Nemzet, 1891. február (10. évfolyam, 3027-3053. szám)
1891-02-10 / 3035. szám
estélyére a magyar aristocratia köréből egybegyűlt, vajmi ritkán láttam még együtt. Azt a sokszor kikürtölt exclusivitást nem tapasztaltam, sem a férfiak, sem a hölgyek részéről. E szempontból talán a házigazda és a háziasszony jó példája is jótékonyan közrehatott. Szóval azt a bizonyos születési elkülönzést, amely csaknem utálatossá teszi az úgynevezett nyilvános elite-bálokat, itt nem láttam, pedig az aktaszagú lateinerek erről az estélyről sem hiányzottak, s ugyancsak magas körben láttam forgolódni egy pár névtelen politikust, akik talán csak a jövő századra fognak igazában megnőni. Másrészt azonban ott volt az udvar egy része is, József föhereteg elragadó családja által képviselve s a magas udvari méltóságok, akikhez pedig ilyen mulatságoknál az előkelő tónust annak összes feszességével mérni szokták. Öröm volt nézni, mily igaz odaadással élvezte Mária Dorottya főherczegnő a táncz örömét s e mellett ifjú táncosaiban — a mint megfigyeltem — nem csupán a tánczost tekintette, hanem a társalgót is, a kikkel a pihenés perczei alatt szellemileg szórakozni is lehet; mialatt édes anyja,a viruló szépségű Drotild főherczegasszony élénk csevegéssel tette vonzóvá a körülte folyton váltakozó kört, melynek középpontja vala. Az ifjú József főherczeg nemcsak a tánczból vette ki derekasan a maga részét, nemcsak a főúri ifjak társasága volt az, a melynél szórakozást keresett. Egymás után kereste fel egyik másik ismerősét — társadalmi állásra és rangra való különbség nélkül. Éppen Ráth Károly főpolgármester mellett állottam, mikor ennek oly barátságosan rázta meg kezét, amint talán nem is képesk erre a 20 esztendős mágnás ifjak. Beszélgetése is olyan törül metszett magyaros zamatú volt, hogy egyátalán nem érzett ki rajta az a bizonyos elegáns nasalitás. Bizonyára ezt is apjától tanulta. Egy szó mint száz, ha a miniszterelnök estélyén bizonyos feszesség lett volna, ami pedig nem volt, abban ugyancsak nem volna része annak, hogy estélyén a főherczegi család 18 ott volt. Sőt ellenkezőleg. Merem állítani, hogy az igazi nagyúri modornak épen a fesztelenség s az affectáltság nélküli keresetlenség egyik legsajátabb jellemvonása. A közéletben folytatott érintkezéseimnél mindig ott tapasztaltam azt a félszegséget, mely az önérzetes emberre nézve sértő a leereszkedésben és a tartózkodásban egyaránt, ahol az illető nagy urra nézve nagyon kétséges volt, hogy ezeknek a tulajdonságoknak hijával, avagy saját természetes egyéniségében megmarad-e számára valami abból a prestigeből, amelyet másoktól a maga részére arrogál- Bármily paradoxnak látszassák, ki merem mondani, hogy a mi aristocratiánknak nagyon előnyére válnék ebből a szempontból is, ha a magas udvari köröket gyakrabban láthatná vendégeiül. De ez csak alárendeltebb szempont. Az udvari körökkel való többszörös érintkezés még közelebb hozná az udvart a nemzeti társadalomhoz. Arra nézve azután, ha ez eddigelé nem történt meg eléggé gyakran, maga az udvar okolható a legkevésbé. Az Andrásy grófoknak, Tisza Kálmán volt miniszterelnöknek, a Károlyi és Csekonics grófi családoknak több izben volt már szerencséjük a királyi család tagjait vendégekül láthatni. Rudolf trónörökös és az ő bájos fiatal neje ugyancsak sokat tánczott 1881. májusban a Tisza Kálmán miniszterelnök tánczestélyén és néhány évvel ezelőtt a »Nemzeti Casinó«-ban. Ennek a szívélyességben mindinkább fokozódott érintkezésnek azonban a közbejött megrendítő események egy időre véget vetettek. A magyar aristocratiának jut ismét az a nemes feladat, hogy ehet a kezdeményező lépéseket újból megtegye. A vezetés a társadalmi életben, mely a feúti hivatással járó kötelesség egyúttal, határozottan kötelességévé teszi ezt. Azért ha ennek a kötelességnek megfelel, még nem válik aulikussá. Aulikussá csak akkor lesz, ha elszakad és elkülöníti magát a nemzet közéleti törekvéseitől. Ettől azonban én nem féltem. Mert a mi aristokrácziánknak, a szórványosan jelentkező félszegségek daczára, a legerősebb oldala a hazafiság; de nem féltem azért sem, mert a nemzet közérzülete elég erős és hatalmas immár arra, hogy ebben az esetben ő különítse el magát az aristokrácziától. Én azt vélem, nem ártanál vele, ha írnál lapodban valamikor erről a thémáról is. Budapest, 1891. febr. 9. Hived ....r. — A pápai beszéd politika nélkül. Rómából távirják . A pápa, Róma lelkészeit és böjti prédikálóit ünnepélyes kihallgatáson fogadta és ez alkalommal beszédet intézett hozzájuk, amelyben ajánlotta nekik : tanítsák a népet a keresztény igazságokra, hogy így járuljanak hozzá a hit fentartásához. A politikát ez alkalommal a pápa nem érintette. — Nyilatkozatot kaptunk dr. Ferenczy József úrtől, a közoktatási tanács jegyzőjétől s a Petőfitársaság tagjától a »Budapesti Hírlap« vasárnapi tárczája ellen, mely megtámadja Ferenczyt s Ferenczyben a közoktatási tanács jegyzőjét Carriére Rousseaujának általa eszközölt fordításában talált fordítási hibákért. A nyilatkozatot térszüke miatt nem közölhetjük egész terjedelmében; kiemeljük azonban belőle, hogy Ferenczy saját állítása szerint Carriére Rousseauját 1878-ban, tehát 13 évvel ezelőtt fordította, még pedig a »B. H.