Nemzet, 1891. március (10. évfolyam, 3054-3083. szám)

1891-03-25 / 3078. szám

gon kívül rendelkezésünkre álló időnket és fillérein­ket az olasz nyelvvel és literaturával való folytonos foglalkozás nagyrészben abszorbeálja. 5. A mellékkereset, ha az magántanítással jár, a tanári állással látszólag nem inkompatibilis. Pedig az ilyen foglalkozás a tanárra nézve nem lehet hiva­tásszerű, már azért sem, mert a magántanításnál többnyire a hivatás és kötelességszerű önképzés he­lyett lelket és időt élő elemi dolgokkal kell bíbelőd­nie. De kétségtelen, hogy a magántanítás tekintélyt csorbító és önérzetet sértő foglalkozás is. Ezt legmé­lyebben érzi a tanár maga, kinek szűkölködő családja érdekében az ilyféle kötelesség teljesítésekor a vagyo­nosak a­jtain kell kopogtatnia! Fájdalommal kell azonban megjegyeznünk, hogy a fiumei tanárnak, a mostoha helyi viszonyok miatt, még az ily tekintélyt és önérzetet sértő mellék­­foglalkozás sem jut osztályrészül. A fentebbiek alapján legalázatosabb kérel­münket a következő négy pontban bátorkodunk ös­­­szefoglalni: A) A törzsfizetés tétessék egyenlővé a fővárosi tanárok törzsfizetésével. Legyen szabad e helyen a 4. pont végén elmon­dottakra hivatkozva megjegyeznünk, hogy az egyenlő, sőt a közel­jövőben mostohábbá válandó drágasági vi­szonyok mellett a rendes tanári kvalifikáczión felül nekünk, hogy ezen exponált helyen missziónknak megfelelhessünk, az olasz nyelvet is hivatalból és tö­kéletesen el kellett sajátítanunk. B) Esedezünk, hogy az ötödéves fizetési kárpót­­lék 200 fontra emeltessék. C) Az 1. pontban kifejtett okokból mély alá­zattal kérjük a lakáspénznek a helyi viszonyoknak megfelelően, vagyis a katonatisztekre nézve fennálló szabályzat szerinti rendezését, illetve emelését. D) Végre a mélyen tisztelt országgyűlés nagy­becsű figyelmére méltó az igazgató állása. — A hi­vatalbeli nagyobb mérvű elfoglaltság, társadalmilag díszesebb s a hatóságokkal és a nagy­közönséggel szemben reprezentáló állás oly erkölcsi momentu­mok, melyek a tanárnak emelkedését a jobb javadal­mazás szempontjából követelik. Az igazgatóvá elő­lépett tanár ez idő szerint 300 frt fizetéstöbbletet élvez. De ha tekintetbe szabad vennünk azon körül­ményt, hogy a közhivatalok más ágaiban a rangbeli emelkedéssel járó fizetésbeli emelkedés sokkal na­gyobb arányokat mutat; ha szabad példaképen fel­említenünk, hogy az aljárásbíró járásbíróvá való elő­léptetésénél 500 frt fizetésjavításban részesül, sőt a miniszteri fogalmazó titkárrá lépvén elő, 600 frt fize­tési többletet kap stb., a tanárra várakozó ezen egyet­len rangemelkedéssel járó, ez idő szerinti fizetési többlet aligha megfelelő, mondhatnék igen csekély. Mély alázattal esedezünk azért, hogy az igazgatónak törzsfizetése 200 frttal emeltessék. sokszor kérik a lakáspénz fölemelését, mert a mostani lakáspénzből lakást fölvenni abszolúte lehetetlen. Harmadik kérése a tanári karnak az igazga­tói törzsfizetés fölemelése, mert ez az egyet­len előléptetés, a­mi a tanári pályán képzel­hető s így méltó, hogy magasabb törzsfizetéssel is járjon, már a teendők halmazánál és a felelősség­nél fogva is, a­melyek az igazgatót terhelik. Van még egy negyedik kérés, a­melyet a vidéki kollegák han­goztatnak, hogy a vidéki és fővárosi tanárok törzs­fizetése egyenlő legyen. Ezt nem tartja méltánytalan kérésnek, de tudja, hogy néhány vidéki középiskola ez iránti kérvénye ott hever a kérvényi bizottságban, a minisztériumban s e kérésnek ilyen rövid időn belül való megújítása koczkáztatná az elérhető eredményt, mert a kérés teljesítése csak a tanári állásnak és fizetési rangfokozatnak teljes átalakításával rendez­hető csak. Ezekben terjeszti elő a végrehajtó bizott­ság véleményét s kéri a gyűlést, hogy a tanácskozás vezetésére elnököt válas­szon. Zajos éljenzés közben Hofert választják meg elnöknek, aki a jegyzői és előadói tiszt­vitelére Alexan­der Bernát­ert kéri fel. Az előadó mindenek­előtt az eljárásra nézve indítványozza, hogy a kér­vényt ne csak a közoktatásügyi miniszternek, hanem a pénzügyminiszternek is nyújtsák át. Alakítsanak ezenkívül egy kisebb bizottságot, mely a tanárok kérvényének propagandát csinál, mert valósággal el­szomorító dolog, hogy a közönség körében mennyire tájékozatlanok a tanári kar szomorú viszonyai iránt s a hivatalnok a tanárt, a maga helyzetéhez képest, nagy árnak tekinti s nem