Nemzet, 1891. december (10. évfolyam, 3325-3354. szám)

1891-12-22 / 3346. szám

t fejfilMEETŐSÍG5 szerencsiek­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tera, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) 3346. (351.) szám. Esti kiadás: KtAftÓ-MmTArt ‘­Jferencziek-tere, Athenaeum-épület, 1814*1!átt Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda,­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .................................... 2 frt 8 hónapra 6 » 6 hónapra ................ 12 » Az esti kiadás postai feülönküldéséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) Budapest, 1891. Kedd, deczember 22. X. évi föl­yam. Felhívás előfizetésre. Az uj évnegyed közeledtével felhívjuk olva­sóinkat az előfizetés megújítására. A »Nemzet« előfizetési ára: egy hónapra.........................2 írt negyedévre..........................6 » félévre.................................12 » egész évre.......................24 » Az esti lap külön küldéséért vidékre, negyed­­évenkint­­ írttal több fizetendő. Az előfizetési pénzek lapunk kiadóhivatalá­hoz (Ferencziek­ tere 3. sz. Athenaeum-épület) kül­dendők. Levelezőlapon nyilvánított kívánságra kiadóhi­vatalunk a lapot 8 napon át díjtalanul és előfizetésre való kötelezettség nélkül bárkinek megküldi. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala: Országgyűlés. A képviselőház mai ülésén S­z­a­p­á­r­y Gyula gróf miniszterelnök beterjesztette az állami tisztvi­selők fizetésének szabályozásáról szóló törvény­javaslatot s a pénzügyminiszter jelentését a »né­mely államadósság beváltásáról« szóló, 1888. évi 32-ik törvényczikk végrehajtására vonatkozólag. Ezután tárgyalás alá került az Olaszország­gal kötött kereskedelmi szerződés, amelynél egyes kifejezések ellen közjogi szempontból emeltek ki­fogást Kun Miklós, A­p­p­o­n­y­i Albert grófi Kaas Ivor báró s Helfy Ignácz. Perlaky Elek előadón kívül Baross Gábor kereskedelmi miniszter több ízben felszólalt s a ház csak azt az egy módosítást fogadta el, melyhez a kereskedelmi miniszter is hozzájárult. A Belgiummal és Svájczczal kötött kereske­delmi szerződések vita nélkül fogadtattak el. Ha­sonlóképen vita nélkül fogadták el, S­z­é­­­b­e­­­y Gyula előadó referálása után a szabadalmi mustra és védjegy oltalmára nézve Németországgal kötött szerződést, s O­r­d­ó­d­y Pál előadása után a Né­metországgal kötött állategészségügyi szerződést. Az ülés végén Szapáry Gyula gróf minisz­terelnök bejelentette, hogy a holnapi ülésen fog nyilatkozni a képviselőház munkarendjére vonat­kozólag. A képviselőház Illése deczember 22-én. Kezdete délelőtt 10 órakor. Elnök : Pécsy Tamás. Jegyzők: Dárday Sándor, Széll Ákos, Madarász József. A kormány részéről jelen vannak : Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, Baross Gábor, Bethlen András gr. Felolvasták és hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, a pénz­ügyminiszter akadályozva lévén, helyette beter­jeszti az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról szóló törvényja­vaslatot és indokolását, továbbá a pénzügyminisz­ter jelentését a »némely államadósság beváltásá­ról« szóló 1888. 