Nemzet, 1891. október (10. évfolyam, 3264-3294. szám)

1891-10-01 / 3264. szám

SissaffBsafdsia: FeäreäSEäek­tars, Athenaeum-épület, I. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztésé.g­hez intézendő. Bem­entetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk és Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-ter*, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) 3264. (269.) szám. Esti kiadás: IdlAihr-Saf A*A&'i "‘Ml. fferencziek-ter 3, Athen­eum-épü­let, fésussiai ELŐFIZETÉSI díj: &­ reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra g frt 3 hónapra 0 , 6 hónapra 12 * Az esti kiadás postai külön küldéséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Ára 8 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) Budapest, 1891. Csütörtök, október 1. X. évi folyam. A király utazása. — Távirati tudósítások. — Prága, okt. 1. A király ma hajnalban 5 óra 20 perczkor Reichenbergbe utazott. A pompásan ékesített pályaudvarban a rendőr­főnök, a cseh északi vasút igazgatótanácsának tagjai,Schmelkal dr.elnökkel az élükön fogad­ták. A helytartó bemutatta az uralkodónak az igazgatótanács tagjait, mire Schmerkal hó­doló beszéddel üdvözölte az uralkodót, aki kegyesen válaszolt. Ő felsége kíséretében vannak a helytartó és Dörfl kerületi főnök is. Az udvari vonatot Klaudy udvari taná­csos vezeti. Rechenberg, okt. 1. Ő Felsége méltó fogadá­sára nagyszabású előkészületeket tettek. A pálya­udvaron pompás fejedelmi sátort emeltek és a pályaudvar két oldalán zászlókkal díszített ha­talmas árborcz ékeskedik. A városba vezető útón elragadóan szép, renaissance stylü diadal kaput ál­lítottak, a neustadti tér közepén hatalmas, húsz méter magas obeliszk emelkedik. A Clam Gallas kastélyt, a­hova ő Felsége száll, pompásan rendez­ték be. A házakat zászlókkal, virágokkal, szőnye­gekkel díszítették. Nagy sokaság hullámzik az utczákon. Reichenberg, okt. 1. Az uralkodó, ki Tliun gróf helytartó kíséretében udvari vo­naton fél hat órakor távozott Prágából, dél­előtti 9 óra 6 perczkor érkezett az itteni pályaudvarra, hol a lakosság viharos lelke­sedéssel üdvözölte. Schücker dr. polgár­­mester szavaira a király következőleg vála­­­­szolt: »Örömmel fogadom a hűségük és hó­­­­dolatuk biztosítását, melyet ön Reichenberg városa nevében nyilvánított. Elénk érdeklő­­­­déssel kisérem városuk felvirágzását, mely,­­ hála a lakosság iparkodásának és szorgal­mának, magas fejlettségű, erőteljes iparánál , fogva szeretett királyságom, Csehország­­nak legkiválóbb városai közé tarto­zik. Fogadja Reichenberg és kerületének la­kossága császári köszönetemet a szívélyes fogadtatásért, melyben részesítettek.« A képviselőház szombaton, f. évi okt. hó 3 án,­­ d. e. 11 órakor ülést tart. Napirend: Királyi le­ L újbót kihirdetése. A főrendiház szombaton, f. évi okt. hó 3-án,­­ déli 12 órakor ülést tart. Napirend: Királyi leirat­­ újból kihirdetése. különböző katholikus ifjúsági egyletek tagjai, olaszországiak és külföldiek egyaránt. Ar­­­i­a­t­a elnök közölte, hogy a pápa áldását küldi az egybegyűltekre, a mi élénk tetszést keltett, majd felolvasta Marmillod bibornok levelét s azután az elnöki széket a svájczi diákegylet elnö­kének adta át, ki üdvözölte az összes itt képviselt nemzetek küldötteit, különösen az amerikaiakat is, és azon reményének adott kifejezést, hogy a szent­szék Columbus Kristófot is az oltárok felé fogja helyeztetni. Kijelentette továbbá, hogy a zarándo­kok azért jöttek első­sorban, hogy gonzagai szent Alajoshoz imádkozzanak, s azután, hogy j­ó­v­á t­e­­gyék azt a sértést, amelyet a pápán