Nemzet, 1891. február (10. évfolyam, 3027-3053. szám)

1891-02-10 / 3035. szám

estélyére a magyar aristocratia köréből egybegyű­lt, vajmi ritkán láttam még együtt. Azt a sokszor kikürtölt exclusi­­vitást nem tapasztaltam, sem a férfiak, sem a hölgyek ré­széről. E szempontból talán a házigazda és a háziasszony jó példája is jótékonyan közrehatott. Szóval azt a bizonyos születési elkülönzést, a­mely csaknem utálatossá teszi az úgy­nevezett nyilvános elite-bálokat, itt nem láttam, pedig az akta­­szagú lateinerek erről az estélyről sem hiányzottak, s ugyan­csak magas körben láttam forgolódni egy pár névtelen politi­kust, akik talán csak a jövő századra fognak igazában megnőni. Másrészt azonban ott volt az udvar egy része is, József föhe­reteg elragadó családja által képviselve s a magas udvari méltóságok, akikhez pedig ilyen mulatságoknál az előkelő tónust annak összes feszességével mérni szokták. Öröm volt nézni, mily igaz odaadással élvezte Mária Dorottya főh­erczegnő a táncz örömét s e mellett ifjú tánc­­osaiban — a mint megfigyeltem — nem csupán a tánczost tekintette, hanem a társalgót is, a kik­kel a pihenés perczei alatt szellemileg szórakozni is lehet; mi­alatt édes anyja,a viruló szépségű D­r­o­t­i­l­d főherczegasszony élénk csevegéssel tette vonzóvá a körülte folyton váltakozó kört, melynek középpontja vala. Az ifjú József főherczeg nemcsak a tánczból vette ki derekasan a maga részét, nem­csak a főúri ifjak társasága volt az, a melynél szórakozást keresett. Egymás után kereste fel egyik másik ismerősét — társadalmi állásra és rangra való különbség nélkül. Éppen R­á­t­h Károly főpolgármester mellett állottam, mikor ennek oly barátságosan rázta meg kezét, amint talán nem is ké­pes­k erre a 20 esztendős mágnás ifjak. Beszélgetése is olyan törül metszett magyaros zamatú volt, hogy egyátalán nem érzett ki r­ajta az a bizonyos elegáns nasalitás. Bizonyára ezt is apjától tanulta. Egy szó mint száz, ha a miniszterelnök estélyén bizonyos feszesség lett volna, ami pedig nem volt, abban ugyancsak nem volna része annak, hogy estélyén a főher­­czegi család 18 ott volt. Sőt ellenkezőleg. Merem állítani, hogy az igazi nagyúri modornak épen a fesztelenség s az affectáltság nélküli kereset­lenség egyik legsajátabb jellem­­vonása. A közéletben folytatott érintkezéseimnél mindig ott tapasztaltam azt a félszegséget, mely az önérzetes emberre nézve sértő a leereszkedésben és a tartózkodásban egyaránt, ahol az illető nagy urra nézve nagyon kétséges volt, hogy ezeknek a tulajdonságoknak hij­ával, avagy saját természe­tes egyéniségében megmarad-e számára valami abból a prestigeből, a­melyet másoktól a maga részére arrogál- Bármily paradoxnak látszassák, ki merem mondani, hogy a mi aristocratiánknak nagyon előnyére válnék ebből a szem­pontból is, ha a magas udvari köröket gyakrabban láthatná vendégeiül. De ez csak alárendeltebb szempont. Az ud­vari körökkel való többszörös érintkezés még köze­lebb hozná az udvart a nemzeti­ társadalomhoz. Arra nézve azután, ha ez eddigelé nem történt meg eléggé gyakran, maga az udvar okolható a legkevésb­é. Az A­n­­d­r­á­s­y grófoknak, Tisza Kálmán volt miniszterelnöknek, a Károlyi és Csekonics grófi családoknak több izben volt már szerencséjük a királyi család tagjait vendégekül láthatni. Rudolf trónörökös és az ő bájos fiatal neje ugyancsak sokat tánczott 1881. májusban a Tisza Kál­mán miniszterelnök tánczestélyén és néhány évvel ez­előtt a »Nemzeti Casinó«-ban. Ennek a szívélyességben mindinkább fokozódott érintkezésnek azonban a közbejött megrendítő események egy időre véget vetettek. A magyar aristocratiának jut ismét az a nemes feladat, hogy ehet a kezdeményező lépéseket újból megtegye. A vezetés a társadalmi életben, mely a feúti hivatással járó kö­telesség egyúttal, határozottan kötelességévé teszi ezt. Azért ha ennek a kötelességnek megfelel, még nem vá­lik a­u­l­i­k­u­s­s­á. Aulikussá csak akkor lesz, ha elsza­kad és elkülöníti magát a nemzet közéleti törekvéseitől. Ettől azonban én nem féltem. Mert a mi aristokrácziánknak, a szórványosan jelentkező félszegségek daczára, a legerősebb oldala a hazafiság; de nem féltem azért sem, mert a nemzet közérzülete elég erős és hatalmas immár arra, hogy ebben az esetben ő különítse el magát az aristokrácziától. Én azt vélem, nem ártanál vele, ha írnál lapodban valami­kor erről a thémáról is. Budapest, 1891. febr. 9. Hived ....r. — A pápai beszéd politika nélkül. Rómából táv­­irják . A pápa, Róma lelkészeit és böjti prédikálóit ünnepélyes kihallgatáson fogadta és ez alkalommal beszédet intézett hozzájuk, a­melyben ajánlotta ne­kik : tanítsák a népet a keresztény igazságokra, hogy így járuljanak hozzá a hit fentartásához. A politikát ez alkalommal a pápa nem érintette. — Nyilatkozatot kaptunk dr. Ferenczy Jó­zsef úrtől, a közoktatási tanács jegyzőjétől s a Petőfi­­társaság tagjától a »Budapesti Hírlap« vasárnapi tárczája ellen, mely megtámadja Ferenczyt s Feren­­czyben a közoktatási tanács jegyzőjét Carriére Rous­­seaujának általa eszközölt fordításában talált fordí­tási hibákért. A nyilatkozatot térszüke miatt nem kö­zölhetjük egész terjedelmében; kiemeljük azonban belőle, hogy Ferenczy saját állítása szerint Carriére Rousseauját 1878-ban, tehát 13 évvel ezelőtt fordította, még pedig a »B. H.