Nemzet, 1891. február (10. évfolyam, 3027-3053. szám)
1891-02-01 / 3027. szám
családból származott, melynek neve hervadhatatlan emlékek által van összeforrva Hontmegye történelmével és a ki egymaga is negyed századon át törhetetlen akarattal és lankadatlan önfeláldozó tetterővel vezette e vármegyének nemcsak közigazgatását, hanem közéletének mozzanatát is. Hálás örömmel tapasztalom, hogy beiktatásom mai ünnepélyén nagy nevű elődöm is megjelent. E megtisztelő tényt annak bizosítékául veszem, hogy főispáni méltóságáról történt lemondása korántsem jelenti a köztevékenységtől való visszavonulást, hanem hogy őt jövőben is mindenütt ott fogjuk látni, ahol Hontmegye közügyeiről lesz szó. A főispáni méltóság ezen intézmény történelmi fejlődésénél fogva kettős természetű (Halljuk! Halljuk!) Egyfelől bizonyos administrativ czélok kielégítésére van rendelve s a főispán e hivatali minőségénél fogva nemcsak a kormánynak, hanem általában mindenkinek jogi felelősséggel tartozik közigazgatási ténykedésének szigorú törvényességéért. Másfelől pedig a főispáni méltóság emminenter bizalmi állás, melyet önérzetes ember csak úgy foglalhat el és csak úgy tarthat meg, ha és ameddig érzi, hogy politikai hitvallása teljes összhangban áll azon kormánynak programmjával és politikai intenzióival, melytől megbízatását nyerte. (Élénk helyeslés.) Jogi felelősségem elvéből következik, hogy nem ismerhetek más uralmat, mint a törvénynek s az igazságnak az uralmát. (Élénk helyeslés.) és hogy a polgári szabadságot és az egyéni jogkört a közigazgatási téren is tiszteletben fogom tartani. (Élénk helyeslés.) És minden felmerülhető jogos panasznak és sérelemnek orvoslására fogok törekedni, de viszont, a tisztviselőt, ki kötelességét teljesíti, minden jogtalan és méltánytalan támadás ellen meg fogom védelmezni és oltalmazni. (Élénk helyeslés.) Bizton reménylem, hogy úgy kitűnő elődöm, mint a törvényhatósági bizottság minden tagja támogatni fogja azon szilárd elhatározásomat, mellyel iparkodni fogok átalánosan igazságos és mindenkit kielégítő közigazgatást fentartani és a mellyel oda fogok törekedni, hogy a közigazgatás minden ágában elfogulatlan pártatlansággal és részrehajlatlan igazságossággal érvényt szerezzek hazánk törvényeinek és a törvényesség elvének. (Élénk helyeslés.) Igyekezni fogok, hogy lehetőleg saját észleleteim alapján szerezzek magamnak hű tudomást a kormányzatomra bízott vármegye valódi állapotáról és közéletének valódi szükségletéről és a mint egyfelől hiszem és reménylem, hogy e hazafias szándékomat a megyebizottság minden tagja szívesen fogja támogatni (Helyeslés.) és előmozdítani, úgy viszont ígérem, hogy amit a megye valódi érdekének fogok felismerni, azt semmiféle más érdeknek alá nem rendelem. (Éljenzés.) Közigazgatási szervezetünk a közeljövőben lényeges átalakuláson fog keresztül menni; országszerte nagy érdeklődés várja a kormány reformjavaslatainak előterjesztését, melyeknek esetleg kötelességeimet szaporító és szigorító rendszabályait is szívesen üdvözlöm, annál is inkább, mert már előre önként is meg akarok felelni azon kívánalmaknak, melyeknek szabatos, törvényes keretekben való kifejezése kormányunk és törvényhozásunk bölcseségétől várható. (Helyeslés.) A politikai felelősségről is részletesebben kell szólnom, mert e tekintetben is oly nyíltan és világosan óhajtok nyilatkozni, hogy minden félreértés eleve ki legyen zárva. (Halljuk! Halljuk!) Én pártállásomnál fogva — s ez iránt nem foroghat fenn kétely — valamint eddig a szabadelvű pártnak voltam híve, úgy jövőben is az maradok. (Éljenzés.) De nyilatkozni kívánok a pártok közti viszony tekintetében is. Az emberi elme sokfélesége és az életviszonyok és körülmények tarka változatossága kizárja, hogy egy egész társadalom az államélet minden ágára nézve az idem semper idem veile, alique idem noile elve alapján tömörüljön. (Halljuk! Halljuk!) Amig az ember szívében ki nem alszik az