32. tcr. végrehajtására vonatko­zólag. Kiadattak az illető bizottságoknak. Következik a napirend: a kereskedelmi szerződések részletes tárgyalásának folytatása, nevezetesen az Olaszországgal kötött szerződés tár­gyalása. Kun Miklós korrigálni kéri a szerződés szö­vegében ezt a közjog­ellenes kifejezést: osztrák­magyar alattvaló. Ebből a czélból indítványt ter­jeszt be. Perlaky Elek előadó. T. ház! Szabadjon a köz­­gazdasági bizottság részéről Kun Miklós t. kép­viselőtársam ezen indítványával szemben álláspon­tunkat megjelölni. (Helyeslés.) Teljesen tisztában voltunk az iránt, hogy osztrák-magyar polgár nem létezik. Közös polgár nincs, mert hiszen az az 1867-iki törvényekben nincs megjelölve és közös csak az, ami ott közös­nek határozottan meg van jelölve. Azonban kü­lönbséget látunk azon kifejezés között, hogy »osztrák-magyar alattvaló» és a közt »az osztrák­­magyar monarkia alattvalója«, mert ezek lehetnek osztrákok és lehetnek magyarok, úgy a mint az ugyanezen szövegben később és az egész törvény­­javaslaton végig meg is van különböztetve. Mél­tóztassák végig olvasni a szöveget és találni fog­ják azt a kifejezést: »az osztrák és magyar alatt­valók.« Ezen kifejezésnek tehát: »osztrák-magyar monarkia alattvalói« koránt sincs az az értelme, hogy »osztrák-magyar alattvalók.« Miután pedig az a kifejezés korábbi törvényekben is előfordul, másrészt pedig a franczia szöveggel is tökéletesen egyezik s azon változtatni a forma kedvéért, a melybe semmi lényeg nincs, (Ellentmondások a szélsőbaloldalon.) valóban szükségtelen volna, en­nélfogva kérem a t. házat, méltóztassák az eredeti szöveget fentartani. (Helyeslés jobbfelől.) Kaas Ivor dr. a leghatározottabban tiltakozik az ellen, a­miket az előadó hangoztat. Ez a legna­gyobb sértés közjogunk ellen, valamint a kereske­delmi miniszter tegnapi hivatkozása a helytelen törvényekre és a még helytelenebb praxisra szin­tén nem állják meg helyüket. Baross Gábor kereskedelmi miniszter: T. ház ! Az előttem szóló t. képviselő úr szavaira volna néhány megjegyzésem. (Halljuk! Halljuk!) Bátor vagyok a t. képviselőházat figyelmeztetni, hogy azokkal az állításokkal és vádakkal szemben, me­lyeket a t. képviselő úr is felhozott, a legbiztosabb alap, ha a törvényekre hivatkozom és e mellett utalás arra is, hogy a törvényhozásnak évek óta követett praxisa jut itt ismételt kifejezésre. — Már az 1888 . XV. t.-cz., m­ely az Oroszországgal akkor kötött szerződés beczikkelyezését tartalmazza, használja ezen kifejezést, a­melynek első czikkelye igy szól (olvassa): »Az osztrák-magyar monarchia és az olasz királyságok alattvalói között« stb E kifejezés tehát a törvény által szentesítve van és mi ragaszkodunk ehez, t. ház, épen azért, hogy kitérjünk hasonló magyarázat elől; ragasz­kodunk azon törvényekhez és azoknak azon szö­vegéhez, amely már a t. ház által applaczidál­­tatott. Itt nincs arról szó, — és ez ellen megint én tiltakozom, — mintha a kormány most kezdemé­­nyezne egy önmagában véve helytelen, törvény által nem szentesített kifejezést, de ha ekként min­den törvényes kifejezés ellen föl lehet szólalni és az ellen óvást emelni, akkor a kifejezések kérdésé­ben megállapodásra soha sem fogunk jutatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben én érdemileg nem emelnék az in­dítvány ellen nehézséget, de kénytelen vagyok fel­szólalni ellene már csak azért is, mert ezen szerző­déseknél a franczia szöveg az eredeti, a­mely pedig határozottan ezt a kifejezést használja; ha már most a magyar szöveg más kifejezést is használna: a franczia szöveg nemzetközi jellegén és eredeti­ségén még sem változtatna. (Helyeslés a jobb­oldalon.) T. hát ! Mivel ez a kifejezés már törvénybe van igtatva és igy tisztán csak a törvényes kife­jezést használjuk és mert ezen, a magyar fordítás­ban használt kifejezés nem pongyolaságból, hanem egy előzményből és az eredeti franczia szövegnek szoros átfordításából eredt: kérem a t. házat, mél­tóztassák a szerződés szövegét változatlanul fenn­tartani. (Helyeslés a jobboldalon.) Apponyi Albert az ellenzéket és saját magát is vádolja, hogy azt a kifejezést már korábban nem kifogásolták. Egy ízben és pedig legutóbb előfor­dult egy ilyen helytelen determináczió alkalmá­ból