Gior­dano Bruno dicsőítésével elkövettek, és mutas­sák meg a pápának, hogy számíthat ha katonákra, mert a döntő pillanatban mindnyájan egyetértve készek lesznek arra, hogy az egyház jogait védel­mezzék és helyreállítsák. Szintúgy tudni fogják a módját annak miként lépjenek fel a műveit, de épen azért annál veszedelmesebb prole­tariátus egész hadseregével szemben. Ez­után van Overbergh (Löwen) szólott, a­ki ki­kelt a Marx-féle tanok ellen, és Rouquefenille (Francziaország) beszélt a szoczializmus ellen. — N­a v­a, a milánói egylet elnöke utalt arra, hogy a szabadkőművesség minden csábítási kí­sérletei daczára az ifjúság világa mégis eljött, hogy imádkozzék gonzagai szent Alajoshoz. Az új társadalmi­ rend megvalósításához szerinte okvet­lenül szükséges, hogy az egyház és a pápa füg­getlen legyen minden világi hatalomtól. Olasz­ország béküljön ki a pápával önszántából, a­nélkül, hogy közvetítéshez folyamodjék. Lőwenstein­ig Németország katholikus diákságának üdvözletét tolmácsolja. Lichtenstein herczeg az osztrák, Alberdinek a hollandi katholikus diákok üd­vözletét. Crispolit, ki a római ifjúság nevében beszélt, kifejtette, hogy Róma az összes népek sza­badságának központja, egyúttal a legtermészete­sebb székhelye az összes katholikus ifjúsági egy­letek szövetségének. Montenach elnök erre napirendet olvasott fel, mely kimondja a szö­ve­t­s­é­g megalakítását, melyet közfelkiáltással elfogadtak. Végül elnök azt ajánlotta, hogy léte­sítsenek Rómában nemzetközi alapítványi intéze­tet, mire az ülés véget ért. Róma, okt. 1. A »Moniteur de Rome« nyilat­kozatot tett közzé, mely szerint a párbajról szóló pápai encyclikát nem azért intézték a kölni és prágai érsekekhez, hogy Francziaország érzékenységét kíméljék, hanem azért, mert ezek ebben az ügyben a pápa tanácsát kérték ki. A pápa szavai azonban nemcsak Németország és Ausztria-Magyarország katolikusaihoz szólnak, hanem minden katolikushoz. A »Moniteur de Rome« fent említett nyilatkozatát a pápa paran­csára tette közzé. (N. Fr. Pr.) London, okt. 1. A »Times« pénzügyi czikké­­ben azt írja, alapos a föltevés, hogy az orosz kölcsön tíz nap alatt 80°/0 mellett ki lesz bocsájtva. a. miveletet Francziaországban, Hollandiában, Dániában és Oroszországban egy­idejűleg hajtják végre. London, okt. 1. Lauther James "William képviselőt Fergusson helyébe külügyi állam­titkárrá nevezték ki. Belföld, Budapest, okt. 1. (A szuggerált pikan­te­­r­­­a.) Tisztelt laptársunk, a »Pesti Napló« Tisza Kálmánnak, tegnapi nagyjelentőségű nyilatkoza­taival foglalkozott, pikánsnak találja a beszéd kö­vetkező passzusát: »De még kellett gondolkoznom, hogy a ta­pasztalatok után, melyekre röviden hivatkoztam, nemcsak ellenfeleim közt, de más körökben is fenn fog állani a gyanú, hogy én e levelet kibúvó ajtóul használom arra, hogy szavam beváltása nélkül kormányon maradjak; oly dolog, mit saját lelki énem sem bír magára vállalni , megerősített azonban szándékomban a kötelesség­­érzet, mert erős a meggyőződésem, hogy amely kormányférfira nézve, kiről nemcsak ellenfelei hir­detik, — mert ha erre valamit ad gyenge ember — de jóbarátai elhiszik azt, hogy kibúvó áron is akar kormányon maradni, az többé mint magyar mi­niszterelnök, nehéz helyzetben, benn az országban sokszor és a monarchia másik államával közös vi­szonyban soha többé kötelességét sikerrel nem tudja teljesíteni.