alkotmányos élet iránti érdeklődés nemes hangja, addig pártok és pártküzdelmek is lesznek. De vannak és lesznek mindig bizonyos közös érintkezési pontok is, melyek e kölcsönös méltánylást és megértést lehetővé teszik és törekvéseik hazafias tisztaságának kölcsönös beismerése könnyen le fogja rontani azon válaszfalakat, melyeket az egyformán jóra törekvők között a czélzatok félreismeréséből eredő bizalmatlanság szokott emelni. (Éljenzés.) Ily együttműködési térnek kínálkozik a társadalmi élet, a közigazgatás, a közművelődés és közgazdaság számos ága, de kiváltképen az, ami a magyar állameszme megszilárdítására és előmozdítására szolgál. (Élénk éljenzés.) Mai ünnepélyem tiszta örömébe azonban a keserű fájdalom érzete is vegyül, mert azon időközben, mely kineveztetésem és beiktatásom közé esik, e vármegye róm. katholikus lakossága elvesztette közvetlen egyházi fejét, Simor János bíboros herczegprimást és esztergomi érseket. És habár e mai közgyűlés egyedül főispáni beigtatásom czéljából lett is összehiva, mégis azt hiszem, hogy az egész bizottság közérzületének adok kifejezést, midőn indítványozom, hogy a törvényhatósági bizottság ama pótolhatatlan veszteség felett, mely egyaránt érte hazánkat, a legmagasabb trónt és az egész katholikus egyházat, mélyen érzett fájdalmának adjon kifejezést és erről a méltóságos és főtisztelendő esztergomi főkáptalant jegyzőkönyv kivonat utján értesítse. A lelkes éljenzés után Horváth Béla indítványára az ősi szokásnak megfelelőleg határozatáig kimondatott, hogy a székfoglaló alkalmából tartott beszédek s azon vendégek nevei, kik megjelenésükkel a közgyűlés díszét emelték, a jegyzőkönyvben örökittessenek meg, s hogy a vendégeknek a megjelenésért köszönet mondatik. Végre Koszner Ervin főispáni jogát gyakorolva Halmay Lászlót, tiszteletbeli aljegyzővé s Dr. Podhorszky Lászlót tiszteletbeli szolgabíróvá nevezte ki, kik az esküt nyomban letették. Ezzel a szertartás véget ért, s Roszner Ervin élénk éljenzések között hagyta el az elnöki széket. A közgyűlés után kezdetüket vették a tisztelgések. A megyei tisztikar bemutatásánál az alispán hangsúlyozta, hogy sokszor, tán lankadó munkásságukhoz a főispán nemes szivének melegéből, elhatározásának szilárdságából, bölcseségéből és tántorithatlan akaratából fogják az erőt meríteni, s hogy a megye javára hűséggel és teljes odaadással fognak közreműködni. Boszner főispán bitosította a tisztikart a teljes jóakaratáról, igazság szeretetéről, mig a maga részéről szives támogatásukat remélli és kéri. A tisztelgések érdekes momentumát képezte a honti ellenzék külön tisztelgése, melynek tagjai Ivánka Oszkár körül csoportosultak. Szónokuk hangsúlyozta, hogy az ellenzék főleg azért tiszteleg külön, mert a megye legutóbbi közgyűlésén elfogadott határozat által a fogadó küldöttségből az ellenzék kizáratott, melynek tagjai pedig teljes bizalommal viseltetnek a főispán iránt, mert meg vannak győződve igazságszeretetéről és lojalitásáról. Az ellenzék is felfogja a főispán ama kijelentését, hogy számos érintkezési pont lesz és van a megye életének jövőjében, ahol találkozhatnak és ígérik, hogy e tekintetben a főispán támogatásukra számíthat. A politikai élet megköveteli a pártállást, de az ellenzék meg van arról győződve, hogy a főispán a politikai és társadalmi élet közti különbséget igazságosan szét tudja választani. Örömmel üdvözlik a főispánt, nemcsak mint a kormány képviselőjét, hanem mint kedves személyiséget is. Koszner főispán köszönetet mond eme, rá nézve kiváló megtiszteltetésért, melyben biztosítékát látja annak, hogy a megye érdekében kifejtendő tevékenységében , mindazon politikai kérdésekben, hol ezt az ellenzéki álláspont is megengedi, az ellenzék támogatására bizton számíthat. Ami a személy iránti bizalmat illeti, azt a maga részéről is legszívesebben viszonozza. (Éljenzés.) A földbirtokosság és Korpona város küldöttségét Nyáry báró vezette. Ad. u. 2 órakor a