a kormány ígéretet tett az ilyen kifejezések kerülésére. Baross Gábor kereskedelmi miniszter: T. ház ! Bocsánatot kérek, értelm­ezés és értelmezés közt is lehet nagy különbség. Én azokkal a vádak­kal szemben, a­melyekkel engem Kaas Ivát­t. kép­viselő úr illetett, említettem fel kettőt: először azt , hogy nem mi kezdtük használni ezt a kifejezést, hanem készen találtuk és ta­láljuk a törvényekben ; és másodszor kijelentettem azt, hogy én semmiféle bajt abban, ha ez kiigazít­­tatnék, nem látok, csak abban találok nehézséget, hogy a franczia eredeti szöveg hasonló kifejezést tartalmazván, most már nem volna czélirányos és megfelelő, hogy csak a magyar szöveg módosíttas­sák, mikor a francziát módosítani nem lehet. (He­lyeslés jobbfelől.) De felszólalásomból egyátalán nem követ­keztethető az, hogy jövőre, a­mint szerét fogjuk ejthetni, e kifejezéseken ne változtassunk. E tekin­tetben a t. képviselő úr az én előző felszólalásom­ban egyetlenegy szót, de csak egy betűt sem talál, mely azon következtetésre jogosítana, mintha itt a kormánynak szándékában volna oly kifejezésekkel élni, melyek a törvényhozásnak előző, vagy utólagos jóváhagyásával nem találkoznak. Ez esetben azon­ban a körülmények olyanok, hogy a dolgon vál­toztatni már nem lehet. Még csak egyet, t, képviselőház. Kijelentet­tem volt, hogy ebből egyátalában nem következik az, hogy jövőre hasonló kifejezéseket használjunk, amint hogy maga az előterjesztett szöveg is bizo­nyítja, hogy különböző kifejezéseket használunk és ahol csak szerit tehettük, a megfelelő kifejezést alkalmaztuk. Itt pl., ahol a franczia szövegben az van mondva, hogy: »Les Italiens en Autriche- Hongrie et les Autrichiens et les Hongrois en Italie«, ezt magyarul így fordítottuk: »az olaszok az osztrák-magyar monarchiában és a magyarok Olaszországban.« (Helyeslés.) Tehát ahol szerét ejthettük, megtettük. De itt világosan ki van mondva : (Olvassa.) »Les sujest du Boyaume d’Italie et ceux de la Monarchie austro-hongroise.« Ezt tehát tényleg szó szerint kellett a ma­gyar szövegben visszaadni. És­­igy volt ez az 1888-iki szerződéssel is. De ismétlem: ebből nem következik, hogy jövőre hasonló kifeje­zéssel éljünk. E tekintetben bátran utalhatok a 1. képviselőház előtt az újabb időben is kötött szerződésekre, pl. a német birodalommal kötött szer­ződésre és másokra, amelyekben konzekvensen oda törekedtünk, hogy ép úgy az idegen, mint a hazai szövegben lehetőleg a mi közjogi törvényes állás­pontunknak megfelelő kifejezések használtas­sanak. Ily körülmények közt még­is csak kérhetem a t. képviselőházat, méltóztassák a szöveget válto­zatlanul elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Helfy Ignácz úgy találja, hogy még volna idő a franczia szöveg kijavítására. De ha azt a kor­mány nem teszi, legalább vétessék jegyzőkönyvbe, hogy jövendőre kerülni tartoznak az ilyen kife­­jezéseket és ezt indítvány alakban is beterjeszti. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! Hogy milyen kifejezést használjunk a jö­vőre, arra nézve ma utasítást adni talán felesle­ges volna. Tény az, hogy mi csak oly kifejezést akarunk használni, mely közjogi viszonyunknak teljesen megfelel. Azt t. ház, hogy Helfi J. képvi­selőtársam felszólalása, vagy az én nyilatkozatom jegyzőkönyvbe vétessék, feleslegesnek tartom, mert hisz ott van a napló, (Zaj és ellenmondás a szélső­balon.) a­mely tartalmazza a kormánynak ezen nyilatkozatát és azt hiszem, hogy ex illő incidente egy jegyzőkönyvi nyilatkozatot tenni a ház részé­ről nem volna indokolt. (Helyeslés balfelöl.) A ház az indítvány és a módosítvány elveté­sével az eredeti szöveget fogadta el. A 4. czikknél Kun Miklós javasolja, hogy »az olaszok az osztrák-magyar monarkiában« kifejezést helyébe iktassák azt: »az olaszok Ausztriában és Magyar­­országban«. A czikket ezzel a módosítással fogadták el. A szerződés többi czikke is változatlanul elfogad­tatván, következett a Belgiummal kötött kereskedelmi szerződés részletes tárgya­lása, annak elfogadása után pedig a Svájcz­czal kötött kereskedelmi szerződés, amely szintén változatlanul elfogadtatott. Következett a szabadalmi mustra- és védjegyoltalom tárgyában a német birodalommal kötött szerződés tárgyalása, amely Szájbély Gyula előadó beszéde után, amelyet reggeli lapunkban közlünk, változat­lanul elfogadtatott. Következett a Németországgal kötött állategészségügyi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgya­lása . Ordódy Pál előadó beszéde után, amelyet reg­geli lapunkban közlünk, a ház azt is változatlanul elfogadta. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök : T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) minthogy holnap úgyis ülés lesz a ma elfogadott törvényjavaslatok harmad­szori megszavazása végett; vagyok bátor bejelen­teni, hogy ez ülésben lesz szerencsém a ház to­vábbi munkarendje iránt nyilatkozni. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások balfelöl: Most is lehetne!) Elnök : T. ház! Ez ülésre vonatkozólag bá­tor vagyok javaslatba hozni, hogy az délelőtt 11 órakor vegye kezdetét (Helyeslés.) a harmad­szori megszavazások végett, hogy azok mindjárt a holnapi ülés után a főrendiházhoz áttehetők le­gyenek. (Helyeslés.) Egyszersmind kérem a t. házat, mint­hogy a karácsonyi, illletőleg az újévi szünetek közelegnek, méltóztassák felhatalmazni a ház el­nökségét, hogy a képviselők soraiban netalán elő­forduló üresedések betöltése iránt a kellő intézke­déseket megtegye. (Helyeslés.) Továbbá még arra kérem a t. házat, mél­tóztassák felhatalmazni a ház elnökségét, hogy újév alkalmából ő felségeiknek a ház hódolattel­jes szerencsekívonatait tolmácsolja. A földmivelés­­ügyi és az igazságügyminiszter urak kívántak ugyan válaszolni Hermann Ottó képviselő úrnak a totalizateur ügyében hozzájuk intézett interpel­­lációjára, minthogy azonban Hermann Ottó kép­viselő úr beteg és szabadságot kért, amelyet meg­adni kénytelen voltam, a választ most meg nem adhatják. Hátra volt még Csatár Zsigmond indítványa, indítványát azonban az utolsó ülésen tárgyalni bajos volna, talán újév utánra volna halasztandó. Csatár Zsigmond : Miután mára volt kitűzve. Elnök : Mára nincs napirendre kitűzve, külön­ben is az ily indítványok a napirendnek mindig első tárgyai szoktak lenni, tehát már ezért sem lehet tárgyalni. (Közbekiáltások a bal és szélső balon: A ház engedelmével lehet! Halljuk! Halljuk!) Csatár Zsigmond: A képviselőház tábláján ki van tűzve, a szerződések befejezése után az én indítványom tárgyalása. (Egy hang a szélső balon : úgy is mondta ki az elnök!) Elnök: Én azt mondottam, hogy a szerződé­sek tárgyalásának befejezése után fogok e részben előterjesztést tenni. Hogy napirendre kitűzve nem volt az két­ségtelen. Különben méltóztassák a t. háznak ha­tározni. (Ellenmondások jobbfelől.) A kérdés az : Kívánja-e a ház az indítványt tár­gyalni ? (Felkiáltások jobbfelől : Nem lehet !) Igen, vagy nem ? (Igen! nem!) Kérem a kép­viselő urakat, méltóztassanak helyieket elfoglalni. (Felkiáltások: Helyre!) Kérem azon képviselő urakat, akik nem kívánják az indítványt felvenni, méltóztassanak felállani. Megtörténik. (Felkiáltá­sok a szélsőbalon: Kisebbség! Derültség jobbfe­lől. Zaj.) A többség nem kívánja az indítvány felvé­telét. (Nagy zaj és mozgás a szélsőbalon.) Az ülést bezárom. Ülés vége d. u. 12 óra 10 perc­kor. A főrendiház közgazdasági­ és közlekedésügyi bizottsága decz. 23-án déli 12 órakor ülést tart s a kereskedelmi szerződések és az állat-egészségügyi egyezmények beczikkelyezéséről szóló törvényja­vaslatokat tárgyalja. z Állami tisztviselők fizetésének szabályozása. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról. I. Fejezet. Az állami tisztviselőkről. 1. §. Az állami tisztviselők, a gyakornokok kivételével, tizenegy rangosztályba soroztatnak. Hogy mely állami tisztviselők tartoznak az L, II., III. és IV. rangosztályba, azt a jelen törvény ki­egészítő részét képező A) melléklet tünteti fel, míg a többi állami tisztviselőnek a megfelelő rangosztályokba sorozását a pénzügyminiszter és az illető miniszter egyetértő előterjesztésére, az állami számvevőszék tisztviselőire nézve a pénzügyminiszternek az állami számvevőszék el­nökének meghallgatásával teendő előterjesztésére és a jelen törvény alapján a minisztertanács álla­pítja meg. 2. §. Az állami tisztviselő — külön intézke­déseken alapuló netaláni más illetményein kívül — rangosztályának megfelelő a) fizetésre, b) az ed­digi lakpénz helyett lakpénzre és helyi pótlékra tarthat igényt. Azok az állami tisztviselők, a­kik természetben kapnak lakást, lakpénzre és helyi pótlékra igényt nem tarthatnak. Az állami tisztvi­selőket netalán megillető személyi pótlékok, kine­vezések, vagy előléptetések esetén, a fizetési több­let erejéig mindig beszüntetendők. 3. §. Az I., II., III. és IV. rangosztályba so­rozott állami tisztviselők illetményeinek eddigi mérve a jelen törvény által nem érintetik. A többi rangosztályba sorozott állami tisztviselők fizetésé­nek, valamint lakpénzének és helyi pótlékának rangosztályaik szerint megállapított mérvét a je­len törvény kiegészítő részét képező B) melléklet tünteti fel. Az egy személyzeti létszámba tartozó állások, rangosztályok különböző fizetési fokozatai közt egyenlően osztandók meg. Ha azonban az állások összes száma egyenlően fel nem osztható, akkor a fölös számú állások arányosan a magasabb fizetési fokozatokba sorozandók. Kivételt képeznek a VIII. rangosztályba tartozó bírói és ügyészi állá­sok, amelyek az előző bekezdésben foglalt hatá­­rozmányok szemmel tartásával, csak ennek a rang­­osztálynak két magasabb fizetési fokozatába soro­landók. A lakpénz és helyi pótlék minden egyes rangosztály összes fizetési fokozataira egyenlő összegben, de az állomások székhelyér­e való te­kintettel három osztályban állapíttatik meg.* Az első osztályba Budapest főváros s a magyar ko­rona országain kívül fekvő állomáshelyek, a má­sodik osztályba Debreczen, Fiume, Győr, Kassa, Kecskemét, Kolozsvár, Máramaros-Sziget, Maros- Vásárhely, Miskolcz, Nagy-Kanizsa, Nagy-Várad, Pécs, Pozsony, Sopron, Szabadka, Szeged, Székes- Fehérvár, Sziszek, Temesvár, Újvidék, Veszprém és Zágráb városok, a harmadik osztályba a magyar korona országaiban levő s itt név­­leg fel nem sorolt többi város és község tartozik. A minisztertanács felhatalmaztatik, hogy a­meny­nyiben az a helyi viszonyoknál fogva indokoltnak látszik, egyes városokat és községeket, a pénzügy­­miniszter előterjesztésére, a harmadik osztályból a másodikba, vagy viszont a másodikból a harma­dikba sorozhasson. Az osztályozás e megvál­toztatása azonban a költségvetés benyújtása al­kalmával a törvényhozásnak előlegesen mindig bejelentendő. 