« szavaival élve, »mint szegény újságíró éjszakának idején, ideges gyor­saságú munka közepette s akkor jelent meg a »Köz­vélemény«-ben; ezelőtt négy évvel újra nyomatták ugyan, de az eredetivel való összehasonlítás nélkül. Tiltakozik tehát Ferenczy az ellen, hogy tizenhárom év előtti hevenyészett fordításából ítéljék meg írói működését, melyért a Petőfi társaság is tagjai közzé választotta s még kevésbbé tartja igazságosnak, hogy ezért benne a közoktatási tanács jegyzőjét is megtá­madják, mely tisztét — s erről mi is tanúságot tehe­tünk — mindig becsülettel töltötte be. — Reformok az egyetemen. A közoktatásügyi miniszter már két év előtt leiratot intézett az egye­temi tanácshoz, hogy nyilatkozzék a keczkepénz-rend­­szer és a szigorlati rend reformja, továbbá az iránt, hogy miként lehetne az egyetemi hallgatókat jobban az eddiginél az előadások látogatására szorítani, az is­kolai év keretén belül rendelkezésre álló időt minél jobban kiaknázni s az egyetemi tanítás sikerét eset­leg a kötelező collopuiumok behozatala által emelni ? A leczkepénz-rendszer azóta tudvalevőleg reformál­tatott. A többi kérdésre azonban az egyetemi tanács nem adott választ, mert az ügyet tanulmányozták s az egyes karok eddig csak a szigorlati rend reform­jára nézve jöttek tisztába. A közoktatásügyi minisz­ter a napokban megsürgette a választ s ehhez képest dr. Schulek Vilmos rector intézkedett, hogy az egyes karok főleg a három utolsó kérdéssel tüzetesen fog­lalkozzanak és véleményüket terjes­szék az egyetemi tanács elé, hogy az azután eleget tehessen a minisz­ter felhívásának. ( — Foglalás Patti Adélnál. Említettük pár nap­pal ezelőtt, hogy milyen fényes sikert aratott anyagi­lag is Patti Adél Berlinben. E fényes sikernek azon­ban kellemetlen utójátéka is volt. A hangversenyt követő napon végrehajtó jelent meg a művésznő la­kásán és holmiját lefoglalta. Bizonyára kellemetlen, ha valaki alyan nagyhírű művésznő, mint Patti, s a­kinek vagyona állítólag több millióra rúg, mégis kénytelen a végrehajtóval közelebbről megismerkedni. Az eset oka a következő: Zedh Gyula nevű orosz, ki hangversenyek rendezésével foglalkozik, szerző­dést kötött a művésznővel, hogy 240,000 rubelnyire rugó tiszteletdíjért Oroszországb­an több színházban és hangversenyben fel fog lépni. Később a diva, úgy látszik, megbánta, hogy szerződött. A kötelezettség alól szabadulandó, azt kivánta, hogy Zedh a 240,000 rubelt valamely pénzintézetnél letétbe helyezze. Az impressario e kívánságnak eleget tett és a pénzt az orosz banknál deponálta. A művésznő erre azzal az igén­nyel állott elő, hogy a pénzt egy londoni bank­nál kell letétbe tenni. Zedh erre nem akart ráállani, hanem felkérte a londoni Rothschid c céget, kezes­kedjék az orosz bankért. Egyúttal elküldé megbízott­ját Londonba a művésznőhöz, hogy mutassa be az eredeti szerződést, a­melyen a művésznő valami kisebb változtatást akart tétetni. Mikor az ere­deti szerződést a diva kezei közé kapta, Zedh állítása szerint, jogtalanul megsemmisítette. Zedh, mikor értesült arról, hogy Patti Adél Berlinben van, odautazott, letevén bizonyos összeget, mint cantiót kieszközölte, hogy a diva holmijait a törvényszék foglaltatta le. A foglalást csakhamar feloldották, mert Patti a 8000 márkát deponálta azonnal a tör­vényszéknél. Ennyire rúg ugyan­is az az összeg, a­melynek biztosítására Zedh foglalást kért, minthogy állítólag 8000 márka előzetes költsége volt eddig. Az orosz impressario azonban még kártérítési pert is akar indítani a művésznő ellen s azon kívül feljelen­tést tesz ellene a megkötött szerződés elsikkasz­­tásáért.