megyeház nagytermében tartott diszebéd egyesítette az egész vármegye szine-javát és az uj főispán iránt pártkülönbség nélkül a legélénkebb rokonszenv nyilvánult. Az első felköszöntőt Rosner főispán mondta a királyra és a királynéra és az uralkodó házra, mely felköszöntőt az egész társaság állva hallgatta végig. Bolgár főjegyző lelkes szavakban éltette a főispánt. Rosner főispán ismételve hangsúlyozta köszönetét a szives fogadtatásért, melyben részesült; ő ebben biztató reményt lát jövő működésére. Óhajtja, hogy Hont legyen oly kitartó támogatásában, mint a minő szokott lenni magatartásában. A vármegye közönségére emeli poharát. Lestyánszky alispán lelkes szavakban élteti a vendégeket, különösen az ünnepély emelésére megjelent képviselőket. Pulszky Ágost meleg hangon emlékezik meg azon régi baráti kötetékről, mely őt a főispánhoz fűzi, kit eddig is mindenütt s mindig szerettek és tiszteltek. Meg van győződve, hogy Bosner uj állásában is minden jónak és szépnek előmozdítója leend és Hont megyének javára fog közreműködni. Szcitovszky nógrádi alispán hangoztatja az atyafiságos, barátságos viszonyt a két szomszéd megye között és Hont felvirágzására emeli poharát. Szinnai selmeczi főjegyző a főispánra. Taszláry főszolgabíró zajos éljenzés közt Szapári miniszterelnökre és az egész kormányra emeli poharát. Majtényi László báró kiválólag azon államférfiúról emlékezik meg, ki az ország ügyeit válságos viszonyok közt oly nagy bölcsességgel vezette s a szabadelvüségnek mindig első harczosa volt, poharát Tisza Kálmánra emeli (Zajos éljenzés.) Vadnay Andor szellemes felszólalásában élteti báró Roszner Ervint, mint ama kitűnő karmestert, ki különböző hangszerek felett, melyek egyenként néha nem adnak kellemes hangot és élvezhető zenét, mint egy valóságos mester uralkodva, a leggyönyörűbb és legszebb összhangot, amint itt láthatni, elő tudja bűvölni. Az egyetértésre és jó barátságra emeli poharát. (Zajos éljenzés.) Thuránszky Ármin esperes az uj főispánra emeli poharát. Münnich Aurél az együttműködő zenekar első hegedűsére, a közszeretetben álló alispánra emeli a jelenlevők hosszas zajos éljenzése mellett poharát. Firczák Gyula kijelenti, hogy a képviselőház mélyen érzi azt az űrt, melyet Roszner távozása által ott hátrahagyott. Báró Rosznerre e megyében nagy feladat vár és ő e feladatnak mindenkor teljesen meg is fog tudni felelni. A megye közönsége kétségtelenül támogatni is fogja a főispánt a magyar nemzeti érdekek előmozdításában, a főispán pedig elő fogja mindenkor segíteni a megye anyagi és kulturális érdekeit (Éljenzés.) Ezután Lestyánszky alispán a szabadelvű párt tagjaitól, s az ország minden vidékéről jött üdvözlő táviratokat olvasván fel, Komlóssy Ferencz állott fel és Rosznert ellentétbe helyezve Majtényi Lászlóval, kijelenti, hogy azon képviselők dicsérete, kik ugyanezen párthoz tartoznak, szép ugyan, de nem nyomhat annyit a latba, mint az ő dicsérete, ki az ellentáborhoz tartozik. A Báró Rosznernek nyújtott bizalom teljesen kiérdemelt, ő üdvözli a felkelő napot, de nem mondhatja, hogy nyugtával dicsérheti a napot. t. i. a most már lenyugvó napot. (Nagy mozgás.) Komlóssy folyton növekvő zajban beszél Majthényi ellen, mire zajos »El áll!« kiáltások szakítják félbe beszédét. Roszner Ervin báró (mély csendben) kijelenti, hogy nem volt szándéka többé szólani, de e beszéd után kénytelen nyilatkozni. Előtte szóló egy fér fiúról úgy nyilatkozott, mintha az lenyugvó nap volna; ez nem áll, báró Majthényi László tekintélyének teljében áll (lelkes éljenzés) ki még nagyon sok szolgálatot tehet és fog is tenni e megyének és a hazának, nemcsak hogy nem lenyugvó nap dr. Majthényi László, hanem ténykedése melegen süt a közügyre. (Zajos Éljenzés.) Gonda Béla plébános rövid szavakban azon reményének ad kifejezést, hogy ama nap még soká, de soká nem fog nyugvó nap lenni. (Éljenzés.) A budapesti vendégek délután 5 órakor külön vonattal hazautaztak, este