« Természetes, hogy a­kik az egész idézetet olvassák, azt a pikantériát, a­mit ennek a mondat­nak a »Pesti Napló« szuggerál, nem fogják megta­lálni ; valaminthogy Tisza Kálmán a mérsékelt el­lenzéknek egyátalán nem tette meg azt a szíves­séget, hogy akár számára pikáns dolgokat feltálal­jon, akár pedig azzal a bő anyaggal, amelyet e te­kintetből Apponyi Albert gr. beszéde nyújt, egy­átalán foglalkozzék. No, de a »Pesti Napló«, a­melynek vezére megkezdte Jászberényben azt az ártatlan ravaszkodást, hogy Tisza Kálmán dicsé­retét zenegte Szapáryval szemben, most reá dupláz azzal a gyanúsítással, mintha ennek a mondatnak valamely leplezett éle volna valaki ellen, a­kinek nevét t­ laptársunk óvatosan elhallgatja. Arról természetesen nem beszélünk, hogy ehhez az volt szükséges, hogy »Pesti Napló«-ban megjelent idé­zet megcsonkítva adja Tisza Kálmán mondását. Az efféle apró enyelgések azonban már annyira gyakoriak, hogy nemcsak ártalmatlanok, aminek mindig voltak, hanem kezdenek kevésbbé érdekesek is lenni. Táviratok, Ottawa, okt. 1. Az alsóház felirati javaslatot fogadott el, melyen a királynétól kérik, hogy a Belgiummal és Németországgal kö­tött kereskedelmi szerződésekből a legtöbb kedvezményt biztosító záradék töröltes­sék. (M. É.) Róma, okt. 1. De R­u­d­i m­­­iniszterelnök több milánói képviselő előtt kijelentette, hogy Milanó­ban november elején fogja megtartani p­r­o­g­­rammbeszédét. (N. F. Pr.) Róma, okt. 1. Tegnap este a Dante Alighieri teremben mintegy ezerötszázan gyűltek egybe a Boulanger öngyilkossága. — Távirati tudósítás. — Paris, okt. 1. Boulanger tábornok el­hunyta alkalmából ma este a revizionista bi­zottság számos tagja gyűlt össze és részvé­tének adva kifejezést elhatározta, hogy a temetésre küldöttséget meneszt. Castelin boulangerista képviselő azt hiszi, hogy a képviselőház boulangerista cso­portja teljesen fel fog oszlani és hogy tagjainak nagy része visszatér a radi­kális pártba.­­Naquet,Derouléde és Thibaut jelenleg távol vannak Páristól. Páris, okt. 1. Boulanger öngyilkosságá­nak híre aránylag kevés port vert fel a lakos­ság körében, mi a lapok nyilatkozataiban is kifeje­zésre jut. Eltekintve ugyanis a néhány boulange­rista laptól, a többiek mind megegyeznek abban, hogy Boulanger halála egyáltalán nem bír politikai jelentőséggel, kivéve, amennyi­­ben talán siettetni fogja a boulangerista párt szét­bomlási proc­esszusát. Számos hírlap a részvétnek egyetlen szava nélkül emlékezik meg az öngyil­kosságról, sőt némelyek leplezetlen gúnynyal írnak róla. Brüsszel, okt. 1. A mechelni érsek vonako­dik Boulanger tábornok holtestének az egy­házi szertartást megadni. Napóleon herczeg megjelent a halottas házban. (M. E.) Brüsszel, okt. 1. Boulanger tábornok ön­gyilkosságáról a következő részletek jutottak nyilvánosságra: Midőn a lövés eldördült, odasietett néhány, sírok ásásával elfoglalt, munkás, akik Bou­­langert Bonnemaine asszony sírjára hajolva ta­­lálták; fejét, mellét vér borította; félig nyitott ajka vonaglott. A golyó a bal halántékon hatolt be és áttört a jobb koponyán, rögtöni halált idézve elő. A két sebből patakzott a vér. A temető fel­ügyelője, aki nyomban oda érkezett, gyorsan or­vost hivatott, de ez már csak a halál bekövetkezé­sét konstatálhatta. Ezután megmosták a vérrel borított tetemet, kötést alkalmaztak az öngyil­kos fejére, hogy a további vérömlést meg­akadályozzák. Amikor kigombolták a vértől pirosra festett mellényt, az ing fölött Bonne­marne asszonynak nagy arczképét találták meg. A mellény zsebeiben arany óra és 7 frank volt. Sem pénztárczát, sem iratokat nem találtak nála. A tábornok tetemét aztán a saját kocsijára helyezték és előbb a központi rendőri hivatalba onnan pedig az elhunytnak a Montager-utczában lévő lakására szállitották. A szállás előtt csakha­mar