Nemzet, 1891. december (10. évfolyam, 3325-3354. szám)
1891-12-22 / 3346. szám
t fejfilMEETŐSÍG5 szerencsiek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tera, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) 3346. (351.) szám. Esti kiadás: KtAftÓ-MmTArt ‘Jferencziek-tere, Athenaeum-épület, 1814*1!átt Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda,pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .................................... 2 frt 8 hónapra 6 » 6 hónapra ................ 12 » Az esti kiadás postai feülönküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) Budapest, 1891. Kedd, deczember 22. X. évi fölyam. Felhívás előfizetésre. Az uj évnegyed közeledtével felhívjuk olvasóinkat az előfizetés megújítására. A »Nemzet« előfizetési ára: egy hónapra.........................2 írt negyedévre..........................6 » félévre.................................12 » egész évre.......................24 » Az esti lap külön küldéséért vidékre, negyedévenkint írttal több fizetendő. Az előfizetési pénzek lapunk kiadóhivatalához (Ferencziek tere 3. sz. Athenaeum-épület) küldendők. Levelezőlapon nyilvánított kívánságra kiadóhivatalunk a lapot 8 napon át díjtalanul és előfizetésre való kötelezettség nélkül bárkinek megküldi. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala: Országgyűlés. A képviselőház mai ülésén Szapáry Gyula gróf miniszterelnök beterjesztette az állami tisztviselők fizetésének szabályozásáról szóló törvényjavaslatot s a pénzügyminiszter jelentését a »némely államadósság beváltásáról« szóló, 1888. évi 32-ik törvényczikk végrehajtására vonatkozólag. Ezután tárgyalás alá került az Olaszországgal kötött kereskedelmi szerződés, amelynél egyes kifejezések ellen közjogi szempontból emeltek kifogást Kun Miklós, Apponyi Albert grófi Kaas Ivor báró s Helfy Ignácz. Perlaky Elek előadón kívül Baross Gábor kereskedelmi miniszter több ízben felszólalt s a ház csak azt az egy módosítást fogadta el, melyhez a kereskedelmi miniszter is hozzájárult. A Belgiummal és Svájczczal kötött kereskedelmi szerződések vita nélkül fogadtattak el. Hasonlóképen vita nélkül fogadták el, Szébey Gyula előadó referálása után a szabadalmi mustra és védjegy oltalmára nézve Németországgal kötött szerződést, s Ordódy Pál előadása után a Németországgal kötött állategészségügyi szerződést. Az ülés végén Szapáry Gyula gróf miniszterelnök bejelentette, hogy a holnapi ülésen fog nyilatkozni a képviselőház munkarendjére vonatkozólag. A képviselőház Illése deczember 22-én. Kezdete délelőtt 10 órakor. Elnök : Pécsy Tamás. Jegyzők: Dárday Sándor, Széll Ákos, Madarász József. A kormány részéről jelen vannak : Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, Baross Gábor, Bethlen András gr. Felolvasták és hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, a pénzügyminiszter akadályozva lévén, helyette beterjeszti az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslatot és indokolását, továbbá a pénzügyminiszter jelentését a »némely államadósság beváltásáról« szóló 1888. 32. tcr. végrehajtására vonatkozólag. Kiadattak az illető bizottságoknak. Következik a napirend: a kereskedelmi szerződések részletes tárgyalásának folytatása, nevezetesen az Olaszországgal kötött szerződés tárgyalása. Kun Miklós korrigálni kéri a szerződés szövegében ezt a közjogellenes kifejezést: osztrákmagyar alattvaló. Ebből a czélból indítványt terjeszt be. Perlaky Elek előadó. T. ház! Szabadjon a közgazdasági bizottság részéről Kun Miklós t. képviselőtársam ezen indítványával szemben álláspontunkat megjelölni. (Helyeslés.) Teljesen tisztában voltunk az iránt, hogy