Nemzet, 1891. április (10. évfolyam, 3084-3113. szám)

1891-04-16 / 3099. szám

Melléklet a »Nemzet« 3099. (104.) április 16. számihoz. 0 B S Z Á 8 e Y 0 L É & A képviselőház ülése április 15-én. A képviselőház mai üléséről esti lapunkban közölt tudósításának kiegészítéséül közöljük meg a következőket : A 23-ik §-nál felszólal: Rohonyi Gyula: T. ház! E szakaszhoz egy mó­­dosítványt vagyok bátor benyújtani, amely két pont­ból áll. Az első pont arra az esetre vonatkozik, midőn valamely birtokrészlet vagy birtoktest az egyik köz­ség telekjegyzőkönyvéből vagy betétjéből egy másik község telekjegyzőkönyvébe vagy betétjébe viendő át. Az iránt t.­hát sem a telekjegyzőkönyvi rendtartás, sem pedig más törvényünk eddig nem intézkedik, hogy ez esetben mily eljárás követendő. Elég fontos­nak találom tehát, az esetet arra, hogy erre nézve az eljárás nem ugyan a törvényjavaslatban magában, hanem a törvényjavaslattal kapcsolatban szabályoz­­tassék Módosításom tehát az volna, hogy hatal­­maztassék fel az igazságügyminiszter úr egy, e sza­kaszhoz csatolandó külön pontban, hogy az ily ese­tekben követendő eljárást rendeletileg szabályozhassa. Módosítványom 2-ik pontja arra az esetre vonatkozik, hogy ha a jövőben a gyakorlati élet szükségét mu­tatná annak, hogy az e törvényjavaslatban foglalt intézkedések, a telekjegyzőkönyvi betétek szerkeszté­sére és átvitelére vonatkozó eljárási szabályok ne módosíttassanak, hanem kiegészíttessenek, az igaz­ságügyminiszter ne legyen kénytelen minden egyes esetben a törvényhozáshoz fordulni, hanem hatal­­maztassék fel, hogy az eljárási szabályzatot rende­leti úton kiegészíthesse. Módosítványom értelmében a 23. §-hoz a következő új pontok teendők: 3. hogy a telekkönyvi betétek szerkesztése alkalmával, valamint azt megelőzőleg vagy azután, egy vagy több bir­tok részletnek valamely község telekjegyzőkönyveiből, vagy telekkönyvi betéteiből egy más község telekjegyzőkönyvébe vagy telekkönyvi betéteibe való átvitele követendő tárgyában eljárást rendeletileg szabályozza. 4. hogy a telekkönyvi betétek szerkesztését tárgyazó eljárási sz­bályzat a felmerülendő szükséghez képest rende­letileg kiegészíthesse. (Helyeslés.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. képvi­selőház ! Rohonyi Gyula t. képviselő­társam módo­­sítványa mindkét részében gyakorlati szükségnek felel meg. Ami az elsőt illeti t­­i. azt, hogy az az el­járás szabályoztassék, midőn az egyik község te­lek­jegyzőkönyve, vagy ahol a betétek már elké­szíttettek, betétje a másik község telekjegyzőköny­vébe, illetőleg betétjébe átviendő, valami birtokrész­let vagy birtoktestre vonatkozólag, erre valóban gya­korlati szükség forog fen. Csak két szempontot emelek ki a t. ház előtt, amelyek ennek szükségességét ki fogják mutatni. Az egyik az, hogy a telek jegyzőkönyvek behozatala óta a politikai községek határai változtak és az egyik községből másikban átcsatlások történtek. Minthogy pedig az elv az, hogy minden birtok­részlet annak községnek telekjegyzőkönyvében fordul­jon elő, amelynek határában fekszik, ha a politikai község határa átcsatlás folytán változik, igen ter­mészetes, hogy annak a birtokrészletnek is ama köz­ség telekjegyzőkönyébe kellene átvitetni, amelybe az átcsatolás után tartozik. Nem kis zavarokat okoz az, hogy e politikai községek határaiban történt változások már hosszú idő óta épen ily szabályzat hiányában nincsenek pontosan a telekkönyvekben kitüntetve. Minthogy pe­dig egyöntetű eljárás szükséges, hogy azon bizonyos szabatosság és megbízhatóság, amelynek a telekköny­vek vezetését jellemezni kell, mindenütt egyenlő le­gyen, czélszerűnek és szükségesnek mutatkozik, hogy az ilynemű eljárást az igazságügyminiszter részéről kibocsátandó rendelet szabályozza. (Helyeslés jobb­­elől.) Ami a másodikat illeti, legyen szabad ezt kap­csolatba hoznom azzal, a­mit már többször említettek fel — gondolom azon oldalon történt — (a szélső­baloldalra mutat) hogy ez már a második novella az 1886-iki törvényhez. Bizonyos anomáliát láttak ugyanis abban, hogy aránylag ily rövid életű tör­vény már a második módosítást, illetőleg pót­lást tette szükségessé. Ez, lisztért ház, csak­ugyan így van. De az igazságügyi kormánynak csak kettő között volt választása. Vagy kellő pótláso­kat s módosításokat javasolhatott a háznak, hogy a munkálatok gyorsabban és helyesebben legyenek vé­gezhetők , vagy ha ettől álszégyen visszatartotta volna, nem hozott volna módosítást javaslatba. Hiszen el­végre úgyis meg lehetett volna vele élni, talán nem olyan jól, nem olyan gyorsan