Nemzet, 1891. április (10. évfolyam, 3084-3113. szám)
1891-04-16 / 3099. szám
Melléklet a »Nemzet« 3099. (104.) április 16. számihoz. 0 B S Z Á 8 e Y 0 L É & A képviselőház ülése április 15-én. A képviselőház mai üléséről esti lapunkban közölt tudósításának kiegészítéséül közöljük meg a következőket : A 23-ik §-nál felszólal: Rohonyi Gyula: T. ház! E szakaszhoz egy módosítványt vagyok bátor benyújtani, amely két pontból áll. Az első pont arra az esetre vonatkozik, midőn valamely birtokrészlet vagy birtoktest az egyik község telekjegyzőkönyvéből vagy betétjéből egy másik község telekjegyzőkönyvébe vagy betétjébe viendő át. Az iránt t.hát sem a telekjegyzőkönyvi rendtartás, sem pedig más törvényünk eddig nem intézkedik, hogy ez esetben mily eljárás követendő. Elég fontosnak találom tehát, az esetet arra, hogy erre nézve az eljárás nem ugyan a törvényjavaslatban magában, hanem a törvényjavaslattal kapcsolatban szabályoztassék Módosításom tehát az volna, hogy hatalmaztassék fel az igazságügyminiszter úr egy, e szakaszhoz csatolandó külön pontban, hogy az ily esetekben követendő eljárást rendeletileg szabályozhassa. Módosítványom 2-ik pontja arra az esetre vonatkozik, hogy ha a jövőben a gyakorlati élet szükségét mutatná annak, hogy az e törvényjavaslatban foglalt intézkedések, a telekjegyzőkönyvi betétek szerkesztésére és átvitelére vonatkozó eljárási szabályok ne módosíttassanak, hanem kiegészíttessenek, az igazságügyminiszter ne legyen kénytelen minden egyes esetben a törvényhozáshoz fordulni, hanem hatalmaztassék fel, hogy az eljárási szabályzatot rendeleti úton kiegészíthesse. Módosítványom értelmében a 23. §-hoz a következő új pontok teendők: 3. hogy a telekkönyvi betétek szerkesztése alkalmával, valamint azt megelőzőleg vagy azután, egy vagy több birtok részletnek valamely község telekjegyzőkönyveiből, vagy telekkönyvi betéteiből egy más község telekjegyzőkönyvébe vagy telekkönyvi betéteibe való átvitele követendő tárgyában eljárást rendeletileg szabályozza. 4. hogy a telekkönyvi betétek szerkesztését tárgyazó eljárási szbályzat a felmerülendő szükséghez képest rendeletileg kiegészíthesse. (Helyeslés.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. képviselőház ! Rohonyi Gyula t. képviselőtársam módosítványa mindkét részében gyakorlati szükségnek felel meg. Ami az elsőt illeti ti. azt, hogy az az eljárás szabályoztassék, midőn az egyik község telekjegyzőkönyve, vagy ahol a betétek már elkészíttettek, betétje a másik község telekjegyzőkönyvébe, illetőleg betétjébe átviendő, valami birtokrészlet vagy birtoktestre vonatkozólag, erre valóban gyakorlati szükség forog fen. Csak két szempontot emelek ki a t. ház előtt, amelyek ennek szükségességét ki fogják mutatni. Az egyik az, hogy a telek jegyzőkönyvek behozatala óta a politikai községek határai változtak és az egyik községből másikban átcsatlások történtek. Minthogy pedig az elv az, hogy minden birtokrészlet annak községnek telekjegyzőkönyvében forduljon elő, amelynek határában fekszik, ha a politikai község határa átcsatlás folytán változik, igen természetes, hogy annak a birtokrészletnek is ama község telekjegyzőkönyébe kellene átvitetni, amelybe az átcsatolás után tartozik. Nem kis zavarokat okoz az, hogy e politikai községek határaiban történt változások már hosszú idő óta épen ily szabályzat hiányában nincsenek pontosan a telekkönyvekben kitüntetve. Minthogy pedig egyöntetű eljárás szükséges, hogy azon bizonyos szabatosság és megbízhatóság, amelynek a telekkönyvek vezetését jellemezni kell, mindenütt egyenlő legyen, czélszerűnek és szükségesnek mutatkozik, hogy az ilynemű eljárást az igazságügyminiszter részéről kibocsátandó rendelet szabályozza. (Helyeslés jobbelől.) Ami a másodikat illeti, legyen szabad ezt kapcsolatba hoznom azzal, amit már többször említettek fel — gondolom azon oldalon történt — (a szélsőbaloldalra mutat) hogy ez már a második novella az 1886-iki törvényhez. Bizonyos anomáliát láttak ugyanis abban, hogy aránylag ily rövid életű törvény már a második módosítást, illetőleg pótlást tette szükségessé. Ez, lisztért ház, csakugyan így van. De az igazságügyi kormánynak csak kettő között volt választása. Vagy kellő pótlásokat s módosításokat javasolhatott a háznak, hogy a munkálatok gyorsabban és helyesebben legyenek végezhetők , vagy ha ettől álszégyen visszatartotta volna, nem hozott volna módosítást javaslatba. Hiszen elvégre úgyis meg lehetett volna vele élni, talán nem olyan jól, nem olyan gyorsan teljesítettek