látja be, hogy mennyire téved. Solymossy udvarhelyi igazgató azt hiszi, hogy a kérvényt a miniszterelnöknek is át kell nyújtani. Különben az előterjesztéshez hozzájárul. Hoffmann Frigyes dr. brassói főreáliskolai ta­nár a maga és küldői nevében kijelenti, hogy már benyújtott folyamodványukat vissza nem vonják s olyan kérvényhez hozzá nem járulhatnak, mely keve­sebbet tartalmaz a brassóinál, mert ők olyant kérnek, amit a magyar tanügy érdeke megkíván s ha az or­szág pénzügyei megengedik, a miniszternek köteles­sége teljesíteni. Kéri, hogy negyedik pontnak vétes­sék föl a kérvénybe, hogy a tanári törzsfizetések a fővárosban és a vidéken egyenlők legyenek. Alexander Bernát dr. ismételten hangsúlyozza, hogy a kérést azért nem fogják elejteni, de most eb­ből a kérvényből kihagyatni kéri, még­pedig azért, mert ezzel koczkáztatnák a többi kérést, melyet gyor­san, már a legközelebbi budget keretében szeretné­nek teljesítve látni, mert azok igazán égető szüksé­get képeznek és a legkevesebb, amit elérni remélnek. Ha ide minden tanár olyan utasítással jött, mint az előtte szóló, akkor a tanácskozás lehetetlen s ezért kéri, hogy a törzsfizetések kérdését, melynek még mó­dozatai iránt maguk a kérvényezők sincsenek tisztá­ban, most vegyék le a napirendről, de a később meg­oldandó feladatok közé sorozzák. Dr. Darvas, Háhn, Kármán Mór, Varga Bá­lint, Müller, Rombauer, dr. Négyessy tanárok s má­sok hozzászólása után, egyhangúlag elfogadták dr. Berecz A­ntal igazgatónak azt a közvetítő indítványát, hogy a benyújtandó kérvény szövege hívja fel a mi­niszter figyelmét azokra a kérvényekre, melyek már előtte, vagy a képviselőház kérvényi bizottsága előtt fekszenek már hónapok óta, de különösen hangsú­lyozza, mint égető kérdéseket az ötödéves pótlék, a la­káspénz és az igazgatói fizetés felemelésének kérdé­sét. Ezt az indítványt zajos éljenzéssel fogadta az or­szágos ülés s újból a régi végrehajtó bizottságot kérte fel a további teendők végzésére. Fiume, márcz. 21 A fiumei állami kereskedelmi akadémia tanári testülete anyagi helyzetének javítása érdekében a következő folyamodványt intézte a magyar ország­gyűléshez : Nem a tanártestületek részéről megindult álta­lános mozgalom , még kevésbbé a jobb fizetés utáni viszketeg, hanem a követelő társadalmi és tul drága helyi viszonyok s az ezek szülte égető szükség paran­csoló hangja, mely Fiuméban létünkkel egy keletű, — indít bennünket, a fiumei m. kir. állami kereske­delmi akadémia tanári testületét is arra, hogy nyo­masztó, immár elviselhetlenné vált anyagi helyzetün­ket a nemzet mélyen tisztelt képviselő-testüle­tének becses tudomására hozzuk, a nyomasztó helyzetnek meglevő , és a közeljövőben súlyos­bodó okait leplezetlenül megismertessük és a mélyen tisztelt országgyűlést a legmélyebb alázattal arra kérjük, miszerint e legkomolyabb kérelmünket nagybecsű figyelmére méltatni és anyagi helyzetün­kön a jogosság és igazságosság elve alapján javítani méltóztassék. Legalázatosabb kérelmünket támogassák a kö­vetkezők : 1. A lakásviszonyokat illetőleg, az újabb épít­kezéseknél is, nem tudni milyen számításból, a laká­sok oly kiterjedésű­ek, hogy a szerényebb tanári igé­nyeknek megfelelő három szobás lakás a ritkaságok közé tartozik; minélfogva kénytelen-kelletlen na­gyobb és tetemesen drágább lakásba kell a tanárnak vonulnia. De a három szobás lakás bére is jóval meghaladja a tanár 200 frt lakbérilletményét, minthogy a helyi áras egy üres szobának bérét 120 forintban állapította meg. E pontnál is teli aggodalommal nézünk a szabad kikötőnek küszö­bön álló megszüntetése elé , mert a lakásbérek emel­kedése is csaknem bizonyosra vehető. 2. Még aggasztóbbá teszi helyzetünket az élelmi czikkek szerfölötti drágasága. A húsárak ugyanis a fő­városbeliekkel, daczára a fővárosban újabban történt áremelkedésnek, mindenben egyenlők. De vannak olyan időszakok, mikor az élelmi és tüzelő szerek­nek ára megkétszereződik. Városunk ugyanis az erős téli havazások következtében vajmi gyakran el van zárva az anyaországtól s ilyenkor hétszámra az isztriai és dalmát szigetek élelmi és tüzelő produk­tumainak ára természetesen oly magasra emelkedik, hogy azt a helyi viszonyokhoz képest igen szerény javadalmazásu tanár erszénye elviselni képtelen. Az anyaországgal szemben egyedül a gyarmatáruk ol­­csóbbságával élvezünk némi kedvezményt , de míg egyrészt ezek nem tartoznak a fontosabb élelmi czik­kek közé, másrészt a szabad kikötő megszüntetésé­vel, fájdalom, ez egyetlen kedvezmény is megszűnik. 