« szavaival élve, »mint szegény újságíró éjszakának idején, ideges gyorsaságú munka közepette s akkor jelent meg a »Közvélemény«-ben; ezelőtt négy évvel újra nyomatták ugyan, de az eredetivel való összehasonlítás nélkül. Tiltakozik tehát Ferenczy az ellen, hogy tizenhárom év előtti hevenyészett fordításából ítéljék meg írói működését, melyért a Petőfi társaság is tagjai közzé választotta s még kevésbbé tartja igazságosnak, hogy ezért benne a közoktatási tanács jegyzőjét is megtámadják, mely tisztét — s erről mi is tanúságot tehetünk — mindig becsülettel töltötte be. — Reformok az egyetemen. A közoktatásügyi miniszter már két év előtt leiratot intézett az egyetemi tanácshoz, hogy nyilatkozzék a keczkepénz-rendszer és a szigorlati rend reformja, továbbá az iránt, hogy miként lehetne az egyetemi hallgatókat jobban az eddiginél az előadások látogatására szorítani, az iskolai év keretén belül rendelkezésre álló időt minél jobban kiaknázni s az egyetemi tanítás sikerét esetleg a kötelező collopuiumok behozatala által emelni ? A leczkepénz-rendszer azóta tudvalevőleg reformáltatott. A többi kérdésre azonban az egyetemi tanács nem adott választ, mert az ügyet tanulmányozták s az egyes karok eddig csak a szigorlati rend reformjára nézve jöttek tisztába. A közoktatásügyi miniszter a napokban megsürgette a választ s ehhez képest dr. Schulek Vilmos rector intézkedett, hogy az egyes karok főleg a három utolsó kérdéssel tüzetesen foglalkozzanak és véleményüket terjesszék az egyetemi tanács elé, hogy az azután eleget tehessen a miniszter felhívásának. ( — Foglalás Patti Adélnál. Említettük pár nappal ezelőtt, hogy milyen fényes sikert aratott anyagilag is Patti Adél Berlinben. E fényes sikernek azonban kellemetlen utójátéka is volt. A hangversenyt követő napon végrehajtó jelent meg a művésznő lakásán és holmiját lefoglalta. Bizonyára kellemetlen, ha valaki alyan nagyhírű művésznő, mint Patti, s akinek vagyona állítólag több millióra rúg, mégis kénytelen a végrehajtóval közelebbről megismerkedni. Az eset oka a következő: Zedh Gyula nevű orosz, ki hangversenyek rendezésével foglalkozik, szerződést kötött a művésznővel, hogy 240,000 rubelnyire rugó tiszteletdíjért Oroszországban több színházban és hangversenyben fel fog lépni. Később a diva, úgy látszik, megbánta, hogy szerződött. A kötelezettség alól szabadulandó, azt kivánta, hogy Zedh a 240,000 rubelt valamely pénzintézetnél letétbe helyezze. Az impressario e kívánságnak eleget tett és a pénzt az orosz banknál deponálta. A művésznő erre azzal az igénnyel állott elő, hogy a pénzt egy londoni banknál kell letétbe tenni. Zedh erre nem akart ráállani, hanem felkérte a londoni Rothschid c céget, kezeskedjék az orosz bankért. Egyúttal elküldé megbízottját Londonba a művésznőhöz, hogy mutassa be az eredeti szerződést, amelyen a művésznő valami kisebb változtatást akart tétetni. Mikor az eredeti szerződést a diva kezei közé kapta, Zedh állítása szerint, jogtalanul megsemmisítette. Zedh, mikor értesült arról, hogy Patti Adél Berlinben van, odautazott, letevén bizonyos összeget, mint cantiót kieszközölte, hogy a diva holmijait a törvényszék foglaltatta le. A foglalást csakhamar feloldották, mert Patti a 8000 márkát deponálta azonnal a törvényszéknél. Ennyire rúg ugyanis az az összeg, amelynek biztosítására Zedh foglalást kért, minthogy állítólag 8000 márka előzetes költsége volt eddig. Az orosz impressario azonban még kártérítési pert is akar indítani a művésznő ellen s azon kívül feljelentést tesz ellene a megkötött szerződés elsikkasztásáért. A honvédség köréből Török Ferencz a csendőrség felügyeletével megbízott vezérőrnagy a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta. Latinovics Károly főhadnagy az 5-diktől a 8-dik huszárezredhez helyeztetett át. — A rajztanárok és rajztanítónők képesítése. A rajztanárképzés és képesítés reformja tárgyában, a vallás- és közoktatásügyi miniszter által egybehívott szakbizottság legutóbbi üléseiben, a képesítő vizsgálati szabályzatot átdolgozta. Az új szabályzat az alsófokú ipariskolai rajztanítók és a rajztanítónők képesítésére is kiterjed, a közép- és polgáriskolai rajztanárok