volna a munkálatok, itt-ott hézagok is lettek volna; de ha álszégyen vezeti a kormányt, csak azért, nehogy úgy tűnjék fel, hogy a törvényt ismét módosítja, tartózkodott volna módosítványok behozatalától. Az nem lett volna helyes eljárás. Egyébiránt azon nem is kell csodálkozni, hogy az 1886-iki törvény most már másodszor került nem annyira revízió, mind inkább pótlás módosítás alá. Tömérdek oly szabályt foglal az magában, amelyet soha sem szokás törvénybe iktatni, hanem mindenütt a végrehajtási utasításokba foglalnak és a rendeleti útra terelnek. Az 1886-iki törvény azonban nem ezt tette, hanem magába a törvény szövegébe foglalta ezeket az aprólékosságig menő szabályokat. Ennek következése az lett, hogy az igazságügyi kormány kénytelen most azt hozni javaslatba, hogy azok az apró formális szabályok, melyek czélszerűtleneknek bizonyulnak, a törvényhozás egész apparátusának mozgásba hozásával módosíttassanak vagy pótoltassanak. Ha mind e részletek annak idején a rendeleti útra utasíttattak volna, mind a módosítások is a sokkal könnyebb után, t. i. rendeleti formában történhettek volna meg. (Úgy van jobbfelől.) Ezért kerül e törvény ,most már másodízben törvényhozási módosítás alá. Én azonban nem vádként hozom fel, hogy 1886-ban így járt el a törvényhozás. Akkor az egész intézmény uj volt s a törvényjavaslatban meg kellett óvni azt az elvet, hogy ez átalakításnál a szerzett jogok biztosíttassanak. Ma a dolog másként áll; ma is három törvényben nemcsak alapvonalaikban, hanem nagy részben le vannak rakva azok a határozatok, amelyek már most a rövidebb eljárás keresztülvitele szempontjából kívánatosak. De ily aránylag új feladatnál, hol az élet új meg új szükséget mutat fel, nincs kizárva annak lehetősége, hogy alaki eljárás tekintetében egy és más pótlás lesz szükséges. Hogysem tehát a törvényhozás minduntalan ily apróságokat megállapító szabályokkal foglalkozzék, amelyeket sokszor csak bizonyos késedelemmel lehet megalkotni és addig természetesen a munkálatokat a régi szabály szerint kell folytatni, vagy egyátalán nem lehet végezni, célszerű, hogy ott, hol a kormány rendeleti joggal van felruházva, felhatalmaztassék, hogy a tisztán alaki eljárási szabályok hézagait rendeletileg pótolhassa. E felhatalmazásban semmi sem foglaltatik, ami a legtávolabbról érintené azokat a szempontokat, azokat az anyagi szabályokat, amelyek a betétek szerkesztésénél kell, hogy figyelembe jöjjenek. Először azért nem, mert ez az egész felhatalmazás nem vonatkozik egyébre, mint tisztán alaki eljárási szabályokra, másodszor azért nem, mert nem egyébre, hanem a felmerült hiányok és javítások pótlására szól és miután e hézagok pótlása csak a fennálló törvények és azok rendelkezéseinek épségben tartásával lehetséges, azt gondolom, minden képzelhető biztosíték meg van adva arra, hogy ez a felhatalmazás abban a körben mozogjon, amelyben a szükség által utasítva van és melyben csak üdvös szolgálatokat tehet. Ebből az okból kérem a t. házat, méltóztassék azt a két új pontot, amely a 23 §-hoz van indítványozva, úgy amint az indítványoztatott, elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Horánszky Nándor a módosítást azzal a magyarázattal, amelyet az igazságügyminiszter adott, elfogadja. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter : Talán megnyugtathatom tisztelt képviselőtársamat, ha az 1886: XIX. t. c. 2. §-át felolvasom. A 2 § azt mondja: Minden ingatlan, annak a községnek telekkönyvi betéteiben veendő fel, amely községbe az ingatlan közigazgatási beosztás szerint tartozik. Ez tehát benne van a törvényben, de hogy az keresztülvihető legyen és hogy azok a mulasztások, amelyek a telekkönyv behozatala óta e részben történtek t. i. hogy az ingatlan közigazgatásilag egy másik községbe osztatott be, de benne maradt a régi községi telekkönyvben, pótoltassanak, erre nincs szabály. Hogy erre is legyen szabály, azért kérem e módosítvány elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) A ház ezután a szakaszt Rohonyi Gyula módosításával elfogadja és így a törvényjavaslatot részleteiben is megszavazza. Elnök javasolja, hogy a ház holnap 1 órakor ülést tartson, több kisebb jelentés ügyében. Az ülés végén Csatár Zsigmond felolvassa interpelláczióját a szőlőveszők szállításának megakadályozása ügyében B. Gyulán ; az interpelláczió kiadatik a földművelésügyi miniszternek. A közigazgatás reformja. A képviselőház közigazgatási bizottsága gróf Tisza Lajos elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta a közigazgatási önkormányzat rendezéséről a vármegyékben szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. Mindenekelőtt az előző üléseken függőben maradt szakaszok vétettek tárgyalás alá. Az utügyeknek a belügyminiszter hatáskörébe való áthelyezéséről szóló 6-ik §. megtoldatott a következő rendelkezéssel. »Kivételt képez az 1890. I. tervczikk 29. §-ának harmadik, negyedik s utolsó bekezdése, úgyszintén a 33. §., amelyekre nézve a kereskedelmi miniszter hatásköre változatlan marad. A 33. §. vitás kérdéseiben a kereskedelmi miniszter a belügyminiszterrel egyetértőleg határoz.