Nemzet, 1891. november (10. évfolyam, 3295-3324. szám)
1891-11-13 / 3307. szám
§S®»KISSZTUSfiöi Mreneaiék-tere, Athenaeum-éptlet, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK *Kz mint előfizetések a kiadóhivatalba (Berencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ára 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lapos együtt 8 kr.) Reggeli kiadás: saaig.-rz. ■■■av.j 1 . ■ ■ ■- ■ .sl. ■■ ■■ ---■ - ---a. - ■. ■ ———. fflian diekter . Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ............................................ 12 fll. 3 hónapra 6 - 6 hónapra ............................................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Ara 6 kr. vidéken 8 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) -tfs-j-- ...zz- 1 1 - -~ri rrwr ----------------.iau- ■■ ■ . -------------- ■u.'-r-.j" ■ -------mi j w—^ 3307. (312.) szám. X. évi folyam. Budapest* 1S9L Péntek, november 13. Budapest, november 12. Az eszmék ép úgy mint az organikus lények, magukban hordják fejlődésük és degenerálásuk csíráit. Ha győz bennük a fejlődésre hajtó erő, kibontakoznak, diadalmaskodnak, ellenkező esetben tönkremennek, így van ez a nemzeti eszmével is. Korunk és a közel jövő uralkodó eszméjével. A nemzeti eszmét Magyarországon a politikai idealizmus vette szárnyaira, midőn az megszületett. A nemzeti eszme hatása alatt született a magyar liberalizmus és az egységes magyar nemzet gondolata. Ez egységes, magyar nemzet nevében töröltük el a kiváltságokat s döntöttük le az osztályok sorompójait. Egyesítettük a fajokat és vallásokat. A nemzeti eszmében akkor, egészen a legújabb korig, összeforrasztó erő volt. E hatalom, e talizmán birtokában a magyar nemzeti eszme valóban hivatva volt, hogy megteremtse először a magyar nemzetet, azután a magyar nemzeti államot. Nagy sikereket ért el s egyik fősikere volt, hogy fölkeltette a magyar fajban a nemzeti állam öntudatát. De aggasztó jelenségek mutatkoznak. Attól kell tartanunk, hogy a magyar nemzeti eszme elvesztette összeforrasztó erejét. A jelenségek legalább erre vallanak. Minden arra látszik mutatni, hogy a nemzeti eszmében a degenerálásra hajló erők emelkedtek túlsúlyba. Lehet-e ez másként? Hiszen a nemzeti eszme nevében követelték csak évek előtt, az osztálysorompóknak visszaállítását. Az osztályérdekekről úgy beszéltek, mint nemzeti érdekekről. A nemzeti érdek nevében követelték vissza szinte évek előtt a földbirtok bilincseit melyeket 1848-ban hasonlókép a nemzeti eszme, de a valódi nemzeti eszme hatalma zúzott össze. A nemzeti eszme nevében követelték csak nem rég a hitbizományok általánosítását, a birtok-minimumot, a homesteadet. A nemzeti eszme nevében keltették életre a felekezeti szellemet. Állították egymással szembe a felekezeteket. Legújabban és szerencsére, a nemzeti eszmének e degenerálása, mely fenyegette annak összes eddigi vívmányait, múlófélben van. Sajnos azonban, a nemzeti eszmét újra ferde irányba terelik és azok, akik a nemzeti eszme szószólóivá avatták magukat. Végzetes tévedésükben a nemzeti eszmét ismét a nemzeti egység megbontására használják fel. Csakhogy most már nem osztályokat, osztályérdekeket emlegetnek, nem felekezeti visszavonást hirdetnek, hanem területekre bontják a magyar nemzetet és a magyar államot. Megfoghatlan logikával, a tévedések javíthatatlan syllogismusával nekirontanak az egységes nemzet és állam hatalmas várának. A