nagy sokaság gyűlt össze, akik suttogva be­széltek az eseményről. Immár kék selyem ágyban nyugszik a tetem. A franczia követ, akit az esetről a polgármester hivatalosan értesített, azonnal oda küldte a követségi titkárt, hogy az esetről bővebb felvilágosítást szerezzen. — Napóleon Viktor herczeg Boulanger tábornok lakására ment és annak titkárával beszélgetett. * Párisban, tegnap este, az első órákban nem is hitték el Boulanger halálának hirét; oly hihetetlennek tetszett mindenki előtt a dolog, hogy az esti lapok nem is mertek a hit valódisá­gáért kezeskedni. A legelső megbízható tudósítást utazók vitték a franczia fővárosba, később ezután telefon útján is megerősítették. Boulanger öngyil­kosságának okát illetőleg eltérők a nézetek, leg­többen a tábornok anyagi körülményeiben lelik magyarázatát. Boulanger ahhoz volt szokva, hogy óriási összegeket pazaroljon el, az utóbbi időben azonban meg volt fosztva minden segélyforrástól. A tábornok maga úgy nyilatkozott tegnapelőtt este titkárra, Mouton előtt, hogy kétségbeesik, ha a jövőre gondol s hogy az élet elviselhetetlen neki. Két hónap óta állandóan az öngyilkosság gondolatával foglalkozott, tettét azonban nem va­lósíthatta meg, mert nagyon vigyáztak rá. A »P. Lt.« szerint a tábornok, kedvesének, Bonnemain grófnénak halála óta rendkívül buskomor volt s az utóbbi napokban a téboly jelei mutatkoztak rajta. Hétfő óta idegessége oly nagy fokra hágott, hogy titkárja orvosért sietett. Mint a brüsszeli rendőrség megállapította, Boulanger tegnap reg­gel még együtt reggelizett 84 éves ősz anyjá­val és két unokatestvérével. 10 óra tájban hirtelen az a vágya támadt, hogy meg­látogatja Bonnemain asszony sírját. Agg anyjától szívélyesen elbúcsúzott e szavakkal: »egy napra elutazom« s anyja még most sem tudja, hogy fia öngyilkos lett.­­ A­ boulangerista képviselők az este értekezletet tartottak, hogy a Boulanger ha­lála következtében beállott új helyzet fölött ta­nácskozzanak. A franczia kormány táviratilag megkereste a brüsszeli hatóságot, hogy Boulan­ger minden levelét és irományait pecsételje le. a tábornokot tegnap délután helyezték ravatalra, tábornoki egyenruhában, mellén a becsületrend keresztjével. Temetése valószínűleg holnap lesz s többször nyilvánított akaratához képest Bonne­main asszony mellé fogják temetni. Három nappal ezelőtt két végrendeletet tett le Lecoq jegyzőnél; az egyik végrendelet politikai. * Bonnemain asszony, Boulanger barátnője f. é. jul. hó 10-én halt meg Brüsszelben. Az illető hölgy 1856-ban született Párisban. Családi neve Rouzel Margit Karolin. Atyja tengerésztiszt volt, nővére pedig Rezát de Mandré tüz­ér ezredeshez ment nőül. Férje Bonnemain lovassági tábornok fia volt. Házassága boldogtalan lévén, elvált. Bonnemain báró Kaliforniába ment, Rouzet asszony pedig hol itt, hol ott élt, fürdőröl-fürdőre ment s ba­rangolásai közt ismerte meg Boulanger tábornokot. Rouzet asszony még elválása után is megtartotta férje nevét. Boulangerrel való viszonya sokáig ti­tokban maradt, s csakis legbensőbb barátnői tud­tak róla valamit. A tábornok barátai tagadják, hogy Bonnemarne asszony befolyást gyakorolt volna a tábornok elhatározásaira s cselekedeteire. Akik ismerték, azt állítják, hogy csendes, jámbor természetű hölgy volt, és szívesen hagyta ma­gát vezettetni attól, aki szíve hajlandóságát meg­nyerte. Tüdővészben szenvedett, amely a­z utóbbi időben egyre nagyobb pusztítást vitt végbe szer­vezetében. Azt állítják, hogy a Jersey szigetén való tartózkodás, amelyre a tábornok kedvéért szánta rá magát, igen ártott neki, mert az