« A 12. §-ba felvetettek a következő rendelkezések: »A tisztviselők, ideértve a főispánt is, a következő esküt teszik le: »Én N. N. esküszöm, hogy ő császári és királyi felségéhez, Magyarország apostoli királyához és az ország alkotmányához hű leszek, stb.« A főispán a vármegye közgyűlése előtt — az e törvényben felsorolt többi tisztviselő a főispán előtt — teszi le az esküt. A tisztviselők hivatalba lépése az eskületétel napjától számíttatik. A 16-ik §-ba felvétetett e rendelkezés: »Gyámságot vagy gondnokságot csak az esetben viselhet a tisztviselő, ha a gyámság vagy gondnokság a törvény vagy végrendelet alapján illeti.« Tárgyalás alá vétetett ezután Guner Gyula által javaslatba hozott s függőben tartott következő szakasz: »A tisztviselő nem lehet tagja valamely politikai egyesületnek, nem vehet részt ily gyülekezetekben, nem folyhat be az országgyűlési képviselőválasztási mozgalmakba, ennek folytán sem pártbizottságokban, sem kiküldetésekben avagy pártkörmenetekben részt nem vehet, sem senkit szavazatának mikénti gyakorlatára nézve nem befolyásolhat, annál kevésbé utasíthat, nem fogadhat el a választási eljárásnál oly kiküldetést, amely a választás vezetésére vagy abban való közreműködésre vonatkozik. E tilalom nem érinti a tisztviselőnek azt az eljárását, midőn politikai gyülekezeteknél, választási mozgalmaknál, vagy a választási eljárásnál hivatalos állásából kifolyólag a rend fentartása érdekében, vagy mint az 1874 : XXXIII. tcz. 64. és 74. § ai szerint kiküldött elöljáró van jelen. De ez esetben is működésének szigorúan most kijelölt hatáskörén belül kell maradnia. Kivételt képez a fenti tilalom alól az az eset, midőn a tisztviselő a jelen törvény 15-ik §-ának korlátai között képviselő-jelöltül fellépett. Egyébként a tisztviselő jogosítva van arra, hogy országgyűlési képviselő választásoknál szavazatát szabadon gyakorolja, valamint a törvényben megállapított kivételekkel arra is, hogy a vármegyei vagy városi törvényhatósági bizottságnak vagy községi képviselő testületnek tagja lehessen, s e minőségben mindazokat a jogokat gyakorolhassa és mindazokat a teendőket végezhesse, amelyek az országgyűlési képviselő választásokra nem vonatkoznak. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök az indítványozott szakasz egyes részeit feleslegeseknek tartja, a többieknek lényegét azonban tekintetbe véve, a következő szövegezést hozza javaslatba: »Közigazgatási tisztviselő nem vehet részt politikai pártgyűlésekben, nem járulhat azok határozatához vagy kérvényéhez, nem lehet tagja a központi választmánynak, a választókat összeíró küldöttségnek és sem országgyűlési, sem megyebizottsági tagok választásánál nem működhet, mint választási elnök. Ez intézkedés a tiszteletbeli tisztviselőkre nem terjed ki. E tilalom nem érinti a tisztviselőknek azt az eljárását, midőn hivatalos állásukból kifolyólag a rend fentartása érdekében eljárnak.« Gulner Gyula nem tartja kielégítőnek a miniszterelnök javaslatát s a tisztviselőt törvény által óhajtja védeni, hogy egy esetleges kormány által korteseszközül felhasználható ne legyen s annál kevésbbé tehesse azt saját akaratából. Szóló, javaslatában tekintetbe vette e szempontokat s az adminisztráczió érdekeit s ennek folytán ismételve kéri indítványának elfogadását. — Bárczay Ödön azt tartja, hogy épen a Gulner által is óhajtott tisztviselői tekintélynek ártana az, ha a proponált javaslata szerinti elkülönítéssel bizalmatlanságot keltenénk irányában a nagyközönségnél. Szóló is óhajtván, hogy hivatalos tekintélyével ne korteskedhessék s befolyást ne gyakorolhasson, a miniszterelnök javaslatához járul. Horváth Lajos szerint elismerést érdemel a kormánynak az a készsége, hogy a hivatalos presszió tekintetében rendelkezés vetessék fel, de szóló szükségesnek tartaná a miniszterelnök javaslatánál tovább menni abból a szempontból, hogy a tisztviselő a pártmozgalmakban részt ne vehessen