Nemzet, 1891. március (10. évfolyam, 3054-3083. szám)
1891-03-25 / 3078. szám
gon kívül rendelkezésünkre álló időnket és filléreinket az olasz nyelvvel és literaturával való folytonos foglalkozás nagyrészben abszorbeálja. 5. A mellékkereset, ha az magántanítással jár, a tanári állással látszólag nem inkompatibilis. Pedig az ilyen foglalkozás a tanárra nézve nem lehet hivatásszerű, már azért sem, mert a magántanításnál többnyire a hivatás és kötelességszerű önképzés helyett lelket és időt élő elemi dolgokkal kell bíbelődnie. De kétségtelen, hogy a magántanítás tekintélyt csorbító és önérzetet sértő foglalkozás is. Ezt legmélyebben érzi a tanár maga, kinek szűkölködő családja érdekében az ilyféle kötelesség teljesítésekor a vagyonosak ajtain kell kopogtatnia! Fájdalommal kell azonban megjegyeznünk, hogy a fiumei tanárnak, a mostoha helyi viszonyok miatt, még az ily tekintélyt és önérzetet sértő mellékfoglalkozás sem jut osztályrészül. A fentebbiek alapján legalázatosabb kérelmünket a következő négy pontban bátorkodunk összefoglalni: A) A törzsfizetés tétessék egyenlővé a fővárosi tanárok törzsfizetésével. Legyen szabad e helyen a 4. pont végén elmondottakra hivatkozva megjegyeznünk, hogy az egyenlő, sőt a közeljövőben mostohábbá válandó drágasági viszonyok mellett a rendes tanári kvalifikáczión felül nekünk, hogy ezen exponált helyen missziónknak megfelelhessünk, az olasz nyelvet is hivatalból és tökéletesen el kellett sajátítanunk. B) Esedezünk, hogy az ötödéves fizetési kárpótlék 200 fontra emeltessék. C) Az 1. pontban kifejtett okokból mély alázattal kérjük a lakáspénznek a helyi viszonyoknak megfelelően, vagyis a katonatisztekre nézve fennálló szabályzat szerinti rendezését, illetve emelését. D) Végre a mélyen tisztelt országgyűlés nagybecsű figyelmére méltó az igazgató állása. — A hivatalbeli nagyobb mérvű elfoglaltság, társadalmilag díszesebb s a hatóságokkal és a nagyközönséggel szemben reprezentáló állás oly erkölcsi momentumok, melyek a tanárnak emelkedését a jobb javadalmazás szempontjából követelik. Az igazgatóvá előlépett tanár ez idő szerint 300 frt fizetéstöbbletet élvez. De ha tekintetbe szabad vennünk azon körülményt, hogy a közhivatalok más ágaiban a rangbeli emelkedéssel járó fizetésbeli emelkedés sokkal nagyobb arányokat mutat; ha szabad példaképen felemlítenünk, hogy az aljárásbíró járásbíróvá való előléptetésénél 500 frt fizetésjavításban részesül, sőt a miniszteri fogalmazó titkárrá lépvén elő, 600 frt fizetési többletet kap stb., a tanárra várakozó ezen egyetlen rangemelkedéssel járó, ez idő szerinti fizetési többlet aligha megfelelő, mondhatnék igen csekély. Mély alázattal esedezünk azért, hogy az igazgatónak törzsfizetése 200 frttal emeltessék. sokszor kérik a lakáspénz fölemelését, mert a mostani lakáspénzből lakást fölvenni abszolúte lehetetlen. Harmadik kérése a tanári karnak az igazgatói törzsfizetés fölemelése, mert ez az egyetlen előléptetés, ami a tanári pályán képzelhető s így méltó, hogy magasabb törzsfizetéssel is járjon, már a teendők halmazánál és a felelősségnél fogva is, amelyek az igazgatót terhelik. Van még egy negyedik kérés, amelyet a vidéki kollegák hangoztatnak, hogy a vidéki és fővárosi tanárok törzsfizetése egyenlő legyen. Ezt nem tartja méltánytalan kérésnek, de tudja, hogy néhány vidéki középiskola ez iránti kérvénye ott hever a kérvényi bizottságban, a minisztériumban s e kérésnek ilyen rövid időn belül való megújítása koczkáztatná az elérhető eredményt, mert a kérés teljesítése csak a tanári állásnak és fizetési rangfokozatnak teljes átalakításával rendezhető csak. Ezekben terjeszti elő a végrehajtó bizottság véleményét s kéri a gyűlést, hogy a tanácskozás vezetésére elnököt válasszon. Zajos éljenzés közben Hofert választják meg elnöknek, aki a jegyzői és előadói tisztvitelére Alexander Bernátert kéri fel. Az előadó mindenekelőtt az eljárásra nézve indítványozza, hogy a kérvényt ne csak a közoktatásügyi miniszternek, hanem a pénzügyminiszternek is nyújtsák át. Alakítsanak ezenkívül egy kisebb bizottságot, mely a tanárok kérvényének propagandát csinál, mert valósággal elszomorító dolog, hogy a közönség körében mennyire tájékozatlanok a tanári kar szomorú viszonyai iránt s a hivatalnok a tanárt, a maga helyzetéhez képest, nagy árnak tekinti s nem