provinczializmust és regionalizmust teszik föl csúfondáros korona gyanánt a nemzeti eszme fejére. Felosztják Magyarországot régi kerületeire. Hirdetik, hogy a Dunántúl a dunántúliaké , a Felvidék a felvidékieké s a széles Alföld az alföldieké, nem pedig a magyar nemzeté. Szétszaggatják az Erdélylyel kötött Unió magna kartáját s az írott és mondott szó erejével azt harsogják a magyar nemzet fülébe, hogy Erdély az erdélyieké. Sőt még Magyarország régi területi felosztásánál sem állanak meg, hanem egyes vidékeket — vidéket, megyéket — megyéket, városokat, városok ellen állítanak szembe. A nagy és egységes nemzeti érdek nevében, a helyi érdekek egész sorozatát állítják föl. Széttörve a tükröt, ennek egyes darabjaiban mutatják be a magyar nemzeti eszmény képét. Csakhogy ez torzkép. Torzképe a magyar nemzetnek, a magyar nemzeti államnak. Torzképe azon magasztos hivatásnak, melyet a népek sorsának intézője a magyar nemzet elé kitűzött. Mivé törpülnének, mily zűrzavarba olvadnának összes törekvéseink, mivé lenne a magyar nemzet és nemzeti állam, ha a nemzeti eszmének e tévedése állandó s e tévedés hirdetőinek szava irányadó lenne. Mindenütt másutt a nemzeti eszme az egyenlősítésre, teljes összeolvasztásra törekszik. Olaszországban, mely pedig egy ezredév óta tartományokból állott, legyőzte a provinczializmust Itália hatalmas városrendszere a nemzeti eszme befolyása alatt, panasz és harcz nélkül beolvadt az egységes olasz nemzetbe: Florenz, Nápoly, Velencze stb. s a többi városok lemondtak nagy multjukról, fényekről, gazdagságukról s kicsinyekké lettek, hogy nagygyá lehessen Olaszország. Francziaország akkor lett nagygyá és hatalmassá, midőn vidékeinek külön állása beolvadt az egységes és osztatlan franczia nemzetbe. Németország azóta világhatalom, mióta vaskézzel dolgozik egységének létesítésén és megszilárdításán. Oroszország nem azért félelmes, mert 100 millió lakossága s 5 millió katonája van. Félelmes azért, mert bámulatos erővel és sikerrel valósítja meg nemzeti egységét, s teremti meg az orosz s nemzeti államot. És csak mi, a kis magyar nemzet, használnók a nemzeti eszmét nemzeti egységünk megbontására s a területi rendszer visszaállítására ? Csak mi látnok a helyi érdekekben és helyi emberekben azevezeti nagyság feltételét ? Hiszen vannak jogos helyi érdekek, melyek a nemzeti érdek egyes alkatrészei. De ez érdekeket is csak a nemzeti érdek, az összesség nagy érdeke jutttathatja diadalra. Különben a helyi érdekek zűrzavaros versenyében nemcsak a nemzeti érdek vész el, hanem érvényesülés nélkül maradnak maguk a helyi érdekek is. S mind e bajt, mind e zavart a valódi nemzeti eszme idézné fel? Nem, nem a nemzeti eszme, hanem az az irányzat, mely ezt csak árcza és ürügy gyanánt használja. Az az irányzat, mely nem meri valódi arczát megmutatni, tudva, hogy az csak visszatetszést és megdöbbenést keltene a nemzetben; az az irányzat, mely a visszafelé való fejlődést akarta felidézni Magyarországon. Mely szabadelvű vívmányainkat akarta lerombolni. Mely az osztályérdekeket akarta érvényesíteni a nemzeti érdekek ürügye alatt. Az a nemzeti pietismussal álszenteskedő irányzat, amely a sötét múltra visszatekintő retograd törekvéseit a nemzeti jövő fényes ködfelhőibe akarta burkolni. De bármely álcrát tesz föl s bármit rejteget, felismerjük, kell, hogy felismerje a nemzet. Most a helyi és partikuláris érdekeket cziczomázza föl a nemzeti érdek ragyogó burkával. A