Nemzet, 1891. február (10. évfolyam, 3027-3053. szám)
1891-02-14 / 3039. szám
* * r «t* cisiolt-t* re, Achsaasam-opülst, 1. essaien á. !»> szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bénit:entetlen levelet csak ismert kéztől fogadnak el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK agy isim előfizetések & kiadó-hivatalba (Ferenckiek tsr«, Athenaeum-épület) küldendők. Ara S kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) 3039. (44.) szám. NEMZET ____Reggeli kiadás. Budapest, 1891. Szombat, február 14. R. ti A GitárfAf.. l'etertoaiek.tér 6. Athenaaura-épület, föläsa SAÜ» F.r/»mi.TKsi dm . A reggeli és esti kiadás postán egt...erre küldve, vagy tisztvpesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra 3 hónapra 6 hónapra Az esti kiadás postai különküldésiért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Ara 5 kr. vidéken 8 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) X. évi folyam. Í ili. 6 / 12 . Az országgyűlési szabadelvű párt hétfőn, f. hó 16-án, este 6 órakor értekezletet tart. Napirend: A consuli bíráskodás szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A 48 -as kör holnap délután 5 órakor értekezletet tart, Sándor utcza 17. sz. alatt. Budapest, február 13. Eanatikus és felületes írók és emberek, soha sem vizsgálják vagy értik meg alaposan mások mondását és tényeit, hanem a maguk fantasiája után ítélnek és így, igen természetesen, gyakran azt hiszik, hogy megvannak csalva, pedig egyszerűen maguk beszéltek vagy írtak valótlanságokat és csak saját feltevéseikben és az ezekből levont következtetésekben csalódtak. Így járt most is az ellenzék némely lapja és politikusa, kik egy pár nap előtt nagy elismeréssel és dicsérettel szóltak Baross Gábor tarifapolitikájáról, tulajdonítottak ennek olyan czélzatokat is, amilyenekkel nem bírt; és most, daczára annak, hogy azóta közbejött egyetlen concret változást vagy intézkedést felmutatni nem képesek, máris megtámadják Barosst, a kormányt és a szabadelvű pártot; árulásról, kudarczról beszélnek, sőt Polónyi a közös vámterületre alapított egész közgazdasági politika kudarczát és bukását hirdeti ma, a tarifa-ügyre vonatkozó interpellátiójának indokolásában. De hát időközben mi történt, hogy a lelkesedés,melyről utólagosan Polónyi azt mondja, hogy csinálva volt, pedig ő is hirdette és kifejezésre juttatni akarta) így megváltozott? Csak az, hogy a helyi díjszabás minden intézkedése érintetlenül maradt azonban Baross felment Bécsbe, a német kereskedelmi szerződés felett való tárgyalásra. Igaz, hogy ezzel kapcsolatosan hírlapi czikkek a tarifa - ügyben való tárgyalásokról és megállapodásokról tudtak, nagy általánosságokban híreket közölni, de ezekből még nem lehet absolute semmi következtetést vonni, sem a megállapodások minőségére, sem azoknak hatására, melyet közgazdaságunkra,vagy specialiter iparunkra gyakorolhatnak. Tehát föltevéseket bocsátnak világgá az ellenzéki hírlapok és szónokok; ezekből levonják a maguk következtetését, hogy nagy sietséggel kihirdessék a »meghátrálás«, »kudarcz«, »jogfeladás« és hasonló ösmeretes ítéletüket.Baross, a kormány és a szabadelvű párt fejére. Természetes, hogy ez inkább illik, úgy stylusukhoz, mint politikájukhoz, de annál kevésbé igazságos és igazolt. Mert ezek közt