­­ A honvédség köréből­ Török Ferencz a csendőrség felügyeletével megbízott vezérőrnagy a Lipót-rend lovag­keresztjét kapta. Latinovics Károly főhadnagy az 5-diktől a 8-dik huszárezredhez helyeztetett át. — A­­ rajztanárok és rajztanítónők képesítése. A rajztan­árképzés és képesítés reformja tárgyában, a vallás- és közoktatásügyi miniszter által egybehí­vott szakbizottság legutóbbi üléseiben, a képesítő vizsgálati szabályzatot átdolgozta. Az új szabályzat az alsófokú ipariskolai rajztanítók és a rajztanítónők képesítésére is kiterjed, a közép- és polgáriskolai rajztanárok képesítésére nézve pedig lényeges refor­mokat léptet életbe. — Az új női ruha. A nők mai öltözékét, mely kétségkívül nem tartozik a legegészségesebb viseletek közé, valóságos »ruha-forradalom«mal akarja meg­változtatni a Londonban alakult »Rational Dress Society« egyesület, melyről egy ízben már megem­lékeztünk. Az egyesület alapítója és elnöke Harber­­ton viscount neje, ki »Az öltözet reformja« czimü munkájával is izgatott e czélra. Nem é­ppen elvetni való az, a­mit mond. A ruhának különösen két, s éppen a legfontosabb két része ellen: a szoknya és a derék, illetőleg a fűző ellen kardoskodik. A fűzőt, mint tudjuk, már sokan okkal és joggal megtámad­ták. Érdekes azonban az, a­mit a szoknya ellen mond. A szoknya, a­nélkül, hogy a testalkatot figyelembe venné, éppen alul a legszélesebb, nem védi meg a lá­bat a hideg és szél ellen s a mellett hamar bepiszko­lódik. »Olyan ruha­darab ez, — írja, — melyet a legnehezebb tisztán tartani; az ember minden lépés­nél sarkával érinti, még akkor is, ha nem olyan bos­­­szu, hogy minden port, szemetet magára szed.« A szoknya nehéz és semmi meleget nem tart; akadá­lyozza a mozgást és számtalan balesetet okoz. Har­­bertonné számítása szerint legalább is 50 száza­lékra rúg az az erő­ pazarlás, a­mi arra vész el, hogy a lábnak a nehéz szövetet maga előtt kell lökdösni. »Próbáljon meg — folytatja az el­nöknő — »egy férfi szoknyában hegyre, vagy lép­csőn fölmenni s mindjárt meg­érti, mit tesz az ilyen mesterséges akadályozó terhet czipelni? Az a nő, ki a szoknyában megy föl a lépcsőn, minden lépésnél két, vagy hat fontnyi terhet emel s így ha ötször megy föl a lépcsőn, éppen annyi munkát végez, mint egy fér­fi, ki tízszer tette meg ugyanazt az utat.— »A ter­mészet — mondja — bizonyára soha sem kivánta, hogy az emberiség fele ilyen otromba terhet czipeljen egész életén át.« — Erősen kel ki tovább a kivágott ruha ellen, a­mely az egészségre is ártalmas, könnyen meghűlést hozó. Az uszály nevetséges, hogy minő ru­hát kell a mostani helyébe tenni, a rationalisták így felelnek: Vissza kell menni a természetre, a­mely csak egy öltözetet ismer: a férfiak mostani ruháját. A nőknek is nadrágot kell húzniok. Az uj ruha meg­alkotásában tehát ezt tartották alapelvül.­­ Az uj öltözet lényege a szoknya-nadrág, mely messziről szoknyának látszik, közelről azonban nadrág. Mulat­ságos, hogy még egy rationalista sem mert ebben a ruhában az utczán végig menni. Az uj ruhának, úgy látszik egyetlen előnye az, hogy jobban tart meleget, mint a szoknya. — Kínzás a varsói börtönökben. 1888-ban Var­sóban mintegy 50 embert fogtak el azon vád miatt, hogy oly titkos társulatnak tagjai, akik a fennálló rend fölforgatására törekszenek. Valószínűnek látszik, hogy az elfogottak a »Proletárság« czimű social­­forradalmi lengyel szövetséghez tartoztak, ezt azon­ban nem lehet biztosan állítani, miután rendes tör­vényszéki tárgyalást sohasem tartottak ez ügyben. A csendőrség oly hosszúra nyújtja a vizsgálatot, mi­lyenre csak tudja, mert ennek tartama alatt az urak dupla fizetést húznak, s mikor készen vannak vele, akkor az aktákat fölküldik Pétervárra a belügymi­niszterhez és a rendőrfőnökhöz. A vádlottakat soha sem hallgatják ki rendszeresen, és soha sincs alkal­muk védeni magukat, így, mint a »Times« írja, az em­lített foglyok közül 46-ot több évi börtönre ítéltek, a­helyett, hogy Szibériába küldték volna. Egy nem­rég kiadott miniszteri rendelet az ajánlja a bírák­nak, hogy száműzetés helyett börtönbe küldjék a bűnösöket, a börtön­büntetés tartama azonban csak felét teheti a száműzetésnek. Az említettek kö­zül négyen, Seltzer Antal lakatos, Seltzer Napóleon takács, Teplitz Lajos hirlapíró és Handelsmann Bo­­leszláv 5—5 évre ítéltettek el, míg mások 4—2 évet kaptak. Teplitz, aki még nevét sem hallotta a »Pro­­letárság«-nak, valószinüleg azért kapta köztük a leg­nagyobb büntetést, mert zsidó! A foglyokat hosszas fogságuk alatt a rendőrtisztek kegyetlenül kínozták. Az egyik fogolynak, Guisbert László magántanárnak nagyfokú láza volt, őrei ennek daczára éjjel minden félórában nagy robajjal csörtettek be czellájába, hogy még jobban izgassák, lázát fokozzák, s azután a csen­dőrezredes elé hurczolták abban a reményben, hogy deliriumában hátba kiszalaszt száján valami titkos dolgot. Ennek az lett az eredménye, hogy a szegény ember a nagy zaklatás folytán meg­őrült, s a tébolydába kellett vinni. Mikor Seltzer Napoleon erről értesült, figyelmeztette fogoly­­társait, hogy ne engedjék magukat eltántorítani Guisbert meghamisított vallomásai által. A csend­őrök azért Seltzert mindenféleképpen boszantották, czellájából kivonszolták, egy sötét odúba lökték, s megkorbácsolták. Egy másik foglyot, Zaleszki Ferdi­­nándot, azért mert nem akart egy varsói gyár mun­kásai közt a denunciáns szerepére vállalkozni, szintén megkorbácsoltak, mialatt kérdéseket intéztek hozzá, a kínjában kisajtolt feleleteket a csendőr-ezredes je­lenlétében jegyzőkönyvbe akarták venni. Zaleszki azonban kiáltotta a kínzást s mit sem árult el. Miután a hatóság attól tartott, hogy a kínzások híre nagyon rossz vért fog szülni közönségben, eltiltották, hogy a foglyokkal bárki is érintkezhessék. A foglyok barátai mégis megtudtak mindent, s delegatiót küldtek An­gliába, hogy a sajtó útján ismertessék a varsói bör­tön titkait.