megtévesztett közvélemény azonban ezzel is csakhamar tisztába jön. És ekkér lefoszlik a külső máz a nemzeti párt programmjáról és úgy, mint lefoszlott akkor, midőn egyesült ellenzék és Apponyi-párt korában az osztály érdekekért küzdött, a nemzeti jövő zenéjének akkordjai mellett. A NEMZET TÁRCZÁJA. Nov. 12. Irodalom. A puszta könyve. Ezt a czímet adta a világlátott és műveit magyar novelláira Justh Zsigmond, legújabb kötetének, amelyben magyaros és népies motívumú hangulatképei és elbeszélései vannak összegyűjtve. Justh Zsigmond igen érdekes jelenség a magyar irodalomban, akinek megfigyelése révén fiatal íróink nagyon értékes tanulságokat szerezhetnek meg. Megtanulhatják Justh Zsigmond műveit olvasva, különösen a műveltség és az olvasottság becsét. Megtanulhatják, mennyire becses tulajdonság a törekvés a művészi írás és a kompozíczió után. Mennyit pótol ez s a legerősebb eredeti tehetség is, mily ritkán tud élvezeteset alkotni e nélkül! Justh Zsigmond pusztai képei és történetei igen élvezetesek s hogy azok, annak titka teljesen a jóizlésü és nemes bölcselkedésü szerző világlátottságában s olvasottságában s a művészi után való öntudatos törekvésében van. Nem is tekintve , hogy ez eszközökkel mennyi finom hangulatot tud Justh Zsigmond kifejezni, sokszor mélyebb humort , értékes megfigyelést, sőt itt-ott még erőt és szenvedélyt is találunk a puszta könyvében. Nem egyszer olyan jól ír Justh Zsigmond, hogy csalódásig hasonlít egy igazi nagy tehetséghez, de soha sem ír olyan rosszul, hogy megtagadhassuk tőle a nemes és műveit szép szellem kellemes tulajdonságait. Elbeszéléseiben nincs mese és túlságos sok a hangulat. Ennek egyik szimptomája a tömérdek végtelenbe pontozás ».........« melylyel mondatait végezni szereti. Hangulatképei azért a jobbak, mert ezekben a mese nem is volna helyén, a hangulat pedig ezekben minden. Ezek közt igen kedves A puszta és Páris, a Valahogy csak lesz, és a Búcsú czímű. E legutóbbi úgyszólván egy érdekes, modern hazafias költeménye prózában. Justh Zsigmond — amint ez egy régi magyar úri család sarjánál magától értetődik — végtelenül szereti hazáját , annál jobban, mert élete nagy részét e haza határain kívül, messze idegenben kell eltöltenie. A világfi és a hazafi érzéseinek és gondolatainak, Páris sápadt gavallér pesszimistájának s a magyar Alföld egészséges földesurának sajátszerű, kellemes harmonizálása ez a csinos poéma, melyből valóban kár, hogy a rim és a rythmus hiányzanak. íme itt adjuk mutatóban a Bucsu-t: »Egy este egyik kedves czigányprimásom, bandájával jött le hozzám Budapestről, meg akart lepni. Ott a házam nagy tornáczán játszottak .... A vén fák lombjai között kiláttam a szélesen elterülő puszta búzakalász-tengerére, a csillagos égig elfutó síklapátra. Egygyé folyt minden. Az, amit láttam, amire az est ezüst fátylát ráborította, az, amit e dalok kifejeztek. Itthon, itthon vagyok! Ifjúságom színhelyén, amelynek minden pontja, minden nesze életem egy emlékére nyit reá. Itt az alföldi pusztaság közepén, hol a nép dalában, a nép életében, a táj színeiben, vonalaiban s a végtelen, a nálunk annyival nagyobbszerű ég ezerszer változó varázslatos képeiben, megtaláltam önmagamat ; énem amaz igaz részét, amely egy azzal a dallal, amelyet hallok ; egy azzal a tájjal, amit látok ; egy azzal az emberrel, kinek szeretete körülvesz........... És mégis, most, midőn úgy érzem, annyira otthon vagyok hosszú