s a választásra befolyást ne gyakorolhasson. Szükséges ez nemcsak a választási szabadság tekintetében, de magasabb politikai szempontokból is. Igen megnyugtatólag hatna ez a közönségre s a házban is megkönnyítené a javaslat tárgyalását. Tibád Antal szintén abból a szempontból indul ki, hogy a választási szabadság ne korlátoztassék, de az összeférhetetlenséget nem szeretné odáig vinni, hogy a tisztviselő a társadalomtól izoláltassék. Ezt egyébiránt Gulner indítványa sem czélozta. Azt, hogy a tisztviselő választási körmenetekben ne vehessen részt, a miniszterelnök beleértette saját szövegezésébe s ha Gulner ragaszkodik hozzá, ez világosan is kifejezhető. A tisztviselő illetéktelen s helytelen befolyását a büntető törvény tiltja, ami garancziára szükség van, megadja e törvény s a jelen javaslatba ilyesminek bevétele csak gyengítené e garancziát. Szaló a miniszterelnök szövegezésére szavaz. Holló Lajos megkövetelendőnek tartja, hogy ne gyakorolhasson a tisztviselő befolyást oly külső eszközökkel, amelyek állásának tekintélyét a pártkormány eszközévé teszik. E tekintetben a miniszterelnök javaslata a kivánalmaknak mögötte marad. Szükséges, hogy a tisztviselő a pártmozgalmakban való részvételtől eltiltassék s politikai egyesületeknek tagja ne lehessen. Miklós Gyula arra az esetre, ha csak a miniszterelnök által proponált, új szakasz lenne törvénykönyvünkbe bevéve a tisztviselőnek választási visszaélései ellen , talán elfogadhatóknak tartaná a tett indítványokat. De a büntetőtörvénykönyvben már úgy is szigorú rendelkezések vannak e tekintetben s csak arra van szükség, hogy a törvény végrehajtassék. Ha a tisztviselőtől a meggyőződés érvényesítésére szolgáló eszközt is elvonjuk, megtagadtuk tőle azokat a polgári jogokat, melyeket minden más állampolgár élvez. Szaló őszintén óhajtja, hogy a tisztviselő minden illetéktelen befolyástól tartózkodjék, de e tekintetben a büntetőtörvénynél tovább menni lehetetlen s csak a törvénynek kell szankcziót szerezni. Szóló elfogadásra ajánlja a miniszterelnök javaslatát. Apponyi Albert gróf kardinális fontosságúnak tartja a szóban forgó kérdést Azt, hogy a tisztviselő választási mozgalmakban részt nem vehet, föltétlenül beveendőnek véli az új szakaszba, akár a miniszterelnök, akár Gulner indítványa alapján fog is ez megállapíttatni. Arról van szó, hogy a tisztviselő a korteskedéstől eltiltassék, s ez nem jelentheti azt, hogy a társadalomból kizáratik; ellenkezőleg ama köztisztviselőtől, aki korteskedik s a választási mozgalmakban aktív részt vesz, félhet a közönség, de azt nem fogja becsülni. Ha az adminisztrácziót a korteskedésben résztvenni engedjük, nem lesz tekintélye és nem fogják tisztelni. A büntetőtörvény a vastag visszaélésekről szól; ezek nélkül is a választási mozgalmakban való aktív részvétel fényében a választási szabadság korlátozása rejlik, ami nem férhet össze a tisztviselői állás tekintélyével. A büntetőtörvény drákói rendelkezései által nyújtott garanczia is nagyon szomorúan néz ki a valóságban; az ily garanciák épen a nehéz apparátus miatt, amelyet mozgásba hoznak, hatástalanok. A szokásos tisztviselői korteskedés fenntartása, amíg egyfelől a választási szabadságot lehetetlenné teszi, az adminisztráció tekintélyét is megrontja. Szóló a miniszterelnök szövegezésébe legalább annyit befoglaltatni kér, hogy a tisztviselő nem folyhat be a képviselőválasztási mozgalmakba s nem adhat a választóknak utasítást. Szederkényi Nándor azt tartja, hogy a tisztviselő tekintélyén sokkal nagyobb csorba lesz ejtve, ha a párt, amelynek mozgalmaiban részt vesz, megbukik, mintha praeventív intézkedések visszatartják ily mozgalmakban való résztvevéstől. Tisztán az adminisztráció érdekében kívánatos elejét venni annak, hogy egyes jelöltek vagy azok környezete a tisztviselőre befolyást ne gyakorolhassanak. Szóló elfogadja a javasolt kibővítéseket, megtoldva azzal, hogy a tisztviselő pártíölényeket se hordozhasson. Tisza István abban látja a felszólalók nézetei közt a lényeges különbséget, hogy a bizottság ellenzéki tagjai azt óhajtják, hogy a tisztviselő a választásoknál jogosult befolyását se gyakorolhassa, mert a jogtalan befolyásolástól úgy is eltiltja őt a törvény. Ha az illető visszaéléseket követ el, az ártani fog a tisztviselői tekintélynek, de ha tisztán megmarad a mellett, hogy meggyőződését kimondja, ez nem lehet tekintélyének ártalmára. Az egyedüli korlát, amely arra nézve szükséges, hogy magát ne exponálja külső szereplésével, megvan a miniszterelnök