osztrák-magyar polgár nem létezik. Közös polgár nincs, mert hiszen az az 1867-iki törvényekben nincs megjelölve és közös csak az, ami ott közösnek határozottan meg van jelölve. Azonban különbséget látunk azon kifejezés között, hogy »osztrák-magyar alattvaló» és a közt »az osztrákmagyar monarkia alattvalója«, mert ezek lehetnek osztrákok és lehetnek magyarok, úgy a mint az ugyanezen szövegben később és az egész törvényjavaslaton végig meg is van különböztetve. Méltóztassák végig olvasni a szöveget és találni fogják azt a kifejezést: »az osztrák és magyar alattvalók.« Ezen kifejezésnek tehát: »osztrák-magyar monarkia alattvalói« koránt sincs az az értelme, hogy »osztrák-magyar alattvalók.« Miután pedig az a kifejezés korábbi törvényekben is előfordul, másrészt pedig a franczia szöveggel is tökéletesen egyezik s azon változtatni a forma kedvéért, a melybe semmi lényeg nincs, (Ellentmondások a szélsőbaloldalon.) valóban szükségtelen volna, ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassák az eredeti szöveget fentartani. (Helyeslés jobbfelől.) Kaas Ivor dr. a leghatározottabban tiltakozik az ellen, amiket az előadó hangoztat. Ez a legnagyobb sértés közjogunk ellen, valamint a kereskedelmi miniszter tegnapi hivatkozása a helytelen törvényekre és a még helytelenebb praxisra szintén nem állják meg helyüket. Baross Gábor kereskedelmi miniszter: T. ház ! Az előttem szóló t. képviselő úr szavaira volna néhány megjegyzésem. (Halljuk! Halljuk!) Bátor vagyok a t. képviselőházat figyelmeztetni, hogy azokkal az állításokkal és vádakkal szemben, melyeket a t. képviselő úr is felhozott, a legbiztosabb alap, ha a törvényekre hivatkozom és e mellett utalás arra is, hogy a törvényhozásnak évek óta követett praxisa jut itt ismételt kifejezésre. — Már az 1888 . XV. t.-cz., mely az Oroszországgal akkor kötött szerződés beczikkelyezését tartalmazza, használja ezen kifejezést, amelynek első czikkelye igy szól (olvassa): »Az osztrák-magyar monarchia és az olasz királyságok alattvalói között« stb E kifejezés tehát a törvény által szentesítve van és mi ragaszkodunk ehez, t. ház, épen azért, hogy kitérjünk hasonló magyarázat elől; ragaszkodunk azon törvényekhez és azoknak azon szövegéhez, amely már a t. ház által applaczidáltatott. Itt nincs arról szó, — és ez ellen megint én tiltakozom, — mintha a kormány most kezdeményezne egy önmagában véve helytelen, törvény által nem szentesített kifejezést, de ha ekként minden törvényes kifejezés ellen föl lehet szólalni és az ellen óvást emelni, akkor a kifejezések kérdésében megállapodásra soha sem fogunk jutatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben én érdemileg nem emelnék az indítvány ellen nehézséget, de kénytelen vagyok felszólalni ellene már csak azért is, mert ezen szerződéseknél a franczia szöveg az eredeti, amely pedig határozottan ezt a kifejezést használja; ha már most a magyar szöveg más kifejezést is használna: a franczia szöveg nemzetközi jellegén és eredetiségén még sem változtatna. (Helyeslés a jobboldalon.) T. hát ! Mivel ez a kifejezés már törvénybe van igtatva és igy tisztán csak a törvényes kifejezést használjuk és mert ezen, a magyar fordításban használt kifejezés nem pongyolaságból, hanem egy előzményből és az eredeti franczia szövegnek szoros átfordításából eredt: kérem a t. házat, méltóztassák a szerződés szövegét változatlanul fenntartani. (Helyeslés a jobboldalon.) Apponyi Albert az ellenzéket és saját magát is vádolja, hogy azt a kifejezést már korábban nem kifogásolták. Egy ízben és pedig legutóbb előfordult egy ilyen helytelen determináczió alkalmából a kormány ígéretet tett