képesítésére nézve pedig lényeges reformokat léptet életbe. — Az új női ruha. A nők mai öltözékét, mely kétségkívül nem tartozik a legegészségesebb viseletek közé, valóságos »ruha-forradalom«mal akarja megváltoztatni a Londonban alakult »Rational Dress Society« egyesület, melyről egy ízben már megemlékeztünk. Az egyesület alapítója és elnöke Harberton viscount neje, ki »Az öltözet reformja« czimü munkájával is izgatott e czélra. Nem éppen elvetni való az, amit mond. A ruhának különösen két, s éppen a legfontosabb két része ellen: a szoknya és a derék, illetőleg a fűző ellen kardoskodik. A fűzőt, mint tudjuk, már sokan okkal és joggal megtámadták. Érdekes azonban az, amit a szoknya ellen mond. A szoknya, anélkül, hogy a testalkatot figyelembe venné, éppen alul a legszélesebb, nem védi meg a lábat a hideg és szél ellen s a mellett hamar bepiszkolódik. »Olyan ruhadarab ez, — írja, — melyet a legnehezebb tisztán tartani; az ember minden lépésnél sarkával érinti, még akkor is, ha nem olyan bosszu, hogy minden port, szemetet magára szed.« A szoknya nehéz és semmi meleget nem tart; akadályozza a mozgást és számtalan balesetet okoz. Harbertonné számítása szerint legalább is 50 százalékra rúg az az erő pazarlás, ami arra vész el, hogy a lábnak a nehéz szövetet maga előtt kell lökdösni. »Próbáljon meg — folytatja az elnöknő — »egy férfi szoknyában hegyre, vagy lépcsőn fölmenni s mindjárt megérti, mit tesz az ilyen mesterséges akadályozó terhet czipelni? Az a nő, ki a szoknyában megy föl a lépcsőn, minden lépésnél két, vagy hat fontnyi terhet emel s így ha ötször megy föl a lépcsőn, éppen annyi munkát végez, mint egy férfi, ki tízszer tette meg ugyanazt az utat.— »A természet — mondja — bizonyára soha sem kivánta, hogy az emberiség fele ilyen otromba terhet czipeljen egész életén át.« — Erősen kel ki tovább a kivágott ruha ellen, amely az egészségre is ártalmas, könnyen meghűlést hozó. Az uszály nevetséges, hogy minő ruhát kell a mostani helyébe tenni, a rationalisták így felelnek: Vissza kell menni a természetre, amely csak egy öltözetet ismer: a férfiak mostani ruháját. A nőknek is nadrágot kell húzniok. Az uj ruha megalkotásában tehát ezt tartották alapelvül. Az uj öltözet lényege a szoknya-nadrág, mely messziről szoknyának látszik, közelről azonban nadrág. Mulatságos, hogy még egy rationalista sem mert ebben a ruhában az utczán végig menni. Az uj ruhának, úgy látszik egyetlen előnye az, hogy jobban tart meleget, mint a szoknya. — Kínzás a varsói börtönökben. 1888-ban Varsóban mintegy 50 embert fogtak el azon vád miatt, hogy oly titkos társulatnak tagjai, akik a fennálló rend fölforgatására törekszenek. Valószínűnek látszik, hogy az elfogottak a »Proletárság« czimű socialforradalmi lengyel szövetséghez tartoztak, ezt azonban nem lehet biztosan állítani, miután rendes törvényszéki tárgyalást sohasem tartottak ez ügyben. A csendőrség oly hosszúra nyújtja a vizsgálatot, milyenre csak tudja, mert ennek tartama alatt az urak dupla fizetést húznak, s mikor készen vannak vele, akkor az aktákat fölküldik Pétervárra a belügyminiszterhez és a rendőrfőnökhöz. A vádlottakat soha sem hallgatják ki rendszeresen, és soha sincs alkalmuk védeni magukat, így, mint a »Times« írja, az említett foglyok közül 46-ot több évi börtönre ítéltek, ahelyett, hogy Szibériába küldték volna. Egy nemrég kiadott miniszteri rendelet az ajánlja a bíráknak, hogy száműzetés helyett börtönbe küldjék a bűnösöket, a börtönbüntetés tartama azonban csak felét teheti a száműzetésnek. Az említettek közül négyen, Seltzer Antal lakatos, Seltzer Napóleon takács, Teplitz Lajos hirlapíró és Handelsmann Boleszláv 5—5 évre ítéltettek el, míg mások 4—2 évet kaptak. Teplitz, aki még nevét sem hallotta a »Proletárság«-nak, valószinüleg azért kapta köztük a legnagyobb büntetést, mert zsidó! A foglyokat hosszas fogságuk alatt a rendőrtisztek kegyetlenül kínozták. Az egyik fogolynak, Guisbert László magántanárnak nagyfokú láza volt, őrei ennek daczára éjjel minden félórában nagy robajjal csörtettek be czellájába, hogy még jobban izgassák, lázát fokozzák, s azután a csendőrezredes elé hurczolták abban a reményben, hogy deliriumában hátba kiszalaszt száján valami titkos dolgot. Ennek az lett az eredménye, hogy a szegény ember a nagy zaklatás folytán megőrült, s a tébolydába kellett vinni. Mikor Seltzer Napoleon erről értesült, figyelmeztette fogolytársait, hogy ne engedjék magukat eltántorítani Guisbert meghamisított vallomásai által. A csendőrök azért Seltzert mindenféleképpen boszantották, czellájából kivonszolták, egy sötét odúba lökték, s megkorbácsolták. Egy másik foglyot, Zaleszki Ferdinándot, azért mert nem akart egy varsói