­­ Egy rendőrkapitány naplójából. Temesvár elhalálo­zott főkapitánya Dragovanics György félszázados rendőr­­kapitányi működésén át naplót vezetett arról, hogy micsoda gonosztevők fordultak meg a kezei között. Az érdekes föl­jegyzésekből közöljük a következőket: Ráday Gedeon gróf kir. biztos megbízásából elfogta Kereste és Ördög Ignácz hírhedt rablókat; az utóbbi fegyveres kézzel ellenszegült, de Dragovanics harczképtelenné tette és beszolgáltatta őt a szegedi börtönbe. Nagy nehézséget okozott Dobos haramia­­vezér elfogatása, ki röviddel azelőtt ugrott meg a börtönből és a szakáll­ázi után rablógyilkosságot követett el. 1867-ben elfogta Tóth Antalt, ki Temesvárott meggyilkolta és kira­bolta Farkas Mihály szatócsot. 1878-ban kézre kerítette Ratsin körözött rablógyilkost. 1879-ben elfogta Boronyi János hírhedt betörőt, ki­töltött fo­rgópisztol­lyal ellensze­gült a letartóztatás alkalmával. 1880-ban elfogta Csuka Pétert, ki megölte menyét, azután Bretzelmayer István fő­városi betörőt, kinél számos értéktárgyat talált. 1881-ben le­tartóztatta a szentandrási templomrablókat, Grünfeldet és Schönfeldet, továbbá Királyi Ferenczet és Molnár Ferenczet kik a buziási plébániát rabolták ki. Ugyanezen évben Jez­­vinben elfogta Sugár József öttagú rablóbandáját. 1882-ben felfedezte a Politzer temesvári ékszerésztől ellopott tárgya­kat, azután elfogta Roszer Károlyt, ki a vásártéren meggyil­­kolta Lazarov Milos gazdag szerbet. 1881-ben kézrekerítette Hrazdilt, ki megugrott a lepoglavai börtönből és kirabolta a bogsáni postamestert. Ugyanezen évben elfogta Kollmann József temesvári postatolvajt, Urekie Atanázt, ki meggyil­kolta kedvesét és Müller Mária gyermekgyilkosnőt. Nagy küzdelmébe került a fegyházból megszökött Simonyi Antal letartóztatása, ki rálőtt Dragovanicsra, de golyója nem ta­lálta őt, hanem a segítségére önfeláldozóan és bátran siető Pattay gyárkülvárosi rendőr őrmestert, ki ma is derekasan betölti helyét. 1886-ban elfogta Weiland budapesti betörőt, Kneizel Péter gyilkost, Gavrilla Juon és Czerianegy Joszim orgyilkosokat. Kézre kei­­ tette továbbá 1888-ban Focht Ja­kabot, ki a Seitz-féle faraktár őrét meggyilkolta és Tímár Pált, ki a józsef külvárosban megölte özv. Liszkaynét, 1889- ben Milos Gligor anyagyilkost és a múlt évben Joannovits kettős gyilkost. — Tűzmentes színház. A londoni új operaház, a­melyet Sullivan »Ivanhoe« czimü operájával fognak megnyitni — mint Londonból írják — teljesen el­készült. A világ legnagyobb városának közepén, az úgynevezett külföldiek városnegyedében fekszik és homlokzata 165 láb hosszú. Az építésnél felhasznált anyag mind tűzmentes, úgy, hogy a színházat tűzkár ellen biztosíttatni nem kell. A fedél, a padlózat, a beosztások minden részlete vasból van. A lépcsőház falai a legjobb minőségű égetett kőből,avagy márvány­törmelékből állanak. Az ajtó- és az ablak­keretek vastartalmú, vagy asbesttel eléghetetlenné tett anyag­ból valók, és a színház helyiségeit minden pillanatban eső­ özönnel lehet elárasztani a vízgyűjtőből, a­me­lyet a Themse egyik mellékfolyója, a New­ Ri­­ver táplál. Az operaházban 2000 ülés van. A páholyok az első emelettől kezdve mind beljebb húzódnak és kisebbekké lesznek. A légszesz haszná­lata ki van zárva, a­helyett 2500 villamos lámpát helyeztek el. A jelenetek színhelyének változását az emeltyűnek egyetlen nyomása < az közli, úgy hogy a salon hely­ét egy pillanat alatt alpesi tájék, avagy holdfén­nyel megvilágított tengerpart foglalja el. A londoni operaház küszöbön álló megnyitása alkalmá­ból az angol sajtó nagyban foglalkozik azzal a kér­déssel, váljon az angol, zenére született nemzet-e, vagy sem ? A többség azt mondja, hogy nem. Szel­­livan, a­kit jelenleg Londonban ünnepelnek, irlandi, Wallace a »MaritaDa« szerzője, irlandi volt, épugy Balse, a czigánynő szerzője. Az angol szereti és nö­veli a zenét, igen jó füle van a szabatos előadásra, az összhangban elmélete alapján hibátlanul compo­­nál — de ez eredeti alkotó tehetségnek eddig még híján volt. — Népszámlálás: Kolozs megye területén a megejtett népszámlálás 15 °­ C szaporulatot mutat. — Kerti ünnepély a japánoknál. Tudvalevőleg nincs nép a föld kerekségén, a­hol a virág cultusza