szövegezésében, amelyet szóló is elfogad, megjegyezvén, hogy állami szempontból is szükség lehet sok esetben arra, hogy a tisztviselő személyes befolyását érvényesíthesse. Dárday Sándor előadó tévesnek tartja azt a nézetet, hogy a kinevezett tisztviselő nagyobb befolyást fog gyakorolhatni a választásokra. A miniszterelnök szövegezése megmondja, hogy mely választási mozgalmakban nem vehet a tisztviselő részt. Ennél tovább nem is mehetünk abban az irányban, amint Horváth Lajos javasolta, hacsak nem akarjuk egy frásissal bővitni a törvényt, vagy anélkül, hogy a büntető törvénykönyvet ne módosítanák. Abban, hogy a tisztviselő politikai egyletnek nem lehet tagja, valami nagy bajt nem lát szóló, de ez is oly tág fogalom, amelyet úgy átalánosságban nem lenne czélszerű felvenni. Szóló elfogadja a miniszterelnök szövegezését. Vadnay Andor nem osztozik Holló ama nézetében, hogy most intézkedésre nagyobb szükség lenne, mint az eddigi rendszer mellett, mert maga is azt tartja, hogy a választott tisztviselőnek nagyobb a befolyása a közönségre, mint a kinevezettnek. Hogy a tisztviselőt miként tiltsuk el a befolyás gyakorlásától, azt szóló nem tudná formulázni. Ahhoz, hogy a tüntetőleg való befolyástól s részvételtől, esetleg jelvények viselésétől a tisztviselő eltiltassék, talán hozzá tudott volna járulni szóló, de az indítványokban nem talált ily taxatív felsorolást s ahhoz sem járulhat, hogy általánosságban oda dobassák az eltiltás a pártmozgalmakban való részvételtől. Különben e kérdés szabályozása a fegyelmi törvénynek lesz feladata, amelynek szóló nem akar prejudikálni. Tekintettel arra is, hogy a közigazgatási bírósági törvénynek is feladata lesz megvédeni a közönséget a tisztviselők jogtalanságával szemben, szóló hozzájárul a miniszterelnök javaslatához. Apponyi Albert dr. ismételve kéri a miniszterelnök javaslatának legalább annyival való kibővítését, hogy a tisztviselő választási mozgalmakban részt nem vehet. Szükséges ez azért, mert a tisztviselő állásának súlyából következik, hogy jogainak korlátlanul hagyása ezer s ezer ember jogainak gyakorlását teheti illuzóriussá s jogainak korláthoz kötése ezer és ezer emberre nézve teszi lehetővé a jogok szabad gyakorlását. Azt az apparátust, mely a legobjektivebb eljárásra van hivatva, izolálni kell nem az élettől, nem a társadalomtól, hanem ama tevékenységtől amely gyanússá teszi részrehajlatlanságát. A javasolt kifejezés felvételével ő maga is tudni fogja, hogy mitől kell tartózkodnia s a fegyelmi bíróság is tudni fogja. Zoltán osztja azt a nézetet, hogy eléggé óvatosak nem lehetünk a garancziák felállításában arra nézve, hogy a tisztviselők a választásoknál illetéktelen befolyást ne gyakorolhassanak. Szóló nem tagadja, taxatíve nehéz felsorolni az összes eseteket, amelyekben a befolyás nem gyakorolható, de a fő és momentuózus esetek igenis felvehetők s e tekintetben szóló elfogadandónak véli Gulner indítványát Apponyi gróf és Szederkényi pótlásával. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök azt hiszi, a maga részéről, az általa benyújtott szakasz beadásával is jelét adta annak, hogy a választási szabadságot megóvni kívánja s hogy annak a törvényjavaslatban is kifejezést óhajt adni. A különbség csak az, hogy meg akarják toldani szóló javaslatát egy általános kifejezéssel, amely a gyakorlati életben alig lesz applikálható, holott szóló világos rendelkezésben óhajtotta a korlátokat megvonni. Visszaéléseket az eddigi törvény sem engedett meg; megtörténhetnének azok oly szövegezés mellett is, amikőt Gulner hozott javaslatba. Vegye a bizottság fontolóra, hogy sok oly tisztviselőről is van szó, akik állásuknál fogva a választásra alig gyakorolhatnak befolyást. Ezeket is politikai jogaik gyakorlásában gátolni a szükségesen messze túlmenő intézkedés lenne. Azon idítványra,hogy a tisztviselő ne lehessen tagja politikai egyesületnek, megjegyzi szóló, hogy alig lehet megvonni a határokat a politikai és társadalmi kör közt, ettől is elzárni pedig a tisztviselőt, nem lenne méltányos dolog. Szóló, javaslatának alapjául azt vette, amit az 1869-i törvény a bíróra nézve megállapít. A közigazgatási tisztviselőtől többet senki sem kívánhat, mint a bírótól. Ha a közigazgatási tisztviselőre is azokat a szabályokat alkalmazzuk, amelyeket az 1869-i törvény a bírákra nézve megszab, az eredmény is ugyanaz lesz; hogy pedig az eredmény a bíróságoknál kielégítő, azt Apponyi gróf maga is elismerte. Ismételve kéri javaslatának elfogadását. — Gulner Gyula legalább