gyár munkásai közt a denunciáns szerepére vállalkozni, szintén megkorbácsoltak, mialatt kérdéseket intéztek hozzá, a kínjában kisajtolt feleleteket a csendőr-ezredes jelenlétében jegyzőkönyvbe akarták venni. Zaleszki azonban kiáltotta a kínzást s mit sem árult el. Miután a hatóság attól tartott, hogy a kínzások híre nagyon rossz vért fog szülni közönségben, eltiltották, hogy a foglyokkal bárki is érintkezhessék. A foglyok barátai mégis megtudtak mindent, s delegatiót küldtek Angliába, hogy a sajtó útján ismertessék a varsói börtön titkait. Egy rendőrkapitány naplójából. Temesvár elhalálozott főkapitánya Dragovanics György félszázados rendőrkapitányi működésén át naplót vezetett arról, hogy micsoda gonosztevők fordultak meg a kezei között. Az érdekes följegyzésekből közöljük a következőket: Ráday Gedeon gróf kir. biztos megbízásából elfogta Kereste és Ördög Ignácz hírhedt rablókat; az utóbbi fegyveres kézzel ellenszegült, de Dragovanics harczképtelenné tette és beszolgáltatta őt a szegedi börtönbe. Nagy nehézséget okozott Dobos haramiavezér elfogatása, ki röviddel azelőtt ugrott meg a börtönből és a szakállázi után rablógyilkosságot követett el. 1867-ben elfogta Tóth Antalt, ki Temesvárott meggyilkolta és kirabolta Farkas Mihály szatócsot. 1878-ban kézre kerítette Ratsin körözött rablógyilkost. 1879-ben elfogta Boronyi János hírhedt betörőt, kitöltött forgópisztollyal ellenszegült a letartóztatás alkalmával. 1880-ban elfogta Csuka Pétert, ki megölte menyét, azután Bretzelmayer István fővárosi betörőt, kinél számos értéktárgyat talált. 1881-ben letartóztatta a szentandrási templomrablókat, Grünfeldet és Schönfeldet, továbbá Királyi Ferenczet és Molnár Ferenczet kik a buziási plébániát rabolták ki. Ugyanezen évben Jezvinben elfogta Sugár József öttagú rablóbandáját. 1882-ben felfedezte a Politzer temesvári ékszerésztől ellopott tárgyakat, azután elfogta Roszer Károlyt, ki a vásártéren meggyilkolta Lazarov Milos gazdag szerbet. 1881-ben kézrekerítette Hrazdilt, ki megugrott a lepoglavai börtönből és kirabolta a bogsáni postamestert. Ugyanezen évben elfogta Kollmann József temesvári postatolvajt, Urekie Atanázt, ki meggyilkolta kedvesét és Müller Mária gyermekgyilkosnőt. Nagy küzdelmébe került a fegyházból megszökött Simonyi Antal letartóztatása, ki rálőtt Dragovanicsra, de golyója nem találta őt, hanem a segítségére önfeláldozóan és bátran siető Pattay gyárkülvárosi rendőr őrmestert, ki ma is derekasan betölti helyét. 1886-ban elfogta Weiland budapesti betörőt, Kneizel Péter gyilkost, Gavrilla Juon és Czerianegy Joszim orgyilkosokat. Kézre kei tette továbbá 1888-ban Focht Jakabot, ki a Seitz-féle faraktár őrét meggyilkolta és Tímár Pált, ki a józsef külvárosban megölte özv. Liszkaynét, 1889- ben Milos Gligor anyagyilkost és a múlt évben Joannovits kettős gyilkost. — Tűzmentes színház. A londoni új operaház, amelyet Sullivan »Ivanhoe« czimü operájával fognak megnyitni — mint Londonból írják — teljesen elkészült. A világ legnagyobb városának közepén, az úgynevezett külföldiek városnegyedében fekszik és homlokzata 165 láb hosszú. Az építésnél felhasznált anyag mind tűzmentes, úgy, hogy a színházat tűzkár ellen biztosíttatni nem kell. A fedél, a padlózat, a beosztások minden részlete vasból van. A lépcsőház falai a legjobb minőségű égetett kőből,avagy márványtörmelékből állanak. Az ajtó- és az ablakkeretek vastartalmú, vagy asbesttel eléghetetlenné tett anyagból valók, és a színház helyiségeit minden pillanatban eső özönnel lehet elárasztani a vízgyűjtőből, amelyet a Themse egyik mellékfolyója, a New River táplál. Az operaházban 2000 ülés van. A páholyok az első emelettől kezdve mind beljebb húzódnak és kisebbekké lesznek. A légszesz használata ki van zárva, ahelyett 2500 villamos lámpát helyeztek el. A jelenetek színhelyének változását az emeltyűnek egyetlen nyomása < az közli, úgy hogy a salon helyét egy pillanat alatt alpesi tájék, avagy holdfénnyel megvilágított tengerpart foglalja el. A londoni operaház küszöbön álló megnyitása alkalmából az angol sajtó nagyban foglalkozik azzal a kérdéssel, váljon az angol, zenére született nemzet-e, vagy sem ? A többség azt mondja, hogy nem. Szellivan, akit jelenleg Londonban ünnepelnek, irlandi, Wallace a »MaritaDa« szerzője, irlandi volt, épugy Balse, a czigánynő szerzője. Az angol szereti és növeli a zenét, igen jó füle van a szabatos előadásra, az összhangban elmélete alapján hibátlanul componál — de ez eredeti alkotó tehetségnek eddig még híján volt. — Népszámlálás: Kolozs megye területén a megejtett népszámlálás 15 ° C szaporulatot mutat. — Kerti ünnepély a japánoknál. Tudvalevőleg nincs nép a föld kerekségén, ahol a virág