az ilyen kifejezések kerülésére. Baross Gábor kereskedelmi miniszter: T. ház ! Bocsánatot kérek, értelmezés és értelmezés közt is lehet nagy különbség. Én azokkal a vádakkal szemben, amelyekkel engem Kaas Ivátt. képviselő úr illetett, említettem fel kettőt: először azt , hogy nem mi kezdtük használni ezt a kifejezést, hanem készen találtuk és találjuk a törvényekben ; és másodszor kijelentettem azt, hogy én semmiféle bajt abban, ha ez kiigazíttatnék, nem látok, csak abban találok nehézséget, hogy a franczia eredeti szöveg hasonló kifejezést tartalmazván, most már nem volna czélirányos és megfelelő, hogy csak a magyar szöveg módosíttassák, mikor a francziát módosítani nem lehet. (Helyeslés jobbfelől.) De felszólalásomból egyátalán nem következtethető az, hogy jövőre, amint szerét fogjuk ejthetni, e kifejezéseken ne változtassunk. E tekintetben a t. képviselő úr az én előző felszólalásomban egyetlenegy szót, de csak egy betűt sem talál, mely azon következtetésre jogosítana, mintha itt a kormánynak szándékában volna oly kifejezésekkel élni, melyek a törvényhozásnak előző, vagy utólagos jóváhagyásával nem találkoznak. Ez esetben azonban a körülmények olyanok, hogy a dolgon változtatni már nem lehet. Még csak egyet, t, képviselőház. Kijelentettem volt, hogy ebből egyátalában nem következik az, hogy jövőre hasonló kifejezéseket használjunk, amint hogy maga az előterjesztett szöveg is bizonyítja, hogy különböző kifejezéseket használunk és ahol csak szerit tehettük, a megfelelő kifejezést alkalmaztuk. Itt pl., ahol a franczia szövegben az van mondva, hogy: »Les Italiens en Autriche- Hongrie et les Autrichiens et les Hongrois en Italie«, ezt magyarul így fordítottuk: »az olaszok az osztrák-magyar monarchiában és a magyarok Olaszországban.« (Helyeslés.) Tehát ahol szerét ejthettük, megtettük. De itt világosan ki van mondva : (Olvassa.) »Les sujest du Boyaume d’Italie et ceux de la Monarchie austro-hongroise.« Ezt tehát tényleg szó szerint kellett a magyar szövegben visszaadni. Ésigy volt ez az 1888-iki szerződéssel is. De ismétlem: ebből nem következik, hogy jövőre hasonló kifejezéssel éljünk. E tekintetben bátran utalhatok a 1. képviselőház előtt az újabb időben is kötött szerződésekre, pl. a német birodalommal kötött szerződésre és másokra, amelyekben konzekvensen oda törekedtünk, hogy ép úgy az idegen, mint a hazai szövegben lehetőleg a mi közjogi törvényes álláspontunknak megfelelő kifejezések használtassanak. Ily körülmények közt mégis csak kérhetem a t. képviselőházat, méltóztassák a szöveget változatlanul elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Helfy Ignácz úgy találja, hogy még volna idő a franczia szöveg kijavítására. De ha azt a kormány nem teszi, legalább vétessék jegyzőkönyvbe, hogy jövendőre kerülni tartoznak az ilyen kifejezéseket és ezt indítvány alakban is beterjeszti. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! Hogy milyen kifejezést használjunk a jövőre, arra nézve ma utasítást adni talán felesleges volna. Tény az, hogy mi csak oly kifejezést akarunk használni, mely közjogi viszonyunknak teljesen megfelel. Azt t. ház, hogy Helfi J. képviselőtársam felszólalása, vagy az én nyilatkozatom jegyzőkönyvbe vétessék, feleslegesnek tartom, mert hisz ott van a napló, (Zaj és ellenmondás a szélsőbalon.) amely tartalmazza a kormánynak ezen nyilatkozatát és azt hiszem, hogy ex illő incidente egy jegyzőkönyvi nyilatkozatot tenni a ház részéről nem volna indokolt. (Helyeslés balfelöl.) A ház az indítvány és a módosítvány elvetésével az eredeti szöveget fogadta el. A 4. czikknél Kun Miklós javasolja, hogy »az olaszok az