3. Ezekkel szemben mi, állami tanárok a leg­mostohábban vagyunk javadalmazva, mert a városi, illetve községi elemi iskolák tanítóinak évi lakbére 2­50 forint, a helybeli horvát főgimnázium tanárai pedig már évek óta 100 forint drágasági pótlékot kapnak. 4. Figyelmet érdemlő körülmény a fiumei tanár életében a művelődési eszközök hiánya. Ez eszközök nagyobb részét saját pénzén kell megszereznie, mert a hivatalával járó folytonos művelődést tőle hango­sabban és jogosan is követeli a társadalmi szellem, mint a kényelmesen berendezett lakást, vagy a rang­jának megfelelő háztartást. Mily bőven el van látva ez eszközökkel a fővárosi tanár! Vannak azonban a művelődésnek olyan eszközei, melyeket a fővárosi tanár velünk szemben nélkülözhet. Tudva van ugyanis, hogy állami középiskolai jellegű intézeteinkben az előadási nyelv az olasz, minélfogva, ha a művelődésnek valamennyi eszközével rendelkeznénk is, a hivatalos elfoglaltsá­­ g dologház és lakói. (Irta Nagyi­vány­i dr. Fekete Gyula. Kiadja a Magyar jogász-egylet.) Az ország jólétének felvirágoztatása, belrendé­­nek fejlesztése, a vágy reformálni minden irányban, lázas munkásságra serkenti a kormányt, a társadal­mat és a tudományt. A nemes ambíczió nem éri be a kivívott sikerrel, hanem már­is tudatában nagy fokú haladásunknak czéltudatosan törekszik a sikert még nagyobbá tenni s a nemzeti kultúrának körét mindegyre tágítani, hogy a nemzet a nyugati államok színvonalára emelkedjék. Midőn pedig közigazgatási rendszerünk alapos reformja előttünk áll, már­is reményeket kötünk an­nak sikeréhez, és már­is arra gondolunk, hogy az új, erős közigazgatási rendszer még újabb reformoknak fogja alapját képezni. S az elmélet már építeni kezd újat, a még csak megalkotandó uj alapon. E reflexiók merültek föl bennünk, midőn Dr. Fekete Gyula kir. törvényszéki bírónak művét a dologházaknak szervezése tárgyában nagy figyelemmel olvastuk és elhatároztuk, hogy annak is­mertetésére a nyilvánosság előtt vállalkozunk. Szerző nagy aparátussal fogott műve megírásá­hoz s annak minden sorában elárulja, hogy a dolog­házaknak intézményét nemcsak Európa államaiban, de Amerikában is ismeri. Már az előszó bevezető soraiban állítja fel a megoldandó t­ezist: »van-e a társadalomnak a munkakerülők számára kenyere?!« Bizon­nyal nincs, és a társadalomnak az állammal kell szövetkeznie, hogy a munkakerülőnek államható­sági kényszerrel a kenyérkeresés lehetőségét biz­tosítsa. Addig hiányos büntető rendszerünk, míg az a dologház intézményének létesítése által kiegészítve nincs; míg nincs dologházunk, találkoznunk kell há­zunk küszöbén a rongyokba burkolt, kiéhezett szen­­­nyes dologkerülővel, és míg őt sajnáljuk, aggódunk magunkért miatta. Szerző éles elmével definiálja a csavargó fogal­mát. A csavargó erkölcsi szervezetének anya bűne a tétlenség, ő, ha börtönbe kerül, büntetésének súlyát nem érzi, neki veszteni valója nincs, s míg dol­goznia nem kell, büntetve sincs. A csavargó és koldus között lényeges a különb­ség, és bár a koldus, ha munkaképes és mégis koldul, megcsalja és megrabolja az emberi könyörületet, kol­dusnál a csavargó veszedelmesebb, és — ellentétben a kihágásokról szóló törvény rendelkezésével — annál szigorúbban büntetendő. Szerzőnek igaza van, a koldulás sokszor kényel­mes kenyérkereset, és van koldus, ki vagyont szerez, családot alapít; a csavargónak senkije és semmije. De vajjon mily oltalomban részesül a társada­lom a csavargókkal szemben nálunk ? A csavargót illetősége helyére tolonczolják E hatósági rendelkezés által a további felelősség a községi bíróra nehezedik, aki ha a csavargó munka­­képtelen,­­ azt eltartja, ha munka­képes, munkára szor­ítja, mert (tág a kormányrendelet) a község ré­­széről a lehetőségig mód és eszköz nyújtandó, hogy a toloncz a tisztességes életmódhoz visszatérjen. Jól tudjuk, hogy az eltolonczozásnak igy értelme nincs, és azt is tudjuk, hogy ennek nem a községi biró, nem a közigazgatásnak fennen hangoztatott gyarlósága hanem a rendszer az oka. Tudjuk, hogy a csavargónak nincs szüksége a község ellátására, még kevésbbé munkára, de legke­vésbé a tisztességes életmódra, hanem amint elbocsát­ják községében csak úgy tova repül a jó madár mint a rab madár, ha