erős tengeri levegő siettette baja kifejlődését. Ehez járult az a bosszúság, hogy a tábor­nok törvényes neje, semmi szín alatt sem akart a válásba bele­egyezni, pedig Bonnemarie asz­­szony minden törekvése oda irányult, hogy ferde helyzetét törvényes házasság által re­­parálja. A boszúság, hogy szándékát nem tudja keresztül vinni, nagyon elkedvetlenítette. Bon­nemann asszony ezelőtt két évvel egyik nagy­­nénjétől 1.200.000 frankot örökölt, de csak a tőke kamatait élvezhette, a kapitális fölött a család ren­delkezett. Mikor meghalt, a tábornok őszintén megsiratta. Beszélik, hogy a temetésen egészen le volt sújtva. — Mermeix, a »Coulisser du Boulan­­gisme« cz.könyvében a következőleg emlékszik meg Bonnemain asszonyról, a tábornok egészen megfe­ledkezett politikai tevékenységéről és »hivatásáról«, ha Bonnemain asszony közelében volt, oly nagy volt a befolyás, amelyet ez a hölgy reá gyakorolt. 1887-ben az operatéren lefolyt zajos Boulange­rista tüntetés alkalmával Roudier, az akkori minisz­terelnök így nyilatkozott miniszter társai előtt: »Ma meggyűlhetnék a bajunk, ha Boulanger akarná« . . . Ezek a szavak az utczán mondattak. Néhány pillanat múlva a miniszterek a rendőr­főnökkel találkoztak, ki előtt kifejezést adtak aggodalmaiknak. »Legyenek teljesen nyugodtak «— válaszolt a rendőrfőnök — Boulanger Havre­ban van Bonnemann asszony társaságában.« Ab­ban az időben is, amikor Boulanger nem jö­hetett Párisba, többször megtörtént, hogy nevet­séges álruhában, vendégszakállal, kék szemüveg­gel eljött a fővárosba imádott asszonyához, aki egész lénye fölött uralkodott. Mikor 1888-ban Floquet a tábornokot megsebesítette, hitvesével kíméletesen közölték a hírt. A tábornoknő azon­ban az újságot igen hidegen fogadta s csak az iránt intézkedett, hogy a házi­orvos föl­kereste a beteget, aki Bonnemain asszonynál fe­küdt. Boulanger párthiveinek számolniuk kellett ezzel a hölgygyel, mint fontos tényezővel, de az bizonyos, hogy nem volt sem hiú, sem irigy s a tábornokot inkább lebeszélte fantasztikus tervei­ről, sem mint bátorította. Uj bírói ügyviteli szabályzat. (Folytatás.) Az ügyek előleges megvizsgálása. 343. §. A kiosztott ügydaraboknak a 157. §. ér­­telmében történt átvétele után az előadó bíró haladék­talanul megvizsgálja a kiosztás helyességét, a 154—156. §§., a szakbeosztás (380—837. §§.) a 342. §. szempont­jából, valamint a netaláni előiratoknak a felebbviteli bí­róság irattárában történt csatolására vonatkozólag, és a kiosztásra nézve szükségesnek vélt változtatásra nézve az elnöknek szóbelileg jelentést tesz, a felszerelés tekin­­tetében pedig az irattárnoknál intézkedik. Soron kivül elintézendő ügyek. 344. §. 1887: XXX. t.-cz. 4. és 5. §-aiba­n felsorolt ügyek, amelyek a törvénykezési szünidő hatálya alól ki vannak véve, nemkülönben az érdekelt fél kérelmére az ugyane törvényczikk 7. §-ában említett ügyek a kir. kúriánál és a kir. ítélőtábláknál a szünidőn kivül sür­gősen (soron kivül) intézendők el. Az 1887: XXX. t.-cz. 6. §-ának eseteiben vala­mely ügynek soron kivüli elintézése iránt az elnök ren­delkezik. A jelen ügyviteli szabályok 361. és 365. §-aiban említett ügyek a kir. ítélőtábláknál szintén soron kívül intézendők el. 345. §: Oly ügy,amely érdemleges intézkedés nélkül kiegészítés végett az alsóbb fokú bírósághoz rendelettel visszaküldetett, újabb felérkezte után abban a sorrend­ben intézendő el, amelyben elintézését nyerte volna, ha a visszaküldés szüksége­sen nem forog. Ha a sorrend ezen foka az ügy visszaérkeztekor már meg van haladva, az elintézés haladéktalanul eszközlendő. Elintézés sorrendje: 346. §. Az előadó bíró, miután a tanácsülésben elő­adandó ügyeket a 344. és 345. §§. figyelembe vételével csoportosította, az elintézés sorrendjére nézve a 162. §. értelmében jár el. Az elintézési sorrend helyességének ellenőrzése. 