annyit szükségesnek tart, hogy a tisztviselő a korteskedés közönséges nemeit ne gyakorolhassa, a körmenetekben való részvétel, a jelölttel való korcsmázás, jelvények viselése által. Nem közömbös az, hogy az ország lakóinak nagy része megnyugvást találjon arra nézve, hogy nem kortesgárda teremtése a czélja e javaslatnak, hanem tisztességes adminisztráció létesítése. A bizottság elfogadja a miniszterelnök által javasolt szövegezést azzal a megtoldással, hogy a tisztviselő választási körmenetekben részt nem vehet s jelvényeket nem alkalmazhat. A 136. §-hoz Gulner a következő új bekezdést hozza javaslatba. »A közigazgatási bíróságról szóló törvény intézkedik az iránt, hogy mely esetekben és minő hatálylyal fordulhat a vármegye önkormányzati jogainak megóvása czéljából a legfőbb közigazgatási bírósághoz.« Dárday előadó azt tartja, hogy a módosítás ellenkezik a bizottság azon elvi megállapodásával, hogy további rendelkezések felvétele által nem akar prejudikálnia a közigazgatási bíróságról alkotandó törvény rendelkezésének. — Tibád nem látja czélját az ily rendelkezések felvételének s azt tartja, hogy a szóban forgó kérdés helyesen csak a közigazgatási bírósági törvényben lesz megoldható. — Holló kívánatosnak tartja, hogy az indítványban érintett elv felett már most döntsön a bizottság. — Gr. Apponyi szintén kéri Gulner indítványának elfogadását, vagy azt, hogy a közigazgatási bíróság eventuális hatáskörére nézve már felvett rendelkezés általánosabb fogalmazást nyerjen és ne csak a megyei határozatokra szoríttassék, hanem a kormányrendeletekkel szemben se zárja ki a bírósági jogorvoslatot. — Tisza István legczélszerűbbnek tartotta volna a vegyes intézkedések közé venni fel egész általánosságban tartott rendelkezést. — Gr. Szapáry miniszterelnök szintén leghelyesebbnek tartaná csak általánosságban mondani ki azt, hogy arról, mi felebbezhető a közigazgatási bírósághoz, az erre vonatkozó törvény fog intézkedni. A bizottság hozzájárul a miniszterelnök indítványához s a 136-ik §-t érdemleges módosítás nélkül elfogadja. Ezzel a tárgyalás folytatása holnap d. e. 10 órára halasztatván, elnök kérdi a bizottságtól, fenn kívánja-e továbbra is tartani azt a megállapodását, hogy a törvényjavaslatnak a tisztviselői hatáskörökre vonatkozó része tárgyában albizottság küldessék ki. Horváth L. azt hiszi, hogy az egész törvényjavaslat letárgyalása után lesz szükség albizottság kiküldésére, amely az esetleges ellentétek kiegyenlítésére is érdemleges javaslatokat lenne hivatva tenni. — Holló fenntartanának véli az albizottság kiküldésére vonatkozó eredeti megállapodást, amely a dolog érdemének is csak előnyére fog válni.— Vadnay Andor időnyerés szempontjából mellőzendőnek tartja az előzetes albizottsági tárgyalást. A bizottság mellőzendőnek határozza az albizottság előzetes kiküldését, egyúttal megállapodván abban, hogy holnapi ülésében elintézve a még függőben tartott szakaszokat, a törvényjavaslat további tárgyalását a jövő héten, hétfőn délután fogja folytatni. Ezzel az ülés fél 10 órakor véget ért. (O. É.) A fov. törvényhatósági bizottság közgyűlése. A fővárosi törvényhatósági bizottság ma délután Ráth Károly polgármester elnöklete alatt rendes közgyűlést tartott. Az ülés elején az elnök fájdalmas hangon emlékezett meg Hofhauser Lajos bizottsági tag elhunytáról. A közgyűlés, egyik legbuzgóbb tagjának elvesztése felett érzett részvétének jegyzőkönyvileg adott kifejezést s elhatározta, hogy az elhunyt özvegyéhez részvétiratot intéz. Helyébe Maszanek Rezső póttagot hívták be. Gerlóczy Károly első alpolgármester, mint a 32-dik gyalogezred jubileumát rendező bizottság elnöke, indítványt terjeszt elő az iránt, hogy az ünnepiességre Károly Lajos főherczeg és neje is meghivassék. A közgyűlés örömmel járul az indítványhoz s Ráth Károly polgármestert, mint elnököt bízza meg a meghívás körüli eljárással. Rózsavölgyi Gyula főjegyző, több miniszteri leirat felolvasásas után előterjeszti Havass Rezső dr. az iránt való indítványát, hogy jövőre az utczák és terek elnevezésének joga a főváros törvényhatósági bizottságára ruháztassék át. Indítványa következőleg hangzik: fővárosszerte általános megütközést kelt, hogy amidőn a főváros törvényhatósági bizottsága f. é. febr. 19-iki közgyűlésén egyhangúlag oda nyilatkozott, hogy a stáczió-utcza Barossutczának neveztessék el, a fővárosi közmunkák tanácsa, megbízható értesülés szerint, a f. hó 9-ikén tartott ülésében a főváros közönségének kívánságát nemcsak megtagadta, de a közmunkák