kalitja zárját megnyitottuk. A börtön büntet, a dologház javít, a dologház, az abban követelt kényszermunka a csavargót a jobb életre fogja szoktatni. A hajléktalan kóborló hajlékot nyer, s az aki az utcza szögletkövén töltötte el éjjeleit, tiszta nyo­szolyán piheni ki a napi munka fáradalmát, étele ren­des, ruhája meleget tart. Mily nagy különbség a régi és a jelenlegi élet között Szerző a dologkerülő csavargók számát hazánk­ban — igen szerény számítással — 5000-re becsüli, ezek között azonban 3000 a külföldről seregük hoz­zánk, hogy rendészeti viszonyaink kezdetlegességének áldását élvezze. Ezek a csavargók egyelőre három dologházban lennének elhelyezendők, két dologház épülne a fér­fiak, egy a nők számára. Szerző a dologházak létesítésében a felebaráti szeretet által sugall követelményt lát és azért a nagy­lelküségével arányban álló nagy vagyonnal bíró r. kath. főpapság támogatását is kéri, mert: »a jövő forradalmárainak táborát megsemmisíteni mindazok érdeke, akik legtöbbet vesztenének a csatában.«” A dologházaknak felállítása közgazdasági ér­dek, mert a kóborlók ezrei, kik a becsületes kereslet meglopásából élnek, saját szükségletüket nemcsak ki­­keresendik, hanem mint azt a Payerne (Schweiz) melletti dologház példája mutatja, az állam­­pénztárt tiszta jövedelemmel gazda­gítják. De a dologházak felállítását közbiztonsági érdekek is kötelességünkké teszik, mert a békés utast, a házi biztonságot nem fogja megzavarni és veszélyeztetni a rongyos, a kiéhezett csavargónak kétségbeesett alakja. Szerző a dologházakat oly városok közelében kívánná felállítani, ahol munkaerőben hiány van, ahol a helyi iparosok érdekeinek sérelme nélkül egyes iparágak sikerrrel fejleszthetők, és hol az őstermelés sikere megfelelő természeti feltételekkel bír. Ily vá­rosok Kassa, Eger, Kolozsvár, Kecskemét és S.-A.-Uj­hely. Természetesen a dologházak a belügyminiszter­nek főfelügyelete alá helyeztetnek. A dologházban azok nyernek elhelyezést, akik büntetésüket már kiállották, de még: »egy nappal sem szabad tovább hagynunk ez intézetben azt, aki becsülettel önálló keresete által megélhet, addig ár­talmatlanná kell tenni a javíthatlant.« A nők számára külön dologházat kell építenünk, az idősebbek az if­jaktól elkülönítendők, mert: »amely dologházban romlott, kóros koldusasszony, a kójházak­ból már kivetett, s az utczán, földalatti csapszékekben, a hidak alatt üzérkedő pierreuse s először megbünte­tett fiatal leány találkoznak, egy oly dologház a bűn­­terjesztés értéktelen házává fajul.A Szerző részletesen írja le a dologházakban ér­vényesítendő házirendet, eltiltandónak tartja a kávé­nak, dohánynak és a szeszes italoknak még jutalom­ként való élvezetét is. Helyteleníti amaz ételeknek készítését, melyek táperővel nem bírnak, s hetenként legalább kétszer, hogy a dologház lakójának munka­ereje megmaradjon, hús ételt kíván neki adatni. Legyen szabad megjegyeznünk, hogy a börtönök lakóinak meg van engedve kedvezményképpen a kávé­nak, t­eának és minden második vasárnapon fél liter sornak az élvezete, már pedig a dologház nem bör­tön, hanem, mint szerző helyesen megjegyzi, első­sorban javítóház. Majd áttér szerző a dologház munka program­jára : »Megfelelő munkával akarjuk ellátni azokat, kik egész életükön át undorodtak ama gondviselés­­szerű rendelkezéstől, mely a népek hatalmának alap­­feltétele.A Szerző a dologház lakóit ipari munkára is akarja szoktatni, legalább is, hogy saját szükségletüket el­lássák, de kiváló élénkséggel foglalkozik a dolog­­házi földbirtokok alapításának kérdé­s­é­v­e­l. Szerző egy dologházi főre egy hektár közép minőségű földet követel, és a dologházak munkásságát különösen a mezőgazdaságra, állattenyésztésre és szőlőművelésre irányozza. Ezen a téren szerzőt mi örömmel üdvözöljük, mert különben is kezdetleges korát élő iparunkat nem szeretnék a dologházi ipar versenyével is gyöngíteni, de igenis a mezőgazda­ság és különösen az intenzív kerti gaz­daság ama foglalkozás, melynek meg­szokása a dologház lakóját a dolog­­házon kívül is boldogulni megengedi. Dologházi földbirtokok alapíthatók lennének különö­sen oly vidékeken, hol nagyobb természeti akadályok nagyobb munkaerőt igényelnek. Ha azonban a dologház javító ház, akkor abban a fegyelemnek is erősnek kell lennie, és ügyelnünk kell arra, hogy a házirend betartassák. Büntető igaz­ságszolgáltatásunk a testi fenyítéket nem ismeri, de vájjon a társadalomnak elvadult fiait lehet-e nevelni csak feddéssel, és sza­­bad-e az anyát pótló nevelőháznak a feddésnél, ha kell, erélyesebb büntetést is alkalmazásba venni? Szerző határozottan felel, és azt mondja: »A testi fenyítést a dologházak lakóinál ki­zárni, czéltalan és tévesztett eljárás lenne, mert a vadtermészetű munkakerülőkre csakis testi fenyítéssel lehet sikerrel hatni.