fényes fáklyászene rendeztetett a főispán tiszteletére, érdekében fekszik, hogy úgy politikailag, mint gazdaságilag megértsék egymást. Ha ez gazdasági téren nem is lehetséges, de politikai téren nincs kizárva. Sturdza szerint Románia helyzete világos és tiszta; minden érdeke a közép-európai hatalmak felé vonzza. Romániának az az ellensége, aki e hatalmas szövetséget meg akarja bontani. Románia nem akar visszatérni a san-stefanoi szerződéshez és ennek irányzatához. Sturdza nyilatkozatai Magyarországról. A »Kreutzzeitung« bukaresti levelezője a napokban, mint ez lapunkban is említve volt, meglátogatta Sturdza volt külügyminisztert s vele való beszélgetését megírta lapjának, de oly hiányosan s oly tévesen, hogy Sturdza kénytelen volt helyreigazító nyilatkozatot küldeni a fönnt említett lap szerkesztőjéhez. Az általa helyreigazítani óhajtott passus a következő: »Most, mikor az erdélyi kérdés következtében a viszony Románia és Magyarország közt majdnem ellenséges, Romániának rendkívül óvatosnak kell lennie az Ausztria-Magyarországgal való vámpolitikai szerződések kötésénél. Mindazonáltal Románia bizonyos körülmények között hajlandó lehetne az osztrák-magyar iparnak kedvezményeket tenni, ha ellenszolgálatul az erdélyi tanácsoknak bizonyos politikai jogokat adnának. Azt a fegyvert, mellyel Románia most rendelkezik Ausztria-Magyarország ellen, egy román kormánynak nem szabad kezéből kiadni. Sturdza kijelenti, hogy ő Romániának Ausztria- Magyarországhoz való gazdasági és politikai viszonyait sohasem zavarta úgy össze, mintha akármelyik ország részéről, akármelyik irányban kárpótlásról lehetne szó. Az erdélyi románokról csak azt mondta, hogy a román és magyar nép békés és testvéries egyetértése ép oly politikai szükségesség Magyarországra, mint Romániára nézve. Romániát és Magyarországot a földrajzi helyzet és európai politikai viszonyok egymásra utalják, közös veszély, közös ellenség fenyegeti őket. Ezt az egyetértést mindkét országnak nem megnehezíteni, hanem előmozdítani kellene. Meg lesz pedig nehezítve, ha valamelyik fél, a másiknak belügyeibe beleavatkozik. Különösen pedig Romániának kell ettől tartózkodnia, ha veszedelmes precedenst nem akar alkotni. Romániának, mely a legnagyobb politikai nehézségeket csakis a nemintervenialis szigorú megtartásával küzdhette le. Ha az erdélyi románok helyzete rosszabbra fordul, akkor ezek a Kárpátokon át délfelé vándorolnak, ügyüknek megnyerik Románia lakosságát, de azért a román királyság egyetlen egy tagjának sem juthat eszébe, hogy a magyarországi románok elégedetlenségét a román királyság részére nyerendő gazdasági előnyök kivivására használja föl fegyverül. Mind Romániának, mind pedig Magyországnak Crispi bukása. Nemcsak meglepő, de sok tekintetben elszomorító hír érkezett Rómából: Crispi miniszterelnök ma az olasz kamarában megbukott. Az olasz parlamenti válság nem csak a külföldre, de bizonyára Olaszországra nézve is oly váratlanul következett be, hogy a közvéleményt nagy mértékben föl fogja izgatni. A melegebb éghajlat befolyását sohasem szabad ugyan figyelmen kívül hagyni, mikor az olasz parlament határozatainak chanceait mérlegeljük, de Crispinek ily váratlan bukását mégsem lehetett előre sejteni. A bukás közvetlen oka — mint az alábbi táviratok jelentik — az volt, hogy a kamara a behozatali vámok és a szeszgyártásra kivetett illeték ideiglenes fölemeléséről szóló törvényjavaslat alkalmából leszavazta Crispit, de kétségtelen, hogy e leszavazás tulajdonképeni indoka az az elégedetlenség volt, melyet a kormány általános pénzügyi politikája iránt táplált a kamara többsége. Csak pár napja ismertettük Grimaldi pénzügyminiszter pénzügyi expozéját, mely a deficit óriási összegeivel szemben, a kibontakozásra nagyon sovány eszközöket tudott megjelölni. Az 1890—1-iki pénzügyi évre 45 millió s az 1891—2-iki évre 37 millió deficitet praeliminált a pénzügyminiszter. E hiányokkal szemben a