Nemzet, 1891. szeptember (10. évfolyam, 3234-3261. szám)
1891-09-01 / 3234. szám
Szerkesztőségiferenczlek-tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK egy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) 3234. (239.) szám. NEMZET ••V _______Reggeli kiadás. ■ 1 -T-r. limn I II nf T—— -Kr- I TTUTTTI—11 Budapest. 1891. Kedd, szeptember 1. Erdő-HIVATAL.; Serencziek-tere, Athenaeum-épület, ffildeaimSk " —»■ ír Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva, 1 hónapra ........._______ 2írt. 8 hónapra ............. 6» 6 hónapra ......................................... _ 129 Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1» Ara 6 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) —g————asaa—bebi—bii—" ■i.iii»—a— X. évi folyam. Budapest, augusztus 31. A között a sok reformmunka között, melyek Magyarország megoldandó feladatául kitüzetett, előbb-utóbb sorra fog kerülni a színészet országos rendezése is. A művészeteknek is van közigazgatásuk s ennek rendezettsége vagy rendezetlen állapota visszahat magára a művészetek színvonalára is. A magyar színművészet közigazgatását az 1848-iki törvényhozás ideiglenesen rendezte s azóta a törvényhozó testület a színészettel leginkább csak a budget-törvényekben foglalkozott, még pedig olyképen, hogy évről-évre rohamosan emelte a nemzeti színház és az operaház évi segélyezését. Ezenkívül a belügyminisztérium, amely alá, mint legfőbb rendőri hatóság alá a színészet a 48-iki törvényhozás által helyeztetett, rendeletekkel hozott némi rendet a színészet világába. A színészetet mint foglalkozást oly szabad iparnak tekintették Magyarországon, amelynek üzését csak autonomice lehet korlátozni s igy alakult az országos színészegyesület, mely a vidéki színészetet képviseli a hatóságokkal szemben s autonom joggal bír színészek fölvételére vagy kizárására s színigazgatói engedélyek megadására vagy megvonására; s a belügyminisztériumnak csak felügyeleti és jóváhagyási joga van e véleményező autonóm testülettel szemben. Világos tehát e szervezetből, hogy a vidéki színészet adminisztráczionális hibáiért nem lehet felelőssé tenni a kormányt, amely csak a művészet szabadságát sértené, ha mint »rendőri hatóság« mélyebben beleavatkoznék a színészet ügyeibe, mint eddig teszi. De a törvényhozás nem fog már nagyon sokáig elzárkózhatni az elől a szükség elől, hogy véglegesen rendezze az egész szülészeti ügyet. Sürgető indokul szolgál pedig erre úgy a fővárosi, mint a vidéki színházaknak úgy pénzügyi helyzete, mint művészeti nivealja s főképen a színészek nyugdíjának kérdése, amennyiben a nemzeti színház és operaház nyugdíjintézetét épen az idén kellett megmenteni a tönkrejutástól, rendkívüli segély adományozásával, a vidéki színészek nyugdíjalapjának megingásáról pedig épen a napokban írtak a fővárosi lapok. Mindenekelőtt szükséges volna szorosabb szellemi kapcsolatba hozni a színművészet összes intézeteit, a színészképző intézeteket s a fővárosi és a vidéki színházakat. Határozott nemzeti szellemet kellene önteni valamennyibe. Emelni kellene a szinészképzés nivealját. Be kellene hozni a külföldi tanulmányutak rendszerét e művészeti ágnál is, amint már mindenütt be van hozva. Szabályozni kellene a szinészfölvételt. Rendezni kellene a szerződési jogviszonyokat s ezeknek minden konzekvencziáit. Biztosítani kellene a színészetet az erkölcstelen proletáriátus túltengésétől. S a színészet minden intézetében a tisztán adminisztráczionális és a tisztán művészeti reformoknak egész sorozatát kellene végrehajtani. Mert régi frázis ugyan, hogy a színészet erkölcsi hivatást és nemzeti missziót tölt be, de ha közelről vizsgáljuk összes színművészeti