347. §. A 163. §. szabályai a kir. kúriára és a kir. ítélőtáblákra oly kiegészítéssel alkalmazandók, hogy ha az előadói könyvek megvizsgálása a két szak­osztályba vagy több külön szaktanácsba (330 §.) tartozó ügyek elintézésének ideje között oly aránytalan különb­séget tüntet fel, mely az azonos természetű ügyekkel rendszerint foglalkozó bírák közötti részleges új kiosztás által nem szűnik meg: az elnök az aránytalansá­got az által szünteti meg, hogy a nagyobb hátralékú szakba tartozó ügyek egy részét azoknak a bíráknak osztja ki, a­kik, mint az illető szaktanácsbeli kisegítők, azon szaktanácsba vannak beosztva (334. §. második be­kezdés.) Határozatok előkészítése, tanácsülés, előadás, nyilvánosság, tanácskozás, ha­tározat. 348. §. A határozatok előkészítésére a 164—166. a tanácsülésre, az ügyek előadására és a nyilvánosságra a 170., 171., 173., 175—184., a tanácskozásra a 185—189., a határozatok kihirdetése és szerkesztésére és hitelesíté­sére a 190—194. §§. rendelkezései alkalmazandók a kö­vetkező 349—358. §§-ban foglalt módosításokkal és ki­egészítésekkel. 349. §. Az alsóbb biróság határozatára vonatkozó tanácsjegyzőkönyvi kivonat tanácsülésben, az ügy előadása közben fel nem olvasható. (176. §.) Annak fel­olvasását az elnök vagy a szavazók csak az ügy előadása után (184. §.) kívánhatják. 350. §. A szavazók a tanácskozás alkalmával az előadó után kineveztetésük sorrendjében nyilvánítják vé­leményüket és szavazatukat. 851. §. A 189. §-ban szabályozott eljárás abban az esetben is követendő, amikor a kettőnél több vélemény­nek egyike sem nyerte az általános szótöbbséget. Az idézett §. utolsó bekezdésének esetében az alperesre, illetve a vádlottra kedvezőbb szavazatoknak a legközelebb álló, kevésbé kedvező szavazathoz számítása addig folytatandó, a­mig ez által a vélemények egyike a szavazatok többségét nyeri. 352. §. A kir. Curiánál és a kir. Ítélőtábláknál minden határozat »Ő Felsége a király nevében« ada­tik ki. 358. §. Ha a felebbvitt határozat mind a rendel­kező részre, mind az indokokra nézve helybenhagyatott, a felebbviteli bíróság határozatában ennek kijelentése és a netaláni pótindokok felsorolása elegendő. Ha a felebbviteli bíróság helybenhagyólag ugyan, de más indokokból határoz, ez utóbbiak a határozatban a 165. §. szerint elkülönítve kiteendők. 354. §. A részben helybenhagyó, részben megvál­toztató felebbviteli határozatban a felebbvitt határozat­nak úgy helybenhagyott, mint megváltoztatott részei szabatosan megjelölendők és az indokolás újból és a ha­tározattól elkülönítve szerkesztendő. A helybenhagyott rész tekintetében az alsó bíró­ság indokaira hivatkozni lehet. 355. §. Az egészben megváltoztató felebbviteli határozat a megváltoztatás kijelentésével az indokokkal együtt a 165. §-nak megfelelően újból szerkesztendő. 356. §. A felebbvitelt visszautasító, úgyszintén a felebviteli bíróságnak olyan határozata, amely az alsób bíróság határozatát alaki okokból megtámadó felebbvitel folytán hozatott, feltétlenül külön indokolandó. Tanácsjegyzőkönyv. 357. §. A határozat (intézkedő rész), akár egyhan­gúlag, akár szótöbbséggel hozatott, a tanácsjegyzőkönyv­be bevezetendő. Egyebekben a tanácsjegyzőkönyv vezetésére a 195. §-nak, a 196. §. 2. és 3. bekezdéseinek és a 197. §-nak szabályai a kir. Kúriánál és a kir. Ítélő tábláknál is al­kalmazandók. Az iktató értesítése. 