parlament szigorú megtakarításokat követelt, melyeket azonban a kormány nem alkalmazhatott kellő mérvben s igy fordult rögtöni segélyül az ideiglenes vámemeléshez és az ideiglenes adóemeléshez : föl akarta emelni a szeszadó s a paraffin, olajok, vegyi termékek és olajmagvak vámját. E vám- és adóemelések kerültek ma szőnyegre s ezek buktatták meg a kormányt. De miután az emelések csak ideigleneseknek javasoltattak s elfogadás esetén is nagyon kis részét képezték volna a pénzügyi válságból való kibontakozás eszközeinek , ezért tulajdonképpen nem a kisebb jelentőségű javaslatok buktatták meg Crispit, hanem az a pénzügyi politika, melynek kétes következményeiért, úgy látszik, nem tudták kárpótolni többé az olasz kamara többségét Crispi belügyi és külügyi politikájának sikerei. Már a kormánypárti képviselőknek a napokban tartott értekezletéből kiérzett Crispi híveinek levert hangulata. A pénzügyi bajok mellett sokan nem voltak megelégedve a legújabb közigazgatási javaslatokkal sem s igy ma Crispi meglehetős izgatott hangulatban mehetett az ülésbe, melynek hasonlóképen izgatott hangulatát — mint a táviratokból kitűnik — ő maga is növelte beszédével, melyben nem egy egyéni érzékenységet megsértett. így magyarázható meg, hogy az általános elégedetlenség az ország pénzügyi helyzetével, a szavazásnál megbuktatta a kormányt. Az olasz kormányválság monarchiánkat kétségkívül igen közelről érinti s a római kamara eseményeit nemcsak szövetségi viszonyunkból kifolyó udvariasságból kisérjük figyelemmel, hanem nyíltan és határozottan veszteségnek kell jeleznünk Crispi bukását, mert benne a monarchiánk területi épsége ellen intézett támadások ellenségét s a hármas szövetség barátját tiszteltük. Azt könnyen el tudjuk hinni, hogy akadhat kormány, mely jobb pénzügyi politikát csinál, mint a most megbukott olasz cabinet csinált s az olasz költségvetés védelmének kellemetlen munkájára egyátalán nem vállalkozunk; de az iránt határozott kétséget táplálunk, hogy az olasz politikai világ kitűnőségei közül bárki is képes volna úgy Olaszországra, mint az európai békére előnyösebb külpolitikát csinálni, mint a minő Crispié volt. S épp ez okból aggódó figyelemmel kell kisérnünk az olasz kormányválság lefolyását.* Francesco Crispi születettt 1819. okt. 4-én Riberában, Siciliában, mint egy bevándorolt görög család sarjadéka. Tanulmányait Palermóban végezte, azután Nápolyban ügyvédkedett. Fiatal korában, 1848-ban részt vett abban az összeesküvésben, mely II. Ferdinándot megfosztotta a két Sicilia trónjától. A palermói fölkelésben egyike volt a főszereplőknek. Képviselő, majd hadügyi államtitkár lett s két éven keresztül rendkívüli eréllyel szervezte a siciliai ellenállás ügyét. Ferdinánd győzelme után Francziaországba menekült, s itt nem szűnt meg munkálkodni hazája fölszabadulásán. 1859—60-ban újra szervezte a sziczilai forradalmat, s később Bixio és Garibaldi egyike volt a marsalai ezernek. Mig Garibaldi a hadjárat katonai részét végezte, ő a nápolyi expeditió alatt a közigazgatást szervezte s előkészítette a két Siczilia egyesítését, Olaszország többi részeivel. 1861. márczius havában Palermo, az olasz parlamentbe küldte, hol szónoki tehetsége és az olasz ügynek tett eminens szolgálatai folytán nagy tekintélyre tett szert. Az alkotmányos ellenzék vezére lett, s minden új választás megerősítette helyzetét és tekintélyét. Programját a következőkben állította föl: közigazgatási s pénzügyi reform, és korlátlan szabadság. 