intézeteinket, úgy tapasztaljuk, hogy e frázis nem mindenkor és nem minden tekintetben illik reájuk. Az kétségtelen, hogy a színművészet odáig fejlődött ma, hogy egész sereg férfi és nő nem csak biztos, hanem itt-ott igen fényes megélhetési forrást találhat benne, de a nemzeti kultúra érdekei s a magyar drámairodalom érdekei nem találnak ugyanily kielégíttetést. Pár évvel ezelőtt e helyen sürgettük, hogy nemzeti színházunk válljék igazán nemzetivé s most már örömmel konstatálhatjuk a holnap megnyíló új saison elején, hogy e jogos kívánságunk ma már a megvalósulás előtt áll, a magyar drámairodalom termékei már a múlt évadban is domináltak az idegenek felett s reméljük, hogy a jövőben még inkább így lesz az. Sajátságos irigykedést tapasztalunk még a közvélemény nyilvános orgánumaiban is azok iránt, kik az irodalmi vagy művészeti munka vagy vállalkozás által bizonyos vagyonra, vagy anyagi előnyre tettek szert. Nagyon kicsinyes felfogásra vall ez. Bár csak odáig jutottunk volna már, hogy színházigazgatás és drámaírás által évenként minél több és több ember szerezhetne vagyont. Hiszen milyen nyomorúságosak a mi viszonyaink a külföldéhez képest? Hiszen a külföldön egy-egy színdarab óriási vagyont szerez a szerzőnek s nálunk — bár gazdag színész van elég — alig van tán egyetlen drámaírónk, akik drámaírással szerzi meg kenyerét s ezt is mennyien irigylik tőle. Ha valamennyi színházunkat át fogja hatni a nemzeti szellem, akkor remélhetjük, hogy a viszonyok e tekintetben is lényegesen javulni fognak. - --------------A NEMZET TÁRCZÁJA. Augusztus 31. Kávéházban.*) Kidőlt a régi czimborák sora, Ez sírba szállt, az nőhöz pártola, Ki legzajongóbb voltam a csapatban, Bús, csöndes agglegényként itt maradtam. Magányos lettem, néma és mogorva S még egyre itten ülök e zugolyba’, A régi hely még most is az enyém, De hova lett a sok vidám legény ? Elpártolt mind, mind. És most elhagyatva Szegény poéta mit művelsz magadba ? Tán vénült szívvel uj életbe kezdesz ? Hűtlenné lennél régi hü helyedhez ? Valid bé, már majd hogy hittelenné lettél, Bolondul egy bolond leányt szerettél, Csak immel-ámmal jöttél ide már, Kicsibe múlt, hogy el nem pártolál. S aztán, midőn a nagy keserv emésztett, Hogy meg sem nyerve, elveszted a fészket, Már hitt, csalt s majd hogy el nem szólított Amalét, mely ránk örökké titok . . . S most itten ülsz a régi törzshelyen, Lelkedben tűnt barátság, szerelem, E hely, honnan sok társad kikopott, E hely s az emlék minden birtokod. PALÁGYI LAJOS. *) Palágyi Lajos Komor napok cz. kötete már kikerült a sajtó alól s e napokban kerül a könyvpiftorra. Belföld, Budapest, aug. 31. (Az ezredtulajdonos sírjának megkoszorúzása.) A Jellasich-ezred tisztikarának, esti lapunk táviratában közölt ama tényéhez, amely szerint az ezred tisztikara, Jellasich volt horvát bán és ezredtulajdonos sírját megkoszorúzta és a sírnál az ezredes beszédet tartott, tisztelt laptársunk, a »Pester Lloyd« megjegyzéseket fűz, amelyek teljesen igazoltak volnának, ha csakugyan politikai tüntetésről lehetne szó. Ezt azonban — az általunk vett hir szerint — föltétlenül kizártnak kell tartanunk, mert a Janszky-ügyben kiadott legfelsőbb kézirat kathegorikus kijelentése után, lehetetlen feltételeznünk, hogy akadjon tisztikar, amely leplezett avagy leplezetlen formában, a közös hadseregben a politikai demonstrácziók kultuszát meghonosítani akarná. A tisztikar eljárásában pusztán kegyeleti aktust kell tekinteni , amelynek — a közel fekvő alkalom felhasználásával történt — kivitelében azonban számot nem vetettek azzal, hogy az ily kegyeletnyilvánítás egyrészt amily kevéssé szokásos, másrészt még kevésbé időszerű és következményeiben megfontolandó, már csak ama magyarázatokra való tekintettel is, amelyekkel az efféle testületi "kivonulásokat még abban az esetben is kísérik, ha azok puszta kegyeletnél egyebet nem is jelentenek, amint hogy egyéb jelentőségüknek lenni nem lehet, nem szabad. Nagyszeben, aug. 31. (>r’románok gyűlése.) [Az «0. É.