teljesítettek volna a munkálatok, itt-ott hézagok is lettek volna; de ha álszégyen vezeti a kormányt, csak azért, nehogy úgy tűnjék fel, hogy a törvényt ismét módosítja, tartózko­dott volna módosítvá­nyok behozatalától. Az nem lett volna helyes eljárás. Egyébiránt azon nem is kell csodálkozni, hogy az 1886-iki törvény most már másodszor került nem annyira revízió, mind inkább pótlás módosítás alá. Tömérdek oly szabályt foglal az magában, amelyet soha sem szokás törvénybe iktatni, hanem mindenütt a végrehajtási utasításokba foglalnak és a ren­deleti útra terelnek. Az 1886-iki törvény azon­ban nem ezt tette, hanem magába a törvény szövegébe foglalta ezeket az aprólékosságig menő szabályokat. Ennek következése az lett, hogy az igazságügyi kormány kénytelen most azt hozni javaslatba, hogy azok az apró formális szabályok, melyek czélszerűtleneknek bizonyulnak, a törvény­­hozás egész apparátusának mozgásba hozásával mó­dosíttassanak vagy pótoltassanak. Ha mind e részletek annak idején a rendeleti útra utasíttattak volna, mind a módosítások is a sokkal könnyebb után, t. i. rendeleti formában tör­ténhettek volna meg. (Úgy van­ jobbfelől.) Ezért kerül e törvény ,most már másodízben törvényhozási módosítás alá. Én azonban nem vád­ként hozom fel, hogy 1886-ban így járt el a törvény­­hozás. Akkor az egész intézmény uj volt s a törvény­­javaslatban meg kellett óvni azt az elvet, hogy ez átalakításnál a szerzett jogok biztosíttassanak. Ma a dolog másként áll; ma is három törvényben nemcsak alapvonalaikban, hanem nagy részben le vannak rakva azok a határozatok, amelyek már most a rövidebb eljárás keresztülvitele szempontjából kívánatosak. De ily aránylag új feladatnál, hol az élet új meg új szükséget mutat fel, nincs kizárva annak lehetősége, hogy alaki eljárás tekintetében egy és más pótlás lesz szükséges. Hogysem tehát a törvényhozás minduntalan ily apróságokat megállapító szabályok­kal foglalkozzék, amelyeket sokszor csak bizonyos késedelemmel lehet megalkotni és addig természete­sen a munkálatokat a régi szabály szerint kell foly­tatni, vagy egyátalán nem lehet végezni, c­élszerű, hogy ott, hol a kormány rendeleti joggal van felru­házva, felhatalmaztassék, hogy a tisztán alaki eljá­rási szabályok hézagait rendeletileg pótolhassa. E felhatalmazásban semmi sem foglaltatik, ami a legtávolabbról érintené azokat a szempontokat, azokat az anyagi szabályokat, amelyek a betétek szerkesztésénél kell, hogy figyelembe jöjjenek. Először azért nem, mert ez az egész felhatalmazás nem vo­natkozik egyébre, mint tisztán alaki eljárási szabá­lyokra, másodszor azért nem, mert nem egyébre, ha­nem a felmerült hiányok és javítások pótlására szól és miután e hézagok pótlása csak a fennálló tör­vények és azok rendelkezéseinek épségben tartásá­val lehetséges, azt gondolom, minden képzelhető biz­tosíték meg van adva arra, hogy ez a felhatalmazás abban a körben mozogjon, a­melyben a szükség által utasítva van és melyben csak üdvös szolgálatokat tehet. Ebből az okból kérem a t. házat, méltóztassék azt a két új pontot, amely a 23 §-hoz van indítványozva, úgy amint az indítványoztatott, elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Horánszky Nándor a módosítást azzal a magya­rázattal, amelyet az igazságügyminiszter adott, el­fogadja. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter : Talán megnyugtathatom tisztelt képviselőtársamat, ha az 1886: XIX. t. c. 2. §-át felolvasom. A 2 § azt mondja: Minden ingatlan, annak a községnek telek­könyvi betéteiben veendő fel, amely községbe az in­gatlan közigazgatási beosztás szerint tartozik. Ez tehát benne van a törvényben, de hogy az keresztül­vihető legyen és hogy azok a mulasztások, amelyek a telekkönyv behozatala óta e részben történtek t. i. hogy az ingatlan közigazgatásilag egy másik községbe osztatott be, de benne maradt a régi községi telek­könyvben, pótoltassanak, erre nincs szabály. Hogy erre is legyen szabály, azért kérem e módosítvány elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) A ház ezután a szakaszt Rohonyi Gyula módo­sításával elfogadja és így a törvényjavaslatot részle­teiben is megszavazza. Elnök javasolja, hogy a ház holnap 1 órakor ülést tartson, több kisebb jelentés ügyében. Az ülés végén Csatár Zsigmond felolvassa in­­terpelláczióját a szőlőveszők szállításának megakadá­lyozása ügyében B. G­yulán ; az interpelláczió kiada­­tik a földművelésügyi miniszternek. A közigazgatás reformja. A képviselőház közigazgatási bizottsága gróf Tisza Lajos elnöklete alatt tartott mai ülésében foly­tatta a közigazgatás­i önkormányzat rendezéséről a vármegyékben szóló törvényjavaslat részletes tárgya­lását. Mindenekelőtt az előző üléseken függőben ma­radt szakaszok vétettek tárgyalás alá. Az utügyeknek a belügyminiszter hatáskörébe való áthelyezéséről szóló 6-ik §. megtoldatott a kö­vetkező rendelkezéssel. »Kivételt képez az 1890. I. tervczikk 29. §-ának har­ma­dik, negyedik s utolsó bekezdése, úgy­szintén a 33. §., amelyekre nézve a kereskedelmi miniszter hatásköre válto­zatlan marad. A 33. §. vitás kérdéseiben a kereskedelmi miniszter a belügyminiszterrel egyetértőleg határoz.