látja be, hogy mennyire téved. Solymossy udvarhelyi igazgató azt hiszi, hogy a kérvényt a miniszterelnöknek is át kell nyújtani. Különben az előterjesztéshez hozzájárul. Hoffmann Frigyes dr. brassói főreáliskolai tanár a maga és küldői nevében kijelenti, hogy már benyújtott folyamodványukat vissza nem vonják s olyan kérvényhez hozzá nem járulhatnak, mely kevesebbet tartalmaz a brassóinál, mert ők olyant kérnek, amit a magyar tanügy érdeke megkíván s ha az ország pénzügyei megengedik, a miniszternek kötelessége teljesíteni. Kéri, hogy negyedik pontnak vétessék föl a kérvénybe, hogy a tanári törzsfizetések a fővárosban és a vidéken egyenlők legyenek. Alexander Bernát dr. ismételten hangsúlyozza, hogy a kérést azért nem fogják elejteni, de most ebből a kérvényből kihagyatni kéri, mégpedig azért, mert ezzel koczkáztatnák a többi kérést, melyet gyorsan, már a legközelebbi budget keretében szeretnének teljesítve látni, mert azok igazán égető szükséget képeznek és a legkevesebb, amit elérni remélnek. Ha ide minden tanár olyan utasítással jött, mint az előtte szóló, akkor a tanácskozás lehetetlen s ezért kéri, hogy a törzsfizetések kérdését, melynek még módozatai iránt maguk a kérvényezők sincsenek tisztában, most vegyék le a napirendről, de a később megoldandó feladatok közé sorozzák. Dr. Darvas, Háhn, Kármán Mór, Varga Bálint, Müller, Rombauer, dr. Négyessy tanárok s mások hozzászólása után, egyhangúlag elfogadták dr. Berecz Antal igazgatónak azt a közvetítő indítványát, hogy a benyújtandó kérvény szövege hívja fel a miniszter figyelmét azokra a kérvényekre, melyek már előtte, vagy a képviselőház kérvényi bizottsága előtt fekszenek már hónapok óta, de különösen hangsúlyozza, mint égető kérdéseket az ötödéves pótlék, a lakáspénz és az igazgatói fizetés felemelésének kérdését. Ezt az indítványt zajos éljenzéssel fogadta az országos ülés s újból a régi végrehajtó bizottságot kérte fel a további teendők végzésére. Fiume, márcz. 21 A fiumei állami kereskedelmi akadémia tanári testülete anyagi helyzetének javítása érdekében a következő folyamodványt intézte a magyar országgyűléshez : Nem a tanártestületek részéről megindult általános mozgalom , még kevésbbé a jobb fizetés utáni viszketeg, hanem a követelő társadalmi és tul drága helyi viszonyok s az ezek szülte égető szükség parancsoló hangja, mely Fiuméban létünkkel egy keletű, — indít bennünket, a fiumei m. kir. állami kereskedelmi akadémia tanári testületét is arra, hogy nyomasztó, immár elviselhetlenné vált anyagi helyzetünket a nemzet mélyen tisztelt képviselő-testületének becses tudomására hozzuk, a nyomasztó helyzetnek meglevő , és a közeljövőben súlyosbodó okait leplezetlenül megismertessük és a mélyen tisztelt országgyűlést a legmélyebb alázattal arra kérjük, miszerint e legkomolyabb kérelmünket nagybecsű figyelmére méltatni és anyagi helyzetünkön a jogosság és igazságosság elve alapján javítani méltóztassék. Legalázatosabb kérelmünket támogassák a következők : 1. A lakásviszonyokat illetőleg, az újabb építkezéseknél is, nem tudni milyen számításból, a lakások oly kiterjedésűek, hogy a szerényebb tanári igényeknek megfelelő három szobás lakás a ritkaságok közé tartozik; minélfogva kénytelen-kelletlen nagyobb és tetemesen drágább lakásba kell a tanárnak vonulnia. De a három szobás lakás bére is jóval meghaladja a tanár 200 frt lakbérilletményét, minthogy a helyi áras egy üres szobának bérét 120 forintban állapította meg. E pontnál is teli aggodalommal nézünk a szabad kikötőnek küszöbön álló megszüntetése elé , mert a lakásbérek emelkedése is csaknem bizonyosra vehető. 2. Még aggasztóbbá teszi helyzetünket az élelmi czikkek szerfölötti drágasága. A húsárak ugyanis a fővárosbeliekkel, daczára a fővárosban újabban történt áremelkedésnek, mindenben egyenlők. De vannak olyan időszakok, mikor az élelmi és tüzelő szereknek ára megkétszereződik. Városunk ugyanis az erős téli havazások következtében vajmi gyakran el van zárva az anyaországtól s ilyenkor hétszámra az isztriai és dalmát szigetek élelmi és tüzelő produktumainak ára természetesen oly magasra emelkedik, hogy azt a helyi viszonyokhoz képest igen szerény javadalmazásu tanár erszénye elviselni képtelen. Az anyaországgal szemben egyedül a gyarmatáruk olcsóbbságával élvezünk némi kedvezményt , de míg egyrészt ezek nem tartoznak a fontosabb élelmi czikkek közé, másrészt a szabad kikötő megszüntetésével, fájdalom, ez egyetlen kedvezmény is megszűnik. 