358. §. A tanácsjegyző köteles minden ülés végé­vel elintézett ügyek iktatói számainak jegyzékét, az elin­tézés módjának rövid feltüntetésével, (»helybenhagyó, megváltoztató, feloldó, megsemmisítő, kiterjesztő, részben helybenhagyó«, stb.) az iktató könyv negyedik rovatá­nak kitöltése végett (341. §.) az iktató hivatalba el­küldeni. Iratok hiteles másolatának kiadása. 359. §. Addig, amig valamely ügy a kir. kúrián, vagy kir. ítélőtáblánál elintézés vagy kezelés alatt áll, az arra vonatkozólag felterjesztett egyes iratokról hiteles másolatok kiadását az érdekelt felek az elnökhöz inté­zett írásbeli beadványban kérhetik. Az elnök, amennyiben a kérelemnek helyt ad, a hiteles másolatnak a kiadóhivatalban elkészítését és a kiadó által leendő hitelesítését rendeli el. (1868 . LIV. t.-cz. 546. §.) (Vége köv.) Hírek. Október 1. A hivatalos lapból. Kitüntetés. A király, báró Bánffy Zoltánnak a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül a Lipót­­rend lovagkeresztjét adományozta. Kinevezés és áthelyezés. Az igazságügyminiszter dr. Szép Dezső makói kir. közjegyzői helyettest, Hód­­ságbra kir. közjegyzővé, dr. V­á­r­i Emil budapesti kir. törvényszéki aljegyzőt a budapesti kir. kereskedelmi- és váltótörvényszékhez és Hatvany László sátoralja­újhelyi kir. törvényszéki aljegyzőt e kir. törvényszékhez jegyzőkké nevezte ki; Rakovszky Antal budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéki jegyzőt a buda­pesti kir. törvényszékhez helyezte át ; a kereskedelem­ügyi m. kir. miniszter, Schmidt Ferencz segédhi­vatali aligazgatót, segédhivatali igazgatóvá, Jung An­tal és Grobetty Károly miniszteri számtiszteket, valamint O­p­r­a György végzett jogászt, segédhivatali aligazgatókká, és D­e­n­c­z Adolf igazolványos csendőr­őrmestert miniszteri irodatisztté; a debreczeni pénzügy­igazgatóság Szádeczky László debreczeni lakost, ideiglenes minőségben állami végrehajtóvá ; és Kovács Imre kiszolgált altisztet, a debreczeni kir. adóhivatal­hoz II. oszt. hivatalszolgává ; a nagykikindai kir. tör­vényszék elnöke B­i­n­e­c­z Sándor fogházért a vezetése alatti kir. törvényszékhez szolgasegéddé nevezte ki. Névváltoztatás. Witte József vajdahunyadi ille­tőségű ugyanottani lakos, valamint Paulina, Katicza és Amália nevű kiskorú gyermekei vezetéknevének »Hi­­dasi«-ra kért átváltoztatása megengedtetett.­­ A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése ma délelőtt folytatta a tanácskozásokat Szász Károly püspök és Tisza Lajos gróf elnöklete alatt. Az ülés folyamán főleg a tanügyi bizottság jelentésével foglalkoztak, a napirendre térés előtt azonban az üresedésben levő helyekre a választá­sokat ejtették meg. A számszék elnökévé (Kerká­­poly Károly utódául) Szilassy Aladárt választot­ták meg, tagokká Vécsey Tamást és Kálosy Józse­fet ; a lelkész vizsgáló bizottságba az elhunyt Bailagi Mór helyébe Ádám Kálmán kecskeméti esperest s póttagul Báthori Dániel baracskai lel­kész. Ezen kivül elrendelte a közgyűlés, hogy az elhalálozott Várady Károly és Bailagi Mór helyé­be két egyházi tanácsbíró választassék.­­ A napirend során meghallgatták a kecskeméti jogakadémia tanári karának javaslatát arra nézve, hogy az eddigelő kötelező doktorátu­sok mivel lennének helyettesítendők. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium körében elhatáro­zott dolog ugyanis, hogy a kötelező doktorátus elejtessék — sőt ez ügyben, hír szerint, a jövő hó­napban a minisztériumban értekezletet is fognak tartani, — tehát ennek helyettesítése vált szüksé­gessé. A minisztérium a legtöbb jogakadémia ta­nári karát fölszólította véleményadásra. Ide vo­natkozik tehát a kecskeméti jogakadémia tanárai­nak javaslata, a­mely az egyházkerület közgyűlé­sének közvetítésével kerül a minisztérium elé. Az előterjesztést a közgyűlés teljesen magáévá tette s pártolólag terjeszti föl.