osztrák-magyar monarkiában« kifejezést helyébe iktassák azt: »az olaszok Ausztriában és Magyarországban«. A czikket ezzel a módosítással fogadták el. A szerződés többi czikke is változatlanul elfogadtatván, következett a Belgiummal kötött kereskedelmi szerződés részletes tárgyalása, annak elfogadása után pedig a Svájczczal kötött kereskedelmi szerződés, amely szintén változatlanul elfogadtatott. Következett a szabadalmi mustra- és védjegyoltalom tárgyában a német birodalommal kötött szerződés tárgyalása, amely Szájbély Gyula előadó beszéde után, amelyet reggeli lapunkban közlünk, változatlanul elfogadtatott. Következett a Németországgal kötött állategészségügyi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása . Ordódy Pál előadó beszéde után, amelyet reggeli lapunkban közlünk, a ház azt is változatlanul elfogadta. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök : T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) minthogy holnap úgyis ülés lesz a ma elfogadott törvényjavaslatok harmadszori megszavazása végett; vagyok bátor bejelenteni, hogy ez ülésben lesz szerencsém a ház további munkarendje iránt nyilatkozni. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások balfelöl: Most is lehetne!) Elnök : T. ház! Ez ülésre vonatkozólag bátor vagyok javaslatba hozni, hogy az délelőtt 11 órakor vegye kezdetét (Helyeslés.) a harmadszori megszavazások végett, hogy azok mindjárt a holnapi ülés után a főrendiházhoz áttehetők legyenek. (Helyeslés.) Egyszersmind kérem a t. házat, minthogy a karácsonyi, illletőleg az újévi szünetek közelegnek, méltóztassák felhatalmazni a ház elnökségét, hogy a képviselők soraiban netalán előforduló üresedések betöltése iránt a kellő intézkedéseket megtegye. (Helyeslés.) Továbbá még arra kérem a t. házat, méltóztassák felhatalmazni a ház elnökségét, hogy újév alkalmából ő felségeiknek a ház hódolatteljes szerencsekívonatait tolmácsolja. A földmivelésügyi és az igazságügyminiszter urak kívántak ugyan válaszolni Hermann Ottó képviselő úrnak a totalizateur ügyében hozzájuk intézett interpellációjára, minthogy azonban Hermann Ottó képviselő úr beteg és szabadságot kért, amelyet megadni kénytelen voltam, a választ most meg nem adhatják. Hátra volt még Csatár Zsigmond indítványa, indítványát azonban az utolsó ülésen tárgyalni bajos volna, talán újév utánra volna halasztandó. Csatár Zsigmond : Miután mára volt kitűzve. Elnök : Mára nincs napirendre kitűzve, különben is az ily indítványok a napirendnek mindig első tárgyai szoktak lenni, tehát már ezért sem lehet tárgyalni. (Közbekiáltások a bal és szélső balon: A ház engedelmével lehet! Halljuk! Halljuk!) Csatár Zsigmond: A képviselőház tábláján ki van tűzve, a szerződések befejezése után az én indítványom tárgyalása. (Egy hang a szélső balon : úgy is mondta ki az elnök!) Elnök: Én azt mondottam, hogy a szerződések tárgyalásának befejezése után fogok e részben előterjesztést tenni. Hogy napirendre kitűzve nem volt az kétségtelen. Különben méltóztassák a t. háznak határozni. (Ellenmondások jobbfelől.) A kérdés az : Kívánja-e a ház az indítványt tárgyalni ? (Felkiáltások jobbfelől : Nem lehet !) Igen, vagy nem ? (Igen! nem!) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyieket elfoglalni. (Felkiáltások: Helyre!) Kérem azon képviselő urakat, akik nem kívánják az indítványt felvenni, méltóztassanak felállani. Megtörténik. (Felkiáltások a szélsőbalon: Kisebbség! Derültség jobbfelől. Zaj.) A többség nem kívánja az indítvány felvételét. (Nagy zaj és mozgás a szélsőbalon.) Az ülést bezárom. Ülés vége d. u. 12 óra 10 perckor. A főrendiház közgazdasági és közlekedésügyi bizottsága decz. 23-án déli 12 órakor ülést tart s a kereskedelmi szerződések és az állat-egészségügyi egyezmények beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokat tárgyalja. z Állami tisztviselők fizetésének szabályozása. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról. I. Fejezet. Az állami tisztviselőkről. 1. §. Az állami tisztviselők, a gyakornokok kivételével, tizenegy rangosztályba soroztatnak. Hogy mely állami tisztviselők tartoznak az L, II., III. és IV. rangosztályba, azt a jelen törvény kiegészítő részét képező A) melléklet tünteti fel, míg a többi állami tisztviselőnek a megfelelő rangosztályokba sorozását a pénzügyminiszter és az illető miniszter egyetértő előterjesztésére, az állami számvevőszék tisztviselőire nézve a pénzügyminiszternek az állami számvevőszék elnökének meghallgatásával teendő előterjesztésére és a jelen törvény alapján a minisztertanács állapítja meg. 2. §. Az állami tisztviselő — külön intézkedéseken alapuló netaláni más illetményein kívül — rangosztályának megfelelő a) fizetésre, b) az eddigi lakpénz helyett lakpénzre és helyi pótlékra tarthat igényt. Azok az állami tisztviselők, akik természetben kapnak lakást, lakpénzre és helyi pótlékra igényt nem tarthatnak. Az állami tisztviselőket netalán megillető személyi pótlékok, kinevezések, vagy előléptetések esetén, a fizetési többlet erejéig mindig beszüntetendők. 3. §. Az I., II., III. és IV. rangosztályba sorozott állami tisztviselők illetményeinek eddigi mérve a jelen törvény által nem érintetik. A többi rangosztályba sorozott állami tisztviselők fizetésének, valamint lakpénzének és helyi pótlékának rangosztályaik szerint megállapított mérvét a jelen törvény kiegészítő részét képező B) melléklet tünteti fel. Az egy személyzeti létszámba tartozó állások, rangosztályok különböző fizetési fokozatai közt egyenlően osztandók meg. Ha azonban az állások összes száma egyenlően fel nem osztható, akkor a fölös számú állások arányosan a magasabb fizetési fokozatokba sorozandók. Kivételt képeznek a VIII. rangosztályba tartozó bírói és ügyészi állások, amelyek az előző bekezdésben foglalt határozmányok szemmel tartásával, csak ennek a rangosztálynak két magasabb fizetési fokozatába sorolandók. A lakpénz és helyi pótlék minden egyes rangosztály összes fizetési fokozataira egyenlő összegben, de az állomások székhelyére való tekintettel három osztályban állapíttatik meg.* Az első osztályba Budapest főváros s a magyar korona országain kívül fekvő állomáshelyek, a második osztályba Debreczen, Fiume, Győr, Kassa, Kecskemét, Kolozsvár, Máramaros-Sziget, Maros- Vásárhely, Miskolcz, Nagy-Kanizsa, Nagy-Várad, Pécs, Pozsony, Sopron, Szabadka, Szeged, Székes- Fehérvár, Sziszek, Temesvár, Újvidék, Veszprém és Zágráb városok, a harmadik osztályba a magyar korona országaiban levő s itt névleg fel nem sorolt többi város és község tartozik. A minisztertanács felhatalmaztatik, hogy amenynyiben az a helyi viszonyoknál fogva indokoltnak látszik, egyes városokat és községeket, a pénzügyminiszter előterjesztésére, a harmadik osztályból a másodikba, vagy viszont a másodikból a harmadikba sorozhasson. Az osztályozás e megváltoztatása azonban a költségvetés benyújtása alkalmával a törvényhozásnak előlegesen mindig bejelentendő. 