3. Ezekkel szemben mi, állami tanárok a legmostohábban vagyunk javadalmazva, mert a városi, illetve községi elemi iskolák tanítóinak évi lakbére 250 forint, a helybeli horvát főgimnázium tanárai pedig már évek óta 100 forint drágasági pótlékot kapnak. 4. Figyelmet érdemlő körülmény a fiumei tanár életében a művelődési eszközök hiánya. Ez eszközök nagyobb részét saját pénzén kell megszereznie, mert a hivatalával járó folytonos művelődést tőle hangosabban és jogosan is követeli a társadalmi szellem, mint a kényelmesen berendezett lakást, vagy a rangjának megfelelő háztartást. Mily bőven el van látva ez eszközökkel a fővárosi tanár! Vannak azonban a művelődésnek olyan eszközei, melyeket a fővárosi tanár velünk szemben nélkülözhet. Tudva van ugyanis, hogy állami középiskolai jellegű intézeteinkben az előadási nyelv az olasz, minélfogva, ha a művelődésnek valamennyi eszközével rendelkeznénk is, a hivatalos elfoglaltsá g dologház és lakói. (Irta Nagyiványi dr. Fekete Gyula. Kiadja a Magyar jogász-egylet.) Az ország jólétének felvirágoztatása, belrendének fejlesztése, a vágy reformálni minden irányban, lázas munkásságra serkenti a kormányt, a társadalmat és a tudományt. A nemes ambíczió nem éri be a kivívott sikerrel, hanem máris tudatában nagy fokú haladásunknak czéltudatosan törekszik a sikert még nagyobbá tenni s a nemzeti kultúrának körét mindegyre tágítani, hogy a nemzet a nyugati államok színvonalára emelkedjék. Midőn pedig közigazgatási rendszerünk alapos reformja előttünk áll, máris reményeket kötünk annak sikeréhez, és máris arra gondolunk, hogy az új, erős közigazgatási rendszer még újabb reformoknak fogja alapját képezni. S az elmélet már építeni kezd újat, a még csak megalkotandó uj alapon. E reflexiók merültek föl bennünk, midőn Dr. Fekete Gyula kir. törvényszéki bírónak művét a dologházaknak szervezése tárgyában nagy figyelemmel olvastuk és elhatároztuk, hogy annak ismertetésére a nyilvánosság előtt vállalkozunk. Szerző nagy aparátussal fogott műve megírásához s annak minden sorában elárulja, hogy a dologházaknak intézményét nemcsak Európa államaiban, de Amerikában is ismeri. Már az előszó bevezető soraiban állítja fel a megoldandó tezist: »van-e a társadalomnak a munkakerülők számára kenyere?!« Bizonnyal nincs, és a társadalomnak az állammal kell szövetkeznie, hogy a munkakerülőnek államhatósági kényszerrel a kenyérkeresés lehetőségét biztosítsa. Addig hiányos büntető rendszerünk, míg az a dologház intézményének létesítése által kiegészítve nincs; míg nincs dologházunk, találkoznunk kell házunk küszöbén a rongyokba burkolt, kiéhezett szennyes dologkerülővel, és míg őt sajnáljuk, aggódunk magunkért miatta. Szerző éles elmével definiálja a csavargó fogalmát. A csavargó erkölcsi szervezetének anya bűne a tétlenség, ő, ha börtönbe kerül, büntetésének súlyát nem érzi, neki veszteni valója nincs, s míg dolgoznia nem kell, büntetve sincs. A csavargó és koldus között lényeges a különbség, és bár a koldus, ha munkaképes és mégis koldul, megcsalja és megrabolja az emberi könyörületet, koldusnál a csavargó veszedelmesebb, és — ellentétben a kihágásokról szóló törvény rendelkezésével — annál szigorúbban büntetendő. Szerzőnek igaza van, a koldulás sokszor kényelmes kenyérkereset, és van koldus, ki vagyont szerez, családot alapít; a csavargónak senkije és semmije. De vajjon mily oltalomban részesül a társadalom a csavargókkal szemben nálunk ? A csavargót illetősége helyére tolonczolják E hatósági rendelkezés által a további felelősség a községi bíróra nehezedik, aki ha a csavargó munkaképtelen, azt eltartja, ha munkaképes, munkára szorítja, mert (tág a kormányrendelet) a község részéről a lehetőségig mód és eszköz nyújtandó, hogy a toloncz a tisztességes életmódhoz visszatérjen. Jól tudjuk, hogy az eltolonczozásnak igy értelme nincs, és azt is tudjuk, hogy ennek nem a községi biró, nem a közigazgatásnak fennen hangoztatott gyarlósága hanem a rendszer az oka. Tudjuk, hogy a csavargónak nincs szüksége a község ellátására, még kevésbbé munkára, de legkevésbé a tisztességes életmódra, hanem amint elbocsátják községében csak úgy tova repül a jó madár mint a rab