cultusza oly általános és nagy mérvű volna, mint a japánok között. Ez kitűnik abból is, hogy még a legszegényebb japáni háza is tele van virágdísszel, de még inkább abból, hogy a japániak mulatóhelyei tulajdonképen valóságos virág-kiállítások. A dango-zaka külváros kertjeibe valóságos népvándorlás van minden délután. A látványosságok legkiválóbbika: élőképek virágból. Csaták, szörnyetegekkel való viaskodások vannak feltüntetve. Az arczok, karuik, kezek, papír ruaché-ból készülnek, bámulatos művészettel. A ruhát azonban virágokból alkotják. A keretet bambusnádból készítik el és erre a keretre futtatják fel a csodásnál csodásabb virágokat. E virágok ábrázolják a hajókat, házakat, lovakat, hidakat, templom boltozatokat. Természetesen egyes tárgyak, mint a fegyverzet, sziklatömb, a vízesés stb. természetes. Legnagyobbszerv azonban a virágzatokból szőtt ruházat, így egyesül a természet és a művészet életteljes képpé. Az idei sorozás. Az idei sorozás a fővárosban márcz. 2-án kezdődik és egy hónapig tart. A sorozást az idén is az üllői utiaktanyában tartják. Az ujonczok a sorshúzást már megejtették s ehhez képest a katonai ügyosztály összeállította az állítási lajstromot, melyet miheztartás végett közzé fognak tenni. — A tél. A kassai határban levő úgynevezett Tomka-majorban lakó Zatorszkinak József nevű 19 éves fiú f. hó 5-én hazulról a közel fekvő Zdoba községbe elmenvén, szülei az napon hiába várták visszajöttét. Holléte felett aggódó atyja, végre e hó 7-én keresésére elindult, s mert Zdobán azon értesítést vette, hogy fia még az nap estéjén, onnét haza indult, a háza környékét boritó hóban kereste, hol aztán lakásához közel megfagyott holttestét megtalálta. A rendőri nyomozat és az orvos rendőri bonczolás, mint lapunknak írják, megállapította, hogy e szerencsétlen Zdobáról, a hol paraszt suhancz társaival mulatott, ittas állapotban indult hazafelé, és az álomtól elnyomva, közel szülei lakásához a hóba lehülvén, megfagyott. — Halálra ítélt magyarok. New Yorkból távírják, hogy azt a három magyarországi munkást, akik a Pittsburgban, Carnegies aczélgyárában kitört verekedésben részt vettek,amikor ugyanis az állítólag magyarországi munkásokból álló csoport Quim munkavezetőt agyonütötte), az esküdtszék a gyilkosság vétségében bűnösnek mondta ki és halálra ítélte. A pittsburgi osztrák-magyar consul tiltakozott az esküdtszék ítélete ellen. Halálos ítéletet hozott ma, mint lapunknak távirják, a belovári törvényszék. Az ítélet Joka Turcsinácz papszakácsné ellen szól, ki Popravek 80 éves papot megfojtotta s holttestét petróleummal leöntve meggyujtotta. — A nyomor halottja, Reisinger Ottó, legutóbb a m. kir. lottóigazgatóságnál 1 forint napi zsolddal alkalmazott 55 éves dijnok, tegnap este bezárózott a szobájába, és felakasztotta magát. Reisinger folyton a legnagyobb nyomorral küzdött s mint nyugalmazott lottóhivatalnok Temesváron lakó családját 25 forint nyugdijából tartotta fenn, mig végre 3 hónap előtt mint dijnok nyert alkalmazást. Ebbéli működésétől azonban f. hó 1-én felmentették, s ismét a legnagyobb nyomornak nézett eléje. Tegnap szaladgált a kétségbeesette öreg ember hivatal után, de hasztalan. Ma reggel midőn megtalálták halva volt. — Párbaj a »Thermidor« miatt. Párisból távirják. Larroumet, a szépművészetek igazgatója és Sardou hirlapiró közt, aki »Thermidor«-ja előadásának betiltása alkalmából a nevezett igazgatót sértő czikket tett közzé, ma párbaj folyt le. Larromet könnyen megsebesült. — Hajószerencsétlenség. Londonból az a hir érkezett, hogy a »Schwan« észak-német Lloyd-gőzös összeütközött a »Delambre« gőzössel. A »Delambre« elsülyedt, míg a »Schwan« hajó orrán sérült meg. Részletek hiányoznak. — A milliomos öngyilkossága. Párisból nem mindennapi öngyilkosság híre érkezik. Savoyában Tratt Károly, angol tourista, agyonlőtte magát s öngyilkosságának okául azt hozza föl, hogy hét milliót örökölt, ő pedig hozzá van szokva az egyszerű életmódhoz s igy a hétmilliós örökséget, a mely régi életmódját megváltoztatná, nem tudja túlélni, így jutott erre a fölöttébb egyszerű megoldásra. — Eredeti fogadás foglalkoztatja most a londoniakat. Két angol 125 ezer frankban fogadott, hogy egyikök fölad Algírban egy Londonba szóló táviratot s az a távirat rövidebb idő alatt érkezik Londonba, mint amennyi idő alatt a Londonban maradt másik fogadó fél Londont kocsin megkerüli. Az utóbbinak meg van engedve, hogy annyiszor váltson lovakat, ahányszor akar s annyi lovat fogasson kocsija elé, ahányat tetszik. A fogadás eredménye elé nagy érdeklődéssel néznek. — Fővárosi krónika. Öngyilkosság. Ma este egy a középosztályhoz tartozó 27 év körüli ember a Stáhlyutczában, a Rókus-kórház mögött főbe