oly általános és nagy mérvű volna, mint a japánok között. Ez kitűnik abból is, hogy még a legszegé­nyebb japáni háza is tele van virágdís­szel, de még inkább abból, hogy a japániak mulató­helyei tulaj­donképen valóságos virág-kiállítások. A dango-zaka külváros kertjeibe valóságos népvándorlás van minden délután. A látványosságok legkiválóbbika: élőképek virágból. Csaták, szörnyetegekkel való viaskodások vannak feltüntetve. Az arczok, karuik, kezek, papír ruaché-ból készülnek, bámulatos művészettel. A ru­hát azonban virágokból alkotják. A keretet bambus­­nádból készítik el és erre a keretre futtatják fel a csodásnál csodásabb virágokat. E virágok ábrázolják a hajó­kat, házakat, lovakat, hidakat, templom­ bolto­zatokat. Természetesen egyes tárgyak, mint a fegy­verzet, sziklatömb, a vízesés stb. természetes. Leg­­nagyobbszerv azonban a virágzatokból szőtt ruházat, így egyesül a természet és a művészet életteljes képpé.­­ Az idei sorozás. Az idei sorozás a főváros­ban márcz. 2-án kezdődik és egy hónapig tart. A so­rozást az idén is az üllői­ uti­a­ktanyában tartják. Az ujonczok a sorshúzást már megejtették s ehhez ké­pest a katonai ügyosztály összeállította az állítási lajstromot, melyet miheztartás végett közzé fog­nak tenni. — A tél. A kassai határban levő úgynevezett Tomka-majorban lakó Zatorszkinak József nevű 19 éves fiú f. hó 5-én hazulról a közel fekvő Zdoba köz­ségbe elmenvén, szülei az napon hiába várták vissza­­jöttét. Holléte felett aggódó atyja, végre e hó 7-én keresésére elindult, s mert Zdobán azon értesítést vette, hogy fia még az nap estéjén, onnét haza in­dult, a háza környékét boritó hóban kereste, hol aztán lakásához közel megfagyott holttestét megta­lálta. A rendőri nyomozat és az orvos rendőri bon­­czolás, mint lapunknak írják, megállapította, hogy e szerencsétlen Zdobáról, a hol paraszt suhancz társaival mulatott, ittas állapotban indult haza­felé, és az álomtól elnyomva, közel szülei lakásához a hóba lehülvén, megfagyott. — Halálra ítélt magyarok. New­ Yorkból táv­­írják, hogy azt a három magyarországi munkást, a­kik a Pittsburgban, Carnegies aczél­gyárában kitört verekedésben részt vettek,­­a­mikor ugyanis az állító­lag magyarországi munkásokból álló csoport Quim munkavezetőt agyonütötte), az esküdtszék a gyilkos­ság vétségében bűnösnek mondta ki és halálra ítélte. A pittsburgi osztrák-magyar consul tiltakozott az esküdtszék ítélete ellen.­­ Halálos ítéletet hozott ma, mint lapunknak távirják, a belovári törvényszék. Az ítélet Joka Tur­­csinácz papszakácsné ellen szól, ki Popravek 80 éves papot megfojtotta s holttestét petróleummal leöntve meggyujtotta. — A nyomor halottja, Reisinger Ottó, legutóbb a m. kir. lottóigazgatóságnál 1 forint napi zsolddal alkalmazott 55 éves dijnok, tegnap este bezárózott a szobájába, és felakasztotta magát. Reisinger folyton a legnagyobb nyomorral küzdött s mint nyugalma­zott lottóhivatalnok Temesváron lakó családját 25 forint nyugdijából tartotta fenn, mig végre 3 hónap előtt mint dijnok nyert alkalmazást. Ebbéli működé­sétől azonban f. hó 1-én felmentették, s ismét a leg­nagyobb nyomornak nézett eléje. Tegnap szaladgált a kétségbeesette öreg ember hivatal után, de hasz­talan. Ma reggel midőn megtalálták halva volt. — Párbaj a »Thermidor« miatt. Párisból távir­ják. Larroumet, a szépművészetek igazgatója és Sardou hirlapiró közt, a­ki »Thermidor«-ja elő­adásának betiltása alkalmából a nevezett igazga­tót sértő czikket tett közzé, ma párbaj folyt le. Lar­­romet könnyen megsebesült. — Hajószerencsétlenség. Londonból az a hir érkezett, hogy a »Schwan« észak-német Lloyd-gőzös összeütközött a »Delambre« gőzössel. A »Delambre« elsülyedt, míg a »Schwan« hajó orrán sérült meg. Részletek hiányoznak. — A milliomos öngyilkossága. Párisból nem mindennapi öngyilkosság híre érkezik. Savoyában Tratt Károly, angol tourista, agyonlőtte magát s ön­­gyilkosságának okául azt hozza föl, hogy hét milliót örökölt, ő pedig hozzá van szokva az egyszerű élet­módhoz s igy a hét­milliós örökséget, a mely régi életmódját megváltoztatná, nem tudja túlélni, így jutott erre a fölöttébb egyszerű megoldásra. — Eredeti fogadás foglalkoztatja most a lon­doniakat. Két angol 125 ezer frankban fogadott, hogy egyikök fölad Algírban egy Londonba szóló táviratot s az a távirat rövidebb idő alatt érkezik Londonba, mint a­mennyi idő alatt a Londonban maradt másik fogadó fél Londont kocsin megkerüli. Az utóbbinak meg van engedve, hogy annyiszor váltson lovakat, a­hányszor akar s annyi lovat fogasson kocsija elé, a­hányat tetszik. A fogadás eredménye elé nagy érdek­lődéssel néznek. — Fővárosi krónika. Öngyilkosság. Ma este egy a középosztályhoz tartozó 27 év körüli ember a Stáhly­­utczában, a Rókus-kórház mögött