4. §. Az állami tisztviselő illetményeit az a rangfokozat állapítja meg, a­melybe állása soroz­tatott, a­miből folyólag a rangosztályával, tekin­tettel állomáshelyére járó lakpénzre és helyi pót­lékra, valamint a rangosztályában rendszeresített különböző fizetések közül azzal a fokozattal járó fizetésre tarthat igényt, a­mely a vele egy létszám­ba tartozó tisztviselők között öt rangsora szerint megilleti. Kinevezéseknél e rangsort megállapítja : a) az ő felsége által kinevezetteknél a legfelső el­határozásnak , b) más kinevezetteknél a ki­nevezési okirat keltének napja. Azok kö­zött , a­kik ugyanegy napon neveztettek ki, ha már előbb is államszolgálatban vol­tak s egy létszámból neveztetnek ki, a kinevezés előtt közvetlenül elfoglalt rangsor; ha pedig kü­lönböző létszámokból neveztetnek ki, első­sor­ban a kinevezés előtt közvetlenül elfoglalt rangosztály­­esetében az ugyanazon rangosz­tályban töltött hosszabb szolgálati idő; ha az ugyanazon rangosztályban eltöltött szol­gálati idő is egyenlő, a nyugdíjba beszá­mítható hosszabb szolgálati idő , ennek is egyenlő volta esetében pedig a kinevezés sorrendje adja meg az elsőséget. Ha olyanok neveztetnek ki, a­kik a kinevezést közvetlenül megelőzőleg állam­szolgálatban nem voltak, a kinevezés sorrendje állapítja meg a rangsort, míg ha már előbb is ál­lamszolgálatban állók s a kinevezést közvetlenül megelőzőleg államszolgálatban nem álló egyének együtt neveztetnek ki egy és ugyanazon a napon, a már államszolgálatban állók az utóbbiakat meg­előzik. A bírói és ügyészi szervezet módosító­ról szóló 1891. évi XVII. törvényczikk 32. § ának határozmányai a jelen törvény által nem érin­tettek. 5. §. Az alsóbb rangosztályból a magasabb a kinevezés útján, ugyanazon rangosztály különböző fizetési fokozatai közül a legközelebbi magasabb fizetési fokozatba pedig fokozatos előléptetés út­ján jut a tisztviselő. A kinevezésnél, tekintet nél­kül a tisztviselő korábbi rangsorára, kizárólag a szakképzettség, érdemesség és alkalmazhatóság a döntő, míg a fokozatos előlépés azon rangsor sze­rint történik, a­melyet a tisztviselő a vele egy lét­számba tartozók között elfoglalt. A kinevezés — a 3. §. negyedik bekezdésé­ben említett bírói és ügyészi állásokra való kine­vezés kivételével — rendszerint az illető rangosz­tály legalsó fizetési fokozatába való sorozással történik. Ha különös szolgálati érdekeknél fogva kivételesen a magasabb fizetési fokozatba való sorozással kívánatos a kinevezés; ez csak a minisz­tertanács hozzájárulásával történhetik. Ha az előlépésre rendszerint jogosult ellen fegyelmi eljárás van folyamatban, előléptetése az eljárás jogerős befejezéséig függőben tartandó. Mindazonáltal, ha még egy vagy több magasabb fizetési fokozatba tartozó hasonló állás üresedik meg , arra, illetőleg azokra a fegyelmi eljárás alatt levő után rangsorozottak lépnek elő, de ezzel az előbbit, ha ez fegyelmi büntetés alá nem esik, vagy oly fegyelmi büntetésre ítélte­tik, a­mely a fokozatos előléptetés megvonásánál gyengébb, a rangsorban meg nem előzik. Ha az életbeléptetésre rendszerint jogosult ellen indított fegyelmi eljárás megszüntette­­tik, avagy felmentő, vagy pedig a fokozatos előléptetés megvonásánál enyhébb fegyelmi bün­tetést kimondó ítélettel fejeztetik be, részére a magasabb fizetés attól a naplóutalványozandó, a melytől kezdve a magasabb fizetés őt különben is megillette volna. A kir. ítélőtáblák és kir. fő­ügyészségek szervezéséről szóló 1890. évi XXV. törvényczikk 11. §-a és a bírói és ügyészi szerve­zet módosításáról szóló 1891. évi XVII. törvény­­czikk 47. és 48. §-ainak rendelkezései a jelen tör­vény által nem érintettek. 6. §. Azoknak az állami tisztviselőknek, a­kiknek egy és ugyanabban az állásban eltöltött bizonyos szolgálati évek pótlékra (ötöd- és tized­­éves pótlékok) biztosítanak igényt, ez az igénye jö­vőre is épségben tartatik oly módon, hogy ha ezek a tisztviselők abban az időpontban, amelyben az emlí­tett pótlék részekre folyóvá teendő, nincsenek még akkora, szorosabb értelemben vett fizetés élvezeté­ben, mint a­mennyit, ha a jelen törvény életbelép­tekor már alkalmazva vannak, eddigi fizetésük is igényelhető pótlékuk, ha pedig a jelen törvény életbelépte után neveztetnek ki, kin­eveztetések al­kalmával nyert fizetésük s később igényelhető pótlékuk együttvéve kitesz,­­ a különbözet ere­jéig személyi pótlékban részesítendők. 