és mellbe lőtte magát. Rögtön meghalt. Halálozás. Özv. Nagy Józsefné, szül. Gyertyánffy Mária asszony, élete 68-ik évében, rövid szenvedés után meghalt. Testvére volt Gyertyánffy Istvánnak, a budai áll. paedagogium igazgatójának. Farsang, Pest-megye bálja. Farsangról farsangra a legnépesebb bál, a pest-megyei, ma ismét oly érdeklődés mellett folyt le, a melyhez fogható az idén mindössze egy, a mentőbál volt. A fővárosi elite publicumból együtt láttuk a szine javát s hozzá még azt a díszes társaságot is, mely vidékről rendesen fellátogat a pest-megyei bálra. A háziasszony tisztét ez idén Beniczkyné Bajza Lenke töltötte be, azzal a ritka, lekötelező nyájassággal, mely társaséletünk e kiváló alakjának olyan szeretetreméltó tulajdona. Tíz óra tájban jelent meg leánya társaságában s fogadtatott a rendezőség éljenzésével s a Rákóczy-indulóval. A rendezőség ezen kivül még pompás virágbokrétával és egy-egy gyönyörű tánczrenddel kereskedett a ladynak is, lányának is. Beniczkyné toilettje rendkívül elegáns volt. Halvány violaszinü nehéz selyem ruhában jelent meg, olajszinü tablier-vel, és gyöngydisszel. Nyakán és fején gazdag ékszer viselt. Megérkezése után azonnal kezdetét vette a táncz a conventionalis csárdással. Zenedarabokban a pest-megyei bálnak az idén is voltak újdonságai O’Donell grófnő keringője, és Zseny József csárdása Az utóbbit a soupec után tánczolták s a legjobb kritika rá, hogy nem volt se vége, se hossza újrázásának. A bál látogatottságáról megközelítő fogalmat nyújtanak, ha ideiktatjuk, hogy az első négyest 200-nál több pár tánczolta. A rendezőség derekasan viselte magát. A hölgyek elismerését azzal hódította meg, hogy a farsang legdíszesebb tánczrendjével kedveskedett, pompás toll-legyezőkkel, a melynek aljára volt egy kis tánczrend tűzve. Notabilitásokat nagyon szép számmal láttunk a bálon , ott voltak : Szapáry Gyula gr. miniszterelnök, br. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, Beniczky Ferencz főispán, Edelsheim Gy. Lipót br., Lobkovicz Rudolf hg., Mehemed Aszim bey, Tisza Lajos gr., Nikolitsch Fedor br., Andrássy Aladár gr., Széchenyi Béla gr., Bethlen András gr., Dellabarre Hektor spanyol consul, Széchenyi Emil gr., Szalavszky Gyula és Gromon Dezs államtitkár, Zoltán Elek vezérőrnagy, Zsaák Dezső, Darányi Ignácz, Redl Béla br., Lipthay Béla br., Matuska Péter stb. A hangulat mindvégig derült, a tánczkedv határtalan volt. A hölgyközönségben ott voltak : Andrássy Ida, Apáthy Ilona, Bernáth Irén, Baky Margit, Bittó Mariska (Mosony), Bancsek Ilona, Bogisich Vilma, Bogisich Irma, Bogisich Sarolta, Börzsöny Melania, Börzsöny Klementin, Beniczky Margit, Burghardt Camilla, Boér Margit (Kolzsvár), Biró Matild, Bukvay Juliska, Benedikty Alexandrina, Cseley Etelka (Komárom) Csató Gabriella, Dezseöffy Mariska, Dezseöffy Margit, De Dunca Schian Alma, Dombay Ilona, Dőry Irma, Erdey Irén, Emmerling Margit, Egan Leona, Éder Irénke (Ráczkeve), Edvi Illés Lenke, Edvi Illés Gizella, Edvi Illés Jolán, Faschó Moys Margit, Gosztonyi Ilona, Geréby Katinka, Gulner Irma, Graefl Márián, Gyurinovits Róza, Gerenday Rózika és Juliska, Havas Ágnes, Horváth Gizella, Hirkó Margit, Holzspech Paula, Haas Anna, Heckenast k. a., Incze Janka, Jenes Melánia, Iszer Sarolta, Konkoly Thege Erzsike (Tagyos), Kliczpera Anna és Ferike, Kollarits Stefánia, Kovásznay Katicza, Kovásznay Margit, Korányi Lilla, Kuhinka Mariska, Kamermayer Anna, Király Irén, Koller Ilona (Pápa), Lóbinger Lujza, Lukács Róza és Irma, László Ilonka, Láng Gizella, Landau Olga, Laros Ilona (Pomáz), Mocznik Gizella, Mátyássy Etelka, Mayer Irén, Mészáros Irén, Matuska Miczi, Mátyás Czucza, Novotny Jennike, Neumann Milike, Németh Ida, Piros Kornélia, Plathy Vilma, Plachy Berta és Lenke, Prokopiusz Gerda, Putnoky Mathild, Petres Flóra, Reischel Elvira és Birike, Reidner Laura, Rezucsek Jolánka, Reusz Mariska, Schmidt Etel, Schaber Bella és Aranka, Sófalvi Illyés Clarisse és Ilonka, Sántha Gizella, Somsich Mari és Ilona, Steinbach Erzsike, Segesváry Irén, Széki Róza, Stefanides Olga, Stafenberger Margit, Schwartzer Birske Irén, Sándor Laura, Sőtér Irma (Magyar Óvár), Szél Mathild, Szulyovszky Ella (Nyitra) Sebő Gizella (Győr), Sebő Guszti, Szilassy Lili, Száz Gizella, Szabó Mariska, Szlávy Irma, Tregele Mariska, Török Mariska, Thon Jolán, Tóth Mariska és Irma, Tahy Lidia, Anna és Klára, Vásárhelyi Aranka, Veresmarthy Ida, Vancsó Vilma, Weindl Adél és Anna, Wágner Anna, Zlinszky Kitti, Yuhl Johanna (Pöstyén); továbbá : Andrássy Antalné, özv. Apáthy Isvánné, Bohus Józsefné, Biró Zsigmondné, Bernáth Simonné, Baky Endréné, Balogh Albinná, Bausek Péterné, Bogisich Jánosné, Bogisich Lajosné, Börzöny Lászlóné, Börzöny