« jelentés.] A magyarországi román nemzeti párt központi végrehajtó bizottsága ma tanácskozásra gyűlt össze. A nagy hadgyakorlatok. — Távirati tudósítások. — Schwarzenau, aug. 31. (B. C.) Az előkészületeket már teljesen befejezték a három uralkodó fogadtatására. A vár gyönyörűen van berendezve és az egész környék díszkerthez hasonlít. Az újonnan épített óriási istállók, amelyek a német császár paripái részére készültek, valóban érdemesek a megtekintésre. Vilmos császár és a szász király Bodenbachon keresztül utaznak Prágába, innen pedig az összekötő vasúton és Gmünden jönnek át ide. A szász király Schwarzenauba megy, a német császár ellenben Schwarzenau mellett elhaladva, a nélkül, hogy ott megállana, Hornba utazik. Reuss herczeg nagykövet uralkodójának külön vonatára Bodenbach-ban száll föl, a szolgálatra berendelt tisztek ellenben csak Göpfitzben. A szász király kíséretében lesznek : br. Hodenberg vezérőrnagy főhadsegéd, gr. Witzthum alezredes szárnysegéd, Hangh őrnagy szárnysegéd és dr. Jakobi főtörzsorvos. Györrgy szász királyi herczeg kíséretében megérkezik: br. Müller kapitány. Vilmos császár nagy és fényes kísérettel jelenik meg; körülötte lesznek: Caprivi tábornok, birodalmi kanczellár, akihez Schönburg herczeg vezérkari kapitány van beosztva; a német hadsereg vezérkarának főnöke gr. Schließen, akihez Daler vezérkari százados van beosztva, továbbá gr. Puchler udvari marsal, Wittich főhadsegéd, Halsuke gyalogsági tábornok, főhadsegéd, Lucanus titk. tan. a polg. iroda részéről, gr. Wedel vezérőrnagy Ebmeyer százados hadsegéddel a külső hivatal részéről; továbbá a következő katonai szakasz osztályfőnökök: Lippe ezredes, Weise alezredes, Abb udvari tanácsos, a titkos iroda titkárja a polgári iroda részéről , Mielenz és Schultz titkos udvari tanácsosok a katonai iroda részéről, Schwerin udvari tanácsos Kessel alezredes, Zitrevits alezredes és Scholl őrnagy szárnysegédek, Leuthold dr. vezérorvos és a vezérkar főnöke, Mackensen őrnagy. Éjjel már a főudvarmesteri hivatal részéről is megérkeznek: Löbenstein udvari titkár, Stöger pénztáros, Brankó udv. lenőr és Verbitzky irodatiszt, az udvartartás személyzetével. A testőr-lovasszázadból megérkeztek ma este : Schönburg herczeg kapitány, Kinsky főhadnagy és br. Achenthal főhadnagy. Ciki, aug. 31. (B. C.) A 3-dik hadtest mai hadgyakorlatának az idő felette kedvezett. A gyakorlat d. u. 2 óráig tartott. A landwehr figyelemre méltó menetelést teljesített. A feltevés, amely a hadgyakorlatnak alapul szolgált következő: az északi fél fehér jelvénnyel, a 6-dik gyaloghadosztályból s a Dráva-völgyéből előnyomuló északi hadsereg részét képezi. Ezek a csapatok tegnap Wöllau-ig mentek, míg a 28. gyaloghadosztályból alkotott délkeleti fél a déli hadsereg részét képezi. A délkeleti fél parancsnoka (Wattek Ferencz altábornagy), miután az ellenség két egymástól távol eső ponton nyomul előre, a gyenge középoszlopot Rosna irányába, a legerősebb oszlopot a jobb szárnyon Nicolai felé, a gyengébb bal oldaloszlopot pedig délnyugatra irányította. Az éjszaknyugati fél parancsnoka Fux Ottó altábornagy, két egyenlően erős párhuzamos oszlopot rendelt Dolla felé és ugyanazon irányba egy gyengébb baloldalvédőt küldött. Egy Landwehr-dandár azt a parancsot kapta, hogy egy nagyobb északi oszlop ellen Sátorér felé vonuljon. A lovasság a terepnél fogva alig