4. §. Az állami tisztviselő illetményeit az a rangfokozat állapítja meg, amelybe állása soroztatott, amiből folyólag a rangosztályával, tekintettel állomáshelyére járó lakpénzre és helyi pótlékra, valamint a rangosztályában rendszeresített különböző fizetések közül azzal a fokozattal járó fizetésre tarthat igényt, amely a vele egy létszámba tartozó tisztviselők között öt rangsora szerint megilleti. Kinevezéseknél e rangsort megállapítja : a) az ő felsége által kinevezetteknél a legfelső elhatározásnak , b) más kinevezetteknél a kinevezési okirat keltének napja. Azok között , akik ugyanegy napon neveztettek ki, ha már előbb is államszolgálatban voltak s egy létszámból neveztetnek ki, a kinevezés előtt közvetlenül elfoglalt rangsor; ha pedig különböző létszámokból neveztetnek ki, elsősorban a kinevezés előtt közvetlenül elfoglalt rangosztályesetében az ugyanazon rangosztályban töltött hosszabb szolgálati idő; ha az ugyanazon rangosztályban eltöltött szolgálati idő is egyenlő, a nyugdíjba beszámítható hosszabb szolgálati idő , ennek is egyenlő volta esetében pedig a kinevezés sorrendje adja meg az elsőséget. Ha olyanok neveztetnek ki, akik a kinevezést közvetlenül megelőzőleg államszolgálatban nem voltak, a kinevezés sorrendje állapítja meg a rangsort, míg ha már előbb is államszolgálatban állók s a kinevezést közvetlenül megelőzőleg államszolgálatban nem álló egyének együtt neveztetnek ki egy és ugyanazon a napon, a már államszolgálatban állók az utóbbiakat megelőzik. A bírói és ügyészi szervezet módosítóról szóló 1891. évi XVII. törvényczikk 32. § ának határozmányai a jelen törvény által nem érintettek. 5. §. Az alsóbb rangosztályból a magasabb a kinevezés útján, ugyanazon rangosztály különböző fizetési fokozatai közül a legközelebbi magasabb fizetési fokozatba pedig fokozatos előléptetés útján jut a tisztviselő. A kinevezésnél, tekintet nélkül a tisztviselő korábbi rangsorára, kizárólag a szakképzettség, érdemesség és alkalmazhatóság a döntő, míg a fokozatos előlépés azon rangsor szerint történik, amelyet a tisztviselő a vele egy létszámba tartozók között elfoglalt. A kinevezés — a 3. §. negyedik bekezdésében említett bírói és ügyészi állásokra való kinevezés kivételével — rendszerint az illető rangosztály legalsó fizetési fokozatába való sorozással történik. Ha különös szolgálati érdekeknél fogva kivételesen a magasabb fizetési fokozatba való sorozással kívánatos a kinevezés; ez csak a minisztertanács hozzájárulásával történhetik. Ha az előlépésre rendszerint jogosult ellen fegyelmi eljárás van folyamatban, előléptetése az eljárás jogerős befejezéséig függőben tartandó. Mindazonáltal, ha még egy vagy több magasabb fizetési fokozatba tartozó hasonló állás üresedik meg , arra, illetőleg azokra a fegyelmi eljárás alatt levő után rangsorozottak lépnek elő, de ezzel az előbbit, ha ez fegyelmi büntetés alá nem esik, vagy oly fegyelmi büntetésre ítéltetik, amely a fokozatos előléptetés megvonásánál gyengébb, a rangsorban meg nem előzik. Ha az életbeléptetésre rendszerint jogosult ellen indított fegyelmi eljárás megszüntettetik, avagy felmentő, vagy pedig a fokozatos előléptetés megvonásánál enyhébb fegyelmi büntetést kimondó ítélettel fejeztetik be, részére a magasabb fizetés attól a naplóutalványozandó, a melytől kezdve a magasabb fizetés őt különben is megillette volna. A kir. ítélőtáblák és kir. főügyészségek szervezéséről szóló 1890. évi XXV. törvényczikk 11. §-a és a bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló 1891. évi XVII. törvényczikk 47. és 48. §-ainak rendelkezései a jelen törvény által nem érintettek. 6. §. Azoknak az állami tisztviselőknek, akiknek egy és ugyanabban az állásban eltöltött bizonyos szolgálati évek pótlékra (ötöd- és tizedéves pótlékok) biztosítanak igényt, ez az igénye jövőre is épségben tartatik oly módon, hogy ha ezek a tisztviselők abban az időpontban, amelyben az említett pótlék részekre folyóvá teendő, nincsenek még akkora, szorosabb értelemben vett fizetés élvezetében, mint amennyit, ha a jelen törvény életbeléptekor már alkalmazva vannak, eddigi fizetésük is igényelhető pótlékuk, ha pedig a jelen törvény életbelépte után neveztetnek ki, kineveztetések alkalmával nyert fizetésük s később igényelhető pótlékuk együttvéve kitesz, a különbözet erejéig személyi pótlékban részesítendők. 