1867- ben Rattazzit az ő pártja segítette kormányra. Miután a monarchiát elfogadta az olasz egység symbolumául, azon fáradozott, hogy a monarchiával a radicálisokat kibékítse. Az 1876-diki választásoknál több helyütt győzött. Ez ülésszakban, 1876. november 21-én miniszterelnök lett. A következő évben félhivatalos utazást tett Németország-, Svájcz-, Anglia-, Magyarország-, Berlin- és Londonban; mindenütt nagy ünnepélyességgel fogadták. Lemondása után nemsokára Depretis minisztériumában a belügyi tárczát kapta, de két hónap múlva erről is lemondott, nem politikai, hanem magán természetű okokból. Ekkor támadtak rá a bigámia vádjával, mely alól sohasem tisztázhatta magát teljesen, a belügyi tárczát ugyancsak Depretis kabinetjében, 1887-ban ismét elvállalta, hogy nemsokára a miniszterelnöki tárczával cserélje föl. Azóta szerzett érdemei, különösen az Olaszország és az Ausztria-Magyarország közti viszony ápolása, Olaszországnak a hármas szövetségben való megtartása az olasz gyarmatpolitika, s Olaszország tekintélyének emelése körül, sokkal frissebb emlékezetben vannak, hogysem bővebben föl kellene sorolnunk.* Róma, jan. 31. (Eredeti távirat.) A »Neue Frei Presse« jelentése: Az itteni politikai körökben komolyan attól tartanak, hogy a mai kamarai szavazás alkalmával a Crispi cabinet megbukik. Róma, jan. 31. A képviselőház mai ülésén tárgyalás alá vette a behozatali vámok és a szeszgyártásra kivetett illeték ideiglenes felemeléséről szóló törvényjavaslatot, melyet a pénzügyminiszter már exposéjában jelzett. Az ülés izgatott volt. A karzatok zsúfolva voltak. Jelen volt az ülésen valamenyi miniszter. Sok képviselő szólott, részint a javaslat mellett, részint ellene. Grimaldi miniszter a javaslatot védte. Crispi miniszterelnök kijelentette, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat teljes öszhangban van a Turinban kifejtett programmal. Kiemelte az eszközölt megtakarításokat és biztosította a házat, hogy a kormány megfontolás tárgyává fogja tenni: nem volnának-e még más megtakarítások is eszközölhetők. Aztán így folytatta a miniszterelnök: Bonghi képviselőnek megadhatná a választ és kimutatná neki, hogy a jobb párt pénzügyi politikája nem volt jobb annál, amelyet most követnek, de a hallottak iránt való tiszteletből nem akar tüntetni. Az a politika azonban, melyet 1875-ig követtek, lényegesen különbözött a mai politikától. Servilis politika volt az a külfölddel szemben. (Nagy zaj , közbekiáltások ;Rudini, Bonghi és más tobbpárti képviselők zajosan tiltakoznak. Finali miniszter távozik a miniszteri székből.) Az elnök nyugalomra inti a házat. Crispi miniszterelnök világos szervezetet kíván, oly becsületes férfihoz méltót, ki akarata ellenére marad meg helyén. A jelenlegi helyzetből ki kell bontakozni. A ház szavazata visszhangra fog lelni úgy a belminta külföldön és tanúságot fog tenni arról , várjon Olaszország erős kormányt akar-e, vagy pedig oly kormányt, mely újra a határozatlanság és eltökéletlenség bűnébe essék. (Zajos közbeszólások.) Luzzatti kijelenti, hogy nem szavazza meg a javaslatot, minthogy Crispi oly személyiségeket sért, kiket szóló egész életében leginkább tisztelt és a kik hazájukat mindig híven szolgálták. (Tetszés a jobbololdalon. Nagy mozgás.) Crispi miniszterelnök azt válaszolja, hogy ő senkit sem akart sérteni, legkevésbé Minghettit. Ezután Villa határozati javaslatot nyújt be, melyhez a kormány is hozzájárult s mely szerint a ház a kormány nyilatkozatait tudomásul veszi. E határozati javaslatot a ház 186 szavazattal 123 ellenében elvette és elhatározta, hogy nem kezdi meg a részletes tárgyalást. Erre Crispi miniszterelnök kijelenti, hogy ki fogja kérni a király parancsát. Egyúttal kéri a házat, hogy egyelőre napolja el üléseit. (Nagy izgatottság és mozgás.) Az ülést este 8 10 órakor bezárják. Róma, jan. 31. A képviselőház mai ülése után Crispi miniszterelnök a Quirinal-ba ment, hogy benyújtsa a királynak a kabinet lemondását Parlamenti és politikai körökben szerfölött nagy az izgatottság a falra, csakhogy a kamarával annál könnyebben elfogadtassa pénzügyi javaslatait. (N. Fr. Pr.) Belgrád, jan. 31. Megerősítést nyer, hogy a Gruics-kormány nem adta be lemondását. Csupán arról van szó, hogy Gyula leköszönt belügyminiszter helye véglegesen betöltessék. — A radicalis club a Gruicskormánynak bizalmát fejezte ki. Belgrád, jan. 31. Kormánykörökben