tanácsának alelnöke egyidejűleg tapintatlannak nevezte a főváros törvényhatósági bizottságának eljárását, mert — szerinte — hatáskörén kívül eső elismerést szavazott meg. Valóban sértő a főváros törvényhatósági bizottságára nézve, hogy míg a vidéki városok szabadon intézkednek az utczáik és tereik elnevezését illetőleg, az ország fővárosa, az értelmiség központja, e tekintetben gyámság alatt áll, amely gyámságnak bántó hatása annál inkább érezhető, mivel a fővárosi közmunkák tanácsa, úgy látszik, nem érzi át, mily figyelemmel tartozik lenni a főváros közgyűlésének nyilatkozatával szemben. A fővárosi törvény módosításának kérdése szőnyegen van s ide tartozó indítványok még mindig tehetők. Tiszteletteljesen indítványozom tehát, hogy ahhoz az emlékirathoz, amelyet a főváros törvényhatósági bizottsága a fővárosi törvény módosítására vonatkozólag a belügyminiszterhez fölterjesztett, a hozzá intézendő föliratban pótlólag még az a javaslat is csatoltassék, hogy jövőre az utczák és terek elnevezésének joga a főváros törvényhatósági bizottságára ruháztassék át, hogy így a főváros épp úgy rendelkezhessék az utczák elnevezésére nézve, amint azt a vidéki városok tehetik. Ez indítvány kapcsában Havass Rezső szóbeli előterjesztéssel a következő interpellácziót intézi a polgármesterhez: »Szándékozik-e a f.polgármester úr oda hatni, esetleg a fővárosi közmunkák tanácsát hivatalosan megsürgetni, hogy a közmunkák tanácsának amaz elutasító határozata, amely a stáczió-utczának Baross-utczára való elnevezésére vonatkozik, mielőbb a közgyűlés elé terjesztessék, hogy ebben az ügyben a közgyűlés a lehető legrövidebb idő alatt nyilatkozhasson. Kamermayer Károly polgármester azt a reményét fejezi ki, hogy a közmunkák tanácsától a hivatalos értesítés mielőbb át fog érkezni, ha azonban ez meg nem történnék, ő a dolgot megsürgeti s intézkedett az iránt, hogy az ügy a tanács útján a közgyűlés elé terjesztessék. E választ a közgyűlés tudomásul vette. Élénk vitát idézett elő a »Három nyak kaszárnyának abból a czélból leendő kibővítése, hogy ott a Budapesten elhelyezendő újabb gyalogsági zászlóalj részére szükséges férőhely biztosíttassák. A tanács, abból a szempontból, hogy a katonák elhelyezésére szükséges térség leggyorsabban a három nyálkaszárnyánál egy második emelet ráépítésével érhető el, de pótépitkezés elhatározása s a sürgős kivitel elrendelése végett az ügyet a közgyűlés elé terjeszti. A mérnöki hivatal a tervezett pótépitkezést a Három nyakaszárnya fekvése, kellemetlen beosztása s ódon állapota miatt nem tartja czélszerűnek, a középítési bizottság nézete szerint azonban az épület egy második emelet elbírására alkalmasnak látszik; ezt arányítja a cs. és kir. hadmérnökkari igazgatóságtól eszközölt vizsgálat is. A megkívántató költség mintegy 105.000 írtra rúg, amire nézve a főszámvevő fedezetül a 25 milliós kölcsönt jelöli ki. Medvey Zsigmond nem járul hozzá a tanács javaslatához, hanem ajánlja, hogy az ügy utasíttassék vissza a tanácshoz, azzal, hogy a mérnöki hivatallal vizsgáltassa meg alaposan az épületet, várjon megbírja-e az egy emelet reá építését. Kamermayer Károly polgármester közvetítő indítványt tesz, mondja ki ugyan határozatilag a közgyűlés, hogy a honvédelemügyi miniszterhez intézendő fölterjesztésben hajlandónak nyilatkozik a három nyálkaszárnya épületét — amennyiben a szakértők ezt javasolni fogják — kétemeletessé fölépíteni s az idevonatkozó költségeket viselni s addig is utasítja a mérnöki hivatalt, hogy a középítési azottság hozzájárulásánál behatóan vizsgálja meg, hogy a feles építés eszközölhető-e, vagy sem. Ha ez megtörtént, a tárgy a tanács útján ismét a közgyűlés elé kerül határozathozatal végett. A közgyűlés e közvetítő indítványt elfogadta. A legutóbb tartott közgyűlés felhívta a tanácsot, hogy Toldy József tiszti főügyésznek a főváros érdekei előmozdítása körül szerzett kiváló szolgálati érdemeire való tekintettel, a részére leendő fizetési pótlék megszavazása iránt terjeszszen elő javaslatot. A tanács ehez képest, tekintettel arra, hogy a változott körülmények folytán előállott követelményekkel és teendőkkel a tiszti főügyésznek még 1872-ben megállapított illetménye semmi arányban nem áll, am a javaslatot terjeszti a közgyűlés elé, hogy Toldy József főügyésznek évi 700 főt személyes működési pótlék szavaztassék meg, oly hozzáadással, hogy e személyes pótlék a nyugdíj mérvének megállapításánál be nem számítható. A közgyűlés a tanács e javaslatához hozzájárult. A törvényhatósági bizottság