madár, ha kalitja zárját megnyitottuk. A börtön büntet, a dologház javít, a dologház, az abban követelt kényszermunka a csavargót a jobb életre fogja szoktatni. A hajléktalan kóborló hajlékot nyer, s az aki az utcza szögletkövén töltötte el éjjeleit, tiszta nyoszolyán piheni ki a napi munka fáradalmát, étele rendes, ruhája meleget tart. Mily nagy különbség a régi és a jelenlegi élet között Szerző a dologkerülő csavargók számát hazánkban — igen szerény számítással — 5000-re becsüli, ezek között azonban 3000 a külföldről seregük hozzánk, hogy rendészeti viszonyaink kezdetlegességének áldását élvezze. Ezek a csavargók egyelőre három dologházban lennének elhelyezendők, két dologház épülne a férfiak, egy a nők számára. Szerző a dologházak létesítésében a felebaráti szeretet által sugall követelményt lát és azért a nagylelküségével arányban álló nagy vagyonnal bíró r. kath. főpapság támogatását is kéri, mert: »a jövő forradalmárainak táborát megsemmisíteni mindazok érdeke, akik legtöbbet vesztenének a csatában.«” A dologházaknak felállítása közgazdasági érdek, mert a kóborlók ezrei, kik a becsületes kereslet meglopásából élnek, saját szükségletüket nemcsak kikeresendik, hanem mint azt a Payerne (Schweiz) melletti dologház példája mutatja, az állampénztárt tiszta jövedelemmel gazdagítják. De a dologházak felállítását közbiztonsági érdekek is kötelességünkké teszik, mert a békés utast, a házi biztonságot nem fogja megzavarni és veszélyeztetni a rongyos, a kiéhezett csavargónak kétségbeesett alakja. Szerző a dologházakat oly városok közelében kívánná felállítani, ahol munkaerőben hiány van, ahol a helyi iparosok érdekeinek sérelme nélkül egyes iparágak sikerrrel fejleszthetők, és hol az őstermelés sikere megfelelő természeti feltételekkel bír. Ily városok Kassa, Eger, Kolozsvár, Kecskemét és S.-A.-Ujhely. Természetesen a dologházak a belügyminiszternek főfelügyelete alá helyeztetnek. A dologházban azok nyernek elhelyezést, akik büntetésüket már kiállották, de még: »egy nappal sem szabad tovább hagynunk ez intézetben azt, aki becsülettel önálló keresete által megélhet, addig ártalmatlanná kell tenni a javíthatlant.« A nők számára külön dologházat kell építenünk, az idősebbek az ifjaktól elkülönítendők, mert: »amely dologházban romlott, kóros koldusasszony, a kójházakból már kivetett, s az utczán, földalatti csapszékekben, a hidak alatt üzérkedő pierreuse s először megbüntetett fiatal leány találkoznak, egy oly dologház a bűnterjesztés értéktelen házává fajul.A Szerző részletesen írja le a dologházakban érvényesítendő házirendet, eltiltandónak tartja a kávénak, dohánynak és a szeszes italoknak még jutalomként való élvezetét is. Helyteleníti amaz ételeknek készítését, melyek táperővel nem bírnak, s hetenként legalább kétszer, hogy a dologház lakójának munkaereje megmaradjon, hús ételt kíván neki adatni. Legyen szabad megjegyeznünk, hogy a börtönök lakóinak meg van engedve kedvezményképpen a kávénak, teának és minden második vasárnapon fél liter sornak az élvezete, már pedig a dologház nem börtön, hanem, mint szerző helyesen megjegyzi, elsősorban javítóház. Majd áttér szerző a dologház munka programjára : »Megfelelő munkával akarjuk ellátni azokat, kik egész életükön át undorodtak ama gondviselésszerű rendelkezéstől, mely a népek hatalmának alapfeltétele.A Szerző a dologház lakóit ipari munkára is akarja szoktatni, legalább is, hogy saját szükségletüket ellássák, de kiváló élénkséggel foglalkozik a dologházi földbirtokok alapításának kérdésével. Szerző egy dologházi főre egy hektár közép minőségű földet követel, és a dologházak munkásságát különösen a mezőgazdaságra, állattenyésztésre és szőlőművelésre irányozza. Ezen a téren szerzőt mi örömmel üdvözöljük, mert különben is kezdetleges korát élő iparunkat nem szeretnék a dologházi ipar versenyével is gyöngíteni, de igenis a mezőgazdaság és különösen az intenzív kerti gazdaság ama foglalkozás, melynek megszokása a dologház lakóját a dologházon kívül is boldogulni megengedi. Dologházi földbirtokok alapíthatók lennének különösen oly vidékeken, hol nagyobb természeti akadályok nagyobb munkaerőt igényelnek. Ha azonban a dologház javító ház, akkor abban a fegyelemnek is erősnek kell lennie, és ügyelnünk kell arra, hogy a házirend betartassák. Büntető igazságszolgáltatásunk a testi fenyítéket nem ismeri, de vájjon a társadalomnak elvadult fiait lehet-e nevelni csak feddéssel, és szabad-e az anyát pótló nevelőháznak a feddésnél, ha kell, erélyesebb büntetést is alkalmazásba venni? Szerző határozottan felel, és azt mondja: »A testi fenyítést a dologházak lakóinál kizárni, czéltalan és tévesztett eljárás lenne, mert a vadtermészetű munkakerülőkre csakis testi fenyítéssel lehet sikerrel hatni.