« A 12. §-ba felvetettek a következő rendelkezések: »A tisztviselők, ideértve a főispánt is, a következő esküt teszik le: »Én N. N. esküszöm, hogy ő császári és királyi felségéhez, Magyarország apostoli királyához és az ország alkotmányához hű leszek, stb.« A főispán a vármegye közgyűlése előtt — az e törvényben felsorolt többi tisztviselő a főispán előtt — teszi le az esküt. A tisztviselők hivatalba lépése az eskületétel napjától számíttatik. A 16-ik §-ba felvétetett e rendelkezés: »Gyámságot vagy gondnokságot csak az esetben vi­selhet a tisztviselő, ha a gyámság vagy gondnokság a tör­vény vagy végrendelet alapján illeti.« Tárgyalás alá vétetett ezután G­u­­­n­e­r Gyula által javaslatba hozott s függőben tartott következő szakasz: »A tisztviselő nem lehet tagja valamely politikai egyesületnek, nem vehet részt ily gyülekezetekben, nem foly­hat be az országgyűlési képviselőválasztási mozgalmakba, ennek folytán sem pártbizottságokban, sem kiküldetésekben avagy pártkörmenetekben részt nem vehet, sem senkit sza­vazatának mikénti gyakorlatára nézve nem befolyásolhat, annál kevésbé utasíthat, nem fogadhat el a választási eljá­rásnál oly kiküldetést, amely a választás vezetésére vagy ab­ban való közreműködésre vonatkozik. E tilalom nem érinti a tisztviselőnek azt az eljárá­sát, midőn politikai gyülekezeteknél, választási mozgalmak­nál, vagy a választási eljárásnál hivatalos állásából kifolyólag a rend fentartása érdekében, vagy mint az 1874 : XXXIII. tcz. 64. és 74. § ai szerint kiküldött elöljáró van jele­n. De ez esetben is működésének szigorúan most kijelölt hatáskörén belül kell maradnia. Kivételt képez a fenti tilalom alól az az eset, midőn a tisztviselő a jelen törvény 15-ik §-ának korlátai között képviselő-jelöltül fellépett. Egyébként a tisztviselő jogosítva van arra, hogy országgyűlési képviselő választásoknál szavazatát szabadon gyakorolja, valamint a törvényben megállapított kivételek­kel arra is, hogy a vármegyei vagy városi törvényhatósági bizottságnak vagy községi képviselő testületnek tagja lehes­sen, s e minőségben mindazokat a jogokat gyakorolhassa és mindazokat a teendőket végezhesse, amelyek az országgyűlési képviselő választásokra nem vonatkoznak. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök az indítvá­nyozott szakasz egyes részeit feleslegeseknek tartja, a többieknek lényegét azonban tekintetbe véve, a követ­kező szövegezést hozza javaslatba: »Közigazgatási tisztviselő nem vehet részt po­litikai pártgyűlésekben, nem járulhat azok határoza­tához vagy kérvényéhez, nem lehet tagja a központi választmánynak, a választókat összeíró küldöttségnek és sem országgyűlési, sem megyebizottsági tagok vá­lasztásánál nem működhet, mint választási elnök. Ez intézkedés a tiszteletbeli tisztviselőkre nem terjed ki. E tilalom nem érinti a tisztviselőknek azt az eljárását, midőn hivatalos állásukból kifolyólag a rend fentar­tása érdekében eljárnak.« Gulner Gyula nem tartja kielégítőnek a minisz­terelnök javaslatát s a tisztviselőt törvény által óhajtja védeni, hogy egy esetleges kormány által kortesesz­közül felhasználható ne legyen s annál kevésbbé te­hesse azt saját akaratából. Szóló, javaslatában tekin­tetbe vette e szempontokat s az adminisztráczió ér­dekeit s ennek folytán ismételve kéri indítványának elfogadását. — Bárczay Ödön azt tartja, hogy épen a Gulner által is óhajtott tisztviselői tekintélynek ár­tana az, ha a proponált javaslata szerinti elkülönítés­­sel bizalmatlanságot keltenénk irányában a nagy­kö­zönségnél. Szóló is óhajtván, hogy hivatalos tekinté­lyével ne korteskedhessék s befolyást ne gyakorolhas­son, a miniszterelnök javaslatához járul. Horváth Lajos szerint elismerést érdemel a kor­mánynak az a készsége, hogy a hivatalos presszió te­kintetében rendelkezés vetessék fel, de szóló szüksé­gesnek tartaná a miniszterelnök javaslatánál tovább menni abból a szempontból, hogy a tisztviselő a párt­mozgalmakban részt ne vehessen s a választásra be­folyást