7. §: A miniszterelnökség, az ő Felsége személye körüli és a horvát-szlavón-dalmát minisztériumok körében alkalmazott állami tisztviselők rendszerint szintén rangosztályuk legalsó fizetési fokozatába való sorozással nevezendők ki, de hacsak magasabb rangosztályba tartozó állásra ki nem neveztetnek, vagy különben is elő nem lépnének, öt év múlva a rangosztályuknak megfelelő magasabb, további öt év múlva — amennyiben a rangosztályban három fizetési fokozat van — a rangosztályuknak megfelelő legmagasabb fizetési fokozatba való előlépésre bírnak igénynyel; ha pedig a VII.—XI. rangosztályokba tartozó tisztviselők rangosztályok legmagasabb fizetési fokozatát is elérték és tíz év alatt magasabb rangosztályba sorozott állásra ki nem neveztetnek, fizetősökéíz, s minden további öt év után fizetősök öt 1/0-ával felérő személyi pótlékban részesítendők. A fokozatos előléptetésre, illetőleg a személyi pótlékra való igény megszerzéséhez szükséges időtartam, a jelen törvény hatálybaléptekor már alkalmazottakra nézve a jelen törvény hatálybaléptétől, az ezután kinevezettek, illetőleg előléptetettekre nézve pedig a kinevezés, illetőleg előléptetés napjától számítandó. 8. §. Valamely rangosztályba sorozott állás czímével és rangjával, vagy jellegével ellátott tisztviselő csak akkor lép az illető állással egybekötött illetmények élvezetébe, ha erre az állásra valósággal kineveztetik. Ez által a rendelkezés által az 1891. évi XVII. törvényczikk 30-ában foglalt határozmányok nem érintettek. 9. §. A Budapesten és a magyar korona országain kívül fekvő valamely állomáshelyen alkalmazott állami tisztviselők évi fizetése, a lakpénzen és helyi pótlékon kívül hatszáz forintnál rendszerint csekélyebb nem lehet, s azért, amenynyiben ötszáz forinttal javadalmazott állami tisztviselők Budapesten alkalmaztatnának, ezek itteni alkalmaztatásuk tartamára — hacsak elő nem lépnek — háromszáz helyett végyszáz forint lakpénzben és helyi pótlékban részesítendők. 10. §. Az állami tisztviselő fizetése •— a fegyelmi büntetés esetét kivéve — le nem szállítható. Ha valamely állami tisztviselő oly állásra helyeztetik el, amely állással egybekötött fizetés eddigi fizetésénél csekélyebb lenne, az új és a régi fizetés közötti különbözetét a fizetés természetével bíró személyi pótlékként kapja meg. II. §. A gyakornokok állami tisztviselők, tagosztályba azonban nem tartoznak s díjjal vagy anélkül alkalmaztatnak. A díjazott gyakornokok fizetés, lakpénz és helyi pótlék helyett, a fizetés természetével biró évi segélydijban részesülnek. Ez a segélydij a gyamnokoktól az 1883. évi I. törvényczikk alapján megkívánt alaki képzettség fokához mérten háromféle, még pedig megilleti: a) évi ötszáz forintnyi segélydíj azokat, akiktől felsőbb tanintézet szabályszerű bevégzése, b) évi négyszáz forintnyi segélydíj azokat, akiktől középiskolának érettségi vizsgálattal való bevégzése, c) évi háromszáz forintnyi segélydíj azokat, akiktől az előzőnél csekélyebb iskolai előképzettség kívántatik. II. Fejezet. Az altisztek és szolgák illetményeiről. 