« Szerző mielőtt e sar’kalatos, és a mai humaniszti­kus kor szellemével külsőleg ellentétben állani látszó elvnek állá ]ur tj­­ra helyezkedett, két világrész dolog­házai igazgatóinak v­eeményét kérte ki, s ezek egytől egyig a szerző álláspontja szellemében nyilatkoztak. Egyébként a testi büntetést Németországnak kilencz dologháza alkalmazza. A dologház befejezte munkáját. A múltjával szakított, az emberré nevelt egyén bir annyi önálló­sággal, hogy saját boldogulását, saját eszével és saját munkájával keresse. Előtérbe lép a társadalom köte­lessége a társadalom egyedei iránt. Szerző befejezi gondolkozó lőre valló művét. Megragadta, minden izében megismerte és feldolgozta feladatát, melyre a magyar jogász-egylet börtönügyi bizottságának felhívására vállalkozott. A mű­ hos­szas tanulmánykutatás, fontolgatás eredménye, minden részletében a mi viszonyainkhoz alkalmazkodik, és lényegében teljesen er­edeti. Szerzői:»a dologház intézményének behozatalánál magas erkölcsi és tár­sadalmi eszme vezérli, s annak meg­valósítását a kormány és a parlament figyelmébe ajánlja.« Készséggel viszhangozzuk szerzőnek kívánsá­gát. Ha megvalósul, csak régi mulasztást pótol­tunk azzal. Irodalom: Dr. Huffy Pál: Báró Jósika Miklós élete és munkái. írta Szaák Lujza. Egy 374 lapra terjedő vaskos kötet hagyta el ezzel a czimmel e napokban a sajtót. Egészen szo­katlan, hogy ilyen terjedelmű s mint a czímből ki­tűnik, irodalomtörténeti és szépészeti tanulmányokat tartalmazó magyar könyveken, mint szerző egy nő­iró legyen megnevezve. Nagy, kitartó szorgalom, igen komoly felfogás s a hangos külső sikerre számot nem tartó, hiúság nélküli, magasabb becsvágy szükséges az ilyen művek megalkotásához, ha az egyéb is akar lenni, mint értéktelen egybeszerkesztése közismeretes adatoknak és mások gondolatainak. Szaák Lujza írói neve biztosíték arra nézve, hogy ezúttal csak­ugyan olyan munkával állunk szemben, mely nem­csak tárgyánál, de tárgyalási módjánál fogva is meg­érdemli, hogy komolyan vétessék. Reméljük is, hogy az irodalmi bírálat figyelemre és érdemleges megíté­lésre fogja méltatni e könyvet, mely sokkal terjedel­mesebb és sokkal nagyobb elmélyedést igénylő olvas­mány, semhogy arról mindjárt bővebben lehetne szó­lani. A könyv gróf Csáky Albinnénak van ajánlva. Ara 3 frt. Kapható szerzőnél, Budapest, IV., kígyó­­­ utcza 1. Téli estékre. Hasznos elbeszélések a nép szá­mára. Irta Nagy István. A »magyar nép könyves­háza« czimü közhasznúnak ígérkező vállalat első száma gyanánt jelentek meg Laufer Vilmos kiadá­sában Nagy Istvánnak a »téli estékre«.czim alá gyűjtött népies és tanulságos elbeszélései. Össze­sen tizenegy van a füzetben, — czimeik a következők: Krajczárból lesz a forint. Segíts magadon s az Isten is megsegít. Többet és­szel mint erővel. Mit tegyünk? Saját kárán tanul az ember. Azok a régi jó idők. Az elásott kincsek. Miből csináljunk pénzt ? A jó pap holtig tanul. A legdrágább kincs. Mit olvassunk ? A szenvelgés nélkül, természetesen folyó, népies hangú elbeszélő modor és az erkölcsös, józan tanulságokat nyújtó tartalom, ez elbeszéléseket méltókká teszik az »épületes« jelzőre. A furcsa bennük csak az, hogy most jelentek meg, az első nagy kikeleti enyhülés verőfényes napjaiban, holott a téli estékre van­nak szánva. De elteh­etők jövő télire. A csinos kiállí­tású füzet ára 24 kr. Nevezetesebb bűnesetek. Kossutány Géza kir. törv. bírónak nagyszabású munkájából, melynek két kötete már a gyakorlati büntető jogászok körében közkézen forog, s melyből úgy a rendőrség nyomozó közegei, mint a vizsgáló bírák, ügyészek és védő ügy­védek sok értékes okulást meríthetnek, legközelebb a harmadik kötet is meg fog jelenni. Ezen kötet négy nevezetesebb bűneset részletes leírását fogja tartal­mazni a következő czimek alatt: I. Egy modern házasság. — II. Az amerikai feleség. — III. Egy bőrönd titka. — IV. Egy 200 éves hal­áli­télet Pesten. A könyvet Lam­pel Róbert cs. és k. udvari