ne gyakorolhasson. Szükséges ez nemcsak a választási szabadság tekintetében, de magasabb poli­tikai szempontokból is. Igen megnyugtatólag hatna ez a közönségre s a házban is megkönnyítené a javas­lat tárgyalását. Tibád Antal szintén abból a szempontból indul ki, hogy a választási szabadság ne korlátoztassék, de az összeférhetetlenséget nem szeretné odáig vinni, hogy a tisztviselő a társadalomtól izoláltassék. Ezt egyéb­iránt Gulner indítványa sem czélozta. Azt, hogy a tisztviselő választási körmenetekben ne vehessen részt, a miniszterelnök beleértette saját szövegezésébe s ha Gulner ragaszkodik hozzá, ez világosan is kifejez­hető. A tisztviselő illetéktelen s helytelen befolyását a büntető törvény tiltja, ami garancziára szükség van, megadja e törvény s a jelen javaslatba ilyesmi­nek bevétele csak gyengítené e garancziát. Szaló a miniszterelnök szövegezésére szavaz. Holló Lajos megkövetelendőnek tartja, hogy ne gyakorolhasson a tisztviselő befolyást oly külső esz­közökkel, amelyek állásának tekintélyét a pártkor­mány eszközévé teszik. E tekintetben a miniszterel­nök javaslata a kivánalmaknak mögötte marad. Szük­séges, hogy a tisztviselő a pártmozgalmakban való részvételtől eltiltassék s politikai egyesületeknek tagja ne lehessen. Miklós Gyula arra az esetre, ha csak a minisz­terelnök által proponált, új szakasz lenne törvény­­könyvünkbe bevéve a tisztviselőnek választási vissza­élései ellen , talán elfogadhatóknak tartaná a tett indítványokat. De a büntetőtörvénykönyv­ben már úgy is szigorú rendelkezések van­nak e tekintetben s csak arra van szükség, hogy a törvény végrehajtassék. Ha a tisztviselőtől a meggyőződés érvényesítésére szolgáló eszközt is elvonjuk, megtagadtuk tőle azokat a­ polgári jogokat, melyeket minden más állampolgár élvez. Szaló őszin­tén óhajtja, hogy a tisztviselő minden illetéktelen befolyástól tartózkodjék, de e tekintetben a bün­tetőtörvénynél tovább menni lehetetlen s csak a tör­vénynek kell szankcziót szerezni. Szóló elfogadásra ajánlja a miniszterelnök javaslatát. Apponyi Albert gróf kardinális fontosságúnak tartja a szóban forgó kérdést Azt, hogy a tisztviselő választási mozgalmakban részt nem vehet, föltétlenül beveendőnek véli az új szakaszba, akár a miniszter­­elnök, akár Gulner indítványa alapján fog is ez meg­­állapíttatni. Arról van szó, hogy a tisztviselő a kor­teskedéstől eltiltassék, s ez nem jelentheti azt, hogy a társadalomból kizáratik; ellenkezőleg ama köztiszt­viselőtől, aki korteskedik s a választási mozgalmak­ban aktív részt vesz, félhet a közönség, de azt nem fogja becsülni. Ha az adminisztrácziót a korteskedés­ben résztvenni engedjük, nem lesz tekintélye és nem fogják tisztelni. A büntetőtörvény a vastag visszaélé­sekről szól; ezek nélkül is a választási mozgalmak­ban való aktív részvétel fényében a választási sza­badság korlátozása rejlik, ami nem férhet össze a tisztviselői állás tekintélyével. A büntetőtörvény drákói rendelkezései által nyújtott garanczia is nagyon szo­morúan néz ki a valóságban; az ily garanc­iák épen a nehéz apparátus miatt, amelyet mozgásba hoznak, hatástalanok. A szokásos tisztviselői korteskedés fenntartása, amíg egyfelől a választási szabadságot lehetetlenné teszi, az adminisztrác­ió tekintélyét is megrontja. Szóló a miniszterelnök szövegezésébe leg­alább annyit befoglaltatni kér, hogy a tisztviselő nem folyhat be a képviselőválasztási mozgalmakba s nem adhat a választóknak utasítást. Szederkényi Nándor azt tartja, hogy a tisztvi­selő tekintélyén sokkal nagyobb csorba lesz ejtve, ha a párt, amelynek mozgalmaiban részt vesz, megbukik, mintha praeventív intézkedések visszatartják ily moz­galmakban való résztvevéstől. Tisztán az adminisz­trác­ió érdekében kívánatos elejét venni annak, hogy egyes jelöltek vagy azok környezete a tisztviselőre befolyást ne gyakorolhassanak. Szóló elfogadja a ja­vasolt kibővítéseket, megtoldva azzal, hogy a tisztvi­selő pártíö­lényeket se hordozhasson. Tisza István abban látja a felszólalók nézetei közt a lényeges különbséget, hogy a bizottság ellen­zéki tagjai azt óhajtják, hogy a tisztviselő a válasz­tásoknál jogosult befolyását se gyakorolhassa, mert a jogtalan befolyásolástól úgy is eltiltja őt a törvény. Ha az illető visszaéléseket követ el, az ártani fog a tisztviselői tekintélynek, de ha tisztán megmarad a mellett, hogy meggyőződését kimondja, ez nem lehet tekintélyének ártalmára. Az egyedüli korlát, amely arra nézve szükséges, hogy magát ne exponálja külső szereplésével, meg­van a miniszterelnök szövegezésé­ben, amelyet szóló is