12. §. Az altisztek évi fizetése három fokozatban, ötszáz, négyszázötven és négyszáz forinttal állapíttatik meg. A hivatalszolgák évi fizetése, mégpedig a Budapesten s a magyar korona országain kívül fekvő valamely állomáshelyen alkalmazottaké négyszáz, háromszázötven, háromszáz és kétszázötven forintban állapíttatik meg. A m. k. posta- és távírdánál alkalmazott szolgák legkisebb fizetése azonban háromszáz forintnál csekélyebb nem lehet. Úgy az altisztek, valamint a szolgák, ha természetben lakást nem élveznek, az eddigi lakpénzjárandóság helyett Budapesten s a magyar korona országain kívül fekvő valamely állomáshelyen száz, a jelen törvény 3. §-ának hatodik bekezdésében felsorolt városokban hetven, egyebütt ötven írt lakpénzben és helyi pótlékban részesíttetnek. A minisztertanácsnak a 3. §. utolsó bekezdésében a lakpénzre és helyi pótlékokra nézve felállított osztályzatok megváltoztatására adott felhatalmazás az ott megjelölt feltételek mellett, az altisztek és szolgák lakpénzének és helyi pótlékának megváltoztatására is kiterjesztetik. A jelen törvény 2. és 10. §-ában foglalt határozmányok az altisztek és szolgákra is alkalmazandók, az 5. §-ban a fokozatos előléptetésre vonatkozó határozmányok pedig az altisztek és illetőleg hivatalszolgák különböző fizetési fokozataiban előforduló előléptetéseknél annyiban tartandók szem előtt, hogy a magasabb fizetési fokozatba való előléptetés nem feltétlenül a kinevezés sorrendjén alapuló idősbség, hanem e mellett az érdemesség és alkalmazhatóság szerint történik. III. Fejezet: Vegyes és átmeneti intézkedések. 13. §. 1. A fizetés: a) kinevezés esetén, ha a hó első felében történik a kinevezés, a hó közepétől, ha pedig a hó második felében történik a kinevezés, az ennek napját követő hó első napjától és b) fokozatos előléptetés esetén a magasabb fizetési fokozatban előfordult megüresedés napjára következő naptári negyedév első napjától kezdve, előleges havi részletekben teendő folyóvá. 2. A lakpénz és helyi pótlék : a) ha gyakornok, vagy az állami szolgálatban nem álló, vagy ugyan állami szolgálatban álló de nem díjazott, vagy végre oly tisztviselő neveztetik ki, aki a kineveztetés folytán természetbeni lakását elveszti, a kinevezés napját követő hó első napjától, b) más esetben a kinevezés, áthelyezéseknél az új állomás elfoglalásának napját követő lakbérnegyed első napjától, előleges évnegyedes részletekben teendő folyóvá. Ha különböző állomáshelyeken a lakbérnegyedek nem esnek össze, az uj lakpénz és helyi pótlék az előbbi állomáshelyre nézve érvényes lakbérnegyed lejártától folyósítandó. E szakasz rendelkezései által 1869. évi IV. törvényczikk 14. §-ának rendelkezései nem érintettek. Az izóló bíráknak és az ügyészségek tagjainak magasabb fizetése, fokozatos előlépés esetén, a megüresedés napját követő hó elsejétől teendő folyóvá. 14. A kereseti adóról szóló 1875. évi XXIX. törvényczikk 5. §-ának az adómentességre vonatkozó határozmányai mindazokra a fizetési többletekre nézve, amelyek a jelen törvény hatályba lépte után létetnek folyóvá, oda módosíttatnak, hogy adómentesnek csakis a fizetésnek az a része tekintendő, amely szolgálati díj alá vonatik. 15. §. A fizetésre kivetett állami adó után törvényhatósági vagy községi adó s útadó nem vethető ki. A lakpénz és helyi pótlék sem állami, sem törvényhatósági, vagy községi adóval (útadóval), sem szolgálati díjjal nem terhelhető. A végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. törvénycikk 54. §-ának az ezennel megszüntetett lakpénzekre vonatkozó rendelkezései a lakpénzre és helyi pótlékra alkalmazandók. 16. §. Azokra a kérdésekre nézve, amelyek az állami tisztviselőket, altiszteket és szolgákat a jelen törvény alapján megillető illetményekre való igényéből erednek, valamint az ebből az igényből folyólag az államkincstárral szemben támasztott követelésekre nézve a határozat hozatalára.