működhetett. Már korán egymásra talált s megtámadták ugyan egymást, de a roham eldöntetlenül végződött.Még a tüzérség sem érvényesülhetett teljesen. Élénkebb volt a gyalogsági ütközet, melynél a régi puskaport használták. A hosszan elnyúló vonalban folyt heves küzdelem, három óránál tovább és csak 400 lépésnyi távolságban folyt. Az éjszaknyugati fél egyik dandára 1/212 órakor rohamot kísérlett meg, a döntnökök azt azonban visszavernek nyilvánították. A király beszüntette a tüzet és miután ismét helyreállították az előbbi tűzvonalakat, újra megkezdődött a tüzelés és a gyorsan hányt lövészárkokból 12 óra felé hallani lehet a gyalogság tüzelését Zepina felől. A Landwehr megérkezett és annyira fenyegette Watteck balszárnyát, hogy ez sietett az erdőségen keresztül visszavonulási vonalát biztosítani. Ő felsége, kinek kíséretében voltak Albrecht, Vilmos és Rainer főherczegek, az egész gyakorlat lefolyását s annak minden részletét nagy érdeklődéssel kisérte. A király ismételten tett katonai, érdekes megjegyzéseket. A többek közt arra is felhívta a figyelmet, hogy a tüzérség az esetben, ha még a döntő harcz nem kezdetett meg, takarékoskodjék a lőszerrel, de működését folyton markírozza. A hadgyakorlat vége felé a király a landwehr csapatokat egész Prosenszke közeléig kisérte, hogy ily fárasztó út utáni menetelésüket megfigyelje s azután 2 óra körül kocsin Ciliibe ment. A gyakorlat félbeszakítatott. D. u. 5 órakor 30 teritékü udvari ebéd volt, melyen ő felségén kívül részt vettek: Bauer br. táborszernagy hadügyminiszter, Kübeck br. helytartó, König br. táborszernagy gyalogsági főfelügyelő, Fux altábornagy, Heyrowsky vezérőrnagy dandárnok, König, Rungg, Fürich, Taufar ezredesek, Kohl alezredes, Koppreiter, Dmitrovics, Galateo, Braude, Rieálechner, Corte őrnagyok, Wagner kerületi főnök, gróf Wickenburg elnökségi titkár, Perasso főhadnagy, Deines alezredes német katonai attache, Brusati olasz katonai attaché és a kiséretbeli urak. Holnap befejezik a hadosztálygyakorlatokat és este 7 órakor ő felsége Schwarzenauba utazik. Budapest, aug. 31. = Ma tizenöt esztendeje, hogy Abdul Hamid őseinek trónjára lépett és a török birodalom kormánygyeplőit kezébe vette. Nehéz viszonyok, kemény megpróbálások között a derék férfiú erényeinek és az államférfim bölcsességének annyi tanújelét adta már eddig is, hogy a történelem bizonyosan Törökország legkiválóbb uralkodóinak sorába fogja iktatni. Reméljük és őszintén kívánjuk, hogy Abdul Hamid ő felségének még az évek hosszú során át legyen alkalma jeles uralkodói tulajdonságainak érvényesítésére, olyan időkben, amikor alkotni lehet inkább, mintsem a viszontagságok ellen küzdeni. És pedig kívánjuk nemcsak Törökországnak, hanem az általános európai helyzetnek az érdekében is. Mert Abdul Hamid szultán jelentősége messze terjed birodalmának határain túl. (3 egyik szilárd oszlopa a konzervatív európai politikának. Olyan éles szemmel látja meg Törökországnak igazi érdekeit, hogy nem kell kételkednünk, hogy mindig föl fogja ismerni és szemben fog állani azokkal, akik az európai béke megrontására törnek nyílt és titkos eszközökkel. Ezek Törökországnak is legveszedelmesebb ellenségei. Azért óhajtjuk Törökországnak és Európának javára egyaránt, hogy Abdul Hadmid szultán minél többször megünnepelje még trónralépésének évfordulóját. Táviratok: Konstantinápoly, aug. 31. A »Standard« levelezője jelenti: A porta a Dardanellák kérdésében engedett Oroszországnak és feláldozta szerződéses jogai egy részét (?) A porta mentegető iratot intézett Nelidov orosz nagykövethez amiatt, hogy az orosz önkéntes flotta egy hajóját feltartóztatták, biztosítván Oroszországot, hogy ilyesmi többé