kóborlásaim után, mint csak száműzött lehet, ki először lép a hazai földre ma; midőn e dal oly erővel hívta tudatomra lelkemben az otthon fogalmát : egyszerre fájdalmasan átrezeg lelkemben a szomorú nóta s elfog a honvágy. . . . Igen, a honvágy. A nyárfák lombjainak susogása eszembe hozza, hogy ezüstös leveleik lehullanak, az első őszi szelek lesöprik a virágot, messze ragadják a levelet; a dalt is szárnyra kapja a ma még alig érezhető szellő és már pár óra múltán e dalnak csak emléke marad meg lelkemben ; az egyszerűséget, amely itt az emberben s a tájkép vonalaiban él, el kell hagynom .. . messze-messze földekre bolyongva, hol örök a nyár, de tavasz nincs, hol nincs ébredés sem a mezőn, sem az emberi szívben... A közvetlen szó helyére, a melylyel népem illetett hosszas távollét után, czikornyás mondatok jönnek, a melyeknek azonban sem tartalma, sem értéke, s a melyekre nincs visszhang a szívben. . . Az egyszerű, nyugodt ember, ki perczről-perczre él, ki örül a pillanatnak, leszakítja a lét minden virágát; ki nyitott szemmel néz bele az örök fény tengerébe ; ki nem fél az elmúlástól, mert belenyugszik abba, ami van, kinek érdes keze édes támaszom; kinek józansága, naivitása a tavaszi első napsugár erejével erősíti meg a már-már fáradt szivet: lassan, lassan távolodik tőlem s én benne vagyok ismét a szőrszálhasogatás, az öntudat, a pusztulás világában. Az evoluczió legmagasabb fokán, fenn, fenn, lelátok az örvények közé, hol nincs dal, nincs virág, sem szerelem. . . A dal hangzik, szomorúsága bevilágítja amaz ismeretlen meredek ösvényeket, amelyeket be kell még járnom; elvisz innen oda, hol más az élet és más az elmúlás. Ifjúságom bölcsője, álmaim tündérvilága, édes otthonom, Isten hozzád.« Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. 1 1 ~ ' ~ ......1 f nimm *■ '<*"* -i ' • r~ 1~ ..........~ 1 1 - "" ' ' ' - wrunmti i-1 n*. t—i *.... Belföld. Budapest, nov. 12. (Minisztereink Bécsben.) Szapáry Gyula gróf, Fejérváry báró és Wekerle miniszterek holnap délután Bécsbe utaznak. A csöndes és művelt szórakozások kedvelőinek igen ajánlatos kötet a Singer és Wolfner kiadó cégnél jelent meg. A tavi rózsa, Nymphaea thermalis. »Tavi rózsá«-nak nevezték el azt a fehér virágot, mely a Szent László-fürdőben, Nagyvárad közelében, kora tavasztól, késő őszig virít és az ismert világrészekben, legalább a botanikusok előtt, páratlanul, csaknem rokonfaj nélkül áll. Kitaibel Pál, a híres füvész, 1798-ban fedezte fel ezt a világot a tudós világ előtt, átültette a budai Lukács-fürdőbe ugyanakkor és elnevezte Nymphaea Lotusnak, utána nevezték el a többi tudósok és hozzátették, hogy Indiában, Egyiptomban található, tehát a Nílus, a Ganges és a Peczepatak a hazája. Mások eltérnek ettől a véleménytől, így De Caudolle, a nagyhírű genfi botanikus, Nymphaea thermalisnak, Cassel és Michel pedig mákfélének, a mákcsaládhoz tartozónak tartja. Alföldi Flatz Károly 1886-ban Nagyváradon nyomtatott »A nagyváradi püspök-fürdő lotus virágai« czimű füzetkéjében határozottan Nymphaea thermalisnak mondja, mig a Bécsben és Lipcsében megjelent » Österreich-Ungarn Bäder, Brunnen und Curorte« czim alatt kiadott munka I. része 160. lapján határozottan azt állítja, hogy a püspökfürdő e különlegességének hazája a Nílus, Európában csak a nevezett fürdőben fordul elő és lotosvirágnak nevezi. Akadt különben olyan is, aki vizitöknek tartja, mint ahogy 1545-ben Baselben megjelent