könyvkereskedése adja ki, melynél a két megjelent kötet is kapható s a harma­dikra elő lehet fizetni. Minden egyes kötet ára 1 frt. Campbell Tamás Shakespere életéről és drá­máiról. Angol eredetiből közli S­e­b­e­s­y Alajos premontrei szerzetes és tanár. Campbell Tamás (1777—1844) a londoni tudomány-egyetem tervezője szülővárosa Glasgow főiskolájának egy ideig lord­­rectora, kitűnő író, különösen essay-ista, »Re­marks on the life and writings of Wil­liam Shakespere« czimű munkájával az angol Shakespere kutatók és magyarázók díszes sorában is előkelő helyet vívott ki magának. Ezen munkát, mely­nek különösen a nagy olvasó­közönség szemében ki­váló előnye a tudákosság nélkül való rövid, tartalmas és érdekes előadás, — magyarosította meg S­e­b­e­s­y Alajos, kinek magyar stylusa tiszta és értelmes. Campbell munkájához második részül csatolja S­e­b­e­s­y Shakespere drámáinak történeteit és me­séit. Irodalmunk, — melyet egy olyan Shakespereről szóló kitűnő eredeti munka is gazdagít, mint aminő néhai jelesünké Greguss Ágosté, — ezzel a fordított művet is nyert. Egy műveit nemzet irodalmában a Shakespereről szóló művekből ki kell tenni egy kis könyvtárnak. A könyv Csornán, Neumann Samu könyvnyomdájában készült s becsületére válik Csor­nának, hogy kis városka létére, ilyen jóravaló nyomdai munkát produkál. Ara 1 frt 50 kr. A mi vármegyénk. A budapesti vasmegyei kör­nek az a kedves, lokálpatriotikus gondolata támadt, hogy egy csinos, illusztrált kötetet adjon ki, mely csupa vasvár­megyei ember irataiból legyen összeál­lítva. Miután pedig Vasvár­megyének sok jeles és jól író fia és leánya van, a kötet is átlagosan igen jeles olvasmány. írtak bele többek közt Horváth Bol­dizsár­, Rákosi Jenő, Ernuszt Kelemen, N­é­v­y László, G­o­t­h­a­r­d Sándor és Jenő, V­a­r­a­s­d­y Károly és Márkus József. Különösen kedvessé teszi a könyvet az a sok szép asszony és leány, akinek arczképei díszítik itt-ott a lapokat. A hölgyek szintén szolgáltattak egy-egy ügyes kis dolgozatot a könyv részére, melynek szerkesztői: Huszár Pál és K­o­vács S. János igen jó bizonyságát adták szerkesztői ízlésüknek, szorgalmuknak és tapintatuknak. A kötet Radó Kálmánnak, Vasvármegye főispánjának van ajánlva. Ára 1 frt 25 kr s megr­endelhető a vasmegyei kör elnökségénél, Ferencz József-rakpart 16. szám Zsidóvilág czim alatt egy kötet rajzot és vázlatot irt és adott ki Singer Mihály, kinek neve egy hasonlóan a zsidók társadalmi helyzetével fog­lalkozó könyv révén már előnyösen ismeretes. Singer Mihály lelkes, fölvilágosodott humanista, ki a feltét­len társadalmi egyenlőséget követelve a zsidók szá­mára, ideális szeretettel beszél minden egyéb feleke­­zetről is és tárgyilagos igazság­érzettel ismerve be, hogy a zsidóknak is — mint általában minden­kinek — vannak hibáik, megdönthetetlen logi­kával bizonyítja be, hogy azok a hibák leg­­kevésbbé sem fajiak, hanem általános emberi gyar­lóságok. Az elbeszélés csak a sikerült forma Singer Mihálynál, mel­lyel vezéreszméjét különféle körül­mények és viszonylatok közt fejti ki, érteti meg. A rendkívül rokonszenves és bölcs hangú előszón kívül, a kötetben a következő czimü dolgozatok foglaltat­nak: A gummizsidó, Az a pénz, A púpos Smul, Az őrangyal, Benjámin, Gyufát vegyenek. A derék munka dr. Agai Adolfnak, a kitűnő írónak van ajánlva. Ára 1 frt 20 kr. Grill Károly cs. és kir. ud­vari könyvkereskedésében jelent meg. Az osztrák-magyar monarchia Írásban és kép­ben czimü nagy füzetes vállalat Magyarországra vo­natkozó része II. kötetének huszadik füzete a követ­kező tartalommal jelent meg: Szöveg: A Bácska, Radics Ferencztől. A délmagyarországi szerbek. Hadzsics Antaltól. Rajzok: A kovili szerb kolostor temploma. — Egy öreg kalugyer, Roskovics Ignác­­­­tól. Újvidék főtere. — A szerb püspöki templom, Cserna Károlytól. Bács-vár romjai és alaprajza Dörre Tivadartól. Záró-kép: Bács-Bodrogmegye czimere, Cserna Károlytól.­­ Kezdő-kép : Szerb fegyverek népipari tárgyak »A délmagyarországi szerbek« czimü cz­kkhez, Cserna Károlytól. Délmagyarországi szerb gazda, Cserna Károlytól. Délmagyarországi szerb nő, Roskovics Ignácztól. Szerb szövőszék O Sztapáron, Cserna Károlytól. Szerb esküvő, Szirmai Antaltól, ugyane vállalat osztrák része Karinthiát és Kraj­­nát ismertető harmadik füzete pedig a következőket tartalmazza : Szöveg: Karinthia története, Aelschker Edmundtól, fordította Acsády Ignácz. Karinthia és Krajna népe, Zuckerkandl Emiltől. Rajzok : St.