főbe és mellbe lőtte ma­gát. Rögtön meghalt. Halálozás. Özv. Nagy József­né, szül. Gyertyánffy Mária asszony, élete 68-ik évében, rövid szenvedés után meg­halt. Testvére volt Gyertyánffy Istvánnak, a budai áll. paedagogium igazgatójának. Farsang, Pest-megye bálja. Farsangról farsangra a legnépesebb bál, a pest-megyei, ma ismét oly érdeklődés mellett folyt le, a melyhez fogható az idén mindössze egy, a mentő­bál volt. A fővárosi elite publicumból együtt láttuk a szine­ javát s hozzá még azt a díszes társaságot is, mely vidékről rendesen fellátogat a pest-megyei bálra. A házi­asszony tisztét ez idén Beniczkyné­ Bajza Lenke töltötte be, azzal a ritka, lekötelező nyájasság­gal, mely társaséletünk e kiváló alakjának olyan sze­retetreméltó tulajdona. Tíz óra tájban jelent meg leá­nya társaságában s fogadtatott a rendezőség éljenzé­sével s a Rákóczy-indulóval. A rendezőség ezen kivül még pompás virágbokrétával és egy-egy gyönyörű táncz­­renddel kereskedett a ladynak is, lányának is. Benicz­­kyné toilettje rendkívül elegáns volt. Halvány violaszinü nehéz selyem ruhában jelent meg, olajszinü tablier-vel, és gyöngydisszel. Nyakán és fején gazdag ékszer vi­selt. Megérkezése után azonnal kezdetét vette a táncz a conventionalis csárdással. Zenedarabokban a pest-megyei bálnak az idén is voltak újdonságai O’Donell grófnő keringője, és Zseny József csárdása Az utóbbit a soupec után tánczolták s a legjobb kri­­tika rá, hogy nem volt se vége, se hossza újrázásának. A bál látogatottságáról megközelítő fogalmat nyújta­nak, ha ideiktatjuk, hogy az első négyest 200-nál több pár tánczolta. A rendezőség derekasan viselte magát. A hölgyek elismerését azzal hódította meg, hogy a farsang legdíszesebb tánczrendjével kedveskedett, pompás toll-legyezőkkel, a melynek aljára volt egy kis tánczrend tűzve. Notabilitásokat nagyon szép számmal láttunk a bálon , ott voltak : Szapáry Gyula gr. miniszterelnök, br. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, Beniczky Ferencz főis­pán, Edelsheim Gy. Lipót br., Lobkovicz Rudolf hg., Mehemed Aszim bey, Tisza Lajos gr., Nikolitsch Fedor br., Andrássy Aladár gr., Széchenyi Béla gr., Beth­len András gr., Dellabarre Hektor spany­ol consul, Széchenyi Emil gr., Szalavszky Gyula és Gromon Dezs államtitkár, Zoltán Elek vezérőrnagy, Zsaák Dezső, Darányi Ignácz, Redl Béla br., Lipthay Béla br., Matuska Péter stb. A hangulat mindvégig derült, a tánczkedv határtalan volt. A hölgyközönségben ott voltak : Andrássy Ida, Apáth­y Ilona, Bernáth Irén, Baky Margit, Bittó Mariska (Mosony), Bancsek Ilona, Bogisich Vilma, Bogisich Irma, Bogisich Sa­rolta, Börzsöny Melania, Börzsöny Klementin, Beniczky Margit, Burghardt Camilla, Boér Margit (Ko­lzsvár), Biró Matild, Bukvay Juliska, Benedikty Alexandrina, Cseley Etelka (Komárom) Csató Gabriella, Dezseöffy Mariska, De­­zseöffy Margit, De Dunca Schian Alma, Dombay Ilona, Dőry Irma, Erdey Irén, Emmerling Margit, Egan Leona, Éder Irénke (Ráczkeve), Edvi Illés Lenke, Edvi Illés Gizella, Edvi Illés Jolán, Faschó Moys Margit, Gosztonyi Ilona, Geréby Katinka, Gulner Irma, Graefl Márián, Gyurinovits Róza, Ge­­renday Rózika és Juliska, Havas Ágnes, Horváth Gizella, Hirkó Margit, Holzspech Paula, Haas Anna, Heckenast k. a., Incze Janka, Jenes Melánia, Iszer Sarolta, Konkoly Thege Erzsike (Tagyos), Kliczpera Anna és Ferike, Kollarits Stefánia, Kovász­nay Katicza, Kovásznay Margit, Korányi Lilla, Kuhinka Ma­riska, Kamermayer Anna, Király Irén, Koller Ilona (Pápa), Lóbinger Lujza, Lukács Róza és Irma, László Ilonka, Láng Gizella, Landau Olga, Laros Ilona (Pomáz), Mocznik Gi­zella, Mátyássy Etelka, Mayer Irén, Mészáros Irén, Matuska Miczi, Mátyás Czucza, Novotny Jennike, Neumann Milike, Németh Ida, Piros Kornélia, Plathy Vilma, Plachy Berta és Lenke, Prokopiusz Gerda, Putnoky Mathild, Petr­es Flóra, Reischel Elvira és Birike, Reidner Laura, Rezucsek Jo­­lánka, Reusz Mariska, Schmidt Etel, Schaber Bella és Aranka, Sófalvi Illyés Clarisse és Ilonka, Sántha Gizella, Somsich Mari és Ilona, Steinbach Erzsike, Segesváry Irén, Széki Róza, Stefanides Olga, Stafenberger Margit, Schwartzer Birske Irén, Sándor Laura, Sőtér Irma (Magyar­ Óvár), Szél Mathild, Szulyovszky Ella (Nyitra) Sebő Gizella (Győr), Sebő Guszti, Szilassy Lili, Száz Gizella, Szabó Mariska, Szlávy Irma, Tregele Mariska, Török Mariska, Thon Jolán, Tóth Mariska és Irma, Tahy Lidia, Anna és Klára, Vásárhelyi Aranka, Veresmarthy Ida, Vancsó Vilma, Weindl Adél és Anna, Wág­­ner Anna, Zlinszky Kitti, Yuhl Johanna (Pöstyén); továbbá : Andrássy Antalné, özv. Apáthy Isvánné, Bohus Józsefné, Biró Zsigmondné, Bernáth Simonné, Baky Endréné, Balogh Albinná, Bausek Péterné, Bogisich Jánosné, Bogisich Lajosné, Börzöny Lászlóné, Börzöny