könyv valóban »vizi teok«-nek nevezte el. Valóban ideje volna, hogy a természettudósok komolyabban foglalkozzanak ezzel a növénynyel és virágával és megállapítsák, hogy melyik rendbe tartozik tehát. Azt tudjuk, hogy a tavi-rózsa kizárólag hévvizi növény, 26 Celsius fokon aluli melegben meg nem él, a mesterségesen hevített vízben elhal. Többen tettek kísérletet eme növénynek más hévvizekbe való ültetésével, de csakis egyedül Kitaibel Pál volt még eddig olyan szerencsés, hogy a Lukácsfürdőbe átültethette. Lehet, hogy a sikertelenségnek egyik oka az, hogy nem törekesznek magról szaporítani. Mert ennek a gyönyörű virágnak temérdek sok, mákszemnyi magja van. A növény gyökeréből nő ; gyökere a gyékény torzsához hasonló, hosszas, tömött, belseje fehér és sárgás, völgye úgy nyúlik benne végig, mint a répában, a húsos torzsnak oldalaiból számos dudor áll ki, ezekből lesz, illetőleg nő a levél és a virág hosszú szála. A törzs a fürdő iszapjában él. Télen lehúzódik, nyáron csaknem kiemelkedik az iszapból, a szerint, amint a levelek elenyésznek vagy a víz felszínére törekesznek. A szár, mely a levelet tartja, néha másfél hosszúságra nő, gömbölyű, sima, teljesen szőrtelen, belül több, legtöbbnyire hat csatorna fut rajta végig egymás körül körben elhelyezve. Levele háromféle. Egyik a víz felszínén terül el, a másik részben a víz tükrén úszik, vagy a víz alatt marad, a harmadik állandóan a víz alatt tartózkodik. A víz felszínén elterülő levél korong alakú, nagy és amikor kifejlett, hegyesen csipkézett, felül zöld, sima, alul halvány, kékes violaszínű, a részben a víz felett és részben a víz alatt élő levél, ha a felszínre törekszik, már a fogazottság előnyomait viseli, ha a viz alatt marad, elipszis alakú és épszélü, míg a viz alá kárhoztatott levelek teljesen épszélüek és dárda- vagy nyilalakuak. 1 A virág bimbóját zöld levelek takarják s mint a mákéi, csúcsban végződnek. A virág átalában fehér szirmokból van összeállítva és nem teljes. A virág nyílása idejében a virág szirmai rózsaszinnel szegélyezettek, mintha e szin csak átömlenék rajtuk, azután fehér lesz minden szirom a hímszálakig és a bibéig, itt már a hoszokás szirmot épen olyan narancssárga szin vonja be, amin a szintiek a porádák. A virág szára szintén a törzsből jő, és mint a levélé, szőrtelen, sima, zöld, csatornákkal ellátva. Rendesen minden virág alatt egy-egy gyümölcs fejlődik. A gyümölcs gömb alakú, a szár felől lapos. Felső részén, ahol a bibe ül, homorú és a hímszálak sűrű tömegben állják körül, a virág szirmai mind idehúzódnak s itt enyésznek el, ezért nem látta még senki a nymphaea thermalis virághullását. Nem piszkolja be enyészetével az életet adó hévvizet, hanem eltűnik nyomtalanul. A gyümölcsöt kívülről vastag, erős héj borítja, felnyitható, mint a narancs- vagy a gránátalma és ekkor egy új, a gránátalma belső burokjához hasonló burok akad az ember kezeibe. Ezen a belső burkon belül van elhelyezve a terménytelen mag, 23—32 rekesz közzé szorítva. Egy ilyen gyümölcsben valaki 38,800, egy másikban 36,000 magot olvasott meg, ami minden esetre bő termésre mutat. A magnak íze émelygős. Érett korában skarlátvörös, éretlenül hamvas barnásszürke. Nem a nymphaea thermalis szívósságának, hanem a víz nagy hőfokának tulajdonítom, hogy még november 5-én, 10 foknyi fagy után, derült, napsugaras délben néhány gyönyörűen kifejlett virágot láttam a patakban. A nymphaea thermalis körül most már