elfogad, megjegyezvén, hogy ál­lami szempontból is szükség lehet sok esetben arra, hogy a tisztviselő személyes befolyását érvénye­síthesse. Dárday Sándor előadó tévesnek tartja azt a né­zetet, hogy a kinevezett tisztviselő nagyobb befolyást fog gyakorolhatni a választásokra. A miniszterelnök szövegezése megmondja, hogy mely választási mozgal­makban nem vehet a tisztviselő részt. Ennél tovább nem is mehetünk abban az irányban, amint Horváth Lajos javasolta, hacsak nem akarjuk egy frásissal bő­­vitni a törvényt, vagy a­nélkül, hogy a büntető tör­vénykönyvet ne módosítanák. Abban, hogy a tisztvi­selő politikai egyletnek nem lehet tagja, valami nagy bajt nem lát szóló, de ez is oly tág fogalom, amelyet úgy átalánosságban nem lenne czélszerű felvenni. Szóló elfogadja a miniszterelnök szövegezését. Vadnay Andor nem osztozik Holló ama néze­tében, hogy most intézkedésre nagyobb szükség lenne, mint az eddigi rendszer mellett, mert maga is azt tartja, hogy a választott tisztviselőnek nagyobb a befolyása a közönségre, mint a kinevezettnek. Hogy a tisztviselőt miként tiltsuk el a befolyás gya­korlásától, azt szóló nem tudná formulázni. Ahhoz, hogy a tüntetőleg való befolyástól s részvételtől, eset­leg jelvények viselésétől a tisztviselő eltiltassék, talán hozzá tudott volna járulni szóló, de az indítvá­nyokban nem talált ily taxatív felsorolást s ahhoz sem járulhat, hogy általánosságban oda dobassák az eltiltás a pártmozgalmakban való részvételtől. Kü­lönben e kérdés szabályozása a fegyelmi törvénynek lesz feladata, amelynek szóló nem akar prejudikálni. Tekintettel arra is, hogy a közigazgatási bírósági tör­vénynek is feladata lesz megvédeni a közönséget a tisztviselők jogtalanságával szemben, szóló hozzájárul a miniszterelnök javaslatához. Apponyi Albert dr. ismételve kéri a miniszter­­elnök javaslatának legalább annyival való kibővítését, hogy a tisztviselő választási mozgalmakban részt nem vehet. Szükséges ez azért, mert a tisztvi­selő állásának súlyából következik, hogy jogainak korlátlanul hagyása ezer s ezer ember jogainak gya­korlását teheti illuzóriussá s jogainak korláthoz kötése ezer és ezer emberre nézve teszi lehetővé a jogok sza­bad gyakorlását. Azt az apparátust, mely a legobjek­­tivebb eljárásra van hivatva, izolálni kell nem az élet­től, nem a társadalomtól, hanem ama tevékenységtől amely gyanússá teszi részrehajlatlanságát. A javasolt kifejezés felvételével ő maga is tudni fogja, hogy mi­től kell tartózkodnia s a fegyelmi bíróság is tudni fogja. Zoltán osztja azt a nézetet, hogy eléggé óvato­sak nem lehetünk a garancziák felállításában arra nézve, hogy a tisztviselők a választásoknál ille­téktelen befolyást ne gyakorolhassanak. Szóló nem tagadja, taxatíve nehéz felsorolni az összes eseteket, amelyekben a befolyás nem gyakorolható, de a fő és momentuózus esetek igen­is felvehetők s e tekintet­ben szóló elfogadandónak véli Gulner indítványát Apponyi gróf és Szederkényi pótlásával. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök azt hiszi, a maga részéről, az általa benyújtott szakasz beadásá­val is jelét adta annak, hogy a választási szabadságot megóvni kívánja s hogy annak a törvényjavaslat­ban is kifejezést óhajt adni. A különbség csak az, hogy meg akarják toldani szóló javaslatát egy általá­nos kifejezéssel, amely a gyakorlati életben alig lesz applikálható, holott szóló világos rendelkezésben óhaj­totta a korlátokat megvonni. Visszaéléseket az eddigi törvény sem engedett meg; megtörténhetnének azok oly szövegezés mellett is, a­mikőt Gulner ho­zott javaslatba. Vegye a bizottság fontolóra, hogy sok oly tisztviselőről is van szó, akik állásuknál fogva a választásra alig gyakorolhatnak befolyást. Ezeket is politikai jogaik gyakorlásában gátolni a szükségesen messze túlmenő intézkedés lenne. Azon idítványra,hogy a tisztviselő ne lehessen tagja politikai egyesületnek, megjegyzi szóló, hogy alig lehet megvonni a határokat a politikai és társadalmi kör közt, ettől is elzárni pedig a tisztviselőt, nem lenne méltányos dolog. Szóló, javas­latának alapjául azt vette, amit az 1869-i törvény a bíróra nézve megállapít. A közigazgatási tisztviselő­től többet senki sem kívánhat, mint a bírótól. Ha a közigazgatási tisztviselőre is azokat a szabályokat alkalmazzuk, amelyeket az 1869-i törvény a bírákra nézve megszab, az eredmény is ugyanaz lesz; hogy pedig az eredmény a bíróságoknál kielégítő, azt Ap­ponyi gróf maga is elismerte. Ismételve kéri javasla­tának elfogadását. — Gulner Gyula legalább annyit szükségesnek tart, hogy a tisztviselő