az ellenzéki szónokok és írók közt a legfanatikusabb és legelfogultabb kétségtelenül Kaas Ivor br., de hát neki, ideig-óráig van logikája és igy e tárgyban is, addig, mig tetszett neki a dolog (bár maga sem volt semmibe beavatva) előre kimondta beszédében, hogy concessiók fejében van helye vasúti ügyekben is az alkudozásnak, nem csak Németországgal, de a szomszédos Ausztriával szemben is, csak az ártól függ minden. Mi, anélkül, hogy a függőben levő és nyilvánosságra semmiféle hiteles formában nem jutott tariffa - megállapodásokba bebocsátkoznánk, ezt az álláspontot teljesen elfogadhatónak és jogosultnak tartjuk. De hát akkor méltán kérdezhetjük: miért ír Kaas br. és miért beszél Polónyi máris elitélőleg Baross bécsi utjának eredményéről ? Miért látnak abban hátrálást és kudarczot, mikor még a fantasia segítségével sem voltak képesek csak felemlitni is egyetlen intézkedését a megegyezésnek és még kevésbbé voltak képesek a sokat emlegetett compromissumot látni, árát megítélni ? Mi sem foglalkozunk ezzel, mert nem ismerjük. Nem tudjuk, lisztünknek, gabnánknak, marháinknak, czukrunknak, szeszünknek, fánknak, milyen vasúti és vámügyi előnyöket fognak ezen az úton biztosítani. Majd meglátjuk, ha nyilvánosságra jutnak. De azt tudjuk, hogy az ezek számára esetleg biztosított vasúti és vámügyi kedvezmények (ha a kellő mértéket megütik) nem csak nyers termelésünknek, de iparunk jelentékeny részének is javára válnak és ezeken kívül talán csak 1—2 más olyan iparág marad, mely ebben az ügyben még érdekelve van. Azt is tudjuk, hogy az osztrák iparczikkek védvámja ellen a legtöbb panaszt ellenzéki részről hozták föl; ha tehát ezeknek a vámoknak a leszállításával és olcsó tariffával, az osztrák iparczikkeknek egészséges német verseny teremtetik, akkor úgy hisszük, azon szempontoknak lesz elég téve, melyek évtizedes ellenzéki követeléseket képeztek. Ennyit lehet és tudunk a dolog lényegére nézve, egészen tárgyilagosan elmondani, amiből joggal levonhatjuk azt a kívánságot, hogy az ellenzék, az ország érdekében és önmaga által felállított követelésekre, szempontokra való tekintetből is jól fogja tenni, ha csöndesebb lesz és várakozó állást foglal el. Ez nem kötelezi semmire, csak egy csomó felsüléstől menti meg. Igaz, hogy ezeken a rationális korlátokon régen túl van az, ki máris kudarczot hirdet, sőt a közös vámügy bukását véli constatálhatni, csak azért, mert terményeink olcsóbb szállítására és biztosabb értékesítésére, valamint fogyasztási czikkeink olcsóbb behozatalára vonatkozó tárgyalásokról van szó. Azonban még ezen is túl van annak fantasiája és elfogultsága, ki mesélni képes a magyar állam tarifajogának elalkuvásáról és a szabadelvű pártban állítólag létező osztrák érdekképviseletről. Ez utóbbi gyanúsítás olyan légből kapott, oktondi állítás, hogy csak nevetést kelt; komoly férfiaknak nem kell magyarázni azt, hogy a magyar állam bármely érdekével szemben nem lehet helye és nincs szava semmiféle eltérő vagy ellentétes érdeknek a szabadelvű pártban, még csak magántársalgás folyamán sem, nem is fordul elő ilyesmi, tehát annál kevésbé érvényesülhetne. Az, aki ilyesmit állít, a fű növését előbb fogja hallani, mint állításának igazolását, concret formában. Ha pedig a refactia és mindenféle tarifa-megállapítás, amiben