a hideg jár, a növény keresi a meleget, és mivel a víz felszíne hűl, levonul a melegebb tájra, az iszap közzé, mikor azután a tavasz megérkezik, mintha hüvere vonná, a nap melege kicsalja téli tanyájából és csaknem észrevétlenül beteríti zöld szőnyeggel a viz tetejét s a virág a déli melegre kinyílik, és mikor az este jő, a hűvös elől összevonul minden szirma. Ennek a páratlan növénynek életét veszély fenyegeti. Az összes terület, melyen él, a fürdő legszélső forrásától a hajós malomig, vagyis nem egy kilométernyi hosszúságra és pár lépés szélességre terjed. Nemcsak az támadja meg életét,hogy e csodavirágot minden tilalom daczára szakgatják, tépik, az itatáskor a rontói gazdák jószágai letapodják, a libák és ruczák tépdesik, hanem még a szerfelett magasra emelkedett iszap is fojtogatja. A hájós malom miatt a Pecze vize fel van szorítva, nem folyhat le szabadon, az iszapot tehát a mederben rakja le. Természete e növénynek, hogy a sást és a nádat nem szereti, ahol e kettő tanyát ver, onnan a nymphaea thermalis menekül, innen van az, hogy számos forrásból már kiveszett, több forrásból pedig menekülni készül. Az uradalom igazgatósága mindezt látja, hiszen a főforrás környékén, hol egykor oly gyönyörűen pompázott e virág, most már satnyul, pusztul, mert itt a patak álló víz lett, tó alakot öltött, a partot folytonosan mossa, a forrásból feltörő iszapot a mederbe rakja, ami már eddigelé két méternyi magasságot ért el. A tavaszkor a zsilipnél, a hajós malom közelében tisztították a medret és a tavi rózsa itt pompázik, nagyobbra fejlett és szebben virít. Ha ez a virág ilyen páratlan, miért nem gondolnak vele többet tudósaink, no meg az igazgatóság. Mi is felkiálthatunk az íróval: — A salzburgi tartománygyűlés a »havasi gyopár«-t törvénynyel védi, amelyet az uralkodó szentesített is! DÜS LÁSZLÓ: Budapest, nov. 12. (Ő felsége válasza és a sajtó.) Mérvadó körökben — mint a »Bud. Corr.«-nak Bécsből távirják — megütközést keltett, hogy ő felségének válasza a két delegáczió elnökeinek beszédeire, a sajtó egy része által nem találtatott teljesen békésnek és megnyugtatónak. A válasz szövege erre legkevésbbé szolgáltatott okot és csak a közvélemény kétségtelenül nyomott hangulata okozhatta a felsége szavainak helytelen magyarázatát, melyek kétségtelen, pregnáns módon, nemcsak az eddig fenyegetett békének biztosítását, hanem a népek megszabadításának lehetőségét a katonai készülődésektől kilátásba helyezik. A magyar delegáczió külügyi albizottságának szombaton tartandó ülése, amelyben a külügyminiszternek, válaszolva a hozzá intézett számos kérdésre, terjedelmes expozéja várható, meg fog győzni, hogy ő felsége válaszának sokféle értelmezése túlzott. A világkiállítás ügyében. A világkiállítás ügyében itt második czikkemre ma válaszol gr. Zichy Jenő úr. E válaszra ma röviden kívánok felelni, miután az ügy érdemét akkor lesz alkalom ismét tárgyalni, ha gr. Zichy Jenő úr tisztába jön azzal, hogy minő alapon is kívánja ő tulajadonképen a világkiállítást rendezni, mert úgy látszik, ezzel ma még nincs tisztában. A világkiállításnak általa úgynevezett finanszírozása a non sens. Világkiállítást rendeztek már vállalati alapon, ilyen volt az első londoni, de ekkor a rendezés és finanszírozás kapcsolatos volt, a rendező konzorczium viselte a kockázatot és tette zsebre a hasznot. Más módja a financzirozásnak nincs, mert biztosítéki alap aláírása financzirozásnak