vitatják, hogy az öszminiszterium benyújtotta volna lemondását. Tény, hogy Pasics egyetértően a radicalis párt többségével, a Gruics cabinet föntartása mellett van és hogy ennek következtében a kabinet valószínűleg maradni fog. Mindazáltal lehetségesnek tartják, hogy Gyula miniszter visszalépésétől eltekintve, meg más változás is lesz a cabinetben. Belgrád, jan. 31. A szerb sajtó nagyon szellőzteti azt a levelet, melyet Risztics régens a múlt hóban a volt királynéhoz intézett. A levél hangja nagyon rideg, Natáliát »felség« helyett »ön«-nek szólítja s szemére veti, hogy sorsának önmaga az oka, hogy míg királyné volt, a tisztek és hivatalnokok feleségeit rossz példájával őrületes pazarlásra csábította, hogy udvarában oly orgiákat rendezett, melyek élénken emlékeztetnek XIV. Lajos korára. Natália hívei óhajtják a levél közzétételét, de Natália eddig még nem adta beleegyezését. (Pl.) Belgrád, jan. 31. A »Szrpszka Nezaviznoszt« (Az orosz barát liberálisok lapja) hevesen megtámadja a pétervári pánszláv bizottság lapját, szerbellenes magatartása miatt. (Pl.) Buenos Ayres, jan. 31. Chiléből érkezett jelentések szerint, a kormány csapatai újra megszállották Pisaguát. A felkelők okkupálták Talalt. Budapest, jan. 31. Táviratok. BÓCS, jan. 31. (Eredeti távirat.) A Dunagőzhajózási társaság administratiója ma elhatározta, hogy az eddigi könyvvezetőség működési körét egyesíti és a külön e czélból alakított igazgató-collegiumra ruházza. E testület áll Ullmann Lajos lovagból, ki a forgalmi, kereskedelmi, műszaki és bányászati osztályokat vezeti. Müller Ottó felügyelőből, ki az általános könyvvezetésnek az ellenőrző, a pénztári és a statisticai osztálynak lesz a főnöke és végre Poloschek Ferencz főtitkárból, a ki az administrate és jogi osztályt dirigálja. Berlin, jan. 31. A »Reichsanzeiger« közli Wissmann őrnagy jelentését a Machemba törzsfőnök elleni katonai expeditióról. A jelentés szerint az expeditióban résztvett csapatokat Kamsai főnök vezette, azonban két napi előnyomulás után a korán beállott esőzés következtében az emberek és a felszerelés kímélése végett vissza kellett vonulniok a tengerpartra. Az expeditió vesztesége 7 halott és 18 sebesült. Páris, jan. 31. A képviselőház megszavazta a censura eltörléséről szóló indítvány sürgősségét. Róma, jan. 31. A tripolisi határon történt eseményeket az olasz lapok ma nyugodtabban beszélik meg. A»Popolo Romano« szerint Ribot külügyminiszter nyilatkozatai után lehetetlen feltenni, hogy Francziaország újabb kalandokra gondol. A radikális lapok azzal a szándékkal gyanúsítják Crispit, hogy készakarva festi az ördögöt Közgazdasági táviratok. Páris, jan. 31. Az általános vámbizottság elfogadta a következő vámokat: 30 és 36 frankot phantesse-papirosra és elvben 12 frank 50 c. és 15 frankot a mechanikus után készített papirosra és a kártyák minden fajára nézve. Megmaradt a 13 frankos vámnál a csekélyebb értékű papirost és 50 franknál a közönséges nyomtatványokra való nyomdapapirost illetőleg. Továbbá elfogadták a következő vámokat: 15 és 18 frankot a merített papirosra és 12 frank 50 cent a nyers lemezpapirosra és mintákra, 16 frankot a vágott és simított lemezpapirosra, 36 és 45 frankot a dobozoknak való simított lemezpapirosra és 70 frankot az albumokra és díszes cartonokra. Új vámkategóriát fogadott el a bizottság cellulose gyártmányokra 16,20, 50, 60, 200 és 250 frankkal. Végül 80 és 100 franknyi vámot állapított meg a bizottság mindenféle nyomtatványokra,kivéve a könyveket. Athén, jan. 31. Itt 25 millió drachma alaptőkével is hajózási társulatot akarnak alapítani s erre vonatkozólag már megkezdték a tárgyalásokat. A vállalatban több angol tőkepénzes is részes. Róma, jan. 31. Január hó végétől márczius 31-ig, az autonóm olasz behozatali vámtarifában a következő változások lépnek életbe. A nehéz ásvány, kátrány és gyantaolaj vámját quintalonként 8 lírában, más olajokét 47 lírában, az olajos magvak, len