« Szerző mielőtt e sar’kalatos, és a mai humanisztikus kor szellemével külsőleg ellentétben állani látszó elvnek állá ]ur tjra helyezkedett, két világrész dologházai igazgatóinak veeményét kérte ki, s ezek egytől egyig a szerző álláspontja szellemében nyilatkoztak. Egyébként a testi büntetést Németországnak kilencz dologháza alkalmazza. A dologház befejezte munkáját. A múltjával szakított, az emberré nevelt egyén bir annyi önállósággal, hogy saját boldogulását, saját eszével és saját munkájával keresse. Előtérbe lép a társadalom kötelessége a társadalom egyedei iránt. Szerző befejezi gondolkozó lőre valló művét. Megragadta, minden izében megismerte és feldolgozta feladatát, melyre a magyar jogász-egylet börtönügyi bizottságának felhívására vállalkozott. A mű hosszas tanulmánykutatás, fontolgatás eredménye, minden részletében a mi viszonyainkhoz alkalmazkodik, és lényegében teljesen eredeti. Szerzői:»a dologház intézményének behozatalánál magas erkölcsi és társadalmi eszme vezérli, s annak megvalósítását a kormány és a parlament figyelmébe ajánlja.« Készséggel viszhangozzuk szerzőnek kívánságát. Ha megvalósul, csak régi mulasztást pótoltunk azzal. Irodalom: Dr. Huffy Pál: Báró Jósika Miklós élete és munkái. írta Szaák Lujza. Egy 374 lapra terjedő vaskos kötet hagyta el ezzel a czimmel e napokban a sajtót. Egészen szokatlan, hogy ilyen terjedelmű s mint a czímből kitűnik, irodalomtörténeti és szépészeti tanulmányokat tartalmazó magyar könyveken, mint szerző egy nőiró legyen megnevezve. Nagy, kitartó szorgalom, igen komoly felfogás s a hangos külső sikerre számot nem tartó, hiúság nélküli, magasabb becsvágy szükséges az ilyen művek megalkotásához, ha az egyéb is akar lenni, mint értéktelen egybeszerkesztése közismeretes adatoknak és mások gondolatainak. Szaák Lujza írói neve biztosíték arra nézve, hogy ezúttal csakugyan olyan munkával állunk szemben, mely nemcsak tárgyánál, de tárgyalási módjánál fogva is megérdemli, hogy komolyan vétessék. Reméljük is, hogy az irodalmi bírálat figyelemre és érdemleges megítélésre fogja méltatni e könyvet, mely sokkal terjedelmesebb és sokkal nagyobb elmélyedést igénylő olvasmány, semhogy arról mindjárt bővebben lehetne szólani. A könyv gróf Csáky Albinnénak van ajánlva. Ara 3 frt. Kapható szerzőnél, Budapest, IV., kígyó utcza 1. Téli estékre. Hasznos elbeszélések a nép számára. Irta Nagy István. A »magyar nép könyvesháza« czimü közhasznúnak ígérkező vállalat első száma gyanánt jelentek meg Laufer Vilmos kiadásában Nagy Istvánnak a »téli estékre«.czim alá gyűjtött népies és tanulságos elbeszélései. Összesen tizenegy van a füzetben, — czimeik a következők: Krajczárból lesz a forint. Segíts magadon s az Isten is megsegít. Többet ésszel mint erővel. Mit tegyünk? Saját kárán tanul az ember. Azok a régi jó idők. Az elásott kincsek. Miből csináljunk pénzt ? A jó pap holtig tanul. A legdrágább kincs. Mit olvassunk ? A szenvelgés nélkül, természetesen folyó, népies hangú elbeszélő modor és az erkölcsös, józan tanulságokat nyújtó tartalom, ez elbeszéléseket méltókká teszik az »épületes« jelzőre. A furcsa bennük csak az, hogy most jelentek meg, az első nagy kikeleti enyhülés verőfényes napjaiban, holott a téli estékre vannak szánva. De eltehetők jövő télire. A csinos kiállítású füzet ára 24 kr. Nevezetesebb bűnesetek. Kossutány Géza kir. törv. bírónak nagyszabású munkájából, melynek két kötete már a gyakorlati büntető jogászok körében közkézen forog, s melyből úgy a rendőrség nyomozó közegei, mint a vizsgáló bírák, ügyészek és védő ügyvédek sok értékes okulást meríthetnek, legközelebb a harmadik kötet is meg fog jelenni. Ezen kötet négy nevezetesebb bűneset részletes leírását fogja tartalmazni a következő czimek alatt: I. Egy modern házasság. — II. Az amerikai feleség. — III. Egy bőrönd titka. — IV. Egy 200 éves halálitélet Pesten. A könyvet Lampel Róbert