a korteskedés közönséges nemeit ne gyakorolhassa, a körmenetekben való részvétel, a jelölttel való korcsmázás, jelvények vi­selése által. Nem közömbös az, hogy az ország lakóinak nagy része megnyugvást találjon arra nézve, hogy nem kortesgárda teremtése a czélja e javaslatnak, hanem tisztességes adminisztrác­ió létesítése. A bizottság elfogadja a miniszterelnök által ja­vasolt szövegezést azzal a megtoldással, hogy a tiszt­viselő választási körmenetekben részt nem vehet s jelvényeket nem alkalmazhat. A 136. §-hoz Gulner a következő új bekezdést hozza javaslatba. »A közigazgatási bíróságról szóló törvény intézkedik az iránt, hogy mely esetekben és minő hatálylyal fordulhat a vármegye önkormányzati jogainak megóvása czéljából a legfőbb közigazgatási bírósághoz.« Dárday előadó azt tartja, hogy a módosítás el­lenkezik a bizottság azon elvi megállapodásával, hogy további rendelkezések felvétele által nem akar pre­­judikálnia a közigazgatási bíróságról alkotandó tör­vény rendelkezésének. — Tibád nem látja czélját az ily rendelkezések felvételének s azt tartja, hogy a szó­ban forgó kérdés helyesen csak a közigazgatási bíró­sági törvényben lesz megoldható. — Holló kívánatos­nak tartja, hogy az indítványban érintett elv felett már most döntsön a bizottság. — Gr. Apponyi szin­tén kéri Gulner indítványának elfogadását, vagy azt, hogy a közigazgatási bíróság eventuális hatáskörére nézve már felvett rendelkezés álta­lánosabb fogalmazást nyerjen és ne csak a me­gyei határozatokra szoríttassék, hanem a kor­mányrendeletekkel szemben se zárja ki a bírósági jogorvoslatot. — Tisza István legczélszerűbbnek tar­totta volna a vegyes intézkedések közé venni fel egész általánosságban tartott rendelkezést. — Gr. Szapáry miniszterelnök szintén leghelyesebbnek tartaná csak általánosságban mondani ki azt, hogy arról, mi fe­­lebbezhető a közigazgatási bírósághoz, az erre vonat­kozó törvény fog intézkedni. A bizottság hozzájárul a miniszterelnök in­dítványához s a 136-ik §-t érdemleges módosítás nélkül elfogadja. Ezzel a tárgyalás folytatása holnap d. e. 10 órára halasztatván, elnök kérdi a bizottságtól, fenn kívánja-e továbbra is tartani azt a megállapodá­sát, hogy a törvényjavaslatnak a tisztviselői hatás­körökre vonatkozó része tárgyában albizottság küldessék ki.­­ Horváth L. azt hiszi, hogy az egész törvényjavaslat letárgyalása után lesz szükség albi­zottság kiküldésére, amely az esetleges ellentétek ki­egyenlítésére is érdemleges javaslatokat lenne hivatva tenni. — Holló fenntartanának véli az albizottság kiküldésére vonatkozó eredeti megállapodást, amely a dolog érdemének is csak előnyére fog válni.— Vadnay Andor időnyerés szempontjából mellőzendőnek tartja az előzetes albizottsági tárgyalást. A bizottság mel­lőzendőnek határozza az albizottság előzetes kiküldé­sét, egyúttal megállapodván abban, hogy holnapi ülésében elintézve a még függőben tartott szakaszo­kat, a törvényjavaslat további tárgyalását a jövő héten, hétfőn délután fogja folytatni. Ezzel az ülés fél 10 órakor véget ért. (O. É.) A fov. törvényhatósági bizottság közgyűlése. A fővárosi törvényhatósági bizottság ma dél­után R­á­t­h Károly polgármester elnöklete alatt rendes közgyűlést tartott. Az ülés elején az elnök fájdalmas hangon em­lékezett meg Hofhauser Lajos bizottsági tag el­­hunytáról. A közgyűlés, egyik legbuzgóbb tagjának elvesztése felett érzett részvétének jegyzőkönyvileg adott kifejezést s elhatározta, hogy az elhunyt özve­gyéhez részvétiratot intéz. Helyébe Maszanek Rezső póttagot hívták be. Gerlóczy Károly első alpolgármester, mint a 32-dik gyalogezred jubileumát rendező bizottság elnöke, indítványt terjeszt elő az iránt, hogy az ünne­piességre Károly Lajos főherczeg és neje is meghivassék. A közgyűlés örömmel járul az indít­ványhoz s Ráth Károly polgármestert, mint elnököt bízza meg a meghívás körüli eljárással. Rózsavölgyi Gyula főjegyző, több minisz­teri leirat felolvasásas után előterjeszti H­a­v­a­s­s Rezső dr. az iránt való indítványát, hogy jövőre az utczák és terek elnevezésének joga a főváros törvény­­hatósági bizottságára ruháztassék át. Indítványa kö­vetkezőleg hangzik: fővárosszerte általános megüt­közést kelt, hogy a­midőn a főváros törvényhatósági bizottsága f. é. febr. 19-iki közgyűlésén egyhangúlag oda nyilatkozott, hogy a stáczió-utcza Baross­­utczának neveztessék el, a fővárosi közmunkák tanácsa, megbízható értesülés szerint, a f. hó 9-ikén tartott ülésében a főváros közönségének kívánságát nemcsak megtagadta, de a közmunkák tanácsának alelnöke egyidejűleg tapintatlannak nevezte a fővá­ros törvényhatósági bizottságának eljárását, mert — szerinte — hatáskörén kívül eső elismerést szavazott meg. Valóban sértő a főváros törvényható­sági bizottságára nézve, hogy míg a vidéki városok szabadon intézkednek az utczáik és tereik elnevezé­sét illetőleg,­­ az ország fővárosa, az értelmiség köz­pontja, e tekintetben gyámság alatt áll, amely gyám­ságnak bántó hatása annál inkább érezhető, mivel a fővárosi közmunkák tanácsa, úgy látszik, nem érzi át, mily figyelemmel tartozik lenni a főváros közgyű­lésének nyilatkozatával szemben.