeket kibocsátania. E ki­jelentés következtében az értékpiacz hangulata teg­nap izgatott volt. Bern, jan. 31. Németország 1892. évi február 1-ére felmondta Svájcznak a kereske­delmi szerződést. Értéktőzsde, Bics, jan. 31. (Tőzsdei tudósítás.) Eleinte vasúti értékek nyomottak, később javultak , a többi érté­kek változatlanok. Berlin, jan. 31. (Tőzsdei tudósítás.) Kiewi krízisre és a tripolisi határigazításra ingadozó volt az irány­zat, időnkénti javulással. Bányapiacz szilárd, különösen kő­szénbányák. Bankok nyugodtak, befektetési értékek tartósak. Bécs, jan. 31. (Magyar értékek zárlata.) Magyar földtehermentési kötv. 90.40. Magyar hitelbank részv. 344.25. Erdélyi vasút részv. 101.—. 1876. m. k. v. áll. els. kötv. 111.75. Magyar nyer. k. sorsjegy 137.—. Magy. fesz. és váltó­bank 117.50. Tiszai és szegedi köles. sorsj. 128.50. Magyar 4 száz. aranyjáradék 104.20. Magy. fegyvergyár 71.50. Magy. vasúti kölcsön 98.20. Alföldi vasut-részv. 201.50. Magy. észak­keleti vasut-részv. 197.—. 1869. m. k. v. áll. els. kötv. —.—. Tiszavidéki vasut-részv. —.—. Kassa-Oderbergi vasut-részv. 172,50. Magyar 5 száz. papirjáradék 100.80 Villamos részv.-t. —.—. Magy. jelzálogbank részv. —.—. Bécs, jan. 31. (Osztrák értékek zárlata.) Osztrák hitelrészvény 307.50. Déli vasut-részv. 129.25. Osztrák 4 száz. aranyjáradék 108.80. Londoni váltóár 113.90. Károly­ Lajos vasut-részv. 210.50. 1864. sorsjegy 181.25. 1860. sorsjegy —.—. Török sorsjegy 36.40. 4­2 száz. ezüst-járadék 91.75. Dunagőzhajózási társ. 285.—. Dohány-részv. 147.25. Angol­­osztrák­ bank-részv. 165.10. Osztr. államvasuti részv. 242.25. 20 francos arany 9.03. 4­2 száz. papirjáradék 91.70. Osztrák hitelsorsjegy 181.50. Német bankváltók 56.05. Cs. k. vert arany 5.40. Osztrák-magyar bank-részv. 999.—. Elbevölgyi vasut­­részv. 219.25. Bécsi bankegylet-részv. 117.50. Alpina-részv. 1. 93.—. — Az irányzat stagnáló. Frankfurt, jan. 31. (E­s­t­i tőzsde.) Osztr. hitelr. 271.75. Osztr. államvasuti részv. 214.75. Déli vasut-részvény 114.12. Károly­ Lajos vasut-részv. —.—­ Magyar 4 száz. aranyjáradék 92.80. Osztr. 4 száz. aranyjáradék —.—. Magyar 5 száz. papirjáradék —.—. Alpina részv. társ. —.—. — Az irányzat bágyadt. Árutőzsde, Bécs, jan. 31. (Gabona- ét terménytőzsde.) A mai tőzs­dén szilárd irányzat mellett, az árak keveset javultak. Eladatott­ búza tavaszra 8.41—8.43, máj.—jan. 8.28 — 8.30, őszre 8.07—8.08. Rozs tavaszra 7.50—7.52 májusra —.— Zab tavaszra 6.27—6.28, máj.—jun. —.— Tengeri máj.—jun. 6.62-----.—,jun.—jul. —.---------, jul.—aug. —.-------------.—. Káposztarepcze jan.-febr. 12.75—12.85, aug. szept. 13.50—* —.—. Káposztarepcze (uj) 13.45------.— írton. Berlin, jan. 31. (Terményvásír.) (Zárlat.) Búza januárra — márka — fillér (= — frt — kr) ; ápr.—máj. 199 márka — fillér (­ 11 frt 15 kr). Rozs ja­nuárra 177 márka 75 fillér (= 9 frt 97 kr); ápr.—máj. 174 márka 25 fillér (= 9 frt 74 kr). Zab januárra — márka — fillér (= — frt — kr); ápr.—máj. 143 márka — fillér (= 8 frt 03 kr). Repcze-olaj januárra 58 márka — fillér (=—frt —kr); ápr.—máj. 57 márka 80 fillér (= — frt — kr). Szesz januárra 51 márka 50 fillér (= — frt — kr); ápr.—máj. 51 márka 90 fillér (= — frt — kr). Átszámítási árfolyam : 100 márka ■­ 56 frt 10 krval.

Next