egyes szállítók, árucikkek, állomások úgyszólván mindennap részesülnek, nem eladása a tarifamegszabás jogának, a nemzetközi forgalomban való hasonló (és eddig is szakadatlanul gyakorolt) eljárásra azt mondani, hogy jogfeladás : épp oly felületes, mint értelem nélkül való állitás! Zágráb, febr. 13. (Strossmayer püspök politikai pásztorlevele.) [Eredeti táv.] Strossmayer diakovári püspököt, a magyar főrendiház tagját nyughatatlan vére nem hagyja pihenni. Hogy újra beszéltethessen magáról, hogy újra izgathasson a magyar állam és a magyar-horvát kiegyezési törvény ellen, pásztorlevelet adott ki s ezt az egyházi kérdések jámbor megbeszélésére és a vallás erkölcsi érzés ápolására hivatott türelmes okmányt megspékelte pánszláv érzelmeinek rikító színü megnyilatkozásával és beszámíthatatlan tetteinek igazolására szánt gyarló fejtegetéseivel. A pásztorlevél elején a pápa helyzetével foglalkozik s azt az olasz kormánnyal szemben tarthatatlannak mondja. Majd áttér a magyarországi politikai viszonyokra s formálisan beszámol eddigi politikai cselekményeiről. A pásztorlevél eme része azt a benyomást teszi az olvasóra, mintha jelentésnek készült volna az ország számára. Elsősorban a magyar kormánynak az elkeresztelések ügyében kiadott rendeletével foglalkozik, s azt az egyház jogai ellen intézett támadásnak mondja. Egy keresztyént sem szabad felmenteni a kötelezettség alól — így szól a pásztor levél erre vonatkozó további része — hogy az állam törvényeit respectálja, de, ha az állam törvényei az egyház tanaival összeütközésbe jönnek, ez esetben minden kereszyénnek kötelessége ellenszegülni, mert az engedelmesség egyértelmű volna a bűnnel. Ezután áttér a polgári házasságra s azt mondja róla, hogy az összeegyeztethetetlen az egyház tanításával. Behatóan szól kedvencz eszméjéről a keleti és nyugati egyház egyesítéséről s rátér a hírhedt kievi táviratra s tagadja, hogy annak bárminő törvénytelen intentiója lett volna. A pásztorlevél itt valóságos védirattá válik, s abban tulminál, hogy sem mint állampolgár, sem mint püspök nem hódolt illegális törekvéseknek. Hasonlóképp visszautasítja azt a vádat is, hogy Szerbiában katholikus propagandát csinált volna. Végül behatóan foglalkozik a Magyarországgal való kiegyezéssel s a horvát országgyűlés legutóbbi ülésszaka alatt fölmerült eseményekkel. Azt vetik szememre — így szól — hogy a Magyarország és Horvátország közti kiegyezésnek 1873-ben történt revisióját megáldottam volna, s most pedig titokban áskálódom ellene. Ez egyszerűen valótlanság. Tagadom, hogy a kiegyezés létrejöttében közreműködtem. Igaz, tagja lehettem, az e tárgyban kiküldött bizottságnak, amely azzal a feladattal bízatott meg, hogy a kiegyezést ne csak megújítsa, hanem javítsa. Tényleg tagja is voltam e bizottságnak. De ebből egyáltalában nem következik az, hogy ezt a törvényt helyeseltem és annak intenzióival magamat azonosítottam. A valóság az, hogy ezt az újonan átdolgozott törvényt sem nem helyeseltem, sem magamévá nem tettem, hanem ellenkezőleg, mint az mindenki előtt ismeretes, aki e bizottság ülésein részt vett, határozottan visszautasítottam és kijelentettem, hogy nem veszem a lelkemre. Kijelentettem, nyíltan, őszintén és határozottan, hogy lelkiismeretem nem engedi meg a javaslat