­­­­ A fővárosi tör­vény módosításának kérdése szőnyegen van s ide tar­tozó indítványok még mindig tehetők. Tisztelettelje­sen indítványozom tehát, hogy ahhoz az emlékirathoz, amelyet a főváros törvényhatósági bizottsága a fővá­rosi törvény módosítására vonatkozólag a belügy­miniszterhez fölterjesztett, a hozzá intézendő föl­iratban pótlólag még az a javaslat is csatoltas­­sék, hogy jövőre az utczák­ és terek elnevezésének joga a főváros törvényhatósági bizottságára ruháztas­sék át, hogy így a főváros épp úgy rendelkezhessék az utczák elnevezésére nézve, amint azt a vidéki váro­sok tehetik.­­ Ez indítvány kapcsában Havass Rezső szóbeli előterjesztéssel a következő inter­­pellácziót intézi a polgármesterhez: »Szándéko­­zik-e a f.­polgármester úr oda hatni, esetleg a fővá­rosi közmunkák tanácsát hivatalosan megsürgetni, hogy a közmunkák tanácsának amaz elutasító hatá­rozata, amely a stáczió-utczának Baross-utczára való elnevezésére vonatkozik, mielőbb a közgyűlés elé ter­jesztessék, hogy ebben az ügyben a közgyűlés a lehető legrövidebb idő alatt nyilatkozhasson.­ Kamermayer Károly polgármester azt a reményét fejezi ki, hogy a közmunkák tanácsától a hivatalos értesítés mielőbb át fog érkezni, ha azonban ez meg nem történnék, ő a dolgot meg­sürgeti s intézkedett az iránt, hogy az ügy a ta­nács útján a közgyűlés elé terjesztessék. E választ a közgyűlés tudomásul vette. Élénk vitát idézett elő a »Három nyak­ kaszár­nyának abból a czélból leendő kibővítése, hogy ott a Budapesten elhelyezendő újabb gyalogsági zászlóalj részére szükséges férőhely biztosíttassák. A tanács, abból a szempontból, hogy a katonák elhelyezésére szükséges térség leggyorsabban a három nyál­kaszár­­nyánál egy második emelet ráépítésével érhető el, de pótépitkezés elhatározása s a sürgős kivitel elrende­­l­ése végett az ügyet a közgyűlés elé terjeszti. A mér­nöki hivatal a tervezett pótépitkezést a Három nyak­­­aszárnya fekvése, kellemetlen beosztása s ódon álla­pota miatt nem tartja czélszerűnek, a középítési bizottság nézete szerint azonban az épület egy második emelet elbírására alkalmasnak látszik; ezt arányítja a cs. és kir. hadmérnökkari igazgatóságtól eszközölt vizsgálat is. A megkívántató költség mint­egy 105.000 írtra rúg, amire nézve a főszámvevő fe­dezetül a 25 milliós kölcsönt jelöli ki. Medvey Zsigmond nem járul hozzá a tanács javaslatához, ha­nem ajánlja, hogy az ügy utasíttassék vissza a tanács­hoz, azzal, hogy a mérnöki hivatallal vizsgáltassa meg alaposan az épületet, várjon megbírja-e az egy emelet reá építését. Kamermayer Károly polgármester közvetítő indítványt tesz, mondja ki ugyan határoza­­tilag a közgyűlés, hogy a honvédelemügyi miniszter­hez intézendő fölterjesztésben hajlandónak nyilatko­zik a három nyál­kaszárnya épületét — a­mennyiben a szakértők ezt javasolni fogják — kétemeletessé föl­építeni s az idevonatkozó költségeket viselni s addig is utasítja a mérnöki hivatalt, hogy a középítési azottság hozzájárulásánál behatóan vizsgálja meg, hogy a fele­s építés eszközölhető-e, vagy sem. Ha ez megtörtént, a tárgy a tanács útján ismét a közgyűlés elé kerül határozathozatal végett.­­ A közgyűlés e közvetítő indítványt elfogadta. A legutóbb tartott közgyűlés felhívta a taná­csot, hogy Toldy József tiszti főügyésznek a fővá­ros érdekei előmozdítása körül szerzett kiváló szol­gálati érdemeire való tekintettel, a részére leendő fizetési pótlék megszavazása iránt terjeszszen elő ja­vaslatot. A tanács ehez képest, tekintettel arra, hogy a változott körülmények folytán előállott követelmé­nyekkel és teendőkkel a tiszti főügyésznek még 1872-ben megállapított illetménye semmi arányban nem áll, am a javaslatot terjeszti a közgyűlés elé, hogy Toldy József főügyésznek évi 700 főt személyes mű­ködési pótlék szavaztassék meg, oly hozzáadással, hogy e személyes pótlék a nyugdíj mérvének megálla­pításánál be nem számítható.