nem fog ismétlődni. Az orosz nagykövet által követelt kártérítést haladéktalanul kifizetik. A Dardanellák főparancsnokát már visszahívták állásáról. Hir szerint a Dardanellák szorosa ezentúl az orosz hajók számára nyitva lesz, ellenben más nemzetek hajói előtt zárva marad (?) Végül azt írják a »Standard «-nak, hogy Salisbury fölajánlotta Törökországnak, hogy az egyptomi ügyben indítsák meg újra a tárgyalást. A szultán még nem fogadta White angol nagykövetet, mióta Glasteinből visszatért. Valparaiso, aug. 31. A »New York Herald«nak jelentik:A kongresszisták helyreállították Valparaiso és Santiago közt a vasutat és elrendeltek, hogy Baquedano tábornok vezénylete alatt 4000 ember induljon Santiagóba. Reggel Balmaceda csapatvezérei Santiagóban értekeztek a kapituláczió végett. A kongresszisták Baquedano volt tábornokot, a chilei hadsereg fővezérét küldték ki, hogy az értekezlet után átadják a fővárost. Santiagóban megalakítják az ideiglenes kormányt. A felkelők hajóhada reggel a valparaisoi öbölbe érkezett, ahol nagy lelkesedéssel fogadták. George y. Monst, a junta feje, a hajóhaddal vonult be és csakhamar átvette az ügyek vezetését, mindenekelőtt a város kapituláczióját. A külföldi hajórajok vezénylő tengernagyai és Martinez őrködnek a város fölött. Martinez, a tábornokok és Viel volt kormányzó értekezletre ültek össze. Monst a föltétlen kapitulácziót, a tisztek és katonák elfogatását és a polgári hivatalnokok megadását követelte. Martinez maradna a kormányzó, míg a junta Iquiquébe megérkezik ; a junta aztán véglegesen szabályozza a feltételeket. A kongresszisták csapatai a bevonulás óta nagy fegyelmet tanúsítanak. A város tele van szökött katonákkal. Az utczákon gyakoriak az összetűzések és sok gyújtogatás történik Miskolcz város múltjából. Irodalmi rovatunkban a napokban foglalkoztunk dr. Szendrei Jánosnak Miskolcz város történetéről írott nagyszabású monográfiájával, illetőleg annak az imént megjelent 3-ik kötetével. Kiemeltük azt, hogy a köztörténeti fontosságú adatokon kívül, különösen mily sok és nagybecsű művelődéstörténelmi anyag foglaltatik abban. Egyik legérdekesebb időszak e város történetében is a török világ kora, midőn Miskolcz az egri pasa alá tartozott. Az akkori élet megvilágítására szolgál az alábbi két török levél: »Mi az tekintetes és nagyságos vitézlö haszon pasának gondviselő sö kajmakámja és képebeli emböre vitézlö Muszli Bég. Ti az nevezett Miskolczi birák és polgárok, fejetek, életetek vesztése alatt parancsoljuk, se élét, se napot ne várjatok mihelyt ez parancsoló úri czimeres levelünket látjátok — ottan hamar sietséggel az négy ezer kila árpát vigyétek az hatalmas Császárunk táborában az táborába, az árát megadják, és azon kivül az kinek mi eladni való egyet-mása élésből vagyon — vigyék az hatalmas császárnak táborába pénzért árulni, ezt ei ne hallgassátok és siketségre ne vegyétek, mert elraboltatok, és igy mely az anyátok csécsiből tejet szoptatok, az is keserűre fordul — azért jól felnyissátok az szemeiteket, hogy meg ne bánjátok, és ti miskolczi birák az osauznak sietséggel az hetven forintot beküldjétek. íratott az Eger várban die 22. Augusti 1663. Mi az tekintetes és nagyságos vitézlö haszon pasának gondviselő fö kajmakánja és képebeli embere vitézlö Muszli bég. Ti az nevezett Miskolczi birák és polgárok, fejetek, életetek vesztése alatt parancsoljuk, se éjét, se napot ne várjatok mihelyt ez parancsoló úri czimeres levelünket látjátok, ottan hamar sietséggel az kölest szekerekre rakván, induljatok véle, mivel az Gyöngyösiek immár elindultak és az vezér csauza is elfog menni, ti nektek hány fejetek vagyon, hogy ennyit hoztok, — azért éjet napot ne várjatok, hanem sietséggel induljatok az kölessel, mert nyársban szarattok meg és fejeteknek vesztése következik, azért jól felnyissátok az szemeiteket, hogy meg ne bánjátok, ez úri czimeres levelünket is még be várják. íratott az Eger várban die 19 Octobris 1663.» Kívülről: »Miskolczi bíráknak sietséggel adassék, falusi birák faluról falura sietséggel küldjétek el az , hová szól.