elfogadását. Ez volt az oka, hogy a bizottság üléséről eltávoztam s további tanácskozásaiban nem vettem részt, s ez az oka, hogy soha sem megyek el az országgyűlésre. A pásztorlevél végén a püspök védelmére kel Amrus zágrábi polgármesternek, aki a horvát országgyűlésen a püspök érdekében felszólalt. Azt hiszi azonban, hogy Amrus nagyon is messze ment, midőn, mint a törvényhozás tagja kijelentette, hogy az esetben, ha az állami és egyházi törvények összeütközésbe jönnének egymással, minden habozás nélkül hitének és egyházának törvényeihez tartaná magát. Rudini és Crispi. — Eredeti levél. — Bécs, febr. 12. A nézetek kezdenek lassankint tisztulni az uj olasz kormányt illetőleg, az egész európai sajtóban. Kénytelenek vagyunk elismerni, hogy az orosz lapok kezdettől fogva egész higgadtan és tárgyilagosan nyilatkoztak, úgy Crispi bukásáról, mint ama, sokak által vérmes reményekkel megjósolt változásról, amelynek Crispi visszalépése következtében, az olasz kormány külpolitikájának irányzatában állítólag be kellett volna következnie. A franczia lapok csakhamar alább hagytak kezdetben túlcsigázott reményeikkel, ma már sokkal nyugodtabban, következőleg helyesebben is tekintik a dolgot, csupán némelyik csapott át közülük egészen ellenkező hangulatba és hirtelen beállt pessimistának, miután észrevette, hogy előbbi optimizmusát az események nem fogják igazolni és nem is igazolhatják. Ausztriában és Magyarországon egy pillanatra sem szűntünk meg nyugodtan megítélni az eseményeket és nyugodtan nézni a január 30-ai politikai esemény consequentiái elé. Kétségtelen és tagadhatlan, hogy az itteni politikai körökben sajnálattal látták Crispi távozását. Megbízható, kipróbált jó barát távozása nemcsak a magánéletben, hanem a diplomatiai életben is mindenkor sajnálkozást kelt. Mindazonáltal a mérvadó körökben senkinek sem jutott eszébe, csak egy pillanatig is aggódni a hármas szövetség további fennállása végett, annál kevésbbé, mivel Rudini és politikai barátjai, éppen Crispi külpolitikája és ismeretes turini beszéde alapján csatlakoztak Crispihez, míg ellenben a belügyi kérdéseket illetőleg, egynél több dologra nézve létezett véleménykülönbség köztük és a Crispi-cabinet közt. A belügyi kérdések közt legelső helyen áll és az új kormánynak kétségkívül legtöbb gondot fog szerezni a pénzügyi helyzet, melynek ziláltságát tagadni elvakultság volna. E ziláltság legfőbb oka tudvalevőleg az olasz-franczia vám- és kereskedelmi viszályban rejlik. E viszály megszüntetését és a belőle származó bajok orvoslását már Crispi is megkisérlette és valóban nem rajta múlt, hogy a kísérlet nem sikerült. Olaszország minden valódi barátja csak örülhetne, ha Rudinnak sikerülne elhárítani azon akadályokat, amelyek az olasz pénzügyek eredményes rendezését és a pénzügyi helyzet javulását eddig lehetetlenné tették. De a hármasszövetség hívei is őszinte örömmel üdvözölnék ez eredményt, mert a pénzügyileg rendezett Olaszország súlya és értéke a hármasszövetségben ezáltal okvetlenül jelentékenyen fokozódnék. Vidéki közigazgatás: Balassa-Gyarmat város tegnap tartott közgyűlésén Reményi Károly ügyvéd egyhangúlag újból főbírónak, Sinkovits Samu helyettes bírónak, Hudecz Zsigmond ügyvéd közgyámnak, Bujnsz Gyula pénztárnoknak, Opitz Károly, Trajcjár János, Kolin