nem nevezhető és a Credit Foncier az utolsó párisi kiállítás financzirozásába csak annyiban folyt be, hogy élén állott a biztosítéki alap aláíróinak. E biztosítéki alap aláíróival a kormány szerződést kötött, amelynek értelmében az alap csak annyiban vétetik igénybe, amennyiben az állam 17 millió és Páris városa 8 millió frank segélye nem elegendő a hiány fedezésére, viszont kiköttetett, hogy a haszonban az állam, a város és a biztosítéki alap aláírói, hozzájárulásuk arányában osztoznak. E szerződés a világkiállítás rendezésénél a kormány tevékenységére nézve bénító hatásúnak mutatkozván, azt a szerződő felek felbontották, ezt megelőzőleg azonban a kormány, a belépti jegyekkel kapcsolatos sorsjátékot rendeztetett, amelyről 21 millió frankot meghaladó összeg folyt be a kiállítás pénztárába. Ez volt a párisi kiállítás finanszírozása, amint azt első czikkünkben megírtuk, de ilyen finanszírozásra gróf Zichy Jenő nem fog sem első sem másodrangú franczia bankokat találni, mert a mi szép szemeinkért semmiféle idegen tőkepénzesek nem fogják a kiállítás hiánya födözésének koczkázatát elvállalni. Egyébiránt gróf Zichy Jenő uton áll, e tekintetben az aggályokat eloszlatni, hozza nyilvánosságra e franczia pénzemberek ajánlatát, mert ettől függ, hogy az ő tervét egyáltalán lehet-e komolyan pertraktálni. De ha ez ajánlat komoly is, amiben, engedjen meg gróf Zichy Jenő úr, én egyénileg kételkedem, akkor is fönmaradnak a közgazdasági okok, melyek világkiállítás rendezését tiltják. Ami gróf Zichy Jenő úrnak czikkem hangjára tett megjegyzését illeti, hivatkozhatom mindazokra, kik azt olvasták, hogy én gróf Zichy Jenő úr személyéről a legnagyobb tisztelettel szólottam; az általa képviselt ügyet kötelességemnek tartottam a legélesebben támadni. Ami pedig a vitatkozás hangját illeti csak a régi magyar mondást tartottam szem előtt: a milyen a mosdó, olyan a törülköző. A vitatkozás e hangját ő honosította meg, a midőn az országos kiállítás pártolásáról úgy beszélt, amint tette ezt a városházán tartott gyűlésen és teszi utonútfélen. Heltai Ferencz: Vidéki élet, Nagyvárad, nov. 12. Nagyvárad város törvényhatósága ma dr. Döry főispán elnöklete alatt tartott közgyűlésén a polgármester bejelentette, hogy a dohánygyár ügyében megindított mozgalom nem vezetett eredményre. A közgyűlés köszönettel fogadta a földmivelési miniszter nyilatkozatát, hogy a nagyváradi állami szőlőtelepet átengedi a városnak. E tárgyban Tisza Kálmánnak is köszönetet szavaztak szíves közreműködéséért. A városi tisztviselőknek czélba vett fizetés felemelését a közgyűlés 1893-ban fogja teljesíteni. A borregálét és szeszes italokra vonatkozó regálét bérlők ama kérvényének, hogy a szerződésileg kikötött bérösszeg leszállíttassék, a közgyűlés nem adott helyet. Fogyasztási adóként a város további három évre évenkint 97 ezer forintot fizet. A közgyűlés elfogadta a Körösön építendő vashíd építése iránt a Danubius társasággal kötött szerződést, amely szerint a város 106.000 frt költséggel járul az építéshez.— Kálmán S. biz. tag interpellácziójára, hogy való-e, hogy a káptalan ajánlatot tett a polgármesternek a Szt.László templom lebontására, ha a mostani reáliskola telkét adja át a város új templom építésére. Sál polgármester azt felelte, hogy neki erről semmi tudomása nincs, a hírlapi közlemények pedig nem irányadók. Kecskemét, nov. 12. Az itteni »Katona József kör« tegnap, Katona József, Kecskemét