« Legérdekesebbek azonban mindenesetre a városnak a XVI-ik század közepétől fogva szakadatlan sorban meglevő jegyzőkönyvének kivonatai, melyekből a város belső élete, a maga puritán szigorú erkölcseivel s nemes egyszerűségével tűnik elénk. A természet csapásai közöl 1585-ről a következőleg emlékezik az évkönyv: » . . . mikoron volnánk, az úristennek oly nagy ostora szállott ez alföldre, hogy sem széna, sem búza nem termett sehol. 86-ba mikor jutnánk, Szabari Demeter bíróságában, ő felsége oly nagy drágaságot eresztett reánk, hogy a búzának mérték , írjon szapuját, minek felette oly nagy éhség volt az alföldön, itt Miskolczon is, hogy az emberek az meghalt dögöt megnyúzták és megették, és ez is meg volt, hogy sok emberek éhei meghaljanak, ez is meg volt, hogy az kenyérnek szűk voltáért az emberek füvet szedjenek, azt megfőzvén táplálták gyomrokat. Végre ezen drágaságban ilyen dolog es történt hogy az ember az .’ő gyermekét megölte és eltemette melyre az éhség vitte.* 1641-ben a városi tanácsot a következőleg követik meg: »Én Tibot szeresi Szabó György, mivel ennek előtte való időben az böcsületes tanácsot nyelvemmel megmocskoltam volt, mely miatt magam túl megfizethetetlen fizetésben estem volna, de e kegyelmeket böcsületes jó akaró uraim által megtalálván, engedtenek meg, illyen formán, arrul az én utálatos cselekedetemrül. Hogy ha ennek utánna azont cselekedném, és nyelvemmel avagy ez mostani tanácsot, avagy jövendőbelit. Vagy közönségesen, vagy kiváltképen megmocskolnám és gyaláznám, s azt én gyalázat tételemet városban két emberrel, mezőben pedig egy emberrel megbizonyithatnák, teljességesen megváltazhatatlanul az nyelvein metszessék ki törvény nélkül.« Jó volna, ha a tudós szerző utánna nézne, nincsen-e ennek valami variánsa is a kódexben, mely az asszonyokra szólna, — vagy talán, hogy nem is merték törvénybe tenni. De mégis talán volna valami intő példaszerű haszna, hahogy mégis valahogy előkerülne. A legkisebb bűn legszigorúbb büntetésére is érdekes példa a Lakatos István esete, ki a híveknek a nagy templomban összehordott ételneműit lopta meg. Eire nézve a városi jegyzőkönyvben a következő határozatot találjuk: »Minthogy az törvény eseiben állítatott Kerékgyártó Lakatos István in causam attactorieque maga nyelvével is megvallotta, hogy az Isten házától az búzát és szalonnát ő vitte el lopva; jóllehet annak előtte is sok panasz és suspició volt hozzája, mely cselekedetéért nagyobb halálnak nemére is méltónak iülethetett volna, de ex gratia sedis, az törvény találta, hogy több gonosz cselekedetének és társainak kivallásokért, hóhér által tüzesfogóval megfogdostassék és ugyan mások példájára feje vetettessék.« A káromkodás szigorú büntetésére a következő két példa szolgál: »1739. Die 30 septembris. Celebrata sede malefactorum revisoria oppidi Miskolcz Deliberatum. Ezen nemes törvényszéknek színe előtt álló Debreczenyi Mihály, feleségének Szabó Erzsébetnek, ördög s kutyaadtával Való káromkodása és egyébb becstelenitő szavai elegendő tanuknak fassiós okból, világosan ceüi probáltatott. Mely akkor Ízben végben vitt káromkodása és becstelenitő szavai, hogy büntetés nélkül ne maradjon, másoknak példájokra, maga életének pedig megjobbitására, városunk közönséges piaczán, korbácsal való 50 csapásokra méltónak ítéltetett, ha hogy pediglen tovább is az káromkodástól és másoknak becstelenitésétül meg nem szűnik, maga életét meg nem jobbítaná, városunk határából fog proscribáltatni. 