Ignácz, Sebján Károly, Wolff Adolf és Dvonatsek János tanácsosoknak választattak meg. AUSZTSIA: Az osztrák püspöki kar választási pásztorlevele. Az osztrák püspöki kar a reichsathi választások alkalmával pásztorlevelet bocsátott ki a hívekhez, melynek jelentősebb részeit a következőkben közöljük : A pásztorlevél hangsúlyozza, hogy nem lehet félreismerni a földi dolgokban, a forgalom könnyítésében, a képzettség és cultúra terjedésében elért óriási haladást, de ez a kép sok rosszat is mutat. A keresztény hit és erkölcs csökken, a hitetlenségnek hódoló féktelen sajtó leront minden tekintélyt, a munkásosztály körében egyes bujtogatók az elégedetlenség és asztálygyűlölet magvát hintik el, az ipari tevékenységet könyörtelenül kizsákmányolják s a közéletet kölcsönös bizalmatlanság és érdekuralom mérgezik meg. Ami a társadalmi kérdést illeti, a pásztorlevél örömmel utal arra, hogy az osztrák törvényhozás a viszonyok rendjének tekintetben nem áll mögötte a többi országoknak, sőt több tekintetben megelőzi. Az iskolai kérdésre vonatkozólag constatálja a pásztorlevél, hogy az ennek rendezésére vonatkozó törekvések mindeddig sikertelenek maradtak. »Távolról sem akarjuk — mondja a pásztorlevél — a máshitű kissebbséget háttérbe szorítani, mi is óhajtjuk, hogy képviselőiket elküldjék a parlamentbe, hogy ott együtt munkálkodjunk az állam jólétén és nagyságán. De a katholikus népnek joga és kötelessége, hogy a katholika egyház jogait katholikus képviselők által juttassa érvényre.« »Egy szóval a katholikus alapelvek szerint a saját nemzetéhez való szeretetnek nem szabad a felebaráti és testvéri szeretet törvénye ellen fordulni s lesülyedni a pogány fajgyűlöletig. Igenis, kedves híveink, az korunknak legfeltűnőbb jelensége, hogy amily mérvben távolodik el a mai világ a keresztény nézetektől, oly mérvben nő a pogány nemzeti gyűlölet s ennek azok a leghangosabb szószólói, akik a keresztény hittől és élettől a legmesszebb távolodtak el. Egy his katholikus ember nem fog résztvenni ugyanazon állam népeinek egymás ellen való izgatásában, hanem a katholikus hit és érdekek magasabb egységében fogja a szerencsés megoldást keresni és találni. Az ily megoldás a legnagyobb boldogsága a haza- február 14. Rákóczy fia. Ideg-én-37-, Négy köteftoem.. Irta: Jókai Mór. ELSŐ KÖTET. »Bécs városában.« (Folytatás.) 4 A consiliarius kényelmetlenül feszengett. — Nonono. Rego hiumillime: hát hiszen a principessa elől nem lehet supprimálni, hogy ő Rákóczy Ferencznek a leánya; hisz ő neki éppen az atyja birtokaiból lett egy rész donatióba adva, amikor Aspremonthoz nőül adták. Ő pedig jól tudja, hogy neki két férfi testvére van. — Igen. József és György. De a József felől sohasem tudakozódik. Az már jól praeparálva van. Az már megkapta a vaccinatiot a nagyravágyás ellen. Egész Nürnberg echózik a kalandjaitól. Egyszer egy patikáriusnéval, máskor meg egy ötvös leányával. — Ah! Ah ! A patikus feleségével való kalandját már én is hallottam. — De nem olyan tökéletesen, mint én tudom. — Egészen az Aeneas Sylvius regénye. Euryplus és Lucretia. Amit pápa korában a szerző megégettetett. •— Csakhogy a Jóska nem volt az a vitéz Seladon, aki Euryolus. A patikus hazaérkeztére elbújt — no tudod már hová. — Egy patikus előtt! — Az aranyműves leányával való