­­ A közgyűlés a ta­nács e javaslatához hozzájárult. A törvényhatósági bizottság újjá­alakítása czéljából megteendő intézkedések egyikéül a közgyű­lés kijelölte az összeíró küldöttségeket a követke­zőkben : I. kerület: rendes tagok : Érczhegyi Ferencz, Magyarevics Jeremiás, Vlasek Ede, Újhelyi Sándor, Scheidh Károly; póttagok : Lindenbach János, Beiwinkler Károly, Mauks János. II. kerület: rendes tagok :­ Hampel Sán­dor, Szabó N. Ferencz, Prokesch Antal, Freyberger Pál, Szemler Mór ; póttagok : Ferenczfy Antal, Pfeiffer János, Lindmayer Ferencz. III. kerület: rendes tagok: id. Haszmann József, Végh János, Zboray Béla, Cristofori For­­tunato, Vörösváry Bernát; póttagok : Hoffmann Lipót, Varga András, Fölki János. IV. kerület: rendes ta­gok : Morlin Imre, Heinrich István, Kléh István, Forgó István, Becker Károly ; póttagok : Sigray Pál, csávási Kiss Károly, Frey József. V. kerület: rendes tagok: Stiller Mór dr., Schreyer Jakab dr., Kunerwalder M., Hüttl Tiva­dar, Totisz Adolf; póttagok: Tury János, Mezei Lajos, Bródy Samu. VI. kerület: rendes tagok: Zettner Ede, Németh Titusz, Tenczer Pál, Mendl István, Fülöp Károly dr.; póttagok: Schweiger Adolf, Vak Lajos, Löw Tivadar dr. VII. kerület: rendes tagok: Schön József, Morzsá­nyi Károly dr., Kaun Emánuel, Schmidt Sándor, Osztoics Miklós ; póttagok Umbach Rezső, Waldhauser Adolf, Zachár Antal. VIIi. kerület: rendes tagok: Kölber Alajos, Kokesch Sándor, Hűvös József, Mischl Alajos, id. Petz Ármin; póttag­­ : Böhm Samu, Ébner János dr.,­­Weinsteitz Lajos. IX. kerület: rendes tagok : Baumann Antal, Dob­­ronyi János, Büchler Sándor, Schmidlechner Károly, Hindy Kálmán ; póttagok : Vasady Mátyás, Tichy Ferencz és Jétsy Károly. A csekélyebb fontosságú tárgyak során hozzá­járult a közgyűlés ahhoz, hogy az özv. Felderer Mária tulajdonát képező házat a Rudas-fürdő kibővítésére 15.000 frtért megvegyék; elfogadta a javaslatot a jótékony intézetek segélyezése ügyében; megszava­zott 20 aranyat az orsz. magyar kertészeti­ egyesület tanári kiállítása alkalmából, díjak kitűzésére; elfo­gadta a bizottság és tanács előterjesztését a népszín­házi alap költségvetése tárgyában, 53,886 frt 19 kr szükséglettel és 54,420 frt 56 kr fedezettel, tehát 444 frt 37 kr fölösleggel; hozzájárult ahhoz, hogy a zugligeti »Vadász udvar« czimü magánház és telek, népiskolai czélokra 8500 frtért megvétessék; meg­szavazta további 10 évre a nemzeti tornaegyletnek nyújtott 20,000 frt kölcsönt és 1500 frt évi segélyt. Több kisebb ügy elintézése után, a közgyűlés 7 órakor véget ért. Tudomány és irodalom. Akadémiai tagjelölések. A magyar, tud. akadémia osztályai részéről ki­küldött kijelölő bizottságok már mind ülést tartottak s a hozzájuk áttett tagajánlatok alapján, megállapod­tak abban, hogy kiket ajánljanak a nagygyűlésnek megválasztásra. Négy ily kijelölő bizottság volt man­dátummal felruházva, u. m. a történettudományi al­osztály részéről: Wenzel Gusztáv, Salamon Ferencz, Pauler Gyula, Nagy Imre, Ballagi Aladár, Hampel József és Fejérpataky László. A társadalom­tudo­mányi alosztály részéről: Tóth Lőrincz, Keleti Ká­roly, Schvarcz Gyula, Pauer Imre, Pulszky Ágost, Wlassics Gyula és Jekelfalussy József. A természet­­tudományi alosztály részéről: Hollán Ernő, Eötvös Loránd b., Than Károly, Réthy Mór és Heller Ágost. Végre a természetrajzi osztály részéről: Marku­­sovszky Lajos, Szabó József, Entz Géza, Bedő Albert és Klein Gyula. E bizottságok kijelölése alapján a 8 üresedés­ben levő helyre rendes tagnak ajánlják a követ­kező hat akadémiai levelező tagot: Fröhlich Izidor, Matlekovits Sándor, Plósz Sándor, Schuller Alajos, Thanhoffer Lajos és War­tha Vincze. A 38 üresedésben levő levelező tagsági helyre 15-en vannak jelölve, betűrendes sorban a kö­vetkezők : Bruzina Spiridion, zágrábi egyetemi rendes tanár, a zágrábi akadémia rendes tagja s a horvátországi természettudományi társulatnak meg­alapítása óta elnöke, a­ki negyedszázad óta eredmé­nyekben gazdag és sok tekintetben úttörő munkás­ságot fejt ki a magyar birodalom dunántúli része úgy élő, mint kihalt állatvilágának, valamint az Adriai-tenger faunájának tanulmányozásában és is­mertetésében, s különösen a malakologia és ornitho­­logia terén szűkebb hazája határain túl is általáno­san ismert és becsült szaktekintély. C­s­á­n­k­i Dezső dr., országos levéltári fogal­mazó, Teleki József gr. nagynevű munkájának, a Hunyadiak korának folytatója, kiben a gondolkodó történetiró egyesül a lelkiismeretes búvárral. F­a­b­i­n­y­i Rezső kolozsvári tud. egyetemi ren­des tanár, ki szaktudományában, a chemiában neve­zetes munkásságot fejtett ki. Felméri Lajos kolozsvári egyetemi tanár

Next