és más magvak vámját négy lírában állapították meg. Az aether és chloroform vámpótlékját 3—8 lirára. A rum, cognac és más szesztartalmú essentiák vámpótlékát 90 centesimire, az illatos alkoholtartalmú essentiák vámpótlékát 130 lirára, a szeszt tartalmazó máz vámpótlékát pedig 110 lirára emelték. Buenos-Ayres, jan. 31. A »Reuter ügynökség« jelentése : A köztársaság elnöke aláírta a magánbankoknál elhelyezett betétek 2 ° C-os megadóztatására vonatkozó új törvényt. A pénzügyminiszter a tartományi jelzálogbanknak kijelentette, hogy kizárólag és egyedül saját segélyforrásaira kell támaszkodnia, szelvényeit a bevételekhez mérten kifizetnie és a ki nem fizetett összeg fejében 1 °/C-os törlesztéssel kötvényeket kibocsátania. E kijelentés következtében az értékpiacz hangulata tegnap izgatott volt. Bern, jan. 31. Németország 1892. évi február 1-ére felmondta Svájcznak a kereskedelmi szerződést. Értéktőzsde, Bics, jan. 31. (Tőzsdei tudósítás.) Eleinte vasúti értékek nyomottak, később javultak , a többi értékek változatlanok. Berlin, jan. 31. (Tőzsdei tudósítás.) Kiewi krízisre és a tripolisi határigazításra ingadozó volt az irányzat, időnkénti javulással. Bányapiacz szilárd, különösen kőszénbányák. Bankok nyugodtak, befektetési értékek tartósak. Bécs, jan. 31. (Magyar értékek zárlata.) Magyar földtehermentési kötv. 90.40. Magyar hitelbank részv. 344.25. Erdélyi vasút részv. 101.—. 1876. m. k. v. áll. els. kötv. 111.75. Magyar nyer. k. sorsjegy 137.—. Magy. fesz. és váltóbank 117.50. Tiszai és szegedi köles. sorsj. 128.50. Magyar 4 száz. aranyjáradék 104.20. Magy. fegyvergyár 71.50. Magy. vasúti kölcsön 98.20. Alföldi vasut-részv. 201.50. Magy. északkeleti vasut-részv. 197.—. 1869. m. k. v. áll. els. kötv. —.—. Tiszavidéki vasut-részv. —.—. Kassa-Oderbergi vasut-részv. 172,50. Magyar 5 száz. papirjáradék 100.80 Villamos részv.-t. —.—. Magy. jelzálogbank részv. —.—. Bécs, jan. 31. (Osztrák értékek zárlata.) Osztrák hitelrészvény 307.50. Déli vasut-részv. 129.25. Osztrák 4 száz. aranyjáradék 108.80. Londoni váltóár 113.90. Károly Lajos vasut-részv. 210.50. 1864. sorsjegy 181.25. 1860. sorsjegy —.—. Török sorsjegy 36.40. 42 száz. ezüst-járadék 91.75. Dunagőzhajózási társ. 285.—. Dohány-részv. 147.25. Angolosztrák bank-részv. 165.10. Osztr. államvasuti részv. 242.25. 20 francos arany 9.03. 42 száz. papirjáradék 91.70. Osztrák hitelsorsjegy 181.50. Német bankváltók 56.05. Cs. k. vert arany 5.40. Osztrák-magyar bank-részv. 999.—. Elbevölgyi vasutrészv. 219.25. Bécsi bankegylet-részv. 117.50. Alpina-részv. 1. 93.—. — Az irányzat stagnáló. Frankfurt, jan. 31. (Esti tőzsde.) Osztr. hitelr. 271.75. Osztr. államvasuti részv. 214.75. Déli vasut-részvény 114.12. Károly Lajos vasut-részv. —.— Magyar 4 száz. aranyjáradék 92.80. Osztr. 4 száz. aranyjáradék —.—. Magyar 5 száz. papirjáradék —.—. Alpina részv. társ. —.—. — Az irányzat bágyadt. Árutőzsde, Bécs, jan. 31. (Gabona- ét terménytőzsde.) A mai tőzsdén szilárd irányzat mellett, az árak keveset javultak. Eladatott búza tavaszra 8.41—8.43, máj.—jan. 8.28 — 8.30, őszre 8.07—8.08. Rozs tavaszra 7.50—7.52 májusra —.— Zab tavaszra 6.27—6.28, máj.—jun. —.— Tengeri máj.—jun. 6.62-----.—,jun.—jul. —.---------, jul.—aug. —.-------------.—. Káposztarepcze jan.-febr. 12.75—12.85, aug. szept. 13.50—* —.—. Káposztarepcze (uj) 13.45------.— írton. Berlin, jan. 31. (Terményvásír.) (Zárlat.) Búza januárra — márka — fillér (= — frt — kr) ; ápr.—máj. 199 márka — fillér ( 11 frt 15 kr). Rozs januárra 177 márka 75 fillér (= 9 frt 97 kr); ápr.—máj. 174 márka 25 fillér (= 9 frt 74 kr). Zab januárra — márka — fillér (= — frt — kr); ápr.—máj. 143 márka — fillér (= 8 frt 03 kr). Repcze-olaj januárra 58 márka — fillér (=—frt —kr); ápr.—máj. 57 márka 80 fillér (= — frt — kr). Szesz januárra 51 márka 50 fillér (= — frt — kr); ápr.—máj. 51 márka 90 fillér (= — frt — kr). Átszámítási árfolyam : 100 márka ■ 56 frt 10 krval.