kalandja még czifrább. Ez a persona nem volt valami restalia, sőt mondhatnám, egy valóságos Hübschlerin*), a kinek szokása volt a diákokat fekete kávéra meghívni magához. A Jóska totaliter szerelmes volt a jungferbe, mig egyszer megtudta, hogy az más diák számára is főz fekete kávét. Ekkor aztán nem ment el a leányasszony meghívására többé. Azért fölöttébb megapprehendált a domicella s a mint a Jóska egyszer elsétált az ablaka alatt, utána öntötte a nindzsából a kávét. — No, képzelem, hogy a szittya ivadék milyen magyaros gorombaságot követett el rajta. — Absit! Dehogy magyarosat. Pasquillt szerzett, német versekben a lányra s azt énekelte el az ablaka alatt. — Német pasquillt? Egy Rákóczy-ivadék! De még nem ez a legnagyobb scandalum. Ezért a pasquillért az a másik diák lovagias elégtételt követelt a Jóskától. És ő az ifjú hős, ahelyett hogy maga állt volna ki a mensorába, az inasaival paholtatta el a vetélytársát. — No ez nem fogja Magyarországot fegyverbe öltöztetni. — Ez lett belőle. Kákompille a nők között, pipogya a férfiak előtt. — Hála az egeknek! — Hanem az öccsében egészen más vér lüktet, domine amice! Csupa tűz, láng a gyerek. Vakmerő és megzabolázhatatlan indulatú. A mellett korához képest túlságosan kifejlett. Ha egyszer ez beszabadul a bécsi társaságba, minden családi békességet fel fog háborítani, s a gyilkos párbajok napirenden lesznek. S ha egyszer ebben felébred az ördög, akkor ez nem ismer sem Istent, sem pápát, sem császárt. — Quod Deus avertat! — Csak maradjunk mi a diabolusnál. Az egyik ördögöt csak a másik ördöggel lehet kiűzni. Ez az én * Czifrácska. methodusom. Akárki felelősségre von e miatt, megfelelek magamért. Csakhogy »noli turbare circulos raeos.« *) — Jól van. Hallgatni fogok. — Csak kölcsönbe esik. Én is elhallgatom azt, hogy te leveleket irogattatsz az én növendékem által Aspremont herczegnőnek. — Hát hiszen ez semmi bajt nem okozhat. Először is az epistolákat nem az igazi György princz írja, hanem íródnak azok Giunchi Giorgio’ gróf nevében Künzli Péter által. Másodszor — én nekem ezért a szolgálatért a principessa minden évben küld egy bál dohányt, egy vendely libazsírt és egy vendely olvasztott vajat, ami én nekem nagyon jól esik. — Hát hisz én nem irigylem tőled, sem a libazsírt, sem a vajat. A dohányt úgy is megfelezzük, kegyes ígéreted szerint. — Ohohó! Nem a felét ígértem! Csak kóstolót belőle. — No a felét fogod ide adni nekem. Hallgass csak rám , domine sodalis, hadd mondok valamit. Te ezekkel a levelekkel már eddig is rósz fát tettél a tűzre. Azt tudod, hogy György urfinak nem szabad semmi contactusba jönni, még csak egy üzenetet sem váltani senkivel, a ki az ő eredetét elárulhatná. Csecsemő volt, mikor az apját elfogták s éretlen gyermek mikor az anyjától elvették. — Hát hiszen nem ő küld izenetet a herczegnőnek. — De hátha a herczegnő talál ő hozzá izenetet küldeni ? Ugye erre nem gondoltál ? A consiliarius arcza egyszerre hízelgő mosolyra változott. (Magával hordta mindig az egész tárházát a különféle arczkifejezéseknek.) — Hiszen ezt praeveniálta épen a te bölcs * Ke zavard meg az én körvonalaimat. I prophylacticus methodusod. A fiúcska nem tud Írást olvasni. — De átadhatja neki az izenetet valaki, élő szóval. Itt már a büszke öntudat arczát tette