-Paul monostor, Luntz Viktortól. Sponheim-házi herczegi pecsét: Bernát pecsétje (1209), Sponheim-házi her­czegi pecsétek: III. Ulrik pecsétje a tartományi czi­­merrel (1248) és Választott Fülöp pecsétje (1273); a karinthiai történelmi társaságnál levő eredetiek után, Siegl Károlytól. Herczeg-beiktatás Karinthiában Fromiller József Ferdinándnak Klagenfurtban az országházban levő (XVIII. századi) fali festménye után, Siegl Károlytól. A herczeg-szék a Zollfelden Maria-Saal mellett, Charlemont Hugótól. A herczeg kő (jelenleg a klagenfurti országházban) egykori he­lyén Karnburg mellett (a háttérben Maria-Saal), Charlemont Hugótól. Klagenfurt 1649 táján , Merian Mátyás Topographiája után. Záró-kép: Hermann százados emléke a Predilen, Charlemont Hugótól Kezdő-kép a »Karinthia és Krajna m­pe« czimü czikkhez. Karinthiai német nő tipus: Karinthiai né­met férfi-tipus. Krajnai szlovén férfi-tipus. Krajnai szlovén nő-tipus. Záró-kép. Mind a hat rajz Charle­mont Hugótól. Egy-egy füzet ára 30 kr. A vállalat bizományosa a Révai-testvérek könyvkereskedő c­ége A magyar nyelvőr, Szarvas Gábor nem min­den különösködés nélkül való, de mindig érdekes és néha valósággal igen tanulságos folyóirata XX. kö­tetének III. füzete a következő tartalommal jelent meg: A végtelen kérdés, irta Joannovics György. A magyar nyelv képes beszéde, irta Kulcsár Endre. A magyar gerundium-alakok történeti fejlődése, irta Mécs Szaniszló Gyula. Mátyusföld nyelvjárása, irta Zolnai Gyula. Helyreigazítások. Magyarázatok: Túl a dunai, Írták Négyesi László s Szarvas Gábor. Ál­dani, irta Simonyi Zsigmond. Kern, irta Simonyi Zsigmond. Konty, Írták Simonyi Zsigmond és Szarvas Gábor. Váltigen, választ igen, irta Nagyszigethi Kál­mán. Pereputy, irta Alexics György. Kocsonya, irta Körösi Sándor. Bonczol, írták Csapodi István s Szarvas Gábor. Kérdések és feleletek. Népnyelvhagyományok. Ezen közlemények közül, mint általános érdekessé­­güeket különösen a »Helyreigazítások. Magyaráza­tok« czimü rovat apró czikkecskéit s a »Kérdések és feleletek­« czimü rész furfangos fejtegetéseit ajánlhatjuk mindazok figyelmébe, a­kik a nyelv­tanulásba még bele nem fáradtak. A Nyelvőr minden egyes számának olvasása közben az a meggyőződés­ erő­­södik meg bennünk, hogy a merev pur­izmussal ugyan a gyakorlatban nem igen boldogulhatnánk, de hogy Szarvas Gábor folytonos nyelvőrködése mind­amellett igen hasznos dolog, miután a nyelv őser­edeti szellemének mivoltáról kit-kit tájékoztatva és meg­győzve, a nyelv tovább­fejlesztésének helyes útját és módját jelöli meg. Pápaszem nélkül czimmel egy kötet elbeszélést irt és adott ki Ember János Un­g­vár­ott. A kötet ára 1 frt. A műveltségről tartott s adott ki nyomtatásban is egy valóban művelt főre és szívre valló felolvasást dr. Neumann Ede Nagy-Kanizsán. A csinos fü­zet ára 20 kr. A jövedelem jótékony czélra van szánva. Felvétel a Ludovika-Akadémiába. Az 1883-ik évi XXXIV. törvényczikk módo­sításáról szóló 1890-ik évi XXIII. törvényczikk értel­mében, a m. kir. honvédségi Ludovika-Akadémiában felállított »tisztképző tanfolyamba« az 1891/92-iki tanévre kitej­czven önkéntesen jelentkező oly ifjú vétetik fel, a ki még nem lépett be a hadköteles korba. E tanfolyamnak czélja az, hogy a ma­gyar honosságú oly ifjak, kik élethivatásul a kato­nai pályát választották,, oly mérvű kiképeztetést nyerjenek, mely őket csapattisztekké leendő előlép­tetésre s egyszersmind arra is képesíti, hogy már a tanfolyam befejeztével is, mint hadapródok, az alantas tiszt kötelességeinek teljesítésére alkalmasak legyenek. Azokra a növendékekre nézve, kik a tanfolyam alatt kiválóbb tehetséget tanúsítanak, a további oktatás oda is fog irányulni, hogy azok a később bekövetkező ve­zérkari s egyéb szolgálatokhoz megkívántató felsőbb kiképeztetés alapját már az akadémiában megszerez­zék. A kiképeztetés tehát, a növendékek általános műveltségének fejlesztése s ismeretkörük szélesbítése mellett, nemcsak a katonai szolgálat minden ágaza­tára kiható elméleti és gyakorlati oktatásra fog ki­terjedni, hanem a növendékeknek alkalom fog nyuj­­tatni arra is, hogy a katonai tudományokból, katonai műszaki ismeretekből s nyelvtanból is megszerezzék azt a készültséget, mely a szakismereteknek később magánszorgalom utján leendő fejlesztéséhez és a