Lajosné, Beniczky Béláné, Burghardt Gyuláné, dr. Bókay Jánosné, Boér Sándorné, Biró Ferenczné, Bukovinszky Arthurné, Benedikty Lajosné, dr. Cseley Jánosné, Csató Ferenczné, Dezseöffy Béláné, Dezsőffy Emilné, De Dunca Schián Sándorné, Demjanovics Emilné, Dedinszky Kálmánná, Dőry Szunyogh Mórné, Emmerling Vilmosné, Egon Lajosné, Edvi Illés Ödönné, dr. Eramis Istvánná, Faschó Moys Sándorné, Fekete Ferenczné, Gajári Gézáné, Gosztonyi Gézáné, Grünwald Istvánná, Giczey Lajosné, Gulner Gyuláné, Graefl Károlyné, Gerenday Antalné, Halassy Józsefné, Heidrich Lászlóné, Havas Sándorné, Horváth Lajosné, Hirkó Lászlóné, Heckenast Gusztávné, Holzspach Nándorné, dr. Haas Tivadarné, dr. Henrich Károlyné, Hahóty Sándorné, özv. Incze Györgyné, özv. Kehrer Pálné, Juhász Albertné, Kovásznay Zsigmondné, Kollárits Ferenczné, özv. Kuhinka Emilné, Kamermayer Károlyné, Király Jánosné, Koller Jánosné, Losonczy Antalné, Lukács Antalné, László Zsigmondné,Láng Sándorné, dr. Landau Imréné, Mares Mórné (Pomáz), Mocznik Lajosné, Mészáros Miklósné, Matuska Istvánné, Mátyus Alisztienné Markos Mihályné, Matuska Péterné, dr. Novotny Károlyné, özv. Németh Samuné, Nánásy oláh Józsefné, Payr Vilmosné, Petőcz Lazárné, özv. Pellion Béláné, Putnoky Mórné, özv. Pálffy Istvánné, Röser Miklósné, Reischel Károlyné, Reidner Adolfné, Reitter Jánosné, Rezucsek Ferenczné, Reusz Henrikné, Schmidt Józsefné, Schalter Jánosné, Sófalvi Illyés Lajosné, Stettina Józsefné, Segesváry Jenőné, Sántha Antalné, Somsich Andorné Steinbach Istvánné, Sebesthiányi Jenőné, Stefanides Henrikné, dr. Schwartzer Ferenczné, Sámuel Ferenczné, Sándor Károlyné, Söttér Ágostonná, Szél Sándorné, Szulyovszky Ignáczné, Sebő Imréné, Szilassy Aladárné, özv. Szabó Richardné, Szelevszky Gyuláné, Szlávy Gézáné, Tregele Jakabné, Than Károlyné, Tóth Gerőné, Takács Kálmánná, Tóth Kálmánná, Tahy Lajosné, Vadnay Károlyné, Vásárhelyi Gézáné, Veresmarthy Bertalanná, Vancsó Gyuláné, Vidéky Ferenczné, Weindl Mórné, Wagner Jánosné stb. — Házi bál jelmezzel. Fényes és szerfelett jól sikerült jelmezes bál volt tegnap Kriszt János, a főváros egyik előkelő polgára vendégszerető házánál, melyen számosan vettek részt családjával. Fesztelen jókedv uralkodott a kivilágos kivirradtig tartó mulatságon. Ott voltak: Sillye Jenőné, Kadlitz Lajosné, Bellaágh, Clotilde, Kriszt nővérek, Bogisich Róza, Gottesz Etelka és Piroska stb. Szinház és művészet. — A nemzeti szinház nyugdíjintézete tegnapi közgyűlésén elhatározta, hogy a király nagylelkű adományát küldöttségileg fogja megköszönni. A küldöttség tagjaivá megválasztattak: Paulay Ede, a nemzeti színház igazgatója, Erkel Sándor, az operaház karnagya, Újházi Ede és Császár Imre a nemzeti színház tagjai s dr. Vida Jenő, az intézet jogtanácsosa. A küldöttséget Fenyvessy Ferencz országgyűlési képviselő, a nyugdíjintézet elnöke fogja vezetni. A király csütörtökön délelőtt 10 órakor fogadja a küldöttséget, mely legközelebb Szapáry Gyula gróf miniszterelnöknél is tisztelegni fog. — Reményi Ede ünnepélyes fogadtatása tárgyában tegnap az orsz. zenetanárok egyesületének helyiségeiben értekezlet volt, melyen a zenevilág több kitűnősége vett részt. Az értekezlet »Reményi Edét fogadó id. igl. bizottság «-gá alakult és elnökül Fenyvessy Ferencz orsz. képviselőt választotta meg. A bizottság f. hó 12-ére, csütörtökre az uj városház társalgó termébe meghívja mindazoknak az intézeteknek és egyesületeknek a képviselőit, melyek a művész fogadásában részt akarnak venni, nevezetesen a művészeti intézeteken kivül a Petőfi-társaságot és az orsz. honvédegyesületet is. Reményi f. hó 17-én e. 8 órakor érkezik meg és az ünnepélyes fogadás a központi indóházban fog végbemenni. Az emléktárgyakat a márcz. 4-i hangverseny alatt fogják neki átnyújtani. Reményi Ede e hó végén Miskolczon és Nyíregyházán is fog rendezni hangversenyt. Mind a két helyen a hangverseny iránt nagy az érdeklődés- A művészt ezen a két helyen Somogyi Mór zongoraművész fogja kisérni. — A szabadságharcz szobra. A szabadságharczszobor bíráló bizottsága közelebb ülést tart, hogy új tagot válasszon Ybl Miklós jury-tag helyébe. Ez alkalommal döntenek véglegesen a fölött, hogy hol és mikor állítsák közszemlére a pályázatra beérkezett mintákat, melyeket még most is a zerge-utczai főreáliskola nagytermében őriznek. — Graf Theodor antique arczképgyüjteményét, melyről esti lapunkban röviden szólottunk, délután Csáky Albin gróf miniszter is megnézte. A minisztert maga a tulajdonos Graf és dr. Szmrecsányi Miklós titkár fogadták. Közel egy óráig időzött a műcsarnokban a miniszter s legmelegebb elismerését fejezte ki a gyűjtemény rendkívüli érdekessége felett. Ott voltak még gróf Tisza Lajos gróf, Lipthay Béla báró és neje, Steiger Gyula és neje, Szalay Imre min. tanácsos Barabás Miklós társulati alelnök stb. A kiállítás minden nap reggeli 9 órától délutáni 5 óráig van nyitva. Belépti díj 50 kr. — A nemzeti zenede ötvenéves jubilaeuma alkalmából febr. 11-én (szerdán) e. 7 és fél órakor a »Fővárosi vigadó« kis termében rendezendő növendék-hangverseny műsora: 1. Nyitány, Bátori Mária. Erkel Ferencz. Előadják: a zenekari osztály növendékei. Tanár: Gobbi Alajos. 