Lajosné, Beniczky Béláné, Burghardt Gyuláné, dr. Bókay Jánosné, Boér Sándorné, Biró Ferenczné, Bukovinszky Arthurné, Benedikty Lajosné, dr. Cseley Jánosné, Csató Ferenczné, Dezseöffy Béláné, De­­zsőffy Emilné, De Dunca Schián Sándorné, Demjanovics Emilné, Dedinszky Kálmánná, Dőry Szunyogh Mórné, Em­merling Vilmosné, Egon Lajosné, Edvi Illés Ödönné, dr. Eramis Istvánná, Faschó Moys Sándorné, Fekete Ferenczné, Gajári Gézáné, Gosztonyi Gézáné, Grünwald Istvánná, Gi­­czey Lajosné, Gulner Gyuláné, Graefl Károlyné, Gerenday Antalné, Halassy Józsefné, Heidrich Lászlóné, Havas Sán­dorné, Horváth Lajosné, Hirkó Lászlóné, Heckenast Gusz­­távné, Holzspach Nándorné, dr. Haas Tivadarné, dr. Henrich Károlyné, Hah­óty Sándorné, özv. Incze Györgyné, özv. Kehrer Pálné, Juhász Albertné, Kovásznay Zsigmondné, Kollárits Fe­renczné, özv. Kuhinka Emilné, Kamermayer Károlyné, Király Jánosné, Koller Jánosné, Losonczy Antalné, Lukács Antalné, László Zsigmondné,Láng Sándorné, dr. Landau Imréné, Mares Mórné (Pomáz), Mocznik Lajosné, Mészáros Miklósné, Matuska Istvánné, Mátyus Alisztienné Markos Mihályné, Matuska Péterné, dr. Novotny Károlyné, özv. Németh Samuné, Nánásy oláh Józsefné, Payr Vilmosné, Petőcz Lazárné, özv. Pellion Béláné, Putnoky Mórné, özv. Pálffy Istvánné, Röser Miklósné, Reischel Károlyné, Reidner Adolfné, Reitter Jánosné, Rezucsek Ferenczné, Reusz Henrikné, Schmidt Józsefné, Schalter Jánosné, Sófalvi Illyés Lajosné, Stettina Józsefné, Segesváry Jenőné, Sántha Antalné, Somsich Andorn­é Steinbach Istvánné, Sebesthiányi Jenőné, Stefanides Henrikné, dr. Schwartzer Ferenczné, Sámuel Ferenczné, Sándor Károlyné, Söttér Ágostonná, Szél Sándorné, Szulyovszky Ignáczné, Sebő Imréné, Szilassy Aladárné, özv. Szabó Richardné, Szelevszky Gyuláné, Szlávy Gézáné, Tregele Jakabné, Than Károlyné, Tóth Gerő­né, Takács Kálmánná, Tóth Kálmánná, Tahy Lajosné, Vadnay Károlyné, Vásárhelyi Gézáné, Veresmarthy Bertalanná, Vancsó Gyuláné, Vidéky Ferenczné, Weindl Mórné, Wagner Jánosné stb. — Házi bál jelmezzel. Fényes és szerfelett jól sikerült jelmezes bál volt tegnap Kriszt János, a főváros egyik előkelő polgára vendégszerető házá­nál, melyen számosan vettek részt családjával. Fesz­telen jókedv uralkodott a kivilágos kivirradtig tartó mulatságon. Ott voltak: Sillye Jenőné, Kadlitz La­josné, Bellaágh, Clotilde, Kriszt nővérek, Bogisich Róza, Gottesz Etelka és Piroska stb. Szinház és művészet. — A nemzeti szinház nyugdíjintézete tegnapi közgyűlésén elhatározta, hogy a király nagylelkű ado­mányát küldöttségileg fogja megköszönni. A küldött­ség tagjaivá megválasztattak: Paulay Ede, a nemzeti színház igazgatója, Erkel Sándor, az operaház kar­nagya, Újházi Ede és Császár Imre a nemzeti színház tagjai s dr. Vida Jenő, az intézet jogtanácsosa. A küldöttséget Fenyvessy Ferencz országgyűlési képvi­selő, a nyugdíjintézet elnöke fogja vezetni. A k­i­r­á­l­y csütörtökön délelőtt 10 órakor fogadja a küldöttséget, mely legközelebb S­zapáry Gyula gróf miniszter­­elnöknél is tisztelegni fog. — Reményi Ede ünnepélyes fogadtatása tárgyá­ban tegnap az orsz. zenetanárok egyesületének helyisé­geiben értekezlet volt, melyen a zenevilág több kitűnő­sége vett részt. Az értekezlet »Reményi Edét fogadó id. igl. bizottság «-gá alakult és elnökül Fenyvessy Ferencz orsz. képviselőt választotta meg. A bizottság f. hó 12-ére, csütörtökre az uj városház társalgó ter­mébe meghívja mindazoknak az intézeteknek és egye­sületeknek a képviselőit, melyek a művész fogadásá­ban részt akarnak venni, nevezetesen a művészeti intézeteken kivül a Petőfi-társaságot és az orsz. hon­védegyesületet is. Reményi f. hó 17-én e. 8 órakor érkezik meg és az ünnepélyes fogadás a központi in­­dóházban fog végbemenni. Az emléktárgyakat a márcz. 4-i hangverseny alatt fogják neki átnyújtani. Reményi Ede e hó végén Miskolczon és Nyíregy­házán is fog rendezni hangversenyt. Mind a két he­lyen a hangverseny iránt nagy az érdeklődés- A mű­vészt ezen a két helyen Somogyi Mór zongora­művész fogja kisérni. — A szabadságharcz szobra. A szabadságharcz­­szobor bíráló bizottsága közelebb ülést tart, hogy új tagot válas­szon Ybl Miklós jury-tag helyébe. Ez al­kalommal döntenek véglegesen a fölött, hogy hol és mikor állítsák közszemlére a pályázatra beérkezett mintákat, melyeket még most is a zerge-utczai főreál­iskola nagytermében őriznek. — Graf Theodor antique arczképgyüjteményét, melyről esti lapunkban röviden szólottunk, délután C­s­á­k­y Albin gróf miniszter is megnézte. A minisz­tert maga a tulajdonos Graf és dr. Szmrecsányi Mik­lós titkár fogadták. Közel egy óráig időzött a mű­csarnokban a miniszter s legmelegebb elismerését fejezte ki a gyűjtemény rendkívüli érdekessége fe­lett. Ott voltak még gróf Tisza Lajos gróf, Lipthay Béla báró és neje, Steiger Gyula és neje, Szalay Imre min. tanácsos Barabás Miklós társulati alelnök stb. A kiállítás minden nap reggeli 9 órától délutáni 5 óráig van nyitva. Belépti díj 50 kr. — A nemzeti zenede ötvenéves jubilaeuma alkalmá­ból febr. 11-én (szerdán) e. 7 és fél órakor a »Fővárosi vi­gadó« kis termében rendezendő növendék-hangverseny m­ű­­sora: 1. Nyitány, Bátori Mária. Erkel Ferencz. Előadják: a zenekari osztály növendékei. Tanár: Gobbi Alajos. 