cs. és k. udvari könyvkereskedése adja ki, melynél a két megjelent kötet is kapható s a harmadikra elő lehet fizetni. Minden egyes kötet ára 1 frt. Campbell Tamás Shakespere életéről és drámáiról. Angol eredetiből közli Sebesy Alajos premontrei szerzetes és tanár. Campbell Tamás (1777—1844) a londoni tudomány-egyetem tervezője szülővárosa Glasgow főiskolájának egy ideig lordrectora, kitűnő író, különösen essay-ista, »Remarks on the life and writings of William Shakespere« czimű munkájával az angol Shakespere kutatók és magyarázók díszes sorában is előkelő helyet vívott ki magának. Ezen munkát, melynek különösen a nagy olvasóközönség szemében kiváló előnye a tudákosság nélkül való rövid, tartalmas és érdekes előadás, — magyarosította meg Sebesy Alajos, kinek magyar stylusa tiszta és értelmes. Campbell munkájához második részül csatolja Sebesy Shakespere drámáinak történeteit és meséit. Irodalmunk, — melyet egy olyan Shakespereről szóló kitűnő eredeti munka is gazdagít, mint aminő néhai jelesünké Greguss Ágosté, — ezzel a fordított művet is nyert. Egy műveit nemzet irodalmában a Shakespereről szóló művekből ki kell tenni egy kis könyvtárnak. A könyv Csornán, Neumann Samu könyvnyomdájában készült s becsületére válik Csornának, hogy kis városka létére, ilyen jóravaló nyomdai munkát produkál. Ara 1 frt 50 kr. A mi vármegyénk. A budapesti vasmegyei körnek az a kedves, lokálpatriotikus gondolata támadt, hogy egy csinos, illusztrált kötetet adjon ki, mely csupa vasvármegyei ember irataiból legyen összeállítva. Miután pedig Vasvármegyének sok jeles és jól író fia és leánya van, a kötet is átlagosan igen jeles olvasmány. írtak bele többek közt Horváth Boldizsár, Rákosi Jenő, Ernuszt Kelemen, Névy László, Gothard Sándor és Jenő, Varasdy Károly és Márkus József. Különösen kedvessé teszi a könyvet az a sok szép asszony és leány, akinek arczképei díszítik itt-ott a lapokat. A hölgyek szintén szolgáltattak egy-egy ügyes kis dolgozatot a könyv részére, melynek szerkesztői: Huszár Pál és Kovács S. János igen jó bizonyságát adták szerkesztői ízlésüknek, szorgalmuknak és tapintatuknak. A kötet Radó Kálmánnak, Vasvármegye főispánjának van ajánlva. Ára 1 frt 25 kr s megrendelhető a vasmegyei kör elnökségénél, Ferencz József-rakpart 16. szám Zsidóvilág czim alatt egy kötet rajzot és vázlatot irt és adott ki Singer Mihály, kinek neve egy hasonlóan a zsidók társadalmi helyzetével foglalkozó könyv révén már előnyösen ismeretes. Singer Mihály lelkes, fölvilágosodott humanista, ki a feltétlen társadalmi egyenlőséget követelve a zsidók számára, ideális szeretettel beszél minden egyéb felekezetről is és tárgyilagos igazságérzettel ismerve be, hogy a zsidóknak is — mint általában mindenkinek — vannak hibáik, megdönthetetlen logikával bizonyítja be, hogy azok a hibák legkevésbbé sem fajiak, hanem általános emberi gyarlóságok. Az elbeszélés csak a sikerült forma Singer Mihálynál, mellyel vezéreszméjét különféle körülmények és viszonylatok közt fejti ki, érteti meg. A rendkívül rokonszenves és bölcs hangú előszón kívül, a kötetben a következő czimü dolgozatok foglaltatnak: A gummizsidó, Az a pénz, A púpos Smul, Az őrangyal, Benjámin, Gyufát vegyenek. A derék munka dr. Agai Adolfnak, a kitűnő írónak van ajánlva. Ára 1 frt 20 kr. Grill Károly cs. és kir. udvari könyvkereskedésében jelent meg. Az osztrák-magyar monarchia Írásban és képben czimü nagy füzetes vállalat Magyarországra vonatkozó része II. kötetének huszadik füzete a következő tartalommal jelent meg: Szöveg: A Bácska, Radics Ferencztől. A délmagyarországi szerbek. Hadzsics Antaltól. Rajzok: A kovili szerb kolostor temploma. — Egy öreg kalugyer, Roskovics Ignáctól. Újvidék főtere. — A szerb püspöki templom, Cserna Károlytól. Bács-vár romjai és alaprajza Dörre Tivadartól. Záró-kép: Bács-Bodrogmegye czimere, Cserna Károlytól. Kezdő-kép : Szerb fegyverek népipari tárgyak »A délmagyarországi szerbek« czimü czkkhez, Cserna Károlytól. Délmagyarországi szerb gazda, Cserna Károlytól. Délmagyarországi szerb nő, Roskovics Ignácztól. Szerb szövőszék O Sztapáron, Cserna Károlytól. Szerb esküvő, Szirmai Antaltól, ugyane vállalat osztrák része Karinthiát és Krajnát ismertető harmadik füzete pedig a következőket tartalmazza : Szöveg: Karinthia története, Aelschker Edmundtól, fordította Acsády Ignácz. Karinthia és Krajna népe, Zuckerkandl Emiltől. Rajzok : St.