1740. In causa Sarae Szűcs, conthoralis Josephi Német auriqae. Deliberatum est. Miképen ezen nemes törvényszék színe előtt álló Josef Kocsisnak Sára nevű felesége, mind istenünk ö szent felsége, mind pedig hazánk élő törvényeit s azokban fel tett kemény büntetéseket félre tévén és semminek állítván, e szerint káromkodásra szoktatott gonosz nyelvét, az teremtő és jó gondviselő Istenünk ellen való irtóztató és hallatlan káromkodásokra kiereszteni merésztette, mely is az ellene perágáltatott magistratualis inquisitiókbul s abban degotált s authentícált tanuknak fassiojokból megvilágosodott, nevezetesen pedig, hogy elsőben is az maga hites urát, az kit az istenünk rendelése és parancsolatja szerint illendő becsületben kellett volna tartani, eb adta mondással káromlotta légyen, mely káromkodásáért is körülötte levő emberek fedvén és intvén, ezen nevezett deliquens személyt, hogy az maga férjét ne káromolja, mivel az Isten feljebbvalóvá teremtette az férfiat az asszony embernél, mely jó intést nem hogy be vett volna és magát ahhoz alkalmaztatni kívánta volna, sőt inkább nagyobb hallatlan, irtóztató szókra fakadván, egyenesen Isten Ő szent felsége ellen ekképen káromkodni nem irtózott: Vesszen el az az Isten, aki feljebbvalóvá teremtette az asszonyembernél a férjfiat. Mivel pedig az ilyetén irtóztató Isten ellen való káromkodások mind Istenünk ö szent felsége, mind pedig országunk törvényében. Signantes verő. Art. 42. 1563. nec non 42. 1659. 110. 1723. Item. Levit. cap 24. v. 14. Praxis item criminalis halálos büntetés alatt keményen meg vannak tiltva. Ezekért megirt törvényeknek erejével az nevezett káromkodó személy maga érdemlett büntetésének elvételére, másoknak is rettentő példájokra halállal megegyező büntetésre, úgymint városunk közönséges piaczán, hóhér által vesszőkkel való százhatvan kemény megcsapattatásra és megcsapattatása után városunk határábul való proscription, avagy kifizettetésre ítéltetett. « Arra való nézve, vájjon az ilyen rettenetes szigorúság kiirtotta-e Miskolcz városában mindörökre a káromkodási kedvet, hiányoznak a statisztikai adatok. Tekintve azonban, hogy Miskolcz városa mind a mai napságig a világ legmagyarabb pontjai közé tartozik, hajlandók vagyunk azt hinni, hogy a szerény »ebadta« a miskolczi nyelvjárásban néha még most is előfordul. De mindamellett, mint azt a jegyzőkönyv maga is mondja, a legnevezetesebb eset Miskolcz városában Kis Mihály főbíró esete volt, kin bebizonyította a pallos joggal biró város, hogy szegénynek, gazdagnak egyaránt méri az igazságot. Maga a jegyzőkönyv elég röviden csak ennyit mond: »1698. Mindez idéig is, a memoria hominum, oly nevezetes és elfelejthetetlen casus városunkban nem történt, ki esett városunk biráján, Kondai Kis Mihályon, ki is nem gondolván, se nem is rettegvén az Isten és haza törvényét, az mely napon más gonosztevőket ítél vala, ugyanazon napon, egyikével azoknak, úgymint György István Eörsik nevű tisztátalan személlyel bűnbe esett, mely cselekedetiért, a városnak piaczán, hóhér által másoknak rettentő példájokra 4-ik napján mindszent havának feje vétetett.« Ámde, hogy a rideg puritán városi itélőszék szive is fel tudott engedni, megkapó szép példája az, hogy a midőn a bűnös nőnek is halállal kellett volna lakolnia, — egyhangúlag megkegyelmeznek neki, mert kitűnt, hogy — anyává lett. Azt persze, hogy Kondai Kis Mihály apává lett, — a máig is ritka erkölcsi tisztaságban és szigorúságban élő miskolczi czivilek — nem vették tekintetbe.