újjáalakítása czéljából megteendő intézkedések egyikéül a közgyűlés kijelölte az összeíró küldöttségeket a következőkben : I. kerület: rendes tagok : Érczhegyi Ferencz, Magyarevics Jeremiás, Vlasek Ede, Újhelyi Sándor, Scheidh Károly; póttagok : Lindenbach János, Beiwinkler Károly, Mauks János. II. kerület: rendes tagok : Hampel Sándor, Szabó N. Ferencz, Prokesch Antal, Freyberger Pál, Szemler Mór ; póttagok : Ferenczfy Antal, Pfeiffer János, Lindmayer Ferencz. III. kerület: rendes tagok: id. Haszmann József, Végh János, Zboray Béla, Cristofori Fortunato, Vörösváry Bernát; póttagok : Hoffmann Lipót, Varga András, Fölki János. IV. kerület: rendes tagok : Morlin Imre, Heinrich István, Kléh István, Forgó István, Becker Károly ; póttagok : Sigray Pál, csávási Kiss Károly, Frey József. V. kerület: rendes tagok: Stiller Mór dr., Schreyer Jakab dr., Kunerwalder M., Hüttl Tivadar, Totisz Adolf; póttagok: Tury János, Mezei Lajos, Bródy Samu. VI. kerület: rendes tagok: Zettner Ede, Németh Titusz, Tenczer Pál, Mendl István, Fülöp Károly dr.; póttagok: Schweiger Adolf, Vak Lajos, Löw Tivadar dr. VII. kerület: rendes tagok: Schön József, Morzsányi Károly dr., Kaun Emánuel, Schmidt Sándor, Osztoics Miklós ; póttagok Umbach Rezső, Waldhauser Adolf, Zachár Antal. VIIi. kerület: rendes tagok: Kölber Alajos, Kokesch Sándor, Hűvös József, Mischl Alajos, id. Petz Ármin; póttag : Böhm Samu, Ébner János dr.,Weinsteitz Lajos. IX. kerület: rendes tagok : Baumann Antal, Dobronyi János, Büchler Sándor, Schmidlechner Károly, Hindy Kálmán ; póttagok : Vasady Mátyás, Tichy Ferencz és Jétsy Károly. A csekélyebb fontosságú tárgyak során hozzájárult a közgyűlés ahhoz, hogy az özv. Felderer Mária tulajdonát képező házat a Rudas-fürdő kibővítésére 15.000 frtért megvegyék; elfogadta a javaslatot a jótékony intézetek segélyezése ügyében; megszavazott 20 aranyat az orsz. magyar kertészeti egyesület tanári kiállítása alkalmából, díjak kitűzésére; elfogadta a bizottság és tanács előterjesztését a népszínházi alap költségvetése tárgyában, 53,886 frt 19 kr szükséglettel és 54,420 frt 56 kr fedezettel, tehát 444 frt 37 kr fölösleggel; hozzájárult ahhoz, hogy a zugligeti »Vadász udvar« czimü magánház és telek, népiskolai czélokra 8500 frtért megvétessék; megszavazta további 10 évre a nemzeti tornaegyletnek nyújtott 20,000 frt kölcsönt és 1500 frt évi segélyt. Több kisebb ügy elintézése után, a közgyűlés 7 órakor véget ért. Tudomány és irodalom. Akadémiai tagjelölések. A magyar, tud. akadémia osztályai részéről kiküldött kijelölő bizottságok már mind ülést tartottak s a hozzájuk áttett tagajánlatok alapján, megállapodtak abban, hogy kiket ajánljanak a nagygyűlésnek megválasztásra. Négy ily kijelölő bizottság volt mandátummal felruházva, u. m. a történettudományi alosztály részéről: Wenzel Gusztáv, Salamon Ferencz, Pauler Gyula, Nagy Imre, Ballagi Aladár, Hampel József és Fejérpataky László. A társadalomtudományi alosztály részéről: Tóth Lőrincz, Keleti Károly, Schvarcz Gyula, Pauer Imre, Pulszky Ágost, Wlassics Gyula és Jekelfalussy József. A természettudományi alosztály részéről: Hollán Ernő, Eötvös Loránd b., Than Károly, Réthy Mór és Heller Ágost. Végre a természetrajzi osztály részéről: Markusovszky Lajos, Szabó József, Entz Géza, Bedő Albert és Klein Gyula. E bizottságok kijelölése alapján a 8 üresedésben levő helyre rendes tagnak ajánlják a következő hat akadémiai levelező tagot: Fröhlich Izidor, Matlekovits Sándor, Plósz Sándor, Schuller Alajos, Thanhoffer Lajos és Wartha Vincze. A 38 üresedésben levő levelező tagsági helyre 15-en vannak jelölve, betűrendes sorban a következők : Bruzina Spiridion, zágrábi egyetemi rendes tanár, a zágrábi akadémia rendes tagja s a horvátországi természettudományi társulatnak megalapítása óta elnöke, aki negyedszázad óta eredményekben gazdag és sok tekintetben úttörő munkásságot fejt ki a magyar birodalom dunántúli része úgy élő, mint kihalt állatvilágának, valamint az Adriai-tenger faunájának tanulmányozásában és ismertetésében, s különösen a malakologia és ornithologia terén szűkebb hazája határain túl is általánosan ismert és becsült szaktekintély. Csánki Dezső dr., országos levéltári fogalmazó, Teleki József gr. nagynevű munkájának, a Hunyadiak korának folytatója, kiben a gondolkodó történetiró egyesül a lelkiismeretes búvárral. Fabinyi Rezső kolozsvári tud. egyetemi rendes tanár, ki szaktudományában, a chemiában nevezetes munkásságot fejtett ki. Felméri Lajos kolozsvári egyetemi tanár