2. Zongoraverseny 1-ső tétel (A-moll) Schumann R. Zenekar­­ki­ érettel előadja: Tóth Lajos. Tanár: Tomka István. 3. Hegedü-Sonáta, Allegro, Adagio, Gigue. Bach S Vonós ze­nekarra átírta : Hellmesberger J. Előadják Violino Princi­­pale, Gobbi Károly, Löwy Mayer, Payr Olga, Büchler Ernő, Sessler Sarolta, Fogarascher Olga, Szerényi Kornélia, Kla­­dirko Vilmos, Kohn Ignácz, Haris Jenő és a vonós zene­kari osztály növendékei. Tanár : Gobbi Alajos 4. Ária (1667.) Stradella. Zenekar-kisérettel énekli : Berts Vilma. Tanárnő: Mendl Edíné assz. 6. Csárdajelenetek (S-ik szám) Hubay Jenő. Zenekar-kisérettel hegedűn előadja : Altmann Leo. Tanár : Hubay Jenő. 6. Magyar Ábránd. Liszt Ferencz. Zenekar-kisérettel zongorán előadja: Horcsák Ida. Tanár: Khayll Antal. 7­­2-ik Symphonia (B-dúr) Schubert F. Largo, Allegro vivace, Andante. Menuetto allegro vivace, Presto. Előadják: a zenekari osztály növendékei. Tanár: Gobbi Alajos. Egyesületek és társulatok. — A dunántúli közművelődési egyesület irodá­jában (Bécsi-utcza, »Budapest« hotel) a hivatalos órák alatt (d. u. 4— 6 óráig) már naponként jelent­keznek belépésre a tagok. A mai nap folyamán is több nagyobb alapitványnyal gazdagodott az egyesü­let ; igy Széchényi Tivadar gr. orsz. képviselő, Er­­nuszt Kelemen és Forster Géza földbirtokosok 100 — 100 írttal alapító tagoknak beléptek. Ezenkívül töb­ben léptek be pártoló tagnak évi 10­0 rendes tagnak évi két forint tagdíjjal. A napokban 5000 taggyüjtő iv ment szét a Dunántúlra az alispánokhoz és pol­gármesterekhez a törvényhatósági bizottsági tagok közt leendő szétosztás végett; ezenkívül az egyleti iroda szívesen szolgál mindazoknak gyüjtőívekkel, kik ez iránt oda fordulnak.­­­ A Mária Dorothea egyesület tegnap délelőtt tartotta meg VI. évi rendes közgyűlését az új város­háza üléstermében. A közgyűlést H­e­r­i­c­h Károlyné, az egyesület alelnöke vezette, mivel az egyesület el­nöke, N­y­á­r­y Adolf báróné akadályozva volt a meg­jelenésben. A titkári jelentés röviden vázolta az egye­sület múlt évi működését s megemlékezett azokról, kik adományaikkal növelték az egyesület vagyonát Albrecht főherczeg 100 írttal alapitó tag lett s Budapest főváros közönsége évi 1200 irtot biztosí­tott. Ezután Faik Zsigmond lovag olvasta fel a szám­­vizsgáló bizottság jelentését, mely az egyesület pénztá­rát teljesen rendben találta. A számvizsgáló bizottság indítványára, a pénztároknak, Zirzen Jankának a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. György Aladár több uj tag belépéséről tett jelentést. Ezek között van egy alapító tag is, Frey József. Majd je­lentést tett egy új alapítványról, melyet az Andrássy úti tanító­képzőintézet tanári kara tett. Az alapítvá­nyi összeg 154 frt, s a felolvasott alapitó okirat-ter­vezet szerint a tanítónők otthonának segély alapja lesz. Külön fogják kezelni s a segélyezést csak akkor kezdik meg, ha az összeg a kamatokkal eléri a 4000 frtot. A szenicei sanatorium felügye­letével a közgyűlés F­ü­z­y Béla dr. sárospa­taki tanfelügyelőt bízta meg, mivel az eddigi fel­ügyelő, Tergina Gyula ez állásáról lemondott. Az álla­mi sorsjátékból az egyesület ez évben a kormánytól 8000 frtot kapott. Ez összegből 4000 frtos alapítványt tesz az egyesület. A költségvetési előirányzat szerint az egyesület bevétele 14.226 frt 60 kr, kiadása pedig 13.900 frt. A közgyűlés az előirányzatot elfogadta. Az indítványokra kerülvén a sor, a titkár terjesztette elő egy vidéki tagnak, Götze Sarolta brassói taní­tónőnek két indítványát. Az első a »Nemzeti Nőne­velésh­ez. folyóiratot az egyesület hivatalos orgánu­mává akarja tenni. Ezt az indítványt a közgyűlés elvetette. Másik indítványa azt szeretné kivinni, ha az egyesület vándorgyűléseket tartana közgyűlései helyett minden évben az ország más más vidékén. Ezt az indítványt a közgyűlés javaslattétel végett ki­adta a választmánynak. Volt még egy indítvány melyet György Aladár terjesztett elő. Indítványa szerint az egyesületnek ki kellene vinni azt, hogy a tanítónők otthonát ez évben tekintse meg a király. A közgyűlés el is határozta, hogy erre fel fogja kérni az egyesület elnökét, Nyári Adolf bárónét. Végül a választásokat ejtették meg. Közfelkiáltással vá­lasztották meg a tisztikart és a választmány tagjait. A tisztikar a régi maradt.

Next