fel­sőbb kiképeztetéséhez múlhatatlanul megkivántatik. A tisztképző tanfolyam négy évre terjed és ehez képest négy tanfolyamból áll. Mindenik évfo­lyam két párhuzamos osztályt foglal magában. Az 1891— 92-iki iskolai év kezdetével 9 kincstári továbbá 44 részint félfizetéses, részint egészfizetéses és 27 magánalapítványi hely fog a tisztképző tanfo­lyam első évfolyamában betöltetni. A többi évfolya­mokba új felvételnek helye nincs. Az említett 44 félfizetéses, illetőleg egészfizetéses hely, valamint 9 egészen díjmentes kincstári hely nyilvános pályá­zat útján, a 37 alapítványi hely pedig a jogosult fe­lek bemutatása folytán lesz betöltendő. E helyekre kizárólag csak magyar állampolgárok fiai pályázhat­nak. Felvételi feltételek a következők. A felvétel, az érdekeltek által közvetlenül, — közszolgálatban levők részéről esetleg elöljáró hatóságok útján, — illetőleg a bemutatási jogot gyakorló felek által a honvédelmi miniszterhez folyó évi május hó 14-éig benyújtandó és mellékleteivel együtt szabályszerűen bélyegzett folyamodványban kérelmezendő. A folyamodványok­hoz a következő mellékletek csatolandók: a pályázó magyar állampolgári minőségét igazoló s a törvényha­tóság avagy a járási tisztviselő által kiadott bizo­­vány; a pályázó testi alkalmas voltáról és élet­korának megfelelő testi fejlődöttségéről valamely hon­véd vagy közös hadseregbeli tényleges szolgálatban levő orvostudor által szabályszerűleg kiállított orvosi bizonyítvány; az összes családtagok számát és élet­korát elő­tüntető »családi értesítő« azokhoz a folyamod­ványokhoz, melyek kincstári ingyenes vagy félfizetéses helyek elnyeréséért nyujtatnak be; az egész fizetéses és a magánalapítványi helyeket illető kérvényekhez pedig csak a pályázó életkorát igazoló keresztlevél. A pályázók életkora a már betöltött 14-dik évtől kezdve, a még be nem töltött 16-ik évig terjedhet. Az életkor megállapítására az iskolai év kezdete, azaz október hó 1-je mérvadó. Ha a pályázó 16-ik életévét már betöltötte, az akadémiába való felvétele kizáró­lag a király engedélye mellett történhetik meg és ekkor is rendszerint csak az esetben, ha az iskolai év kezdete és azon nap között, a­melyen az említett életkort betölti, 6 hónapnál több idő nincsen; ajánla­tos erkölcsi magaviseletről szóló s az illetékes polgári hatóság által kiállított külön bizonyítvány abban az esetben, ha a pályázó erkölcsi minősítvénye a folyó tan­évben nyert iskolai bizonyítványban nem foglaltatnék; valamely gimnázium, reálgimnázium, reáliskola, pol­gári iskola, vagy az említettekkel egyenjogosított egyéb tanintézet négy osztályának legalább­is jó ered­mén­nyel lett elvégzését, illetőleg a IV. vagy további osztály tényleges látogatását is igazoló és az egyes tan­tárgyakban való előmenetelt előtüntető »iskolalátoga­tási bizonyítvány«. A­kik a felvételi kérvény benyújtása idejében az elősorolt iskolák valamelyikének IV. osztá­lyát látogatják, a befejezett iskolai évről nyert bizo­nyítványukat a felvételi vizsgálat alkalmával bemu­tatni és átadni tartoznak. Ezen, az említett IV. osz­tály sikeres elvégzéséről szóló bizonyítvány bemuta­tása előtt a felvételi vizsgálatra senki sem bocsát­ható : az egész fizetéses és félfizetéses helyre pályázók hozzátartozói kötelesek igazolni, hogy a 600 forint­ban, illetőleg 300 forintban megállapított évi ellátási átalányt fizetni képesek; az ingyenes és félfizetéses helyekre pályázók szülője (gyámja) pedig a kérvény­ben az iránt is köteles nyilatkozni, va­jon a pályázó fián kívül neveltetik-e avagy neveltetett-e állami vagy magánalapítványi helyen más gyermeke is, vagy pe­dig utóbbiak közül részesül-e valamelyik ösztöndíj­ban és milyenben; minden pályázónak szülője (gyámja) a kérvényben azt is kijelenteni tartozik, hogy a havonkint három forintnyi zsebpénznek lefize­tésére magát kötelezi. A felvételi vizsga tantárgyai: magyar nyelv, német nyelv,földrajz, egyetemes történe­lem, mennyiségtan és természetrajz. E tantárgyak ismerete oly mérvben követeltetik, a­milyen mérvben azok a középiskolák alsó négy osztályában előadat­nak. Az első két tantárgyból írásbeli, a töb­­biekből szóbeli vizsga teendő le. Horvát-szlavon­­országi illetőségű pályázók, a­kik a magyar nyelvet eléggé nem értik, a felvételi vizsgát horvát nyelven tehetik le, ezeknek azonban a magyar nyelvben annyi jártassággal kell bírniuk, a mennyi

Next