7. §: A miniszterelnökség, az ő Felsége sze­mélye körüli és a horvát-szlavón-dalmát minisz­tériumok körében alkalmazott állami tisztviselők rendszerint szintén rangosztályuk legalsó fizetési fokozatába való sorozással nevezendők ki, de ha­csak magasabb rangosztályba tartozó állásra ki nem neveztetnek, vagy különben is elő nem lép­nének, öt év múlva a rangosztályuknak megfelelő magasabb, további öt év múlva — a­mennyiben a rangosztályban három fizetési fokozat van — a rangosztályuknak megfelelő legmagasabb fizetési fokozatba való előlépésre bírnak igénynyel; ha pedig a VII.—XI. rangosztályokba tartozó tiszt­viselők rangosztályok legmagasabb fizetési foko­zatát is elérték és tíz év alatt magasabb rang­­osztályba sorozott állásra ki nem neveztetnek, fizetősök­éíz­, s minden további öt év után fizetősök öt 1/0-ával felérő személyi pótlékban részesítendők. A fokozatos előléptetésre, illetőleg a személyi pót­lékra való igény megszerzéséhez szükséges időtar­tam, a jelen törvény hatálybaléptekor már alkal­mazottakra nézve a jelen törvény hatálybaléptétől, az ezután kinevezettek, illetőleg előléptetettekre nézve pedig a kinevezés, illetőleg előléptetés nap­jától számítandó. 8. §. Valamely rangosztályba sorozott állás czímével és rangjával, vagy jellegével ellátott tiszt­viselő csak akkor lép az illető állással egybekötött illetmények élvezetébe, ha erre az állásra valóság­gal kineveztetik. Ez által a rendelkezés által az 1891. évi XVII. törvényczikk 30-ában foglalt ha­­tározmányok nem érintettek. 9. §. A Budapesten és a magyar korona or­szágain kívül fekvő valamely állomáshelyen al­kalmazott állami tisztviselők évi fizetése, a lak­pénzen és helyi pótlékon kívül hatszáz forintnál rendszerint csekélyebb nem lehet, s azért, a­meny­nyiben ötszáz forinttal javadalmazott állami tiszt­viselők Budapesten alkalmaztatnának, ezek itteni alkalmaztatásuk tartamára — hacsak elő nem lép­nek — háromszáz helyett végyszáz forint lakpénz­ben és helyi pótlékban részesítendők. 10. §. Az állami tisztviselő fizetése •— a fe­gyelmi büntetés esetét kivéve — le nem szállít­ható. Ha valamely állami tisztviselő oly állásra helyeztetik el, amely állással egybekötött fizetés eddigi fizetésénél csekélyebb lenne, az új és a régi fizetés közötti különbözetét a fizetés természetével bíró személyi pótlékként kapja meg. II. §. A gyakornokok állami tisztviselők, tagosztályba azonban nem tartoznak s díjjal vagy anélkül alkalmaztatnak. A díjazott gyakornokok fizetés, lakpénz és helyi pótlék helyett, a fizetés természetével biró évi segélydijban részesülnek. Ez a segélydij a gyamnokoktól az 1883. évi I. törvényczikk alapján megkívánt alaki képzettség fokához mérten háromféle, még pedig megilleti: a) évi ötszáz forintnyi segélydíj azokat, a­kiktől felsőbb tanintézet szabályszerű bevégzése, b) évi négyszáz forintnyi segélydíj azokat, a­kiktől kö­zépiskolának érettségi vizsgálattal való bevégzése, c) évi háromszáz forintnyi segélydíj azokat, a­kik­től az előzőnél csekélyebb iskolai előképzettség kívántatik. II. Fejezet. Az altisztek és szolgák illetményeiről. 