2. Zongoraverseny 1-ső tétel (A-moll) Schumann R. Zenekarki érettel előadja: Tóth Lajos. Tanár: Tomka István. 3. Hegedü-Sonáta, Allegro, Adagio, Gigue. Bach S Vonós zenekarra átírta : Hellmesberger J. Előadják Violino Principale, Gobbi Károly, Löwy Mayer, Payr Olga, Büchler Ernő, Sessler Sarolta, Fogarascher Olga, Szerényi Kornélia, Kladirko Vilmos, Kohn Ignácz, Haris Jenő és a vonós zenekari osztály növendékei. Tanár : Gobbi Alajos 4. Ária (1667.) Stradella. Zenekar-kisérettel énekli : Berts Vilma. Tanárnő: Mendl Edíné assz. 6. Csárdajelenetek (S-ik szám) Hubay Jenő. Zenekar-kisérettel hegedűn előadja : Altmann Leo. Tanár : Hubay Jenő. 6. Magyar Ábránd. Liszt Ferencz. Zenekar-kisérettel zongorán előadja: Horcsák Ida. Tanár: Khayll Antal. 72-ik Symphonia (B-dúr) Schubert F. Largo, Allegro vivace, Andante. Menuetto allegro vivace, Presto. Előadják: a zenekari osztály növendékei. Tanár: Gobbi Alajos. Egyesületek és társulatok. — A dunántúli közművelődési egyesület irodájában (Bécsi-utcza, »Budapest« hotel) a hivatalos órák alatt (d. u. 4— 6 óráig) már naponként jelentkeznek belépésre a tagok. A mai nap folyamán is több nagyobb alapitványnyal gazdagodott az egyesület ; igy Széchényi Tivadar gr. orsz. képviselő, Ernuszt Kelemen és Forster Géza földbirtokosok 100 — 100 írttal alapító tagoknak beléptek. Ezenkívül többen léptek be pártoló tagnak évi 100 rendes tagnak évi két forint tagdíjjal. A napokban 5000 taggyüjtő iv ment szét a Dunántúlra az alispánokhoz és polgármesterekhez a törvényhatósági bizottsági tagok közt leendő szétosztás végett; ezenkívül az egyleti iroda szívesen szolgál mindazoknak gyüjtőívekkel, kik ez iránt oda fordulnak. A Mária Dorothea egyesület tegnap délelőtt tartotta meg VI. évi rendes közgyűlését az új városháza üléstermében. A közgyűlést Herich Károlyné, az egyesület alelnöke vezette, mivel az egyesület elnöke, Nyáry Adolf báróné akadályozva volt a megjelenésben. A titkári jelentés röviden vázolta az egyesület múlt évi működését s megemlékezett azokról, kik adományaikkal növelték az egyesület vagyonát Albrecht főherczeg 100 írttal alapitó tag lett s Budapest főváros közönsége évi 1200 irtot biztosított. Ezután Faik Zsigmond lovag olvasta fel a számvizsgáló bizottság jelentését, mely az egyesület pénztárát teljesen rendben találta. A számvizsgáló bizottság indítványára, a pénztároknak, Zirzen Jankának a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. György Aladár több uj tag belépéséről tett jelentést. Ezek között van egy alapító tag is, Frey József. Majd jelentést tett egy új alapítványról, melyet az Andrássy úti tanítóképzőintézet tanári kara tett. Az alapítványi összeg 154 frt, s a felolvasott alapitó okirat-tervezet szerint a tanítónők otthonának segély alapja lesz. Külön fogják kezelni s a segélyezést csak akkor kezdik meg, ha az összeg a kamatokkal eléri a 4000 frtot. A szenicei sanatorium felügyeletével a közgyűlés Füzy Béla dr. sárospataki tanfelügyelőt bízta meg, mivel az eddigi felügyelő, Tergina Gyula ez állásáról lemondott. Az állami sorsjátékból az egyesület ez évben a kormánytól 8000 frtot kapott. Ez összegből 4000 frtos alapítványt tesz az egyesület. A költségvetési előirányzat szerint az egyesület bevétele 14.226 frt 60 kr, kiadása pedig 13.900 frt. A közgyűlés az előirányzatot elfogadta. Az indítványokra kerülvén a sor, a titkár terjesztette elő egy vidéki tagnak, Götze Sarolta brassói tanítónőnek két indítványát. Az első a »Nemzeti Nőneveléshez. folyóiratot az egyesület hivatalos orgánumává akarja tenni. Ezt az indítványt a közgyűlés elvetette. Másik indítványa azt szeretné kivinni, ha az egyesület vándorgyűléseket tartana közgyűlései helyett minden évben az ország más más vidékén. Ezt az indítványt a közgyűlés javaslattétel végett kiadta a választmánynak. Volt még egy indítvány melyet György Aladár terjesztett elő. Indítványa szerint az egyesületnek ki kellene vinni azt, hogy a tanítónők otthonát ez évben tekintse meg a király. A közgyűlés el is határozta, hogy erre fel fogja kérni az egyesület elnökét, Nyári Adolf bárónét. Végül a választásokat ejtették meg. Közfelkiáltással választották meg a tisztikart és a választmány tagjait. A tisztikar a régi maradt.