-Paul monostor, Luntz Viktortól. Sponheim-házi herczegi pecsét: Bernát pecsétje (1209), Sponheim-házi herczegi pecsétek: III. Ulrik pecsétje a tartományi czimerrel (1248) és Választott Fülöp pecsétje (1273); a karinthiai történelmi társaságnál levő eredetiek után, Siegl Károlytól. Herczeg-beiktatás Karinthiában Fromiller József Ferdinándnak Klagenfurtban az országházban levő (XVIII. századi) fali festménye után, Siegl Károlytól. A herczeg-szék a Zollfelden Maria-Saal mellett, Charlemont Hugótól. A herczeg kő (jelenleg a klagenfurti országházban) egykori helyén Karnburg mellett (a háttérben Maria-Saal), Charlemont Hugótól. Klagenfurt 1649 táján , Merian Mátyás Topographiája után. Záró-kép: Hermann százados emléke a Predilen, Charlemont Hugótól Kezdő-kép a »Karinthia és Krajna mpe« czimü czikkhez. Karinthiai német nő tipus: Karinthiai német férfi-tipus. Krajnai szlovén férfi-tipus. Krajnai szlovén nő-tipus. Záró-kép. Mind a hat rajz Charlemont Hugótól. Egy-egy füzet ára 30 kr. A vállalat bizományosa a Révai-testvérek könyvkereskedő cége A magyar nyelvőr, Szarvas Gábor nem minden különösködés nélkül való, de mindig érdekes és néha valósággal igen tanulságos folyóirata XX. kötetének III. füzete a következő tartalommal jelent meg: A végtelen kérdés, irta Joannovics György. A magyar nyelv képes beszéde, irta Kulcsár Endre. A magyar gerundium-alakok történeti fejlődése, irta Mécs Szaniszló Gyula. Mátyusföld nyelvjárása, irta Zolnai Gyula. Helyreigazítások. Magyarázatok: Túl a dunai, Írták Négyesi László s Szarvas Gábor. Áldani, irta Simonyi Zsigmond. Kern, irta Simonyi Zsigmond. Konty, Írták Simonyi Zsigmond és Szarvas Gábor. Váltigen, választ igen, irta Nagyszigethi Kálmán. Pereputy, irta Alexics György. Kocsonya, irta Körösi Sándor. Bonczol, írták Csapodi István s Szarvas Gábor. Kérdések és feleletek. Népnyelvhagyományok. Ezen közlemények közül, mint általános érdekességüeket különösen a »Helyreigazítások. Magyarázatok« czimü rovat apró czikkecskéit s a »Kérdések és feleletek« czimü rész furfangos fejtegetéseit ajánlhatjuk mindazok figyelmébe, akik a nyelvtanulásba még bele nem fáradtak. A Nyelvőr minden egyes számának olvasása közben az a meggyőződés erősödik meg bennünk, hogy a merev purizmussal ugyan a gyakorlatban nem igen boldogulhatnánk, de hogy Szarvas Gábor folytonos nyelvőrködése mindamellett igen hasznos dolog, miután a nyelv őseredeti szellemének mivoltáról kit-kit tájékoztatva és meggyőzve, a nyelv továbbfejlesztésének helyes útját és módját jelöli meg. Pápaszem nélkül czimmel egy kötet elbeszélést irt és adott ki Ember János Ungvárott. A kötet ára 1 frt. A műveltségről tartott s adott ki nyomtatásban is egy valóban művelt főre és szívre valló felolvasást dr. Neumann Ede Nagy-Kanizsán. A csinos füzet ára 20 kr. A jövedelem jótékony czélra van szánva. Felvétel a Ludovika-Akadémiába. Az 1883-ik évi XXXIV. törvényczikk módosításáról szóló 1890-ik évi XXIII. törvényczikk értelmében, a m. kir. honvédségi Ludovika-Akadémiában felállított »tisztképző tanfolyamba« az 1891/92-iki tanévre kitejczven önkéntesen jelentkező oly ifjú vétetik fel, a ki még nem lépett be a hadköteles korba. E tanfolyamnak czélja az, hogy a magyar honosságú oly ifjak, kik élethivatásul a katonai pályát választották,, oly mérvű kiképeztetést nyerjenek, mely őket csapattisztekké leendő előléptetésre s egyszersmind arra is képesíti, hogy már a tanfolyam befejeztével is, mint hadapródok, az alantas tiszt kötelességeinek teljesítésére alkalmasak legyenek. Azokra a növendékekre nézve, kik a tanfolyam alatt kiválóbb tehetséget tanúsítanak, a további oktatás oda is fog irányulni, hogy azok a később bekövetkező vezérkari s egyéb szolgálatokhoz megkívántató felsőbb kiképeztetés alapját már az akadémiában megszerezzék. A kiképeztetés tehát, a növendékek általános műveltségének fejlesztése s ismeretkörük szélesbítése mellett, nemcsak a katonai szolgálat minden ágazatára kiható elméleti és gyakorlati oktatásra fog kiterjedni, hanem a növendékeknek alkalom fog nyujtatni arra is, hogy a katonai tudományokból, katonai műszaki ismeretekből s nyelvtanból is megszerezzék azt a készültséget, mely a szakismereteknek később magánszorgalom utján leendő fejlesztéséhez és