fel a tanács ur. — Az absurdum! A mi policziánk Argus szemei mellett semmi gyanús ember be nem jöhet a lineákon s nem tehet egy lépést, a nélkül, hogy controlléria alatt legyen. — Elhiszem, hogy azokat a magyarokat száz szemmel kisérik, a kik négy lóval jönnek fel Bécsbe; s a veres ökörben tokaji bort isznak; vagy a kik ökröket hajtanak fel a vásárra; meg a kik instantiával kullognak a dicasteriumokhoz; de ki tudja szemmel tartani azt a tízezernyi csavargót, csőcseléket, a kiktől a külváros hemzseg ? Vannak olyan berkek Bécs városában, ahova a politsáj be sem meri ütni az orrát. — Hát azokkal meg, hogy tévedne össze a te növendéked ? — Hogy tévedne össze? Azok mindenféle világcsaló komédiával keresik a pénzt, s bebarangolják a várost piaczról piaczra. S a népet nem lehet eltiltani a mulatságától. Emlékezel rá, mit felelt az examen alatt a diákunk arra a kérdésre, hogy látott e már magyar embert. — Igen. A Scythiai farkasokat mutogató magyart monda. — No hát még most csak a Péter látta ezt az embert, mikor velem együtt sétálni volt. Ott produkálta magát a Bärenhaus előtt. — Hivatalos engedélye van rá. — No hát nekem az az ember gyanús! Én ismerem a világcsalók, a bohóczok kategóriáit, egész ethnographiai classificatiójuk szerint. Különösen a kik itt Bécsben szoktak megfordulni. — Vannak itt lengyel medve-tánczoltatók : — a csehek produkálják a kakas-viadalokat; — a taliánok mutogatják a majmokat ; — a tyrolok ügyeskednek a betanított madaraikkal ; — a czigányok tánczolnak és jövendőlnek; — a németek marionetteket játszanak — de én még magyar embert soha sem láttam, hogy a piaczon, a sokaság előtt produkálta volna magát, akármiféle komédiázásból. Ez az első! *) S nevezetes, hogy épen ma, az examen után, minden incidens nélkül, csakhogy épen említeni hallotta a Péter által, a György (az igazi György) arra unszolt, hogy vezessem én őt el oda a Bärenhaus elé, ahol azt a kutyatánczoltató magyart megláthatja. Természetesen lebeszéltem róla. A consiliatus megszeppent. — Kívánod, hogy elfogassam azt az embert ? — Hagyd el azt. Én valami mást fogok vele csinálni. Ebbe nem szabad a rendőrségnek belekontárkodni, mert az mindent elront. Majd elfogom én azt az embert s kitudora, hogy kicsoda? S aztán majd ártalmatlanná teszem. — Bizonyára nagy szolgálatot fogsz tenni a státusnak. De, kérlek, te se beszélj erről senkinek. — Hát megfelezed velem azt a bál dohányt ugye ? — Az egész bál dohányt ide fogom küldeni. (Folyt. köv.) *) Lásd Fliegels Geschichte des Grotesk Oomischen, bis auf die neueste Zeit fortgeführt von Fr. W. Ebeling; e derék, 1175 lapra terjedő müben, mely a világ minden komédiásait megismerteti, a magyarokról ennyi van elmondva : Was endlich die Ungarn anbetrifft, so fällt die Entwickelungsperiode der dramatischen Kunst der Magyaren erst in die zweite Hälfte des vorigen Jahrhunderts, und erhob sich auch ihre Nationalbühne in Kurzer Zeit auf eine besentende Stufe der Entwickelung, so bietet sie unserm Standpunkt doch keine moment e, welche uns zu mehr( als dieser Erwähnung Veranlassung gäben. A kutyatánczoltató magyarról pedig lásd : »S z i r m a y H u ngariain Parabolis.« »Hungari non est Agyrtam, vei | Histrionem agere.« ______________ 3. M. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.