­­ Ugyancsak ma ke­rül t­árgyalás alá a jogtanárok fizetésének javítá­sára vonatkozó javaslat s ezt a közgyűlés elfo­gadta, oly feltétellel azonban, hogy a más két fenntartó testület is emelje föl a dotácziót. Ma délután a jogügyi bizottság tart ülést, a­melyen Várady Béla előadó terjeszt elő több fontosabb tárgyat. A közgyűlés folytatása holnap délelőtt 10 órakor lesz. — Hírek Segesvárról. Segesvári levelezőnk írja a következőket: Az az ékszer- és pénz­lelet, mely szept. 18-ikán a segesvári állami is­kola régi házainak lebontása következtében nap­fényre került, egy hétig a segesvári magyar ka­szinó könyvtári helyiségében volt közszemlére ki­állítva. Ez idő alatt úgy a segesváriak, mint a vi­dékiek közül igen sokan tekintették meg. Kiválóan a szász népviseleti régi ékszereknek volt sok bá­­mulója. — Ingyen szőlőt akart enni Segesvá­ron szept. 29-én kora reggel Csizmadia Mihály közhuszár. Be is ment a kaszárnya közelében lévő szőlős kertbe, de a csősz észrevette s oly szeren­csétlenül talált szegény Csizmadiára lőni, hogy ez azonnal meghalt. — Körner Tivadar költő em­lékére Segesvárott a Gewerbe Verein nagytermé­ben ünnepély volt. Albert tanár a költő mű­veiről és életéről értekezett s a dalárda énekelt. A belépti dijakból befolyt összeget az ág. ev. szász iskola czéljaira fordítják. — Nincs járvány. Említettük, hogy Kalocsán a főszolgabíró az összes tanintézetekben beszün­tette az előadásokat, mivel a városban a kis­gyer­mekek között szórványosan kanyaró jelentkezett. Mai kelettel Kalocsáról a következő táviratot kap­tuk : Az előadások beszüntetésére vonatkozó fő­szolgabírói rendeletet a belügyminisztérium a vármegye útján feloldotta. Szeptember 20-án dél­után az összes intézetekben ismét megindultak az előadások. A gyors és kedvező intézkedést a kö­zönség örömmel fogadta. — A nemzetközi statisztikai kongresszusról. A bécsi nemzetközi statisztikai kongresszus tegnapi ülésén dr. F­ö­l­d­e­s Béla egyetemi tanár a vissza­eső bűntettesek kérdését tárgyalta. Utalt arra, hogy a statisztika ugyan az utolsó korszakban több hasznos intézkedést tett e jelenség pontosabb meg­figyelése érdekében, azonban ennek daczára még nem nyújtja teljesen a szükséges anyagot a visz­­szaesők tanulmányozására. Több irányban javasla­tokat terjeszt elő az anyag kiegészítésére, különös tekintettel az úgynevezett javíthatatlanokra (há­rom és több ízben megfenyítettekre) nézve. Különben figyelmeztet Földes arra, hogy ha­bár az igazságügyi statisztika többnyire nem is nyújt olyan anyagot, amely a visszaesők viszo­nyait minden irányban megvilágítaná, úgy mégis találni igen becses és terjedelmes anyagot több államnak fogházi statisztikájában. Ez államok közé tartoznak különösen Magyarország s Ausztria. A fogházi statisztikának a visszaesőkre vonatkozó adatai még nem találtak gondosabb feldolgo­zást, pedig úgy kriminálstatisztikai, mint igazság­ügypolitikai tekintetben igen fontos tanulságokat nyújt. Mindenekelőtt mutatják ez adatok, hogy a visszaesés jellemző tulajdonságát képezi a vagyon ellen elkövetett bűntetteknek, míg a többi bűntet­teknél sokkal ritkábban mutatkozik. A tettesek sze­mélyi viszonyai szempontjából kitűnik, hogy a nők sokkal nagyobb mérvben fordulnak elő a visszaesők között, mint a bűntettesek között általában. Na-

Next