a felsőbb kiképeztetéséhez múlhatatlanul megkivántatik. A tisztképző tanfolyam négy évre terjed és ehez képest négy tanfolyamból áll. Mindenik évfolyam két párhuzamos osztályt foglal magában. Az 1891— 92-iki iskolai év kezdetével 9 kincstári továbbá 44 részint félfizetéses, részint egészfizetéses és 27 magánalapítványi hely fog a tisztképző tanfolyam első évfolyamában betöltetni. A többi évfolyamokba új felvételnek helye nincs. Az említett 44 félfizetéses, illetőleg egészfizetéses hely, valamint 9 egészen díjmentes kincstári hely nyilvános pályázat útján, a 37 alapítványi hely pedig a jogosult felek bemutatása folytán lesz betöltendő. E helyekre kizárólag csak magyar állampolgárok fiai pályázhatnak. Felvételi feltételek a következők. A felvétel, az érdekeltek által közvetlenül, — közszolgálatban levők részéről esetleg elöljáró hatóságok útján, — illetőleg a bemutatási jogot gyakorló felek által a honvédelmi miniszterhez folyó évi május hó 14-éig benyújtandó és mellékleteivel együtt szabályszerűen bélyegzett folyamodványban kérelmezendő. A folyamodványokhoz a következő mellékletek csatolandók: a pályázó magyar állampolgári minőségét igazoló s a törvényhatóság avagy a járási tisztviselő által kiadott bizovány; a pályázó testi alkalmas voltáról és életkorának megfelelő testi fejlődöttségéről valamely honvéd vagy közös hadseregbeli tényleges szolgálatban levő orvostudor által szabályszerűleg kiállított orvosi bizonyítvány; az összes családtagok számát és életkorát előtüntető »családi értesítő« azokhoz a folyamodványokhoz, melyek kincstári ingyenes vagy félfizetéses helyek elnyeréséért nyujtatnak be; az egész fizetéses és a magánalapítványi helyeket illető kérvényekhez pedig csak a pályázó életkorát igazoló keresztlevél. A pályázók életkora a már betöltött 14-dik évtől kezdve, a még be nem töltött 16-ik évig terjedhet. Az életkor megállapítására az iskolai év kezdete, azaz október hó 1-je mérvadó. Ha a pályázó 16-ik életévét már betöltötte, az akadémiába való felvétele kizárólag a király engedélye mellett történhetik meg és ekkor is rendszerint csak az esetben, ha az iskolai év kezdete és azon nap között, amelyen az említett életkort betölti, 6 hónapnál több idő nincsen; ajánlatos erkölcsi magaviseletről szóló s az illetékes polgári hatóság által kiállított külön bizonyítvány abban az esetben, ha a pályázó erkölcsi minősítvénye a folyó tanévben nyert iskolai bizonyítványban nem foglaltatnék; valamely gimnázium, reálgimnázium, reáliskola, polgári iskola, vagy az említettekkel egyenjogosított egyéb tanintézet négy osztályának legalábbis jó eredménnyel lett elvégzését, illetőleg a IV. vagy további osztály tényleges látogatását is igazoló és az egyes tantárgyakban való előmenetelt előtüntető »iskolalátogatási bizonyítvány«. Akik a felvételi kérvény benyújtása idejében az elősorolt iskolák valamelyikének IV. osztályát látogatják, a befejezett iskolai évről nyert bizonyítványukat a felvételi vizsgálat alkalmával bemutatni és átadni tartoznak. Ezen, az említett IV. osztály sikeres elvégzéséről szóló bizonyítvány bemutatása előtt a felvételi vizsgálatra senki sem bocsátható : az egész fizetéses és félfizetéses helyre pályázók hozzátartozói kötelesek igazolni, hogy a 600 forintban, illetőleg 300 forintban megállapított évi ellátási átalányt fizetni képesek; az ingyenes és félfizetéses helyekre pályázók szülője (gyámja) pedig a kérvényben az iránt is köteles nyilatkozni, vajon a pályázó fián kívül neveltetik-e avagy neveltetett-e állami vagy magánalapítványi helyen más gyermeke is, vagy pedig utóbbiak közül részesül-e valamelyik ösztöndíjban és milyenben; minden pályázónak szülője (gyámja) a kérvényben azt is kijelenteni tartozik, hogy a havonkint három forintnyi zsebpénznek lefizetésére magát kötelezi. A felvételi vizsga tantárgyai: magyar nyelv, német nyelv,földrajz, egyetemes történelem, mennyiségtan és természetrajz. E tantárgyak ismerete oly mérvben követeltetik, amilyen mérvben azok a középiskolák alsó négy osztályában előadatnak. Az első két tantárgyból írásbeli, a többiekből szóbeli vizsga teendő le. Horvát-szlavonországi illetőségű pályázók, akik a magyar nyelvet eléggé nem értik, a felvételi vizsgát horvát nyelven tehetik le, ezeknek azonban a magyar nyelvben annyi jártassággal kell bírniuk, a mennyi