12. §. Az altisztek évi fizetése három fokozat­ban, ötszáz, négyszázötven és négyszáz forinttal állapíttatik meg. A hivatalszolgák évi fizetése, még­pedig a Budapesten s a magyar korona országain kívül fekvő valamely állomáshelyen alkalmazot­také négyszáz, háromszázötven, háromszáz és két­százötven forintban állapíttatik meg. A m. k. posta- és távírdánál alkalmazott szolgák legkisebb fize­tése azonban háromszáz forintnál csekélyebb nem lehet. Úgy az altisztek, valamint a szolgák, ha ter­mészetben lakást nem élveznek, az eddigi lakpénz­­járandóság helyett Budapesten s a magyar korona országain kívül fekvő valamely állomáshelyen száz, a jelen törvény 3. §-ának hatodik bekezdé­sében felsorolt városokban hetven, egyebütt ötven írt lakpénzben és helyi pótlékban részesíttetnek. A minisztertanácsnak a 3. §. utolsó bekezdésében a lakpénzre és helyi pótlékokra nézve felállított osztályzatok megváltoztatására adott felhatalma­zás az ott megjelölt feltételek mellett, az altisztek és szolgák lakpénzének és helyi pótlékának meg­változtatására is kiterjesztetik. A jelen törvény 2. és 10. §-ában foglalt határozmányok az altisztek és szolgákra is alkalmazandók, az 5. §-ban a foko­zatos előléptetésre vonatkozó határozmányok pe­dig az altisztek és illetőleg hivatalszolgák külön­böző fizetési fokozataiban előforduló előléptetések­nél annyiban tartandók szem előtt, hogy a maga­sabb fizetési fokozatba való előléptetés nem feltét­lenül a kinevezés sorrendjén alapuló idősbség, hanem e mellett az érdemesség és alkalmazhatóság szerint történik. III. Fejezet: Vegyes és átmeneti intézkedések. 13. §. 1. A fizetés: a) kinevezés esetén, ha a hó első felében tör­ténik a kinevezés, a hó közepétől,­­ ha pedig a hó második felében történik a kinevezés, az ennek napját követő hó első napjától és b) fokozatos előléptetés esetén a magasabb fizetési fokozatban előfordult megü­resedés napjára következő naptári negyedév első napjától kezdve, előleges havi részletekben teendő folyóvá. 2. A lakpénz és helyi pótlék : a) ha gyakornok, vagy az állami szolgálat­ban nem álló, vagy ugyan állami szolgálatban álló de nem díjazott, vagy végre oly tisztviselő nevez­tetik ki, a­ki a kineveztetés folytán természetbeni lakását elveszti, a kinevezés napját követő hó első napjától, b) más esetben a kinevezés, áthelyezéseknél az új állomás elfoglalásának napját követő lakbér­­negyed első napjától, előleges évnegyedes részle­tekben teendő folyóvá. Ha különböző állomáshe­lyeken a lakbérnegyedek nem esnek össze, az uj lakpénz és helyi pótlék az előbbi állomáshelyre nézve érvényes lakbérnegyed lejártától folyósí­tandó. E szakasz rendelkezései által 1869. évi IV. törvényczikk 14. §-ának rendelkezései nem érin­tettek. Az izóló bíráknak és az ügyészségek tag­jainak magasabb fizetése, fokozatos előlépés esetén, a megüresedés napját követő hó elsejétől teendő folyóvá. 14. A kereseti adóról szóló 1875. évi XXIX. törvényczikk 5. §-ának az adómentességre vonat­kozó határozmányai minda­zokra a fizetési többle­tekre nézve, a­melyek a jelen törvény hatályba lépte után létetnek folyóvá, oda módosíttatnak, hogy adómentesnek csakis a fizetésnek az a része tekintendő, amely szolgálati díj alá vonatik. 15. §. A fizetésre kivetett állami adó után törvényhatósági vagy községi adó s útadó nem vethető ki. A lakpénz és helyi pótlék sem állami, sem törvényhatósági, vagy községi adóval (útadó­val), sem szolgálati díjjal nem terhelhető. A vég­rehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. törvény­c­ikk 54. §-ának az ezennel megszüntetett lakpén­­zekre vonatkozó rendelkezései a lakpénzre és helyi pótlékra alkalmazandók. 16. §. Azokra a kérdésekre nézve, amelyek az állami tisztviselőket, altiszteket és szolgákat a jelen törvény alapján megillető illetményekre való igényéből erednek, valamint az ebből az igényből folyólag az államkincstárral szemben támasztott követelésekre nézve a határozat hozatalára­­.

Next